Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-23 22:03:30
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//

*A férfiak beszélgetésébe nem folyik bele, csak szelíd tekintete és csendes mosolya vált egyikről a másikra. Alkalom szülte mester osztozik tapasztalatában a nyomdokain járó tanítvánnyal, bár saját emlékei szerint Khult sem kell félteni a hangadásban. Kellemes így velük osztozni a szimpátián, próbálja találgatni, Laor ki lehet a maga köreiben. Hozzá hasonlók nem sűrűn fordulnak meg a kikötőben, sugárzik róla valamiféle magabiztos egyenesség. Legalábbis így érzi. Khulban is nagyon értékeli őszinteségét, épp elég alakoskodás és színjáték zajlik abban a világban, ahol élik napjaikat. Igaz, szeleskedése gyakran zökkenti Cassyt egyensúlyából, minden értelemben. De a férfi "támadásai" sosem sértők, így szépen apránként beleszokik majd, már most is kezdi érezni a változást. Maga gyakran megérint másokat, munkájából és közvetlen természetéből fakadóan is, gyakran észre sem veszi már, annyira önkéntelen. Viszont sosem szándéka elvenni, nem a maga gyönyörűségére teszi, és nem is alattomos szándékkal. Általában a melegség és kedvesség, netán az érdeklődés és szimpátia kifejezése a cél. Úgy érzi, Khul is ilyen, ezért nem veszi tőle zokon sosem, hiszen bizonyos határokat nem szokott átlépni.
A varázslatos baleset nyomait lelkiismeretesen letisztogatja Laor ingujjáról.*
- Igazán sajnálom... de legalább úgy tűnik, ez a jázmin anyag túléli a fehér festéket.
*Mosolyog engesztelőn a férfira, és mindent elkövet, hogy egy csepp se látsszon, hiszen még komoly jelenése van Laornak. A célozgatásra a választásról megilletődötten elhallgat és kerüli a két férfi tekintetét zavart mosollyal.*
- Ugyan, érdemtelen mimóza vagyok én arra, hogy akárcsak megforduljon a fejemben ilyesmi.
*Szabadkozik egészen halkan. De nem akarja sajnáltatni magát, sem hagyni, hogy faggassák, vagy vitába szálljanak vele, ezért felkapja a tekintetét, törekszik rá, hogy sugárzónak lássék.*
- Na tessék, két úriember mellett egészen nefelejcs lettem! Össze-vissza szegfűlök.
*Erre már csak legyint kuncogva. A Vashegyről induló beszélgetést érdeklődve hallgatja, nem gondolta, hogy Khul már járt erre, de erről is majd meséltet vele, ha kapható lesz rá. Szereti a történeteit, akkor is, ha a felét vélhetően csak nagyzolásból találja ki. A váratlan tréfa-lánykérés bizony betalál, Cassy egészen megrökönyödik, még a lélegzete is eláll. Néhány pillanat persze elég, hogy rájöjjön, ugratás az egész, de valahogy nem válik egészen felhőtlenné kuncogása.*
- Nagy széltoló vagy, kedves kardvirág!
*Visszafogott mosollyal, lesütött szemekkel, nagy gonddal hajtogatja össze kendőjét, menekülve a téma elől. A színpad felől taps hangzik fel, s egyéb hangos tetszésnyilvánítás, a bűntudat megint visszakúszik lelkébe, amiért Isqet otthagyta. Bár akart neki szólni, csak sajnos elkerülték egymást. A színészekért is nagyon izgul, szíves szerint az eddigiek alapján mindenkinek díjat adna. Figyelme visszafordul aztán a kártyázókra. Bizony izgalmas parti lehet folyamatban, alaposan elhúzódik odaát.*
- Bárhogyan is végződik, egyikőtök azzal a szemrevaló hölggyel fog játszani.
*Állapodik meg tekintete Selesen.*
- Remélem, nem haragszol, Khul, ha neki drukkolok a döntőért az ő érdekében, női szolidaritásból.
*Megköszöni az italt, igazán kellemes íze és színe van, ezúttal gyorsan felhajtja.*
- Kedvem támadt nekem is játszani. Persze nem most rögtön, hanem csak úgy, szabadidőben. Megbocsátotok, míg veszek egy paklit én is?
*S máris feláll, ha nincs kifogásul ellene, hogy beváltsa terveit.*

//Kártyavásárlás//

*A negyvenes játékversenyt lebonyolító tündérek között keresgél és érdeklődik kedvesen, volna-e még eladó pakli, bár a játékra nevezni már nem kíván. Nem teljesen ismeretlen számára a játék, de még sosem voltak saját lapjai, ezért nem tudott gyakorolni sem. Hajlandó kifizetni a 200 aranyat Mesélő (Daidalos) számára, amennyiben volna még egy pakli készleten. *


2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-23 21:01:39
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Mégse búcsú//

*Learon nagyon boldog, hogy így el tudta találni, hogy mi teszi boldoggá Lynácskát, és kissé elfeledtette vele, hogy az előbb még rémülten hazaszaladt a saját testi épségét sem óvva. A lány talán jobban ki van hűlve, mint amennyire éhes, mert nem kezd el rögtön enni, mint a Sajt-mester, hanem még melegíti magát és bámul kifelé a fejéből, mint borjú az új kapura.*
-Nagyon örülök, hogy ízlik! Egyed gyorsan mielőtt kihűlne! *Mosolyog biztatóan a lányra, aki rögtön tömni is kezdi magát. A pásztor számára az étel egy olyan dolog, hogy legyen akárki is az, még ha nem is egy ilyen bájos és tündéri leányzó, akkor is megeteti, nem tűri az éhes embereket maga körül. Ilyen egy pásztor. Egy paraszt.*
-Veled nem nehéz kedvesnek lenni! *Kacagja el magát a férfi, hiszen nemrég találkozott egy olyan lánnyal, aki alig hagyta, hogy némi kedves szavakat mondjon neki a pásztor és elutasított minden közeledést.*
-Azt lehet a legjobban szeretni, aki engedi! *Mond ki egy eléggé elhasznált életbölcsességet, ami valamiért nagyon illik ebbe a beszélgetésbe szerinte. Számított rá, hogy a lány nem igazán fogja engedni, hogy a férfi hazacipelje a hátán, bár tény, hogy egyszerűbb lenne és gyorsabban hazajutnának. Tulajdonképpen, ha most megállnak éjszakára, akkor ugyan ott vannak mintha el se indultak volna, hanem Learon házában éjszakáznának.* ~Akkor szekérrel el tudtunk volna menni vissza a városba! Kényelmesebb, gyorsabban mehettünk volna! Már mindegy!~ *Vonja meg gondolatban a vállát a mágus.*
-Az én bokám még sosem ment ki! Egy erdőjáró ember talpa megtalálja az utat és kikerüli még vakon is a göröngyöket és a likakat! *Vallja meg önérzetesen az igazat, hiszen elég sokat sétált annak idején, de még most is, habár már nem annyit, az erdőben és sose semmi baj nem történt. A következő kérdésre egészen meglepődik. Persze könnyű erre válaszolni, de nem is számított hirtelen ilyesmire.*
-Hát, amíg nem volt házam addig vele meg a többi kecskével aludtam a szekerem mellett. Télen nagyon kényelmes, hogy ilyen melegek és párnának is lehet őket használni, ha jól vannak lakva! *Neveti el magát miközben végigsimít a lányka haján.*
-Szeretnél tán vele aludni drága Lynácskám? *Kérdezi mosolyogva a férfi, akit egyébként nem zavarna, ha így kihasználnák jószágát. Az egyetlen baja ezzel, hogy így neki kell majd hidegben lennie.* ~Talán elférek majd Lynácska és a kecske közé!~ *Ábrándozik félmosollyal szája szélén.*


