Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-29 18:20:49
Üzenet elküldve: 2025-07-29 18:20:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Ugye?
*Feleli széles vigyorral az arcán, közben pedig egyáltalán nem húzódik el a másik testétől, hisz bolond is volna. Nem tartozik hűséggel senkinek, tán csak az istennőnek. Utána pedig büszkén figyeli, hogyan próbálja a képzeletbelei vágásokat végrehajtani a nő. Látszik rajta, hogy tényleg okos teremtés, és hogy érdekli is a kardvívás tudománya. Rég találkozott Bredoc hasonlóval.*
-Nagy jövő állhat előtted, ha nem pazarlod el a tehetséged. Bár úgy tudom nagy mágussá válni igencsak sok idő, de te előnyben vagy, hosszúéletű.
*Valami haszna is lehet annak, ha valaki sokáig él. Ő inkább nem szeretné, de azt is tudja, hogy nem választhatjuk meg hová születünk.*
-Köszönöm.
*Színpadiasan meghajol.*
-Na gyere, mert odaég ez a finomság.
*Mondja kuncogva, a botját pedig elhajítja, amire persze az okos jószág rögtön ugrik is. Pár pillanatba telik csak neki, hogy nyugalmas pozíciójából felpattanjon, a vadászösztönök bekapcsolnak és már rohan is.*
-Elég lesz ennyi gyakorlás egyelőre. Fontos megjegyezni, hogy nem csak a tested hanem az elméd is edzeni kell, az pedig hamarabb elfárad mint a karod, de ezt te biztosan jól tudod.
*Hisz ha mindenféle varázstudományokat tanul, átélhette már ezt korábban is. A tudásnak egyszerűen idő kell, hogy beigya magát az ember agyába, azt nem lehet siettetni.*
-Ülj csak le, hozok tányért meg kanalat.
*Hagyja közben a tüzet is leégni, párszor belekavar a pörköltbe, majd bemegy a házba és két nagyobb, öblös fatányérral tér vissza, meg kanállal, meg egy jó nagy vekni kenyérrel a hóna alatt.*
-Most hozták reggel, még friss!
*A bográcsot leszedi a tűzről, a parázs szélébe pedig néhány krumplit dob oda, megsülve az is finom lesz az ételhez. Aztán, hogy lenyugodnak a kedélyek, előveszi a pipáját és ordas füstfelhőket kezd eregetni, a maradék borával öblíti le.*
-Mindjárt kész a krumpli is, és ehetünk. Remélem szereted, vaddisznó. Egy barátomtól kaptam Vadászlakról. Még egy dolog jutott eszembe, a harcot illetően.
*Mondja pipával a szájában, keresztbe vetett karokkal.*
-Amit gyakoroltunk, az igaz az ellenségre is. Ezért az alapállás, és a vágások után az egyik legfontosabb lecke, hogy soha nem az ellenfeled fegyverét figyeled, mert mire arra reagálsz valószínűleg elkapott. A testét kell figyelned, hogy mikor, honnan, merre indul a mozdulat. A lábát, a vállait. Pont, ahogy mutattam.
-Ugye?
*Feleli széles vigyorral az arcán, közben pedig egyáltalán nem húzódik el a másik testétől, hisz bolond is volna. Nem tartozik hűséggel senkinek, tán csak az istennőnek. Utána pedig büszkén figyeli, hogyan próbálja a képzeletbelei vágásokat végrehajtani a nő. Látszik rajta, hogy tényleg okos teremtés, és hogy érdekli is a kardvívás tudománya. Rég találkozott Bredoc hasonlóval.*
-Nagy jövő állhat előtted, ha nem pazarlod el a tehetséged. Bár úgy tudom nagy mágussá válni igencsak sok idő, de te előnyben vagy, hosszúéletű.
*Valami haszna is lehet annak, ha valaki sokáig él. Ő inkább nem szeretné, de azt is tudja, hogy nem választhatjuk meg hová születünk.*
-Köszönöm.
*Színpadiasan meghajol.*
-Na gyere, mert odaég ez a finomság.
*Mondja kuncogva, a botját pedig elhajítja, amire persze az okos jószág rögtön ugrik is. Pár pillanatba telik csak neki, hogy nyugalmas pozíciójából felpattanjon, a vadászösztönök bekapcsolnak és már rohan is.*
-Elég lesz ennyi gyakorlás egyelőre. Fontos megjegyezni, hogy nem csak a tested hanem az elméd is edzeni kell, az pedig hamarabb elfárad mint a karod, de ezt te biztosan jól tudod.
*Hisz ha mindenféle varázstudományokat tanul, átélhette már ezt korábban is. A tudásnak egyszerűen idő kell, hogy beigya magát az ember agyába, azt nem lehet siettetni.*
-Ülj csak le, hozok tányért meg kanalat.
*Hagyja közben a tüzet is leégni, párszor belekavar a pörköltbe, majd bemegy a házba és két nagyobb, öblös fatányérral tér vissza, meg kanállal, meg egy jó nagy vekni kenyérrel a hóna alatt.*
-Most hozták reggel, még friss!
*A bográcsot leszedi a tűzről, a parázs szélébe pedig néhány krumplit dob oda, megsülve az is finom lesz az ételhez. Aztán, hogy lenyugodnak a kedélyek, előveszi a pipáját és ordas füstfelhőket kezd eregetni, a maradék borával öblíti le.*
-Mindjárt kész a krumpli is, és ehetünk. Remélem szereted, vaddisznó. Egy barátomtól kaptam Vadászlakról. Még egy dolog jutott eszembe, a harcot illetően.
*Mondja pipával a szájában, keresztbe vetett karokkal.*
-Amit gyakoroltunk, az igaz az ellenségre is. Ezért az alapállás, és a vágások után az egyik legfontosabb lecke, hogy soha nem az ellenfeled fegyverét figyeled, mert mire arra reagálsz valószínűleg elkapott. A testét kell figyelned, hogy mikor, honnan, merre indul a mozdulat. A lábát, a vállait. Pont, ahogy mutattam.
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-29 15:59:47
Üzenet elküldve: 2025-07-29 15:59:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori zárás//
-Úgy lesz! Köszönöm!
*Nyögi, s a vándorebédet magához szorítva már iszkol is, mielőtt meggondolná magát a lángoló kardú nő. ~Hogy a fene essen bele, ezt jól kifogtam magamnak! Legközelebb ügyesebbnek kell lennem, vagy tényleg pórul járok.. És hogy értette azt a végén?~ Nem tudja hová tenni a dolgot, talán csak túlságosan meglepett. Mindenesetre örül, hogy megúszta, és ráadásul még vacsorája is lett. Járhatott volna sokkal rosszabbul is. Ha minden jól megy a tisztáson pihen le, mielőtt belevetné magát a város sűrűjébe.*
-Úgy lesz! Köszönöm!
*Nyögi, s a vándorebédet magához szorítva már iszkol is, mielőtt meggondolná magát a lángoló kardú nő. ~Hogy a fene essen bele, ezt jól kifogtam magamnak! Legközelebb ügyesebbnek kell lennem, vagy tényleg pórul járok.. És hogy értette azt a végén?~ Nem tudja hová tenni a dolgot, talán csak túlságosan meglepett. Mindenesetre örül, hogy megúszta, és ráadásul még vacsorája is lett. Járhatott volna sokkal rosszabbul is. Ha minden jól megy a tisztáson pihen le, mielőtt belevetné magát a város sűrűjébe.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:38:18
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:38:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Hamvas Ravaynor//
*Valahol rendkívül röhejes az a könyörgés, amit hall. Nagyasszony. Hercegnőnek nevezte már őt egy ork banya, aki aztán fel is kente a falra annak rendje és módja szerint, de nagyasszony az még nem volt soha. Szemöldökeit akkor húzza fel még inkább csodálkozva, mikor a tündér térdre is borul előtte, és kishíján eltűnik a szemei elől, hirtelen annyira kicsi lesz.
Lángoló kardját továbbra is szorosan markolja, de továbbra sem tervez vele lecsapni. Kétszer már ölt, mind a kétszer megúszta, de harmadszor már lehet, hogy nem fogja, és ezúttal helyén van az esze is ahhoz, hogy ne tegyen semmi meggondolatlanságot, na meg a bőre alatt sem lakik egy vérre éhes szörnyeteg többé.*
- Vagy úgy. *Válaszolja a magyarázatra, amin már egyáltalán nem lepődik meg. Megannyiszor hallotta már ezt a Kikötő eldugott sikátoraiban. Csak enni akart. Fogalma sincs, hogy higgyen-e neki, de talán mindegy is, hogy az igazat habogja-e szerencsétlen, vagy sem. Nori a szabad kezére pillant, és azon tűnődik, hogy megbüntethetné ezt az alakot pontosan úgy, vagy még rosszabbul, ahogy tette azt a sötételffel is a városban, de akar-e ő szörnyeteggé válni? Ő már pontosan tudja, hogy milyen az, ha van otthona, és étel is jut az asztalára, de nem mindig volt ez így. Hümment egyet, majd visszafordul a lóhoz, és kutatni kezd a nyeregtáskákban, majd nem sokkal később 2 Vándorebédet nyújt Hamvas Ravaynor felé.
