Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 205 (4081. - 4100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-12 15:42:56
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Ukrom úgy dönt, járjon bármilyen veszedelmekkel, nem térnek le a tervezett útról. Lily is hamar összekapar némi bátorságot és határozott bólogatásba kezd. Ötletek is gyorsan születnek. Egyik jobb, mint a másik. Hogy öltsenek álruhát, még ésszerű is lenne. Hiszen csak az istenek tudják mennyien tesznek ugyanígy azon a borzalmas vidéken. Az egyetlen hátulütője, hogy ezzel csak több és felesleges figyelmet vonhatnak magukra. A másik pedig, hogy húzzák meg magukat a Sellőház falai között. Ez nem annyira nyeri el a félvér tetszését. Hiszen egyetlen sejtje sem kíván a szükségesnél több időt tölteni mindenféle kéjsóvár szerzet és az őket jó pénzért kiszolgáló könnyűvérű népek között. Itt pedig a szükséges az egyenlő a semmivel.*
- Én szürke egér vagyok.
*Jelenti ki kékjeit az orkra emelve.*
- Mármint rengeteg hozzám hasonló fattyú koptatja az utcákat, úgy mindenhol, akiket nem szokás jól szemügyre venni.
*Ennél a pontnál a mandula vágású szemekre pillant. Csupán, hogy meggyőzze önmagát, mindenki érti, mire is szeretne utalni.*
- Könnyű minket összekeverni. Sötét, kócos haj, sápadt bőr... Bármelyikük lehetnék.
*Ecseteli még egy picit. Mikor pedig úgy érzi, a többiek számára is világos, miről van szó, élő is áll a saját ötletével.*
- Szívesebben mennék veled hajót intézni.
*Biccent Nawanthiri felé.*
- Ketten talán többre jutunk. Jó szemem van a besurranáshoz is, amennyiben potyautasokat kellene játszanunk.
*Húz komisz mosolyt ajkaira.*
- De előtte jobb szeretném a csiszolt rábeszélőkémet mutogatni. Van valakinek ellenvetése?
*Amennyiben nincs, már csak Ukromnak kell valami feladatot találni. Olyat amivel hasznosan tölthet el az idejét. Bár árvánkat az sem bosszantaná, ha a szürke pihenésre, vagy kikapcsolódásra használná azt. Mondjuk őt ismerve erre kevesebb az esély.*


4099. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-11 20:04:37
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Akinek az "Ősök nevében" megölték valakijét, elvették a vagyonát, az otthonát meg felgyújtották, nemhogy két év alatt - holta napjáig sem felejti el a történteket. Főleg, ha utána az elkövetők büntetlenül megússzák. Lily kívülállóként nem feltétlen érzi át a sziritániak helyzetét, de remélhetőleg nem is kell neki soha.

A szerzetes útiterve nem arat osztatlan sikert a barátainál. Nawanthiri jobbára a fejét ingatja az aggodalmaikon, mert alaptalannak érzi őket. Annak a két levágott orknak ugyanúgy lehetnek bosszúra éhes barátai, mint ellenségei, akik most hálásak a fejvadászoknak, amiért elintézték őket. Ha az agyarasok nem valamelyik nagy banda tagjai voltak (ami azért csak feltűnt volna), a szerzetes nem gondolja, hogy különösebb veszély fenyegetné Lilyt és Ukromot. Legalábbis nem nagyobb, mint bárkit, aki komolyabb manővert hajt végre a Kikötő árnyvilágában.*
- Jól van, szerzek hajót én. *bólint rá minden további nélkül* Ha gondoljátok, várjatok meg a Sellőházban. Majd megbeszélem a kapitánnyal, hogy hajnal előtt fussunk ki, és akkor napközben nem kell mutatkoznotok.
*Amíg Ukrom további buktatókon töri a fejét, nekiáll kimasszírozni a tappancsait. Lefekvés előtt fürdeni sem lenne rossz, de a szörny korábban pont ugyanitt fojtotta kis híján a folyóba. Nem biztos, hogy nem próbálná meg még egyszer…*

A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.11 21:24:17


4098. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-11 18:01:55
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Két társával ellentétben Ukrom dohosan magának marad elszállásolásukig, gyanítja mindenki örömére; nem akar rossz fát húzni az egyik fegyveressel, de saját türelmét sem tudná sokáig fékezni, ha egyikük vele kezdene el kötözködni. Szerencséjére nem tapasztal egy Amon Ruadhoz hasonlatos vendéglátást, bár az nem éppen egy magas mérce.
Később, fent a széles padláson bizalmatlanul tapogatja először a fát, hogy egyáltalán elbírja e az ő súlyát is, s miután megbizonyosodik benne, hogy az éjszaka alatt nem fog eget törő reccsenéssel egy emeletet zuhanni, fordul a többiek felé.*
- Sakálok. Papírláncon. *Morogja válaszát. Lerí róla, hogy gyatra tapasztalatai vannak mind Artheniorban és azelőtt is, mikor nem más zsoldosokkal, hanem törvényes fegyveresekkel hozta össze útja. Nem is hajlandó több szót vesztegetni erre.
Hogy aztán aggodalma beigazolódik, arra Lilyenn mintha olvasna gondolataiban.* - Hüm. *Ez a legszelídebb válasz, ami nyelvéhez jut a revelációra, ezt is használja. Utólag gondolva készülhetett is volna rá, hisz' ez lenne a leglogikusabb útvonal: egyenes, rövid, és garantált hogy találnak tengerre valót járművet. Miközben a kietlenebb partokon ki tudja meddig sétálhatnak, mire találhatnak maguknak valamit. Elindulni azzal a valamivel pedig egy másik történet.*
- Megkockáztatjuk. *Felel Lilyenn nagyon is reális aggodalmára egy nem éppen reális, de más opciók nélküli kijelentéssel.* - Körözöttek voltak, nem sírhatnak utánuk. Különben is, egyikük támadt ránk először. De - *néz is magára, alacsony tömegből kimeredő jellemén rágódva* - nekünk óvatosnak fog kelleni lennünk. Lillyen, takarót vettél, ugye? Köpenynek jó lesz, neked a fejedig is elfér. Meghúzzuk magunkat azokkal, ha kell. Nawanthiri, a dokkoknál jobb lesz, ha te kérsz egy utat. Próbáld leírni azt, akit keresünk. *Talán segíteni fog, hisz valami leírás a célpontról, vagy a helyről, szigetről biztos fog kelleni. Kivéve, ha a "remete" varázsszó megcsöngetheti valakinek a fülét abban a piszokfészekben. Az egy olyan csoda, amiben Ukrom nem mer hinni. Ujját a fán kopogtatja, további esetleges dilemmákat és megoldásokat próbálva összekavarni.*


