Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
![>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2929_ember-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-28 14:16:48
Üzenet elküldve: 2018-01-28 14:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*A szántóföldek mindig is érdekelték, s bár az erdő megszállottja, mégis a természet ilyen fokú megzabolázása tiszteletre méltó teljesítmény. A földművesek ínszakasztó munkája nem ér véget akkor, amikor a természetből kihasított területet termőfölddé alakítják. Azt minden évben gondozni kell, szántani, ültetni, betakarítani a termést. De tiszta munka és becsületes.
A csuhás megáll az egyik takaros rendben tartott, téli álmát alvó földdarab mellett és leszáll a lóról. Hagyja, hogy a hátas kipihenje magát, ő maga pedig hátát egy magányos fának vetve nekiáll, hogy egyen pár falatot. Banya úti csomagjában talál sajtot, kenyeret és egy kis kolbászt, mosolyogva gondol Vadvéd híres ork szakácsnéjére, aki folyton zsörtölődik, de a legjobb szarvasragut készíti messze földön.
Lassan eszik, a falatokat egy-egy korty hűs forrásvízzel öblítve le. Gondolatai az előtte álló kikötői kaland körül forognak. Örül a kis magányos fának, amely kicsit el is rejti tövénél ülő alakját és kellemes érzéssel ajándékozza meg, mintha a Fákban Lakó ily messze Erdőmélyétől is fölé emelné óvó kezét.*
*A szántóföldek mindig is érdekelték, s bár az erdő megszállottja, mégis a természet ilyen fokú megzabolázása tiszteletre méltó teljesítmény. A földművesek ínszakasztó munkája nem ér véget akkor, amikor a természetből kihasított területet termőfölddé alakítják. Azt minden évben gondozni kell, szántani, ültetni, betakarítani a termést. De tiszta munka és becsületes.
A csuhás megáll az egyik takaros rendben tartott, téli álmát alvó földdarab mellett és leszáll a lóról. Hagyja, hogy a hátas kipihenje magát, ő maga pedig hátát egy magányos fának vetve nekiáll, hogy egyen pár falatot. Banya úti csomagjában talál sajtot, kenyeret és egy kis kolbászt, mosolyogva gondol Vadvéd híres ork szakácsnéjére, aki folyton zsörtölődik, de a legjobb szarvasragut készíti messze földön.
Lassan eszik, a falatokat egy-egy korty hűs forrásvízzel öblítve le. Gondolatai az előtte álló kikötői kaland körül forognak. Örül a kis magányos fának, amely kicsit el is rejti tövénél ülő alakját és kellemes érzéssel ajándékozza meg, mintha a Fákban Lakó ily messze Erdőmélyétől is fölé emelné óvó kezét.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-28 02:20:36
Üzenet elküldve: 2018-01-28 02:20:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyon nehezen tudja kimondani, amit gondol. Eszméletlenül nehéz azt mondani élete első szerelmének, hogy a távolság miatt legyen vége. Nem, a távolság nem lenne ekkora akadály, Meira valami mást is érez. Félelmet. Megmagyarázhatatlan okokból fél Atehanertől, ez pedig egyáltalán nem jó. Egy kívülálló láthatja, hogy a kapcsolatuk amúgy sem működik, de a lány számára a rettegés az, ami végül arra készteti, hogy távolodjon el a férfitől. Most az erdőségben tört rá ez az egész. Képtelen megérteni, Atheaner mégis hogyan tud egyik pillanatról a másikra megváltozni. Olyan, mint valami démon, mint egy igazi démon.*
- E-Ennyi?
*Lepődik meg a kapott válaszon. Nem mondja ki, de nagyot csalódott is. Azt hitte, Ate legalább olyan nehezen fogja majd kimondani a választ, mint amennyit ő szenvedett a kérdéssel, de nem. Egy kis szomorúság látszik az arcán, de semmi más.*
- Ate, én nagyon sajnálom, ne haragudj rám!
*Az ölelés jól esik neki, el is sírja magát a másik vállán, de érzi, hogy Atehanernek nincs ínyére az ölelés, és már szabadulna tőle. El is húzódik, mert nem akar még több kellemetlenséget okozni a férfinak.*
- Egy élmény volt? Nem... Nem értem!
*Most szegény teljesen összezavarodott. Úgy érzi, hogy néhai párja csak játszott vele, mert az szinte lehetetlen, hogy ennyire ne vegye a szívére a dolgot. Tehetetlenül és megtörten ácsorog, miközben a sötételf egyre távolodó alakját bámulja.*
- Neked is minden jót...
*A mindig boldog lila szemekbe most bánat költözik. Nem ilyen búcsúra vágyott azok után, hogy talán soha nem is látják egymást újra. A kikötő veszélyes, ki tudja visszatér-e még Atehaner a városba, és ha igen, akkor sem akarja majd ezek után látni Meirát.
Nagyot nyel, majd egy annál is nagyobbat sóhajt, s mikor a férfi alakja már csak egy kis pont a távolban, hátat fordít neki és visszaindul a városba. Egyedül, teljesen egyedül és magányosan. Azon gondolkozik, hogy vajon a Namos Házban sem látja már többet Atehanert? Mi lesz a szobájukkal? Csak az övé lesz? Félni fog éjszakánként a hangoktól. Olyankor mindig párjához bújt, és megnyugodott, de most már nem lesz ott többé. Nem lesz ott, hogy megvédje, sőt, veszekedni sem fog vele többé. Már azok az akkor kellemetlen percek, órák is hiányoznak neki, de nem tehet ellene semmit. Vége van.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.28 02:26:56
*Nagyon nehezen tudja kimondani, amit gondol. Eszméletlenül nehéz azt mondani élete első szerelmének, hogy a távolság miatt legyen vége. Nem, a távolság nem lenne ekkora akadály, Meira valami mást is érez. Félelmet. Megmagyarázhatatlan okokból fél Atehanertől, ez pedig egyáltalán nem jó. Egy kívülálló láthatja, hogy a kapcsolatuk amúgy sem működik, de a lány számára a rettegés az, ami végül arra készteti, hogy távolodjon el a férfitől. Most az erdőségben tört rá ez az egész. Képtelen megérteni, Atheaner mégis hogyan tud egyik pillanatról a másikra megváltozni. Olyan, mint valami démon, mint egy igazi démon.*
- E-Ennyi?
*Lepődik meg a kapott válaszon. Nem mondja ki, de nagyot csalódott is. Azt hitte, Ate legalább olyan nehezen fogja majd kimondani a választ, mint amennyit ő szenvedett a kérdéssel, de nem. Egy kis szomorúság látszik az arcán, de semmi más.*
- Ate, én nagyon sajnálom, ne haragudj rám!
*Az ölelés jól esik neki, el is sírja magát a másik vállán, de érzi, hogy Atehanernek nincs ínyére az ölelés, és már szabadulna tőle. El is húzódik, mert nem akar még több kellemetlenséget okozni a férfinak.*
- Egy élmény volt? Nem... Nem értem!
*Most szegény teljesen összezavarodott. Úgy érzi, hogy néhai párja csak játszott vele, mert az szinte lehetetlen, hogy ennyire ne vegye a szívére a dolgot. Tehetetlenül és megtörten ácsorog, miközben a sötételf egyre távolodó alakját bámulja.*
- Neked is minden jót...
*A mindig boldog lila szemekbe most bánat költözik. Nem ilyen búcsúra vágyott azok után, hogy talán soha nem is látják egymást újra. A kikötő veszélyes, ki tudja visszatér-e még Atehaner a városba, és ha igen, akkor sem akarja majd ezek után látni Meirát.
Nagyot nyel, majd egy annál is nagyobbat sóhajt, s mikor a férfi alakja már csak egy kis pont a távolban, hátat fordít neki és visszaindul a városba. Egyedül, teljesen egyedül és magányosan. Azon gondolkozik, hogy vajon a Namos Házban sem látja már többet Atehanert? Mi lesz a szobájukkal? Csak az övé lesz? Félni fog éjszakánként a hangoktól. Olyankor mindig párjához bújt, és megnyugodott, de most már nem lesz ott többé. Nem lesz ott, hogy megvédje, sőt, veszekedni sem fog vele többé. Már azok az akkor kellemetlen percek, órák is hiányoznak neki, de nem tehet ellene semmit. Vége van.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.28 02:26:56
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-27 14:33:27
Üzenet elküldve: 2018-01-27 14:33:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Felborzolódik a karján a szőr attól a hanglejtéstől, mellyel a nőtény inti. Alig hiszi, hogy ilyen tartást képes magára erőltetni annak ellenére, hogy már abba belesápadt, mikor Kharasshi szemet vetett arra az ostorra. Bámulatos. Minden nyűge ellenére szívesen folytatná még ezt a kis színjátékot, hogy jobban megismerhesse a lánynak ezt az arcát.
Tiszteletteljesen meghajtja fejét az intelemre, de lelkesedése szemernyit se csökken az új szerzemény iránt. Mindjárt az övére is akasztja büszkeségét. Az asszonyság szavait elengedi a füle mellett, épp csak egy nyugtázó biccentéssel honorálja.
A fakóvérű úrnő indulni kész, így Kharasshi lép is mindjárt, hogy kinyissa előtte az ajtót. Ő maga viszont még néhány rövid mondatra feltartja az asszonyságot, aki végül nem is jön utánuk.
Az ember eddigre nagyjából fel is pakolta a szekeret, a maradékkal pedig Kharasshi segít. Tételesen számot vetnek vele, hogy mi került a szekérre, a házból is kihordják a felsorolásban említett élelmiszereket és mindezek mellé a két csupor mézet is, aztán végül megjelenik újra az asszonyság is egy zsákkal.*
- Nézze meg az úr. Ezeket találtam *mondja, majd Kharasshinak nyújtja a zsákot, aki belenéz, kicsit beletúr, aztán bólint.*
- Jó lesz.
