Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 196 (3901. - 3920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
3920. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-13 09:17:54
Üzenet elküldve: 2022-09-13 09:17:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Nos, kancellár úr, a mennyiséget és a minőséget tisztáztuk. Megvan a szállítmányok ütemezése is. Térjünk rá az árra.
*A szerzetes megint álmodik, ezúttal a Kalmárlak tárgyalójáról, Aztyanról és Habrertus uraságról. A termet félhomály uralja. Az ablakokat mind nehéz brokátfüggönyök takarják, de mintha az ablakokon túl nem is lenne világ, csak üres, fekete semmi. Világosságot egyedül az asztalon levő gyertyák adnak. Fényüket a férfiak szeme visszatükrözi, mint a kutyáké.*
- Így igaz, ezt az egy tényezőt nem érintettük mostanáig! Jómagam nem vagyok ugyan kereskedő, hivatalomnál fogva mégis rálátást kellett szereznem ama piacokra, melyekben a Vashegy érdekelt. Ami a vasat illeti, nem könnyű kielégíteni a keresletet a Világfal-hegységnek ezen az oldalán, hiszen mint te is jól tudod, rajtunk kívül csak Pirtianesben bányásszák ezt az ércet. Magától értetődik, hogy a Kereskedőház számára mindig tudunk nyersanyagot biztosítani, másoknál jutányosabb áron. *hatásszünet, negédes mosoly* Százezer-nyolc arany.
*Aztyan a fejét enyhén oldalt billentve elgondolkodik. Itallal kínálja a kancellárt, amit gömbölyded poharakba tölt ki. Az ital színe, szaga és állaga is olyan, mint az olvadt szuroké.*
- Kilencvenhat tonna vasért ez jó kiindulási alap lehet. Egy összegben szeretnék megkapni?
*Habrertus úr belekortyol a szurokba, ami nyúlós szálakkal ragaszkodik hozzá, miután a poharat elvette a szájától. Nagy gusztussal nyalogatja le őket. Szemei rózsaszínben játszanak a gyertyalángtól.*
- Nem ragaszkodunk hozzá. Amennyire szerény memóriám fel tudja idézni a Vashegy üzleti könyveit, a két részletben történő teljesítésnek is befogadhatónak kell lennie.
- Ekkora összeget előteremteni, és még a Kereskedőház érdekeltségeit is működtetni nem egyszerű feladat, kancellár úr. A legjobb, amit ajánlani tudok: négy részlet, egy év alatt.
*A jó kancellár együttérzőn mosolyog, és szemlesütve megcsóválja ősz fejét.*
- Ha megengeded, Aztyan úr, ajánlanék egy másik megközelítést. *feltekint a heges arcúra* Mielőtt útnak indultam volna, Leandana úrnő - bizonyára a szellemek sugallatára - felhívta a figyelmem egy nem annyira üzleti, mindazonáltal megfontolandó lehetőségre.
*Az intéző érdeklődve hallgat.*
- Most ugyanis, hogy otthonába visszatért, és a sürgősebb ügyeket elrendezte, szeretne törleszteni bizonyos adósságokat. *kecsesen széttárja a kezeit* Amennyiben a vételár nyolcadát személyesen az a kimondhatatlanul hosszú nevű, termetes alkalmazottad hozza el nekünk, a maradékra nem tartunk igényt.
- Nawanthirishardipandra?
- Ha így hívják...
*Aztyan iszik egyet a szurokból. Rá ugyanúgy ragad, mint a kancellárra, de ő inkább letörli. A fekete trutymó önálló életre kel a zsebkendőjén, és befurakszik az inge ujjába, mint a laposféreg.*
- Tizenkétezer-ötszázegy, meg az a lány?
- Sajnos nem tudjuk garantálni, hogy vissza is tér hozzád.
*Aztyan féloldalt elmosolyodik. Alig észrevehetően megvonja a vállát, aztán nekiáll megszövegezni a szerződést...*
*A szerzetes úgy ébred hajnal előtt, mint akit félig megrágtak, azután kiköptek. A teste összeszedte magát valamennyire, de a feje hasogat, a szájában levő keserű ízről pedig nem tudja eldönteni, hogy az iszap vagy az álombéli szurok maradványa - miközben egyiknek se kéne ott lennie.
Kibontja magát a medvebundából. Magára cígöli a kabátját, majd egykedvűen konstatálja, hogy továbbra is foltozásra szorul, ahol a ködmacska tegnap feltépte.*
~No majd a déli pihenőnél...~
*Elméletben ez fél óra ücsörgés ebéddel egybekötve, Nawanthirinek azonban egy igen alapos délutáni szunyának tűnik, ha már jelenleg nem tud tovább aludni. Amennyiben Limmen ébren van, int neki egy "jó reggel"-t, különben meg igyekszik úgy lemászni a szénapadlásról, hogy ne keltse föl. Arcmosás és napindító légzőgyakorlat következik.*
*A kislánykora óta végzett rituálé többé-kevésbé helyrerázza, bár cseverészhetnékje nem lesz. Fölnéz Limmenhez, hol tart az ébredéssel, aztán a barakkban szimatol körbe, van-e konyhájuk, s ha igen, kávéjuk. Sajnos csak az előbbivel vannak felszerelve, de a napos közlegény amúgy rendes: megkínálja teával és égetett borral, mintha ezeréves cimborák lennének. Nawanthirishardipandra megelégszik a teával, szépen megköszöni, és visz egy bögrével Limmennek is.
A tegnap esti törődésért, extra takaróért hálás, ám a folyónál történtekről képtelenség bármit kihúzni belőle. Ha a mélységi fiú nem elégszik meg olyan informatív válaszokkal, mint a "hideg volt a víz", "fáradt voltam" illetve "nem volt semmi" (plusz vállvonás) idővel ennyit sem kap. Ám a szerzetes, ahogy mosolyogni, úgy hallgatni is százféleképpen tud, és a mostani hallgatás egyáltalán nem megnyugtató.
Hőseinkre azonban hosszú út vár ma még. Az istállóban elköltött reggeli után a lány megint segít Limmennek a páncéljával, és ha engedi idő, megfoltozza szegény kabátját is. Ha pedig minden kész, elbúcsúzik a katonáktól, aztán irány a Kikötő!*
- Nos, kancellár úr, a mennyiséget és a minőséget tisztáztuk. Megvan a szállítmányok ütemezése is. Térjünk rá az árra.
*A szerzetes megint álmodik, ezúttal a Kalmárlak tárgyalójáról, Aztyanról és Habrertus uraságról. A termet félhomály uralja. Az ablakokat mind nehéz brokátfüggönyök takarják, de mintha az ablakokon túl nem is lenne világ, csak üres, fekete semmi. Világosságot egyedül az asztalon levő gyertyák adnak. Fényüket a férfiak szeme visszatükrözi, mint a kutyáké.*
- Így igaz, ezt az egy tényezőt nem érintettük mostanáig! Jómagam nem vagyok ugyan kereskedő, hivatalomnál fogva mégis rálátást kellett szereznem ama piacokra, melyekben a Vashegy érdekelt. Ami a vasat illeti, nem könnyű kielégíteni a keresletet a Világfal-hegységnek ezen az oldalán, hiszen mint te is jól tudod, rajtunk kívül csak Pirtianesben bányásszák ezt az ércet. Magától értetődik, hogy a Kereskedőház számára mindig tudunk nyersanyagot biztosítani, másoknál jutányosabb áron. *hatásszünet, negédes mosoly* Százezer-nyolc arany.
*Aztyan a fejét enyhén oldalt billentve elgondolkodik. Itallal kínálja a kancellárt, amit gömbölyded poharakba tölt ki. Az ital színe, szaga és állaga is olyan, mint az olvadt szuroké.*
- Kilencvenhat tonna vasért ez jó kiindulási alap lehet. Egy összegben szeretnék megkapni?
*Habrertus úr belekortyol a szurokba, ami nyúlós szálakkal ragaszkodik hozzá, miután a poharat elvette a szájától. Nagy gusztussal nyalogatja le őket. Szemei rózsaszínben játszanak a gyertyalángtól.*
- Nem ragaszkodunk hozzá. Amennyire szerény memóriám fel tudja idézni a Vashegy üzleti könyveit, a két részletben történő teljesítésnek is befogadhatónak kell lennie.
- Ekkora összeget előteremteni, és még a Kereskedőház érdekeltségeit is működtetni nem egyszerű feladat, kancellár úr. A legjobb, amit ajánlani tudok: négy részlet, egy év alatt.
*A jó kancellár együttérzőn mosolyog, és szemlesütve megcsóválja ősz fejét.*
- Ha megengeded, Aztyan úr, ajánlanék egy másik megközelítést. *feltekint a heges arcúra* Mielőtt útnak indultam volna, Leandana úrnő - bizonyára a szellemek sugallatára - felhívta a figyelmem egy nem annyira üzleti, mindazonáltal megfontolandó lehetőségre.
*Az intéző érdeklődve hallgat.*
- Most ugyanis, hogy otthonába visszatért, és a sürgősebb ügyeket elrendezte, szeretne törleszteni bizonyos adósságokat. *kecsesen széttárja a kezeit* Amennyiben a vételár nyolcadát személyesen az a kimondhatatlanul hosszú nevű, termetes alkalmazottad hozza el nekünk, a maradékra nem tartunk igényt.
- Nawanthirishardipandra?
- Ha így hívják...
*Aztyan iszik egyet a szurokból. Rá ugyanúgy ragad, mint a kancellárra, de ő inkább letörli. A fekete trutymó önálló életre kel a zsebkendőjén, és befurakszik az inge ujjába, mint a laposféreg.*
- Tizenkétezer-ötszázegy, meg az a lány?
- Sajnos nem tudjuk garantálni, hogy vissza is tér hozzád.
*Aztyan féloldalt elmosolyodik. Alig észrevehetően megvonja a vállát, aztán nekiáll megszövegezni a szerződést...*
*A szerzetes úgy ébred hajnal előtt, mint akit félig megrágtak, azután kiköptek. A teste összeszedte magát valamennyire, de a feje hasogat, a szájában levő keserű ízről pedig nem tudja eldönteni, hogy az iszap vagy az álombéli szurok maradványa - miközben egyiknek se kéne ott lennie.
