//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Csibék, úgy tűnik, nem kívánnak lábasjószágokkal bíbelődni, Rozsdás egyetértő biccentéssel fogadja Yagnar válaszát. Az egybegyűjtött sokaság folytatja a jajveszékelést, sírás és ijedt hangok töltik be a kis teret, ahol a Vihar Fiai, Yagnar és Sharen'na is állnak.
A felszólaló, véres arcú férfi kérdésére Yagnar letérdel mellé és talán költőinek szánt kérdéseket intéz hozzá. A férfi biztosan nem válaszolna, ha tudná, mi is az a "költői kérdés", de mivel egyszerű emberek ezek, így válaszol.*
- Mi nem vagyunk állatok, amiket le kell vágni! *Hüledezik félve. A Vashegy említésére mintha összetörne. Pár pillanatig hang se jön ki a torkán, aztán szinte nyüszítve szólal meg.*
- Miért mentettek meg minket a ragálytól, ha most állat módjára lemészárolnak minket? Hát Kagan után a lánya visszatér barbár gyökereihez? *Könnyek gördülnek le az arcán, lehajtja fejét.
Nem is tudna tovább beszélni, mert Yagnar kisvártatva fokosával szinte kettéhasítja a fejét. Mint az érett dinnye, úgy hasad el a csont és a férfi oldalra dől. Körülötte felerősödik a sírás és kiáltások, az asszonyok zokognak, van, aki el is ájul.
Arra, hogy öljenek meg minden férfit, pár kéz mozdul, nyakakat metsz el a kis téren, talán a Csibék vérszomjasabb tagjai, de Rozsdás pár halott után megállítja őket.*
- Ez hentesmunka, ha ezt akarod, csináld magad, meg az embereid. *Tekintete összeszűkül kissé. Ha társak is a fosztogatásban, Rozsdás talán olyan, aki nem gyilkol hidegvérrel.
Közben még pár Csibe érkezik hátulról, lihegve, de széles mosollyal.*
- Rozsi! Azok mögött a házak mögött, közel a folyóhoz. Olyan raktárok vannak, hogy megáll az eszed! Pár ház is, gazdagok, tele minden földi jóval. A lakók már elmenekültek az erdőbe, de a házak tele vannak arannyal, a raktárak pedig áruval. *Vigyorog szélesen. A férfiak tekintete a mutatott irányba terelődik.*
- Ez jó választás volt, haver! *Fordul Rozsdás Yagnar felé széles vigyorral.*
- Takarítsuk ki azokat a házakat! Hozzatok szekereket! *Fordul a férfi a Csibék felé, majd vállon veregeti Yagnart.*
- Hozd az embereid és legyünk gazdagok! A Vasjegy büszke lehet rád! *Hahotázik, majd megindul az emberei után. A holtak a kis téren maradnak, az otthagyott nők és gyerekek pedig vagy elmenekülnek vagy a holttestek fölött siránkoznak.
Yagnar még Sharen'na felé szól, hogy nézze meg Rokirt a házban, elég régóta bement már. Az íjász lány a falhoz lapul, amikor meghallja a bentről kiszűrődő zajokat, törést-zúzást.
Sharen'na a házba bekukkantva egy nagyobb, központi helyiséget láthat. Középen asztal, hat székkel, bal oldalt tűzhely pár polccal, jobbra szekrény és egy fal mellé állított asztal mindenféle agyagedénnyel, rajta egyetlen mécses. A plafonról szárított növények lógnak le, a szoba levegőjét betölti az illatuk. Jobb oldalt a sarokban egy ajtó nyílik, egyszerű függöny zárja el, onnan jön a zaj és Rorkir hangja.
Hogy Rorkirt a por őrjítette-e meg, nem tudni, de az biztos, hogy a vére forrni kezd és rátör a pusztíthatnék. A lendített kard nyomán a szellem egyszerűen eloszlik és a férfi mögött tér vissza, hogy túlvilági sikollyal vesse magát rá. Mintha kámfor volna, sehogy sem tudja eltalálni, de minden csapással megkettőződik és újra támad.
Ekkorra már alig marad a szobában ép bútor vagy holmi.
A Csibék elindulnak a zsákmánnyal teli házak és raktárok felé. Úgy tűnik, ezen a részen a szegényebb házak állhattak. Hogy miért nem volt komolyabb őrség a raktáraknál, nem tudni, de talán azt sem tudják már, mikor történt ilyen szörnyűség ezen a vidéken.
Ám ettől Yagnar és a Csibék busás zsákmányt vihetnek haza végül.*