*
- Nesze! Edd meg ezt, ha éhes vagy, a másikat meg tedd el későbbre! És… legközelebb legyél óvatosabb! Sa'Tereth mindent lát, és nem mindig lesz ilyen kegyes, ha hibázol. *Teszi hozzá sejtelmesen az utolsó mondatot, a tündér majd kezd vele, amit akar.*
*Valahol rendkívül röhejes az a könyörgés, amit hall. Nagyasszony. Hercegnőnek nevezte már őt egy ork banya, aki aztán fel is kente a falra annak rendje és módja szerint, de nagyasszony az még nem volt soha. Szemöldökeit akkor húzza fel még inkább csodálkozva, mikor a tündér térdre is borul előtte, és kishíján eltűnik a szemei elől, hirtelen annyira kicsi lesz.
Lángoló kardját továbbra is szorosan markolja, de továbbra sem tervez vele lecsapni. Kétszer már ölt, mind a kétszer megúszta, de harmadszor már lehet, hogy nem fogja, és ezúttal helyén van az esze is ahhoz, hogy ne tegyen semmi meggondolatlanságot, na meg a bőre alatt sem lakik egy vérre éhes szörnyeteg többé.*
- Vagy úgy. *Válaszolja a magyarázatra, amin már egyáltalán nem lepődik meg. Megannyiszor hallotta már ezt a Kikötő eldugott sikátoraiban. Csak enni akart. Fogalma sincs, hogy higgyen-e neki, de talán mindegy is, hogy az igazat habogja-e szerencsétlen, vagy sem. Nori a szabad kezére pillant, és azon tűnődik, hogy megbüntethetné ezt az alakot pontosan úgy, vagy még rosszabbul, ahogy tette azt a sötételffel is a városban, de akar-e ő szörnyeteggé válni? Ő már pontosan tudja, hogy milyen az, ha van otthona, és étel is jut az asztalára, de nem mindig volt ez így. Hümment egyet, majd visszafordul a lóhoz, és kutatni kezd a nyeregtáskákban, majd nem sokkal később 2 Vándorebédet nyújt Hamvas Ravaynor felé.
*- Nesze! Edd meg ezt, ha éhes vagy, a másikat meg tedd el későbbre! És… legközelebb legyél óvatosabb! Sa'Tereth mindent lát, és nem mindig lesz ilyen kegyes, ha hibázol. *Teszi hozzá sejtelmesen az utolsó mondatot, a tündér majd kezd vele, amit akar.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-28 20:54:28
Üzenet elküldve: 2025-07-28 20:54:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Megközelíteni ugyan még meg tudja a lovast, de sajnos a nagy ügyességet igénylő mozdulat nem úgy sikerül, ahogy a tündér eltervezte. Hiába, mióta összeégett a karja fele olyan ügyes sincs, mint fénykorában. Ez, vagy talán Nori volt roppant szemfüles. Vagy talán mindkettő egyszerre, Teysus tudhatja csak biztosan. A ló viszont megtorpan, s Rava már pontosan tudja mi következik. Két lehetőséget lát. Egyrészt az ösztönei azt diktálják, hogy meg se várja amíg a nő papol neki, hanem rögtön rohajnon ahogy a lába bírja. Ha nem a szántóföldeken lennének, valószínűleg ezt is tenné, azonban itt a lovával bizonyosan hamar beérné őt. Főleg úgy, hogy még varázsol is. ~Basszameg!~*
-Kegyelmes nagyasszony, könyörüljön rajtam! Kérem!
*Térdre is borul, ami furcsán tűnhet mert eleve aprótermet és a ló mellett biztos még apróbbnak látszódhat.*
-Nincs pénzem egy vacsorára sem, nem akarok meghalni!
*Tettet némi szipogást is, bár igazából tényleg nem akar meghalni, ez a része nem hazugság. Illetve azt lehet látni rajta,hogy nincs valami jó bőrben. Magában pedig közben azon gondolkozik, hogy honnan jöhetett ez a nő, ahol így megkínozzák a tolvajokat? Mert akkor oda biztos nem fog ellátogatni. Már persze, ha most megússza ép bőrrel.*
*Megközelíteni ugyan még meg tudja a lovast, de sajnos a nagy ügyességet igénylő mozdulat nem úgy sikerül, ahogy a tündér eltervezte. Hiába, mióta összeégett a karja fele olyan ügyes sincs, mint fénykorában. Ez, vagy talán Nori volt roppant szemfüles. Vagy talán mindkettő egyszerre, Teysus tudhatja csak biztosan. A ló viszont megtorpan, s Rava már pontosan tudja mi következik. Két lehetőséget lát. Egyrészt az ösztönei azt diktálják, hogy meg se várja amíg a nő papol neki, hanem rögtön rohajnon ahogy a lába bírja. Ha nem a szántóföldeken lennének, valószínűleg ezt is tenné, azonban itt a lovával bizonyosan hamar beérné őt. Főleg úgy, hogy még varázsol is. ~Basszameg!~*
-Kegyelmes nagyasszony, könyörüljön rajtam! Kérem!
*Térdre is borul, ami furcsán tűnhet mert eleve aprótermet és a ló mellett biztos még apróbbnak látszódhat.*
-Nincs pénzem egy vacsorára sem, nem akarok meghalni!
*Tettet némi szipogást is, bár igazából tényleg nem akar meghalni, ez a része nem hazugság. Illetve azt lehet látni rajta,hogy nincs valami jó bőrben. Magában pedig közben azon gondolkozik, hogy honnan jöhetett ez a nő, ahol így megkínozzák a tolvajokat? Mert akkor oda biztos nem fog ellátogatni. Már persze, ha most megússza ép bőrrel.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-28 20:35:33
Üzenet elküldve: 2025-07-28 20:35:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Hamvas Ravaynor//
*Szokták mondani, hogy a város nem létező falait elhagyva, ha az ember lánya nem keresi a bajt, akkor majd a baj úgyis megtalálja őt. A sors ezúttal sem hazudtolja meg ezt az örökérvényű szabályt.
A falu közepén most épp csak lépésben halad a lován ülve gyanútlanul, ügyet sem vetve a mellette az úton kavirnyáló tündérre. Már épp haladna el a számára jelentéktelen, alacsonynövésű fiú mellett, mikor a szeme sarkából kiszúrja, hogy annak keze az Árnyékra erősített nyeregtáska közelében matat. Nori hirtelen megrántja a gyeplőt, ezúttal direkt, hogy a ló nyerítésével ráijesszen az enyveskezűre.*
- Segíthetek valamiben? *Fordul aztán már az ismeretlen felé, miközben viszonylag nyugodtnak tűnő hangon kérdez tőle. Közben végigméri magának a másikat, majd mielőtt az elrohanhatna, leugrik a lóról, és azonnal előrántja a tokjából a kardját, egyelőre még csak a miheztartás végett. Nagy levegőt vesz, és lassú léptekkel közelít a tündér felé, ha az menekülni próbálna.*
- Tudom, hogy mit akartál, de vajon azt is tudod, hogy ott, ahonnan én jövök, hogy bántak el az ilyenekkel? Volt, hogy éjszakákon keresztül hallgattam a sikolyaikat egy hozzád hasonlónak, míg az utolsó azt nem jelezte, hogy kilehelte a lelkét. Ugyanígy akarsz járni? *Felettébb feldühíti, hogy mostanában mindenki vele akar kikezdeni. Elege van már belőle.*
- Mondd el, mit akartál! *Hangzik az utasítás, közben pedig végigsimít pengéje lapján, majd suhint egyet oldalra a fegyverrel, hogy ha sikeres a varázslata, akkor a fegyvert körülölelő lángnyelvekkel még inkább elültesse a szerencsétlenül járt tündérben, hogy nem vele kellett volna kikezdenie, és jobb, ha inkább együttműködik.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Szokták mondani, hogy a város nem létező falait elhagyva, ha az ember lánya nem keresi a bajt, akkor majd a baj úgyis megtalálja őt. A sors ezúttal sem hazudtolja meg ezt az örökérvényű szabályt.