Kibontja magát a medvebundából. Magára cígöli a kabátját, majd egykedvűen konstatálja, hogy továbbra is foltozásra szorul, ahol a ködmacska tegnap feltépte.*
~No majd a déli pihenőnél...~
*Elméletben ez fél óra ücsörgés ebéddel egybekötve, Nawanthirinek azonban egy igen alapos délutáni szunyának tűnik, ha már jelenleg nem tud tovább aludni. Amennyiben Limmen ébren van, int neki egy "jó reggel"-t, különben meg igyekszik úgy lemászni a szénapadlásról, hogy ne keltse föl. Arcmosás és napindító légzőgyakorlat következik.*
*A kislánykora óta végzett rituálé többé-kevésbé helyrerázza, bár cseverészhetnékje nem lesz. Fölnéz Limmenhez, hol tart az ébredéssel, aztán a barakkban szimatol körbe, van-e konyhájuk, s ha igen, kávéjuk. Sajnos csak az előbbivel vannak felszerelve, de a napos közlegény amúgy rendes: megkínálja teával és égetett borral, mintha ezeréves cimborák lennének. Nawanthirishardipandra megelégszik a teával, szépen megköszöni, és visz egy bögrével Limmennek is.
A tegnap esti törődésért, extra takaróért hálás, ám a folyónál történtekről képtelenség bármit kihúzni belőle. Ha a mélységi fiú nem elégszik meg olyan informatív válaszokkal, mint a "hideg volt a víz", "fáradt voltam" illetve "nem volt semmi" (plusz vállvonás) idővel ennyit sem kap. Ám a szerzetes, ahogy mosolyogni, úgy hallgatni is százféleképpen tud, és a mostani hallgatás egyáltalán nem megnyugtató.
Hőseinkre azonban hosszú út vár ma még. Az istállóban elköltött reggeli után a lány megint segít Limmennek a páncéljával, és ha engedi idő, megfoltozza szegény kabátját is. Ha pedig minden kész, elbúcsúzik a katonáktól, aztán irány a Kikötő!*
3919. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-12 19:20:31
Üzenet elküldve: 2022-09-12 19:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* Nawa segítségéért hálás, hisz páncélzata nem egy könnyed felszerelés, a lány úgy emelgeti darabjait, hogy még a szeme se rándul. Ez Limmennek nagyon is jó érzés, a partnere erős, és határozott. Észben pedig nem verhetetlen a lány, ami pedig vigaszt nyújt szegény bárgyú Limmennek. *
- Köszönöm.
* Morogja, hogy utána az ágyakat elkészítse. A medve prémre felkapja a fejét, de végül takarójával csak lefedni a szalmát. ~ Kényelmesnek tűnik. ~ Végül a lány elmegy fürdeni, amire nem követi, ő kényelmesen elheveredik a takaróján abban az egy árva ágyékkötőben. Minden más ruháját kiteríti és kirázza előtte, hogy az egésznapos kutyagolás miatt ne legyen kellemetlen szaga. ~ A szellőztetés nem árt. ~ Nem alszik el, csak bámulja a plafont, ki is szúr hamar egy pókot, amint komótosan halad a hálóján.
Tekintetével fürkészi a ragadozót, így is ráér. Addig biztosan nem hunyja le a szemét, míg a másik meg nem érkezik.
Fél óra elteltével kezd aggodalmaskodni a lány iránt, így felpattan és elkezd toporogni szalmán. Tekintetét a folyó felé irányítja, míg végül leül, hogy megfelelően rálásson a partra. ~ Hol a fenében van? ~ Végül egy óra is eltelik, de addigra már Limmen a páncélzatát kezdte el magára ölteni. Fejét felkapja a lány érkezésére, és végig mérve gyorsan a medveprémért nyúl, hogy rá öltse. *
- Teysus szerelmére! Hol voltál? Teljesen át vagy fagyva!
* A lányt oda kíséri, a szalmához, végül még takaróját is alá teszi, hogy mihamarabb átmelegedhessen. *
- Pihenj, de holnap mond el, hogy mit csináltál.
* Morogja, és végül elkezd vissza vetkőzni, hogy hamar a szalmába találhassa magát. Kicsit szúrja, de társa egészsége előrébb való számára. *
* Nawa segítségéért hálás, hisz páncélzata nem egy könnyed felszerelés, a lány úgy emelgeti darabjait, hogy még a szeme se rándul. Ez Limmennek nagyon is jó érzés, a partnere erős, és határozott. Észben pedig nem verhetetlen a lány, ami pedig vigaszt nyújt szegény bárgyú Limmennek. *
- Köszönöm.
* Morogja, hogy utána az ágyakat elkészítse. A medve prémre felkapja a fejét, de végül takarójával csak lefedni a szalmát. ~ Kényelmesnek tűnik. ~ Végül a lány elmegy fürdeni, amire nem követi, ő kényelmesen elheveredik a takaróján abban az egy árva ágyékkötőben. Minden más ruháját kiteríti és kirázza előtte, hogy az egésznapos kutyagolás miatt ne legyen kellemetlen szaga. ~ A szellőztetés nem árt. ~ Nem alszik el, csak bámulja a plafont, ki is szúr hamar egy pókot, amint komótosan halad a hálóján.
Tekintetével fürkészi a ragadozót, így is ráér. Addig biztosan nem hunyja le a szemét, míg a másik meg nem érkezik.
Fél óra elteltével kezd aggodalmaskodni a lány iránt, így felpattan és elkezd toporogni szalmán. Tekintetét a folyó felé irányítja, míg végül leül, hogy megfelelően rálásson a partra. ~ Hol a fenében van? ~ Végül egy óra is eltelik, de addigra már Limmen a páncélzatát kezdte el magára ölteni. Fejét felkapja a lány érkezésére, és végig mérve gyorsan a medveprémért nyúl, hogy rá öltse. *
- Teysus szerelmére! Hol voltál? Teljesen át vagy fagyva!
* A lányt oda kíséri, a szalmához, végül még takaróját is alá teszi, hogy mihamarabb átmelegedhessen. *
- Pihenj, de holnap mond el, hogy mit csináltál.
* Morogja, és végül elkezd vissza vetkőzni, hogy hamar a szalmába találhassa magát. Kicsit szúrja, de társa egészsége előrébb való számára. *
3918. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-12 06:51:13
Üzenet elküldve: 2022-09-12 06:51:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Az istálló nagy épület: két tucat lónak jutna benne hely, és a zsoldoskompánia ezt majdnem teljesen ki is használja. Limmen és a szerzetes fent, a szénapadláson kap szállást. A fiú mihelyt révbe érnek, elkezdi lehámozni magáról a páncélját, Nawanthiri pedig kérés nélkül segít neki a nehezen elérhető csatokkal-kapcsokkal. A helycsinálást köszönettel elfogadja, takaróra viszont nem tart igényt, mert a kövérebbik zsákjában van erre egy medvebunda.*
- Én még elmegyek fürödni. *jelenti be kissé bizonytalanul, aztán a saruit meg egy törölközőnek alkalmas kendőt magához véve kisétál az épületből. Kollégája ugyan kifejtette út közben, hogy nem zavarja a meztelen nők látványa (micsoda szerencse!), mandulaszem most mégis inkább lenne egy kicsit egyedül az egész napi kutyagolás után.
Odakint a nap utolsó sugarai is kihunytak. Az istállóból és a barakkból kiszüremlő fények valamelyest bevilágítják a környéket, de az árnyak között könnyű eltűnni. Nawanthiri észak felé követi a folyót, amíg a legközelebbi ház és a legközelebbi hajó is több, mint nyíllövésnyire van tőle. A partot magas fű szegélyezi, ami csak közvetlenül a víz mellett vált át nádasba. A túloldalon már a Vaserdő fái magasodnak. Hallgatag, fekete óriások a bársonykék mennybolt előtt.
A lány keres magának a nád között egy helyet, ahol belegázolhat a folyóba. Nem megy be mélyen, a ruháit kint hagyja. A víz még őriz egy keveset a napközbeni melegből, de ez bizony így is gyors fürdés lesz.*
*Már indulna kifelé, amikor ráront az iszonyat. A fekete vízből, a sötét égből és az egész, világtalan éjszakából sugárzó fenyegetés. Lassan, könyörtelenül kúszik fel a torkán a pánik. Mint egy hideg marok.*
~Te...!~
*Amióta Leandana asszonyt elvitték az őrök, készült rá, de erre nem lehet felkészülni. Nawanthirishardipandra nem mutatja meg magát, hanem mindenhol, egyszerre van jelen. Körülveszi, mint egy mozdulatlan, jéghideg, feneketlen tó, aminek soha nem érhetni el a felszínét. A lány szeme elől kihunynak a fények, a dolgok formájukat, anyagukat, súlyukat vesztik. Nem érzi a saját testét sem, csak valami távoli, görcsös rángatózást. Felismeri azonban, hogy álmodik.
Kopoltyúkat növeszt, majd úszóhártyákat az ujjai közé. Lábai halfarokká állnak össze, végén vízszintes, sokszálú uszonnyal. Látni még nem lát, de ettől az uszonytól a hóna aljáig kétoldalt nyomáspontok húzódnak, amikkel a víz fodrozódását érzékeli maga körül. Emberi fül számára nem hallható énekbe kezd, az ének pedig visszatér hozzá, feltárva az óriási, tátott szájat, ami előtt éppen lebeg, és amiben a legkisebb fog is félembernyi hosszú.
A szerzetesbe ijedtében beledermed a dal, így újra a vak sötétség veszi körül, meg a tudat, hogy ha hirtelen mozdulatot tesz, az állkapcsok rázárulnak. Elképzeli, hogy az ismeretlen rém valójában sóval táplálkozik, a fogak pedig puha szőrök, amikkel kiszűri a vízből. Az énekhang furcsa nem-látásával meg is győződhet minderről.*
~De hogy nyalogatja le?~
*Nyelvet, amivel a só a szörny hasába juthat sehol nem talál a barlangnyi szájban. Nem is találhat. Ennek a behemótnak csak egy csápos nyúlvány van a torkában, ami a következő pillanatban berántja Nawanthirit a gyomrába.*
*A szerzetes arra eszmél, hogy az iszapban fekszik, és víz van a tüdejében. Négykézlábra küzdi magát, öklendezve köhög, a fülében robajlik a vér. Ahogy a tüdeje kitisztul, a vér morajától elválik valami fura, percegő hang. Beletelik egy pillanatba, míg rájön, hogy a fogai kocognak. A hideg ránehézkedik a tagjaira.*
~Majdnem megölt...~
*Ez az első, ami eszébe jut, de még nincs annyira tudatánál, hogy felfogja a jelentőségét. Letakarítja magáról az iszapot, és kitámolyog a partra.*
-Majdnem megölt...