2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-23 20:56:49
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //

* Miután megcsodálta Isq a gyűrűt, újra felhúzza az újára. Útközben elhaladnak a puncsos elf mellet, aki lelkesen kínálgatja a finom nedűt. Nixomia még hajlana is rá, hogy igyon még egyet, de mivel a társa nem kért, így hát ő sem.~ Majd később még iszok belőle.~ Ritka italnak számít ez neki, ki tudja mikor lesz része még egyszer majd benne.*
– Bizony kár lett volna érte. * Válaszol. Az őt dicsérő bókra elpirul egy cseppet.*
– Ohh. Köszönöm! Ilyet még senki nem mondott nekem. * Arra a megjegyzésre meg, hogy nem iszik több puncsot, bizony elmosolyodik. ~ Azt majd még meglátjuk.~ Mert ha még együtt lesznek, mikor a lány visszatér a puncsoshoz, akkor feltett szándékában áll, hogy Isqet is megitassa vele. Végül egyedül nem olyan jó inni.*
– Nos a legfontosabb dologra amit minden értelmes lénynek el kell, hogy sajátítson. Azt pedig az ivás művészete. És ebben bizony a törpök az élen járnak. Na meg persze ő faragott belőlem lovagot. Javarészt utaztunk a világban, mivel karaván kísérők voltunk. Nem éppen egy lovagnak való munka, de könnyű pénz volt. Viszont veszélyben is volt részünk bőven. A legtöbb időt Wegtorenben töltöttük. Ott is ütöttek lovaggá, nem is olyan régen.* Közben elérik a kutat és elkezdik rendbe szedni magukat. Mosdás közben folytatja a beszélgetést.*
– Akkor biztos elég nyugodt életed volt ott.* Mivel a nap folyamán eddig is volt része a vízben, most már nem foglakozik vele, hogy menyire ázik el. Megmeríti a vödröt vízzel és megkéri a másikat, hogy borítsa rá. Azért a hideg víz érintésére, biztosan bele fog borzongani. Ha ezzel megvan, akkor még elrendezi a haját és kész. A piros festékkel majd egy fürdés során fog foglalkozni.*
– Ja tényleg jó, hogy meleg van.* A vizes ruha most eléggé kihangsúlyozza az idomait, szóval a jövő menő férfiak biztos megbámulják majd.*
– Nincs ötletem. Én eddig a falusi játékokkal játszottam csak. Említettél valami előadást. Amott meg láttam valamiféle akadályversenyt is. Én nyitott vagyok bármire. Mihez van kedve a mi szeretett Uralkodónknak? * Dobja vissza a kérdést a másiknak. Nem az a kezdeményező típus.*


2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-23 20:36:23
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 114

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//

*Mikor a fényes páncélba öltözött lovagféle férfi odatoppan elé és ráragad becses seprűjére egy pillanatra megilletődik, majd dől belőle a szó, amely kicsit sem méltató. Arcizma csak tompán rezzen, kis híja, hogy nem ő maga kezdi el ütlegelni a kurafit, szerencsére, a seprűre a dühtől szorult ujjait egy másik nő le feszíti, a helyét pedig lelkesen átveszi. Majd egy egészen más irányt mutat a történetnek, amely hallatán szája széle mosolyra áll. S mikor ütlegeli a beste, hangosan röhögni se restell, persze a közönség zajában elveszik, néha jó színésszel is megesik.*

*S mivel ő következik a sorban, a fényes páncélos férfit gyorsa tova inti, majd beáll a helyére, mellét kidüllesztve, vállait felnyomva, ahogy egy deli, bátor vitéz, tekintete pont oly mogorva. A feje fölé emeli két karját, hogy az ütlegelést hárítsa, majd elgondolkodik, hogy fejében a gondolatokat társítsa. Szemei kidüllednek, majd szét folynak a színen, szája kinyílik, álla elér a hegyen túl és innen.*
-Hát mi varázslat, álca volt ez te némber? Nem vagyok én csalfa, érted kelne csatára, férjed öreg kardja! *Vág rá az oldalára, mintha az említett dolgot ott hordaná.*
-Hogy mi lenne veled, ha én meghalok? *Nevet fel harsányan és a közönség felé fordulva folytatja.*
-Bizonyára fognád a királyság minden bársonyát és kibélelnéd véle a palotát, majd kérők állnának sorba... erős, izmos, gazdag... *Látszik, ahogy ezeket sorolja, egyre csak lefagy arcáról a mosolya.*
-De én szeretlek! *Fakad ki utolsó mentsvárként, majd a seprűt a nő kezéből kikapja és a díszletbe hajítja, majd kezére ráfog, mint szerelmi zálog és folyatja.*
-A féltékenység volt az, mely akaratának rabigájába hajtott, te bátor és nemes hős, segítesz nekem, hogy a féltékenységet örökre kiűzzük e felbolydult királyságból? Elismerem, én voltam a botor, ki olykor elfelejti, milyen szerencsés mikor a birtokain béke honol. Azért is jöttem el, vagyok itt, tündérföldön, hogy az féltékenység többé lealjasodott rabigába ne lökjön, kardom nevében tovább ártatlant ne öljön. Most mázsálja halomra, halott és ostoba, a világ minden kincsét, hát elege ebből nincs még? *Teszi fel a költői kérdést a messze távolba révedő tekintettel, várva arra, hogy a következő szín bátor kalandora, kilépjen és tovább folytassa.*




2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-23 18:21:51
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //

