Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-15 15:01:54
Üzenet elküldve: 2020-05-15 15:01:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
- Te meg velem.
*Pillant egy félmosollyal a lányra. Különbözőségeik ellenére jól elvannak kettecskén, nem úgy, mint a testvéreivel.*
- Szerettem, amíg Kagan ott volt. ~Még úgy is, hogy nem tartott sokáig.~ Valahogy az egész hely biztonságosnak tűnt. Aztán amikor egyedül maradtam, szörnyű volt, de nem mertem kimenni jó sokáig. A birtokon élni ezerszer jobb nekem.
*Eddig soha nem gondolkodott el azon, hogy testőrt fogadjon fel. Azt gondolta, ő tökéletesen meg tudja magát védeni, mert ő egy független és erős nő; holott az igazság az, hogy minden szépítés, kertelés, hazugság és félrebeszélés nélkül, ha elkezdjük lehámozni személyiségének igen bonyolult és gigászi mélységekbe nyúló rétegeit - akárcsak egy hagyma esetében -, akkor eljutunk tudatalattijának, tetteinek és indítékainak magjához, amit a legegyszerűbben talán úgy lehetne leírni, hogy ő meglehetősen együgyű. Vagy ahogy alkalmi házvezetőnőjük Nana mondaná nemes egyszerűséggel, nem eszesebb, mint egy talicskányi pucér majom. Igenis kell neki egy testőr.*
- Lehet. Majd kezdek efelől valamit. Egyébként nemigen tudtam eladni semmit, mert akkor is valamiféle balhé volt a piacon és inkább gyorsan bevásároltam és hazalovagoltam. ~De jó volna most is egy ló! Vagy kettő inkább.~
*Tempósan haladnak kettecskén. Nem bírja ki, hogy közben ne nézegessen állandóan a hátuk mögé, így ő sem gyönyörködik a csudaszép tájban, ahol lobognak a fák meg fűszálak a szélben, vagy hasonlók. Csak arra koncentrál, hogy szedje a lábait. A mezős, ligetes, fás tájat a szántóföldek váltják fel fokozatosan. A távolba nyúló látványtól kicsit jobban érzi magát. Nem is azért, mert a birtok felé közelednek, hanem mert minden lépéssel egyre távolabb jutnak Artheniortól.*
- Voltam már Lihanechben, valamikor rég a családommal. A bácsikámmal is utaztam már, de túl messzire sohasem mentünk. A hegyeken túl, egyébként nyugaton még sohasem voltam.
*A patadobogást ő is hallja, és unottan sóhajt egyet. Felkészíti magát, így hogyha úgy adódik, hogy a lovasok jönnek vissza értük, már azonnal elébük is tud köpni egyet, ahogy Pharajótól látta. Aztán persze nem a lovasok azok, hanem valamiféle szekeresek.*
- Mi az hogy? *Megfordul s kalimpálni kezd kezeivel a levegőben.* HÉ! CSÓKOLOM!
*A nénnye meg a bácsi, akik ülnek a bakon, néznek egymásra, mint borjú az új kapura. Végül a néni megszólal.*
- Mink nem veszünk semmitet! És nem akarok csatalkozni a szektájáho', vagy mihe'. Mink Eeyr-hívők vónánk, oszt úgy is hólunk meg!
- Nem árulunk semmit, néném, és mi is hívők vagyunk. *Vágja rá Effi.* Segítsük hát meg egymást, ahogy a magasságos Istennő tanai is hirdetik! Szeretnénk időben hazaérni, mielőtt besötétedik. Merre tartanak kegyedék?
- Há' hazafele. Arra. *Int állával a bácsi az elébük terülő út felé.*
- És átmennek-e a Tharg Piacon? Látom visznek portékát, talán csak nem oda viszik?
- De-de, mink megyünk arra...
- Nagyon jó, mi is oda megyünk! Megegyezünk 50 aranyban?
*Nos, úgy adódik, hogy ez az 50 arany végül 60 aranyra kúszik, amit Eff át is ad a szekereseknek [Mesélő (Nyíl)].
Felmászik hátra a zsákok közé, s ha Nava is jön, akkor segít neki is feltápászkodni. Leül a mindenféle zsák és láda közé, és sóhajtva egyet hátradől a szekér falához. Út közben a Tharg birtokok felé azon agyal, mi a francot fog Tiziónak mondani, már ha a férfi észrevette hiányukat.*
- Te meg velem.
*Pillant egy félmosollyal a lányra. Különbözőségeik ellenére jól elvannak kettecskén, nem úgy, mint a testvéreivel.*
- Szerettem, amíg Kagan ott volt. ~Még úgy is, hogy nem tartott sokáig.~ Valahogy az egész hely biztonságosnak tűnt. Aztán amikor egyedül maradtam, szörnyű volt, de nem mertem kimenni jó sokáig. A birtokon élni ezerszer jobb nekem.
*Eddig soha nem gondolkodott el azon, hogy testőrt fogadjon fel. Azt gondolta, ő tökéletesen meg tudja magát védeni, mert ő egy független és erős nő; holott az igazság az, hogy minden szépítés, kertelés, hazugság és félrebeszélés nélkül, ha elkezdjük lehámozni személyiségének igen bonyolult és gigászi mélységekbe nyúló rétegeit - akárcsak egy hagyma esetében -, akkor eljutunk tudatalattijának, tetteinek és indítékainak magjához, amit a legegyszerűbben talán úgy lehetne leírni, hogy ő meglehetősen együgyű. Vagy ahogy alkalmi házvezetőnőjük Nana mondaná nemes egyszerűséggel, nem eszesebb, mint egy talicskányi pucér majom. Igenis kell neki egy testőr.*
- Lehet. Majd kezdek efelől valamit. Egyébként nemigen tudtam eladni semmit, mert akkor is valamiféle balhé volt a piacon és inkább gyorsan bevásároltam és hazalovagoltam. ~De jó volna most is egy ló! Vagy kettő inkább.~
*Tempósan haladnak kettecskén. Nem bírja ki, hogy közben ne nézegessen állandóan a hátuk mögé, így ő sem gyönyörködik a csudaszép tájban, ahol lobognak a fák meg fűszálak a szélben, vagy hasonlók. Csak arra koncentrál, hogy szedje a lábait. A mezős, ligetes, fás tájat a szántóföldek váltják fel fokozatosan. A távolba nyúló látványtól kicsit jobban érzi magát. Nem is azért, mert a birtok felé közelednek, hanem mert minden lépéssel egyre távolabb jutnak Artheniortól.*
- Voltam már Lihanechben, valamikor rég a családommal. A bácsikámmal is utaztam már, de túl messzire sohasem mentünk. A hegyeken túl, egyébként nyugaton még sohasem voltam.
*A patadobogást ő is hallja, és unottan sóhajt egyet. Felkészíti magát, így hogyha úgy adódik, hogy a lovasok jönnek vissza értük, már azonnal elébük is tud köpni egyet, ahogy Pharajótól látta. Aztán persze nem a lovasok azok, hanem valamiféle szekeresek.*
- Mi az hogy? *Megfordul s kalimpálni kezd kezeivel a levegőben.* HÉ! CSÓKOLOM!
*A nénnye meg a bácsi, akik ülnek a bakon, néznek egymásra, mint borjú az új kapura. Végül a néni megszólal.*
- Mink nem veszünk semmitet! És nem akarok csatalkozni a szektájáho', vagy mihe'. Mink Eeyr-hívők vónánk, oszt úgy is hólunk meg!
- Nem árulunk semmit, néném, és mi is hívők vagyunk. *Vágja rá Effi.* Segítsük hát meg egymást, ahogy a magasságos Istennő tanai is hirdetik! Szeretnénk időben hazaérni, mielőtt besötétedik. Merre tartanak kegyedék?
- Há' hazafele. Arra. *Int állával a bácsi az elébük terülő út felé.*
- És átmennek-e a Tharg Piacon? Látom visznek portékát, talán csak nem oda viszik?
- De-de, mink megyünk arra...
- Nagyon jó, mi is oda megyünk! Megegyezünk 50 aranyban?
*Nos, úgy adódik, hogy ez az 50 arany végül 60 aranyra kúszik, amit Eff át is ad a szekereseknek [Mesélő (Nyíl)].
Felmászik hátra a zsákok közé, s ha Nava is jön, akkor segít neki is feltápászkodni. Leül a mindenféle zsák és láda közé, és sóhajtva egyet hátradől a szekér falához. Út közben a Tharg birtokok felé azon agyal, mi a francot fog Tiziónak mondani, már ha a férfi észrevette hiányukat.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:38:02
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:38:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
-Akkor már bölcsebb valami apródot szerezni, azoknak nem kell fizetni semmit. Sőt, azok még örülnek is az ingyen munkának.
*Vág egészen komoly, elgondolkodott képet. Az apródkodásról eszébe jutnak fivérei, kik annak idején maguk is annak szegődtek, Chala nagyon utálta azt az időszakot, mindig úgy érezte, kimarad valamiből. Utólag visszanézve nem is csodálja, hogy akkora könyvmoly lett belőle, túl sokat volt egyedül.*
-Ebben még lehet is valami. Az okos emberek egy kicsit mindig furcsák.