4097. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-11 16:46:51
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Árvánkat egyszerre lepi meg és hangolja le Daren válasza. Fosztogató barbároknál valami sokkal izgalmasabbra számított. Mondjuk egy vérszomjas medvecsordára, vagy hasonlókra. No meg persze a két év sem kis idő ahhoz, hogy már feledésbe merüljön a támadás. A falubeliek mégis úgy festenek, mintha tegnap élték volna át. Ellenben Lilyvel, aki emiatt nem fog ébren forgolódni.*
- Értem.
*Bólint a fickó felé.*
- Kényelmes meló lehet ez nektek. Remélem, jól is fizet.
*Kacsint a végére. Majd amíg a szerzetes a szállásukat intézi, eszébe jut, hogy számára maradt még egy dolog, amin szívesen túlesne mielőtt eltenné magát holnapra. Közelebb is lép a zsoldoshoz. Így beszélhet halkabban. Nem mintha bizalmas részleteket osztana meg vele, de szeretné magányosan intézni, amennyiben itt megoldható. Aztán eszébe jut a fáklya, amit a piacon vett. Rögtön változtat is a tervén.*
- Ha nem okoz problémát, kölcsön kérnék egy keveset valamelyik tüzetekből.
*Jó szokásához hűen meg sem várja a választ. Hanem elindul az egyik tábortűz felé. Fáklyáját pedig már út közben kezébe veszi. Nem is nagyon kell tolakodnia. A tűzhöz érve, nemes egyszerűséggel fölé tartja a fáklyát, amíg az meg nem gyullad. Majd addig sétál vele, amíg a katonák beszélgetése kellemes háttérzajjá nem csökken. Ott baljába veszi a fáklyát, jobbjával pedig egy hollótollat húz elő az alkarvédője alól. Mivel már elindultak, a félvér biztos benne, hogy nem fogja cserben hagyni új barátait. Ahogy abban is, hogy soha többé nem kíván a maszkos bandával közösködni. A tollat nagyon egyszerűen a lángba tolja, aminek nem is kell néhány pillanatnál több és már apró széndarabként hullik a porba. Árvánk ezzel a pici szertartással teszi hivatalossá, hogy nem. Bizony már nem fordul vissza. Dolga végeztével kioltja a fákját, majd ismét csatlakozik a többiekhez. Épp időben, mert ők akkor indulnának ideiglenes szállásukra. Gond nélkül a szénapadláson találják magukat, ahol Lily megszabadul minden ráaggatott felesleges dologtól. Kezdve Második Kóróval, a tatyóján át, még a tőrén is túl, egészen a csizmácskáiig. Így megkönnyebbülten csatlakozik a beszélgetéshez. Amint elhangzik az útvonal, árvánk arca pánikszerű grimaszba fordul át.*
- Izé... Ha emlékszel, nekünk volt egy félresikerült fejvadászatunk a Kikötőben.
*Jelenti ki a szerzetes mandula szemeibe meresztve kékjei.*
- Nem történt olyan rég és az sem kizárt, hogy egyszerű gyilkosként köröznek minket arrafelé.
*Ekkor segítségért kiáltva Ukromra pillant. Nem is igazán tudva, mire számítson. Egy másik útvonalra, vagy egy ötletre, hogy hol máshol találhatnak hajót. Esetleg egy piacra, ahol valami göncöket vehetnek, amivel álcázhatják magukat, ha mindenképp keresztül kell vágniuk a környéken.*


4096. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-11 12:27:49
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*A leghangosabb zsoldos egy nagybajuszú, lófogú ember. Íjászbetegségben szenved: egyik karja annyival erősebb a másiknál, hogy a válla és az egész tartása elformátlanodott miatta. Nyilván azzal feszíti meg a húrt.*
- Daren. *mutatkozik be a lánykának* Két éve a thargok fölprédálták a falut. Utólag letagadták az egészet, de a parasztok nem hülyék. Minket fölfogadtak, hogy védjük meg őket. A kapitány úr kiképzést is tart nekik havonta kétszer.
*Arra a kérdésre, hogy a három vándornak kell-e tartania bármitől, Daren egy leírhatatlan grimasszal megrázza a fejét. Láthatóan tisztában van a zsoldoskompánia képességeivel.
A szállásukat minden baj nélkül elérik. A kapitány csak Nawanthirit ismeri, akivel - szintén a maga karcos módján - barátságos. Éjszaka szolgálatban lesz, ha akarnak tőle valamit, a barakkban megtalálják. A hangsúly alapján ezt a felajánlást nem érdemes komolyan venni.*
- Mi a baj a katonákkal? *kérdi a szerzetes Ukromot, akit igencsak feszélyez a dolog. A szénapadláson ülnek össze, ahol sem láb alatt, sem szem előtt nincsenek. Ami az úti céljukat illeti:*
- A Kikötőbe. Keresünk egy hajót, ami elvisz a mesterhez, meg vissza.
*Ha mandulaszem készített tervet, nem gondolta túl. A Kikötőben sok a hajó, még több a tengerész, biztosan lesz, aki vállalja. Ugye?*


