Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-20 14:50:57
Üzenet elküldve: 2020-01-20 14:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
*Mire a Szántóföldekre ér, már pirosodik az ég alja. Időközben gazdagabb lett egy Napforgóval is, amelyet a születő nap első sugarainál most alaposabban szemügyre is vesz. Aranyosnak találja a kis papírszerkezetet, de ha arra gondol, hogy valójában miféle rendeltetése is van a forgónak, kiszalad belőle egy apró, cinikus kuncogás. Mert ugyebár ezt le kéne valahová szúrni - egy adott helyre, ahol utána a helye van. De ő hová is tudná? Ráadásul még táskája sem nagyon van, hogy eltehesse. Így csak fújkálja, hogy legalább a kerekecske pörgésében lelje egy kis örömét.
Ha már forgás - még egyszer alaposabban körülnéz, hová is csöppent. Furcsa mód meg merne esküdni, hogy annak ellenére, hogy javarészt sötétben gyalogolt, pontosan tudja, melyik irányból jött, és nagyjából merre lehet a Vaskorsó Taverna - bár persze könnyen lehet, hogy csak megcsalják az érzékei. Egy hirtelen ötlettől vezérelve szorosan becsukja szemét és többször megfordul saját tengelye körül. Kezében a szélforgó mintha összezavarodott volna, egyenletes pörgése megszakad, helyette össze-vissza imbolyog, mintha azt kérdezné "Heló, most mi történik?". Mikor a lány kipörögte magát, lassan, először kukucskálva újra kinyitja a szemét. Az eredmény ugyanaz: ~ A Korsó arra van! ~ mutat a tehetetlen forgóval ádázul az adott irányba. Még egy felszabadult kacagást is hallat.
Ezután ásít egy kiadósat. Voltaképpen délutántól késő estig aludt, tehát nem kifejezetten kialvatlan, ám a hosszas menetelés kifárasztotta. Kiválaszt egy szimpatikus földbuckát az egyik szántásban, majd befészkeli magát a barázdák közé és fejét a buckára hajtja. Elalvás előtt még maga mellé tűzi a szélforgót, hadd őrizze álmát.*
//Később//
*Sokkal nyugodtabban aludt, mint a Korsóban. Kipihenten ébred, elégedetten nyújtózkodik, majd fekszik még egy kevéskét, miközben kis papírbarátját nézi. ~ Ez a langyos fuvallat... Különös... ~ gondolja félálomban. Miután megfelelően éber állapotba került, feltápászkodik, leporolja ruháját és haját, majd magához veszi a forgót is.*
- Na, merre?
*Kérdezi a nagyvilágtól, majd elindul találomra egy irányba.*
Ha már forgás - még egyszer alaposabban körülnéz, hová is csöppent. Furcsa mód meg merne esküdni, hogy annak ellenére, hogy javarészt sötétben gyalogolt, pontosan tudja, melyik irányból jött, és nagyjából merre lehet a Vaskorsó Taverna - bár persze könnyen lehet, hogy csak megcsalják az érzékei. Egy hirtelen ötlettől vezérelve szorosan becsukja szemét és többször megfordul saját tengelye körül. Kezében a szélforgó mintha összezavarodott volna, egyenletes pörgése megszakad, helyette össze-vissza imbolyog, mintha azt kérdezné "Heló, most mi történik?". Mikor a lány kipörögte magát, lassan, először kukucskálva újra kinyitja a szemét. Az eredmény ugyanaz: ~ A Korsó arra van! ~ mutat a tehetetlen forgóval ádázul az adott irányba. Még egy felszabadult kacagást is hallat.
Ezután ásít egy kiadósat. Voltaképpen délutántól késő estig aludt, tehát nem kifejezetten kialvatlan, ám a hosszas menetelés kifárasztotta. Kiválaszt egy szimpatikus földbuckát az egyik szántásban, majd befészkeli magát a barázdák közé és fejét a buckára hajtja. Elalvás előtt még maga mellé tűzi a szélforgót, hadd őrizze álmát.*
//Később//
*Sokkal nyugodtabban aludt, mint a Korsóban. Kipihenten ébred, elégedetten nyújtózkodik, majd fekszik még egy kevéskét, miközben kis papírbarátját nézi. ~ Ez a langyos fuvallat... Különös... ~ gondolja félálomban. Miután megfelelően éber állapotba került, feltápászkodik, leporolja ruháját és haját, majd magához veszi a forgót is.*
- Na, merre?
*Kérdezi a nagyvilágtól, majd elindul találomra egy irányba.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-20 09:08:10
Üzenet elküldve: 2020-01-20 09:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Utrhin//
*A szerencsétlenül járt gnómot sikerül felsegítenie és az elmondottak alapján nem esett semmi baja azon kívül, hogy poros vagy néhol sáros lett a ruhája.*
- Nagyon sajnálom! Nem akartunk így rád ijeszteni. Egyszerűen nem láttunk, szinte a semmiből kerültél elő. De annak örülök, hogy megúsztad ép bőrrel. *Őszintén sajnálja a történteket és reméli, hogy a másikban ez nem okoz hosszan tartó kellemetlen érzést. Amint a másik sepregeti, magát észreveszi a hátán lévő, városi címeres köpenyt.*
- Nahát! Te a városi őrség tagja vagy? *Kíváncsian kikerekednek a szemei, mert eddig nem volt még szerencséje találkozni az újonnan alakult szervezet egyetlen tagjával sem. Hallott az itteni kaotikus állapotokról és megnyugtató a tudat, hogy a rend őre még az utakon is felügyelnek, és ráadásul fajtársai közül részét alkotják páran a rendvédelmi szerveknek.*
- Egyébként Ganer vagyok. Örvendek! Bár másként is találkozhattunk volna, mondjuk a korsó forralt bor mellett. *Próbál mosolyt csalni a másik arcára amint a kezét nyújtja bemutatkozásakor.*
- Merrefelé visz az utad Utrhin? *Ha valamivel segítségére lehet a másik gnómnak, akkor legalább egy darabon elviszi Éjtépő hátán oda ahová éppen tartott. Reméljük a lovaglástól és Éjtépőtől nem ijedt meg nagyon.*
//Utrhin//
*A szerencsétlenül járt gnómot sikerül felsegítenie és az elmondottak alapján nem esett semmi baja azon kívül, hogy poros vagy néhol sáros lett a ruhája.*
- Nagyon sajnálom! Nem akartunk így rád ijeszteni. Egyszerűen nem láttunk, szinte a semmiből kerültél elő. De annak örülök, hogy megúsztad ép bőrrel. *Őszintén sajnálja a történteket és reméli, hogy a másikban ez nem okoz hosszan tartó kellemetlen érzést. Amint a másik sepregeti, magát észreveszi a hátán lévő, városi címeres köpenyt.*
- Nahát! Te a városi őrség tagja vagy? *Kíváncsian kikerekednek a szemei, mert eddig nem volt még szerencséje találkozni az újonnan alakult szervezet egyetlen tagjával sem. Hallott az itteni kaotikus állapotokról és megnyugtató a tudat, hogy a rend őre még az utakon is felügyelnek, és ráadásul fajtársai közül részét alkotják páran a rendvédelmi szerveknek.*
- Egyébként Ganer vagyok. Örvendek! Bár másként is találkozhattunk volna, mondjuk a korsó forralt bor mellett. *Próbál mosolyt csalni a másik arcára amint a kezét nyújtja bemutatkozásakor.*
- Merrefelé visz az utad Utrhin? *Ha valamivel segítségére lehet a másik gnómnak, akkor legalább egy darabon elviszi Éjtépő hátán oda ahová éppen tartott. Reméljük a lovaglástól és Éjtépőtől nem ijedt meg nagyon.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-17 15:28:38
Üzenet elküldve: 2020-01-17 15:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Thusko és Tintás//
*Umon, az övétől tökéletesen ellentétes véleményének szavaira csak megrántja a vállát. A világ összes fájdalma, lemondása és bánata benne van abban a mozdulatban. A partnerségre már nem is reagál, csak szomorú kiskutya-szemekkel nézi a vizet és az elúszó szakálldarabokat.*
- Azt mondtad, együtt vannak. *Mondja rezignáltan és meglehetősen halkan.*
- Bár nem vagyok egy lángelme, de az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy már lobog a tűz. *Most először néz Umonra, mióta ez a téma került szóba, kezeivel imitálva a tűz lángjait.*
- Nem fogom megkérdezni. *Sóhajtja újra halkan.
