Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-02 21:41:38
Üzenet elküldve: 2026-03-02 21:41:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* A felébredt, majdnem lovag végül aktívan benne van a keresésben és a kos meg is kerül az apró domb másik oldalán, ahol a füvet zöldebbnek találta. Az apró lány persze örül neki. és ölelgeti egy rövidebb ideig. Majd elkottyant valami, amit szipogva kövér könnycseppek közepette mond el. *
- Hát akkor kire? * Teszi fel a nyilvánvaló kérdést a vidéki zsoldos. *
- Én úgy tudom te szöktél el otthonról. És nem elhagynak, hanem kapsz lehetőséget arra, hogy másokat is megismerj. * Próbálja vigasztalni a másikat. *
- Na de várj, tegnap beszéltük meg, hogy a városban megmutatod hol lehet a legjobb zöld italt beszerezni. És máris arról beszélsz, hogy elhagylak? * Tesz fel egy logikus kérdést a zsoldos. *
- És mi van akkor, ha te unsz majd rám? Én ilyen látványosan nem tudok sírni, mielőtt elhagysz. Lehet, inkább magamhoz kell kösselek akkor, nehogy el tudj szökni tőlem. * Ugratja a másikat, de próbálja komoly arccal tenni, hogy az ugratás hatásos legyen. Nem kötné pórázra az apró tündérlányt, amilyen izgága még úgy beletekerné magát, hogy megfulladjon. *
//Danki//
* A felébredt, majdnem lovag végül aktívan benne van a keresésben és a kos meg is kerül az apró domb másik oldalán, ahol a füvet zöldebbnek találta. Az apró lány persze örül neki. és ölelgeti egy rövidebb ideig. Majd elkottyant valami, amit szipogva kövér könnycseppek közepette mond el. *
- Hát akkor kire? * Teszi fel a nyilvánvaló kérdést a vidéki zsoldos. *
- Én úgy tudom te szöktél el otthonról. És nem elhagynak, hanem kapsz lehetőséget arra, hogy másokat is megismerj. * Próbálja vigasztalni a másikat. *
- Na de várj, tegnap beszéltük meg, hogy a városban megmutatod hol lehet a legjobb zöld italt beszerezni. És máris arról beszélsz, hogy elhagylak? * Tesz fel egy logikus kérdést a zsoldos. *
- És mi van akkor, ha te unsz majd rám? Én ilyen látványosan nem tudok sírni, mielőtt elhagysz. Lehet, inkább magamhoz kell kösselek akkor, nehogy el tudj szökni tőlem. * Ugratja a másikat, de próbálja komoly arccal tenni, hogy az ugratás hatásos legyen. Nem kötné pórázra az apró tündérlányt, amilyen izgága még úgy beletekerné magát, hogy megfulladjon. *
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-02 21:20:10
Üzenet elküldve: 2026-03-02 21:20:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
* Lóval gyorsabb, ez tény. Azonban, úgy döntöttek gyalog indulnak a talán nem is veszélytelen útra. *
- A tenger felé levisz a sodrás, de visszafelé nem hiszem, hogy gyors lenne. * Vonja meg a vállát a fiú. *
- Ez azért nem olyan egyszerű kérdés. Ha rém és másokat bánt, vagy károsít meg, akkor igen. Ha haramia, vagy kalóz, akkor is megérdemli a sorsát. * Kezd bele a magyarázatba a fiú. *
- Falun megszokja mindenki, ha húst akar enni, akkor ölnie kell. Ha a veszett kutya kerül a környékre, vagy nyájat dézsmáló farkas azt le kell vadászni, mielőtt nagyobb bajt, vagy kárt okoz. Ez valahol természetes folyamat. Így az is, ha valakire rátámadnak az igenis védje meg magát. * Vázolja fel az elképzelését Markondenten. *
- Szóval, azt hiszem igen. Ha van oka igen. Ha nincs, akkor nem fogok megölni csak úgy ártatlanokat. * Fejezi be a magyarázatát a vidéki zsoldos, miközben gyorsan haladnak a céljuk felé. *
- Tartanom kellene tőled? * Teszi fel egyből a kérdést a fiú. *
- Néha az előítélet hasznos éberséget ad. Azonban van, amikor csak kötél egy ártatlan nyakán. * Vélekedik a fekete macska és a sötételf babonán. *
- Még nem adtál okot, hogy rosszra gondoljak, így nem is akarom alólad kirúgni a széket. * Vonja meg a vállát a vidéki zsoldos. Végül elérik a kegyetlen tempóval az erdőség szélét, ahol már pihenhetnek egyet. Az ember nem mondja, hogy nem esik jól neki a pihenés, hiszen kezd nagyon is elfáradni. Nem is gondolta volna, hogy sötét bőrű útitársa ennyire jól bírja a fizikai megterheléseket. *
- Rendben. * Fúj egyet a fiú és a homlokáról letörli az izzadságcseppeket és az ételre sem mond nemet, amikor azt felkínálja a megbízója. *
- Ilyen tempóval biztosan elérjük a kikötőt. * Jelenti ki a zsoldos. *
- Van, amit keresel ott? * Veti fel a kérdést Markondenten. Majd azt is, ami útközben mindig a fejében motoszkált. *
- Nem találtál útközben olyan növényt vagy dolgot, ami érdekes lehet számodra. * Teszi fel a kérdését, miközben a maga kulacsát is átnyújtja a másiknak, hogy az tudjon inni a város egyik kútjából származó vízből. *
* Lóval gyorsabb, ez tény. Azonban, úgy döntöttek gyalog indulnak a talán nem is veszélytelen útra. *
- A tenger felé levisz a sodrás, de visszafelé nem hiszem, hogy gyors lenne. * Vonja meg a vállát a fiú. *
- Ez azért nem olyan egyszerű kérdés. Ha rém és másokat bánt, vagy károsít meg, akkor igen. Ha haramia, vagy kalóz, akkor is megérdemli a sorsát. * Kezd bele a magyarázatba a fiú. *
- Falun megszokja mindenki, ha húst akar enni, akkor ölnie kell. Ha a veszett kutya kerül a környékre, vagy nyájat dézsmáló farkas azt le kell vadászni, mielőtt nagyobb bajt, vagy kárt okoz. Ez valahol természetes folyamat. Így az is, ha valakire rátámadnak az igenis védje meg magát. * Vázolja fel az elképzelését Markondenten. *
- Szóval, azt hiszem igen. Ha van oka igen. Ha nincs, akkor nem fogok megölni csak úgy ártatlanokat. * Fejezi be a magyarázatát a vidéki zsoldos, miközben gyorsan haladnak a céljuk felé. *
- Tartanom kellene tőled? * Teszi fel egyből a kérdést a fiú. *
- Néha az előítélet hasznos éberséget ad. Azonban van, amikor csak kötél egy ártatlan nyakán. * Vélekedik a fekete macska és a sötételf babonán. *
- Még nem adtál okot, hogy rosszra gondoljak, így nem is akarom alólad kirúgni a széket. * Vonja meg a vállát a vidéki zsoldos. Végül elérik a kegyetlen tempóval az erdőség szélét, ahol már pihenhetnek egyet. Az ember nem mondja, hogy nem esik jól neki a pihenés, hiszen kezd nagyon is elfáradni. Nem is gondolta volna, hogy sötét bőrű útitársa ennyire jól bírja a fizikai megterheléseket. *
- Rendben. * Fúj egyet a fiú és a homlokáról letörli az izzadságcseppeket és az ételre sem mond nemet, amikor azt felkínálja a megbízója. *
- Ilyen tempóval biztosan elérjük a kikötőt. * Jelenti ki a zsoldos. *
- Van, amit keresel ott? * Veti fel a kérdést Markondenten. Majd azt is, ami útközben mindig a fejében motoszkált. *
- Nem találtál útközben olyan növényt vagy dolgot, ami érdekes lehet számodra. * Teszi fel a kérdését, miközben a maga kulacsát is átnyújtja a másiknak, hogy az tudjon inni a város egyik kútjából származó vízből. *
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-02 20:43:24
Üzenet elküldve: 2026-03-02 20:43:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Az a különös morajlás egyre hangosabb, ahogy Görény hátán vágtában közelít a domb felé. Egyre inkább körvonalazódik valamiféle összecsapás hangja - a kiáltások, a fémek csattanása, a dobogások adnak némi ízelítőt abból, mi is fogja fogadni őket odafent, de amit végül egykori parancsnokától nem messze megtorpanva megpillant, arra nem lehetett felkészülni. A látványtól megdöbbenve egy pillanatra kiszorul a levegő a tüdejéből, gyomra összerándul. Látott már összecsapásokat. Látott feldúlt falvakat, portyázó csapatokat, vérbe fúlt lázadást. De ilyet... ilyet eddig még soha.
A sáros mezőn kusza, véres örvényként kavarog a harc. Tharg harcosok és orkok csapnak össze, a vonalak felbomlanak, újrarendeződnek, majd ismét egymásnak feszülnek. A döbbent azonban a legkevésbé sem a harcoknak szól, hanem a távolban fegyelmezetten felsorakozó ork hadnak. A sötét tömeg szinte egyetlen testként húzódik végig a mező peremén, százasával, talán ezresével. Ez valóban nem holmi egyszerű rajtaütés vagy fosztogatás, ez egyértelműen egy hadjárat, amit kis csapatuk aligha tudna feltartóztatni. Csak reménykedni tudnak abban, hogy a kocsisnak hisznek-e majd odahaza a városban, ugyanis ha nem kezdenek el most készülni, semmi esélyük sem lesz egy ostrom esetén. Talán ezzel a sereggel szemben úgy sem sok.
A mozgás a domb alján rántja vissza a figyelmét. Parasztok rohannak feléjük kétségbeesetten, alig felfegyverkezve. Botladoznak a sárban, egymást taszítva próbálnak menekülni az őket követő orkok elől. A maguk mögött hagyott feldúlt falura gondolva a harag új erővel kap lángra benne, s mikor Bredoc szól neki, nem is gondolkodik azon, hogy vele tartson-e. Előrántja kardját majd megsarkallva Görényt siet a parasztok segítségére, gondolkodás nélkül sújt le pengéjével az első orkra, akivel összetalálkozik.*
*Az a különös morajlás egyre hangosabb, ahogy Görény hátán vágtában közelít a domb felé. Egyre inkább körvonalazódik valamiféle összecsapás hangja - a kiáltások, a fémek csattanása, a dobogások adnak némi ízelítőt abból, mi is fogja fogadni őket odafent, de amit végül egykori parancsnokától nem messze megtorpanva megpillant, arra nem lehetett felkészülni. A látványtól megdöbbenve egy pillanatra kiszorul a levegő a tüdejéből, gyomra összerándul. Látott már összecsapásokat. Látott feldúlt falvakat, portyázó csapatokat, vérbe fúlt lázadást. De ilyet... ilyet eddig még soha.
