Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-22 19:58:06
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Ártatlan, szelíd, de leginkább értetlen tekintettel pillant fel a harcosra, aki érkezik, hogy biztosítsa. Picit várakozik, hátha kiderül miről is kell őt biztosítani, de a férfi nem szól, és nem is tesz semmit. Ő meg csak ücsörög tovább a hideg földön, dideregve, megkötözve, sérülten.
Tekintete fordul vissza a kámzsás és a gnóm felé. Nem igazán tudja mit kellene tennie, mit is tehetne, csak értetlenül követi az eseményeket, egyre biztosabban abban, hogy Rhalkumn bácsi bajban van.
Hogy a kámzsás hisz neki, az megdöbbenti, pedig hazudott, feszengve harapdálja ajkát, mint ki igyekszik visszafojtani kikívánkozó szavait. Pedig rossz így, a kámzsás megbízik benne, és ő becsapja, emiatt máris bűntudata van. De persze, ha bevallja hazudott, azzal a gnómot keveri még nagyobb zűrbe. Tanácstalanul pillant biztosítójára, persze segítséget tőle sem remélhet.*
-Hiszen ugyanazt mondja, amit én.
*Pislog fel zavartan a kámzsásra.*
-Vagyis hát, bőségesen kiegészítve elismételte a véleményem.
*Igyekszik erőt venni magán, és ezúttal egész mondatokkal fogalmazni, hogy ez mennyire is esik nehezére az arcára van írva, látszik zavart, kifejezéseket, érveket kereső tekintetéből, akadozó szavaiból.*
-Szerintem nem hazudik, ne bántsd, jó? És még szükség is lehet rá.
*Ilyenkor bezzeg cserben hagyja az a határozott, belső hang, mely tudja miként kell sebet varrni, és ért a gyógyfüvekhez.
Keresi azért az okokat, melyek menthetnék az idős orvost, hiába, így sírja el magát újból.*
-Én hazudtam. Nem ő. Sajnálom. Nem akartam, nem tudom miért mondtam, nem tudom mi üthetett belém.
*Zokog bűnbánóan, és hadar kétségbeesetten.*
-Én érdemlek büntetést, Rhalkumn bácsi nem.
*Pillant fel bátran, a büntetéstől nem fél, elfogadja, mint az eddigi csapásokat is, de hazudni képtelen.*


2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-22 19:21:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Elveszett lelkek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ephemia és lovasa immár a sor elején, azonban úgy látszik a másik leány még igyekszik tartani magát, legalábbis külső szemlélődő szemével kísérve bizony a helyzet ezt mutatja. Nem biztos, hogy szerencsés dolog, főleg nem ennyi lovassal szemben, s főleg nem olyannal szemben, aki épp most vágott képen mondhatni ok nélkül egy másik nőt. A vezetőnek látszó lovas, ki eddig a csapatra figyelt odakapja fejét a sikkantásra, majd rántva egyet a kantáron közvetlenül Kagaenae oldalára kerül, így már két oldalról is lovasok veszik körbe. Lágyan nyúl ki oldalra, s előbb csak megsimogatja a lány haját, majdnem akár kedvesnek is nevezhető, azonban a további mozdulatok már nem, mert a simítás csupán a kezdet, a folytatásban összefogva haját durván és erőteljesen rántja maga felé, úgy tekerve, hogy közvetlenül az arcába nézzen.*
- Fogd be a pofád, te kurva, úgy nézek ki, mint akinek nem rohadt mindegy, hogy megdöglötök vagy sem? *Sziszegi, majd még mindig a lány haját tartva kuncog fel, s még közelebb húzza arcához, szinte orruk is összeérnek, Kagaenae a kámzsa alatt csupán egy szempárra lehet figyelmes, mely összegyűjti az éjszaka fényeit, s csillogva veri vissza. Lassan kuncogni kezd, lehelete talán némi bor és rum keveréke, a közelsége miatt ez kiválóan érződik.*
- Azonban a tharg asszonyoknak mindig is jó áruk volt a piacon, hát még két ilyen nevesnek, mint ti. *A kuncogás hamarosan már hangosabb és mélyebb nevetéssé válik, majd a társának intve fejével, az átnyúl a túloldalról és átrántja az ölébe a lányt. Hamarosan beérik a csapatot, Kagaenae lovát kantárszáron vezeti a vezér maga mellett, majd aztán átadja az egyik társának.*
- Irány tovább! A folyóhoz! Gerd örökké nem vár bennünket! *Ordítja el magát, majd a csapat kisebb vágtába kezd. A lányokat erőteljesen magukhoz szorítva. A két lovas hogyhogy nem, egymás mellé kerül, így Ephemia és Kagaenae, ha kicsit nyakatekerten is, de látja és hallja a másikat. A lovasok jelenleg az útra figyelnek, s a vezér is elegendőnek látott ennyi beszélgetést, mert nem sokkal ezután előrelovagol az élre.*


2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-22 19:06:40
 ÚJ
>Ewoulbert Nedrenrickge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdőség és a kisebb tisztás után kissé furcsa ez a sok szántóföld. A sok fa itt nagyjából eltűnik és csak pusztaság mindenhol. Talán nem pusztaság, de akkor is, így csak kopárabbnak tűnik neki ez a vidék. Normális, fát nem igazán lát, csak azokat amiket épp azért ültetnek, mert valami fogyasztható termést adnak. De végül is, így is szép ez a vidék, a maga bájaival.*


2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-22 18:13:41
 ÚJ
>Isaldren Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ketten csak jobb//