*Mosolyog halványan majd tekintetével követi az irányt, amerre a másik mutat. Valóban lát már valamit a távolban, s a tudat, hogy nemsokára megpihennek, megnyugtatja valamelyest. Igaz, talán nincsenek oly régóta úton, de a mélységi nincs annyira hozzászokva az ekkora távokhoz, hisz az utóbbi időben legfeljebb csak a Kikötő szűk, halszagú utcáit járta.*
-Milyen messze van még innen a város?
*Emeli bíbor szemeit a másikra, miközben ráérősen lépdelnek a rév felé.*
-Akkor már bölcsebb valami apródot szerezni, azoknak nem kell fizetni semmit. Sőt, azok még örülnek is az ingyen munkának.
*Vág egészen komoly, elgondolkodott képet. Az apródkodásról eszébe jutnak fivérei, kik annak idején maguk is annak szegődtek, Chala nagyon utálta azt az időszakot, mindig úgy érezte, kimarad valamiből. Utólag visszanézve nem is csodálja, hogy akkora könyvmoly lett belőle, túl sokat volt egyedül.*
-Ebben még lehet is valami. Az okos emberek egy kicsit mindig furcsák.
*Mosolyog halványan majd tekintetével követi az irányt, amerre a másik mutat. Valóban lát már valamit a távolban, s a tudat, hogy nemsokára megpihennek, megnyugtatja valamelyest. Igaz, talán nincsenek oly régóta úton, de a mélységi nincs annyira hozzászokva az ekkora távokhoz, hisz az utóbbi időben legfeljebb csak a Kikötő szűk, halszagú utcáit járta.*
-Milyen messze van még innen a város?
*Emeli bíbor szemeit a másikra, miközben ráérősen lépdelnek a rév felé.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-14 09:44:48
Üzenet elküldve: 2020-05-14 09:44:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*A ház sikeresen megépül, s ez Rorkirnak éppen elég dicsőség, nem vész kárba a sok hatnyi munka. Elégedetten szedi össze holmiját, így már nyugodtan indul útnak, hátra meri hagyni dolgait. A fontosabbakat magához véve pattan lóhátra, s indul el a város felé, hamar szántóföldekre ér, innen pedig egy jó iramban a várost is látja már. Nem késlekedhet, a sebei egyre csúnyábbak, nem orvos ő, hogy az erdőben ellássa magát megfelelően. Nem olyan hiú, hogy azt higgye, nem ártanak neki holmi sebesülések, így biztosan fel kell keressen valami szakembert. A városokban általában akad egy-egy.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-13 22:40:30
Üzenet elküldve: 2020-05-13 22:40:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia//
- Tudom, bocsánat. Ne is törődj velem! *szabadkozik rögtön, ahogy Ephemia magyarázkodásba kezd. Most döbben csak rá, hogy eddig bele sem gondolt, a lányt hogy érinthetik a város problémái, és a történtek fényében talán nem olyan lelkes a lázadás után, hogy a szegények segítségére siessen. Mégis, úgy véli, akárkinek a kezében is van most a vezetés Artheniorban, felül kellene emelkednie a korábbi sérelmeken, és küzdeni azért, hogy egy mindenki számára élhető hely jöjjön létre. Úgy érzi azonban, nem lenne bölcs dolog tovább ecsetelnie ezt a témát, így inkább igyekszik másfelé terelni a szót, bár a beszélgetés új iránya se mondható éppen kellemesnek*
- Értem. *nyugtázza szomorúan, hogy Ephemia szerint jó eséllyel visszajönnek majd az elrablóik értük. Kicsit reménykedett benne, hogy a lány, több tapasztalattal a háta mögött, másképp felel majd, bár be kell ismernie, túlzottan nem számított másféle feleletre*
- Ez nem hangzott túl lelkesen... *jegyzi meg bizonytalanul, ahogy Ephemia az erődről kezd beszélni* Nem szerettél ott lakni? *érdeklődik finoman, vajon jól hallotta-e ki a lány érzéseit a hangjából. Ő maga eddig még csak egyszer járt Amon erődítményében, akkor is nagyjából ha fél órát töltött ott, de azt így is meg tudja mondani, hogy bizonyára nagy változást jelenthetett Ephemia életében az odaköltözés, és nemcsak a körülmények miatt, amik odakergették*
- Talán lehet, nem is neked kéne felfogadnod egyet... a thargok biztos kijelölnének valakit a védelmedre, ha megtudják, mi történt veled. *folytatja tovább a hangos gondolkodást a testőrt illetően, hiszen Ephemia, mint a Hadúr özvegye, még mindig fontos személynek számíthat a körükben*
- Az az érzésem, ő cseppet se bánná, ha lenne még valaki, aki figyelne rád... és akit nem tudnál olyan könnyen lerázni. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, ahogy Tizio kerül szóba, felidézve magában, finoman szólva is mennyire nem volt boldog a férfi, amikor megtudta, Ephemia egyedül indult el a városba, hogy szappanokat áruljon*
- Egyébként még nem is kérdeztem, mi lett a szappanokkal? Sikerült eladni őket? *próbál valami könnyedebb témát feldobni, remélve, hogy legalább ezt illetően örömről és sikerekről számolhat be a lány*
- Rendben. *bólint rá Ephemia tervére, neki igazán mindegy, hogy gyalog teszik ezt, vagy szekéren, csak szeretne már mihamarabb visszatérni a birtokra. Más körülmények között egészen élvezné a kellemes sétát, hogy végre kimozdulhat a megszokott környékről, most valahogy azonban egyáltalán nincs kedve a tájban gyönyörködni, így inkább igyekszik olyan gyorsan haladni, ahogy csak tud, remélve, hogy Ephemiának se lesz túlságosan fárasztó a tempó*
- Fura, valahogy mindig oda jutok, hogy vagy a Artheniorban, vagy Amon környékén, vagy a kettő közti úton vagyok. *jegyzi meg elgondolkodva, mikor már nagyban a Szántóföldeket róják* Te jártál már más városokban? *érdeklődik a lány korábbi élményei felől, hogy valamivel elüsse az időt, míg egy alkalmas jármű után kutatnak, ami felvehetné őket. Erre már nem is kell sokat várniuk, amikor egyszer csak távoli patadobogás üti meg a fülüket. Akaratlanul is összerezzen a hang hallatán, attól tartva, talán a lovas csapat tért vissza értük, de szerencsére a zajokból ítélve valami nagy, nehéz, kerekeken guruló eszköz is közeledik a lovakkal együtt. Megáll egy pillanatra, hogy hátraforduljon és megpróbálja szemügyre venni a közeledő járművet, ám a nagy távolság miatt még nem sokat lát belőle, csak hogy a hallottaknak megfelelően tényleg egy szekér közeledik az úton, méghozzá két személlyel a bakon. Úgy tippeli, egy férfi és egy nő tart feléjük, amennyire ki tudja venni az alakokat, bár ilyen távolságból nem lehet biztos benne*
- Mit gondolsz? Megpróbáljuk? *pillant érdeklődve Ephemiára, vajon a lánynak mi a véleménye a dologról, elég megbízhatónak és jószívűnek tűnnek-e a feléjük közeledők, hogy megpróbáljanak felkéredzkedni hozzájuk, vagy várjanak inkább még egy másik szekérre, netán gyalog tegyék meg az út hátralévő részét.*
- Tudom, bocsánat. Ne is törődj velem! *szabadkozik rögtön, ahogy Ephemia magyarázkodásba kezd. Most döbben csak rá, hogy eddig bele sem gondolt, a lányt hogy érinthetik a város problémái, és a történtek fényében talán nem olyan lelkes a lázadás után, hogy a szegények segítségére siessen. Mégis, úgy véli, akárkinek a kezében is van most a vezetés Artheniorban, felül kellene emelkednie a korábbi sérelmeken, és küzdeni azért, hogy egy mindenki számára élhető hely jöjjön létre. Úgy érzi azonban, nem lenne bölcs dolog tovább ecsetelnie ezt a témát, így inkább igyekszik másfelé terelni a szót, bár a beszélgetés új iránya se mondható éppen kellemesnek*
- Értem. *nyugtázza szomorúan, hogy Ephemia szerint jó eséllyel visszajönnek majd az elrablóik értük. Kicsit reménykedett benne, hogy a lány, több tapasztalattal a háta mögött, másképp felel majd, bár be kell ismernie, túlzottan nem számított másféle feleletre*
- Ez nem hangzott túl lelkesen... *jegyzi meg bizonytalanul, ahogy Ephemia az erődről kezd beszélni* Nem szerettél ott lakni? *érdeklődik finoman, vajon jól hallotta-e ki a lány érzéseit a hangjából. Ő maga eddig még csak egyszer járt Amon erődítményében, akkor is nagyjából ha fél órát töltött ott, de azt így is meg tudja mondani, hogy bizonyára nagy változást jelenthetett Ephemia életében az odaköltözés, és nemcsak a körülmények miatt, amik odakergették*
- Talán lehet, nem is neked kéne felfogadnod egyet... a thargok biztos kijelölnének valakit a védelmedre, ha megtudják, mi történt veled. *folytatja tovább a hangos gondolkodást a testőrt illetően, hiszen Ephemia, mint a Hadúr özvegye, még mindig fontos személynek számíthat a körükben*
- Az az érzésem, ő cseppet se bánná, ha lenne még valaki, aki figyelne rád... és akit nem tudnál olyan könnyen lerázni. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, ahogy Tizio kerül szóba, felidézve magában, finoman szólva is mennyire nem volt boldog a férfi, amikor megtudta, Ephemia egyedül indult el a városba, hogy szappanokat áruljon*
