Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-18 22:03:34
Üzenet elküldve: 2024-10-18 22:03:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
*A triónak kell döntenie a továbbiakról. Nem úgy fest, hogy bármelyikük is vállalkozna a kis csapat vezetéséért; de valahogy érdemes dűlőre vergődniük. Számtalan lehetőség áll előttük, s az, hogy melyik nyomon indulnak el, már ha elindulnak bármelyiken, csakis rajtuk áll.
A nap szép lassan elhagyja delelőjét, de még rengeteg idejük van sötétedésig. Már csak az a kérdés, ők mihez kezdenek az idővel, ami megadatik számukra.*
*A triónak kell döntenie a továbbiakról. Nem úgy fest, hogy bármelyikük is vállalkozna a kis csapat vezetéséért; de valahogy érdemes dűlőre vergődniük. Számtalan lehetőség áll előttük, s az, hogy melyik nyomon indulnak el, már ha elindulnak bármelyiken, csakis rajtuk áll.
A nap szép lassan elhagyja delelőjét, de még rengeteg idejük van sötétedésig. Már csak az a kérdés, ők mihez kezdenek az idővel, ami megadatik számukra.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-17 19:30:17
Üzenet elküldve: 2024-10-17 19:30:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Számított rá, hogy Bredocot meglepi a "mutatványa", arra viszont nem, hogy ennyire. Úgyhogy az ijedt kiáltásra visszahőköl és félig "visszaolvad" a falba, ám a következő pillanatban már lép is ki ismét, már mosollyal az arcán, komisz szikrákkal a szemében.*
- Szellem? - *Kérdi jól észlelhetően megjátszott kétkedéssel.
Majd közelebb lépdel és töprengve nyúl a férfi kezében tartott tányérért, de vékony ujjai egyszerűen átsiklanak az edényen.*
- Oh... Lehet tényleg az vagyok. - *Játssza el ismét a meglepettet, ám rögtön föl is pillant Brox szemébe és elvigyorodik. Közben pedig a varázslatot, s ezáltal teste ragyogását is megszünteti. Majd pimaszul vállát vonja.*
- Maga kérte, hogy mutassak valamit, mit tanultam a toronyban. - *Jegyzi meg, de végül csak nem tudja megállni, hogy engeszteljen is.*
- Bocsánat. - *Teszi hozzá halkan. Aztán helyet foglal, az érkező dicséretet letagadhatatlan jó érzéssel zsebelve be, ami látszik is rajta.*
- Köszönöm.
*Az ételből kissé bátortalanul vesz, megvárja, hogy a férfi vegyen előbb magának, de azért nem kell unszolni sem, hogy egyen.*
- Milyen tervei vannak mára? - *Kérdi érdeklődőn, de közben eszébe jut valami.*
- Tényleg... akartam kérdezni. Mit tegyek az egyenruhával és a jelvénnyel? Vissza kell adnom? A tanácsházán?
*Számított rá, hogy Bredocot meglepi a "mutatványa", arra viszont nem, hogy ennyire. Úgyhogy az ijedt kiáltásra visszahőköl és félig "visszaolvad" a falba, ám a következő pillanatban már lép is ki ismét, már mosollyal az arcán, komisz szikrákkal a szemében.*
- Szellem? - *Kérdi jól észlelhetően megjátszott kétkedéssel.
Majd közelebb lépdel és töprengve nyúl a férfi kezében tartott tányérért, de vékony ujjai egyszerűen átsiklanak az edényen.*
- Oh... Lehet tényleg az vagyok. - *Játssza el ismét a meglepettet, ám rögtön föl is pillant Brox szemébe és elvigyorodik. Közben pedig a varázslatot, s ezáltal teste ragyogását is megszünteti. Majd pimaszul vállát vonja.*
- Maga kérte, hogy mutassak valamit, mit tanultam a toronyban. - *Jegyzi meg, de végül csak nem tudja megállni, hogy engeszteljen is.*
- Bocsánat. - *Teszi hozzá halkan. Aztán helyet foglal, az érkező dicséretet letagadhatatlan jó érzéssel zsebelve be, ami látszik is rajta.*
- Köszönöm.
*Az ételből kissé bátortalanul vesz, megvárja, hogy a férfi vegyen előbb magának, de azért nem kell unszolni sem, hogy egyen.*
- Milyen tervei vannak mára? - *Kérdi érdeklődőn, de közben eszébe jut valami.*
- Tényleg... akartam kérdezni. Mit tegyek az egyenruhával és a jelvénnyel? Vissza kell adnom? A tanácsházán?
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-16 19:23:30
Üzenet elküldve: 2024-10-16 19:23:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
* Hihetetlennek tűnő szavait teljes komolysággal mondja. Márpedig kíváncsi lenne mikor láttak utoljára tréfálós orkot. *
- A beszélgetés jól alakult… Viszont az öregasszony szentül megvan győződve, hogy a bestiát maga a sötét isten szabadította a világra. Arról nem is beszélve, hogy az öreg teljesen támogatja ezt a döntést. Én azonban kétlem, hogy van bármi köze az istenekhez!
* Hazudik. Bár teljesen nem tudja és nem is akarja letagadni az isten beavatkozását. Valahogy mégis ott van benne az a kicsinyke kétely, hogy valami más dolgok vannak a háttérben. Például a rúnák. *
- Bár nem lennék meglepődve, ha a pincéjében még egy oltárt is találnánk.
* Észreveszi Faerum meglepődését a pincével kapcsolatban és egyet kell értenie. Valószínű, hogy ennyi információ és ilyen jelenségek mellett nemigen tűnik hasznos információnak a pince. De ők nem látták, amit az ork. Szóval erről ennyit. *
- Amint betértem a házába, mintha őrt állt volna a pincének az ajtaja előtt. Tudom, nem hangzik valami félelmetesnek, de valami nem stimmel azzal a nővel! Még ha ez nem is egy jó irány, én felfedném a titkát, de arra nem vagyok képes egyedül.
* Reméli, ráveheti a páros. Már nemcsak azért, hogy végleg pontot tehessenek az ügy végére, hanem a lehetséges alternatívak miatt. *
* Hihetetlennek tűnő szavait teljes komolysággal mondja. Márpedig kíváncsi lenne mikor láttak utoljára tréfálós orkot. *
- A beszélgetés jól alakult… Viszont az öregasszony szentül megvan győződve, hogy a bestiát maga a sötét isten szabadította a világra. Arról nem is beszélve, hogy az öreg teljesen támogatja ezt a döntést. Én azonban kétlem, hogy van bármi köze az istenekhez!
* Hazudik. Bár teljesen nem tudja és nem is akarja letagadni az isten beavatkozását. Valahogy mégis ott van benne az a kicsinyke kétely, hogy valami más dolgok vannak a háttérben. Például a rúnák. *
- Bár nem lennék meglepődve, ha a pincéjében még egy oltárt is találnánk.
* Észreveszi Faerum meglepődését a pincével kapcsolatban és egyet kell értenie. Valószínű, hogy ennyi információ és ilyen jelenségek mellett nemigen tűnik hasznos információnak a pince. De ők nem látták, amit az ork. Szóval erről ennyit. *
- Amint betértem a házába, mintha őrt állt volna a pincének az ajtaja előtt. Tudom, nem hangzik valami félelmetesnek, de valami nem stimmel azzal a nővel! Még ha ez nem is egy jó irány, én felfedném a titkát, de arra nem vagyok képes egyedül.
* Reméli, ráveheti a páros. Már nemcsak azért, hogy végleg pontot tehessenek az ügy végére, hanem a lehetséges alternatívak miatt. *
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-16 14:23:09
Üzenet elküldve: 2024-10-16 14:23:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
*Az orknak is megfordul a fejében, hogy annak az oszlopnak lehet van köze a lény feltűnéséhez. Faerum nem teszi szóvá saját hasonló gyanúját mivel nem biztos benne, hogy tényleg van mögötte valami háttér és nem csak magyarázatot akarnak adni egy számukra nehezen értelmezhető jelenségre. Ezek után Cagon is elmondja amit elért. Az öreg remete odafigyel arra is amit elmond a másik és arra is amit nem. Most úgy érzi hasznos ha rá is kérdez.*
-Nem alakult jól a beszélgetés?
*Nem egy teljesen meglepő dolog. Tapasztalta már ő is, hogy milyen éles nyelvű tud lenni az a zöldbőrű. A legtöbb korabeli pedig nem biztos, hogy olyan könnyen elnézi az ilyesmit mint ő tette. Viszont ha nem is tudott volna meg a másik semmit a nőtől az elég érdekes lenne. A pince említését nem is tudja hova tenni a remete.*
-Pince?
