Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2349-2368
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-04-29 05:45:42
Üzenet elküldve: 2023-04-29 05:45:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
* A táj lassan változik és zöldellő, vagy frissen vetett szántók kísérik a csapatot az úton. Lelkesen szívja magába a friss levegőt. Igaz, városi lány ő, de mindig is tudta értékelni az ilyesmit.
Az ólmos fáradtság, amit korábban érzett, elérte a holtpontot, innentől amíg meg nem áll, valószínűleg meglesz valahogy. *
- Ühüm, értem. Szóval tetoválások. Érdekes foglalkozás.
* A maga részéről sosem vonzotta az ilyesmi, így is épp elég sebhely és karc borítja, nem is találna egykönnyen helyet magán egy ilyen szerzeménynek. *
- Mondd csak. Hány éves vagy?
* Most már csak rákérdez. Hát olyan gyermeki lelkesedés beszél a fickóból, hogy szabályosan rosszul lesz tőle.
Úgy gondolja, már épp eleget koptatta a piskóta lábait a poros úton, és legszívesebben felkapaszkodna az előttük döcögő szekérre. Oldalra pillant Mykaelre és úgy dönt, ha a fiú is bírja, hát ő is fogja. Kész, ennyi. Neki még csak málhája sincs, mint neki. *
- Artheniori vagy, kölyök?
* Kíváncsiskodik, hogy valamivel lekösse magát. Bár némileg bosszantja a srác naiv lelkesedése, valami belső késztetést érez hogy szóval tartsa. *
* A táj lassan változik és zöldellő, vagy frissen vetett szántók kísérik a csapatot az úton. Lelkesen szívja magába a friss levegőt. Igaz, városi lány ő, de mindig is tudta értékelni az ilyesmit.
Az ólmos fáradtság, amit korábban érzett, elérte a holtpontot, innentől amíg meg nem áll, valószínűleg meglesz valahogy. *
- Ühüm, értem. Szóval tetoválások. Érdekes foglalkozás.
* A maga részéről sosem vonzotta az ilyesmi, így is épp elég sebhely és karc borítja, nem is találna egykönnyen helyet magán egy ilyen szerzeménynek. *
- Mondd csak. Hány éves vagy?
* Most már csak rákérdez. Hát olyan gyermeki lelkesedés beszél a fickóból, hogy szabályosan rosszul lesz tőle.
Úgy gondolja, már épp eleget koptatta a piskóta lábait a poros úton, és legszívesebben felkapaszkodna az előttük döcögő szekérre. Oldalra pillant Mykaelre és úgy dönt, ha a fiú is bírja, hát ő is fogja. Kész, ennyi. Neki még csak málhája sincs, mint neki. *
- Artheniori vagy, kölyök?
* Kíváncsiskodik, hogy valamivel lekösse magát. Bár némileg bosszantja a srác naiv lelkesedése, valami belső késztetést érez hogy szóval tartsa. *
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-04-28 18:52:11
Üzenet elküldve: 2023-04-28 18:52:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
"Munkaügyben."
*Szól a tömör válasz, Mykael pedig csak bólint. Nem kell faggatózni a részletekért, ha nem akarja, nem mondja el a lány.
A katona szemmel láthatóan gyorsan túltette magát az előző fiaskón, most már ugyanolyan nyugodt derű van az arcán, mint korábban. Maeralya Miradival ellentétben ő láthatóan kipihenten készült a hosszú menetelésre. És azt is jól látja a lány, hogy alaposan megpakolva.
Mivel ő Maeralya bal oldalán sétál, a kardját pedig a hátizsákja bal oldalára erősítette, azt nem láthatja az útitársa. Viszont a hátizsák jobb oldalára kötözött hegedűtokot igen, ami némi változatosságot visz az egyébként teljesen vándorkatonás megjelenésbe.
Mykaelnek nincs titkolnivalója, így amikor Maeralya rákérdez, hogy ő mi járatban a kikötőben, a rá jellemző bőbeszédűséggel felel.*
- Sokat hallottam róla, de még sose láttam. A tengert se, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Leginkább a hajók érdekelnek. Rengeteg történetet hallottam azokról a vitorláshajókról, meg néhány rajzot, festményt is. Csodás járművek lehetnek.
*mondja egy olyan ember hangján, aki még képes rácsodálkozni a világ dolgaira, és értékelni azokat.*
- És nagyon érdekelnek még a tetoválások, mert meg akarom tanulni, hogyan kell csinálni. Ha azt kitanulom, sose kell többé attól félnem, hogy két háború között felkopik az állam.
*magyarázza, teljesen nyíltan megosztva a céljait a nővel, mert hát semmi oka titkolni őket, és szégyenérzet se nagyon szorult bele, amit már tudhat Maeralya abból, hogy Mykael milyen nyíltan elismerte a bordélyház iránti érdeklődését is. Nem naivitás ez a részéről, inkább csak egy döntés és életszemlélet. Meg talán a fiatalsága.*
"Munkaügyben."
*Szól a tömör válasz, Mykael pedig csak bólint. Nem kell faggatózni a részletekért, ha nem akarja, nem mondja el a lány.
A katona szemmel láthatóan gyorsan túltette magát az előző fiaskón, most már ugyanolyan nyugodt derű van az arcán, mint korábban. Maeralya Miradival ellentétben ő láthatóan kipihenten készült a hosszú menetelésre. És azt is jól látja a lány, hogy alaposan megpakolva.
Mivel ő Maeralya bal oldalán sétál, a kardját pedig a hátizsákja bal oldalára erősítette, azt nem láthatja az útitársa. Viszont a hátizsák jobb oldalára kötözött hegedűtokot igen, ami némi változatosságot visz az egyébként teljesen vándorkatonás megjelenésbe.
Mykaelnek nincs titkolnivalója, így amikor Maeralya rákérdez, hogy ő mi járatban a kikötőben, a rá jellemző bőbeszédűséggel felel.*
- Sokat hallottam róla, de még sose láttam. A tengert se, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Leginkább a hajók érdekelnek. Rengeteg történetet hallottam azokról a vitorláshajókról, meg néhány rajzot, festményt is. Csodás járművek lehetnek.
*mondja egy olyan ember hangján, aki még képes rácsodálkozni a világ dolgaira, és értékelni azokat.*
- És nagyon érdekelnek még a tetoválások, mert meg akarom tanulni, hogyan kell csinálni. Ha azt kitanulom, sose kell többé attól félnem, hogy két háború között felkopik az állam.
*magyarázza, teljesen nyíltan megosztva a céljait a nővel, mert hát semmi oka titkolni őket, és szégyenérzet se nagyon szorult bele, amit már tudhat Maeralya abból, hogy Mykael milyen nyíltan elismerte a bordélyház iránti érdeklődését is. Nem naivitás ez a részéről, inkább csak egy döntés és életszemlélet. Meg talán a fiatalsága.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-04-07 15:24:53
Üzenet elküldve: 2023-04-07 15:24:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor a szántóföldek mellett haladnak el, addigra viszonylag megnyugszik. Egyrészt azért, mert közelednek a városhoz, másrészt ez a táj már koránt sem rejteget magában olyan képzelgéseket, mint egy végtelen mélynek tűnő erdőség, ami annyira azért mégsem lehetett végtelen, ha átértek rajta.
Innen már gyalogszerrel is folytathatná az útját, de miért is tenné?
Időközben már teljesen besötétedett, jobb, ha csak a városban állnak meg legközelebb.*
- Már nem vagyunk messze, ugye? *kérdezi az öreget csak azért, hogy szóljon hozzá valamit.*
- Nem, már nem *érkezik is az egyértelmű válasz, a társalgást pedig ennyivel le is tudják. Nem gond, hisz idegenek egymásnak. Merlana sem állna neki csevegni az egész életéről, ha nem muszáj.
Magában már csak arra gondol, hogy egy kicsit lehetne gyorsabb az a ló, de hát ez van, örülnie kell, hogy legalább viszik, és nem gyalogol.*
Innen már gyalogszerrel is folytathatná az útját, de miért is tenné?
Időközben már teljesen besötétedett, jobb, ha csak a városban állnak meg legközelebb.*
- Már nem vagyunk messze, ugye? *kérdezi az öreget csak azért, hogy szóljon hozzá valamit.*
- Nem, már nem *érkezik is az egyértelmű válasz, a társalgást pedig ennyivel le is tudják. Nem gond, hisz idegenek egymásnak. Merlana sem állna neki csevegni az egész életéről, ha nem muszáj.
Magában már csak arra gondol, hogy egy kicsit lehetne gyorsabb az a ló, de hát ez van, örülnie kell, hogy legalább viszik, és nem gyalogol.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-04-05 22:21:41
Üzenet elküldve: 2023-04-05 22:21:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Úton hazafelé//
*Eredeti tervével ellentétben mégse lassan és ráérősen teszi meg a hazautat, ahogyan idefele jött. Jól érzi magát, jó erőben van, az új bakancs se okoz gondot, miért is ne gyalogolna egészen Artheniorig? Esetleg még fel is kéredzkedhet egy szekérre, ha valaki hajlandó vinni egy darabon.
Már előző nap eldöntötte, hogy amikor visszatér a városba, nem a Wegtoreni Kalmárban fog megszállni, ahogyan eddig, hanem ezúttal a Pegazusban. Csak hogy kipróbálja azt is. És tudja jól, hogy a Pegazusban van egy fürdő. Elkezdte elképzelni, milyen jó lenne a hosszú gyaloglás után bemászni a meleg vizes medencébe, kényelmesen elhelyezkedni, és hagyni, hogy a vízben kiázzon belőle a testi fájdalom.