*Végül lajstromba kerül minden és kimondatik az egész vásárlás végösszege. Kharasshi kiszámolja az aranyakat, s végül még kerekít is egy kicsit, így 2000 arany üti a birtok gazdájának [Mesélő (Landa)] markát.
Mikor a piszkos anyagiakat rendezték, odakíséri úrnőjét a hátasához és felsegíti rá. Miközben elveszi tőle a száraz virágot, közelebb hajol hozzá.*
- Csak ülj rajta nyugodtan. Tartsd lazán a gyeplőt, kövesd a mozgását. Elindul majd magától és szépen lépésben jön majd a szekér mellett, ne aggódj. *Kettétöri az almát, amit még az egyik zsákból vett ki és a hátasnak adja az egyik felét. Aztán szemügyre veszi kicsit azt a sárgát is. A másik fél alma az ő jussa lesz. Végül Kharasshi is felkászálódik a bakra.*
- Köszönet mindenért *int búcsút a gazdának és az asszonyságnak.* - Az ég áldja magukat!
*Azzal útnak indítja a szekeret. Ahogy mondta, a hátasa is szépen megindul, becsatlakozik a szekér mellé, nagyokat szippantva az egyik zsákban utazó almák felé.
A sárga türelmesen, kitartóan húz. Valószínűleg ez a számára a mindennapi rutin része. Szerencsére emelkedőkkel nem kell nagyon számolni, így a sok holmi ellenére nincs túl nehéz dolga.
Ahogy a szántóföldeket felváltja az erdő, Kharasshi megállítja a szekeret. Leszáll a bakról és a nősténykéhez lép. Először is leoldja róla a prémes köpenyt, aztán segít kicsit a leszállásban is.*
- Kapaszkodj meg a kápában és vedd ki a lábaid a kengyelből. A jobb láb hátrafelé átlendít és finoman lecsusszansz *koordinálja most már inkább csak szavakkal.
A köpenyt a szekérhez viszi és a bakra dobja, aztán a lány felé fordul, miközben leoldja az övéről az ostort.*
- Gyere ide! *utasítja jelentőségteljesen, s ki is bontja a feltekert karikást.* - Nem-nem *teszi még hozzá, ahogy a lányt nézi.* - Fel az állat! *rendelkezik, pont úgy, ahogy a tanyára érkezésük előtt is tette, mikor úrnő szerepbe igazgatta a nősténykét. A vonásain ülő kifejezés egész talányos: aljas és gazemberes, ahogy oly sokszor, de elégtétel- és várakozásteljes is. Amikor a lány félútig elér, újabb utasítás következik.*
- Fordulj meg.
*Felborzolódik a karján a szőr attól a hanglejtéstől, mellyel a nőtény inti. Alig hiszi, hogy ilyen tartást képes magára erőltetni annak ellenére, hogy már abba belesápadt, mikor Kharasshi szemet vetett arra az ostorra. Bámulatos. Minden nyűge ellenére szívesen folytatná még ezt a kis színjátékot, hogy jobban megismerhesse a lánynak ezt az arcát.
Tiszteletteljesen meghajtja fejét az intelemre, de lelkesedése szemernyit se csökken az új szerzemény iránt. Mindjárt az övére is akasztja büszkeségét. Az asszonyság szavait elengedi a füle mellett, épp csak egy nyugtázó biccentéssel honorálja.
A fakóvérű úrnő indulni kész, így Kharasshi lép is mindjárt, hogy kinyissa előtte az ajtót. Ő maga viszont még néhány rövid mondatra feltartja az asszonyságot, aki végül nem is jön utánuk.
Az ember eddigre nagyjából fel is pakolta a szekeret, a maradékkal pedig Kharasshi segít. Tételesen számot vetnek vele, hogy mi került a szekérre, a házból is kihordják a felsorolásban említett élelmiszereket és mindezek mellé a két csupor mézet is, aztán végül megjelenik újra az asszonyság is egy zsákkal.*
- Nézze meg az úr. Ezeket találtam *mondja, majd Kharasshinak nyújtja a zsákot, aki belenéz, kicsit beletúr, aztán bólint.*
- Jó lesz.
*Végül lajstromba kerül minden és kimondatik az egész vásárlás végösszege. Kharasshi kiszámolja az aranyakat, s végül még kerekít is egy kicsit, így 2000 arany üti a birtok gazdájának [Mesélő (Landa)] markát.
Mikor a piszkos anyagiakat rendezték, odakíséri úrnőjét a hátasához és felsegíti rá. Miközben elveszi tőle a száraz virágot, közelebb hajol hozzá.*
- Csak ülj rajta nyugodtan. Tartsd lazán a gyeplőt, kövesd a mozgását. Elindul majd magától és szépen lépésben jön majd a szekér mellett, ne aggódj. *Kettétöri az almát, amit még az egyik zsákból vett ki és a hátasnak adja az egyik felét. Aztán szemügyre veszi kicsit azt a sárgát is. A másik fél alma az ő jussa lesz. Végül Kharasshi is felkászálódik a bakra.*
- Köszönet mindenért *int búcsút a gazdának és az asszonyságnak.* - Az ég áldja magukat!
*Azzal útnak indítja a szekeret. Ahogy mondta, a hátasa is szépen megindul, becsatlakozik a szekér mellé, nagyokat szippantva az egyik zsákban utazó almák felé.
A sárga türelmesen, kitartóan húz. Valószínűleg ez a számára a mindennapi rutin része. Szerencsére emelkedőkkel nem kell nagyon számolni, így a sok holmi ellenére nincs túl nehéz dolga.
Ahogy a szántóföldeket felváltja az erdő, Kharasshi megállítja a szekeret. Leszáll a bakról és a nősténykéhez lép. Először is leoldja róla a prémes köpenyt, aztán segít kicsit a leszállásban is.*
- Kapaszkodj meg a kápában és vedd ki a lábaid a kengyelből. A jobb láb hátrafelé átlendít és finoman lecsusszansz *koordinálja most már inkább csak szavakkal.
A köpenyt a szekérhez viszi és a bakra dobja, aztán a lány felé fordul, miközben leoldja az övéről az ostort.*
- Gyere ide! *utasítja jelentőségteljesen, s ki is bontja a feltekert karikást.* - Nem-nem *teszi még hozzá, ahogy a lányt nézi.* - Fel az állat! *rendelkezik, pont úgy, ahogy a tanyára érkezésük előtt is tette, mikor úrnő szerepbe igazgatta a nősténykét. A vonásain ülő kifejezés egész talányos: aljas és gazemberes, ahogy oly sokszor, de elégtétel- és várakozásteljes is. Amikor a lány félútig elér, újabb utasítás következik.*
- Fordulj meg.
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-27 02:36:41
Üzenet elküldve: 2018-01-27 02:36:41
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Nem éri meg, nagyon nem éri meg. Az idegbaj kerülget ettől a lánytól. Fel fogom pofozni, esküszöm felpofozom! Fogad már be!~
- Igazad van!
*Sóhajtja, mintha szomorú lenne.*
- Ha én a Kikötőben dolgozok, akkor nagyon ritkán láthatjuk egymást. Te pedig sokat szenvednél, nem akarom, hogy szenvedj.
~Ó, dehogynem!~
- Akkor jobb, ha keresünk egymásnak mást. De azért egy élmény volt.
*Halványan elmosolyodik, majd futólag átöleli a lányt.*
- Hát akkor sok sikert!
*Azzal rögtön sarkon fordul, és visszaindul a Kikötőbe, vissza sem néz.*
~Nem éri meg, nagyon nem éri meg. Az idegbaj kerülget ettől a lánytól. Fel fogom pofozni, esküszöm felpofozom! Fogad már be!~
- Igazad van!
*Sóhajtja, mintha szomorú lenne.*
- Ha én a Kikötőben dolgozok, akkor nagyon ritkán láthatjuk egymást. Te pedig sokat szenvednél, nem akarom, hogy szenvedj.
~Ó, dehogynem!~
- Akkor jobb, ha keresünk egymásnak mást. De azért egy élmény volt.
*Halványan elmosolyodik, majd futólag átöleli a lányt.*
- Hát akkor sok sikert!
*Azzal rögtön sarkon fordul, és visszaindul a Kikötőbe, vissza sem néz.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-26 10:50:29
Üzenet elküldve: 2018-01-26 10:50:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Kharasshinak igazán nem lehet panasza a lányra. Rilkäline pontosan úgy vásárol, mint aki teljes joggal rendelkezik az erszény fölött, akárcsak egy úrnő tenné, és pontosan úgy osztja a feladatot is. Biztosan nem gondolná a háziasszony, hogy valójában mi is a felállás, és ez a legfontosabb.*
- Köszönöm Hor!
*Két kézzel nyúl a csokor felé, s csak hajszálon múlik, hogy a férfi kezére is ráfogjon. A mozdulat nem kapkodó, de nem is vesztegeti az időt. Már hajol is a csokorba, miközben összecsippenti az egyik ágacska végét. Ujjai közt morzsolgatja, majd mélyet szippant csendesen, s csak szeme sarkából tartja szemmel a meghajló férfit.
Legbelül még élvezni is meri egy picit a helyzetet, ha akarná sem tudná elnyomni magában. A kis pajkos szikra makacs módon befészkelte magát. Csak a férfinak sikerül halványítani rajta, amikor az ostorra kezd alkudni. Rilkäline növekvő gombóccal a torkában, követi pillantásával a másikat. Mindezt a virág rejtekéből teszi, mely jótékonyan elfedi, hogy egyébként is hófehér bőre, még inkább elhalványul, főleg Kharasshi szerelmetes pillantását látva, mellyel a faragott nyelű karikást illeti.
