Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-26 12:57:14
Üzenet elküldve: 2020-10-26 12:57:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Yagnar//
*Ha eddig vadul is dübörgött Yagnar mellkasában a szíve, most mintha megnyugodna kissé. A vér még mindig száguld az ereiben, de az első vér valóban megvolt. Ha a férfi úgy akarja, akkor az ősök dicsőségére.
A viskó elnémul, csak saját lélegzetét hallhatja Yagnar. Kint pedig tombol a káosz, zajai beszűrődnek a beszakított ajtón. Sikolyok, halálhörgés, jajveszékelés, amelybe olykor-olykor belevegyül egy-egy öblös férfiröhögés. A Csibék teszik a dolguk.
Az ágy végében lévő ládát apró lakat zárja le, de elég egy ütés a fokossal, hogy megadja magát. Benne egyszerű emberek egyszerű kincsei. Borostyánkő amulett egy bőrszíjon, fonott karkötő kagylókkal díszítve. Ünnepi ruhák, két pár újnak tűnő csizma és egy apró bőrerszény amelyben háromtucat aranydukát bújhat meg. A halott párocska teljes vagyona talán.*
//Rorkir//
*Az elfüggönyözött szobába belépő Rorkir talán jól gondolkodik. Valamiféle gyógyító, kuruzsló élhet itt, legalábbis ezt támasztja alá a sok szárított növény és a szobát betöltő párás herbária illat.
A lányka láztól és félelemtől remegve, néma sikolyra nyílt szájjal, vizenyős szemekkel néz az ajtóban álló széles vállú barbárra. Az anyóka ráncokkal hálózott arcán feszült figyelem, amellyel Rorkir mozdulatait figyeli.
A tanácsra egyikük sem felel, az ágyban fekvő lány arcán kövér könnycseppek gurulnak le, amelyek szürke foltot hagynak a dunyha anyagán.
A szekrényekben könyveket talál, régi írások, talán alkimistakönyvek, a szekrényt csak szárított füvek, különböző porok és hasonló kuruzslókellékek foglalják el. Mindent el tudna vinni, ha volna nála zsák vagy valami, amibe belepakolhatná őket. Az egyik fiókban egy tenyérnyi ládát talál, amelyet kulcsos zár zár le, de a kulcs nincs mellette. Ha megemeli, aranyak ismerős csilingelését véli kihallani belőle.
Az ágyban fekvő lány reszketve, mozdulni képtelen követi csak tekintetével. Az anyóka elhátrál kicsit, bármikor közelebb kerül hozzá a férfi, amikor pedig végül összetalálkozik a pillantásuk, kivár, míg felemeli a kezében tartott bőrszütyőt. Szúrós szagú szárított növénylevél lehet benne, talán épp a korábban gőzölgő vízhez indult vele.
Amikor Rorkir a szütyőt veszi szemügyre, az anyó hirtelen előkapja másik kezét a háta mögül, tenyerét kitárja és a benne rejtett porszerű anyagot a férfi arcába fújja. Könnyedén lehetett ideje elrejteni, míg a férfi a szekrényeken és a fiókokban kutatott.
Rorkir nem vakul el, a por függönyén át látja, hogy az anyó megpróbál elinalni jobbra. Az anyag kissé égeti a szemét, könnyeket csal ki belőle, de a légzést nem akadályozza, édeskés ízű.*
//Sharen'na//
*Azt még nem igazán látni, hogy milyen korú az ajtón kilépő alak, de azt biztosan, hogy kard van nála. Amikor aztán a lány nyila átjárja a testét és összerogy, majd a házban világosság gyúl, minden részlet világossá válik. Egy nő sikolt, egy férfi lép ki és ő kapja fel a mozdulatlan test mellől a kardot és indul el rohanvást Sharen'na felé.
A lány nem gondolkodik sokat, újabb nyilat illeszt az idegre és célra emeli íját. A férfi fejét találja el a lövés, valahol az arca közepén éri a nyíl és a találat erejétől hanyatt vágódik és elterül a fűben. Ujjai még halálában is markolják a kardot.*
*A falun mostanra már úrrá lesz a káosz. Az egyik épület már lángok, fénye megfesti az ólomszürke eget. Sikolyok és kiáltások szállnak a füsttel az ég felé, a Vihar Fiai módszeresen dúlják fel a házakat. Hogy tartják-e magukat a korábban megbeszéltekhez, egyelőre nem tudni, hisz még csak egy-egy házon lehetnek túl és egyedül Sharen'na van kint, hogy láthassa, a két férfi még az általuk választott házakban fosztogat.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Yagnar//
*Ha eddig vadul is dübörgött Yagnar mellkasában a szíve, most mintha megnyugodna kissé. A vér még mindig száguld az ereiben, de az első vér valóban megvolt. Ha a férfi úgy akarja, akkor az ősök dicsőségére.
A viskó elnémul, csak saját lélegzetét hallhatja Yagnar. Kint pedig tombol a káosz, zajai beszűrődnek a beszakított ajtón. Sikolyok, halálhörgés, jajveszékelés, amelybe olykor-olykor belevegyül egy-egy öblös férfiröhögés. A Csibék teszik a dolguk.
Az ágy végében lévő ládát apró lakat zárja le, de elég egy ütés a fokossal, hogy megadja magát. Benne egyszerű emberek egyszerű kincsei. Borostyánkő amulett egy bőrszíjon, fonott karkötő kagylókkal díszítve. Ünnepi ruhák, két pár újnak tűnő csizma és egy apró bőrerszény amelyben háromtucat aranydukát bújhat meg. A halott párocska teljes vagyona talán.*
//Rorkir//
*Az elfüggönyözött szobába belépő Rorkir talán jól gondolkodik. Valamiféle gyógyító, kuruzsló élhet itt, legalábbis ezt támasztja alá a sok szárított növény és a szobát betöltő párás herbária illat.
A lányka láztól és félelemtől remegve, néma sikolyra nyílt szájjal, vizenyős szemekkel néz az ajtóban álló széles vállú barbárra. Az anyóka ráncokkal hálózott arcán feszült figyelem, amellyel Rorkir mozdulatait figyeli.
A tanácsra egyikük sem felel, az ágyban fekvő lány arcán kövér könnycseppek gurulnak le, amelyek szürke foltot hagynak a dunyha anyagán.
A szekrényekben könyveket talál, régi írások, talán alkimistakönyvek, a szekrényt csak szárított füvek, különböző porok és hasonló kuruzslókellékek foglalják el. Mindent el tudna vinni, ha volna nála zsák vagy valami, amibe belepakolhatná őket. Az egyik fiókban egy tenyérnyi ládát talál, amelyet kulcsos zár zár le, de a kulcs nincs mellette. Ha megemeli, aranyak ismerős csilingelését véli kihallani belőle.
Az ágyban fekvő lány reszketve, mozdulni képtelen követi csak tekintetével. Az anyóka elhátrál kicsit, bármikor közelebb kerül hozzá a férfi, amikor pedig végül összetalálkozik a pillantásuk, kivár, míg felemeli a kezében tartott bőrszütyőt. Szúrós szagú szárított növénylevél lehet benne, talán épp a korábban gőzölgő vízhez indult vele.
Amikor Rorkir a szütyőt veszi szemügyre, az anyó hirtelen előkapja másik kezét a háta mögül, tenyerét kitárja és a benne rejtett porszerű anyagot a férfi arcába fújja. Könnyedén lehetett ideje elrejteni, míg a férfi a szekrényeken és a fiókokban kutatott.
Rorkir nem vakul el, a por függönyén át látja, hogy az anyó megpróbál elinalni jobbra. Az anyag kissé égeti a szemét, könnyeket csal ki belőle, de a légzést nem akadályozza, édeskés ízű.*
//Sharen'na//
*Azt még nem igazán látni, hogy milyen korú az ajtón kilépő alak, de azt biztosan, hogy kard van nála. Amikor aztán a lány nyila átjárja a testét és összerogy, majd a házban világosság gyúl, minden részlet világossá válik. Egy nő sikolt, egy férfi lép ki és ő kapja fel a mozdulatlan test mellől a kardot és indul el rohanvást Sharen'na felé.