*Talán egy óra is eltelik a távozása után, mire az istállóba visszatér. Ha Limmen ébren van még, annyit láthat rajta, hogy rettenetesen sápadt, ajkai pedig lilák a hidegtől. Ha faggatná, a szerzetes leinti: nincs semmi baja, de tényleg, igazán, mindössze csupáncsak elfáradt. Egy kicsit. Kiakasztja száradni a törölközőnek használt kendőt, betekeri magát a medveprémbe, és perceken belül alszik is. Aztán fertály óra múltán fölkel, mert a hasa emlékezteti, hogy egy ekkora testnek az a kis pogácsa nem lesz ám elég! Magába fordultan majszolja el a napi adagot az útravalójából. Miután visszafekszik, már tényleg elnyomja az álom.*
*Az istálló nagy épület: két tucat lónak jutna benne hely, és a zsoldoskompánia ezt majdnem teljesen ki is használja. Limmen és a szerzetes fent, a szénapadláson kap szállást. A fiú mihelyt révbe érnek, elkezdi lehámozni magáról a páncélját, Nawanthiri pedig kérés nélkül segít neki a nehezen elérhető csatokkal-kapcsokkal. A helycsinálást köszönettel elfogadja, takaróra viszont nem tart igényt, mert a kövérebbik zsákjában van erre egy medvebunda.*
- Én még elmegyek fürödni. *jelenti be kissé bizonytalanul, aztán a saruit meg egy törölközőnek alkalmas kendőt magához véve kisétál az épületből. Kollégája ugyan kifejtette út közben, hogy nem zavarja a meztelen nők látványa (micsoda szerencse!), mandulaszem most mégis inkább lenne egy kicsit egyedül az egész napi kutyagolás után.
Odakint a nap utolsó sugarai is kihunytak. Az istállóból és a barakkból kiszüremlő fények valamelyest bevilágítják a környéket, de az árnyak között könnyű eltűnni. Nawanthiri észak felé követi a folyót, amíg a legközelebbi ház és a legközelebbi hajó is több, mint nyíllövésnyire van tőle. A partot magas fű szegélyezi, ami csak közvetlenül a víz mellett vált át nádasba. A túloldalon már a Vaserdő fái magasodnak. Hallgatag, fekete óriások a bársonykék mennybolt előtt.
A lány keres magának a nád között egy helyet, ahol belegázolhat a folyóba. Nem megy be mélyen, a ruháit kint hagyja. A víz még őriz egy keveset a napközbeni melegből, de ez bizony így is gyors fürdés lesz.*
*Már indulna kifelé, amikor ráront az iszonyat. A fekete vízből, a sötét égből és az egész, világtalan éjszakából sugárzó fenyegetés. Lassan, könyörtelenül kúszik fel a torkán a pánik. Mint egy hideg marok.*
~Te...!~
*Amióta Leandana asszonyt elvitték az őrök, készült rá, de erre nem lehet felkészülni. Nawanthirishardipandra nem mutatja meg magát, hanem mindenhol, egyszerre van jelen. Körülveszi, mint egy mozdulatlan, jéghideg, feneketlen tó, aminek soha nem érhetni el a felszínét. A lány szeme elől kihunynak a fények, a dolgok formájukat, anyagukat, súlyukat vesztik. Nem érzi a saját testét sem, csak valami távoli, görcsös rángatózást. Felismeri azonban, hogy álmodik.
Kopoltyúkat növeszt, majd úszóhártyákat az ujjai közé. Lábai halfarokká állnak össze, végén vízszintes, sokszálú uszonnyal. Látni még nem lát, de ettől az uszonytól a hóna aljáig kétoldalt nyomáspontok húzódnak, amikkel a víz fodrozódását érzékeli maga körül. Emberi fül számára nem hallható énekbe kezd, az ének pedig visszatér hozzá, feltárva az óriási, tátott szájat, ami előtt éppen lebeg, és amiben a legkisebb fog is félembernyi hosszú.
A szerzetesbe ijedtében beledermed a dal, így újra a vak sötétség veszi körül, meg a tudat, hogy ha hirtelen mozdulatot tesz, az állkapcsok rázárulnak. Elképzeli, hogy az ismeretlen rém valójában sóval táplálkozik, a fogak pedig puha szőrök, amikkel kiszűri a vízből. Az énekhang furcsa nem-látásával meg is győződhet minderről.*
~De hogy nyalogatja le?~
*Nyelvet, amivel a só a szörny hasába juthat sehol nem talál a barlangnyi szájban. Nem is találhat. Ennek a behemótnak csak egy csápos nyúlvány van a torkában, ami a következő pillanatban berántja Nawanthirit a gyomrába.*
*A szerzetes arra eszmél, hogy az iszapban fekszik, és víz van a tüdejében. Négykézlábra küzdi magát, öklendezve köhög, a fülében robajlik a vér. Ahogy a tüdeje kitisztul, a vér morajától elválik valami fura, percegő hang. Beletelik egy pillanatba, míg rájön, hogy a fogai kocognak. A hideg ránehézkedik a tagjaira.*
~Majdnem megölt...~
*Ez az első, ami eszébe jut, de még nincs annyira tudatánál, hogy felfogja a jelentőségét. Letakarítja magáról az iszapot, és kitámolyog a partra.*
-Majdnem megölt...
*Talán egy óra is eltelik a távozása után, mire az istállóba visszatér. Ha Limmen ébren van még, annyit láthat rajta, hogy rettenetesen sápadt, ajkai pedig lilák a hidegtől. Ha faggatná, a szerzetes leinti: nincs semmi baja, de tényleg, igazán, mindössze csupáncsak elfáradt. Egy kicsit. Kiakasztja száradni a törölközőnek használt kendőt, betekeri magát a medveprémbe, és perceken belül alszik is. Aztán fertály óra múltán fölkel, mert a hasa emlékezteti, hogy egy ekkora testnek az a kis pogácsa nem lesz ám elég! Magába fordultan majszolja el a napi adagot az útravalójából. Miután visszafekszik, már tényleg elnyomja az álom.*
3917. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:42:54
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* Tekintetével tovább követi az eseményeket, végül feladja, hogy a szerzetesnek segítsen. A kereskedők és a sok-sok ember különféle elképzeléseket mondanak, hogy mik történhetnek a tharg vidéken. Limmen könnyedén csak legyint a hangzottakra, őt már nem nagyon érdekli, de szinte biztos benne, hogy ha nem ő, majd valaki más lefejezi azt a szukát.
A homokos vidék egy kicsit megnehezíti a dolgát, gyakran kell ürítenie a páncélozott csizmáját, így mélyeket sóhajt. *
- Idővel megállhatnánk azért...
* Morgolódik, de mire rájuk sötétedik fáradtan caplat a szerzetes után. A méregetést egy könnyed vállrándítással kezeli, ha valaki bajt akar, majd úgyis beléje köt. A barakk nem éppen a legszebb hely ahol valaha járt, ahogyan a vendéglátás sem, a legszívesebben inkább az erdőben aludna, de Nawán is meglátszik a fáradtság, így egy újabb vállrándítással beleegyezik.
Az istállóban a szokásos szagok fogadják, de nem tanúsít annak sem nagy érdemet, gyorsan elkezdi levenni a felszerelését, hogy egy nagy adag szénában elkényelmesedhessen. *
- Csináljak neked is helyet?
* Kérdezi a mélységi, majd maga mellé gyűjt egy jó nagy adag szénát, amit kulturáltan lenyomkod. Ha a másik félnek nincs takarója, akkor az ő részére teszi azt, és csak azután heveredik le. *
* Tekintetével tovább követi az eseményeket, végül feladja, hogy a szerzetesnek segítsen. A kereskedők és a sok-sok ember különféle elképzeléseket mondanak, hogy mik történhetnek a tharg vidéken. Limmen könnyedén csak legyint a hangzottakra, őt már nem nagyon érdekli, de szinte biztos benne, hogy ha nem ő, majd valaki más lefejezi azt a szukát.
A homokos vidék egy kicsit megnehezíti a dolgát, gyakran kell ürítenie a páncélozott csizmáját, így mélyeket sóhajt. *
- Idővel megállhatnánk azért...
* Morgolódik, de mire rájuk sötétedik fáradtan caplat a szerzetes után. A méregetést egy könnyed vállrándítással kezeli, ha valaki bajt akar, majd úgyis beléje köt. A barakk nem éppen a legszebb hely ahol valaha járt, ahogyan a vendéglátás sem, a legszívesebben inkább az erdőben aludna, de Nawán is meglátszik a fáradtság, így egy újabb vállrándítással beleegyezik.
Az istállóban a szokásos szagok fogadják, de nem tanúsít annak sem nagy érdemet, gyorsan elkezdi levenni a felszerelését, hogy egy nagy adag szénában elkényelmesedhessen. *
- Csináljak neked is helyet?
* Kérdezi a mélységi, majd maga mellé gyűjt egy jó nagy adag szénát, amit kulturáltan lenyomkod. Ha a másik félnek nincs takarója, akkor az ő részére teszi azt, és csak azután heveredik le. *
3916. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-07 10:18:39
Üzenet elküldve: 2022-09-07 10:18:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*A madarak oda se bagóznak Limmen csalijára, a szerzetes utolsó pogácsája azonban annál jobban érdekli őket. A két varjún kívül most már kilenc veréb sertepertél Nawanthiri körül: kalapjára, vállaira vagy a málhájára szállnak, hogy aztán csivitelve röpülnek is odébb, minél közelebb a potyakajához. Ekkora érdeklődést már nem lehet egyszem sütivel kiszolgálni. A lány nem is ad belőle senkinek, de a zsebéből azért kirázogatja a morzsákat. Így kifordítva látszik, hogy az a zseb akkora, mint egy kisebb tarisznya, és minden kacat van benne.
A madarak érdeklődése a pogácsákkal együtt fogy el. Miután a csapat szétszéled, Nawanthiri rendbeszedi magát (eltart vagy fél percig), közben pedig megpróbál magában dűlőre jutni evvel a bordélyban hálással.*
- Jó lesz... *feleli, mint aki élete áldozatát hozta meg a szent cél érdekében. Majdnem hozzáfűz valami mélyenszántót, de szerencsére még időben visszafogja.
A délután hátralevő részében - ha a szerzetesen múlik - nem sok minden történik. Áthaladnak Szántásháton és Homokhegyen, ahol a lány kérdezősködik egy sort a holtából feltámadt Leandana Thargodarról. Az esetről mindkét falu hallott, sőt, még arról is, hogy Kagan felesége visszatért a várába, ám azóta nagy a csönd arrafelé. Ilyen szóbeszédek járják, hogy:
a) Leandana lett a thargok új nagyasszonya;
b) Kagaenae maradt a nagyasszony, és belevágta a fokost Leandana fejébe, vagy bezárta Thargarod legmagasabb tornyába (mármint Leandanát, nem a fokost);
c) jött valami wegtoreni báró Artheniorból, és el akarja venni az egyiket, a másikat vagy mind a kettőt feleségül;
d) a jó kancellár megunta a fehércselédeket, és egy vörös bestia után koslat, aki ennek az artheniori-wegtoreni bárónak:
da) a testvére
db) a szeretője
dc) a méregkeverője
dd) esküdt ellensége
de) a házi eredarja
df) az első felesége, de nincsen baj, mert a wegtorenieknek annyi asszonya lehet, ahánnyal elbírnak (bármit is jelentsen ez).
