Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4504-4523
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-27 15:41:27
Üzenet elküldve: 2019-11-27 15:41:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Üdvözlöm, asszonyom! *köszön barátságosan Arja, megörülve az előkerülő két élő léleknek, a pukedlizéstől viszont eltekint így, hogy jobbjával a kantárszárat markolja.*
. Nem kell tőlünk félned! *mosolyog rá a kislányra is kedvesen, hogy az megnyugodjon: nem holmi útonállók ők.*
- A Tavernából jövünk éppen, és a füves puszta az úti célunk. *adagolja szép lassan a betérésük és kérdezősködésük miértjét, jelezve, hogy tovább szándékoznak ők menni hamarosan.*
- Keresünk valakit, akiről azt mondták nekünk, valahol ott él a pusztában. *vár egy cseppet megint.*
- Egy kovácsot. Egy ork kovácsot. *böki ki, egyelőre nem is akarván többet mondani, hadd lám mennyire készséges az asszony ~talán mosást vállal, mosónő, lám mennyi ágyneműt tereget~, mit válaszol, mond-e valamit.*
- Felőle érdeklődünk, hátha errefelé jobban ismerik. Szeretnénk megtalálni. *mondja, és ha az asszony felé fordulna, igyekszik megnyugtató és barátságos arckifejezéssel elkapni a tekintetét, fürkészve nézve a szemekbe: ők csak csak vándorok, nincsen semmi rossz szándékuk, hadd lássa a nő.
Aranyat nem akar kínálni egyelőre az információért, pedig látja bizony, hogy a tanya lakói nem gazdag népek. De úgy dönt, nem kockáztatja, hogy a pénz reményében mindenféle hamis híreket halljanak. Talán mond valamit az asszony magától is, hátha szerencséjük lesz.*
- Üdvözlöm, asszonyom! *köszön barátságosan Arja, megörülve az előkerülő két élő léleknek, a pukedlizéstől viszont eltekint így, hogy jobbjával a kantárszárat markolja.*
. Nem kell tőlünk félned! *mosolyog rá a kislányra is kedvesen, hogy az megnyugodjon: nem holmi útonállók ők.*
- A Tavernából jövünk éppen, és a füves puszta az úti célunk. *adagolja szép lassan a betérésük és kérdezősködésük miértjét, jelezve, hogy tovább szándékoznak ők menni hamarosan.*
- Keresünk valakit, akiről azt mondták nekünk, valahol ott él a pusztában. *vár egy cseppet megint.*
- Egy kovácsot. Egy ork kovácsot. *böki ki, egyelőre nem is akarván többet mondani, hadd lám mennyire készséges az asszony ~talán mosást vállal, mosónő, lám mennyi ágyneműt tereget~, mit válaszol, mond-e valamit.*
- Felőle érdeklődünk, hátha errefelé jobban ismerik. Szeretnénk megtalálni. *mondja, és ha az asszony felé fordulna, igyekszik megnyugtató és barátságos arckifejezéssel elkapni a tekintetét, fürkészve nézve a szemekbe: ők csak csak vándorok, nincsen semmi rossz szándékuk, hadd lássa a nő.
Aranyat nem akar kínálni egyelőre az információért, pedig látja bizony, hogy a tanya lakói nem gazdag népek. De úgy dönt, nem kockáztatja, hogy a pénz reményében mindenféle hamis híreket halljanak. Talán mond valamit az asszony magától is, hátha szerencséjük lesz.*
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-27 07:41:22
Üzenet elküldve: 2019-11-27 07:41:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*A tanya gondozott, maga az épület is, ahogyan a környező földek is, bár itt-ott felfedezni a romlás jeleit. A kerítés néhány helyen sérült és az udvaron lévő diófát sem rakták rendbe azután, hogy az egyik deréknyi ága leszakadt. Villám csaphatott bele, mert a fának az az oldala teljesen halott és égésnyomok éktelenítik. A ház és a gazdasági épület közé kifeszített szárítóköteleken fehérre mosott lepedőket és egyéb patyolatfehér ágyneműket lenget a szél.
A kiáltozásra egy nagyjából hétéves kislány dugja ki az orrát az istállóból, a kezében vasvilla, ezt harciasan maga elé is szegezi. A ház mögül egy asszony tűnik elő, hóna alatt egy nagy fonott kosárral. Arjáék ugyan nem látják, de a kosárban egy újabb adag frissen mosott ágynemű van. Az asszony ugyan még nincs harmincöt éves sem, de haja szinte teljesen szürke, szeme alatt sötét karikák, kezei kiázva, kisebesedve. Ruhája elé egy kötényt kötött, ami a munka során elázott. A kosarat a földre teszi, rádobja a vizes kötényt.*
- Csihaggyá, leány!
*Veti oda a lánynak, mire az leengedi a vasvillát, de továbbra is csúnyán néz a portájukra tévedőkre.*
- Miben segéllhetek a kendteknek?
*Kérdi az asszony, de nem néz az érkezőkre, hanem elkezdi leszedni a szárazat, egy másik kosárba szépen belehajtva őket.*
*A tanya gondozott, maga az épület is, ahogyan a környező földek is, bár itt-ott felfedezni a romlás jeleit. A kerítés néhány helyen sérült és az udvaron lévő diófát sem rakták rendbe azután, hogy az egyik deréknyi ága leszakadt. Villám csaphatott bele, mert a fának az az oldala teljesen halott és égésnyomok éktelenítik. A ház és a gazdasági épület közé kifeszített szárítóköteleken fehérre mosott lepedőket és egyéb patyolatfehér ágyneműket lenget a szél.
A kiáltozásra egy nagyjából hétéves kislány dugja ki az orrát az istállóból, a kezében vasvilla, ezt harciasan maga elé is szegezi. A ház mögül egy asszony tűnik elő, hóna alatt egy nagy fonott kosárral. Arjáék ugyan nem látják, de a kosárban egy újabb adag frissen mosott ágynemű van. Az asszony ugyan még nincs harmincöt éves sem, de haja szinte teljesen szürke, szeme alatt sötét karikák, kezei kiázva, kisebesedve. Ruhája elé egy kötényt kötött, ami a munka során elázott. A kosarat a földre teszi, rádobja a vizes kötényt.*
- Csihaggyá, leány!
*Veti oda a lánynak, mire az leengedi a vasvillát, de továbbra is csúnyán néz a portájukra tévedőkre.*
- Miben segéllhetek a kendteknek?
*Kérdi az asszony, de nem néz az érkezőkre, hanem elkezdi leszedni a szárazat, egy másik kosárba szépen belehajtva őket.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-26 16:37:53
Üzenet elküldve: 2019-11-26 16:37:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Lehet, hogy van fegyverük, de nem értenek a használatához. Az úgy sokkal veszélyesebb, mintha fegyvertelenek lennének. Egy ügyes harcos ki is tudja csavarni egy ügyetlen paraszt kezéből a kardot, és a végeredmény tudjuk, hogy mi.*-mondja a férfi, majd a falujára terelődik a szó.*
- Volt pár veterán katona és kalandor, akik őrséget szerveztek, de többségében az emberek nem tudtak karddal, íjjal-nyíllal bánni, maximum csak egy bottal.*-jegyzi meg Graril. a lány kérdésre pedig gyorsan megfelel.*
- Az öregem is az őrség tagja volt. Valamikor katona és kalandor is volt, őtőle tanultam meg a kard használatát.*-közben elérnek egy tanyára, ahol Arja mozgást vél felfedezni. Graril jobb kezét a kardja markolatán tartja a biztonság kedvéért, mert ha netán valaki, vagy valami, ártó szándékkal akarna feléjük tartani, az ellen jó a gyors védekezés.*
- Lehet, hogy van fegyverük, de nem értenek a használatához. Az úgy sokkal veszélyesebb, mintha fegyvertelenek lennének. Egy ügyes harcos ki is tudja csavarni egy ügyetlen paraszt kezéből a kardot, és a végeredmény tudjuk, hogy mi.*-mondja a férfi, majd a falujára terelődik a szó.*
- Volt pár veterán katona és kalandor, akik őrséget szerveztek, de többségében az emberek nem tudtak karddal, íjjal-nyíllal bánni, maximum csak egy bottal.*-jegyzi meg Graril. a lány kérdésre pedig gyorsan megfelel.*
- Az öregem is az őrség tagja volt. Valamikor katona és kalandor is volt, őtőle tanultam meg a kard használatát.*-közben elérnek egy tanyára, ahol Arja mozgást vél felfedezni. Graril jobb kezét a kardja markolatán tartja a biztonság kedvéért, mert ha netán valaki, vagy valami, ártó szándékkal akarna feléjük tartani, az ellen jó a gyors védekezés.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-26 14:32:41
Üzenet elküldve: 2019-11-26 14:32:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Ki tudja! A holt háborúk után sokan költözködtek fel erre, feljebb, közelebb a városhoz. És azóta jobb szeretik, ha mindig kéznél van a fegyver. *vélekedik a lány. Jól tudja, mert a tanyasiaknál eltöltött télen megismerte ezeknek az embereknek az észjárását.*
- Amikor a menekültáradat elindult Lihanech felé, akkor is előszedték a fegyvereket, hogy mindig kéznél legyenek. Mindenféle népek vonultak akkor is az utakon.
- De a Te faludban is biztos így vannak vele. Nem hiszem, hogy csak kapa meg kasza lenne a pajtákban felakasztva.
- Igen, nagyon jól aludtam! *válaszolja aztán ő is vidáman, az igazsághoz híven.*
- Jut eszembe, hogy tanultál meg a karddal bánni? *kérdezi kíváncsian, ahogy elkanyarodnak a Tavernától visszafelé, délnyugatnak, és köröttük megművelt földek tűnnek fel, a távolban pedig magányos csűrök és tanyák.
