Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 214 (4261. - 4280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-03 09:00:28
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*A rajzok valóban fontos dolgok az életében, de leginkább addig, amíg elkészülnek. Másnak az elcsendesedés az a természet, vagy épp a tűz bámulása. Meditatív állapotot keresni, hogy kiüresedhessen az a rengeteg gondolat, ami a legtöbb lény elméjét belakja. Ma mindkettőből jutott jócskán. Ha nem is elcsendesedés, akkor valahogyan ki kell jönnie annak, amit vagy nem tud megfogalmazni, vagy belülről feszíti. Ha nem érez sokszor bent tomboló feszültséget, az azért van, mert kirajzolja, vagy épp festi. Nem tudná mi lenne, ha elveszítené ezen képességét. Az egész élete és minden rejtett gondolatai festővásznon, vagy papíron vannak, de még csak nem is a fiókja rejtekében, hanem valahol szétszéledve a világban. Nem hozott magával szinte semmit, csak, ami a bőrén van. Bár azok a legfontosabbak.
Egy pillanatra megfeszülnek izmai a csapódó hangtól, de nem fordul felé, csak hallgatja Kyr-t, majd visszanéz a kandalló felé. Jó nézni a tüzet. A vörös és sárga összemosódott árnyalatait, ahogyan táncolnak egymással, s körülölelik a pattogó fát, mely majd elszenesedve hullik atomjaira jelezve, hogy odaadta minden erejét azért, hogy meleget adjon. A másik válasza nyomán csak erre figyel, nem szól semmit, mert valahol tudja, hogy ez olyan féligazság, amit ő szokott mondani, ha valamit nem akar kifejteni. Egyáltalán nem bánja. Bár most úgy érzi szívesen tudna erről a félvérről dolgokat, nincs akkora jelentősége annak a tudásnak, mint az elmúlt nap minden eddigi mozzanatának, amin valahogy együtt evickéltek át. Az elmúlt hatok olyan üresek voltak, hogy jó volt megtölteni valami ismeretlennel, de ez igaz az elmúlt évek sekélyességére is. Mikor lett volna ugyan ideje két feladat között, hogy megismerjen magából egy szeletet? Sem helye, sem ideje nem volt annak. Most pedig a lángokat bámulva, mintha némi képet kapna arról, hogy igen is van, ami jóleső és még csak nem is hátráltatja, hogy hagy teret elveszni benne.
Hagyja a másikat, hadd tegye a dolgát, nem fog zavarni. Ő nem az a fajta, akinek mindig cselekednie kell, bár tény és való, hogy segítségére lenne abban, hogy ne kalandozzon el az éppen csak megfogant gondolatok sűrűjében. Semmi nem fejlődik ki igazán, csapong, de még így is nyugodt ebben a légkörben. Hogy majd hová teszi mindezt, vagy meddig hagyja elburjánzani, amikor indulnia kell és újra az egyedülléttel kell barátkoznia, az pedig kiderül. De akkor ott lesz a papír.
Nagyot nyújtózik, mikor már elgémberedett és megérzi teste a fáradtságot, de messze még, hogy az ágyába jusson, így inkább rá sem gondol. Csak lassan fordul a férfi irányába, hogy beigya szemeivel a műveletet, már amennyit lát belőle. Szinte háttal, de megint ugyan azt látja, mint amikor a nyárssal törődött. Sosem áll le és fegyelmezett. Szólna, de nem akarja kirángatni ebből a folyamatból. Talán neki épp olyan fontos lefoglalnia kezeit – gondolataival együtt, mint Ril-nek, amikor rajzolni akar. Csak az más, ami forog az ujjak között. Feláll, hogy az ablakhoz sétáljon, úgy a körötte összefont takaróval derekán és azt nézi, hogy még mindig barátságtalan kint minden. Szürke és homályos. Talán csak a sűrű dörrenések maradoznak el, vagy csak egyre ritkábbak. *
- Szólj, ha segítsek valamit. *Mondja végül lágy, halk hangon, amikor már eleget időzött az ablak előtt is és talán a férfi is befejezte a művelete ezen részét. Sejti, hogy úgyis belekezd valami másba, de ő szívesen vesz részt benne.*

4279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-02 21:22:15
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

- Mh..
*Kommentálja csendes megelégedéssel, hogy a rajznak nem esett baja. Bár maga sem tudja miért találja ezt jó hírnek, azt érzi, hogy annak mégsem örült volna, ha elázott volna a papír, s vele együtt a másik munkája, akármi legyen is az. Nem is igazából az a lényeg, hogy mit rajzolt éppen, csupán a tény, hogy a rajzolás olyasvalaminek tűnik, ami fontos az elf számára, s így sajnálta volna, ha tönkremegy.
A táskából előkerülő medvehagyma látványa nem vált ki látható érzelmet az arcán, de azért elvesz egy újabb kis adag hús mellett egyet a levelek közül is a tányérról, ha már a nő odatett egy párat. Úgy tűnik, megkedvelte a növényt. Csendben fogyasztja a késői reggelijüket a hosszúéletűvel, úgy ahogy van, kabátban állva a kandalló előtt. A hajnali fáradtsága nem múlt el, csupán a viharban, és az azt követő teendők közepette nem volt ideje érezni. Belebámul a tűzbe, ahogy eszik, egy percre fókuszt veszve a lobogó lángok között. Van még dolga, s ha nem akar nyitott szemmel aludni, csinálnia is kell valamit. Ennie viszont neki is életszükséglet, nem csak a másiknak, s ezt ő is tudja. Még ha ezúttal sem a gyomra az, ami jelzi az éhségét, az agya mégis figyelmezteti rá.
Az újabb kérdés ebben a pillanatnyi szünetben beállt merengő állapotban ér a fülébe. Elrágja a fogai közé került hagyma levelét, miközben egy vadabb széllökés az ablaktábláknak feszül odakint, odébb csapva az egyik kitámasztott zsalugátert a ház külső falán. Nyugodtan fordítja a hang irányába a fejét.*
- Nem szeretem az ízét.
*Feleli aztán visszafordulva. A féligazságot mondja, de nem törődik vele, hogy a teljeset megértesse. Tudja, mire használják a legtöbben az alkoholt. Abba fojtják mindenüket. Kevesebb megvetésre érdemes dolgot ismer, mint a részegséget. Kifeszül az izom az állkapcsán, bár már nincs falat a szájában, amit rágjon. Elfordulva megy vissza a kisasztalhoz.
Szemügyre veszi a húsától megfosztott bundát, ezúttal már nyugodtan, s nem csak úgy futólag, ahogyan korábban az út szélén tette. Bár az ablakon át beszűrődő fényt tompítja az eső, amennyit kell, annyit lát benne. Nem a házban, hanem odakint a fáskamrában szokott a bundákkal foglalkozni, de sót talán még talál itt bent is, hogy rászórja. Leguggol; odébb tolva néhány öreg edényt a polcról kiemel mellőlük egy kis fadobozt. Felteszi maga mellé az asztalra, leemelve róla a tetejét, s valamennyire kihúzogatva eredeti formájára a bundát kezdi csöndben szétteríteni rajta a durva szemű sót. Még pont időben, néhány óra, s a bőr teljesen használhatatlanná vált volna. Így sem biztos, hogy megéri dolgozni vele. Eladni biztosan nem fogja tudni már, de talán másra sem lesz használható. Mégis, amíg a keze mozog, nincs ideje másra - sem gondolkodni, sem elaludni.*