A lány nem gondolkodik sokat, újabb nyilat illeszt az idegre és célra emeli íját. A férfi fejét találja el a lövés, valahol az arca közepén éri a nyíl és a találat erejétől hanyatt vágódik és elterül a fűben. Ujjai még halálában is markolják a kardot.*
*A falun mostanra már úrrá lesz a káosz. Az egyik épület már lángok, fénye megfesti az ólomszürke eget. Sikolyok és kiáltások szállnak a füsttel az ég felé, a Vihar Fiai módszeresen dúlják fel a házakat. Hogy tartják-e magukat a korábban megbeszéltekhez, egyelőre nem tudni, hisz még csak egy-egy házon lehetnek túl és egyedül Sharen'na van kint, hogy láthassa, a két férfi még az általuk választott házakban fosztogat.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-26 09:54:34
Üzenet elküldve: 2020-10-26 09:54:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Lina már fegyvereivel felvértezve indul útnak, szarvasa hátán. Ganer mogorin nyelvtudásán még jócskán van mit csiszolni, de pont azért gyakorolja, hogy minél jobb legyen. Elképzelhető, hogy mogorinul nem teljesen pontosan, vagy jól értelmezhetően adta át a nap elemmel kapcsolatos, rövid magyarázatot. A záporozó kérdésekre, most megpróbál, egyszerűen és jobban megfogalmazott válaszokat adni.*
- Ez kicsit bonyolult. Van egy erő. Mindenben ott van. Mindent áthat. Ezt csak az elementalisták érzékelik. Én érzékelem. Tudom formálni, úgy, hogy a naphoz hasonló képességeket ad. *Talán ezzel sikerül kiigazítania a korábbi tévesen értelmezhető kijelentését. Nehéz mogorinul megfogalmazni a mindent átható erő gondolatát. Viszont van egy másik kérdés is, amire szintén felelni szeretne.*
- Bárki tanulhatja. De keveseknek sikerül csak. Ha nincs érzék hozzá, akkor idő, pénz pocsékolás. *Lényegében bárki elkezdheti tanulni, de ha az érzékei, képességei, affinitása nem megfelelő, akkor annak nem sok értelme van. Az, hogy kinek mennyi idő, egy nagyon jó kérdés.*
- Ez függ, hogy kinek van jó érzéke hozzá. De még jó érzékkel is sok idő és sok pénz. A tudást nem adják ingyen a toronyban. *Sajnos az árát meg kell fizetni mindenkinek, aki tanulni szeretne. A következő két kérdésre nem lesz egyszerű válaszolnia, de azért megpróbálja.*
- A fény, a meleg formálása. Majd mutatok, még ha tanulok a toronyban. *Most még csak kisebb hatásfokban tudja a nap elemet befolyásolni, ezért inkább várna a következő bemutatóval, amíg már kicsit többet tud. Az energia kérdése már más.*
- Az energia a mindent átható erőből meríthető. Rosszul mondtam előbb. *Helyesbíti saját magát, s reméli, hogy tud megfelelően válaszolni a lány kérdéseire, aki láthatóan nagyon kíváncsi a nap elemre. Beszélgetés közben elhagyják az erdős részt és kiérnek a szántóföldekre. A karavánúton haladnak, s a következő úti cél a füves puszta. Lina kérdésére, hogy miként tudna tanulni egy kissé gondolkodóba esik.*
- Lina kiváló harcos. Harcos nem lehet igazán elementalista is, és harcos is. Ez két út. *Nem szeretné elvenni Lina kedvét, de reális képet szeretne alkotni az elementalista tudományok tanulási lehetőségeiről.*
*Lina már fegyvereivel felvértezve indul útnak, szarvasa hátán. Ganer mogorin nyelvtudásán még jócskán van mit csiszolni, de pont azért gyakorolja, hogy minél jobb legyen. Elképzelhető, hogy mogorinul nem teljesen pontosan, vagy jól értelmezhetően adta át a nap elemmel kapcsolatos, rövid magyarázatot. A záporozó kérdésekre, most megpróbál, egyszerűen és jobban megfogalmazott válaszokat adni.*
- Ez kicsit bonyolult. Van egy erő. Mindenben ott van. Mindent áthat. Ezt csak az elementalisták érzékelik. Én érzékelem. Tudom formálni, úgy, hogy a naphoz hasonló képességeket ad. *Talán ezzel sikerül kiigazítania a korábbi tévesen értelmezhető kijelentését. Nehéz mogorinul megfogalmazni a mindent átható erő gondolatát. Viszont van egy másik kérdés is, amire szintén felelni szeretne.*
- Bárki tanulhatja. De keveseknek sikerül csak. Ha nincs érzék hozzá, akkor idő, pénz pocsékolás. *Lényegében bárki elkezdheti tanulni, de ha az érzékei, képességei, affinitása nem megfelelő, akkor annak nem sok értelme van. Az, hogy kinek mennyi idő, egy nagyon jó kérdés.*
- Ez függ, hogy kinek van jó érzéke hozzá. De még jó érzékkel is sok idő és sok pénz. A tudást nem adják ingyen a toronyban. *Sajnos az árát meg kell fizetni mindenkinek, aki tanulni szeretne. A következő két kérdésre nem lesz egyszerű válaszolnia, de azért megpróbálja.*
- A fény, a meleg formálása. Majd mutatok, még ha tanulok a toronyban. *Most még csak kisebb hatásfokban tudja a nap elemet befolyásolni, ezért inkább várna a következő bemutatóval, amíg már kicsit többet tud. Az energia kérdése már más.*
- Az energia a mindent átható erőből meríthető. Rosszul mondtam előbb. *Helyesbíti saját magát, s reméli, hogy tud megfelelően válaszolni a lány kérdéseire, aki láthatóan nagyon kíváncsi a nap elemre. Beszélgetés közben elhagyják az erdős részt és kiérnek a szántóföldekre. A karavánúton haladnak, s a következő úti cél a füves puszta. Lina kérdésére, hogy miként tudna tanulni egy kissé gondolkodóba esik.*
- Lina kiváló harcos. Harcos nem lehet igazán elementalista is, és harcos is. Ez két út. *Nem szeretné elvenni Lina kedvét, de reális képet szeretne alkotni az elementalista tudományok tanulási lehetőségeiről.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-24 14:43:21
Üzenet elküldve: 2020-10-24 14:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Tisztán látja, hogy a fegyvert ragadó alak talán még nem is férfi, csupán egy fiú, aki védeni akarja házát. De ez sem tántorítja el attól, hogy eleressze a húrt, s a szellemek világába küldje a kölyköt. A test tompa puffanása pedig tudatosítja a vadban, hogy bizony neki is megvolt az első vére, s ezt illik felajánlani az isteneknek. Viszont ideje nincs semmilyen különleges szertartásra, vagy mozdulatra, mert visszarántja a valóságba az a fájdalmas és dühös női sikoly. Látja az ismét megvillanó acélt, hallja a dühös szavakat, s sok ideje nincs a gondolkodásra, reflexszerűen cselekszik. Lehet, hogy a fiát gyászoló nő ezelőtt még soha életében nem ragadott kardot, s most csak a bosszú és düh vezérli, de attól még jelenthet veszélyt egy harcosnak. Így hát Renna villámgyorsan helyezi a következő nyílvesszőt az idegre, s útjára is engedi. Ha netán célt téveszteni a nagy sietségben, egy újabb lövéssel próbálkozik, még pont van ideje még egyre. Ha az istenek továbbra sem állnak mellette, s valamiért megint nem találna a végzetes vessző, övébe rejtett tőrje után nyúl. Habár a penge nem mérhető össze egy karddal, azért aki tudja rendesen használni, és gyors, veszélyes ellenfél még ezzel a kicsi fegyverrel is.*
*Tisztán látja, hogy a fegyvert ragadó alak talán még nem is férfi, csupán egy fiú, aki védeni akarja házát. De ez sem tántorítja el attól, hogy eleressze a húrt, s a szellemek világába küldje a kölyköt. A test tompa puffanása pedig tudatosítja a vadban, hogy bizony neki is megvolt az első vére, s ezt illik felajánlani az isteneknek. Viszont ideje nincs semmilyen különleges szertartásra, vagy mozdulatra, mert visszarántja a valóságba az a fájdalmas és dühös női sikoly. Látja az ismét megvillanó acélt, hallja a dühös szavakat, s sok ideje nincs a gondolkodásra, reflexszerűen cselekszik. Lehet, hogy a fiát gyászoló nő ezelőtt még soha életében nem ragadott kardot, s most csak a bosszú és düh vezérli, de attól még jelenthet veszélyt egy harcosnak. Így hát Renna villámgyorsan helyezi a következő nyílvesszőt az idegre, s útjára is engedi. Ha netán célt téveszteni a nagy sietségben, egy újabb lövéssel próbálkozik, még pont van ideje még egyre. Ha az istenek továbbra sem állnak mellette, s valamiért megint nem találna a végzetes vessző, övébe rejtett tőrje után nyúl. Habár a penge nem mérhető össze egy karddal, azért aki tudja rendesen használni, és gyors, veszélyes ellenfél még ezzel a kicsi fegyverrel is.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-24 09:34:06
Üzenet elküldve: 2020-10-24 09:34:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Sejtése beigazolódni látszik, ahogy belép a függönyökkel eltakart szobába, amit jóllehet, ha nincs az az apró beszéd nem biztos, hogy észrevesz. Fegyverét szorosan tartja a kezében, ám meglepődésére valóban egy beteg lányka van csupán itt, és egy anyóka. Valószínűleg gyógyító lehet. Az erős füves szagot megcsapják orrát, s nem is tudná eltéveszteni. Meg sem tudja számolni hányszor feküdhetett ő is ugyanebben a helyzetben. Körbenéz, felméri a szobát szemével, majd az izzó testű lányra néz, kinek szemében félelmet vél felfedezni, nem úgy az öregében. Barbárnak barbár ugyan, de nem lelketlen, nem szívesen ölné őket halomra, ha nincs rá szükség. A lány, ha felépül, még adhat életet egy gyermeknek, netán többnek is, ezt a kincset pedig ha elvenné a világtól a szellemek sosem fogadnák be maguk közé. Ebben nincs semmi dicsőség. Azokat kell kardélre hányni, akik nem érdemesek az életre, ez a lányka pedig meglehet, hogy jobban küzd a sajátjáért, mint bárki a faluban. Ujját lassan a szájához emeli.*
-Shh. Maradjatok csendben, míg nincs vége.