Ez a gondolat, ez a vágy ösztönzi gyorsabb tempóra. Bár tapasztalatból tudja, hogy ez egy nagyon hosszú út gyalogszerrel, de mégis úgy érzi, hogy meg fogja tudni csinálni. Külön öröm lenne még találkozni valami szemrevaló leányzóval. Úgy emlékszik, igazán csinosak ott a kiszolgálók. Bár, hogy mennyi testi ereje lesz még tenni a szépet - és urambocsá learatni ennek a babérjait -, arról fogalma sincs.*
*Eredeti tervével ellentétben mégse lassan és ráérősen teszi meg a hazautat, ahogyan idefele jött. Jól érzi magát, jó erőben van, az új bakancs se okoz gondot, miért is ne gyalogolna egészen Artheniorig? Esetleg még fel is kéredzkedhet egy szekérre, ha valaki hajlandó vinni egy darabon.
Már előző nap eldöntötte, hogy amikor visszatér a városba, nem a Wegtoreni Kalmárban fog megszállni, ahogyan eddig, hanem ezúttal a Pegazusban. Csak hogy kipróbálja azt is. És tudja jól, hogy a Pegazusban van egy fürdő. Elkezdte elképzelni, milyen jó lenne a hosszú gyaloglás után bemászni a meleg vizes medencébe, kényelmesen elhelyezkedni, és hagyni, hogy a vízben kiázzon belőle a testi fájdalom.
Ez a gondolat, ez a vágy ösztönzi gyorsabb tempóra. Bár tapasztalatból tudja, hogy ez egy nagyon hosszú út gyalogszerrel, de mégis úgy érzi, hogy meg fogja tudni csinálni. Külön öröm lenne még találkozni valami szemrevaló leányzóval. Úgy emlékszik, igazán csinosak ott a kiszolgálók. Bár, hogy mennyi testi ereje lesz még tenni a szépet - és urambocsá learatni ennek a babérjait -, arról fogalma sincs.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-04-05 17:37:17
Üzenet elküldve: 2023-04-05 17:37:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Tharg birtokok felé//
*A nap már túlhaladt pályája csúcsán, amikor Mykael útja a Szántóföldek mellett vezet el. Másvalakinek talán több pihenőt igényelne egy ilyen út, de a fiatalember egész eddigi életében talpalt, egészen kicsi gyermekkorától, és senkit se izgatott, hogy tudja-e tartani a lépést, vagy lemarad a zsoldosoktól, és mondjuk széttépik a farkasok. Saját jól felfogott érdekében hamar megtanulta a "menni vagy meghalni" jelige fontosságát.
Most se érzi magát fáradtnak, még az evéshez se tart pihenőt. Egyszerűen csak elővesz egy adag kétszersültet és elrágcsálja, miközben tovább kutyagol a Tharg birtokok felé. Ha megszomjazna, ott a tömlője a vállán, csak előveszi és meghúzza, némi artheniori forrásvízzel csillapítva a szomjúságát.
Csak nagyritkán találkozik bárkivel, leginkább utazókkal, kereskedőkkel, akik a saját, sietősebb tempójukban elhaladnak mellette. A szántóföldeken egyelőre nemigen lát senkit. Korai még szántani, vetni. Hébe-hóba azért lát néhány parasztgyereket, akik az út mentén múlatják az időt. Ezek olykor mellé szegődnek, hogy a fegyvereiről vagy a városról kérdezgessék, de szerencsére nem kelti hatalmas, daliás harcos benyomását, úgyhogy nem is nagyon ejti rabul a sihederek fantáziáját. Minek egy csóró zsoldossal beszélgetni, ha járnak az országúton nálánál jobb megjelenésű figurák is? Nem is bánja, jól elvan társaság nélkül is. Élvezi az utazást, a sose látott vidékek látványát.
Járt már ugyan szántóföldeken, de ennyi megművelt földet még nem nagyon látott. Van azért ebben is valami lenyűgöző, ha az ember a világ egyszerű csodáira is nyitott.*
*A nap már túlhaladt pályája csúcsán, amikor Mykael útja a Szántóföldek mellett vezet el. Másvalakinek talán több pihenőt igényelne egy ilyen út, de a fiatalember egész eddigi életében talpalt, egészen kicsi gyermekkorától, és senkit se izgatott, hogy tudja-e tartani a lépést, vagy lemarad a zsoldosoktól, és mondjuk széttépik a farkasok. Saját jól felfogott érdekében hamar megtanulta a "menni vagy meghalni" jelige fontosságát.
Most se érzi magát fáradtnak, még az evéshez se tart pihenőt. Egyszerűen csak elővesz egy adag kétszersültet és elrágcsálja, miközben tovább kutyagol a Tharg birtokok felé. Ha megszomjazna, ott a tömlője a vállán, csak előveszi és meghúzza, némi artheniori forrásvízzel csillapítva a szomjúságát.
Csak nagyritkán találkozik bárkivel, leginkább utazókkal, kereskedőkkel, akik a saját, sietősebb tempójukban elhaladnak mellette. A szántóföldeken egyelőre nemigen lát senkit. Korai még szántani, vetni. Hébe-hóba azért lát néhány parasztgyereket, akik az út mentén múlatják az időt. Ezek olykor mellé szegődnek, hogy a fegyvereiről vagy a városról kérdezgessék, de szerencsére nem kelti hatalmas, daliás harcos benyomását, úgyhogy nem is nagyon ejti rabul a sihederek fantáziáját. Minek egy csóró zsoldossal beszélgetni, ha járnak az országúton nálánál jobb megjelenésű figurák is? Nem is bánja, jól elvan társaság nélkül is. Élvezi az utazást, a sose látott vidékek látványát.
Járt már ugyan szántóföldeken, de ennyi megművelt földet még nem nagyon látott. Van azért ebben is valami lenyűgöző, ha az ember a világ egyszerű csodáira is nyitott.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:14:44
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:14:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mi tagadás kissé össze van már zavarodva. Várt, aztán kódorgott, aztán megint várt, de az istenek nem sodorták össze a Királlyal újra.*
- Mindegy. Cica itt van Fhrenkynek.
*Az óriás hatalmas ujjával óvatosan cirógatja meg az apró teremtést, nehogy baja essen, bár már valamivel bátrabb hiszen az aprócska jószág nő mint a bolond gomba.*
- Fhrenky szereti cicát. Cica is szereti Fhrenkyt?
*Füléhez emeli a harapdáló állatot, aki játszadozása közben doromboló hanggal válaszol neki. Kár, hogy ebben a szeretetben nem részesítik a szántóföld lakói, akik most hogy újra látják őt ugyanolyan riadt ábrázattal sietnek házaikba. Persze ez nem különösebben érdekli, addig amíg nem kívánnak vasvillát döfni a hátába, annak nem örülne, a múltkor is vagy egy napig úgy sétált és nem értette miért okoz gondot neki, hogy leüljön.*
- Mindegy. Cica itt van Fhrenkynek.
*Az óriás hatalmas ujjával óvatosan cirógatja meg az apró teremtést, nehogy baja essen, bár már valamivel bátrabb hiszen az aprócska jószág nő mint a bolond gomba.*
- Fhrenky szereti cicát. Cica is szereti Fhrenkyt?
*Füléhez emeli a harapdáló állatot, aki játszadozása közben doromboló hanggal válaszol neki. Kár, hogy ebben a szeretetben nem részesítik a szántóföld lakói, akik most hogy újra látják őt ugyanolyan riadt ábrázattal sietnek házaikba. Persze ez nem különösebben érdekli, addig amíg nem kívánnak vasvillát döfni a hátába, annak nem örülne, a múltkor is vagy egy napig úgy sétált és nem értette miért okoz gondot neki, hogy leüljön.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-03-10 18:12:57
Üzenet elküldve: 2023-03-10 18:12:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Utazás //
* Déli órákban ér a szántóföldek tengeréhez, így nem csoda, hogy a munkásokat nem dolog között találja, hanem az erdőszéli fák között, az árnyékben, eszegetve.*
- Szép jó napot! * köszön a hűvösben lebzselő emberekre. Nagyrészt férfiak, van egy pár asszony és fiatalabb legény is. Úgy tűnik, valamiben nagyon elfáradtak.
Leia nem konyít a kétkezi munkához, legalább is nem a szó hagyományos értelmében. Mestersége teljesen más, de még mielőtt jelenlegi szakmáját kitanulta, azelőtt sem végezhetett volna semmilyen körülmények között földműveléshez, kapáláshoz hasonló munkát.
Ügyesen meghívatja magát a jelenlevőkkel némi pletyka árán, amit még életében soha nem is hallott senkitől, így hamar következtetni lehet arra: ő maga az értelmi szerzőjük. Nyilván az emberek erről mit sem tudnak, hisz hazudik, mint a vízfolyás, méghozzá olyan jól, hogy az elfogyasztott étel mellett még fel is tarisznyálják bőségesen. Ezzel szépen továbbindul.
Úgy dönt, az egyik legjobb hely, ahova most mehet, Sárváros, így az Erdőszéli Tisztás felé veszi az irányt, miután még egy utolsót int újdonsült ismeretsége felé.*
* Déli órákban ér a szántóföldek tengeréhez, így nem csoda, hogy a munkásokat nem dolog között találja, hanem az erdőszéli fák között, az árnyékben, eszegetve.*
- Szép jó napot! * köszön a hűvösben lebzselő emberekre. Nagyrészt férfiak, van egy pár asszony és fiatalabb legény is. Úgy tűnik, valamiben nagyon elfáradtak.