Arja sietősebbre fogja, megszorítva a ló oldalát a combjával, és nemsokára közelebb érnek a kis tanyához, ami a kéményéből bőven eregeti a füstöt felfelé. Mintha valami mozgást is látna az udvaron.
Letérve az útról a ház felé veszi az irányt, és amikor közelebb ér, megállítva a lovat leszáll Keiráról.*
- Hahó! Szép napot a háziaknak! *kiabál barátságosan, de azért megtartja a távolságot az épülettől. ~Valaki csak van itthon.~ gondolja, és reménykedőn várakozik, hátha felbukkan valaki az épületből vagy az istálló felől a kiáltozásra.*
- Ki tudja! A holt háborúk után sokan költözködtek fel erre, feljebb, közelebb a városhoz. És azóta jobb szeretik, ha mindig kéznél van a fegyver. *vélekedik a lány. Jól tudja, mert a tanyasiaknál eltöltött télen megismerte ezeknek az embereknek az észjárását.*
- Amikor a menekültáradat elindult Lihanech felé, akkor is előszedték a fegyvereket, hogy mindig kéznél legyenek. Mindenféle népek vonultak akkor is az utakon.
- De a Te faludban is biztos így vannak vele. Nem hiszem, hogy csak kapa meg kasza lenne a pajtákban felakasztva.
- Igen, nagyon jól aludtam! *válaszolja aztán ő is vidáman, az igazsághoz híven.*
- Jut eszembe, hogy tanultál meg a karddal bánni? *kérdezi kíváncsian, ahogy elkanyarodnak a Tavernától visszafelé, délnyugatnak, és köröttük megművelt földek tűnnek fel, a távolban pedig magányos csűrök és tanyák.
Arja sietősebbre fogja, megszorítva a ló oldalát a combjával, és nemsokára közelebb érnek a kis tanyához, ami a kéményéből bőven eregeti a füstöt felfelé. Mintha valami mozgást is látna az udvaron.
Letérve az útról a ház felé veszi az irányt, és amikor közelebb ér, megállítva a lovat leszáll Keiráról.*
- Hahó! Szép napot a háziaknak! *kiabál barátságosan, de azért megtartja a távolságot az épülettől. ~Valaki csak van itthon.~ gondolja, és reménykedőn várakozik, hátha felbukkan valaki az épületből vagy az istálló felől a kiáltozásra.*
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-26 13:14:49
Üzenet elküldve: 2019-11-26 13:14:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*Az éjszakája elégé pihentető volt, reméli, hogy nem kell sokéig feladni azt a kényelmet, amit eddig megszokott, mert nincs kedve hónapokig keresni a kovácsot. Ő is elköszön a fogadóstól, majd a lovához lép.*
- Draenar... Draenar lesz a neve.*-mondja, majd a nyeregbe pattanva Arja felé megy.*
- Nézzük meg akkor az északi tanyákat, talán szerencsénk lesz. Bár nem hiszem, hogy az ittenieknek kardra lenne szüksége, sokkal inkább ekevasra, és azt is a kovács készíti.*-mondja Graril, majd az Arja által diktált tempóban követi a lányt.*
- Nagyon jól aludtam. Te ki tudtad magad pihenni?*-érdeklődik a férfi.*
*Az éjszakája elégé pihentető volt, reméli, hogy nem kell sokéig feladni azt a kényelmet, amit eddig megszokott, mert nincs kedve hónapokig keresni a kovácsot. Ő is elköszön a fogadóstól, majd a lovához lép.*
- Draenar... Draenar lesz a neve.*-mondja, majd a nyeregbe pattanva Arja felé megy.*
- Nézzük meg akkor az északi tanyákat, talán szerencsénk lesz. Bár nem hiszem, hogy az ittenieknek kardra lenne szüksége, sokkal inkább ekevasra, és azt is a kovács készíti.*-mondja Graril, majd az Arja által diktált tempóban követi a lányt.*
- Nagyon jól aludtam. Te ki tudtad magad pihenni?*-érdeklődik a férfi.*
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-23 21:15:22
Üzenet elküldve: 2019-11-23 21:15:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A+E//
*Alina is biztos benne, hogy valaki most nagyon örül, hogy egy olyan keményen dolgozó, nyugodt lovat mondhat magáénak, mint Árva. Már ha Envyr vette a fáradtságot és jól megnézte, hogy jó helyre kerül-e a hátas. Persze ha ő is itt lett volna, most minden más lenne, de ezen már nem tud változtatni. Viszont hosszú idő óta először remek ötlete támad.*
- Keressük meg! Szívesen visszavásárolnám. Ha kell, megkeresem az árát…
*Ami pedig a kígyókat illeti, úgy tűnik, hogy Envyrnek sikerül felráznia párját a mélabús borongásból. Semmi csábítót nem talál a felsorolásban, sőt.*
- Pont ezért nem lesz kígyónk! – *Ha teljesen visszarázódott volna a lovaglásba, most csípőre tenné kezét, de így is elég határozott a halk hang. De a félmosolyra ő is elmosolyodik és megcirógatja a másik fejét.* - Voltak már jobb ötleteid is. De egy macska lehet hogy nem ártana, ha az egerektől tartasz… A szárított növényeid sem érdeklik…
*Igen, ez például egy jó ötlet, egyre jobban tetszik neki.*
- Az jó lesz. - *Bólint a megpihenés tervére és nyújtózik egy kicsit.* - Már alig várom, hogy ne ringjon alattam az ágy minden este.
*Ami azt illeti, a pihenést még jobban várja, de nem henyélhet állandóan. Envyr tervein viszont elcsodálkozik. Így visszagondolva, a félelf mindig tevékenykedett valamin, bár Alina nem mindig tudta követni, hogy mikor mit kotyvasztott, őt inkább a növények érdekelték. De ha belegondol, mindig is szeretett csak úgy barangolni a városokban, vagy a környéken. És olyan ritkán jutott idő arra, hogy kettesben elmenjenek valahova.*
- Ez remek ötlet. - *Egész felélénkül a gondolatra, hiszen azelőtt valahogy sose jutott hasonló a férfi eszébe. Vagy inkább mindig Alinának voltak hasonló ötletei és Envyr hagyta magát elvonszolni.* - Körbenézhetnénk az erdőben is, hátha találsz növényeket, amik kellenek neked.
- Milyen felkelés volt? - *Aggódva körbenéz és öntudatlanul is a megszokásból az övébe dugott tőrt keresi, bár ki tudja milyen rég nem gyakorolt.* – Mi történt?
*Azelőtt ő is mindenről tudott; de a hajótörés óta kevés dolog érdekelte, na meg egyedül nem sok kedve volt semmi után kérdezősködni. A csónakházban pedig épp elég gondjuk volt a város bajai nélkül is.
Envyr tréfálkozásán újfent elmosolyodik. Úgy tűnik, most valóban jó kedvében van a másik. És ezt jó látni. Alina meg is feledkezik arról, hogy alatta ugrik meg újból és újból a ló.*
- Most hogy mondod… Egész megtetszett ez a ló, akár meg is tarthatnánk, amíg nem találjuk meg Árvát. Bár… ha mén lenne, most te is felülhetnél, nem kellene gyalogolnod. - *Elgondolkodva veszi számba a csomagjukat, mennyire lehet nehéz.* - Ha elfáradsz, cserélünk.
*Volt idő, amikor ő volt jobb erőben a mindennapos edzéseknek köszönhetően. Ideje lesz ellenőrizni, hogy mennyit kopott a tudása… Egyelőre azonban a nyeregben marad és éberebben figyeli merre lehetnek veszélyesebb részek, ahol csapdát sejthetne. Hogy feledkezhetett meg erről az elemi óvatosságról, tőrvető létére?
Kissé közelebb kell hajolnia, hogy egy pillanatra megfogja a másik szíjat tartó kezét, amitől szokatlan biztonságban érzi magát.*
- Ideje, hogy én is jobban figyeljek, nem igaz?
*Bocsánatkérőn mosolyog le a jól ismert arcra, és valóban kissé megkésve, de kiszakad a körkörösen örvénylő borús gondolatokból, emlékekből, helyette az eléjük terülő békés képet figyeli. Észre sem veszi a megszokottá váló köhécselését, ami újból jelentkezett a hajóút során.*
*Alina is biztos benne, hogy valaki most nagyon örül, hogy egy olyan keményen dolgozó, nyugodt lovat mondhat magáénak, mint Árva. Már ha Envyr vette a fáradtságot és jól megnézte, hogy jó helyre kerül-e a hátas. Persze ha ő is itt lett volna, most minden más lenne, de ezen már nem tud változtatni. Viszont hosszú idő óta először remek ötlete támad.*
- Keressük meg! Szívesen visszavásárolnám. Ha kell, megkeresem az árát…
*Ami pedig a kígyókat illeti, úgy tűnik, hogy Envyrnek sikerül felráznia párját a mélabús borongásból. Semmi csábítót nem talál a felsorolásban, sőt.*
- Pont ezért nem lesz kígyónk! – *Ha teljesen visszarázódott volna a lovaglásba, most csípőre tenné kezét, de így is elég határozott a halk hang. De a félmosolyra ő is elmosolyodik és megcirógatja a másik fejét.* - Voltak már jobb ötleteid is. De egy macska lehet hogy nem ártana, ha az egerektől tartasz… A szárított növényeid sem érdeklik…
*Igen, ez például egy jó ötlet, egyre jobban tetszik neki.*
- Az jó lesz. - *Bólint a megpihenés tervére és nyújtózik egy kicsit.* - Már alig várom, hogy ne ringjon alattam az ágy minden este.