*Lassan robusztus testével az ágyban fekvőhöz lép, s kicsit jobban betakarja a testét, majd a szekrényben, fiókokban kezd kutatni, hátha talál valami értékeset, legvégül pedig a számára ismeretlen fiolákat markolja fel, s az öregasszony kezében szorongatott bőrzacskót kezdi el nézni. Nem tudja, hogy arany van-e benne, vagy csak gyógyfüvek, jóllehet utóbbira nincs szüksége. Nem veszteget rá külön szót, inkább csak szemöldöke mozgatásával jelzi, hogy mutassa meg, hogy mi van benne. Reméli, hogy nem fog ellenkezni, és akkor a pengéje első vérét megtarthatja valami, vagy valaki másnak ma éjjel.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.24 09:37:36
*Sejtése beigazolódni látszik, ahogy belép a függönyökkel eltakart szobába, amit jóllehet, ha nincs az az apró beszéd nem biztos, hogy észrevesz. Fegyverét szorosan tartja a kezében, ám meglepődésére valóban egy beteg lányka van csupán itt, és egy anyóka. Valószínűleg gyógyító lehet. Az erős füves szagot megcsapják orrát, s nem is tudná eltéveszteni. Meg sem tudja számolni hányszor feküdhetett ő is ugyanebben a helyzetben. Körbenéz, felméri a szobát szemével, majd az izzó testű lányra néz, kinek szemében félelmet vél felfedezni, nem úgy az öregében. Barbárnak barbár ugyan, de nem lelketlen, nem szívesen ölné őket halomra, ha nincs rá szükség. A lány, ha felépül, még adhat életet egy gyermeknek, netán többnek is, ezt a kincset pedig ha elvenné a világtól a szellemek sosem fogadnák be maguk közé. Ebben nincs semmi dicsőség. Azokat kell kardélre hányni, akik nem érdemesek az életre, ez a lányka pedig meglehet, hogy jobban küzd a sajátjáért, mint bárki a faluban. Ujját lassan a szájához emeli.*
-Shh. Maradjatok csendben, míg nincs vége.
*Lassan robusztus testével az ágyban fekvőhöz lép, s kicsit jobban betakarja a testét, majd a szekrényben, fiókokban kezd kutatni, hátha talál valami értékeset, legvégül pedig a számára ismeretlen fiolákat markolja fel, s az öregasszony kezében szorongatott bőrzacskót kezdi el nézni. Nem tudja, hogy arany van-e benne, vagy csak gyógyfüvek, jóllehet utóbbira nincs szüksége. Nem veszteget rá külön szót, inkább csak szemöldöke mozgatásával jelzi, hogy mutassa meg, hogy mi van benne. Reméli, hogy nem fog ellenkezni, és akkor a pengéje első vérét megtarthatja valami, vagy valaki másnak ma éjjel.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.24 09:37:36
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-24 00:17:42
Üzenet elküldve: 2020-10-24 00:17:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallja a roppanást balta élének nyomán, miközben koponyát ér, ahogy hallja a velőtrázó sikolyt is maga mellett. Nem hezitál sokat, kirántja a fegyvert a csontból és az asszony felé fordul.
Hullámzó mellkassal ereszti le a vértől csepegő fokost, ahogy elhalnak a sikolyok. Egy pillantással megbizonyosodik, hogy mindkettőjük halott, majd arcához emeli kezét. Érzi a vérpermetet magán, s két ujjával homloka közepétől kezdve húz arcán vércsíkot egészen az orrnyergéig.*
-Megfizettem nektek az adósságom, az Első Vér a Tiétek.
*Mormogja, ám nem pillant az égre, miközben őseihez beszél, továbbra is a holtakat bámulja. Néhány hosszú másodpercig mozdulatlanul áll, akár egy kőszobor, majd mint aki gondolataiból ocsúdik, hirtelen fordul meg s egy szökkenéssel az ágy előtt terem. Heves mozdulattal tépi fel a ládikát, hogy megnézhesse annak tartalmát. Amennyiben az zárva van, hát felforgatja körötte a bútorokat, kirántja a fiókokat, legvégső esetben pedig a fokost vágja bele a ládika tetejébe annyiszor, amennyiszer csak szükséges.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.24 00:21:03
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallja a roppanást balta élének nyomán, miközben koponyát ér, ahogy hallja a velőtrázó sikolyt is maga mellett. Nem hezitál sokat, kirántja a fegyvert a csontból és az asszony felé fordul.
Hullámzó mellkassal ereszti le a vértől csepegő fokost, ahogy elhalnak a sikolyok. Egy pillantással megbizonyosodik, hogy mindkettőjük halott, majd arcához emeli kezét. Érzi a vérpermetet magán, s két ujjával homloka közepétől kezdve húz arcán vércsíkot egészen az orrnyergéig.*
-Megfizettem nektek az adósságom, az Első Vér a Tiétek.
*Mormogja, ám nem pillant az égre, miközben őseihez beszél, továbbra is a holtakat bámulja. Néhány hosszú másodpercig mozdulatlanul áll, akár egy kőszobor, majd mint aki gondolataiból ocsúdik, hirtelen fordul meg s egy szökkenéssel az ágy előtt terem. Heves mozdulattal tépi fel a ládikát, hogy megnézhesse annak tartalmát. Amennyiben az zárva van, hát felforgatja körötte a bútorokat, kirántja a fiókokat, legvégső esetben pedig a fokost vágja bele a ládika tetejébe annyiszor, amennyiszer csak szükséges.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.24 00:21:03
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-23 16:51:19
Üzenet elküldve: 2020-10-23 16:51:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Yagnart észreveszik a beszakadó ajtó okán, de az álomittas pár szemében csak ijedtség látszik, tettrekészség nem. Meglehet, aki egy harcos életét éli, azonnal tudna cselekedni, fegyver után kapni, de ezek egyszerű földműves emberek, akiknek a munka az élete, nem a fegyver.
A férfi, mivel kívül aludt, hamarabb van talpon, de csak félelemmel tekint a fokost lendítő férfire, karjait védekezőn emeli maga elé, de ez kevéske védelem az acél ellen. Az első ütés nem öl, felfogja a karja, de ott is sebet okot, a második pedig már bezúzza a koponyáját. Az asszony az ágyban marad, sikoltva nézi végig férje halálát, majd tovább sikolt, egészen addig, míg Yagnar pontot nem tesz a sikoltozás végére.
A férfi arcát vér pettyezi az ütések nyomán, saját vére csak úgy száguld az ereiben, még akkor is, amikor végzett a két földművessel.*
//Rorkir//
*A közös helyiségbe érve az ajtó berúgása után a férfi üres szobát talál, de mivel korábban már hallott elfojtott hangú beszélgetést, joggal gondolhatja, hogy vannak az épületben.
Az elfüggönyözött ajtó felé lép, ahonnan a hangokat hallotta, amelyeket mostanra mintha elvágtak volna. A függöny mögött egy másik szoba van, erős és fülledt gyógynövény illat lengi be és belépve megcsapja Rorkir arcát.
A szobában egy ágy van az ajtóval szemben, a férfitől jobbra asztal és szék, azon gyertyák, a fal mellett polcok és szekrények pár olajlámpással, a szekrényeken mindenféle üvegcse titokzatosnak tetsző dolgokkal. Az ágyban egy izzadt arcú lány fekszik derékig betakarva hálóingben. A bőre láztól ég, vizenyős szemekkel kapja pillantását az ajtóban álló Rorkirra. Az átellenes sarokban töpörödött anyóka otthonkában, nyakában valami amulettféle, talán bagoly, göcsörtös ujjai közt egy bőrzacskó. Arca pókhálósan ráncos, de szemeiben nincs félelem.