Leia nem konyít a kétkezi munkához, legalább is nem a szó hagyományos értelmében. Mestersége teljesen más, de még mielőtt jelenlegi szakmáját kitanulta, azelőtt sem végezhetett volna semmilyen körülmények között földműveléshez, kapáláshoz hasonló munkát.
Ügyesen meghívatja magát a jelenlevőkkel némi pletyka árán, amit még életében soha nem is hallott senkitől, így hamar következtetni lehet arra: ő maga az értelmi szerzőjük. Nyilván az emberek erről mit sem tudnak, hisz hazudik, mint a vízfolyás, méghozzá olyan jól, hogy az elfogyasztott étel mellett még fel is tarisznyálják bőségesen. Ezzel szépen továbbindul.
Úgy dönt, az egyik legjobb hely, ahova most mehet, Sárváros, így az Erdőszéli Tisztás felé veszi az irányt, miután még egy utolsót int újdonsült ismeretsége felé.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-03-07 14:50:53
Üzenet elküldve: 2023-03-07 14:50:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
Hatezer-nyóccá'negyvenegyben
Bőrnadrágomban felvettem
Bőrnadrágomban felvettem
A dokkoknál a munkát!
Filmi-jóri-jóri-jéj
Filmi-jóri-jóri-jéj
Filmi-jóri-jóri-jéj
Daren, a dokkmunkás!
*A fenti dalt minden hajós ismeri. Daren, a dokkmunkás amilyen vidáman vágott neki a karrierjének, olyan nagyot koppant: hajtották, mint az ökröt, utána basztak kifizetni, egy kikötői utcalánytól elkapta a trippert. Bánatában berúgott. Mire magához tért, már gályarab volt, de a hajót a mélybe rántotta egy kráken. A polip azonban folyósfaszú embert nem eszik, Daren tehát ott maradt a tenger közepén. Kobakján dobolt az eső, bőrét szítta a nap, mígnem egy szigetre sodródott. A szigeten csupa fehérmájú amazon élt, akik addig istápolták, míg lábra nem kapott, aztán addig dögönyözték, míg a magva el nem fogyott, s fel nem áldozták az Amazonok Öreganyjának, akinek a lába közt is hetvenkét foga van.
Így, hogy nem kell dolgoznia, Wruzto teljesen jól elszórakoztatja a környezetét a fenti, és más, hasonlóan tanulságos tengerésznótákkal. Ha éhes, eszik, ha szomjas iszik, különben pipál és mindenre szarik. Szép az élet, hanem amikor a gázlóhoz érnek Sziritán alatt, az egész díszes kompániának ki kell szállni a hajóból, a nap meg még fent jár a kibaszott égen. Amin egy árva felhő sincs.
Az orknak kis híján kifolynak a szemei, mire átvontatják a gályát. Hol egyiket, hol másikat hunyja be, és amelyik nyitva van, azt is próbálja a mancsával beárnyékolni…*
Hatezer-nyóccá'negyvenegyben
Bőrnadrágomban felvettem
Bőrnadrágomban felvettem
A dokkoknál a munkát!
Filmi-jóri-jóri-jéj
Filmi-jóri-jóri-jéj
Filmi-jóri-jóri-jéj
Daren, a dokkmunkás!
*A fenti dalt minden hajós ismeri. Daren, a dokkmunkás amilyen vidáman vágott neki a karrierjének, olyan nagyot koppant: hajtották, mint az ökröt, utána basztak kifizetni, egy kikötői utcalánytól elkapta a trippert. Bánatában berúgott. Mire magához tért, már gályarab volt, de a hajót a mélybe rántotta egy kráken. A polip azonban folyósfaszú embert nem eszik, Daren tehát ott maradt a tenger közepén. Kobakján dobolt az eső, bőrét szítta a nap, mígnem egy szigetre sodródott. A szigeten csupa fehérmájú amazon élt, akik addig istápolták, míg lábra nem kapott, aztán addig dögönyözték, míg a magva el nem fogyott, s fel nem áldozták az Amazonok Öreganyjának, akinek a lába közt is hetvenkét foga van.
Így, hogy nem kell dolgoznia, Wruzto teljesen jól elszórakoztatja a környezetét a fenti, és más, hasonlóan tanulságos tengerésznótákkal. Ha éhes, eszik, ha szomjas iszik, különben pipál és mindenre szarik. Szép az élet, hanem amikor a gázlóhoz érnek Sziritán alatt, az egész díszes kompániának ki kell szállni a hajóból, a nap meg még fent jár a kibaszott égen. Amin egy árva felhő sincs.
Az orknak kis híján kifolynak a szemei, mire átvontatják a gályát. Hol egyiket, hol másikat hunyja be, és amelyik nyitva van, azt is próbálja a mancsával beárnyékolni…*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-03-02 08:45:35
Üzenet elküldve: 2023-03-02 08:45:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, boldog házasok//
*Halkan felsikolt, mikor a férfi felkapja. De amaz rögtön tudhatja, hogy semmi komoly, mert a lány a következő pillanatban már hátravetett fejjel kacag. Bár kapaszkodik Cha'yss nyakába, de nem azért, mert attól tart, elejti, hanem mert így sokkal könnyebb megcsókolnia.
Mennyivel másabb most, mint első alkalommal, mikor csak sebtében akarták csillapítani a vágyaikat. Aggódik, persze, hogy aggódik, hiszen a seb még túl friss, hosszú percek kellenek, hogy el tudja engedni magát. A szorongás ellenére is teljesen megbízik a másikban, tudja, biztonságban van a karjai között, vigyáz rá és nem veszi fél vállról, vagy söpri a szőnyeg alá a félelmeit, melyek valamilyen szinten közös félelmek. A bizalom az, ami átsegíti a kezdeti döccenőn.
A ráérős, odaadó szerelmeskedés után valahogy nem érdekli a szalma a hajában, sokkal érdekesebb Cha'yss vállának a csókolgatása és a könyökhajlatának cirógatása.*
- Szerinted meddig maradhatunk, mielőtt elzavar valami dühödt gazda?
*Felkönyököl, állát tenyerébe támasztja. Hajában valóban van egy jó adag szalma, ami egyébként annak ellenére is szúrja, hogy terítettek maguk alá egy kabátot.*
- Azt hiszem, hogy talán illene összrendezni, amit széttúrtunk, nem?
*Végül is azelőtt, hogy berobbantak ide, ez egy nagyon csinos halom szalma volt - már amennyire egy boglya csinos lehet -, pillantása a vasvillát keresi. Bár nem igazán tudja használni, de azért csak megpróbálná kicsit felpúpozni azt, amit lelapítottak. Amúgy is kicsit fázik, mióta csak hevernek egymás mellett, az évszak nem igazán alkalmas a kültéri hentergésre, még az akolmeleg istálló hőmérséklete sem az igazi, ha az ember nem mozog.*
*Halkan felsikolt, mikor a férfi felkapja. De amaz rögtön tudhatja, hogy semmi komoly, mert a lány a következő pillanatban már hátravetett fejjel kacag. Bár kapaszkodik Cha'yss nyakába, de nem azért, mert attól tart, elejti, hanem mert így sokkal könnyebb megcsókolnia.
Mennyivel másabb most, mint első alkalommal, mikor csak sebtében akarták csillapítani a vágyaikat. Aggódik, persze, hogy aggódik, hiszen a seb még túl friss, hosszú percek kellenek, hogy el tudja engedni magát. A szorongás ellenére is teljesen megbízik a másikban, tudja, biztonságban van a karjai között, vigyáz rá és nem veszi fél vállról, vagy söpri a szőnyeg alá a félelmeit, melyek valamilyen szinten közös félelmek. A bizalom az, ami átsegíti a kezdeti döccenőn.
A ráérős, odaadó szerelmeskedés után valahogy nem érdekli a szalma a hajában, sokkal érdekesebb Cha'yss vállának a csókolgatása és a könyökhajlatának cirógatása.*
- Szerinted meddig maradhatunk, mielőtt elzavar valami dühödt gazda?
*Felkönyököl, állát tenyerébe támasztja. Hajában valóban van egy jó adag szalma, ami egyébként annak ellenére is szúrja, hogy terítettek maguk alá egy kabátot.*
- Azt hiszem, hogy talán illene összrendezni, amit széttúrtunk, nem?
