Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:35:45
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:35:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*A kürtszó hangjától a bizonytalanság, amely végigszaladt rajta a rengő talaj és a közelgő orkhad láttán, most visszavonul a csatakiáltások és Yagnar elszánt alakja mögé. A harc ígéretétől forr a vére, elszántan halad előre a jarltól nem messze, ígéretére néha-néha emlékeztetve saját magát a felfordulásban.
Csak a felettük megjelenő fekete felhő láttán torpan meg, s gyomra összerándul a felismeréstől, nyílvesszők közelednek feléjük. Az első zizegő hang még messze van, a második már baljósan közel. Kayaerr ösztönösen felemeli a karját, hunyorít, ám a sors - vagy az Ősök, netán a pusztán vak szerencse - úgy dönt, hogy a nyilak elkerülik.
Hördüléseket hall, tompa puffanásokat maga körül, vérszag lebben a párás levegőbe. Körbepillant. Látva a sebesült parasztokat és tharg harcosokat az agyát elönti a méreg, s végül ez ad erőt neki, hogy mozduljon. Halad előre, Yagnart azonban egy pillanatra sem téveszti szem elől.
Hamar ráébred, hogy még egy ilyen hullámot nem fog csak úgy szerencséből átvészelni. A közelében lévő még álló harcosokra pillant, figyeli, ahogy az előrenyomulás közben maguk elé húzzák a kerek fapajzsot, s hamarosan igyekszik saját híján valamennyire közéjük zárkózni, csenni magának némi fedezéket. Fegyvere markolatát szorosan tartja eközben, s ha az orkok végül elérik őket, minden erejével azon van, hogy minél többet célozzon meg pengéjével.*
//Középhad//
*A kürtszó hangjától a bizonytalanság, amely végigszaladt rajta a rengő talaj és a közelgő orkhad láttán, most visszavonul a csatakiáltások és Yagnar elszánt alakja mögé. A harc ígéretétől forr a vére, elszántan halad előre a jarltól nem messze, ígéretére néha-néha emlékeztetve saját magát a felfordulásban.
Csak a felettük megjelenő fekete felhő láttán torpan meg, s gyomra összerándul a felismeréstől, nyílvesszők közelednek feléjük. Az első zizegő hang még messze van, a második már baljósan közel. Kayaerr ösztönösen felemeli a karját, hunyorít, ám a sors - vagy az Ősök, netán a pusztán vak szerencse - úgy dönt, hogy a nyilak elkerülik.
Hördüléseket hall, tompa puffanásokat maga körül, vérszag lebben a párás levegőbe. Körbepillant. Látva a sebesült parasztokat és tharg harcosokat az agyát elönti a méreg, s végül ez ad erőt neki, hogy mozduljon. Halad előre, Yagnart azonban egy pillanatra sem téveszti szem elől.
Hamar ráébred, hogy még egy ilyen hullámot nem fog csak úgy szerencséből átvészelni. A közelében lévő még álló harcosokra pillant, figyeli, ahogy az előrenyomulás közben maguk elé húzzák a kerek fapajzsot, s hamarosan igyekszik saját híján valamennyire közéjük zárkózni, csenni magának némi fedezéket. Fegyvere markolatát szorosan tartja eközben, s ha az orkok végül elérik őket, minden erejével azon van, hogy minél többet célozzon meg pengéjével.*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-02 18:54:19
Üzenet elküldve: 2025-12-02 18:54:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*Ettvallder válaszára elhúzza a száját, majd így szól.*
- A sok tanácsnak az a vége, hogy az ember nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon, azt meg végképp nem tudja, mit fognak csinálni körülötte a többiek. Ha nem akarod irányítani a csapatot, akkor Bredoc tényleg jó lehet vezetőnek, már gondolom a tapasztalata miatt. De akkor tudja ő is, hogy ő a parancsnok, és tudja mindenki más is.
*javasolja. Nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy ha valakire rászólnak, hogy figyeljen jobbra, akkor azt az illető csak tanácsnak vegye és ne fogadja meg. Mely esetben jobbról bárki rájuk ronthat.
Tökvirág kérdésére meglepődik, majd elvigyorodik.*
- Óvatosan álmodozz most a nőről, cimbora. Először is csúnyán elkenheti az arcodat, ránézésre eléggé képzett katona hozzá. Másrészt meg jobb, ha inkább a feladatra figyelünk, amíg van. Aztán ha épségben visszajöttünk, és összeülünk egy asztal körül mindenféle étellel-itallal, akkor majd a végére járhatsz, mennyire van kedve a mókára.
*teszi hozzá cinkosan. Ő nem tekint riválisként Alesianra, bár ez leginkább azért van így, mert tényleg kikapcsolta most magában a nőcsábászt. Legalábbis Naesala irányába, aki most bajtárs. Nem a hátsóját akarja bámulni, akármilyen szép kerek legyen is. Persze, ha ezt túlélik, és ott lesznek annál a bizonyos asztalnál, akkor már más lehet a helyzet.*
*Ettvallder válaszára elhúzza a száját, majd így szól.*
- A sok tanácsnak az a vége, hogy az ember nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon, azt meg végképp nem tudja, mit fognak csinálni körülötte a többiek. Ha nem akarod irányítani a csapatot, akkor Bredoc tényleg jó lehet vezetőnek, már gondolom a tapasztalata miatt. De akkor tudja ő is, hogy ő a parancsnok, és tudja mindenki más is.
*javasolja. Nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy ha valakire rászólnak, hogy figyeljen jobbra, akkor azt az illető csak tanácsnak vegye és ne fogadja meg. Mely esetben jobbról bárki rájuk ronthat.
Tökvirág kérdésére meglepődik, majd elvigyorodik.*
- Óvatosan álmodozz most a nőről, cimbora. Először is csúnyán elkenheti az arcodat, ránézésre eléggé képzett katona hozzá. Másrészt meg jobb, ha inkább a feladatra figyelünk, amíg van. Aztán ha épségben visszajöttünk, és összeülünk egy asztal körül mindenféle étellel-itallal, akkor majd a végére járhatsz, mennyire van kedve a mókára.
*teszi hozzá cinkosan. Ő nem tekint riválisként Alesianra, bár ez leginkább azért van így, mert tényleg kikapcsolta most magában a nőcsábászt. Legalábbis Naesala irányába, aki most bajtárs. Nem a hátsóját akarja bámulni, akármilyen szép kerek legyen is. Persze, ha ezt túlélik, és ott lesznek annál a bizonyos asztalnál, akkor már más lehet a helyzet.*
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-02 18:43:41
Üzenet elküldve: 2025-12-02 18:43:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*A két haderő csakhamar összecsapódik, de Goba nincs az első sorban, így ő inkább csak tülekedik, hogy valakinek odaüthessen. Kezdi elönteni fejét a harci mámor, amikor már nem számít más, csak hogy minél több ütést vigyen be és minél többet kerüljön el. Birkózó-ökölvívó múltja segítségére van, hogy ilyen fejjel álljon helyt a csatában, de hogy most a harci kalapácsával kell osztania az áldást, az már kevésbé.
Körülötte mindenféle üvöltések, és közös és ork szavak harsognak, de végül eljut hozzá is Akaaruush kiáltása. Védeni Gholotot? De mitől? Senki nem merészkedik közel hozzájuk, vagy mégis? Az óriással teljesen lefoglalják egymást. De nem ellenkezik, megy oda, legalább nem kell attól tartania, hogy a forgatagban valaki suttyomban ledöfi egy lándzsával.
De ami a suttyomban támadást illeti, annak ő is híve. Jó, védeni fogja Gholotot, ha netán valaki feléjük fordulna. De ha nem, akkor keresni fogja az alkalmat, hogy csatakalapácsával odacsapjon Morwonnak. Lehetőleg hátulról, és nagyjából deréktájon, ami ha csontot nem is tör, de elég fájdalmas lehet. Ha az óriás kizökken, az Gholotnak is lehetőséget nyújt, hogy bevigyen neki találatokat.
Ha pedig oda tudott csapni, rögtön hátratáncol, minél hátrább, mert ennek az óriásnak messzire elér a keze, fegyvere.*
//Jobbszárny//
*A két haderő csakhamar összecsapódik, de Goba nincs az első sorban, így ő inkább csak tülekedik, hogy valakinek odaüthessen. Kezdi elönteni fejét a harci mámor, amikor már nem számít más, csak hogy minél több ütést vigyen be és minél többet kerüljön el. Birkózó-ökölvívó múltja segítségére van, hogy ilyen fejjel álljon helyt a csatában, de hogy most a harci kalapácsával kell osztania az áldást, az már kevésbé.
Körülötte mindenféle üvöltések, és közös és ork szavak harsognak, de végül eljut hozzá is Akaaruush kiáltása. Védeni Gholotot? De mitől? Senki nem merészkedik közel hozzájuk, vagy mégis? Az óriással teljesen lefoglalják egymást. De nem ellenkezik, megy oda, legalább nem kell attól tartania, hogy a forgatagban valaki suttyomban ledöfi egy lándzsával.
De ami a suttyomban támadást illeti, annak ő is híve. Jó, védeni fogja Gholotot, ha netán valaki feléjük fordulna. De ha nem, akkor keresni fogja az alkalmat, hogy csatakalapácsával odacsapjon Morwonnak. Lehetőleg hátulról, és nagyjából deréktájon, ami ha csontot nem is tör, de elég fájdalmas lehet. Ha az óriás kizökken, az Gholotnak is lehetőséget nyújt, hogy bevigyen neki találatokat.
Ha pedig oda tudott csapni, rögtön hátratáncol, minél hátrább, mert ennek az óriásnak messzire elér a keze, fegyvere.*
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:41:37
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:41:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Hátrébb áll a lovasok mellett, így van lehetősége felmérni nagyjából a csatateret. Amit éles szeme rögtön kiszúr, azok az íjászok a csatatér másik végében. Legyenek bármennyire is távol, lóháton hamar elérhetőnek tűnnek... És mintha nyílna egy út is előttük.
Újabb nyílvesszőért nyúl, de keze megállapodik a mozdulatban. Látja a betörő, óriási wargokat, kiket hősiesen feltartóztatnak a thargok épp és látja a domboldalon felfelé igyekvő orkokat is. Nem, nem tudják feltartóztatni az ellent. Nem lő ki egyetlen nyílvesszőt sem. Túl drága most az idő.*
-Az íjászok! Itt a lehetőség a lovasrohamra! *Szól a csekély számú lovasság vezére felé, majd az íjászok felé int. Amennyiben van szabad jószág, úgy felkapaszkodik rá. Ha nincs, megkísérel kérni egyet.