*Hogy jött szóba a pince? Egyelőre nem tűnik olyan gyanús dolognak, hogy egy idős asszony nem akarja megmutatni a háza minden részét egy idegennek. Főleg ha az egy ork. Faerumnak nem ártana egy kicsit részletesebb beszámoló mielőtt megfordulna a fejében, hogy betörjön valahová.*
*Az orknak is megfordul a fejében, hogy annak az oszlopnak lehet van köze a lény feltűnéséhez. Faerum nem teszi szóvá saját hasonló gyanúját mivel nem biztos benne, hogy tényleg van mögötte valami háttér és nem csak magyarázatot akarnak adni egy számukra nehezen értelmezhető jelenségre. Ezek után Cagon is elmondja amit elért. Az öreg remete odafigyel arra is amit elmond a másik és arra is amit nem. Most úgy érzi hasznos ha rá is kérdez.*
-Nem alakult jól a beszélgetés?
*Nem egy teljesen meglepő dolog. Tapasztalta már ő is, hogy milyen éles nyelvű tud lenni az a zöldbőrű. A legtöbb korabeli pedig nem biztos, hogy olyan könnyen elnézi az ilyesmit mint ő tette. Viszont ha nem is tudott volna meg a másik semmit a nőtől az elég érdekes lenne. A pince említését nem is tudja hova tenni a remete.*
-Pince?
*Hogy jött szóba a pince? Egyelőre nem tűnik olyan gyanús dolognak, hogy egy idős asszony nem akarja megmutatni a háza minden részét egy idegennek. Főleg ha az egy ork. Faerumnak nem ártana egy kicsit részletesebb beszámoló mielőtt megfordulna a fejében, hogy betörjön valahová.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-14 11:37:54
Üzenet elküldve: 2024-10-14 11:37:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Aprót bólint Faerum kiegészítésére, valóban, erről meg is feledkezett. Talán azért, mert a faluban nyomát sem látták annak, hogy bárkit is megtámadott volna a lúdvérc. Talán a kuncogó lányok miatt.
Kényelmesen kinyújtja a lábait ahogy Cagon kezd beszélni, fejét félrebiccenti, úgy hallgatja. Félig összefonja maga előtt karjait, jobbjának hüvelykjével szórakozottan meg-megsercinti az állán előnyomakvó borostát.*
- Attó' azér' rendesen kiverne a víz, ha kiderű'ne, hogy az öregasszon' szabadított a falura valamit. *-mormogja bele az ork szavai után maradt csöndbe. Cagon-ra pislant.-* Mit gondú'sz, lehet hogy… az van odale'?
*Bár az túl egyszerű lenne. És kizártnak tartja, hogy a falubeliek közül is ne látott volna valaki valamit. Ha mást nem, a nyomokat a földön. Kancsal-fél tekintete a lába elé is vetül, ahogy elgondolkozva hümmög magában. Újra eszébe jut, hogy hogyan futott az a lény az este, hogy a járása mennyire nem állatra emlékeztetett, hanem mintha egy csúf-hosszúra nőtt ember lett volna. Eszébe jutnak történetek, amiket még gyerekként hallott. Olyan történetek, amiket hideg őszi-téli estéken, a kályha mellé húzódva, a parázs cseresznyeszínű fényében meséltek egymásnak; bőrváltókról, vérfarkasokról, meg hasonló démonokról. Akkor csak mesének tűnt az egész. Most valahogy valóságszaga van azoknak a dolgoknak. Kicsit megrázza a fejét.*
- Megérné megnézni? *-pislant újra az orkra.-* A biztonság kedvéér'?
*Aprót bólint Faerum kiegészítésére, valóban, erről meg is feledkezett. Talán azért, mert a faluban nyomát sem látták annak, hogy bárkit is megtámadott volna a lúdvérc. Talán a kuncogó lányok miatt.
Kényelmesen kinyújtja a lábait ahogy Cagon kezd beszélni, fejét félrebiccenti, úgy hallgatja. Félig összefonja maga előtt karjait, jobbjának hüvelykjével szórakozottan meg-megsercinti az állán előnyomakvó borostát.*
- Attó' azér' rendesen kiverne a víz, ha kiderű'ne, hogy az öregasszon' szabadított a falura valamit. *-mormogja bele az ork szavai után maradt csöndbe. Cagon-ra pislant.-* Mit gondú'sz, lehet hogy… az van odale'?
*Bár az túl egyszerű lenne. És kizártnak tartja, hogy a falubeliek közül is ne látott volna valaki valamit. Ha mást nem, a nyomokat a földön. Kancsal-fél tekintete a lába elé is vetül, ahogy elgondolkozva hümmög magában. Újra eszébe jut, hogy hogyan futott az a lény az este, hogy a járása mennyire nem állatra emlékeztetett, hanem mintha egy csúf-hosszúra nőtt ember lett volna. Eszébe jutnak történetek, amiket még gyerekként hallott. Olyan történetek, amiket hideg őszi-téli estéken, a kályha mellé húzódva, a parázs cseresznyeszínű fényében meséltek egymásnak; bőrváltókról, vérfarkasokról, meg hasonló démonokról. Akkor csak mesének tűnt az egész. Most valahogy valóságszaga van azoknak a dolgoknak. Kicsit megrázza a fejét.*
- Megérné megnézni? *-pislant újra az orkra.-* A biztonság kedvéér'?
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-13 20:02:36
Üzenet elküldve: 2024-10-13 20:02:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
*A trió beszámol egymásnak a tapasztalatokról és felfedezésekről. Mindőjük van annyira intelligens hozzá, hogy összegezze a fejében kurta nyomozásuk eredményét;
Adott egy Sa'Tereth imádó vénasszony egy rejtélyes pincével.
Egy vehemens, furcsa lény, ki rájár a falu állataira, de nagyon olybá fest, hogy emberre is veszélyes lehet. Csak idő kérdése, mikor következik be a tragédia.
Egy híd, na meg egy szándékosan feldöntött oszlop, amit ősi, tharg rúnák tarkítanak. Mindhárman tudhatják, hol tudnák az ilyesmit lefordítani (és azt is sejthetik, hármójuk közül ki az, kit kevésbé látnak ott szívesen).
E nyomok talán nehezen összeforraszthatóak egymással, de alighanem akad elég kiindulópont, amin elindulhatnak. Hisz nyomozásukkal szinte a célegyenesben járnak.*
*A trió beszámol egymásnak a tapasztalatokról és felfedezésekről. Mindőjük van annyira intelligens hozzá, hogy összegezze a fejében kurta nyomozásuk eredményét;
Adott egy Sa'Tereth imádó vénasszony egy rejtélyes pincével.
Egy vehemens, furcsa lény, ki rájár a falu állataira, de nagyon olybá fest, hogy emberre is veszélyes lehet. Csak idő kérdése, mikor következik be a tragédia.
Egy híd, na meg egy szándékosan feldöntött oszlop, amit ősi, tharg rúnák tarkítanak. Mindhárman tudhatják, hol tudnák az ilyesmit lefordítani (és azt is sejthetik, hármójuk közül ki az, kit kevésbé látnak ott szívesen).
E nyomok talán nehezen összeforraszthatóak egymással, de alighanem akad elég kiindulópont, amin elindulhatnak. Hisz nyomozásukkal szinte a célegyenesben járnak.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-13 18:30:27
Üzenet elküldve: 2024-10-13 18:30:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
* Saját hibája, hogy bármiféle írószer nélkül engedte el őket. Bár nála mindig akad legalább egy szénrúd, ez nem azt jelenti, hogy mindenki másnál is. Sokat nem vesztettek, mivel az ork nem egy rúnamester. Szóval talán csak az idejüket vesztegették volna, ha leírják. *
- Egy ledőlt oszlop, azt mondod? Talán…
* Sajátosan elkezd hümmögni a kapott információt hallatán. A növény említése kicsit kizökkenti. Talán az egyik leghaszontalanabb növényt találták meg a helyzetükből kiindulva. Nem is nyit róla vitát. Vesszen csak a feledés homályába. *
- Akkor azt hiszem én jövök. * megköszörüli torkát, mielőtt folytatná. * Az öreg nem volt valami segítőkész! Ugyan volt néhány hasznosítható növény, de a beszédünk után már nem volt alkalmam elkérni. Azonban valami nem hagy nyugodni! Talán egy kicsit túlságosan is védte a drágalátos pincéjét. Lehet, hogy akad ott még valami. Hogy ez segítségünkre lehet, azt nem tudom. Mindenesetre én megvizsgálnám. Ha tévednék, legalább tudjuk, hogy nem az öreg átkozta el helyet.