- Ó! Érdekes! *feledkezik bele a kőben örvénylő színek kavalkádjába, ahogy elveszi a felé nyújtott gyűrűt, miközben a bódék felé tartanak, amik mögött azt a kutat látta még régebben, legalábbis ha jól emlékszik.
Elhaladnak egy puncsot mérő, a jobbjában egy hatalmas méretű fa merőkanalat lóbáló tündér mellett, aki vidáman invitálja meg hívogatja őket közelebb, az előtte lévő méretes hordóra mutogatva.*
- Nem, nem, köszönjük! Épp elég volt egyelőre! *integet Isqeha barátságosan, és esze ágában sincs közelebb menni, sőt a bajsza alatt még morog is valamit a tündérek mágikus italairól meg némely jókívánságot azok számára, akik kevergetik azokat. De persze szigorúan csak akkor, amikor már úgy véli, a puncskimérő tündér atyafi biztosan nem láthatja meg hallhatja meg őket. Aztán azért Nixomiára pillant, mégse nyilatkozzon mindkettejük nevében.*
- Vagy szeretnél esetleg inni puncsot? *torpan meg egy pillantra, visszanyújtva közben a a gyűrűt.*
- Igazán örülök, hogy megtaláltad! Kár lett volna érte! *teszi hozzá.*
- Nem tudom... *mondja az elfes kérdésre.* - A szilutted... olyan elfes. Magas vagy, szép, szőke. De már látom, hogy ember vagy. *Szemléli meg az ominózus fület, ami valóban, nem hegyes egy cseppet sem.* - Többet nem iszom tündérpuncsot... *vigyorog.*
- Valóban? *hökken meg a törpe apa említésére, mert ezt tényleg furcsa hallani. De hamar kiderül, hogy Nixomiát egy törpe nevelte fel, nevelőapjaként. Bár ez is igazán érdekes!*
- És mire tanított? *kérdezi valódi kíváncsisággal. Valahogy nem sok tapasztalata volt eddig törpékkel, jön rá.*
- Én egy elf faluban nőttem fel, a Világfal hegység keleti felén, Lihanechtől nem messze. Sokáig azt hittem, a világon csak elfek élnek. Meg hogy én is az vagyok. *mondja mellékesen, ahogy végre odaérnek.
A ruhájával nem igazán tud mit kezdeni, a nagyobb sárfoltokat leszedegeti róla, meg vizes tenyérrel ledörzsöli. Alaposan megmossa az arcát, a kezét, és végül lemossa a csizmáját.*
-Még jó, hogy ennyire meleg van! *mondja, és most ez valóban szerencse.*
- Na, mit szeretnél, merre menjünk? Van kedved még csavarogni?
- Fő fő segítőként várom a javaslatokat! *emeli fel a fejét, igyekezve szigorú és uralkodói tekintettel nézni, bár a szemében nagyon táncolnak a vidámság szikrák. Nixomia vidám alaptermészete, mi tagadás, egyre inkább a kedvére való.*


2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-23 13:50:43
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//

*Furcsa véletlenek összjátéka, hogy éppen egy ilyen rendezvényen sikerül Dorának ismételten összefutnia a bárddal, legyen báró vagy bármi, részben ez azért is kellemetlen, mert nehéz egyszerre neki, egyszerre pedig a kancellárnak csapni a szelet úgy, hogy egyik se sértődjön meg a másikra. Ez a dilemma nagyobb problémát jelent Dora számára, mint maga az improvizálás, a közönség előtti szereplés. Persze ez saját jellemét illetően is kérdéseket vet fel, de hát ezek megválaszolása máskorra marad, most dolga van: be kell bizonyítania, hogy jobb minden jelenlévőnél. Egy elegáns mozdulattal húzza ki számait a kalapból, bár meg kell hagynia, hogy az is igen szép kalap – az ilyesmit a lány mindig értékeli. Azt rögtön látja, hogy egészen későn kerül rá sor, és valahol nem is bánja, mert legalább jól bele tud rázódni a hangulatba, mielőtt tényleg cselekednie kell. Jó látni, hogy mennyi résztvevő gyűlt ide, s azt a lányt is alaposan megbámulja, aki látszólag a leghangosabban kiabálja be a kiötölt címeket. Innen pedig már nincs is más dolga, mint figyelni az eseményeket, és várni, hogy ő maga is sorra kerüljön.
Nem tagadja, hogy nem szórakoztatja a kancellár Lerric névbe és páncélba bújtatott fellépése, kimódolt stílusa, Dora elfogultan mosolyog rajta. Az pedig, hogy a bárd mekkora tréfát kanyarint belőle, még jobban mulattatja. Hogy ezek ketten mit szekálják egymást! Kíváncsi lenne a dolog okára. Persze a derék alá mutató résznél ő is jót vigyorog, sőt szemtelenül meg is keresi hozzá Habrertus pillantását, hogy egy csintalan mosollyal üsse el a dolog élét. Dora már csak ilyen ördögfajzat. A vörös lány boszorkányos fellépésével azonban egy kis csavar történik, s mindkét fél a színen marad. Érdekes formáció, amelyet a lány sem szeretne megtörni, mert hát hiszen.

Lelkes vigyorral lépdel a színpadra, és keze könnyed jelzésével váltja a „boszorkányt”. Átveszi a lány rémült ábrázatát, s a seprűt is ugyanúgy megragadja, most ketten osztoznak rajta a kancellárral. Tekintete csodálkozva villan a férfira.*
- Teli nadrágom ide vagy oda, milyen kendnek a modora? *Kérdezi felháborodva.* Hát azért öltözök én szottyadt, rottyadt holmikba, hagyom a lábam büdös lében kovászosodva, s takarom orcám a napon, hogy szegény fejemhez még maga ilyeneket vágjon?
*Drámaian a közönség felé fordul, de még mindig nem engedi el a seprűnyelet.*
- Harcos vagyok én, hős vagyok oly vidéken, ahol a halál cirkulál, s vérek egymást ölik, hol mindenki bosszúra szomjazik. *Megint visszafordul, s feltolja kalapját, mintegy megmutatva igazi arcát.* Én vagyok az, drága nejed, boszorkánynak öltöztem, hogy békére ösztönözzem a népet, hogy neked már ne legyen bajod a báróval – már csak az hiányzik, hogy átszúrjon a kardjával. Mi lesz akkor velem? Erre te meg teszed itt másnak a szépet, kedvesem? Pásztorórát keresnél, boszorkánnyal hetyegnél, mi?! A büdös mindenedet! Majd meglásd, jól elporolom a fenekedet!
*Kiáltja, majd kikapva közülük a seprűt minden kedvességet mellőzve három jókorát rásóz a lovaggá lett kancellár páncélozott fenekére, hogy csak úgy gong. Egy negyedikhez is lendületet vesz, de azt már a levegőben megtartja, ebben a pózban dermed meg, és minden erejével azon van, hogy mérges maradjon, ne röhögje el magát. Nehéz lesz.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.23 13:51:46


2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-23 08:03:49
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Mégse búcsú//