A sáros mezőn kusza, véres örvényként kavarog a harc. Tharg harcosok és orkok csapnak össze, a vonalak felbomlanak, újrarendeződnek, majd ismét egymásnak feszülnek. A döbbent azonban a legkevésbé sem a harcoknak szól, hanem a távolban fegyelmezetten felsorakozó ork hadnak. A sötét tömeg szinte egyetlen testként húzódik végig a mező peremén, százasával, talán ezresével. Ez valóban nem holmi egyszerű rajtaütés vagy fosztogatás, ez egyértelműen egy hadjárat, amit kis csapatuk aligha tudna feltartóztatni. Csak reménykedni tudnak abban, hogy a kocsisnak hisznek-e majd odahaza a városban, ugyanis ha nem kezdenek el most készülni, semmi esélyük sem lesz egy ostrom esetén. Talán ezzel a sereggel szemben úgy sem sok.
A mozgás a domb alján rántja vissza a figyelmét. Parasztok rohannak feléjük kétségbeesetten, alig felfegyverkezve. Botladoznak a sárban, egymást taszítva próbálnak menekülni az őket követő orkok elől. A maguk mögött hagyott feldúlt falura gondolva a harag új erővel kap lángra benne, s mikor Bredoc szól neki, nem is gondolkodik azon, hogy vele tartson-e. Előrántja kardját majd megsarkallva Görényt siet a parasztok segítségére, gondolkodás nélkül sújt le pengéjével az első orkra, akivel összetalálkozik.*
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-02 19:13:03
Üzenet elküldve: 2026-03-02 19:13:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
*Zrammi ebben igazat adhatna a fiúnak, de a lovaglás gondolatától sem lelkendezik.*
- Legközelebb talán inkább a tutajjal kellene jönni. Elvileg jár valami erre.* Mondja, de közel sem biztos benne.*
- Én inkább elkerülném az ilyen rémeket, legyen az ember vagy szörnyeteg. Egyébként készen állnál gyilkolni? Nem egy nyulat, hanem igazi személyeket.* Kérdezi menet közben. Feszes tempót diktálnak, így azért haladnak szépen.*
- Egy mélységinek mindig rossz a híre és ez nem véletlen.* Ez igaz is, mert gonoszaknak tartják őket. Pirtianes egy más világ, más kultúrával, amiről talán a fiú már hallott is. Végül csak elérik az erdőséghez közeli részt.*
- Pihenjünk meg itt, mielőtt bemennénk.* Ételt vesz elő a nő, amit még előző nap csomagolt. Kolbász, sajt és kenyér, meg egy pár paprika.*
- Remélem az erdőségen hamar átkelhetünk. Még alkonyat előtt elérhetjük a kikötőt, ha szerencsénk van.* Evés és ivás után, akár indulhatnak is tovább a rengetegbe. A fenyves tűleveinek jellegzetes illata már itt is érezhető.*
*Zrammi ebben igazat adhatna a fiúnak, de a lovaglás gondolatától sem lelkendezik.*
- Legközelebb talán inkább a tutajjal kellene jönni. Elvileg jár valami erre.* Mondja, de közel sem biztos benne.*
- Én inkább elkerülném az ilyen rémeket, legyen az ember vagy szörnyeteg. Egyébként készen állnál gyilkolni? Nem egy nyulat, hanem igazi személyeket.* Kérdezi menet közben. Feszes tempót diktálnak, így azért haladnak szépen.*
- Egy mélységinek mindig rossz a híre és ez nem véletlen.* Ez igaz is, mert gonoszaknak tartják őket. Pirtianes egy más világ, más kultúrával, amiről talán a fiú már hallott is. Végül csak elérik az erdőséghez közeli részt.*
- Pihenjünk meg itt, mielőtt bemennénk.* Ételt vesz elő a nő, amit még előző nap csomagolt. Kolbász, sajt és kenyér, meg egy pár paprika.*
- Remélem az erdőségen hamar átkelhetünk. Még alkonyat előtt elérhetjük a kikötőt, ha szerencsénk van.* Evés és ivás után, akár indulhatnak is tovább a rengetegbe. A fenyves tűleveinek jellegzetes illata már itt is érezhető.*
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-02 12:20:12
Üzenet elküldve: 2026-03-02 12:20:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* A tündér tündéri viselkedése részben talán tündérségére vezethető vissza, de valószínűleg nagyobb mértékben neveltetésére és úgy alapvetően a személyiségére. Meg talán némileg arra is, hogy Markondenten nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárná; de az, hogy kitől mit vár el, megint csak a korábbiakkal van összefüggésben, mintsem azzal, hogy tündér.
A továbbiakban viszont már nem sietteti a fiatalembert, aki mintha ezen felbuzdulna, ugyanis a továbbiakban nincs is szükség rá, hogy siettesse. Sőt, a végén még neki kell megszaporázni a lépteit, hogy biztosan ő érjen előbb a domb tetejére. Szép is lenne, ha Markondentent látnák meg előbb az ork portyázók, és Dänkijinkilinkilinkilinkijnek kéne őt megmentenie! Ám mint kiderül, nincsenek is orkok a közelben vagy, ha mégis vannak, hát jól elbújtak Bürkös fenyegető aurája elől, ugyanis a közelben nem látni egyet se közülük.
Dänkijinkilinkilinkilinkij megörül a kosnak, és megölelgeti, egy darabig nem is akarja elengedni, de aztán feltűnik neki a lovag. A kérdésére pedig kizökken az önfeledt kos-ölelgetésből. Lesüti könnybe lábadt szemeit, mert biztos benne, hogy most rendkívül nevetségesen fest. Talán, ha Markondenten nem látja, hogy milyen könnyesek a szemei, akkor nem fogja kinevetni. Egy darabig nem is szól a lány, csak várja, hogy történjen valami. Bármi. Például megjelenhetne a horizonton egy seregnyi ork vagy egy sárkány, esetleg eleredhetne az eső – bármi, csak ne kelljen válaszolni a kérdésre. Ám semmi ilyesmi nem történik. Egyedül marad. Mármint egyedül, kettesben. Lesütött szemekkel lép el a kostól, egy kicsit közelebb Markondentenhez. *
– Ja, azt nem rád értettem. * Mondja félénken, majd szipog egy párat. Könnyei újból elerednek, ezúttal semmiféle menedéket nem talál az őt becsmérlő tekintet elől, ezért kezeivel takarja el vörösödő arcát. *
– Mindig mindenki elhagy. Te is elhagysz majd, nem igaz? * Kérdi végül, szipogva. Ahogy kimondja, rögtön egy kicsit jobban kezdi érezni magát, de a sírást még nem tudja egészen abbahagyni. *
//Mark//
* A tündér tündéri viselkedése részben talán tündérségére vezethető vissza, de valószínűleg nagyobb mértékben neveltetésére és úgy alapvetően a személyiségére. Meg talán némileg arra is, hogy Markondenten nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárná; de az, hogy kitől mit vár el, megint csak a korábbiakkal van összefüggésben, mintsem azzal, hogy tündér.
A továbbiakban viszont már nem sietteti a fiatalembert, aki mintha ezen felbuzdulna, ugyanis a továbbiakban nincs is szükség rá, hogy siettesse. Sőt, a végén még neki kell megszaporázni a lépteit, hogy biztosan ő érjen előbb a domb tetejére. Szép is lenne, ha Markondentent látnák meg előbb az ork portyázók, és Dänkijinkilinkilinkilinkijnek kéne őt megmentenie! Ám mint kiderül, nincsenek is orkok a közelben vagy, ha mégis vannak, hát jól elbújtak Bürkös fenyegető aurája elől, ugyanis a közelben nem látni egyet se közülük.