Szürke tekintetével hamar Thaleenát kutatja. Hegyes füleket keres, s ha megleli, úgy rákiált tulajdonosukra.*
-Kapaszkodj fel! *Nem magyarázkodik, helyette hátrébb löki magát a nyeregben, hogy ikertestvérét maga elé engedje. Nem csupán azért, mert kettejük közül ő a jobb lovas, de azért is, mert neki bizony íj lesz a keze ügyében.
Elméjében más is motoz. Lovasroham ide vagy oda, lóháton könnyebb lesz meglógni, ha elfogy a szerencséjük.*
//Jobbszárny//
*Hátrébb áll a lovasok mellett, így van lehetősége felmérni nagyjából a csatateret. Amit éles szeme rögtön kiszúr, azok az íjászok a csatatér másik végében. Legyenek bármennyire is távol, lóháton hamar elérhetőnek tűnnek... És mintha nyílna egy út is előttük.
Újabb nyílvesszőért nyúl, de keze megállapodik a mozdulatban. Látja a betörő, óriási wargokat, kiket hősiesen feltartóztatnak a thargok épp és látja a domboldalon felfelé igyekvő orkokat is. Nem, nem tudják feltartóztatni az ellent. Nem lő ki egyetlen nyílvesszőt sem. Túl drága most az idő.*
-Az íjászok! Itt a lehetőség a lovasrohamra! *Szól a csekély számú lovasság vezére felé, majd az íjászok felé int. Amennyiben van szabad jószág, úgy felkapaszkodik rá. Ha nincs, megkísérel kérni egyet.
Szürke tekintetével hamar Thaleenát kutatja. Hegyes füleket keres, s ha megleli, úgy rákiált tulajdonosukra.*
-Kapaszkodj fel! *Nem magyarázkodik, helyette hátrébb löki magát a nyeregben, hogy ikertestvérét maga elé engedje. Nem csupán azért, mert kettejük közül ő a jobb lovas, de azért is, mert neki bizony íj lesz a keze ügyében.
Elméjében más is motoz. Lovasroham ide vagy oda, lóháton könnyebb lesz meglógni, ha elfogy a szerencséjük.*
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:02:23
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:02:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Naesala megjegyzésére hümpfög egyet, ahogy szájában a pipát kelletlenül átdobja egyik oldalról a másikra.*
-Még, azt mondod?
*Nem is vár választ, csak vigyorog a bajsza alatt és tekintetét maga is visszavezeti az útra. Ő is csak remélni tudja, hogy senki nem akar mártír lenni a végén, és azt is tudja, hogy az, hogy valakinek megvan valamihez a képessége önmagában még nem jelent semmit. Tényleg akkor ismerszik meg az ember igazi valója, amikor a legjobban számít. Közben átérnek a Szántóföldek lankáira is, ami kedvesen cirógatja Bredoc lelkét, elvégre az ő saját kis háza is itt van valamerre, meg az a kicsike földje amit vett hozzá. Bár kétli, hogy éppen arra haladnának el, azért eljátszik a gondolattal. Fél füllel persze figyel a háta mögé is, de nem akar mindenbe beleszólni, így csak kivárja amíg akad egy hely arra, hogy szólhasson.*
-Akkor abban egyetértünk, hogy először is el akarunk fogni egy jól informált orkok és kiszedni belőle mindent. Az, hogy utána mit kezdünk azzal amit meg tudunk szerintem is attól függ majd, hogy mi lesz az. Ha többet tudunk leülünk és megbeszéljük a részleteket a tábortűz mellett. Ez megfelel mindenkinek?
*A kérdést úgy teszi fel, mint egy igazi parancsnok, érződhet benne, hogy szeretne rá kapni egy igen vagy egy nem választ a társaságtól.*
-A tanács meg bassza meg magát, akad rajtuk kívül elég tisztességes és derék legény e vidéken, hogy ne hagyjuk holmi orkoknak, hogy fenyegessék a világunkat.
*Majd Ettvallder felé fordul.*
-Igazad van, legyünk résen. Már nem otthon vagyunk, bármikor jöhet valami váratlan.
*Bólint is hozzá, majd körbehordozza tekintetét a többieken, mielőtt visszatérne lova hátán Naesala mellé, hogy kémlelje a vidéket maguk előtt. Ebben egyébként kutyája is jó szolgálatot tesz, aki zokszó nélkül, felfelé hegyesedő fülekkel és éles tekintettel pásztázza a szántók vidékét Bredoc lova mellett.*
*Naesala megjegyzésére hümpfög egyet, ahogy szájában a pipát kelletlenül átdobja egyik oldalról a másikra.*
-Még, azt mondod?
*Nem is vár választ, csak vigyorog a bajsza alatt és tekintetét maga is visszavezeti az útra. Ő is csak remélni tudja, hogy senki nem akar mártír lenni a végén, és azt is tudja, hogy az, hogy valakinek megvan valamihez a képessége önmagában még nem jelent semmit. Tényleg akkor ismerszik meg az ember igazi valója, amikor a legjobban számít. Közben átérnek a Szántóföldek lankáira is, ami kedvesen cirógatja Bredoc lelkét, elvégre az ő saját kis háza is itt van valamerre, meg az a kicsike földje amit vett hozzá. Bár kétli, hogy éppen arra haladnának el, azért eljátszik a gondolattal. Fél füllel persze figyel a háta mögé is, de nem akar mindenbe beleszólni, így csak kivárja amíg akad egy hely arra, hogy szólhasson.*
-Akkor abban egyetértünk, hogy először is el akarunk fogni egy jól informált orkok és kiszedni belőle mindent. Az, hogy utána mit kezdünk azzal amit meg tudunk szerintem is attól függ majd, hogy mi lesz az. Ha többet tudunk leülünk és megbeszéljük a részleteket a tábortűz mellett. Ez megfelel mindenkinek?
*A kérdést úgy teszi fel, mint egy igazi parancsnok, érződhet benne, hogy szeretne rá kapni egy igen vagy egy nem választ a társaságtól.*
-A tanács meg bassza meg magát, akad rajtuk kívül elég tisztességes és derék legény e vidéken, hogy ne hagyjuk holmi orkoknak, hogy fenyegessék a világunkat.
*Majd Ettvallder felé fordul.*
-Igazad van, legyünk résen. Már nem otthon vagyunk, bármikor jöhet valami váratlan.
*Bólint is hozzá, majd körbehordozza tekintetét a többieken, mielőtt visszatérne lova hátán Naesala mellé, hogy kémlelje a vidéket maguk előtt. Ebben egyébként kutyája is jó szolgálatot tesz, aki zokszó nélkül, felfelé hegyesedő fülekkel és éles tekintettel pásztázza a szántók vidékét Bredoc lova mellett.*
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:00:55
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:00:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Olyan ez a csata is, melyről az ő gyermekkorában legendákat zengtek. És akadnak bőven hősök is a csatatéren, csak legyen, ki megénekelje a végén a diadalt.
A szemközti had, legalábbis az ő ellenük felvonuló nem tűnik sokkal nagyobbnak, mint az övék, ha persze nem nézi az ember a háttérben meghúzódó íjászokat. Még arra is van lehetősége, hogy oldalra pillantson. Látja a túlerővel küzdő parasztokat, ám szívét melengeti a tudat, hogy egy kis szerencsével, na meg az Ősök segítségével csak egy kis ideig kell még kibírniuk.
Hamar eszmél a feléjük ívben szálló nyílrengetegre.*
-PAJZSOT! *Bődül el, s ha teheti, maga is előrántja sajátját. Berogyasztja térdét, a feje felé emeli kerek fapajzsát, majd majd megvárja, míg a kegyetlen koppanások elmúlnak.*
-Gyerünk! Előre! Öljünk orkokat! Legyen készenlétben a pajzs! *Számít még egy íjzáporra, mielőtt elérik az ellent. Ők is közelednek, így talán megússzák a következő nyílvesszőhadat. Amennyiben elérik az ellent, úgy a pajzsot eldobva emeli magasba a kardját, hogy lesújthasson az ellenfelekre lángoló pengéjével, s teszi ezt meg újra, ha teheti. Ugyanakkor borostyán tekintetével rögtön a vezért célozza. Keresi, s azt is, hogyan férhet hozzá legkönnyebben. Kell lennie itt valakinek, ki vezeti e hadakat.*
//Középhad//
*Olyan ez a csata is, melyről az ő gyermekkorában legendákat zengtek. És akadnak bőven hősök is a csatatéren, csak legyen, ki megénekelje a végén a diadalt.
A szemközti had, legalábbis az ő ellenük felvonuló nem tűnik sokkal nagyobbnak, mint az övék, ha persze nem nézi az ember a háttérben meghúzódó íjászokat. Még arra is van lehetősége, hogy oldalra pillantson. Látja a túlerővel küzdő parasztokat, ám szívét melengeti a tudat, hogy egy kis szerencsével, na meg az Ősök segítségével csak egy kis ideig kell még kibírniuk.
Hamar eszmél a feléjük ívben szálló nyílrengetegre.*
-PAJZSOT! *Bődül el, s ha teheti, maga is előrántja sajátját. Berogyasztja térdét, a feje felé emeli kerek fapajzsát, majd majd megvárja, míg a kegyetlen koppanások elmúlnak.*
-Gyerünk! Előre! Öljünk orkokat! Legyen készenlétben a pajzs! *Számít még egy íjzáporra, mielőtt elérik az ellent. Ők is közelednek, így talán megússzák a következő nyílvesszőhadat. Amennyiben elérik az ellent, úgy a pajzsot eldobva emeli magasba a kardját, hogy lesújthasson az ellenfelekre lángoló pengéjével, s teszi ezt meg újra, ha teheti. Ugyanakkor borostyán tekintetével rögtön a vezért célozza. Keresi, s azt is, hogyan férhet hozzá legkönnyebben. Kell lennie itt valakinek, ki vezeti e hadakat.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-01 12:37:07
Üzenet elküldve: 2025-12-01 12:37:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
* Emberére – mármint orkjára – talált a csatatéren. A lövéstől nem remélt sokat, és nagyjából épp annyit is ért el vele. A hatalmas ork támadásba lendül, amit Morwon nem szeretne megvárni, próbál még azelőtt egy igen érdekes taktikát alkalmazni. Tar'khog fekete pengéjével nem a hatalmas vadállatot veszi célba, hanem a földet. *
– Buta ork! Vasöklű nem hal meg! * Ordítja közben az orknak. *
– Vasöklű erős! * Noha ezzel átadja a kezdeményezés lehetőségét a Porlasztónak – ami az erejét elnézve végzetes is lehet –, a továbbiakban remélhetőleg a Szellemek védelmét élvezheti majd. Ha minden úgy történik, ahogy a Sajtmester tanításai szerint történnie kell, a korábban a kardba ültetett varázslat felszabadul, és a közelében lévők érzékelhetik a gravitáció megváltozását – még, ha nem is tudják ilyen pontosan körülírni a történéseket. Morwon se érti, mi és hogyan történik, de nem is akarja ennél jobban megérteni a világot. A lényeg, hogy a Szellemek segítenek majd a harcban, kiváltképp az őt érő támadások eltérítésében. Ez igazán hasznos dolog egy harc során, főleg, ha az ellenség túlerőben van.