* A lány úgy dönt, egy időre hagyja a témát, még jókora út áll előttük, de azért reméli, hogy sikerült elültetni a bogarat az anyja fülébe. Amikor azonban szóba kerül a féltett kincs odaadása önkéntelenül is elmosolyodik, a féltett kincset amiről az anyja beszél még a karavánúton odaadta egy magas, barna fiúnak egy tányér levesért és egy félnapi útért a púpos ló hátán cserébe.
A faluban megfogadja a sötételf tanácsát, amíg nem kapnak engedélyt nem nyúl a gyümölcsökhöz, de miután látja, hogy nem ellenkeznek a helyiek, alaposan megtömi a hasát cseresznyével.
Az emberek a kezdeti bizalmatlanság ellenére, kíváncsian gyülekeznek az állítólagos jósnő és papnő körül, mindenki valamiféle áldást vagy jó tanácsot vár a gyümölcsért cserébe*
- Emberek * kezdi Yisil komoly hangon * Az istenek megáldották szorgalmas munkátokat a bőséges terméssel, ti se feledkezzetek el róluk, akik a gyümölcsöseitek és a falutok felett őrködnek. Ha eljön a szüret ideje az utolsó fát hagyjátok érintetlenül áldozatként a gyümölcsfák szellemének, és engedjétek, hogy a vándorok a koldusok és az ég madarai lakjanak jól a termésével, legyetek bőkezűek a rászorulókkal, ahogy az istenek is bőkezűek voltak veletek * fejezi be, majd int az anyjának, hogy menjenek tovább mielőtt a helyiek megrohannák őket a terméssel, beteg állatokkal, szerelmi varázslatokkal kapcsolatos kérdésekkel. Nagyon bájos falu, de nem tervezi, hogy itt telepedjen le füvesasszonyként.*


2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-22 17:22:42
 ÚJ
>Kámorf Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt


//Ketten csak jobb//

-Kémkedni és az első betérő vendégnek oda dobni magunkat két külön dolog. Sokféleképpen meg lehet tudni, ha valamit akarunk. Nem kell rögtön oda adni féltett kincseinket.
De kár is lenne a napnyugtában gyönyörködnünk, ha épp most kel fel!
* Egy legyintéssel elhajtja a témát egyelőre, láthatóan sokkal drasztikusabb módjának tartja bármilyen cél eléréséhez, mint a vörös bárd. De azért örökre el sem veti az ötletet.*
~Ha ennyire ajánlkozik, majd meglátjuk. De kár lenne siettetni.~
* Ahogy beérnek a pár ház közé, megáll Kámorf az egyik kapu előtt és leszáll a lováról.*
-Csak figyeld, hogy lehet könnyen reggelit szerezni! És ne lopj el semmit, amit nem akarnak odaadni!
* Hangja már nem fedő, inkább vidám és láthatóan alig várja, hogy megmutassa az ő tudományát, melyet nem feltétlenül egy bordélyházban szedne fel magára a jól nevelt nő.*
-Jó napot! Hifeti Izura vagyok, a híres kereskedő és kitanult jósnő. Ő itt a lányom, Csalogány Hifeti, messze keletről érkezett haza, ahol papnőnek tanult.
A gyümölcstermesztés érdekelne. Nagyon bőséges cseresznye termést jósoltunk és szeretnénk meggyőződni a saját szemünkkel, valóban ennyire ígéretes-e az idei termés. Körbe vezetne minket?
* Bár elsőre elég gyanakvó pillantással fogadja őket a kiérkező gazda, de nem tud ellenállni neki, hogy ne dicsekedjen el egész éves munkája jutalmával. És a tavaszi napsütésben Kámorf csak ámuldozik a gyönyörű, piros fürtökön.*
-Megkóstolhatjuk? *kérdezi és ahogy a fák között haladnak innen is, onnan is leszed magának pár szemet. És bólint Ysildiának is, hogy nyugodtan fogyasszon. Mire a végére érnek, a hasukra már nem panaszkodhatnak. Mégsem látszik meg igazából a sorok között, hogy komoly kár keletkezett volna.
Fogadott leányára bízza, hogy egy áldást osztó gyors szertartással viszonozzák a kedvességet. És ha minden jól megy, hamarosan tovább is állnak.*



2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-22 15:49:18
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszett lelkek//

*Ephemia szerint a furcsa idegenek nagyon illetlenül viselkednek. Nem elég, hogy belemásznak a személyes szférájukba, még köröznek is körülöttük lovaikkal. Kiváltképp az sem illendő dolog, ahogyan a kérdésére egy jó csattanós pofon a válasz. Ettől meginog öregecske lova hátán, s az ezt követő lökés tökéletesen elég, hogy egy bizonyos másik lovas ölébe kerüljön át.
Nem igazán érti most, hogy mi van. ~Azért remélem, a pömpölője megnőtt ettől a pofontól.~ Merthogy védteleneket megütni igenis férfias és dicséretre méltó dolog szerinte, főleg hogy ő egy második kisember helyett is eszi a szalonnát manapság. Nagyon szeretne még szájalni egyébként és megjegyezni, hogy a kedves ismeretlenekre ráférne némi illemoktatás, hogy neki haza kell érnie minél hamarabb Waldranhoz, hogy amennyiben nem ér haza, a fivérei megint szemre hányják majd neki ezt a felelőtlenségét is, és hogy az állapotából kifolyólag iszonyatosan kell pisilnie... De nem akar még egy pofont kapni. Meg hát ki tudja, lehet szájalás nélkül is kapni fog még ezután.
Aenae-re aggódó tekintettel néz, ugyanis most ő szólal meg. Ujjaival az arcát tapogatja, közben oda akar kiáltani barátnőjének, hogy hallgasson, különben ő kapja a másikat, de nem meri megtenni. Inkább csak csendben gubbaszt az ismeretlen lovas ölében és várja, hogy mi fog történni.*


2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-22 10:00:18
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1545
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszett lelkek//

*Aenae általában meglehetősen pukkancs és kikéri magának, ha belemásznak az intim szférájába, de valahogy egy csapatnyi lovassal nem meri ezt megtenni. Összeszorított foggal állja a rábámuló pillantást, a fogait pedig elsősorban nem azért szorítja össze, hogy ne hagyja el meggondolatlanság a száját, hanem azért, hogy palástolni tudja a félelmét, hogy ez most mennyire sikerül, azt ő nyilván nem tudja megállapítani.
Effy szavaira a válasz csak gúny és egy közéjük nyomakodó lovas. Az elcsattanó pofonra Aenae halkan felsikkant, egyik kezét a szája elé kapja, a másikkal erőtlen mozdulatot tesz Effy felé, akit épp próbálják lelökni a lováról.*
- NE!
*Nem magát félti, illetve magát sokkal kevésbé, mint Effyt, akinek szinte szó nélkül lecsűrtek egy pofont. Nem akarja, hogy barátnőjének baja essen, ráadásul miatta, mert ő rángatta el magával. A kantárszár valamikor régebben már kiesett a kezéből, nem mintha jelenleg számítana, hiszen a lovának nemigen van mozgástere az őket gyűrűbe fogók miatt. Az elsuttogott utasításra fordul csak a férfi felé.*
- Ne bántsátok. Akkor veletek megyek.
*Nem mintha alkupozícióban lenne, sőt lehet most magának is kiharcolja a pofont, de kellőképpen dacos természet ahhoz, hogy csak úgy ne csinálja azt, amit mások mondanak. A kantárszár ugyan már nincs a kezében, de a nyeregkápába azért még kapaszkodik. Két esetben mozdul el onnan, ha a férfi biztosítja arról, hogy Effyt nem bántják, vagy akkor, ha esetleg vele is hasonló módon járnak el, mint barátnőjével. Hogy ez a dac bátorság-e a részéről, vagy ostobaság, nos az nyilván eldől pár pillanaton belül. Azt mondjuk nem érti, hogy miért nem őt ütik Effy helyett, de ezt a kérdést nem is most fogja feltenni, ő, ha nőverő lenne, akkor biztosan a kisebbet kezdené csépelni, az meg egyértelműen ő.*