Dänkijinkilinkilinkilinkij megörül a kosnak, és megölelgeti, egy darabig nem is akarja elengedni, de aztán feltűnik neki a lovag. A kérdésére pedig kizökken az önfeledt kos-ölelgetésből. Lesüti könnybe lábadt szemeit, mert biztos benne, hogy most rendkívül nevetségesen fest. Talán, ha Markondenten nem látja, hogy milyen könnyesek a szemei, akkor nem fogja kinevetni. Egy darabig nem is szól a lány, csak várja, hogy történjen valami. Bármi. Például megjelenhetne a horizonton egy seregnyi ork vagy egy sárkány, esetleg eleredhetne az eső – bármi, csak ne kelljen válaszolni a kérdésre. Ám semmi ilyesmi nem történik. Egyedül marad. Mármint egyedül, kettesben. Lesütött szemekkel lép el a kostól, egy kicsit közelebb Markondentenhez. *
– Ja, azt nem rád értettem. * Mondja félénken, majd szipog egy párat. Könnyei újból elerednek, ezúttal semmiféle menedéket nem talál az őt becsmérlő tekintet elől, ezért kezeivel takarja el vörösödő arcát. *
– Mindig mindenki elhagy. Te is elhagysz majd, nem igaz? * Kérdi végül, szipogva. Ahogy kimondja, rögtön egy kicsit jobban kezdi érezni magát, de a sírást még nem tudja egészen abbahagyni. *
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-02 10:22:30
Üzenet elküldve: 2026-03-02 10:22:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
* Nem szégyen, ha valaki tisztában van a képességeivel, s ennek tudatában utasítja el a számára közeledő biztos halált. A félvér szemében nem lett volna kisebb a tündér, elvégre nem azt a képet alkotta róla, hogy bármikor csatlakozna egy kis csetepatéhoz, mégis itt van. Sokak orrát biztos zavarná, de ő neki mosolyt csal az arcára a tündér válasza. Bár az érzelmek fellángolni látszottak, s az exparancsnok szemében kialudni nem akaró lángokat csak az ellenfeleik vére lenne képes kialtatni, végül mind ugyanarra a pontra jutnak. Küldetésük nem ér véget és a kocsis közbeszólásának hála a témát zártnak is tartja. Egy apró alig látható mosollyal karöltve bólint a tündér irányába. Ezt a mosoly a domb tetején hamar szertefoszlik. Eddig még számára sosem látott nagyságú küzdelem szemtanúja, s bár nem nevezhető háború szakértőjének, azt még ő is látja, hogy itt nem ők állnak nyerésre, márpedig nagyon úgy fest, hogy minden kulturális kérdést félre téve, az orkok ellen van mindenki. Keze megfeszül a kardja markolatán, s egy pillanatra, mintha bele is remegne ebbe. Egy pillanatra ugyan, de mintha egy nagyobb sereget is látna a távolban, ezt viszont nincs ideje jobban megnézni a közeledő menekülők és azok üldözői miatt. Gondolkozásra nincs idejük. Mély levegőt vesz, hogy ezzel nyugtassa egyre jobban viszkető tenyerét, de hamarosan maga is előrántja pengéjét és felkészül a legrosszabbra, ami nem az, hogy itt meghalnak, hanem az, hogy túlélik annyira, hogy láthassák a város bukását. Bredoc gyorsabban reagál, mint ahogy azt ő követni tudná. Nem mintha felvehetné a versenyt a lovagló katonával. Neki nincs olyan pajzsa, amivel biztonságot tudna nyújtani, s testét az élre téve megállíthassa a közeledő ellent. Mykaeltől egy jó másfél méterre lemaradva tartja a lépést. Fejében hasonló döntésre jutott, amíg nem kell segíteni nekik, addig, míg ők a ritkítással foglalkoznak, addig ők feltartóztatják azokat, akik vérszemet kaptak. A fiatal zsoldos mögött állva ő a lehetőségeket keresi. Ha Mykael kitér, vagy összeakaszkodik valakivel, akkor indul csak meg igazán, hogy a feltartóztatott, vagy éppen momentumát visszaszerezni akaró ork oldalára tudjon csapást mérni. *
* Nem szégyen, ha valaki tisztában van a képességeivel, s ennek tudatában utasítja el a számára közeledő biztos halált. A félvér szemében nem lett volna kisebb a tündér, elvégre nem azt a képet alkotta róla, hogy bármikor csatlakozna egy kis csetepatéhoz, mégis itt van. Sokak orrát biztos zavarná, de ő neki mosolyt csal az arcára a tündér válasza. Bár az érzelmek fellángolni látszottak, s az exparancsnok szemében kialudni nem akaró lángokat csak az ellenfeleik vére lenne képes kialtatni, végül mind ugyanarra a pontra jutnak. Küldetésük nem ér véget és a kocsis közbeszólásának hála a témát zártnak is tartja. Egy apró alig látható mosollyal karöltve bólint a tündér irányába. Ezt a mosoly a domb tetején hamar szertefoszlik. Eddig még számára sosem látott nagyságú küzdelem szemtanúja, s bár nem nevezhető háború szakértőjének, azt még ő is látja, hogy itt nem ők állnak nyerésre, márpedig nagyon úgy fest, hogy minden kulturális kérdést félre téve, az orkok ellen van mindenki. Keze megfeszül a kardja markolatán, s egy pillanatra, mintha bele is remegne ebbe. Egy pillanatra ugyan, de mintha egy nagyobb sereget is látna a távolban, ezt viszont nincs ideje jobban megnézni a közeledő menekülők és azok üldözői miatt. Gondolkozásra nincs idejük. Mély levegőt vesz, hogy ezzel nyugtassa egyre jobban viszkető tenyerét, de hamarosan maga is előrántja pengéjét és felkészül a legrosszabbra, ami nem az, hogy itt meghalnak, hanem az, hogy túlélik annyira, hogy láthassák a város bukását. Bredoc gyorsabban reagál, mint ahogy azt ő követni tudná. Nem mintha felvehetné a versenyt a lovagló katonával. Neki nincs olyan pajzsa, amivel biztonságot tudna nyújtani, s testét az élre téve megállíthassa a közeledő ellent. Mykaeltől egy jó másfél méterre lemaradva tartja a lépést. Fejében hasonló döntésre jutott, amíg nem kell segíteni nekik, addig, míg ők a ritkítással foglalkoznak, addig ők feltartóztatják azokat, akik vérszemet kaptak. A fiatal zsoldos mögött állva ő a lehetőségeket keresi. Ha Mykael kitér, vagy összeakaszkodik valakivel, akkor indul csak meg igazán, hogy a feltartóztatott, vagy éppen momentumát visszaszerezni akaró ork oldalára tudjon csapást mérni. *
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-01 20:14:51
Üzenet elküldve: 2026-03-01 20:14:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
* A két utazó végül az útra lép, amely elviszi majd őket a kikötőig. Persze ehhez sokat kell majd gyalogolniuk, de ha kitartóak, akkor hamar célt érthetnek. A felkészült zsoldos viszi a maga holmiját. Szerinte a felszerelés hasznos, amit cipel és ezek a holmik mind elférnek a nagy hátizsákjában, még a kulacsa is, amit indulás előtt nem felejtette megtölteni.
Ahogy haladnak elérik a szántóföldeket, ez már ismerős a fiúnak egy hasonló ehhez hasonló környéken nőt fel. *
- Hát gyorsabb lett volna lóval mennünk akkor. * Mereng el a fiú. A lándzsa is könnyebb lenne, ha a ló cipeli helyettük. Na de, a rém legyőzése, pont olyan hőstett, amit ő maga is keres. *
- Ilyen hőstettet szívesen hall bárki. Efféle dicsőséget keresek én is. Vajon, ha felbukkan egy ilyen rém, hol toborozzák hozzá a csapatot, ami a megölésére indul? * Kérdez rá egyből érdeklődve a vidéki zsoldos. *
- Lehet, hogy szerencsénk lesz és belefutunk egy ilyen rémbe. * Fűzi tovább a szálakat a kezdő kardforgató. *
- Ismerem az itteniek gondolkodását. Nem hiszem, hogy bajt okoznának. Én sem úgy tekintettem rád, mint egy fekete macskára, ami éppen előttem szaladt át, miközben egy létra alatt sétálok. * Mondja vigyorogva Markondenten. Azonban, a nő szívósabb, mint gondolja. Elég gyors tempót diktál ahhoz, hogy a nyomában tudjon maradni, így a beszélgetés is abba marad. A gyors tempóban, azonban végig zakatol a feje, hogy vajon hallott-e olyan közmondást, ami a sötételf és a baj bevonzása között lehet. Valahogy ez a „sötételfet látok balszerencsét találok” mondóka valahogy sántít. Mást meg nem igazán tud kitalálni. *
* A két utazó végül az útra lép, amely elviszi majd őket a kikötőig. Persze ehhez sokat kell majd gyalogolniuk, de ha kitartóak, akkor hamar célt érthetnek. A felkészült zsoldos viszi a maga holmiját. Szerinte a felszerelés hasznos, amit cipel és ezek a holmik mind elférnek a nagy hátizsákjában, még a kulacsa is, amit indulás előtt nem felejtette megtölteni.
Ahogy haladnak elérik a szántóföldeket, ez már ismerős a fiúnak egy hasonló ehhez hasonló környéken nőt fel. *
- Hát gyorsabb lett volna lóval mennünk akkor. * Mereng el a fiú. A lándzsa is könnyebb lenne, ha a ló cipeli helyettük. Na de, a rém legyőzése, pont olyan hőstett, amit ő maga is keres. *
- Ilyen hőstettet szívesen hall bárki. Efféle dicsőséget keresek én is. Vajon, ha felbukkan egy ilyen rém, hol toborozzák hozzá a csapatot, ami a megölésére indul? * Kérdez rá egyből érdeklődve a vidéki zsoldos. *
- Lehet, hogy szerencsénk lesz és belefutunk egy ilyen rémbe. * Fűzi tovább a szálakat a kezdő kardforgató. *
- Ismerem az itteniek gondolkodását. Nem hiszem, hogy bajt okoznának. Én sem úgy tekintettem rád, mint egy fekete macskára, ami éppen előttem szaladt át, miközben egy létra alatt sétálok. * Mondja vigyorogva Markondenten. Azonban, a nő szívósabb, mint gondolja. Elég gyors tempót diktál ahhoz, hogy a nyomában tudjon maradni, így a beszélgetés is abba marad. A gyors tempóban, azonban végig zakatol a feje, hogy vajon hallott-e olyan közmondást, ami a sötételf és a baj bevonzása között lehet. Valahogy ez a „sötételfet látok balszerencsét találok” mondóka valahogy sántít. Mást meg nem igazán tud kitalálni. *
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-01 18:56:35
Üzenet elküldve: 2026-03-01 18:56:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
* Zrammi bólintással nyugtázza a férfi a előkészületeit. Ha hozni akarja azt mind, akkor ő nem bánja. Hadd cipelje, ha ennyire cipelni akarja. Azért reméli, hogy esni nem fog, mert ezt ő sem tudja megjósolni. A hajnali csendben általában nem sok beszélgetni való kedve van az embereknek. Neki se. A tisztást legalább hamar elhagyják és a szántókra érnek.*
- Őszintén szólva ezt a helyet szeretném minél hamarabb magam mögött tudni. Mindenféle kósza pletykák meg hírek terjengenek azóta a különös kürtszó óta. Aztán azt is rebesgették, hogy Vadászlakon valamilyen rém vert tanyát, amit nem régen sikerült legyőzni.* Mondja ki hangosan az aggodalmát a mélységi.*
- Akármi is legyen, elég idegesek lehetnek az itt élők most. Nem szívesen kerülnék a babonás népek kezei közzé.* Szapora tempót diktál és nem is igen van kedve még pihenni se megállni. Mihamarabb a kikötői erdőségbe akar elérni, hogy ott megpihenjenek majd. Azért arra is kíváncsi, hogy a férfi erre mit mond. Ő helyi, csak tudhat valamit talán, bár amilyen kusza hírek terjednek ez sem biztos.*
* Zrammi bólintással nyugtázza a férfi a előkészületeit. Ha hozni akarja azt mind, akkor ő nem bánja. Hadd cipelje, ha ennyire cipelni akarja. Azért reméli, hogy esni nem fog, mert ezt ő sem tudja megjósolni. A hajnali csendben általában nem sok beszélgetni való kedve van az embereknek. Neki se. A tisztást legalább hamar elhagyják és a szántókra érnek.*
- Őszintén szólva ezt a helyet szeretném minél hamarabb magam mögött tudni. Mindenféle kósza pletykák meg hírek terjengenek azóta a különös kürtszó óta. Aztán azt is rebesgették, hogy Vadászlakon valamilyen rém vert tanyát, amit nem régen sikerült legyőzni.* Mondja ki hangosan az aggodalmát a mélységi.*
- Akármi is legyen, elég idegesek lehetnek az itt élők most. Nem szívesen kerülnék a babonás népek kezei közzé.* Szapora tempót diktál és nem is igen van kedve még pihenni se megállni. Mihamarabb a kikötői erdőségbe akar elérni, hogy ott megpihenjenek majd. Azért arra is kíváncsi, hogy a férfi erre mit mond. Ő helyi, csak tudhat valamit talán, bár amilyen kusza hírek terjednek ez sem biztos.*
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-01 18:39:15
Üzenet elküldve: 2026-03-01 18:39:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában //
*Nem az ő javaslata szerint alakulnak az események, de a legfontosabb része az ő javaslatának is teljesül: lesz, aki megviszi a hírt a falvaknak. Talán nem vágtatva, csak kocsikázva, de a hír el fog jutni az első faluba, és onnan a többibe.