Feltápászkodik ültéből és a víz fölé térdel. Leveszi a köpenyét, a mellényét és az ingét, majd nekikezd mosakodni a hideg vízben. Eltart egy ideig, míg a barna festéket rendesen kimossa szőke hajából és mire végez, szinte teljes testében remeg a hideg víztől és a nem túl barátságos időjárástól.*
- Lele-legyenek bobo-boldogok. *Vacogja, ahogy megpróbálja vizes felsőtestére felhúzni az ingét, majd a mellényét.*
- Inin-inkább élél-éljek bibi-bizonytalanságba'*Teszi hozzá, ahogy vacogva maga köré csavarja köpenyét is.*
- Nemnem-nem élél-élnék tútú-túl mémé-még eee-egy eluelu-elutasítást.
*A kocsmás meghívásra csak kurtán bólint, szorosan összezárja állkapcsát, hogy ne lehessen hallani fogainak kocogását.*
- Már dödö-döntöttem. *Kihúzza magát, igyekszik nem vacogni, kevés sikerrel, de acélszín szemeiben határozottság csillog.*
- Veve-veled meme-megyek. Akárho-hova is mész. *A remegés múlik, a hangja is visszanyeri eredeti színét. Komolyan néz az előtte álló szakállas férfire.*
//Thusko és Tintás//
*Umon, az övétől tökéletesen ellentétes véleményének szavaira csak megrántja a vállát. A világ összes fájdalma, lemondása és bánata benne van abban a mozdulatban. A partnerségre már nem is reagál, csak szomorú kiskutya-szemekkel nézi a vizet és az elúszó szakálldarabokat.*
- Azt mondtad, együtt vannak. *Mondja rezignáltan és meglehetősen halkan.*
- Bár nem vagyok egy lángelme, de az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy már lobog a tűz. *Most először néz Umonra, mióta ez a téma került szóba, kezeivel imitálva a tűz lángjait.*
- Nem fogom megkérdezni. *Sóhajtja újra halkan.
Feltápászkodik ültéből és a víz fölé térdel. Leveszi a köpenyét, a mellényét és az ingét, majd nekikezd mosakodni a hideg vízben. Eltart egy ideig, míg a barna festéket rendesen kimossa szőke hajából és mire végez, szinte teljes testében remeg a hideg víztől és a nem túl barátságos időjárástól.*
- Lele-legyenek bobo-boldogok. *Vacogja, ahogy megpróbálja vizes felsőtestére felhúzni az ingét, majd a mellényét.*
- Inin-inkább élél-éljek bibi-bizonytalanságba'*Teszi hozzá, ahogy vacogva maga köré csavarja köpenyét is.*
- Nemnem-nem élél-élnék tútú-túl mémé-még eee-egy eluelu-elutasítást.
*A kocsmás meghívásra csak kurtán bólint, szorosan összezárja állkapcsát, hogy ne lehessen hallani fogainak kocogását.*
- Már dödö-döntöttem. *Kihúzza magát, igyekszik nem vacogni, kevés sikerrel, de acélszín szemeiben határozottság csillog.*
- Veve-veled meme-megyek. Akárho-hova is mész. *A remegés múlik, a hangja is visszanyeri eredeti színét. Komolyan néz az előtte álló szakállas férfire.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-17 10:13:57
Üzenet elküldve: 2020-01-17 10:13:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A házak teteje most hóval fedett, akár az egész Szántó. Paranvyr nem igazán kedveli az ilyen időt, számára csak nyűgöt jelent a hideg, a hóviharok pedig annál is idegesítőbbek tudnak lenni. Sokkal jobb, mikor a nap cirógatja az arcát, s nem szükséges egy fél erdőt levadászni és megnyúzni, hogy a bundákkal eltakarhassa magát, ne fázzon, habár ilyet még nem csinált és feltehetően nem is fog. Igazán nem érdekli őt a monoton táj, célja is közel van, nem várakozik, amint tud, be is lép a tisztásra, hogy minél hamarabb letudhassa az italvásárlásait a Piacon.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:27:14
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:27:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Elhagyja a Synmirát, már eléggé hosszú utat tett meg. Ám mielőtt Aerwen eléri Artheniort előtte pihent. Így most kipihenten hagyta maga mögött a többieket, akikkel együtt utazott. Elköszönt tőlük, és most frissen jó kedvvel szedi gyorsan lépteit a város felé. Öltözéke télies időhöz illő fehérkés. Hófehér kis szoknya, tört fehér pamut harisnya, szürkés fehér kis kabátka és halvány szürke kis csizma. A mozgást most sem tudja abbahagyni, állandóan felesleges mozdulatokat tesz, kezeivel. Sőt még feje is ide oda forgolódik. Aranyló hullámos derékig érő haja csak úgy repked utána, mint valami arany szárny, persze igazi szárnnyal is rendelkezik, csak az a kabátja alatt rejtezik.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-15 17:03:52
Üzenet elküldve: 2020-01-15 17:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Utrhin//
*Utrhin felkészül a nem éppen legszebbnek mondható halálra, mely során egy ló taposná őt agyon, ám ez nem következik be. Becsukott szemeit lassan kinyitja, aztán mikor teljes biztonságban érzi már magát, megpillantja azt a szerencsétlent, aki elé került. A kezet elfogadja, még mindig liheg, feltehetően ha nem keveredett volna ilyen kényes szituációba, a segítő jobbot félresöpörné, majd leordítaná gazdája fejét. A lovat még így is egy gyilkos pillantással szórja meg.*
-Köszönöm. *Mondja, azzal elkezdi leporolni magáról a port, s a sár nagy részét.*
-Nem, semmi bajom nem esett, szerencsémre. Utrhin vagyok. *Böki még ki, majd háta felett néz el, hogy megbizonosodhasson róla, a köpenye nem mocskolódott be nagyon.*
//Utrhin//
*Utrhin felkészül a nem éppen legszebbnek mondható halálra, mely során egy ló taposná őt agyon, ám ez nem következik be. Becsukott szemeit lassan kinyitja, aztán mikor teljes biztonságban érzi már magát, megpillantja azt a szerencsétlent, aki elé került. A kezet elfogadja, még mindig liheg, feltehetően ha nem keveredett volna ilyen kényes szituációba, a segítő jobbot félresöpörné, majd leordítaná gazdája fejét. A lovat még így is egy gyilkos pillantással szórja meg.*
-Köszönöm. *Mondja, azzal elkezdi leporolni magáról a port, s a sár nagy részét.*
-Nem, semmi bajom nem esett, szerencsémre. Utrhin vagyok. *Böki még ki, majd háta felett néz el, hogy megbizonosodhasson róla, a köpenye nem mocskolódott be nagyon.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-14 14:30:31
Üzenet elküldve: 2020-01-14 14:30:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Thusko és Tintás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Míg beszél, ha fel is néz az elfre, nem gyakran teszi, vallójában nem tudja eldönteni, hogy a téma súlya az, mi erre készteti, vagy csupán így könnyebben szedi össze gondolatait, hogy nem ad lehetőséget a közbeszólásra. Persze így is elkerülhetetlen egy-egy témától meglehetősen távol álló megjegyzés, mi az egészséges önkritika hiányára utal, s halvány mosolyra készteti. ~ Dehogynem. Óriási... ~ De nem jegyzi meg hangosan, inkább csak folytatja, mit két szemével látott, s két fülével hallott. Mikor befejezi, nem tudja mit mondjon, mert látható, hogy Shent ez is bőven megviselte, érdekes módon meg is sajnálja. Ez új érzés, mi mostanában kerülte. ~ Jajh... baszki, te kis hülye... ~ Pillantása hosszabban időzik rajta lopva, mielőtt új fizimiskáját felmutatná.*
- Tudtam, hogy tetszeni fog, nekem is bejön! *Elégedetten csattintja vissza tőrét a helyére, majd markába vizet véve, igazítja meg frissen nyírt szakállát és haját. Mikor már elégedett a látvánnyal, akkor egyenesedik fel kezét lassan lerázva.*
- Hát... marha jó partnert választottál ehhez... *kezdi bizonytalanul saját magában és visszagondolva eddigi döntéseinek következményeire, aztán végül megvonja vállát.*
- Végeredményben, ez nem csak rajtad áll, nem igaz? *Kezdi bátortalanul.* Mármint... igazából nincs veszve semmi, ha köztetek is volt szikra, el kell dönteni melyik lobbant tüzet... vagy ilyesmi. *Csípőre teszi a kezét és a távolba réved. ~ Mintha leányregényből idéznél te idióta... ~ zsörtölődik, nem elégedett ebbéli szaktudásával. Hangosan felsóhajt, majd leroskad Shen mellé, oldalba böki.*
- Végül, ha nem kérded meg, soha sem derül ki, nem? Tán ezért sodort össze bennünket a sors... te is hozzájuk küldenél, hát én is azt teszem, máskülönben főhet a fejed egész hátralévő életedben, a bizonytalanságban. *Kezét hátratéve támaszkodik meg a fövenyen, a halkan csobogó patak vizét nézve, hangját hallgatva, akár csak Vadvédben a vízkeréknél... mennyivel egyszerűbbnek tűnt akkor minden.*
- Gyere velem. Úgysem ismernek a kocsmában, megszállunk, mint vendég, feltéve, ha már beindult, jó ideje távol vagyok már. Aztán utána meglátjuk, addig kigondoljuk, mi legyen. *Egy pillanatra elhallgat.*
- Vallj színt... mármint, mondd el neki az igazat, Lyznek, mikor csak ketten vagytok. Addig... eeehhh... *nincs ínyére az ötlet.* lefoglalom Pyctát, úgyis van miről beszélnünk, vagy, ha nincs, hát találok témát, jó barátom... ő is. *Halvány mosoly jelenik meg a szakáll alatt, kis bátorítás, miközben Shenre néz. Tényleg megsajnálta. ~ A rohadt életbe! ~ Előre látja végzetét, s ezzel ismét csak odázta távozását, mit oly régóta tervez már.* Csak fogalmazz egyértelműen... és nézz a szemébe, akkor komolyan vesz.
