//Tilosban//
*Bredoc javaslataira hümmögve bólint, hogy úgy tesz majd, közben pedig kicsit már azon is jár az esze, hogy hogyan fogalmazza majd meg, mi az, amit ő kínálni tud. Valószínű nem kellene egy lapra vennie, hogy ért a házimunkákhoz és cselédnek állna, azzal, hogy vállal írás-olvasás, vagy épp mágiatanítást, mert az elég komolytalanul venné ki magát.
Aztán tovább hallgatja a férfit, már a városőrségről szólva, s arról, hogy ő miért nem jelentkezett át oda szolgálatra. Érteni véli őt, ezért komolyan biccent. A véleményét pedig megszíveli.
Komolyan gondolkodott rajta, hogy jelentkezik az őrségbe, de most Brox befolyására is elnapolja ezt a lehetőséget. A felsorolt vonzó körülmények miatt el nem veti egészen a dolgot, meg valahol úgy is érzi, tartozik a városnak, és városőrként szolgálhatná annak lakóit, ám kellően bizonytalan most még, hogy a kötelességtudata ne legyen annyira erős. Talán ha már kipróbált mást és többet tudott gondolkodni a dolgon, megvilágosodik előtte, hogy mit is szeretne.
Töprengő elcsendesedéséből Bredoc pakolászása, fölállása zavarja föl. Akkor pedig már ő is igyekszik hasznossá tenni magát és az ott maradó szennyes edényeket szedi össze, majd viszi a mosogatódézsához, hogy elmossa és a helyükre rakja őket. Mindezt csak úgy természetesen és gördülékenyen, nem gondolja, hogy szót érdemelne, vagy megakadályoznák ebben. Közben folytatja a beszélgetést.*
- Csak vissza a városba. Elkezdek utánajárni a munkának és a lehetőségeimnek. Minél gyorsabban találnom kell valamit. Talán egy hétig húzom még a fogadóban, utána gondban lennék. De megoldom majd. - *Válaszol egyszerűen, a végére odabökve azt a megjegyzést, amivel reméli, hogy elveszi a szavai nyomasztó színét, mert hát nem terhelni szeretné a másikat, sem pedig kuncsorogni nála. El tudja képzelni, hogy egykoriban Bredoc is biztosan volt hasonló helyzetben és megérti, úgyhogy mer vele őszinte lenni.
Egyébként nem is tervez már sokáig maradni. Minél korábban indul el, annál hamarabb ér vissza a városba és annál több ideje lesz még ma intézkedni, meg nem is kíván visszaélni Brox vendégszeretetével.
Amiért jött, megkapta. Ugyan nem kínáltak neki egyenes megoldásokat, de válaszokat kapott a kérdéseire, meg némi iránymutatást is. Ám mindenekelőtt melegséget és biztonságérzetet lelt itt.
Mindenkinek kell egy család és egy fészek, ahová visszatérhet, s Garsin számára kicsit talán ezt jelenti Bredoc is, ezért érezte szükségét annak, hogy megkeresse őt. Innen kiindulva most már képesnek érzi magát rá, hogy ismét fejest ugorjon az ismeretlenbe és egy új, váratlan élethelyzetbe.*