Nem érti ugyanakkor azt, hogy miért kell Tökvirág Alesiant hazaparancsolni. Észszerű javaslata volt. Akár gyávaság, akár bölcsesség van mögötte. Így, amikor a tündér dacol a rideg javaslattal, hogy forduljon meg, Mykael odabiccent neki.
Bár nem szívesen hagy hátra ennyi holttestet rohadni - mivel tudja jól, hogy miféle következményei szoktak lenni az ilyesminek, végül követi a városőröket. Eleinte legalább nem vágtatnak. Két lovas van a csapatban, mindenki más menetel. Mykaelnek ez pont erőssége, de kár lenne fárasztaniuk magukat, ha összetűzésre kerül sor, vacak azt sajgó tagokkal, lihegve megkezdeni.
Végül nem így alakul. Mert amikor felérnek a dombra, elébük tárul az orkok hadserege és thargokkal vívott harc keserű végjátéka.*
- Azt a kurva...
*nyögi ki elámulva, amint végignéz a harcmezőn, és felméri a seregek létszámát. Azokét, akik még talpon vannak, és azokat, akik már a sárba hullottak. Sose látott még ekkora haderőket egymás ellen vonulni. A legnagyobb ütközet, amit eddigi életében látott, nagyjából hat-hétszáz katona egymás elleni viadalát jelentette. Itt a létszám a csatatéren is a sokszorosa, és akkor még nem beszéltünk a várakozó orkok seregéről. Soha ennyi katonát nem látott még felvonulni a harctéren, fegyelmezett sorokban.
Ha korábban komor volt és sztoikus, most valami teljesen más érzelem lesz úrrá rajta. Leesett állal bámul, aztán tátott szája széles nyílt mosolyra húzódik. Nem mintha annyira tetszene neki, amit lát, de felvillanyozza. Adrenalin áramlik szét a testében, és ez egyfajta euforikus érzéssel tölti el. Semmi jó nincs abban, amit lát. Neki személyesen sem. Mégse elkeseredik, vagy feldühödik, vagy éppen megretten, hanem kevés választja el attól, hogy felnevessen.
Hogy ezt mások látják-e rajta, vagy sem, annak nincs sok jelentősége, nem tudná legyűrni a pillanatnyi érzést. Ám amikor meglátja a feléjük menekülő szántóföldi parasztokat és az őket üldöző ork katonákat, tudja, hogy eljött a cselekvés ideje.
Körpajzsát leakasztja a hátizsákjáról, és felszíjazza a jobb karjára. Bal tenyerét a nadrágjába törli, hogy se veríték, se eső ne tegye sikamlóssá a fogást a kardja markolatán, mert ezután előrántja a kardját is, és megindul. Bredoc jócskán előrenyargalt, őt nem is fogja utolérni. A célja csak annyi, hogy a menekülő parasztok el tudjanak futni mellette. Ő ott meg is veti a lábát, hacsak nem a lovas városőröknek kell a segítségére sietni. Ha van rá egy mód, ő inkább megvárja, hogy valamelyik ork odaérjen és megpróbálja bevinni az első ütést, hogy azt ő háríthassa vagy kitérhessen előle, mielőtt visszatámadna.*
*Nem az ő javaslata szerint alakulnak az események, de a legfontosabb része az ő javaslatának is teljesül: lesz, aki megviszi a hírt a falvaknak. Talán nem vágtatva, csak kocsikázva, de a hír el fog jutni az első faluba, és onnan a többibe.
Nem érti ugyanakkor azt, hogy miért kell Tökvirág Alesiant hazaparancsolni. Észszerű javaslata volt. Akár gyávaság, akár bölcsesség van mögötte. Így, amikor a tündér dacol a rideg javaslattal, hogy forduljon meg, Mykael odabiccent neki.
Bár nem szívesen hagy hátra ennyi holttestet rohadni - mivel tudja jól, hogy miféle következményei szoktak lenni az ilyesminek, végül követi a városőröket. Eleinte legalább nem vágtatnak. Két lovas van a csapatban, mindenki más menetel. Mykaelnek ez pont erőssége, de kár lenne fárasztaniuk magukat, ha összetűzésre kerül sor, vacak azt sajgó tagokkal, lihegve megkezdeni.
Végül nem így alakul. Mert amikor felérnek a dombra, elébük tárul az orkok hadserege és thargokkal vívott harc keserű végjátéka.*
- Azt a kurva...
*nyögi ki elámulva, amint végignéz a harcmezőn, és felméri a seregek létszámát. Azokét, akik még talpon vannak, és azokat, akik már a sárba hullottak. Sose látott még ekkora haderőket egymás ellen vonulni. A legnagyobb ütközet, amit eddigi életében látott, nagyjából hat-hétszáz katona egymás elleni viadalát jelentette. Itt a létszám a csatatéren is a sokszorosa, és akkor még nem beszéltünk a várakozó orkok seregéről. Soha ennyi katonát nem látott még felvonulni a harctéren, fegyelmezett sorokban.
Ha korábban komor volt és sztoikus, most valami teljesen más érzelem lesz úrrá rajta. Leesett állal bámul, aztán tátott szája széles nyílt mosolyra húzódik. Nem mintha annyira tetszene neki, amit lát, de felvillanyozza. Adrenalin áramlik szét a testében, és ez egyfajta euforikus érzéssel tölti el. Semmi jó nincs abban, amit lát. Neki személyesen sem. Mégse elkeseredik, vagy feldühödik, vagy éppen megretten, hanem kevés választja el attól, hogy felnevessen.
Hogy ezt mások látják-e rajta, vagy sem, annak nincs sok jelentősége, nem tudná legyűrni a pillanatnyi érzést. Ám amikor meglátja a feléjük menekülő szántóföldi parasztokat és az őket üldöző ork katonákat, tudja, hogy eljött a cselekvés ideje.
Körpajzsát leakasztja a hátizsákjáról, és felszíjazza a jobb karjára. Bal tenyerét a nadrágjába törli, hogy se veríték, se eső ne tegye sikamlóssá a fogást a kardja markolatán, mert ezután előrántja a kardját is, és megindul. Bredoc jócskán előrenyargalt, őt nem is fogja utolérni. A célja csak annyi, hogy a menekülő parasztok el tudjanak futni mellette. Ő ott meg is veti a lábát, hacsak nem a lovas városőröknek kell a segítségére sietni. Ha van rá egy mód, ő inkább megvárja, hogy valamelyik ork odaérjen és megpróbálja bevinni az első ütést, hogy azt ő háríthassa vagy kitérhessen előle, mielőtt visszatámadna.*
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-03-01 17:10:54
Üzenet elküldve: 2026-03-01 17:10:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* A majdnem, de mégsem lovag, lassan felébred és el is kezd gondolkodni. Egész jó ötletei támadnak, meg segít is, azonban a nettó negyven kilós kislány mintha mégis duzzogna. De ez lehet valami tündér szokás. Végül is, az orkokról is azt mondják, hogy mogorvák. Lehet, a tündérek is pont ilyenek, vagy csak egy hagyomány tisztelő szokásuk az ilyen nézés. Lehet ezzel azt akarja felé sugallni, hogy köszöni, csak a népe szokása szerint. A fiú vigyorog egyet, mert hát csak kiérdemelte, hogy valami hagyománnyal megkínálják. Aztán elkezdik keresni a kost. *
- Bürkös gyere ide! Vagy cicci cicc! Hallgass bármire, csak gyere vissza. * Mondja kicsit még belassult hangon a még álmos majdnem lovag. Amikor a lány felszalad a dombra a férfi is utána siet. A másik oldalon pedig megvan a kos. Így, nagy veszély már nem lehet. *
- Te is? * Ismétli meg a másik szavait, majd az állát kezdi el vakarni, mert a serkenő borostától már viszketni kezdet. *
//Danki//
* A majdnem, de mégsem lovag, lassan felébred és el is kezd gondolkodni. Egész jó ötletei támadnak, meg segít is, azonban a nettó negyven kilós kislány mintha mégis duzzogna. De ez lehet valami tündér szokás. Végül is, az orkokról is azt mondják, hogy mogorvák. Lehet, a tündérek is pont ilyenek, vagy csak egy hagyomány tisztelő szokásuk az ilyen nézés. Lehet ezzel azt akarja felé sugallni, hogy köszöni, csak a népe szokása szerint. A fiú vigyorog egyet, mert hát csak kiérdemelte, hogy valami hagyománnyal megkínálják. Aztán elkezdik keresni a kost. *
- Bürkös gyere ide! Vagy cicci cicc! Hallgass bármire, csak gyere vissza. * Mondja kicsit még belassult hangon a még álmos majdnem lovag. Amikor a lány felszalad a dombra a férfi is utána siet. A másik oldalon pedig megvan a kos. Így, nagy veszély már nem lehet. *
- Te is? * Ismétli meg a másik szavait, majd az állát kezdi el vakarni, mert a serkenő borostától már viszketni kezdet. *
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-28 12:38:37
Üzenet elküldve: 2026-02-28 12:38:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Az izgatottság egyáltalán nem furcsa Dänkijinkilinkilinkilinkij esetén. Azt viszont furcsának találja, hogy az ifjú ilyen nehezen ébred, amikor egy tündérlány ugrál rajta és próbálja ékes szóval, s pofonokkal felkelteni. Szerencsére aztán idővel magához tér a fiú. *
– Na végre! * Vágja rá némi becsmérléssel a hangjában.
~ Egy igazi lovag már rég talpon lenne… ~
Időközben a tündér el is indul a domb felé, ekkor hallja csak háta mögül az első értelmes javaslatot a fiútól. Válla fölött visszanéz rá, hunyorít, aztán egy sóhajtással visszafordul a domb felé. Dänkijinkilinkilinkilinkij kézbe veszi a kos-keresést. Azért azt el kell ismernie, hogy Markondenten ötlete se rossz, és jobban megnézve lát is pár bogyót azon a tájékon, ahol Bürkös pihent az este. De persze abból nem tudja megállapítani, hogy merre ment. *
– Bürkös! * Kiált bele a levegőbe, meg is feledkezve arról, hogy az előbb még attól tartott, hogy a domb túloldalán orkok várnak rá. *
– Bürkös! * Kiáltja újra, majd újra, miközben felszalad a nem túl nagy dombra. Ott aztán szétnéz, és amit a túloldalon lát, attól sikítania kell. *
– Bürkös! * Visítja, és sírva fakad, ahogy odarohan Bürköshöz, aki békésen legelészik éppen. Úgy tűnik, csak elfogyott a neki tetsző fű a domb túloldalán, és ide sétált. Megölelgeti kedvenc kosát, könnyes szemeit pedig a bundájába törli. *
– Már azt hittem, te is elhagysz! * Szipogja. A kos pedig tovább legelészik. *
//Mark//
* Az izgatottság egyáltalán nem furcsa Dänkijinkilinkilinkilinkij esetén. Azt viszont furcsának találja, hogy az ifjú ilyen nehezen ébred, amikor egy tündérlány ugrál rajta és próbálja ékes szóval, s pofonokkal felkelteni. Szerencsére aztán idővel magához tér a fiú. *
– Na végre! * Vágja rá némi becsmérléssel a hangjában.