* Egy kicsit elnémul. Hagyja, hogy a mondandója igazán beépüljön a többiek fejébe. Aztán meghallgatja véleményüket a tervéről. Meg persze, ha van sajátjuk, akkor reméli nem tartják vissza. *
* Saját hibája, hogy bármiféle írószer nélkül engedte el őket. Bár nála mindig akad legalább egy szénrúd, ez nem azt jelenti, hogy mindenki másnál is. Sokat nem vesztettek, mivel az ork nem egy rúnamester. Szóval talán csak az idejüket vesztegették volna, ha leírják. *
- Egy ledőlt oszlop, azt mondod? Talán…
* Sajátosan elkezd hümmögni a kapott információt hallatán. A növény említése kicsit kizökkenti. Talán az egyik leghaszontalanabb növényt találták meg a helyzetükből kiindulva. Nem is nyit róla vitát. Vesszen csak a feledés homályába. *
- Akkor azt hiszem én jövök. * megköszörüli torkát, mielőtt folytatná. * Az öreg nem volt valami segítőkész! Ugyan volt néhány hasznosítható növény, de a beszédünk után már nem volt alkalmam elkérni. Azonban valami nem hagy nyugodni! Talán egy kicsit túlságosan is védte a drágalátos pincéjét. Lehet, hogy akad ott még valami. Hogy ez segítségünkre lehet, azt nem tudom. Mindenesetre én megvizsgálnám. Ha tévednék, legalább tudjuk, hogy nem az öreg átkozta el helyet.
* Egy kicsit elnémul. Hagyja, hogy a mondandója igazán beépüljön a többiek fejébe. Aztán meghallgatja véleményüket a tervéről. Meg persze, ha van sajátjuk, akkor reméli nem tartják vissza. *
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-13 17:32:46
Üzenet elküldve: 2024-10-13 17:32:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
*Jól sejti a másik. Faerum tényleg nem faggatózik tovább. Megállapítja magában, hogy rémálmokkal sokat nem fognak érni a lény ellen aztán haladhatnak tovább. Legközelebb a városban szólalnak meg megint mikor az orkkal találkoznak. Az öreget se kell noszogatni, hogy leüljön kicsit. Mindig jól esik pihenni kicsit. Bár ő már észrevette magán, hogy akár mozog akár nem, egyik se jó. Ha mozog az fáj, ha nem akkor holnap rosszabb lesz. Így jár, aki megöregszik. Cagon is eltervezi követni ezt a hibát mert, azt mondja gyógyulgat. A kérdésére az öreg visszaadja neki a könyvét miközben a nála bőbeszédűbb fiatal elmondja, hogy mit találtak. Az öregnek így elég csak időnként bólintania. El is hangzik minden. Csak egy kiegészítést tesz.*
-A lény este még visszajött ide a faluba. A nyomai visszavezettek.
*Ezek után hallgat. Ahogy megfigyelte a zöldbőrűt nem ejtették teljesen a fejére. Valószínűleg meg tudja állapítani ő is, hogy mennyire lesz segítségükre egy rémálmoktól forgolódó, de jó emésztésű rém.*
*Jól sejti a másik. Faerum tényleg nem faggatózik tovább. Megállapítja magában, hogy rémálmokkal sokat nem fognak érni a lény ellen aztán haladhatnak tovább. Legközelebb a városban szólalnak meg megint mikor az orkkal találkoznak. Az öreget se kell noszogatni, hogy leüljön kicsit. Mindig jól esik pihenni kicsit. Bár ő már észrevette magán, hogy akár mozog akár nem, egyik se jó. Ha mozog az fáj, ha nem akkor holnap rosszabb lesz. Így jár, aki megöregszik. Cagon is eltervezi követni ezt a hibát mert, azt mondja gyógyulgat. A kérdésére az öreg visszaadja neki a könyvét miközben a nála bőbeszédűbb fiatal elmondja, hogy mit találtak. Az öregnek így elég csak időnként bólintania. El is hangzik minden. Csak egy kiegészítést tesz.*
-A lény este még visszajött ide a faluba. A nyomai visszavezettek.
*Ezek után hallgat. Ahogy megfigyelte a zöldbőrűt nem ejtették teljesen a fejére. Valószínűleg meg tudja állapítani ő is, hogy mennyire lesz segítségükre egy rémálmoktól forgolódó, de jó emésztésű rém.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-13 16:37:50
Üzenet elküldve: 2024-10-13 16:37:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
- Ocsmán' rémálmokat csiná'. *-válaszolja Faerum kérdésére egyszerűen. Pedig a válasza mögött tapasztalat is van, olyan, amiből köszöni, de nem kér még egyszer. Nem megy bele mélyebben, és sejti már, hogy az öreg nem is fog tovább faggatózni. Persze ha kérdezne még bármit, akkor válaszolna neki rá.
Hogy Cagon a gyógyulgatás alatt a faltövön ücsörgést vagy az ücsörgés közben stampózást érti, abban viszont nem egészen biztos. Mondjuk az tény, hogy a fickó színét egészségesebb zöldnek látja, bár igazából fogalma sincs, hogy mi számít egészségesen zöldnek egy ork esetén. De ha más nem, legalábbis úgy látja hogy a fickó könnyebben mozog, aminek azért örül. Nem sokat teketóriázik, leül a felkínált helyre, hátizsákját lábai közé engedi.*
- Há' a fene tudja. *-von vállat, és Faerumra pislant-* Megtaná'tuk a hidat. Télleg tele van róva rúnákkal. Ha lett vó'na nálunk szén vagy valami, akkó' bemásoltuk vó'na őket a könyvedbe. De hát az pont nem vó't nálunk.
*Halkan hümment, még mindig lila ujjaira pislant.*
- Vó't ott egy oszlop, rádű've a hídra. Négy ökör nem bírta vón' elhúzni, igaz-e? *-pislant megint Faerum-ra-* Igen kétlem, hogy a vihar dű'tötte vón'a ki.
*Csizmaorrával megböki kicsit a hárizsákját, mosolya kicsit szélesebb lesz.*
- Taná'tunk viszont egy kicsinységet. *-újságolja-* Sze'ttem egy marok Sárga Lyrdec-et! Hát bár, nem a lúdvérc gyomorbaját akarjuk helyrerakni. Meg azza' se vagyunk előrébb, ha hülyét álmodik. Nem?
*Az orkra pislant kérdőn, majd ismét Faerum-ra, hogy kihagyott-e valamit.*
- Ocsmán' rémálmokat csiná'. *-válaszolja Faerum kérdésére egyszerűen. Pedig a válasza mögött tapasztalat is van, olyan, amiből köszöni, de nem kér még egyszer. Nem megy bele mélyebben, és sejti már, hogy az öreg nem is fog tovább faggatózni. Persze ha kérdezne még bármit, akkor válaszolna neki rá.
Hogy Cagon a gyógyulgatás alatt a faltövön ücsörgést vagy az ücsörgés közben stampózást érti, abban viszont nem egészen biztos. Mondjuk az tény, hogy a fickó színét egészségesebb zöldnek látja, bár igazából fogalma sincs, hogy mi számít egészségesen zöldnek egy ork esetén. De ha más nem, legalábbis úgy látja hogy a fickó könnyebben mozog, aminek azért örül. Nem sokat teketóriázik, leül a felkínált helyre, hátizsákját lábai közé engedi.*
- Há' a fene tudja. *-von vállat, és Faerumra pislant-* Megtaná'tuk a hidat. Télleg tele van róva rúnákkal. Ha lett vó'na nálunk szén vagy valami, akkó' bemásoltuk vó'na őket a könyvedbe. De hát az pont nem vó't nálunk.
*Halkan hümment, még mindig lila ujjaira pislant.*
- Vó't ott egy oszlop, rádű've a hídra. Négy ökör nem bírta vón' elhúzni, igaz-e? *-pislant megint Faerum-ra-* Igen kétlem, hogy a vihar dű'tötte vón'a ki.
*Csizmaorrával megböki kicsit a hárizsákját, mosolya kicsit szélesebb lesz.*
- Taná'tunk viszont egy kicsinységet. *-újságolja-* Sze'ttem egy marok Sárga Lyrdec-et! Hát bár, nem a lúdvérc gyomorbaját akarjuk helyrerakni. Meg azza' se vagyunk előrébb, ha hülyét álmodik. Nem?
*Az orkra pislant kérdőn, majd ismét Faerum-ra, hogy kihagyott-e valamit.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-13 13:43:54
Üzenet elküldve: 2024-10-13 13:43:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
*Langyos, déli szél simogatja bőrük, ahogy a közeli Vadászháztól jó két tucat lépésnyire megállapodik a hármas. A múló nyár igyekszik még utolsó leheletével felvenni a harcot a beköszöntő, hűvösebb időjárással szemben.