4278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-02 18:59:47
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Bár a kérdés amolyan költői volt, erre azért kap választ. Még szerencse, mert így van miért elfelejtenie valamelyest a képet, ami nemrég némi zavart okozott a fejében. Neki is indul, hogy végre levesse magáról a kellemetlen darabot, hogy aztán az igazából meg sem várt engedély közben fel is aggassa azt. Hogy a szürkék mit véltek ebből felfedezni, az talány, de nem volt más célja, mint megszabadulni végre. Kezd igazán felmelegedni a szoba, hogy hordhatóvá váljanak belátható időn belül a ruhái, így talán nem kell sokáig visszaélnie a vendégszeretettel, de azért nem gondolkodik azon, hogy indulni kéne. Kinézve az ablakon, na meg hallgatva a még mindig hangos dörgéseket, van egy olyan gyanúja, hogy nem lesz túl hamar járható a vidék.
Szinte könyékig merül a kis táskájában, ahogy leül vissza a melegbe, s alig tűnik fel, hogy Kyr már mellé is lépett, sőt mi több, a reggeli szerzeményüket tolja hozzá közel egy tányéron, ami még csak nem is levélből van. Végignéz a darabokon, s ráeszmél, hogy most már tényleg tudna enni. A reggeli éhség, még mielőtt egyáltalán nekiálltak volna a sütésnek, teljesen elpárolgott. Aztán pedig csak telt az idő és minden folyt a saját medrében, egészen addig, még ők ketten ide nem úsztak. Ugyan semmi igazi terve nem volt, azon kívül, hogy elszórakozik egy nyúl után dobálózva, de egyáltalán nem bánja, hogy ahelyett éppen a félvér volt az, akit majdnem eltalált a csillagával. Persze miatta maradt így le a vadjairól, de már talán elfüstölt az a harag. Hogy hol érte volna akkor egyedül ez a nagy vihar, az is kérdéses. Rátekint hát a másikra, de nem mond semmit abból, ami megfogalmazódik benne. Inkább a hús felé mozdul, hogy ő is elvegyen egy darabot, majd visszahelyezkedve emeli a szájához.*
- Valami csoda folytán nem.
*Tekint újra a szütyő mélyére, ami ölében pihen széttárva, aztán a falatba mégsem eszik bele, mert a rejtekből elővillan valami, s előhúzza a medvehagymákat, amiket nagy gondossággal elpakolt. Még a szeme is csillogásnak indul, nem tudja miért örül neki ennyire, de kellemes meglepetés, hogy előbukkant végül, teljesen elfelejtette volna, ha nem nézi meg a táskája tartalmát tüzetesebben. Ismét helyezkedik, előre dől és a tányérra teszi, hogy a másik is tudjon belőle venni, persze ő is magánál hagy egy levelet.*
- És még ez is megvan. *Most nem dörzsöli át vele a húst, nincs értelme, inkább csak úgy magában fogyasztja mellé. Jól esnek a falatok, szükség is van egy kis energiára. Mikor lenyelte, amit épp rág, csak akkor fordul ismét a másik felé, mert felötlött egy kérdés, amivel nem tudott foglalkozni, mert épp lefoglalta akkor az az átsuhanó aggodalom, ami az ujját illeti.*
- Miért nem iszol alkoholt? *Biccenti kissé oldalra a fejét érdeklődve. Tovább fűzné, hogy miért is kérdezi, de teljesen fölösleges. Nem másokhoz akarja hasonlítani, pedig eszébe jutott, hogy még egyetlen lénnyel sem találkozott, aki nem abba fojtotta volna bele örömét, bánatát, vagy unalmát. S az is lehet, hogy szimplán csak a mai napra gondolt, majd kiderül, ha erre egyáltalán hajlandó válaszolni. Újabbat harap a nyúlba, de nem veszi még le az aranyakat a másikról.*

4277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-02 17:40:29
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*A nő előbb mozdul a kinti zörejekre, mint ahogy válaszolna. Nem tartja meglepőnek ezt az ösztönt, bár maga nem fordul a behallatszó zaj irányába. Ismeri már annyira a ház, a környező rét és az erdő hangjait, hogy tudja, mire érdemes figyelnie. A cserepek felett elvonuló mennydörgések hol élesek, mint egy ostorcsapás, hol pedig olyan mélyek, hogy a mellkasában érzi vibrálni őket, de a vihar velejárói csupán, s nem rejtenek olyasmi veszélyt, amire meg kellene emelnie a fejét.
Nem tűnik fel neki, hogy a nőnek megakad a szava egy pillanatra, miközben öltözik. Lefoglalják a gondolatai, s az ingtől nedves bőrét érő levegő kellemetlen érzete. Mire felveszi a kabátját, s visszafordítja a fejét Ril felé, már újra csak a tüzet bámulja ugyanúgy, mint amikor elfordult tőle, így az sem tűnik fel neki, hogy egyáltalán felnézett volna a lángokból. A választ hallva egy rövid ideig még figyeli a másik arcát.*
- Nem.
*Feleli aztán a kérdésre. Nem preferálja a bőr ruhákat. A saját nadrágja is elázott ugyan, de a vászon gyorsabban szárad, és nem is korlátozza a mozgásban, legfeljebb csak nehezebb lesz egy kicsit a víztől. A csizmájába is befolyt valamennyi eső felülről, de a belseje azért még így is jószerével száraz maradt – ez esetben persze nem véletlen, hogy a lábbelije viszont pedig éppen bőrből készült.
Miközben a nő újra mozgolódni kezd, ezúttal már nevetve, s nem sóhajtozva, maga is újabb dologba kezd. Az elf által lerakott nyúlbatyuhoz lép, és felemeli, hogy átvigye a szemközti ablak alatt álló kisasztalhoz. E közben keresztezi a hosszúéletű útját a szűkös szobában, aki úgy tűnik, mégiscsak elfogadja végül a felkínált takarót, hiszen afelé tart.
Nem különösebben érdekli, hogy a másik mit csinál. Módszeresen kezdi kibontani a sülthús darabokat a rögtönzött zsákból, nem pillantva fel ebből a munkájából, csupán egy kintről jövő élesebb villám fényére. Kinéz az ablakon a hátsó, kertként kezelt rész felé, de alig tudja kivenni a kút vonalait a továbbra is szakadó esőben. A kérdésre aztán a nő felé fordítja a fejét; mintha csak egy tereptárgyat mérne fel a tekintetével, úgy fordul a levetkőzött alakra.*
- Tedd.
*Kétli, hogy ehhez engedély kellene, s a hosszúéletű szinte meg sem várja a választ, már megy is, hogy felakassza a nadrágját a többi holmi mellé. A kisasztal alsó, polcként használt részéről vesz el egy sokat élt fatényért, hogy arra pakolja a combokat és a menet közben róluk lemorzsolódott kisebb cafatokat, miután a hideg szemű esőben beállt nyaki izmokat visszafordítja előre. Mindig is előnyére váltak a szoborvonásai, s szerencsére több minden valószínűleg nem is férne fel a zsinegre, anélkül, hogy egymást ne áztatnák át a ruhák.
A tállal a kezében lép vissza ő is a tűz mellé. Elvesz belőle egy kisebb, különálló darabot, lerakva a többit a kandalló szegélyére, mintegy jelzésként a nőhöz közelebbi oldalra. Egyikük sem reggelizett, s az idő lassan már inkább ebéd fele járhat, vagy talán azt is elhagyta már. A sötét felhők alatti szürkeségben nehéz volna pontosan megmondani. A tűzhely másik felére áll, mint ahova az elf ült, a szájába téve a sült darabot.*
- Elázott a rajzod?
*Kérdezi közben, ahogy észreveszi, hogy a másik a táskáját tapogatja.*

4276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-02 15:29:56
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Az, hogy nem kérdez a másik, a pillanatra hevesebben lüktető pulzusát rendezi is. Bár túlságosan nem zaklatta fel, azért mégis sokkal jobb úgy, hogy nem kell beszélnie magáról. A csönd ténylegesen sokszor veszi át a kettejük közötti teret, s így adhat szabad utat a félreértésnek. Bár azt nem is a csend hozta, hanem inkább a sóhaj, amivel nemtetszését fejezte ki. Egy hosszú lélegzetvételnyi ideig figyelmen kívül hagyja a szavakat, mert nem tűnik sürgetőnek a válaszadás, hisz nem is sejti, hogy megsérthette a másikat. Ha tudná, őt viszont zavarná, de pusztán csak azért, mert valóban mindent előteremtett neki ahhoz, hogy békésen tudja eltölteni az időt, amíg olyannyira zuhog, hogy nem is tudna innen elmenni. Máskor talán már azért bámulna kifelé az ablakon, hogy nézze mikor indulhat, de most csak egy újabb beszűrődő robaj miatt fordul meg reflexből abba az irányba, ahonnan hallotta. A nadrág a mozdulatát jócskán visszaveti és még kényelmetlenebbé teszi neki a létet. De újabb sóhaj helyett válaszol végre.*
- Dehogy. *Ráeszmél, hogy annál, ami kint folyik még így is sokkalta jobb ülni.* - Ültél már így ázott bőrnadrág...ban? *A szó közben megtörik a hang, mikor tekintete találkozik az éppen ingétől megváló férfitesttel, maga sem tudja miért akasztotta meg egy észrevehetetlen betűhiánnyi időre, de megtörtént. Márpedig őt olyannyira nem érdekeli más látványa, hogy nem ez az, ami nyugalmából kifordítja, mégis... míg meg nem fordul ott marad rajta az óarany írisz, egyetlen pislogás nélkül. Annak minden íve beleég a retinájába, s gyorsan be is hunyja a szemét, visszafordulva a tűzhöz, hogy inkább azon legeltesse a szemét. Biztos attól lett melege is, mert annak a közelében ül. Végül csak kinyögi a maradékot, amit akart.* - Rohadt kényelmetlen.
*Bár figyelmét lekötötte a másik, mégis eszébe jut, hogy a felkínált takaró, most már jól jöhet. Fel is próbál pattanni, de az egy hangnyi nevetésbe fullad, ahogy a merev bőr visszafogja a megszokott ruganyos mozgásában, de csak felkel végre, s oda is sétál érte.
Nem figyelmezteti a másikat, hogy le fog róla kerülni a darab, sejtelmei szerint a mozdulatsorból úgyis tudhatja. Ha zavarja, majd elfordul, őt cseppet sem érdekelte soha, ki mit lát belőle, hiszen ha lenne benne ilyesfajta zavar, nem lett volna jó olyan hosszú évekig semmiben, amit csinált. Ez is egyfajta magabiztosság, pedig nem hiú teremtés. Kioldja az övet, lecsatolja a táskáját, majd nehézkes mozdulattal szabadul meg végre a ruhától, ami lábain nyomot is hagyott annak tapadása emlékéül.*
- Felrakhatom oda?
*Lényegesebben könnyebben mozog, majd meg is teszi, nem zavartatva magát. Még a kabátja sem olyan fontos, hogy száraz legyen, mint ez. Utána a takaróért nyúl, aztán a táskájáért, s a kandallóig sétál vissza, miközben tekeri dereka köré az alkalmatosságot, s már úgy ül le, mint egy posztóba csavart farkú sellő, maga alá húzva a lábát, hogy tovább élvezhesse a tűz adta meleget.*
- Így mennyivel jobb...
*Tapogatja meg végül táskáját, ami nedves ugyan, de belenézve öröm a felismerés, hogy semmi nem sérült abból, ami benne van.*