*Végül is azelőtt, hogy berobbantak ide, ez egy nagyon csinos halom szalma volt - már amennyire egy boglya csinos lehet -, pillantása a vasvillát keresi. Bár nem igazán tudja használni, de azért csak megpróbálná kicsit felpúpozni azt, amit lelapítottak. Amúgy is kicsit fázik, mióta csak hevernek egymás mellett, az évszak nem igazán alkalmas a kültéri hentergésre, még az akolmeleg istálló hőmérséklete sem az igazi, ha az ember nem mozog.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-03-01 18:05:51
Üzenet elküldve: 2023-03-01 18:05:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, boldog házasok//
*Szerencsére az, hogy mennyire kívánja már szerelmét, sokkal erősebbnek bizonyul, mint Habrertus lelombozó ereje. A Vashegy elhagyása nem csak Aenaere volt felszabadító hatással, hanem az igricre is. Mintha egy hatalmas súly került volna le a válláról, amit nem esik nehezére cipelni, de mégis megkönnyebbülés, hogy maga mögött hagyta. Az már biztos, akivel nem szimpatizál saját házában, azt fogja ide kihelyezni. Mindemellett örül, hogy végre mosolyogni látja a lányt, aki most feleségül is vett végre. Még rendes gyűrűjük sem volt, csak az a túl nagy gyűrű Aenae nyakában. Ha a városba érnek, ezt is orvosolni fogja.*
- Óóó. *Kerekedik el a szeme a válaszra. Rosszul gondolta, nem kell kerülniük a szalmát, ami nagyon jó, hisz ki akar egy kemény szekérplatón szeretkezni?*
- Akkor most... *Kezd bele és ha Aenae elengedi, akkor gyors, gyakorlott mozdulatokkal kiköti a két lovat a fakerítéshez, hogy utána, ha a lány is benne van, egy határozott mozdulattal a karjába kapja.*
- Most megyünk és keretbe foglaljuk a szerelmünk. *Ezt már aközben mondja, hogy elindult a kérdéses istálló felé.
Amikor legelső alkalommal az istállóban kötöttek ki, az ujja köré csavarta a lányt, elkábította hamis beszéddel és ámítással, hogy később előnyöket és aranyat préseljen ki belőle. Fura fintora a sorsnak, hogy abból az üres és hozományvadász csábításból most erős és valódi érzelmekkel teli kapcsolat született.
Nem aggódik az istálló tulajdonosa miatt, annyi aranyat adott a kápolnának, hogy biztosan nem szóljál meg. Ha meg másé volna, akkor neki fog adni egy másik szakajtó aranyat, ha nyugalmukat nem háborgatja senki. A liezon közben viszont gyengéd és felettébb előzékeny, mert fél, hogy fájdalmat okoz Aenaenek. Minden rezdülését lesi és mivel képzett szerető, biztosan sikerül úgy a kedvére tennie, hogy ha lelki dolgok nem szólnak közbe, élvezhessék mindketten.*
*Szerencsére az, hogy mennyire kívánja már szerelmét, sokkal erősebbnek bizonyul, mint Habrertus lelombozó ereje. A Vashegy elhagyása nem csak Aenaere volt felszabadító hatással, hanem az igricre is. Mintha egy hatalmas súly került volna le a válláról, amit nem esik nehezére cipelni, de mégis megkönnyebbülés, hogy maga mögött hagyta. Az már biztos, akivel nem szimpatizál saját házában, azt fogja ide kihelyezni. Mindemellett örül, hogy végre mosolyogni látja a lányt, aki most feleségül is vett végre. Még rendes gyűrűjük sem volt, csak az a túl nagy gyűrű Aenae nyakában. Ha a városba érnek, ezt is orvosolni fogja.*
- Óóó. *Kerekedik el a szeme a válaszra. Rosszul gondolta, nem kell kerülniük a szalmát, ami nagyon jó, hisz ki akar egy kemény szekérplatón szeretkezni?*
- Akkor most... *Kezd bele és ha Aenae elengedi, akkor gyors, gyakorlott mozdulatokkal kiköti a két lovat a fakerítéshez, hogy utána, ha a lány is benne van, egy határozott mozdulattal a karjába kapja.*
- Most megyünk és keretbe foglaljuk a szerelmünk. *Ezt már aközben mondja, hogy elindult a kérdéses istálló felé.
Amikor legelső alkalommal az istállóban kötöttek ki, az ujja köré csavarta a lányt, elkábította hamis beszéddel és ámítással, hogy később előnyöket és aranyat préseljen ki belőle. Fura fintora a sorsnak, hogy abból az üres és hozományvadász csábításból most erős és valódi érzelmekkel teli kapcsolat született.
Nem aggódik az istálló tulajdonosa miatt, annyi aranyat adott a kápolnának, hogy biztosan nem szóljál meg. Ha meg másé volna, akkor neki fog adni egy másik szakajtó aranyat, ha nyugalmukat nem háborgatja senki. A liezon közben viszont gyengéd és felettébb előzékeny, mert fél, hogy fájdalmat okoz Aenaenek. Minden rezdülését lesi és mivel képzett szerető, biztosan sikerül úgy a kedvére tennie, hogy ha lelki dolgok nem szólnak közbe, élvezhessék mindketten.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-28 12:08:29
Üzenet elküldve: 2023-02-28 12:08:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, boldog házasok//
*Halkan nevet ő is, végül is Habrertus gondolata akár lelombozó is lehetne, bár ő most csak és kizárólag doktor-formájában gondolt a kancellárra, akinek az életét köszöni és aki utasításait még hajlandó is volt betartani. Legalábbis abban az egy hatban, míg amúgy neki sem volt túl sok kedve ahhoz, hogy kikeljen az ágyból, bár a végére már kifejezetten unta és nagyon örült, hogy végre lóra ülhet, annak még jobban örült, hogy elhagyhatta a Vashegyet, de legjobban mégis ennek a nagyon gyors, de minden vendégtől és felesleges sallangtól mentes esküvőnek örül. Egy hat óta most van a legjobb kedve, még akkor is, ha egy része igenis tiltakozik az összebújás ellen.*
- Nem, Cha'yss, arra céloztam, hogy én meghoznám ezt a hatalmas áldozatot is, hogy hatokig szénát-szalmát fésülgetek a hajamból.
*Fél karjával átöleli a férfi nyakát - másikban ugye a lova kantárja van -, rámosolyog.*
- Tulajdonképpen adna egyfajta keretet nekünk, a kapcsolatunknak, nem?
*Legelső alkalommal is egy istállóba rángatták be egymást, Aenae már nem is igazán emlékszik, hogy ki volt a kezdeményező, ezek fényében meg nem is olyan, de lenne valami bája annak, ha a házasságukban a legelső alkalom is hasonlóan történne. Persze ott van az is, hogy valamiért nincs ellenükre a nyilvános helyeken való szerelmeskedés, de ifjú házasok - még meg sem száradt a dokumentumon a tinta -, nyilván meg kéne magyarázzák a tulajdonosnak, hogy miért is túrják szét a szalmát, de ezenkívül semmi mást. Ugyanúgy ott a lebukás veszélye, csak már máshogy.*
*Halkan nevet ő is, végül is Habrertus gondolata akár lelombozó is lehetne, bár ő most csak és kizárólag doktor-formájában gondolt a kancellárra, akinek az életét köszöni és aki utasításait még hajlandó is volt betartani. Legalábbis abban az egy hatban, míg amúgy neki sem volt túl sok kedve ahhoz, hogy kikeljen az ágyból, bár a végére már kifejezetten unta és nagyon örült, hogy végre lóra ülhet, annak még jobban örült, hogy elhagyhatta a Vashegyet, de legjobban mégis ennek a nagyon gyors, de minden vendégtől és felesleges sallangtól mentes esküvőnek örül. Egy hat óta most van a legjobb kedve, még akkor is, ha egy része igenis tiltakozik az összebújás ellen.*
- Nem, Cha'yss, arra céloztam, hogy én meghoznám ezt a hatalmas áldozatot is, hogy hatokig szénát-szalmát fésülgetek a hajamból.
*Fél karjával átöleli a férfi nyakát - másikban ugye a lova kantárja van -, rámosolyog.*
- Tulajdonképpen adna egyfajta keretet nekünk, a kapcsolatunknak, nem?
*Legelső alkalommal is egy istállóba rángatták be egymást, Aenae már nem is igazán emlékszik, hogy ki volt a kezdeményező, ezek fényében meg nem is olyan, de lenne valami bája annak, ha a házasságukban a legelső alkalom is hasonlóan történne. Persze ott van az is, hogy valamiért nincs ellenükre a nyilvános helyeken való szerelmeskedés, de ifjú házasok - még meg sem száradt a dokumentumon a tinta -, nyilván meg kéne magyarázzák a tulajdonosnak, hogy miért is túrják szét a szalmát, de ezenkívül semmi mást. Ugyanúgy ott a lebukás veszélye, csak már máshogy.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-27 20:30:15
Üzenet elküldve: 2023-02-27 20:30:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, boldog házasok//
*Annak ellenére, hogy elég régóta ismerik egymást és rengeteg dolgot át- és túléltek már, még mindig képesek bénázni egymással szemben. Persze ez számukra halálosan komoly dolog. Kölcsönösen bocsánatot kérnek egymástól, ki ezért, ki azért. Egy pár szívdobbanásnyi ideig ölelik egymást, mire újra megszólalnak. Nem szeretne hazudni, sem félrevezetni szerelmét, de úgy tűnik, erre nincs is szükség, mert Aenae is pontosan tisztában van a lehetőségeikkel.*
- Kérlek, ne emlegessük Habrertust. *Nevet fel derűsen, mert egy jó liezon előtt a legutolsó dolog a vén kancellár, akire gondolni akarna.*
- Szóval azt akarod mondani, hogy ezúttal kerüljük a szalmát? *Kérdi lehalkítva a hangját, de tekintete már kutató pillantások után keres a faluban, hogy vajon ki láthatja majd őket, ahogy belopakodnak az istállóba. Úgy érzi, hogy Aenae is hajlik már a liezon gondolatára, de egyelőre rábízza a döntést, csak fejével int újra, ahogy korábban is tette, kérdőn a faépület felé. Neki semmiféle ellevetése nincs az együttlét ellen, sőt, férfiként vannak igényei, amiket jó volna már kielégíteni.*
*Annak ellenére, hogy elég régóta ismerik egymást és rengeteg dolgot át- és túléltek már, még mindig képesek bénázni egymással szemben. Persze ez számukra halálosan komoly dolog. Kölcsönösen bocsánatot kérnek egymástól, ki ezért, ki azért. Egy pár szívdobbanásnyi ideig ölelik egymást, mire újra megszólalnak. Nem szeretne hazudni, sem félrevezetni szerelmét, de úgy tűnik, erre nincs is szükség, mert Aenae is pontosan tisztában van a lehetőségeikkel.*
- Kérlek, ne emlegessük Habrertust. *Nevet fel derűsen, mert egy jó liezon előtt a legutolsó dolog a vén kancellár, akire gondolni akarna.*
- Szóval azt akarod mondani, hogy ezúttal kerüljük a szalmát? *Kérdi lehalkítva a hangját, de tekintete már kutató pillantások után keres a faluban, hogy vajon ki láthatja majd őket, ahogy belopakodnak az istállóba. Úgy érzi, hogy Aenae is hajlik már a liezon gondolatára, de egyelőre rábízza a döntést, csak fejével int újra, ahogy korábban is tette, kérdőn a faépület felé. Neki semmiféle ellevetése nincs az együttlét ellen, sőt, férfiként vannak igényei, amiket jó volna már kielégíteni.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-24 11:35:30
Üzenet elküldve: 2023-02-24 11:35:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, boldog házasok//
*Bár megfogadta, hogy ezentúl elsősorban csak a maga érzéseivel törődik, de hogy vágjon bele az ember egy házasságba úgy, hogy pont a társa érzéseit nem veszi figyelembe? A bökkenő ott van, hogy a saját érzéseiben sem teljesen biztos, akarja, hogyne akarná? De közben fél is.*
- Én… Egek… Nehogy bocsánatot kérj. Nekem kellene.