A trió eszmecserébe kezd, ebben pedig nem is zavarja őket semmi. Hasuk sem kordul a kiadós reggeli, na meg a desszertként felfogható szeder elfogyasztása után. Utána járnak a pince dolgának? Esetleg a hídromoknál talált jelek értelmét kutatják fel? Feladják a nyomozást, s lesz, ami lesz, csapdát állítanak a lénynek? Bárhogy is döntsenek, csakis rajtuk áll, mit hoz a holnap. Az elmúlt éjszaka ízelítőt adott belőle, mily veszéllyel állnak szemben.*
*Langyos, déli szél simogatja bőrük, ahogy a közeli Vadászháztól jó két tucat lépésnyire megállapodik a hármas. A múló nyár igyekszik még utolsó leheletével felvenni a harcot a beköszöntő, hűvösebb időjárással szemben.
A trió eszmecserébe kezd, ebben pedig nem is zavarja őket semmi. Hasuk sem kordul a kiadós reggeli, na meg a desszertként felfogható szeder elfogyasztása után. Utána járnak a pince dolgának? Esetleg a hídromoknál talált jelek értelmét kutatják fel? Feladják a nyomozást, s lesz, ami lesz, csapdát állítanak a lénynek? Bárhogy is döntsenek, csakis rajtuk áll, mit hoz a holnap. Az elmúlt éjszaka ízelítőt adott belőle, mily veszéllyel állnak szemben.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:06:08
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:06:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
* A minapi cudar időhöz képest, a mai igazán nagy fordulatot vett. Mégis ki gondolná, hogy az olyan nagy viharok után ilyen kellemes idők érkezhetnek. Persze csak egy hajszál híján múlt, hogy nem hagyta ott a belsőségeit a rémnek, de ezért még megkapja a bosszúját. Erről kezeskedik az ork, még akkor is, ha nem ezzel a csapattal teszi azt. Kortyol még egy párat mielőtt ismerős hangokat hall, nem is olyan távolról. Feláll. *
- Gyógyulgatok! Remélem nagyobb sikerrel jártatok mint én. * Finoman mutat a szabad helyekre. Ezzel utalva, hogy üljenek le. Elvégre van mit megbeszélniük. * Kezdjétek ti! Én még mindig próbálom összerakni, hogy mégis mit tapasztaltam a vénségnél.
* Mondja, majd újfent beleiszik a pálinkájába. A sok kis korty nem homályosítja el a tudatát. Inkább felélénkíti. De ha egy kicsivel többet inna. Na az biztos kifejtené a hatását. Szóval el is rakja. Egyelőre. *
- Mielőtt elfelejtem. * Biccent Faerum felé és kézjelekkel utal a könyvére. * Találtatok valami olyasmit, amit használhatunk? Esetleg valami nyom?
* Pillant Alaver irányába, majd türelmesen hallgatja a mondandójukat. Arca egyelőre érzelmektől mentes. De aztán kitudja? Lehet mondanak valamit, ami meglepi. Bár az elmúlt időkben egyre kevesebb dolgok lepik meg. Lehet a kórral jár, vagy a sok pia már átmarta az agyát! De akkor meg nem lenne képes tovább űzni a szakmáját. *
* A minapi cudar időhöz képest, a mai igazán nagy fordulatot vett. Mégis ki gondolná, hogy az olyan nagy viharok után ilyen kellemes idők érkezhetnek. Persze csak egy hajszál híján múlt, hogy nem hagyta ott a belsőségeit a rémnek, de ezért még megkapja a bosszúját. Erről kezeskedik az ork, még akkor is, ha nem ezzel a csapattal teszi azt. Kortyol még egy párat mielőtt ismerős hangokat hall, nem is olyan távolról. Feláll. *
- Gyógyulgatok! Remélem nagyobb sikerrel jártatok mint én. * Finoman mutat a szabad helyekre. Ezzel utalva, hogy üljenek le. Elvégre van mit megbeszélniük. * Kezdjétek ti! Én még mindig próbálom összerakni, hogy mégis mit tapasztaltam a vénségnél.
* Mondja, majd újfent beleiszik a pálinkájába. A sok kis korty nem homályosítja el a tudatát. Inkább felélénkíti. De ha egy kicsivel többet inna. Na az biztos kifejtené a hatását. Szóval el is rakja. Egyelőre. *
- Mielőtt elfelejtem. * Biccent Faerum felé és kézjelekkel utal a könyvére. * Találtatok valami olyasmit, amit használhatunk? Esetleg valami nyom?
* Pillant Alaver irányába, majd türelmesen hallgatja a mondandójukat. Arca egyelőre érzelmektől mentes. De aztán kitudja? Lehet mondanak valamit, ami meglepi. Bár az elmúlt időkben egyre kevesebb dolgok lepik meg. Lehet a kórral jár, vagy a sok pia már átmarta az agyát! De akkor meg nem lenne képes tovább űzni a szakmáját. *
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-12 13:24:21
Üzenet elküldve: 2024-10-12 13:24:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*A másik szavaira megrázza a fejét.*
-A bosszúszomj nem jellemző az állatokra. Ahhoz ész kell.
*Szóval igencsak kellemetlen lenne ha tényleg ilyen vágyakkal tért volna vissza és nem a hasa kergette volna a faluba. Ezek után haladnak ők is és Faerum követi a lény nyomait. Talán kicsit túlságosan is arra figyel mert növény, ha került is az útjukba olyan ami az ork könyvében volt ő nem veszi észre. Ellentétben a fiatallal, akit egyszer csak azon kap, hogy ott térdel az út mellett. Mikor mutatja neki azokat a sárga virágokat akkor ha valami nagyon halványan talán dereng is, de nem tudná megmondani biztosra, hogy mik azok. Valamennyire ismeri a növényeket hisz magát ki kellett kúrálnia mikor az erdőben élt, de ott hasonló növény nem volt. A magyarázat hallatán bólint.*
-Értem. Hogy bolondít meg éjszaka?
*Gyomorrontás pont nem fenyegeti őket, de ha valami zavartságot vagy hasonlót idéz elő akkor hasznukra válhat a lény ellen. Arra, hogy ha nem kell az orknak akkor megtartja megint csak bólint. Ártani tényleg nem árt ha van ilyesmi az embernél. Lassan visszaérnek a faluba ahol most már elkezdődött az élet. A favágók mennek valószínűleg az erdőbe, két süldőlányka kosárral indulnak valahova. Rajuk kuncognak amin az öreg remete is elmosolyodik. Fiatalság. Még ilyen időben is képesek viháncolni. Jó is nekik. Nem a sokszor értelmetlen borús dolgok járnak a fejükben. Ahogy haladnak meglátják az orkot is akit a fiatal jó hangosan meg is szólít. Faerum csak biccent a másik felé és kérdőn tekint rá hátha több sikerrel járt mint ők ketten.*
*A másik szavaira megrázza a fejét.*
-A bosszúszomj nem jellemző az állatokra. Ahhoz ész kell.
*Szóval igencsak kellemetlen lenne ha tényleg ilyen vágyakkal tért volna vissza és nem a hasa kergette volna a faluba. Ezek után haladnak ők is és Faerum követi a lény nyomait. Talán kicsit túlságosan is arra figyel mert növény, ha került is az útjukba olyan ami az ork könyvében volt ő nem veszi észre. Ellentétben a fiatallal, akit egyszer csak azon kap, hogy ott térdel az út mellett. Mikor mutatja neki azokat a sárga virágokat akkor ha valami nagyon halványan talán dereng is, de nem tudná megmondani biztosra, hogy mik azok. Valamennyire ismeri a növényeket hisz magát ki kellett kúrálnia mikor az erdőben élt, de ott hasonló növény nem volt. A magyarázat hallatán bólint.*
-Értem. Hogy bolondít meg éjszaka?
*Gyomorrontás pont nem fenyegeti őket, de ha valami zavartságot vagy hasonlót idéz elő akkor hasznukra válhat a lény ellen. Arra, hogy ha nem kell az orknak akkor megtartja megint csak bólint. Ártani tényleg nem árt ha van ilyesmi az embernél. Lassan visszaérnek a faluba ahol most már elkezdődött az élet. A favágók mennek valószínűleg az erdőbe, két süldőlányka kosárral indulnak valahova. Rajuk kuncognak amin az öreg remete is elmosolyodik. Fiatalság. Még ilyen időben is képesek viháncolni. Jó is nekik. Nem a sokszor értelmetlen borús dolgok járnak a fejükben. Ahogy haladnak meglátják az orkot is akit a fiatal jó hangosan meg is szólít. Faerum csak biccent a másik felé és kérdőn tekint rá hátha több sikerrel járt mint ők ketten.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-12 07:28:02
Üzenet elküldve: 2024-10-12 07:28:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Már a falu közeli tarlóknál járnak. Kissé komoran bólint Faerum szavaira.*
- Az vó'na szép. *-dörmögi-* Fe'szukásítottuk vó'na az orkkal, oszt ide jött vó'na leverni valakin. Brr..!