4275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-02 14:07:33
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Valóban nem kezd faggatózásokba. A hallottakat ezúttal is választalan, egykedvű arccal dolgozza fel, s raktározza el magában. Nem célja konkrétan az információszerzés, de azt még ő is tudja, hogy a tudás, legyen az bármiféle, bizonyos fokig hatalom; nem tervez visszaélni vele, de sosem tudhatja, hogy nem lesz-e valamikor mégis hasznos egy-egy ilyen elejtett részlet a másik életéről. Bár amennyire ő tudja, az elf gond nélkül hazudhat is minden szót. Már csak ezért sem hisz a kérdezősködésben. De közben, természetszerűen, mégis megjegyzi, amit hall.
A kezét nem mutatja meg, és úgy tűnik ennyiben ki is merül a nő részéről a kérés. Hogy a hosszúéletű miért kíváncsi a sebre, nem tudja, de jobban szereti, hogyha az ilyesmit mindenki meghagyja a maga dolgának. Ha segítséget kért volna, az más kérdés, de nem kért. Egy szinten talán nem is tud, de ez esetben nem is érzi, hogy szüksége volna rá. Az, hogy a nő jószándékból akarta megnézni, és hogy az ő elutasítása bántó is lehet akár, nem érdekli különösebben. Amilyen természetes volt neki, hogy nem hagyja a viharban a másikat, annyira természetes, hogy nemet mondhat a felajánlott segítségre. Főleg, ha az kéretlenül érkezett. A parasztoktól örökölt egyszerű, s olykor a végletekig makacs hozzáállással pedig, jól látja a nő, valóban nem érdemes szembeszállni.
Az alkarvédők után a tegezétől szabadul meg, és helyezi a lába mellé a földre. Ahhoz guggol le aztán, hogy leoldja róla a kabátját, ami ott, a hátán feltekerve volt kitéve szélnek és esőnek. A többféle változatban rendelkezésre álló ülőhelyek helyett az elf eközben a földre telepszik. Nem furcsállja a döntést, hiszen ott van egyelőre a legmelegebb, még ha nem is a legkényelmesebb pontja a háznak az egyenetlen kő padlózat. Maga elé emelve nyitja szét a kabátot, hogy megnézze, mennyire vizes, a váratlan sóhaj azonban egy pillanatra eltereli a figyelmét. Elnéz Ril felé, egy-két másodpercig hiába fürkészve az alakját; nem tud pusztán a szemével rájönni, hogy mi váltotta ki a nőből az elégedetlennek tűnő hangot. A maga részéről mindent teljesített, ami ahhoz kell, hogy ne legyen ok sóhajokra: van fedél a fejük felett, tűz, s amíg az nem ad elég meleget, takaró is. Ott van a nyúl az asztalon, s ha a másik kérné, víz hozzá. Talán még valami száraz fűből teát is tudna főzni. A hangja érdektelen, ahogy visszafordul előre, miközben rákérdez a szinte személyes becsületét sértő hang okára:*
- Baj van?
*Megfogja közben a kezei közt tartott kabát ujját megállapítva, hogy valójában csak azokat, és a ruha alját érte valamennyi eső a feltekerés révén. Szerencsés. Megemelkedik a helyén, s a hátánál markolva a vizes anyagba lehúzza magáról az ingét, a kötélhez lép, hogy azt is oda akassza száradni. Csak most, ahogy megszabadul a ruhától, rázza ki a hideg a félmeztelen felsőtestét. Lehajolva emeli a vállára a hosszú, combközépig érő sötét kabátot, amit a vastagabb anyaga miatt sokszor takaró helyett használ, amikor odakint éjszakázik. A nyirkos ujjak alatt libabőrös lesz a karja, de legalább a hátán már nem vizes a ruha.
A nő problémájára a megoldás, ha ildomos valóban nem is lenne, észszerű talán igen, s ha egy dologban feltűnően következetes a férfi, az a józan ész elsőbbsége. Érzelmek, társadalmi normák, illem, olykor még a morál is megkérdőjelezhető, ha a higgadt, egyszerű, sokszor alsóbbrendűnek vélt, de valójában csak őszinte paraszti értelem mást diktál. És különben is, az ágy szélére hajtott takarót ő már egyszer a rendelkezésére bocsátotta.*

4274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-02 10:50:47
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

- Csak néhány hat óta.
*A kérdés hallatán és a saját válasza miatt ráeszmélt, hogy már így is többet árult el, mint kellett volna. Nem szereti a helyzeteket, amikor közel kerül ahhoz, hogy az okokról kelljen beszélnie, ami a kikötőbe vezette, szerencséjére Kyr nem az a fajta, aki faggatózásba kezdene, talán ez is egy ok, ami miatt komfortos a közelsége. Ha további kérdés érné, akkor féligazságokat kellene keresnie, hogy ne hazudjon. Ugyan úgy, mint amikor az a selyemfiú kérdezősködött a Varjúban. Bár, amit elárulna magáról cseppet sem fest olyan képet róla, amivel ki lenne békülve, de még mindig jobb, mint az igaz tartalom.
Valahogy sejtette, hogy a fogalmazása nem egyértelmű, féloldalas mosolyra húzódik az ajka, de nem kérdez rá ő sem miértekre, pedig érdekelné. Valahogy mindenki állandóan iszik, ő pedig kijelenti, hogy nem szokott. De az most valahogy sokkal jobban érdekli, hogy lássa, hogy az a seb csak valami felületi semmiség. Az ujjak akkor is eléggé tudnak vérezni, ha alig történt vele baj. A mértéket viszont nem tudja felmérni, mert ahogyan az várható is volt, a másik ügyet sem vet rá, ehelyett elfordul, hogy tovább végezze magára szabott feladatait. Tényleg, mintha sosem állna le. Ril eközben csak a szemeit forgatja, de nem fog erőszakoskodni, mindenki úgy cselekszik saját testével kapcsolatban, ahogy akar. ~Talán ezért is haltok meg olyan hamar mind.~ Csak egy futó gondolat, de nyilvánvalóan nem a seb mivoltja miatt, hanem a hozzáállásról szól. Elengedi hát, végtére is nem az ő dolga.
Míg a félvér az alkarvédőitől szabadul meg, ő csizmájához lép, hogy azt közelebb vigye a kandallóhoz, ami kellemesen felmelegítette már a szobát, s kezdi érezni, hogy neki sem ártott annak hője. Ha már száradni vitte a lábbelit, úgy dönt, megmarad annak közelében egy kis ideig és le is huppan az egyik szélénél a földre, hogy ne zavarja az éppen ott ténykedőt. Törökülésbe rendezi magát, de ekkor derül ki számára, hogy a kellemetlenül nedves nadrágja nem mozog testével olyan együttműködően, mint azt várta. Ki is szalad a száján egy nemtetszését firtató sóhaj, s tenyereit végighúzza a combjain, mintha csak azt kívánná felmérni, mekkora a baj. Ebben ücsörögni kellemetlen, s egy pillanatra fel is tekint a férfire. Ekkor állapítja meg, hogy igazán nem lenne ildomos levennie azt magáról és úgy visszaülni a tűzhöz. Pedig zokszó nélkül tenné ezt meg, de nem akarna visszaélni a vendégszeretettel. Furcsa mód nem gondolná, hogy örömmel töltené el, gyakorlatilag félmeztelen nő ülne a padlóján. Azért a gondolattól a nemrégiben még rosszalló vonásai most mosolyba rendeződnek, de nem mond semmit. A tüzet nézi lobogni, ami mint kint is, alig festi meg szemei világát, hiszen néhol hasonló a színűk. Csak annak tánca tükröződik benne vissza, s egy kicsit el is felejti a bámulása közben a körülötte lévő dolgokat. Hogy ez a félig meditatív állapot még mindig a másiknak köszönhető-e, azt nem tudni. Mindenesetre nem érzi sok helyzetben ilyen könnyednek magát. Érdektelennek igen, de könnyednek soha.*

4273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-02 09:43:03
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