A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.22 10:49:28


2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-22 08:57:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A Kámzsás tekintete ide-oda jár a résztvevőkön, látható, hogy bizonytalanság és feszültség is környékezi, ez pedig az ilyen fickóknál, mint ez kétséges kimenetellel járhat. Vadul pillant a mozgolódó Iwára és a végletekig természetes és csendes gnómra, láthatóan idegesíti, hogy nem tudja megtörni őt.*
- Biztosítsd már ezt a kurvát!
*Szól ellentétesen az eddig zubbonyát igazgató fickóra, aki meredten bámul rá, majd alkarvédőjét felcsatolva ugrik kissé közelebb a mozgolódó Iwához.*
- De kibaszott okos vagy, baszd meg!
*Förmed rá a gnómra, s még mindig nem tudja eldönteni, mi legyen. Tekintetét le nem veszi róla, ahogy magyaráz.*
- Nem nyitsz te fel semmit!
*Még csak az hiányozna, akkor egy sérülttel több, s már így is eggyel többen vannak, mint kellene.*
- Hazudsz!
*Emeli fel hirtelen ujját a gnómra nézve, a tűz mellett guggolva, lassan vöröslő izzás borítja be a bele tartott tőrét.*
- A hazugságért pedig büntetés jár. Bizony, büntetés jár. Hazudós vagy. Azokat pedig szigorúan meg kell büntetni.
*Bólogat hevesen, s látszik, ha tehetné még nyelvét is kidugná közben buzgóságában.*
- De neki hiszek!
*Mutat hirtelen a gnómról Iwára. A gnóm nem tehet róla, sem kisugárzása, sem alkudozása nem segíti elő magyarázatát, a lány viszont jó. Nagyon jó.*
- A büntetés előtt viszont... ide a cuccal, én csinálom! *Jelenti ki határozottan.* Ti ketten! *Mondja a maradék másik kettőnek.* A gnómot fogjátok le és húzzátok szét a ruháját a mellkasán! *Mondja, s a tőrt egy kis kőnek támasztva a tűzben hagyja.*
- Te pedig, szépségem... fordulj hasra. *Hangján is hallatszik, ahogy elvigyorodik, s miközben a gnóm kezéből kirángatják a gyógyfüveket, földre teperik és hátára szorítják, majd lemeztelenítik a mellkasát.*
- Közben, kedves _Iwa_, ha van még mondanivalód, akkor még most mondd. *Közeledik az edénykével a kezében a lányhoz, egyértelműen a gnómra utalva, megérezve annak turpisságát.*

//Elveszett lelkek//

*Az örvénylő lovascsapat nem áll meg, ha a két lány folyamatosan nézi őket, lassan bele is szédülhet, folytonosan körben és körben és körben, néha hullámalakban, néha saját lovuk orrával böködve a lányokét. A két nő lova egyre idegesebben nyihog, láthatóan nem tetszik nekik ez a fajta játék, már inkább szabadulnának a szituációból. Kagaenae kérdésére nincs válasz, még csak gúnyos kacaj, vagy felhorkanó röhögés sem, pusztán a patadobogás és a felvert por lebegése körülöttük, míg a csapatból lassan egy magasabb figura válik ki, s súrlódik közvetlenül Kagaenae lova mellé. A kámzsa alatti tekintet fel, s alá jár a lányon, míg végül annak tekintetén állapodik meg rezzenéstelenül. Lova felhorkan a felfelé rántástól, amikor hátasa felkapja a fejét Ephemia szavaira, majd hirtelen gyeplőigazítással fordul inkább a lány oldalára, fejével biccentve egyet válla felett, s Kagaenae mellett egy másik lovas veszi át a helyet, míg ez a figura Ephemia oldalára ér. Közben egy lovas a két nő lova közé is befurakodik, így, ha Ephemia a mellé álló másikat figyeli, immár mögötte is egy lovast tudhat. Az örvény lassan megáll, s csak lovak feszült prüszkölése hallik.*
- Rosszat... ha? *Ebben a pillanatban indul meg a kézfej, s egy iszonyat erejű pofont vágva a nő képére, majd nemes egyszerűséggel lökve egyet rajta borítja át a mögé besoroló lovas ölébe, aki nyergen átvetve a nőt azonnal megindul előre, hogy helyét ismét egy másik lovas vegye át.*
- Szállj át! *Hangzik a rövid suttogó utasítás Kagaenaenének, egyértelműen arra utalva, hogy a lovas ölébe forduljon, kissé több lehetőséget adva neki, mint a szerencsétlenül járt másik lánynak, eközben Ephemia lovát kantárszáron elvezetik.*


2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-21 19:53:50
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszett lelkek//
//Kagaenae, Ephemia//