*Megrázza a fejét. Ennek nem örülne, felelősnek érezné magát. Tekintetét újra a földre veti, a tarlót nézi, látja az őzek csapását benne, amik valószínűleg a kipergett szemeket jöttek felszedegetni. Szeme végigsiklik a giz-gazokon, magában megnevezve azokat, de semmit se lát. Csak csalánt, de azt rengeteget. Mondjuk a csalán sok mindenre jó. Ha a hólyagjával vagy az egészségével van baj valakinek, ott a teája, a frissen letépett növénnyel fájós térdet megcsapkodva meg enyhíteni lehet a kínt. Jó is az. Csak az nem jó, ha váratlanul nyúl bele az ember.
Szeme átsikik a következő gyomra, szét van az futva, kis sárga virágja még a későnyár büszke sárgájában. Mellette megint csalán, parlag..*
- Hó! *-szólal meg halkan, csak úgy, magának, és elvigyorodik. Letér az útról, fél térdre ereszkedik a dzsindzsásban. Lekanyarítja válláról a hátizsákját, majd ujjaival szaporán, de óvatosan csipegetni kezdi azokat a pici, sárga virágokat, amiket bal tenyerébe gyűjt. Közben a válla felett szól oda az öreg vadásznak.*
- Ezt ismered-e? *-kérdezi-* Anyám annak idejin akkó' adta teának, mikó' valakinek e' vó't csapva a hasa. Csak éssze' köll inni. Éccaka meg tuggya bolondít'ni az embert.
*Mire bal tenyere megtelik, le is csipeget mindent. Akkor felnyitja a táskáját, előkotor belőle egy tiszta kendőt, és pár ügyes mozdulattal később a jó adag Sárga Lyrdec már kis batyuként a kendőbe behajtva van a kezében. Ezt berakja a táskájába, azt visszaveszi a hátára. Odabiccent az öregnek, hogy indulhatnak.*
- Ha az orknak nem köll, megtartom magamnak. *-vigyorog-* Sose lehet tudni.
*Útjuk visszafelé már talán eseménytelen lesz. A faluba érve rendes falusi nyüzsgést lát, nincs nyoma bajnak. Kancsal-fél tekintete megakad a kuncogó lányokon, halkan hümmög magában kicsit. ~Kuncogjatok csak~, gondolja, ~meg tudnálak kuncogtatni titeket máshogy is!~
A vadászházhoz érve meglátja Cagon-t, aki szemlátomást már jól érzi magát. Egynél több szempontból is.*
- Adj'stenek! *-köszön oda a megtermett fickónak.-* Há' hogy vagyunk, hogy vagyunk?
*Már a falu közeli tarlóknál járnak. Kissé komoran bólint Faerum szavaira.*
- Az vó'na szép. *-dörmögi-* Fe'szukásítottuk vó'na az orkkal, oszt ide jött vó'na leverni valakin. Brr..!
*Megrázza a fejét. Ennek nem örülne, felelősnek érezné magát. Tekintetét újra a földre veti, a tarlót nézi, látja az őzek csapását benne, amik valószínűleg a kipergett szemeket jöttek felszedegetni. Szeme végigsiklik a giz-gazokon, magában megnevezve azokat, de semmit se lát. Csak csalánt, de azt rengeteget. Mondjuk a csalán sok mindenre jó. Ha a hólyagjával vagy az egészségével van baj valakinek, ott a teája, a frissen letépett növénnyel fájós térdet megcsapkodva meg enyhíteni lehet a kínt. Jó is az. Csak az nem jó, ha váratlanul nyúl bele az ember.
Szeme átsikik a következő gyomra, szét van az futva, kis sárga virágja még a későnyár büszke sárgájában. Mellette megint csalán, parlag..*
- Hó! *-szólal meg halkan, csak úgy, magának, és elvigyorodik. Letér az útról, fél térdre ereszkedik a dzsindzsásban. Lekanyarítja válláról a hátizsákját, majd ujjaival szaporán, de óvatosan csipegetni kezdi azokat a pici, sárga virágokat, amiket bal tenyerébe gyűjt. Közben a válla felett szól oda az öreg vadásznak.*
- Ezt ismered-e? *-kérdezi-* Anyám annak idejin akkó' adta teának, mikó' valakinek e' vó't csapva a hasa. Csak éssze' köll inni. Éccaka meg tuggya bolondít'ni az embert.
*Mire bal tenyere megtelik, le is csipeget mindent. Akkor felnyitja a táskáját, előkotor belőle egy tiszta kendőt, és pár ügyes mozdulattal később a jó adag Sárga Lyrdec már kis batyuként a kendőbe behajtva van a kezében. Ezt berakja a táskájába, azt visszaveszi a hátára. Odabiccent az öregnek, hogy indulhatnak.*
- Ha az orknak nem köll, megtartom magamnak. *-vigyorog-* Sose lehet tudni.
*Útjuk visszafelé már talán eseménytelen lesz. A faluba érve rendes falusi nyüzsgést lát, nincs nyoma bajnak. Kancsal-fél tekintete megakad a kuncogó lányokon, halkan hümmög magában kicsit. ~Kuncogjatok csak~, gondolja, ~meg tudnálak kuncogtatni titeket máshogy is!~
A vadászházhoz érve meglátja Cagon-t, aki szemlátomást már jól érzi magát. Egynél több szempontból is.*
- Adj'stenek! *-köszön oda a megtermett fickónak.-* Há' hogy vagyunk, hogy vagyunk?
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-12 00:39:41
Üzenet elküldve: 2024-10-12 00:39:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Alavernek szerencséje van; felismer egy sajátos küllemű növényt a visszaúton. Sárga Lyrdec. A gyomnövények tövében meghúzódó, vékony kis kúszónövény jó néhány virágát módjában áll leszüretelni. Faerum nem olyan sikeres a bámészkodásban; az ő zsebe ezúttal üres marad.
Ahogy a páros beér a faluba, útjukat keresztezi a lény lábnyoma. Ugyanakkor Vadászlakon már zajlik az élet; a megannyi állat és falubeli lábnyoma letaposta a továbbiakat, így csak abban lehetnek bizonyosak, hogy a lény tegnap este még visszatért a községbe.
Néhány favágó készülődik egy közeli parasztház előtt, kezükben balta pihen. Két leány tart valahova kosárral a kezében; a párosra pillantanak, majd elkapva tekintetük felkuncognak. Izgalmas kívülállók ők most e félreeső falucska életében.
A vadászházhoz érve nem mással futnak össze, mint Cagonnal. Akadna megbeszélnivaló bőven; de legfőképp az, hogy mihez kezdenek most. Akad itt rejtélyes pince, különös rúnák, s még idejük is akad éppen a mai napból hátra. Talán delelőre járhat az idő a nap magasságából ítélve. Rajtuk múlik, merre tartanak tovább, ahogy az is, elárulják-e egymásnak, amire jutottak.*
*Alavernek szerencséje van; felismer egy sajátos küllemű növényt a visszaúton. Sárga Lyrdec. A gyomnövények tövében meghúzódó, vékony kis kúszónövény jó néhány virágát módjában áll leszüretelni. Faerum nem olyan sikeres a bámészkodásban; az ő zsebe ezúttal üres marad.
Ahogy a páros beér a faluba, útjukat keresztezi a lény lábnyoma. Ugyanakkor Vadászlakon már zajlik az élet; a megannyi állat és falubeli lábnyoma letaposta a továbbiakat, így csak abban lehetnek bizonyosak, hogy a lény tegnap este még visszatért a községbe.
Néhány favágó készülődik egy közeli parasztház előtt, kezükben balta pihen. Két leány tart valahova kosárral a kezében; a párosra pillantanak, majd elkapva tekintetük felkuncognak. Izgalmas kívülállók ők most e félreeső falucska életében.