*Ami azt illeti, a pihenést még jobban várja, de nem henyélhet állandóan. Envyr tervein viszont elcsodálkozik. Így visszagondolva, a félelf mindig tevékenykedett valamin, bár Alina nem mindig tudta követni, hogy mikor mit kotyvasztott, őt inkább a növények érdekelték. De ha belegondol, mindig is szeretett csak úgy barangolni a városokban, vagy a környéken. És olyan ritkán jutott idő arra, hogy kettesben elmenjenek valahova.*
- Ez remek ötlet. - *Egész felélénkül a gondolatra, hiszen azelőtt valahogy sose jutott hasonló a férfi eszébe. Vagy inkább mindig Alinának voltak hasonló ötletei és Envyr hagyta magát elvonszolni.* - Körbenézhetnénk az erdőben is, hátha találsz növényeket, amik kellenek neked.
- Milyen felkelés volt? - *Aggódva körbenéz és öntudatlanul is a megszokásból az övébe dugott tőrt keresi, bár ki tudja milyen rég nem gyakorolt.* – Mi történt?
*Azelőtt ő is mindenről tudott; de a hajótörés óta kevés dolog érdekelte, na meg egyedül nem sok kedve volt semmi után kérdezősködni. A csónakházban pedig épp elég gondjuk volt a város bajai nélkül is.
Envyr tréfálkozásán újfent elmosolyodik. Úgy tűnik, most valóban jó kedvében van a másik. És ezt jó látni. Alina meg is feledkezik arról, hogy alatta ugrik meg újból és újból a ló.*
- Most hogy mondod… Egész megtetszett ez a ló, akár meg is tarthatnánk, amíg nem találjuk meg Árvát. Bár… ha mén lenne, most te is felülhetnél, nem kellene gyalogolnod. - *Elgondolkodva veszi számba a csomagjukat, mennyire lehet nehéz.* - Ha elfáradsz, cserélünk.
*Volt idő, amikor ő volt jobb erőben a mindennapos edzéseknek köszönhetően. Ideje lesz ellenőrizni, hogy mennyit kopott a tudása… Egyelőre azonban a nyeregben marad és éberebben figyeli merre lehetnek veszélyesebb részek, ahol csapdát sejthetne. Hogy feledkezhetett meg erről az elemi óvatosságról, tőrvető létére?
Kissé közelebb kell hajolnia, hogy egy pillanatra megfogja a másik szíjat tartó kezét, amitől szokatlan biztonságban érzi magát.*
- Ideje, hogy én is jobban figyeljek, nem igaz?
*Bocsánatkérőn mosolyog le a jól ismert arcra, és valóban kissé megkésve, de kiszakad a körkörösen örvénylő borús gondolatokból, emlékekből, helyette az eléjük terülő békés képet figyeli. Észre sem veszi a megszokottá váló köhécselését, ami újból jelentkezett a hajóút során.*
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-21 07:21:59
Üzenet elküldve: 2019-11-21 07:21:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 917
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 917
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Menjünk végre haza//
*A nő megjegyzésére, minthogy majd néhány ilyen út elteltével megszokja a lovaglást, csak furcsa morgó hangot ad ki, ami válasznak nem nevezhető, de a véleményét egyértelműen tükrözi. Valahogy kevesebb kedve van a táj szépségeiben gyönyörködni úgy, hogy egy állat tetején utazik. Bár a táj kétségtelen, hogy változik körülöttük, neki pont ugyan annyira szimpatikus egy szántóföld, mint az erdő vagy a tisztás volt. Most meg még sáros is minden, az idő felhős, nem igazán van kedve akárcsak a talpával is érinteni. Még felrémlenek benne az emlékek, mikor gyalogszerrel tették meg az utat Artheniorig, aztán egyedül kellett nekivágnia a város és a kikötő közötti vidéknek. Úgy nézett ki mire a Sellőhöz ért, mintha valamiféle mocsárbéli bennszülött törzs tagja lett volna, a hajgubancaiba néha beköltöző bogarakról nem is beszélve, amiknek már csak a gondolatától is kirázza a hideg. Tehát a ló végsősoron jó. Ekkor éri a mélységi kérdése, mi szerint nem lenne gond, ha megállnának pihenni egy kicsit, ha már az erdőbe érnek.*
-Bírom, persze. *Valahogy már a menetszél is kezdi magát bevenni a ruhája alá, ha meg még meg is állnának, talán át is fázna, minden pokróc ellenére. Kicsit szorosabbra fűzi a kezeit a nő derekán, mintha vigasztalódni szeretne, talán így is van.*
-Minél előbb hazaérünk annál jobb. *Motyogja még oda.*
-Nem is kérdeztem, amúgy merre jártál két napig? Gondolom a városon kívülre kellett menjél. *Vetődik fel benne a gondolat, talán elég lesz, hogy elterelje a figyelmét az utazás kényelmetlen mivoltáról.*
*A nő megjegyzésére, minthogy majd néhány ilyen út elteltével megszokja a lovaglást, csak furcsa morgó hangot ad ki, ami válasznak nem nevezhető, de a véleményét egyértelműen tükrözi. Valahogy kevesebb kedve van a táj szépségeiben gyönyörködni úgy, hogy egy állat tetején utazik. Bár a táj kétségtelen, hogy változik körülöttük, neki pont ugyan annyira szimpatikus egy szántóföld, mint az erdő vagy a tisztás volt. Most meg még sáros is minden, az idő felhős, nem igazán van kedve akárcsak a talpával is érinteni. Még felrémlenek benne az emlékek, mikor gyalogszerrel tették meg az utat Artheniorig, aztán egyedül kellett nekivágnia a város és a kikötő közötti vidéknek. Úgy nézett ki mire a Sellőhöz ért, mintha valamiféle mocsárbéli bennszülött törzs tagja lett volna, a hajgubancaiba néha beköltöző bogarakról nem is beszélve, amiknek már csak a gondolatától is kirázza a hideg. Tehát a ló végsősoron jó. Ekkor éri a mélységi kérdése, mi szerint nem lenne gond, ha megállnának pihenni egy kicsit, ha már az erdőbe érnek.*
-Bírom, persze. *Valahogy már a menetszél is kezdi magát bevenni a ruhája alá, ha meg még meg is állnának, talán át is fázna, minden pokróc ellenére. Kicsit szorosabbra fűzi a kezeit a nő derekán, mintha vigasztalódni szeretne, talán így is van.*
-Minél előbb hazaérünk annál jobb. *Motyogja még oda.*
-Nem is kérdeztem, amúgy merre jártál két napig? Gondolom a városon kívülre kellett menjél. *Vetődik fel benne a gondolat, talán elég lesz, hogy elterelje a figyelmét az utazás kényelmetlen mivoltáról.*
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-20 21:31:33
Üzenet elküldve: 2019-11-20 21:31:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Menjünk végre haza//
- Majd fogod, még pár út és lovas leszel a javából.
*Az erdő fái amik kellemes hangulatot gerjesztettek, az esőre álló idő ellenére, egyre ritkulni kezdtek. A helyüket termőföldek és pár kisebb falu vette át. A kettős természeti jelenség együtt életteli, de még mindig az erdők a kedvencei, mintha nyavalyás elf lenne, de ez az apró részlet most lényegtelen. Mélyen megérti őket, miért szeretik az erdőt és a tisztásokat. De az szántóföldek élettelisége is élvezhető valahol. Már ha az ember a termőföldből él meg, de Dreyia ezen foglalatosságokat kerüli erősen. Figyeli a munkásokat, és a távolban füstölgő kéményeket, amik további embereket sejtetnek, de velük is tele van a csizmája. Talán csak az a fura lótenyésztő az egyetlen, aki valamelyest kedvelhetőnek tűnt. Majd Madyre néz*
- Az erdőben pihenhetünk kicsit, ha gondolod, de mehetünk rögtön tovább, ha bírod még a lovaglást.
- Majd fogod, még pár út és lovas leszel a javából.
*Az erdő fái amik kellemes hangulatot gerjesztettek, az esőre álló idő ellenére, egyre ritkulni kezdtek. A helyüket termőföldek és pár kisebb falu vette át. A kettős természeti jelenség együtt életteli, de még mindig az erdők a kedvencei, mintha nyavalyás elf lenne, de ez az apró részlet most lényegtelen. Mélyen megérti őket, miért szeretik az erdőt és a tisztásokat. De az szántóföldek élettelisége is élvezhető valahol. Már ha az ember a termőföldből él meg, de Dreyia ezen foglalatosságokat kerüli erősen. Figyeli a munkásokat, és a távolban füstölgő kéményeket, amik további embereket sejtetnek, de velük is tele van a csizmája. Talán csak az a fura lótenyésztő az egyetlen, aki valamelyest kedvelhetőnek tűnt. Majd Madyre néz*
- Az erdőben pihenhetünk kicsit, ha gondolod, de mehetünk rögtön tovább, ha bírod még a lovaglást.
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-18 19:51:04
Üzenet elküldve: 2019-11-18 19:51:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A+E//
*Sosem tartotta jó húzásnak a túlzott ragaszkodást egyes haszonálaltokhoz, hiszen azok gyakran csak átmeneti társai az emberféléknek. Lám, Alinának is mennyi bánatot okoz annak a fránya lónak az elvesztése, pedig még csak nem is volt egy túl szemrevaló példány. Igazából azt remélte, hogy egy újabb jószág beszerzésének ígérete kicsit majd enyhíti ezt a veszteséget, de most kivételesen nem jöttek be a számításai.*
- Igen -*ért azért egyet az emlegetett hátas talán egyetlen előnyös tulajdonságának említésével*- , és valaki most biztosan nagyon boldog vele.