Mikor az alku megköttetik, sötét pilláit lehunyva szitkozódik egy sort magában, hogy az elégetett vessző helyére mégiscsak szerzett magának egy új játékszert a marcona.
~Ha kétszer ennyibe kerülne, akkor is megvenné, csak rá kell nézni.~
Azon már meg sem lepődik, hogy az ő erszényéből kerül kifizetésre, elvégre ő is költötte a haramia pénzét. Leengedi a csokrot arca elől, maga előtt összefogva két kezébe. A férfi mellé lépve, látványosan végigméri a szerzeményt, attól függetlenül, hogy nagyon utálja, de így legalább nem kell tettetnie az úrnőhöz méltó szigorúbb, hűvösebb hangvételt.*
- Valóban szép… de csak óvatosan Hor! Tudod, hogy a türelmet sokkal többre tartom. *Sokatmondó pillantást vet a férfira, miközben észrevétlen, a csuklójára kötött gyöngyökkel babrál. *
- Igaza van a Kisasszonnak, kezes jószág az a sárga! *Kotyog bele a beszélgetésbe az asszonyka. Éppen a savanyúsággal lép ki a kamrából, s indul egyenesen kifelé.* Nem kő' aztat ostorozni, megy az anékül is arra, amerre kő'!* Rilkäline ekkor az ablak felé fordul, ahonnan látszik már, hogy hamarosan befejezik a pakolást. Eddig sürgette volna, de most szíve szerint hátráltatná a dolgot.
~Úgysem tart örökké, és még szerencsétleneket is bajba sodornám, ha elvesztené a fejét.~
Az asztalhoz sétál, felhajtja a bort, amely még mindig olyan, mint ezelőtt volt, vagy ha lehet, még savanyúbb a méz után. Elveszi a székről a prémes köpenyt, magára teríti, ezután egy árnyalattal kedvesebb hangon szól „testőréhez”.*
- Menjünk. Mindjárt végeznek. *Lassan megindul az ajtó felé.*
*Kharasshinak igazán nem lehet panasza a lányra. Rilkäline pontosan úgy vásárol, mint aki teljes joggal rendelkezik az erszény fölött, akárcsak egy úrnő tenné, és pontosan úgy osztja a feladatot is. Biztosan nem gondolná a háziasszony, hogy valójában mi is a felállás, és ez a legfontosabb.*
- Köszönöm Hor!
*Két kézzel nyúl a csokor felé, s csak hajszálon múlik, hogy a férfi kezére is ráfogjon. A mozdulat nem kapkodó, de nem is vesztegeti az időt. Már hajol is a csokorba, miközben összecsippenti az egyik ágacska végét. Ujjai közt morzsolgatja, majd mélyet szippant csendesen, s csak szeme sarkából tartja szemmel a meghajló férfit.
Legbelül még élvezni is meri egy picit a helyzetet, ha akarná sem tudná elnyomni magában. A kis pajkos szikra makacs módon befészkelte magát. Csak a férfinak sikerül halványítani rajta, amikor az ostorra kezd alkudni. Rilkäline növekvő gombóccal a torkában, követi pillantásával a másikat. Mindezt a virág rejtekéből teszi, mely jótékonyan elfedi, hogy egyébként is hófehér bőre, még inkább elhalványul, főleg Kharasshi szerelmetes pillantását látva, mellyel a faragott nyelű karikást illeti.
Mikor az alku megköttetik, sötét pilláit lehunyva szitkozódik egy sort magában, hogy az elégetett vessző helyére mégiscsak szerzett magának egy új játékszert a marcona.
~Ha kétszer ennyibe kerülne, akkor is megvenné, csak rá kell nézni.~
Azon már meg sem lepődik, hogy az ő erszényéből kerül kifizetésre, elvégre ő is költötte a haramia pénzét. Leengedi a csokrot arca elől, maga előtt összefogva két kezébe. A férfi mellé lépve, látványosan végigméri a szerzeményt, attól függetlenül, hogy nagyon utálja, de így legalább nem kell tettetnie az úrnőhöz méltó szigorúbb, hűvösebb hangvételt.*
- Valóban szép… de csak óvatosan Hor! Tudod, hogy a türelmet sokkal többre tartom. *Sokatmondó pillantást vet a férfira, miközben észrevétlen, a csuklójára kötött gyöngyökkel babrál. *
- Igaza van a Kisasszonnak, kezes jószág az a sárga! *Kotyog bele a beszélgetésbe az asszonyka. Éppen a savanyúsággal lép ki a kamrából, s indul egyenesen kifelé.* Nem kő' aztat ostorozni, megy az anékül is arra, amerre kő'!* Rilkäline ekkor az ablak felé fordul, ahonnan látszik már, hogy hamarosan befejezik a pakolást. Eddig sürgette volna, de most szíve szerint hátráltatná a dolgot.
~Úgysem tart örökké, és még szerencsétleneket is bajba sodornám, ha elvesztené a fejét.~
Az asztalhoz sétál, felhajtja a bort, amely még mindig olyan, mint ezelőtt volt, vagy ha lehet, még savanyúbb a méz után. Elveszi a székről a prémes köpenyt, magára teríti, ezután egy árnyalattal kedvesebb hangon szól „testőréhez”.*
- Menjünk. Mindjárt végeznek. *Lassan megindul az ajtó felé.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-25 22:38:59
Üzenet elküldve: 2018-01-25 22:38:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
*A Szellemjáró piszkálódására nem felel, csak mered előre a nyeregből. Akaratlanul is koponyájához nyúl, de aztán leejti a kezét.*
- Ott a Pinty. Lepra, de a miénk. *veti fel a szállás kérdésére, ha nem akarnak sötételfek közé keveredni.*
~ Ha a többi is olyan, rémálmaim lesznek. ~ *idézi fel a szépnemilyen képű matriarchajelölt vonásait, majd megborzong.*
*A mágus furcsa varázslatára felhorkan.*
- Én erre rá nem megyek! *főleg mert a folyó szélesebb, mint száz lépés. És túl keskeny is, a lovakat nem tudja csak úgy ráterelni.*
- Várjuk meg a Révészt. Azért van. *persze értékeli az ügyes mágiát, és meg is mondja Taitosnak.*
- Veszélyes trükköket ismertek, mágus. Örülök, hogy mellettünk vagytok. Worenth... ő mennyire képzett? Fenyegetést jelent a Vashegyre, ha teljesen... ellenünk fordul? *arra az esetre meglehetősen tiszta általános direktívája van minden tharg mestergyilkosnak.*
- És nem lehetséges, hogy csak... megszállta valami? *reflektál az elmebeli merengésre. Közben északnak fordulnak a folyó mentén, Kalácsfalvától távolodva.*
*A Szellemjáró piszkálódására nem felel, csak mered előre a nyeregből. Akaratlanul is koponyájához nyúl, de aztán leejti a kezét.*
- Ott a Pinty. Lepra, de a miénk. *veti fel a szállás kérdésére, ha nem akarnak sötételfek közé keveredni.*
~ Ha a többi is olyan, rémálmaim lesznek. ~ *idézi fel a szépnemilyen képű matriarchajelölt vonásait, majd megborzong.*
*A mágus furcsa varázslatára felhorkan.*
- Én erre rá nem megyek! *főleg mert a folyó szélesebb, mint száz lépés. És túl keskeny is, a lovakat nem tudja csak úgy ráterelni.*
- Várjuk meg a Révészt. Azért van. *persze értékeli az ügyes mágiát, és meg is mondja Taitosnak.*
- Veszélyes trükköket ismertek, mágus. Örülök, hogy mellettünk vagytok. Worenth... ő mennyire képzett? Fenyegetést jelent a Vashegyre, ha teljesen... ellenünk fordul? *arra az esetre meglehetősen tiszta általános direktívája van minden tharg mestergyilkosnak.*
- És nem lehetséges, hogy csak... megszállta valami? *reflektál az elmebeli merengésre. Közben északnak fordulnak a folyó mentén, Kalácsfalvától távolodva.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-25 19:24:21
Üzenet elküldve: 2018-01-25 19:24:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
-Köszönöm!
*Biccent, viszonozza az üdvözléseket, majd tőle már mehetnek is.*
-Ne kanyarogjunk! Nem kell révészt se várni.
*Mosolyodik el.*
~Jó a mágus a háznál.~
*Így nyílegyenesen a szántók felé tereli a csapatot, a folyónál pedig botjával int, mert az úgy jobban néz ki, ahol pedig elhúzza azt az öreg, míves ágat, remélhetőleg derengő lapos hidacska terem.*
-Csak utánatok! A lovakról száljatok le, ők is gyalog, ti is gyalog, ez az ősi szabály!
*Áll félre, hiszen ő mehet át utolsónak, még lovát is maga elé tereli.
Persze a beszéd sem maradhat el. Ha már a Szellemjáró úgy szereti, keni is torkát közben, hogy megfelelő legyen.*
-Nos, az elme kiszámíthatatlan, főleg amilyen most a mesteré lehet. A törés, ami viselkedésében állt be nem lehet a véletlen műve, de hát a részleteket majd ő elmondja, legrosszabb esetben pedig majd trükkel akadunk a nyomára.
*Taitos sem szereti ugyan a várost, de nincs oka ezen acsarogni, most nem szorítja az idő.*
~Végre.~
*Beállt a béke a hosszas csata után, most pedig temetni mennek. Temetni egy olyan mestert, ki odaveszett a harcban, még ha teste ép is, s élni fog soká.*
-Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy megkapta.