Nawanthiri minden alkalommal megpróbálja egy kis pénzzel honorálni a tömérdek pletykát, de egy ilyen forró témában a helyi megmondók megmondják neki a frankót ingyen is.
Hőseinket Sziritán határában éri az alkonyat. A faluban feltűnően sok az új, vagy frissen felújított épület. Többen járnak feketében vagy hordanak ilyen színű karszalagot, kendőt gyászuk jeleként. Mindenkinél van fegyver, legalább egy hosszú kés. Limment leplezetlen gyanakvással méregetik, főleg az a két, őrszolgálatot teljesítő zsoldos, akik megállítják, hogy mi járatban errefelé. Nawanthiri annyit mond nekik, hogy üzleti úton vannak a Kikötő felé, de ma már nem mennének tovább. Némi tanakodás után az őrök a folyóparton álló barakkhoz kísérik a Kereskedőház ügynökeit. Bent a kapitány (egy tömbalkatú, feketeszakállú törpe) se valami szívélyes, de a lány nyakában lógó leviatános gyűrű láttán megenyhül. Sziritánban nincs fogadó, a barakk melletti istállót tudja felajánlani nekik éjszakára. Ha az úgy megfelel.
Mandulaszem nem akar huzakodni vele, mert érzése szerint az ajánlatnak két alternatívája lenne: a fogda meg a továbbmenés. Így aztán, ha a kollégája se tiltakozik (nagyon), bekvártélyozzák magukat.*
*A madarak oda se bagóznak Limmen csalijára, a szerzetes utolsó pogácsája azonban annál jobban érdekli őket. A két varjún kívül most már kilenc veréb sertepertél Nawanthiri körül: kalapjára, vállaira vagy a málhájára szállnak, hogy aztán csivitelve röpülnek is odébb, minél közelebb a potyakajához. Ekkora érdeklődést már nem lehet egyszem sütivel kiszolgálni. A lány nem is ad belőle senkinek, de a zsebéből azért kirázogatja a morzsákat. Így kifordítva látszik, hogy az a zseb akkora, mint egy kisebb tarisznya, és minden kacat van benne.
A madarak érdeklődése a pogácsákkal együtt fogy el. Miután a csapat szétszéled, Nawanthiri rendbeszedi magát (eltart vagy fél percig), közben pedig megpróbál magában dűlőre jutni evvel a bordélyban hálással.*
- Jó lesz... *feleli, mint aki élete áldozatát hozta meg a szent cél érdekében. Majdnem hozzáfűz valami mélyenszántót, de szerencsére még időben visszafogja.
A délután hátralevő részében - ha a szerzetesen múlik - nem sok minden történik. Áthaladnak Szántásháton és Homokhegyen, ahol a lány kérdezősködik egy sort a holtából feltámadt Leandana Thargodarról. Az esetről mindkét falu hallott, sőt, még arról is, hogy Kagan felesége visszatért a várába, ám azóta nagy a csönd arrafelé. Ilyen szóbeszédek járják, hogy:
a) Leandana lett a thargok új nagyasszonya;
b) Kagaenae maradt a nagyasszony, és belevágta a fokost Leandana fejébe, vagy bezárta Thargarod legmagasabb tornyába (mármint Leandanát, nem a fokost);
c) jött valami wegtoreni báró Artheniorból, és el akarja venni az egyiket, a másikat vagy mind a kettőt feleségül;
d) a jó kancellár megunta a fehércselédeket, és egy vörös bestia után koslat, aki ennek az artheniori-wegtoreni bárónak:
da) a testvére
db) a szeretője
dc) a méregkeverője
dd) esküdt ellensége
de) a házi eredarja
df) az első felesége, de nincsen baj, mert a wegtorenieknek annyi asszonya lehet, ahánnyal elbírnak (bármit is jelentsen ez).
Nawanthiri minden alkalommal megpróbálja egy kis pénzzel honorálni a tömérdek pletykát, de egy ilyen forró témában a helyi megmondók megmondják neki a frankót ingyen is.
Hőseinket Sziritán határában éri az alkonyat. A faluban feltűnően sok az új, vagy frissen felújított épület. Többen járnak feketében vagy hordanak ilyen színű karszalagot, kendőt gyászuk jeleként. Mindenkinél van fegyver, legalább egy hosszú kés. Limment leplezetlen gyanakvással méregetik, főleg az a két, őrszolgálatot teljesítő zsoldos, akik megállítják, hogy mi járatban errefelé. Nawanthiri annyit mond nekik, hogy üzleti úton vannak a Kikötő felé, de ma már nem mennének tovább. Némi tanakodás után az őrök a folyóparton álló barakkhoz kísérik a Kereskedőház ügynökeit. Bent a kapitány (egy tömbalkatú, feketeszakállú törpe) se valami szívélyes, de a lány nyakában lógó leviatános gyűrű láttán megenyhül. Sziritánban nincs fogadó, a barakk melletti istállót tudja felajánlani nekik éjszakára. Ha az úgy megfelel.
Mandulaszem nem akar huzakodni vele, mert érzése szerint az ajánlatnak két alternatívája lenne: a fogda meg a továbbmenés. Így aztán, ha a kollégája se tiltakozik (nagyon), bekvártélyozzák magukat.*
3915. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-06 14:35:58
Üzenet elküldve: 2022-09-06 14:35:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
~ Ezt nem biztos, hogy jól átgondoltam. ~
* Talán félhangosan is kimondta, bár úgysem hallja senki. Mihelyst kitette a lábát a fák közül, észrevette, hogy az ég mintha kezdene sötétebb lenni, de nem foglalkozott vele. Pedig kellett volna. Mire a második faluba ért, már szakadt az eső. Hiába nincs hüvős, azért ilyentájt az eső már nem az a harmatos langymeleg, mint nyár közepén. A lány sem éppen úgy van öltözve, hogy védjen bármit az eső ellen.
Kíméletlenül csapkodja a hátát a rengeteg égi víz. A haja csapzottan tapad a homlokába és a hátára, a ruhájából facsarni tudná az esővizet. Bosszús morgást enged el, csak úgy a levegőbe. Elgondolkozik, talán be kellene könyörögnie magát egy falusi házába, de aztán rájön, hogy ahogy most kinéz, ő se engedné be saját magát. Dühödten caplat tehát tovább az egyre sárosabbá váló földes úton, és a zápor továbbra sem kegyelmez. *
* Talán félhangosan is kimondta, bár úgysem hallja senki. Mihelyst kitette a lábát a fák közül, észrevette, hogy az ég mintha kezdene sötétebb lenni, de nem foglalkozott vele. Pedig kellett volna. Mire a második faluba ért, már szakadt az eső. Hiába nincs hüvős, azért ilyentájt az eső már nem az a harmatos langymeleg, mint nyár közepén. A lány sem éppen úgy van öltözve, hogy védjen bármit az eső ellen.
Kíméletlenül csapkodja a hátát a rengeteg égi víz. A haja csapzottan tapad a homlokába és a hátára, a ruhájából facsarni tudná az esővizet. Bosszús morgást enged el, csak úgy a levegőbe. Elgondolkozik, talán be kellene könyörögnie magát egy falusi házába, de aztán rájön, hogy ahogy most kinéz, ő se engedné be saját magát. Dühödten caplat tehát tovább az egyre sárosabbá váló földes úton, és a zápor továbbra sem kegyelmez. *
3914. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:48:57
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* A szerzetes iróniáját nem nagyon fogja fel a mélységi, de szavait sem. Szemöldöke elindul felfelé a homloka csúcsáig, de utána a varjak és a madarak viselkedését figyeli. *
- Segítsek?
* Limmen a hideg élelem adagjából néhány falatot le csippentve elkezdi eldobálni a földre, hogy partnerét a madarak békén hagyják. *
- Talán ez segít.
* Tekintetével továbbra is az eseményeket figyeli, de utána felkacag. *
- Nagyon bírnak téged! Ha-ha!
* A rövid kis történetére csak bólogatni tud válaszadás képen, nem áll szándékában részletesen kifejteni a dolgot. A kis közjáték utána ha a másik fél is úgy gondolja tovább indul az úton, hogy egyszer csak elérjék azt a kikötőt, ha már új kaland után kellett nézniük. *
- Akkor mi legyen? Jó neked is ha a sellőben szállunk meg? Jól esne valami herkentyűs étek...
* A szerzetes iróniáját nem nagyon fogja fel a mélységi, de szavait sem. Szemöldöke elindul felfelé a homloka csúcsáig, de utána a varjak és a madarak viselkedését figyeli. *
- Segítsek?
* Limmen a hideg élelem adagjából néhány falatot le csippentve elkezdi eldobálni a földre, hogy partnerét a madarak békén hagyják. *
- Talán ez segít.
* Tekintetével továbbra is az eseményeket figyeli, de utána felkacag. *
- Nagyon bírnak téged! Ha-ha!
* A rövid kis történetére csak bólogatni tud válaszadás képen, nem áll szándékában részletesen kifejteni a dolgot. A kis közjáték utána ha a másik fél is úgy gondolja tovább indul az úton, hogy egyszer csak elérjék azt a kikötőt, ha már új kaland után kellett nézniük. *
- Akkor mi legyen? Jó neked is ha a sellőben szállunk meg? Jól esne valami herkentyűs étek...
3913. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-05 13:34:59
Üzenet elküldve: 2022-09-05 13:34:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Még Limmen kimerítő magyarázata elején bukik ki belőle:*
- Hogy micsoda? *egy hitetlenkedő mosoly közepette. Ez a fiú tényleg egy bordélyban tervez megszállni, mikor üzleti úton vannak? Vele? És akár még együtt is fürödhetnek?*
- Hmm... meggondolom... *bólogat nagy komolyan, mert a társalgás eme fordulatára a legkevésbé sem volt felkészülve. Van azonban tovább is: méghozzá Lillyss féktelen étvágya, amit a sellők nem hagynak kielégíteni.* Ahha... mint az ellenfél...
*Nagyon küzd, hogy el ne nevesse magát. Ki tudja, meddig bírná, ha a varjak nem jelentkeznek be idejekorán pogácsáért!*
- Ezek csak a kajámra hajtanak! *feleli lemondóan, de látszik, hogy nem tud haragudni rájuk* Tavaly egy talmid papnő megjósolta, hogy ha szabad ég alatt eszem... *a varjú károg egy dörgedelmeset, mire a lány tisztelettel odébb hessegeti, és a kezében maradt pogácsát is bekapja* ...meg fogják dévmá'ni av á'atok. Nem méf innen! *ez már egy verébnek szól, aki megpróbál a szerzetes zsebébe avászkodni. A következő pogácsából a lány persze neki is ad, meg a tátott csőrrel várakozó varjúnak is.* Hát most pont ez történik!