Természetesen nem bízza magát teljesen a Szellemek kegyeire, egyúttal meg is próbál kitérni az ork támadása elől. Talán a földet érő támadással sikerül is megzavarnia a behemótot. A szeme sarkából észreveszi, hogy társaságuk adódik – mindkét oldalról. *
– A lábát szurkáld! * Javasolja a parasztnak vagy parasztoknak, akik esetlegesen úgy gondolják, szeretnének segíteni a küzdelemben. Jóllehet, a lábat érő támadások nem halálosak, de annál idegesítőbbek lehetnek a Porlasztó számára. Morwon maga szeretné lecsapni a fejét, hogyha erre lehetősége adódik. Kevés az esély rá, hogy bárki el akarná venni tőle ezt a dicsőséget, hiszen talán ő az egyetlen, aki felér odáig. *
//Jobbszárny//
* Emberére – mármint orkjára – talált a csatatéren. A lövéstől nem remélt sokat, és nagyjából épp annyit is ért el vele. A hatalmas ork támadásba lendül, amit Morwon nem szeretne megvárni, próbál még azelőtt egy igen érdekes taktikát alkalmazni. Tar'khog fekete pengéjével nem a hatalmas vadállatot veszi célba, hanem a földet. *
– Buta ork! Vasöklű nem hal meg! * Ordítja közben az orknak. *
– Vasöklű erős! * Noha ezzel átadja a kezdeményezés lehetőségét a Porlasztónak – ami az erejét elnézve végzetes is lehet –, a továbbiakban remélhetőleg a Szellemek védelmét élvezheti majd. Ha minden úgy történik, ahogy a Sajtmester tanításai szerint történnie kell, a korábban a kardba ültetett varázslat felszabadul, és a közelében lévők érzékelhetik a gravitáció megváltozását – még, ha nem is tudják ilyen pontosan körülírni a történéseket. Morwon se érti, mi és hogyan történik, de nem is akarja ennél jobban megérteni a világot. A lényeg, hogy a Szellemek segítenek majd a harcban, kiváltképp az őt érő támadások eltérítésében. Ez igazán hasznos dolog egy harc során, főleg, ha az ellenség túlerőben van.
Természetesen nem bízza magát teljesen a Szellemek kegyeire, egyúttal meg is próbál kitérni az ork támadása elől. Talán a földet érő támadással sikerül is megzavarnia a behemótot. A szeme sarkából észreveszi, hogy társaságuk adódik – mindkét oldalról. *
– A lábát szurkáld! * Javasolja a parasztnak vagy parasztoknak, akik esetlegesen úgy gondolják, szeretnének segíteni a küzdelemben. Jóllehet, a lábat érő támadások nem halálosak, de annál idegesítőbbek lehetnek a Porlasztó számára. Morwon maga szeretné lecsapni a fejét, hogyha erre lehetősége adódik. Kevés az esély rá, hogy bárki el akarná venni tőle ezt a dicsőséget, hiszen talán ő az egyetlen, aki felér odáig. *
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-01 11:45:24
Üzenet elküldve: 2025-12-01 11:45:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
* Mindenki nagyon komoly, ami szórakoztatja a tündért. Tisztában van azért azzal a ténnyel, hogy talán a fogát ő is ezen a kockázatos utazáson ott hagyja, de bízik Teysusban. Talán csak az nyugtalanítja, hogy Teysus szeret más kárán jót nevetni. Ahogy ő látja, azért az exvárosőrök szépen egybe tömörülnek. A tervezési fázis még mindig elég zavarosnak tűnik. Nem is tudja a tündér, hogy mit reméljen. Annak viszont kifejezetten örül, hogy nincsen igazán főnök itt. Nem szeret utasításokat végrehajtani, csak mert valaki főnök és azt mondta. Persze ha élesedik a helyzet, ő rá fogja bízni a vezetés a fegyverrel hadonászókra. Viszont neki még van egy dolga. Előre megy Ettvaldlder mellé és a befejezte a mondókáját, akkor leszólítja.*
- Csak egy szóra zavarnálak. Tudod én nekem van egy feladatom, hogy összegyűjtsem az Arthenior városában lévő Teysus hívőket. Mivel esélyes lehet, hogy valaki elpatkol itt ma, ezért megkérdezném tőled. Hiszel Teysusban? Nem kell fanatikus hit, vagy ilyesmi.* A választól függetlenül a következőt mondja még neki Alesian.*
- Próbáld meg nem kinyíratni magad.* Ezután vigyorogva lemarad tőle a tündér. Mykaelt veszi most célba, akit úgymond a riválisának tart.*
- Hé haver!* Szól neki oda, hogy csak ő hallhassa.*
- A többiek elég karót nyelt alaknak tűnnek. Szóval mit gondolsz a csajról?* Biccent a tündér Naelsala felé.*
- Szerintem jó segge van, mint két érett barack. Biztos édes és lédús.* Áradozik róla, miközben halad a férfi mellett.*
* Mindenki nagyon komoly, ami szórakoztatja a tündért. Tisztában van azért azzal a ténnyel, hogy talán a fogát ő is ezen a kockázatos utazáson ott hagyja, de bízik Teysusban. Talán csak az nyugtalanítja, hogy Teysus szeret más kárán jót nevetni. Ahogy ő látja, azért az exvárosőrök szépen egybe tömörülnek. A tervezési fázis még mindig elég zavarosnak tűnik. Nem is tudja a tündér, hogy mit reméljen. Annak viszont kifejezetten örül, hogy nincsen igazán főnök itt. Nem szeret utasításokat végrehajtani, csak mert valaki főnök és azt mondta. Persze ha élesedik a helyzet, ő rá fogja bízni a vezetés a fegyverrel hadonászókra. Viszont neki még van egy dolga. Előre megy Ettvaldlder mellé és a befejezte a mondókáját, akkor leszólítja.*
- Csak egy szóra zavarnálak. Tudod én nekem van egy feladatom, hogy összegyűjtsem az Arthenior városában lévő Teysus hívőket. Mivel esélyes lehet, hogy valaki elpatkol itt ma, ezért megkérdezném tőled. Hiszel Teysusban? Nem kell fanatikus hit, vagy ilyesmi.* A választól függetlenül a következőt mondja még neki Alesian.*
- Próbáld meg nem kinyíratni magad.* Ezután vigyorogva lemarad tőle a tündér. Mykaelt veszi most célba, akit úgymond a riválisának tart.*
- Hé haver!* Szól neki oda, hogy csak ő hallhassa.*
- A többiek elég karót nyelt alaknak tűnnek. Szóval mit gondolsz a csajról?* Biccent a tündér Naelsala felé.*
- Szerintem jó segge van, mint két érett barack. Biztos édes és lédús.* Áradozik róla, miközben halad a férfi mellett.*
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-01 10:30:58
Üzenet elküldve: 2025-12-01 10:30:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
* A tanács által keltett bizalmuk egyértelmű, ám nem a félvér feladata, hogy megváltoztassa a többiek nézetét az igazságról. *
- A tanácsnak most tele a keze a nemesség kielégítésével. Nem csodálkoznék, ha a kincstár csak árnyéka lenne egykori önmagának. Sok jó ember is odaveszett a sárvárosi ütközeten, csakhogy legyen egy helyük, amit újra otthonuknak hívhatnak.
* Fejét sokatmondó csalódottsággal rázza meg. Az már az elején egyértelmű volt, hogy a tanács teljesen más prioritási listát követ, ám sokat nem tud csinálni ellene. Ha túl sokáig bökdösik a téli álmot alvó medvét, az bizony felébred, s újból elüldözi a nemeseket. A feltételezett célra egy apró mosoly kerül az arcára. *
- Üvölthetnénk fel alá a közeledő veszélyről, de sokat nem érnénk el vele. Ha nem is mi vagyunk a Arthenior utolsó védőbástyái, a vonalak mögött több dologra is fényt tudunk deríteni. Engem például az érdekelne, hogy miért pont most?
* Mégis mi változhatott a múlthoz képest, hogy újfent fegyvert ragadjanak, és emelt fővel romboljanak. Mykael kérdésére egyik szemöldökét megemeli. Valóban nem beszéltek parancsnoki sorrendet. Néhány pillanat erejéig elnémul, szemével pedig a cipőjét figyeli. Kisvártatva felpillant és folytatja. *
- Ha tapasztalatot nézünk, akkor gondolom az ex parancsnok szava lesz a mérvadó. De mivel nem igazán kapsz zsoldot ezért a munkáért, így minden parancs egy jó tanács. Egy jó tanács, ami megmentheti az életedet is.
* Fejével bök az előttük utazó Bredocra. Ha minden jól megy, úgy nincs szükségük közvetlen parancsnokra. Egyébként sem tűnik olyannak a bagázs, akik az első problémás pillanatra eldobnák a fejüket*
- Mindenekelőtt a felderítést tartanám a legfontosabbnak. Egyelőre még a sötétben tapogatózunk morzsaszemek után. Az első jól informált ork után eldöntjük, hogy mi élvez prioritást. Ahogy mondod, lehetőségünk sok van, legalábbis csak most látszik soknak. Az is lehet, hogy már most csapdába sétálunk. Szóval legyünk résen.
* Innentől a félvér is felveszi a komorabb arcát. A szántótól szint egy köpésre van a puszta, ahol ezek a bestiák táboroznak, így nem lepődne meg, ha találna már átvett falut. Keze a kardján, szeme az utat figyeli. *
* A tanács által keltett bizalmuk egyértelmű, ám nem a félvér feladata, hogy megváltoztassa a többiek nézetét az igazságról. *
- A tanácsnak most tele a keze a nemesség kielégítésével. Nem csodálkoznék, ha a kincstár csak árnyéka lenne egykori önmagának. Sok jó ember is odaveszett a sárvárosi ütközeten, csakhogy legyen egy helyük, amit újra otthonuknak hívhatnak.