*Neveit el magát, hiszen az álom olyan dolog, mit nem lehet elkerülni.*
-Ha haragszik, akkor kénytelen leszek vele aludni, hogy kiköszörüljem a szívén esett csorbát.
*Fogalmaz költőien még mindig vigyorogva.*
-De igen, hát legrosszabb esetben fogadózunk.
*Könyveli el magában, noha annyira nem is rossz az. Felrémlenek előtte a hatnyi szegénynegyedi lét képei.*
~Brr.~
*Étlen, szomjan, ürülékben fetrengve. Nyomor.*
-De mondd csak Szellemjáró, min sértődhetett volna meg?
*Tényleg szótlan volt a tanácskozás alatt, ám ezt Taitos csak valami furcsa mélységi dolognak tudta be. Kicsit elmélázik.*
-Jó azért, hogy nem kell egyedül keresnem. Jó, hogy jöttetek.
*Fejezi ki örömét valahol Kalácsfalva magasságában.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.25 19:25:07
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
-Köszönöm!
*Biccent, viszonozza az üdvözléseket, majd tőle már mehetnek is.*
-Ne kanyarogjunk! Nem kell révészt se várni.
*Mosolyodik el.*
~Jó a mágus a háznál.~
*Így nyílegyenesen a szántók felé tereli a csapatot, a folyónál pedig botjával int, mert az úgy jobban néz ki, ahol pedig elhúzza azt az öreg, míves ágat, remélhetőleg derengő lapos hidacska terem.*
-Csak utánatok! A lovakról száljatok le, ők is gyalog, ti is gyalog, ez az ősi szabály!
*Áll félre, hiszen ő mehet át utolsónak, még lovát is maga elé tereli.
Persze a beszéd sem maradhat el. Ha már a Szellemjáró úgy szereti, keni is torkát közben, hogy megfelelő legyen.*
-Nos, az elme kiszámíthatatlan, főleg amilyen most a mesteré lehet. A törés, ami viselkedésében állt be nem lehet a véletlen műve, de hát a részleteket majd ő elmondja, legrosszabb esetben pedig majd trükkel akadunk a nyomára.
*Taitos sem szereti ugyan a várost, de nincs oka ezen acsarogni, most nem szorítja az idő.*
~Végre.~
*Beállt a béke a hosszas csata után, most pedig temetni mennek. Temetni egy olyan mestert, ki odaveszett a harcban, még ha teste ép is, s élni fog soká.*
-Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy megkapta.
*Neveit el magát, hiszen az álom olyan dolog, mit nem lehet elkerülni.*
-Ha haragszik, akkor kénytelen leszek vele aludni, hogy kiköszörüljem a szívén esett csorbát.
*Fogalmaz költőien még mindig vigyorogva.*
-De igen, hát legrosszabb esetben fogadózunk.
*Könyveli el magában, noha annyira nem is rossz az. Felrémlenek előtte a hatnyi szegénynegyedi lét képei.*
~Brr.~
*Étlen, szomjan, ürülékben fetrengve. Nyomor.*
-De mondd csak Szellemjáró, min sértődhetett volna meg?
*Tényleg szótlan volt a tanácskozás alatt, ám ezt Taitos csak valami furcsa mélységi dolognak tudta be. Kicsit elmélázik.*
-Jó azért, hogy nem kell egyedül keresnem. Jó, hogy jöttetek.
*Fejezi ki örömét valahol Kalácsfalva magasságában.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.25 19:25:07
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-25 19:04:59
Üzenet elküldve: 2018-01-25 19:04:59
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
- Nyilván megvolt rá az oka. Esetleg elöntötte az agyát a vérgőz.
*Megrántja a vállát, mert nagyjából mindegy is, hogy miért történt, már megtörtént.*
- Isurii gyermekei, mi?
*Végigméri Harathot, és lelki szemei előtt megjelenik a régi Harath, aki kiváló harcos volt, de ennek ellenére mégis milyen tutyimutyi, főleg Isuriit illetően. Pedig a szegény lány mindenestől neki is adta volna magát. Erre szerencsétlenül a fejére esett, Kagan hathatós segítségével. Áh, kár is a múltra gondolni, mennyivel kényelmesebb idők voltak azok. Mondjuk a fejre esett Harath mellett átvirrasztott pár éjszakát...
Közben befut az ifjú Taitos is. Az egyik lovat eleve neki hozták, Lea mutatja is, hogy melyiket, a sárga heréltet, ő maga a fekete-fehér kanca nyergébe ül fel.*
- Reméljük, hogy megkapja az üzeneted, nincs kedvem túl sokat kavirnyászni a városban.
*Jegyzi meg halkan, indulás közben.*
- A kormosnál jah. Ha haragszik ránk, akkor azt mondja, hogy csak valamelyik kocsmában van szabad ágy, mert éppen nem ér ránk.
*Vigyor kúszik az arcára, milyen kicsinyes bosszú is lenne, de hát Soraya tényleg rosszkor érkezett, és ébredés után Lea első dolga volt, hogy meglátogassa. Nem tűnt annyira sértődöttnek, de hát ki tudja kiismerni ezeket a kormos képűeket?
Hamarosan már elhagyják a birtokot és Leában újra felhorgad a "nem szeretem" érzés, amit mindig érez, mikor a városba megy.*
- Nyilván megvolt rá az oka. Esetleg elöntötte az agyát a vérgőz.
*Megrántja a vállát, mert nagyjából mindegy is, hogy miért történt, már megtörtént.*
- Isurii gyermekei, mi?
*Végigméri Harathot, és lelki szemei előtt megjelenik a régi Harath, aki kiváló harcos volt, de ennek ellenére mégis milyen tutyimutyi, főleg Isuriit illetően. Pedig a szegény lány mindenestől neki is adta volna magát. Erre szerencsétlenül a fejére esett, Kagan hathatós segítségével. Áh, kár is a múltra gondolni, mennyivel kényelmesebb idők voltak azok. Mondjuk a fejre esett Harath mellett átvirrasztott pár éjszakát...
Közben befut az ifjú Taitos is. Az egyik lovat eleve neki hozták, Lea mutatja is, hogy melyiket, a sárga heréltet, ő maga a fekete-fehér kanca nyergébe ül fel.*
- Reméljük, hogy megkapja az üzeneted, nincs kedvem túl sokat kavirnyászni a városban.
*Jegyzi meg halkan, indulás közben.*
- A kormosnál jah. Ha haragszik ránk, akkor azt mondja, hogy csak valamelyik kocsmában van szabad ágy, mert éppen nem ér ránk.
*Vigyor kúszik az arcára, milyen kicsinyes bosszú is lenne, de hát Soraya tényleg rosszkor érkezett, és ébredés után Lea első dolga volt, hogy meglátogassa. Nem tűnt annyira sértődöttnek, de hát ki tudja kiismerni ezeket a kormos képűeket?
Hamarosan már elhagyják a birtokot és Leában újra felhorgad a "nem szeretem" érzés, amit mindig érez, mikor a városba megy.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-25 02:09:39
Üzenet elküldve: 2018-01-25 02:09:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Atehaner//
*Meira szegény, amilyen félénk, amilyen kis gyámoltalan, annyira hiszékeny is. Úgy jött Atehaner után, hogy kész volt véget vetni a kapcsolatuknak, ha arra kerül a sor, de mihelyst a férfi azt mondta neki, hogy szereti, rögtön megenyhült a szíve, teljes mértékben elhitte neki, és azóta azt hiszi, hogy minden rendben van. *
- Én nem láttam veszélyesnek a kikötőt, de lehet csak azért, mert Shaiával voltam. Mindig olyan rosszakat mesélnek arról a helyről, én pedig féltelek.
*Kíváncsian figyel a másikra, mikor a munkája kerül szóba. Meira talán butának látszik, de egyáltalán nem az, észreveszi Atehaneren a habozást, bár nem pont azt a következtetést vonja le, amit kellene.*
- Azt sem tudod, mit dolgozol? Nem lehet valami izgalmas. A halász kereskedő is egyben? *Mutat rá a hazugság egyik kényes pontjára, amit talán jobb lett volna előbb rendesen kitalálnia a férfinek, mielőtt megpróbálja hitelesen eladni Meirának.*
- Miért nincs hal szagod, ha halakkal dolgozol? És... Ahj, mindegy, csak vigyázz magadra, jó?
*Amikor párja egészségére terelődik a téma, valamiért még elkerülő választ sem kap. Egyszerűen semmit nem mond erről Atehaner, ami csak még jobban aggasztja Meirát.*
- Emlékszel, mit mondott Ogadel Tiszteletes? Talán mégis el kéne látogatnunk a templomba, hogy meggyógyítson téged. Kérlek!
*Már sokszor kérlelte erre, de kérése akkor is süket fülekre talált. Bizonyára most sem lesz ez másképp, de egy próbát megér.
Gyalogolnak még egy darabon, míg végül Atehaner meg nem áll, és ott tartanak ahol nem is olyan rég. Menjen tovább egyedül.*
- Én... Vissza, igen visszatalálok. Ate, figyelj! *Sóhajt nagyot, mintha valami komolyat szeretne mondani.* Nagyon, nagyon szeretlek, de nem fogom sokáig bírni, ha nem vagy mellettem. Nekem szükségem van rád, de ha nem tudsz mellettem lenni, akkor lehet jobb lenne nem folytatni a kapcsolatunkat. Akkor nem várnék rád egész nap, hogy megölelhesselek.