//Thusko és Tintás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Míg beszél, ha fel is néz az elfre, nem gyakran teszi, vallójában nem tudja eldönteni, hogy a téma súlya az, mi erre készteti, vagy csupán így könnyebben szedi össze gondolatait, hogy nem ad lehetőséget a közbeszólásra. Persze így is elkerülhetetlen egy-egy témától meglehetősen távol álló megjegyzés, mi az egészséges önkritika hiányára utal, s halvány mosolyra készteti. ~ Dehogynem. Óriási... ~ De nem jegyzi meg hangosan, inkább csak folytatja, mit két szemével látott, s két fülével hallott. Mikor befejezi, nem tudja mit mondjon, mert látható, hogy Shent ez is bőven megviselte, érdekes módon meg is sajnálja. Ez új érzés, mi mostanában kerülte. ~ Jajh... baszki, te kis hülye... ~ Pillantása hosszabban időzik rajta lopva, mielőtt új fizimiskáját felmutatná.*
- Tudtam, hogy tetszeni fog, nekem is bejön! *Elégedetten csattintja vissza tőrét a helyére, majd markába vizet véve, igazítja meg frissen nyírt szakállát és haját. Mikor már elégedett a látvánnyal, akkor egyenesedik fel kezét lassan lerázva.*
- Hát... marha jó partnert választottál ehhez... *kezdi bizonytalanul saját magában és visszagondolva eddigi döntéseinek következményeire, aztán végül megvonja vállát.*
- Végeredményben, ez nem csak rajtad áll, nem igaz? *Kezdi bátortalanul.* Mármint... igazából nincs veszve semmi, ha köztetek is volt szikra, el kell dönteni melyik lobbant tüzet... vagy ilyesmi. *Csípőre teszi a kezét és a távolba réved. ~ Mintha leányregényből idéznél te idióta... ~ zsörtölődik, nem elégedett ebbéli szaktudásával. Hangosan felsóhajt, majd leroskad Shen mellé, oldalba böki.*
- Végül, ha nem kérded meg, soha sem derül ki, nem? Tán ezért sodort össze bennünket a sors... te is hozzájuk küldenél, hát én is azt teszem, máskülönben főhet a fejed egész hátralévő életedben, a bizonytalanságban. *Kezét hátratéve támaszkodik meg a fövenyen, a halkan csobogó patak vizét nézve, hangját hallgatva, akár csak Vadvédben a vízkeréknél... mennyivel egyszerűbbnek tűnt akkor minden.*
- Gyere velem. Úgysem ismernek a kocsmában, megszállunk, mint vendég, feltéve, ha már beindult, jó ideje távol vagyok már. Aztán utána meglátjuk, addig kigondoljuk, mi legyen. *Egy pillanatra elhallgat.*
- Vallj színt... mármint, mondd el neki az igazat, Lyznek, mikor csak ketten vagytok. Addig... eeehhh... *nincs ínyére az ötlet.* lefoglalom Pyctát, úgyis van miről beszélnünk, vagy, ha nincs, hát találok témát, jó barátom... ő is. *Halvány mosoly jelenik meg a szakáll alatt, kis bátorítás, miközben Shenre néz. Tényleg megsajnálta. ~ A rohadt életbe! ~ Előre látja végzetét, s ezzel ismét csak odázta távozását, mit oly régóta tervez már.* Csak fogalmazz egyértelműen... és nézz a szemébe, akkor komolyan vesz.
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-14 14:10:59
Üzenet elküldve: 2020-01-14 14:10:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Thusko és Tintás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Shentől kevesen rettennek meg. Egy haragos elf legalább olyan, mint egy dühös kiscica. Hiába fúj, hiába ráncolja a bőrt az orrán, akkor is csak cuki lesz, legfeljebb ciki.
Amíg Umon beszél, csak tátogatja a száját, mint a partra vetett hal. Szinte nem is hallja, miket beszél a másik. Amúgy se világos számára ez a jelen, jövő, meg múlt dolog.*
- Nemisnagy a pofám. *Motyogja maga elé, mintha csak az egész hegyi beszédből ennyit fogott volna fel. A hangja erőtlen és kicsit sírós, acélszürke szemeiben könnyek csillognak, amiket csak nagy erővel tud féken tartani. Hisz egy világ omlott most össze benne.
Csak akkor figyel oda igazán, miközben a patak vagy vízgyűjtő felé tartanak, amikor Umon Lyzről és Pyctáról kezd el beszélni.*
- Jelek? Szikra? *Motyogja falfehér arccal. A kegyelemdöfést az "együtt vannak" kifejezés hozza el. Vállai előre ereszkednek, tekintetét a talajra szegezi és leroskad a partra a tisztálkodni kezdő Umon mellett.
A békés vízfelszínt Umon tisztálkodása zavarja meg, a levágott szakállszálak apró hajók módjára indulnak el kalandjukra hideg víztömegen úszva.*
- Szarul nézel ki még mindig. *Mond ítéletet a végeredmény felett, pedig oda se néz, csak maga elé mered. Ölébe ejtett karjain két apró csepp pereg le a zekéjén.
A mellette kőre ülő Umon csak azt láthatja, hogy Sheni nem mozdul, néz maga elé, meghajlott gerinccel, acélszürke tekintetét a partra irányítja maga előtt, de igazából csak néz a semmibe. Már nincs értelme rendbe tenni magát. Hisz az, akiért jobban akart kinézni, mint most, már másé. És ha így van, akkor az övé már nem is lehet. Ilyen egyszerű ez.*
- Most mit csináljak? *Kérdi halkan, keseredetten, inkább csak magától. Fel se emeli a fejét, csak mered előre, a semmibe.*
//Thusko és Tintás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Shentől kevesen rettennek meg. Egy haragos elf legalább olyan, mint egy dühös kiscica. Hiába fúj, hiába ráncolja a bőrt az orrán, akkor is csak cuki lesz, legfeljebb ciki.
Amíg Umon beszél, csak tátogatja a száját, mint a partra vetett hal. Szinte nem is hallja, miket beszél a másik. Amúgy se világos számára ez a jelen, jövő, meg múlt dolog.*
- Nemisnagy a pofám. *Motyogja maga elé, mintha csak az egész hegyi beszédből ennyit fogott volna fel. A hangja erőtlen és kicsit sírós, acélszürke szemeiben könnyek csillognak, amiket csak nagy erővel tud féken tartani. Hisz egy világ omlott most össze benne.
Csak akkor figyel oda igazán, miközben a patak vagy vízgyűjtő felé tartanak, amikor Umon Lyzről és Pyctáról kezd el beszélni.*
- Jelek? Szikra? *Motyogja falfehér arccal. A kegyelemdöfést az "együtt vannak" kifejezés hozza el. Vállai előre ereszkednek, tekintetét a talajra szegezi és leroskad a partra a tisztálkodni kezdő Umon mellett.
A békés vízfelszínt Umon tisztálkodása zavarja meg, a levágott szakállszálak apró hajók módjára indulnak el kalandjukra hideg víztömegen úszva.*
- Szarul nézel ki még mindig. *Mond ítéletet a végeredmény felett, pedig oda se néz, csak maga elé mered. Ölébe ejtett karjain két apró csepp pereg le a zekéjén.