- Egyébként még nem is kérdeztem, mi lett a szappanokkal? Sikerült eladni őket? *próbál valami könnyedebb témát feldobni, remélve, hogy legalább ezt illetően örömről és sikerekről számolhat be a lány*
- Rendben. *bólint rá Ephemia tervére, neki igazán mindegy, hogy gyalog teszik ezt, vagy szekéren, csak szeretne már mihamarabb visszatérni a birtokra. Más körülmények között egészen élvezné a kellemes sétát, hogy végre kimozdulhat a megszokott környékről, most valahogy azonban egyáltalán nincs kedve a tájban gyönyörködni, így inkább igyekszik olyan gyorsan haladni, ahogy csak tud, remélve, hogy Ephemiának se lesz túlságosan fárasztó a tempó*
- Fura, valahogy mindig oda jutok, hogy vagy a Artheniorban, vagy Amon környékén, vagy a kettő közti úton vagyok. *jegyzi meg elgondolkodva, mikor már nagyban a Szántóföldeket róják* Te jártál már más városokban? *érdeklődik a lány korábbi élményei felől, hogy valamivel elüsse az időt, míg egy alkalmas jármű után kutatnak, ami felvehetné őket. Erre már nem is kell sokat várniuk, amikor egyszer csak távoli patadobogás üti meg a fülüket. Akaratlanul is összerezzen a hang hallatán, attól tartva, talán a lovas csapat tért vissza értük, de szerencsére a zajokból ítélve valami nagy, nehéz, kerekeken guruló eszköz is közeledik a lovakkal együtt. Megáll egy pillanatra, hogy hátraforduljon és megpróbálja szemügyre venni a közeledő járművet, ám a nagy távolság miatt még nem sokat lát belőle, csak hogy a hallottaknak megfelelően tényleg egy szekér közeledik az úton, méghozzá két személlyel a bakon. Úgy tippeli, egy férfi és egy nő tart feléjük, amennyire ki tudja venni az alakokat, bár ilyen távolságból nem lehet biztos benne*
- Mit gondolsz? Megpróbáljuk? *pillant érdeklődve Ephemiára, vajon a lánynak mi a véleménye a dologról, elég megbízhatónak és jószívűnek tűnnek-e a feléjük közeledők, hogy megpróbáljanak felkéredzkedni hozzájuk, vagy várjanak inkább még egy másik szekérre, netán gyalog tegyék meg az út hátralévő részét.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:53:27
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:53:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Hamar a szántóföldeken találja magát, bár már megannyiszor járja ugyanazt az utat, mintha csak a mágustoronyha igyekezne, lábai gépiesen szinte a saját korábbi lábnyomaiba taposnak, tudják azok már az utat anélkül is, hogy oda kellene figyelni rájuk. Legalábbis egy darabig biztosan, hisz ha Krestvir útmutatása nem hazudik, akkor másfelé kell vegye az irányt egy idő után. Viszont addig is van ideje gondolkodni egyéb, más dolgokon. Hogy milyen lehet Synmira, kik vannak ott, vajon elfogadják-e őt mint tagjuk? *
*Hamar a szántóföldeken találja magát, bár már megannyiszor járja ugyanazt az utat, mintha csak a mágustoronyha igyekezne, lábai gépiesen szinte a saját korábbi lábnyomaiba taposnak, tudják azok már az utat anélkül is, hogy oda kellene figyelni rájuk. Legalábbis egy darabig biztosan, hisz ha Krestvir útmutatása nem hazudik, akkor másfelé kell vegye az irányt egy idő után. Viszont addig is van ideje gondolkodni egyéb, más dolgokon. Hogy milyen lehet Synmira, kik vannak ott, vajon elfogadják-e őt mint tagjuk? *
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-10 18:23:58
Üzenet elküldve: 2020-05-10 18:23:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Áthaladóban//
*A szántóföldeken nem kívánt sokat időzni szerény személye, de azért a szemei mégis az aranyló kukoricatáblákra tévednek és a szájában összefut a nyál az édes ízek emlékétől. Futva köszön egy kedves jobbágynak, kinek dereka már sajog az évek munkája végett, tiszteli az öreget, ha lenne kalapja megemelné feléje, de most sajnos pusztán ennyire tellett végső soron tőle. Nem állhat meg örökkön mindenhol, így igyekszik a földúton tempósan haladni és nem foglalkozni a kócos hajú madárijesztőkön, melyen pont megbújt egy három tenyér nagyságú holló. *
*A szántóföldeken nem kívánt sokat időzni szerény személye, de azért a szemei mégis az aranyló kukoricatáblákra tévednek és a szájában összefut a nyál az édes ízek emlékétől. Futva köszön egy kedves jobbágynak, kinek dereka már sajog az évek munkája végett, tiszteli az öreget, ha lenne kalapja megemelné feléje, de most sajnos pusztán ennyire tellett végső soron tőle. Nem állhat meg örökkön mindenhol, így igyekszik a földúton tempósan haladni és nem foglalkozni a kócos hajú madárijesztőkön, melyen pont megbújt egy három tenyér nagyságú holló. *
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:16:31
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:16:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
– Remek ötlet. Úgy máris kettőnek lesz munkája, egy helyett! Csak a fizetségen ne kelljen osztoznunk. *Kontrázik rá a tréfára. A biztonságos munkának ára van, ám nem minden árat szeretne megfizetni. A legjobb lesz talán, ha mindenféle óvintézkedések helyett egyszerűen csak majd rendesen végzi a feladatát.*
– Többektől is hallottam már, hogy egy idő után meggárgyulnak a sok tanulástól. A túl sok tudás egy idő után kiszorít egyet s mást a fejből. *Bölcselkedik a mágiatanulás szakértőjeként, pedig valójában teljesen kontár ezen a téren. Hagy időt Chalarelnek a választásra, tudja, hogy a nők időnként több kényelmet igényelnek a férfiaknál, így csak akkor éjszakázna az út mellett, ha az a másiknak sincs ellenére.*
– Rendben, akkor majd keresünk egy védettebb helyet az út mellett. Nem úgy néz ki, hogy eső lesz, úgyhogy mindennek rendben kell lennie. A kalácsfalvi révnél tudunk átmenni. Az az egyik falu a földeken. Ott már látszik is. *A távolba mutat, ahol lassacskán feltűnik a folyó és a folyó mellé épült falucska is. Tovább menve először elérhetik a falu nyugati részét, aztán ott a folyó partján pedig a kompot. A révész még át kell vigyő őket, nincs késő.*
– Menjünk. *Elindul a falu felé és hívja magával a sötételfet is.*
– Remek ötlet. Úgy máris kettőnek lesz munkája, egy helyett! Csak a fizetségen ne kelljen osztoznunk. *Kontrázik rá a tréfára. A biztonságos munkának ára van, ám nem minden árat szeretne megfizetni. A legjobb lesz talán, ha mindenféle óvintézkedések helyett egyszerűen csak majd rendesen végzi a feladatát.*
– Többektől is hallottam már, hogy egy idő után meggárgyulnak a sok tanulástól. A túl sok tudás egy idő után kiszorít egyet s mást a fejből. *Bölcselkedik a mágiatanulás szakértőjeként, pedig valójában teljesen kontár ezen a téren. Hagy időt Chalarelnek a választásra, tudja, hogy a nők időnként több kényelmet igényelnek a férfiaknál, így csak akkor éjszakázna az út mellett, ha az a másiknak sincs ellenére.*
– Rendben, akkor majd keresünk egy védettebb helyet az út mellett. Nem úgy néz ki, hogy eső lesz, úgyhogy mindennek rendben kell lennie. A kalácsfalvi révnél tudunk átmenni. Az az egyik falu a földeken. Ott már látszik is. *A távolba mutat, ahol lassacskán feltűnik a folyó és a folyó mellé épült falucska is. Tovább menve először elérhetik a falu nyugati részét, aztán ott a folyó partján pedig a kompot. A révész még át kell vigyő őket, nincs késő.*
– Menjünk. *Elindul a falu felé és hívja magával a sötételfet is.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-09 12:48:53
Üzenet elküldve: 2020-05-09 12:48:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
* Némán, a lova nélkül sétál egy ifjú elf, keresztül a szántón. Nem érdekli, ha letapossa az ültetvényt, ahogy az sem, hogy állat nélkül, gyalogosan kell letudnia a távot. Hozzászokott már a sétáláshoz, sőt, még jól is esik neki a kis testmozgás. A szántó nem egy ingerekben gazdag hely, de ez kicsit sem zavarja az őszes hajú elfet. Nem tudja, hogy mit keres, hogy miért tart a városba, de abban reménykedik, hogy ott majd jobb lesz, hogy ott megtalálja azt, amit keres. Vagy ha nem, akkor legalább lesz fedél a feje felett, ha tud munkát találni magának. *
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:27:32
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:27:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
-Hát fel kell bérelni egy zsoldost addig.