*Nem igazán volt eddig tudatában annak, hogy mennyi lehet most az idő. Annyi bizonyos, hogy hamar reájuk sötétedett már, szinte pár perc leforgása alatt. Igen, neki ilyen rövidke időnek tűnt eddigi kiruccanásuk. Oly sok ideig volt bezárkózva szobájába, hogy időérzékét is valóságosan elveszítette mostanra.*
- Nos, ez nem rossz ötlet. Na de hol?
*Hisz valóban, ha nem szállnak meg sürgősen valahol s inkább megpróbálnak visszalovagolni, koromsötét volna, mire elérnék Amont. Már ha elérnék, hisz ha nem lát semmit az ember lánya, könnyű eltévedni. Már szinte érzi is, hogy hülyeség volt ilyen későn elindulniuk piacolni. ~És nem szóltam Waldrannak, sem a testvéreimnek. Hogy meg fogod te ezt járni, Ephemia!~
Ezen hitében voltaképpen az a tény is megerősíti, hogy a mögöttük eleinte egyre hangosabbá váló patadobogás közelebb érvén hozzájuk egyre lassul. Ez arra a következtetésre juttatja őt, hogy minden bizonnyal ezek a valakik a lovaikkal meg fognak állni a közelükben, vagy épp mellettük. Arra gondol, hogy ez nem jó dolog. Sőt, nagyon nem jó. Ez utóbbira akkor eszmél rá igazán, amikor a kámzsás valakik körülveszik őket.
Ekkor valóságos halálfélelem költözik a szívébe, s ez arcán is meglátszik egy pillanatra. Hanem a következő mély lélegzetvételével úrrá lesz riadalmán, s a megérinthetetlenség álarcát erőlteti magára.*
- Rossz asszonyokat néztetek ki magatoknak.
*Persze a helyzet így könnyen komikussá válhat, hogyha kiderül, hogy csak például eltévedt vándorokról van szó, kik egyszerűen útbaigazítást szeretnének. Maga sem tudja, mennyivel lesz jobb ezzel a fenyegető hanghordozással. Azért még kíváncsiskodik, ahogy azt ilyen helyzetben az Elátkozott Csillagzat Alatt Született Aquista-házi Ephemiának, Aldo d'Aquista lányának, a Favágókkal Hálónak, a Vashegy Fekete Özvegyének illik, ki egyértelműen túl bölcs és tévedhetetlen az e világi léthez. Talán épp ezért érte most őt utol a vég. Répakúrára fogott csatakancákat megszégyenítő hevességgel tódulnak belőle a kérdései.*
- Mondjátok, kik vagytok? Mit akartok?


2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-21 13:06:28
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda rápillant a férfi sebesülésére, és megvonja a vállát. Bővebben is kifejti azt, amit Zia már kimondott. *
- Ez már varrasodik, és nincs nyoma fertőzésnek. Ha azt akarja, akkor felnyithatom újra a sebet, de csak nagyobb az esélye a fertőzésnek, mert nincs lehetőségem rendesen kitisztítani. Ha házban lennénk, és meglennének az eszközeim, akkor még érthető kérés is lenne, de itt egy tábortűz mellett csak növelem vele a kockázatot. Hagyni kellene, hogy gyógyuljon, és csak akkor foglalkozni vele, ha zsibbadó fájdalom sugárzik belőle, vagy láz és fáradtság kíséri a gyógyulását. * Felnéz a Kámzsásra, hogy ezek után is azt akarja-e, hogy nyissa fel. * Ha fel kell nyitnom, akkor szükségem lesz egy éles késre. Újra végig kell vágjam a karját. Egyébként pedig, ha nem ért a növényekhez, akkor ne okoskodjon. A kamillából is főzünk gyógyító hatású teát, ami nem csak szájon át, de bőrre téve is segíti a gyógyulási folyamatokat. Számtalan olyan növény van, ami külső és belső használatra is alkalmas. Ha lett volna időm rá, és rendes készletem, akkor természetesen rendes kenőcsöt készítettem volna, amit nem tudna megenni, mert a szívódást segítő alapanyagok nem használnak. Én se szólok bele abba, hogy akit kivisznek a ház mögé elföldelni, az órákkal később még mindig sétál, és az egyik embere vegzálja, és fenyegeti, hogy örökké az ellenségévé tette. Biztos, hogy maguknak is okuk van erre, ami a laikus számára nem egyértelmű, mert én csak azt látom, hogy addig használnak, amíg hasznukra vagyok, úgyhogy nem értem, hogy mi értelme a fenyegetőzésnek. Egy halott embert nem fog megrendíteni a halál gondolata. Jobb lenne, ha mindenki arra koncentrálna, amihez ért. Én, szerény személyem például a gyógyításhoz. Úgyhogy fiam, ha nem akarod átvenni a szerepem, és ellátni a lányt, hogy ne dögöljön meg az út mentén, akkor ne zavarj.


2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:47:57
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Már az ülés is erős szédülést okoz, felállni, közelebb menni nem fog, nem is tehetné gúzsba kötött lábakkal. Szótlanul figyeli az eseményeket, hallgatja az elhangzó szavakat, tekintetét álmosan, kótyagosan hordozva egyik jelenlévőről a másikra. Érdeklődésnek halovány nyoma sem látszik rajta, most még a kámzsáson sem időzik tovább pillantása a szükségesnél, vagyis azoknál a pillanatoknál mikor beszél, hozzá szól. Mindeközben kínjai mit sem csökkentek, remegve didergeti a hideg, a fájdalom, a kimerültség, feje még mindig zúg az ütésektől, egyetlen forró dolog ezen világban sebes háta, és vére, mely lassan csörgedezik rajta.
Hogy Rhalkumn bácsit nem engedik a közelébe nem viseli meg túlzottan, az pedig fel sem merül kába elméjében, hogy miért gondolnak felőle ártó szándékot, miért akarja a kámzsás sebeit kezelni, ha úgyis megöli hamarosan.
Annál a résznél, hogy fogva tartójuk nem tanulta a gyógyfüvek ismeretét, ennek ellenére van benne, bennük bizonyos fajta ösztön ismét élesen nyíllal a fájdalom fejébe, fintorog egy rövidet, majd halkan, monoton, érzelemmentes súlyozatlansággal osztja meg fogalma sincs honnan szerzett ismereteit.*
-Két fajta növény, az egyik a lázat csillapítja, és erősíti a szervezetet, azt kell rágni, a másik tisztítja a sebet, és csökkenti a vérzést.
*Nem is pillant a gnómra, inkább a másik harcos sebét vizsgálja.*
-Rajta nem fog segíteni. Nincs min.
*Nem is olyan régen, valami ismeretlen fickó bölcsen azt mondta, aki hibázik, az pedig el van kárhozva. Ez most ismét olyan élesen hasít elméjébe, mintha csak hallaná, mintha minden ezt visszhangozná figyelmeztetőül. Szédül meg erősebben, meg kell támaszkodjon a földön pár levegővétel erejéig, hogy újra összeszedje magát. Azt a kedves, ártatlan, naiv önmagát, kit Iwaanak hívnak.*