- Mióta élsz ott?
*Kérdez vissza, türelmesen hallgatva végig a nő szokásosnál lassabban kibontakozó szavait. Azt, hogy hol van a ház, amiről az elf beszél, nem kérdezi – mivel a kikötőből jött, és azt mondta, oda is megy vissza, megkockáztatja, hogy arrafele. Ha pedig valóban ott él, nem csodálja, hogy inkább nyúlvadászattal mulatja az idejét az itteni földeken ahelyett, hogy otthon lenne. Ha nincs miért hazamenni, s még maga a lakás se várja a gazdáját, elég nyomorúságos képet fest.
Miután felakasztotta a másik kabátját, az ajtónál marad, onnan fürkészve a kinti esőt. Egészen szürkévé mossa a színeket, pedig tudja, hogy néhány napja már virágban állt a ház körüli tisztás. Ebből a bámulásból fordítja a fejét a nő felé annak közelebb lépésére, és az azt követő mozdulatára. A tekintetébe visszatér a korábbi bizalmatlanság, ahogy lenéz a felé nyújtott kézre.*
- Nem iszom.
*Feleli végül a kérdésre, bizonytalanul figyelve a másik arcát, hogy vajon mit akar tőle. A vérfüvet, mint olyat nem ismeri, nem tudja mire való, az alkohollal együtt említve pedig leginkább valami ahhoz hasonló, talán elfüstölni való szerként tudja elképzelni. Hogy az a kis vágás az ujján ellátásra szorulna, ugyanolyan nehéz lenne letolni a torkán mint egy erdésznek, favágónak, vadásznak, vagy kétkezi földművesnek. Bár egyiknek sem tartja magát, amit tud, azt tőlük tudja, s a sérülésekhez való hozzáállását is tőlük örökölte. Fertőtlenítésként legfeljebb forró pengét használna, de ahhoz már olyan seb is kellene, ami megérdemli, hogy figyelmet szenteljen neki. Ez pedig attól az ő szemében messze van, még ha a nő végül jelzi is a kezére bökve, hogy a kérdése valamilyen módon mégis arra vonatkozott, akármi legyen is az a vérfű.
Végigfut a hátán a hideg a nyirkos ruhákban. Elfordul az elftől, anélkül, hogy megmutatná neki a kezét. Úgy tűnik, az, hogy az idefele vezető úton maga ajánlotta fel, ha kellett, nem terjed ki a vihar veszélyén túli helyzetekre.
A kintről jövő huzat útjából visszasétál a lángok közelébe, az ajtót azonban nyitva hagyja maga mögött. A kandalló mellett állva kezdi levenni ismét az alkarvédőit, látszólag elégedetten a tűz viszonylag kis méretével. Szereti a meleget, mert az otthonára emlékezteti, de az első években megesett néhányszor, hogy a teraszon kellett aludnia egy-egy éjszaka, mert alábecsülte a tűzhelyet. Ha átmelegszenek a kövei, még órákig meleg marad utána, hiába hunytak már ki benne a lángok. Még ha olykor napokra el is hagyja a házat, és az teljesen ki is hűl, mint most is, egy kisebb tűzzel is rövidúton képes visszafűteni azt. S hogy mennyire gyorsan és milyen mértékig, azt ezúttal a nő is tapasztalhatja. Nem a vendégszeretetéről híres, így még ha a másik nem is tudja, kivételes helyzetben van azzal, hogy átléphette a kis ház küszöbét. A kandalló párkányára teszi az alkarvédőit, s nekiáll, hogy levegye magáról a tegezét, az íja mellé állítva azt is a földre; leguggol hozzá, s elkezdi leszíjazni róla a kabátját, hogy megnézze, az vajon mennyire ázott meg.*

4272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-01 20:38:40
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Mindenki máshogy látja a világot. Neki nem tűnik egyáltalán rossz házigazdának, hiszen tőle rosszabb valószínű nincsen. Talán azt még mondaná, hogy foglaljon helyet, ha nála lennének, de az ágyán kívül csak egy ósdi ingatag szék van egy asztalhoz tolva, ami nem túl biztonságos. Nem azért nem rendezte még be teljesen, mert nincs rá igénye, mindössze fogalma sincs milyen otthonossá varázsolni valamit, na meg azt sem, hogy a vásárlása tényleg hosszútávra szól-e, vagy csak ideiglenes megoldás. Nem tartja értéknek, legalábbis még. Ez a lak viszont nem azt sugározza számára, hogy csak egy eszköz. Azt meg nem tudhatja, hogy hogyan és ki által rendeződött be.*
- Hidegebbre. *Mond először csak ennyit, mert nem gondolta, hogy meg kellene róla fogalmazni bármit is. Rövid szünet után folytatja csak.* - Ami nem várja haza a gazdáját. *Ezt csak abból az egy mondatból vélte gondolni, hogy négy napja szarvasokat követett, így nem sokat tartózkodik otthon.* - De szerintem csak az enyémhez mértem. Abban tényleg alig van valami élet. *Rándítja meg a vállát, majd figyeli, ahogy lángba borulnak a rönkök, amiket Kyr a kandallóba rakott. Mindig is szép látványnak tartotta ezt, de nem időzik el sokat, csak röpke ideig hagyja, hogy fehér bőrét megszínezze a fénye, aztán elfordul, még a végén belefeledkezik. Szemeivel követi, ahogy a férfi kihúzza a kötelet, majd ráakasztja a kabátját, de időközben felfigyel rá, hogy megsérült az ujja. Talán nem nagy dolog, de ő egyből rákapcsolódik fejben. Ha valami sérülést okoz, azt fertőtleníteni kell. Ha a tűje valaki bőrébe mar, az is előtte sterilizálni kell, már amennyire az eszköztára azt lehetővé teszi. Utána is hasonlóan ildomos cselekedni. Erre törekszik mindig, hiszen apróságokból is lehet csúf fertőzés, ami az ő legkedvesebb időtöltését nem szennyezheti be. Az olyan lenne, mint egy félbehagyott festmény, melyet nem illetett védőréteggel. Vagy mint, amit a sütögetés közben rajzolt, s talán már az enyészeté, ha elérte a víz. Ugyan ez sem érdekelné alapesetben, hiszen nem az ő keze nyomán történt sebesülés, de ahogyan az óvó szemek rátapadtak, mikor felébredt, most az övéi válnak azzá. Akkor is, ha nincs ennek sem a tudatában. Megy is a másik után, majd a kezét nyújtja, hogy hadd nézze meg az övét, az nem jutott el a tudatáig, hogy valószínűleg halva született ötlet, hogy majd a félvér önként átadja neki. De ez most cseppet sem számít, ő azért várakozóan tekint rá.*
- Van nálad alkohol, vagy vérfű? *A másodikat úgy kérdezi, mintha ismernie kéne a növény sebgyógyító hatását, na meg lennie is kéne mindenkinél. Ha normális szék nem is, az biztos fellelhető lenne nála. De nem ott vannak. Talán a másiknak meg arról nincs fogalma, hogy miért áll ott és vár kinyújtott kézzel, de a fejével a biztonság kedvéért oda bök a sérülés felé, még a végén azt hiszi olyan alkoholra gondol, ami őt melegítené fel.*