A vadászházhoz érve nem mással futnak össze, mint Cagonnal. Akadna megbeszélnivaló bőven; de legfőképp az, hogy mihez kezdenek most. Akad itt rejtélyes pince, különös rúnák, s még idejük is akad éppen a mai napból hátra. Talán delelőre járhat az idő a nap magasságából ítélve. Rajtuk múlik, merre tartanak tovább, ahogy az is, elárulják-e egymásnak, amire jutottak.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-11 23:56:28
Üzenet elküldve: 2024-10-11 23:56:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1088
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1088
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
*Az ősz közepén járva forgalmasabbá válnak az egyszerű földek és ez nem kevés állattal vontatott szállítóeszközt jelent, amiből egy kevésre fel is kérheti magát, hogy a földtaposását felváltsa egy kevésbé fárasztó, bár kérdőjelezhetően kényelmesebb utazási módszer. Panaszkodni nem fog, bár időnként megbánásra kényszeríti felvevőjét, amikor megkérdezik, hogy mivel foglalatoskodik. Rátapasztalnak arra, hogy ő jobb hallgatónak, mint beszélőnek, mert még ha nem is fogja alkalmazni, amit hall, nem siet már annyira az élete munkásságával, hogy ne érdeklődjön más területek után, mint például a földművelés. Vagy, amiről több szót hall jelenleg, az a nevesített haszonállatok személyisége és szokásai.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:52:16
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:52:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
//Hídromok//
*Megbeszélik, hogy a szeder mennyi mindenre jó. A remete szűkszavúan fejti ki a véleményét. Nincs rosszabb mint mikor egy öregember úgy csacsog mint valami asszony. Vagyis de. Ha te magad vagy az-az öregember. Ő is szed egy marékkal. A felét maga eszi meg, a maradékot a vállán utazó Fuvallatnak nyújtja oda. Közben megindulnak a falu felé. Sokra nem jutottak itt a hídnál. Nem tudtak meg újdonságot. Az öreg is a talajt nézi hátha valami hasznos növény az útjukba esik. Némán haladnak visszafelé és csak a lény nyomaihoz érve szólal meg megint a fiatal. Erre az öreg bólint.*
-A nyomok alapján visszament. Csak remélni merem, hogy nem kétlábú volt az áldozata. Ha mégis akkor arról már tud mindenki.
*Nem fejti ki bizonyára a másik is érti mire gondol. Hamar terjednek a hírek errefelé.*
//Hídromok//
*Megbeszélik, hogy a szeder mennyi mindenre jó. A remete szűkszavúan fejti ki a véleményét. Nincs rosszabb mint mikor egy öregember úgy csacsog mint valami asszony. Vagyis de. Ha te magad vagy az-az öregember. Ő is szed egy marékkal. A felét maga eszi meg, a maradékot a vállán utazó Fuvallatnak nyújtja oda. Közben megindulnak a falu felé. Sokra nem jutottak itt a hídnál. Nem tudtak meg újdonságot. Az öreg is a talajt nézi hátha valami hasznos növény az útjukba esik. Némán haladnak visszafelé és csak a lény nyomaihoz érve szólal meg megint a fiatal. Erre az öreg bólint.*
-A nyomok alapján visszament. Csak remélni merem, hogy nem kétlábú volt az áldozata. Ha mégis akkor arról már tud mindenki.
*Nem fejti ki bizonyára a másik is érti mire gondol. Hamar terjednek a hírek errefelé.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-11 10:57:09
Üzenet elküldve: 2024-10-11 10:57:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Perifériára szorul, hogy mit csinál mellette a másik. Öltözik, menni készül, a felkínált reggeliért nyúl. Nem igazán figyel rá. A késre figyel, az egyenetlenségére, arra, hogy megtartsa az él szögét, miközben feni. Nem bizonytalan a mozdulataiban, de nem is szórakozott a feladatát tekintve. Ha valaha festett volna, mint a nő, talán ahhoz lehetne hasonlatos az érzés, mint amikor valaki belefeledkezik egy képbe. A másik elhangzó szava is csak mint udvariasság jut el a fülébe, nem gondol mögé sokat, ahogy az elfogyasztott kevéske étel mögé, és a később felhangzó sóhaj mögé sem. Talán nem is igazán hallja. Időről-időre megáll a keze, hogy ellenőrizze a munkáját, vizezze a követ, törölje a kést, s amikor már látja, hogy elkezd kijönni a csorba, csak feszültebb lesz a figyelme. Az elején nagyolni könnyebb, mint a végén egészen finomra fenni valamit. A régi, házzal örökölt kő nem a legalkalmasabb rá, de azzal dolgozik, amije van, azzal azonban a lehető legpontosabban. Arra, amire neki kell, eszköznek, így is tökéletesen megfelel, ha néha még kívánna is jobbat.
Ebben az elmélyült állapotban elveszik ismét a másik hangja, csak egy reflexszerű halk hümmentés, ami a csukott ajkak mögül hallatszik. Nem gondol mögé sokat. Talán nem is hallja igazán. A mozsár is elkerül a már szinte üres asztalról, amin eddig a hosszúéletű dolgai voltak. Nem figyel rá. Visszahajol a kő fölé, aprót módosítva a pengét finoman leszorító ujjai tartásán. Nem kell már sok, hogy egészen eltűnjön az éléről a hiba. Köszörűkővel gyorsabb lett volna, de akkor is fenni kellene a végén. Szinte mindegy. Azzal dolgozik, amije van.
Hogy közben a nő kilép a teraszra, lerakja a macskának a mozsarat, s bele a húst, amit reggeliként vágott fel neki, hogy tulajdonképpen elindul, már csak akkor kezdi felfogni, amikor felemelkedik végül a munkájából, és az ajtó felől érkező fénybe emeli a kést ellenőrizni még utoljára. Lassan érti meg a másikat, hogy az közben úgy tűnik, valóban elment. A Kikötőbe, vagy gombászni egy barlangba. Az asztalra dobott, időközben összekoszolt rongyért nyúl, hogy megtörölje benne a fémet, miközben a kisétál a teraszra. Nem köszönt el, de úgy tűnik, elment. A földre tett mozsárra valóban összehúzza a szemöldökét, ahogy lepillant rá. A napsütötte deszkákon elmélyülten tisztálkodó macska is egy újabb apró ránc a homlokán. Elnéz a fák felé, amerre az út visz, de alakot már nem lát rajta, s más sem sejteti, hogy merre ment a nő. Ha nem hagyta volna itt a mozsarát, a macskát, olyan lehetne, mintha sosem járt volna itt. De itt hagyta. Még a tegnapi rongyot is kiterítette a terasz korlátra.
Oda sem figyelve törli a kezében tartott kés mostanra száraz, tiszta élét maga előtt, miközben az erdő sávját figyeli. A kényelmetlen rossz érzést, ami a gondolatai mögött lassú felhőként úszik fel betudja annak, hogy alig evett, alig aludt, azt is ülve, sokat görnyedt az asztal fölött.. Szótlanul lép vissza a házba, egy utolsó pillantást vetve az ottmaradt macskára, majd a sarok felé. Nem nyúl az otthagyott mozsárhoz. Hogy a hosszúéletű visszajön-e érte, nem érdekli. Minek ment el a piacra érte, ha aztán... Borúsan vonja össze a szemöldökét, ahogy pakolni kezd.*
*Perifériára szorul, hogy mit csinál mellette a másik. Öltözik, menni készül, a felkínált reggeliért nyúl. Nem igazán figyel rá. A késre figyel, az egyenetlenségére, arra, hogy megtartsa az él szögét, miközben feni. Nem bizonytalan a mozdulataiban, de nem is szórakozott a feladatát tekintve. Ha valaha festett volna, mint a nő, talán ahhoz lehetne hasonlatos az érzés, mint amikor valaki belefeledkezik egy képbe. A másik elhangzó szava is csak mint udvariasság jut el a fülébe, nem gondol mögé sokat, ahogy az elfogyasztott kevéske étel mögé, és a később felhangzó sóhaj mögé sem. Talán nem is igazán hallja. Időről-időre megáll a keze, hogy ellenőrizze a munkáját, vizezze a követ, törölje a kést, s amikor már látja, hogy elkezd kijönni a csorba, csak feszültebb lesz a figyelme. Az elején nagyolni könnyebb, mint a végén egészen finomra fenni valamit. A régi, házzal örökölt kő nem a legalkalmasabb rá, de azzal dolgozik, amije van, azzal azonban a lehető legpontosabban. Arra, amire neki kell, eszköznek, így is tökéletesen megfelel, ha néha még kívánna is jobbat.
Ebben az elmélyült állapotban elveszik ismét a másik hangja, csak egy reflexszerű halk hümmentés, ami a csukott ajkak mögül hallatszik. Nem gondol mögé sokat. Talán nem is hallja igazán. A mozsár is elkerül a már szinte üres asztalról, amin eddig a hosszúéletű dolgai voltak. Nem figyel rá. Visszahajol a kő fölé, aprót módosítva a pengét finoman leszorító ujjai tartásán. Nem kell már sok, hogy egészen eltűnjön az éléről a hiba. Köszörűkővel gyorsabb lett volna, de akkor is fenni kellene a végén. Szinte mindegy. Azzal dolgozik, amije van.
Hogy közben a nő kilép a teraszra, lerakja a macskának a mozsarat, s bele a húst, amit reggeliként vágott fel neki, hogy tulajdonképpen elindul, már csak akkor kezdi felfogni, amikor felemelkedik végül a munkájából, és az ajtó felől érkező fénybe emeli a kést ellenőrizni még utoljára. Lassan érti meg a másikat, hogy az közben úgy tűnik, valóban elment. A Kikötőbe, vagy gombászni egy barlangba. Az asztalra dobott, időközben összekoszolt rongyért nyúl, hogy megtörölje benne a fémet, miközben a kisétál a teraszra. Nem köszönt el, de úgy tűnik, elment. A földre tett mozsárra valóban összehúzza a szemöldökét, ahogy lepillant rá. A napsütötte deszkákon elmélyülten tisztálkodó macska is egy újabb apró ránc a homlokán. Elnéz a fák felé, amerre az út visz, de alakot már nem lát rajta, s más sem sejteti, hogy merre ment a nő. Ha nem hagyta volna itt a mozsarát, a macskát, olyan lehetne, mintha sosem járt volna itt. De itt hagyta. Még a tegnapi rongyot is kiterítette a terasz korlátra.