A falu közepén most épp csak lépésben halad a lován ülve gyanútlanul, ügyet sem vetve a mellette az úton kavirnyáló tündérre. Már épp haladna el a számára jelentéktelen, alacsonynövésű fiú mellett, mikor a szeme sarkából kiszúrja, hogy annak keze az Árnyékra erősített nyeregtáska közelében matat. Nori hirtelen megrántja a gyeplőt, ezúttal direkt, hogy a ló nyerítésével ráijesszen az enyveskezűre.*
- Segíthetek valamiben? *Fordul aztán már az ismeretlen felé, miközben viszonylag nyugodtnak tűnő hangon kérdez tőle. Közben végigméri magának a másikat, majd mielőtt az elrohanhatna, leugrik a lóról, és azonnal előrántja a tokjából a kardját, egyelőre még csak a miheztartás végett. Nagy levegőt vesz, és lassú léptekkel közelít a tündér felé, ha az menekülni próbálna.*
- Tudom, hogy mit akartál, de vajon azt is tudod, hogy ott, ahonnan én jövök, hogy bántak el az ilyenekkel? Volt, hogy éjszakákon keresztül hallgattam a sikolyaikat egy hozzád hasonlónak, míg az utolsó azt nem jelezte, hogy kilehelte a lelkét. Ugyanígy akarsz járni? *Felettébb feldühíti, hogy mostanában mindenki vele akar kikezdeni. Elege van már belőle.*
- Mondd el, mit akartál! *Hangzik az utasítás, közben pedig végigsimít pengéje lapján, majd suhint egyet oldalra a fegyverrel, hogy ha sikeres a varázslata, akkor a fegyvert körülölelő lángnyelvekkel még inkább elültesse a szerencsétlenül járt tündérben, hogy nem vele kellett volna kikezdenie, és jobb, ha inkább együttműködik.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-28 20:08:16
Üzenet elküldve: 2025-07-28 20:08:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Rava már érzi a város szagát maga előtt, de nem is gondolta volna, hogy olyan szerencséje lesz, hogy már itt, a szántókon szembejön vele a következő vacsorameghívója. Mivel nem túlságosan jó emberismerő, ezért az érkező leányt egy csinos, kedves valakinek gondolja, habár azt látja, hogy egész jó fizikumban van, sokkal jobban, mint ő maga. ~Fene egye meg, biztos finom vacsorákra van pénze és mindig jó bort iszik!~
Maga elé figyel, babrál valami kövekkel az úton, hogy ne legyen feltűnő, csak mint egy egyszerű, utazó vándor aki a városba tart. Hanem mikor a lóháton érkező mellé ér, fürge mozdulatokkal igyekszik a nyeregtáskából, vagy igazából bárhonnan elcsenni valamit, amivel jól járhat. Szeme sarkából pedig figyeli, nehogy lebukjon a mozdulatban.*
*Rava már érzi a város szagát maga előtt, de nem is gondolta volna, hogy olyan szerencséje lesz, hogy már itt, a szántókon szembejön vele a következő vacsorameghívója. Mivel nem túlságosan jó emberismerő, ezért az érkező leányt egy csinos, kedves valakinek gondolja, habár azt látja, hogy egész jó fizikumban van, sokkal jobban, mint ő maga. ~Fene egye meg, biztos finom vacsorákra van pénze és mindig jó bort iszik!~
Maga elé figyel, babrál valami kövekkel az úton, hogy ne legyen feltűnő, csak mint egy egyszerű, utazó vándor aki a városba tart. Hanem mikor a lóháton érkező mellé ér, fürge mozdulatokkal igyekszik a nyeregtáskából, vagy igazából bárhonnan elcsenni valamit, amivel jól járhat. Szeme sarkából pedig figyeli, nehogy lebukjon a mozdulatban.*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:07:19
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:07:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
- Gyerünk, Árnyék, gyorsabban! *Noszogatja hátasát vágtára, hogy érezhesse a kellemesen hűsítő szelet, miközben a falvakon vágnak keresztül. Persze, ezt csak akkor teheti meg, mikor épp két falu között tartanak, a házak között most nem kockáztatná meg, hogy eltaposson valakit. Mostanában jobb lesz, ha inkább minél kevesebb figyelmet próbál magára fordítani, ezért sem tartja rossz ötletnek, hogy egy kis időt a Kikötőben töltsön.
Most azonban szeretne nem gondolni semmi rosszra, ami történhet vele, csak élvezni akarja a szabadságot Árnyékkal. Gyorsan, lassan, majd gyorsan aztán megint lassan, így telik az útja az erdőség felé, míg végül maga mögött nem tudja hagyni a falvakat és a temérdek mennyiségű szántóföldet.*
Most azonban szeretne nem gondolni semmi rosszra, ami történhet vele, csak élvezni akarja a szabadságot Árnyékkal. Gyorsan, lassan, majd gyorsan aztán megint lassan, így telik az útja az erdőség felé, míg végül maga mögött nem tudja hagyni a falvakat és a temérdek mennyiségű szántóföldet.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-28 15:47:09
Üzenet elküldve: 2025-07-28 15:47:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A tündér fürge léptekkel halad célja felé. Csak néha áll meg egy-egy pillanatra, hogy szemügyre vegye a tájat. Egy kutya ugatni meg, de csak lustán henyél tovább, mikor latja hogy Rava nem jelent veszélyt, hisz már halad is tovább. Arthenior várja. Frissen sült kenyér illata keveredik a földével, és hogy ezt észleli, megint élettel telinek érzi magát. Még sok dolga van, hogy elérje céljait, úgyhogy nem pihenhet túl sokat, mennie kell. Mindig csak menni, és soha fel nem adni. Ameddig a lába bírja. *
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-27 13:49:41
Üzenet elküldve: 2025-07-27 13:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szénfekete//
*Az asztalt beterítő dolgokról a közéjük nyúló kézre fordul a pillantása, a papírosról lekerült zsinegre, a mögöttük kibukó fekete mintákra. Elég egyetlen apró részlet, hogy ott marasztalja a szürkéket a szétnyíló lapok közt, talán a mozdulatot sem látja már, amivel a nő feléjük bök. Az ajtóban áll, nem lép félre, ha a hosszúéletű ki is lép mellette, hogy megkeresse a teraszon a felajánlott kötelet a csokrainak. Nem ad utat, a figyelme már nem a házban van, ha hozzá is érnének kifele menet talán fel sem tűnne.
A kezében az inggel, a küszöb távolságából figyeli a tekercsek mélyén megbúvó motívumokat. Nem mozdul beljebb egy darabon, hiába a munka után lassan megnyugvó légzés, mégsem ura a testének, ami újra csak szoborrá szilárdítja magát a pillanatnyi csendben. A víz a fal mellett, nem számít, a szemközti ablak felől bőrét érő hűvös szellő, amitől végigfut a karján a lúdbőr; a kinti napsütés után homályos ház háttere mögött feketén vonzzák a szemét az alig látható vonalak.
Ha óvatos is a gondolat, de nem tétova a lépés, amivel közelebb kerül végül, s beljebb húzódva leül az ajtóhoz közelebb eső padra. Nem nyúl a lapokért, egyedül a szemét tartja rajtuk, mintha támadni kész állatot figyelne, amit egy pillanatra sem ereszthet a látóteréből. Maga mellé húzza az ingét a fára, lejjebb engedve az állát, úgy fürkészve a tekercsek között megbújó mintázatot. Éppen eleget lát, hogy tudja, mit rejthet a papírok mélye, ha a részleteket, a felvázolt rajzolat egészét nem is ismerheti. Maga mellett fog a padra, akaratlanul is előrébb hajolva, hogy nem akar, vagy valóban csak nem látta a nő jelzését, s ezért nem tudja, hogy szabad-e hozzájuk érnie, kívülről nem derülhet ki, ahogyan az asztalára került idegen lapokra mered, mintha valóban élő lény lenne, s nem csupán rajzok, amiket maga kért a hosszúéletűtől nem is olyan régen. Hogy mit csinál közben odakint a másik, megtalálta-e a kötelet, elégnek találja-e felkötni vele a házba hurcolt virágokat, nem figyeli, talán az sem tűnne fel most, ha a nő időközben visszajönne. Aprót mozdít a fején, oldalt hajtva, bizalmatlanul, mégis kíváncsian méregetve a pergamenen sötétlő vonalakat. Talán mégsem mar, amivel farkasszemet néz. A lapok rejtekében nyugvó képek feketéje..*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.27 13:50:13
*Az asztalt beterítő dolgokról a közéjük nyúló kézre fordul a pillantása, a papírosról lekerült zsinegre, a mögöttük kibukó fekete mintákra. Elég egyetlen apró részlet, hogy ott marasztalja a szürkéket a szétnyíló lapok közt, talán a mozdulatot sem látja már, amivel a nő feléjük bök. Az ajtóban áll, nem lép félre, ha a hosszúéletű ki is lép mellette, hogy megkeresse a teraszon a felajánlott kötelet a csokrainak. Nem ad utat, a figyelme már nem a házban van, ha hozzá is érnének kifele menet talán fel sem tűnne.
A kezében az inggel, a küszöb távolságából figyeli a tekercsek mélyén megbúvó motívumokat. Nem mozdul beljebb egy darabon, hiába a munka után lassan megnyugvó légzés, mégsem ura a testének, ami újra csak szoborrá szilárdítja magát a pillanatnyi csendben. A víz a fal mellett, nem számít, a szemközti ablak felől bőrét érő hűvös szellő, amitől végigfut a karján a lúdbőr; a kinti napsütés után homályos ház háttere mögött feketén vonzzák a szemét az alig látható vonalak.