4271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-01 19:26:15
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Az bárkinek egyértelmű lehet, akár csak néhány percnyi ismeretség után is, hogy valószínűleg nem Kyr a világ legjobb házigazdája. Eszébe sem jut megkérni a másikat, hogy jöjjön beljebb, nem kínálja hellyel sem, azt pedig főleg nem ajánlja fel, hogy érezze otthon magát. Mégis, a nő ilyetén való nyíltsága áthidalja ezt a problémát – bejön anélkül, hogy hívná, s nem tűnik úgy, mintha feszengene mögötte, miközben maga szótlanul hátat fordít neki, és szinte tudomást sem véve róla nekiáll tüzet rakni.
A kérése nyomán felé nyújtott kabátot egyelőre csak a kandalló szélére hajtja, úgy, hogy ne vérezze közben össze az ujján ejtett kis vágással. Majd ha a gallyak mellett átizzik a szén, és a tűzre tud rakni egy-két vastagabb rönköt, akkor felakasztja száradni. A hosszúéletű felé intézett megjegyzésére a száraz ruhákról csak futólag mordul egyet, nem barátságtalanul, inkább csak elhessegetve a gondot. Persze, tudja, s lassacskán érzi is a bőréhez tapadt ing hideg súlyát, de a figyelmét egyszerre csak egy dolog tudja lekötni – s az jelen esetben a tűz. Miközben a másik az ajtóhoz megy, visszalép a farakáshoz, kiemelve róla két hasábot, s ahogy a nő visszatér, már ezek egyikét helyezi a lángok közé, valamennyi rőzsét szórva még mellé. A lassan erőre kapó tűz melegét nem sokára már érezni is lehet, igaz, még csak közel hajolva hozzá. Ha lángra kapnak a rönkök, akkor viszont a mezítláb visszatérő hosszúéletűnek sem kell majd sokat várnia, míg megérzi a talpa alatt lassan átmelegedő köveket. A bakancsát is ajánlatosabb lesz majd idehoznia száradni az ajtó helyett. Hogy mindeközben vizes lesz a padló, az a férfit egyáltalán nem bántja. A ház is, ugyanúgy, mint a kése, csak egy eszköz a szemében. Vigyáz rá, és törődik vele, de végeredményben az eszköz van őérte, és nem fordítva.
A mellette álló dicséretnek tűnő, vagy annak szánt mondatára összevonja a szemöldökét, továbbra sem pillantva fel a munkájából.*
- Hidegebbre?
*A kis viskó egyetlen kirívó, olykor igazán hasznos tulajdonságára talán a kandalló méretei szolgálhatnak némi utalással. A terméskőből rakott masszív kémény odakint, és a szoba jó részét elfoglaló tűzrakó elsőre talán nem, de másodszori ránézésre mindenképpen túlméretesnek tűnik a ház méretéhez képest. A nagy kandalló és a kis tér pedig együtt azt eredményezi, hogy sosem fázott még itt, s ezért többször hálát is adott már az építőjének, bár nem tudja, ki építtette, és mikor az erdészeknek készült lakot. Az előző tulajról -, akitől a berendezést is javarészt örökölte, - is csupán történeteket hallott a falubeliektől. Amikor ő idevetődött, már régen nem élt ő sem, a kunyhó pedig üresen állt akkor már évek óta.
Feláll végül a lángra kapó rönk mellől. Az ajtóhoz lép, beljebb hajtva azt, hogy elérje a mögötte szögről lógó madzagot, a végén egy kis hurokkal; a kandalló egy sarokkövének élesebb peremére akasztva feszíti ki a zsineget. A szájába tolja a sérült ujját, miközben visszamegy a félrerakott kabátért. A szabad kezével viszi a primitív szárítókötélhez, hogy felakassza rá száradni, mielőtt az ajtót aztán újra kinyitná, amíg csak a madzagtól tudja, kibámulva közben az odakint ázó, fakó tájra.*

4270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-01 17:30:10
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Nem csak azért jutna szíve szerint beljebb, mert ott minden bizonnyal melegebb vár rájuk, mintha kint ácsorognának, hanem némi kíváncsiság felvillan benne. Volt egy megállapítása az otthonról, ami néhány pillanat múlva akár ki is derülhet, hogy igaz volt-e. Ugyan, akkor sem látna bele a másik elméjébe és érzéseibe, de sokat elárulhat az a benyomás, amit akkor él át valaki, ha először teszi be a lábát valahová. Ez számára régen hasznos volt, most puszta érdeklődés.
Még ha el sem mosolyodik a félvér, róla akkor sem azonnal illan el a megkönnyebbült jókedv. Haját megszabadította jókora adag víztől, most már csak a kezében lógó szőrös kis batyuról kéne leseperni a vizet, bár az nem tudta megszívni magát, végtére is egy bunda, nem pedig vászon. De nem akarja úgy bevinni, hogy az is áztassa a másik padlóját, bőven elég, ha belőlük csepeg a víz.
Követi végül, hogy felfedje a ház a kis titkát. Bár hirtelen sötétebbnek hat a benti lét, mint ami kinti világban van, attól még igyekszik hozzászokni hamar, s meg sem gátolja abban, hogy körülnézzen. Nem időzik hosszasan semmin, de így is elég ideje van arra, hogy ráébredjen: ez merőben otthonosabbnak hat, mint a sajátja. Csak a legszükségesebb dolgokat látja maga előtt, semmi flancolás, mégis mintha minden meglenne benne, ami az itt töltött időre kellhet. Az, hogy nem egyformák az ülőalkalmatosságok csak fokoznak az érzésen. Amíg Kyr a kandallóhoz lép, s neki kezd a begyújtásának, ő az asztalhoz lép, hogy letegye rá a zsákmányukat. Milyen szép is, hogy a hajnali kitűzött célja megvalósult, mégsem ettek belőle egy falatnál többet. Van, hogy az élmény többet ér.
Ril, mint azt a másik kideríthette róla találkozásukkor, nem szokott szégyenlősködni, így nem is feszeng a helyzettől. Majd ha kissé megszáradt és a vihar is elvonulni látszik útra kel, de addig vágyja azt a meleget, amit a másik készít elő. Közelebb is lép hozzá, de talpa alatt most érzi meg igazán, hogy egy beázott csónakban lépked. Annyira lefoglalja ez a cseppet sem komfortos érzés, hogy alig hallja meg, amit a férfi mond, de azért csak el jut hozzá a hang. A takaróért nem lép ugyan, mert még nem érzi szükséget, de a kabáttól épp olyan jó lesz megszabadulni, mint képzeletben a lábbelijétől. Szét is kapcsolja magán, majd megkönnyebbülve bújik ki belőle és nyújtja a másik felé, tán csak nem a tűzre akarja dobni. Ezen megint el kell vigyorodnia, de nem kommentálja.*
- Neked sem ártana valami száraz.
*Méri végig, aztán megtapogatja felsőjét, ami csodával határos módon nedves ugyan, de nem annyira, mint várta. Valamire csak jók ezek a kabátok.
Elsétál az ajtóig, majd lehajol, hogy kikösse végre a bakancsot, amitől megszabadulni épp olyan jó érzés, mint amikor a nap sütötte az arcát. Bár egy csak egy elenyésző percig tart. Ki is lép belőle, s bár nem úgy viselkedik, mintha ő lenne otthon, mégis könnyed. Végül visszasétál Kyr mellé, ha még a tűz előtt dolgoskodik és megállapodik mellette, hogy érje egy kis kezdődő melegség. Úgy mezítláb. *
- Hidegebbre számítottam, de ez egész otthonos. *Talán nem olyan egyértelmű, de ez egy dicséret volt. És a hidegség sem azt jelenti benne, hogy a másik vonásai néha fagyosan megkövültek, mindössze magáéhoz méri a dolgot.*

4269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-01 16:17:18
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*A kérdésére érkező válasz nem az, amire számított. A nevetés váratlan meglepetésként hat a viharban töltött hosszú percek után, de nem mondhatná, hogy zavarja a nő látszólagos jókedve. Elvégre, nemrég hallotta tőle, hogy elázni jó, és magában ezzel akkor egyet is értett vele. A zuhogó víz alól kikerülve pedig valóban nem tűnik már annyira komornak a helyzet, mint a fák közötti vízmosásokon bukdácsolva. A szemével követi csupán a mozdulatot, ahogy a másik lehúzza a hajáról a vizet.*
- Csak egy kicsit.
*Feleli végül mosolytalanul, melyből talán nem lehet egyből megérteni, hogy viccel. Közben azonban hátatfordítva az elfnek be is lép a házba, reakció nélkül hagyva annak köszönetét. Természetes így viselkedni, vagy sem, nem gondolja úgy, hogy bármiért is köszönetet kellene mondani neki. Ami még most, az esőből kikerülve is tovább sürgeti a mozdulatait, az annak a ténynek, hogy megáztak, egyenes ági következménye: rövidesen fázni is fognak, mint a vadászkutyák.
Odabent két kisebb ablak ellenére is félhomály van, ami elsőre sötétebbnek hat, mint a tornác kiszögellő teteje alatt, de hamar megszokja a szeme az esőtől elszürkült fényeket, s benne az ismerős formákat. A bal kézre eső, és a helyiség nagyját uraló, terméskőből rakott kandalló mellé állítja az íját, mielőtt beljebb lépne, nyitva hagyva maga mögött az ajtót a másik számára. A nő, ha követi őt a házba, könnyen felmérheti, hogy az egész nem nagy, egyetlen szoba csupán, s egy falnak döntött létráról elérhető, ezzel egybenyitott kis padlásrész. A padlózat deszkázott, egyedül a tűzrakó körül van megtörve szabálytalan kőlapokkal. Az apró erdészház berendezését tekintve is egyszerű, csupán a legszükségesebb dolgok vannak benne: egy keskeny, talán farkasszőrmével leterített heverő áll a túloldali sarokban; mellette, a bejárattal szemközt egy tárolásra használt, alacsony kisasztal az ablak alá tolva, s egy nagyobb, ládaszerű fadoboz egészen a falszegletben; közvetlenül jobbra pedig egy hosszabb étkezőasztal, két össze nem illő paddal. A kunyhó egyéb ülőalkalmatosságai között sem találni egyébként két egyformát: a heverő és a kisasztal között egy egyszerű, karfa nélküli támlás szék áll, a kandalló árnyékából pedig egy régi hintaszék vonalai rajzolódnak ki, ahogy a férfi odébb mozdítja, hogy odaférjen mögé a fal melletti farakáshoz. A bútorok sokfélesége, és a tér viszonylagos zsúfoltsága ellenére sincs azonban rendetlen hatása az összképnek.
Az álláról csöpög még a víz, ahogy egy rőzsével teli kosarat emel a tűzrakó alsó, térdmagasságban körbefutó szélére, és nekiáll, hogy a tűzhely több napos szenét felkotrássza egy piszkavassal, néhány gallyat állítva a tetejére. A kandalló párkányaként egyetlen széles, vaskos gerenda van beékelve a mellkasa magasságban az egyenetlen kövek közé, erről emel le valamit, ami talán bagolyköpetnek tűnhet, valójában azonban mindenféle száraz gyújtós egyvelege. A zsebébe nyúl a régi, ütött-kopott kovakőért, s elővéve a kését kezd apró szikrákat csiholni róla. Egy futó fejmozdulattal csapja közben félre a homlokára tapadt tincseit, amikről a szemébe folyik a víz, nehezítve a feladatát. Az egyik kipattanó szikránál az ujjbegyébe vág a penge, de a fellobbanó gyújtós fontosabb, mintsem ilyesmivel törődjön. Tudja, hogy a tűz melegére hamarosan nagy szükségük lehet. Az átázott inge már kihűlt a hátán, de a gyaloglástól kimelegedve még nem fázik benne.*
- Van egy takaró az ágy szélén. *Szólal meg végül, ahogy lángra kapnak a kisebb ágak a munkája nyomán.* - Ad ide a kabátodat. *A nőnek címzi ugyan a szavait, de nem fordul felé.*

