//Éber álmok//
//Caelril, Kyr//
*A gyermek nem kap választ a reményteli kérdésére. Legalábbis nem abban a formában, ahogy várta volna. A testvérével összetévesztett nő szinte figyelmen kívül hagyja szavait, s helyette egy mélyebb orgánum, egy férfi hangja talál utat a hallójáratába. Már éppen rámutatna az óarany tekintetek hordozójára, válaszul az idegen hang kíváncsiságára, amikor a pilláira borult homály oszlani kezd. Ezután hamar rájön tévedésére, s könnyek szöknek a szemébe.*
- Nem tudom.
*Hagyják el remegő ajkait kétségének hangokba öntött maradványai, majd halk nyöszörgéssel sírni kezd. De a krokodilkönnyek nem áztatják sokáig puha bőrét. Ha a két idegen nem faggatja tovább, mivel ebben az állapotában egyébként sem sok mindent húzhatnának ki belőle, akkor hamarosan álomba sírja magát. Ezután Ril és Kyr, ahogy eltervezték, elindulhatnak Szántóvégre.
A férfi alapos helyismeretének köszönhetően elkerülik a feltűnést, és viszonylag gyorsan meg is érkeznek a faluba. Előttük is ugyanaz a sivár, kihalt település képe bontakozik ki, mint a korábban érkező két vándor előtt. Annyi különbséggel, hogy a távolban ők már megpillanthatják az összeverődött ötöst. A pocakos parasztot, a hófehér hajú elfet, a szótlan remetét, a testvéréért aggódó leányt, s a keserű ábrázattal bámuló malacot. De rajtuk kívül senki más segítségében nem bízhatnak. Ha esetleg arra vetemednének, hogy bekopognak az egyik viskó ajtaján, hiába is várnának, senki nem nyitna nekik ajtót.*
//Nae, Xou//
*A pocakos paraszt jóvágású mosolyt villant a kucufogójára, mikor az egyetértően helyesel. Elkönyveli magában, hogy immáron teljesen egymásra hangolódtak, s igazi cimborák lettek. Nagy kár, hogy nem élvezhetik sokáig egymás társaságát, hisz felbukkan a vöröske, aki rögtön el is tereli Gilas bának a figyelmét.*
- Került a francokat! Nem látták őt semerre!
*Válaszol a felé rohanó lánykának, azonban tekintete már az ismerős pofika háta mögött egykedvűen ballagó fura figurára mered.*
- Há' ezt meg hunnan szalajtották?
*Kérdezi rosszallóan egyszerre mind magától, mind az újonnan megduzzadt társaságától.
Eközben a húgát kereső lány lelkesedését hamar letöri a rossz hír, s egy pillanatra elmerülve a gondolataiban, teljesen figyelmen kívül hagyja a kérdésfelvetést. Csak akkor ocsúdik fel, mikor Xou léptei már közvetlen mögötte dobbanak a poros úton.*
- Ohh, ő…
*Már éppen mondaná a fura figura nevét, amikor rájön, hogy fogalma sincs róla. Annyira bele volt feledkezve saját bújába, hogy elfelejtette megkérdezni. Gondolataiban ostorozza magát felelőtlen viselkedéséért, de most nem igazán van ideje az önsajnálatra.*
- Őt az út mentén találtam. Azt mondta, hogy ide akar eljutni, hát felajánlottam neki, hogy jöjjön velem!
*Foglalja össze tömören az eddig történteket a lány, amit Nae is tökéletesen hallhat, hisz ott áll mellette. Nae, akiről szintén csak most vesz tudomást a parasztlány.*
- Oh, téged még nem láttalak itt! Üdv a falunkban!
*Mosolyodik el keserédesen a lány, igyekezvén palástolni a szeme sarkába tolakodó fájdalmas könnyeket. Gilas, hóna alatt a disznóval előbb Nae-ra néz, majd az újonnan jött idegenre.*
- Mindjá' mehetünk anyám a dudvádé, csak most má' fenemód kíváncsi vagyok, hogy mi a frászt keres ez a csuhás itt a mi kis falunkba.
*Böki oda a szavakat Nae-nak, és néhány lépést megtéve, egészen beleáll Xoumou arcába a pocakos férfi.*
- Te koma, hallottam, hogy ide akartál jönni. Mondd má' meg nekem, légy oly kedves… mégis mi az istené'?