*Vágja is rá egészen elgondolkodott, komoly képpel majd az elképzelt, szürreális jeleneten önkénytelenül is elmosolyodik.*
-Bohókásak?
*Kérdez vissza megemelt szemöldökkel*
-Ezt még nem hallottam róluk, bár őszintén nem sok mágust ismerek.
*Vallja be, s kissé szégyelli is a tényt valami furcsa oknál fogva, de ezen érzelmeit, mint általában, most is igen ügyesen palástolja.
A szállás kérdésén elgondolkodik. Igazság szerint nem sokszor aludt eddigi élete során a szabad ég alatt, valahogy mindig is tartott tőle, nem tartja valami biztonságosnak. Most valamiért nagyon nem akarja puhánynak láttatni magát és nemes kisasszony módjára sírni egy puha ágyikó után.*
-Jó lesz a szabad ég alatt.
*Böki ki végül, mikor végre sikerül döntenie majd körbehordozza tekintetét a tájon*
-És merre?
*Pillant végül Bobbirra, mert hát neki fogalma sincs arról, merre találnak révészt vagy ilyesmit, ha pedig az elf megindul az egyik irányba, ő is követi.*
-Hát fel kell bérelni egy zsoldost addig.
*Vágja is rá egészen elgondolkodott, komoly képpel majd az elképzelt, szürreális jeleneten önkénytelenül is elmosolyodik.*
-Bohókásak?
*Kérdez vissza megemelt szemöldökkel*
-Ezt még nem hallottam róluk, bár őszintén nem sok mágust ismerek.
*Vallja be, s kissé szégyelli is a tényt valami furcsa oknál fogva, de ezen érzelmeit, mint általában, most is igen ügyesen palástolja.
A szállás kérdésén elgondolkodik. Igazság szerint nem sokszor aludt eddigi élete során a szabad ég alatt, valahogy mindig is tartott tőle, nem tartja valami biztonságosnak. Most valamiért nagyon nem akarja puhánynak láttatni magát és nemes kisasszony módjára sírni egy puha ágyikó után.*
-Jó lesz a szabad ég alatt.
*Böki ki végül, mikor végre sikerül döntenie majd körbehordozza tekintetét a tájon*
-És merre?
*Pillant végül Bobbirra, mert hát neki fogalma sincs arról, merre találnak révészt vagy ilyesmit, ha pedig az elf megindul az egyik irányba, ő is követi.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:35:25
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:35:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Shan ahogy végigpillant a szántőföldeken, valamiért azon kezd morfondírozni, hogy enne már valamit, gyomra halkan morran is egyet egyetértve a gondolattal. Elvégre nem reggelizett, ami így utólag elég nagy ostobaság volt, kezd úrrá lenni rajta az éhség. Persze egy egészen másfajta éhség is kínozza őt, méregető mézszín pillantásaiból talán ezt félvér is meg tudja állapítani, ám szerencsére, ha szükséges, ezt az érzést még el tudja fojtani magában. Nem úgy sóvárgását egy tál meleg, gőzölgő étel után.
Mindezek ellenére azért figyel még Vyliassa szavaira, ki épp ártatlansága elvesztésének körülményeit taglalja.*
-Hát, ha netán most is ordítani támadna kedve, bizony a farka bánja.
*Simít végig fegyvere markolatán vigyorogva majd ahogy tekintete a csuklón húzódó hegekre kúszik, arca undorodó grimaszba fordul.*
-Elbűvölő ember lehet. Remélem megháláltad kedvességét.
*Na ugyan ő is kapott egy-egy atyai pofont még gyerekként meg serdülőként, de nem hinné, hogy épeszű ember képes lenne a saját gyerekét valóban megsebezni.*
-Ezért lettél sellő? Elmenekültél?
*Kérdi, de persze nem erősködik, ha a másik nem szeretne válaszolni tökéletesen megérti.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Shan ahogy végigpillant a szántőföldeken, valamiért azon kezd morfondírozni, hogy enne már valamit, gyomra halkan morran is egyet egyetértve a gondolattal. Elvégre nem reggelizett, ami így utólag elég nagy ostobaság volt, kezd úrrá lenni rajta az éhség. Persze egy egészen másfajta éhség is kínozza őt, méregető mézszín pillantásaiból talán ezt félvér is meg tudja állapítani, ám szerencsére, ha szükséges, ezt az érzést még el tudja fojtani magában. Nem úgy sóvárgását egy tál meleg, gőzölgő étel után.
Mindezek ellenére azért figyel még Vyliassa szavaira, ki épp ártatlansága elvesztésének körülményeit taglalja.*
-Hát, ha netán most is ordítani támadna kedve, bizony a farka bánja.
*Simít végig fegyvere markolatán vigyorogva majd ahogy tekintete a csuklón húzódó hegekre kúszik, arca undorodó grimaszba fordul.*
-Elbűvölő ember lehet. Remélem megháláltad kedvességét.
*Na ugyan ő is kapott egy-egy atyai pofont még gyerekként meg serdülőként, de nem hinné, hogy épeszű ember képes lenne a saját gyerekét valóban megsebezni.*
-Ezért lettél sellő? Elmenekültél?
*Kérdi, de persze nem erősködik, ha a másik nem szeretne válaszolni tökéletesen megérti.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:03:32
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:03:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szántóföldi munka//
*Miután kiér az erdőségből, előbb sziklás táj, majd egyre inkább a szántókra hasonlító vidék fogadja. Ahol minden parcella valakié és minden csűr mellett áll egy parasztház, amit a nap minden szakában elhivatott házőrző vigyáz. Az út a szántók között halad, a szekerek kerekei már szép ösvényeket gyurkáltak a földbe, jelezve, hogy bizony némelyik egészen szépen meg volt rakodva. Már a legtöbb földdarabon lengedezik a korai búzakalász, van, ahol éppen most szedik, nagy gondossággal, leválasztva a kalászt és külön gyűjtve bálákba a szárát. Azt már onnan is látni, ahol ő éppen ácsorog, hogy nem kis munka és a család minden tagja be is segít, mindenkinek megvan a dolga. Ám nem sokat bámészkodik, mikor mellette elhalad egy asszony, meg a kezét fogva egy kisebb lányka mindjárt kiszakad a révületből.*
-Anácka! Nyú! *Visít fel és már iramodnak is meg, de az asszony megragadja a kezét és visszaparancsolja maga mellé. De a kislány valóban jól látta, egy pamacsos farok tűnik el a bokorban, tőlük néhány méterre az út mentén.*
-Dábikám, nem szaladsz el, mert nem érünk haza idejében, oszt apád mit fog szóni, ha hazajön és nincsen kész a vacsora? *Teszi fel a költői kérdést, aztán haladnak tovább és végül eltűnnek a kanyarban.*
-Még sötétedés előtt jó lenne odaérni. *Már az odakint dolgozók is az utolsó bálákat pakolják halmokba, mert bizony a szürkület azt jelenti, hogy haza kell menni. Előkapja a térképet és ismét megnézi, hogy biztos jó helyre sétáljon be, mert ha téved, bizonyosan megetetik a kutyával. Már nem mai a térkép, néhány dolog megváltozott azóta, de a főbb pontok megmaradtak. A hatalmas madár alakú kő a kereszteződésben és a több száz éves tölgyfa az egyik, borostyánnal befuttatott kerítés előtt. Amint megérkezik, már érzi, hogy a torkában dobog a szíve, olyan régen látta már az öreget, mert ő se lett fiatalabb. Néhány percig gyűjti a bátorságot hozzá, hogy felcsapja a zárat a fogantyún és belépjen a területre. A kutya, ami eddig láncra kötve, olyan békésen szunyókált, most minden erejét latba vetve ugatja és próbálja elérni. Ő meg csak álldogál ott, míg ki nem érkezik valaki. Egy morgós, szakállas férfi csapja ki a ház ajtaját, nem éppen rózsás kedvében, mindjárt rárivall a kutyára.*
-Hargar, csitulj már! Ne köljön minden pocokra kigyűjjek má! *Majd félresöpri a szemébe lógó koszos, fekete hajtincseket és jobban szemügyre veszi az ott ácsorgót.*
-Ki van ottan? Tán ismerem? *Fordítja oldalra a fejét. ~Vénségére már meg se ismer, na szép. ~ Majd közelebb sétál az öreghez, bár már az ötvenet tapossa, de a földmunka nem engedte lankadni a testalkatát, még mindig jól megtermett ember, az biztos.*
-Dona lányom! Hát csakugyan te vagy az?! Mi járatban erre? Kerülj beljebb, gyere… szaporán, gyere csak. *Megy elébe és tuszkolja befelé a házba nagy lelkesedéssel.*
-Ezt nézzétek kicsodát huztam! *Nyit be az ajtón, bekiabálva, odabent pedig négy kíváncsi szemper szegeződik az ajtóra. Amint belép meg is torpan a meglepettségtől. Ugyanis majdnem mindet ismeri is, az összes vén csontot, bagósat, görbelábút, fogatlant. A viszontlátás öröme nem is akármekkora volt, már régen találkoztak, a vén csontok is örültek, hogy végre nő van a köreikben. Elmesélték, hogyan szereztek bérbe földet a növénytermesztésre, miután a pestis bevette magát a kikötőbe is és rettegés uralkodott el az egész környéken. Minden végeztével, ő is előhozakodik a kéréssel, ami miatt olyan nagy utat volt kénytelen megtenni. Meg hányták vetették a dolgot.*
-Rendben, lögyen.