*A másik varjú késve ér vissza, és lemarad az osztogatásról. Jobb híján a teherhordó rúdra telepszik, aztán megpróbál a haverjától tarhálni, sikertelenül.*
- Nagy varázsló lehet ez az ismerősöd! Hogy találnak oda a madarai a címzettekhez? *kérdi kíváncsian. Nem is sejti, hogy épp a témában szakavatott Holló Szövetség beépített sötételfjével diskurál.*
*Még Limmen kimerítő magyarázata elején bukik ki belőle:*
- Hogy micsoda? *egy hitetlenkedő mosoly közepette. Ez a fiú tényleg egy bordélyban tervez megszállni, mikor üzleti úton vannak? Vele? És akár még együtt is fürödhetnek?*
- Hmm... meggondolom... *bólogat nagy komolyan, mert a társalgás eme fordulatára a legkevésbé sem volt felkészülve. Van azonban tovább is: méghozzá Lillyss féktelen étvágya, amit a sellők nem hagynak kielégíteni.* Ahha... mint az ellenfél...
*Nagyon küzd, hogy el ne nevesse magát. Ki tudja, meddig bírná, ha a varjak nem jelentkeznek be idejekorán pogácsáért!*
- Ezek csak a kajámra hajtanak! *feleli lemondóan, de látszik, hogy nem tud haragudni rájuk* Tavaly egy talmid papnő megjósolta, hogy ha szabad ég alatt eszem... *a varjú károg egy dörgedelmeset, mire a lány tisztelettel odébb hessegeti, és a kezében maradt pogácsát is bekapja* ...meg fogják dévmá'ni av á'atok. Nem méf innen! *ez már egy verébnek szól, aki megpróbál a szerzetes zsebébe avászkodni. A következő pogácsából a lány persze neki is ad, meg a tátott csőrrel várakozó varjúnak is.* Hát most pont ez történik!
*A másik varjú késve ér vissza, és lemarad az osztogatásról. Jobb híján a teherhordó rúdra telepszik, aztán megpróbál a haverjától tarhálni, sikertelenül.*
- Nagy varázsló lehet ez az ismerősöd! Hogy találnak oda a madarai a címzettekhez? *kérdi kíváncsian. Nem is sejti, hogy épp a témában szakavatott Holló Szövetség beépített sötételfjével diskurál.*
3912. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-03 18:19:57
Üzenet elküldve: 2022-09-03 18:19:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A tisztást hamar maga mögött hagyja, itt már maszkját újfent a fejére húzza, és tollas kabátját összehúzza magán. ~ A francba... Kellett volna vennem néhány új vesszőt. ~ Csalódottan vált vágtába lován, hogy mihamarabb a kikötőbe érkezhessen.
Újra fent pengéje az oldalán lobog a vágtázás közben, nem lassít Árnyékkal, nem áll szándékában megállni se. Mihamarabb az új célnál akar lenni, hogy végre aludhasson is egy kényelmes ágyban. *
- Persze, csak úgy írj egy üzenetet, én meg rohanjak! És mi van ha már rég végzett a megbízással? Akkor feleslegesen szenvedek?! Napok óta távol voltam....
* Bár tudja, hogy ez az ő hibája, valahol nem érdekli az elfet. Lovát a mezők útjain irányítja csak, hogy céljához érhessen. *
* A tisztást hamar maga mögött hagyja, itt már maszkját újfent a fejére húzza, és tollas kabátját összehúzza magán. ~ A francba... Kellett volna vennem néhány új vesszőt. ~ Csalódottan vált vágtába lován, hogy mihamarabb a kikötőbe érkezhessen.
Újra fent pengéje az oldalán lobog a vágtázás közben, nem lassít Árnyékkal, nem áll szándékában megállni se. Mihamarabb az új célnál akar lenni, hogy végre aludhasson is egy kényelmes ágyban. *
- Persze, csak úgy írj egy üzenetet, én meg rohanjak! És mi van ha már rég végzett a megbízással? Akkor feleslegesen szenvedek?! Napok óta távol voltam....
* Bár tudja, hogy ez az ő hibája, valahol nem érdekli az elfet. Lovát a mezők útjain irányítja csak, hogy céljához érhessen. *
3911. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-03 15:51:41
Üzenet elküldve: 2022-09-03 15:51:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Az a hely egy bordélyház, szóval szinte minden megtalálható. Még az ágyak is nagyon kényelmesek, szóval pihentető alvás vár ránk.
* Nem zavartatja magát, hogy ha a másik reagál rá, folytatja ugyanúgy beszédét. *
- A fürdőt még nem próbáltam ki, de állítólag kellemes. Az, hogy külön helységek vannak-e engem nem nagyon érdekel.
* Rántja meg a vállát újfent, már tanúbizonyságot adott rá, hogy nem zavartatja a női test szépsége, ha ő addig is kényelmesen eltud terülni egy meleg fürdőben. *
- Tőlem még együtt is fürödhetünk, miattam nem kell zavartatnod magad. Lillyss is mindig próbál velem incselkedni a fürdőházban, de csak szórakozik.... Remélem...
* Sóhajt fel a mélységi nővére nevének említésére... Valahol hiányzik neki, de most nélküle még is teljesen más. Úgy látszik másokkal is tud együtt dolgozni, vagyis eddig úgy tűnik. *
- Szereti vadászni a férfiakat, és egy kuplerájban nincs előnybe, mert sok csinos másik nő is hasonlókkal próbálkozik. Bár néha úgy vettem észre rajta, hogy neki teljesen lényegtelen, hogy fiú vagy lány, csak jól szórakozzon. Arra mondta, hogy konkurencia, valami olyasmi mint az ellenfél ha minden igaz.
* A fürdőházas élmény visszatér a fejében, ahol majdnem még rá is mászott, meg is borzong egy pillanatra, amit a páncél is bemutat. Mintha minden porcikája egy pillanatra megremegett volna.
A varjakkal való harcát figyelmesen követi, de nem szól bele. ~ Ismerős látvány. ~ *
- Mióta vagy ilyen jó barátságba a madarakkal? Van egy ismerősöm aki azokkal szállítja a leveleit társainak.
- Az a hely egy bordélyház, szóval szinte minden megtalálható. Még az ágyak is nagyon kényelmesek, szóval pihentető alvás vár ránk.
* Nem zavartatja magát, hogy ha a másik reagál rá, folytatja ugyanúgy beszédét. *
- A fürdőt még nem próbáltam ki, de állítólag kellemes. Az, hogy külön helységek vannak-e engem nem nagyon érdekel.
* Rántja meg a vállát újfent, már tanúbizonyságot adott rá, hogy nem zavartatja a női test szépsége, ha ő addig is kényelmesen eltud terülni egy meleg fürdőben. *
- Tőlem még együtt is fürödhetünk, miattam nem kell zavartatnod magad. Lillyss is mindig próbál velem incselkedni a fürdőházban, de csak szórakozik.... Remélem...
* Sóhajt fel a mélységi nővére nevének említésére... Valahol hiányzik neki, de most nélküle még is teljesen más. Úgy látszik másokkal is tud együtt dolgozni, vagyis eddig úgy tűnik. *
- Szereti vadászni a férfiakat, és egy kuplerájban nincs előnybe, mert sok csinos másik nő is hasonlókkal próbálkozik. Bár néha úgy vettem észre rajta, hogy neki teljesen lényegtelen, hogy fiú vagy lány, csak jól szórakozzon. Arra mondta, hogy konkurencia, valami olyasmi mint az ellenfél ha minden igaz.
* A fürdőházas élmény visszatér a fejében, ahol majdnem még rá is mászott, meg is borzong egy pillanatra, amit a páncél is bemutat. Mintha minden porcikája egy pillanatra megremegett volna.
A varjakkal való harcát figyelmesen követi, de nem szól bele. ~ Ismerős látvány. ~ *
- Mióta vagy ilyen jó barátságba a madarakkal? Van egy ismerősöm aki azokkal szállítja a leveleit társainak.
3910. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-03 12:58:30
Üzenet elküldve: 2022-09-03 12:58:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Jó! *bólint rá váratlan vidámsággal a Sellőházra, aztán valamivel visszafogottabban, ám teljesen őszintén megkérdi:* És az egy rendes fürdő? Vannak külön női meg férfinapok, ahogy kell?
*Aztán Limmen falatozni kezd, minek következtében a szerzetesnek is eszébe jut, hogy reggel evett utoljára, akkor sem sokat. A zsebében lapul még néhány pogácsa, ki is vesz egyet, hogy elmajszolja menet közben.*
- Miféle... "kon-kúr-en-ciája" van ott Lillyssnek?
*Még egy szó, aminek nem tökéletesen biztos a jelentésében. Tudná, Limmen honnét vesz ilyeneket. Biztos nem a sok okos könyvből, amit élete során megtanult...
Közben a látóhatár szertefut előttük. Jobbkéz felé messze az Artheniori-erdő sávja sötétlik, a többi irányban pedig szántóföldek, tanyák, kertek, rétek, egész az ég pereméig. A búzát és az árpát már learatták, hamarosan a kukoricát is megkezdik. Hőseinktől jó nyíllövésnyire marhacsorda piheni ki a délelőtti legelészés fáradalmait. Két gulyás meg egy nagy, loncsos kutya van velük, de a munkát csak ez utóbbi imitálja. A munka abból áll, hogy lendületes nyelvcsapásokkal kitakarítja a bográcsot az emberek után.
Nawanthiri teherhordó rúdjára hirtelen varjú telepedik. Szép kövér példány, fekete szárnyak, szürke dolmány. Kisvártatva megérkezik a cimborája is, méghozzá a szerzetes vállára. Amaz nevetve pillant a váratlan vendégre.*
- Hát te meg?
*A varjú pedig annak rendje és módja szerint kikapja a kezéből a pogácsát, aztán elrepül vele.*
- HÉ!!!
*A madarat legkevésbé sem érdekli a méltatlankodás. Negyven lépéssel odébb leszáll, és 2, azaz kettő rettenetes falásra behabzsolja a pogácsát. Mit van mit tenni, a szerzetes elővesz egy másikat. A rúdon levő varjú közelebb helyezkedik.*
- Na, jól van most már... *zárja rá az ujjait a süteményre a lány. A varjú erre lekárogja a haját. Legalábbis tesz rá egy határozott kísérletet.* ...megkapod a felét? *A madár lecsap a felé nyújtott darabkára, egy pillanat alatt eltünteti, és várja a továbbiakat. Nawanthiri szégyenlősen a kollégájára mosolyog.*
- Ez egy hosszú történet...
- Jó! *bólint rá váratlan vidámsággal a Sellőházra, aztán valamivel visszafogottabban, ám teljesen őszintén megkérdi:* És az egy rendes fürdő? Vannak külön női meg férfinapok, ahogy kell?
*Aztán Limmen falatozni kezd, minek következtében a szerzetesnek is eszébe jut, hogy reggel evett utoljára, akkor sem sokat. A zsebében lapul még néhány pogácsa, ki is vesz egyet, hogy elmajszolja menet közben.*
- Miféle... "kon-kúr-en-ciája" van ott Lillyssnek?