A mellette kőre ülő Umon csak azt láthatja, hogy Sheni nem mozdul, néz maga elé, meghajlott gerinccel, acélszürke tekintetét a partra irányítja maga előtt, de igazából csak néz a semmibe. Már nincs értelme rendbe tenni magát. Hisz az, akiért jobban akart kinézni, mint most, már másé. És ha így van, akkor az övé már nem is lehet. Ilyen egyszerű ez.*
- Most mit csináljak? *Kérdi halkan, keseredetten, inkább csak magától. Fel se emeli a fejét, csak mered előre, a semmibe.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:07:27
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:07:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Thusko és Tintás//
*Nem retten meg a kiabálásra és a visszaszólásra, nem az a fajta. Valójában... nem is emlékszik rá, hogy megrettent-e bármitől valaha. Az egészséges tartás olykor persze ott bujkál, de miért tartson bármitől az ember, ha a saját halálától sem fél?*
- Magamról beszéltem, nem rólad... persze, hogy papolok. *magára mutat, beszéde már kissé csendesebb* ez a jövőd. Ami most vagy, az meg a jelened, a múlt meg úgysem érdekel semmit. *Rúg el egy követ csizmája orra elől.*
- El fogom dönteni... egyébiránt meg hosszú hónapok óta nem beszéltem egyszerre ennyit, mint az elmúlt két napban és csak neked, meg a nagy pofádnak köszönhető. *Tárja szét karját, kibújt a szög a zsákból.*
- Hát... elég egyértelmű mondat vo... eh... *Inkább fordul az elf után, ahogy kinéz, nem egyszerű világot dúlt fel egyetlen mondattal. A szántóföldek szélén, még kis erdősávban haladni, jóval egyszerűbb, mint a sűrűben, akad idő a beszégletésre is, miközben akár a patakhoz guggolhatnak, s alaposan megmosdathatják magukat.*
- Tudod... valahogy már az elején voltak jelek. Lyzzel én csak a legelején beszéltem hosszabban, aztán többet négyszemközt nem. De volt valami szikra mindig is közöttük, azt hittem ez ilyen elf izé. *Próbál a lehető leghomályosabban fogalmazni, mert semmiben sem biztos annyira, mint az az előző mondatából adódik.*
- Aztán... *Magába fojtja a szót. A gyerekről megígérte, hogy nem beszél senkinek.* aztán, mikor Mil'Ochassban ismét összegyűltünk, mi hárman, függetlenül attól, hogy jórészt a kocsma környékén töltöttem az időmet, láttam, hogyan néznek egymásra, hogy keresik egymás társaságát. Azt gondolom együtt vannak... de neked kell utánajárnod, nem nekem. *Sóhajt fel, majd hirtelen gondolattól vezérelve hosszú tőrét előkapva kezdi levágni a szakállát.*
- Hogy fest? *Pillant fel csuromvizes és zilált pofával, rövidebb arcszőrzettel, bár nem is tudja, milyen válaszban reménykedik. Valójában csak terel.*
- Tessék, itt a jelenem. *Vág egy halvány félmosolyt, aztán folytatja.*
- Ne haragudj haver... néha nem gondolom végig mit vágok mások fejéhez, eddig nem is igazán izgatott. *Bámulja meg képének tükrét a patak vizében.* Hozzám csak Valea állt úgy közel... Lyz meg... hát ő mindenki Lyze, jó barát... *Hallgat el.* Áh... ez jól esett. Kösz, hogy megmutattad a helyét. *Egyenesedik fel, aztán egy kőre ül, míg Shen végez.*
//Thusko és Tintás//
*Nem retten meg a kiabálásra és a visszaszólásra, nem az a fajta. Valójában... nem is emlékszik rá, hogy megrettent-e bármitől valaha. Az egészséges tartás olykor persze ott bujkál, de miért tartson bármitől az ember, ha a saját halálától sem fél?*
- Magamról beszéltem, nem rólad... persze, hogy papolok. *magára mutat, beszéde már kissé csendesebb* ez a jövőd. Ami most vagy, az meg a jelened, a múlt meg úgysem érdekel semmit. *Rúg el egy követ csizmája orra elől.*
- El fogom dönteni... egyébiránt meg hosszú hónapok óta nem beszéltem egyszerre ennyit, mint az elmúlt két napban és csak neked, meg a nagy pofádnak köszönhető. *Tárja szét karját, kibújt a szög a zsákból.*
- Hát... elég egyértelmű mondat vo... eh... *Inkább fordul az elf után, ahogy kinéz, nem egyszerű világot dúlt fel egyetlen mondattal. A szántóföldek szélén, még kis erdősávban haladni, jóval egyszerűbb, mint a sűrűben, akad idő a beszégletésre is, miközben akár a patakhoz guggolhatnak, s alaposan megmosdathatják magukat.*
- Tudod... valahogy már az elején voltak jelek. Lyzzel én csak a legelején beszéltem hosszabban, aztán többet négyszemközt nem. De volt valami szikra mindig is közöttük, azt hittem ez ilyen elf izé. *Próbál a lehető leghomályosabban fogalmazni, mert semmiben sem biztos annyira, mint az az előző mondatából adódik.*
- Aztán... *Magába fojtja a szót. A gyerekről megígérte, hogy nem beszél senkinek.* aztán, mikor Mil'Ochassban ismét összegyűltünk, mi hárman, függetlenül attól, hogy jórészt a kocsma környékén töltöttem az időmet, láttam, hogyan néznek egymásra, hogy keresik egymás társaságát. Azt gondolom együtt vannak... de neked kell utánajárnod, nem nekem. *Sóhajt fel, majd hirtelen gondolattól vezérelve hosszú tőrét előkapva kezdi levágni a szakállát.*
- Hogy fest? *Pillant fel csuromvizes és zilált pofával, rövidebb arcszőrzettel, bár nem is tudja, milyen válaszban reménykedik. Valójában csak terel.*
- Tessék, itt a jelenem. *Vág egy halvány félmosolyt, aztán folytatja.*
- Ne haragudj haver... néha nem gondolom végig mit vágok mások fejéhez, eddig nem is igazán izgatott. *Bámulja meg képének tükrét a patak vizében.* Hozzám csak Valea állt úgy közel... Lyz meg... hát ő mindenki Lyze, jó barát... *Hallgat el.* Áh... ez jól esett. Kösz, hogy megmutattad a helyét. *Egyenesedik fel, aztán egy kőre ül, míg Shen végez.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-14 01:31:58
Üzenet elküldve: 2020-01-14 01:31:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Thusko és Tintás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aki kicsit is ismerni Shenit, az tudja, hogy nem érdemes komolyságot várni tőle. De olyan meg nem nagyon van, aki ismeri, olyan meg, aki jól ismeri, még kevesebb. Saját jól felfogott érdekében tart távol mindenkit magától, így védve meg mások és főleg saját lelki békéjét.
Vashegyi úrnőket megszégyenítő vállrándítást produkál amikor Umon felvilágosítja, hogy amúgy nincs problémája a vulgáris beszéddel.
A valóban határozott felszólítás ellenére sem hagyja abba a szakállas a Lyzzel kapcsolatos színjátékot, s bár a hegyesfülű nem váltja be a fenyegetését, de leugrik a bakról és villámokat szóró tekintettel néz fel a másikra. Nem érti, miféle "saját fegyverről" beszél Umon, de a többit igenis érti és egyáltalán nincs az ínyére. Szembefordul a bakról leugró másikkal, de még szerencse, hogy több lépés választja el tőle, mert lehet, hogy másképp elszaladna.*
- Fogd be a szakállas pofád! *Rivall vissza a férfire mutatva.*
- Az előbb még el akartál bujdosni mindenki elől, most meg itt papolsz nekem, hogy mivé váltál egyedül! *Mutat rá a másik szavaiban és tetteiben rejlő ellentétre.*
- Most döntsd már el, hogy mit akarsz! *Tárja szét karjait.*
- Miért lenne szükségem rád vagy miért lenne szükséged rám? *Kérdezi, de amit Umon ezután mond, belé fagyasztja a szót.*
- Miva'? *Suttogja elkerekedett szemekkel. Nem érti az egészet, de lehet, hogy csak nem szeretné érteni, mert akkor szembe kellene néznie azzal, amit Umon mond.*
- Mi az, hogy vele van? *Minden félelme ellenére közelebb lép, hangja halk és szinte remeg.
Azt, hogy ocsmányul néz ki, láthatóan meg se hallja. A kérdést se hallja meg, hogy merre menne. Aztán míg választ nem kap, magába roskadva áll egy helyben.*
- Tevagyegypletyka. *Motyogja.*
- A patak meg nem arra van, hanem erre. *Int a jó irányba és megindul, ha Umon is.*
- Szóval mi van Lyzzel meg azzal a seggelffel? *Kérdi újra. Ha már lúd, legyen kövér, tudni akarja az igazságot.*
//Thusko és Tintás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aki kicsit is ismerni Shenit, az tudja, hogy nem érdemes komolyságot várni tőle. De olyan meg nem nagyon van, aki ismeri, olyan meg, aki jól ismeri, még kevesebb. Saját jól felfogott érdekében tart távol mindenkit magától, így védve meg mások és főleg saját lelki békéjét.
Vashegyi úrnőket megszégyenítő vállrándítást produkál amikor Umon felvilágosítja, hogy amúgy nincs problémája a vulgáris beszéddel.