4268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-01 14:02:36
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Nem töltött még el ennyi időt másra hagyatkozva, tervek nélkül, de ez a nap minden szép és borzasztó meglepetésével együtt ilyen. Mintha minden megtörténhetne. A másiknak ütközve nincs ideje átgondolni azt, hogy volt már olyan érintése, ami láthatóan hergelte a félvért, de a szó mégis ezért szökhetett ki ajkain. Az kevésbé szokta érdekelni, ha kellemetlenséget okoz másnak, de vele mégis körültekintőbb, akaratlanul is. Amolyan mentőövként érzi a másik testét, ahogyan ő is megtorpan és ösztönösen segít a stabilnak maradásban. Az óarany szemek nem tudják átvilágítani a homályt, mégis a szürkéket keresik, ahogy amaz megfordul és biztosítja róla, hogy már nincs messze a cél.
Elindulnak tovább, próbálja figyelni az útvonalat, hogy megjegyezzen belőle valamicskét, de ez most nem a szemlélődésnek az ideje. Nem olyan idegen érzés ez a vihar, de nem jön rá, hogyan és hol élhette át, puszta emlékbetörések színesítik néha látóterét, de még mindig azon van, hogy a valóságot győzze most le, hiszen az jelenleg veszélyesebb ránézve, mint holmi képzelgés a múltról. Az emlékekkel hadilábon áll, rengeteg dolgot nem tud hová tenni, a hiányzó szereplők nyomán. Csak élmények és események vannak, de nincs hozzá köthető alak. A hídhoz közeledve jobban tudna ezzel a gondolattal foglalkozni, de kezd elfáradni. Nem a teste az, ami merülőfélben van, hiszen ha kell sziklát is mászna, pedig ő sem aludt túl sokat az elmúlt időszakban. Valahogy abban fáradt el, amilyen új forgatagba került bele, s a napnak még koránt sincs vége.
Még mindig nem tud mást tenni, mint követni Kyr-t, akire innentől biztosan jó szívvel fog gondolni. Talán tényleg természetes viselkedés az, hogy egyesek valaki segítségére vannak, s óvón viseltetnek irányába akkor is, ha nincs is kötelessége erre, de ő soha nem ilyen körökben mozgott, s ő sem tette ugyanezt másért. Mindig van mit tanulni.
Nem szúrja ki azonnal a házat, s amikor megteszi sem egyértelmű, hogy oda tartanak. Hiszen honnan tudná? Említett ugyan a másik "egy ház"-at, de még bele sem gondolt, hogy oda fogja vezetni, pusztán valami fedett, vagy biztonságos területet látott lelki szemei előtt.
A tornácra lépve változik meg minden ismét, megcsapja a szele a múlófélben érződő veszélynek. Az eső hangja is megváltozik így, hogy tető van felettük, sokkal békésebb annak kopogása, hogy már nem őt éri. Először magán tekint végig, ahogy a hosszú oldalra vezetett fonatból még mindig patakként csurog a víz, egészen a padlóra, ahogy kissé előrehajol. Aztán a házat próbálja meg kívülről befogadni, majd a férfi kilincshez nyúló kezeit vizslatja. Csak akkor néz fel rá, mikor megkérdezi, hogy jól van-e. Bár nem érezte, hogy ez fog következni, de válasz helyett először felnevet, amiben benne van minden megkönnyebbülése. Megingatja a fejét, majd szabad markát a fonaton húzza végig, hogy a víz nagyja távozzon belőle, mielőtt beléphetnének a másik - feltehetően - otthonába.*
- Azt hiszem megáztam. *Nevet tovább, de elhalkul végül. Mégis mit mondhatna? Igazából minden körülményt leszámítva... soha jobban. De ezt nehezen mondaná ki.*
- Köszönöm.
*Ennyit azért kibök, hiszen tényleg hálás. Nem fogalmazza meg miért, valószínű pontosan tudja a másik.*

4267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-01 12:12:17
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tilosban//

* Minden egyes pohár után a következő csak úgy itatja magát. Őrült fazon volt, aki az ork pálinkát kitalálta. Így hirtelen nem is tudja, hogy ork volt e a feltaláló, vagy valami beteg ember, aki szereti kínozni magát. *
- Valószínűleg a piacon előbb vagy utóbb felfog tűnni valaki, aki készít, vagy elad nekem valami hasonlót. Addig is várnom kell. Mindenesetre, ha nem valami szuper italt akarsz kikevertetni, akkor, megtudom oldani.
* Egy alkimista ork család biztos nagy zűrt kavarna. Nem lenne annak a közepén se. Ha nem is mondják, de pont ugyan arra gondolnak, vagy legalábbis hasonlóra. Jobb, hogy egyedül van és nem ork családostul. Még a végén egész családjával történhetne valami ilyen ork gyűlölte helyen. *
- Már most jól néz ki.
* Etikett ide vagy oda. Az orki viselkedést nehezen lehet kinevelni. Ha nem lenne, már félúton kivette volna a tűzből, hogy lakomázhasson egyet. Közben hallgatja, ahogyan a másik egy kicsit saját életéről beszél. *
- De végül minden a legjobbra fordult, vagy tévednék? Találkoztál azóta velük?
* Nem szívesen turkál más emberek múltjában, de most nincsen jobb dolga. A páncél témára kicsit felnevet. *
- Van valamid, ami illik rám? Az emberi cuccokat nem orkokra tervezték.



4266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-06-01 10:20:00
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Bizonyos körülmények között nem zavarja, ha valaki megérinti. Mindenek felett ilyen helyzetnek számít a sötét erdőben őket érő vihar, és az a tény is, hogy a maga egyszerű módján adja a kezét a nő segítségére, amikor kell. A másik botlása azonban váratlanul éri, nem hallja, és az utat keresve maga előtt az esőben nem is látja, hogy a lezuhanó ág hangjára megriadt nő utoléri. Már csak az súlyát érzi, ahogy nekilökődik, s a kapaszkodót kereső kart, ahogy az köré fonódik. Megáll egy pillanatra, magát is stabilizálva, mielőtt hátranézne az elfre, hogy minden rendben van-e vele. A közelségük miatt hallja annak szavát a vihar zaján át is.*
- Nincs már sok.
*Bólint egy rövidet, megerősítve a kijelentést és mintegy nyugtázást kérve a hosszúéletűtől, hogy érti. Csak miután vizuálisan is meggyőződött róla, hogy a másik valóban megijedhetett csupán vagy elvéthette a lépést, és megbotlott, folytatja az utat. Nem tagadná, hogy a saját pulzusa is fel-felszökik az őket körülvevő hirtelen robajokra, de veleszületett ösztön, hogy nem ugrik meg rájuk, csupán a fülébe kezd zubogni a mozdulatlan testbe kényszerített vér. Nem látszik rajta azonban bizonytalanság, ahogy tovább halad, és csakhamar valóban elérik a reggeli folyó egy másik szakaszát, melyen egy kőhíd fut keresztre. Itt talán könnyebb a járás, a híd előtt és után is rendes út vezet az erdőbe. Az esőtől megduzzadt folyamon átkelve egy darabig ezt a helybeliek által kijárt utat követi, de egy kisebb, az út szélén álló, tömbszerű sziklánál váratlanul élesen jobbra tér le róla. Régen talán útjelző kő lehetett, mostanra simára koptatta az idő; mögötte egy keskenyre benőtt ösvény vezet tovább. A fák között nem sokkal később felderengő halványabb szürke fényben pedig végül egy szélesebb rét képe bontakozik ki a sűrű vízfüggöny mögött a csapás bal oldalán, melynek majdnem a túlfelén egy aprócska ház áll. A zuhogó esőben elmosott, sötét foltnak tűnhet csupán, a férfi mégis megnyugszik a láttán. A nyílt tér szélén, még a lombok viszonylagos védelmében lelassít, bár a bőréhez tapadó vizes ruháknak már mindegy, hogy hol áll meg; bevárja az elfet, ha kell, mielőtt elindulna vele az enyhe emelkedő tetején álló kunyhó felé.