//négy hattal később//
*Reggel, miután a kakas rikácsolása kiveri az álmot a szeméből, feltápászkodik a gondosan elrendezett szénás zsákokról, hogy felöltözzön. ~Már el is felejtettem, milyen nomád életmód is volt ez. ~ A kezét a nyakához kapja, bizony, már napok óta sajog, mert már többedszerre fekszi el. Miután összefogja a haját és magára hányja, úgy, ahogy a szerény ruházatát, már indul is a többiekhez, készíteni a reggelit. Az asszony, aki hozzájuk jár, mert minden házba elkél a női kéz, megint alaposan lehordja, hogy már megint későn kel. ~Szipirtyó. ~ Persze a férfiakkal mindig kedves és nyájas, csak vele ilyen szúrós, teljesen érthető módon. Odakint a hideg hordóban megmossa az arcát és átkötözi vizes ruhával a bokáján éktelenkedő sebet. ~Fene gondolta volna, hogy a sarló ilyen veszélyes… persze, igazad volt… ~ Mérgelődik magában, valahogy kicsúszott a kezéből az irányítás és minden reggel annak a boszorkánynak azaz első dolga, hogy erre is emlékezteti. Az öregen ragaszkodnak hozzá, már úgy megszokták, így mindig csak rájuk hagyják, ha probléma van, ő meg aztán nem fog ugrálni.*
-Végöztél már a hántulással odakinn a pajtában? *Kérdi mögüle egy hang, igazán számon kérő módon. ~Még idekint sincsen nyugtom tőle. ~ Hiszen nyilván semmi sem elég jó, neki, és ha lehetne, szíjjal csapkodná a hátát véresre, ha nem lenne vele tisztában, hogy azt az öregek is látnák.*
-Még van egy kicsi, de lassan kész. *Próbál magára nyugalmat erőltetni, ahogy azt az egyre gyakrabban szükségessé váló meditációk alkalmával elsajátította.*
-Oszt, ha azzal megvagy, tudod, merre van a szönnyes. *Kétsége nincs a felől, hogy a munka elvégzését szigorú felügyelet fogja kísérni, mintha csak házi cselédnek állt volna be. Pedig ez nem így volt! Hiába kérte az öregeket, hogy hagyják őt is a földeken dolgozni, azok, mindig csak legyintgettek, hogy most nem olyan munka következik, aztán elsikkadt. Itt ragadt egész napra, minden egyes nap ezzel az átkozott nőszeméllyel, aki a főnökének képzeli magát. ~Még szerencse, hogy az aranyamat jól eldugtam, a végén még abból is kiforgatna. ~ Persze erősebb és ügyesebb is a nőnél, de ha akár egy haja szála is görbül, úgy érzi, nem tűrnék itt meg többet, akármilyen magyarázattal is állna elő. ~Ha hozzányúl a holmimhoz, még az se fog rajta segíteni, hogy tudom, ott fog maradni a kezem nyoma a malac képén. ~ Egyre inkább az tölti ki a napjait, hogy a szipirtyó miatt zsörtölődik, ám néha, neki is jut egy-egy jó pillanat. Nyugalmas konyhakertöntözés, gazolás és állatetetés. Azzal nincs is baj, azok nem szólnak vissza, még hálásak is a gesztusért.*
//még két hattal később//
*Már dobja is ki a zsákját a kitört ablakon, nagy sietősen. Biztosan hallották már odabenn, nem lehet sok ideje, szerencse, hogy már mindent összekészített a meglógáshoz. A kutya még egy utolsó simogatást leakaszt magának, de kivágódik a ház ajtaja és nagy felbolydulás hallatszik, ahogy odabenn vitatkoznak a történteken. Női sipákolás, egyértelműen beazonosítható, a többi hang viszont félig bosszús félig értetlen. ~Mert nyilván én voltam a senkiházi, mert lekevertem neki egyet, mikor a holmik között turkált. Aztán meg szobafogság, mert az aranyat biztos tőle loptam el. Röhejes. Persze, hogy nem nekem hisznek, már régen elvette mindegyik eszét.~ Azt már korábban is tudta, hogy minden férfit a nadrágja vezet, de, hogy egykori nevelői is erre a sorsra jutottak, azt nem hitte volna sosem. Az ő szemében, mindig is tökéletesen szerény, kedves személyek, néhány hat alatt zuhantak vissza a piedesztáljukról a hideg termőföld szintjére. Kiszalad közben az útra, majd be az egyik fa tövébe. Még hallatszódik a kiabálás, végül elhal minden és újra csak a tücsökciripelés az, ami betölti az éjszakát. ~Fogadni mertem volna, hogy ez lesz a vége. ~ Csapdossa meg a zsák oldalát. ~Legalább az aranyam nem fogyott, itt a nő csak cseléd lehet, az meg aranyér is lehetek, akárhol máshol. ~ Húzza fel az orrát, magára terítve a bélelt köpenyét, ma éjszakát még itt tölti, ami megmaradt belőle, aztán holnap elindul a városba.*
*Miután kiér az erdőségből, előbb sziklás táj, majd egyre inkább a szántókra hasonlító vidék fogadja. Ahol minden parcella valakié és minden csűr mellett áll egy parasztház, amit a nap minden szakában elhivatott házőrző vigyáz. Az út a szántók között halad, a szekerek kerekei már szép ösvényeket gyurkáltak a földbe, jelezve, hogy bizony némelyik egészen szépen meg volt rakodva. Már a legtöbb földdarabon lengedezik a korai búzakalász, van, ahol éppen most szedik, nagy gondossággal, leválasztva a kalászt és külön gyűjtve bálákba a szárát. Azt már onnan is látni, ahol ő éppen ácsorog, hogy nem kis munka és a család minden tagja be is segít, mindenkinek megvan a dolga. Ám nem sokat bámészkodik, mikor mellette elhalad egy asszony, meg a kezét fogva egy kisebb lányka mindjárt kiszakad a révületből.*
-Anácka! Nyú! *Visít fel és már iramodnak is meg, de az asszony megragadja a kezét és visszaparancsolja maga mellé. De a kislány valóban jól látta, egy pamacsos farok tűnik el a bokorban, tőlük néhány méterre az út mentén.*
-Dábikám, nem szaladsz el, mert nem érünk haza idejében, oszt apád mit fog szóni, ha hazajön és nincsen kész a vacsora? *Teszi fel a költői kérdést, aztán haladnak tovább és végül eltűnnek a kanyarban.*
-Még sötétedés előtt jó lenne odaérni. *Már az odakint dolgozók is az utolsó bálákat pakolják halmokba, mert bizony a szürkület azt jelenti, hogy haza kell menni. Előkapja a térképet és ismét megnézi, hogy biztos jó helyre sétáljon be, mert ha téved, bizonyosan megetetik a kutyával. Már nem mai a térkép, néhány dolog megváltozott azóta, de a főbb pontok megmaradtak. A hatalmas madár alakú kő a kereszteződésben és a több száz éves tölgyfa az egyik, borostyánnal befuttatott kerítés előtt. Amint megérkezik, már érzi, hogy a torkában dobog a szíve, olyan régen látta már az öreget, mert ő se lett fiatalabb. Néhány percig gyűjti a bátorságot hozzá, hogy felcsapja a zárat a fogantyún és belépjen a területre. A kutya, ami eddig láncra kötve, olyan békésen szunyókált, most minden erejét latba vetve ugatja és próbálja elérni. Ő meg csak álldogál ott, míg ki nem érkezik valaki. Egy morgós, szakállas férfi csapja ki a ház ajtaját, nem éppen rózsás kedvében, mindjárt rárivall a kutyára.*
-Hargar, csitulj már! Ne köljön minden pocokra kigyűjjek má! *Majd félresöpri a szemébe lógó koszos, fekete hajtincseket és jobban szemügyre veszi az ott ácsorgót.*
-Ki van ottan? Tán ismerem? *Fordítja oldalra a fejét. ~Vénségére már meg se ismer, na szép. ~ Majd közelebb sétál az öreghez, bár már az ötvenet tapossa, de a földmunka nem engedte lankadni a testalkatát, még mindig jól megtermett ember, az biztos.*
-Dona lányom! Hát csakugyan te vagy az?! Mi járatban erre? Kerülj beljebb, gyere… szaporán, gyere csak. *Megy elébe és tuszkolja befelé a házba nagy lelkesedéssel.*
-Ezt nézzétek kicsodát huztam! *Nyit be az ajtón, bekiabálva, odabent pedig négy kíváncsi szemper szegeződik az ajtóra. Amint belép meg is torpan a meglepettségtől. Ugyanis majdnem mindet ismeri is, az összes vén csontot, bagósat, görbelábút, fogatlant. A viszontlátás öröme nem is akármekkora volt, már régen találkoztak, a vén csontok is örültek, hogy végre nő van a köreikben. Elmesélték, hogyan szereztek bérbe földet a növénytermesztésre, miután a pestis bevette magát a kikötőbe is és rettegés uralkodott el az egész környéken. Minden végeztével, ő is előhozakodik a kéréssel, ami miatt olyan nagy utat volt kénytelen megtenni. Meg hányták vetették a dolgot.*
-Rendben, lögyen.