A valóban határozott felszólítás ellenére sem hagyja abba a szakállas a Lyzzel kapcsolatos színjátékot, s bár a hegyesfülű nem váltja be a fenyegetését, de leugrik a bakról és villámokat szóró tekintettel néz fel a másikra. Nem érti, miféle "saját fegyverről" beszél Umon, de a többit igenis érti és egyáltalán nincs az ínyére. Szembefordul a bakról leugró másikkal, de még szerencse, hogy több lépés választja el tőle, mert lehet, hogy másképp elszaladna.*
- Fogd be a szakállas pofád! *Rivall vissza a férfire mutatva.*
- Az előbb még el akartál bujdosni mindenki elől, most meg itt papolsz nekem, hogy mivé váltál egyedül! *Mutat rá a másik szavaiban és tetteiben rejlő ellentétre.*
- Most döntsd már el, hogy mit akarsz! *Tárja szét karjait.*
- Miért lenne szükségem rád vagy miért lenne szükséged rám? *Kérdezi, de amit Umon ezután mond, belé fagyasztja a szót.*
- Miva'? *Suttogja elkerekedett szemekkel. Nem érti az egészet, de lehet, hogy csak nem szeretné érteni, mert akkor szembe kellene néznie azzal, amit Umon mond.*
- Mi az, hogy vele van? *Minden félelme ellenére közelebb lép, hangja halk és szinte remeg.
Azt, hogy ocsmányul néz ki, láthatóan meg se hallja. A kérdést se hallja meg, hogy merre menne. Aztán míg választ nem kap, magába roskadva áll egy helyben.*
- Tevagyegypletyka. *Motyogja.*
- A patak meg nem arra van, hanem erre. *Int a jó irányba és megindul, ha Umon is.*
- Szóval mi van Lyzzel meg azzal a seggelffel? *Kérdi újra. Ha már lúd, legyen kövér, tudni akarja az igazságot.*
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-13 14:12:25
Üzenet elküldve: 2020-01-13 14:12:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Utrhin//
*Éjtépő nagyon belejött a vágtába ezért Ganer alig tudja visszafogni a boldog állatot. Egy idő után már lassítanak, mert ezt a tempót nem lehet a végtelenségig bírni. Lassabban, de azért a gyaloghoz képest tempósan haladnak. Ebből a stabil menetből egy kiáltás szakítja ki a lovat és lovasát. Ganer megrántja a gyeplőt visszafelé, amire Éjtépő a földet feltúrva patáival megáll, majd felágaskodik egy kicsit.*
- Hó! Nyugalom Éjtépő! *Előre hajol és megsimogatja a ló fejét, hogy megnyugtassa és elejét vegye, hogy bárkit is eltaposson feszült állapotában. Sikerül megnyugtatni a lovat és ekkor Ganer már körül tud nézni, hogy ki állította meg őket. Egy vörös hajú gnóm társat pillant meg a földön, aki úgy látszik, hogy valami oknál fogva pont az útjukba botlott, szó szerint. Ganer gyorsan lepattan a lóról megnézni, hogy a másik gnóm nem sérült e meg.*
- Jól vagy? Nem sérültél meg? *Közelebb hajol a másikhoz és kezét nyújtja, ha az még nem állt fel. Tapasztalt lovasként éppen nem esett le egy ilyen bravúrtól, de kevésbé gyakorlottak lerepültek volna egy ilyen megállástól. Nem érti, hogy a másik, hogyan keveredett eléjük, de még szerencse, hogy kieresztette a hangját és így időben meg tudtak állni.*
//Utrhin//
*Éjtépő nagyon belejött a vágtába ezért Ganer alig tudja visszafogni a boldog állatot. Egy idő után már lassítanak, mert ezt a tempót nem lehet a végtelenségig bírni. Lassabban, de azért a gyaloghoz képest tempósan haladnak. Ebből a stabil menetből egy kiáltás szakítja ki a lovat és lovasát. Ganer megrántja a gyeplőt visszafelé, amire Éjtépő a földet feltúrva patáival megáll, majd felágaskodik egy kicsit.*
- Hó! Nyugalom Éjtépő! *Előre hajol és megsimogatja a ló fejét, hogy megnyugtassa és elejét vegye, hogy bárkit is eltaposson feszült állapotában. Sikerül megnyugtatni a lovat és ekkor Ganer már körül tud nézni, hogy ki állította meg őket. Egy vörös hajú gnóm társat pillant meg a földön, aki úgy látszik, hogy valami oknál fogva pont az útjukba botlott, szó szerint. Ganer gyorsan lepattan a lóról megnézni, hogy a másik gnóm nem sérült e meg.*
- Jól vagy? Nem sérültél meg? *Közelebb hajol a másikhoz és kezét nyújtja, ha az még nem állt fel. Tapasztalt lovasként éppen nem esett le egy ilyen bravúrtól, de kevésbé gyakorlottak lerepültek volna egy ilyen megállástól. Nem érti, hogy a másik, hogyan keveredett eléjük, de még szerencse, hogy kieresztette a hangját és így időben meg tudtak állni.*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:00:03
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:00:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ganer//
*Nagyon régen járt itt legutoljára, körülbelül mikor Gutrhin bácsi kidobta az otthonából. A harminc hét azóta bőven letelt, gnómunknak sok mindent át kell gondolnia most, hogy nincs hol laknia. A Kaszárnya nem jövedelmezik, a katonák nem engedelmeskednek neki, amikor pedig kilátástalan helyzetbe kerül, mindig régi otthonára, a Szántóra tér vissza, hogy viharfelleges gondolatai kifújhassa kobakjából a csípős, északi, hideg szél. A vörös, enyhén hullámos tincsek rakoncátlanul próbálják elfedni előle még mindig a horizontot, ami ugyancsak idegesíti a legifjabb Laenricket, egészen addig, amíg valami feketéllőt nem pillant meg maga előtt, ám mint mindig, a Városi Őrség itt is közbeszól és alávág. Az írnok elbotlik szürke, címeres köpenyében, így egyenesen a ló elé vágodva.*
-Állj! *Kiáltja még oda ijedt tekintettel.*
//Ganer//
*Nagyon régen járt itt legutoljára, körülbelül mikor Gutrhin bácsi kidobta az otthonából. A harminc hét azóta bőven letelt, gnómunknak sok mindent át kell gondolnia most, hogy nincs hol laknia. A Kaszárnya nem jövedelmezik, a katonák nem engedelmeskednek neki, amikor pedig kilátástalan helyzetbe kerül, mindig régi otthonára, a Szántóra tér vissza, hogy viharfelleges gondolatai kifújhassa kobakjából a csípős, északi, hideg szél. A vörös, enyhén hullámos tincsek rakoncátlanul próbálják elfedni előle még mindig a horizontot, ami ugyancsak idegesíti a legifjabb Laenricket, egészen addig, amíg valami feketéllőt nem pillant meg maga előtt, ám mint mindig, a Városi Őrség itt is közbeszól és alávág. Az írnok elbotlik szürke, címeres köpenyében, így egyenesen a ló elé vágodva.*
-Állj! *Kiáltja még oda ijedt tekintettel.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-12 12:12:20
Üzenet elküldve: 2020-01-12 12:12:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Éjtépő a fekete telivér hátán halad, nyugodt, nézelődő tempóban. A karavánúton kanyarognak, ahonnan a téli tájjal borított földek, tanyák látványa tárul eléjük. Most ez elég kopár látvány, nem úgy, mint nyáron, amikor gazdagon borítják haszonnövények a földeket. Egy-két őrjárat is elhaladt mellette, ami azért jelzi, hogy a rend és a biztonság kezd helyreállni a városban és a környékén. Egy kicsit kettesben szeretett volna lenni Éjtépővel, hogy ne mindig az erdei környezetben legyenek, hanem nyílt terepen is megjárathassa telivérét, aki igényli is az effajta kikapcsolódást. Amikor tisztának tűnik az út megsarkantyúzza a lovat és vágtázni kezdenek az úton, olyan módon, hogy egy nagy és gyorsan haladó porfelhő látszik belőlük. Pár perc gyors tempó után lassítanak és szimpla ügetésre váltanak. Látszik a telivéren, hogy nagyon élvezte a sebességet és gyakrabban kell majd kijönniük ide.*
*Éjtépő a fekete telivér hátán halad, nyugodt, nézelődő tempóban. A karavánúton kanyarognak, ahonnan a téli tájjal borított földek, tanyák látványa tárul eléjük. Most ez elég kopár látvány, nem úgy, mint nyáron, amikor gazdagon borítják haszonnövények a földeket. Egy-két őrjárat is elhaladt mellette, ami azért jelzi, hogy a rend és a biztonság kezd helyreállni a városban és a környékén. Egy kicsit kettesben szeretett volna lenni Éjtépővel, hogy ne mindig az erdei környezetben legyenek, hanem nyílt terepen is megjárathassa telivérét, aki igényli is az effajta kikapcsolódást. Amikor tisztának tűnik az út megsarkantyúzza a lovat és vágtázni kezdenek az úton, olyan módon, hogy egy nagy és gyorsan haladó porfelhő látszik belőlük. Pár perc gyors tempó után lassítanak és szimpla ügetésre váltanak. Látszik a telivéren, hogy nagyon élvezte a sebességet és gyakrabban kell majd kijönniük ide.*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-11 15:50:08
Üzenet elküldve: 2020-01-11 15:50:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Thusko és Tintás//
*Mi másra számíthatott volna, mint cinizmusra. Nem is érti igazán, miért nyílik meg, vagy mond el egyáltalán bármily gondolatot sötét elméjéből, ennek a kis mitugrásznak. Egyik pillanatban azt gondolja, élt már eleget, hogy felnőtt férfi legyen, más pillanatában, meg megint csak egy csúfolódó kölköt lát.*
- Eeehh... reménytelen vagy. *Legyint egyet bosszúsan fejét rázva, még az eljátszott melodráma előtt.* Különben meg semmi bajom az ocsmány beszéddel, tőlem aztán mondhatsz, amit akarsz, nem apáca vagyok, szerencsére. *Egy pillanatra eszébe jut, hogy tán kolostorba sem tehetné be a lábát, rögtön rászakadna a födém.