Az ágy melletti kis szekrényen gőzölgő tál, benne valami növény áztatott gyökere.*
//Sharen'na//
*A legközelebbi házakban, ahova a Csibék, Yagnar és Rorkir betörtek, megtelik sikoltásokkal és halálhörgéssel. A hátul maradt íjász lány nem tudja, mi történik odabent, de hallható, hogy senki sem tétlen. Egy szélső házban lángot kap az egyik épület és a tűz gyorsan kezd terjedni a szalmával és takarmánnyal megrakott viskóban.
Az egyik háznál, amelyben a fényt is látta, nyílik az ajtó és bár sötét van, azt Sharen'na is látja, hogy acél villan a kezében. A távolság húsz-harminc lépés lehet, mindketten állnak és bár a látási viszonyok nem a legjobbak, de a lánynak nem esik nehezére eltalálni a célpontot.*
- FIAM! *Sikolt fel egy női hang és az ajtóban megjelenik egy férfi, a házban gyúló világosság megvilágítja ijed, majd haragba torzuló arcát. Tekinetete a tettes keresi és megpillantva a lányt kikapja élettelen ujjai közül a kardot és rohanvást indul meg Sharen'na felé.*
- Megölted a fiam! *Kiáltja a lánynak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Yagnart észreveszik a beszakadó ajtó okán, de az álomittas pár szemében csak ijedtség látszik, tettrekészség nem. Meglehet, aki egy harcos életét éli, azonnal tudna cselekedni, fegyver után kapni, de ezek egyszerű földműves emberek, akiknek a munka az élete, nem a fegyver.
A férfi, mivel kívül aludt, hamarabb van talpon, de csak félelemmel tekint a fokost lendítő férfire, karjait védekezőn emeli maga elé, de ez kevéske védelem az acél ellen. Az első ütés nem öl, felfogja a karja, de ott is sebet okot, a második pedig már bezúzza a koponyáját. Az asszony az ágyban marad, sikoltva nézi végig férje halálát, majd tovább sikolt, egészen addig, míg Yagnar pontot nem tesz a sikoltozás végére.
A férfi arcát vér pettyezi az ütések nyomán, saját vére csak úgy száguld az ereiben, még akkor is, amikor végzett a két földművessel.*
//Rorkir//
*A közös helyiségbe érve az ajtó berúgása után a férfi üres szobát talál, de mivel korábban már hallott elfojtott hangú beszélgetést, joggal gondolhatja, hogy vannak az épületben.
Az elfüggönyözött ajtó felé lép, ahonnan a hangokat hallotta, amelyeket mostanra mintha elvágtak volna. A függöny mögött egy másik szoba van, erős és fülledt gyógynövény illat lengi be és belépve megcsapja Rorkir arcát.
A szobában egy ágy van az ajtóval szemben, a férfitől jobbra asztal és szék, azon gyertyák, a fal mellett polcok és szekrények pár olajlámpással, a szekrényeken mindenféle üvegcse titokzatosnak tetsző dolgokkal. Az ágyban egy izzadt arcú lány fekszik derékig betakarva hálóingben. A bőre láztól ég, vizenyős szemekkel kapja pillantását az ajtóban álló Rorkirra. Az átellenes sarokban töpörödött anyóka otthonkában, nyakában valami amulettféle, talán bagoly, göcsörtös ujjai közt egy bőrzacskó. Arca pókhálósan ráncos, de szemeiben nincs félelem.
Az ágy melletti kis szekrényen gőzölgő tál, benne valami növény áztatott gyökere.*
//Sharen'na//
*A legközelebbi házakban, ahova a Csibék, Yagnar és Rorkir betörtek, megtelik sikoltásokkal és halálhörgéssel. A hátul maradt íjász lány nem tudja, mi történik odabent, de hallható, hogy senki sem tétlen. Egy szélső házban lángot kap az egyik épület és a tűz gyorsan kezd terjedni a szalmával és takarmánnyal megrakott viskóban.
Az egyik háznál, amelyben a fényt is látta, nyílik az ajtó és bár sötét van, azt Sharen'na is látja, hogy acél villan a kezében. A távolság húsz-harminc lépés lehet, mindketten állnak és bár a látási viszonyok nem a legjobbak, de a lánynak nem esik nehezére eltalálni a célpontot.*
- FIAM! *Sikolt fel egy női hang és az ajtóban megjelenik egy férfi, a házban gyúló világosság megvilágítja ijed, majd haragba torzuló arcát. Tekinetete a tettes keresi és megpillantva a lányt kikapja élettelen ujjai közül a kardot és rohanvást indul meg Sharen'na felé.*
- Megölted a fiam! *Kiáltja a lánynak.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-23 15:52:32
Üzenet elküldve: 2020-10-23 15:52:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Bizony nem hazudott Yagnar, amikor arról beszélt, hogy vörösre festik az éjszakát. Maga a pokol szabadult rá a csendes, aludni készülő falura, haramiák, vademberek vérre szomjazó képében. Az eddig oly vészjóslóan néma éjszakát fegyverek súlyos csattanása, ajtók megadó ropogása, rémült sikolyok és sírás tölti ki. Felriadt a falu, és egy rémálom közepén találta magát.
A vad leány kifeszített íját a ház ajtaja felé irányítja, ahol gyanús mozgást vélt felfedezni. Ha bárki kilép fegyverrel a kezében, nem habozik elengedni a húrt, s végzetes útjára küldeni a nyílvesszőt.*
*Bizony nem hazudott Yagnar, amikor arról beszélt, hogy vörösre festik az éjszakát. Maga a pokol szabadult rá a csendes, aludni készülő falura, haramiák, vademberek vérre szomjazó képében. Az eddig oly vészjóslóan néma éjszakát fegyverek súlyos csattanása, ajtók megadó ropogása, rémült sikolyok és sírás tölti ki. Felriadt a falu, és egy rémálom közepén találta magát.
A vad leány kifeszített íját a ház ajtaja felé irányítja, ahol gyanús mozgást vélt felfedezni. Ha bárki kilép fegyverrel a kezében, nem habozik elengedni a húrt, s végzetes útjára küldeni a nyílvesszőt.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-20 07:53:06
Üzenet elküldve: 2020-10-20 07:53:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Edzett talpai mit sem törődve az út göröngyeivel viszik szakadatlan előre gazdáját, ki immár hamar a szántóföldi úton találja magát. ~Jót tett nekik az eső. ~ Mintha értené bármennyire is a földműveléshez, úgy elmélkedik magában. Meg is kuncogjana dolgot, távol áll tőle, hogy olyasmibe ringassa magát, amihez nem ért, kinőtt belőle nagyjából egy emberöltővel ezelőtt. Hasznos dolog a kor, ha nem csak a haja színe változik az élnek vele. Valuryen pedig egyike azoknak, kik igyekeznek, még ha néha az igyekezet kevésnek bizonyul is.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:33:32
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:33:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Fegyverét kezében szorítva igazán biztonságban érzi magát, s a vére is szinte dübörög a fülében, alig hallja az esetleg zajokat, bár igyekszik figyelni, hisz igaz, hogy falusiakra rontanak éppen rá az éj leple alatt, mégis, megannyi ostoba harcost látott már ostoba módon meghalni, csak mert alábecsülték az ellenséget. Ezt a hibát pedig nem ő fogja elkövetni, túl régóta él már ahhoz. Így igyekszik figyelni, amennyire lehet, és az ajtó bizony enged az akaratának. ~Remek!~ Egy viszonylag nagyobb tágasabb térben találja magát, jóllehet nem egy apró ház az, amit kiszemelt magának. ~Nagyobb ház, nagyobb kincs.~ Legalábbis egyszerű gondolkodása erre enged következtetni. Bent embereket nem lát, ami kicsit lehangolóan hat rá, ám beszédet bizony hall. Ahol beszéd van, ott pedig ember is akad, s az, hogy ilyenkor még fent vannak, beszélgetnek, arra tud gondolni, hogy talán pont az esetleges őrséget találta meg. ~ Bárcsak így lenne, vagy talán egy gyógyító lehet. Talán a szükség hívta őket el a puha ágyukból éjnek idején. ~ Rövid gondolatmenete után időt nem pocsékolva rögtön elindul a függönnyel leválasztott szoba irányába, ahonnan a hangokat véli hallani. Kardját maga elé tartva igyekszik benyomulni a helységbe, mert nem tudni, hogy mi várja ott.*
*Fegyverét kezében szorítva igazán biztonságban érzi magát, s a vére is szinte dübörög a fülében, alig hallja az esetleg zajokat, bár igyekszik figyelni, hisz igaz, hogy falusiakra rontanak éppen rá az éj leple alatt, mégis, megannyi ostoba harcost látott már ostoba módon meghalni, csak mert alábecsülték az ellenséget. Ezt a hibát pedig nem ő fogja elkövetni, túl régóta él már ahhoz. Így igyekszik figyelni, amennyire lehet, és az ajtó bizony enged az akaratának. ~Remek!~ Egy viszonylag nagyobb tágasabb térben találja magát, jóllehet nem egy apró ház az, amit kiszemelt magának. ~Nagyobb ház, nagyobb kincs.~ Legalábbis egyszerű gondolkodása erre enged következtetni. Bent embereket nem lát, ami kicsit lehangolóan hat rá, ám beszédet bizony hall. Ahol beszéd van, ott pedig ember is akad, s az, hogy ilyenkor még fent vannak, beszélgetnek, arra tud gondolni, hogy talán pont az esetleges őrséget találta meg. ~ Bárcsak így lenne, vagy talán egy gyógyító lehet. Talán a szükség hívta őket el a puha ágyukból éjnek idején. ~ Rövid gondolatmenete után időt nem pocsékolva rögtön elindul a függönnyel leválasztott szoba irányába, ahonnan a hangokat véli hallani. Kardját maga elé tartva igyekszik benyomulni a helységbe, mert nem tudni, hogy mi várja ott.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-18 22:51:14
Üzenet elküldve: 2020-10-18 22:51:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Recsegve roppan a fa második rúgásra, ő pedig nem habozik, átlép a kiszakított ajtó felett. Ma éjjel tán olyat lát e vidék, mit nagyon rég nem, s a szántók lankái nyögni fogják a thargok jelmondatát. "Vérrel öntözünk, karddal aratunk."