//négy hattal később//
*Reggel, miután a kakas rikácsolása kiveri az álmot a szeméből, feltápászkodik a gondosan elrendezett szénás zsákokról, hogy felöltözzön. ~Már el is felejtettem, milyen nomád életmód is volt ez. ~ A kezét a nyakához kapja, bizony, már napok óta sajog, mert már többedszerre fekszi el. Miután összefogja a haját és magára hányja, úgy, ahogy a szerény ruházatát, már indul is a többiekhez, készíteni a reggelit. Az asszony, aki hozzájuk jár, mert minden házba elkél a női kéz, megint alaposan lehordja, hogy már megint későn kel. ~Szipirtyó. ~ Persze a férfiakkal mindig kedves és nyájas, csak vele ilyen szúrós, teljesen érthető módon. Odakint a hideg hordóban megmossa az arcát és átkötözi vizes ruhával a bokáján éktelenkedő sebet. ~Fene gondolta volna, hogy a sarló ilyen veszélyes… persze, igazad volt… ~ Mérgelődik magában, valahogy kicsúszott a kezéből az irányítás és minden reggel annak a boszorkánynak azaz első dolga, hogy erre is emlékezteti. Az öregen ragaszkodnak hozzá, már úgy megszokták, így mindig csak rájuk hagyják, ha probléma van, ő meg aztán nem fog ugrálni.*
-Végöztél már a hántulással odakinn a pajtában? *Kérdi mögüle egy hang, igazán számon kérő módon. ~Még idekint sincsen nyugtom tőle. ~ Hiszen nyilván semmi sem elég jó, neki, és ha lehetne, szíjjal csapkodná a hátát véresre, ha nem lenne vele tisztában, hogy azt az öregek is látnák.*
-Még van egy kicsi, de lassan kész. *Próbál magára nyugalmat erőltetni, ahogy azt az egyre gyakrabban szükségessé váló meditációk alkalmával elsajátította.*
-Oszt, ha azzal megvagy, tudod, merre van a szönnyes. *Kétsége nincs a felől, hogy a munka elvégzését szigorú felügyelet fogja kísérni, mintha csak házi cselédnek állt volna be. Pedig ez nem így volt! Hiába kérte az öregeket, hogy hagyják őt is a földeken dolgozni, azok, mindig csak legyintgettek, hogy most nem olyan munka következik, aztán elsikkadt. Itt ragadt egész napra, minden egyes nap ezzel az átkozott nőszeméllyel, aki a főnökének képzeli magát. ~Még szerencse, hogy az aranyamat jól eldugtam, a végén még abból is kiforgatna. ~ Persze erősebb és ügyesebb is a nőnél, de ha akár egy haja szála is görbül, úgy érzi, nem tűrnék itt meg többet, akármilyen magyarázattal is állna elő. ~Ha hozzányúl a holmimhoz, még az se fog rajta segíteni, hogy tudom, ott fog maradni a kezem nyoma a malac képén. ~ Egyre inkább az tölti ki a napjait, hogy a szipirtyó miatt zsörtölődik, ám néha, neki is jut egy-egy jó pillanat. Nyugalmas konyhakertöntözés, gazolás és állatetetés. Azzal nincs is baj, azok nem szólnak vissza, még hálásak is a gesztusért.*
//még két hattal később//
*Már dobja is ki a zsákját a kitört ablakon, nagy sietősen. Biztosan hallották már odabenn, nem lehet sok ideje, szerencse, hogy már mindent összekészített a meglógáshoz. A kutya még egy utolsó simogatást leakaszt magának, de kivágódik a ház ajtaja és nagy felbolydulás hallatszik, ahogy odabenn vitatkoznak a történteken. Női sipákolás, egyértelműen beazonosítható, a többi hang viszont félig bosszús félig értetlen. ~Mert nyilván én voltam a senkiházi, mert lekevertem neki egyet, mikor a holmik között turkált. Aztán meg szobafogság, mert az aranyat biztos tőle loptam el. Röhejes. Persze, hogy nem nekem hisznek, már régen elvette mindegyik eszét.~ Azt már korábban is tudta, hogy minden férfit a nadrágja vezet, de, hogy egykori nevelői is erre a sorsra jutottak, azt nem hitte volna sosem. Az ő szemében, mindig is tökéletesen szerény, kedves személyek, néhány hat alatt zuhantak vissza a piedesztáljukról a hideg termőföld szintjére. Kiszalad közben az útra, majd be az egyik fa tövébe. Még hallatszódik a kiabálás, végül elhal minden és újra csak a tücsökciripelés az, ami betölti az éjszakát. ~Fogadni mertem volna, hogy ez lesz a vége. ~ Csapdossa meg a zsák oldalát. ~Legalább az aranyam nem fogyott, itt a nő csak cseléd lehet, az meg aranyér is lehetek, akárhol máshol. ~ Húzza fel az orrát, magára terítve a bélelt köpenyét, ma éjszakát még itt tölti, ami megmaradt belőle, aztán holnap elindul a városba.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:10:18
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:10:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
*Bobbirnak sokszor tényleg mázlija van, sokkal jobban jött ki a zűrös közelmúltból, mint a legtöbben, a haja szála sem görbült. A legközelebbi múlt, nos az volt csak az igazán fergeteges a Kikötőben!*
– Sisak, vért, testőrség. A legjobb lesz, ha legelőször kitalálok valami szerkezetet, amivel távolról végezhetem a munkát, úgy biztosan nem lesz baj. Csak ki fog vigyázni rám addig, amíg megszerkesztem? *Remek tervet vet fel, de rögtön rá is mutat annak hiányosságaira. Hiába, nem egyszerű a barkácsolás, főleg akkor nem, ha direkt megnehezítjük a saját dolgunkat.*
– Jó, de úgy hallottam, hogy a mágusok között néha a mesterek a leginkább bohókásak. Egyesek szerint ez náluk követelmény. Persze miért ne ez változott volna meg mostanában? *Hallott róla, hogy néhányan az istenektől is mágikus erőket kaptak és azokkal olyan dolgokra képesek, amikre eddig mások nem voltak. A szakrális mágiákról ennél többet viszont nem tud.*
– Eső talán nem lesz, az idő jó, úgyhogy akár az ég alatt is megalhatunk, ha neked sincs ellenedre. Amúgy talán Kalácsfalván tudnánk szállást keresni, ha átvisz még este a révész a folyón. A folyótól nem messze tábort verhetnénk. *Chalarelre néz, hogy mit szól hozzá.*
*Bobbirnak sokszor tényleg mázlija van, sokkal jobban jött ki a zűrös közelmúltból, mint a legtöbben, a haja szála sem görbült. A legközelebbi múlt, nos az volt csak az igazán fergeteges a Kikötőben!*
– Sisak, vért, testőrség. A legjobb lesz, ha legelőször kitalálok valami szerkezetet, amivel távolról végezhetem a munkát, úgy biztosan nem lesz baj. Csak ki fog vigyázni rám addig, amíg megszerkesztem? *Remek tervet vet fel, de rögtön rá is mutat annak hiányosságaira. Hiába, nem egyszerű a barkácsolás, főleg akkor nem, ha direkt megnehezítjük a saját dolgunkat.*
– Jó, de úgy hallottam, hogy a mágusok között néha a mesterek a leginkább bohókásak. Egyesek szerint ez náluk követelmény. Persze miért ne ez változott volna meg mostanában? *Hallott róla, hogy néhányan az istenektől is mágikus erőket kaptak és azokkal olyan dolgokra képesek, amikre eddig mások nem voltak. A szakrális mágiákról ennél többet viszont nem tud.*
– Eső talán nem lesz, az idő jó, úgyhogy akár az ég alatt is megalhatunk, ha neked sincs ellenedre. Amúgy talán Kalácsfalván tudnánk szállást keresni, ha átvisz még este a révész a folyón. A folyótól nem messze tábort verhetnénk. *Chalarelre néz, hogy mit szól hozzá.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:50:04
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:50:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőt elhagyva a szántókra téved a vén tündér. A botja öreg barátja támasza és oltalma. Lassan kezdődik a tavaszi munka a parasztoknak. Ej de régen is volt már mikor Arra papa is szántott meg vetett. Ezt elfelejteni persze nem lehet. Nem is felejtette az ősi föld mesterségét. Néhány veteményt már ültetnek. Kapálni kell a gaz miatt. Meg ugye locsolni ha nem esne az eső. Az öreg felnéz az égre de semmi jelt nem kap esőre. Ma biztosan nem áztatják szét a friss veteményt. A karavánúton mendegél és nem tér le róla. Egyszer haza is fog térni végre. Csak nem gyorsan. Lassan mert már elég öreg.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-04 07:08:36
Üzenet elküldve: 2020-05-04 07:08:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A szántókra érve már nem remeg annyira a lába. Hajnal közepét járja az idő, és a lánynak tele van a feje különféle gondolatokkal. Nem is tudja mi tévő legyen igazából. Amint kiért az erdőből, keres egy majdnem kényelmes helyet, és megalszik egy kicsit. A kelő nappal ébredve újra megszedi a lábát. Siet vissza a kaszárnyába, ahogy csak tud. A hely amitől eddig, félt, most egyetlen biztonságos pont lehet az életében. Már amíg el nem cseszi magának, és most éppen azt készül.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-03 23:21:18
Üzenet elküldve: 2020-05-03 23:21:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
*Úgy véli az elfnek és neki valahol piszok nagy szerencséje van. Igaz, mindkettejük családjának egykori háza bizonyára porrá lett, de rokonaiknak nem esett bántódása, s ezt valószínűleg elég sok artheniori lakos már nem mondhatja el magáról.*
-Vagy akár talpig vértben, fő a biztonság.