Persze midőn a színjátékot elkezdi, nem hagyja abba, bár a felszólítás határozott és láthatóan telibe talál, a méreg nagy úr, de nem Umonnál, így, mit tervezett bizony végigmondja, nem számolva a hirtelen következményekkel. Kezét széttárva marad a bakon, hosszasan mered a viharosan távozó elfre, közben utánakiált, a szekeret megállítja.*
- Úgy! Menekülj csak! Saját fegyvereddel szemben már tehetetlen vagy. Megoldás, ha egyedül bujkálsz a világ elől? Idióta. *Dühösen rázza meg fejét, majd felpattan, s két hatalmasat ver mellére, hogy kabátját elmarva rázza meg saját magát tajtékozva:*
- Nézz rám! NÉZZ RÁM! Szerinted ez jó? Bármily nem szívednek dobbanása szerint való, bármily ér, nem teszel ellene, elfordulsz? Hogy nézek ki!?? Földi érő szakáll, kusza haj, otromba, koszos pofa, folytonos gyötrődés, ezzé váltam egyedül! *Ugrik le a bakról, s csak kettőt ver Híjjas oldalára szelíden, hogy nyugton maradjon. Döngő léptekkel indul az elf után.*
- Ugyanúgy szükséged van rám, mint nekem rád, te barom! Senkink sincs az égiek adta világon! SENKI!! *Arcvonásai is torzulnak, nyakán kidagadnak az erek, nyál freccsen a szájából.*
- Egyébként meg Lyzendra, már Pyctával van. Igen! Kit olyannyira gyűlölsz! Azt hiszed én nem szeretem, te paraszt?! Nem úgy, mint te, vagy tán úgy is! Eeehhh... fene sem tudja már mi van. *Megrázza fejét.*
- Szükséged van rám, ha hiszed, ha nem. Ha másért nem, legalább azért, hogy elmondjam, ocsmányul nézel ki és jó lenne, ha megmosakodnál. *Csendesedik a hangja, s eddig hevesen gesztikuláló kezét leereszti. Nem tudja milyen távolságra lehet Shentől, végig követte beszéd közben, ha az távolodott.*
- Patak zúgását hallottam, tegyük rendbe magunkat. *Ismét széttárja kezét, s megvonja a vállát.*
- Hova mennél, te kis hülye? *Jelenik meg egy halvány félmosoly az arcán.* Na... gyere, ne duzzogj! Amarra a patak... *Biccent az irányba, majd ravasz terv ötölődik ki fejében.* Magam, úgy sem találnám meg, a te füleid meghallják, ezer mérföldről is, vagy tán nem igaz, a híres elf hallásról a legenda? Bár... lehet csak pletyka. *Indul lassan, szándékosan a patakkal ellentétes irányba, be a sűrűbe lassan.*
//Thusko és Tintás//
*Mi másra számíthatott volna, mint cinizmusra. Nem is érti igazán, miért nyílik meg, vagy mond el egyáltalán bármily gondolatot sötét elméjéből, ennek a kis mitugrásznak. Egyik pillanatban azt gondolja, élt már eleget, hogy felnőtt férfi legyen, más pillanatában, meg megint csak egy csúfolódó kölköt lát.*
- Eeehh... reménytelen vagy. *Legyint egyet bosszúsan fejét rázva, még az eljátszott melodráma előtt.* Különben meg semmi bajom az ocsmány beszéddel, tőlem aztán mondhatsz, amit akarsz, nem apáca vagyok, szerencsére. *Egy pillanatra eszébe jut, hogy tán kolostorba sem tehetné be a lábát, rögtön rászakadna a födém.
Persze midőn a színjátékot elkezdi, nem hagyja abba, bár a felszólítás határozott és láthatóan telibe talál, a méreg nagy úr, de nem Umonnál, így, mit tervezett bizony végigmondja, nem számolva a hirtelen következményekkel. Kezét széttárva marad a bakon, hosszasan mered a viharosan távozó elfre, közben utánakiált, a szekeret megállítja.*
- Úgy! Menekülj csak! Saját fegyvereddel szemben már tehetetlen vagy. Megoldás, ha egyedül bujkálsz a világ elől? Idióta. *Dühösen rázza meg fejét, majd felpattan, s két hatalmasat ver mellére, hogy kabátját elmarva rázza meg saját magát tajtékozva:*
- Nézz rám! NÉZZ RÁM! Szerinted ez jó? Bármily nem szívednek dobbanása szerint való, bármily ér, nem teszel ellene, elfordulsz? Hogy nézek ki!?? Földi érő szakáll, kusza haj, otromba, koszos pofa, folytonos gyötrődés, ezzé váltam egyedül! *Ugrik le a bakról, s csak kettőt ver Híjjas oldalára szelíden, hogy nyugton maradjon. Döngő léptekkel indul az elf után.*
- Ugyanúgy szükséged van rám, mint nekem rád, te barom! Senkink sincs az égiek adta világon! SENKI!! *Arcvonásai is torzulnak, nyakán kidagadnak az erek, nyál freccsen a szájából.*
- Egyébként meg Lyzendra, már Pyctával van. Igen! Kit olyannyira gyűlölsz! Azt hiszed én nem szeretem, te paraszt?! Nem úgy, mint te, vagy tán úgy is! Eeehhh... fene sem tudja már mi van. *Megrázza fejét.*
- Szükséged van rám, ha hiszed, ha nem. Ha másért nem, legalább azért, hogy elmondjam, ocsmányul nézel ki és jó lenne, ha megmosakodnál. *Csendesedik a hangja, s eddig hevesen gesztikuláló kezét leereszti. Nem tudja milyen távolságra lehet Shentől, végig követte beszéd közben, ha az távolodott.*
- Patak zúgását hallottam, tegyük rendbe magunkat. *Ismét széttárja kezét, s megvonja a vállát.*
- Hova mennél, te kis hülye? *Jelenik meg egy halvány félmosoly az arcán.* Na... gyere, ne duzzogj! Amarra a patak... *Biccent az irányba, majd ravasz terv ötölődik ki fejében.* Magam, úgy sem találnám meg, a te füleid meghallják, ezer mérföldről is, vagy tán nem igaz, a híres elf hallásról a legenda? Bár... lehet csak pletyka. *Indul lassan, szándékosan a patakkal ellentétes irányba, be a sűrűbe lassan.*
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-10 15:09:07
Üzenet elküldve: 2020-01-10 15:09:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Thusko és Tintás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bakon ülve barnára mázolt haját nézegeti. Az egykor arany fürtök most összeragadva, sötétre festve lógnak szomorúan.*
- Ki kellene mosni ezt a szart belőle. *Dörmögi inkább csak magának. Most már nem kell elváltoztatnia a külsejét.*
- Nem hiszem, hogy nagyobb vagy másabb bűneid lennének, mint bárki másnak ez alatt az ég alatt. *Int a felettük elterülő felhős kékség felé unottan. Felhagyva hajának birizgálásával könyökeit a térdein megtámasztva fürkészi az utat maguk előtt.*
- "Sosem voltam e világba való, nem is leszek, a jó pillanatok csupán illúz-bigyó." *Mondja vissza gügyögős hangon Umon korábbi mondatát, kissé megváltoztatva a végét, mert az nem jut eszébe.*
- Akkor meg ne siránkozz nekem, mint egy fürdőkurva. *Pirít azért még oda egyet.*
- Nem az számít, nekik mi a jó, hanem az, hogy neked mi. Ha folyton másoknak akarsz megfelelni, elveszik a valódi éned. *Mondja ezt már sokkal őszintébben és barátságosabban.*
- Mondjuk én könnyen beszélek. Soha semmiért nem vállaltam felelősséget és tartom is, hogy nekem nem is való. *Sóhajtja újra előre fordulva.*
- Beszé'jjé. *Hagyja annyiban a szakállas végső döntését.