*Amíg ételek készülnek, addig Lynácska nagy, csodáló tekintettel követi nyomon a farkas szellem ténykedését. Szavakba sem tudja önteni, hogy mennyire elragadtatja ez, és teljesen felvillanyozza a kedves farkas szellem. De főleg az, hogy egyből arra gondol így milyen sok szegény, éhező embernek lehetne segíteni. A kezébe tett meleg ételt egy pár pillanatig csak fogja tovább, hogy áthűlt kézfején segítsen, majd közvetlen ezután mohó falatozásba kezd. Nem igazán volt még ennyire éhes élete során, mert szerencséjére úrnője és gazdura mindig jól bántak vele, a nénéje pedig nagyon finom, friss ételekkel várta őt. Lehet, hogy nem nemesi lakomákkal, de ez is tökéletesen kielégítő volt Cerlyna számára. A mostani viszont egészen más.*
- Ez...
*Kezd bele kissé megilletődve, és Learonra néz. Közben megrágja és lenyeli a még szájában lévő falatot.*
- Ez fantasztikusan finom. Nem csak kedves, de ügyes farkas szellem is.
*Állapítja meg mosolyogva. A következő pillanatban már szájában is van a következő falat. Elégedetten felnyög mellé. Üres gyomra szinte összerándul az élelemtől, ahogy ízlelőbimbói is egy robbanásszerű hullámban térnek egyre magukhoz.*
- Olyan kedves vagy Learon bácsi.
*Teszi hozzá szelíden, de csak akkor, amikor már nincs semmi a szájában, mert ugyebár akkor nem illik beszélni.*
- Nem nehéz oda amúgy eljutni.
*Ekkor hívja fel a pásztormágus a figyelmet a látási viszonyok nehézségére, ami Cerlynának eszébe sem jutott, pedig maga is megtapasztalta eddigi rövidke útja során.*
- Erre nem is gondoltam. Igen, ez igaz.
*Bólogat, és elővesz ruhácskája zsebéből egy kissé kopottas rongyot, amivel megtörölgeti a száját.*
- Ó, nem!
*Csattan fel hirtelen, fejét hevesen rázva még haja is szétbomlik picit, és ezüstös tincsei arcába zuhannak.*
- Nem, nem. Nem szeretnék fáradtságot Learon bácsinak, egyébként is nehéz vagyok. Meg biztos veszélyes este járkálni. Egy gödörbe is léphet Learon bácsi, és akkor kimegy a bokája.
*Azt pedig Cerlyna semmiképpen sem szeretné, főleg mert még nem annyira rutinos a sérülések, és betegségek ellátásában. Persze idővel ez változni fog, majd keményen dolgozik, hogy így legyen.*
- Fachuta szokott egyébként veled aludni? Biztos jó meleg, és puha.


2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-22 19:58:29
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Mégse búcsú//

*Learon nem áll neki vitatkozni a ruha dolgán, azonban abban biztos, hogyha lehetősége lesz rá, akkor biztos fog venni valami szépet a lánykának. Már csak azért is, hogy több ruhácskája legyen, ugyanis egy lánynak nem elég egy. Ezt mindig anyja mondta neki. Három kell. Egy átlagos, amit minden nap a munkához hord, egy ünnepi és egy a hatvégi nagy ebédre. Ezután szökik el tőle a picike és iramodik utána a pásztor és kecskéje, hogy megtalálja. Mikor már végre sikeresen leültek és Lyna is kipihegte magát, szemmel látható a változás. A farkas pedig hab a tortán a kisleánynak, aki teljesen átszellemülten figyeli a szellemet, aki aztán oda is sétál hozzájuk és a kezükbe nyom egy-egy tál ételt, a harmadikat pedig csak úgy a földre rakja le, hiszen nem talál senkit, akit megkínálhatna vele. Amikor Lyna kezében van a vacsora Learon csak akkor kezd el újra beszélni.*
-Na, kanalazz picikém, legyen valami meleg a gyomrodban! Ideje már jóllaknod! *Mosolyog rá biztatóan és mielőtt ő is nekilátna, szabad kezével még átöleli és picit magához is szorítja a lányka vállát.*
-Dehogy haragszom én! Ha haragudnék, utánad jöttem volna, hogy megetesselek? *Neveti el magát a férfi és belapátol egy kanállal a szájába a legfinomabb ételből, amit csak ember kóstolt. Amilyen éhes egyébként egy szelet üres kenyér is Pazar fogás lenne, de a farkas főztje mindig a legfenségesebb étel.*
-Na de ki kell találni, hogy jussunk vissza ehhez a Drameiloten úrhoz, nem igaz? *Vakarja meg szakállát a pásztormágus.*
-Sötét van már, szóval szerintem érdemesebb lenne pihenni és csak reggel folytatni az utat, de ha nagyon sietsz, tudlak vinni míg alszol egy picit! *Teszi a háta mögé a kezét, mutatva, hogy szívesen elcipeli a kislányt úti céljáig.*
-Igazán nem okoz gondot! *Teszi még hozzá mert biztos benne, hogy ez lenne Lyna egyik első szava a felajánlásra.*
-És Fachuta is szeret sétálni, igaz? *Szól a kecskének, aki most csak szeme sarkából néz rá, de fel sem emeli fejét a legelésből. Éhes volt már ő is.*



2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-22 19:32:58
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Mégse búcsú//

*Learon annyi szent, hogy különleges Cerlyna szerint, illetve számára is. Meglátásai, főleg az azokban rejlő végtelen jóindulata örömmel tölti el a félvér leányka kis szívét. Elégedett azzal, amit mondanak neki külsejéről, és nem tagadva, vagy utasítva el azt szemérmesen elfogadja, és megőrzi magában. Még biztos eszébe fog jutni, feltehetően többször is.
A ruhácskák emlegetésére elszégyelli magát, hiszen ő hozta fel, most pedig Learon venni szeretne neki valamit, aminek nem annyira örül. Természetesen értékeli a gesztust, és kedvesnek találja, illetve az ajándék sincs ellenére, de nem akarja, hogy bárki összegeket áldozzon rá. Képtelen lenne azt meghálálni.*
- Ó nem, igazán nem kell. Jók a mostaniak is.
*Igaz helyenként már meg van foltozva, de valahol még tetszik is neki, főleg mert olyan különleges. Tarkaságától vidám lesz ha rápillant, vagy éppen lekötik a különböző színek vizsgálgatásai, és sokkal személyesebb tőle.*