Oda sem figyelve törli a kezében tartott kés mostanra száraz, tiszta élét maga előtt, miközben az erdő sávját figyeli. A kényelmetlen rossz érzést, ami a gondolatai mögött lassú felhőként úszik fel betudja annak, hogy alig evett, alig aludt, azt is ülve, sokat görnyedt az asztal fölött.. Szótlanul lép vissza a házba, egy utolsó pillantást vetve az ottmaradt macskára, majd a sarok felé. Nem nyúl az otthagyott mozsárhoz. Hogy a hosszúéletű visszajön-e érte, nem érdekli. Minek ment el a piacra érte, ha aztán... Borúsan vonja össze a szemöldökét, ahogy pakolni kezd.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-07 10:33:43
Üzenet elküldve: 2024-10-07 10:33:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
//Kunyhó//
* Az orknak elég hamar leesik, hogy az öreg jót mulat az orkon. Na meg az is, hogy nem segít neki, ameddig nem teszi meg azt, amire kérte. Ettől a ponttól kezdve az orknak még jobban meginog a hite az öregben. Kiegyenesedik és kezeit visszarakja maga mellé. *
- Legyen így. Megállítom a többieket, utána visszajövök a válaszokért. * Megfordul és az ajtó felé veszi az irányt, de félúton megáll.* Ha kell erőszakkal is.
* Hogy ezt most a többiek megállítására, vagy a válaszok megszerzésére értette, azt megtartja magának. Eléggé felbosszantották a dolgok, és ha nem lenne ennyire legyengülve, talán olyan dolgot is csinált volna, amire nem lenne büszke. Végül kisétál, majd maga mögött bezárja az ajtót. Nagyot sóhajt majd visszaindul a vadász kunyhója felé. Útközben inkább nem gondolkodik semmin. Még a végén leüt valakit. Amint odaért keres magának valami helyet, ahol leülhet. Lehetőleg kint, de nem vitatkozik, ha bent kéne leülnie. A tájat nézni, miközben újfent elő kerül az a bizonyos ork pálinka a táskájából. Majd belekortyol egyet. Körbenéz, hogy van e valaki a környékén, vagy egyedül van e. Ez a tény nagyban befolyásolja, hogy mégis mit fog csinálni az elkövetkezendő percekben. Vajon törni zúzni fog? Esetleg nyugodtan eliszogatja az időt? Most valahogy mind a kettőhöz van kedve. Talán mindet egyszerre. Csinál egy második rémet a falunak. Biztos örülnének. Zsákutcának érzi az öreggel történő beszélgetést. Abban biztos, hogy titkol valamit. A válasz nagyvalószínűséggel a pincében lesz. Eléggé jó elképzelése van, hogy mégis mi lehet ott. De nem gondolja tovább egészen addig, míg a többiek nem jelentkeznek. Elvégre az információ, amivel szolgálhatnak még jelentőségteljes is lehet. Még nem határozta el magát az öreg mellett. Az öreg nem bánt jól a szavakkal, így Cagonnak nehezére esik bízni benne. Azonban a lehetőség mindig fennáll. Ha végez a rémmel, vajon istene mérges lesz rá? Vagy esetleg büszke, hogy legyőzte az egyik akadályát? Bármit is dönt, tisztában van a ténnyel, hogy egy elágazás felé közeledik. Hogy melyik a jobb út, az csak évekkel, talán évtizedekkel később derül ki. Egyelőre kiélvezi, ezt a pár percet amije akad még. Talán már este akcióba lendülnek. *
//Kunyhó//
* Az orknak elég hamar leesik, hogy az öreg jót mulat az orkon. Na meg az is, hogy nem segít neki, ameddig nem teszi meg azt, amire kérte. Ettől a ponttól kezdve az orknak még jobban meginog a hite az öregben. Kiegyenesedik és kezeit visszarakja maga mellé. *
- Legyen így. Megállítom a többieket, utána visszajövök a válaszokért. * Megfordul és az ajtó felé veszi az irányt, de félúton megáll.* Ha kell erőszakkal is.
* Hogy ezt most a többiek megállítására, vagy a válaszok megszerzésére értette, azt megtartja magának. Eléggé felbosszantották a dolgok, és ha nem lenne ennyire legyengülve, talán olyan dolgot is csinált volna, amire nem lenne büszke. Végül kisétál, majd maga mögött bezárja az ajtót. Nagyot sóhajt majd visszaindul a vadász kunyhója felé. Útközben inkább nem gondolkodik semmin. Még a végén leüt valakit. Amint odaért keres magának valami helyet, ahol leülhet. Lehetőleg kint, de nem vitatkozik, ha bent kéne leülnie. A tájat nézni, miközben újfent elő kerül az a bizonyos ork pálinka a táskájából. Majd belekortyol egyet. Körbenéz, hogy van e valaki a környékén, vagy egyedül van e. Ez a tény nagyban befolyásolja, hogy mégis mit fog csinálni az elkövetkezendő percekben. Vajon törni zúzni fog? Esetleg nyugodtan eliszogatja az időt? Most valahogy mind a kettőhöz van kedve. Talán mindet egyszerre. Csinál egy második rémet a falunak. Biztos örülnének. Zsákutcának érzi az öreggel történő beszélgetést. Abban biztos, hogy titkol valamit. A válasz nagyvalószínűséggel a pincében lesz. Eléggé jó elképzelése van, hogy mégis mi lehet ott. De nem gondolja tovább egészen addig, míg a többiek nem jelentkeznek. Elvégre az információ, amivel szolgálhatnak még jelentőségteljes is lehet. Még nem határozta el magát az öreg mellett. Az öreg nem bánt jól a szavakkal, így Cagonnak nehezére esik bízni benne. Azonban a lehetőség mindig fennáll. Ha végez a rémmel, vajon istene mérges lesz rá? Vagy esetleg büszke, hogy legyőzte az egyik akadályát? Bármit is dönt, tisztában van a ténnyel, hogy egy elágazás felé közeledik. Hogy melyik a jobb út, az csak évekkel, talán évtizedekkel később derül ki. Egyelőre kiélvezi, ezt a pár percet amije akad még. Talán már este akcióba lendülnek. *
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-07 09:40:32
Üzenet elküldve: 2024-10-07 09:40:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
//Hídromok//
*Szórakozottan rábólint Faerum szavaira. A szederszósz tényleg finom. Lekvárnak is jó. Az asszonyoknak meg különösen hasznos gyümölcs, mikor rajtuk van a havibaj. Szed még egy marékkal, még egy utolsó pillantást vet a környékre, és Faerum mellé lép. Nem szólal meg maga sem, csak állával int a falu felé, jelezve: indulhatnak. Még van pár szem gyümölcs egyre lilább tenyerében, azokat majszolgatja.
Azután sem szólal meg, hogy elfogy a szeder. Csak lépdel csöndben Faerum mellett, tekintetével a földön; próbálja felismerni a növényeket. Nem a libatop és nem is a csalán érdekli, és persze nem is a mezei parlag. Ezekből nagyon sokat lát, ami természetes errefelé. Inkább azokból a gyógynövényekből próbál felismerni valamit, amit futtában Cagon könyvébe látott berajzolva, de vagy nincs a környékén egy sem belőlük, vagy csak az ő szeme nem áll rájuk. Nem igen lát semmi hasznosat.
Amikor útjukhoz ismét visszacsatlakozik szélesívű kitérőjéből a lúdvérc lábnyoma, halkan hümment, és zsebének takarásában rontásűző jelre hajtja ujjait. Nem hagyja nyugton a gondolat, hogy miután az a dög megtépte ork társukat, még visszafordult a falu felé.*
- Mit gondó'sz, *-biccenti fejét Faerum felé, miközben a fura formájú lábnyomokat nézi-* díbolt este aztán a faluba' is?
//Hídromok//
*Szórakozottan rábólint Faerum szavaira. A szederszósz tényleg finom. Lekvárnak is jó. Az asszonyoknak meg különösen hasznos gyümölcs, mikor rajtuk van a havibaj. Szed még egy marékkal, még egy utolsó pillantást vet a környékre, és Faerum mellé lép. Nem szólal meg maga sem, csak állával int a falu felé, jelezve: indulhatnak. Még van pár szem gyümölcs egyre lilább tenyerében, azokat majszolgatja.