A faház homlokoldalához épített, előtetővel fedett alacsony tornácra lépve tovább folyik a szemébe a víz, így meggyőződhet róla, hogy az valóban a hajából folyik. Mégis, szinte azonnali a váltás a fedett terasz és a nyílt téren szakadó eső között, még a hangerő tekintetében is. Az égből ömlő víz alatt a gondolatait sem hallotta egy idő után. A cserepeken pattogó nagyszemű cseppek mellett azonban már nem kell megemelni a hangját, ahogy futólag a nő felé fordul, a kilincsre téve a kezét:*
- Jól vagy?
*Kérdezi nyugodtan, benyitva a házba. Sosem zárja az ajtót.*

4265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-31 22:28:15
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Az ég sötétedni látszik, de nem az éjjel köszönt rájuk, hanem előrejelez. Pontosan látható, hogy semmi köszönet nem várható, abban ami következik. A vágyott esőszag, nem lesz kellemes társ, hanem pusztítást jelez elő, ami inkább facsarja az orrát. De még nem tart igazán. A másik szavaira, csak biccent, s egy magabiztos vigyort mutat, nem a félősök közül való, bár igazán nagy vihart nem vészelt még át szabad ég alatt. A mosoly nem tart ki soká, csak addig, amíg meg nem fordul a másik. Nem szokott hangot adni semmiféle érzelemnek, de most kiszökik egy megkönnyebbült, hálás, de alig hallható sóhaj, ami még az arcára is kiül mimikaként, de ezt már Kyr nem láthatja. Egyébként nem hagyta volna eluralkodni magán. Az első lépések után csak mered a távolba, s az ég felé, hogy elképzelése lehessen arról, ami várja őket. Nem sejti, hogy felülmúlja a várakozást, csak nem a nemesebbik irányba.
Léptei eleinte könnyedek, állóképességével nincs gond, hiszen nap, mint nap karban tartja magát. Más dolga sem volt az elmúlt hatokban, még unaloműzés gyanánt is edzésbe torkolltak a mindennapjai. A természet viszont nem válogat, csak egy kis haladékot ad annak, aki erősebb, mint a többi. A villám, vagy a semmiből érkező vastag faág viszont éppoly könnyen oltaná ki az életét, mint annak, aki ennyit sem tud. Nem lehet magával szemben elfogult.
Követi a másikat, egészen addig nem érez feszültséget, míg meg nem érkeznek az első cseppek. A halántékán lefolyó víz útja nyomán kezd el felsejleni benne igazán némi veszélyérzet, hiszen minél sűrűbben érzi annak sürgető kopogtatását magán, annál sötétebb köröttük a világ, s annál jobban homályosítja a függöny. A tény, hogy csurom vizessé vált kevéssé zavarja. Ismeretlen emlék tör elő, s hessegetni próbálja a képet, mert még az is zavarja abban, hogy helyes pontra lépjen. Egyetlen rossz mozdulat elég most, nincs idő azon elmélkedni, hogy mi is az a nyomasztó valami, ami megpróbálja elterelni figyelmét arról, ami igazán fontos.
Közel van a félvérhez, nem marad le, de látja, hogy néha hátrafordul, hogy ellenőrizze tudja-e követni. Talán ez segít abban, hogy némileg koncentráltabbá váljon. A bakancsa készülhetett bármilyen bőrből, hogyha néha bokáig süpped az idő által rögtönzött lápban, akkor bizony beázik.
Nincs már rajta tenyérnyi terület sem, ami ne lenne vizes. Egy ponton érzi, hogy rossz helyre lépett, s ekkor fogadja el a kezet egy röpke időre, ami kimenti a bajból, ami így nem történhetett meg. A másikban még mindig ott a nyúlbatyu, azt nem engedné el.
Útjuk közben, szabad kezével próbálja törölni a szemébe folyó zuhatagot, de nem segít annyit, amennyit szeretne. Minden lépést lassúnak él meg, futni kellett volna, amíg lehet, de egyik sem vetette fel a lehetőséget. Ril talán csak azért nem, mert fogalma sincs, hogy merre kell menni. Semmi más nincs, csak Kyr sziluettje jelzi, merre kell haladnia. Kár, hogy az alakja, még egy karnyújtásnyi távból is alig befogadható.
Hangos égzengés sürgeti, de ami igazán megugrasztja, az a gondolataiban felsejlett, de most megelevenedett kép, amint baljósan reccsenve egy nehézkes ág hullik alá a semmiből. Őket nem bántja, mert annyi fa között nem olyan egyszerű és gyors az útja, de úgy megszaporázza a lépteit, hogy nekiütközik az előtte járónak, s már kap is utána reflexből, hogy az ne zökkenhessen ki és botoljon meg miatta. Magának is támasz az, ahogyan balja átkúszik annak derekán, megtartva magukat. Hamar el is engedi, s szemeit forgatja ügyetlensége miatt.*
- Bocs. *Mondja hangosan, de talán mit sem hallani az egészből. Folytatni kell az utat, de fogalma sincs, mennyi van még hátra.*

4264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-31 21:04:49
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*A másik szavainak megválasztása ezúttal sem kerüli el a figyelmét, bár csak felszínesen tudatosítja őket. Aprót biccent a nő döntésére.*
- Ne maradj le.
*Feleli röviden a közelebb lépésre, mielőtt elengedné a tekintetével, és megindulna visszafele, be az erdősáv fái közé. Nincs most idejük ennél többre, de nincs is szükség rá. Bár nem attól tart, hogy a hosszúéletű önhibájából maradna le, hiszen eddig sem tűnt olyannak, aki ne bírná tartani a lépést, mégis, a vihar az erdőben is csak az marad. Aki tapasztalta az tudja, hogy a sűrű vízfüggöny áztatta fák között milyen könnyű elveszteni egymást, és még a másik élesebb hallása sem feltétlen jelenti, hogy az eső, a lombokba tépő szél, és az égzengés robaja mögött meghallaná, még ha üvöltene is neki.
Mint a szürkület ereszkedik rájuk a világ, ahogy beérnek a reggel maguk mögött hagyott rengetegbe. Közel sem olyan kellemes azonban most, sokkal inkább fenyegetőnek érződhet a félhomály a fák felett olykor végiggördülő mennydörgésekkel. Az eső előtt jellegzetesen elnehezedő levegő súlyként szorul a bőrének, ahogy menet közben hátrapillant a nőre, hogy megbizonyosodjon róla, hogy az tudja követni, a kezébe adott csomaggal is. Ha kell, azt elveszi tőle.
Nem kell sok, talán egy bő fertályóra, hogy elérje őket a vihar széle. Először csak hallja, fent, a levelek között, de hamarosan már a nyakába esik az első hideg csepp, s csakhamar követi a többi is. A falu, és a tőle valójában valamivel messzebb álló erdészház nincs messze, és számolt vele, hogy az erdőn át vezető úton meg fognak ázni valamennyire, mégis gyorsít a léptein. Ha egyedül volna valójában már rohanna, de nem fogja magára hagyni a másikat. Nem a félelem hajtja, még csak nem is a megázás lehetősége, de a fokozatosan erősödő, fentről ömlő esőben az utat sem könnyű megtalálni a fák között, hiába él a környéken hosszú évek óta, s bár érte már erdőben vihar, mégis végigfut rajta a hideg egy közelben elcsattanó mennydörgés hallatán. Élként hasít keresztül a szürkeségen a hangja, mély robajjal futva ki magát a lombok felett. Majdnem biztos benne, hogy fát ért a környéken.
Az igazából nekieredő esőben néhány perc alatt szinte lucskossá ázik a hátán az ing. Hunyorognia kell a széllel csapódó víz miatt, s egy ponton túl nem tudná megmondani, hogy a hajából, vagy az égből folyik több a szemébe. A vízmosások egyre gyakoribbak a lába alatt, egy emelkedősebb részen úgy tűnhet, patakban haladnak felfele; nem véti azonban el a lépést. Időről-időre a nőre is hátranéz, hogy nem akad-e nehézsége a néhol egészében elmosott, a hirtelen lezúduló víztömegtől beszakadt, saras szakaszokkal, s ha kell, a kezét nyújtja a másikért.*