*Még egy szó, aminek nem tökéletesen biztos a jelentésében. Tudná, Limmen honnét vesz ilyeneket. Biztos nem a sok okos könyvből, amit élete során megtanult...
Közben a látóhatár szertefut előttük. Jobbkéz felé messze az Artheniori-erdő sávja sötétlik, a többi irányban pedig szántóföldek, tanyák, kertek, rétek, egész az ég pereméig. A búzát és az árpát már learatták, hamarosan a kukoricát is megkezdik. Hőseinktől jó nyíllövésnyire marhacsorda piheni ki a délelőtti legelészés fáradalmait. Két gulyás meg egy nagy, loncsos kutya van velük, de a munkát csak ez utóbbi imitálja. A munka abból áll, hogy lendületes nyelvcsapásokkal kitakarítja a bográcsot az emberek után.
Nawanthiri teherhordó rúdjára hirtelen varjú telepedik. Szép kövér példány, fekete szárnyak, szürke dolmány. Kisvártatva megérkezik a cimborája is, méghozzá a szerzetes vállára. Amaz nevetve pillant a váratlan vendégre.*
- Hát te meg?
*A varjú pedig annak rendje és módja szerint kikapja a kezéből a pogácsát, aztán elrepül vele.*
- HÉ!!!
*A madarat legkevésbé sem érdekli a méltatlankodás. Negyven lépéssel odébb leszáll, és 2, azaz kettő rettenetes falásra behabzsolja a pogácsát. Mit van mit tenni, a szerzetes elővesz egy másikat. A rúdon levő varjú közelebb helyezkedik.*
- Na, jól van most már... *zárja rá az ujjait a süteményre a lány. A varjú erre lekárogja a haját. Legalábbis tesz rá egy határozott kísérletet.* ...megkapod a felét? *A madár lecsap a felé nyújtott darabkára, egy pillanat alatt eltünteti, és várja a továbbiakat. Nawanthiri szégyenlősen a kollégájára mosolyog.*
- Ez egy hosszú történet...
3909. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-31 17:51:10
Üzenet elküldve: 2022-08-31 17:51:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* Egy nagyobb morgás közepette felpattan a fa alól, hogy utána kövesse partnerét, pedig már olyan közel voltak a kereskedőházhoz, most mégis fordulhatnak másik irányba. A kellemes meleg éjszakák, és a még kellemesebb főtt étel távoli képnek tűnik csak számára. *
- Ha a kikötőbe érünk legalább szálljunk meg a sellőházban! Ott legalább van fürdőház! Nincs bajom a folyóval, de azért mégis csak kellemesebb az út porát egy fürdőházban lemosni.
* Morgolódik tovább, míg az egyik hideg élelem tasakot felbontva elkezdi fogyasztani, de természetesen csak miután sisakját az övtáskájára tette. A nyugodt tempó miatt jóízűen tud belőle falatozni míg az úton battyognak. *
- Azt.... * Csámcsog. * - Hall.... loottam , hogy a ... * Nyel. * - a sellőház eléggé kényelmes. Lillyss nem akart ott megszállni, mikor arra tévedtünk, mert nem szereti a konkurenciát. Háh!!..
* Egy hangos felnevetés keretében, még harap is egyet az egyik kolbászból, miközben a mező útját használva a kikötő felé haladnak. *
* Egy nagyobb morgás közepette felpattan a fa alól, hogy utána kövesse partnerét, pedig már olyan közel voltak a kereskedőházhoz, most mégis fordulhatnak másik irányba. A kellemes meleg éjszakák, és a még kellemesebb főtt étel távoli képnek tűnik csak számára. *
- Ha a kikötőbe érünk legalább szálljunk meg a sellőházban! Ott legalább van fürdőház! Nincs bajom a folyóval, de azért mégis csak kellemesebb az út porát egy fürdőházban lemosni.
* Morgolódik tovább, míg az egyik hideg élelem tasakot felbontva elkezdi fogyasztani, de természetesen csak miután sisakját az övtáskájára tette. A nyugodt tempó miatt jóízűen tud belőle falatozni míg az úton battyognak. *
- Azt.... * Csámcsog. * - Hall.... loottam , hogy a ... * Nyel. * - a sellőház eléggé kényelmes. Lillyss nem akart ott megszállni, mikor arra tévedtünk, mert nem szereti a konkurenciát. Háh!!..
* Egy hangos felnevetés keretében, még harap is egyet az egyik kolbászból, miközben a mező útját használva a kikötő felé haladnak. *
3908. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-30 22:18:28
Üzenet elküldve: 2022-08-30 22:18:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Heherészik, miközben újra magasba emelné a csatabárdot, de az átokverte nem átall belecsimpaszkodni a fegyver nyelébe.*
-Nem engeded?! *Dörren nagyot, de nem próbálja meg maga felé rántani a bárdot. Helyette maga is alaposan rámarkol a fegyver nyelére, hogy minden erejét beleadva tolja az ifjoncot a falnak. Ellenfele válla sérült, ő pedig igyekszik erejének és termetének előnyét saját malmára hajtani.
Nem nehéz kitalálni, mi a nagy terv. Vicsorogva igyekszik a falnak tolni a fiút, egyúttal pedig annak nyakához szegezni a fegyver nyelét. Teszi mindezt nyújtott karokkal, hátha az ostoba el óhajtaná érni őt.*
-Nemsokára viszontlátod őket. *Vicsorogja kedélyesen, már ha sikerrel jár.*
*Heherészik, miközben újra magasba emelné a csatabárdot, de az átokverte nem átall belecsimpaszkodni a fegyver nyelébe.*
-Nem engeded?! *Dörren nagyot, de nem próbálja meg maga felé rántani a bárdot. Helyette maga is alaposan rámarkol a fegyver nyelére, hogy minden erejét beleadva tolja az ifjoncot a falnak. Ellenfele válla sérült, ő pedig igyekszik erejének és termetének előnyét saját malmára hajtani.
Nem nehéz kitalálni, mi a nagy terv. Vicsorogva igyekszik a falnak tolni a fiút, egyúttal pedig annak nyakához szegezni a fegyver nyelét. Teszi mindezt nyújtott karokkal, hátha az ostoba el óhajtaná érni őt.*
-Nemsokára viszontlátod őket. *Vicsorogja kedélyesen, már ha sikerrel jár.*
3907. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-29 21:59:34
Üzenet elküldve: 2022-08-29 21:59:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*A búzák és zöldségesek végtelennyinek tűnő mezőihez érve Ukromnak csak le kellett lassítania lépteit, hogy összeszedje magát. A füves tengert elhagyja nem a karavánúton találja magát rögtön mint ahogy eltervezte, hanem a megannyi búzamező egyikében, és most hátborzongató nemtörődömséggel tapossa ki magának az utat, vissza a térkép által jelzett vonalhoz. Ha rajtakapják, pácban lesz, tehát nem kellene sokat időznie, még miközben levegőhöz is próbál jutni; Hiába, ha van is oka sietni, akkor sem tud örökké. Legalább az ingovánnyal és a füves pusztával ellentétben a látvány itt meglehetősen nyugodalmas, az orknak van lehetősége egy kis időt eltölteni a terápiai csönd és biztonság élvezetével. Csak ő, a sok élelem, és az út. Amit mindjárt folytat is.*
*A búzák és zöldségesek végtelennyinek tűnő mezőihez érve Ukromnak csak le kellett lassítania lépteit, hogy összeszedje magát. A füves tengert elhagyja nem a karavánúton találja magát rögtön mint ahogy eltervezte, hanem a megannyi búzamező egyikében, és most hátborzongató nemtörődömséggel tapossa ki magának az utat, vissza a térkép által jelzett vonalhoz. Ha rajtakapják, pácban lesz, tehát nem kellene sokat időznie, még miközben levegőhöz is próbál jutni; Hiába, ha van is oka sietni, akkor sem tud örökké. Legalább az ingovánnyal és a füves pusztával ellentétben a látvány itt meglehetősen nyugodalmas, az orknak van lehetősége egy kis időt eltölteni a terápiai csönd és biztonság élvezetével. Csak ő, a sok élelem, és az út. Amit mindjárt folytat is.*
3906. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-27 02:21:09
Üzenet elküldve: 2022-08-27 02:21:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
* A nagy szavak nem hatják meg a hazaérkezőket. Nincsenek abban a helyzetben, hogy megérdeklődjék, mit is jelentenek Meronnan szavai, ahogy egyezkedni sem fognak leállni, hiszen annyi eszük nekik is van, hogy belássák: itt vagy ők, vagy a betörők fognak elhullani. S, bár eddig a mérleg nyele egyértelműen utóbbiak felé billen, kénytelenek lesznek utolsó csepp vérükig küzdeni.
Meronnan első csapásának áldozata a földön fetrengve próbálja megőrizni eszméletét, míg testvére egyre csak hátrálva várja az elkerülhetetlent. Meronnan bárdja végül lesújt és a fiú bal vállát, illetve kulcscsontját találja el. A fegyver ezúttal nem hatol olyan mélyen a húsba, mint az előző esetben, de természetesen nem marad el a fájdalmas felkiáltás sem az ifjú részéről. Azonban élni akarása egyelőre erősebb fájdalmánál, így rögtön ellentámadásba kezd: ráveti magát támadójára. Viszont se lendülete, se súlya nem elég nagy ahhoz, hogy földre terítse a Királyt – pedig a terv bizonyára ez volt. Így most csak a távolságot sikerült csökkentenie, ami persze még mindig több, mint a semmi és a fiú minden lehetőséget megragad. Ha már nem sikerült földre vinnie a férfit, legalább megpróbálja fegyverétől megfosztan: két kézzel rámarkol a csatabárd nyelére és nem engedi el.
A harctér másik felén Vaszív küzd az idősebb férfival, aki szintén belead apait-anyait, azonban ez sem elég. Az ork ezúttal gyomor környékére céloz és be is talál. Habár a pallossal általában vágni szoktak, mintsem szúrni, az orkban rejlő erőnek (na, meg annak, hogy a férfin nincs páncél) köszönhetően a fegyver belemélyed a férfi testébe. Hörög egyet és fogait összeszorítva néz gyűlölettől izzó szemeivel Vaszívra. Tudja, hogy neki már vége, ahogy azt is, hogy legalább egyik fia még küzd, így nem adhatja fel. Egyelőre azonban nem lép semmit. *
* A nagy szavak nem hatják meg a hazaérkezőket. Nincsenek abban a helyzetben, hogy megérdeklődjék, mit is jelentenek Meronnan szavai, ahogy egyezkedni sem fognak leállni, hiszen annyi eszük nekik is van, hogy belássák: itt vagy ők, vagy a betörők fognak elhullani. S, bár eddig a mérleg nyele egyértelműen utóbbiak felé billen, kénytelenek lesznek utolsó csepp vérükig küzdeni.