Ha óvatos is a gondolat, de nem tétova a lépés, amivel közelebb kerül végül, s beljebb húzódva leül az ajtóhoz közelebb eső padra. Nem nyúl a lapokért, egyedül a szemét tartja rajtuk, mintha támadni kész állatot figyelne, amit egy pillanatra sem ereszthet a látóteréből. Maga mellé húzza az ingét a fára, lejjebb engedve az állát, úgy fürkészve a tekercsek között megbújó mintázatot. Éppen eleget lát, hogy tudja, mit rejthet a papírok mélye, ha a részleteket, a felvázolt rajzolat egészét nem is ismerheti. Maga mellett fog a padra, akaratlanul is előrébb hajolva, hogy nem akar, vagy valóban csak nem látta a nő jelzését, s ezért nem tudja, hogy szabad-e hozzájuk érnie, kívülről nem derülhet ki, ahogyan az asztalára került idegen lapokra mered, mintha valóban élő lény lenne, s nem csupán rajzok, amiket maga kért a hosszúéletűtől nem is olyan régen. Hogy mit csinál közben odakint a másik, megtalálta-e a kötelet, elégnek találja-e felkötni vele a házba hurcolt virágokat, nem figyeli, talán az sem tűnne fel most, ha a nő időközben visszajönne. Aprót mozdít a fején, oldalt hajtva, bizalmatlanul, mégis kíváncsian méregetve a pergamenen sötétlő vonalakat. Talán mégsem mar, amivel farkasszemet néz. A lapok rejtekében nyugvó képek feketéje..*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.27 13:50:13
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-27 12:44:47
Üzenet elküldve: 2025-07-27 12:44:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Büszke magára, hogy egy ilyen rangos, képzett ember megdicséri. Mind azt, hogy gyorsan felfogja a dolgokat és, hogy rendelkezik már egy kevés alappal. Bredoc tudja, hogy mágus, tehát meg nem lepheti az, hogy milyen gyorsan tanul. Persze a dicséretektől nem száll el az agya, nem válik arrogánssá, de jólesik neki. Megint csak egy újabb lecke következik, amire szintén nagyon odafigyel. Már készülne is kipróbálni, hogy milyen is az, amikor nem csak a karját használja, de Bredoc közeledése ezt megakadályozza. Viszont a segítségével még jobban át tudja érezni a suhintásokat, mozdulatokat. Bár komolyan próbálkozik, hogy megtanulja és értse is a mozdulatokat, azért ő is megpróbál közelebb húzódni a férfi testéhez, érezve annak melegét. Ami lehet, hogy csak a meleg idő következménye, de bolond lenne elhúzódni. A segítségével ismerkedik meg ezzel az új móddal, ami a merev testtartását sokkal javítja, mozdulatait folyamatosabbá és kecsesebbé teszi. Meg kell lepődnie, de így még a kezében lévő kard csapások is sokkal erősebbnek miközben alig fárad.*
-Hűha! Ez tényleg jobb!
*Hangjában a csodálat vehető ki. Hálásan néz a férfira, aki viszont egy újabb nagyszerű gyakorlatot mutat neki. Kérdőn néz a földre, hogy vajon mi lehet ez, de a magyarázat magáért beszél. Elsőnek lassan próbálja az átlós egyeneseket, jobbról balra haladva vágni, majd a vízszintes és függőleges vonalakkal folytatja, szintén jobbról balra, felülről lefelé haladva. Be kell ismerni ez a gyakorlat nagyban segíti a vágásait.*
-Nincsenek szavaim ehhez.
*Mondja lenyűgözve. Persze miért is van meglepve? A férfi képzett harcos, aki nem csak a harctéren bizonyította magát, hiszen itt van, életben van, de a szemében még remek tanár is.*
-Nem tudom, hogy hányan mondták már, de remek tanár vagy. Bárcsak láthattalak volna harcolni is!
*Mondja őszinte csodálattal a hangjában.*
-Van még valami amit érdemes tudnom, vagy rátérhetünk a főfogásra?
*Kérdezi szánt szándékkal félreérthetően.*
*Büszke magára, hogy egy ilyen rangos, képzett ember megdicséri. Mind azt, hogy gyorsan felfogja a dolgokat és, hogy rendelkezik már egy kevés alappal. Bredoc tudja, hogy mágus, tehát meg nem lepheti az, hogy milyen gyorsan tanul. Persze a dicséretektől nem száll el az agya, nem válik arrogánssá, de jólesik neki. Megint csak egy újabb lecke következik, amire szintén nagyon odafigyel. Már készülne is kipróbálni, hogy milyen is az, amikor nem csak a karját használja, de Bredoc közeledése ezt megakadályozza. Viszont a segítségével még jobban át tudja érezni a suhintásokat, mozdulatokat. Bár komolyan próbálkozik, hogy megtanulja és értse is a mozdulatokat, azért ő is megpróbál közelebb húzódni a férfi testéhez, érezve annak melegét. Ami lehet, hogy csak a meleg idő következménye, de bolond lenne elhúzódni. A segítségével ismerkedik meg ezzel az új móddal, ami a merev testtartását sokkal javítja, mozdulatait folyamatosabbá és kecsesebbé teszi. Meg kell lepődnie, de így még a kezében lévő kard csapások is sokkal erősebbnek miközben alig fárad.*
-Hűha! Ez tényleg jobb!
*Hangjában a csodálat vehető ki. Hálásan néz a férfira, aki viszont egy újabb nagyszerű gyakorlatot mutat neki. Kérdőn néz a földre, hogy vajon mi lehet ez, de a magyarázat magáért beszél. Elsőnek lassan próbálja az átlós egyeneseket, jobbról balra haladva vágni, majd a vízszintes és függőleges vonalakkal folytatja, szintén jobbról balra, felülről lefelé haladva. Be kell ismerni ez a gyakorlat nagyban segíti a vágásait.*
-Nincsenek szavaim ehhez.
*Mondja lenyűgözve. Persze miért is van meglepve? A férfi képzett harcos, aki nem csak a harctéren bizonyította magát, hiszen itt van, életben van, de a szemében még remek tanár is.*
-Nem tudom, hogy hányan mondták már, de remek tanár vagy. Bárcsak láthattalak volna harcolni is!
*Mondja őszinte csodálattal a hangjában.*
-Van még valami amit érdemes tudnom, vagy rátérhetünk a főfogásra?
*Kérdezi szánt szándékkal félreérthetően.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:55:52
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:55:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
-Hó ha hó, szép hajó, vitorlája mint a hó!
*Folytatja a nótát, immáron egész hangosan, nem csak dúdolgat miközben a szántókat rója már. Minden tisztelete az itt dolgozó parasztoké, neki nem lenne sem kedve sem energiája itt dolgozni egész nap, meg mondjuk a dereka sem bírná, de az más kérdés. A legföbb gond az lenne, hogy nem tudna állandóan vedelni, ettől pedig igencsak szomorú lenne. És a mester bizony nem szeret szomorú lenni. Bár, ki szeret szomorú lenni?*
-Az meg is érdemli, hah!
*Vigyorogva halad tovább.*
*Folytatja a nótát, immáron egész hangosan, nem csak dúdolgat miközben a szántókat rója már. Minden tisztelete az itt dolgozó parasztoké, neki nem lenne sem kedve sem energiája itt dolgozni egész nap, meg mondjuk a dereka sem bírná, de az más kérdés. A legföbb gond az lenne, hogy nem tudna állandóan vedelni, ettől pedig igencsak szomorú lenne. És a mester bizony nem szeret szomorú lenni. Bár, ki szeret szomorú lenni?*
-Az meg is érdemli, hah!
*Vigyorogva halad tovább.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-26 20:36:21
Üzenet elküldve: 2025-07-26 20:36:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir jól látta, hogy Danrim nem igazán hisz a küldetésük sikerében, és megpróbál lelket önteni bele. Talán segít valamicskét, de összességében nem elég ahhoz, hogy Danrim valóban fellelkesüljön. Megvonja a vállát, kerüli Rorkir tekintetét, de azért próbál úgy tenni, mintha ettől egy kicsit megemberelné magát.
Rorkirra marad a döntés, hogy mi hogyan legyen. De Danrim, mivel vadász, csak felállítja a csapdát.
Kissé remeg a keze közben, nem a legjobb munkája, de azért elkészül vele, és megfelelően el is rejti. Egy hurok az útra téve, megfelelően álcázva, várja hogy egy óvatlan lépéssel kioldják. A közelben egy erős fatörzshöz van kötözve, így ha a Rém csapdába esik, akkor ki lesz kötözve a fához, amíg ki nem szabadul.
Rorkir megvágja magát, Danrim elrejtőzik. Ezt legalább ügyesen csinálja, a Rém nem fogja se meglátni, se kiszagolni.
És nem is telik bele túl sok idő - főleg, ha Rorkir hangosan szitkozódni kezd - óvatos neszezés hallatszik valahonnan a kalandor mögül. Ha megfordulna, láthatná a Rémet, azonban akkor nyilván leleplezné a csapdát.
A távoli neszezés aztán kicsit elcsitul, aztán viszont erősebb, egyre közeledő ügetéshangra vált. Aztán ez a hang hirtelen megakad, amikor a Rém a csapdához ér.