4095. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-11 09:53:30
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Bár valóban rendelkezett egy bölcsen vásárolt kulaccsal a piacról, de az volt az egyetlene, és jobban tudja, mint hogy egy ilyen fontos útnál borral helyettesítse tiszta vizét. Így valóban hátra csavargatja a törpe karját, hogyha nem is üvegből, legalább bőrből adjon neki neki tárolót, pontosabban kettőt. Így azzal a kettővel gazdagabban, elégedett ábrázattal indul tovább a többiekkel, miután visszakaptat cuccaiért is; mikor Lilyenn flaskájának az elválására kéri, először félreérti az üzenetet, és az egyik borral telit nyújtja a lány felé, úgyhogy jobb ha amaz visszaemlékszik, melyik is a vizes, vagy hogy tesztből belenéz, belekóstol a kapottba. Akárhogy is, Napfényből már igencsak kevés van, mire Sziritánt elérik.
Ukrom összehozott jókedve és nyugodalma akkor omlik darabokra, mikor megpillantja az első felfegyverzett lakost; szinte lehet látni, ahogy arca visszatér a rideg valóságba, és teste sziklameredté válik. Homokheggyel ellentétben itt egyáltalán nem érzi egy múltban ragadott falu barátságos varázsát: Eszében sem áll köszönni, de még csak egy pillanatnyival hoszabb szemkontaktust sem felvenni; figyelmesen kerülgeti a népeket, akár a pestist.
Hangulata nem fordul jobbra, amikor elérik a barakkot; savanyú tapasztalata a artheniori haddal elé feszültté tette e falubéli milícia között. Az külön nem segít, amiről dumálnak, de legalább nem ellenségesek velük.*
~ Az összes istálló közül... ~ *Nawanthiri háta mögött lépked, enyhe vicsorával érezhetőleg utalva, hogy ő nincs társalgós kedvben. A fél-elfre pedig úgy néz, mint egy halálraítéltre.
ha egy darabban elérik szerény szállásukat, az ork nem siet az elkényelmesedéssel; közel sem érzi magát itt annyira jól, hogy ne tekintgessen körbe legalább egy féltucatnyit, s hogy utána intsen a szerzetesnek és ifjabb társának, hogy üljenek össze, költőileg és szó szerint.*
- Szólhattál volna, hogy katonákkal alszunk. *Kezdi szemrehányóan, de inkább a stressz, mint valódi harag jóvoltából.* - De rendben, itt vagyunk. Merre megyünk innen? *Fontos kérdés ez, amire pontos választ is vár. Forog még annyi kerék agyában, hogy kitalálja hogy a tengerpart felé viszik lábaik, de a szürkebőrűnek nem mindegy, hogy át fognak e menni a Kikötőn, vagy sem. Nem akarja a véletlenre bízni, esetleg saját ráncos képét fogja látni ott egy körözési listán, vagy Lilyenét, ugyanis ottléte utolsó pillanataiban az őrök elől menekültek.*


4094. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-10 15:44:19
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Ukrom visszatért a csapathoz egynéhány kulccsal bővebben, mint mikor levált róla. Lily pedig finoman a tudtára adja, hogy az egyikre bizony majd igényt tartana. Természetesen csak miután kiürült. Azt is elfelejtett venni a piacon. Pedig nem olyan ostoba lány ő, hogy ne tudná, az ilyesmi elengedhetetlen hozzávalója a hosszabb utaknak. Mindenről a sietség tehet. No meg az is, hogy sikerült jó alaposan elaludnia. De ilyen módon talán sikerül pótolni a hiányt. Végül elköszönnek a jólelkű ssőlősgazdától majd folytatják útjukat. A hátra lévő túra csupán néhány percnek hat az említett órával szemben. Ami kész szerencse. Hiszen pálinka és fájdalom ide, vagy oda, árvánk lábai már igencsak fáradtan lopják a távolságot. A faluba érve viszont meglepő felfedezést tesz. Ő bizony tényleg járt már itt. És nem csak lóháton. Mondjuk Sziritán akkor máshogyan festett. A házakat mintha nem olyan rég húzták volna fel. Pedig a hely nyilván valóan többszörösen meghaladja a félvér korát. A rengeteg fegyverest és rosszalló pillantásaikat nem is említve. Ezek teljesen biztosan hiányoztak az akkori tályképről. Árvánk nem is nagyon próbálja felvenni velük a szemkontaktust. Helyette inkább igyekszik tartani a tempót a többiekkel és minél közelebb hozzájuk haladni. A folyópartra érve, vagyis inkább a barakkon belül, már enyhül a feszültség. Az ottani katonák mintha ismernék a szerzetest. Elheccelődnek vele, érdeklődnek a mostani sorsáról, némelyik még önmagáról is mond ezt-azt. Egy másik meg démonokat emleget. Ez már Lilynek is sok. Ezért aztán úgy gondolja, ő maga tereli el a szót. A leghangosabb fegyverforgató felé fordul, majd rögtön kérdéssel indít.*
- Mondd csak! Mitől félnek a helyiek? Az a sok fegyver, a paranoiás pillantások, ti...
*Itt tart egy apró hatásszünetet csak, hogy érezhető legyen a kérdés jogossága.*
- Nekünk is tartanunk kellene?
*Kérdez majd eszébe jut, hogy még be sem mutatkozott. Micsoda faragatlan egy lány is ő. Hamar be is tömi a fennmaradt lyukat.*
- Amúgy Lily vagyok! Nawanthiri, izé, barátja és útitársa.