*Fáradt szemeit kinyitva Learont pillantja meg. Kissé még kába, ezért meggyőződése, hogy álmodik, még a hangja is olyan távolinak tűnik számára, hogy ebben a tévképzetében erősíti meg őt. De lassan tisztul a kép, ezzel együtt Learon arca is, ahelyett hogy köddé foszlana. Azért a bizonyosság kedvéért kinyújtja karját, hogy finoman megérintse a férfi állát. Igen, már tökéletesen beigazolódott, hogy ez a valóság.*
- Hüm?
*Kérdezi bágyatagan, miközben magát összehúzva kucorodik még jobban bele a ráterített köpenybe.*
- A galambocskám?
*Hirtelen kipattannak a szemei, egyből fel is egyenesedik görnyedt tartásából. Teljesen megfeledkezett szegényről. Meg is ijed, hogy esetleg elkószált, de szerencséjére ahhoz túlzottan kimerítette a nap folyamán. Nagyon a szívére vette volna, ha egy ragadozó elkapja a gondatlansága miatt. Szelíden megsimogatja az állatot, amitől ő maga is megnyugszik. Még arcát is a tollas állat puha testéhez simítja, csak azért, mert jólesik neki.*
- Bocsánat, Learon bácsi.
*Mondja, miközben szégyenkezve lehajtja fejét. Fel sem emeli még, csak hallhatóan megváltozik légzése. Teljesen elérzékenyül attól, hogy valaki ennyire odaadó vele. Nem mondhatja, hogy nem tapasztalt ilyen szeretetet életében, mert igen, de minden alkalommal mélyen megérinti. Most is így van ez. Pár könnycseppé formálódik boldogsága, hogy aláhulljon kedves arcáról kézfejeire.*
- Nem akartam csak úgy elszaladni, meg megijeszteni Learon bácsit. De félek, hogy Drameiloten úr megharagszik rám. Nem szeretném, hogy haragudjon rám. Ugye Learon bácsi sem haragszik rám?
*Kérdi, tekintetében enyhe kétségbeeséssel. Az nagyon elszomorítaná. A könnyek ellenére ő nem szomorú, éppen ellenkezőleg. Annyira el van foglalva az érzésekkel, hogy csak késve veszi észre a varázslat létrejöttét. Ajkai ó-t formálva kerekednek el, teljes döbbenettel nézi a farkas szellemet. Egy darabig még ez így is marad, aztán hirtelen kivirul. Tapsolva kacagni kezd.*
- Ez csodálatos!
*Lelkesen kapja fejét a kecskepásztor felé, majd vissza a szellemre.*
- Elképesztő! Fantasztikus!

A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.22 19:41:27


2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-22 19:09:34
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //

* Elég jó kedvűen tér vissza Isqhez. Időközben úgy néz ki, hogy sikerült megszabadulnia a kalapjától is.*
– Tényleg van arra egy kút. Most már muszáj lesz levakarni a koszt magamról. Induljunk is rögvest. * Indítványozza a lány. Nixomia se különbözik túlzottan a többi lánytól, mert a gyűrűjét szívesen megmutatja, ha már szóba került. Sőt valahol belül már várta is a kérdést.*
– Már lemondtam róla, de egy végül meg lett. Egy kislány találta meg és visszaadta nekem.
– Persze nézd csak meg nyugodtan. Ma vettem egy árustól.* Ezzel a férfi felé nyújtja a kezét. Egy egyszerű fém gyűrű az egész egy különleges kővel. Örvénylik benne egy csomó élénk szín.*
– Elvileg a hangulatom szerint változik színe. Mondjuk enélkül is tudom, hogy jó kedvem van.* Ha kellőképp megnézte az ékszert, akkor elveszi a kezét és elindul a kút felé.*
– Hát inkább déltelőtőt mondanék. Miért te mikor érkeztél? * Kérdez vissza. A fajára vonatkozó kérdésen viszont nagyot néz.*
– Én elf? Ezt meg honnan vetted? Nézd csak meg fülem, nem hegyes. *Félrehúzza a kócos haját, ezzel láthatóvá téve a füleit.*
– A törpökhöz közelebb állok, mint az elfekhez. Az én apám egy törp volt, mármint egy törp nevelt fel. Ne aggódj, én nem faj alapján ítélek meg másokat. A tettek számítanak csak. * Fejezi be a beszédet. Közben eszébe a jutnak a régi szép emlékek törpe mentoráról.*


2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-22 17:05:58
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Lyna-mégse búcsú//

*Most Learonon a sor, hogy megrázza a fejét. Mostanában csak olyan lányokkal találkozik, akik nem jól értékelik a saját külsőjüket. El is magyarázza miért látja ő teljesen máshogy, mint a kislány, és méghozzá egy picit meg is lóbázza Lynácska kezét, amit immáron megfogott, de csak finoman és azt is azért, hogy érzékeltesse mondandóját.*
-Sokkal szebb vagy mint akármelyik elf lány! Azért, mert ők mind olyan egyformák. A különbözőség gyönyörködtet és ha én rád nézek Lyna, és meglátod a szemeid el tudok benne veszni! Aztán nézz magadra, egyszerűen pompás, de mégsem olyan mintha egy szoborból faragták volna, mint az elfeket! A te szépséged a bájosságodban rejlik! *Azt gondolja ezzel elég magyarázatot adott, és a későbbiekben a második témára tér rá, méghozzá a ruhácskára, ami tény és való, hogy sokat dobna a kislány küllemén. Persze Lyna anélkül mutatna a legjobban, ezt be kell vallania magának a pásztornak is, de azért egy kis fodros szoknya és egy blúz kesztyűvel kiemelné a már említett bájt.*
-Hát, ha legközelebb erre járunk, megígérem neked, hogy nézünk egy nagyon csinos kis ruhácskát, mit szólsz! *Mosolyog a lánykára boldogan. A gondolatra még jobban fellelkesedik, hogy amaz arról beszél, hogy mit fog neki sütni.*
-Én leszek a legboldogabb ember, ha azt ehetem, amit a két kis kezeddel készítesz! Nagyon boldoggá tennél vele Lyna! *Vigyorog, mint valami bolond és meg sem próbálja leplezni az örömét. Arra már csak csóválja a fejét, hogy bárki is fellöki ezt a lánykát. Nagyon rossz irányba halad az világ, ha egy ilyen kis földre szállott csodát csak úgy ellöknek az emberek.*
-Bizony, hogy aranyosak! *Hagyja ennyiben a dolgot az állatokkal kapcsolatban, hiszen erről már ismerik egymás véleményét, ami nagyjából ugyan az. Lyna a maga nemében egy kis tökéletesség ebben a tökéletlen világban, ami a Sajt-mestert körülveszi. Éppen ezért is éri olyan rosszul az, ahogy hirtelen megijed az idilli kézen-fogva sétálás utána lányka. A gyors magyarázkodást először fel sem fogja, majd az egyetlen gyors puszi teljesen kiüti őt a nyeregből és arcára tapasztva kezét áll és néz a távolodó leány után. jó egy perc is beletelik mire kapcsol az agya és rájön, hogy nem hagyhatja egyedül elmenni ezt a csodát, mert még a végén baja esik. Fortasék vigyáznak a portára, szóval nem lesz gond, ha tesz egy kis kitérőt Artheniorba. Ezek a gondolatok már bőven futtában futnak át az agyán, ahogy kecskéjével robog Lynácska után. Fej fej mellett szaladnak Fachutával és mivel nagyobb lábuk van és erősebbek is, így ha nem is hamar, hiszen elsőre azt sem tudják merre indult, mégis beérik a leányt. Már a piacon kívül a szántóföldeken csípik el őt.*
-Lyna! Hát nem volt tőled, hogy így elszaladtál drágaságom! na állj meg, megkérjük a farkasszellemet, hogy csináljon nekünk vacsorát aztán csinálok valami szállást is. Visszakísérlek Artheniorba! *Áll meg kissé morcosan a leányka előtt és ha az nem ellenkezik, akkor leülteti maga mellé egy fatönkre és ráteríti köpenyét.*
-Na! Hát teljesen átfagytál te kis butuska! Gondolj a galambocskádra is, ha magadra nem! Nézzed meg, teljesen megrémült szegény! *Ha nem mutatja jelét Lyna, hogy baja lenne a tervekkel, akkor Learon megpróbálja elővarázsolni a farkas-szellemet, hiszen már ő is kezd éhes lenni.*
-Na! Pihenj kicsit amíg elkészül! *Öleli át a kis testet, ha nem löki el magától.*


A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.