2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-20 13:28:08
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1545
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszett lelkek//
//Kagaenae, Ephemia//

*Aenae igazából nem volt arra kíváncsi, hogy Effy hált-e a bácsikájával, arról sem igen akar tudni, hogy az apjával hált-e. Persze nyilván megtette, másként hogy is kerülhetett volna egy gyerek a hasába? Kirázza a hideg ettől. Persze felnőtt ember már - nagyjából -, nem kellene, hogy ilyen természetes dolgokon fenn akadjon, de mégis az apjáról és a barátnőjéről van szó, ettől pedig kirázza a hideg.*
- Asszem, hogy ideje lenne szállás után néznünk.
*Az éjszaka jóval gyorsabban közeledik, mint arra Aenae számított, illetve bőven benne volt ebben az is, hogy végtelenül elbambult, a saját nyomorán rágódott és a gondolataiba mélyedt. Arra eszmél, hogy tényleg sötét van és a közeledő paták zajára. Ez utóbbira annyi a reakciója, hogy kihúzódna az út szélére, hogy elengedje a csapatot maguk mellett, de azok mégsem hagyják ezt, mert egy pillanattal később már azon kapja magát, hogy lova Effy lovához szorul, a lába pedig beékelődik a két állat teste közé, emiatt megsajdul a térde, és biztosra veszi, hogy Effy sem járt jobban. Barátnőjére néz, majd a körülöttük örvénynek tűnő lovasokra. Nem mondhatni, hogy ne rémülne halálra, bár nagyjából abban a biztos tudatban van, hogy még a tharg birtokon lehetnek, ott meg csak nem eshet bántódása. A sötétben persze nehéz ezt meghatározni, próbál a gyér megvilágításban, átnézve a körülöttük körözők fölött észrevenni egy határkövet, vagy bármi támpontot, amiből tudhatja, hogy hol is vannak. Ilyet persze nem talál, helyette csak őket bámuló szemeket. Meglehetős pánikban van, remegő kézzel tartja a gyeplőt, lova meg egyből megérzi az idegességét és menetrendszerűen táncolni kezd alatta, már amennyi helye van erre, ezzel még jobban beszorítva a térdét Effy lova és maga közé.*
- Utunkra engednétek?
*Hangja halk és a legkevésbé sem határozott, Effyre pillant, tőle vár valamit, bár maga sem tudja, hogy pontosan mit.*


2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-20 11:04:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Elveszett lelkek//
//Kagaenae, Ephemia//

*Keskeny erdősáv az út mentén, s a porlepte éjszaka hamar rátalál a két elveszett leányra, a szántóföldek melletti poros úton. Csendje mindent beborít, s a szállás után nézelődők hamar teljes sötétségben találhatják magukat. A holdak nem világítanak, fekete fellegek takarják az égboltot, csak olykor csillan fel a remény, mikor a felhők közti hajszálvékony résen kikandikáló csillagszemek megmutatják arcukat. Nem mosolyog egyik sem. A két nő beszélgetését meg egyelőre semmi sem, a lovak lába alatt felszökő porszemek, a szántóföldön kúszó miazmatikus pára, a néha fák ágairól felszökkenő éjszakai ragadozók néma szárnycsapása, kellemesen elegyedik a lassan szívükbe kúszó félelemmel. Persze, ez lehet nem így van, ennek csak ők a megmondhatója, mert hirtelen távoli patadobogás hangzik fel, mely közeledni látszik. Nem haladnak gyorsan, ellenben attól biztosan gyorsabban, ahogyan jelenleg ők haladnak. Számtalan lábak hangját hallhatják, majd, ha a hátuk mögé néznek, hirtelen fekete csapat tűnik fel, csak oldalukra fűzött pengéjükön csillan meg olykor a fény, mely tört, szürke és üres. Hamarosan lábaik alatt is tapasztalhatják a változást, a két ló meglepetten kapja fel a fejét, s ijedten horkan fel, mintha valami veszélyt éreznének. Mintha közeledő farkas falka venné őket körbe lassan, de biztosan. A sötét éjszaka kellemes cseveje, egy pillanat alatt vált át borzalommá, mikor a csapat egy szempillantás alatt beéri őket, de egy hang sem hangzik fel. Lovaik az ő lovaikhoz érnek, s komótos mozdulatokkal lökik őket egyre közelebb egymáshoz a lovak testével, folyamatosan, megállás nélkül körözve a két lány körül, mindeközben számtalan szempár szegeződik rájuk, kámzsa alól, rezzenéstelenül.*

//A múlt homálya//

*A csapat újra összeáll, s a Kámzsás hidegen figyeli a történteket. Immár nem reagálnak semmire, csupán összeszokott izomként mozognak, biztosítva a lányt, a gnómot, s figyelve annak ténykedését. A gnóm kérésére a Kámzsás némán bólint, mire Friz egy laposabb követ kerít elő valahonnan. Szótlan nézik végig, amint a növényeket pépes állagúra nyomorítja. Hideg tekintetek figyelik Iwát, amint feltornássza magát ülő helyzetbe, majd mikor a gnóm szól a lánynak, a Kámzsás hirtelen szólal meg halkan.*
- Nem. Előbb őt! *Mutat az eddig háttérben munkálkodó, tábortűzre figyelő őrre, aki meglepetten néz fel.*
- A sebedet. Mutasd neki! *Mire a férfi feláll, s alkarjáról előbb kicsatolva leveti az alkarvédőt, majd felhúzza a kabátujjat. Könnyen megoldhatja, mert nem egész alakos bőrvért takarja testét. Jobb alkarján hosszanti vágás húzódik felfelé, mely alig kezdett hegesedni.*
- Nem hajtotta végre elsőre, amit kértem. *Vonja meg a Kámzsás a vállát.* De kár lenne veszni hagyni egy ilyen kiváló katonát. *Kuncog fel halkan, majd a férfi a gnómhoz sétál.*
- Kend be neki, aztán várunk. Egyébiránt teljesen hülyének nézel, hogy a kenőcsöt szájon át akarod beleadni, öreg? *Hidegen cseng a hangja, mindeközben, ha Iwa közelebb lépett egy intésére állítják meg. Immár elérhetetlen távolságban marad, a gnómra pedig várakozóan tekintenek.*
- Kend be, aztán várunk. Hosszú még az út, szegény Iwa megsérült, pihennie kell. *Azonnal öblös hahotába kezd.* Van egy olyan sejtésem, hogy után neked is, öreg. *Húzza elő tőrét laza mozdulattal, s a tűz mellé guggol, majd hegyét beletartja.*
- Tudod, sokat tanultam, de a gyógynövények ismerete sajnos kimaradt. *Csóválja fejét a tűz lángjaiba nézve.* Ellenben vannak bizonyos érzéseim. *Magyarázza hirtelen hevesen gesztikulálva.* Tudod... ez nem is érzés, inkább csupán egyfajta ösztön bizonyos dolgokra. Benned is megvan. *Pillant hirtelen Iwára.*
- Kezd is már ébredezni, de kell még idő, ráadásul a tea csak a hatást segítette elő, hogy elméd elviselje a változást. Valóban gyógyír volt, ebben az öreg nem tévedett. Viszont az emlékeidet visszaadni csak egy ember képes, ha ember egyáltalán. *Ismét felkuncog, miközben a kés hegye lassan kezd piroslani.* Hozzá megyünk, Ziana, hozzá megyünk. Most pedig kend be és várunk. *Csattan fel a hangja ismét a gnómhoz szólva.*


