//Bathron tanya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony szépen telik az este, álmot sző az éjszaka pókja, a csudás párosra, Garrikh nem kevésbé élvezi Gizu melegét, mint fordítva, jóllehet ő tisztában van azzal, hogy hol fekszik. Keze olykor a lány vállát simítja, majd derekára fonódik kedvesen, bár egy idő után, már csak önkéntelenül teszi, miképp azt is, hogy bejárja a méretes tomport is lentről fölfelé, majd föntről lefelé szelíden. Nem is lenne ezzel semmi baj, még azt is elfelejti, hogy a házban bizony nem egyedül lakik, s az anyja ki tudja mikor végez a munkával. De lehetne panasz erre? A szerelmetes éjszaka, mint hajnali harmat a földből előbújó paprikapalántán, csurran-cseppen, s Garik élvezettel fúrja bele arcát, Gizuka vállgödrébe. Aztán persze az est hamar tovaszáll, miképp a csurranó-cseppenő éjjel is lecsorog, a két szerelmes álmai is melegebb éghajlatra távoznak, mert az az ordítást, sipítozást mi hajnalban fogadja őket, biza nem lehet zsebre tenni. Már akkor meghallja az anyja hangját, mikor a konyhában sertepertél:*
- Hogy a pék rakja tele! *Nyílnak el szemei, aztán ijedten próbálja a mellette horpasztó Gizut megébreszteni, persze a lány oly mélyen alszik, mint a mormota.* A brant egye meg! *Ugrik föl azonnal Gizu mellől, majd magára meredve, meredten szemléli, mi mereven elutasítandó dolog lehet majdan az anyja részéről.*
- Ijj, ezt oszt meg most hová rakjam? *De már nincs mit tenni, a kedves anyus beront, s tálcát vág a szekrényre, az ágy végiben sebtiben ruháit kereső Garrikhot azon mivoltában rögvest láthatja is.*
- Jáj, anyám ne bántsad a szerelmem, há beteg, csak vigyáztam rá! *De az anyja általában nem kérdez csak cselekszik, a férfiak is ezt szeretik benne, Garrikh tudja nagyon jól, ő persze mondani nem merné. Hanem mikor Gizukát hajánál fogva kezdi rángatni, az ágyról, akkor biza sarkára áll a legény!*
- Nem cemendék, hogy Eír vágja belém a hucáját, bizistenek úgy van, tisztessíges jány az, anyus, ne bántsad máán! *Szalad oda azt fogja az anyja kezét, persze elhúzni nem merné, csak tíblábol, mint a fosógalamb. Persze eközben a férfiakra oly jellemző zászlólebegtetés sem marad el, mert bizony Garrikhot nem rejtett kinccsel áldotta meg a teremtő, bár bizonyára ezt nem apjától örökölte. Ugrik is le Gizukához, hogy fölsegítse, s ha tud közben anyja meg a jány közé áll, ha leszakad anyja szoknyája, ha nem.*
- Csak a testömön körösztű, anyus! *Mondja bátran, álló léccel, sziklaszilárdan.* Eveszem feleségű, kikérem a minyiori apjátú, együtt fogunk éni! *Böki ki, aztán már nyakát húzza be, mert az anyja bizony nagy fülest tud adni, hogy a fal adja a másikat.*