*Nagyot nyel, hogy megszűnjön a gombóc a torkában. Eddig nem merte ezt kimondani, pedig lehet mindkettejüknek így lenne a legjobb. A szeretet nem elég egy kapcsolatban, és az utóbbi időben ezen kívül semmi más nem működött köztük.*
- Megérted, ugye? Mit gondolsz erről? Te szeretnél velem maradni?
*Teszi fel talán a legkínosabb kérdést a másik számára.*
//Atehaner//
*Meira szegény, amilyen félénk, amilyen kis gyámoltalan, annyira hiszékeny is. Úgy jött Atehaner után, hogy kész volt véget vetni a kapcsolatuknak, ha arra kerül a sor, de mihelyst a férfi azt mondta neki, hogy szereti, rögtön megenyhült a szíve, teljes mértékben elhitte neki, és azóta azt hiszi, hogy minden rendben van. *
- Én nem láttam veszélyesnek a kikötőt, de lehet csak azért, mert Shaiával voltam. Mindig olyan rosszakat mesélnek arról a helyről, én pedig féltelek.
*Kíváncsian figyel a másikra, mikor a munkája kerül szóba. Meira talán butának látszik, de egyáltalán nem az, észreveszi Atehaneren a habozást, bár nem pont azt a következtetést vonja le, amit kellene.*
- Azt sem tudod, mit dolgozol? Nem lehet valami izgalmas. A halász kereskedő is egyben? *Mutat rá a hazugság egyik kényes pontjára, amit talán jobb lett volna előbb rendesen kitalálnia a férfinek, mielőtt megpróbálja hitelesen eladni Meirának.*
- Miért nincs hal szagod, ha halakkal dolgozol? És... Ahj, mindegy, csak vigyázz magadra, jó?
*Amikor párja egészségére terelődik a téma, valamiért még elkerülő választ sem kap. Egyszerűen semmit nem mond erről Atehaner, ami csak még jobban aggasztja Meirát.*
- Emlékszel, mit mondott Ogadel Tiszteletes? Talán mégis el kéne látogatnunk a templomba, hogy meggyógyítson téged. Kérlek!
*Már sokszor kérlelte erre, de kérése akkor is süket fülekre talált. Bizonyára most sem lesz ez másképp, de egy próbát megér.
Gyalogolnak még egy darabon, míg végül Atehaner meg nem áll, és ott tartanak ahol nem is olyan rég. Menjen tovább egyedül.*
- Én... Vissza, igen visszatalálok. Ate, figyelj! *Sóhajt nagyot, mintha valami komolyat szeretne mondani.* Nagyon, nagyon szeretlek, de nem fogom sokáig bírni, ha nem vagy mellettem. Nekem szükségem van rád, de ha nem tudsz mellettem lenni, akkor lehet jobb lenne nem folytatni a kapcsolatunkat. Akkor nem várnék rád egész nap, hogy megölelhesselek.
*Nagyot nyel, hogy megszűnjön a gombóc a torkában. Eddig nem merte ezt kimondani, pedig lehet mindkettejüknek így lenne a legjobb. A szeretet nem elég egy kapcsolatban, és az utóbbi időben ezen kívül semmi más nem működött köztük.*
- Megérted, ugye? Mit gondolsz erről? Te szeretnél velem maradni?
*Teszi fel talán a legkínosabb kérdést a másik számára.*
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-24 12:59:44
Üzenet elküldve: 2018-01-24 12:59:44
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Végül mégis kimozdul, és északnak tart, át a Gázlón. El kell érnie a Tisztást, és vételeznie pár dolgot a Kovácstól. Ehhez viszont át kell kelnie a Szántóföldeken, végig a régi Owairat-majorság mellett, és tovább előre, amíg a Tharg érdekszférából Arthenior területe nem lesz. Régen ez igen sokáig tartott volna, ma pár óra alatt megvan ez a táv. Majd csipkedi magát; lehet kajál is valahol.*
*Útja során nem találkozik senkivel, ami nem túl jó jel, már ami a kereskedelem és forgalom mindennapos állapotát illeti.*
*Útja során nem találkozik senkivel, ami nem túl jó jel, már ami a kereskedelem és forgalom mindennapos állapotát illeti.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-24 10:37:51
Üzenet elküldve: 2018-01-24 10:37:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászlak//
-Aha. Akkó ménem Vaderdő a nevi? Abban benne vón az utalás az erdőre, a vadakra is, meg a veszélyre is. Jó mondom é, öcskös?
*Neki ez totálisan logikus lenne, na de ami neki logikus, annak a zöme másnak idiótaság.*
-Ó, Vadvértek! Venárok! Há ösmerem én őköt, biza! *lelkesedik.* -Eccer mentem oda kovácsnak, meg gondozni a jószágokot. Osztán... nem gyött be végül is, meg sokan elmentek azokbú akkó. Pedig vótak annyian ottan akkó öcsém, mint döglégy a húson, biza!
*Nem tudja, hogy mi lehet most velük, de ezek szerint még "élnek".*
-Nem vót teljesen jó a helyi a szekérnek, alig lehetett kimasírozni a fák közül.
~Persze, hogy szeretel, hiszen még kis pelyhes tökű, csutka vagyol, höhö! Mit tudnád még te?!~
-Hacsak el nem hagyod közben a lábadat. Mer azé... nem olyan veszélytelen vón ez a vidék! Azt susogják, de nem mongyad vissza, nem kő a pánik... hogy egy nagy, ződ sárkány minden éjjel itten köröz! Osztán meg felfal mindent!
*Amit a srác kihalász, azt nagy szemekkel nézi Rolf.*
-Há ez meg mi a rézfán fütyülő? *kérdezi értetlenül.* -Hol tanátad ezt az... izét?! Irbisz? *fut végig hátán a borzongás, de nem pozitív értelemben.* -Te barátkozol egy irbisszel? Mintha a ződ sárkánynak vinnék cukrot. Osztán, mongyad csak meg nekem, öcskös, hogy mi dógod vón néked a Venárokná? Azok vadászok meg ilyenek, te meg mé... gyerek vagy. De komolyan... mit csinász ott?
//Vadászlak//
-Aha. Akkó ménem Vaderdő a nevi? Abban benne vón az utalás az erdőre, a vadakra is, meg a veszélyre is. Jó mondom é, öcskös?
*Neki ez totálisan logikus lenne, na de ami neki logikus, annak a zöme másnak idiótaság.*
-Ó, Vadvértek! Venárok! Há ösmerem én őköt, biza! *lelkesedik.* -Eccer mentem oda kovácsnak, meg gondozni a jószágokot. Osztán... nem gyött be végül is, meg sokan elmentek azokbú akkó. Pedig vótak annyian ottan akkó öcsém, mint döglégy a húson, biza!
*Nem tudja, hogy mi lehet most velük, de ezek szerint még "élnek".*
-Nem vót teljesen jó a helyi a szekérnek, alig lehetett kimasírozni a fák közül.
~Persze, hogy szeretel, hiszen még kis pelyhes tökű, csutka vagyol, höhö! Mit tudnád még te?!~
-Hacsak el nem hagyod közben a lábadat. Mer azé... nem olyan veszélytelen vón ez a vidék! Azt susogják, de nem mongyad vissza, nem kő a pánik... hogy egy nagy, ződ sárkány minden éjjel itten köröz! Osztán meg felfal mindent!
*Amit a srác kihalász, azt nagy szemekkel nézi Rolf.*
-Há ez meg mi a rézfán fütyülő? *kérdezi értetlenül.* -Hol tanátad ezt az... izét?! Irbisz? *fut végig hátán a borzongás, de nem pozitív értelemben.* -Te barátkozol egy irbisszel? Mintha a ződ sárkánynak vinnék cukrot. Osztán, mongyad csak meg nekem, öcskös, hogy mi dógod vón néked a Venárokná? Azok vadászok meg ilyenek, te meg mé... gyerek vagy. De komolyan... mit csinász ott?
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:57:54
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:57:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászlak//
- Nem.
*Rázza a fejét, hiszen a férfi teljesen rosszul tudja a dolgokat.*
- Erdőmélye az Ingoványon túl van. És azért ez a neve, mert nagyon sűrű, és tele van mindenféle vadállattal.
*Halkan elneveti magát.*
- Én a Vadvértben lakok, a venárokkal.
*Így már elég alaposan ki is tárgyalták, hogy a tündér honnan jött.*
- Szerintem nem.
*Rázza meg a fejét.*
- Szeretek új dolgokat kipróbálni. Ez visz előre.
*Nem is tagadja kíváncsiságát.*
- Nekem csak ő van.
*Mondja, majd kihalássza a kabátja vállából a kölyök nullumot.*
- Meg van egy irbisz, akire vigyázni szoktam, de csak ritkán, mert még nem hallgat rám annyira.
//Vadászlak//
- Nem.
*Rázza a fejét, hiszen a férfi teljesen rosszul tudja a dolgokat.*
- Erdőmélye az Ingoványon túl van. És azért ez a neve, mert nagyon sűrű, és tele van mindenféle vadállattal.
*Halkan elneveti magát.*
- Én a Vadvértben lakok, a venárokkal.
*Így már elég alaposan ki is tárgyalták, hogy a tündér honnan jött.*
- Szerintem nem.
*Rázza meg a fejét.*
- Szeretek új dolgokat kipróbálni. Ez visz előre.
*Nem is tagadja kíváncsiságát.*
- Nekem csak ő van.
*Mondja, majd kihalássza a kabátja vállából a kölyök nullumot.*
- Meg van egy irbisz, akire vigyázni szoktam, de csak ritkán, mert még nem hallgat rám annyira.
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:39:01
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:39:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem lett más.