Bele is lép, azonban a csapda nem elég gyorsan lép működésbe, így ahelyett, hogy a Rém bokájára hurkolódna, csak a lábfejére hurkolódik. Ettől aztán a támadás irama megakad, a Rém pedig meglepett, bosszús hörgéssel elhasal, majd hátranéz és rángatni kezdi a lábát, ami két másodperc elteltével ki is szabadul. Ekkor újra Rorkir felé fordul...
(Ha közben Rorkir megfordult, szemügyre veheti a Rémet. Bár egy megtermett farkasemberről beszélünk, akinek nyilván emberfeletti testi ereje van, mégis valahogy elég szánalmas látványt nyújt: szőre fakó, mocskos, itt-ott rühfoltos. Mindenfelé sáros csimbókok lógnak róla. Van rajta valami nadrágféle, illetve annak maradványa, egy teljesen elkoszolódott ruhadarab. Egy szakaszon hónaposnak tűnő sérülés nyoma van a bal oldalán, de már eléggé gyógyult ahhoz, hogy ne nagyon akadályozza semmiben.)*
*Rorkir jól látta, hogy Danrim nem igazán hisz a küldetésük sikerében, és megpróbál lelket önteni bele. Talán segít valamicskét, de összességében nem elég ahhoz, hogy Danrim valóban fellelkesüljön. Megvonja a vállát, kerüli Rorkir tekintetét, de azért próbál úgy tenni, mintha ettől egy kicsit megemberelné magát.
Rorkirra marad a döntés, hogy mi hogyan legyen. De Danrim, mivel vadász, csak felállítja a csapdát.
Kissé remeg a keze közben, nem a legjobb munkája, de azért elkészül vele, és megfelelően el is rejti. Egy hurok az útra téve, megfelelően álcázva, várja hogy egy óvatlan lépéssel kioldják. A közelben egy erős fatörzshöz van kötözve, így ha a Rém csapdába esik, akkor ki lesz kötözve a fához, amíg ki nem szabadul.
Rorkir megvágja magát, Danrim elrejtőzik. Ezt legalább ügyesen csinálja, a Rém nem fogja se meglátni, se kiszagolni.
És nem is telik bele túl sok idő - főleg, ha Rorkir hangosan szitkozódni kezd - óvatos neszezés hallatszik valahonnan a kalandor mögül. Ha megfordulna, láthatná a Rémet, azonban akkor nyilván leleplezné a csapdát.
A távoli neszezés aztán kicsit elcsitul, aztán viszont erősebb, egyre közeledő ügetéshangra vált. Aztán ez a hang hirtelen megakad, amikor a Rém a csapdához ér.
Bele is lép, azonban a csapda nem elég gyorsan lép működésbe, így ahelyett, hogy a Rém bokájára hurkolódna, csak a lábfejére hurkolódik. Ettől aztán a támadás irama megakad, a Rém pedig meglepett, bosszús hörgéssel elhasal, majd hátranéz és rángatni kezdi a lábát, ami két másodperc elteltével ki is szabadul. Ekkor újra Rorkir felé fordul...
(Ha közben Rorkir megfordult, szemügyre veheti a Rémet. Bár egy megtermett farkasemberről beszélünk, akinek nyilván emberfeletti testi ereje van, mégis valahogy elég szánalmas látványt nyújt: szőre fakó, mocskos, itt-ott rühfoltos. Mindenfelé sáros csimbókok lógnak róla. Van rajta valami nadrágféle, illetve annak maradványa, egy teljesen elkoszolódott ruhadarab. Egy szakaszon hónaposnak tűnő sérülés nyoma van a bal oldalán, de már eléggé gyógyult ahhoz, hogy ne nagyon akadályozza semmiben.)*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-26 02:22:33
Üzenet elküldve: 2025-07-26 02:22:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ex parancsnok észleli, hogy Hena is picit komolyabban veszi a "leckéket", aminek egyrészt örül, mert tényleg nem szeretné, hogyha azért esne baja, mert ő rosszul igyekezett tanítani, másrészt viszont sajnálja, hogy arra kényszerül emiatt, hogy ő is felvegye a komolyabbik arcát. Nem mindig szereti azt hordani, bár az élet nem kívánságműsor, ugyebár. A férfi mozdulata szerencsére megteszi a maga hatását, emiatt pedig egy aprócska félmosolyt megenged magának a szakálla alatt. Arra, hogy érti a dolgát színpadiasan meghajol.*
-Igyekszik az ember. Szóval a reflexek, makacs dolgok. Teljesen nem is lehet kikapcsolni őket, de ez nem probléma, csak fontos hogy ismerjük a saját testünket. Van ám hasznuk is, mindjárt rátérünk arra is.
*De persze nem akarja belé fojtani a szót, úgyhogy nem hadar el csak úgy mindent ami az eszébe jut.*
-Pontosan! Nagyon jó! Gyorsan tanulsz.
*Bókol is egy kicsit, hogy ne mondhassa majd el, hogy Bredoc Droyn állandóan csak piszkálta.*
-Na már most, látom szép alapállásokat ismersz, úgyhogy ezzel nem is foglalkozunk most. Inkább térjünk vissza a testedre.
*Kicsit kétértelműen fogalmaz, és meglehet hogy nem véletlenül.*
-Hogy megfelelően tudj támadni, és ne csak lengesd a karod, meg kell tanulni a helyes technikát. Ebből ezer meg egy fajta van, de az alapok ugyanazok. Mégpedig, hogy a mozdulat mindig a lábaidból indul, végig a csípődön, át a mellkasodon tovább a vállaidba, onnan karodba és onnan tovább a kardba. Olyan ez, mint mikor egy követ akarsz minél messzebb dobni a tóba, vagy egy hógolyót. Ha csak a karodat lengeted nem jársz sok skerrel.
*Közben pedig, botját maga mellett tartva Hena mögé igyekszik állni, hogy kezével végig vezesse a mozdulatot, amiről beszélt, közben pedig szemtelen módon az érintés örömét is kihasználja, persze csak ha a másik engedi.*
-Tehát úgy kell a testedre tekinteni, amikor támadni akarsz, mint egy ostorra, amivel csapni készülsz. Ez ugyanúgy igaz mindenféle vágásra és döfésre is, sőt még az egyszerű ütésekre is. És ha már vágások.
*Botjával a földre rajzol egy nagy kört, bele pedig 8 vonalat, egyet keresztbe vízszintesen, egyet függőlegesen, és kettőt keresztbe.*
-Az egyik kedvenc gyakorlatom a 8 vágás, ez ehhez hasonló jelet képzelj magad elé, vagy fel is festhetsz egy falra. Aztán, szépen sorban végig vágod őket úgy, hogy a vonalak középpontjáig. Például Jobb felülről középre, aztán bal felülről középre, aztán jobb alulról középre, aztán bal alulról középre, aztán jobb oldalról középre és így tovább. Hidd el, ha minden nap megcsinálod párszor ezt a gyakorlatot, akkor beleivódik az izmaidba a mozdulat, és bármilyen szögben képes lehet lesújtani. Próbáld csak ki.
*Közben pedig, hogy ezt megmutatta, rákever a bográcsra is, nehogy odaégjen az ebéd, még a végén nem fogja tudni tartani a szavát a pörköltet illetően.*
*Az ex parancsnok észleli, hogy Hena is picit komolyabban veszi a "leckéket", aminek egyrészt örül, mert tényleg nem szeretné, hogyha azért esne baja, mert ő rosszul igyekezett tanítani, másrészt viszont sajnálja, hogy arra kényszerül emiatt, hogy ő is felvegye a komolyabbik arcát. Nem mindig szereti azt hordani, bár az élet nem kívánságműsor, ugyebár. A férfi mozdulata szerencsére megteszi a maga hatását, emiatt pedig egy aprócska félmosolyt megenged magának a szakálla alatt. Arra, hogy érti a dolgát színpadiasan meghajol.*
-Igyekszik az ember. Szóval a reflexek, makacs dolgok. Teljesen nem is lehet kikapcsolni őket, de ez nem probléma, csak fontos hogy ismerjük a saját testünket. Van ám hasznuk is, mindjárt rátérünk arra is.
*De persze nem akarja belé fojtani a szót, úgyhogy nem hadar el csak úgy mindent ami az eszébe jut.*
-Pontosan! Nagyon jó! Gyorsan tanulsz.
*Bókol is egy kicsit, hogy ne mondhassa majd el, hogy Bredoc Droyn állandóan csak piszkálta.*
-Na már most, látom szép alapállásokat ismersz, úgyhogy ezzel nem is foglalkozunk most. Inkább térjünk vissza a testedre.
*Kicsit kétértelműen fogalmaz, és meglehet hogy nem véletlenül.*
-Hogy megfelelően tudj támadni, és ne csak lengesd a karod, meg kell tanulni a helyes technikát. Ebből ezer meg egy fajta van, de az alapok ugyanazok. Mégpedig, hogy a mozdulat mindig a lábaidból indul, végig a csípődön, át a mellkasodon tovább a vállaidba, onnan karodba és onnan tovább a kardba. Olyan ez, mint mikor egy követ akarsz minél messzebb dobni a tóba, vagy egy hógolyót. Ha csak a karodat lengeted nem jársz sok skerrel.