* Fejét sokatmondó csalódottsággal rázza meg. Az már az elején egyértelmű volt, hogy a tanács teljesen más prioritási listát követ, ám sokat nem tud csinálni ellene. Ha túl sokáig bökdösik a téli álmot alvó medvét, az bizony felébred, s újból elüldözi a nemeseket. A feltételezett célra egy apró mosoly kerül az arcára. *
- Üvölthetnénk fel alá a közeledő veszélyről, de sokat nem érnénk el vele. Ha nem is mi vagyunk a Arthenior utolsó védőbástyái, a vonalak mögött több dologra is fényt tudunk deríteni. Engem például az érdekelne, hogy miért pont most?
* Mégis mi változhatott a múlthoz képest, hogy újfent fegyvert ragadjanak, és emelt fővel romboljanak. Mykael kérdésére egyik szemöldökét megemeli. Valóban nem beszéltek parancsnoki sorrendet. Néhány pillanat erejéig elnémul, szemével pedig a cipőjét figyeli. Kisvártatva felpillant és folytatja. *
- Ha tapasztalatot nézünk, akkor gondolom az ex parancsnok szava lesz a mérvadó. De mivel nem igazán kapsz zsoldot ezért a munkáért, így minden parancs egy jó tanács. Egy jó tanács, ami megmentheti az életedet is.
* Fejével bök az előttük utazó Bredocra. Ha minden jól megy, úgy nincs szükségük közvetlen parancsnokra. Egyébként sem tűnik olyannak a bagázs, akik az első problémás pillanatra eldobnák a fejüket*
- Mindenekelőtt a felderítést tartanám a legfontosabbnak. Egyelőre még a sötétben tapogatózunk morzsaszemek után. Az első jól informált ork után eldöntjük, hogy mi élvez prioritást. Ahogy mondod, lehetőségünk sok van, legalábbis csak most látszik soknak. Az is lehet, hogy már most csapdába sétálunk. Szóval legyünk résen.
* Innentől a félvér is felveszi a komorabb arcát. A szántótól szint egy köpésre van a puszta, ahol ezek a bestiák táboroznak, így nem lepődne meg, ha találna már átvett falut. Keze a kardján, szeme az utat figyeli. *
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-30 23:17:45
Üzenet elküldve: 2025-11-30 23:17:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ahol egy ajtó bezárul//
~ Kifúj, beszív, bal jobb bal. ~
* Nem Csorbaáll az egyetlen, akinek mantráznia kell ahhoz, hogy a lábai előrébb vigyék. Bár fizikumát tekintve nem szégyenkezik, azért a sok súly eléggé húzza már lefelé a vállát, és remegnek a combizmai is. *
- Fújni jó. Pihenjünk. * Dörreni, és azzal a lendülettel le is huppan a seggére. Jól esik neki ülni, ahogy a láncing csörgése elhal, fajtársára kezd figyelni. *
- Igazból nemt'om, hogy mit akart, sose figyeltem. * Válaszol őszintén, tekerve egyet a nyakát, hogy visszanézzen arra, amerre jöttek. *
- De nem volt izé. Hogyishíjják. Szimplatik kuss. * Gondolkodik felidézve a korábbi beszédeket, és viselkedést, amit látott és hallott. * Szerintem nem is akar az semmitsenem. Csak harcolni, mint az összes többi. Attól, hogy cicomázza a szavait, még ugyan olyan büdöset böfög, mint mi. * Teszi még hozzá, ahogy a menekülő legényt után néz. *
- Szerintem félnek tőlünk. Mások vagyunk. A más ijesztő. * Gondolkodik tovább, a fejét csóválva, elengedve a füle mellett azt, hogy nem várnak tőle választ. *
- Én is félek tőlük. Sokan vannak. A sok veszélyes. * Vallja még be, most, hogy ketten vannak, nem olyan erős a szégyen, amikor őszintén az érzéseiről beszél. *
- Szerinted befogadnak? Én nagy erős. Te kicsi okos. Hasznosak.
~ Kifúj, beszív, bal jobb bal. ~
* Nem Csorbaáll az egyetlen, akinek mantráznia kell ahhoz, hogy a lábai előrébb vigyék. Bár fizikumát tekintve nem szégyenkezik, azért a sok súly eléggé húzza már lefelé a vállát, és remegnek a combizmai is. *
- Fújni jó. Pihenjünk. * Dörreni, és azzal a lendülettel le is huppan a seggére. Jól esik neki ülni, ahogy a láncing csörgése elhal, fajtársára kezd figyelni. *
- Igazból nemt'om, hogy mit akart, sose figyeltem. * Válaszol őszintén, tekerve egyet a nyakát, hogy visszanézzen arra, amerre jöttek. *
- De nem volt izé. Hogyishíjják. Szimplatik kuss. * Gondolkodik felidézve a korábbi beszédeket, és viselkedést, amit látott és hallott. * Szerintem nem is akar az semmitsenem. Csak harcolni, mint az összes többi. Attól, hogy cicomázza a szavait, még ugyan olyan büdöset böfög, mint mi. * Teszi még hozzá, ahogy a menekülő legényt után néz. *
- Szerintem félnek tőlünk. Mások vagyunk. A más ijesztő. * Gondolkodik tovább, a fejét csóválva, elengedve a füle mellett azt, hogy nem várnak tőle választ. *
- Én is félek tőlük. Sokan vannak. A sok veszélyes. * Vallja még be, most, hogy ketten vannak, nem olyan erős a szégyen, amikor őszintén az érzéseiről beszél. *
- Szerinted befogadnak? Én nagy erős. Te kicsi okos. Hasznosak.
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-30 21:01:44
Üzenet elküldve: 2025-11-30 21:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol egy ajtó bezárul//
~Beszív, kifúj, jobb láb bal láb, beszív, kifúj, jobb láb bal láb.~
*Ezt kántálja magában, miközben ritmikusan haladnak előre társával a szántóföldek vidékén. Szükséges a légzésére figyelnie, mert eléggé kifáradt már a hosszú menetelés miatt, de nem akar túl gyengének látszani. Egy ponton azonban kénytelen megállni, mert már nem tudja tettetni, hogy nehezen kap levegőt.*
-Bocsáss meg, de fújhatnánk egyet? Rég nem mentem ennyit egyhuzamban.
*Szégyenérzetét igyekszik elfedni egy halk kuncogással, miközben méretes hasára csap. Azt nem is említi, hogy a combjai is kidörzsölték már egymást, és a tökeit egyszerűen nem tudja úgy igazgatni, hogy kényelmes maradjon.*
-Isteni szerencse, hogy legalább nincs ránk forróság.
*Akkor biztosan ki sem mozdulna egy hűs fogadóból. Közben megnézi magának a tájat is, szép kis vidéknek gondolja, nem is fér a fejébe, hogy miért akarná ezt bárki csak úgy feldúlni, hogy mi a fenét érhetnének el vele nem fér a fejébe.*
-Tudod azért meghökkentő, ahogy azok a barbárok az erődben tervezgették a mindenféle brutális támadást. Úgy értem *Nagy levegőt vesz és sóhajt, hogy tudjon beszélni.* hosszútávon mit akarnak vajon elérni vele? Nem kerek nekem az egész, hogy mit is akar ez a Vádló, azon túl hogy vádolni, höhhöh.
*Az agyarai ki-ki villannak a maszkja alól miközben röhög. Épp akkor halad el mellettük egy parasztlegény, aki egy jól megrakott kordéval kínlódik. Meglehetősen csúnyán néz a párosra, mielőtt gyorsan tova igyekezne.*
-Jó napot, kedves uram!
*Kiáltja utána Ogi, de mindhiába, szomorúan könyveli el magában, hogy ez is megijedt tőlük.*
-Szerinted emiatt néznek ki ennyire?
*Mutatóujjával a koponyára mutat amit a fején hord.*
-Ne is válaszolj.
*Teszi hozzá, hisz tudja jól a választ. Még egy nagy levegőt vesz, felegyenesedik és összeszedi magát, hogy ne tartsa tovább fel az útjukat. Sokat segített ez a kis pihenő.*
~Beszív, kifúj, jobb láb bal láb, beszív, kifúj, jobb láb bal láb.~
*Ezt kántálja magában, miközben ritmikusan haladnak előre társával a szántóföldek vidékén. Szükséges a légzésére figyelnie, mert eléggé kifáradt már a hosszú menetelés miatt, de nem akar túl gyengének látszani. Egy ponton azonban kénytelen megállni, mert már nem tudja tettetni, hogy nehezen kap levegőt.*
-Bocsáss meg, de fújhatnánk egyet? Rég nem mentem ennyit egyhuzamban.
*Szégyenérzetét igyekszik elfedni egy halk kuncogással, miközben méretes hasára csap. Azt nem is említi, hogy a combjai is kidörzsölték már egymást, és a tökeit egyszerűen nem tudja úgy igazgatni, hogy kényelmes maradjon.*
-Isteni szerencse, hogy legalább nincs ránk forróság.
*Akkor biztosan ki sem mozdulna egy hűs fogadóból. Közben megnézi magának a tájat is, szép kis vidéknek gondolja, nem is fér a fejébe, hogy miért akarná ezt bárki csak úgy feldúlni, hogy mi a fenét érhetnének el vele nem fér a fejébe.*
-Tudod azért meghökkentő, ahogy azok a barbárok az erődben tervezgették a mindenféle brutális támadást. Úgy értem *Nagy levegőt vesz és sóhajt, hogy tudjon beszélni.* hosszútávon mit akarnak vajon elérni vele? Nem kerek nekem az egész, hogy mit is akar ez a Vádló, azon túl hogy vádolni, höhhöh.
*Az agyarai ki-ki villannak a maszkja alól miközben röhög. Épp akkor halad el mellettük egy parasztlegény, aki egy jól megrakott kordéval kínlódik. Meglehetősen csúnyán néz a párosra, mielőtt gyorsan tova igyekezne.*
-Jó napot, kedves uram!
*Kiáltja utána Ogi, de mindhiába, szomorúan könyveli el magában, hogy ez is megijedt tőlük.*
-Szerinted emiatt néznek ki ennyire?
*Mutatóujjával a koponyára mutat amit a fején hord.*
-Ne is válaszolj.