4263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-31 17:46:15
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Az álomból visszatérni a való világba, sokszor hosszadalmas folyamat, ha nincs miért sietni, vagy kikelni az ágyból. Még meghitt is lehet, mikor egy első napsugár az ablakon át érinti az arcát, megsimogatva annak bőrét, hogy ideje kelni. De a csendes pillanatok, amik felkészítik az egész testét és elméjét az elkövetkezendő éber időszakra, most nem tudják magával ragadni. Olyan hirtelen ébred, hogy ideje sincs észrevenni a másik rezdüléseit, csak a szürke szemek jelzik neki azt, amit a napsugaraktól kívánt volna. Egyetlen pillanat csupán.
Tétlenkedni nincs idő, még a jóleső nyújtózás hiánya sem tudja elérni tagjait. Töredék időnek tűnik az, hogy nemrég még a fűben feküdt, most pedig már a táskává alakult nyúlprémet szorongatja a kezei között, hogy kettéválhasson az út, ami ma olyan idillien keresztezte egymást, hogy egy párhuzammá alakuljon végül. Kell egy kis idő, míg egyáltalán leesik neki, hogy az ugyanúgy folytatódhat. A hajnali világukban egyértelmű volt, hogy követni fogja a félvért, maga sem tudja miért, de az, hogy ez folytatódik nem az. Még a szavak sem elegek hozzá.
Az az egy pillanat kell, mikor kiszökik az ajkakon, hogy mehet a kikötőbe is vissza, ha az a szándék. Akkor ébred rá, hogy egyáltalán nem akar. ~Nem!~ Az a pillantás, ahogy most tekint rá valamiféle változásnak indul az eddigiekhez képest és Ril is úgy tekint az íriszekbe, hogy lássa: vele akar menni. Valami olyasfajta bizalomérzet van a férfi irányába, amiért nem kellett tenni semmit, csak természetes velejárója a kettősüknek. Olyan újdonság, amit fel sem tud fedezni, mert úgy szökött belé, hogy nem hagy más lehetőséget, a bőre alá kúszott és ösztönné vált benne.*
- Veled megyek.
*Az összeakadt tekintetek nem tudnak sokáig beszélni egymáshoz, csak neki tűnik hosszú időnek, de még ha nem is olyan megértés ez, ami tudatosul, meginog egy pillanatra és korrigál.* - Veled mennék. *Bár egyértelműnek tűnik a két lélek akarata, tényleg meghagyja a lehetőséget, hogy elengedje őt a másik, még csak harag sem dúlna benne, hiszen senkik egymásnak. Mégis olyan sokak jelen helyzetben. Meg is teszi felé az első lépést, jelezve, hogy válaszolni sem kell akár, követi, s miért is ne követné. Ezt akarja.
A nem túl messze felmorranó világ is arra ösztökéli, hogy valami védelmet találjon, hiszen jól tudja már, hogy nem az a zápor lesz, amiben jót derülve elázhatnak, majd a következő órákban újra fellobbanó nap melege szárítja meg ruháikat. Ismét Kyr-re hagyatkozik, de mégsem a reggeli árny akar most lenni, s nem beszívni próbálja a mozdulatait, hogy valami képet kapjon arról, hogy milyen is egy vadászattal eltöltött nap. Nincs idő elmélkedni, menni kell.*

4262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-31 10:16:22
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//

*Abba a félig éber, félig alvó állapotba sodródni mindig magában hordozza, hogy az álom észrevétlenül átveszi az uralmat, ezért sem szeret hasonló helyzetbe kerülni. Hacsak nem feltett szándéka valóban aludni, általában kerüli ezt a fajta félálmos teret. Ha egyedül van, azért, ha van vele valaki, azért – mert bizalmatlan, s mert képtelen kiengedni a kezei közül azt a viszonylagos irányítást, amit az ébrenlét enged a dolgok felett. Jelen helyzetben azonban nem a bizalmatlanság az első, ami átfut rajta, ahogy megérti, hogy a másikat valóban elnyomhatta az álom mellette, hanem valami más. Olyasmi érzés, amit talán az ismerhet, akinek volt valaha kisebb testvére, akit féltő gonddal óvott, amikor kellett, és távolról, örökkön éberen akkor is, amikor valójában nem volt rá szükség. A gondolatai közt átsuhanó gondot nem lehet tanítani, és megértetni sem, hacsak a megébredő nő láttán nyílttá váló tekintete és a pillanatra felfele ránduló szemöldöke nem lesz árulója. Elfordul azonban a hosszúéletűtől, amint az felül, s maga nekilát, hogy levágja a nyúlról a combokat.
Csak a leggyorsabban eltávolítható részeket szedi le és teszi az egyik levélre, a többivel nem bajlódik. Nyugodtan mozog, nem készteti sietségre a közeledő vihar hűvös szele. Ha kapkodna, azzal valójában csak időt vesztene. Elveszi a nőtől a nemrég nyúzott bundát, s a levágott részeket mint egy batyuba csomagolja bele. Ha nem is az értéke, a használhatósága révén mégsem hagyná itt. Nem a leggusztusosabb, de kétségkívül hasznos. A közelébe lépő elf felé nyújtja a hajdan volt, mostanra zsákká összefogott nyulat, hogy fogja meg, míg maga is az útszéli fa alatt hagyott cuccaiért megy.
Megemelve a földről bújik bele a tegezébe, annak szélben csapkodó harmadik szíja után nyúlva, hogy becsatolja a mellkasa előtt. Felnéz közben az égre. Maga is tudja, hogy a kikötő messze van innen, és már nem az elázás a legnagyobb veszélye az útnak.*
- Vadászlak nincs olyan messze. *Megigazítja a vállán a tegezt, lehajolva az íjáért.* Az erdőn át hosszabb, de valamennyi védelmet adnak a fák.
*És ahogy a távolban halkan, mint egy figyelmeztetésként felmordul az ég, tudja, hogy szükségük is lesz minden védelemre. Az erősödő szél ugyan továbbra is veszélyforrás, de a szabadon álló fákat az is előbb dönti ki a nyílt mezőn, mint a facsoportokat a sűrűben.
Úgy beszél, mint akinek meg sem fordul a fejében, hogy a másik ne menne vele. Csak amikor végzett a pakolással tudatosul benne, hogy az, ami neki jelen helyzetben magától értetődő, az korántsem biztos, hogy valóban az.*
- Ha vissza akarsz menni a kikötőbe, menj.
*Fordul mozdulatai végeztével a nő felé, annak arcára pillantva, miközben a magáén ismét megjelenik a korábbi féltés halvány lenyomata. Őrültségnek tartaná elindulni a szántókon a legalább egy napnyi járóföldre fekvő kikötő felé, de nem fogja tartóztatni az elfet, ha inkább arra menne. Nincs azonban ideje hosszasan belemenni magyarázkodásba vagy érvelésbe. A falut, még ha nincs is messze, ha bármi esélyük van arra, hogy a vihar igazi magja előtt elérjék, most kell menniük. Újra az égre néz. Bár az, hogy a másik vele tartson konkrét meghívás nélkül, eddig sem okozott neki problémát, most mégis várakozó arccal tekint vissza az óarany szemekbe a fák felett morajló sötét tömeg bámulásból.*

4261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-30 19:54:41
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150

Játékstílus: Vakmerő

//Tilosban//

*Amíg a páros az elintézendő dolgokkal foglalatoskodik, s elfolyik pár pohár ork méreg is, Bredoc kutyusa csak lustán ásít a lába mellé heveredve. Jól nevelt jószág, nem kuncsorog a nyársa húzott nyúlért, tudja jól hogy ha gazdája úgy gondolja, úgyis megszánja pár finom falattal.*
-Végül is lehet benne valami.
*Morfondírozik bölcsnek tűnően simítva végig a szakállát.*
-Akárhogy is legyen komám, ha sikerül találnod egy lepárlót és elkezded kifőzni ezt a csodalöttyöt, látogass meg egy adaggal, kipróbálnám.
*Kacsint az orkra, majd fordít egy párat a nyárson hogy mindenhol megfelelően érje a tűz és ne égjen oda csak az egyik oldala.*
-Vagy úgy.
*Bólint a férfi felé.*
-Biztos hallani lehetett volna ha egy komplett alkimista ork család bukkant volna elő a semmiből gondolom.
*Halovány mosolyt villant, azt már nem mondja hogy könnyen lehet hogy ha ez a család Artheniorban élt volna, nem kizárt hogy néhány részeg paraszt rájuk próbálta volna gyújtani a műhelyet. Ahogy ott ülnek a kellemes tűznél, a sülő vajas hús illatta kezdi körbelengni a környéket.*
-Lassan jó is lesz.
*Bök orávval oda, majd a pipáját kezdi kutatni hogy jól megtömje és rágyújthasson. Mire elszívja már ehetnek is majd.*
-Kedves tőlük hogy befogadtak.
*Tér vissza még a korábbi témára.*
-Én sem a szüleimmel nőttem fel. Bár szerettek, de könnyebb volt mindenkinek úgy, ha lovag fegyverhordozónak adtak. Ott ki tudtak tanítani, etettek és itattak is.
*Kellemes emlékeket idéz benne ez a kis nosztalgia, szeretett ott tanulni, az öreg mestereivel, még a nagypofájú suhancok is hiányoznak neki akik csak pár esztendővel lehettek idősebbek tőle.*-
-Na mindegy is, régen volt az már nemigaz? Hanem nincs szükséged valami fegyverre? Páncélra? Van egy csomó holmim amiket nem szándékozom már használni a jövőben. Megválnék tőlük olcsó áron.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710