*A férfi átöleli és Aenae is őt. Fejét a mellkasára hajtja, hogy pár pillanatig a másik szívverését hallgathassa. Tudja, hogy valójában neki sem kell bocsánatot kérnie, viszont kifejezetten nagy gyakorlata van az ilyesmiben, meg az önmarcangolásban is. És abban az elnyomhatatlan érzésben, hogy ismét csalódást okozott.*
- Tudom. Nem is kell.
*Szeretné persze hallani, hogy többé nem történik tragédia, de az esze tudja, hogy ezt senki nem tudja garantálni. Az esze azt is tudja, hogy nem retteghet örökre valamitől, ami talán be sem következik.
Felemeli a fejét a férfi mellkasáról, felnéz, hogy Cha'yss szemébe nézhessen.*
- Nem haragszom és nem ostobaság. És Habrertus felsorolt csomó módot arra, hogy megelőzzük. Nem mintha bárki kérdezte volna tőle.
*Visszamosolyog.*
- De a múltkor is hatokig találta szalmát a hajamban.
*Két része közül úgy tűnik, hogy az kerekedett felül, amelyik eleve be akarta vonszolni a férfit az istállóba. Kivéve ha annak ez ellenére van.*
*Bár megfogadta, hogy ezentúl elsősorban csak a maga érzéseivel törődik, de hogy vágjon bele az ember egy házasságba úgy, hogy pont a társa érzéseit nem veszi figyelembe? A bökkenő ott van, hogy a saját érzéseiben sem teljesen biztos, akarja, hogyne akarná? De közben fél is.*
- Én… Egek… Nehogy bocsánatot kérj. Nekem kellene.
*A férfi átöleli és Aenae is őt. Fejét a mellkasára hajtja, hogy pár pillanatig a másik szívverését hallgathassa. Tudja, hogy valójában neki sem kell bocsánatot kérnie, viszont kifejezetten nagy gyakorlata van az ilyesmiben, meg az önmarcangolásban is. És abban az elnyomhatatlan érzésben, hogy ismét csalódást okozott.*
- Tudom. Nem is kell.
*Szeretné persze hallani, hogy többé nem történik tragédia, de az esze tudja, hogy ezt senki nem tudja garantálni. Az esze azt is tudja, hogy nem retteghet örökre valamitől, ami talán be sem következik.
Felemeli a fejét a férfi mellkasáról, felnéz, hogy Cha'yss szemébe nézhessen.*
- Nem haragszom és nem ostobaság. És Habrertus felsorolt csomó módot arra, hogy megelőzzük. Nem mintha bárki kérdezte volna tőle.
*Visszamosolyog.*
- De a múltkor is hatokig találta szalmát a hajamban.
*Két része közül úgy tűnik, hogy az kerekedett felül, amelyik eleve be akarta vonszolni a férfit az istállóba. Kivéve ha annak ez ellenére van.*
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-23 20:58:05
Üzenet elküldve: 2023-02-23 20:58:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, boldog házasok//
*Mosolyogva fogadja Aenae örömét és szerényen mosolyog a vádra, miszerint elkényezteti a lányt. Pontosan. Kedvese, most már felesége, bármit kérhetne tőle és ha lehetőségében állna, meg is szerezné neki. Bármit megadna azért, hogy mindig ilyen boldognak láthassa.
Amikor kijönnek a templom elé és az igric meggondolatlanul liezont javasol, hogy így pecsételjék meg friss egybekelésüket, a lány reakcióiból már sejti, hogy rosszul tette. Aenae lesütött szemekkel tördelné a kezét, ha nem fogná a wegtoreni.*
- Igen, tudom. *Válaszolja bizonytalan hangon.*
- Én csak... bocsánat, nem... *Újra keresni kell a szavakat, rövid idő alatt már másodjára.
A kissé zavartan előadott válaszból kiderül, hogy a lány attól tart, érthető módon, hogy újra megesik velük a tragédia, ha Aenae újra teherbe esne. Nem tud mit válaszolni, mert ez valójában eszébe sem jutott. Csak újra érezni akarta a lányt. Ezúttal rajta a sor, hogy lesüsse a tekintetét, de Aenae már egészen közel áll hozzá, ő pedig szorosan átöleli.*
- Nincs semmi baj. Semmit sem _kell_ mostantól. Azt teszünk, amit akarunk és akkor, amikor akarjuk. Nekem az a fontos, hogy te jól legyél. *Mondja halkan az ölelésben és elérkezik ahhoz a részhez, ami a legnehezebb.*
- Nem tudom, én nem... nem tudom megígérni. *Vallja be szomorúan, őszintén és nagyon utálja magát, hogy nem tudja megnyugtatni, hogy sosem fog megesni velük újra ez az egész borzalom.*
- Adjunk ennek időt. Ne haragudj, hogy ilyen ostobaság az eszembe jutott. *Néz a lányra a tekintetét keresve, egy óvatos mosolyt engedve meg magának.*
*Mosolyogva fogadja Aenae örömét és szerényen mosolyog a vádra, miszerint elkényezteti a lányt. Pontosan. Kedvese, most már felesége, bármit kérhetne tőle és ha lehetőségében állna, meg is szerezné neki. Bármit megadna azért, hogy mindig ilyen boldognak láthassa.
Amikor kijönnek a templom elé és az igric meggondolatlanul liezont javasol, hogy így pecsételjék meg friss egybekelésüket, a lány reakcióiból már sejti, hogy rosszul tette. Aenae lesütött szemekkel tördelné a kezét, ha nem fogná a wegtoreni.*
- Igen, tudom. *Válaszolja bizonytalan hangon.*
- Én csak... bocsánat, nem... *Újra keresni kell a szavakat, rövid idő alatt már másodjára.
A kissé zavartan előadott válaszból kiderül, hogy a lány attól tart, érthető módon, hogy újra megesik velük a tragédia, ha Aenae újra teherbe esne. Nem tud mit válaszolni, mert ez valójában eszébe sem jutott. Csak újra érezni akarta a lányt. Ezúttal rajta a sor, hogy lesüsse a tekintetét, de Aenae már egészen közel áll hozzá, ő pedig szorosan átöleli.*
- Nincs semmi baj. Semmit sem _kell_ mostantól. Azt teszünk, amit akarunk és akkor, amikor akarjuk. Nekem az a fontos, hogy te jól legyél. *Mondja halkan az ölelésben és elérkezik ahhoz a részhez, ami a legnehezebb.*
- Nem tudom, én nem... nem tudom megígérni. *Vallja be szomorúan, őszintén és nagyon utálja magát, hogy nem tudja megnyugtatni, hogy sosem fog megesni velük újra ez az egész borzalom.*
- Adjunk ennek időt. Ne haragudj, hogy ilyen ostobaság az eszembe jutott. *Néz a lányra a tekintetét keresve, egy óvatos mosolyt engedve meg magának.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-22 21:26:06
Üzenet elküldve: 2023-02-22 21:26:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, boldog házasok//
*Nagyon nehezen titkolja, hogy mennyire tetszik neki a műterem ötlete, de azért tréfásan megvádolja Cha'ysst azzal, hogy elkényezteti, mikor meg sem érdemli. Egy hattal ezelőtt még teljesen komolyan gondolta volna, hogy nem érdemel ilyesmit - sőt semmit -, hiszen hatalmas csalódást okozott, de most a rossz gondolatoknak a szikrája is hiányzik belőle. Jó a kedve és látható, hogy percről-percre egyre jobb lesz. Az első házastársi csókban csúcsosodik ki, abban a pillanatban madarat lehetne fogatni vele.