*Teszi hozzá, hisz tudja jól a választ. Még egy nagy levegőt vesz, felegyenesedik és összeszedi magát, hogy ne tartsa tovább fel az útjukat. Sokat segített ez a kis pihenő.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-30 16:27:20
Üzenet elküldve: 2025-11-30 16:27:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A Szántóföldekre érve a félvér kissé dideregve húzza össze magán a kabátját. Az a nyavalyás téli szél errefelé akadálytalanul tud végigfutni a lankák között, a síkságon semmi nem állja útját. Mindig megfeledkezik arról, mennyivel hidegebb van errefelé, mint a városban, kicsit átkozza is magát magában, hogy nem öltözött fel ennél jobban.
A földek némelyikén dér csillog, máshol már csak a kopár barázdák húzódnak. Messzebb tanyák füstje száll, csűrök tornyosulnak a dombok szélén, különösebben a helyiek nem vesznek róla tudomást. A karavánút mellett épp egy megrakott szekér áll meg pihenni, egy vastag kendőbe bugyolált fickó épp az egyik ló kantárját igazítja. Tétován ugyan, de szóba elegyedik vele, s hatalmas szerencséjére hamar megegyeznek, hogy elviszi őt a Kikötőig.
Ügyetlenül a szekérre kapaszkodik majd fészkelődik egy darabig két zsák között, amíg nagyjából kényelembe nem helyezi magát. Nem egy csipkézett aranyhintó, de még mindig jobb, mint még tizenöt mérföldet talpalni ebben az időben. Ahogy megindulnak a fagyos úton, a földek lassan elmaradnak mögöttük, s hamarosan kicsit el is nyomja az álom.*
A földek némelyikén dér csillog, máshol már csak a kopár barázdák húzódnak. Messzebb tanyák füstje száll, csűrök tornyosulnak a dombok szélén, különösebben a helyiek nem vesznek róla tudomást. A karavánút mellett épp egy megrakott szekér áll meg pihenni, egy vastag kendőbe bugyolált fickó épp az egyik ló kantárját igazítja. Tétován ugyan, de szóba elegyedik vele, s hatalmas szerencséjére hamar megegyeznek, hogy elviszi őt a Kikötőig.
Ügyetlenül a szekérre kapaszkodik majd fészkelődik egy darabig két zsák között, amíg nagyjából kényelembe nem helyezi magát. Nem egy csipkézett aranyhintó, de még mindig jobb, mint még tizenöt mérföldet talpalni ebben az időben. Ahogy megindulnak a fagyos úton, a földek lassan elmaradnak mögöttük, s hamarosan kicsit el is nyomja az álom.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-30 01:48:04
Üzenet elküldve: 2025-11-30 01:48:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásról a szántóföldekre ér, innen tudja is az utat a kikötő felé. Most azonban reméli, hogy ténylegesen a dokkokhoz fog jutni, hisz reményei szerint el tud majd csípni ott egy hajót, ami elviheti egy kis felfedező útra a közeli szigetek egyikére. Szeretne feljegyezni néhány élőlényt, megvizsgálni a növényeket, és talán pár új varázslatot is kipróbálna, amiket nemrég sikerült megtanulnia, azonban még nem volt alkalma használni az új igéket. Talán majd most eljöhet a megfelelő pillanat, ha pedig nem, úgy megteremti majd azt.*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-29 23:04:57
Üzenet elküldve: 2025-11-29 23:04:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Míg két oldalukon összeérnek már a csatázó felek, az orkok középhada még mindig csak lassú kocogással közelít az ellenség felé. Druhuult hajtja a vére a harcba, de próbál uralkodni magán, hogy ne nyargaljon előre wargján.
Az eső kövérebb cseppekben és sűrűbben kezd esni. A Vérklánok törzsfője bölcsen felismeri, hogy ez nem kedvez nekik, hiszen csúszóssá teheti a füves rétet a rohamozáshoz. Na meg ott caplat nyomukban többszáz ork íjász, akiknek idővel elronthatja a célzást a zápor. Így felkiált.*
- ROHAAAM!
*és ezzel ő maga meg is lódul. Nyomában négyszáz elszánt ork üvölt fel és indul valós rohamra úgy, hogy csak úgy remeg tőlük a talaj. De a hátramaradt, íjászokat védő század is felgyorsít, nem beszélve az íjászokról.
Az ork íjászok parancsnoka hamarosan megállítja a célbalövőket, kíséretük kelletlenül szintén megáll.*
- Nyilat szegezz! Célra emeld! Tartsd! Tűz!
*harsan a vezényszó, és háromszáz, vegyesen fém- vagy fahegyű nyílvessző kezdi meg íves útját a tharg középhad irányába.
Yagnar Rhagodar lángoló karddal és megingathatatlan magabiztossággal áll a hadai élén. Kiállása és lelkesítő beszéde lelket önt azokba, akiket a közeledő ork tenger megrettentett. Brennus kürtje felcsendül, és minden tharg vére felpezsdül. Hirtelen eltelnek hittel, erővel, küldetéstudattal, és a gondolat, hogy itt végezhetik a csatatéren, hirtelenjében távolinak, nehezen elképzelhetőnek tűnik. Büszkén és tettrekészen menetelnek Yagnar nyomában.
A tharg vezér hamarosan láthatja, ahogyan a közeledő ork hadak fölött sötét felhő támad és megkezdi emelkedését az ég felé, majd pályája csúcsán lezúdul. A nyílzápor az, ami akadálytalanul árad feléjük. Körülötte jobbra-balra csapódnak be a nyilak, némelyik egészen közel, de őt magát egyik se éri el.
Karheia Rhagodar elszántan menetel az ork hadak felé. Saját mantrájából merít erőt, de Yagnar kürtszava az ő lelkét is éppúgy megacélozza, mint minden thargét.
Ő is látja a nyilak felhőjét, mely olyan sűrű, hogy védekezni ellene nem igazán lehetséges, a vak végzet, a sors, talán az istenek döntik majd el, hogy kit találnak el és kit nem.
Karheliának nincs olyan szerencséje, mint sokaknak, mert az egyik nyílvessző úgy csapódik száll felé, mintha a sors is neki szánta volna.
Kayaerr Horgadar Yagnar nyomában halad az ellenség felé. A kürtszó lelket önt belé, ami segít úrrá lenni a rohamozó orkoktól rengő talaj, és az eget elfeketítő nyílzápor látványa okozta félelmen. Őt, csakúgy mint vezérét, elkerülik a nyilak, de körülötte többen fájdalmasan nyögnek fel.
Mire az utolsó nyíl is talajt, páncélt, pajzsot vagy húst ér, sokan sértetlenül, mások kisebb nagyobb sérülésekkel folytatják a menetelést az orkok felé. Azonban 22 tharg harcos számára a harc itt ér véget. Többségük már halott, páran perceken belül azok lesznek, míg egy-kettő talán kihúzza addig, hogy a harc végeztével még meg lehessen menteni az életét.*
//Középhad//
*Míg két oldalukon összeérnek már a csatázó felek, az orkok középhada még mindig csak lassú kocogással közelít az ellenség felé. Druhuult hajtja a vére a harcba, de próbál uralkodni magán, hogy ne nyargaljon előre wargján.
Az eső kövérebb cseppekben és sűrűbben kezd esni. A Vérklánok törzsfője bölcsen felismeri, hogy ez nem kedvez nekik, hiszen csúszóssá teheti a füves rétet a rohamozáshoz. Na meg ott caplat nyomukban többszáz ork íjász, akiknek idővel elronthatja a célzást a zápor. Így felkiált.*
- ROHAAAM!
*és ezzel ő maga meg is lódul. Nyomában négyszáz elszánt ork üvölt fel és indul valós rohamra úgy, hogy csak úgy remeg tőlük a talaj. De a hátramaradt, íjászokat védő század is felgyorsít, nem beszélve az íjászokról.
Az ork íjászok parancsnoka hamarosan megállítja a célbalövőket, kíséretük kelletlenül szintén megáll.*
- Nyilat szegezz! Célra emeld! Tartsd! Tűz!
*harsan a vezényszó, és háromszáz, vegyesen fém- vagy fahegyű nyílvessző kezdi meg íves útját a tharg középhad irányába.
Yagnar Rhagodar lángoló karddal és megingathatatlan magabiztossággal áll a hadai élén. Kiállása és lelkesítő beszéde lelket önt azokba, akiket a közeledő ork tenger megrettentett. Brennus kürtje felcsendül, és minden tharg vére felpezsdül. Hirtelen eltelnek hittel, erővel, küldetéstudattal, és a gondolat, hogy itt végezhetik a csatatéren, hirtelenjében távolinak, nehezen elképzelhetőnek tűnik. Büszkén és tettrekészen menetelnek Yagnar nyomában.
A tharg vezér hamarosan láthatja, ahogyan a közeledő ork hadak fölött sötét felhő támad és megkezdi emelkedését az ég felé, majd pályája csúcsán lezúdul. A nyílzápor az, ami akadálytalanul árad feléjük. Körülötte jobbra-balra csapódnak be a nyilak, némelyik egészen közel, de őt magát egyik se éri el.
Karheia Rhagodar elszántan menetel az ork hadak felé. Saját mantrájából merít erőt, de Yagnar kürtszava az ő lelkét is éppúgy megacélozza, mint minden thargét.
Ő is látja a nyilak felhőjét, mely olyan sűrű, hogy védekezni ellene nem igazán lehetséges, a vak végzet, a sors, talán az istenek döntik majd el, hogy kit találnak el és kit nem.
Karheliának nincs olyan szerencséje, mint sokaknak, mert az egyik nyílvessző úgy csapódik száll felé, mintha a sors is neki szánta volna.
Kayaerr Horgadar Yagnar nyomában halad az ellenség felé. A kürtszó lelket önt belé, ami segít úrrá lenni a rohamozó orkoktól rengő talaj, és az eget elfeketítő nyílzápor látványa okozta félelmen. Őt, csakúgy mint vezérét, elkerülik a nyilak, de körülötte többen fájdalmasan nyögnek fel.