*Arra meg már inkább nem is reagál, hogy miként kellett volna vigyáznia rá. Akkoriban a legkisebb gondja volt a lány mafla lova, ráadásul ha akarta volna sem tudta volna magával vinni a tengeri utakra. A kígyók azonban már egy sokkal kedveltebb témát jelentenek számára a patás gebéknél, ráadásul végre Alinát is sikerül felráznia az eddigi kókadt merengéséből.*
- Nem értem, mi a problémád velük. Nem hangosak, nem szőröznek össze semmit és néhány példánynak még a mérge is egészen kiváló… -*elmereng egy pillanatig, ahogy hirtelen előtör belőle régi méregkeverő énje. Párja nem túl hízelgő megjegyzése viszont hamar visszarántja a földre*- Remek ötleteim vannak, erre te csak sértegetsz engem. Szép, mondhatom.
*A halovány félmosoly a szája sarkában sejteti, hogy annyira azért nem vette a szívére az előbbi sérelmet. Ami meg Revet illeti… nem is pazarol rá se több szót, se túl sok további gondolatot. Drága húga most már a saját útját járja távol innen, és minél kevesebbet tudnak róla annál jobb. Neki is, de főleg talán Alinának, aki régebben talán tényleg barátjának vallotta az egykori mentorát.*
- A város innen még elég messze van, de van közben egy útszéli fogadó, majd ott megpihenünk -*mondja, s közben a fák ágai között, hunyorogva felpillant az égboltra. Eredetileg úgy tervezte, hogy egyben lehúzzák az utat a városig, még ha rájuk is sötétedik közben. Hozzászokott már a feszültebb tempóhoz és egyébként sem szerette soha út közben vesztegetni az idejét. Ám most nincs egyedül, és bár nem mutatja, nem kerüli el a figyelmét a másik fáradtsága. Becsüli benne, hogy se nem panaszkodik, se nem sajnáltatja magát úton útfélen, mint azt valószínűleg oly sok más nő tenné, bár kissé nyugtalanítja is ez a szokatlanul csendes énje. Alina állapota sajnos egyáltalán nem javul olyan ütemben, mint amit várt volna, így kicsit aggódik amiatt, hogy talán mégsem csak a korábbi rossz körülmények állnak az elhúzódó betegeskedés mögött. Viszont, ha valami miatt, akkor legalább az anyagiak miatt nem kell mostanában aggódniuk*- Igen, szerencsére egészen jól állunk, így arra gondoltam, hogy most… életünkben először, kicsit lazíthatnánk. Szerintem mindkettőnkre ráfér.
*Bár ő most fizikailag elég jól érzi magát, mégis el tudna viselni egy kis nyugalmat maga körül. Valóban sok minden történt az elmúlt évek alatt, és nem árt néha kicsit lelassítani és végiggondolni a dolgokat.*
- A magam részéről, szívesen rászánnék pár napot a környék megismerésére. Artheniorban is csak futólag jártam korábban, pedig meg kell hagyni, nem egy mindennapi város -*emlékszik vissza, majd homlokráncolva hozzáteszi*- Bár, mint azt a kikötőben hallottam, errefelé sem mindig unalmas az élet. Állítólag nem is olyan régen egy felkelés futott végig Arthenioron, ami némileg megváltoztatta a hely arculatát. Nos, majd meglátjuk.
*Közben lassan az erdőből is kiérnek, ahol aztán a távolban kisebb tanyák, falvak és szántóföldek látványa terül el előttük. Innen még azért jó idő mire elérik a korábban említett tavernát, így Envyr úgy dönt kicsit átveszi az egyre öntudatosabb lóval való bajlódás örömeit.*
- Látszik, hogy kanca. Csak azért mert többször járt erre, rögtön azt hiszi, hogy rászorulok az iránymutatására -*jegyzi meg, majd az állat pofaszíját megragadva tereli azt a helyes ösvényre*- Erre tovább, hölgyeim!
*Sosem tartotta jó húzásnak a túlzott ragaszkodást egyes haszonálaltokhoz, hiszen azok gyakran csak átmeneti társai az emberféléknek. Lám, Alinának is mennyi bánatot okoz annak a fránya lónak az elvesztése, pedig még csak nem is volt egy túl szemrevaló példány. Igazából azt remélte, hogy egy újabb jószág beszerzésének ígérete kicsit majd enyhíti ezt a veszteséget, de most kivételesen nem jöttek be a számításai.*
- Igen -*ért azért egyet az emlegetett hátas talán egyetlen előnyös tulajdonságának említésével*- , és valaki most biztosan nagyon boldog vele.
*Arra meg már inkább nem is reagál, hogy miként kellett volna vigyáznia rá. Akkoriban a legkisebb gondja volt a lány mafla lova, ráadásul ha akarta volna sem tudta volna magával vinni a tengeri utakra. A kígyók azonban már egy sokkal kedveltebb témát jelentenek számára a patás gebéknél, ráadásul végre Alinát is sikerül felráznia az eddigi kókadt merengéséből.*
- Nem értem, mi a problémád velük. Nem hangosak, nem szőröznek össze semmit és néhány példánynak még a mérge is egészen kiváló… -*elmereng egy pillanatig, ahogy hirtelen előtör belőle régi méregkeverő énje. Párja nem túl hízelgő megjegyzése viszont hamar visszarántja a földre*- Remek ötleteim vannak, erre te csak sértegetsz engem. Szép, mondhatom.
*A halovány félmosoly a szája sarkában sejteti, hogy annyira azért nem vette a szívére az előbbi sérelmet. Ami meg Revet illeti… nem is pazarol rá se több szót, se túl sok további gondolatot. Drága húga most már a saját útját járja távol innen, és minél kevesebbet tudnak róla annál jobb. Neki is, de főleg talán Alinának, aki régebben talán tényleg barátjának vallotta az egykori mentorát.*
- A város innen még elég messze van, de van közben egy útszéli fogadó, majd ott megpihenünk -*mondja, s közben a fák ágai között, hunyorogva felpillant az égboltra. Eredetileg úgy tervezte, hogy egyben lehúzzák az utat a városig, még ha rájuk is sötétedik közben. Hozzászokott már a feszültebb tempóhoz és egyébként sem szerette soha út közben vesztegetni az idejét. Ám most nincs egyedül, és bár nem mutatja, nem kerüli el a figyelmét a másik fáradtsága. Becsüli benne, hogy se nem panaszkodik, se nem sajnáltatja magát úton útfélen, mint azt valószínűleg oly sok más nő tenné, bár kissé nyugtalanítja is ez a szokatlanul csendes énje. Alina állapota sajnos egyáltalán nem javul olyan ütemben, mint amit várt volna, így kicsit aggódik amiatt, hogy talán mégsem csak a korábbi rossz körülmények állnak az elhúzódó betegeskedés mögött. Viszont, ha valami miatt, akkor legalább az anyagiak miatt nem kell mostanában aggódniuk*- Igen, szerencsére egészen jól állunk, így arra gondoltam, hogy most… életünkben először, kicsit lazíthatnánk. Szerintem mindkettőnkre ráfér.
*Bár ő most fizikailag elég jól érzi magát, mégis el tudna viselni egy kis nyugalmat maga körül. Valóban sok minden történt az elmúlt évek alatt, és nem árt néha kicsit lelassítani és végiggondolni a dolgokat.*
- A magam részéről, szívesen rászánnék pár napot a környék megismerésére. Artheniorban is csak futólag jártam korábban, pedig meg kell hagyni, nem egy mindennapi város -*emlékszik vissza, majd homlokráncolva hozzáteszi*- Bár, mint azt a kikötőben hallottam, errefelé sem mindig unalmas az élet. Állítólag nem is olyan régen egy felkelés futott végig Arthenioron, ami némileg megváltoztatta a hely arculatát. Nos, majd meglátjuk.
*Közben lassan az erdőből is kiérnek, ahol aztán a távolban kisebb tanyák, falvak és szántóföldek látványa terül el előttük. Innen még azért jó idő mire elérik a korábban említett tavernát, így Envyr úgy dönt kicsit átveszi az egyre öntudatosabb lóval való bajlódás örömeit.*
- Látszik, hogy kanca. Csak azért mert többször járt erre, rögtön azt hiszi, hogy rászorulok az iránymutatására -*jegyzi meg, majd az állat pofaszíját megragadva tereli azt a helyes ösvényre*- Erre tovább, hölgyeim!
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-18 11:39:51
Üzenet elküldve: 2019-11-18 11:39:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Mikor az elf kifejti a véleményét, ami szerint lehetséges, hogy majd azt hiszik, a macska felelős az általa a dinnyeföldön végzett alapos munkáért, azaz, hogy szépen levágta a dinnyéket és néhányat még szisztematikusan egymásra is pakolt, csak egy lapos pislantást kap válaszul. Ő sem fújta még teljesen ki magát, egy, két izzadság csepp is legördül, mert a helyzet azért elég forró volt, hogy a higgadtságát elveszítse közben.*
-Nyilván. *Majd felszisszen kicsit, mert a kezével megtalálta a sérült területet. Mivel a combja hátsó felén van a sérülés, így csak annyit tapasztal, hogy fáj és a kezén lévő nyomok alapján vérzik is.*
-Szzz! Áh. A franc essen bele! *Ekkortájt érkezhet a következő, igen megszívlelendő jó tanács a seb ellátásával kapcsolatban, a dinnyéjét szorongató férfitől.*
-Szerinted elér? *Lassan már nem tudja, hogy Dren tényleg ennyire nem szereti használni a fejét gondolkodásra vagy csak az ijedtség tett be a rendszernek. Aztán végre előáll egy használható ötlettel is a vakarcs, amit már sokkalta jobban díjaz. Elveszi a kínált italt, bár a sötétség nem engedi, hogy pontosan meghatározza a színét, nem mintha értene az ilyesmihez. A varázslás és az ilyen bűvös italok abba a köddel borított részébe tartoznak az elméjének, ahova még sosem tért be, így félelemmel tekint rá. Továbbá a másik arcát fürkészve, számára indokolatlannak tűnő vigyor kíséri az egész cselekvést, ami felettébb nyugtalanítja is. Így nem issza meg, csak elteszi a szütyőjébe. Még az hiányozna, hogy itt, a szántók között megmérgezze magát vagy az ital hatására esetleg egy varangyosbékává változzon, amit a megszerzett zsákmánnyal a kezében az elf addig lapít, míg élet van benne.*
-Ezt köszönöm, kedves tőled öcskös. Ha nem baj, még egyelőre elteszem, keressünk egy helyet, ahol megnézhetjük a zsákmányt. *Legyint, mintha semmiség lenne a dolog, pedig eléggé húzza a lábát miatta, érzi, ahogy szivárog ki a vér belőle, amelyet a nadrágja szolgálatkészen fel is itat. Belekapaszkodik a másikba, ha az nem is akarja, és úgy mennek tovább. Kis idő elteltével valami furcsa, az erdő és a szántó zajaitól eltérő, talán éneklés üti meg a fülét, valami részeg nótázás, az a lényeg, emberi jelenlétre utal.*
-Hallod ezt?