Nem veszett ki belőle sem a könyörület, sem a sajnálat.Ezek azonban most oly luxuscikkek, miket nem engedhet meg magának egy hozzá hasonló harcos. Másnak tán lelke törne bele e éjszakába, ő azonban akár a hosszan edzett acél, meg nem törik, meg nem hajlik tettei súlya alatt.
Ahogy megpillantja az ágyban fekvőket, a fokossal kezében azonnal feléjük szökken. Szó nem hagyja el ajkát, arcán azonban végtelen veszettség olvasható. Vademberként kezdi csépelni a kettőt, nem riasztja hang vagy vér látványa. Az első vérnek meg kell lennie, különben mit sem ér az egész. Áldozat ez Őseik színe előtt, kiknek így majd megmutatkozik, utóduk méltó nevük viselésére. Nem áll meg egy pillanatra sem. Kinek szíve megenyhül a gyengeség látványára, az gyenge maga is.
A fokos lesújt mindkét irányba, használója nem óhajt kegyelmezni semmi szóra. Az Ősök Szelleme már döntött a parasztok sorsáról, neki nem kell.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Recsegve roppan a fa második rúgásra, ő pedig nem habozik, átlép a kiszakított ajtó felett. Ma éjjel tán olyat lát e vidék, mit nagyon rég nem, s a szántók lankái nyögni fogják a thargok jelmondatát. "Vérrel öntözünk, karddal aratunk."
Nem veszett ki belőle sem a könyörület, sem a sajnálat.Ezek azonban most oly luxuscikkek, miket nem engedhet meg magának egy hozzá hasonló harcos. Másnak tán lelke törne bele e éjszakába, ő azonban akár a hosszan edzett acél, meg nem törik, meg nem hajlik tettei súlya alatt.
Ahogy megpillantja az ágyban fekvőket, a fokossal kezében azonnal feléjük szökken. Szó nem hagyja el ajkát, arcán azonban végtelen veszettség olvasható. Vademberként kezdi csépelni a kettőt, nem riasztja hang vagy vér látványa. Az első vérnek meg kell lennie, különben mit sem ér az egész. Áldozat ez Őseik színe előtt, kiknek így majd megmutatkozik, utóduk méltó nevük viselésére. Nem áll meg egy pillanatra sem. Kinek szíve megenyhül a gyengeség látványára, az gyenge maga is.
A fokos lesújt mindkét irányba, használója nem óhajt kegyelmezni semmi szóra. Az Ősök Szelleme már döntött a parasztok sorsáról, neki nem kell.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-18 18:00:42
Üzenet elküldve: 2020-10-18 18:00:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
*A szó elszáll, ahogy a mondás is tartja, de Rozsdás bólint Yagnar szavaira. Aztán a csapat elindul Sziritán falu felé. A környék csendes, ha igaz, idejét sem tudják, csak az öregek emlékeznek rá, hogy mikor dúlták fel a falut. Csendes, jóravaló, dolgos népek lakják, akik a földből élnek. Ide talán még az istenek hatalma sem ér el, nincs itt templom, oltár, ami a helyiek életével törődne. Jóllehet, ezen a senkiföldjén saját istenekben hisznek, szellemekben és más entitásokban. Imáik hozzájuk szállnak a jó termés és a béke érdekében.
A csapat eléri az első házakat, amelyekben talán már az igazak álmát aludják, egy-egy gyertya vagy olajlámpás bágyadt fénye látszódik csak az ablakban, esetleg a kemencébe rakott tűz, amely a ház melegét őrzi. A Vihar Fiai szétszóródnak, Yagnar is kiszemel egy házat, Rorkir útját sem állja senki, miért tenné? Így a másik férfi is elindul egy ház felé. Sharen'na pedig lemaradva kissé a többiektől tartja szemmel társait.*
//Yagnar//
*A férfi eléri a ház ajtaját. Kezében fokossal készül neki, hogy egy rúgással törje be a parasztház bejáratául szolgáló ajtót. Szerencsétlenségére az ajtó nem enged az első rúgásra, de a másodikra már valóban keretestül szakad be az ajtó.
Az elé táruló szobában, amely a ház egyetlen helyisége lehet, balra a sarokban búboskemence, mellette asztal két székkel és szekrény. A másik sarokban kétszemélyes ágy, benne egy középkorú, szakállas férfi és asszonya egyszerű paraszti alsóneműben riadnak fel a dunyha alól. A falakon szőttes teszi otthonosabbá a szobát, az ágy végében ládika. A bent ébredők szemében még az álom utolsó morzsái keverednek az ijedtség szikráival.*
//Rorkir//
*Durogaar Fehér Agyarával felfegyverzett férfi könnyedén talál magának olyan házat, amelyet senki más nem nézett ki. Elérve az épületet halk beszélgetést hallhat bentről, érteni nem érteni, de hallható a halk beszéd. A ház, amelyet kinézett, egy szintes, de talán két szobája is van. A fehérre meszelt falon az ajtó felett sötét ákombákom a felirat, a férfi számára ismeretlen szöveg.
Rorkir felkészül, hogy berúgja az ajtót, talpa alatt recsegve enged az ajtó és kitárul előtte a ház ajtaja.
A benti szoba közös helyiség lehet. Középen asztal, hat székkel, bal oldalt tűzhely pár polccal, jobbra szekrény és egy fal mellé állított asztal mindenféle agyagedénnyel, rajta egyetlen mécses. A plafonról szárított növények lógnak le, a szoba levegőjét betölti az illatuk.
Jobb oldalt a sarokban egy ajtó nyílik, egyszerű függöny zárja el, onnan jöhetett a beszélgetés, amely most hirtelen elhal, ahogy a beszakadó ajtó zaja behallatszik.*
//Sharen'na//
*A hátul marad lánynak van a legjobb rálátása a faluban történtekre. A Csibék kettesével törik be az ajtókat Sharen'na társaihoz hasonlóan. Nyomukban ijedt kiáltások és sikolyok harsannak és vegyülnek a férfiak derűs röhögésébe.
Most még minden rendben, már ami a rajtaütést illeti. Meglepték a falusiakat, a békés földművelő embereket. Amelyikbe nem jutott még egyetlen haramia sem, ott fények gyúlnak, az íjjal felfegyverkezett lány mozgást vél felfedezni az ablakok mögött.*
*A szó elszáll, ahogy a mondás is tartja, de Rozsdás bólint Yagnar szavaira. Aztán a csapat elindul Sziritán falu felé. A környék csendes, ha igaz, idejét sem tudják, csak az öregek emlékeznek rá, hogy mikor dúlták fel a falut. Csendes, jóravaló, dolgos népek lakják, akik a földből élnek. Ide talán még az istenek hatalma sem ér el, nincs itt templom, oltár, ami a helyiek életével törődne. Jóllehet, ezen a senkiföldjén saját istenekben hisznek, szellemekben és más entitásokban. Imáik hozzájuk szállnak a jó termés és a béke érdekében.