Mire az utolsó nyíl is talajt, páncélt, pajzsot vagy húst ér, sokan sértetlenül, mások kisebb nagyobb sérülésekkel folytatják a menetelést az orkok felé. Azonban 22 tharg harcos számára a harc itt ér véget. Többségük már halott, páran perceken belül azok lesznek, míg egy-kettő talán kihúzza addig, hogy a harc végeztével még meg lehessen menteni az életét.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-29 02:18:35
Üzenet elküldve: 2025-11-29 02:18:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Rorkir teljes erejével veti magát az ellenség soraiba, s a külső szemlélőnek úgy tűnhet, mint a barbár egyszerűen erre teremtetett volna. Mintha itt élne igazán, csak úgy ragyog, már ha a vértől iszamós ábrázatát annak lehet nevezni. A szíve a fülében tombol, s alig van ideje maga körül körbe nézni, hisz figyelmét most az ellenség végeláthatatlan áradata köti le. Tudja, hogy nekik kell időt nyerniük Yagnaréknak, tudja, hogy senki nincs itt rajtuk kívül, nekik kell kitartaniuk. Azzal pedig végképp tisztában van, hogy a parasztok ugyan bátrak, de még ha erejükön felül is küzdenek szükségük van valakire, aki vezeti őket, akire felnézhetnek, akiben hihetnek, ez pedig jelenleg Rorkir maga. Talán ez az erő vezetheti, mikor az első orkot kettéhasítja hatalmas pengéjével, majd még kettőt sorban ahogy jönnek egymás után, s csak a negyedikben állapodik meg végül. Megállni azonban nincs a lehetőségei között, tombolnia kell, dühöngenie kell, minden csepp erőt ki kell facsarnia magából, hogy a körülötte lévőkben tartani tudja a lelket, az ellenségbe pedig félelmet ültessen. Az apróbb termetű ork felé támad, így övéből előrántja tőrét, hogy azzal hárítson, hogy aztán ha sikerrel jár kardjával lesújthasson a támadóra, s ha a szellemek is úgy akarják, talán még le tud sújtani a következő szerencsétlenre is.*
-Álljuk a sarat!
*Kiáltja a mellé érkezőknek, ha van rá ideje. Bárcsak ő is atyja oldalán küzdhetne egy ekkora csatában! Egyelőre nem tud a Vasöklű felé kémlelni, csak remélni tudja, hogy birokra tud kelni az óriási orkkal.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.29 02:22:10
//Jobbszárny//
*Rorkir teljes erejével veti magát az ellenség soraiba, s a külső szemlélőnek úgy tűnhet, mint a barbár egyszerűen erre teremtetett volna. Mintha itt élne igazán, csak úgy ragyog, már ha a vértől iszamós ábrázatát annak lehet nevezni. A szíve a fülében tombol, s alig van ideje maga körül körbe nézni, hisz figyelmét most az ellenség végeláthatatlan áradata köti le. Tudja, hogy nekik kell időt nyerniük Yagnaréknak, tudja, hogy senki nincs itt rajtuk kívül, nekik kell kitartaniuk. Azzal pedig végképp tisztában van, hogy a parasztok ugyan bátrak, de még ha erejükön felül is küzdenek szükségük van valakire, aki vezeti őket, akire felnézhetnek, akiben hihetnek, ez pedig jelenleg Rorkir maga. Talán ez az erő vezetheti, mikor az első orkot kettéhasítja hatalmas pengéjével, majd még kettőt sorban ahogy jönnek egymás után, s csak a negyedikben állapodik meg végül. Megállni azonban nincs a lehetőségei között, tombolnia kell, dühöngenie kell, minden csepp erőt ki kell facsarnia magából, hogy a körülötte lévőkben tartani tudja a lelket, az ellenségbe pedig félelmet ültessen. Az apróbb termetű ork felé támad, így övéből előrántja tőrét, hogy azzal hárítson, hogy aztán ha sikerrel jár kardjával lesújthasson a támadóra, s ha a szellemek is úgy akarják, talán még le tud sújtani a következő szerencsétlenre is.*
-Álljuk a sarat!
*Kiáltja a mellé érkezőknek, ha van rá ideje. Bárcsak ő is atyja oldalán küzdhetne egy ekkora csatában! Egyelőre nem tud a Vasöklű felé kémlelni, csak remélni tudja, hogy birokra tud kelni az óriási orkkal.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.29 02:22:10
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-28 13:16:16
Üzenet elküldve: 2025-11-28 13:16:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*A csata megkezdődött. A kérdés már csak az, hogy ki fog élve hazatérni. Ez a gondolat a thargokat segíti. Ők a hazájukért, otthonukért harcolnak. Míg ők megakarják szerezni azt. Még ha ez is lehet ösztönző gondolat, sajnos nem elég. Számukra sosem volt otthon a thargok földje. De a gondolat, hogy van rá lehetőség, máris értelmet ad a csatának. Habár a Hódító céljait még mindig nem tudják, ami aggasztja. Hadjáratot indíthatott volna sokkal rendezettebb hadsereggel is. Akaaruush számára inkább egy gyorsan össze verbuvált seregnek tűnik. Aminek még ennek ellenére is hatalmas ereje van. Habár még nem tűnik annak. A csatateret nem látja be, csak Gholotot látja a távolban. A szárnyuknak vele van a legnagyobb esélye a győzelemre, ezért az óriás ork védelmét tartja a legfontosabbnak. A kompániájához fordulva ugyanezt a tervet mondja.*
-Védjük Gholotot!
*Kiáltja ork nyelven.*
-Grizák és a csoportja baloldalról védje Gholotot. A mi csoportunk jobb oldalról védi.
*Így talán körbe tudják venni az óriást és Gholotnak a segítségére lehetnek. Persze az ötletet a többi orknak is mondja, hátha segítenek.*
-Goba, védjük Gholotot!
*Mondja Gobának a közös nyelven. Még őt is meglepi, hogy gondolt arra is, hátha nem ismerné a férfi az ork nyelvet. Büszke lenne magára, még dicsérné is magát, ha nem éppen egy csata közepében lennének.*
//Jobbszárny//
*A csata megkezdődött. A kérdés már csak az, hogy ki fog élve hazatérni. Ez a gondolat a thargokat segíti. Ők a hazájukért, otthonukért harcolnak. Míg ők megakarják szerezni azt. Még ha ez is lehet ösztönző gondolat, sajnos nem elég. Számukra sosem volt otthon a thargok földje. De a gondolat, hogy van rá lehetőség, máris értelmet ad a csatának. Habár a Hódító céljait még mindig nem tudják, ami aggasztja. Hadjáratot indíthatott volna sokkal rendezettebb hadsereggel is. Akaaruush számára inkább egy gyorsan össze verbuvált seregnek tűnik. Aminek még ennek ellenére is hatalmas ereje van. Habár még nem tűnik annak. A csatateret nem látja be, csak Gholotot látja a távolban. A szárnyuknak vele van a legnagyobb esélye a győzelemre, ezért az óriás ork védelmét tartja a legfontosabbnak. A kompániájához fordulva ugyanezt a tervet mondja.*
-Védjük Gholotot!
*Kiáltja ork nyelven.*
-Grizák és a csoportja baloldalról védje Gholotot. A mi csoportunk jobb oldalról védi.
*Így talán körbe tudják venni az óriást és Gholotnak a segítségére lehetnek. Persze az ötletet a többi orknak is mondja, hátha segítenek.*
-Goba, védjük Gholotot!
*Mondja Gobának a közös nyelven. Még őt is meglepi, hogy gondolt arra is, hátha nem ismerné a férfi az ork nyelvet. Büszke lenne magára, még dicsérné is magát, ha nem éppen egy csata közepében lennének.*
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-27 20:12:22
Üzenet elküldve: 2025-11-27 20:12:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*A wargok rohama megállíthatatlanul zúg előre, igyekeznek elérni prédájukat. Csakhogy a préda nem adja oly könnyen magát, szinte egyszerre pendül megannyi húr, s nyílzápor zúdul a bestiákra.
Ugyan nem mind talál célt, de tisztességes pusztítást végeznek az íjászok, több tucat ork hullik a porba, kinek fejéből, kinek testéből, némelyeknek pedig hátasukból varázsoltak sündisznót a Thargok.
Tharasy sem rest, megcélozza a feléjük vágtató hordát. Az első nyílvessző kishíján elsuhan az egyik ork mellett, de az ősök áldása kísérheti az elfet, mert bizony az utolsó pillanatban becsapódik a vállába, a lendülettől lerántva őt a warg hátáról. Ugyan valószínűleg túlélheti, de egy darabig nem erősíti az ellenség sorait. A második lövésre viszont bemelegednek az izmai, mert a nyílvessző egyenesen egy nyurga zöldbőrű szemében állapodik meg, aki aztán tompa pufanassal ér földet, még pár társát is felborítva.
Közben az emberek oldalán a harcosok, akiket az íjászok védelmére rendeltek formációba rendeződnek, lándzsákat ragadnak kezükbe és várják a hullámot, ami nem is várat magára sokáig. A többiek hátrébb húzódnak, megfelelő helyet keresve maguknak, hogy továbbra is hasznosak tudjanak maradni. A lovasok pedig oldalra és hátra húznak, hogy lendületet szerezhessenek maguknak és oldalba kaphassák az ellenséget amint elérkezik a megfelelő pillanat.
Thaleena ha körbe néz, reszkető kezeket nem lát ugyan, ám a halál torkában botor lenne az, ki ne félne. Erős zihálást hall, a harci tűz pedig szinte kézzel fogható. A pillanat keservesen hosszúra nyúlik, mire végre a habzó szájú vadak áradata eléri őket.
Iszonyatos erővel csapódnak be, többeket el is sodornak. A hosszúéletű igyekszik megvetni a lábát, de ekkora lökést egy óriás is alig bírt volna ki, így elveszíti egyensúlyát. Szerencsére mivel okosan választott pozíciót magának, a tömegből pár erős kar megragadja, és talpra cibálja őt, így megússza néhány apró horzsolással. A harc viszont csak most kezdődik. Hamar sikerül a Thargoknak megállítaniuk, de legalábbis lelassítaniuk a rohamot, bár mindkét oldalon akadnak veszteségek bőven. Az orkokból úgy látszik több maradt meg, ám egyelőre még nem dőlt el semmi, ádáz küzdelem folyik minden talpalatnyi földért. Pajzsok törnek ketté, csizmák százai cuppog a sárban, csontok reccsennek, hörgés és jajveszékelés hallatszik mindenfelé. A levegőt az az erős, jellegzetes vérszag tölti meg. Az égbolt pedig mintha le akarna szakadni, mintha a mennydörgő istenek is figyelnék az ütközetet.