A letoláson, hogy milyen szavakat használ, féloldalas mosollyal néz oldalra Umonra, mintha nem hinné, hogy épp ezért kap megszólást.*
- Ó, bocsánatot kérek uraságodtól, nem sejtettem, hogy fülei nem kedvelik az otromba beszédet. *Csúfolódik, ám amikor Umon rátér Lyzendra témájára, felfújja magát, mint egy béka a mocsárban.*
- Ezt most hagyd abba, mert az istenekre mondom, beverem a képed! *Fenyegeti meg a másikat, bár biztos benne, hogy ökölharcban alulmaradna.
A folytatás annyira letaglózza, hogy csak egyre vörösödő képpel tud puffogni és kapkodja a levegőt. Talán életében először elakad a szava.*
- Najó, elég! *Bukik ki belőle végül a mondat dühösen, a barátságos hátba veregetés ellenére is. Umon valami nagyon érzékeny pontját találhatta meg.*
- Én nem hallgatom ezt tovább, dögölj meg ott, ahol vagy, szemétláda! *Kapja fel íját és cókmókját és egy ugrással máris a szekér mellett teremne, hogy onnan mutasson fel vádlón a bakon maradtra.*
- Gebedj meg, te szakállas kecske! Bánom is én, mi lesz veled! *Látszik, hogy mondana még valamit, de talán nem talál megfelelő sértést a kifejezésére. A kikötői erdőségből kiérve már a szántóföldeken járhatnak, félúton az Artheniort körülölelő erdők felé. Zaklatottan, hosszú lépésekkel indul el az erdő irányába, láthatóan fogalma sincs merre, csak el a szekéren ülőtől és a kimondott igazságoktól.*
//Thusko és Tintás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bakon ülve barnára mázolt haját nézegeti. Az egykor arany fürtök most összeragadva, sötétre festve lógnak szomorúan.*
- Ki kellene mosni ezt a szart belőle. *Dörmögi inkább csak magának. Most már nem kell elváltoztatnia a külsejét.*
- Nem hiszem, hogy nagyobb vagy másabb bűneid lennének, mint bárki másnak ez alatt az ég alatt. *Int a felettük elterülő felhős kékség felé unottan. Felhagyva hajának birizgálásával könyökeit a térdein megtámasztva fürkészi az utat maguk előtt.*
- "Sosem voltam e világba való, nem is leszek, a jó pillanatok csupán illúz-bigyó." *Mondja vissza gügyögős hangon Umon korábbi mondatát, kissé megváltoztatva a végét, mert az nem jut eszébe.*
- Akkor meg ne siránkozz nekem, mint egy fürdőkurva. *Pirít azért még oda egyet.*
- Nem az számít, nekik mi a jó, hanem az, hogy neked mi. Ha folyton másoknak akarsz megfelelni, elveszik a valódi éned. *Mondja ezt már sokkal őszintébben és barátságosabban.*
- Mondjuk én könnyen beszélek. Soha semmiért nem vállaltam felelősséget és tartom is, hogy nekem nem is való. *Sóhajtja újra előre fordulva.*
- Beszé'jjé. *Hagyja annyiban a szakállas végső döntését.
A letoláson, hogy milyen szavakat használ, féloldalas mosollyal néz oldalra Umonra, mintha nem hinné, hogy épp ezért kap megszólást.*
- Ó, bocsánatot kérek uraságodtól, nem sejtettem, hogy fülei nem kedvelik az otromba beszédet. *Csúfolódik, ám amikor Umon rátér Lyzendra témájára, felfújja magát, mint egy béka a mocsárban.*
- Ezt most hagyd abba, mert az istenekre mondom, beverem a képed! *Fenyegeti meg a másikat, bár biztos benne, hogy ökölharcban alulmaradna.
A folytatás annyira letaglózza, hogy csak egyre vörösödő képpel tud puffogni és kapkodja a levegőt. Talán életében először elakad a szava.*
- Najó, elég! *Bukik ki belőle végül a mondat dühösen, a barátságos hátba veregetés ellenére is. Umon valami nagyon érzékeny pontját találhatta meg.*
- Én nem hallgatom ezt tovább, dögölj meg ott, ahol vagy, szemétláda! *Kapja fel íját és cókmókját és egy ugrással máris a szekér mellett teremne, hogy onnan mutasson fel vádlón a bakon maradtra.*
- Gebedj meg, te szakállas kecske! Bánom is én, mi lesz veled! *Látszik, hogy mondana még valamit, de talán nem talál megfelelő sértést a kifejezésére. A kikötői erdőségből kiérve már a szántóföldeken járhatnak, félúton az Artheniort körülölelő erdők felé. Zaklatottan, hosszú lépésekkel indul el az erdő irányába, láthatóan fogalma sincs merre, csak el a szekéren ülőtől és a kimondott igazságoktól.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-09 08:56:16
Üzenet elküldve: 2020-01-09 08:56:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor a jól ismert Szántóföldekhez ér, és meglátja azt az utat, ami Arthenior felé visz, nem lép rá. Innen már gyorsabb lenne elérnie a Szarvasligetbe, de ehlyett másik útvonalat választ.
Rá kell jönnie, hogy hogyan szerezheti meg Lauren szívét, ugyanis a nő már megszrezte Aleimordét, és olyan gyönyörű, fájdalmas kedveséggel törte darabokra, hogy még mindig vérzik. Pedig Aleimord a nyolvanas közepén van, és csak három nőt szeretett, mem túl gyakori eset hát nála. Pont ezért ragaszkodik ehhez nagyon: őszintén és hűségesen tudná szeretni azt a nőt, ha Lauren férfiként, nem pedig a régi barátjaként és munkaadójaként tekintene rá.
Végül belép a Kikötő erdőségbe: innen már nincs messze.*
Rá kell jönnie, hogy hogyan szerezheti meg Lauren szívét, ugyanis a nő már megszrezte Aleimordét, és olyan gyönyörű, fájdalmas kedveséggel törte darabokra, hogy még mindig vérzik. Pedig Aleimord a nyolvanas közepén van, és csak három nőt szeretett, mem túl gyakori eset hát nála. Pont ezért ragaszkodik ehhez nagyon: őszintén és hűségesen tudná szeretni azt a nőt, ha Lauren férfiként, nem pedig a régi barátjaként és munkaadójaként tekintene rá.
Végül belép a Kikötő erdőségbe: innen már nincs messze.*
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-09 06:23:01
Üzenet elküldve: 2020-01-09 06:23:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Ahogy Learon meglátja a szántóföldek bájos buckáit és az ismerős embereket, egyre szaporábban szedi a lépteit, mert innen már csak egy kevés választja el a saját birtokától. Néhány emberre ráköszön, akiknek ismerős a fizimiskája, de az is lehet, hogy életlében sosem látta néhányukat, de azok mégis a legnagyobb barátsággal köszönnek vissza az egyértelműen szintén közülük valónak. A Sajt-mester már persze kezd kitűnni az átlagos földművesek közül a számtalan gyűrűivel, varázslatos jeleivel és címeres ruháival, de le sem tagadhatná megbarnult nyakát és koszos csizmáját, kapától vastagodott tenyerét és földműves tekintetét. Pásztorbotját ugyan otthon hagyta, hiszen sosem viszi magával a toronyba, de léptei pontosan olyanok még mindig, mintha kezében lenne botja amire támaszkodhat. Egy rőzsét cipelő asszonyt is megismer, akitől még régebben csirkéket vett a piacon. Azok a csirkék már nincsenek meg, mert amikor a pásztormágus eltűnt az elrablása miatt, ott maradtak Amonon és mikor visszatért, már hűlt helyük se volt.* ~Ilyen ez, a madarakat senki nem tartja számon! Talán valami levesféle lett belőlük.~ *Húzza el a száját, de ilyen sokéves dolgokon már felesleges gondolkodnia. Ezzel már meg is látja azt a kőtáblát, amit ő rakott ki az útra és ami azt írja, hogy „Derin-birtok”. Rá is lép arra a kis földútra és nemsokára már látja is kedves almafáit és házainak tetőjét.*
*Ahogy Learon meglátja a szántóföldek bájos buckáit és az ismerős embereket, egyre szaporábban szedi a lépteit, mert innen már csak egy kevés választja el a saját birtokától. Néhány emberre ráköszön, akiknek ismerős a fizimiskája, de az is lehet, hogy életlében sosem látta néhányukat, de azok mégis a legnagyobb barátsággal köszönnek vissza az egyértelműen szintén közülük valónak. A Sajt-mester már persze kezd kitűnni az átlagos földművesek közül a számtalan gyűrűivel, varázslatos jeleivel és címeres ruháival, de le sem tagadhatná megbarnult nyakát és koszos csizmáját, kapától vastagodott tenyerét és földműves tekintetét. Pásztorbotját ugyan otthon hagyta, hiszen sosem viszi magával a toronyba, de léptei pontosan olyanok még mindig, mintha kezében lenne botja amire támaszkodhat. Egy rőzsét cipelő asszonyt is megismer, akitől még régebben csirkéket vett a piacon. Azok a csirkék már nincsenek meg, mert amikor a pásztormágus eltűnt az elrablása miatt, ott maradtak Amonon és mikor visszatért, már hűlt helyük se volt.* ~Ilyen ez, a madarakat senki nem tartja számon! Talán valami levesféle lett belőlük.~ *Húzza el a száját, de ilyen sokéves dolgokon már felesleges gondolkodnia. Ezzel már meg is látja azt a kőtáblát, amit ő rakott ki az útra és ami azt írja, hogy „Derin-birtok”. Rá is lép arra a kis földútra és nemsokára már látja is kedves almafáit és házainak tetőjét.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:45:13
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:45:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Lova patáji hamar a szántöföldeket tapossák, sokkal gyorsabb így az utazás azért, mint gyalogszerrel, az már igaz. ~Szép földek ezek, jól meg vannak művelve. Szépen teremhet itt minsenféle.~ Bár csábító a gondolat, hogy letelepedjen, és ő is csak a vetéssel és aratással bajlódjon, az az élet nem neki való. Egy pillanatig elmereng, de hamar továbbmegy a város felé. Kíváncsi, hogy mit talál majd vajon ott, ha talál egyáltalán bármit is. Bár úgy még nem volt, hogy sehogyanse legyen. A szellemek vezetik útján.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:56:59
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:56:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*Görény úgy tűnik sikeresen túltette magát a gyomorrontáson, egy ideje már nem kellett megállniuk. Mondjuk már egészen megszokta a dolgot az elf menet közben, néha még meg is simogatta szerencsétlen állat fejét és biztatta, hogy adja ki a gonosz, mintha csak valami ivópajtását pátyolgatná egy szesztől nem mentes éjszaka után.*
-Már nem sok van hátra.