A csapat eléri az első házakat, amelyekben talán már az igazak álmát aludják, egy-egy gyertya vagy olajlámpás bágyadt fénye látszódik csak az ablakban, esetleg a kemencébe rakott tűz, amely a ház melegét őrzi. A Vihar Fiai szétszóródnak, Yagnar is kiszemel egy házat, Rorkir útját sem állja senki, miért tenné? Így a másik férfi is elindul egy ház felé. Sharen'na pedig lemaradva kissé a többiektől tartja szemmel társait.*
//Yagnar//
*A férfi eléri a ház ajtaját. Kezében fokossal készül neki, hogy egy rúgással törje be a parasztház bejáratául szolgáló ajtót. Szerencsétlenségére az ajtó nem enged az első rúgásra, de a másodikra már valóban keretestül szakad be az ajtó.
Az elé táruló szobában, amely a ház egyetlen helyisége lehet, balra a sarokban búboskemence, mellette asztal két székkel és szekrény. A másik sarokban kétszemélyes ágy, benne egy középkorú, szakállas férfi és asszonya egyszerű paraszti alsóneműben riadnak fel a dunyha alól. A falakon szőttes teszi otthonosabbá a szobát, az ágy végében ládika. A bent ébredők szemében még az álom utolsó morzsái keverednek az ijedtség szikráival.*
//Rorkir//
*Durogaar Fehér Agyarával felfegyverzett férfi könnyedén talál magának olyan házat, amelyet senki más nem nézett ki. Elérve az épületet halk beszélgetést hallhat bentről, érteni nem érteni, de hallható a halk beszéd. A ház, amelyet kinézett, egy szintes, de talán két szobája is van. A fehérre meszelt falon az ajtó felett sötét ákombákom a felirat, a férfi számára ismeretlen szöveg.
Rorkir felkészül, hogy berúgja az ajtót, talpa alatt recsegve enged az ajtó és kitárul előtte a ház ajtaja.
A benti szoba közös helyiség lehet. Középen asztal, hat székkel, bal oldalt tűzhely pár polccal, jobbra szekrény és egy fal mellé állított asztal mindenféle agyagedénnyel, rajta egyetlen mécses. A plafonról szárított növények lógnak le, a szoba levegőjét betölti az illatuk.
Jobb oldalt a sarokban egy ajtó nyílik, egyszerű függöny zárja el, onnan jöhetett a beszélgetés, amely most hirtelen elhal, ahogy a beszakadó ajtó zaja behallatszik.*
//Sharen'na//
*A hátul marad lánynak van a legjobb rálátása a faluban történtekre. A Csibék kettesével törik be az ajtókat Sharen'na társaihoz hasonlóan. Nyomukban ijedt kiáltások és sikolyok harsannak és vegyülnek a férfiak derűs röhögésébe.
Most még minden rendben, már ami a rajtaütést illeti. Meglepték a falusiakat, a békés földművelő embereket. Amelyikbe nem jutott még egyetlen haramia sem, ott fények gyúlnak, az íjjal felfegyverkezett lány mozgást vél felfedezni az ablakok mögött.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-17 12:07:37
Üzenet elküldve: 2020-10-17 12:07:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Gutrhin //
* Mikor meglátja Brudo az öreget, kisebb nevetési rohamot fújt el magában, aztán erélyesen válaszol a feltett kérdésre. *
- Még csak most bontogatom szárnyaimat a művészetekben. Amúgy én artheniori vagyok. Maga? Maga honnan jött? Már ne is haragudjon, de ritkán látni errefelé ilyen figurákat mint maga. Nem mintha ellenemre volna a jelenléte. Tudja mit? Meghívom a Taverna a Három Baráthoz nevű fogadóba. Majd ott megismerjük egymást. Így legalább megmutathatom, hogy igazi úriember, és művészlélek vagyok.
* Mikor meglátja Brudo az öreget, kisebb nevetési rohamot fújt el magában, aztán erélyesen válaszol a feltett kérdésre. *
- Még csak most bontogatom szárnyaimat a művészetekben. Amúgy én artheniori vagyok. Maga? Maga honnan jött? Már ne is haragudjon, de ritkán látni errefelé ilyen figurákat mint maga. Nem mintha ellenemre volna a jelenléte. Tudja mit? Meghívom a Taverna a Három Baráthoz nevű fogadóba. Majd ott megismerjük egymást. Így legalább megmutathatom, hogy igazi úriember, és művészlélek vagyok.
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-16 15:02:21
Üzenet elküldve: 2020-10-16 15:02:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dakon//
*Gutrhin épp egészségügyi sétáját hajtja végre a kedvenc útvonalán, amikor az idő borongóssá válik. Mivel nincs ínyére a dolog ezért magában mérgelődve könyveli el a helyzetet. A mérgelődéséből a további séta oldja csak fel, amely bizonyosan nem lesz kellemes, hiszen az öreg gnómnak csak csak sajognak az ízületei. A párás és néhol szeles időjárás pedig bőven ront a helyzetén.
Ahogy halad előre a szántóföldeken néha néha megáll, hogy nyújtózzon egyet, vagy derekát fájlalja és ennek minduntalan hangot is ad. Az egyik ilyen megállás alkalmával észrevesz valamit. Vagyis nem is észrevesz, inkább meghall.*
- Mi a nyavalya van itt ma? *Mérgelődik miközben a hamiskás hangokat hallgatja. Kissé dühösen és határozott ám sajgó lépésekkel áll neki megkeresni a hang forrását. Nem telik bele sok idő és csakhamar megpillantja Dakont.*
- Jóember! Mi a fenének fújod azt a furulyát ha nem tudod használni? *Mondja morcos tekintettel. Majd végignéz a másikon és pár pillanat után, újra szól.*
- Nem vagy idevalósi ugye?
A hozzászólás írója (Gutrhin laenrick) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.16 15:02:48
*Gutrhin épp egészségügyi sétáját hajtja végre a kedvenc útvonalán, amikor az idő borongóssá válik. Mivel nincs ínyére a dolog ezért magában mérgelődve könyveli el a helyzetet. A mérgelődéséből a további séta oldja csak fel, amely bizonyosan nem lesz kellemes, hiszen az öreg gnómnak csak csak sajognak az ízületei. A párás és néhol szeles időjárás pedig bőven ront a helyzetén.
Ahogy halad előre a szántóföldeken néha néha megáll, hogy nyújtózzon egyet, vagy derekát fájlalja és ennek minduntalan hangot is ad. Az egyik ilyen megállás alkalmával észrevesz valamit. Vagyis nem is észrevesz, inkább meghall.*
- Mi a nyavalya van itt ma? *Mérgelődik miközben a hamiskás hangokat hallgatja. Kissé dühösen és határozott ám sajgó lépésekkel áll neki megkeresni a hang forrását. Nem telik bele sok idő és csakhamar megpillantja Dakont.*
- Jóember! Mi a fenének fújod azt a furulyát ha nem tudod használni? *Mondja morcos tekintettel. Majd végignéz a másikon és pár pillanat után, újra szól.*
- Nem vagy idevalósi ugye?
A hozzászólás írója (Gutrhin laenrick) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.16 15:02:48
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-16 14:12:51
Üzenet elküldve: 2020-10-16 14:12:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Éppen a szántóföldeket halad át, és megnézi magának jól, hogy milyen gyümölcs hogyan termett, vagy éppen ki mit dolgozik. Csendesen sétálgat. Néhány őrbe is belebotlik, de nem mutatnak túl nagy érdeklődést a kövér kis ember iránt. Engedik menjen tovább. Elég sokáig ballag magában fütyörészve, és egy darabon már eléggé kialakul magában egy dallam amit át írhat furulyára. Meg is áll egy fa alatt, és ott kezd el gyakorolni. Fújja a hangszert, de sehogy sem akarnak azok a hangok kijönni rajta amit szeretne. *
~ Na mindegy is. Itt kicsit megpihenek. ~
* Elővesz egy kis elemózsiát és eszegetni kezdi. Így várja, hogy történjen valami. *
~ Na mindegy is. Itt kicsit megpihenek. ~
* Elővesz egy kis elemózsiát és eszegetni kezdi. Így várja, hogy történjen valami. *
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-15 10:27:54
Üzenet elküldve: 2020-10-15 10:27:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A kikötői rengetegen átkelve lassan maga mögött hagyja a vaskos, dús lombú fákat, s a táj az őszi szántóföldek látványára vált át. Ilyen nagy földművelési területek nincsenek az otthonánál. Csupán hallott róla, hogy a városának élelme, vagyis annak egy jó része az Arthenior környéki szántőföldek terméséből származik. Most látja először a végtelennek tűnő vidéket, ahonnan bőséges élelem származik. Szerencsére, egy az úton utazó földműves megszánja az ifjú gnómot és felengedi a kordélyára. Így már könnyebb az útja, mert szerencséjére a földműves éppen a város felé tart, így el tudja vinni az oda igyekvő gnómot.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-14 16:41:12
Üzenet elküldve: 2020-10-14 16:41:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*A várva várt portya megkezdődik, s Renna érzi a mellkasában rakoncátlan táncot járó szívét, amikor felbukkan előttük az első település gyér fénye. Szinte hallja az arany csilingelő koppanását, ahogy a gazdák halálra rémülve vetik eléjük kincseiket, életükért könyörögve.*
-Kincseket a főtérre...