*Atehaner nem érti, hogy bírt beleszeretni régen a lányba. Hiszen már most megőrül tőle, és alig bírja visszafogni magát, hogy ne leckéztesse meg.*
~Csodás!~
- Látod! Mondtam, hogy nem veszélyes.
*Sóhajt.*
- Egy... kereskedőnek dolgozok!
*Találja ki hirtelen a hazugságot.*
- Mindenféle átlagos holmit szerzünk be a halásznak, nem nagy valami.
*A hitelesség kedvéért meg is rázza a vállát.*
- Persze, hogy van hol aludnom!
*Füllent újra.*
- Ne aggódj annyira.
*Úgy érzi, hogy ezt még egy darabon bizony nem fogja bírni, így inkább megáll.*
- Innen már visszatalálsz, ugye?
- Nem lett más.
*Atehaner nem érti, hogy bírt beleszeretni régen a lányba. Hiszen már most megőrül tőle, és alig bírja visszafogni magát, hogy ne leckéztesse meg.*
~Csodás!~
- Látod! Mondtam, hogy nem veszélyes.
*Sóhajt.*
- Egy... kereskedőnek dolgozok!
*Találja ki hirtelen a hazugságot.*
- Mindenféle átlagos holmit szerzünk be a halásznak, nem nagy valami.
*A hitelesség kedvéért meg is rázza a vállát.*
- Persze, hogy van hol aludnom!
*Füllent újra.*
- Ne aggódj annyira.
*Úgy érzi, hogy ezt még egy darabon bizony nem fogja bírni, így inkább megáll.*
- Innen már visszatalálsz, ugye?
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-22 22:47:45
Üzenet elküldve: 2018-01-22 22:47:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Hát igen, a mélységi a lány megjegyzései után pont olyan képet vág befelé menet, mint egy testőr, akinek gyakorlatilag passzióból gúnyt űznek a munkájából. De azért igyekszik nem felvenni a dolgot.
Bent azért feltűnik neki, hogy a nőstényke nem nagyon akar megválni a köpenyétől. Nem tudja, hogy azért-e, mert ő adta rá vagy azért, mert úgy véli, anélkül kevésbé lesz hiteles az úrnő-szerepben.
Mindenesetre Kharasshi a széke mögé lép, onnan előrenyúlva kapcsolja ki az ezüstös csatot és a lány válláról a támlára borítja a köpenyt.
Ő maga nemet int a mézre, de a friss cipóból azért csak megkóstol egy falatot a bor mellé. Egészen ízletes. Ahogy látja, a nősténykének viszont nagyon kedvére való az édesség. De azért arra nem számít, hogy mindjárt hozzá is csap a galád a bevásárláshoz nem is egy, de két csuporral! Aztán vérszemet kap és még valami száraz gazt is a listára válogat. Kharasshinak túl kevés ideje van rá, hogy vonásain kiteljesedjen a véleménye. Tart tőle, hogy az asszonyság túl hamar megfordul a kamrából, s neki újra fel kell öltenie egy alázatos testőr ábrázatát.
~Levendula~ morogja magában. Neki aztán egyik gaz pont olyan, mint a másik.
Az úrnő azonban nem áll meg itt, utasítja, így kénytelen ő nyújtózkodni a csokor kóróért. De még ez sem elég, mert a naccsádnak amaz kell, nem jó, amit már leakasztott.
A fogai közt csikorgó dühöt hamar elmorzsolja az a galád csillogás a nőstényke szemében, s még hamarabb visszhangjára is talál a fakókban, hiszen ez a kis színjáték nem tart örökké.*
- Ahogy parancsolod *nyújtja a lánynak a csokrot. Még meg is hajol közben kissé.*
- Néném, mondd csak *fordul máris az asszonyság felé* - mit kérsz ezért a szépségért? *lép a búbos kemence melletti falhoz, ahol egy szegen faragott nyelű, fonott ostor pihen.* - Ezt megvenném magamnak, ha megválna tőle.
- Negyven aranyért megszámítom *mondja az asszonyság, bár egy kicsit fintorog, nem tudván, nem-e mond túl sokat, esetleg túl keveset.*
- Csodás! *Fixálja Kharasshi az üzletet a lány iménti kifejezésével, s azzal elő is vesz egy az övén lógónál jóval soványabb erszénykét. A kis fakóvérű biztosan felismeri. Kiszámolja belőle a negyven érmét, aztán le is akasztja a falról új szerzeményét, s széles mosollyal méri végig.*
*Hát igen, a mélységi a lány megjegyzései után pont olyan képet vág befelé menet, mint egy testőr, akinek gyakorlatilag passzióból gúnyt űznek a munkájából. De azért igyekszik nem felvenni a dolgot.
Bent azért feltűnik neki, hogy a nőstényke nem nagyon akar megválni a köpenyétől. Nem tudja, hogy azért-e, mert ő adta rá vagy azért, mert úgy véli, anélkül kevésbé lesz hiteles az úrnő-szerepben.
Mindenesetre Kharasshi a széke mögé lép, onnan előrenyúlva kapcsolja ki az ezüstös csatot és a lány válláról a támlára borítja a köpenyt.
Ő maga nemet int a mézre, de a friss cipóból azért csak megkóstol egy falatot a bor mellé. Egészen ízletes. Ahogy látja, a nősténykének viszont nagyon kedvére való az édesség. De azért arra nem számít, hogy mindjárt hozzá is csap a galád a bevásárláshoz nem is egy, de két csuporral! Aztán vérszemet kap és még valami száraz gazt is a listára válogat. Kharasshinak túl kevés ideje van rá, hogy vonásain kiteljesedjen a véleménye. Tart tőle, hogy az asszonyság túl hamar megfordul a kamrából, s neki újra fel kell öltenie egy alázatos testőr ábrázatát.
~Levendula~ morogja magában. Neki aztán egyik gaz pont olyan, mint a másik.
Az úrnő azonban nem áll meg itt, utasítja, így kénytelen ő nyújtózkodni a csokor kóróért. De még ez sem elég, mert a naccsádnak amaz kell, nem jó, amit már leakasztott.
A fogai közt csikorgó dühöt hamar elmorzsolja az a galád csillogás a nőstényke szemében, s még hamarabb visszhangjára is talál a fakókban, hiszen ez a kis színjáték nem tart örökké.*
- Ahogy parancsolod *nyújtja a lánynak a csokrot. Még meg is hajol közben kissé.*
- Néném, mondd csak *fordul máris az asszonyság felé* - mit kérsz ezért a szépségért? *lép a búbos kemence melletti falhoz, ahol egy szegen faragott nyelű, fonott ostor pihen.* - Ezt megvenném magamnak, ha megválna tőle.
- Negyven aranyért megszámítom *mondja az asszonyság, bár egy kicsit fintorog, nem tudván, nem-e mond túl sokat, esetleg túl keveset.*
- Csodás! *Fixálja Kharasshi az üzletet a lány iménti kifejezésével, s azzal elő is vesz egy az övén lógónál jóval soványabb erszénykét. A kis fakóvérű biztosan felismeri. Kiszámolja belőle a negyven érmét, aztán le is akasztja a falról új szerzeményét, s széles mosollyal méri végig.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-22 20:54:05
Üzenet elküldve: 2018-01-22 20:54:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Útban Artheniorba//
*Az éjszaka már a szántóföldek között éri őt. Egyszerre kerül nosztalgikus és búskomor állapotba. Sokkal közelebb került volt otthonához, mint szeretett volna. Ám arra mégsem képes, hogy régi falujába visszatérjen. Inkább egy nagy kődarab mellé bevackolja magát, és köpenyét magára terítve próbálja visszanyerni energiáját, hisz még hosszú út vár rá.*
*Az éjszaka már a szántóföldek között éri őt. Egyszerre kerül nosztalgikus és búskomor állapotba. Sokkal közelebb került volt otthonához, mint szeretett volna. Ám arra mégsem képes, hogy régi falujába visszatérjen. Inkább egy nagy kődarab mellé bevackolja magát, és köpenyét magára terítve próbálja visszanyerni energiáját, hisz még hosszú út vár rá.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-22 00:29:09
Üzenet elküldve: 2018-01-22 00:29:09
ÚJ
![>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2929_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Körültekintően jár el, messze elkerülve a falvakat kel át dombokon, völgyeken, szántókon. Nem lenne szerencsés most a falusiakkal ismét kapcsolatot létesíteni, de még feltűnni sem. Alighanem híre ment a kis térítésének az uraiknál is és nehezen tudná elképzelni, hogy jó szemmel nézték. Célirányosan megy, de a falvak közötti kacskaringózás bizony sok időbe telik.
Egyszerű népek, dolgosak is. Ha majd a Fény ragyogja be a vidéket keresztül kasul, úgy lesz értelme életüknek és haláluknak egyaránt. Most csak látástól-vakulásig dolgoznak uraiknak, kik az ő munkájukból híznak és dagadnak.*
Egyszerű népek, dolgosak is. Ha majd a Fény ragyogja be a vidéket keresztül kasul, úgy lesz értelme életüknek és haláluknak egyaránt. Most csak látástól-vakulásig dolgoznak uraiknak, kik az ő munkájukból híznak és dagadnak.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-21 11:18:32
Üzenet elküldve: 2018-01-21 11:18:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászlak//
*Amikor a fiúcska forma legényke a lakhelyét említi, Rolf kicsit megingatja fejét.*
~He? Ez most komoly? Vasnak a hegyi, Erdőnek a mélyi, Kalácsnak a falvája? Mi gyühet még?!~
-Eh, öh... ez mit jelent? Hogy mélyen bent lakol az erdőbe, akar'a remete, vagy így híjják a faludot? Tudod, mint amarra van a Vasnak a hegyi, ami amúgy nagy falu. Höhö! A tiéd is ilyen, vagy akkó hogyan ércsem én eztet, legényke?
