//Berin birtok//
*Már az sem nagyon tudja érdekelni, hogy az öreg meghallja senkihez sem címzett szavait. Annak viszont őszintén, halovány mosollyal örül, hogy egyetért vele. Azt követő szavakra újból komorodik el, bánatosan sóhajt fel.*
-Én abban vagyok biztos, hogy nagyapa is nagyon hiányolna, és én is őt.
*Emellett bárki más, legyen az igazából rokon, olyan, ki szerette rég jelen pillanatban semmit sem jelent számára, hisz azok csak idegenek.*
-Abba belegondoltál Rhalkumn bácsi, mi lesz velem, ha mégis igazad van, de az emlékeim nem térnek vissza? Ha itt már nem maradhatok, máshol pedig minden ismeretlen lesz számomra?
*Költői a kérdés, nem is igazán akar rá választ kapni, tudja nem takarna az számára semmi jót.
Elfogadja a gnóm kívánságát alvóhely tekintetében.*
-Nyugodtan fekhetsz a kanapéra, hozok párnát, pokrócot.
*Int tekintetével a kandalló előtt terpeszkedő ülőalkalmatosságra, méri fel van-e elég fa bekészítve, ne kelljen már szegény öregnek még cipekednie is. Megfelelőnek találva a mennyiséget indul máris az említett holmikért.*
-Az jó lenne, köszönöm.
*Bólint még a tűzrakása, perc se telik és tér vissza vastag, meleg takaróval, puha tollal töltött vánkossal.*
-A macskát kizártam, nem fog zavarni, éjjeliedényt találsz a fürdőben, magam korán kelek, de majd igyekszem csendesen tevékenykedni.
*Búcsúzik kedves mosollyal, holott aggodalmai a holnapi nap miatt az egekig érnek.*
-Jó éjt Rhalkumn bácsi.
*Picike, esetlen pukedlit mutat be, és távozik, hogy nyugtalan álomra térjen.*
//A múlt homálya//
*Maga sem tudja mennyi ideig forgolódott, percekig, órákig? Ha jött is álom szemére, csak további kínokat okozott. Elszökött a gnómmal, igazi családját keresni, s még egy üzenetet sem hagyott nagyapjának. Ki aggódva, értetlenül állva eltűnése felett kereste őt szerte a világba, szomorúan, megtörten.
Először fel sem eszmél a kiáltásra, a rémséges álom részének véli azt. Másodszor már pattannak fel szemei, ül fel, eszmél, s rohan.*
-Nagyapa?
*Nem várta az öreget az éjszaka közepén, odázta volna a találkozást, a kellemetlen kérdéseket, mégis örül, hogy hangját hallja, szobájának ajtaját tépi ki és rohan. Ezek szerint az idős gyógyító híreinek dacára nagyapjának nem esett baja a lázongó, járványos városban.*
-Nagyapa!
*Hűl meg a vér is ereiben a nappaliba toppanva, egy szívdobbanásnyi ideig csak áll, földbe gyökerezett lábakkal, egyetlen szál hófehér hálóingben, majd lódul, és kapaszkodik nagyapja karjába.*
-Ne bántsd, ő a vendégem... öhm... vendégünk, Rhalkumn bácsi. Híres gyógyító, és híreket hozott a városból.
*Kérlel halkan, aggódva.*