~ Egy igazi lovag már rég talpon lenne… ~
Időközben a tündér el is indul a domb felé, ekkor hallja csak háta mögül az első értelmes javaslatot a fiútól. Válla fölött visszanéz rá, hunyorít, aztán egy sóhajtással visszafordul a domb felé. Dänkijinkilinkilinkilinkij kézbe veszi a kos-keresést. Azért azt el kell ismernie, hogy Markondenten ötlete se rossz, és jobban megnézve lát is pár bogyót azon a tájékon, ahol Bürkös pihent az este. De persze abból nem tudja megállapítani, hogy merre ment. *
– Bürkös! * Kiált bele a levegőbe, meg is feledkezve arról, hogy az előbb még attól tartott, hogy a domb túloldalán orkok várnak rá. *
– Bürkös! * Kiáltja újra, majd újra, miközben felszalad a nem túl nagy dombra. Ott aztán szétnéz, és amit a túloldalon lát, attól sikítania kell. *
– Bürkös! * Visítja, és sírva fakad, ahogy odarohan Bürköshöz, aki békésen legelészik éppen. Úgy tűnik, csak elfogyott a neki tetsző fű a domb túloldalán, és ide sétált. Megölelgeti kedvenc kosát, könnyes szemeit pedig a bundájába törli. *
– Már azt hittem, te is elhagysz! * Szipogja. A kos pedig tovább legelészik. *
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-28 11:40:31
Üzenet elküldve: 2026-02-28 11:40:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* Az ébredés váratlanul éri a zsoldost, aki hirtelen nem is tudja, hogy fiú-e vagy lány. Azon már nem is gondolkodik el, hogy egy ébresztés mikor érheti vártan az emberfiát, ehhez most túl álmos.
Persze jól van és ezt gondolta kérdés, meg hát neki is tudnia kell, hogy jól van. Ami inkább csak pár szó, hiszen ilyen álmosan nem tudhatja, hogy jól van-e. De ez megint olyan ösztönös ébredő reagálás, ahogy az is, hogy pislog és keresi a valóságot maga körül. És még mi az álom foszlánya, ami az eszében még megragadt. Dänkijinkilinkilinkilinkij az mintha valós lenne. De valami fura vele, valamiért izgatott, valamiért úgy érzi, hogy meg kell pofozza a vidéki fiút, aki nem érti, hogy „ ez most mé? ”. *
- Ébren vagyok! Ébren vagyok! * Ismétel meg magát Markondenten, aki első sorban magának is mond egy megerősítést, hogy már ébren van pedig még alig. *
- Bürkös. * Ismétli az elhangzott nevet, majd az emlékei homályából próbál arra rájönni, hogy ki, vagy inkább mi az a Bürkös. *
- Tényleg a kos. * villan fel benne a felismerés. Meg az, hogy ez az állat volt az éber éjszakai őrük, aki riasztja őket, haramiák, orkok és per vagy farkasok támadása esetén. Ahogy körbe néz ültében, az őrszem persze sehol. *
- Keressük meg! * Javasolja Markondenten Dänkijinkilinkilinkilinkij-nek, miközben megpróbál talpra állni. *
- Kövessük a lerágott füvet, meg a bogyókat, amit a kos maga után szokott hagyni. * Javasolja a zsoldos, aki a hüvelyben lévő kardját a fegyverövére akasztja. Majd elindul a domb felé, ahol a kosnak kellene léteznie. *
//Danki//
* Az ébredés váratlanul éri a zsoldost, aki hirtelen nem is tudja, hogy fiú-e vagy lány. Azon már nem is gondolkodik el, hogy egy ébresztés mikor érheti vártan az emberfiát, ehhez most túl álmos.
Persze jól van és ezt gondolta kérdés, meg hát neki is tudnia kell, hogy jól van. Ami inkább csak pár szó, hiszen ilyen álmosan nem tudhatja, hogy jól van-e. De ez megint olyan ösztönös ébredő reagálás, ahogy az is, hogy pislog és keresi a valóságot maga körül. És még mi az álom foszlánya, ami az eszében még megragadt. Dänkijinkilinkilinkilinkij az mintha valós lenne. De valami fura vele, valamiért izgatott, valamiért úgy érzi, hogy meg kell pofozza a vidéki fiút, aki nem érti, hogy „ ez most mé? ”. *
- Ébren vagyok! Ébren vagyok! * Ismétel meg magát Markondenten, aki első sorban magának is mond egy megerősítést, hogy már ébren van pedig még alig. *
- Bürkös. * Ismétli az elhangzott nevet, majd az emlékei homályából próbál arra rájönni, hogy ki, vagy inkább mi az a Bürkös. *
- Tényleg a kos. * villan fel benne a felismerés. Meg az, hogy ez az állat volt az éber éjszakai őrük, aki riasztja őket, haramiák, orkok és per vagy farkasok támadása esetén. Ahogy körbe néz ültében, az őrszem persze sehol. *
- Keressük meg! * Javasolja Markondenten Dänkijinkilinkilinkilinkij-nek, miközben megpróbál talpra állni. *
- Kövessük a lerágott füvet, meg a bogyókat, amit a kos maga után szokott hagyni. * Javasolja a zsoldos, aki a hüvelyben lévő kardját a fegyverövére akasztja. Majd elindul a domb felé, ahol a kosnak kellene léteznie. *
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-28 10:53:26
Üzenet elküldve: 2026-02-28 10:53:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Füstbe ment//
*A toronynál. Megüti a fülét a szó. Rosszallón vonja össze a szemöldökét, azonban nem fordul a nő felé, s nem is tesz rá hangosan megjegyzést. Az ujjával tol odébb egy-két dolgot a kandalló párkányon, amíg a másik összeszedi a gondolatait. Oda sem figyel a legutóbb előkerült, és azóta is érintetlenül álló két teli, zöld-kék fiolára a tárgyak között. Ő maga sem annyira a szárított levelekkel, mint inkább azzal törődik, hogy valami értelmet keressen a megszokottól látszólag elütő dolgok mögött.
Arra sem reagál látványosabban, amikor a hosszúéletű végül csak beszélni kezd. A tűzrakó közepéből félrehúzott edény mellé guggol, abba szórja a megmaradt környékbeli növényekről szedett leveleket. Melegen éri az ujjait közben a felszálló gőz. Nincs egy cseppnyi káröröm sem, hogy a másik csak leesett a szikláiról, ám sajnálat sem sok. Legfeljebb a mellkasában idegenül feszítő harag, hogy amaz megint ostoba módon sodorta veszélybe magát, mert kereste a bajt, kísértette, amit nem szabad..
Az egykedvű vonások mögött szótlanok a bosszús gondolatok, amíg óvatosan újra beljebb tolja az edényt a parázs közé. Meleg, de még nem forr. Hogy a nő maga közben mit pakolászik nem annyira érdekli, az asztal felől hallott utasítás azonban váratlanul éri. Feláll a kandalló mellől, visszafordítva a fejét a hosszúéletű felé.*
- Gyere ide érte magad.
*Nyugodtak a szavak, nem szól hangosabban mint máskor, még ha figyelmeztető éle van is a válasz mögött éledő önérzetnek. Látja a pipát, mégsem azt, hanem a másik arcát figyeli egy futó pillanatig, a szavait nyomatékosítja, vagy keres valamit, nem feltétlen derül ki. Visszafordul az ablak alatt álló asztal felé, hogy poharat keressen alatta a hamarosan újra átforrósodó vízhez. Hiába van jórészt háttal, s csinál látszatra egészen mást, ha nem is a nőt nézi közben, mégis követi, mit csinál - hallja, ha elindul a szoba túlfeléből, és azt is, ha nem. Úgy gondolja ismeri már annyira a sokszor egészen nesztelen lépteket, hogy felismerje, ha megbicsaklanak. A fáradtságtól tompán zúg a feje, a felélesztett tűztől lassan melegedő tér sem segítség, de nem tetszik neki, amit a hosszúéletű szájából hall, még kevésbé amit lát. Nem enged a szemöldökei közé ült rosszkedvű ránc. Alig egy lépésre van a kandallótól, éppen akkora távolságra, hogy odaérjen, ha a másiknak újra csak támaszt kezdene keresni a keze, miközben az apró szekrényhez guggol, hogy bögrét kerítsen.*
//Füstbe ment//
*A toronynál. Megüti a fülét a szó. Rosszallón vonja össze a szemöldökét, azonban nem fordul a nő felé, s nem is tesz rá hangosan megjegyzést. Az ujjával tol odébb egy-két dolgot a kandalló párkányon, amíg a másik összeszedi a gondolatait. Oda sem figyel a legutóbb előkerült, és azóta is érintetlenül álló két teli, zöld-kék fiolára a tárgyak között. Ő maga sem annyira a szárított levelekkel, mint inkább azzal törődik, hogy valami értelmet keressen a megszokottól látszólag elütő dolgok mögött.
Arra sem reagál látványosabban, amikor a hosszúéletű végül csak beszélni kezd. A tűzrakó közepéből félrehúzott edény mellé guggol, abba szórja a megmaradt környékbeli növényekről szedett leveleket. Melegen éri az ujjait közben a felszálló gőz. Nincs egy cseppnyi káröröm sem, hogy a másik csak leesett a szikláiról, ám sajnálat sem sok. Legfeljebb a mellkasában idegenül feszítő harag, hogy amaz megint ostoba módon sodorta veszélybe magát, mert kereste a bajt, kísértette, amit nem szabad..
Az egykedvű vonások mögött szótlanok a bosszús gondolatok, amíg óvatosan újra beljebb tolja az edényt a parázs közé. Meleg, de még nem forr. Hogy a nő maga közben mit pakolászik nem annyira érdekli, az asztal felől hallott utasítás azonban váratlanul éri. Feláll a kandalló mellől, visszafordítva a fejét a hosszúéletű felé.*
- Gyere ide érte magad.