2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-22 15:35:26
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Meglepve tapasztalja, hogy Laornak nem jelent problémát a nagy hangja. Talán eddig Cassy volt az egyetlen, akit ez nem zavart, sőt, még bájosan nevetgél is rajta, ami Khulnak kifejezetten imponál. Az már végképp, hogy egy láthatóan régi vágású marcona harcos még egyet is ért ezzel, nem is titkolja megnyúló képét és elkerekedő szemeit.*
- Huaaa... ez a beszéééd! *Rikkant máris egy nagyot, s, ha teheti még Laor poharához veri sajátját felnevetve. Annyi bizonyos, hogy ezzel az egy mondattal, máris helyet kapott Khul nagy szívében, ahová olyan marha sokan azért nem fértek be az életben, szóval ez nagy szó.*
- Meg a kankalinra is! Jajj, te cukor, eszem a zuzád! *Ismét odaveri felröhögve a poharát, aztán még Cassybe is karol egy pillanatra sugárzó szemekkel. Ezzel a lendülettel nem nehéz hát hóvirágot kutatni, bár az eszébe sem jut, hogy ez valami rejtély lehet, amit meg kell fejtenie. Meg van a magához való esze, de csak akkor vág, ha vág, amúgy inkább tompa élen lejti mákonyos táncát, főleg ennyi puncs után. A mutatvány sikerül, amin, igazából Khul lepődik meg a legjobban, nem különben az arcán cuppanó csókon, amire alaposan kihúzza magát. A varászlat varázslatosságát egy dolog rontja el, hogy sikerül Laort is összekennie, miután természetesen azonnal szabadkozni kezd, homlokán csattanó tenyerével.*
- Ó, bocs, baszki, cimbora! Nem gondoltam volna, hogy így elsül! *Mondja hadarva, s csak akkor ül ki újra mosoly a képére, mikor már látja, hogy nincs nagy baj. Cassy hathatós közreműködésével, Laor talán a maradék fehér festéktől is megszabadul.*
- Ugyan már! *Legyint harsányan.* Próbáld meg újra, biztosan sikerül! *Mondja hirtelen, aztán már a kérdésre kezd bőszen bólogatni.*
- Jártam hát! Learon Derin tanyáján. A szabadságomat töltöttem ott, aztán benéztem hozzá, ittam is a borából, takaros egy tanya volt, egyszer hátha nekem is lesz, ha megöregszem. *Meséli vidáman, majd, ha teheti hirtelen ismét Cassybe karol.* Viszlek is magammal, kell az asszony a háznál virágnyelvű bazsarózsám! Jól van... ne ijedezz, csak viccelek. *Göcög magában.* De sajnos a Sellő az én munkaadóm, ott dolgozom, szeretek ott lenni, elviselnek, ami nagy szó. *Emeli fel ujját.* Azért köszönjük... ha mégis úgy alakul, nem felejtem el, ha egy csatában társra van szükséged, számíthatsz rám. *Komorodik el, s kezét nyújtja előre Laor felé, hogy, ha úgy van belecsaphasson. Zsoldos, zsoldosnak barátja, s a harcmezőn elesni meg a legszebb dolog, mit kívánhat.*
- Egyébiránt jó lenne a kártyával is haladni, mert így aztán itt öregszünk meg. Megnézném, ahogy megnyered. Addig varázsoljatok ti is egyet, ez a puncs tehet mindenről, nehogy már kimaradjatok a jóból. Addig hozok még egy kört! *Áll fel rögtön, s függetlenül attól kérnek e, bizony egy hármas adagot ismét az asztalra csempész az ő Cassyje és legjobb cimborává avanzsált Laor mellé.*


2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-22 15:23:55
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //

*Van ideje egy kicsit rendbe szednie magát, mert Nixomia hirtelen kétségbeesik, és a gyűrűje után indul, amit valahol elveszíthetett.
Isqeha a lány után néz, és egy pillanatra elbizonytalanodik: ~nem, nem tisztavérű elf~ gondolja, miközben végre nagy nehezen enged a makacs fejfedő, és sikerül megszabadulnia a furcsa, nagykarimájú kalaptól, ami szinte ránőtt a fejére.*
- Hát igen, nem ártana az a kút! Amarra a bódék mögött, az almahalászatnál láttam egyet, menjünk, nézzük meg! *javasolja, amikor a lány visszatér, úgy látja, kicsivel jobb kedvűen.*
- Sikerült-e megtalálnod? *kérdezi meg együttérzően a gyűrű dolgát, és ha az megkerült, meg is kérdezi:*
- Megnézhetem?
*A színpad felé pillant, de az előadás közben folytatódott. Újra a páncélos-vörösfestékes dalia szórakoztatja a nézőket, ahogy innen látja, lelkes tapssal jutalmazzák az újbóli színre lépését. ~Most már mindegy, jobb lesz, ha legalább egy kissé megtisztálkodunk.~*
- Már reggel óta itt vagy a mulatságon? *kérdezi meg a lányt, sőt kíváncsian rákérdez.*
- Elf vagy? Csak félig, ugye? Én is félvér vagyok. Apám volt elf. *Isq nem zavartatja magát, ő maga is félvér, bár elfek között nőtt fel.
Ha pedig Nixomia is benne van, elindul a bódék felé, feltehetőleg vele együtt, hogy megkeressék azt a kutat.*


2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-21 21:08:24
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 958
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//