*Ismétli motyogva az elhangzottakat, hogy biztosan észben tartsa. Az, hogy nem kell minden mozgó lelket lemészárolni, némi kellemes megkönnyebbüléssel tölti el. Nem riadna ő vissza attól, hogy nyilat eresszen akár egy asszony a is, de az istenek nem szeretik az ártatlan, felesleges vért, bizonyára komoly áldozatot kéne a lánynak engesztelésül fizetnie.
Miközben látja, hogy társai mind-mind egy-egy ház elé osonnak, rúgásra készen, ő maga lelassít, s megáll az úton, egy olyan pozícióban, ahonnan jól belátja a terepet. Ő maga nem közelharcra termett, egyetlen ilyesmi fegyvere csupán egy tőr. Íjával viszont jobban bánik, s több hasznára is lesz így a többieknek. Ha valaki netán rosszalkodik, vagy engedetlenkedik, azt könnyedén lenyilazza, emellett fedezi is a bandát, s figyelmeztetheti őket az esetleges meglepetésekre.
Ha pedig elkezdődik a buli, útját állja a faluból menekülni kívánó parasztoknak, s fennhangon és ellentmondást nem tűrően utasítja őket vissza, hogy tessék csak összepakolni a kincseket, s irány a tér.*
*A várva várt portya megkezdődik, s Renna érzi a mellkasában rakoncátlan táncot járó szívét, amikor felbukkan előttük az első település gyér fénye. Szinte hallja az arany csilingelő koppanását, ahogy a gazdák halálra rémülve vetik eléjük kincseiket, életükért könyörögve.*
-Kincseket a főtérre...
*Ismétli motyogva az elhangzottakat, hogy biztosan észben tartsa. Az, hogy nem kell minden mozgó lelket lemészárolni, némi kellemes megkönnyebbüléssel tölti el. Nem riadna ő vissza attól, hogy nyilat eresszen akár egy asszony a is, de az istenek nem szeretik az ártatlan, felesleges vért, bizonyára komoly áldozatot kéne a lánynak engesztelésül fizetnie.
Miközben látja, hogy társai mind-mind egy-egy ház elé osonnak, rúgásra készen, ő maga lelassít, s megáll az úton, egy olyan pozícióban, ahonnan jól belátja a terepet. Ő maga nem közelharcra termett, egyetlen ilyesmi fegyvere csupán egy tőr. Íjával viszont jobban bánik, s több hasznára is lesz így a többieknek. Ha valaki netán rosszalkodik, vagy engedetlenkedik, azt könnyedén lenyilazza, emellett fedezi is a bandát, s figyelmeztetheti őket az esetleges meglepetésekre.
Ha pedig elkezdődik a buli, útját állja a faluból menekülni kívánó parasztoknak, s fennhangon és ellentmondást nem tűrően utasítja őket vissza, hogy tessék csak összepakolni a kincseket, s irány a tér.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-13 20:07:49
Üzenet elküldve: 2020-10-13 20:07:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Az eddig számára körülbelül ismeretlen amazon egyre inkább tetszik Rorkirnak, főleg, ahogy a kis közjátékot látja. Bár nyilvánvalóan férfi emberek nem csinálnak ilyesmit, ezért a Csibéket egyelőre nem is tartja sokra, hisz onnan, ahonnan ő jön a tettek beszélnek a szavak helyett. De meg lehet érteni, más emberek, más kultúra. Csak a fejét ingatja meg, mint egy bölcs öreg, mikor látja, ahogy a gyermekek fakarddal mímelik a harcot. ~Tényleg nem vagyok már fiatal.~ A mosolya egész szélesre húzódik arcán, mikor lassan nekivágnak. A lovat ki tudja kötni, ez már egy jó jel. Nem is igyekszik beszélni, míg nem érzi itt az idejét, vagy a helyét, így csak jelentőségteljesen biccent a hozzá intézettekre. ~Ne ölj meg mindenkit, kincseket a főtérre.~ Nem túl bonyolult szabályok, persze mindig akad, aki ezeket sem tudja betartani. Szerencsére Rorkirnak néha mindegy, hogy kinek a vérét onthatja, amíg dicsőséget lel benne, vagy igazságérzetét szolgálja a tett. Ahogy az első házakhoz érnek, bátornak is tartaná, aki megpróbálna elé állni, vagy maradásra bírni, a vére már így is szinte forr, így ha egy módja van rá, kardját kezébe fogva oson a hozzá közelebb eső házhoz, s súlyos rúgást mér rá. Ha van, igyekszik olyat keresni, amit más még nem nézett ki magának. ~Durogaar, remélem figyelsz!~ Egy apró pillantás pallosára, s szíve máris acélosabb. ~Remélem azért valaki figyel is, nem-e lepnek meg minket.~ Tudja, hogy ez fontos feladat, s azt is, hogy talán ő a legalkalmatlanabb erre, ezért eleve nem is igyekszik előhozakodni vele. Meg aztán nem kellene, hogy gondot jelentsenek nekik a falusiak. ~Nem kellene...~*
*Az eddig számára körülbelül ismeretlen amazon egyre inkább tetszik Rorkirnak, főleg, ahogy a kis közjátékot látja. Bár nyilvánvalóan férfi emberek nem csinálnak ilyesmit, ezért a Csibéket egyelőre nem is tartja sokra, hisz onnan, ahonnan ő jön a tettek beszélnek a szavak helyett. De meg lehet érteni, más emberek, más kultúra. Csak a fejét ingatja meg, mint egy bölcs öreg, mikor látja, ahogy a gyermekek fakarddal mímelik a harcot. ~Tényleg nem vagyok már fiatal.~ A mosolya egész szélesre húzódik arcán, mikor lassan nekivágnak. A lovat ki tudja kötni, ez már egy jó jel. Nem is igyekszik beszélni, míg nem érzi itt az idejét, vagy a helyét, így csak jelentőségteljesen biccent a hozzá intézettekre. ~Ne ölj meg mindenkit, kincseket a főtérre.~ Nem túl bonyolult szabályok, persze mindig akad, aki ezeket sem tudja betartani. Szerencsére Rorkirnak néha mindegy, hogy kinek a vérét onthatja, amíg dicsőséget lel benne, vagy igazságérzetét szolgálja a tett. Ahogy az első házakhoz érnek, bátornak is tartaná, aki megpróbálna elé állni, vagy maradásra bírni, a vére már így is szinte forr, így ha egy módja van rá, kardját kezébe fogva oson a hozzá közelebb eső házhoz, s súlyos rúgást mér rá. Ha van, igyekszik olyat keresni, amit más még nem nézett ki magának. ~Durogaar, remélem figyelsz!~ Egy apró pillantás pallosára, s szíve máris acélosabb. ~Remélem azért valaki figyel is, nem-e lepnek meg minket.~ Tudja, hogy ez fontos feladat, s azt is, hogy talán ő a legalkalmatlanabb erre, ezért eleve nem is igyekszik előhozakodni vele. Meg aztán nem kellene, hogy gondot jelentsenek nekik a falusiak. ~Nem kellene...~*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-13 14:43:38
Üzenet elküldve: 2020-10-13 14:43:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Sorra maradnak el mellette a legtöbb helyen már lecsupaszított földek, bár néhol még nem végeztek a termény betakarításával. Amott a föld végében több halomnyi sárga kupac: aranyló tökök. Láncban dobálva pakolja fel őket néhány paraszt egy szekérre.
Ahogy vágtázik előre, nem egy imbolygó, megrakott szénásszekeret kerül ki, maga mögött hagyva a rajta ülőt vagy ülőket. Egy helyen suhancok kiabálnak utána egy útelágazásnál, de Arja nem hederít rájuk: gyalog vannak. Parasztok. Sosem érik utol.
A Révhez érve leszáll. Elfáradt, pedig még a fele utat sem tette meg. Csendben pihen egy megpakolt zsákon, a lova kantárszárát fogva, amíg átkelnek, a cipót majszolva, amit még a fogadóban tett el. Nem elegyedik szóba senkivel.
Azután folytatja az útját, de már jóval lassabban, ügetésre fogva Colonelt. Egy rövid időre eljátszik a gondolattal, hogy elkerül a thargok piaca felé, de azután elveti az ötletet. Ehelyett állhatatosan halad le délnek. Nemsokára kezd erdősödni a táj körülötte, és elér az erdei ösvény kezdetéhez, ami a Vaserdőn át egészen le a kikötőig elvezet.