Meronnan első csapásának áldozata a földön fetrengve próbálja megőrizni eszméletét, míg testvére egyre csak hátrálva várja az elkerülhetetlent. Meronnan bárdja végül lesújt és a fiú bal vállát, illetve kulcscsontját találja el. A fegyver ezúttal nem hatol olyan mélyen a húsba, mint az előző esetben, de természetesen nem marad el a fájdalmas felkiáltás sem az ifjú részéről. Azonban élni akarása egyelőre erősebb fájdalmánál, így rögtön ellentámadásba kezd: ráveti magát támadójára. Viszont se lendülete, se súlya nem elég nagy ahhoz, hogy földre terítse a Királyt – pedig a terv bizonyára ez volt. Így most csak a távolságot sikerült csökkentenie, ami persze még mindig több, mint a semmi és a fiú minden lehetőséget megragad. Ha már nem sikerült földre vinnie a férfit, legalább megpróbálja fegyverétől megfosztan: két kézzel rámarkol a csatabárd nyelére és nem engedi el.
A harctér másik felén Vaszív küzd az idősebb férfival, aki szintén belead apait-anyait, azonban ez sem elég. Az ork ezúttal gyomor környékére céloz és be is talál. Habár a pallossal általában vágni szoktak, mintsem szúrni, az orkban rejlő erőnek (na, meg annak, hogy a férfin nincs páncél) köszönhetően a fegyver belemélyed a férfi testébe. Hörög egyet és fogait összeszorítva néz gyűlölettől izzó szemeivel Vaszívra. Tudja, hogy neki már vége, ahogy azt is, hogy legalább egyik fia még küzd, így nem adhatja fel. Egyelőre azonban nem lép semmit. *
3905. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-25 18:19:24
Üzenet elküldve: 2022-08-25 18:19:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Szerintem ott voltak, csak valaki segíthette őket. Macskák nem tudnak csettinteni, mocskos varázsló volt az a bestia. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy miképp tudta megsebezni a sisakomat, míg én nem tudtam beledöfni a kardom. Ez egy mesterkard!
* Limmen mindig is szeretett szabdalni, vágni, és szétverni... Eléggé lelombozta, hogy még véletlenül sem volt rá lehetősége. Türelmesen követi a szerzetest, szótlanul ő is inkább a saját elméjében próbálja átgondolni az eddigi történéseket. *
- Erre egy rövid történet csak a válaszom Nawa. Régen ismertünk egy mágust, aki elmondta, hogy a lova megszökött és nem tud egyedül tovább menni. Felengedtük a szekérre, hogy velünk utazzon tovább. Apró varázslatokat mutatott be az út alatt csak. Fényt csinált meg hasonlók, de mikor a városba beértünk szőrén szálán eltűnt, utána meg az őrség azt állította a vizsgálat alatt, hogy nem is volt a botos öreg a szekéren.
* Egy pillanat szünetet tart a története után, hogy társa megemészthesse. *
- A lényeg az, hogy nem biztos, hogy ugyanolyan korlátokkal rendelkeznek néhányan, mint mindenki más. Az is lehet, hogy a macska egy régi isten, vagy akár egy hatalmas mágus. Ki tudhatja? Engem nem fog érdekelni, főleg azután, ahogyan ezek megoldották a bajukat.
* Vállát megrándítja a kérdés hallatán, a folyót követve haladnak, így nem okoz számára problémát továbbra sem, hogy merre menjenek. A hatalmas mezők nyugtató hatással vannak a méretes mélységire. *
- Attól függ, hogy kit akarsz, van néhány kereskedő barátunk, akik a kikötőben vannak, és alkalmanként csempésznek árut. Ha jól emlékszem Artheniorba szokták vinni, és onnan sárvárosban értékesítik. De vannak olyan személyek is, akiket nem neveznék nevükön.
- Szerintem ott voltak, csak valaki segíthette őket. Macskák nem tudnak csettinteni, mocskos varázsló volt az a bestia. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy miképp tudta megsebezni a sisakomat, míg én nem tudtam beledöfni a kardom. Ez egy mesterkard!
* Limmen mindig is szeretett szabdalni, vágni, és szétverni... Eléggé lelombozta, hogy még véletlenül sem volt rá lehetősége. Türelmesen követi a szerzetest, szótlanul ő is inkább a saját elméjében próbálja átgondolni az eddigi történéseket. *
- Erre egy rövid történet csak a válaszom Nawa. Régen ismertünk egy mágust, aki elmondta, hogy a lova megszökött és nem tud egyedül tovább menni. Felengedtük a szekérre, hogy velünk utazzon tovább. Apró varázslatokat mutatott be az út alatt csak. Fényt csinált meg hasonlók, de mikor a városba beértünk szőrén szálán eltűnt, utána meg az őrség azt állította a vizsgálat alatt, hogy nem is volt a botos öreg a szekéren.
* Egy pillanat szünetet tart a története után, hogy társa megemészthesse. *
- A lényeg az, hogy nem biztos, hogy ugyanolyan korlátokkal rendelkeznek néhányan, mint mindenki más. Az is lehet, hogy a macska egy régi isten, vagy akár egy hatalmas mágus. Ki tudhatja? Engem nem fog érdekelni, főleg azután, ahogyan ezek megoldották a bajukat.
* Vállát megrándítja a kérdés hallatán, a folyót követve haladnak, így nem okoz számára problémát továbbra sem, hogy merre menjenek. A hatalmas mezők nyugtató hatással vannak a méretes mélységire. *
- Attól függ, hogy kit akarsz, van néhány kereskedő barátunk, akik a kikötőben vannak, és alkalmanként csempésznek árut. Ha jól emlékszem Artheniorba szokták vinni, és onnan sárvárosban értékesítik. De vannak olyan személyek is, akiket nem neveznék nevükön.
3904. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-25 10:43:31
Üzenet elküldve: 2022-08-25 10:43:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Fura, hogy nem állt ki velünk... *mármint a kovács* ...amilyen dühös volt, akár ott helyben nekünk ronthatott volna. Vagy elvonul a varázsfegyvereiért, aztán ropogósra süt minket. *amíg beszél, megtelik az utolsó kulacs. Gyorsan elrendezi őket a málhán, aztán indulhatnak is. Sarut, csizmát nem vesz: mezítlábas idő van!
A part mentén haladva kevesebb, mint egy óra után feltűnnek Szántóvég házikói a látóhatáron. A puszta persze még folytatódik tovább délkelet felé, hőseink azonban a folyóval együtt nyugatnak fordulnak, hogy majd az Erdőszéli tisztást útba tudják ejteni. Nawanthiri önszántából nemigen szólal meg, egy idő után azonban elkezd énekelni. A daloknak ezúttal sincs értelmes szövege, időtlen, nyugodt lüktetésükre viszont jó menetelni. Valószínűleg repülni is, mert egy darabon fecskeraj csatlakozik hozzájuk, és egész az Artheniorba vezető hídig velük marad.*
- Amúgy... lehet, nem is az igazi kovácsot találtuk meg. *veti föl nem sokkal a híd előtt a lány* Arja jegyzetei szerint fel kellett volna mennünk egészen az Ingoványig, és utána vettük volna be magunkat a fűtengerbe. Ez több, mint egy napi út. Mi meg fél nap alatt megfordultunk a műhelyből. *úgy látszik, nem hagyja nyugodni, hogy valami sumákság áldozatai lettek. A pusztán persze nem akar újabb próbát tenni, csak zavarja a rendérzékét, hogy nem érti a történteket.* Már ha volt ott műhely...
*Talán a tisztást is amiatt szerette volna meglátogatni, hogy a gondolatait rendezze. A szerzetesek köztudottan rengeteget meditálnak, a környéken pedig kevés jobb hely akad. Nem árthat a Kikötőre sem felkészülni lélekben, mert ha a városban Nawanthiri idegennek érezte magát, a tolvajok és rablók birodalmában még inkább annak fogja. Igaz is:*
- Kiket ismersz a Kikötőben, Limmen?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.25 11:07:32
- Fura, hogy nem állt ki velünk... *mármint a kovács* ...amilyen dühös volt, akár ott helyben nekünk ronthatott volna. Vagy elvonul a varázsfegyvereiért, aztán ropogósra süt minket. *amíg beszél, megtelik az utolsó kulacs. Gyorsan elrendezi őket a málhán, aztán indulhatnak is. Sarut, csizmát nem vesz: mezítlábas idő van!
A part mentén haladva kevesebb, mint egy óra után feltűnnek Szántóvég házikói a látóhatáron. A puszta persze még folytatódik tovább délkelet felé, hőseink azonban a folyóval együtt nyugatnak fordulnak, hogy majd az Erdőszéli tisztást útba tudják ejteni. Nawanthiri önszántából nemigen szólal meg, egy idő után azonban elkezd énekelni. A daloknak ezúttal sincs értelmes szövege, időtlen, nyugodt lüktetésükre viszont jó menetelni. Valószínűleg repülni is, mert egy darabon fecskeraj csatlakozik hozzájuk, és egész az Artheniorba vezető hídig velük marad.*
- Amúgy... lehet, nem is az igazi kovácsot találtuk meg. *veti föl nem sokkal a híd előtt a lány* Arja jegyzetei szerint fel kellett volna mennünk egészen az Ingoványig, és utána vettük volna be magunkat a fűtengerbe. Ez több, mint egy napi út. Mi meg fél nap alatt megfordultunk a műhelyből. *úgy látszik, nem hagyja nyugodni, hogy valami sumákság áldozatai lettek. A pusztán persze nem akar újabb próbát tenni, csak zavarja a rendérzékét, hogy nem érti a történteket.* Már ha volt ott műhely...
*Talán a tisztást is amiatt szerette volna meglátogatni, hogy a gondolatait rendezze. A szerzetesek köztudottan rengeteget meditálnak, a környéken pedig kevés jobb hely akad. Nem árthat a Kikötőre sem felkészülni lélekben, mert ha a városban Nawanthiri idegennek érezte magát, a tolvajok és rablók birodalmában még inkább annak fogja. Igaz is:*
- Kiket ismersz a Kikötőben, Limmen?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.25 11:07:32
3903. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-25 10:26:16
Üzenet elküldve: 2022-08-25 10:26:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Ahogy a tisztás felváltják a szántók, árvánk pislogói is egyre kerekebbek lesznek. Bár ez inkább a mélységi szavainak tudható be.*
- Szóval az embereket meg lehet vezetni? Manipulációval az ujjad köré csavarhatod őket? *Kérdezi sejtelmes hangon, miközben igyekszik a férfi szemébe nézni. Mondjuk ez Szilaj hátán nehézkes vállalkozás.*
- De mi a helyzet a többi fajjal? Elfek, törpék, orkok, tündérek, manók? Ezek eszesebbek annál az utolsó fajnál?