4093. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-09 20:26:23
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Nagy komolyan bólogat: így igaz, a nemivás, az olyan szerzetesdolog. A törpe - név szerint Ingurk - ebben meg is nyugszik, főleg, mert Lily személyében talál vevőt az ingyenpiára. A törkölypálinka a lányka minden létező fájdalmát lecsillapítja, még a nem létezőket is. Szegény szóhoz sem jut, miután leküldte. Nawanthiri együttérzőn rámosolyog: ezért majd jön neki eggyel, ha példának okáért árpakását kell pusztítani.
Gazduram ezután Ukromot cserkészi be, egy boros, valamint egy pálinkás demizsonnal. A szürkebőrű azt kóstolja meg, amelyiket kívánja, akár mind a kettőt is. A manőver olyan sikeres, hogy a zsoldos vásárol Ingurk nektárjából. Az nem méri drágán, egyetlen feltétele van: hordót, üveget nem ad hozzá, mert pont amiatt árulja a szeszeit minden arra járónak, hogy az újbornak helyet csináljon. Ha Ukromnak nincs üres vizes tömlője, akkor egy (két? három?) kulacsot azért kerít neki valahonnan, a tranzakció végeztével pedig jó utat kíván hőseinknek.
Sziritán határában borul rájuk az este. A faluban feltűnően sok az új, vagy frissen felújított épület. Ahány falubélit látnak, mindnél van fegyver, legalább egy hosszú kés. Ukromot többen megnézik maguknak, és ha köszönne bárkinek, igen visszafogottan biccentenek neki. Sokkal a lányokkal sem szívélyesebbek.
Nawanthiri egyenesen a folyóparton álló barakkhoz vezeti a barátait, ahol a katonák szemlátomást ismerik. A zsoldosok a maguk karcos módján még kedvesek is hozzá. Érdeklődnek, mi újság a Kereskedőházban, nem tervez-e valamikor hozni egy zsákkal abból a híres wegtoreni kávéból, de leginkább, hogy szerzetes-e még, s ha igen, nem akarja-e kiűzni belőlük a démonokat. Mandulaszem túl fáradt az ilyenfajta évődéshez, de azért mosolyog. Csak a démonűzéstől jön láthatóan zavarba. Ekkor nyomban témát vált, és inkább a szállást próbálja elintézni maguknak.
A kapitánytól - egy újabb törpe, de ez fekete szakállú - kisvártatva meg is kapják az engedélyt, hogy a barakk melletti istállóban bekvártélyozzák magukat. Ez egy jókora épület: két tucat lónak jutna benne hely, és a zsoldoskompánia majdnem teljesen ki is használja. Aludni a szénapadláson a legkényelmesebb (ha rajta múlik, Nawanthiri oda települ), de egy-egy derékaljnyi hely a földszinten is akad.*


4092. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-06 20:17:35
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Szokatlanul helyezkedik el, egyik lábát hagyja, hogy a gravitáció a kis esés felé húzza, míg a másiknál felhúzza térdét, s azzal combjára könyökölve tartja így fejét. Nem áll szándékában katonásan felderíteni az előttük álló utat, képletest és szó szerintit egyaránt, hisz nincs mitől tartaniuk a főúton és annak környező falvain belül. Nem, mindössze azért szemléli most a festői tájat, mert valami idevonzotta. Talán az, amit lát: ezek a többnyire lapos, helyenként kidomborodó talajon nyugvó szüretek, ültetvények, kertek és megművelt földek, amiknek méretei egy kis családtól egy egész város ellátásáig tudnak szolgálni, s amit épp tartalmaznak: szőlőt, búza, napraforgó, zöldségesek és csemeték... Ez az egész neki olyan tetszetős. Pöttömnyinek kinéző, de mozgó figurákat lát tenni-venni mindezek között, szerény parasztoktól büszke nagy tulajdonosok valamennyien, még a nap ezen lassan esteledő időszakában is dolgoznak. Nyugalom és monotonitás keverékét lehet érezni a levegőben, egy hosszú évek óta békében élő környéket sejtetve. És a csönd mintha nagyobb is lenne, a távol, mint amikor utaztak. Túlságosan is furcsa ez Ukromnak.
Lépéseket hallva megfordul, egy fél-elfre vagy emberre számítva, így igen meglepetten pislog először a törpére, duplán, mikor hallja, mit akar amaz. Először gyanakodva méregeti a házi készítésű italt, túl jónak hiszi ezt, hogy igaz legyen. Eszébe is jutnak az orvgyilkosok... de aztán fittyet hányva szorongására bólint, és kortyintgat egy pohárral, üveggel, ahogy kapja. Nem bánja meg: enyhén édes az íze, kellemesen savas, és még egy kis erő is van benne. Mindennek tetejére nem hiszi, hogy meg van mérgezve. Meg van nyerve a kóstolóval, és ha még lehetősége is van rá, akkor vesz is az alacsonynövésűtől, amit tudat is vele. Le is vándorol a társaságában, hogy elvégezze a tranazkciót, két barátja felé, szokatlanul szelíd arckifejezéssel.* - Még egy pillanat. Utolsó.


4091. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-06 15:27:33
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Ukrom úgy dönt felcaplat a dombra. Hogy csupán a tályban gyönyörködni, vagy feltérképezni az előttük álló utat, azt rajta kívül senki sem tudja. Árvánk ahelyett, hogy követné, inkább csen egy fürtöt a körülöttük illatozó szőlőből. Amire Nawanthiri is azonnal ráveti magát. Persze nem vadak módjára és nem is modortalan módon. De előtte is ott a lehetőség, hogy szerezzen magának a temérdek gyümölcsből. Persze a félvér sosem volt fukar. No meg a szőlő is könnyen jött. Ennek megfelelve, miért ne menne könnyen? Rögtön leszakít a fürtből egy jó néhány szemből álló darabot. Majd egy széles mosoly kíséretében a szerzetes felé nyújtja. Így mégiscsak könnyebben csipegetnek mindketten. Az pedig épp olyan, amilyennek lennie kell. Enyhén édes, picit savanykás és egy leheletnyit még a szomjat is oltja. Ám ha ez nem lenne elég, kisvártatva egy öregebbnek ható törpe szólítja meg a párost. Tolvaj palántánk szíve azonnal a torkában kezd dobogni. Amennyiben egyedül lenne, ebben a pillanatban felvenné a nyúlcipőt. Ellenben most kénytelen kifogásokat költeni a várható korholások ellen. Olyanok jutnak hirtelen eszébe, mint "Nem volt bekerítve.", vagy "Ha nagyon muszáj, akkor kifizeti.". A gazda viszont nem kérdőre vonja az enyves kezű fattyút. Valami egészen mást csinál. Borral kínálja a dézsmáló párost. Nawanthiri gyorsan vissza is utasítja az ajánlatot. Lily pedig úgy meglepődik az öreg viselkedésén, hogy a mandula szemekben kutat válaszok után. Ám messze nem azt talál bennük. Ami a sötét pislogókban leledzik, az a segélykiáltás. Azonnal felismeri a helyzetet. Hisz az utcákon csavarogva ez a képesség életet is menthet. Hamar a szerzetesre mosolyog, kacsint egyet, végül a gazda felé fordul. Kézenfekvő, hogy ő vonta magára a figyelmet. Így aztán neki is kell elszenvednie a vele járó kínokat is. Nem is Lilyről lenne szó, ha nem vállalná be.*
- Szép napot, törpe uram!
*Köszön egy hatalmasat.*
- Tudod, a barátom nem ihat semmiféle bódítót. Ez ilyen szerzetes dolog.
*Taglalja olyan határozottsággal, mintha lenne róla fogalma, mik is azok a szerzetes dolgok.*
- Ellenben én szívesen elfogadom. De csak a pálinkát. Abból sem sokat, mert igazából nem vagyok nagy ivó. A fájdalmam csillapítására kéne.
*Amennyiben az öreg megkínálja, hatalmasat kortyol. Aztán felköhögve nyugtázza, hogy ez majdnem olyan erős, mint az ork pálinka volt. De legalább annyira éget. Amint ismét levegőhöz jut, inkább csendben marad. Ha a gazda rákérdezne, miféle fájdalmat szeretne csillapítani, csak felhúzza az ingét. Megmutatva ezzel a hasán lévő vágást.*


