// A kandalló melege //
//Dongnor Arsenor//
*A székek valóban valódiak, meg is érzi, ahogy rája markol, viszont az előtte álló veszély is. A dög dühöng és még ha fegyvernek megkérdőjelezhető a haszna, egy ideig bizonyosan fel tudja vele tartani a dögöt, amíg darabokra szedi pajzsát. Minden ütés hátrálásra készteti, látja és hallja, ahogy a fékevesztett csapkodása a szörnyetegnek megreccsenti az ülőeszközt és lábakat szaggat le, valamint csíkokat húz az aljába. A kör végére nem is marad több a kezében, mint egy támla. Az asztalba egy isteneset rúg, de túlbecsüli erejét, így az asztalt bár sikerül megmozgatnia, csak kedélyesen a banya mellé csúszik, cserébe rohadtul fáj neki. Ráadásul ez a kisebb gondja.*
//Lastar Harg és Ishala Hietzyl//
*Bár Lastar könnyen képes tartani a távolságot a lapátjával, Ishalának nincs ekkora szerencséje a csonttal. De először a sikere érdemel szót. a tűje szúr és vág, mint egy keselyű karma, még is könnyed, így egy kisebb habozás után kalapálás nélkül is tud egyet rántani, ezzel egy hatalmas sebet rántva a szörnyetegre, a belseje pedig ütemesen kezd előfolyni. A közeli vesztére teljesen megveszik haragjában a lény és a legközelebbi, azaz a szerencsétlen Ishala felé nyomorodik maradék erejével és az újonnan lecsapott másik lába nélkül. Az első csapása volt a legveszélyesebb, az egyszerű bőrlamellákat vérgőzös támadása le és átszaggatja, karmaival a mellcsontját horzsolva az elfnek. A saját érdekében ösztönösen távozóra fogja. A második támadás mintha még vérengzőbb lenne, a lamella szegecselései mint gombok pattannak el, szerencséjére ez már csak fájdalmas csíkokban szaggatja fel bőrét, de mélyebbre nem jut. Utolsó csapása elsuhan az elf előtt, majd a saját mocskában vonagló dög elterül a földön. Egyes részei még mozognak, a feje dühödten vergődik, a karjai össze-vissza csapkodnak a földön, de már kevés veszélyt jelenthet számára.*
//Dongnor Arsenor, Lastar Harg és Ishala Hietzyl////
*Hangos nyikordulásra lesznek fülelmesek a házból, melyet az asztal elrúgása okozott.*
-Mit csináltok a gyermekeimmel!? *Figyelme Lastarékra és a művükre vetül.*
-Ezért megfizettek!
*Hördül fel érdes, nőiesség egy már csak torz utánzatának hallatszó hangon. Hallhattak kísértetmeséket a banyákról, mocsokszürke, hulladozott hajú rémségekről, melyek rossz gyerekeket esznek és rusnyák, mint a penészesen rohadt alma, de sose gondolták, hogy látnak is egyet. Mocsárzöld rücskös, tikkadt bőre van, mint a békáknak, szeme teljesen fekete, írisze sincs, felsőtestét csak a száraz gallyakként aláhulló maradék haja takarja. jobb kezében egy fekete varratokkal összetartott, dobogó, emberi fél tüdő van, a másikban pedig egy még hasonlatosan élő patkányt látnak, melyet maga fölé tart, miközben egy, a számukra érthetetlen, sötét litániát fröcsög. A karján lefele gombócnyi sötétzöld hólyagok türemkednek elő. Nem értik a szavait, de ahogy szorítja a szerencsétlen állatot, mintha a gyomrukban éreznék félelmét és az ujjak nyomását. Ishala azon kényszerhelyzetbe kerül, hogy a nyilvánvaló veszély ellenére miatt, melyet a dög okoz neki, távolodnia kell, de érzi, hogy ha ez nincs, magától képtelen lett volna levenni a tekintetét. Így sem tette, csupán a mozgása miatt egy fal került közéjük, mely őt megvédi a mágia további hatásától.*
//Dongnor Arsenor, Lastar Harg//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A rituálé elszorítja szívüket, mintha előre látnák, hogy mi következik. A banya úgy harapja át a patkány koponyáját, mintha csak perecet ennek és fogainak mintha egyenesen agyukba hatolna és széttrancsírozná. Ahogy a kis lény agya pukkan, mintha a sajátjuk is felrobbanna, mintha minden csontjukat egyszerre porrá zúzták volna. Látásuk egy pillanatra elhomályosul. Lastart elborítja a fájdalom és a külvilág megszűnik a számára, a hangok hirtelen elnémulnak, érzi, ahogy elhagyja ereje, de eszméletét nem veszti. Hét-nyolc szívdobbanásnyi időbe is kerül, mire feldolgozza, ami vele történt, bár az ő állapotában az lehetett vagy egy tucatnyi is. A fejet ezután le is tépi és fogyasztja. Tekintete a magatehetetlen orkra feszül, csámcsogva röhög és fröcsköli a szerencsétlen állat nyakából kilüktető vért.*
//Morwon Loree Dedion//
*Ahogy Morwon emeli a villát, érzi ahogy az eszköz meghajlik a kezében és pár pillanata el is emelte a lényt a földről, mely nyomán idegesen kezdett el kaparózni lefele. Ha ennél tovább tervezi fenntartani, a szerszám roppanva adja meg magát. A rúgásért persze az ilyesmiről le kellett mondjon és egy hatalmasat küld a lény gyomrába. A cipője majdhogynem a száráig beleáll a nyomorultba, de még egy üvöltést se hall, sőt az egyetlen, amit elért, hogy kicsit megimbolygatta a saját egyensúlyát. Egyelőre patthelyzetben vannak, de nem úgy tűnik, mintha a warg fáradna ettől. Vagy csak edzettebb, mint Morwon és tovább bírja. Az biztos, hogy ezt nem játszhatják a végtelenségig.*