A tömeg jobb oldalán rés nyílik a sorfalban, ahol néhány warg betörni készül. Pár sorral előrébb pedig egy robusztus, buzogányos ork vérszemekkel tör elöre, parancsokat bömbölve. Ő lehet a roham parancsnoka. A lovasság készen áll, hogy oldalról kettéhasítsa az ellenség előre nyomulását. A csata dúl, és talán a Hegyvidékiek lesznek azok, kik elbillentik a mérleg nyelvét. Megpróbálhatják az alakzat jobb oldalán betörőket feltartóztatni, de akár a lovasrohamhoz is csatlakozhatnak, vagy talán a vezérforma orkot céloznák meg? Csak rajtuk áll!*
//Balszárny//
*A wargok rohama megállíthatatlanul zúg előre, igyekeznek elérni prédájukat. Csakhogy a préda nem adja oly könnyen magát, szinte egyszerre pendül megannyi húr, s nyílzápor zúdul a bestiákra.
Ugyan nem mind talál célt, de tisztességes pusztítást végeznek az íjászok, több tucat ork hullik a porba, kinek fejéből, kinek testéből, némelyeknek pedig hátasukból varázsoltak sündisznót a Thargok.
Tharasy sem rest, megcélozza a feléjük vágtató hordát. Az első nyílvessző kishíján elsuhan az egyik ork mellett, de az ősök áldása kísérheti az elfet, mert bizony az utolsó pillanatban becsapódik a vállába, a lendülettől lerántva őt a warg hátáról. Ugyan valószínűleg túlélheti, de egy darabig nem erősíti az ellenség sorait. A második lövésre viszont bemelegednek az izmai, mert a nyílvessző egyenesen egy nyurga zöldbőrű szemében állapodik meg, aki aztán tompa pufanassal ér földet, még pár társát is felborítva.
Közben az emberek oldalán a harcosok, akiket az íjászok védelmére rendeltek formációba rendeződnek, lándzsákat ragadnak kezükbe és várják a hullámot, ami nem is várat magára sokáig. A többiek hátrébb húzódnak, megfelelő helyet keresve maguknak, hogy továbbra is hasznosak tudjanak maradni. A lovasok pedig oldalra és hátra húznak, hogy lendületet szerezhessenek maguknak és oldalba kaphassák az ellenséget amint elérkezik a megfelelő pillanat.
Thaleena ha körbe néz, reszkető kezeket nem lát ugyan, ám a halál torkában botor lenne az, ki ne félne. Erős zihálást hall, a harci tűz pedig szinte kézzel fogható. A pillanat keservesen hosszúra nyúlik, mire végre a habzó szájú vadak áradata eléri őket.
Iszonyatos erővel csapódnak be, többeket el is sodornak. A hosszúéletű igyekszik megvetni a lábát, de ekkora lökést egy óriás is alig bírt volna ki, így elveszíti egyensúlyát. Szerencsére mivel okosan választott pozíciót magának, a tömegből pár erős kar megragadja, és talpra cibálja őt, így megússza néhány apró horzsolással. A harc viszont csak most kezdődik. Hamar sikerül a Thargoknak megállítaniuk, de legalábbis lelassítaniuk a rohamot, bár mindkét oldalon akadnak veszteségek bőven. Az orkokból úgy látszik több maradt meg, ám egyelőre még nem dőlt el semmi, ádáz küzdelem folyik minden talpalatnyi földért. Pajzsok törnek ketté, csizmák százai cuppog a sárban, csontok reccsennek, hörgés és jajveszékelés hallatszik mindenfelé. A levegőt az az erős, jellegzetes vérszag tölti meg. Az égbolt pedig mintha le akarna szakadni, mintha a mennydörgő istenek is figyelnék az ütközetet.
A tömeg jobb oldalán rés nyílik a sorfalban, ahol néhány warg betörni készül. Pár sorral előrébb pedig egy robusztus, buzogányos ork vérszemekkel tör elöre, parancsokat bömbölve. Ő lehet a roham parancsnoka. A lovasság készen áll, hogy oldalról kettéhasítsa az ellenség előre nyomulását. A csata dúl, és talán a Hegyvidékiek lesznek azok, kik elbillentik a mérleg nyelvét. Megpróbálhatják az alakzat jobb oldalán betörőket feltartóztatni, de akár a lovasrohamhoz is csatlakozhatnak, vagy talán a vezérforma orkot céloznák meg? Csak rajtuk áll!*
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-27 18:46:07
Üzenet elküldve: 2025-11-27 18:46:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny// //Vihar Agyar klán (innentől a két fejléc összevonva Jobbszárny alatt)//
*Az esőcseppek egyre sűrűbben potyognak, s kellemetlen folynak alá a sisakréseken és a páncélelemek találkozásánál. Hatalmasat dörren az égbolt. A vihar közelít.
A széles, magas orkok mögött azt is nehéz látni, mi van Akaaruushék előtt, de hamarosan meglátják a fehér ruhába öltözött parasztokat, ahogy feléjük szaladnak a domboldalon, lendületből. Jól kivehető a jókora barbár, ki vezeti őket, a mellette ordító óriás pedig még inkább. a szuszogó bajtársak között maguk is futva célozzák az ellent, egészen addig, amíg a két fél össze nem ütközik.
Fémes csattanások, ordítás, parancsszavak. A domboldalról lezúduló parasztok lendülete feltartóztatja az orkok első vonalát, hátrébb kényszerítve a sereget. A parasztok és az orkok első vonala összeakadni látszik. Sűrű a csata, káosznak azonban egyelőre nincs nyoma, korai még az óra ahhoz.
Az első sorokba csapódik bele Rorkir, ki igen nagy hévvel veti bele magát a küzdelembe. Megvillan a hófehér penge, s az első, elé kerülő orkot jóformán vállból kettészeli. Hamar három ugrik a helyére, ádáz vicsorral üdvözölve a Vérgőzös klán képviselőjét. A hatalmas barbár azonban nem retten; a következő suhintása kettőt is átszel közülük, a harmadik, egy apróbb fajta azonban pajzsát két kézzel maga elé emelve sikerrel hárítja a támadást. Eldobva a a pajzsot üvöltve ugrik Rorkir felé, baljában pedig szablya villan.
Morwon nyila, mivel futtában a legnagyobbat célozta, elrepül az ellenséges sereg feje felett, elkerülve kiszemelt ellenfelét is. Nagyon úgy fest azonban, Gholotot sem kell félteni. A két, hatalmas harcos hamar megtalálja magát a harcmezőn. Ez már csak azért is könnyen megy, mert a veszélyesnek tűnő alakokat úgy fest, inkább kerülik az ellenfelek, legalábbis egyelőre.*
-Te meghalni. Most! *Bömböli Gholot Morwon felé rohanva, emberméretű kalapácsát pörgetve kezében. Alighanem gyorsaságuk fogja eldönteni, ki sújthat le előbb a másikra. Morwonnak azonban már most hálásak lehetnek az első sorban küzdők; elvégre ha ő nincs bizonyára most az ő nyakukba zúdulna a böszme rémület.
Akaaruusht, Zopalt és Gobát körbeveszik a Vihar Agyar klán tagjai, s rövid úton a második vonalban találhatják magukat. Akaaruushnak módjában áll utasításokat osztani embereinek, már amennyire ez lehetséges a csata forgatagában. Bizonyára nem fogja mindenki meghallani a parancsot.
A trió tagjai eldönthetik, hogy egyelőre hátrébb húzódnak, netalán az első sorba vetik magukat. Természetesen látják a két óriási alakot vetekedni néhány lépéssel a csata sűrűjétől, ahogy a hatalmas barbárt is, aki az első vonalukat csépeli igen hatékonyan hófehér pengéjével.
A parasztok egyelőre derekasan helytállnak, a nagy tolakodásban a túlerőnek eddig nem volt lehetősége felőrölni a jobbágyokat. Csupán néhány alak zuhan ki mindkét oldalon a hadakozás közepette. Rorkir mellett a csata hevében apa s fia párosa terem. Az ifjú kezében rövidkard és egy régi, kopott fapajzs, az idősebbnél kiegyenesített kasza. Jól láthatóan igyekeznek felzárkózni a barbár mellé, mielőtt esetlegesen a túlerő felőrölné.
Morwon sem marad segítség nélkül. Egy vastag bajszú, vörös fejű alak rohan mellette, minden bizonnyal az ő ordítását igyekezvén imitálni. Kezében roppant hosszú vasvilla, s halált megvető vakmerőséggel igyekezik maga is a Porlasztó ellen törni.*
-Abcúg, Te csetresz! Aaargh!
//Jobbszárny// //Vihar Agyar klán (innentől a két fejléc összevonva Jobbszárny alatt)//
*Az esőcseppek egyre sűrűbben potyognak, s kellemetlen folynak alá a sisakréseken és a páncélelemek találkozásánál. Hatalmasat dörren az égbolt. A vihar közelít.
A széles, magas orkok mögött azt is nehéz látni, mi van Akaaruushék előtt, de hamarosan meglátják a fehér ruhába öltözött parasztokat, ahogy feléjük szaladnak a domboldalon, lendületből. Jól kivehető a jókora barbár, ki vezeti őket, a mellette ordító óriás pedig még inkább. a szuszogó bajtársak között maguk is futva célozzák az ellent, egészen addig, amíg a két fél össze nem ütközik.
Fémes csattanások, ordítás, parancsszavak. A domboldalról lezúduló parasztok lendülete feltartóztatja az orkok első vonalát, hátrébb kényszerítve a sereget. A parasztok és az orkok első vonala összeakadni látszik. Sűrű a csata, káosznak azonban egyelőre nincs nyoma, korai még az óra ahhoz.
Az első sorokba csapódik bele Rorkir, ki igen nagy hévvel veti bele magát a küzdelembe. Megvillan a hófehér penge, s az első, elé kerülő orkot jóformán vállból kettészeli. Hamar három ugrik a helyére, ádáz vicsorral üdvözölve a Vérgőzös klán képviselőjét. A hatalmas barbár azonban nem retten; a következő suhintása kettőt is átszel közülük, a harmadik, egy apróbb fajta azonban pajzsát két kézzel maga elé emelve sikerrel hárítja a támadást. Eldobva a a pajzsot üvöltve ugrik Rorkir felé, baljában pedig szablya villan.
Morwon nyila, mivel futtában a legnagyobbat célozta, elrepül az ellenséges sereg feje felett, elkerülve kiszemelt ellenfelét is. Nagyon úgy fest azonban, Gholotot sem kell félteni. A két, hatalmas harcos hamar megtalálja magát a harcmezőn. Ez már csak azért is könnyen megy, mert a veszélyesnek tűnő alakokat úgy fest, inkább kerülik az ellenfelek, legalábbis egyelőre.*
-Te meghalni. Most! *Bömböli Gholot Morwon felé rohanva, emberméretű kalapácsát pörgetve kezében. Alighanem gyorsaságuk fogja eldönteni, ki sújthat le előbb a másikra. Morwonnak azonban már most hálásak lehetnek az első sorban küzdők; elvégre ha ő nincs bizonyára most az ő nyakukba zúdulna a böszme rémület.