A hangulatában változás nem áll ugyan be, de látszik, hogy meghökken a hallottakon. Cha'yssi pillantását követve az épületre mered és ráébred, hogy valójában ő maga sem tudja, hogy akarja-e a dolgot. Az esetleges következményektől kirázza a hideg. Az egyik fele kibúvót keresne, olyasmit, hogy mennyire szúr a szalma és múltkori után is hatokig talált a hajában. A másik fele kérdés nélkül bevonszolná a férfit abba az istállóba. Ez a két énje birokra kel egymással. Ő maga megtorpan és Cha'ysszal szembefordulva először lesüti a szemét, de aztán csak ránéz, ha nem a kezeit fogná, akkor a sajátjait tördelné.*
- Én csak… Habrertus azt mondta, hogy semmi akadálya.
*Még nem tudja, hogy szüksége van-e arra az időre, amit a férfi látszólag megadna neki.*
- Csak a múltkor annyi minden más lefoglalt minket, hogy nem figyeltünk arra, hogy… Szeretném, ha majd valamikor lenne gyerekünk, de nem azért mert úgy alakult, hanem mert úgy akarjuk. És… és… Ugye nem fog újra meg megtörténni?
*Az előbb még egy lépésnyire állt Cha'ysstól, de mostanra már remegő testtel simul hozzá - hacsak amaz el nem hátrált. Hogy mitől remeg? Attól, hogy újra megtörténhet és ki tudja, hogy lesz-e olyan szerencséje, hogy ismét megmentik? De a tekintetében mégis ott a vágy.*
*Nagyon nehezen titkolja, hogy mennyire tetszik neki a műterem ötlete, de azért tréfásan megvádolja Cha'ysst azzal, hogy elkényezteti, mikor meg sem érdemli. Egy hattal ezelőtt még teljesen komolyan gondolta volna, hogy nem érdemel ilyesmit - sőt semmit -, hiszen hatalmas csalódást okozott, de most a rossz gondolatoknak a szikrája is hiányzik belőle. Jó a kedve és látható, hogy percről-percre egyre jobb lesz. Az első házastársi csókban csúcsosodik ki, abban a pillanatban madarat lehetne fogatni vele.
A hangulatában változás nem áll ugyan be, de látszik, hogy meghökken a hallottakon. Cha'yssi pillantását követve az épületre mered és ráébred, hogy valójában ő maga sem tudja, hogy akarja-e a dolgot. Az esetleges következményektől kirázza a hideg. Az egyik fele kibúvót keresne, olyasmit, hogy mennyire szúr a szalma és múltkori után is hatokig talált a hajában. A másik fele kérdés nélkül bevonszolná a férfit abba az istállóba. Ez a két énje birokra kel egymással. Ő maga megtorpan és Cha'ysszal szembefordulva először lesüti a szemét, de aztán csak ránéz, ha nem a kezeit fogná, akkor a sajátjait tördelné.*
- Én csak… Habrertus azt mondta, hogy semmi akadálya.
*Még nem tudja, hogy szüksége van-e arra az időre, amit a férfi látszólag megadna neki.*
- Csak a múltkor annyi minden más lefoglalt minket, hogy nem figyeltünk arra, hogy… Szeretném, ha majd valamikor lenne gyerekünk, de nem azért mert úgy alakult, hanem mert úgy akarjuk. És… és… Ugye nem fog újra meg megtörténni?
*Az előbb még egy lépésnyire állt Cha'ysstól, de mostanra már remegő testtel simul hozzá - hacsak amaz el nem hátrált. Hogy mitől remeg? Attól, hogy újra megtörténhet és ki tudja, hogy lesz-e olyan szerencséje, hogy ismét megmentik? De a tekintetében mégis ott a vágy.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-22 15:18:13
Üzenet elküldve: 2023-02-22 15:18:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, boldog házasok//
*A séta a kápolnáig kellemesen telik, bár jobb szeret nyeregben ülni, mint kutyagolni, most együtt érez Anenaevel. Andalognak, mintha nem lenne holnap és az elmúlt hatokban sem vágta volna földhöz őket az a sok vész, ami megesett velük. Örül, hogy végre mosolyogni látja a lányt, ritka kincs ez, amit becsülni kell. Szó nélkül bólint a visszatérés ötletére, hogy Aenae lerajzolja a helyet és biztosítja, hogy Artheniorban egy egész műtermet vesz ki neki, ha szeretne egyedül és csendben alkotni. A Kereskedőháznak még mindig megvannak a lehetőségei, hogy ilyesmit megtehessen.
A pap előtt, de zárt ajtók mögött fogadnak örök hűséget egymásnak, boldogan csókolja meg immáron feleségét, amint a pap erre engedélyt ad. Boldog, ez tisztán látszik rajta. Kijárt már nekik, hisz annyi rossz megesett velük mostanában.*
- Nekem is tetszik. *Válaszolja amikor Aenae először ejti ki új nevét, amikor már kívül vannak a templomon. Újra szembefordul a lánnyal, hogy megismételhessék a hitvesi csókot, ezúttal már kicsit hosszabban, szenvedélyesebben. Mégsem a pap és az oltár előtt kell megtenni az ilyesmit.*
- Tudom, hogy amiken átmentél... *Kezd bele és látszik, hogy kissé zavarban van, pedig az igric ritkán jön zavarba és még ritkábban esik meg, hogy ne tudja, mit mondjon.*
- Szóval, ha úgy érzed, hogy most már... *Fejével a templom mögött kikandikáló istálló tárt kapuja felé bök félreérthetetlen pillantással. Fiatal életerős férfi, aki épp most házasodott meg. Jó ideje nem élvezhették egymás testét, de bizonytalan, hisz azok után, amiken Aenae átment, nem tudja, kívánja-e még a testi szerelmet. Úgyhogy mielőtt még tovább erőltetné, szeretné kideríteni, hányadán állnak ezzel.*
*A séta a kápolnáig kellemesen telik, bár jobb szeret nyeregben ülni, mint kutyagolni, most együtt érez Anenaevel. Andalognak, mintha nem lenne holnap és az elmúlt hatokban sem vágta volna földhöz őket az a sok vész, ami megesett velük. Örül, hogy végre mosolyogni látja a lányt, ritka kincs ez, amit becsülni kell. Szó nélkül bólint a visszatérés ötletére, hogy Aenae lerajzolja a helyet és biztosítja, hogy Artheniorban egy egész műtermet vesz ki neki, ha szeretne egyedül és csendben alkotni. A Kereskedőháznak még mindig megvannak a lehetőségei, hogy ilyesmit megtehessen.
A pap előtt, de zárt ajtók mögött fogadnak örök hűséget egymásnak, boldogan csókolja meg immáron feleségét, amint a pap erre engedélyt ad. Boldog, ez tisztán látszik rajta. Kijárt már nekik, hisz annyi rossz megesett velük mostanában.*
- Nekem is tetszik. *Válaszolja amikor Aenae először ejti ki új nevét, amikor már kívül vannak a templomon. Újra szembefordul a lánnyal, hogy megismételhessék a hitvesi csókot, ezúttal már kicsit hosszabban, szenvedélyesebben. Mégsem a pap és az oltár előtt kell megtenni az ilyesmit.*
- Tudom, hogy amiken átmentél... *Kezd bele és látszik, hogy kissé zavarban van, pedig az igric ritkán jön zavarba és még ritkábban esik meg, hogy ne tudja, mit mondjon.*
- Szóval, ha úgy érzed, hogy most már... *Fejével a templom mögött kikandikáló istálló tárt kapuja felé bök félreérthetetlen pillantással. Fiatal életerős férfi, aki épp most házasodott meg. Jó ideje nem élvezhették egymás testét, de bizonytalan, hisz azok után, amiken Aenae átment, nem tudja, kívánja-e még a testi szerelmet. Úgyhogy mielőtt még tovább erőltetné, szeretné kideríteni, hányadán állnak ezzel.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-17 15:31:34
Üzenet elküldve: 2023-02-17 15:31:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Niev nem sok helyen járt még életében, nagyjából csak a városban meg az erdőben. Az erdő szelídebb részén, Mil'Occhasban, ahol felnőtt és vadon legmélyén, ahonnan elűzték a gonoszt. A városból sem látott túl sokat, valószínűleg csak a legrosszabb részeit, a szebbeket pedig csak egy éjjeli tivornyán, amiről nincs is túl sok emléke. A világ egy egészen picike szeletéről mondhatja csak el, hogy járt már ott és a kicsiny szelet kicsinyke szeletéről azt, hogy ismeri. Tulajdonképpen nem is rossz dolog, hogy elmennek valahová, ahol még nem járt.
Niev a tőle megszokott ruganyossággal pattan fel Pycta mögé. Az elf nem láthatja nosztalgikus mosolyát, mikor arra gondol, hogy régebben még előtte ült és saját köpenyével védte. Milyen jó is volt! Anélkül bóbiskolhatott el, hogy a leeséstől kellett tartania, most bezzeg már figyelnie kell ilyesmikre is, pedig milyen jó lenne egy kicsit pihenni.
Mivel aludni nem lehet, így kézenfekvő, hogy nézelődik. Az egész vidék olyan takaros és igazán békés. A legjobb az benne, hogy teljességgel hiányzik a városi zaj, az nagyon zavaró volt Niev számára, hogy akkor sincs teljesen csend, ha csend van. Az erdő sem némul el soha teljesen, de az sosem zavarta a lányt és ezeknek a földeknek is ilyesmi alapzajt képzel.