2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-20 08:52:28
 ÚJ
>Lastar Harg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//A kandalló melege //
// Zárás //

*Miután Lastar már óráknak tűnő percek óta csépeli a lényt, az egyszer csak úgy tűnik, már nem jelent veszélyt. Még mozog egy kicsit, mint a döglött disznó mikor perzselik, de látszik rajta, hogy ebben már nincs élet.*
-Na végre! A kurva anyádat! *Azzal körbenéz, hogy látja-e valaki, de mivel az elf éppen a halálán van, a többiek meg kint harcolnak, úgy dönt, hogy ezzel nem fog tekintélyéből veszteni, tehát egy jó nagyot kiköp a szörnyetegre, cseppet sem úrias, elegáns ork módjára, de talán ennyit megbocsáthat magának Lastar. Azután megrázza magát, egy zsebkendővel letörli kezéről a masszát, ami óhatatlan is ráfolyt a kezére, majd papírt és szénceruzát vesz elő az erszényéből, amire kerek betűkkel ráírja: „Elvittem az elfet mert majdnem meghal már. Lastar” Ezután egy nagyobb csontot kirángat a lényből, mint valami szuvenírt és ha talál egy kulacsot vagy üveget vagy valamit, akkor a masszából is tesz el, de ha nincs ilyen, akkor marad csak a csontnál. Ezt övébe tűzi fegyverei mellé. Az elfet pedig finoman felveszi karjaiba, annak lovához megy, hogy minél előbb ellovagolhasson a városba vele és meggyógyíttathassa ezt a törékeny kis lényt.* ~Én ennyitől még biztos nem feküdtem volna ki! Hihetetlenek ezek a madárcsontúak!~



2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:42:38
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

- Persze, miért ne? Aludtam már istállóban.
*Ő ezt mindenesetre nem gondolja komolyan, s eszébe nem jut, hogy barátnője esetleg igen. Egyébiránt most sem hazudik, hisz miután elhagyta Artheniort, legelső éjszakáját egy földműves házaspár istállójában töltötte. Vevő volna most erre az ötletre, ha nem volna ott Waldran meg a fivérei, akiknek utána el kellene számolnia erről, meg amúgy sem akar nekik több bolondsággal fejfájást okozni. Egyelőre.*
- Megcsókolt?
*Nem érti, miért lepődik meg már megint. Hogy mikről le nem maradt!*
- Nem találkoztam még Pyctával, de ha te mondod, elhiszem.
*Olyan szerelmi sokszögek vannak itt, már nem is tartja számon inkább, csak megmosolyogja.*
- Szerintem nem verte meg. Miattad nem.
*Vagy de, ki tudja. Ő is csak tippel. Mellesleg Effi figyelmét sem kerüli el, hogy már megint nem szólt a távozásáról és hogy a napszállta is rohamosan közeledik. ~Ugyan, csak hazaérünk addig!~ Aztán több gondolatot nem is pazarol erre, szokás szerint, felelőtlenül.*
- Nem csak veled, de Waldrannal sem beszéltem szinte, mióta megkérte a kezem. Nem akartam senkivel sem beszélni. Waldrant tényleg nem akartam megbántani azzal, hogy elutasító voltam, de szükségem volt a magányra. És nem, nem háltam még vele, ha erre gondolsz.
*Vigyorog barátnőjére, mint egy bárgyú tejbetök. Persze nagyon jól tudja, hogy annak is előbb avagy utóbb el fog jönni az ideje.*


2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:36:08
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda feljajdul, és a földre érkezés után összehúzza magát egész apróra. Kezét a fejére szorítja, lüktet, olyan, mintha agyalapi törése lenne. Vagy koponyalapi, már azt se tudja, hogy minek az alapján töri és üti meg a fegyver. A rúgás olyan, mintha az egész testébe elsugározná a fájdalmat, ismét nyög az öreg férfi, szemébe könny szökik, de továbbra se mozdul, egészen addig, amíg fel nem szedik a földről. Akkor engedelmesen, és némán indul tovább, nem törődve a súgással. *
- Nem leszel sokáig az, úgyis megöltök hamarosan. * Jegyzi meg, és céltudatosan megy Ziához, amennyiben engedik. Ott előveszi a hozott növényeket, és körbe néz. *
- Szükségem lenne egy keményebb tárgyra, és egy edényre, vagy legalább sík felületre. Össze kell nyomkodjam és dolgozzam, hogy kenőcsöt készíthessek. * Magyarázza, és ha kap ilyet, akkor neki is lát a dolognak, ha nem, akkor kénytelen a saját tenyerében dolgozni. Nem nagyon fél a következményektől, ebben az esetben ököllel ütögeti a tenyerét, hogy jól szétnyomkodja a leveleket, de persze ez közel sem olyan hatékony, mintha mozsár, vagy ahhoz fogható eszközök állnának a rendelkezésére. Persze a pengevirágot ez esetben sem a tenyerében nyomkodja, csak a halálos yrtasynt. *
- Gyere ide, Iwa. * Kéri a lányt, ha már eléggé péppé nyomkodta a növényt, és elkezdi bekenni a hátán a nem olyan mély sebeket, miközben egy marékkal oda is nyújt a lánynak. * Egyél belőle, jót fog tenni.
* Szelíden, és kedvesen kéri. Amennyiben még mindig nem szóltak rá, úgy a pengevirágot is elkezdi széttépni középen, hogy kinyomhatja belőle a levet, ezt pedig a mélyebb sebekre igyekszik rákenni. *