*Mikor az elf kifejti a véleményét, ami szerint lehetséges, hogy majd azt hiszik, a macska felelős az általa a dinnyeföldön végzett alapos munkáért, azaz, hogy szépen levágta a dinnyéket és néhányat még szisztematikusan egymásra is pakolt, csak egy lapos pislantást kap válaszul. Ő sem fújta még teljesen ki magát, egy, két izzadság csepp is legördül, mert a helyzet azért elég forró volt, hogy a higgadtságát elveszítse közben.*
-Nyilván. *Majd felszisszen kicsit, mert a kezével megtalálta a sérült területet. Mivel a combja hátsó felén van a sérülés, így csak annyit tapasztal, hogy fáj és a kezén lévő nyomok alapján vérzik is.*
-Szzz! Áh. A franc essen bele! *Ekkortájt érkezhet a következő, igen megszívlelendő jó tanács a seb ellátásával kapcsolatban, a dinnyéjét szorongató férfitől.*
-Szerinted elér? *Lassan már nem tudja, hogy Dren tényleg ennyire nem szereti használni a fejét gondolkodásra vagy csak az ijedtség tett be a rendszernek. Aztán végre előáll egy használható ötlettel is a vakarcs, amit már sokkalta jobban díjaz. Elveszi a kínált italt, bár a sötétség nem engedi, hogy pontosan meghatározza a színét, nem mintha értene az ilyesmihez. A varázslás és az ilyen bűvös italok abba a köddel borított részébe tartoznak az elméjének, ahova még sosem tért be, így félelemmel tekint rá. Továbbá a másik arcát fürkészve, számára indokolatlannak tűnő vigyor kíséri az egész cselekvést, ami felettébb nyugtalanítja is. Így nem issza meg, csak elteszi a szütyőjébe. Még az hiányozna, hogy itt, a szántók között megmérgezze magát vagy az ital hatására esetleg egy varangyosbékává változzon, amit a megszerzett zsákmánnyal a kezében az elf addig lapít, míg élet van benne.*
-Ezt köszönöm, kedves tőled öcskös. Ha nem baj, még egyelőre elteszem, keressünk egy helyet, ahol megnézhetjük a zsákmányt. *Legyint, mintha semmiség lenne a dolog, pedig eléggé húzza a lábát miatta, érzi, ahogy szivárog ki a vér belőle, amelyet a nadrágja szolgálatkészen fel is itat. Belekapaszkodik a másikba, ha az nem is akarja, és úgy mennek tovább. Kis idő elteltével valami furcsa, az erdő és a szántó zajaitól eltérő, talán éneklés üti meg a fülét, valami részeg nótázás, az a lényeg, emberi jelenlétre utal.*
-Hallod ezt?
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-18 01:15:20
Üzenet elküldve: 2019-11-18 01:15:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztást maga mögött hagyja, ahogy a tandíj gondolatát is. A szántőföldek lankásabb, eléggé kopár tája cseréli fel a tisztás virágos mezőit. Hiába. Ritkán sarjad hamar az őszi vetés, az inkább megvárja a telet, hogy átvészelje a hidegeket a földben, bár a hó nem akadály, hiszen éppen hogy alig esik néhány évben. Akkor is hirtelen minden tudománnyal megzsírozott agyú lények jönnek elő, hogy kattogós fogaskerekekkel a fejükben megpróbálják megindokolni a ritka csapadék keletkezésének okát, ám most Lezyar feje másért kattog. Még mindig a forradalmi iskolarendszerének problémái akaszgatják meg azokat a bizonyos fogaskerekeket.*
~Lehetne egy szervezet által, regisztráció alapján fejpénzt kérni. Esetleg az Artheniori tanácstól, hogy ezzel is fejlesszük a szegények iskolázottságát, de ennek is van hátulütője, hogy a tanács megszabhatná mit oktatunk és mit nem. Ők írnák a történelmet, és ők mondhatnák meg milyen nyelv, vagy mágia legyen a tananyag, ami beláthatatlan következményekhez vezetne. Talán militarizációhoz is, és az sem biztos hogy elegendő erőforrást adnának a dologhoz, akkor pedig magába roskad az első olyan lépcső megugrásánál, ahonnan érdekes lehet egy csoport önfejlesztése. Ez egyre nehezebb, és nehezebb.~
*Meggyötört arca, és nehéz gondolatai annyira nem terelik el a figyelmét, hogy ne legyen fürkésző egy szeme tekintettel a környezetére. Lassan elhagyja a termőföldek tájait.*
~Lehetne egy szervezet által, regisztráció alapján fejpénzt kérni. Esetleg az Artheniori tanácstól, hogy ezzel is fejlesszük a szegények iskolázottságát, de ennek is van hátulütője, hogy a tanács megszabhatná mit oktatunk és mit nem. Ők írnák a történelmet, és ők mondhatnák meg milyen nyelv, vagy mágia legyen a tananyag, ami beláthatatlan következményekhez vezetne. Talán militarizációhoz is, és az sem biztos hogy elegendő erőforrást adnának a dologhoz, akkor pedig magába roskad az első olyan lépcső megugrásánál, ahonnan érdekes lehet egy csoport önfejlesztése. Ez egyre nehezebb, és nehezebb.~
*Meggyötört arca, és nehéz gondolatai annyira nem terelik el a figyelmét, hogy ne legyen fürkésző egy szeme tekintettel a környezetére. Lassan elhagyja a termőföldek tájait.*
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:32:59
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:32:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Úgy tűnik a macska nem számított arra, hogy hátulról éri meglepetés. A kobold ügyesség se hagyta el hősünket pedig kicsit komikus lett volna ha véletlenül a vöröst találja képen a macskával. Sajnos csak addig míg a kutya el nem harapja a nő torkát, de a komédiákból az ilyesmi amúgy is mindig kimarad. Viszont szerencsésen dobja és a csel bevált. A vörös pofára esik, de nem reccsen semmi és felkelni is tud szerencsére. Elég a dinnyét is cipelni őt nem tudná. Nem kell sürgetni a fiút ő kezében a zsákmánnyal szalad is a vörös sziluettje után. A szomszéd szántó végéig meg se állnak.*
-Lehet, azt hiszik majd, hogy a macska csinálta a károkat.
*Jegyzi meg némi lihegés közepette. De meg van amit szerettek volna. A halott ujjai közül se tudnák most már, azt a dinnyét kicsavarni. Na, jó de. Inkább áldozná fel minthogy megöljék érte, de ezért kell hamar megenni hisz a hasából már nem lophatják ki. Arra ahogy a másik vizsgálgatja a lábát újabb okosság bukik ki belőle hisz természetesen a sebekhez is nagyon ért.*
-Meg kell nyálazni úgy gyorsabban gyógyul. Bár, azt nem tudom, hogy ér el odáig a nyelved.*Gondolkozik el. Bizony ő a legélesebb kés a fiókban. Amúgy nincs is kése. Viszont valami eszébe jut. Kicsit megrogyasztja a lábát, hogy a dinnyét azon pihentesse míg a zsebében kotorászik. Onnan vesz elő egy 1 Világoszöld varázsitalt és nyújta YIlanda Hyths-nek.
*
-Ezt idd meg! Elmulasztja. Én akkor szoktam ilyet inni mikor elkapnak és jól elvernek.
*Bár sötét van, de a másik képén virító széles vigyor talán még így is látszik.*
*Úgy tűnik a macska nem számított arra, hogy hátulról éri meglepetés. A kobold ügyesség se hagyta el hősünket pedig kicsit komikus lett volna ha véletlenül a vöröst találja képen a macskával. Sajnos csak addig míg a kutya el nem harapja a nő torkát, de a komédiákból az ilyesmi amúgy is mindig kimarad. Viszont szerencsésen dobja és a csel bevált. A vörös pofára esik, de nem reccsen semmi és felkelni is tud szerencsére. Elég a dinnyét is cipelni őt nem tudná. Nem kell sürgetni a fiút ő kezében a zsákmánnyal szalad is a vörös sziluettje után. A szomszéd szántó végéig meg se állnak.*
-Lehet, azt hiszik majd, hogy a macska csinálta a károkat.