*Nyugodtak a szavak, nem szól hangosabban mint máskor, még ha figyelmeztető éle van is a válasz mögött éledő önérzetnek. Látja a pipát, mégsem azt, hanem a másik arcát figyeli egy futó pillanatig, a szavait nyomatékosítja, vagy keres valamit, nem feltétlen derül ki. Visszafordul az ablak alatt álló asztal felé, hogy poharat keressen alatta a hamarosan újra átforrósodó vízhez. Hiába van jórészt háttal, s csinál látszatra egészen mást, ha nem is a nőt nézi közben, mégis követi, mit csinál - hallja, ha elindul a szoba túlfeléből, és azt is, ha nem. Úgy gondolja ismeri már annyira a sokszor egészen nesztelen lépteket, hogy felismerje, ha megbicsaklanak. A fáradtságtól tompán zúg a feje, a felélesztett tűztől lassan melegedő tér sem segítség, de nem tetszik neki, amit a hosszúéletű szájából hall, még kevésbé amit lát. Nem enged a szemöldökei közé ült rosszkedvű ránc. Alig egy lépésre van a kandallótól, éppen akkora távolságra, hogy odaérjen, ha a másiknak újra csak támaszt kezdene keresni a keze, miközben az apró szekrényhez guggol, hogy bögrét kerítsen.*
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-27 22:49:04
Üzenet elküldve: 2026-02-27 22:49:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Nem szeret csalni, de trükkje beválik. Hogy mi ennek az oka nem tudja. Talán az óriásnak látnia kellett a felé döfő pengét. A lényeg, hogy sikerül megszórnia az ellenfelét. A győzelem viszont nem tart sokáig mert érkezik a válasz. Szerencsére sikerül a pajzsát kitartania és bár szó szerint belé verték annak idején, hogy el kell vezetni egy ütés erejét és tilos bele állni, de ez a gyakorlatban most nem sikerült. Viszont így is jobban járt, mintha vasban lévő, de csupasz karját érte volna a csapás. Ettől függetlenül, úgy érzi mintha egy maihhin öklelte volna meg. Ahogy hátratántorodik majdnem kifut alóla a láb is, de sikerül megtartania magát. Nagyokat fújtat és szikrázó szemmel és füllel néz az ellenfelére. Ideális esetben most cserélne fegyvert, de ez nem az. Mögöttük fennforgás támad és ki tudja meddig tudják zavartalanul vívni ezt a párbajt. Habár érzi a kimenetelt, de nem hátrálhat meg. A szellemek vezették ide. Méltónak kell maradnia a figyelmükre. Ekkor szólal fel az óriás is. Mikor megérti mit akar, bár a szándékaival nem lesz tisztában, de felüvölt és a kardjával neki ront, hogy lecsapjon rá mielőtt újabb csaláshoz folyamodna. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy elmeneküljön. Ezt a párbajt nem fogja tovább gyalázni!*
//Jobbszárny//
*Nem szeret csalni, de trükkje beválik. Hogy mi ennek az oka nem tudja. Talán az óriásnak látnia kellett a felé döfő pengét. A lényeg, hogy sikerül megszórnia az ellenfelét. A győzelem viszont nem tart sokáig mert érkezik a válasz. Szerencsére sikerül a pajzsát kitartania és bár szó szerint belé verték annak idején, hogy el kell vezetni egy ütés erejét és tilos bele állni, de ez a gyakorlatban most nem sikerült. Viszont így is jobban járt, mintha vasban lévő, de csupasz karját érte volna a csapás. Ettől függetlenül, úgy érzi mintha egy maihhin öklelte volna meg. Ahogy hátratántorodik majdnem kifut alóla a láb is, de sikerül megtartania magát. Nagyokat fújtat és szikrázó szemmel és füllel néz az ellenfelére. Ideális esetben most cserélne fegyvert, de ez nem az. Mögöttük fennforgás támad és ki tudja meddig tudják zavartalanul vívni ezt a párbajt. Habár érzi a kimenetelt, de nem hátrálhat meg. A szellemek vezették ide. Méltónak kell maradnia a figyelmükre. Ekkor szólal fel az óriás is. Mikor megérti mit akar, bár a szándékaival nem lesz tisztában, de felüvölt és a kardjával neki ront, hogy lecsapjon rá mielőtt újabb csaláshoz folyamodna. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy elmeneküljön. Ezt a párbajt nem fogja tovább gyalázni!*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-27 17:38:04
Üzenet elküldve: 2026-02-27 17:38:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Hiába veri fel a zsoldost, amaz nagyjából ugyanannyira hasznos ébren, mint alva. Legalábbis most reggel úgy tűnik. Dänkijinkilinkilinkilinkij egy utolsó, az előbbieknél erősebb pofonnal zárja a sort, amiben már érzelem is van, nem csak a gyengéd ébresztés. Mondani sem kell, az nem érdekli a tündért, hogy mi van Markondentennel, hiszen azt eddig is látta, hogy lélegzik. *
– Ébredj már! * Szólal meg a pofonnal párhuzamosan. *
– Bürkös eltűnt! * Ismétli magát. Nem szereti ismételgetni magát, de most lényeges, különben egy igazán haszontalan lovagkezdemény lenne az összes segítsége. Így legalább egy kevés esélyt lát arra, hogy a fiú hasznára válik.
Nagy nehezen eljutnak odáig, hogy a másik felül, ő pedig mellette áll, és már nem is tudja, milyen nyelven mondja, mert úgy tűnik, Markondentennek mindegy is, ő csak a pihenésre tud gondolni a legnagyobb vészhelyzet közepette is. *
– Bürkös eltűnt! * Kezével hadonászik, mutogat az üres helyre, ahol nincs Bürkös. A domb mögött mondjuk még nem nézte meg, mert ébredés után az első dolga volt, hogy szóljon Markondentennek is. Most egy kicsit butának is érzi magát emiatt. Hezitál, nem tudja, hogy megvárja-e, amíg a fiú magához tér vagy kezdjen magánakcióba. ~ Mi van, ha orkok vannak a domb túloldalán? Mi van, ha farkasok? Mi van, ha nincs ott semmi?! Lehet, hogy jobb is, ha egyedül megyek, és ő majd megment, ha tényleg elkapnak az orkok. Habár… még csak nem is lovag. ~ Pislog egy párat a fiú felé. Reméli, hogy nem gondolatolvasó a másik. Aztán futva elindul fel a kis emelkedőre, aminek alján este még Bürkös pihent. Kócos haját útközben hátrafésüli kezeivel, hogy legalább az arcába ne lógjanak a tincsek. Meg aztán arra is figyelni kell, hogy ha elkapják az orkok, szépen fessen, nehogy azt higgyék, hogy egy nincstelen vándor. *
//Mark//
* Hiába veri fel a zsoldost, amaz nagyjából ugyanannyira hasznos ébren, mint alva. Legalábbis most reggel úgy tűnik. Dänkijinkilinkilinkilinkij egy utolsó, az előbbieknél erősebb pofonnal zárja a sort, amiben már érzelem is van, nem csak a gyengéd ébresztés. Mondani sem kell, az nem érdekli a tündért, hogy mi van Markondentennel, hiszen azt eddig is látta, hogy lélegzik. *
– Ébredj már! * Szólal meg a pofonnal párhuzamosan. *
– Bürkös eltűnt! * Ismétli magát. Nem szereti ismételgetni magát, de most lényeges, különben egy igazán haszontalan lovagkezdemény lenne az összes segítsége. Így legalább egy kevés esélyt lát arra, hogy a fiú hasznára válik.
Nagy nehezen eljutnak odáig, hogy a másik felül, ő pedig mellette áll, és már nem is tudja, milyen nyelven mondja, mert úgy tűnik, Markondentennek mindegy is, ő csak a pihenésre tud gondolni a legnagyobb vészhelyzet közepette is. *
– Bürkös eltűnt! * Kezével hadonászik, mutogat az üres helyre, ahol nincs Bürkös. A domb mögött mondjuk még nem nézte meg, mert ébredés után az első dolga volt, hogy szóljon Markondentennek is. Most egy kicsit butának is érzi magát emiatt. Hezitál, nem tudja, hogy megvárja-e, amíg a fiú magához tér vagy kezdjen magánakcióba. ~ Mi van, ha orkok vannak a domb túloldalán? Mi van, ha farkasok? Mi van, ha nincs ott semmi?! Lehet, hogy jobb is, ha egyedül megyek, és ő majd megment, ha tényleg elkapnak az orkok. Habár… még csak nem is lovag. ~ Pislog egy párat a fiú felé. Reméli, hogy nem gondolatolvasó a másik. Aztán futva elindul fel a kis emelkedőre, aminek alján este még Bürkös pihent. Kócos haját útközben hátrafésüli kezeivel, hogy legalább az arcába ne lógjanak a tincsek. Meg aztán arra is figyelni kell, hogy ha elkapják az orkok, szépen fessen, nehogy azt higgyék, hogy egy nincstelen vándor. *
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-27 11:40:14
Üzenet elküldve: 2026-02-27 11:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
* Mindössze egy mély morgást sikerül ellenfelének kierőszakolni az óriásból. Morwon rég tapasztalta már a húsába hatoló penge édes érzését. Egy szúrás meg se kottyan neki, legalábbis a csata hevében nem fog emiatt összeesni. A démonorkot egyelőre nem sikerült eltalálnia, de az mégis sokkal fáradtabbnak tűnik, mint ő. Morwon azonban bár lépéselőnyben van, nem támad. Eddig minden figyelmét a harcra fordította, de most, hogy egy szusszanásnyi szünetet tart, észreveszi, hogy a parasztok már nincsenek a közelben. A távolban még mintha látna néhány küzdő Thargot az orkok tengerében, de amiért jött, azt elvégezte. Időt nyert a menekülőknek.
Megáll, lenéz a nagydarab orkra. *
– Meguntam a harcot! Jól harcoltál, Zopal, a démonork. Kiegyezek veled egy döntetlenben! * Próbálja szavaival túlharsogni az őket körülvevő nézőtábor kiáltásait és az eső zúgását. Kardját a földbe döfi maga előtt, és koncentrálni kezd. Visszaemlékszik arra, amikor az ingoványban véletlenül sziklává változott. Elképzeli, sőt, már-már érezni kezdi, ahogy a lába eggyé válik a sáros földdel. Aztán a mélyben elterülő sziklákkal, barlangokkal. Érzi, hogy minden egyes sejtje megszilárdul. Úgy érzi, ő sem más, mint egy kőszobor. Egy óriás-formájú szikla. Mindig is az volt, egy szikla. Érzi, ahogy eggyé válik a világgal, megszűnik különálló entitásként létezni. Most már ő maga a Vashegy, ahogy az eddig lába alatt elterülő föld is.