2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:26:38
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Feltehetően mindketten azt hisznek, amit csak akarnak, és feltehetően ez a másikat a legkevésbé sem érdekli. A különbség pusztán annyi, hogy Iwaa nem is próbálja győzködni a férfit, és valóban szemernyi érdeklődést sem mutat az elhangzottak irányába. Holott azért ezernyi kérdést felvetne a felületesen megosztott történet, kezdve attól, hogy miért szólítja őt Zianának, hadnagynak, ugyan kinek, kiknek állna érdekében, hogy nagyapjának higgyen valakit, aki nem az, kinek, és miért érné meg az erőfeszítés, hogy hihetővé tegyen egy ilyen hazugságot a lány számára, mégis mit csinált, csinálhatott vele, amiről a másiknak Iwaa szerint fogalma sincs? És így tovább, akár két ilyen szörnyű fagyos estét is meglehetne tölteni a kérdésekkel.
Épp csak Iwaa nem akar válaszokat, nem akar ő már semmit, csak hogy egyszer s mindenkorra véget érjen ez az éjszaka, s ne virradjon soha újabb nappal.
Hallgatja a kámzsást mégis, mert mi mást tehetne, felfogja minden egyes szavát, ám nem hisz bennük, így a reakció is elmarad azokra újfent.
A hangszín, a kedves zsongás megnyugtatja, könnyei is elapadnak végre, bólint a kérésre, majd úgy fog tenni, majd próbál a hibákból, és a kárhozatból kiindulni. Mindabban a reményei szerint röpke időben, mi még életéből hátra lehet. Nem azért, mert igazán bölcsnek érezné a tanácsot, és nem is azért, mert az jelentőséggel lehetne még bármire, pusztán csak azért, mert a kámzsás ezt kérte, és nehéz, majdhogynem lehetetlen neki nemet mondani.
Ha elképzelné a Halált, pont ilyen csontvázszerű arccal tenné, a látvány így is meglepi, elborzasztja, majd vált ki belőle nyomban részvétet, és könnyesedik el újból tekintete. Röpke pillanat az egész, és komorodik el arca, valahonnan furcsa gondolatok nyomakodnak elő, nincsen bennük érzelem, idegenül gyakorlatiasak, praktikusak, válogatás nélkül arra irányulnak miként kell kezelni egy ilyen sebet, milyen szerekkel előzhetőek meg a fertőzések, hogyan könnyíthető ezen állapot. Mindez érkezik egy gyorsan múló görcsös nyilallással, és tűnik tova a következő szívdobbanással.
Az ígéretre újra szelíd, sajnálkozó, és immár határtalanul hálás valója pislog fel a kámzsásra.*
-Köszönöm.
*Súgja halkan, majd szisszen fel élesen a fájdalomra csuklójában, mit a férfi szorítása okoz, nem vergődik ez ellen sem, hiszen mindahhoz képest, amit a férfitől vár ez csekélyke kín lehet, és csak újabb bizonyossága annak, a kámzsásnak van ereje véghezvinni ígéretét.
Szinte már boldog elégedettséggel pillant a távozóra, és hunyja le fáradtan, kimerülten szemeit.
Sokáig így sem maradhat, éles szóváltás ragadja vissza ebbe a szörnyű valóságba.*
-Rhalkumn bácsi.
*Motyogja csak magának, beazonosítva az egyik résztvevőt, és mozdul meg végre. Vagyis mozdulna, de hátába hasít ismét a fájdalom. Apró nyögéssel igyekszik uralni, nagy levegőt véve gyűjt erőt, és fogát csikorgatva tornázza magát ülőhelyzetbe. Összekötözött kezeivel igyekszik tartani a széttépázott hálóinget mellkasa előtt, és próbál nem pusztán arra figyelni, hogy a mozdulattól sebes háta még inkább ég, vére még jobban csordogál.
Tekintetét értetlenül hordozza végig a jelenlévőkön, csak most eszmél, hogy rajta, a kámzsáson, és a mérhetetlen kínon létezik még más is.*


2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 14:51:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Hideg az este. Felfelé nézve a fák még leveletlen ágai akárha sötét és fekete karoknak tűnnének, mik le akarnák tépni az égboltról a csillagokat. A tábortűz pattogó hangjaiba immár Iwa és a Kámzsás majdhogynem csendes és baráti beszélgetése vegyül. Mintha a halál játszana legújabb kiszemeltjével, persze ez csak Iwa képzeletében van így. A holdak már régen fenn járnak, valahol a fellegek mögött bujdosva, arcukat nem mutatják, talán sok a szégyellnivalójuk. Kuvik rikkant fel egy közeli fán, majd két szárnylendítéssel rugaszkodik el, hogy belerepüljön a mélységbe. Vadászni jár, az éjszaka az övé.*
- Higgy, amit akarsz hadnagy, pont nem érdekel. *Legyint a Kámzsás, majd miután már tőrét elteszi, egy fűszálat vesz kézbe, s azt kezdi hanyagul forgatni ujjai között. Tekintetét olykor a lány arcára fordítja, de reakció nem sok, annyi sem érkezik tőle.*
- Nem a nagyapád volt. Csak azt akarták, hogy azt hidd. *Vonja meg ismét vállát egykedvűen, mintha fárasztaná a magyarázás, a beszélgetést mégsem lenne kedve abbahagyni.* Amúgy meg, ha tudnád az öreg mit csinált veled, nem nyilatkoznál ily szeretettel róla. Nem volt ám mindig ilyen. *Kuncog fel.* Gonoszabb volt, mint a legnagyobb gonosz. *Sóhajt fel, s mesélni kezd, hangja lágyan száll az éjben.* Aztán megöregedett, mint egyszer mindnyájan. A keze meg-megremegett, a farka nem állt fel, egyre többet hibázott. Aki hibázik, az pedig el van kárhozva, Ziana. Próbálj ebből kiindulni, kedvesem!
*Fordul vissza, s kámzsáját alul egy mozdulattal orráig felhúzva villant egy kedves mosolyt a lányra. Állától felfelé induló vágás alsó ajkát szinte teljesen lemetszette, szinte egyébként viszonylag ápolt alsó fogsorának gyökerei is kilátszanak. Egy újabb rántás, s a kámzsa visszakerül. Azonban kényelmesen elhelyezkedik, lefekszik a lány mellé felé fordulva, bal kezével feltámasztva fejét, jobbját tőrén nyugtatva.*
- Meg foglak ölni hadnagy... de még nem jött el az ideje. Ígérem, igen, megígérem. De előtte még szembesülnöd kell tetteiddel. *A fekete kesztyűs kéz, mintha felismerné az ingert, s szelíden fonódik a lány gúzsba kötött övére... azt szép lassan erősödik a szorítás, míg végül már szinte foga ropog bele az erőlködésbe.*
- Megígérem, hadnagy! *Sziszegi feszülő fogai között a szavakat, majd hanyag mozdulattal löki arrébb magát, s feláll. A távolban közeledő párosra figyel fel, kiknek hangja már messziről hallatszik.*