Azután sem szólal meg, hogy elfogy a szeder. Csak lépdel csöndben Faerum mellett, tekintetével a földön; próbálja felismerni a növényeket. Nem a libatop és nem is a csalán érdekli, és persze nem is a mezei parlag. Ezekből nagyon sokat lát, ami természetes errefelé. Inkább azokból a gyógynövényekből próbál felismerni valamit, amit futtában Cagon könyvébe látott berajzolva, de vagy nincs a környékén egy sem belőlük, vagy csak az ő szeme nem áll rájuk. Nem igen lát semmi hasznosat.
Amikor útjukhoz ismét visszacsatlakozik szélesívű kitérőjéből a lúdvérc lábnyoma, halkan hümment, és zsebének takarásában rontásűző jelre hajtja ujjait. Nem hagyja nyugton a gondolat, hogy miután az a dög megtépte ork társukat, még visszafordult a falu felé.*
- Mit gondó'sz, *-biccenti fejét Faerum felé, miközben a fura formájú lábnyomokat nézi-* díbolt este aztán a faluba' is?
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-06 09:03:10
Üzenet elküldve: 2024-10-06 09:03:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Utálja a bakancsot. Ahogy húzza fel a lábára, a mosolyból hirtelen alakul kényelmetlen fintorrá a vonás. Hűvös a talaj, de ez az a vidék, ahol nagyon jól meglenne nélküle. Nem a félvér ösztönözné igazán maradásra, talán nem is az a fekete macska. Csend van és kényelmes. A reggeli napfény egészen más, a Kikötő szürke barátságtalan homályához képest. Mintha minden haldokolna ott, itt pedig egészen élő, még ő is. Lelke egy darabkája kerül helyre, amikor a szántókon jár.
Ahogy fűzi a lábbelit, nem kap választ. Nem azért akar tanítani, mert olyan fontos az a név. A fontos az, hogy tudja, hogy mire kell használni. Mit keressen. Hogy az az apró tudat meglegyen, hogy van eszköze, ha baja esne, ha talál, talán visszafelé ad neki egy adagot. Lassan fújja ki a levegőt a gondolatra. Nem kellene érdekelnie. A tekintete az ajtó irányába fordul, az aranyat keresi az arannyal. Ott ül. El kellene vinnie. Semmi értelme. A másik hangjára emeli csak vissza annak irányába arcát. Enni... feltűnt, hogy van ott az asztalon valami, de hidegen hagyta akkor. Ő már menne. Menne, mert jó és nem az övé. Sem a macska, sem a vidék, semmi. Nem használ most a valószínűleg csak zsigerből jövő "gondoskodás" az étellel. De nem mond nemet. Amint rajta a bakancs, amit úgy rúgna le, hogy többé ne is lássa, a kéz elnyúl az egyik szelet kenyérért és sonkáért, hogy egyen. Csak mert a másik odakészítette, egyébként nem éhes. Csak néhány falat után jön a gondolat, hogy kivel osztaná meg. Jelét sem mutatja, pedig egy adag biztos a cirmosnál fog landolni. Amíg az eszi, majd el tud menni tőle.*
- Köszönöm.
*Mondja végül, majd félreteszi a maradékát a tál szélére, így is ott van érintetlenül a nagyja, de nem kell több. Nem okos döntés, de nem érdekli.
Csak néhány pillanatra méri, mit csinál a férfi. Mindig valamit, sosem üres a keze, mindig koncentrált a tekintet, még ha olyan rezzenéstelen is sokszor. Megnyugtató a kép, de már áll is fel, hogy magára vegye fegyverét, az egyetlen, amit szeret, ha rajta van. A feleslegesen őt körbeölelő bőrök és anyagokkal más a helyzet. A táskája is rákerül, majd a mozsárért nyúl. Végigsimítja a nehéz gránitot és felsóhajt. Igazán nem fog még ez is elférni nála, ha gyűjtögetni akar. Abba teszi majd a macskának az ételt, semmi szüksége rá. Emlékezteti valamire, amire nem akar. Van otthon másik. Igazán előkelő feketeség lesz egy ilyen drága tálkával. Majd Kyr összevonhatja rá a szemöldökét. Megrántja a vállait a gondolatra. Elveszi az asztalról végül, ahogy egy szelet húst is, mintha útközben kívánná elfogyasztani. Felszerelkezve néz újra a férfire.*
- És, hogy maradhattam.
*Talán eltelt némi idő a két mondat között, de ezt még hozzáteszi, mielőtt kilép a házból. Nem tükröz hálát a szem, inkább némi megbánást. Hogy kellemetlenséget okozott. Nem fog többé. Gyorsak a léptek, ahogy az is, ahogy beleejti a húst a mozsárba és leteszi a terasz elé, ahová addig követi az állat. Nem simogatja meg újra. Nehezen veszi a levegőt, ami olyan friss, és könnyű, hogy kívánni sem lehetne éltetőbbet. Mégsem tölti meg a tüdejét. De nem néz hátra, indul. Várják a növényei.*
*Utálja a bakancsot. Ahogy húzza fel a lábára, a mosolyból hirtelen alakul kényelmetlen fintorrá a vonás. Hűvös a talaj, de ez az a vidék, ahol nagyon jól meglenne nélküle. Nem a félvér ösztönözné igazán maradásra, talán nem is az a fekete macska. Csend van és kényelmes. A reggeli napfény egészen más, a Kikötő szürke barátságtalan homályához képest. Mintha minden haldokolna ott, itt pedig egészen élő, még ő is. Lelke egy darabkája kerül helyre, amikor a szántókon jár.
Ahogy fűzi a lábbelit, nem kap választ. Nem azért akar tanítani, mert olyan fontos az a név. A fontos az, hogy tudja, hogy mire kell használni. Mit keressen. Hogy az az apró tudat meglegyen, hogy van eszköze, ha baja esne, ha talál, talán visszafelé ad neki egy adagot. Lassan fújja ki a levegőt a gondolatra. Nem kellene érdekelnie. A tekintete az ajtó irányába fordul, az aranyat keresi az arannyal. Ott ül. El kellene vinnie. Semmi értelme. A másik hangjára emeli csak vissza annak irányába arcát. Enni... feltűnt, hogy van ott az asztalon valami, de hidegen hagyta akkor. Ő már menne. Menne, mert jó és nem az övé. Sem a macska, sem a vidék, semmi. Nem használ most a valószínűleg csak zsigerből jövő "gondoskodás" az étellel. De nem mond nemet. Amint rajta a bakancs, amit úgy rúgna le, hogy többé ne is lássa, a kéz elnyúl az egyik szelet kenyérért és sonkáért, hogy egyen. Csak mert a másik odakészítette, egyébként nem éhes. Csak néhány falat után jön a gondolat, hogy kivel osztaná meg. Jelét sem mutatja, pedig egy adag biztos a cirmosnál fog landolni. Amíg az eszi, majd el tud menni tőle.*
- Köszönöm.
*Mondja végül, majd félreteszi a maradékát a tál szélére, így is ott van érintetlenül a nagyja, de nem kell több. Nem okos döntés, de nem érdekli.
Csak néhány pillanatra méri, mit csinál a férfi. Mindig valamit, sosem üres a keze, mindig koncentrált a tekintet, még ha olyan rezzenéstelen is sokszor. Megnyugtató a kép, de már áll is fel, hogy magára vegye fegyverét, az egyetlen, amit szeret, ha rajta van. A feleslegesen őt körbeölelő bőrök és anyagokkal más a helyzet. A táskája is rákerül, majd a mozsárért nyúl. Végigsimítja a nehéz gránitot és felsóhajt. Igazán nem fog még ez is elférni nála, ha gyűjtögetni akar. Abba teszi majd a macskának az ételt, semmi szüksége rá. Emlékezteti valamire, amire nem akar. Van otthon másik. Igazán előkelő feketeség lesz egy ilyen drága tálkával. Majd Kyr összevonhatja rá a szemöldökét. Megrántja a vállait a gondolatra. Elveszi az asztalról végül, ahogy egy szelet húst is, mintha útközben kívánná elfogyasztani. Felszerelkezve néz újra a férfire.*
- És, hogy maradhattam.
*Talán eltelt némi idő a két mondat között, de ezt még hozzáteszi, mielőtt kilép a házból. Nem tükröz hálát a szem, inkább némi megbánást. Hogy kellemetlenséget okozott. Nem fog többé. Gyorsak a léptek, ahogy az is, ahogy beleejti a húst a mozsárba és leteszi a terasz elé, ahová addig követi az állat. Nem simogatja meg újra. Nehezen veszi a levegőt, ami olyan friss, és könnyű, hogy kívánni sem lehetne éltetőbbet. Mégsem tölti meg a tüdejét. De nem néz hátra, indul. Várják a növényei.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160