*Részéről persze tök jogos a kérdés. A másik félnek ez nyilván értetlenség lesz, de ha tisztázzák, akkor talán később kevésbé lesz az.*
-Meg osztán... akkó jó elkeveretté, mer itten nincsenek olyan mélyen az erdők. Igen, sok fát vágnak ki. Köll építőanyagnak meg hajónak. Itten tudod... látni az erdőt, nincsen olyan mély részi.
*A legényke vállrántása amolyan "leszarom tabletta", legalábbis a melák számára.*
-Izé... de, árthat! Nem is kicsit! Ha újat próbász ki az árthat! Én inkább az állandóság embere vagyok, beza. Kivéve ha földrő meg jószágró van szó, abbó jobb minél több, höhö! Mongyuk avval nem is lehet nagyon mellényúlni szerintem. Példának okáé. *nyúl be ruhája alá, mintha "csikkzsebben" kotorászna.* -Ittn vón ez a csutkapipa. Merhogy pipázok. Sokat. Nos, gondókodtam azon, hogy le kék szokni mer már széjjel vón szaggatva a tüdőm. Osztán meg rágyöttem, hogy ez állandó, amaz meg változat. Vagy csak félek a változatoktó? He... *vakarja meg füle tövét.* -Tököm se tuggya mán. Szerinted?
//Vadászlak//
*Amikor a fiúcska forma legényke a lakhelyét említi, Rolf kicsit megingatja fejét.*
~He? Ez most komoly? Vasnak a hegyi, Erdőnek a mélyi, Kalácsnak a falvája? Mi gyühet még?!~
-Eh, öh... ez mit jelent? Hogy mélyen bent lakol az erdőbe, akar'a remete, vagy így híjják a faludot? Tudod, mint amarra van a Vasnak a hegyi, ami amúgy nagy falu. Höhö! A tiéd is ilyen, vagy akkó hogyan ércsem én eztet, legényke?
*Részéről persze tök jogos a kérdés. A másik félnek ez nyilván értetlenség lesz, de ha tisztázzák, akkor talán később kevésbé lesz az.*
-Meg osztán... akkó jó elkeveretté, mer itten nincsenek olyan mélyen az erdők. Igen, sok fát vágnak ki. Köll építőanyagnak meg hajónak. Itten tudod... látni az erdőt, nincsen olyan mély részi.
*A legényke vállrántása amolyan "leszarom tabletta", legalábbis a melák számára.*
-Izé... de, árthat! Nem is kicsit! Ha újat próbász ki az árthat! Én inkább az állandóság embere vagyok, beza. Kivéve ha földrő meg jószágró van szó, abbó jobb minél több, höhö! Mongyuk avval nem is lehet nagyon mellényúlni szerintem. Példának okáé. *nyúl be ruhája alá, mintha "csikkzsebben" kotorászna.* -Ittn vón ez a csutkapipa. Merhogy pipázok. Sokat. Nos, gondókodtam azon, hogy le kék szokni mer már széjjel vón szaggatva a tüdőm. Osztán meg rágyöttem, hogy ez állandó, amaz meg változat. Vagy csak félek a változatoktó? He... *vakarja meg füle tövét.* -Tököm se tuggya mán. Szerinted?
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-21 10:40:44
Üzenet elküldve: 2018-01-21 10:40:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Milyen szép is volna egy odaadó testőr, aki ennyire félti úrnőjét, és aki ilyen elszántan hajtja végre az ura parancsait. Rilkäline arcára fanyar mosoly költözik.*
- Ugyan Hor, csak nem félsz, hogy kilop valaki a házból? *Mímel egy kis derűs nevetést, miközben a ház felé sétál.*
- Csak nincs itt olyan elvetemült haramia, aki éppen rám fenné a fogát az egyik sötét sarokban... *Pillant szeme sarkából a férfira. * De ha így vagy nyugodt, hát gyere… ki vagyok én, hogy megtiltsam?
* Az ajtón belépve körbetekint, s az asszonyság után haladva a konyhába ér. *
- Kedveském, vegye le azt a subát, meleg vón idebe'! Üljék csak le, így- így! *Mázaskodik az asszonyka. Rilkäline viszont nem szívesen venné le a prémes köpenyt, így csak leül a székre, mint aki meg sem hallotta a korábbiakat, és egészen másfelé tereli a szót.*
- Köszönjük a vendéglátást, de a világért sem tartanám fel a dologban, biztosan akad mit csinálni. Csak a mézet, és a cipót kóstolnánk meg. *Mondja hiába, mert már az asztalon a bor.
A férfi kérdésére, hogy hányan laknak a házban, a mélységire villantja szemét, de a sürgölődő asszonyka miatt csak kevés ideje jut, hogy pillantásával gyilkolja tovább a férfit. S lám, a méz is az asztalra kerül, a friss cipóval együtt.*
- Bőségre és egészségre! *Ismétli Kharasshi szavait, s igyekszik, hogy hangjából ne hallatsszon ki a neheztelés.
Belekóstol a borba, mely továbbra sem lesz a kedvence, még egy kis fintor is átfut az arcán a savanykás íz hatására. ~Talán ha mézet kevernék bele… ~ Leteszi a pohárkát, melyben még bőven van a nedűből, s inkább elcsíp egy darabka cipót, melyre csorgat egy kis mézet. *
- Tessék, tessék a mézet is kóstujja meg! *Ajánlgatja az asszonyka annak ellenére, hogy a lány már éppen azon van.* Kend is kóstujja, meg, bizton elnyeri az ízlését! Ne szégyenlősködjék!* Könnyen kikövetkeztethető a nagy lelkesedésből, hogy ebből is volna eladó, mi másért kínálná ilyen kedélyesen. Rilkälinet nem kell biztatni, hogy egy kis édességet vigyen a napjába, így el is kezd majszolni. Az elő harapásra csendesen sóhajt, miközben szeme körberebben a konyhában. Szíve szerint kizárna most mindent, a férfit, az asszonyt és csak a mézes cipó ízének szentelné figyelmét. Ezt csupán egyetlen pillanatig sikerül megtennie, mert szeme megakad egy pár száraz lila virágcsokron, melyek ott csüngenek az egyik gerendáról, szépen sorban a szegeken. Pillantásával még körültekint, de csak visszatér a bokrétára, amíg be nem fejezi a kóstolást.*
- Nagyon finom a méz, volna eladó egy-két csuporral? *Érdeklődik a lány határozottan, majd a virágra pillant újra. *És, esetleg egy köteget elvinnék abból is, ha eladó. *Mutat a hosszúkás csokorra.* ~Talán, kevesebb kusza álmom volna… bár inkább ne volna egy sem.~
- Három csupor is vón! Mennyit készítsek, Kisasszonka? *S már indul is a kamra felé, hogy hozza, amennyi kell.* Persze, hogy vihet a virágbú is! Akasszák csak le! *Hallatszik a hangján a lelkesedés, hogy még több aranyat tudott csiholni a rögtönzött vendéglátás által. Rilkälie a férfira pillant, bár egy csepp engedélykérés sincs a szemében, hiszen a saját aranya elkobozva Kharasshinál, és arról viszont őt nem kérdezték meg, hogy odaadja-e.*
- Csodás, *Szólal meg Rilkäline határozottan.* akkor két csupor méz lesz, és egy csokor a szárított levendulából is. *A kóstoló végeztével feláll, mint aki jól végezte dolgát. Kezét megtörli egy konyharuhában. *Hor, kérlek, akassz le egyet! * Kéri Kharasshitól, bár inkább hallatszik parancsnak, mint félszeg kérésnek.*
- Hmm... nem azt, tedd vissza, hanem azt a nagyobbat!
*Mutat a nagyobbra, miközben a férfi felé lép, s kezét kérésre nyitja a virágért, szinte sürgetőn. Tekintetében pedig ott ül a kis csintalan szikra, melyet valójában a férfi helyezett oda ezzel a kis színjátékkal, karöltve a vággyal, hogy megmorzsolhassa végre ujjai közt az egyik szálat, s szippanthasson az illatából egy szusszanásnyit.*
- Itt is vón a méz, kedveském, a cipókat mánis becsomagolom! *Lép vissza az asszony a kamrából a két csuporral hóna alatt.*
*Milyen szép is volna egy odaadó testőr, aki ennyire félti úrnőjét, és aki ilyen elszántan hajtja végre az ura parancsait. Rilkäline arcára fanyar mosoly költözik.*
- Ugyan Hor, csak nem félsz, hogy kilop valaki a házból? *Mímel egy kis derűs nevetést, miközben a ház felé sétál.*
- Csak nincs itt olyan elvetemült haramia, aki éppen rám fenné a fogát az egyik sötét sarokban... *Pillant szeme sarkából a férfira. * De ha így vagy nyugodt, hát gyere… ki vagyok én, hogy megtiltsam?
* Az ajtón belépve körbetekint, s az asszonyság után haladva a konyhába ér. *
- Kedveském, vegye le azt a subát, meleg vón idebe'! Üljék csak le, így- így! *Mázaskodik az asszonyka. Rilkäline viszont nem szívesen venné le a prémes köpenyt, így csak leül a székre, mint aki meg sem hallotta a korábbiakat, és egészen másfelé tereli a szót.*
- Köszönjük a vendéglátást, de a világért sem tartanám fel a dologban, biztosan akad mit csinálni. Csak a mézet, és a cipót kóstolnánk meg. *Mondja hiába, mert már az asztalon a bor.