Colonelt még megitatja, megállva egy forrás mellett, odavezetve a lovat a kövekkel kirakott kútból csordogáló, évszázadok alatt kimélyült természetes vályúban csillogó kristálytiszta vízhez, maga is megtölti a kulacsát, azután tovább indul. Dél elmúlt. Még sok órányi az út előtte, ha estére a Kikötőbe akar érni.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 14:44:37
Ahogy vágtázik előre, nem egy imbolygó, megrakott szénásszekeret kerül ki, maga mögött hagyva a rajta ülőt vagy ülőket. Egy helyen suhancok kiabálnak utána egy útelágazásnál, de Arja nem hederít rájuk: gyalog vannak. Parasztok. Sosem érik utol.
A Révhez érve leszáll. Elfáradt, pedig még a fele utat sem tette meg. Csendben pihen egy megpakolt zsákon, a lova kantárszárát fogva, amíg átkelnek, a cipót majszolva, amit még a fogadóban tett el. Nem elegyedik szóba senkivel.
Azután folytatja az útját, de már jóval lassabban, ügetésre fogva Colonelt. Egy rövid időre eljátszik a gondolattal, hogy elkerül a thargok piaca felé, de azután elveti az ötletet. Ehelyett állhatatosan halad le délnek. Nemsokára kezd erdősödni a táj körülötte, és elér az erdei ösvény kezdetéhez, ami a Vaserdőn át egészen le a kikötőig elvezet.
Colonelt még megitatja, megállva egy forrás mellett, odavezetve a lovat a kövekkel kirakott kútból csordogáló, évszázadok alatt kimélyült természetes vályúban csillogó kristálytiszta vízhez, maga is megtölti a kulacsát, azután tovább indul. Dél elmúlt. Még sok órányi az út előtte, ha estére a Kikötőbe akar érni.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 14:44:37
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-13 11:45:01
Üzenet elküldve: 2020-10-13 11:45:01
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldeken Nyikhajé a gyeplő, az ő vezetésével éri el a hintó a földekkel tagolt falvak területét. Az ég sötét még, a hajnalnak semmi nyoma, pedig már úgy érzi, órák óta úton vannak. A hintóból nem sok hang szűrődik ki, az utasok valószínűleg kényelmesen elhelyezkedve szenderetek álomba a puha bársonypadokon. Igazságtalan. De Mik nem zsörtölődik, aludt ennél már sokkal rosszabb helyeken is.
Pár órányi küszködés után inkább felül rendesen, megpróbálja átmozgatni elgémberedett tagjait és csendes beszélgetésbe kezd társával mindenféléről. Időjárás, városi dolgok, a fogadó, hogy melyiküknek melyik fehérnép tetszik. Nyikhaj nem felejti el megjegyezni, hogy látta ám azzal a szemrevaló fehérnéppel felosonni Miket az emeletre. De a pultos fiú csak szerényen mosolyog, nem árul el semmit. Félő, hogy szájára veszi a Kalmár népe Wint és azt nagyon nem szeretné. Főleg úgy nem, hogy még nem volt alkalma Arjával megbeszélni a történteket. Mondjuk, Wint se látta azóta és még csak üzenetet sem tudott hagyni neki.
Az út további részében igyekszik másfelé terelni a szót, több kevesebb sikerrel.*
Pár órányi küszködés után inkább felül rendesen, megpróbálja átmozgatni elgémberedett tagjait és csendes beszélgetésbe kezd társával mindenféléről. Időjárás, városi dolgok, a fogadó, hogy melyiküknek melyik fehérnép tetszik. Nyikhaj nem felejti el megjegyezni, hogy látta ám azzal a szemrevaló fehérnéppel felosonni Miket az emeletre. De a pultos fiú csak szerényen mosolyog, nem árul el semmit. Félő, hogy szájára veszi a Kalmár népe Wint és azt nagyon nem szeretné. Főleg úgy nem, hogy még nem volt alkalma Arjával megbeszélni a történteket. Mondjuk, Wint se látta azóta és még csak üzenetet sem tudott hagyni neki.
Az út további részében igyekszik másfelé terelni a szót, több kevesebb sikerrel.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-13 10:22:33
Üzenet elküldve: 2020-10-13 10:22:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Mindenki sajnál valamit abban, hogy a hintó végül Habrertusé lesz, Aenae azt, hogy ha ezentúl hintózni akar, akkor a kancellárnak kell majd hízelegnie. Ezt persze nyilván nem fogja megtenni, egy kis hintózásért nem adja el a lelkét.*
- Tetszeni fog neki. De hálás az nem lesz. Csak látszólag.
*Ezen a ponton Aenae elgondolkodik, hogy lehet, hogy igazságtalan a kancellárral? Sokat köszörüli ugyanis rajta a nyelvét, lehet, hogy egy áldott, jó lélek. Csak az a kecskeszakáll, meg néha a vén, perverzes arckifejezései...*
- Fontosabb? Azt hiszem, hogy miattam hanyagolod minden teendődet. Bűntudatom is van. Kicsit.
*Hüvelyk- és mutatóujjával mutatja, hogy milyen kicsi is a bűntudata. Icipici. Olyan icipici, hogy valójában egyáltalán nincs is. Olyannyira nincsen, hogy tervezi a Vashegyen marasztalni kicsit, de ezen tervével majd csak egy jobb időpontban tervez előállni, bár még nem tudja, hogy mi is a jobb időpont, sok függ például Habrertustól, de Nirstől is. Nirstől több minden, mint a kancellártól és hát a víz veri az egyre elkerülhetetlenebbnek tűnő találkozástól. Cha'yss ölében fekve viszont gyorsan elhessenteni ezt a gondolatot.*
- Mindenre van egy strófád?
*Ha ismerné a híres wegtoreni trubadúrt, akkor meg akarna ismerkedni a munkásságával, mivel azonban nem ismeri, így kénytelen Cha'ysstól olvadozni. Mármint egyáltalán nem kénytelen, kifejezetten élvezi.*
- Persze, vigyázok, ez a legkevesebb. Akkor te fekszel az én ölembe?
*Kérdezi a férfi combját cirógatva, de amúgy nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy felkeljen, hogy pozíciót cserélhessenek, egyrészt mert köszöni szépen, nagyon jól fekszik itt, másrészt Cha'yssnak nem is lenne olyan komfortos, hisz jóval magasabb nála. Persze ha a férfi bejelenti ezen igényét, akkor felkászálódik, ha viszont nem, akkor marad így, a köpenybe takarózva, a másik combját cirógatva. Akárhogyan is, de az biztos, hogy ő is el-elbóbiskol, bár ezek csak felületes pár perces kis bebólintások.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 10:29:36
- Tetszeni fog neki. De hálás az nem lesz. Csak látszólag.
*Ezen a ponton Aenae elgondolkodik, hogy lehet, hogy igazságtalan a kancellárral? Sokat köszörüli ugyanis rajta a nyelvét, lehet, hogy egy áldott, jó lélek. Csak az a kecskeszakáll, meg néha a vén, perverzes arckifejezései...*
- Fontosabb? Azt hiszem, hogy miattam hanyagolod minden teendődet. Bűntudatom is van. Kicsit.
*Hüvelyk- és mutatóujjával mutatja, hogy milyen kicsi is a bűntudata. Icipici. Olyan icipici, hogy valójában egyáltalán nincs is. Olyannyira nincsen, hogy tervezi a Vashegyen marasztalni kicsit, de ezen tervével majd csak egy jobb időpontban tervez előállni, bár még nem tudja, hogy mi is a jobb időpont, sok függ például Habrertustól, de Nirstől is. Nirstől több minden, mint a kancellártól és hát a víz veri az egyre elkerülhetetlenebbnek tűnő találkozástól. Cha'yss ölében fekve viszont gyorsan elhessenteni ezt a gondolatot.*
- Mindenre van egy strófád?
*Ha ismerné a híres wegtoreni trubadúrt, akkor meg akarna ismerkedni a munkásságával, mivel azonban nem ismeri, így kénytelen Cha'ysstól olvadozni. Mármint egyáltalán nem kénytelen, kifejezetten élvezi.*
- Persze, vigyázok, ez a legkevesebb. Akkor te fekszel az én ölembe?
*Kérdezi a férfi combját cirógatva, de amúgy nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy felkeljen, hogy pozíciót cserélhessenek, egyrészt mert köszöni szépen, nagyon jól fekszik itt, másrészt Cha'yssnak nem is lenne olyan komfortos, hisz jóval magasabb nála. Persze ha a férfi bejelenti ezen igényét, akkor felkászálódik, ha viszont nem, akkor marad így, a köpenybe takarózva, a másik combját cirógatva. Akárhogyan is, de az biztos, hogy ő is el-elbóbiskol, bár ezek csak felületes pár perces kis bebólintások.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 10:29:36
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242