*Jegyzi meg némi lihegés közepette. De meg van amit szerettek volna. A halott ujjai közül se tudnák most már, azt a dinnyét kicsavarni. Na, jó de. Inkább áldozná fel minthogy megöljék érte, de ezért kell hamar megenni hisz a hasából már nem lophatják ki. Arra ahogy a másik vizsgálgatja a lábát újabb okosság bukik ki belőle hisz természetesen a sebekhez is nagyon ért.*
-Meg kell nyálazni úgy gyorsabban gyógyul. Bár, azt nem tudom, hogy ér el odáig a nyelved.*Gondolkozik el. Bizony ő a legélesebb kés a fiókban. Amúgy nincs is kése. Viszont valami eszébe jut. Kicsit megrogyasztja a lábát, hogy a dinnyét azon pihentesse míg a zsebében kotorászik. Onnan vesz elő egy 1 Világoszöld varázsitalt és nyújta YIlanda Hyths-nek.
*-Ezt idd meg! Elmulasztja. Én akkor szoktam ilyet inni mikor elkapnak és jól elvernek.
*Bár sötét van, de a másik képén virító széles vigyor talán még így is látszik.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-14 19:38:24
Üzenet elküldve: 2019-11-14 19:38:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Pont elég ideig tartotta fogságban a kutya, ahhoz, hogy a fehér szőrmók a szemébe tűnjön, szerencsére, talán azaz egyetlen dolog, amit még az a sovány utcagyerek is át tud hajítani egy maga kerítésen. Ha követ javasolt volna, bizonyára azzal csak ő maga járt volna pórul, eltrafálja a fejét esetleg a hátát és azzal aztán nagyon ki lett volna a vízből. Áldja az eszét, hogy miután a fájdalomból felocsúdni látszik, ilyen frappáns dolog jut el a tudatáig. A kutyák szeretik a macskákat, legalábbis kergetni. Szerencsére az a balfácán még a közelben van és meg is teszi azt, amit tőle kér. A macska haláltusájának már nem lesz szemtanúja, ugyanis, amint érzi, hogy az eb ereszti, löki magát azonnal át a kerítésen, azzal sem igazán foglalkozva, hogy milyen lesz a landolás, így csak az egyik keze ér oda tompítani az ütést időben. Átkulcsolja vele a fejét, a nyakát behúzza, és miután teste összecsuklik, kiterül a földön. ~Ez az! Te jó ég! El sem hiszem, hogy ideát vagyok! Az a kutya! ~ Nem is akar huzamosabb időt ott tölteni, feláll, a fájdalom pedig belehasít a lábába, ám nincs ideje ezzel foglalkozni vagy jobban szemrevételezni a károkat, hallja, hogy a házban lévő népek felébredtek a zajra. Az kéne még neki, hogy itt találják széttépett gatyával a dinnyeföld mellett. Ahogy csak a lába bírja, megiramodik, be a fák közé és int Drennek, hogy ő is tegyen így.*
-Gyere, fogd azt a dinnyét, és uzsgyi. *Mondja halkan, de erőteljesen szűrve a fogai között, némi ingerültséggel a hangjában. A sötét jótékonyan rejti el őket a fák és bokrok sűrűjében szerencsére és miután néhány tíz métert sétált, a következő szántó szélén, egy kőre letelepszik, hogy megnézze, hogy is áll most.*
-Az a dög jól elkapott! A szentségit! *Fordul oldalra és a hold gyenge fényénél tapogatózik a hiányos nadrág romjai között.*
*Pont elég ideig tartotta fogságban a kutya, ahhoz, hogy a fehér szőrmók a szemébe tűnjön, szerencsére, talán azaz egyetlen dolog, amit még az a sovány utcagyerek is át tud hajítani egy maga kerítésen. Ha követ javasolt volna, bizonyára azzal csak ő maga járt volna pórul, eltrafálja a fejét esetleg a hátát és azzal aztán nagyon ki lett volna a vízből. Áldja az eszét, hogy miután a fájdalomból felocsúdni látszik, ilyen frappáns dolog jut el a tudatáig. A kutyák szeretik a macskákat, legalábbis kergetni. Szerencsére az a balfácán még a közelben van és meg is teszi azt, amit tőle kér. A macska haláltusájának már nem lesz szemtanúja, ugyanis, amint érzi, hogy az eb ereszti, löki magát azonnal át a kerítésen, azzal sem igazán foglalkozva, hogy milyen lesz a landolás, így csak az egyik keze ér oda tompítani az ütést időben. Átkulcsolja vele a fejét, a nyakát behúzza, és miután teste összecsuklik, kiterül a földön. ~Ez az! Te jó ég! El sem hiszem, hogy ideát vagyok! Az a kutya! ~ Nem is akar huzamosabb időt ott tölteni, feláll, a fájdalom pedig belehasít a lábába, ám nincs ideje ezzel foglalkozni vagy jobban szemrevételezni a károkat, hallja, hogy a házban lévő népek felébredtek a zajra. Az kéne még neki, hogy itt találják széttépett gatyával a dinnyeföld mellett. Ahogy csak a lába bírja, megiramodik, be a fák közé és int Drennek, hogy ő is tegyen így.*
-Gyere, fogd azt a dinnyét, és uzsgyi. *Mondja halkan, de erőteljesen szűrve a fogai között, némi ingerültséggel a hangjában. A sötét jótékonyan rejti el őket a fák és bokrok sűrűjében szerencsére és miután néhány tíz métert sétált, a következő szántó szélén, egy kőre letelepszik, hogy megnézze, hogy is áll most.*
-Az a dög jól elkapott! A szentségit! *Fordul oldalra és a hold gyenge fényénél tapogatózik a hiányos nadrág romjai között.*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-14 07:07:50
Üzenet elküldve: 2019-11-14 07:07:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mézédes//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*YIlanda a szorult helyzet ellenére is képes gondolkodni, talán azért, mert az ő bőrét lyukasztgatják éppen át, vagy talán mert talpraesettebb, és többet tapasztalt a szorult helyzetek kezelésében. Mindenesetre képes Drent cselekvésre bírni, aki hátulról lepi meg a kiscicát, és gyorsan ragadja meg azt. A fehér cica persze kapálózik egy párat, sokat már nem tud, mielőtt aprócska teste már úton lenne befelé. Persze a talpára érkezik, és bár az utazás, és főleg a landolás nem esett jól neki, de többnyire sértetlenül megússza, egyelőre.
A kutyától nem messze érkezik meg a kisállat, és fehér bundájából fakadóan, meg a hirtelen mozdulatoknak köszönhetően még ugyan párat ránt a házőrző a félvér lányon, mielőtt fejét a bőszen fújtató cica felé kapja. Több sem kell ennél, szegény cica hamarosan egy rettentő erős állkapocsban találja magát, ami gond nélkül töri össze apró csontjait. Keserves halálsikollyal igyekszik karmolni a kutya pofáját, szabadulni, de ereje jócskán fogytán, főleg miután egy pár erős rántással rázza meg az állat a kicsi testét.
YIlanda ez idő alatt át tud lendülni a kerítésen, főleg fejjel előre érkezik a földre, kezével tompíthatva az esést. Még éppen van ideje kifújni magát, és felkecmeregni, amikor hallhatják a gazda ajtajának nyílását, és szitokszavait, miközben álmos léptekkel igyekszik a veteményes felé. Lámpásának fénye már csak a fejét éppen még emelgető, földön heverő haldokló cicát világítja meg csupán, és a kutyát, amint a kerítésen túlra bámul feltartott farokkal, láthatóan rendkívül izgatottan. Zudbaw gazda nem lát semmit, hiszen YIlanda és Dren addigra eltűntek vagy a sűrű út menti növényzetben, vagy már a kanyar környékén járhatnak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*YIlanda a szorult helyzet ellenére is képes gondolkodni, talán azért, mert az ő bőrét lyukasztgatják éppen át, vagy talán mert talpraesettebb, és többet tapasztalt a szorult helyzetek kezelésében. Mindenesetre képes Drent cselekvésre bírni, aki hátulról lepi meg a kiscicát, és gyorsan ragadja meg azt. A fehér cica persze kapálózik egy párat, sokat már nem tud, mielőtt aprócska teste már úton lenne befelé. Persze a talpára érkezik, és bár az utazás, és főleg a landolás nem esett jól neki, de többnyire sértetlenül megússza, egyelőre.
A kutyától nem messze érkezik meg a kisállat, és fehér bundájából fakadóan, meg a hirtelen mozdulatoknak köszönhetően még ugyan párat ránt a házőrző a félvér lányon, mielőtt fejét a bőszen fújtató cica felé kapja. Több sem kell ennél, szegény cica hamarosan egy rettentő erős állkapocsban találja magát, ami gond nélkül töri össze apró csontjait. Keserves halálsikollyal igyekszik karmolni a kutya pofáját, szabadulni, de ereje jócskán fogytán, főleg miután egy pár erős rántással rázza meg az állat a kicsi testét.