*Nem titok, hogy Lily táplál némi haragot az emberi faj iránt, ám ez most nem része a történetnek. A kérdés után megvárja a választ. Amennyiben pedig Illidary szóra méltatja ezt az egyértelműen ostoba gondolatot, rögtön félbe is szakítja.*
- Ha elhiszed, hogy ennyire ostoba vagyok, téged máris sikerült manipulálnom.
*Morran a másikra, majd sokkalta lágyabb hangnemben folytatja.*
- Emlékszel az első találkozásunkra a Pegazusban? *Hagy egy kis időt, hogy Illidary felidézhesse az emléket.* Néhány perccel előtte vezettem meg valakit. Úgy tettem, mintha felismerném benne a sosemlátott apámat. Ölelgettem, közben pedig szemtelenül elcsórtam az erszényét. Lényegében nyiltan megloptam és mégcsak észre sem vette. De igazad van. Az elf lánya mindig tanulhat valami újat. És ki tudna többet mutatni, egy szajhának állt sellőnél?
*Kuncog fel, ahogy visszakanyarodik az ostoba Lily szerepéhez. A pultos dolog máris bogarat ültet a fülébe. Azon felül, hogy nyilván nem ingyen csinálná és, ahogy a mélységi is mondta rengeteg fortélyt elleshet egy ilyen helyen, még sok-sok fronton húzhat hasznot belőle. Rögtön megbarátkozik a gondolattal, hogy a végén még dolgoznia is kell majd. Mikor a házikó mellett haladnának el, ahol árvánk a nyári álmát aludta, Lily inkább el is fordítja a fejét. A szíve helyén tátongó lyukban valamennyire érzi, hogy faragatlanság volt részéről minden szó nélkül lelépni. Ám Illidary nem elégszik meg a lesütött szemmel. Megállítja Szilajt és rendezi a számlát a paraszttal. A félvér sajnos nem képes láthatatlanná válni, pedig ez most igen hasznos készség lenne. Ehelyett visszaint a szántóvetőnek. A lóhoz visszasiető mélységit pedig egy nyelvöltéssel illeti.*
- A csóróság első szabálya: Nincs olyan, hogy fölösleges.
*Dünnyögi a nem létező bajusza alá.*
*Ahogy a tisztás felváltják a szántók, árvánk pislogói is egyre kerekebbek lesznek. Bár ez inkább a mélységi szavainak tudható be.*
- Szóval az embereket meg lehet vezetni? Manipulációval az ujjad köré csavarhatod őket? *Kérdezi sejtelmes hangon, miközben igyekszik a férfi szemébe nézni. Mondjuk ez Szilaj hátán nehézkes vállalkozás.*
- De mi a helyzet a többi fajjal? Elfek, törpék, orkok, tündérek, manók? Ezek eszesebbek annál az utolsó fajnál?
*Nem titok, hogy Lily táplál némi haragot az emberi faj iránt, ám ez most nem része a történetnek. A kérdés után megvárja a választ. Amennyiben pedig Illidary szóra méltatja ezt az egyértelműen ostoba gondolatot, rögtön félbe is szakítja.*
- Ha elhiszed, hogy ennyire ostoba vagyok, téged máris sikerült manipulálnom.
*Morran a másikra, majd sokkalta lágyabb hangnemben folytatja.*
- Emlékszel az első találkozásunkra a Pegazusban? *Hagy egy kis időt, hogy Illidary felidézhesse az emléket.* Néhány perccel előtte vezettem meg valakit. Úgy tettem, mintha felismerném benne a sosemlátott apámat. Ölelgettem, közben pedig szemtelenül elcsórtam az erszényét. Lényegében nyiltan megloptam és mégcsak észre sem vette. De igazad van. Az elf lánya mindig tanulhat valami újat. És ki tudna többet mutatni, egy szajhának állt sellőnél?
*Kuncog fel, ahogy visszakanyarodik az ostoba Lily szerepéhez. A pultos dolog máris bogarat ültet a fülébe. Azon felül, hogy nyilván nem ingyen csinálná és, ahogy a mélységi is mondta rengeteg fortélyt elleshet egy ilyen helyen, még sok-sok fronton húzhat hasznot belőle. Rögtön megbarátkozik a gondolattal, hogy a végén még dolgoznia is kell majd. Mikor a házikó mellett haladnának el, ahol árvánk a nyári álmát aludta, Lily inkább el is fordítja a fejét. A szíve helyén tátongó lyukban valamennyire érzi, hogy faragatlanság volt részéről minden szó nélkül lelépni. Ám Illidary nem elégszik meg a lesütött szemmel. Megállítja Szilajt és rendezi a számlát a paraszttal. A félvér sajnos nem képes láthatatlanná válni, pedig ez most igen hasznos készség lenne. Ehelyett visszaint a szántóvetőnek. A lóhoz visszasiető mélységit pedig egy nyelvöltéssel illeti.*
- A csóróság első szabálya: Nincs olyan, hogy fölösleges.
*Dünnyögi a nem létező bajusza alá.*
3902. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-24 21:19:47
Üzenet elküldve: 2022-08-24 21:19:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A tisztás a megbeszélt gyorsasággal halad, amint Szilaj teli issza magát, már fordítja is a lovát a mezők felé, hogy mihamarabb a várost is hátra hagyhassák. A kérdés hallatán egy kis ideig elgondolkozik, de utána csak bólint. *
- Nem teljesen, a központunk ugyanúgy itt lesz, és nem csak mi vagyunk itt. Arra gondoltam, hogy védelmet biztosítunk a fogadónak egy adott összegért, és téged meg kiokítanak arról, hogy miképp kell manipulálni a férfiakat.
* Egy pillanatra ránéz a lányra, de utána Szilajt a út közepére kormányozza. *
- Az emberek megvezetését, és a viselkedésüket meglehet tanulni. Kiszámíthatóvá vállnak az emberek, csak látni kell rajtuk a jeleket. A sellők pedig ezeknek a mesterei, arra gondoltam, hogy beállítalak a pultba, hogy italokat szolgálj ki, de te tanulsz tőlük, és figyelsz. Az ember sok mindent eltanulhat, ha szemfüles.
* Az ismerős úton haladva nem hagyja figyelmen kívül azt a házat sem, ahol a lányt hagyta. Amint a közelébe kerülnek a mezőn lévő házhoz, megállítja a lovát, hogy utána lepattanjon. A férfi a megszokott földmunkájával van elfoglalva. A férfihez közeledve egy vaskosabb erszényt húz elő. 200 arany tartalmával át hajítja a parasztnak. Mesélő (Hydra) A férfi meglepett tekintettel fordul a mélységi felé.
*
- Mi történt?
* Döbben le a férfi, ami nem csoda, hisz nem ismerheti fel Illidaryt a holló maszk nélkül. *
- Nem szeretek senkinek tartozni, köszönöm a segítséget.
* Mielőtt még a férfi jobban megnézhette volna a mélységit, már fordult is vissza a lovához, hogy utána kezével a lányra mutasson. A paraszt egy mosoly húz az arcára, majd Lily felé int. *
- Vigyázzanak magukra!
* Illidary gyorsan vissza pattanva a nyeregbe, a lány felé fordul. *
- Egyik legfontosabb szabály, senkinek ne tartozz, légy hálás ha jót tesznek érted. Kapaszkodj
* Amint a lány jobban átkarolja, a lovat nem kímélve vágtába indítja meg, hogy mihamarabb eltávolodjanak a háztól, ahol nem szívesen adná ki az arcát. *
* A tisztás a megbeszélt gyorsasággal halad, amint Szilaj teli issza magát, már fordítja is a lovát a mezők felé, hogy mihamarabb a várost is hátra hagyhassák. A kérdés hallatán egy kis ideig elgondolkozik, de utána csak bólint. *
- Nem teljesen, a központunk ugyanúgy itt lesz, és nem csak mi vagyunk itt. Arra gondoltam, hogy védelmet biztosítunk a fogadónak egy adott összegért, és téged meg kiokítanak arról, hogy miképp kell manipulálni a férfiakat.
* Egy pillanatra ránéz a lányra, de utána Szilajt a út közepére kormányozza. *
- Az emberek megvezetését, és a viselkedésüket meglehet tanulni. Kiszámíthatóvá vállnak az emberek, csak látni kell rajtuk a jeleket. A sellők pedig ezeknek a mesterei, arra gondoltam, hogy beállítalak a pultba, hogy italokat szolgálj ki, de te tanulsz tőlük, és figyelsz. Az ember sok mindent eltanulhat, ha szemfüles.
* Az ismerős úton haladva nem hagyja figyelmen kívül azt a házat sem, ahol a lányt hagyta. Amint a közelébe kerülnek a mezőn lévő házhoz, megállítja a lovát, hogy utána lepattanjon. A férfi a megszokott földmunkájával van elfoglalva. A férfihez közeledve egy vaskosabb erszényt húz elő. 200 arany tartalmával át hajítja a parasztnak. Mesélő (Hydra) A férfi meglepett tekintettel fordul a mélységi felé.
*- Mi történt?
* Döbben le a férfi, ami nem csoda, hisz nem ismerheti fel Illidaryt a holló maszk nélkül. *
- Nem szeretek senkinek tartozni, köszönöm a segítséget.
* Mielőtt még a férfi jobban megnézhette volna a mélységit, már fordult is vissza a lovához, hogy utána kezével a lányra mutasson. A paraszt egy mosoly húz az arcára, majd Lily felé int. *
- Vigyázzanak magukra!
* Illidary gyorsan vissza pattanva a nyeregbe, a lány felé fordul. *
- Egyik legfontosabb szabály, senkinek ne tartozz, légy hálás ha jót tesznek érted. Kapaszkodj
* Amint a lány jobban átkarolja, a lovat nem kímélve vágtába indítja meg, hogy mihamarabb eltávolodjanak a háztól, ahol nem szívesen adná ki az arcát. *
3901. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:10:15
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:10:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Lefelé fordítja a flaskát, de az üresnek bizonyul. Meg is rázza, mire egy cseppet sikerül kierőltetnie belőle, de sajnos ez nem oldja meg a problémáját. Sóhajtva vágja zsebre, majd kioldja haját, hogy utána némi bajlódás után szoros lófarokba kösse. Ez némileg rendezettebb külsőt kölcsönöz neki, ám nem válik sokkal fenségesebbé vagy tiszteletet parancsolóvá mint társai. Amulettjét be is gyűri a szövet alá, bár a címer nem csak ott emlékezteti arra, hogy milyen kötelességei lennének - amiknek önző módon hátat fordított - és arra, hogy egy olyan közegbe került, amihez nem sok köze van. De ez akár változhat is. Most viszont egy kis sörre volna igénye, ahhoz pedig legjobb eséllyel a városban juthat hozzá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183