4090. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-05 18:33:53
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*A szerzetes bólint: ha Ukrom megállna, nincs semmi gond. Amíg felkaptat a dombra, Nawanthiri kunyerál Lily szőlőjéből néhány szemet. Ha ketten vannak, már nem annyira kirívó, hogy dézsmálják a termést, főleg, ha egyikük akkora, mint a falu bikái. Amennyiben Lily belemegy a dologba, pár percre rá megszólítja őket egy idősebb gazda (törpe amúgy), hogy nem kérnek-e a borából.*
- Én nem iszom, bátyám, szerzetes vagyok!
*Mandulaszem azonban hiába mentegetőzik, a sziklafi azt hiszi, csak kéreti magát, és különben is, ha a bor nem kell, törkölypálinka is van, meg "hibátlan" konyak, ilyen hejre kislyányoknak csak jót tesz a konty alá való! Nawanthiri segélykérőn Lilyre pillant, van-e kedve föláldozni magát, mert hogy ő egy árva kortyot nem fog inni, az biztos, a törpét viszont lehet, megbántják az elutasítással.*
- A barátunkat nem akarja megkínálni? Fent van a dombtetőn *mutat Ukrom felé* szkander- meg bokszbajnok, biztos elfogadja…
*A szürkebőrű valószínűleg igen furán fog nézni, ha gazduram megkörnyékezi, de amilyen jó szíve van, nemhogy elfogadja a kóstolót, de még talán vesz is valamennyit a homok levéből.*


4089. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-04 21:18:53
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

Ez az orknak nem épp boldogságeltöltő, de legalább nyugodt pihenés után ugyanolyan strapabíróan kezdi folytatni a földes út megtételét, mint ahogy reggel megkezdte; a trió utolsó tagjaként lépkedve, éles szeme vagy a tetszetős tájat, vagy két társa hátát, vagy a földet fürkészi. A tetőpont utáni folyamatos hűlés jól esik az neki, bár ez keveset változtat arckifejezésén vagy járásán. Nawanthiri dalolászása nem zavarja, de nem is különösen veszik el benne: a sztoikus nóta be-és kivándorol fülén keresztül, folyamatossága elkezdve biztosítani a szürkebőrűt, hogy nincs probléma elől. Egy ponton túl már fel-felkapja fejét, ha hallja hogy megszakad a dallam. S mint ahogy délelőtt, úgy délután sincs szüksége, vagy akár kedve bonyolultabb gondokon törnie a fejét. Kaptat csendesen, akár egy igásállat.
Mikor elérik a következő falut, Ukrom először azt hiszi, már a megbeszélt Sziritánnál vannak. A folyó hiánya, valamint a realizáció, hogy azzal a sebességgel amivel mentek, azzal nem érték volna el egyhamar azt a helyet, hamar kijavítja. Ilyenkor bánja, hogy nem hozott térképet.
De szétnézve viszont, az ork örökké komoly tekintete elhervad. Fejét feljebb emeli, hogy többet lásson; no nem a szerény kunyhókból, hanem ami mögöttük van; szőlősök, ameddig a szem ellát. Ez a lapos, zöld és lila táj véget nem érőnek látszó egésze Ukromot annyira megüti, hogy kis híján beleütközik egy-két lakosba sétamenet, úgy bámul. Az egyik ilyen szőlészeti sorhoz érve, nem hazudik, kedve lenne követni Lilyenn példáját, ha vélelenül nem vonna a kelleténél több figyelmet magukra ezzel. Egy pimasz kölyköt talán még elnézhetnek, egy pimasz orkot már biztos nem. Viszont Nawanthiri kérdésére vonakodik azonnal válaszolni.*
-... Egy pillanat. *Mondja hirtelen, látószervei célpontjába véve a helység középpontját, az épületek közül kiemelkedő dombot. El is kezd sétálni felé.* - Egy percet kérek csak.
A domb tetejét elérve nincs szándékában felfedezni a régi házszerűséget, hanem leteszi nehezedő zsákjait, és egyszerűen leül a természeti magaslat szélén. Leül, és tovább, jobb kilátásban nézi a tájat, szemmel láthatólag elveszve benne.*


4088. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-04 18:56:14
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Árvánk kerek kékekkel bámulja Ukrom ügyködését. Közben pedig nem rest jó néhány falatot magába tömni. Az ork ellenben meggondolni látszik magát. Mondjuk a félvér sem igazán értette, hogy szürke barátja miként szerette volna tartósítani a lompos húsát. Hiszen azt biztosan nem menet közben akarta megsütni. Ezek mellett egy hatalmas szikla is legördül a szívéről. Legalább ma nem kellett egy ártatlan szerzet vérének folynia. Bár az ork morcossága csalódottságba kezd átcsapni, Lily mégis megköszöni a sorsnak, hogy nem kellett folyó vért látnia. A melák hozzá is szól Nawanthiri mentegetőzéséhez, amit a lány felettébb durvának tart. Hiszen, hogy az ilyesmi áldás, vagy átok, csupán nézőpont kérdése. Függ attól, hogy miképp viszonyulsz a barátságos állatkákhoz. A tolvaj palánta például a szívéhez ölelné mindet. Azonban beszédre nyitni a száját már nincs lehetősége. Amint lelépnek a vadak, a brigád indulna is tovább. A félvér sem késlekedik sokat. Gyorsan ráharap még két falatra, aztán elcsomagol, hogy indulásra kész legyen. Az út további részében is mosolyogva hallgatja Mandulaszem dalolászását. Már amikor nem a sebeit nyugtatgatja. Kisvártatva valami szőlészethez érnek el, ahol még ma is érik nem kevés fürt. Árvánknak sem kell több. Amint megpillant egy kövér fürtöt, le is szakítja azt. Mivel mindkét keze szabad, így szemezgethet belőle. A szerzetes kérdésére pedig határozottan felel.*
- Szerintem menjünk el addig.
*A felelet után Ukromra pillant. Bár kevés ellenkezést vár tőle. Azért az ő véleménye is számít.*