*Valahogy rokonléleknek érzi ezt a nagyhangú fickót, még ha az elmondása szerint bizonyos szempontból pont egymás ellentétei. Laor régebben volt nagyszájú, pimasz és állítólag be nem állt a szája. Mostanában valami megváltozott. Hogy ez a kor miatt van, vagy Lea elvesztése az ok? Alighanem mindkettő. De most jólesik neki ez a társaság, és bármilyen semmiség egy kártyaparti, egy most megismert társaság, hosszú idő óta először érzi, hogy él.*
- Fogadj el egy tanácsot. *vigyorodik el* A magunkfajtának sohasem lehet elég nagy a pofája. Ha nem is te vagy a legnagyobb harcos, a legjobb kártyás vagy a legsikeresebb nőcsábász, ez senki másnak nem kell tudnia. Elég ha te ismered a korlátaid. A többiek pedig csak higgyék azt, hogy te vagy a legjobb és máris nálad az előny.
*Fene nagy bölcsesség ez, de hát Laor nem is a pallérozott gondolatmenetekről ismert. Meg aztán ez a furcsa puncs is dolgozik benne. Azután érdeklődve figyeli, hogy miként teljesíti Khul Cassy kívánságát. Kicsit még a szája is tátva marad, és elismerően nézi a varázslatot. Szó se róla, ügyesen megoldotta a lehetetlennek látszó feladatot. Így aztán arra sem marad érkezése, hogy elugorjon a fröccsenő, mágia szülte festék elől, és az ingujja összekenődik.*
- Ó, ez igazán kedves. *mosolyog a lányra ahogy gyorsan nekiáll letisztogatni a festéket* És ha már itt tartunk, két kakas közül azt kell választania a pipinek, aki ügyesebb. Az pedig nem én vagyok.
*Tesz néhány mókás kézmozdulatot, mintha varázsolna, de persze nem történik semmi. Csak imitálta előbbi próbálkozását, amivel fel is sült. Talán jobb ha ezt nem erőlteti.*
- Jártatok már a Vashegyen? Egy olyan fickónak, mint te, hasznát vennénk. *néz Khulra, azután Cassy-re* És azt hiszem neked sem lenne okod panaszra. Főleg egy olyan lovag mellett, aki lesi kívánságaid.


2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-21 20:48:29
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//

*Cerlyna ámulva lép hol ide, hol oda, időnként megtorpan és csupán gyönyörködik abban, amit lát.
~ Eeyr kegyelmének hála! ~
Rebegi el kissé megrészegülve, na nem a puncs miatt, mert a látvány már önmagában elég ahhoz, hogy Lyna kedves gyermeki lelkét teljesen lenyűgözze. Azt érzi, hogy kicsit abba az álomvilágba csöppent, ami eddig benne élt, és meggyőződése volt, hogy az bizony álom is marad. De nem az, legalábbis amit lát és tapasztal egészen valóságos, amit kissé nehezen hisz el elsőre, mindenesetre élvezi.
Azt sem tudja merre induljon meg elsőre, ezért a falusiak szórakozását szemléli, és élvezi, na meg persze a felcsendülő dallamokra ringatózik, vagy lépeget jobbra-balra. Ezután elindul az árusok felé, hogy ott nézelődjön, persze nyitott szemmel járva, hátha láthat valaki olyan lelket, aki vevő arra, hogy megossza vele örömét az esemény miatt. Távolról persze szemezget a többi lehetőséggel is, de túl bátortalan ahhoz, hogy helyet fúrjon magának a nézőtéren. Pedig talán nem ártana.*
- Jaj, itt minden milyen szép! De jó lehet tündérnek lenni!
*Örvendezik, még tapsikol is közben, sőt megpördül tengelye körül és azt csodálja, hogy szoknyácskája milyen szépen lobog ettől. Talán máshol és máskor emiatt kényelmetlenül érezné magát, mert azt hinné biztos bolondnak hiszik, de itt a zene, a felszabadult hangulat, és egyébként sem igazán vet rá senki sem ügyet, ezért bátorkodik picit felszabadulni.*


2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-21 20:14:26
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Annyira nagyon siet, hogy természetesen hamar ki is melegszik. Mivel nem evett, nem ivott, ezért ennek megfelelően borzasztóan legyengülve érzi magát, és az éhség már nagyon fájó módon mardossa őt. Kénytelen leülni az út szélén egy hosszabb pihenőre, bár jóhiszeműsége ellenére elaludni nem mer. Sajnos a fáradtság egyre inkább úrrá lesz rajta, később már álmosság formájában is, így egyre gyakrabban kell megállnia.*
- Talán találhatnék valami szállást.
*Motyogja maga elé, de nem gyűjt elég bátorságot ahhoz, hogy ténylegesen valamiféle segítséget keressen. Sajnos pár percekre így is elszenderedik egy fatörzsnek dőlve. Igaz az a pár perc csak szerinte annyi, mert bár úgy érzékeli, hogy nem sok idő telt el, de van az bőven egy-két óra is, mire felriad. Fáradtságán nem kifejezetten segít, szemhéjait még mindig mintha ólom súlyok húznák lefelé, de tudja, hogy muszáj mennie. Sietni már nem tud, főleg mert az éjszakai hűvös levegő miatt még át is hűlt. Ezen az sem segít, hogy a sietség közben enyhén megizzadt.*

A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.21 20:14:47


2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-21 01:55:42
 ÚJ
>Rolgen Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1.forduló//

*Hangosan felkacag, mikor a rózsatövisek célt érnek. Azt gondolta, az egész puncsos, varázsos hebehurgyaságot a tündérek találták ki, hogy idecsalják a népeket a fesztiváljukra. Úgy tűnik tévedett. És nem csak ezzel kapcsolatban, de a célponttal is. Válla felett hátrapillantva tűnik csak fel neki, hogy összekeverte a két jómadarat és Valuryent Llutherynek vélte.
Újonnan szerzett mágikus erejének teljes tudtában fordul a fiú felé, hogy végtére is betartsa az ígért revansot és megcélozza a szurokban fetrengő Llutheryt. Harsányan felkacag a varázsnyalábot látva, de az eredményét már nem várja meg, tovább iramodik a hídon a cél felé. Lelki szemeli előtt már feldereng az a kisebb kupac arany, mi ennek az egésznek a végén várja.*

A varázsló kinyújtott tenyerével egy erős mágianyalábot küld cépontja felé, mint távolsági támadás (dobni kell). Találat hatására a célpontról minden ruhadarab lehullik és ő ott marad pucéran.