~ Ősök, fogadjatok magatok közé! ~ Fut át talán egy utolsó gondolat a fejében. Ha a varázslat sikertelen, úgy kisvártatva kinyitja a szemeit, és várja, hogy mi következik. Ha sikeres, akkor… egy kő. Ennélfogva se érzései, se gondolatai nem igen vannak már. *
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
//Jobbszárny//
* Mindössze egy mély morgást sikerül ellenfelének kierőszakolni az óriásból. Morwon rég tapasztalta már a húsába hatoló penge édes érzését. Egy szúrás meg se kottyan neki, legalábbis a csata hevében nem fog emiatt összeesni. A démonorkot egyelőre nem sikerült eltalálnia, de az mégis sokkal fáradtabbnak tűnik, mint ő. Morwon azonban bár lépéselőnyben van, nem támad. Eddig minden figyelmét a harcra fordította, de most, hogy egy szusszanásnyi szünetet tart, észreveszi, hogy a parasztok már nincsenek a közelben. A távolban még mintha látna néhány küzdő Thargot az orkok tengerében, de amiért jött, azt elvégezte. Időt nyert a menekülőknek.
Megáll, lenéz a nagydarab orkra. *
– Meguntam a harcot! Jól harcoltál, Zopal, a démonork. Kiegyezek veled egy döntetlenben! * Próbálja szavaival túlharsogni az őket körülvevő nézőtábor kiáltásait és az eső zúgását. Kardját a földbe döfi maga előtt, és koncentrálni kezd. Visszaemlékszik arra, amikor az ingoványban véletlenül sziklává változott. Elképzeli, sőt, már-már érezni kezdi, ahogy a lába eggyé válik a sáros földdel. Aztán a mélyben elterülő sziklákkal, barlangokkal. Érzi, hogy minden egyes sejtje megszilárdul. Úgy érzi, ő sem más, mint egy kőszobor. Egy óriás-formájú szikla. Mindig is az volt, egy szikla. Érzi, ahogy eggyé válik a világgal, megszűnik különálló entitásként létezni. Most már ő maga a Vashegy, ahogy az eddig lába alatt elterülő föld is.
~ Ősök, fogadjatok magatok közé! ~ Fut át talán egy utolsó gondolat a fejében. Ha a varázslat sikertelen, úgy kisvártatva kinyitja a szemeit, és várja, hogy mi következik. Ha sikeres, akkor… egy kő. Ennélfogva se érzései, se gondolatai nem igen vannak már. *
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-25 16:43:45
Üzenet elküldve: 2026-02-25 16:43:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* Végül az álmosság győz és a két utazó elalszik. A fiú magához öleli a kis tündérlányt és ezzel már egy szuszogó melegítő párnát nyer az alváshoz.
Reggel azonban arra ébred, hogy valami kutya súlyú valami rátérdel a mellkasára. Ami nem nagy súly ugyan, de egy alvónak nem ez a vágya, hogy erre ébredjen, az arcát érő paskolás pedig végképp nem tetszik neki. Némi morgás azért kiszakad belőle, mert nem igazán akar azonnal ébredni. De, a biztonság kedvéért a kardmarkolatra csúsztatja a kezét, hátha valami haramia támadás esete forog éppen fent. Bár ilyen állapotban tényleg maximum a karddal hadonászásig jutna. *
- Hogy mi? * Nyitja ki a szemét, ami a hirtelen szemébe áramló fényre azonnal honyorgással válaszol. Ezen persze a reggeli csipa sem segít, ami még visszaragasztaná a lustálkodó zsoldos szemhéját a pihenés békés állapotába. *
- Jól vagyok. * Mondja fél, vagy inkább teljes álomban, mert lehet az is kérdés volt, csak a szavak értelmezése még mély álmát alussza benne, így képtelen felfogni azokat a vékony hangon elmondott szavakat, amit hall. Pislogva néz az apró szöszkére és nem érti, hogy mit mond. *
- Neked mi a bajod? * Kérdezi meg még teljesen bambán, miközben felül és próbálja felfogni, hogy mi is a gond körülötte. De, nem igazán tűnik fel neki ebben a pillanatban semmi. Se haramiák, se tolvajok sem idegenek nincsenek itt, így a kardmarkolatot elengedi és ásít egy nagyot, hogy az esze is felébredjen, ne csak a teste. *
//Danki//
* Végül az álmosság győz és a két utazó elalszik. A fiú magához öleli a kis tündérlányt és ezzel már egy szuszogó melegítő párnát nyer az alváshoz.
Reggel azonban arra ébred, hogy valami kutya súlyú valami rátérdel a mellkasára. Ami nem nagy súly ugyan, de egy alvónak nem ez a vágya, hogy erre ébredjen, az arcát érő paskolás pedig végképp nem tetszik neki. Némi morgás azért kiszakad belőle, mert nem igazán akar azonnal ébredni. De, a biztonság kedvéért a kardmarkolatra csúsztatja a kezét, hátha valami haramia támadás esete forog éppen fent. Bár ilyen állapotban tényleg maximum a karddal hadonászásig jutna. *
- Hogy mi? * Nyitja ki a szemét, ami a hirtelen szemébe áramló fényre azonnal honyorgással válaszol. Ezen persze a reggeli csipa sem segít, ami még visszaragasztaná a lustálkodó zsoldos szemhéját a pihenés békés állapotába. *
- Jól vagyok. * Mondja fél, vagy inkább teljes álomban, mert lehet az is kérdés volt, csak a szavak értelmezése még mély álmát alussza benne, így képtelen felfogni azokat a vékony hangon elmondott szavakat, amit hall. Pislogva néz az apró szöszkére és nem érti, hogy mit mond. *
- Neked mi a bajod? * Kérdezi meg még teljesen bambán, miközben felül és próbálja felfogni, hogy mi is a gond körülötte. De, nem igazán tűnik fel neki ebben a pillanatban semmi. Se haramiák, se tolvajok sem idegenek nincsenek itt, így a kardmarkolatot elengedi és ásít egy nagyot, hogy az esze is felébredjen, ne csak a teste. *
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-25 01:26:10
Üzenet elküldve: 2026-02-25 01:26:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*A táncot ezúttal ismét az ork nyitja. Iménti trükkje okán megelőzi az óriást, és ezúttal támadása valóban célt ér. Pengéje az óriás karja alatt szalad bele a láncingbe, és fúródik legendás ellenfele húsába. Morwon, kinek a fájdalomküszöbe igen magas, visszatámad. Válaszszúrása fémes csattanás kíséretében landol az ork kitartott pajzsának, ki jó néhány lépést hátratántorodik az ütés következtében. Pajzsa alapos horpadást szenved el, de szerencséjére nem fából van, hogy egykönnyen szétrepedjen. Lelket önthet belé fajtársai üdvrivalgása és éltetése. Úgy küzd, akár egy igazi bajnok, s tán senki más nem állná meg helyét a veszedelmes ellenféllel szemben.
A tompa fájdalom, amit az óriás érez, bizony nem jelent jót. Ugyanakkor fájdalomtűrése okán nem gátolja semmi a harc folytatásában, legalábbis egyenlőre.
Nem úgy Zopalt, ki érezheti, elérte állóképessége határát. Néhány lépés választja csak el az oldalán megsebzett, s vérző óriástól. Kifulladt. Döntenie kell, hogy támad, s elkezdi, amit befejezett, vagy védekezésre fogja. A kettő együtt már nem megy. Bárhogy is, ezúttal Morwon van lépéselőnyben.*
-Félre az útból, férgek! Mi folyik itt?! *Egy testes ork túrja át magát a harcosok falán, hogy szemrevételezze a csoportosulás epicentrumát. Vélhetően egy tiszt, vagy törzsfő. Egy pillanat alatt felméri, mi is zajlik itt, majd elordítja magát.*
-Hozzatok hálót a behemóthoz, a rohadt mocskos életbe!
*A küzdelembe azonban nem avatkozik bele. Hogy a szentsége miatt, netalán nem meri megközelíteni az óriást, nem lehet megítélni. Morwonnak túl sok választása nem maradt, mint megpróbálni elpusztítani ellenfelét és megnyerni a párviadalt. Zopal előtt több lehetőség áll. Megpróbálja bevégezni az óriást, vagy kihúzza addig, míg a "hálóért" szalajtott orkok megtérnek. Utóbbihoz azonban jó eséllyel egynél több csapást is hárítania kell majd.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.25 01:31:46
//Jobbszárny//
*A táncot ezúttal ismét az ork nyitja. Iménti trükkje okán megelőzi az óriást, és ezúttal támadása valóban célt ér. Pengéje az óriás karja alatt szalad bele a láncingbe, és fúródik legendás ellenfele húsába. Morwon, kinek a fájdalomküszöbe igen magas, visszatámad. Válaszszúrása fémes csattanás kíséretében landol az ork kitartott pajzsának, ki jó néhány lépést hátratántorodik az ütés következtében. Pajzsa alapos horpadást szenved el, de szerencséjére nem fából van, hogy egykönnyen szétrepedjen. Lelket önthet belé fajtársai üdvrivalgása és éltetése. Úgy küzd, akár egy igazi bajnok, s tán senki más nem állná meg helyét a veszedelmes ellenféllel szemben.
A tompa fájdalom, amit az óriás érez, bizony nem jelent jót. Ugyanakkor fájdalomtűrése okán nem gátolja semmi a harc folytatásában, legalábbis egyenlőre.
Nem úgy Zopalt, ki érezheti, elérte állóképessége határát. Néhány lépés választja csak el az oldalán megsebzett, s vérző óriástól. Kifulladt. Döntenie kell, hogy támad, s elkezdi, amit befejezett, vagy védekezésre fogja. A kettő együtt már nem megy. Bárhogy is, ezúttal Morwon van lépéselőnyben.*
-Félre az útból, férgek! Mi folyik itt?! *Egy testes ork túrja át magát a harcosok falán, hogy szemrevételezze a csoportosulás epicentrumát. Vélhetően egy tiszt, vagy törzsfő. Egy pillanat alatt felméri, mi is zajlik itt, majd elordítja magát.*
-Hozzatok hálót a behemóthoz, a rohadt mocskos életbe!