- Az anyád picsáját, te vén szar! *Lendül a fegyver, s Friz azzal vágja tarkón a vénembert, lehetőség szerint úgy, hogy elhasaljon a fűben.* A nagy pofádba fogok belelépni, abba baz' meg! *Rúg egyet lendületesen indulatból az öregbe.*
- Te meg mi a faszt csinálsz? *Harsan fel a Kámzsás, mire a tűznél őrködők is felugranak.*
- Ugatott, főnök!
- Leszarom, hogy ugatott, még dolga van, na szedd fel a földről és hozd a tűz mellé. Ha meghalt, te is meghalsz! *Mutat kesztyűs kezével Frizre, aki igyekszik felszedni a földről a minden bizonnyal eleső vénembert.*
- Lett egy halálos ellenséged, papa! *Suttogja a fülébe, miközben felrángatja és odacitálja a tűzhöz.*
- Adj neki vizet, készítse el a gyógyírt, vagy mit. *Szól a kámzsás, majd idegesen dörgöli meg tarkóját.* Egy biztosítsa a lányt velem, kettő a gnómot. *Hangzik el a parancs.*


2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 12:17:05
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

- Fiam, mégis mit forralnék? * Csóválja a fejét Vasborda, és továbbra is higgadtan néz a másikra. * Mégis mi értelme lenne bármivel próbálkoznom? Csak a lány szenvedését akarom enyhíteni. Én már úgyis halott vagyok, de ő még túlélheti.
* Halkan beszél, de nem azért, mert félne, hogy bárki hallja, egyszerűen nem érzi úgy, hogy a helyzet súlya megalapozná a hangosabb beszédet. Ahogy megvannak, engedelmesen indul vissza a hevenyészett tábor felé. *
- Fiam, ha hátra lenne kötve a kezed, és be lenne kötve a szemed, akkor is elbánnál velem. Ne félj már, nem tesz jót az imázsodnak. * Megcsóválja a fejét, és sóhajt egyet. * Fogd rám a fegyveredet, utasíts, hogy menjek, és ha attól tartasz, hogy valamivel próbálkozni akarok, akkor ne vedd le rólam a szemed egy pillanatra se. De ne adj hangot a kételynek, mert akkor bizonytalannak tűnsz, és ha valaki próbálkozni akar, csak felbátorítod. Ha meg nagyon zavarlak, akkor lelősz a fenébe, visszaérve pedig megmondod, hogy szökni próbáltam. Gondolkodj kicsit, fiam. Nyeregben vagy, használd ki. * Továbbra is egykedvű a hangja, nem mutatja félelemnek sem a nyomát, és higgadtan, megfontoltan beszél. Úgy tűnhet, hogy nem érdekli a halál. *


2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-18 20:35:02
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1545
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Vakmerő

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

*Ha valamiben Aenae nagyon profi, akkor az a flegma vállrándítás, így reagál arra is, hogy Effy szerint kevésre tartja magát, meg arra is, Briwal szépnek látja. Ha nem a vállát rángatná ez utóbbitól, akkor biztos, hogy törvénytelen röhögésben törne ki. Hosszasan mereng azon, hogy milyen is Briwal. Meg azon, hogy milyen nem. Az biztos, hogy nagyon jóképűnek találja most is, noha még mindig árnyéka az egykori önmagának. Viszont egyáltalán nem az a kedves ember, aki az ideáiban élt. Vajon régen is ilyen rideg volt, csak ő nem vette ezt észre? Ostoba kislány volt, nyilván nem vette észre. Ahogyan sok más dolgot sem.*
- Világgá. Ez jó. Majd bekéretőzünk valami földműves istállójába éjszakára, jó? Nincs kedvem visszamenni.
*Az most nem jut eszébe, hogy szólni kellett volna, hogy eljöttek. Meg tényleg nem nagyon van kedve ahhoz, hogy visszamenjen. Nem akar és nem is tud most Nirs szemébe nézni.*
- Megbántottam Nirst. Ráadásul Pycta is itt volt. Megcsókolt és Nirs látta. Egek, remélem, hogy senki nem csinált semmi ostobaságot.
*Gondol bele abba, hogy Nirs Tizioval is ölre ment miatta - legalábbis az elf kapuőr szerint ő volt az oka a verekedésüknek.*
- Pycta pépesre verné kisujjal.
*Grimaszol. Bőgni van kedve, de valahogy nem jönnek a könnyei.*
- Remélem, hogy nem verte meg.
*Megrántja a lova kantárját és egy pillanatra elgondolkodik a visszaforduláson. Végül persze nem teszi meg, egy helyi gazda istállója sokkal vonzóbb lehetőség ugyanis, mint a szobája és kapuzárás előtt talán már vissza sem érnének, hiszen kezd alkonyodni.*
- Áh, Waldran is ott volt, tudja kezelni a helyzetet. Apropó Waldran. Te és ő? Ti...?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680