A városi lármáról való elmélkedését Pycta zavarja meg, mikor rámutat egy párocskára, akik kézenfogva mennek valahova. Niev, bár ezt Pycta nem látja, elfintorodik.*
- Broáf.
*Pycta kezét sem lenne hajlandó már megfogni, hiszen nem kislány már, akkor meg miért jó? A nagyobbik attól tart, hogy a kisebbik elvész?*
- Ez miért jó? Lovuk is van, miért kell akkor andalogni?
*Pár perccel később már el is felejti őket, bámészkodik tovább, ahogyan további takaros és békés földek mellett haladnak el.*
- Milyen munkát adnak nekünk?
Niev a tőle megszokott ruganyossággal pattan fel Pycta mögé. Az elf nem láthatja nosztalgikus mosolyát, mikor arra gondol, hogy régebben még előtte ült és saját köpenyével védte. Milyen jó is volt! Anélkül bóbiskolhatott el, hogy a leeséstől kellett tartania, most bezzeg már figyelnie kell ilyesmikre is, pedig milyen jó lenne egy kicsit pihenni.
Mivel aludni nem lehet, így kézenfekvő, hogy nézelődik. Az egész vidék olyan takaros és igazán békés. A legjobb az benne, hogy teljességgel hiányzik a városi zaj, az nagyon zavaró volt Niev számára, hogy akkor sincs teljesen csend, ha csend van. Az erdő sem némul el soha teljesen, de az sosem zavarta a lányt és ezeknek a földeknek is ilyesmi alapzajt képzel.
A városi lármáról való elmélkedését Pycta zavarja meg, mikor rámutat egy párocskára, akik kézenfogva mennek valahova. Niev, bár ezt Pycta nem látja, elfintorodik.*
- Broáf.
*Pycta kezét sem lenne hajlandó már megfogni, hiszen nem kislány már, akkor meg miért jó? A nagyobbik attól tart, hogy a kisebbik elvész?*
- Ez miért jó? Lovuk is van, miért kell akkor andalogni?
*Pár perccel később már el is felejti őket, bámészkodik tovább, ahogyan további takaros és békés földek mellett haladnak el.*
- Milyen munkát adnak nekünk?
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-17 14:27:14
Üzenet elküldve: 2023-02-17 14:27:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Érdekes, hogy Xauzur megjelenése milyen hatással van az addig bolhás kutyaként morgó vagy nagyokat hallgató Nieveshára. Mintha varázsütésre elrepülnének a gorombaságot okozó fekete fellegek a feje fölül és hirtelen újra kedves és közvetlen kislánnyá válna. Az erdőmélyi elf szótlan örül a pozitív változásnak, de szélesen megmosolyogja az irbisszel játszó lány képét. Xauzur sosem támadt a lányra, még akkor sem, amikor gyermekként a hátán lovagolt és a bundáját tépte. Valószínűleg az életét adná a lányért, ahogy maga a csuhátlan csuhás is.
Jobbját nyújtja és egy lendülettel felülteti maga mögé Nievet. Nem túl kényelmes, de legalább gyorsabban odaérnek. Jobb, mint gyalogolni.*
- Aranyszínűt. *Válaszolja kezébe véve a kantárt, hogy elindítsa Éjvihart az ösvényen a szántóföldek felé. Halvány mosolyát elrejti a fejére húzott csuklya.
A takarosan rendben tartott földek közé érve, a még téli álmában szendergő, de már ébredező szántókat fürkészve kellemes nyugalom szállja meg. Mögötte ül Nievesha, mellettük el-eltűnik a bokrok között Xauzur, a frászt hozva pár fácánra és őzre. Minden olyan békés. Tapasztalatból tudja, hogy nem sokáig lesz így, ám ennek tudatában csendben kiélvezi minden pillanatát.
A távolban felsejlő falvak sziluettjét figyeli, a földeken dolgozó embereket, a földúton az egyik falu felé tartó kettős messzi képét, akik kéz a kézben vezetik lovaikat talán épp a kápolna felé. Egykor neki is hasonlóan békés élete lehetett volna, de más utat választott. Talán nem is választott, erre szánták. Irigyli a párost, de tudja, hogy csak innen nézve békés és nyugalmas az életük, bizonyosan megharcolnak a saját démonaikkal. Kisebbel-nagyobbal. Ha Niev nem látná őket, feléjük mutat, hogy láthassa ő is a megkapó képet, a szántók között boldogan sétáló kettőst.
Innen már nincsenek messze a tharg birtokok, azon túl pedig ott az erőd. Talán ennyi nyugalom járt ki most nekik, de ezért is hálás a Fákban Lakónak.*
Jobbját nyújtja és egy lendülettel felülteti maga mögé Nievet. Nem túl kényelmes, de legalább gyorsabban odaérnek. Jobb, mint gyalogolni.*
- Aranyszínűt. *Válaszolja kezébe véve a kantárt, hogy elindítsa Éjvihart az ösvényen a szántóföldek felé. Halvány mosolyát elrejti a fejére húzott csuklya.
A takarosan rendben tartott földek közé érve, a még téli álmában szendergő, de már ébredező szántókat fürkészve kellemes nyugalom szállja meg. Mögötte ül Nievesha, mellettük el-eltűnik a bokrok között Xauzur, a frászt hozva pár fácánra és őzre. Minden olyan békés. Tapasztalatból tudja, hogy nem sokáig lesz így, ám ennek tudatában csendben kiélvezi minden pillanatát.
A távolban felsejlő falvak sziluettjét figyeli, a földeken dolgozó embereket, a földúton az egyik falu felé tartó kettős messzi képét, akik kéz a kézben vezetik lovaikat talán épp a kápolna felé. Egykor neki is hasonlóan békés élete lehetett volna, de más utat választott. Talán nem is választott, erre szánták. Irigyli a párost, de tudja, hogy csak innen nézve békés és nyugalmas az életük, bizonyosan megharcolnak a saját démonaikkal. Kisebbel-nagyobbal. Ha Niev nem látná őket, feléjük mutat, hogy láthassa ő is a megkapó képet, a szántók között boldogan sétáló kettőst.
Innen már nincsenek messze a tharg birtokok, azon túl pedig ott az erőd. Talán ennyi nyugalom járt ki most nekik, de ezért is hálás a Fákban Lakónak.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-17 11:55:55
Üzenet elküldve: 2023-02-17 11:55:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*A pettyes farú kanca egyre többet makrancoskodott már, talán ezért is jó, hogy kicsit leszáll a hátáról. Mindkettejüknek jobb így, de Cha'yss lovának is, mert a kanca újabban van olyan vérmes, hogy rárúgjon másokra, a vezetékló szíját is hosszabbra kellett engedni, hogy ne érje el.
Jó így sétálni, igazából nem is szeretné, ha elérnének a templomig, bár nem azért, mert elodázná az esküvőt, hanem azért, mert így most tökéletesen érzi magát. Az idő is kellemes, az évszakhoz képest még meleg is van, az út sem saras, hogy bokáig süllyedjenek. Gyakrabban kéne sétálniuk, csak úgy a séta kedvéért, fel is veti az ötletet Meg azt is, hogy majd a nyáron, vagy még tavasszal visszajönne ide, hogy lerajzolja a helyet. A rajzolásról eszébe jut, hogy jó lenne egy zug, ahol úgy alkothatna, hogy senki nem zavarja meg percenként valami lényegtelen dologgal. Míg kifejti a “műterem”-ről alkotott elképzelését Cha'yssnak, addig oda is érnek a kápolnához.
Odakint kikötik a lovakat, belépve Cha'yss karjába kapaszkodik, körül alig néz, pillantása leginkább a férfin függ, látszik rajta, hogy odavan a másikért. Párosukról amúgy is süt, hogy szeretik egymást, bár a helyiek körében okot adhat némi spekulációra ez a gyors esküvő, amiért két idegen - akik ráadásul jómódúnak is látszanak - egy messziről is jól látható összeget fizet ki a helyi papnak.
Aenae nem igazán figyel arra, amit a pap mond, de járt már esküvőn életében, így tudja, hogy nagyjából miről beszél. Cha'ysst nézi. Szinte hallani, ahogyan kalapál a szíve, mikor a férfi igent mond, akkor még hangosabbat dobban.*
- Igen, akarom.
*Hangja halk, de mégis határozott, azok hallják, akiknek hallaniuk kell, közönségük meg amúgy sincsen. Ezen a ponton már kicsit feszült, de csak a várakozás miatt, hogy még a papot kell hallgassa ahelyett, hogy Cha'yss nyakába csimpaszkodva csókolná. Aztán már csókolhatja, immáron a férjét, és csókolja is. Kicsit tán szemérmetlenebbül, mint azt egy templomban szokás lenne, de hát friss és boldog házasok, ki nézne rájuk sandán? Amúgy meg igazán szemérmetlen akkor lenne, ha a lábait is a dereka köré fonná, de ilyesmit nem tesz, viszont nehezen szakad el tőle, pedig meg kell tenni, ha nem akarnak itt maradni. Márpedig nyilván nem akarnak.*
- Kagaenae Caldorcor.
*Ízlelgeti már azután, hogy elbúcsúztak a paptól és hallótávolságon kívülre kerültek tőle.*
- Mennyivel jobban hangzik!