*Fűzi tovább komoly képpel, bár természetesen viccelődik. Időközben elérik a szántóföldeket, s letépett virágának szirmai is elfogynak, így elhajítja kezéből a csupasz szárat.
Nem tudja, hogy a férfi mennyire gondolja komolyan azt, hogy a béna varázslók magukra gyújtják a házat, mindenesetre Chalából, tekintve, hogy nem rendelkezik épp a legkifinomultabb humorérzékkel, az elképzelt jelenet előcsal egy széles mosolyt.*
-Ha felügyeli egy mester az ifjú mágust, nem hinném, hogy történnek efféle katasztrófák.
*Ugyan oly sokat nem tud még a varázslatokról, de úgy rémlik neki Teysus híveinek mágiája nem teszi lehetővé a gyújtogatást, bár bizonyára ott is kellemetlenséget okozhat egy rosszul elhangzó ige.*
-Elsétálunk valamelyik faluba? Vagy a szabad ég alatt tervezted az alvást?
*Pillant a másikra, mert hát lassacskán rájuk esteledik, s itt a közelben lenne talán a legbölcsebb eltölteni az éjszakát.*
*Úgy véli az elfnek és neki valahol piszok nagy szerencséje van. Igaz, mindkettejük családjának egykori háza bizonyára porrá lett, de rokonaiknak nem esett bántódása, s ezt valószínűleg elég sok artheniori lakos már nem mondhatja el magáról.*
-Vagy akár talpig vértben, fő a biztonság.
*Fűzi tovább komoly képpel, bár természetesen viccelődik. Időközben elérik a szántóföldeket, s letépett virágának szirmai is elfogynak, így elhajítja kezéből a csupasz szárat.
Nem tudja, hogy a férfi mennyire gondolja komolyan azt, hogy a béna varázslók magukra gyújtják a házat, mindenesetre Chalából, tekintve, hogy nem rendelkezik épp a legkifinomultabb humorérzékkel, az elképzelt jelenet előcsal egy széles mosolyt.*
-Ha felügyeli egy mester az ifjú mágust, nem hinném, hogy történnek efféle katasztrófák.
*Ugyan oly sokat nem tud még a varázslatokról, de úgy rémlik neki Teysus híveinek mágiája nem teszi lehetővé a gyújtogatást, bár bizonyára ott is kellemetlenséget okozhat egy rosszul elhangzó ige.*
-Elsétálunk valamelyik faluba? Vagy a szabad ég alatt tervezted az alvást?
*Pillant a másikra, mert hát lassacskán rájuk esteledik, s itt a közelben lenne talán a legbölcsebb eltölteni az éjszakát.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-03 23:07:57
Üzenet elküldve: 2020-05-03 23:07:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Monoton és unalmas. Ezek az első gondolatai a félvérnek, amik a soha véget nem érő menetelésről és a szántókról az eszébe jutnak. Igazság szerint, mindig utólag jut eszébe, mi is az, amit annyira rühell a talpalásban - egy idő után minden egyforma, önmagát ismétlő ürességnek tűnik. Meg ugye az itteni dolgokhoz emlékek is kötik, nevezetesen itt boszorkázták le először. ~ Dora, vagy mi volt annak a szerencsétlennek a neve. Dorafika, vagy micsoda. ~ Gondolkozik, de valahogy a szeszélyes nőszemély neve nem szeretne eszébe jutni. Nem az a típus, akit ez különösebben zavarna, nem is kínozza magát tovább vele. És milyen érdekes, amint idelépnek, a beszélgetés is laposodni kezd, a társalgók elcsendesednek, a kurva tücsök pedig ciripelni kezd. Ennél az idegörlő csendnél még az igazság felvállalása is jobb, Vyl forgatni kezdi a szemeit, egészen addig, míg meg nem találja Shan pillantását - már ha a nő még mindig bele van merülve a szürkészöld íriszekbe. Akkor viszont eléggé elmosolyodik, de nem kapja el szégyenlősen tekintetét, mint a legtöbb lány tenné, sőt, kihívóan még viszonozza a néma pillantást. Látható jelek arra, ő bizony kapható lenne egy kis extrára. Nagyot sóhajt, majd megjátszott komolysággal tálalja az ember felé, amit kell.*
- Nos, igazából, nem mondhatnám szeretetnek. Inkább hálának. Ő volt az első, akivel férfiak közül lefeküdtem és nagyon kellemes élmény volt. Sokkal jobb, mint vártam volna. Kedves és figyelmes volt, csak utána... *Kicsit maga elé néz.*
- Haza kellett mennem, neki nem tetszett. Marasztalni akart, de nem tettem, le is ordított. Otthon pedig apámtól kaptam ezeket. *Mutatja meg egy pillanatig a két vágásnyomot csuklójánál. A körülményeket nem árulja el, nem az a túlságosan kitálalós, de ha belekezdett, illik ezt is elárulni. Utána csöndbe fullad, de ez nem az a fajta nesztelenség már. Nyomott, akár az érkező este, s a szív is egyre erősebben ver fehér keblei alatt, talán a távolból magasodó Arthenior sziluettje, talán az emlékfoszlány miatt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Monoton és unalmas. Ezek az első gondolatai a félvérnek, amik a soha véget nem érő menetelésről és a szántókról az eszébe jutnak. Igazság szerint, mindig utólag jut eszébe, mi is az, amit annyira rühell a talpalásban - egy idő után minden egyforma, önmagát ismétlő ürességnek tűnik. Meg ugye az itteni dolgokhoz emlékek is kötik, nevezetesen itt boszorkázták le először. ~ Dora, vagy mi volt annak a szerencsétlennek a neve. Dorafika, vagy micsoda. ~ Gondolkozik, de valahogy a szeszélyes nőszemély neve nem szeretne eszébe jutni. Nem az a típus, akit ez különösebben zavarna, nem is kínozza magát tovább vele. És milyen érdekes, amint idelépnek, a beszélgetés is laposodni kezd, a társalgók elcsendesednek, a kurva tücsök pedig ciripelni kezd. Ennél az idegörlő csendnél még az igazság felvállalása is jobb, Vyl forgatni kezdi a szemeit, egészen addig, míg meg nem találja Shan pillantását - már ha a nő még mindig bele van merülve a szürkészöld íriszekbe. Akkor viszont eléggé elmosolyodik, de nem kapja el szégyenlősen tekintetét, mint a legtöbb lány tenné, sőt, kihívóan még viszonozza a néma pillantást. Látható jelek arra, ő bizony kapható lenne egy kis extrára. Nagyot sóhajt, majd megjátszott komolysággal tálalja az ember felé, amit kell.*
- Nos, igazából, nem mondhatnám szeretetnek. Inkább hálának. Ő volt az első, akivel férfiak közül lefeküdtem és nagyon kellemes élmény volt. Sokkal jobb, mint vártam volna. Kedves és figyelmes volt, csak utána... *Kicsit maga elé néz.*
- Haza kellett mennem, neki nem tetszett. Marasztalni akart, de nem tettem, le is ordított. Otthon pedig apámtól kaptam ezeket. *Mutatja meg egy pillanatig a két vágásnyomot csuklójánál. A körülményeket nem árulja el, nem az a túlságosan kitálalós, de ha belekezdett, illik ezt is elárulni. Utána csöndbe fullad, de ez nem az a fajta nesztelenség már. Nyomott, akár az érkező este, s a szív is egyre erősebben ver fehér keblei alatt, talán a távolból magasodó Arthenior sziluettje, talán az emlékfoszlány miatt.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-03 15:30:19
Üzenet elküldve: 2020-05-03 15:30:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
-Húzzad csacsi, húzzad!