4087. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-04 14:40:07
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*A vadetetésbe Lily is bátran beszállhat, a szerzetes nem fogja lebeszélni róla. Ahogy Ukromot sem a vadászatról. Sziritánt napnyugtára elérik, addig a róka ki fogja bírni. Az ork megsüti a húsát, a prémet meg ott hagyja valamelyik parasztnál, hogy készítse ki, aztán majd fölveszi a visszaúton. Talán nem a legújabb lihanechi módi szerint lesz, de más vadász is csinál ilyet, nem nagy dolog.
A zsoldos végül mégis meggondolja magát. Döntését nemcsak Lily, de minden bizonnyal róka és rókáné is támogatná, ha tudnák, mi forgott kockán. Így csak annyi történik, hogy a ravaszdi elnyammogja a szalonnáját, vekkent a párjának, majd némi játszadozás-tanakodás után elsompolyognak.*
- Ha átoknak fogom fel, nem lesz jobb. *vonja meg a vállát Ukrom megjegyzésén, és nekilát összepakolni. Mivel a dézsmálás a jóslatnak megfelelően lezajlott, az állatok sem zavarkolódnak. Pár perc, és a szerzetes menetkész.*

*Nawanthiri indulás után nem lesz beszédesebb, mint eddig. Tempóban Lily állapotát tartja szem előtt. A lányka bármikor szólhat, ha pihenni szeretne, és a szerzetes magától is megáll, ha úgy látja, szüksége van rá. Különben pedig énekel.
Ezek a délutáni dalok már vidámabbak egy fokkal. Egymásba ciklikusan visszatérő, hosszú szólamokból épülnek fel, amelyek együtt lüktetnek a lépteik ritmusával. Bármeddig ismételhetők, határtalanok, mint a vándorok útja, és ezen a tágas rónán könnyen betöltik a lelket.
Ha Nawanthirin múlik, Homokhegyig nem tartanak komolyabb pihenőt. Ezt a falucskát késő délutánra érik el. Szőlőültetvények húzódnak nemcsak a dombon, aminek az aljában vannak a házak, hanem mindenfelé, ameddig a szem ellát. A korai fajtákat már leszüretelték, a késeieket még érleli a nap: vannak fürtök, amiket csak tél elején fognak leszedni. A legnagyobb épület a présház, amiből a fő borpince nyílik. A présház körül, de sok ház udvarán is mazsolát aszalnak. A helyiek barátságosak, és a szerzetes köszön minden szembejövőnek.*
- Megálljunk? *kérdi a barátait menet közben* Innen még egy óra Sziritán.


4086. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-04 12:26:14
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Bár eléggé furcsállja, hogy a vadak olyan zavartalanul pusztítják tovább a szerzetes élelmét, mintha ő nevelte fel volna valamennyijüket, nem panaszkodik a könnyű célpontért. Először dobás, majd döfés mellett döntve közelíti meg a két nagy étvágyú állat egyikét, Nawanthirinek hálásan biccentve a segítő mozdulatért. Már azon gondolkodik, hogyan dolgozza fel a "zsákmányt": mára még félreteszi, s amint találnak egy folyót, kölcsönkéri egyikük tőrjét és ott elvégzi a mocskos munkát, a dögöt meghagyja a ragadozóknak, s a húst még aznap este megfőzi. Egy rendes vacsora hármuknak, s esetleg egy jó kísérlet a fél-elfnek a gasztronómiai világ ősi részének a belekukkantásába. Nagyjából így is tervezte már el magában a folyamatot, mikor tekintete találkozik Lilyenével. Óh igen. Az előbb felettébb lelkesnek látta az állatokat etetni, sejti a leány rosszallná tettét. És most hogy tovább gondolja, nem hozott külön zsákot se a tároláshoz, anélkül pedig gyorsan be lenne mocskolódva új felszerelése, főleg ha több mint egy napig tervezi cipelni, a bűzről már nem is beszélve; ha a vadonban fognak menni, nem egy húsevő szagát is megfoghatja, ami nem jó. És így, fűszerek nélkül... Talán ez mégsem egy jó ötlet.
Ingerülten csettint egyet nyelvével, és vissza is süllyeszti fegyverét helyére. Meg kell elégednie a piacról vett eleséggel. Miután egy* - HA! *kiáltással a róka felé rúg, hogy legalább elüldözze azt a vadat, mielőtt vagy meggondolja magát, vagy minden ételétől megfosztják a szerzetest, sértetten visszaül, gyorsan és energikusan végezve saját részével.*
- Megjósolták... inkább elátkoztak téged. *Morogja rosszmájúan. Esze ágában sincs elhinni, hogy ha nem csupán a véletlen műve ez, akkor azoknak a szentfazékoknak nem lehetett befolyásuk ehhez a gyermekmesébe illő jelenethez. Mágia, vagy miegymás; az orknak mindegy, így sem kedvelte meg őket első hallásra.
A továbbiakban sem lesz hajlandó bármijét megosztani a természet népeivel, ha ez többször fordul elő, s ha vett volna csapdákat a piacról - vagyis, ha lett volna áruban - akkor előre elkezdené felállítani őket, amint erdőkben kezdenek utazni. Amint feloszlik a szőrös tömeg, úgy áll fel, mintha felül madzagon húzták volna. Mielőbb megközelítenek egy lakható épületet, annál hamarabb lehet egy ennél nyugodalmasabb vacsorája.*