*A küzdelembe azonban nem avatkozik bele. Hogy a szentsége miatt, netalán nem meri megközelíteni az óriást, nem lehet megítélni. Morwonnak túl sok választása nem maradt, mint megpróbálni elpusztítani ellenfelét és megnyerni a párviadalt. Zopal előtt több lehetőség áll. Megpróbálja bevégezni az óriást, vagy kihúzza addig, míg a "hálóért" szalajtott orkok megtérnek. Utóbbihoz azonban jó eséllyel egynél több csapást is hárítania kell majd.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.25 01:31:46
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-23 20:30:49
Üzenet elküldve: 2026-02-23 20:30:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában //
*Amennyire Mykaelen nem látszanak a hevesebb érzelmek, Bredocban éppen ellenkezőleg. Olyan tűz lobban benne, mit sok-sok esztendővel ezelőtt érzett utoljára. Lángolnak az erek karjában, izmai megfeszülnek, fogai egymást őrlik az ellenség keserű húsa helyett. Éppen megszólalna, de Ettvallder megelőzi őt. Eddig nem sokat hallotta a férfit, ám olybá tűnik, hogy hasonlóképpen gondolkozik mint az egykori parancsnok. Szavaira csak feszülten bólint, ő maga is úgy gondolja, hogy kár volna most itt hagyniuk mindent, főleg hogy a dombokat elérve sokkal többet megtudhatnak.*
-Előbb az élőkkel foglalkozzunk, talán még mindig nem késő!
*Ahogy pedig Gaerralostól megkapja az "engedélyt", egy pillanatot sem veszteget tovább, hogy a dombra siessen. Naesalát is látja szeme sarkából, ahogy követi őt, aminek kifejezetten örül, ám ezt most aligha lehet látni az arcán. A dombtetőre érve azonban megáll, és a szája tátva marad a meglepettségtől. Látott már sok mindent, vén róka ő már, de ilyen sereget ezelőtt még sohasem, mint most.*
-Eeyr segíts meg...
*Bukik ki belőle halkan, ám az elf bizonyára hallhatja szavait. A lova is nyugtalan lesz, a vérszag és a csatazaj régi emlékeket idéz mindkettejükben. Már éppen fordulna hátra társai felé, hogy ezt a sorscsapást elmesélhesse nekik, amikor menekülőket lát. Parasztok, nem vitás, fegyverük is alig, páncéljuk meg még inkább. Mögöttük pedig orkok. Orkok. Bredoc pedig ahogy látja az üldözőket, a felégetett falu látképei villannak fel lelki szemei előtt, a brutálisan kivégzett ártatlanok, a gonoszság, s mindenről ezek az orkok tehetnek. Látja a menekülők kétségbeesését is.*
-Ezúttal nem fogunk elkésni!
*Kiáltja Naesalának, majd lehajtja sisakrostélyát és keményen megsarkalja lovát. Egyik kezében pajzsát, másikban dárdáját szorítva rohamozza meg az üldözőket, hogy tapossa el, hányja lándzsahegyre, pusztítsa őket ahogy csak éri. Nem törődik azzal sem hányan lehetnek, vagy hogy társai mikor érik utol, ha egyáltalán követik őt. Csatakiáltást hallat, s ha Eeyr is úgy akarja, ma nem hal meg több parasztlegény. Nem fogja hagyni.*
*Amennyire Mykaelen nem látszanak a hevesebb érzelmek, Bredocban éppen ellenkezőleg. Olyan tűz lobban benne, mit sok-sok esztendővel ezelőtt érzett utoljára. Lángolnak az erek karjában, izmai megfeszülnek, fogai egymást őrlik az ellenség keserű húsa helyett. Éppen megszólalna, de Ettvallder megelőzi őt. Eddig nem sokat hallotta a férfit, ám olybá tűnik, hogy hasonlóképpen gondolkozik mint az egykori parancsnok. Szavaira csak feszülten bólint, ő maga is úgy gondolja, hogy kár volna most itt hagyniuk mindent, főleg hogy a dombokat elérve sokkal többet megtudhatnak.*
-Előbb az élőkkel foglalkozzunk, talán még mindig nem késő!
*Ahogy pedig Gaerralostól megkapja az "engedélyt", egy pillanatot sem veszteget tovább, hogy a dombra siessen. Naesalát is látja szeme sarkából, ahogy követi őt, aminek kifejezetten örül, ám ezt most aligha lehet látni az arcán. A dombtetőre érve azonban megáll, és a szája tátva marad a meglepettségtől. Látott már sok mindent, vén róka ő már, de ilyen sereget ezelőtt még sohasem, mint most.*
-Eeyr segíts meg...
*Bukik ki belőle halkan, ám az elf bizonyára hallhatja szavait. A lova is nyugtalan lesz, a vérszag és a csatazaj régi emlékeket idéz mindkettejükben. Már éppen fordulna hátra társai felé, hogy ezt a sorscsapást elmesélhesse nekik, amikor menekülőket lát. Parasztok, nem vitás, fegyverük is alig, páncéljuk meg még inkább. Mögöttük pedig orkok. Orkok. Bredoc pedig ahogy látja az üldözőket, a felégetett falu látképei villannak fel lelki szemei előtt, a brutálisan kivégzett ártatlanok, a gonoszság, s mindenről ezek az orkok tehetnek. Látja a menekülők kétségbeesését is.*
-Ezúttal nem fogunk elkésni!
*Kiáltja Naesalának, majd lehajtja sisakrostélyát és keményen megsarkalja lovát. Egyik kezében pajzsát, másikban dárdáját szorítva rohamozza meg az üldözőket, hogy tapossa el, hányja lándzsahegyre, pusztítsa őket ahogy csak éri. Nem törődik azzal sem hányan lehetnek, vagy hogy társai mikor érik utol, ha egyáltalán követik őt. Csatakiáltást hallat, s ha Eeyr is úgy akarja, ma nem hal meg több parasztlegény. Nem fogja hagyni.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-23 16:10:36
Üzenet elküldve: 2026-02-23 16:10:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Kis unszolásra ugyan, de a fiú végül is átöleli a kis tündérlányt, és be is takarja köpenyével. Nem a legmelegebb takaró ez, de szerencsére az éjszakák se a leghidegebbek már, így majdcsak megszokja. Berreg, mint egy macska, és egyáltalán nem érzi magát kínosan, ahogy a nála sokkal nagyobb emberfiúval egy takarón osztozik. Ami azt illeti, örülne, ha még ennél is közelebb lennének egymáshoz, de azt azért már nem meri mondani neki, és nem is biztos benne, hogy fizikailag megvalósítható volna-e. Valószínűleg találnának rá módot, de azt az időt akkor már inkább alvásra és a csillagok nézegetésére fordítaná. Merthogy szerencséjükre vannak az égen csillagok, tehát kevés az esély rá, hogy esni fog. *
– Jó. * Mormolja még fáradtan, bár azt már nem tudja, mire válaszol. Hacsak senki és semmi nem zavarja meg az álmát, úgy hajnalban kel, amikor a nap fénye már vörösre festi az ég alját, de a napkorong még nem látható.
~ Hideg van. ~ Állapítja meg, és kinyitva szemeit megállapítja, hogy sikerült kiforgolódnia magát Markondenten takarója alól. Ezután elnéz a domb felé, és szinte megáll benne az ütő, amikor észreveszi, hogy ahol este még egy kos pihent, ott most száraz fű maradt csupán, a kos pedig hiányzik onnan. Azt azért nem mondaná, hogy nyoma sincs, mivel azon a részen minden zöldet lelegelt a négylábú utazótársa, de a tény, hogy nincs ott, nagyon gyorsan cselekvésre ösztönzi Dänkijinkilinkilinkilinkijt. Markondenten mellkasára térdel, azzal cseppet sem törődve, hogy a fiú még az igazak álmát alussza. Helyesebben, pont az a célja, hogy ne így legyen. Egyedül ugyanis nem hiszi, hogy megtalálná Bürköst, ezért akarja felkelteni. Meg is csapkodja az arcát. *
– Hé, ébredj, Markonbergen! Bürkös eltűnt! Kelj fel, gyorsan! * Hangja kétségbeesett, és ugyan ki tudna dühös lenni egy kétségbeesett, barátját féltő tündérre? Úgyhogy Markondenten reakciójától egyáltalán nem tartva várja, hogy a fiú felébredjen. Ha kell, újabb tündérpofonokkal sarkallja gyorsabb kelésre a másikat. És csak akkor száll le róla, ha a másik már felébredt. *
//Mark//
* Kis unszolásra ugyan, de a fiú végül is átöleli a kis tündérlányt, és be is takarja köpenyével. Nem a legmelegebb takaró ez, de szerencsére az éjszakák se a leghidegebbek már, így majdcsak megszokja. Berreg, mint egy macska, és egyáltalán nem érzi magát kínosan, ahogy a nála sokkal nagyobb emberfiúval egy takarón osztozik. Ami azt illeti, örülne, ha még ennél is közelebb lennének egymáshoz, de azt azért már nem meri mondani neki, és nem is biztos benne, hogy fizikailag megvalósítható volna-e. Valószínűleg találnának rá módot, de azt az időt akkor már inkább alvásra és a csillagok nézegetésére fordítaná. Merthogy szerencséjükre vannak az égen csillagok, tehát kevés az esély rá, hogy esni fog. *
– Jó. * Mormolja még fáradtan, bár azt már nem tudja, mire válaszol. Hacsak senki és semmi nem zavarja meg az álmát, úgy hajnalban kel, amikor a nap fénye már vörösre festi az ég alját, de a napkorong még nem látható.
~ Hideg van. ~ Állapítja meg, és kinyitva szemeit megállapítja, hogy sikerült kiforgolódnia magát Markondenten takarója alól. Ezután elnéz a domb felé, és szinte megáll benne az ütő, amikor észreveszi, hogy ahol este még egy kos pihent, ott most száraz fű maradt csupán, a kos pedig hiányzik onnan. Azt azért nem mondaná, hogy nyoma sincs, mivel azon a részen minden zöldet lelegelt a négylábú utazótársa, de a tény, hogy nincs ott, nagyon gyorsan cselekvésre ösztönzi Dänkijinkilinkilinkilinkijt. Markondenten mellkasára térdel, azzal cseppet sem törődve, hogy a fiú még az igazak álmát alussza. Helyesebben, pont az a célja, hogy ne így legyen. Egyedül ugyanis nem hiszi, hogy megtalálná Bürköst, ezért akarja felkelteni. Meg is csapkodja az arcát. *
– Hé, ébredj, Markonbergen! Bürkös eltűnt! Kelj fel, gyorsan! * Hangja kétségbeesett, és ugyan ki tudna dühös lenni egy kétségbeesett, barátját féltő tündérre? Úgyhogy Markondenten reakciójától egyáltalán nem tartva várja, hogy a fiú felébredjen. Ha kell, újabb tündérpofonokkal sarkallja gyorsabb kelésre a másikat. És csak akkor száll le róla, ha a másik már felébredt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420