2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-20 14:31:05
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//

*Azt hallotta a városban, hogy idekint a szántón valami nagyon érdekes és különleges dolog folyik, aminek csak most lehet része az embernek vagy elfnek. A tündérek vertek tanyát és sok a látnivaló, van bőven ital és újfajta dolgokat rejtenek a ponyvák, érdekes dolgokat lehet vásárolni. Ezen felbuzdulva, felöltött magára egy köpenyt, teljesen betakarva alakját, hogy egy nagyobb társaságot követve ő is eljusson erre a különleges helyre. Lassan halad a jókedvű tömegben, nézelődik. Az ételes és italos pultokat hamar elhagyja, bár nem ússza megtalálkozás nélkül, mert jobban sikerült a környezetbe beolvadni, mint azt valaha is képzelte volna és egy elf véletlen a fél korsója tartalmával megáldotta a köpenyét. A szabadkozására csak egy kedves mosollyal felel, aztán gyorsan tovább is áll, egészen a nagy színpadig, ahol szintén időzik egy kicsit, bár a darabot nem tartja érdekfeszítőnek, mégis ad neki egy esélyt. ~Csak nehogy elfelejtsem miért is jöttem.~ Emlékezteti magát fejben, hiszen valami különleges dolgot keres, nem magának, inkább Aleimordnak. Szeretne neki ajándékba vinni valamit, mikor majd meglátogatja, azonban mit veszel annak, akinek már mindene megvan vagy meg lehetne, ha akarná? Ez a legjobb hely arra, hogy olyan dolgot vegyen, amihez az elf nem jut hozzá akármikor. Csak úgy kering a ponyvák között, mikor megpillant valami szokatlant, amit igazából nem is tud micsoda, pont ezért is érdekes. Odalép és a mögötte álló fiatal tündértől kérdez.*
-Ne haragudj, de ez micsoda? *Mutat az ujjával a rudacskákra. A tündér szemrevételezi, majd teljes természetességgel felel.*
-Oh! Hát azok nagyon érdekes dolgok, csillagszórók. Ha meggyújtod a végét, akkor csillagra emlékeztető szikrákat hány! De aztán vigyázva nehogy felgyújtson valamit otthon, mert veszélyes a tűzzel játszani, de csodálatos. *Nem felejti el figyelmeztetni a nőt, de látszik a szemében, hogy valami tényleg nagyon szép dologról lehet szó.*
-Mennyit kérsz érte? *Már nyúl is az erszényéért, mert úgy találja, ennél különlegesebb dologra nincsen szüksége.~Biztos tetszeni fog neki is.~ Bár félig meddig a saját kíváncsisága is hajtja, így emlékeztetnie kell magát, hogy ezt bizony a férfinak szánja és addig nem szabad meggyújtania, míg oda nem ér hozzá. Át is adja a csillagszóró árát 108 aranyat Mesélő (Nyíl) részére, majd eltesz egyet a különleges rudacskákból. Ahogy pedig érkezett, még némi nézelődés is belefér, de nem akar sokáig maradni, mindig is úgy tartotta, hogy az egyedül bolyongás nem nőnek való dolog, főleg nem az ő fajtájának. Minél észrevétlenebbül távozik, a fejébe húzva a csuklyát.*




2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-19 21:09:32
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 749
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A jó kancellár kis főhajtással veszi a wegtoreni elismerését, aztán könnyű mosollyal az ajkán figyeli vetélytársa, vagy éppen művésztársa produkcióját. Úgy véli, hogy elég magasra tette a lécet, tehát különösebb izgalom nélkül figyel. Aztán a fölényes mosoly szép lassan az arcára fagy. Kénytelen felismerni, hogy ez a kurafi ügyes. Túlságosan is az. Alighanem képzett igric lehet, nem amolyan botcsinálta műkedvelő, mint Hubi. Az arca pedig akkor rándul meg, amikor Cha'yss rá tesz félreérthetetlen, övön aluli utalásokat. A háttérből szigorúan néz a közönségre, figyelve, hogy ezen a természetesen alpári és hatásvadász élcen ki derül? A nyurga, vöröses hajú félvér bemutatója sem hagy maga után kívánni valót, de Hubi még mindig a wegtoreni semmirekellő riposztján fortyog. Így majdnem le is marad a végszóról.*

//Improvizáció//

- Hah! *perdül a színre kis csörömpölés keretében, és ő is megragadja a seprűt, de nem veszi el. Inkább csak egyensúlyát megőrzendő kellett megkapaszkodnia. Nem szokta a nehézvértet.*
- Hát itt vagy, te galád céda? Nem reméltem, hogy ily hamar a színem elé kerülsz, de ma kegyelnek az istenek. Diadalt arattam, s most leszámolhatok régi ellenségeimmel is.
*Elengedi a seprűt, és a kard markolatára fog rá. Fenyegetően kirántaná, ám ahogy megmozdítja érzi, hogy a penge nyúlós-ragadósan mozdul csak. Még egyet mozdít rajta, amikor is halk reccsenés hallatszik ahogy a pengére mázolt festék vonakodik elengedni a hüvely falát. Olyan képpel hagyja tenyerét a markolatgombon, mintha esze ágában sem lett volna fegyvert rántani, csak kezét pihentetné.*
- A zord idő nem volt hozzád kegyes, boszorkány. Számoltad hát az óramondó időt? Láttad, hogy kókad az ibolya nyár előtt, s ezüst zúzt hogy kap a rőt fürt?
*Kicsit elfordul, mintha a várfokról kémlelne le a láthatárra, de szavait továbbra is YIlandához intézi.*
- Lám, a kor nem adott néked bölcsességet. Botorság volt idejönnöd, ám ha a himpellér is veled van, tán kegyes leszek veled. Őt akarom, vele van számadásom. S talán veled is.
*Fordul oldalt egy kaján vigyorral, amivel egyben azt is bizonyíthatja, hogy Cha'yss kis célozgatásai minden alapot nélkülöznek. És miért ne vinne valamit magából is a szerepbe? Aztán így marad, várva a következő közreműködőt.*


2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-19 19:50:59
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //

* Ahogy ott ül a hordón, egyszer csak a szeme sarkából egy csillogó kis fényre lesz figyelmes. Nagyon megörül neki, mert hátha a gyűrűje az. Gyorsan odaszalad, hogy megnézze magának. Sajnos csak egy törött üvegdarabot talál. Dühösen rúg bele egy kődarabba, ami mellette van a földön. A kő egy fának csapódik, majd eltűnik a fűben. Mögüle egy vékonyka hang szólal meg.*
– Néni szabad egy pillanatra?* A hang gazdája egy aprócska tündér lányka. Nixomia egyből el is felejti a dühét. Egy ilyen aranyos lányka láttán mindenkinek megenyhül a szíve.*
– Persze, miben segíthetek neked? Netán elvesztél a tömegben?* Kérdezi meg segítőkészen.*
– Én ugyan nem. Úgy ismerem ezt a helyet mint a tenyerem. Csak szólni akartam, hogy elhagytad a gyűrűdet. Már korábban oda akartam adni, csak magával sodort a tömeg. Utána meg már nem találtalak meg.* Ezzel átnyújtja a lánynak az eltűnt ékszert. Nixomia boldogan nyúl érte és egyből fel is húzza az ujjára.*
– Hogyan tudnám meghálálni ezt neked? * Kérdezi a lánykától. De az csak nevetve utasítja el.*
– Nincs szükségem semmire. Örömmel segítettem.* Nixomia csak nem akarja elengedni szó nélkül, ezért el kezd kotorászni a táskájában. Mire felnéz már a lánykát sehol nem látja. ~ Nofene egy pillanata még itt volt. Na mindegy, ha nem hát nem.~ Ezzel elindul vissza Isqheához.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680