4085. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-03 14:52:41
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Árvánk csak szájtátva bámulja a vadállatok sokaságát. Ilyesminek bizony még sosem volt tanúja. Felbukkan itt mindenféle szőrös és tollas teremtmény. Még maga is nyilvánvalónak tartja, hogy ők szimplán az ételért jöttek, ám a látvány felülírja ezt a leegyszerűsített gondolatot. Valami varázslatnak tartja, vagy legalábbis nem természetes dolognak. A szerzetes válaszán azonban komolyan elcsodálkozik.*
- Akkor én is megkínálhatom őket?
*Kérdezi felcsillanó kékjeivel. Hisz mi sem csodálatosabb, mint kivenni a részét ebből a kavalkádból? A válasz megvárta helyett pedig gyorsan dob némi szárított húst a rókák irányába. Azok hamar észre is veszik, majd vad majszolásba kezdenek. Ezen a félvér vidul is egy igazit. Hiszen nem tegnap történt utoljára, hogy bárki ennyire örült volna az ő kajájának. Persze a letessékelt varjakról sem feledkezik meg. Miután tőrét a bal combjára fektette, apró darabokra csípkedi kenyerének egy részét. Amikor már egy maréknyi gyűlik belőle, egyszerűen a madarak elé szórja. Sokkal jobban hat, mint mikor Ignis, Illidary, vagy Darkh holló ja, egy patkány holttestét cipelte "haza". Ekkorra a vörös bundás népség már felfalta, amit Lily eléjük hajlított. Így mire Ukrom felszerelkezik, már nehezebb dolga lenne. Már a mozgó célpontot tekintve. Árvánk pedig fel is szólalna a róka védelmében. Mikor Nawanthiri eltereli az állat figyelmét. Bár a lány nem hiszi, hogy idejük, vagy módjuk lenne, Róka koma megnyúzásához. Arra pedig ötlete sincs, hogy miképp tartósíthatnák a hűsát. Inkább nem szól egy szót sem. A többiek talán tanultabbak nála.*

A hozzászólás írója (Lilyenn Freggi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.03 15:03:25


4084. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-03 12:28:53
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Az állatok bármilyen potyakajára vevők, Lilytől is simán elfogadják. Az érdeklődésük azonban hamar visszavándorol a szerzetes készleteire. Főleg a varjak akarnák áttúrni a kosztoszsákot a maga egészében, és amikor Nawanthiri odébb tessékeli őket, nagy hangon reklamálnak.*
- Nem én csinálom. *mosolyodik el a félelf tágra nyílt szemein* Két évvel ezelőtt feljöttek a Lihanechi-tóból a talmidok. Egy egész templom! Ők jósolták meg, hogy ha szabad ég alatt eszem, megdézsmálják az állatok, bárhogy is küzdök ellene. Ha meg küzdeni nem lehet, akár meg is vendégelhetem őket! *széttárja a kezét, és a baljában levő kenyérre le is csap néhány veréb. Ekkor veszi észre, hogy Ukrom meglátta a helyzetben a lehetőséget. A kipécézett rókának fölmutat egy darab szalonnát, aztán úgy dobja el, hogy a ravaszdi mögé érkezzen. A róka ráfordul a csalira, háttal az orknak, külön a sokadalomtól. A lány a bőrkét is rajta hagyta, legyen mit csócsálni. Ukrom tisztább célpontot nem is találhatna magának.*


4083. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-02 14:17:56
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Az előző nap csapatösszeállításából azt gondolta, hogy az út bő beszéddel és derült hangulattal fog telni, vagy legalábbis megkezdődni; ehhez képest még Ukrom számára is észlelhető csendben hagyják el a várost és használják ki a már letaposott szekeres utat, elég ismert és sokat járt ahhoz, hogy ne kelljen még bármi miatt előre figyelnie. Az ork némán teszi nehéz lépteit, amit lenyom buzgóságában összehordott felszereléseivel teli hátizsákja. Úgy készült fel, mintha akár a hegyeken túlra is mennének, nem pedig csak a partra; de mivel fogalma sincs, azon túl mi várja őket, talán elővigyázatossága meg is lesz jutalmazva.
Az előtte haladó Lilyennt néha huzamosabban ellenőrizve elismerően emeli képzeletbeli kalapját, hogy kis termete és nemrég kapott sérülése ellenére strapabíróan halad, bár ez lehet hogy megmagyarázza szavai hiányát. No, nem mintha ez annyira problémás lenne neki; zsákja zörgése, hármójuk lépteinek hangja, és a kellemesen hűvös szembeszél, ami a szerzetes hangját viszi hozzá hátra, az tökéletesen elég is neki, hogy akármeddig menjen. Sokat gondolkodni most nincs oka; amiért elindulnak, arról csak akkor lesz szükségük ismét szót ejteni, mikor már Sziritánban lesznek.
Érti a jelzést, mikor Nawanthiri megáll. Nincs is ellenére; A reggeli kék ég és sugárzó nap egyre és egyre forrósodó sugarai lassan, de biztosan izzasztani kezdte a teherhordó szürkebőrűt: még ha nem is a tűz havaiban vannak már, de lehet még tapintását érezni, főleg délben. Nagy ám a fa, de hármuknak nagy árnyék is kell, így kis kört alkotva tudnak csak elférni. Ő már jólesően étkezik, hússal-kenyérrel lakomázik, mikor látja az állatokat érkezni. Először azt hiszi, képzelődik: élesebben szúrhatott a nap, mint gondolta. A kettő lány reakciója pedig felettéb zavarja, sőt, idegesíti: nem kéne ezeket a koldusokat elhessegetni inkább? Ukrom velük elentétben nem éppen van oda az állatokért, s esze ágában sincs saját elemózsiáját megosztani velük, bár ahogyan (még?) nem őfele, hanem a szerzetes felé irányul figyelmük, nem úgy néz ki, hogy meg kell védenie legfontosabb vagyonát. Viszont míg így látja az állatokat bővülni, ötlete támad: halkan, lassan, de nyilvánvaló szándékkal kicsúsztatja lándzsáját háti tokjából, és feltápászkodik: az élet megtanította, hogy sosem rossz dolog opportunistának lenni, és nincs is jobb étek, mint amit a vándor maga szerez meg. Már meg is célozza magában a nagyobb rókát.*