*Ösztökéli a szamarat egyre nagyobb tempóra, amennyit csak bír az állat, meg kell vallja, hogy igazán unja már ezt a rengeteg sok utazást. Bort akar, forró fürdőt és nők kedves társaságát. A szántóföldek pedig pont nem az a hely, ahol erre lenne lehetősége, legalábbis amennyire tudja. A szántásokban semmi izgalmas nincs, talán egy-egy szempillantásnyi figyelmet érdemelnek a természeti szépségük miatt, de nagyjából ennyit. Unottan döcög a kordén, és kíváncsian várja, hogy mi fog kisülni a kis üzletéből, ha kisül egyáltalán bármi is.*
*Ösztökéli a szamarat egyre nagyobb tempóra, amennyit csak bír az állat, meg kell vallja, hogy igazán unja már ezt a rengeteg sok utazást. Bort akar, forró fürdőt és nők kedves társaságát. A szántóföldek pedig pont nem az a hely, ahol erre lenne lehetősége, legalábbis amennyire tudja. A szántásokban semmi izgalmas nincs, talán egy-egy szempillantásnyi figyelmet érdemelnek a természeti szépségük miatt, de nagyjából ennyit. Unottan döcög a kordén, és kíváncsian várja, hogy mi fog kisülni a kis üzletéből, ha kisül egyáltalán bármi is.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-30 08:33:43
Üzenet elküldve: 2020-04-30 08:33:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Már javában a szántókat rója, amikor Éjtépő megmakacsolja magát és rossz irányba fordul.*
- Hé! Mit csinálsz? *Kicsit ráförmed a telivérre, aki mintha meg sem hallotta volna, vágtat tovább a Kikötői erdőség felé.*
- Éjtépő! Rossz irányba mész! *Nem kiabál a lovával, de egy kicsit felemeli a hangját, hogy érezze a fekete paripa, hogy most rosszat tesz. Nem hallgat sem a gyeplő, sem a sarok vezetésre. ~Vajon meg akar viccelni? Mi lehet vele?~ Annyira nincs sürgető dolga és erőszakkal sem szeretné megakadályozni Éjtépő rosszalkodását, így rábízza, merre mennek, és kíváncsian várja a végcélt, hogy hol szeretne megállni. Tudja, hogy nagyon okos állat, ezért majd barátként megáll vele beszélgetni, hogy ilyeneket ne sűrűn kövessen el. A lovak nagyon okos állatok. A gazdájuk hangszínéből képesek az érzelmeiket leolvasni. Tudják mikor szomorú, mikor jókedvű és mikor haragos. Ennek megfelelően lehet őket tanítani. Ez után az út után egy alapos fejmosás rá fog férni éjtépőre, mert semmiképpen nem akar jó irányba fordulni.*
- Hé! Mit csinálsz? *Kicsit ráförmed a telivérre, aki mintha meg sem hallotta volna, vágtat tovább a Kikötői erdőség felé.*
- Éjtépő! Rossz irányba mész! *Nem kiabál a lovával, de egy kicsit felemeli a hangját, hogy érezze a fekete paripa, hogy most rosszat tesz. Nem hallgat sem a gyeplő, sem a sarok vezetésre. ~Vajon meg akar viccelni? Mi lehet vele?~ Annyira nincs sürgető dolga és erőszakkal sem szeretné megakadályozni Éjtépő rosszalkodását, így rábízza, merre mennek, és kíváncsian várja a végcélt, hogy hol szeretne megállni. Tudja, hogy nagyon okos állat, ezért majd barátként megáll vele beszélgetni, hogy ilyeneket ne sűrűn kövessen el. A lovak nagyon okos állatok. A gazdájuk hangszínéből képesek az érzelmeiket leolvasni. Tudják mikor szomorú, mikor jókedvű és mikor haragos. Ennek megfelelően lehet őket tanítani. Ez után az út után egy alapos fejmosás rá fog férni éjtépőre, mert semmiképpen nem akar jó irányba fordulni.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:46:30
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:46:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*Rony nem egy hősies fajta, mondhatni a nyárfalevél is különbül reszket nála, főként azok után, amik Artheniorban történtek vele. A Nimerillel való találkozás óta van egy kis fenntartása a magasabb fajokkal szemben, az óriások meg eleve a legmagasabbak, ráadásul ez most neki is jött, ami miatt alaposan kalapál a szíve. Ha egy kicsit is dühösen fog reagálni, ő szörnyet hal. De szerencséjére kellemesen csalódnia kell, nem elég ugyanis, hogy bocsánatot kér a másik, de még egy igen súlyos erszényt is kap. Mondani sem kell, ennyire meglepődik a tündér, tágra nyílt szemekkel pislog a még megállni sem képes hölgyre. ~ Nagyon gazdag lehet, vagy lelkiismeretes. ~ Visszaadná neki a pénzt, ha megállna, de utána kiáltani már felesleges, ráadásul itt hagyni is etikátlan lenne. Azért mégiscsak jobb kezekben van a virágbólszületettnél, mint néhány útszéli rablónál. Kicsit émelyeg, de különösebben semmi baja nincsen, hála az esést tompító hátizsákjának.*
- Mindenki jól van? *Kérdi, amíg Arja hasonló feltevését nem hallja, akkor kicsit megszeppenve dadogja.*
- I... igen, én jól vagyok. *Zsálya felé néz, kissé dülöngélve az elején, de később már rendesen járva visszavezeti magához a nőstény lámát. Szerencséjére az engedelmeskedik, a tündérrel semmi baja. Moha és Cipó kedvesek és készségesek a lánnyal, ők nem osztoznak a hátas-igás habitusán.*
- Ő Zsálya. *Mutat a nevet viselőre.* A hím ott, az a fekete, moha, a másik pedig, a puffosabb bundájú, ő Cipó. *Graril parancsára kicsit elkomolyodik, mondhatni pattog, de nem azért, ahogyan a férfi beszél vele, ez érezhető.*
- Szó se lehet róla! Kutya bajom, ezek a harangok pedig még _ma_ abba a Milkosszánba vagy mibe fognak érni. *Aztán mutatólagosan is, felpattan a teve hátára, ezzel nyomatékosítva szavait.*
- Akkor, indulhatunk a Tavernába? Nem szeretném tovább húzni az időt, minden perc aranyat ér.
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*Rony nem egy hősies fajta, mondhatni a nyárfalevél is különbül reszket nála, főként azok után, amik Artheniorban történtek vele. A Nimerillel való találkozás óta van egy kis fenntartása a magasabb fajokkal szemben, az óriások meg eleve a legmagasabbak, ráadásul ez most neki is jött, ami miatt alaposan kalapál a szíve. Ha egy kicsit is dühösen fog reagálni, ő szörnyet hal. De szerencséjére kellemesen csalódnia kell, nem elég ugyanis, hogy bocsánatot kér a másik, de még egy igen súlyos erszényt is kap. Mondani sem kell, ennyire meglepődik a tündér, tágra nyílt szemekkel pislog a még megállni sem képes hölgyre. ~ Nagyon gazdag lehet, vagy lelkiismeretes. ~ Visszaadná neki a pénzt, ha megállna, de utána kiáltani már felesleges, ráadásul itt hagyni is etikátlan lenne. Azért mégiscsak jobb kezekben van a virágbólszületettnél, mint néhány útszéli rablónál. Kicsit émelyeg, de különösebben semmi baja nincsen, hála az esést tompító hátizsákjának.*
- Mindenki jól van? *Kérdi, amíg Arja hasonló feltevését nem hallja, akkor kicsit megszeppenve dadogja.*
- I... igen, én jól vagyok. *Zsálya felé néz, kissé dülöngélve az elején, de később már rendesen járva visszavezeti magához a nőstény lámát. Szerencséjére az engedelmeskedik, a tündérrel semmi baja. Moha és Cipó kedvesek és készségesek a lánnyal, ők nem osztoznak a hátas-igás habitusán.*
- Ő Zsálya. *Mutat a nevet viselőre.* A hím ott, az a fekete, moha, a másik pedig, a puffosabb bundájú, ő Cipó. *Graril parancsára kicsit elkomolyodik, mondhatni pattog, de nem azért, ahogyan a férfi beszél vele, ez érezhető.*
- Szó se lehet róla! Kutya bajom, ezek a harangok pedig még _ma_ abba a Milkosszánba vagy mibe fognak érni. *Aztán mutatólagosan is, felpattan a teve hátára, ezzel nyomatékosítva szavait.*
- Akkor, indulhatunk a Tavernába? Nem szeretném tovább húzni az időt, minden perc aranyat ér.
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-29 16:33:12
Üzenet elküldve: 2020-04-29 16:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*A felfordulás, amilyen gyorsan kerekedett, ugyanolyan gyorsan véget is ért. Az óriás lány valóban megbánta azt, hogy csak úgy átrobogott a tündéren, és az állatkáin. Még kárpótlást is fizet, amit meg kell vallani, ritka manapság. Ha mindenki rendbe szedte magát Graril megszólal.*
- Nincs már messze a Taverna, viszont jelen esetben talán jobb lenne ha egy napot ott lepihennénk. Lehet, hogy Tuldhronnak agyrázkódása van. Alattomos dolog az, érdemes rá pihenni!*-mondja a férfi. Ezt azonban nem lehetőségnek, hanem parancsnak szánja.*
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*A felfordulás, amilyen gyorsan kerekedett, ugyanolyan gyorsan véget is ért. Az óriás lány valóban megbánta azt, hogy csak úgy átrobogott a tündéren, és az állatkáin. Még kárpótlást is fizet, amit meg kell vallani, ritka manapság. Ha mindenki rendbe szedte magát Graril megszólal.*
- Nincs már messze a Taverna, viszont jelen esetben talán jobb lenne ha egy napot ott lepihennénk. Lehet, hogy Tuldhronnak agyrázkódása van. Alattomos dolog az, érdemes rá pihenni!*-mondja a férfi. Ezt azonban nem lehetőségnek, hanem parancsnak szánja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160