//Második szál//
*Dinarával igazán jól járna minden munkaadó: lelkes és kötelességtudó, sok mindenhez ért és nem kér sokat semmiért. Ha annyit kap, amiből megél, az neki bőven elég, már hozzászokott, hogy napról napra kell élnie. Az egyetlen ok, amiért nem szoktak csak úgy kapkodni utána az, hogy ápolatlan. Mennyivel jobban mutat egy szépen ápolt, felkötött hajú, szép arcú nő a boltban, mint eladó, mint egy kócos, mosdatlan leányka.*
-A kalapos? *Kérdez vissza meglepetten, hiszen akárhogy is nézi Svirt, ő bizony nem látja azt a bizonyos dolgot, amiről valószínűleg a gúnynevét kapta. Most már csak azt reméli, hogy hirtelen kibukott kérdésével nem érintett semmi személyeset, és nem bukta el az adandó lehetőséget.*
-Oh... *A patkányra nem nagyon tud mit mondani. nem egy válogatós fajta, de azt az állatot még ő sem enné meg.* Hát, én maradok a nyúlnál és a csirkénél.
*Ereszt meg egy kedves mosolyt. Nem igazán tudja eldönteni, hogy komolyan gondolta-e a férfi, de a kacsintást látta, és remélhetőleg nem értette félre. Mondjuk felőle akár vakondot is ehet akármelyik ismerőse, nem az ő dolga...*
-Dinara Minerton. *Nyújtja kezét üdvözlésképpen.* Persze, megmosakszom, csak olyan rég óta gyalogolok már, nem volt alkalmam megfürdeni. *Szabadkozik.* Ami pedig a ruhát illeti... Van nálam néhány másik, de egyik sem divatos, úri, cicababaruha.
*Nem tudja, mire gondolt Svir, de valószínűleg nem olyan kényelmes, ám nem túl mutatós darabokra, amiket a zsákja rejt.*