4082. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 11:40:40
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Az út leginkább szótlanul telik. Mondjuk árvánkról sem mondható el, hogy túlzottan beszédes kedvében lenne. Ami ritka eseménynek számít az ő esetében. Most mégis inkább arra koncentrál, hogy ne szisszenjen fel kígyóként minden egyes lépésnél. Az ilyesmi nyilván bosszantó útitárssá tenné. Éppen elég lehangoló számára, hogy csak miatta kénytelenek lassítani a tempón. Mikor a gondolatai mégis vándorolni kezdenek, az ismeretlen árny ösvényére bandukolnak. Ki, vagy mi lehet ő? Honnan jött? Miért pont Nawanthirit szemelte ki a gonosz játéka célpontjául? Megannyi kérdés amire talán a szerzetes sem tudja a választ. Bár a félvér sem érzi úgy, hogy itt lenne az ideje feltenni őket. A mester-remete talán mindent megválaszol. Aztán a bizonytalanságról be is ugrik neki, hogy Ukrom tartozik még egy lezárással, a történetét illetően. És nyitná is a száját, megkérve az orkot a hiány pótlására. Legalább oldaná valami ezt a fennálló feszült némaságot. Ellenben Nawanthirinek jobb ötlete támad. Nemes egyszerűséggel dalolászásba kezd. A félvér először meg is lepődik amint a dallamok elérik a hallókáit. Rég hallott már bárkit is énekelni. A szerzetes hangja pedig igazán kellemesnek bizonyul. Mint aki nem először próbálkozik. Így aztán Lily sem szakítja félbe őt. Helyette megpróbálja kiélvezni, amíg Mandulaszem meg nem gondolja magát. A nap már egészen magasan jár mikor a trió először megpihen. Ha bárki árvánkat kérdezné, azt felelné, már ideje volt. Ám panaszkodni egyik barátja sem fogja hallani. Ezt már az indulásnál eldöntötte. Amint leteszi magát, a szerzetes enni készülődik. Lily pedig végtelen örömmel követi a példáját. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy mind vele, mind Ukrommal szemben üldögéljen meg. Ennek egyetlen oka van. Szereti nézni, ahogy mások esznek. Ez még az árvaházból megmaradt szokása. Ugyanis ott minden étel elkészítéséből kivette a részét. Hát ez volt a dolga. Amikor pedig látta, hogy a többi kölyök vígan falja amin ő egész délelőtt dolgozott, valami elégedettség féleséggel töltötte el. Elő is veszi az egyik adag szárított húst és némi kenyeret. Majd a tőrével majszolgatásba is kezdene, mikor egy róka bukkan fel a semmiből. A szerzetes nem is rest megosztani vele néhány falatot. Árvánk is szereti az állatokat. Bár ez leginkább néhány sikátor patkányaira vonatkozik. Ők kitűnő hallgatóságnak bizonyultak a magányos estéken. Cserébe pedig csupán némi elemózsiát kérnek marasztalásul. Ennek megfelelve a lány is megkísérelné megosztani a lomposfarkúval az ételét. Ám ekkor megjelenik egy másik vörös bundás négylábú. Majd egy borz. Aztán varjak és egyéb madarak. Az állatok sokasága körülölelik a szerzetest. Már azok, akik nem épp rajta foglalnak helyet. A félvér meg úgy elcsodálkozik a látványon, hogy még a rágást is elfelejti folytatni. Kékjeit egyik állatkáról a másikra pattogtatva igyekszik mindet szemügyre venni. Kevés alkalma akad az elf lányának, hogy vadon élő állatokat ilyen közelről bámuljon. A kíváncsiság azonban hatalmas úr.*
- Ezt, hogy csinálod?
*Teszi fel a kérdést. Persze próbálja olyan hangerővel intézni, hogy a szerzetes hallja, de mégse ijessze el az érkező teremtményeket.*


4081. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 09:59:43
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Mindkét kérdésre nemet int a fejével: nem érzi jól magát és nem támadták meg. Ha a barátai faggatnák, hogy mégis mi történt vele, legfeljebb annyit húzhatnak ki belőle - jó néhány lányos "semmi" meg vállvonogatás után - hogy "ideges voltam". Ez a szótlanság az egész úton jellemzi. Annyit beszél, amennyit muszáj. Helyette énekel.
A dalainak nincs igazi szövege: áriákból, dúdolásokból, lalázásokból állnak össze, mintha csak hangszer volna ő maga is. Magány, veszteség, csöndes belenyugvás érződik bennük, pedig a tempójuk jellemzően gyors. Ha a lányka vagy Ukrom nem szakítják félbe, egyik dal észrevétlenül fordul át a következőbe, órákon keresztül, egymásra rakódva.
Az idő nagyon kellemes. Hatalmas, kék ég borul hőseinkre, csak elvétve legelész rajt egy-egy bárányfelhő. A földek többsége kopasz. A gabonát mostanra mind learatták, az ültetés még zajlik, a végeztével pedig jönnek a szüreti mulatságok.
Amennyiben Lily állapota engedi, a szerzetes csak délben tart pihenőt, valahol a vadászlaki leágazás után, egy szimpatikus fa alatt. Ha rajta múlik, itt meg is ebédelnek. Amikor azonban Nawanthiri előveszi a Kalmárból hozott elemózsiáját, rögtön megjelenik egy róka, és kér egy harit a szerzetes szalonnájából. Mandulaszem vág neki, mi sem természetesebb, ám ekkor rókáné is bejelentkezik a maga falatjáért. Aztán egy borz. Aztán három varjú, kenyérért, de nagyon nézik a kolbászt is. Amikor előkerül az aszalt szilva, megjelennek a kisebb madarak: vörösbegyek, cinegék, ökörszemek. Letelepednek a szerzetes fejére, vállára, és mind-mind enni kér. Nawanthiri pedig ad nekik: hol kézből, hol szájból, nagy csivitelés és még nagyobb tolakodás közepette.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4305-4324