*Közben pedig, botját maga mellett tartva Hena mögé igyekszik állni, hogy kezével végig vezesse a mozdulatot, amiről beszélt, közben pedig szemtelen módon az érintés örömét is kihasználja, persze csak ha a másik engedi.*
-Tehát úgy kell a testedre tekinteni, amikor támadni akarsz, mint egy ostorra, amivel csapni készülsz. Ez ugyanúgy igaz mindenféle vágásra és döfésre is, sőt még az egyszerű ütésekre is. És ha már vágások.
*Botjával a földre rajzol egy nagy kört, bele pedig 8 vonalat, egyet keresztbe vízszintesen, egyet függőlegesen, és kettőt keresztbe.*
-Az egyik kedvenc gyakorlatom a 8 vágás, ez ehhez hasonló jelet képzelj magad elé, vagy fel is festhetsz egy falra. Aztán, szépen sorban végig vágod őket úgy, hogy a vonalak középpontjáig. Például Jobb felülről középre, aztán bal felülről középre, aztán jobb alulról középre, aztán bal alulról középre, aztán jobb oldalról középre és így tovább. Hidd el, ha minden nap megcsinálod párszor ezt a gyakorlatot, akkor beleivódik az izmaidba a mozdulat, és bármilyen szögben képes lehet lesújtani. Próbáld csak ki.
*Közben pedig, hogy ezt megmutatta, rákever a bográcsra is, nehogy odaégjen az ebéd, még a végén nem fogja tudni tartani a szavát a pörköltet illetően.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-25 22:13:06
Üzenet elküldve: 2025-07-25 22:13:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir érzi Danrim kételyeit, ez pedig kritikus lehet az előttük álló feladatban. Hogy elbukhatnak ? Természetesen! Tán túl se élik, tán sosem jön el a rém, de a barbár pontosan tudja, hogy az, hogyha ezen aggódik semmit de semmit nem segít. Rontani viszont annál többet tud.*
-Ha méltó az ügy, nem bukhatsz el barátom. Nem mehetünk úgy csatába, hogy úgy hisszük tán nem is biztos, hogy győzni fogunk. Annyit tehetünk, hogy magunk legjobbját adjuk és bízunk benne, hogy ez elég.
*Barátságosan a vadász vállára rakja a kezét, és eddig tőle meglepő melegség hallatszik a szavaiban.*
-Legrosszabb esetben az őseink hideg sörrel és sült vaddal várnak majd bennünket a túlvilágon, és büszke karjaikba zárnak az eltávozott szeretteink.
*Barbár hit ez, de talán megpendíthet valamit társában. A nyomok ígéretesnek tűnnek, ez egy jó hely lehet a csapdaállításnak. Mikor pedig a csapda mikéntjét kérdezi tőle Danrim, Rorkir széles vigyorra húzza a pofáját.*
-Én leszek a csali.
*Izgatottan veszi le vállából a kötelet.*
-Tudod hogy kell hurkot kötni ugye? Mint egy nyúlcsapda, csak nagyobbat csinálunk. Megkötjük egy hajlékonyabb ághoz, s ott a parton elrejtjük. Én meg megvágom magam egy kicsit, hátha megérzi a vér szagot. Tán még Mardreit is hangosan szidalmazni kezdem, ha igazam volt korábban biztos előcsalogatja.
*Megvonja a vállait.*
-Egy próbát megér. Odamegyek a parthoz én is, és gyengének tettetem magam, aztán ha jön a bestia, ha szerencsénk van a csapdába lép , az is elég ha csak kicsit kibillenti az egyensúlyából, egy csapásnyi időt nyer nekünk. Te meg elbújhatnál amott a fák között, ahol rejtve maradhatsz de rálátsz a terepre.
*A vére szinte pezseg ahogy előhúzza a tőrét, a vállán tervez ejteni egy aprócska vágást ami nem akadályozza a mozgásban, de eljátszhatja hogy sebesült.*
-Készen állsz, fővadász?!
*Ha minden világos, és Danrimnak nincs ellenvetése, az ő részéről el is kezdhetik az akciót.*
*Rorkir érzi Danrim kételyeit, ez pedig kritikus lehet az előttük álló feladatban. Hogy elbukhatnak ? Természetesen! Tán túl se élik, tán sosem jön el a rém, de a barbár pontosan tudja, hogy az, hogyha ezen aggódik semmit de semmit nem segít. Rontani viszont annál többet tud.*
-Ha méltó az ügy, nem bukhatsz el barátom. Nem mehetünk úgy csatába, hogy úgy hisszük tán nem is biztos, hogy győzni fogunk. Annyit tehetünk, hogy magunk legjobbját adjuk és bízunk benne, hogy ez elég.
*Barátságosan a vadász vállára rakja a kezét, és eddig tőle meglepő melegség hallatszik a szavaiban.*
-Legrosszabb esetben az őseink hideg sörrel és sült vaddal várnak majd bennünket a túlvilágon, és büszke karjaikba zárnak az eltávozott szeretteink.
*Barbár hit ez, de talán megpendíthet valamit társában. A nyomok ígéretesnek tűnnek, ez egy jó hely lehet a csapdaállításnak. Mikor pedig a csapda mikéntjét kérdezi tőle Danrim, Rorkir széles vigyorra húzza a pofáját.*
-Én leszek a csali.
*Izgatottan veszi le vállából a kötelet.*
-Tudod hogy kell hurkot kötni ugye? Mint egy nyúlcsapda, csak nagyobbat csinálunk. Megkötjük egy hajlékonyabb ághoz, s ott a parton elrejtjük. Én meg megvágom magam egy kicsit, hátha megérzi a vér szagot. Tán még Mardreit is hangosan szidalmazni kezdem, ha igazam volt korábban biztos előcsalogatja.
*Megvonja a vállait.*
-Egy próbát megér. Odamegyek a parthoz én is, és gyengének tettetem magam, aztán ha jön a bestia, ha szerencsénk van a csapdába lép , az is elég ha csak kicsit kibillenti az egyensúlyából, egy csapásnyi időt nyer nekünk. Te meg elbújhatnál amott a fák között, ahol rejtve maradhatsz de rálátsz a terepre.
*A vére szinte pezseg ahogy előhúzza a tőrét, a vállán tervez ejteni egy aprócska vágást ami nem akadályozza a mozgásban, de eljátszhatja hogy sebesült.*
-Készen állsz, fővadász?!
*Ha minden világos, és Danrimnak nincs ellenvetése, az ő részéről el is kezdhetik az akciót.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:44:36
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:44:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Danrim reményvesztetten sóhajt egyet.*
- Ha legyőztük a rémet... olyan nagy bizonyossággal mondod ezt. Bár bennem is meglenne még ez a hit. De annyiszor kerülte már el a végzetét az a szörnyeteg.
*jegyzi meg.
A csermely közelében aztán Rorkir úgy dönt, hogy alaposabban is körül kell nézniük. Danrimban ott van az idegesség. Így, bár kétségkívül kiváló nyomolvasó, most többet sandít jobbra-balra, mint a nyomokra. Mintha attól tartana, hogy a Rém bármelyik pillanatban a nyakába ugorhat. Így Rorkirra és az ő képességeire marad a felderítés.
De a tapasztalata elég ahhoz, hogy felismerje: a Rém biztosan nem csak egyszer járt a környéken, amikor elejtette az áldozatát. A csermely partján itt-ott sáros a talaj, a sárban pedig kivehetőek Merlas elállatiasodott lábnyomai. Arrébb is láthatóak, és van egy-két szakasz, ahol már kialakult valami kis csapás a bokrok között a rendszeres áthaladástól. A Rém vélhetően ide jár inni, esetleg ő maga is halászik. Látni itt-ott hal-maradványokat is, bár nem sokat hagy belőle: itt egy kiszáradt uszony, amott egy bogarak által lecsupaszított halfarok.
Így Rorkir ötlete, hogy állítsanak csapdát, nem is tűnik rossz ötletnek.*
- Lehet, lehet...
*felel rá a fővadász. És bár ez az ő asztala lenne, még mindig híján van a kezdeményezőkészségnek. Így megkérdi.*
- És milyen csapdát állítsunk neki? Csak bújjunk el? Vagy valami más is legyen?
*Danrim reményvesztetten sóhajt egyet.*
- Ha legyőztük a rémet... olyan nagy bizonyossággal mondod ezt. Bár bennem is meglenne még ez a hit. De annyiszor kerülte már el a végzetét az a szörnyeteg.
*jegyzi meg.
A csermely közelében aztán Rorkir úgy dönt, hogy alaposabban is körül kell nézniük. Danrimban ott van az idegesség. Így, bár kétségkívül kiváló nyomolvasó, most többet sandít jobbra-balra, mint a nyomokra. Mintha attól tartana, hogy a Rém bármelyik pillanatban a nyakába ugorhat. Így Rorkirra és az ő képességeire marad a felderítés.