Akaaruusht, Zopalt és Gobát körbeveszik a Vihar Agyar klán tagjai, s rövid úton a második vonalban találhatják magukat. Akaaruushnak módjában áll utasításokat osztani embereinek, már amennyire ez lehetséges a csata forgatagában. Bizonyára nem fogja mindenki meghallani a parancsot.
A trió tagjai eldönthetik, hogy egyelőre hátrébb húzódnak, netalán az első sorba vetik magukat. Természetesen látják a két óriási alakot vetekedni néhány lépéssel a csata sűrűjétől, ahogy a hatalmas barbárt is, aki az első vonalukat csépeli igen hatékonyan hófehér pengéjével.
A parasztok egyelőre derekasan helytállnak, a nagy tolakodásban a túlerőnek eddig nem volt lehetősége felőrölni a jobbágyokat. Csupán néhány alak zuhan ki mindkét oldalon a hadakozás közepette. Rorkir mellett a csata hevében apa s fia párosa terem. Az ifjú kezében rövidkard és egy régi, kopott fapajzs, az idősebbnél kiegyenesített kasza. Jól láthatóan igyekeznek felzárkózni a barbár mellé, mielőtt esetlegesen a túlerő felőrölné.
Morwon sem marad segítség nélkül. Egy vastag bajszú, vörös fejű alak rohan mellette, minden bizonnyal az ő ordítását igyekezvén imitálni. Kezében roppant hosszú vasvilla, s halált megvető vakmerőséggel igyekezik maga is a Porlasztó ellen törni.*
-Abcúg, Te csetresz! Aaargh!
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-25 21:59:15
Üzenet elküldve: 2025-11-25 21:59:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Nem szólnak semmit, mégis remekül megértik egymást, ez népük sajátossága. Egy mosoly, egy gyengéd szorítás vagy biccentés éppen elegendő ahhoz, hogy tudják számíthatnak egymásra. Karheia pedig nem is kételkedik, hogy az eddig még nem látott Kayaerre életét is rábízhatná.
Az ork haderőt látva undor és harag fogja el. Élt eme primitív bestiák rabigájában, mely egy életre megsebezte őt, valamint megtanította számára, hogy van rosszabb sors a halálnál. Erre emlékezve fog küzdeni vére árán saját népe szabadságáért és biztonságáért.
Amint megindul az ellenfél a korábbi félelem átalakul. Szíve hevesen kalapál, s talán izgatottságnak tudná leírni azt a sokkot, amit átéll. Az adrenalin minden porcikáját átjárja, hogy elméje felkészíthesse arra az intenzív megpróbáltatásra, aminek perceken belül ki lesz téve.*
- Vezhof anni, arakhoon davra kisha!
*Kántálja tovább menet közben, a ritmust pedig továbbra is tartja öklével, ám ezúttal lépéseivel is az ütemet veri.
Egyik rövidkardját előveszi hüvelyéből, de még nem készül arra, hogy használnia kell, elvégre az ő fegyvere nem a penge, hanem az untig ismételt igék. Még botor dolog lenne bármit bevetnie, de igyekszik a sor elején maradni, hogy amint elég közel érkezik az ellenség, végre kipróbálhassa saját erejét is.*
//Középhad//
*Nem szólnak semmit, mégis remekül megértik egymást, ez népük sajátossága. Egy mosoly, egy gyengéd szorítás vagy biccentés éppen elegendő ahhoz, hogy tudják számíthatnak egymásra. Karheia pedig nem is kételkedik, hogy az eddig még nem látott Kayaerre életét is rábízhatná.
Az ork haderőt látva undor és harag fogja el. Élt eme primitív bestiák rabigájában, mely egy életre megsebezte őt, valamint megtanította számára, hogy van rosszabb sors a halálnál. Erre emlékezve fog küzdeni vére árán saját népe szabadságáért és biztonságáért.
Amint megindul az ellenfél a korábbi félelem átalakul. Szíve hevesen kalapál, s talán izgatottságnak tudná leírni azt a sokkot, amit átéll. Az adrenalin minden porcikáját átjárja, hogy elméje felkészíthesse arra az intenzív megpróbáltatásra, aminek perceken belül ki lesz téve.*
- Vezhof anni, arakhoon davra kisha!
*Kántálja tovább menet közben, a ritmust pedig továbbra is tartja öklével, ám ezúttal lépéseivel is az ütemet veri.
Egyik rövidkardját előveszi hüvelyéből, de még nem készül arra, hogy használnia kell, elvégre az ő fegyvere nem a penge, hanem az untig ismételt igék. Még botor dolog lenne bármit bevetnie, de igyekszik a sor elején maradni, hogy amint elég közel érkezik az ellenség, végre kipróbálhassa saját erejét is.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-25 13:31:29
Üzenet elküldve: 2025-11-25 13:31:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
* Látja a villámlást a távolban és hallja az ég dörgését. Úgy látszik, az égi erők is tiszteletüket teszik a történelmi jelentőségű eseményen. Azért remélhetőleg, nem avatkoznak majd közbe, hiszen ha amazok megint elkezdenek hegyekkel, földrészekkel dobálózni, az ellen még Morwon se tudna mit tenni. Nincs szükségük az istenek segítségére sem, hiszen itt vannak velük a Thargok szellemei.
A harc elkezdődik. Az orkok megindulnak, az íjászok tüzelésre készülnek, Brennus kürtjének hangja a mennydörgést is túlharsogja. Eljött az idő. Látja Yagnar tüzes kardját. Ezek szerint a Thargok között vannak még mágusok – ez talán ad nekik némi előnyt az orkok túlerejével szemben. Ám az esélyek latolgatása sosem volt Morwon stílusa, most pedig már teljességgel felesleges, hogy ilyeneken gondolkodjanak. Nincs más hátra, mint előre. Bólint Rorkir szavaira és utoljára szétnéz a parasztokon. Morwon annak idején sok időt töltött Kalácsfalván, így bizonyára vannak ismerős arcok a tömegben. Az emberek éveken át hallgathatták az óriás történeteit orkokról, wargokról, banditákról, boszorkányokról, – elég ital után talán még sárkányokról is – és persze a Vasöklű mindig gond nélkül legyőzött mindent a történetekben. Nem lesz ez most sem másképp, legalábbis aki Morwonra pillant, nem lát mást, mint erőt, magabiztosságot, harci vágyat. *
– Azt a melák orkot elintézem én! * Dörmögi, ahogy maga is meglátja az orkok tömegéből is kimagasló fél-óriást. Legalább lesz egy méltó ellenfél a sok zöldség között. Egy ekkora célpontot talán még nagyobb távolságból is sikerül eltalálnia, úgyhogy a kezében lévő számszeríjat felemeli, és Gholot, a Porlasztó felé céloz, majd lő. Persze tudja, hogy nincs sok ideje, ezért a lövés leadása után elteszi számszeríját, és kardra, illetve pajzsra vált. *
– Ha eddig nem láttatok, most majd láthattok orkvért! * Kiabálja társainak, azzal egy igen mélyről jövő csatakiáltásba kezd. *
– RWAA-AAAR! * Morwon, az alapjáraton békés, barátságos óriás most úgy fest, mint egy felbőszült vadállat, ami a területét védi. Mint egy medve! Ordítása is ahhoz hasonlítható leginkább. Ő is megindul a csatába, és hacsak nem élete lövését adta le az imént, a Porlasztó bizonyára még mindig talpon van – így hát elsősorban őrá koncentrál. *
//Jobbszárny//
* Látja a villámlást a távolban és hallja az ég dörgését. Úgy látszik, az égi erők is tiszteletüket teszik a történelmi jelentőségű eseményen. Azért remélhetőleg, nem avatkoznak majd közbe, hiszen ha amazok megint elkezdenek hegyekkel, földrészekkel dobálózni, az ellen még Morwon se tudna mit tenni. Nincs szükségük az istenek segítségére sem, hiszen itt vannak velük a Thargok szellemei.
A harc elkezdődik. Az orkok megindulnak, az íjászok tüzelésre készülnek, Brennus kürtjének hangja a mennydörgést is túlharsogja. Eljött az idő. Látja Yagnar tüzes kardját. Ezek szerint a Thargok között vannak még mágusok – ez talán ad nekik némi előnyt az orkok túlerejével szemben. Ám az esélyek latolgatása sosem volt Morwon stílusa, most pedig már teljességgel felesleges, hogy ilyeneken gondolkodjanak. Nincs más hátra, mint előre. Bólint Rorkir szavaira és utoljára szétnéz a parasztokon. Morwon annak idején sok időt töltött Kalácsfalván, így bizonyára vannak ismerős arcok a tömegben. Az emberek éveken át hallgathatták az óriás történeteit orkokról, wargokról, banditákról, boszorkányokról, – elég ital után talán még sárkányokról is – és persze a Vasöklű mindig gond nélkül legyőzött mindent a történetekben. Nem lesz ez most sem másképp, legalábbis aki Morwonra pillant, nem lát mást, mint erőt, magabiztosságot, harci vágyat. *
– Azt a melák orkot elintézem én! * Dörmögi, ahogy maga is meglátja az orkok tömegéből is kimagasló fél-óriást. Legalább lesz egy méltó ellenfél a sok zöldség között. Egy ekkora célpontot talán még nagyobb távolságból is sikerül eltalálnia, úgyhogy a kezében lévő számszeríjat felemeli, és Gholot, a Porlasztó felé céloz, majd lő. Persze tudja, hogy nincs sok ideje, ezért a lövés leadása után elteszi számszeríját, és kardra, illetve pajzsra vált. *
– Ha eddig nem láttatok, most majd láthattok orkvért! * Kiabálja társainak, azzal egy igen mélyről jövő csatakiáltásba kezd. *
– RWAA-AAAR! * Morwon, az alapjáraton békés, barátságos óriás most úgy fest, mint egy felbőszült vadállat, ami a területét védi. Mint egy medve! Ordítása is ahhoz hasonlítható leginkább. Ő is megindul a csatába, és hacsak nem élete lövését adta le az imént, a Porlasztó bizonyára még mindig talpon van – így hát elsősorban őrá koncentrál. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242