YIlanda ez idő alatt át tud lendülni a kerítésen, főleg fejjel előre érkezik a földre, kezével tompíthatva az esést. Még éppen van ideje kifújni magát, és felkecmeregni, amikor hallhatják a gazda ajtajának nyílását, és szitokszavait, miközben álmos léptekkel igyekszik a veteményes felé. Lámpásának fénye már csak a fejét éppen még emelgető, földön heverő haldokló cicát világítja meg csupán, és a kutyát, amint a kerítésen túlra bámul feltartott farokkal, láthatóan rendkívül izgatottan. Zudbaw gazda nem lát semmit, hiszen YIlanda és Dren addigra eltűntek vagy a sűrű út menti növényzetben, vagy már a kanyar környékén járhatnak.*
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-13 19:45:29
Üzenet elküldve: 2019-11-13 19:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Tanuljunk mágiát//
¬*Az erdő csendesen engedi át Drogghyant, bár nem ért rá annyira körülnézni. Fogadalmat tsz, hogy visszafelé jobban megnézi magának, hisz ki tudja, milyen kincsekre lelhet az erdőben. De most az úti célja elérésére figyel inkább. Hosszú utazás áll még előtte a toronyhoz. De nem adja fel már az elején. Ahogy az erdőből a szántóföldre ér, érdeklődve nézi a táj változását. Ahogy a fák helyét átveszi a termőföldek elterülő rengetege. Ahol a földművesek szorgoskodnak, néhányuk felé vidáman int, és vissza is intenek neki. Az út során, kisebb falun is áthalad. A faluban a kútnál megpihen, és némi vizet vesz magához. Miközben a lábait pihenteti, pipára gyújt, és nézelődik. Majd kipihenve magát, újult erővel indul tovább. Térképe szerint még sok helyet látogathat meg.*
¬*Az erdő csendesen engedi át Drogghyant, bár nem ért rá annyira körülnézni. Fogadalmat tsz, hogy visszafelé jobban megnézi magának, hisz ki tudja, milyen kincsekre lelhet az erdőben. De most az úti célja elérésére figyel inkább. Hosszú utazás áll még előtte a toronyhoz. De nem adja fel már az elején. Ahogy az erdőből a szántóföldre ér, érdeklődve nézi a táj változását. Ahogy a fák helyét átveszi a termőföldek elterülő rengetege. Ahol a földművesek szorgoskodnak, néhányuk felé vidáman int, és vissza is intenek neki. Az út során, kisebb falun is áthalad. A faluban a kútnál megpihen, és némi vizet vesz magához. Miközben a lábait pihenteti, pipára gyújt, és nézelődik. Majd kipihenve magát, újult erővel indul tovább. Térképe szerint még sok helyet látogathat meg.*
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-13 13:22:07
Üzenet elküldve: 2019-11-13 13:22:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
* A visszakérdezésre Rey elmondja, hogy élt ott pár évet. Az sem lepi meg, hogy ott kapta meg az első igazi kiképzését. Az a hely már csak ilyen. A családja is szóba kerül, így hát róluk ejt pár szót.*
– Meghaltak. Anyám hosszas betegség után, az apámat meg nem olyan rég kivégezték lázadásért. Más rokonomról nem tudok.* Ezeken már túl tette magát, szóval annyira nem szomorítja el a dolog. Aztán mikor elkezd Vylről beszélni Cassy belekuncog. Persze rögtön jön a bocsánat kérés meg a békítés. Wrexan nem haragszik meg az ilyenekért.*
– Igen tényleg szép kis kavarodás lett belőle. Szóval azt mondod, hogy csak az énekével képes elbűvölni valakit. Ez biztos mágia. Bár akkor...* Elkezd gondolkodni és arra következtetésre jut, hogy szereznie kell majd valamit, amivel betömi a füleit. Mikor azt hallja, hogy szimpatikus neki, akkor elkerekedik a szeme.*
– Én neki szimpatikus?* Kicsit így hirtelen furcsállja a dolgot. Azért végöl sikerül meggyőzniük valamennyire arról, hogy Vyl nem egy rettenetes boszorkány, de egy kicsi kétkedés azért még marad benne. Békésen esznek és közben váltanak egy pár szót a városról is. Mikor megismételi a piknik szót Cassy rákérdez a dologra.*
– Ööö. Én azt hittem, hogy ez ilyen úri dolog. Nem hallottam még ezelőtt ilyesmiről.* Náluk az evés az evés volt. A hely nem számított nagyon soha. Miután megette az ételét ő is egy kevés vizet és segít a pakolásban is. Újra elteszi a batyut és türelmesen várja az indulást.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.13 13:24:15
* A visszakérdezésre Rey elmondja, hogy élt ott pár évet. Az sem lepi meg, hogy ott kapta meg az első igazi kiképzését. Az a hely már csak ilyen. A családja is szóba kerül, így hát róluk ejt pár szót.*
– Meghaltak. Anyám hosszas betegség után, az apámat meg nem olyan rég kivégezték lázadásért. Más rokonomról nem tudok.* Ezeken már túl tette magát, szóval annyira nem szomorítja el a dolog. Aztán mikor elkezd Vylről beszélni Cassy belekuncog. Persze rögtön jön a bocsánat kérés meg a békítés. Wrexan nem haragszik meg az ilyenekért.*
– Igen tényleg szép kis kavarodás lett belőle. Szóval azt mondod, hogy csak az énekével képes elbűvölni valakit. Ez biztos mágia. Bár akkor...* Elkezd gondolkodni és arra következtetésre jut, hogy szereznie kell majd valamit, amivel betömi a füleit. Mikor azt hallja, hogy szimpatikus neki, akkor elkerekedik a szeme.*
– Én neki szimpatikus?* Kicsit így hirtelen furcsállja a dolgot. Azért végöl sikerül meggyőzniük valamennyire arról, hogy Vyl nem egy rettenetes boszorkány, de egy kicsi kétkedés azért még marad benne. Békésen esznek és közben váltanak egy pár szót a városról is. Mikor megismételi a piknik szót Cassy rákérdez a dologra.*
– Ööö. Én azt hittem, hogy ez ilyen úri dolog. Nem hallottam még ezelőtt ilyesmiről.* Náluk az evés az evés volt. A hely nem számított nagyon soha. Miután megette az ételét ő is egy kevés vizet és segít a pakolásban is. Újra elteszi a batyut és türelmesen várja az indulást.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.13 13:24:15
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-13 06:03:16
Üzenet elküldve: 2019-11-13 06:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Dren hősiesen nézi a másikat a kerítésen. Szinte szoborba kéne önteni ahogy fogja, azt a dinnyét és ideges pillantással néz. Csak az a szomorú, hogy nem lehetne ezt az epikus pillanatot visszaadni. Sajnos nincs olyan anyag, ami visszaadná a kobold lábainak remegését. Talán a kocsonya, de az meg nem marad meg az örökkévalóságnak. Viszont a helyzete nagyon nem úgy néz ki, hogy tartható egy állapot. A vörös által javasolt ötlet benne is felmerült már. Gyorsan odaszalad hát, megpróbál lehajolni és a térdén megtartani a dinnyét míg a macskát megragadja és áthajítja a kerítésen. Igyekszik gyorsnak lenni, hogy a kis dög ne akarjon belé kapaszkodni.*
*Dren hősiesen nézi a másikat a kerítésen. Szinte szoborba kéne önteni ahogy fogja, azt a dinnyét és ideges pillantással néz. Csak az a szomorú, hogy nem lehetne ezt az epikus pillanatot visszaadni. Sajnos nincs olyan anyag, ami visszaadná a kobold lábainak remegését. Talán a kocsonya, de az meg nem marad meg az örökkévalóságnak. Viszont a helyzete nagyon nem úgy néz ki, hogy tartható egy állapot. A vörös által javasolt ötlet benne is felmerült már. Gyorsan odaszalad hát, megpróbál lehajolni és a térdén megtartani a dinnyét míg a macskát megragadja és áthajítja a kerítésen. Igyekszik gyorsnak lenni, hogy a kis dög ne akarjon belé kapaszkodni.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:37:59
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:37:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Úgy tűnik, kicsit melléfogott, ugyanis a fiú nem volt rabszolga. Szerencsére. Ismeri azt a várost, nem ritka, ha a fiatal emberek ilyen sorsra jutnak. Bár Wrexan az elmondottak alapján nem állt messze ettől a csoportról, sajnos ott ritkán veszik emberszámba még a szabadokat is.*
-Éltem ott, de csak néhány évet. Meghatározó időszak volt, ott kaptam az első komolyabb kiképzése. De aztán amint tehettem, továbbálltam.
*Közben ő is befejezi az evést, és összepakolja a cuccait.
Amikor Vyl kerül szóba, megereszt egy hideg mosolyt. *
-Az a lány messze áll a boszorkányoktól, de való igaz, szeret szórakozni az ártatlan lelkekkel. Eleinte elég idegesítőnek találtam, most is az, de valahogy csak megleszünk egymás mellett. Csak ne álljon az utamba. A legjobb, ha úgy kezeled, mint a többi lányt, a légynek sem tud ártani, csak a szája nagy.
*Azt nem teszi hozzá, hogy bizony a félvérnek akad egy másik, elrettentőbb oldala is. Vagyis csak az átlagembernek lehet ijesztő. Bizonyára neki is nehéz múltja lehetett, ilyenné kellett válnia a túlélése érdekében, de Rey nem fogja e miatt megsajnálni. És nem fognak legjobb barátnőkké válni, csak mert Vyl egy olyan ajánlatot tett neki, amit egy ép eszű nem merne. *
-Felőlem indulhatunk.
*Áll fel, magára öltve köpenyét.
Hamar le kéne tudni ezt a vásárlást, ha még sötétedés előtt vissza akarnak érni.*
*Úgy tűnik, kicsit melléfogott, ugyanis a fiú nem volt rabszolga. Szerencsére. Ismeri azt a várost, nem ritka, ha a fiatal emberek ilyen sorsra jutnak. Bár Wrexan az elmondottak alapján nem állt messze ettől a csoportról, sajnos ott ritkán veszik emberszámba még a szabadokat is.*
-Éltem ott, de csak néhány évet. Meghatározó időszak volt, ott kaptam az első komolyabb kiképzése. De aztán amint tehettem, továbbálltam.
*Közben ő is befejezi az evést, és összepakolja a cuccait.
Amikor Vyl kerül szóba, megereszt egy hideg mosolyt. *
-Az a lány messze áll a boszorkányoktól, de való igaz, szeret szórakozni az ártatlan lelkekkel. Eleinte elég idegesítőnek találtam, most is az, de valahogy csak megleszünk egymás mellett. Csak ne álljon az utamba. A legjobb, ha úgy kezeled, mint a többi lányt, a légynek sem tud ártani, csak a szája nagy.