De a tapasztalata elég ahhoz, hogy felismerje: a Rém biztosan nem csak egyszer járt a környéken, amikor elejtette az áldozatát. A csermely partján itt-ott sáros a talaj, a sárban pedig kivehetőek Merlas elállatiasodott lábnyomai. Arrébb is láthatóak, és van egy-két szakasz, ahol már kialakult valami kis csapás a bokrok között a rendszeres áthaladástól. A Rém vélhetően ide jár inni, esetleg ő maga is halászik. Látni itt-ott hal-maradványokat is, bár nem sokat hagy belőle: itt egy kiszáradt uszony, amott egy bogarak által lecsupaszított halfarok.
Így Rorkir ötlete, hogy állítsanak csapdát, nem is tűnik rossz ötletnek.*
- Lehet, lehet...
*felel rá a fővadász. És bár ez az ő asztala lenne, még mindig híján van a kezdeményezőkészségnek. Így megkérdi.*
- És milyen csapdát állítsunk neki? Csak bújjunk el? Vagy valami más is legyen?
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-25 08:41:47
Üzenet elküldve: 2025-07-25 08:41:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem Bredoc az egyetlen, aki azt tanácsolja neki, hogy bölcsebb inkább elmenekülnie mintsem komolyabb párbajba bonyolódnia. Bármennyire is ellenkezik eme ötlet ellen, sajnos igazat kell adnia nekik. Gyorsasága remek lehetőséget nyújt, hogy támadóit lehagyhassa. Talán még ebből csapdába is csalva őket, ha amazok követik. A találékonyságát is felhasználhatja egy küzdelemben, akárcsak a környezet adta lehetőségeket. A férfival együtt nevet, mikor az az állásán poénkodik. Nem veszi sértésnek, tudja hogy csak poénkodik a másik. Ha valamit rosszul csinált volna, már biztos kijavította volna a másik.
Bredoc komolyságára ő is visszavesz a bohóckodásból és komolyabban odafigyel. Amúgy is azt csinálta, de nem akarja, hogy Bredoc azt higgye, hogy csak szórakozni van itt. Persze a véletlen sodorta ide, de ha már egy ilyen esélyt kapott, akkor miért is ne használná ki? Továbbra is tartja a pozícióját, a férfi nevetése ellenére továbbra is figyel, hátha csak el akarja terelni a figyelmet és támadni. Örömmel hallja, hogy Bredoc is egyetért a szende szűz stratégiával. Azt sejti Hena, hogy Bredoc ellen ez kevés, de a jövőben biztos jól fog még jönni.
A mestere láthatja, hogy minden szavát csak issza, mintha éltető nedű lenne, ami lehet még így is lesz. Nem tudhatja, hogy a jövő mit tartogat.
A férfi lépésére és támadására összerezzen egy gyors pillanatra, majd kardjával próbálja kivédeni a csapást. Elég ügyetlenül sikerül. Fejét elfordítja, teste is úgy mozdul, hogy a csapást elkerülhesse. Mikor visszanéz, nem a bottal, hanem saját pengéjével néz farkasszemet.*
-A jó...
*Harapja el a mondat végét.
~Reflexek. Uralnom kell a testem minden mozdulatát.~
Bredoc leckéi eddig inkább elméletiek, mintsem gyakorlati, de rengetek segítséget nyújtanak, amelyekkel feltérképezheti hiányosságait.*
-Látom tényleg érted a dolgod.
*Az a cserfes, huncut lány most eltűnik Henából és egy sokkal céltudatosabb személyisége kerül elő. Ez az egy mondatból meglehet állapítani a változás, főleg a hangnemből. Csodálat és komolyság érzetét árasztja. A kardjával elhajtja a fabotot a feje mellől és megpróbálja összegezni a hallottakat és sorrendbe állítani azokat, félretéve azokat a lehetőségeket, ahol nem kell harcolnia.*
-Tehát használjam ki a nőiességemet, gyámoltalanságomat az ellenfelemen, főleg ha férfi. Így csökkentve az éberségét.
*Kis szünet után folytatja.*
-Ha viszont tényleg harcra kerül a sor figyeljek a reflexekre. Ahogy észrevettem, jobb ha irányítom a sajátomat, míg kihasználom az ellenfelemét.
*Összegzi nagy vonalakban az elhangzottakat.*
*Nem Bredoc az egyetlen, aki azt tanácsolja neki, hogy bölcsebb inkább elmenekülnie mintsem komolyabb párbajba bonyolódnia. Bármennyire is ellenkezik eme ötlet ellen, sajnos igazat kell adnia nekik. Gyorsasága remek lehetőséget nyújt, hogy támadóit lehagyhassa. Talán még ebből csapdába is csalva őket, ha amazok követik. A találékonyságát is felhasználhatja egy küzdelemben, akárcsak a környezet adta lehetőségeket. A férfival együtt nevet, mikor az az állásán poénkodik. Nem veszi sértésnek, tudja hogy csak poénkodik a másik. Ha valamit rosszul csinált volna, már biztos kijavította volna a másik.
Bredoc komolyságára ő is visszavesz a bohóckodásból és komolyabban odafigyel. Amúgy is azt csinálta, de nem akarja, hogy Bredoc azt higgye, hogy csak szórakozni van itt. Persze a véletlen sodorta ide, de ha már egy ilyen esélyt kapott, akkor miért is ne használná ki? Továbbra is tartja a pozícióját, a férfi nevetése ellenére továbbra is figyel, hátha csak el akarja terelni a figyelmet és támadni. Örömmel hallja, hogy Bredoc is egyetért a szende szűz stratégiával. Azt sejti Hena, hogy Bredoc ellen ez kevés, de a jövőben biztos jól fog még jönni.
A mestere láthatja, hogy minden szavát csak issza, mintha éltető nedű lenne, ami lehet még így is lesz. Nem tudhatja, hogy a jövő mit tartogat.
A férfi lépésére és támadására összerezzen egy gyors pillanatra, majd kardjával próbálja kivédeni a csapást. Elég ügyetlenül sikerül. Fejét elfordítja, teste is úgy mozdul, hogy a csapást elkerülhesse. Mikor visszanéz, nem a bottal, hanem saját pengéjével néz farkasszemet.*
-A jó...
*Harapja el a mondat végét.
~Reflexek. Uralnom kell a testem minden mozdulatát.~
Bredoc leckéi eddig inkább elméletiek, mintsem gyakorlati, de rengetek segítséget nyújtanak, amelyekkel feltérképezheti hiányosságait.*
-Látom tényleg érted a dolgod.
*Az a cserfes, huncut lány most eltűnik Henából és egy sokkal céltudatosabb személyisége kerül elő. Ez az egy mondatból meglehet állapítani a változás, főleg a hangnemből. Csodálat és komolyság érzetét árasztja. A kardjával elhajtja a fabotot a feje mellől és megpróbálja összegezni a hallottakat és sorrendbe állítani azokat, félretéve azokat a lehetőségeket, ahol nem kell harcolnia.*
-Tehát használjam ki a nőiességemet, gyámoltalanságomat az ellenfelemen, főleg ha férfi. Így csökkentve az éberségét.
*Kis szünet után folytatja.*
-Ha viszont tényleg harcra kerül a sor figyeljek a reflexekre. Ahogy észrevettem, jobb ha irányítom a sajátomat, míg kihasználom az ellenfelemét.
*Összegzi nagy vonalakban az elhangzottakat.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-25 00:31:09
Üzenet elküldve: 2025-07-25 00:31:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Yvon Sárkány hátán, Sárkány a világ hátán, a vándorló ló vándorol, mert menni jó. Mennek, mennek, mendegélnek, míg a város közeléből a szántóföldekre nem érnek. Illetve azután is mennek tovább, mert mi mást tehetnének? A férfi már nem gondol se Zrammira, se Maira, csak a rengeteg aranyra és arctalan szolgálóra, akik majd körülzsengik, ha egyszer meggazdagszik. Haladnak, mennek, néha megállnak egy szusszanásnyit, de leginkább csak mennek és mennek, hogy előbb-utóbb elérjék a Kikötőt. *
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:02:47
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:02:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
-Azt hiszem nem is erre van a kikötő, mi van, átbasztál koma?
*Igazság szerint aki elmutatott az egyik irányba, az már rég eltűnt a szeme elől, úgyhogy most már csak magának tud bosszankodni. Végül is, lehetne sokkal rosszabb is, például ha esne az eső. De ez a vidék egész békésnek tűnik, egy árva lélek sem zavarja meg útjában, ezért pedig egészen hálás. A lába még mindig jól bírja, a batyujában is akad még egy-két falat elemózsia, úgyhogy nagy baj nem történhet az ember fiával. Vagy az elf fiával.*
*Igazság szerint aki elmutatott az egyik irányba, az már rég eltűnt a szeme elől, úgyhogy most már csak magának tud bosszankodni. Végül is, lehetne sokkal rosszabb is, például ha esne az eső. De ez a vidék egész békésnek tűnik, egy árva lélek sem zavarja meg útjában, ezért pedig egészen hálás. A lába még mindig jól bírja, a batyujában is akad még egy-két falat elemózsia, úgyhogy nagy baj nem történhet az ember fiával. Vagy az elf fiával.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-24 19:23:51
Üzenet elküldve: 2025-07-24 19:23:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Pontosan! Látszik hogy okos teremtés vagy te.