A férfi kérdésére, hogy hányan laknak a házban, a mélységire villantja szemét, de a sürgölődő asszonyka miatt csak kevés ideje jut, hogy pillantásával gyilkolja tovább a férfit. S lám, a méz is az asztalra kerül, a friss cipóval együtt.*
- Bőségre és egészségre! *Ismétli Kharasshi szavait, s igyekszik, hogy hangjából ne hallatsszon ki a neheztelés.
Belekóstol a borba, mely továbbra sem lesz a kedvence, még egy kis fintor is átfut az arcán a savanykás íz hatására. ~Talán ha mézet kevernék bele… ~ Leteszi a pohárkát, melyben még bőven van a nedűből, s inkább elcsíp egy darabka cipót, melyre csorgat egy kis mézet. *
- Tessék, tessék a mézet is kóstujja meg! *Ajánlgatja az asszonyka annak ellenére, hogy a lány már éppen azon van.* Kend is kóstujja, meg, bizton elnyeri az ízlését! Ne szégyenlősködjék!* Könnyen kikövetkeztethető a nagy lelkesedésből, hogy ebből is volna eladó, mi másért kínálná ilyen kedélyesen. Rilkälinet nem kell biztatni, hogy egy kis édességet vigyen a napjába, így el is kezd majszolni. Az elő harapásra csendesen sóhajt, miközben szeme körberebben a konyhában. Szíve szerint kizárna most mindent, a férfit, az asszonyt és csak a mézes cipó ízének szentelné figyelmét. Ezt csupán egyetlen pillanatig sikerül megtennie, mert szeme megakad egy pár száraz lila virágcsokron, melyek ott csüngenek az egyik gerendáról, szépen sorban a szegeken. Pillantásával még körültekint, de csak visszatér a bokrétára, amíg be nem fejezi a kóstolást.*
- Nagyon finom a méz, volna eladó egy-két csuporral? *Érdeklődik a lány határozottan, majd a virágra pillant újra. *És, esetleg egy köteget elvinnék abból is, ha eladó. *Mutat a hosszúkás csokorra.* ~Talán, kevesebb kusza álmom volna… bár inkább ne volna egy sem.~
- Három csupor is vón! Mennyit készítsek, Kisasszonka? *S már indul is a kamra felé, hogy hozza, amennyi kell.* Persze, hogy vihet a virágbú is! Akasszák csak le! *Hallatszik a hangján a lelkesedés, hogy még több aranyat tudott csiholni a rögtönzött vendéglátás által. Rilkälie a férfira pillant, bár egy csepp engedélykérés sincs a szemében, hiszen a saját aranya elkobozva Kharasshinál, és arról viszont őt nem kérdezték meg, hogy odaadja-e.*
- Csodás, *Szólal meg Rilkäline határozottan.* akkor két csupor méz lesz, és egy csokor a szárított levendulából is. *A kóstoló végeztével feláll, mint aki jól végezte dolgát. Kezét megtörli egy konyharuhában. *Hor, kérlek, akassz le egyet! * Kéri Kharasshitól, bár inkább hallatszik parancsnak, mint félszeg kérésnek.*
- Hmm... nem azt, tedd vissza, hanem azt a nagyobbat!
*Mutat a nagyobbra, miközben a férfi felé lép, s kezét kérésre nyitja a virágért, szinte sürgetőn. Tekintetében pedig ott ül a kis csintalan szikra, melyet valójában a férfi helyezett oda ezzel a kis színjátékkal, karöltve a vággyal, hogy megmorzsolhassa végre ujjai közt az egyik szálat, s szippanthasson az illatából egy szusszanásnyit.*
- Itt is vón a méz, kedveském, a cipókat mánis becsomagolom! *Lép vissza az asszony a kamrából a két csuporral hóna alatt.*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-21 10:24:30
Üzenet elküldve: 2018-01-21 10:24:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Atehaner//
- Hiszek neked, csak nézd el nekem, elég furcsa ez az egész történet. Megkereslek, nem örülsz nekem, ellöksz magadtól, aztán hirtelen minden olyan, mint régen. Ennyire más lett a két éned?
*Csak erre tud gondolni. Nem ismeri azt a betegséget, amiben Atehaner szenved, már ha lehet egyáltalán betegségnek nevezni, de Meirának ép elmével képtelenség felfogni, hogyan változhat meg egyről a kettő valakinek a hangulata ennyire drasztikus módon. Nem, egyáltalán nem gondol arra, hogy párja hazudna neki, csak egyszerűen furcsa az egész. Vajon melyiket gondolja komolyan?*
- Ate, ugye most vagy önmagad? Mármint, amit először mondtál, azt nem gondoltad komolyan, ugye?
*A választól félve pillant félre inkább a szántóföldekre. Hideg idő van, ilyenkor nem igazán dolgoznak rajtuk, kihaltak. Érdekes így látni őket. Most viszont a földek üressége a legkisebb problémája. Nem mer a férfi szemeibe nézni, amíg meg nem kapja a választ.*
- Milyen munkát kaptál? Mi nem sikerülhet benne?
*A kíváncsiság még mindig hajtja a mágus lányt. Erre talán már nem is lesz olyan könnyű magyarázatot találnia, ha továbbra is tévhitben akarja tartani a fél-elfet.*
- Én is voltam a kikötőben, még Shaiával. Nem volt veszélyes. Ettünk halat, és egy Sellőház nevű szállodában aludtunk.
*Persze, arról fogalma sincs, hogy a Sellőház valójában miféle hely. Talán Shaia tudta, de ő nem világosította fel róla. Ott is finom volt az étel, és a színes italok is jól néztek ki, habár nem kóstolta meg őket. Egyedül arról nem volt fogalma, hogy a hátrébb lévő szobák, ahová nem mehettek csak úgy, mire szolgáltak.*
- Erről jut eszembe! Ugye van hol aludnod, mikor a kikötőben vagy? Ugye nem vagy kinn éjszaka?
*Sokat beszél, és aggódik, ég mindig. Atehaner pillanatok alatt képes változni, Meira hatok alatt sem.*
//Atehaner//
- Hiszek neked, csak nézd el nekem, elég furcsa ez az egész történet. Megkereslek, nem örülsz nekem, ellöksz magadtól, aztán hirtelen minden olyan, mint régen. Ennyire más lett a két éned?
*Csak erre tud gondolni. Nem ismeri azt a betegséget, amiben Atehaner szenved, már ha lehet egyáltalán betegségnek nevezni, de Meirának ép elmével képtelenség felfogni, hogyan változhat meg egyről a kettő valakinek a hangulata ennyire drasztikus módon. Nem, egyáltalán nem gondol arra, hogy párja hazudna neki, csak egyszerűen furcsa az egész. Vajon melyiket gondolja komolyan?*
- Ate, ugye most vagy önmagad? Mármint, amit először mondtál, azt nem gondoltad komolyan, ugye?
*A választól félve pillant félre inkább a szántóföldekre. Hideg idő van, ilyenkor nem igazán dolgoznak rajtuk, kihaltak. Érdekes így látni őket. Most viszont a földek üressége a legkisebb problémája. Nem mer a férfi szemeibe nézni, amíg meg nem kapja a választ.*
- Milyen munkát kaptál? Mi nem sikerülhet benne?
*A kíváncsiság még mindig hajtja a mágus lányt. Erre talán már nem is lesz olyan könnyű magyarázatot találnia, ha továbbra is tévhitben akarja tartani a fél-elfet.*
- Én is voltam a kikötőben, még Shaiával. Nem volt veszélyes. Ettünk halat, és egy Sellőház nevű szállodában aludtunk.
*Persze, arról fogalma sincs, hogy a Sellőház valójában miféle hely. Talán Shaia tudta, de ő nem világosította fel róla. Ott is finom volt az étel, és a színes italok is jól néztek ki, habár nem kóstolta meg őket. Egyedül arról nem volt fogalma, hogy a hátrébb lévő szobák, ahová nem mehettek csak úgy, mire szolgáltak.*
- Erről jut eszembe! Ugye van hol aludnod, mikor a kikötőben vagy? Ugye nem vagy kinn éjszaka?
*Sokat beszél, és aggódik, ég mindig. Atehaner pillanatok alatt képes változni, Meira hatok alatt sem.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:01:48
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászlak//
- Akkor tényleg szerencsém van.
*Mosolyodik el a férfi kedvességét hallva és látva.*
~De furcsán beszél.~
- Köszönöm a segítséget.
*Hálálkodik, majd már éppen indulna is azon mérgelődve, hogy tejesen rossz irányba tartott, mikor a férfi ismét megszólal.
Nem dühös vagy mérges, kíváncsi tekintettel fürkészi az idegent.*
- Én Erdőmélyén lakok.
*Jelenti ki teljes egyszerűséggel.*
- Gondoltam, nem árt a változatosság-
*Rántja meg a vállát, nem volt semmi terve a városban. De a tündér csak nemrég költözött a erdőbe, és hát kezdett elege lenni a sok fából.*
//Vadászlak//
- Akkor tényleg szerencsém van.
*Mosolyodik el a férfi kedvességét hallva és látva.*
~De furcsán beszél.~
- Köszönöm a segítséget.
*Hálálkodik, majd már éppen indulna is azon mérgelődve, hogy tejesen rossz irányba tartott, mikor a férfi ismét megszólal.
Nem dühös vagy mérges, kíváncsi tekintettel fürkészi az idegent.*
- Én Erdőmélyén lakok.
*Jelenti ki teljes egyszerűséggel.*
- Gondoltam, nem árt a változatosság-
*Rántja meg a vállát, nem volt semmi terve a városban. De a tündér csak nemrég költözött a erdőbe, és hát kezdett elege lenni a sok fából.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183