*Azt nem teszi hozzá, hogy bizony a félvérnek akad egy másik, elrettentőbb oldala is. Vagyis csak az átlagembernek lehet ijesztő. Bizonyára neki is nehéz múltja lehetett, ilyenné kellett válnia a túlélése érdekében, de Rey nem fogja e miatt megsajnálni. És nem fognak legjobb barátnőkké válni, csak mert Vyl egy olyan ajánlatot tett neki, amit egy ép eszű nem merne. *
-Felőlem indulhatunk.
*Áll fel, magára öltve köpenyét.
Hamar le kéne tudni ezt a vásárlást, ha még sötétedés előtt vissza akarnak érni.*
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-11 19:13:10
Üzenet elküldve: 2019-11-11 19:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A rúgás sikerül és az a vadállat egy pillanatra elereszti a ruháját, megrugaszkodik, de aztán csak érzi, hogy már megint belekap, nem is akár hogyan, ezúttal fájdalmasabb részébe talál be a bestia. Nem kevés választja el, hogy felvisítson, de próbál minél kevesebb hangot kiadni, mert a kutya arra úgysem hagyja abba a dolgot, csak a házat verné fel.*
-ÁÁáSzsz! Azt a kurva anyádat te dög! *Sziszeg fájdalmában, majd szorult helyzetére ráeszmélve tekint körbe.*
-Hé! TE kurafi! *Erőlteti meg egy kicsit a hangját, eléggé mérges és feszült, de nyilván érthető az oka. Azt már biztosan tudja, hogy a ruhája nem ússza meg érintetlenül a találkozást és immár a bőre sem. Pedig csak egy nyamvadt dinnyéért jöttek el idáig.*
-DOBD BE a macskát a kerítésen! *Kiabál ki, már nagyon szeretne szabadulni a kutyától, de a kerítést sem ereszti, az kéne még, hogy lerántsa a földre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A rúgás sikerül és az a vadállat egy pillanatra elereszti a ruháját, megrugaszkodik, de aztán csak érzi, hogy már megint belekap, nem is akár hogyan, ezúttal fájdalmasabb részébe talál be a bestia. Nem kevés választja el, hogy felvisítson, de próbál minél kevesebb hangot kiadni, mert a kutya arra úgysem hagyja abba a dolgot, csak a házat verné fel.*
-ÁÁáSzsz! Azt a kurva anyádat te dög! *Sziszeg fájdalmában, majd szorult helyzetére ráeszmélve tekint körbe.*
-Hé! TE kurafi! *Erőlteti meg egy kicsit a hangját, eléggé mérges és feszült, de nyilván érthető az oka. Azt már biztosan tudja, hogy a ruhája nem ússza meg érintetlenül a találkozást és immár a bőre sem. Pedig csak egy nyamvadt dinnyéért jöttek el idáig.*
-DOBD BE a macskát a kerítésen! *Kiabál ki, már nagyon szeretne szabadulni a kutyától, de a kerítést sem ereszti, az kéne még, hogy lerántsa a földre.*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-11 11:34:08
Üzenet elküldve: 2019-11-11 11:34:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
- Értem. Bizonyára kislány voltál még.
*Bólint apró mosollyal arra, hogy Rey nem tudja felidézni az első fegyverfogást. Wrexan beszámolóján a boszorkányt illetően nem tudja elfojtani mosolyát, a végén egy kicsit bele is kuncog, de megpróbálja ép kezét engesztelőn a fiú karjára tenni egy puha érintés erejéig csupán, és azonnal bocsánatot kér.*
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek, kedves. Tegnap szép kis keveredés volt ebből a dologból később is, ahogy pletykálták. Vyl senkinek sem akart ártani, csupán képes rá, hogy dalával elbűvöljön valakit, ha úgy akarja. Szeretett volna Khulra jó benyomást tenni, így, míg énekelt, a mi drága emberünk semmi másra nem tudott gondolni. Bevallom, egy kicsit aggódtam, mivel egy őr figyelmét elterelni szerintem veszélyes dolog, míg szolgálatban van, és Vyl különben is csodaszép lány, szerintem nincs szüksége ilyen praktikákra. Azon kívül, ha a dalnak vége, az elbűvölt felocsúdik, és rájön, hogy mi történt vele. Szerencsére Khul nagyon kedves fickó, így nem haragudott. Ami a többit illeti… *mosolyog titokzatosan* szerintem szimpatikus vagy neki, és barátkozni szeretett volna. A véletlen műve lehetett, hogy akkor ment oda, mikor rágondoltál. Nem hiszem, hogy komolyan tartanod kellene tőle, hacsak nem akar neked is énekelni.
*Kacsint a fiúra. Aranyos ez a bizalmatlanság, nem akarja teljesen megfosztani tőle, de megérdemli, hogy egy kicsit többet tudjon erről a dologról, és Vyltől se rettegjen olyan nagyon. Cassy figyelmét egy kicsit elkerülte, hogy Pirtianes került szóba, s hogy ez mit jelenthet a fiúra nézve, de szerencsére Rey résen van. Aggodalommal pillant Wrexanra, vajon mit felel, eszébe se jutott, hogy a fiú rabszolga lehetett egykor. Így sem lehetett könnyű neki, s bár félénken, de megkérdezi, ami kikívánkozik belőle.*
- A családod is veled jött vagy egyedül vágtál neki az útnak?
*Megköszöni a segítséget és a figyelmességet is az ételek körül. Élvezi a finom falatokat, bár kicsit csalódottnak érzi magát, hogy a város nem olyan fennkölt és különleges, amilyenre számított. Ám teljesen megérti, miért.*
- Sok szenvedés volt a városiak jussa. De úgy hiszem, lélekben erősek, és képesek lesznek egy nap újjáépíteni.
*Kedves mosollyal fordul Wrexanhoz, nem tudja hirtelen hova tenni a piknik ismételt említését.*
- Talán nem szeretsz a szabadban enni? Pedig ideális találkalehetőség egy csinos lánnyal. Különösen egy kellemes nyári délutánon, amikor kint maradhattok, a pokrócra heveredve beszélgethettek, és nézhetitek a csillagokat. Ha nagyon kitartóak vagytok, akkor a napfelkeltét is.
*Somolyog nosztalgikusan. Amint végez az evéssel, iszik egy kis vizet, aztán, ha a többiek is befejezik, részéről elpakolhatnak és indulhatnak is.*
- Értem. Bizonyára kislány voltál még.
*Bólint apró mosollyal arra, hogy Rey nem tudja felidézni az első fegyverfogást. Wrexan beszámolóján a boszorkányt illetően nem tudja elfojtani mosolyát, a végén egy kicsit bele is kuncog, de megpróbálja ép kezét engesztelőn a fiú karjára tenni egy puha érintés erejéig csupán, és azonnal bocsánatot kér.*
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek, kedves. Tegnap szép kis keveredés volt ebből a dologból később is, ahogy pletykálták. Vyl senkinek sem akart ártani, csupán képes rá, hogy dalával elbűvöljön valakit, ha úgy akarja. Szeretett volna Khulra jó benyomást tenni, így, míg énekelt, a mi drága emberünk semmi másra nem tudott gondolni. Bevallom, egy kicsit aggódtam, mivel egy őr figyelmét elterelni szerintem veszélyes dolog, míg szolgálatban van, és Vyl különben is csodaszép lány, szerintem nincs szüksége ilyen praktikákra. Azon kívül, ha a dalnak vége, az elbűvölt felocsúdik, és rájön, hogy mi történt vele. Szerencsére Khul nagyon kedves fickó, így nem haragudott. Ami a többit illeti… *mosolyog titokzatosan* szerintem szimpatikus vagy neki, és barátkozni szeretett volna. A véletlen műve lehetett, hogy akkor ment oda, mikor rágondoltál. Nem hiszem, hogy komolyan tartanod kellene tőle, hacsak nem akar neked is énekelni.
*Kacsint a fiúra. Aranyos ez a bizalmatlanság, nem akarja teljesen megfosztani tőle, de megérdemli, hogy egy kicsit többet tudjon erről a dologról, és Vyltől se rettegjen olyan nagyon. Cassy figyelmét egy kicsit elkerülte, hogy Pirtianes került szóba, s hogy ez mit jelenthet a fiúra nézve, de szerencsére Rey résen van. Aggodalommal pillant Wrexanra, vajon mit felel, eszébe se jutott, hogy a fiú rabszolga lehetett egykor. Így sem lehetett könnyű neki, s bár félénken, de megkérdezi, ami kikívánkozik belőle.*
- A családod is veled jött vagy egyedül vágtál neki az útnak?
*Megköszöni a segítséget és a figyelmességet is az ételek körül. Élvezi a finom falatokat, bár kicsit csalódottnak érzi magát, hogy a város nem olyan fennkölt és különleges, amilyenre számított. Ám teljesen megérti, miért.*
- Sok szenvedés volt a városiak jussa. De úgy hiszem, lélekben erősek, és képesek lesznek egy nap újjáépíteni.
*Kedves mosollyal fordul Wrexanhoz, nem tudja hirtelen hova tenni a piknik ismételt említését.*
- Talán nem szeretsz a szabadban enni? Pedig ideális találkalehetőség egy csinos lánnyal. Különösen egy kellemes nyári délutánon, amikor kint maradhattok, a pokrócra heveredve beszélgethettek, és nézhetitek a csillagokat. Ha nagyon kitartóak vagytok, akkor a napfelkeltét is.
*Somolyog nosztalgikusan. Amint végez az evéssel, iszik egy kis vizet, aztán, ha a többiek is befejezik, részéről elpakolhatnak és indulhatnak is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4504-4523