*A pettyes farú kanca egyre többet makrancoskodott már, talán ezért is jó, hogy kicsit leszáll a hátáról. Mindkettejüknek jobb így, de Cha'yss lovának is, mert a kanca újabban van olyan vérmes, hogy rárúgjon másokra, a vezetékló szíját is hosszabbra kellett engedni, hogy ne érje el.
Jó így sétálni, igazából nem is szeretné, ha elérnének a templomig, bár nem azért, mert elodázná az esküvőt, hanem azért, mert így most tökéletesen érzi magát. Az idő is kellemes, az évszakhoz képest még meleg is van, az út sem saras, hogy bokáig süllyedjenek. Gyakrabban kéne sétálniuk, csak úgy a séta kedvéért, fel is veti az ötletet Meg azt is, hogy majd a nyáron, vagy még tavasszal visszajönne ide, hogy lerajzolja a helyet. A rajzolásról eszébe jut, hogy jó lenne egy zug, ahol úgy alkothatna, hogy senki nem zavarja meg percenként valami lényegtelen dologgal. Míg kifejti a “műterem”-ről alkotott elképzelését Cha'yssnak, addig oda is érnek a kápolnához.
Odakint kikötik a lovakat, belépve Cha'yss karjába kapaszkodik, körül alig néz, pillantása leginkább a férfin függ, látszik rajta, hogy odavan a másikért. Párosukról amúgy is süt, hogy szeretik egymást, bár a helyiek körében okot adhat némi spekulációra ez a gyors esküvő, amiért két idegen - akik ráadásul jómódúnak is látszanak - egy messziről is jól látható összeget fizet ki a helyi papnak.
Aenae nem igazán figyel arra, amit a pap mond, de járt már esküvőn életében, így tudja, hogy nagyjából miről beszél. Cha'ysst nézi. Szinte hallani, ahogyan kalapál a szíve, mikor a férfi igent mond, akkor még hangosabbat dobban.*
- Igen, akarom.
*Hangja halk, de mégis határozott, azok hallják, akiknek hallaniuk kell, közönségük meg amúgy sincsen. Ezen a ponton már kicsit feszült, de csak a várakozás miatt, hogy még a papot kell hallgassa ahelyett, hogy Cha'yss nyakába csimpaszkodva csókolná. Aztán már csókolhatja, immáron a férjét, és csókolja is. Kicsit tán szemérmetlenebbül, mint azt egy templomban szokás lenne, de hát friss és boldog házasok, ki nézne rájuk sandán? Amúgy meg igazán szemérmetlen akkor lenne, ha a lábait is a dereka köré fonná, de ilyesmit nem tesz, viszont nehezen szakad el tőle, pedig meg kell tenni, ha nem akarnak itt maradni. Márpedig nyilván nem akarnak.*
- Kagaenae Caldorcor.
*Ízlelgeti már azután, hogy elbúcsúztak a paptól és hallótávolságon kívülre kerültek tőle.*
- Mennyivel jobban hangzik!
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-17 09:41:19
Üzenet elküldve: 2023-02-17 09:41:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Örül neki, hogy Aenae nem kezd ez szemantikai semmiségeken lovagolni és rámutatni, hogy az igric nem ki-, hanem megismerésről beszélt. Jóízűn felnevet a szakállára vonatkozó válaszon. Valójában őt nem zavarja annyira, de ha kedvesének nem tetszik, minden ellenérzés nélkül vált vissza a korábbi, rövidebb viseletre. Attól eltekintve is, hogy nem tud a lány gondolatairól, miszerint így hasonlít az apjára.
Az őszinte és nyílt kitárulkozás láthatóan meglepi Aenaet. A wegtoreni máskor is könnyedén olvas az emberekben, ám most erre nincs szükség, a heves elpirulás mindennél ékesebben beszél. A látványos zavar őt is arra ösztönzi, hogy lesüsse néhol a tekintetét, kerülve kicsit a topáz szemeket. Érdekes, hogy saját magát is képes zavarba hozni, ha nyíltan beszél az érzéseiről.
Megijed, amikor Aenae felteszi neki a kérdést, semmi direkt nem volt abban, amit tett. Legalábbis nem volt semmi terve, azon kívül, hogy elmondja őszintén, hogy is érez a lány iránt. Némán, közbeszólás nélkül hallgatja a sírásra hajló választ, remélve, hogy ezzel nem riasztotta el a lányt semmitől.*
- Ha tényleg így akarod, akkor tegyük meg. *Válaszolja halkan.
Leszáll a lóról, hogy egymás mellett sétálhassanak kéz a kézben el a faluig, hallgatagon figyel, úgy tűnik, már így is többet mondott, mint kellett volna. Bólint arra, hogy ne mondják el Aenae valós nevét, de a Kagan előtti név is tökéletesen igaz lesz.
A falu kápolnájában aztán kezébe veszi a dolgok irányítását és a rá jellemző határozottsággal fog neki a gyors esküvő leszervezésének. A vadregényes templom egyáltalán nem zavarja, sőt, jobban is örül annak, hogy nem az artheniori templomban kelnek egybe. Bár nincs ellenvetése Eeyr ténykedése ellen, mégis más "véleményen" van az élet valódi okait és értelmét illetően. Az arany, mint sok esetben, most is felgyorsítja az eseményeket és megolajozza az együttműködést a pappal. Még hogy arannyal nem lehet boldogságot venni.
Nem sokkal azután már az oltárnál állva a pap előtt, halvány mosollyal fürkészi Aenae tekintetét, míg a pap szeretetről és hasonló dolgokról beszél. Neki csak az fontos, hogy elvehesse a lányt. Akkor sem javítja ki a papot, amikor elhagyja a rangját és "csupasz" nevét mondja ki, csak őszinte örömmel válaszol.*
- Igen, akarom.
*Amikor aztán kimondja, hogy házastársakká nyilvánítja őket, széles mosoly jelenik meg a sűrű szakáll alatt, talán még a sárga szemek is elfelhősödnek kissé. Valóban, igazán boldognak látszik. Első hitvesi csókjuk is megeshet így az oltár előtt.*
- Megtesszük és hálásan köszönjük, atyám a közbenjárását. Nagyon boldoggá tett minket! *Válaszolja a papnak, amikor a szertartás véget ért és ők megkapják a papírjaikat. Elbúcsúzik és indulhatnak is tovább.*
*Örül neki, hogy Aenae nem kezd ez szemantikai semmiségeken lovagolni és rámutatni, hogy az igric nem ki-, hanem megismerésről beszélt. Jóízűn felnevet a szakállára vonatkozó válaszon. Valójában őt nem zavarja annyira, de ha kedvesének nem tetszik, minden ellenérzés nélkül vált vissza a korábbi, rövidebb viseletre. Attól eltekintve is, hogy nem tud a lány gondolatairól, miszerint így hasonlít az apjára.
Az őszinte és nyílt kitárulkozás láthatóan meglepi Aenaet. A wegtoreni máskor is könnyedén olvas az emberekben, ám most erre nincs szükség, a heves elpirulás mindennél ékesebben beszél. A látványos zavar őt is arra ösztönzi, hogy lesüsse néhol a tekintetét, kerülve kicsit a topáz szemeket. Érdekes, hogy saját magát is képes zavarba hozni, ha nyíltan beszél az érzéseiről.
Megijed, amikor Aenae felteszi neki a kérdést, semmi direkt nem volt abban, amit tett. Legalábbis nem volt semmi terve, azon kívül, hogy elmondja őszintén, hogy is érez a lány iránt. Némán, közbeszólás nélkül hallgatja a sírásra hajló választ, remélve, hogy ezzel nem riasztotta el a lányt semmitől.*
- Ha tényleg így akarod, akkor tegyük meg. *Válaszolja halkan.
Leszáll a lóról, hogy egymás mellett sétálhassanak kéz a kézben el a faluig, hallgatagon figyel, úgy tűnik, már így is többet mondott, mint kellett volna. Bólint arra, hogy ne mondják el Aenae valós nevét, de a Kagan előtti név is tökéletesen igaz lesz.
A falu kápolnájában aztán kezébe veszi a dolgok irányítását és a rá jellemző határozottsággal fog neki a gyors esküvő leszervezésének. A vadregényes templom egyáltalán nem zavarja, sőt, jobban is örül annak, hogy nem az artheniori templomban kelnek egybe. Bár nincs ellenvetése Eeyr ténykedése ellen, mégis más "véleményen" van az élet valódi okait és értelmét illetően. Az arany, mint sok esetben, most is felgyorsítja az eseményeket és megolajozza az együttműködést a pappal. Még hogy arannyal nem lehet boldogságot venni.
Nem sokkal azután már az oltárnál állva a pap előtt, halvány mosollyal fürkészi Aenae tekintetét, míg a pap szeretetről és hasonló dolgokról beszél. Neki csak az fontos, hogy elvehesse a lányt. Akkor sem javítja ki a papot, amikor elhagyja a rangját és "csupasz" nevét mondja ki, csak őszinte örömmel válaszol.*
- Igen, akarom.
*Amikor aztán kimondja, hogy házastársakká nyilvánítja őket, széles mosoly jelenik meg a sűrű szakáll alatt, talán még a sárga szemek is elfelhősödnek kissé. Valóban, igazán boldognak látszik. Első hitvesi csókjuk is megeshet így az oltár előtt.*
- Megtesszük és hálásan köszönjük, atyám a közbenjárását. Nagyon boldoggá tett minket! *Válaszolja a papnak, amikor a szertartás véget ért és ők megkapják a papírjaikat. Elbúcsúzik és indulhatnak is tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2349-2368