*Nyugtatja egyszerre magát és a lovat is halkan suttogva, mint valami félkegyelmű.
Nem is emlékszik már mikor járt erre utoljára, így hát beletelik egy kis időbe, míg jó irányba fordítja paripáját, ám amint sikerül, már folytatja is útját az erdőszéli tisztás felé.*
*Görény úgy tűnik sikeresen túltette magát a gyomorrontáson, egy ideje már nem kellett megállniuk. Mondjuk már egészen megszokta a dolgot az elf menet közben, néha még meg is simogatta szerencsétlen állat fejét és biztatta, hogy adja ki a gonosz, mintha csak valami ivópajtását pátyolgatná egy szesztől nem mentes éjszaka után.*
-Már nem sok van hátra.
*Nyugtatja egyszerre magát és a lovat is halkan suttogva, mint valami félkegyelmű.
Nem is emlékszik már mikor járt erre utoljára, így hát beletelik egy kis időbe, míg jó irányba fordítja paripáját, ám amint sikerül, már folytatja is útját az erdőszéli tisztás felé.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:26:14
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:26:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A+E//
- Útonállók, tolvajok és hasonszőrűek, akiket gondolom nem tűrnek meg máshol -*válaszol a lánynak.*- Nem túl vonzó társaság, ha engem kérdezel.
*Régebben volt épp elég dolga mindenféle szedett-vedett bandával és örül, hogy immáron jó ideje maga mögött van ez az időszak. Ami viszont a kötögetéses nagysikerű ötletét illeti, mintha nem igazán értékelné a másik...*
- Hát majd megtanulsz -*vágja rá a kifogásra, majd némileg töprengőn tekint végig a lányon*-Szerintem… menni fog. Ha összeszeded magad -*mosolyodik el, az önveszélyességeség tagadására és a varrással kapcsolatban meg csak kétkedően hümmög. Ez előbbiben elég régóta nem egyezik a véleményük, az utóbbit pedig már inkább ráhagyja. Kötés, vagy varrás… neki aztán egyre megy… Alina ráadásul ismét talál felháborodni valót a megérzéseit illetően.
- Remek -*biccent*-, legalább lesz lehetőséged felfrissíteni az emlékeimet. Alig várom.
*Érzi, hogy kezdeti könnyed beszélgetés lassan elharapódzni látszik, így a következő már-már fenyegető élű kijelentéshez inkább nem is fűz további megjegyzést. A beálló csend azonban nem tart soká, hiszen hamarosan a fogadó közelébe érnek, ő pedig Alinát lesegítve, a lovat készül leszerszámozni. El is indul egy facsoport felé, ám épp csak kikötni sikerült a hátast, amikor párja elhaló hangja és az azt követő halk puffanás megüti a fülét.
- Alina?
*Kérdi, bár ahogy azt balsejtelme súgja is, aligha várhat választ. A lovat hátrahagyva siet vissza a lányhoz, aki ekkorra már alélten hever a földön. Érzi, ahogy úrrá lesz rajta egyfajta ideges aggodalom, de nyugalmat erőltetve magára térdel le a mozdulatlan lány mellé, és óvatosan maga felé fordítja. A jól ismert, most mégis betegesen sápadt arc meg sem rezzen, ahogy a férfi a nyakához érve ellenőrzi, hogy nincs-e komolyabb baj, majd némileg fellélegezve simítja hátra az összekócolódott, barna tincseket. Jobban oda kellett volna figyelnie a lányra, amilyen gyenge állapotban van mostanság… most mindenesetre bízik benne, hogy ez valóban nem több egy múló rosszullétnél, amit az idáig megtett, hosszú út váltott ki.
Végül ő is elhelyezkedik a fa tövében, majd ölébe hajtva párját várja, hogy az ismét magához térjen. Addig legalább ő is kifújja magát kissé, így szemét lehunyva, kedvese arcát cirógatva ad maguknak pár nyugodt pillanatot.*
- Útonállók, tolvajok és hasonszőrűek, akiket gondolom nem tűrnek meg máshol -*válaszol a lánynak.*- Nem túl vonzó társaság, ha engem kérdezel.
*Régebben volt épp elég dolga mindenféle szedett-vedett bandával és örül, hogy immáron jó ideje maga mögött van ez az időszak. Ami viszont a kötögetéses nagysikerű ötletét illeti, mintha nem igazán értékelné a másik...*
- Hát majd megtanulsz -*vágja rá a kifogásra, majd némileg töprengőn tekint végig a lányon*-Szerintem… menni fog. Ha összeszeded magad -*mosolyodik el, az önveszélyességeség tagadására és a varrással kapcsolatban meg csak kétkedően hümmög. Ez előbbiben elég régóta nem egyezik a véleményük, az utóbbit pedig már inkább ráhagyja. Kötés, vagy varrás… neki aztán egyre megy… Alina ráadásul ismét talál felháborodni valót a megérzéseit illetően.
- Remek -*biccent*-, legalább lesz lehetőséged felfrissíteni az emlékeimet. Alig várom.
*Érzi, hogy kezdeti könnyed beszélgetés lassan elharapódzni látszik, így a következő már-már fenyegető élű kijelentéshez inkább nem is fűz további megjegyzést. A beálló csend azonban nem tart soká, hiszen hamarosan a fogadó közelébe érnek, ő pedig Alinát lesegítve, a lovat készül leszerszámozni. El is indul egy facsoport felé, ám épp csak kikötni sikerült a hátast, amikor párja elhaló hangja és az azt követő halk puffanás megüti a fülét.
- Alina?
*Kérdi, bár ahogy azt balsejtelme súgja is, aligha várhat választ. A lovat hátrahagyva siet vissza a lányhoz, aki ekkorra már alélten hever a földön. Érzi, ahogy úrrá lesz rajta egyfajta ideges aggodalom, de nyugalmat erőltetve magára térdel le a mozdulatlan lány mellé, és óvatosan maga felé fordítja. A jól ismert, most mégis betegesen sápadt arc meg sem rezzen, ahogy a férfi a nyakához érve ellenőrzi, hogy nincs-e komolyabb baj, majd némileg fellélegezve simítja hátra az összekócolódott, barna tincseket. Jobban oda kellett volna figyelnie a lányra, amilyen gyenge állapotban van mostanság… most mindenesetre bízik benne, hogy ez valóban nem több egy múló rosszullétnél, amit az idáig megtett, hosszú út váltott ki.
Végül ő is elhelyezkedik a fa tövében, majd ölébe hajtva párját várja, hogy az ismét magához térjen. Addig legalább ő is kifújja magát kissé, így szemét lehunyva, kedvese arcát cirógatva ad maguknak pár nyugodt pillanatot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183