//Kalácsfalva//
* Ona megtárgyalja Learonnal a megtárgyalni valókat, aztán Mofival is vált néhány szót. Morwon csak fél füllel hallgatja az üzletelést, hiszen cseppet sem ért az ilyenekhez. Ő a maga részéről biztosan aranyban kérné a fizetségét, mintsem zöldségben - elvégre aranyból lehet zöldséget is venni, meg mást is, míg zöldségből nem lehet aranyat venni, csak megenni lehet. Ráadásul a zöldség nem is annyira finom, mint a hús. Pedig aranyból bizony húst is - pontosabban állatokat - lehet venni, amiket levágva nemcsak, hogy jóllaknak, de azokból a részekből, amiket nem esznek meg csinálhatnak... Nos, minden jót. Persze az is igaz, hogy vadászni is jó volna és akkor egy vaddisznóval, vagy szarvassal egész sokáig ellennének - sőt, a bőréből lehetne csinálni szintén minden jót -, de arra nem lehet teljes mértékben hagyatkozni, hogy sikeres legyen a vadászat. Merthogy a vadak többnyire nem igazán kedvelik azt, hogy megölik, illetve megeszik őket az óriások.
Aztán időközben Mofi is elkezd neki magyarázni, amire kénytelen mindkét fülével odafigyelni, így már nem tudja, hogy Ona éppen kivel és mit beszél, annyira bele van mélyedve az amulettről szóló regébe. Bár a "talizmán" szó furcsán hat, de a szövegkörnyezetnek hála megérti, hogy mire gondol a kis tündér, hát nagy mosollyal hallgatja az örömhíreket. Valószínűleg akkor is így örülne, ha azt hallaná, hogy Mofi legalább gondolt egyszer az amulettre - mivel az is több, mint amit Morwon tett eddig a megszerzéséért. Azon kívül persze, hogy rábízta a feladatot kedvenc tündérkéjére. *
- Az nagyon jó! Én is, meg Ona is találkoztunk Worenthel, ő mondta, hogy... * Megvakarja a fejét. Igazából nem mondott sok mindent, pedig beszélt. Na, mindegy. *
- Azt mondta, hogy megy éppen el a másik irányba. * Hogy mondta-e ezt a tényt, vagy sem, az kérdéses, mindenesetre elment a másik irányba, így a lényegen semmit sem változtat. Az amulett ügyét ezzel befejezettnek titulálja. Ellenben a sárkányos témával, amiről éppen csak elkezdtek még beszélgetni. *
- Öhm... Milyen sárkányt? Milyen sárkányok vannak? Én olyan... Nagyot, meg erőset akarok, ami... Tudod, így van szárnya és akkor így... * Próbálja imitálni azt, ahogyan egy hatalmas valami szárnycsapkodásokat végez és a magasba repül. Ezt amúgy rendkívül jól tudja utánozni, habár a repülés művészetén még van mit csiszolnia. *
- Tudod, az a nagy, az a szárnyas! * Zárja a sárkány leírását. Bizonyára már idáig is értette a kis tündér, hogy mit akar az óriás, legalábbis ilyen pontossággal. *
- Lehet, hogy a griff is jó. A griff is olyan, mint a sárkány, ugye? Akarok griffet is... Vagy nem... Sárkányt! Vagy mégis griffet? A sárkány ugye nem ugyanaz, mint a griff? És akkor mi a különbség köztük? * Morwonnal aztán nehéz megértetni valamit - főleg, ha olyan dolgokról van szó, amiről halványlila sejtése van csupán. De hát azért kereskedő Mofi, hogy segítsen az óriásoknak megkülönböztetni a griffet a sárkánytól, aztán amelyiket kiválasztja a melák, azt megvegye a piacon és elhozza Morwonnak. Legalábbis óriásunk így képzeli el, ámbár könnyen meglehet, hogy ennél bonyolultabb dolgok vannak a háttérben.
Mikor Learon varázslattal fát csinál a látszólag semmiből Morwon is hátrahőköl egy kicsit és csak a szerencsén múlik, hogy aztán észbe kap és elkapja Onát, aki így nem esik háttal a földre, hanem csak Morwon karjaiba. Az azért sokkal jobb, nem? Ha a lány visszanyeri egyensúlyát, akkor óriásunk elengedi őt, addig viszont szorosan fogja, nehogy eldőljön valamerre. Mikor a másik óriás a földet kezdi el vizsgálni, Morwon úgy szint maga alá néz, csak úgy ösztönszerűen. Magától eszébe sem jutott volna, hogy esetleg még egy ilyen fog kitörni a földből, de Ona elülteti a bogarat a fülében, így "jobb megelőzni, mint megijedni" alapon ő is feszülten kezdi el nézni a földet. Végül, mikor úgy látszik, nem fog újabb fa kitörni a földből, mérgesen néz Learonra, mivel ő látszik leginkbb tettesnek. Mofi biztos nem volt, hiszen a történtekkor Morwonnal beszélgetett - Trodd pedig vagy Onával csevegett, vagy csak álldogált valahol (de belőle nem nézne ki ilyet). A kalaptalan intéző azonban nagyon gyanús - már csak azért is, mert a tündér - igaz kevesebb kétségbeeséssel a hangjában, de - is hozzá kapcsolja a semmiből jött fát. Tehát szinte biztosan Learon csinálta - annál is inkább, mivel a meglepődés legkisebb jele nélkül falatozik az almafa terméséből. *
- Ez mi a fene volt? Majdnem alattam nőtt ki...! * Ami azért erős túlzás, hiszen méterekkel arrébb van a fa. Hirtelen azonban csodás ötlet jut az eszébe, így elengedve azt a mérgelődést, amit az almafa okozott, immár mosolyogva vázolja fel a világmegváltó tervet. *
- Tudsz még ilyet csinálni? Ha igen, akkor csinálj, és csak ki kell vágnunk... Akkor megmarad az erdő és fa is lesz! Sőt, még alma is! * Mutat a végén a piros gyümölcsökre, amikből Learon kezébe is jutott egy, és amik a fán csüngnek, mintha csak azt kiáltoznák: "szedjél le és egyél meg!". *