//Visszatérés a tanácskozásról - Adás, vétel?//
*A hideggel már nem is számol. Nem mintha nem érezné ő is, hiába van jobban felöltözve, mint az elf. De meglehetősen más szellemben, és más célokkal nevelték a mélységi nőstényt, mind anyja, mind nagybátyja. Túlélni, elviselni a szükséges dolgokat, változtatni, amint tud és akar, és figyelmen kívül hagyni, amin nem lehet, s csak a környezete egy elemeként felfogni, és nem hagyni, hogy hátráltassa. A hideg is ilyen. Változtatni nem tud rajta, íg hát némán tűri, megfázni ennyitől nem fog. Ha meg mégis, csak egy újabb leküzdendő akadály. Az éjszaka szállás azonban kell, a sík vidék közepén mégsem verhetnek tábort.
Némán halad a lovast követve, végig ügyelve és szemmel tartva a környéket. Nem akar semmi kellemetlen meglepetést. A konyha melegébe érve sem enyhül készenléte, noha külső jele ennek nem sok akad. Néhány gyors pillantással méri fel környezetét, látszólag nyugodt tartással tereli maga előtt a felszíni nősténykét. Mi tagadás, a fényben talán még kevésbé fest bizalomgerjesztő látványként a mélységi. A karmok nyoma arcán, a vörös festés fehér tincsein, melyek karmazsinja és formája a fröccsenő vért idézik, az átható skarlát szempár, mely minden érzelem nélkül mérlegel és dönt, és persze a kard meg a tőr, a dobópengékről nem is beszélve.*
- Bevallom, ez az én bűnöm, elszámoltam magam egy kissé. A Kikötő felé tartottunk, s míg egyedül utaztam, megszoktam, hogy az éjszaka óráiban is haladok, felszíni rokonom viszont nem ilyesmire termett. *Sandít Hainarára.*
- Munkát keresünk a lánynak. *Utóbbi szót mintha kissé nehezen ejtené ki, vagy inkább szokatlan számára, hiszen nő nemű egyedeknél, legyen sz mélységi vagy bármely felszíni nép tagja, a nőstény megnevezést használja.* Nem kell neki más, csak szállás és élelem, és máris elvégzi a ház körüli teendőket. Mos, varr, takarít, a főzésbe is be tud segíteni, vagy ha másra lenne igény, azt is biztosítani tudja. Tiszta főnyeremény, már ha akad errefelé olyan, aki engedelmes személyzetet keres. Mindezt pusztán egy szerény közvetítői díj ellenében. *Nem kertel, rögtön a tárgyra tér. Kísérte már rokonát vagy annak embereit vagyonos, rangos személyekhez, és bár tudja, hogy sokfélék a gazdagok is, egy alkalmi vételre mindig vevők. Persze a dolgok megfogalmazása sem a véletlen műve, kerüli a rabszolga, vagy egyáltalán a rab, fogoly, árucikk, tulajdon, eladni, megvenni és a hasonló szavak használatát. Mert ha nincs szerencséje, pont valami becsület bajnokát fogott ki, aki hörögve esne neki, vagy uszítaná rá a háza népét egy rabszolga kereskedőre.*