*Feleli szemtelenül Hena kérdésére, a bociszemeknek pedig nem dől be, de azért jót mosolyog a dolgon. Gondolja, hogy a másik sem komolyan érez így.*
-Mondjuk úgy, hogy ez inkább a nulladik lecke. Ha lehet, el kell kerülni a harcot. Nem számít a büszkeség sem a becsület, ha az ember élete a tét. Persze, vannak azok a helyzetek, de nem hiszem hogy téged az ilyesmi fenyegetne.
*Közben rájön, hogy igazából elég kétértelműen hangzott ez, és nem akarja megsérteni a másikat, úgyhogy inkább újrafogalmazza a mondandóját.*
-Arra gondolok, hogy például ha valaki katonaként szolgál, vagy ilyesmi. De persze, bárkinek az életében lehet olyan helyzet, hogy egyszerűen nincs más választása, mint harcolni, és akkor bizony muszáj.
*Így biztosan érthetőbb. Az elf újabb kacér kijelentését teljesen érti, de úgy tesz, mintha komoly kérdés lenne.*
-Igen. A más módszerek sem rosszak, főleg a férfiak ellen, gyakran hatásosak. A legtöbben a farkukkal gondolkodnak a fejük helyett.
*Persze ő nem ilyen, talán egy jó 10 évvel korábban még igen, de azóta sokat fejlődött. Közben látja, hogy nem is olyan ügyetlen állást vesz fel, amit egy nagy biccentéssel meg is dicsér.*
-Látom tanultál már ezt-azt. Ez a szaró gólya póz.
*Mondja, közben pedig hangosan felnevet. Persze szándékosan cukkolja Henát, kicsit visszaadja neki amit kapott tőle. A csábítási kísérlet azonban egyelőre lepereg a veterán lovagról. Talán csak azért, mert a kardforgatás oktatását túl komolyan veszi, ha valakinek ezen múlik az élete akkor nem szeretne ő lennie az, aki miatt meghal a tanonca.*
-A következő lecke az, hogy amikor az életedért harcolsz, mindegy mit teszel, amíg a végén te sétálsz haza élve. Ezért szerencsés dolog gyengének mutatnod magad, megpróbálni a másik fejébe mászni, megpróbálni minden mocskos trükköt mit csak el tudsz képzelni. Elég egyetlen egyszer jó helyen eltalálnod a másikat, és akkor sem kell megölnöd, csupán annyi időt nyerned amíg el tudsz menekülni.
*Nem gondolja, hogy katonának készülne a hegyesfülű, ezért is igyekszik inkább azt a részét megfogni a tanításnak, hogy hogyan védje meg magát, mintsem hogy hogyan legyen legendás párbajhős. Közben pedig, ahogy befejezi a mondatot, egy hirtelen, igencsak gyors mozdulattal lép egy nagyot a lány irányába, és a feje felé suhint a botjával. Nem engedi végig mozdulatot, akár védekezik a másik kár nem, nem fogja eltalálni őt. De remélhetőleg azért megrezzen a tekintete.*
-Az azután következő lecke pedig, hogy a reflexeket nagyon-nagyon nehéz kiölni magából a legtöbb élőlénynek. Például ha a szeme felé csapsz, össze fog rezzeni, ha megtolod valamiét ellen fog tolni, ha meghúzod, vissza fogja húzni a testét, egyszerűen így működünk.
-
-Pontosan! Látszik hogy okos teremtés vagy te.
*Feleli szemtelenül Hena kérdésére, a bociszemeknek pedig nem dől be, de azért jót mosolyog a dolgon. Gondolja, hogy a másik sem komolyan érez így.*
-Mondjuk úgy, hogy ez inkább a nulladik lecke. Ha lehet, el kell kerülni a harcot. Nem számít a büszkeség sem a becsület, ha az ember élete a tét. Persze, vannak azok a helyzetek, de nem hiszem hogy téged az ilyesmi fenyegetne.
*Közben rájön, hogy igazából elég kétértelműen hangzott ez, és nem akarja megsérteni a másikat, úgyhogy inkább újrafogalmazza a mondandóját.*
-Arra gondolok, hogy például ha valaki katonaként szolgál, vagy ilyesmi. De persze, bárkinek az életében lehet olyan helyzet, hogy egyszerűen nincs más választása, mint harcolni, és akkor bizony muszáj.
*Így biztosan érthetőbb. Az elf újabb kacér kijelentését teljesen érti, de úgy tesz, mintha komoly kérdés lenne.*
-Igen. A más módszerek sem rosszak, főleg a férfiak ellen, gyakran hatásosak. A legtöbben a farkukkal gondolkodnak a fejük helyett.
*Persze ő nem ilyen, talán egy jó 10 évvel korábban még igen, de azóta sokat fejlődött. Közben látja, hogy nem is olyan ügyetlen állást vesz fel, amit egy nagy biccentéssel meg is dicsér.*
-Látom tanultál már ezt-azt. Ez a szaró gólya póz.
*Mondja, közben pedig hangosan felnevet. Persze szándékosan cukkolja Henát, kicsit visszaadja neki amit kapott tőle. A csábítási kísérlet azonban egyelőre lepereg a veterán lovagról. Talán csak azért, mert a kardforgatás oktatását túl komolyan veszi, ha valakinek ezen múlik az élete akkor nem szeretne ő lennie az, aki miatt meghal a tanonca.*
-A következő lecke az, hogy amikor az életedért harcolsz, mindegy mit teszel, amíg a végén te sétálsz haza élve. Ezért szerencsés dolog gyengének mutatnod magad, megpróbálni a másik fejébe mászni, megpróbálni minden mocskos trükköt mit csak el tudsz képzelni. Elég egyetlen egyszer jó helyen eltalálnod a másikat, és akkor sem kell megölnöd, csupán annyi időt nyerned amíg el tudsz menekülni.
*Nem gondolja, hogy katonának készülne a hegyesfülű, ezért is igyekszik inkább azt a részét megfogni a tanításnak, hogy hogyan védje meg magát, mintsem hogy hogyan legyen legendás párbajhős. Közben pedig, ahogy befejezi a mondatot, egy hirtelen, igencsak gyors mozdulattal lép egy nagyot a lány irányába, és a feje felé suhint a botjával. Nem engedi végig mozdulatot, akár védekezik a másik kár nem, nem fogja eltalálni őt. De remélhetőleg azért megrezzen a tekintete.*
-Az azután következő lecke pedig, hogy a reflexeket nagyon-nagyon nehéz kiölni magából a legtöbb élőlénynek. Például ha a szeme felé csapsz, össze fog rezzeni, ha megtolod valamiét ellen fog tolni, ha meghúzod, vissza fogja húzni a testét, egyszerűen így működünk.
-
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:34:57
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Lépteit itt már lassítja. Nem szükséges sietnie innentől kezdve. Ha nem is ér vissza a tanyára, akkor Derkkel majd út közben találkoznak. A fő utat követve nem téveszthetik el egymást. A nappal a munka is elkezdődött a földeken. Serény emberek takarítják be a termést, vetnek újabb magokat, gyomlálnak, pásztorkodnak. Amennyi munkájuk van, néha Hena még irigykedik is rájuk. Életükben megvan az a cél ami vezérli őket. Gondozzák földjeiket, amely cserébe élelmet ad nekik. Milyen békés is lehet. Fiatal vére persze ódzkodik az ilyentől, de majd ha idősebb lesz. Akkor ez lesz az amire vágyni fog. Egy föld ahol megtermelheti a betevő falatot, néhány állat még mellé és meg is van amivel eltöltheti a napjait. Neki még persze hosszú ideje van. Elfként még száz év múlva is bőven jó erőben lesz ahhoz, hogy veszélyes kalandokban vegyen részt.*
*Lépteit itt már lassítja. Nem szükséges sietnie innentől kezdve. Ha nem is ér vissza a tanyára, akkor Derkkel majd út közben találkoznak. A fő utat követve nem téveszthetik el egymást. A nappal a munka is elkezdődött a földeken. Serény emberek takarítják be a termést, vetnek újabb magokat, gyomlálnak, pásztorkodnak. Amennyi munkájuk van, néha Hena még irigykedik is rájuk. Életükben megvan az a cél ami vezérli őket. Gondozzák földjeiket, amely cserébe élelmet ad nekik. Milyen békés is lehet. Fiatal vére persze ódzkodik az ilyentől, de majd ha idősebb lesz. Akkor ez lesz az amire vágyni fog. Egy föld ahol megtermelheti a betevő falatot, néhány állat még mellé és meg is van amivel eltöltheti a napjait. Neki még persze hosszú ideje van. Elfként még száz év múlva is bőven jó erőben lesz ahhoz, hogy veszélyes kalandokban vegyen részt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242