Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-27 07:59:47
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Botorkál az öreg tündér kifelé az erdőből. Végre a drága szántókat mustrálja megint. Nincs is ennél szebb látvány az már biztos. Megsimogatja az új nyílvetőjét amit még a kovácsnál betöltött egy nyíllal. Így már azért nagyobb a biztonság kérem szépen. Arra papa fel van fegyverezve és nem fél használni. Baktat és baktat a földeken tekergő és poros karavánút szerűségen. A tavaszi takarmány még mindig kicsi. Hiába. Nem várhatja el, hogy pár nap alatt nagyra nőjön. De tán Ganer fia tudna búzatáblát növeszteni. A szesz tudja de legutóbb valami ilyet hablatyolt a gnómja. Nem is lenne rossz. Erre ki kell tanítsa a fiát feltétlenül.*


3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-25 22:20:04
 ÚJ
>All'Ynthriéna Tharganyor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Első találkozás//

- Köszönöm.* Feleli Thea részvétnyilvánítására. Tényleg nem volt egy könnyű dolga ez idő tájt.*
- Nem volt könnyű akkor az életem.* Folytatja, na nem azért, hogy önmagát sajnáltassa.*
- Mivel rákényszerültem, sok mindent egyedül kellett megtanulnom. De mikor sikerült feldolgoznom, hogy az egész családomat elvesztettem, akkor újra felgyulladt bennem a remény lángja, és ez új erőt adott nekem. Újra rátaláltam Sirmy istennőre, és azóta sem szakadt meg vele a kapcsolatom.
*Most halványan elmosolyodik.*
- Ugyan, semmi gond. Nem baj, hogy szóba került. Csak én érzékenyülök el sokszor, ha beszélek a szüleimről.
*Megörül, hogy Thea ily hamar lecsap a felkínált lehetőségre. Félelemnek nyomát sem látja, s ez kiváltképp nagy örömére szolgál. De hát Wolly erős hangján közbeszól.*
- Öh, hát én sem láttam semmit.* Ismeri be Ally.*
- De Wollynak kifejezetten éles a szeme. De az is lehet, hogy egy gyorsan előbukkant valami állat, és anélkül, hogy mi észrevettük volna, tovaszaladt. Igaz, nem is a tisztással foglalkoztunk.* Teszi még hozzá mosolyogva. De nyilván ezt nem bánja, mert jól érzi magát Thea társaságában, s szokatlanul sokat is beszél önmagához képest. Idegenekkel szemben általában nem ilyen nyitott, de Thea személyisége kihozta belőle. Ami nem baj persze, mert így legalább könnyebben megy a beszélgetés és a barátkozás.
Thea dicsérő szavaira csak halkan felnevet.*
- Wolly olyan nekem, mint egy jó barát. Ismerjük már egymás minden apró mozdulatát. Igaz, volt is rá időnk, hogy összeszokjunk rendesen.
*És Wolly mintha csak helyeselni akarna, hangosan fújtat egyet. Így kívánja kifejteni véleményét a témában.*
- Helyén van még a szíved?* Kérdezi jóindulatúan csipkelődve.*
- Nem, nem, szó sincs ilyesmiről.* Legyint Thea hangosan kimondott gondolatára.*
- Ezt fogd meg egy pillanatra, kérlek.* Ezzel a kantárszárat a lány felé nyújtja. Ha megfogja, Ally a ló oldalához megy, aki kicsit lejjebb ereszkedik vigyázva, hogy utasa le ne pottyanjon. Ha Thea nem tiltakozik, akkor a hófehér bőrű lány gyakorlott mozdulattal a nyeregbe lendíti magát újdonsült ismerőse mögé. Szokatlan egy picit még neki a helyzet, mert eleddig ilyesmire nem volt példa. Ezután visszakéri a kantárszárat, Theát pedig a mellkasánál öleli át.*
- Szólj, ha kényelmetlen ez a tartás.
*Ezzel indulásra sarkalja Wollyt. Ez még csak léptetés. Amíg a szántókra kiérnek, Ally igyekszik az előtte ülő lányt egy kicsit felkészíteni és tanácsokkal ellátni:*
- Most csak annyit kérek, hogy bízz bennem és Wollyban. Feltétlenül kapaszkodj attól függetlenül, hogy én foglak. És próbáld majd követni, hogy hogyan mozgok. Eleinte lehet, hogy nehéz lesz, de ha beleszoksz, már fel sem fog tűnni, hogy mit kell csinálni.
*Idő közben eléjük tárul a végtelenbe nyúló szántók hada.*
- Na, készen állsz?
*Ha erre igen lesz a felelet, akkor ügetésre is ösztönzi hátasát, aki - az ügetés tempójában - neki is iramodik. Ally a ló mozgásához alkalmazkodva mozog fel-le a nyeregben. Hosszú fürtjeibe belekapdos a szél. Hamar elmarad mögöttük a tisztás és az azt övező erdő.*
- Na, milyen érzés?* Teszi fel kíváncsian a kérdést egy idő múlva.
A fűből itt-ott tarka virágok integetnek feléjük, mintha csak üdvözölni akarnák a triót. A távolból egy tehéncsorda kolompjainak hangját lehet hallani. Néha még bőg is egyik-másik, mintha hangjukat akarnák fitogtatni és versenyt rendeznének egymás között, hogy ki tudja hangosabban.*


3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-23 12:46:32
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Császkáló gondolatok//

*Sikerül egy olyan tempót eltalálnia Éjtépőnek, mit mindkét hátán utazó el tud viselni, de mégis jól haladnak vele. Mivel főként Éjtépő nyakára van dőlve ezért állandó jelleggel nem látja Redin-t és azt, hogy hogyan éli meg a ló irányítását. Néha azért Ganer megpróbál hátra tekinteni, hogy megnézze jól van e a másik. Mosoly kúszik az arcára, ahogy látja a lány feszült összpontosítását, amint a gyeplőt szorítja.*
- Nagyon jól csinálod, ne izgulj. *Kedvesen dicséri meg a lányt, hiszen teljes mértékben megérdemli. ~Félsz a lovaglástól, talán a lovaktól is, mégis bátor vagy, hogy belevágtál.~ Talán ez a kis biztatás elég ahhoz, hogy nyugodtabban fogja a gyeplőt. Az esti világ hangjai már nem jutnak el hozzá, állapota miatt ezeket már nem hallja. Időnként hátrapillant Redin-re, hogy minden rendben van e. Minden ilyen pillantásában bátorítás és nyugalom sugárzik a másik felé. Néhol teljesen rátámaszkodik Éjtépőre, mert kevés az ereje, főleg, hogy a láz is vesz ki belőle energiát. A szántóföldeken erősödő szellő és földeken növekvő termények illata jut el hozzá mely kellemes gyermekkori emlékeket idéz fel benne. Hiába figyeli időnként a lány, jelenleg képtelen figyelni rá, hogy a másiknak milyen erőpróba és aggodalom ez a lovaglás és az út veszélyei, ráadásul egy kígyó marta férfit is szeretne segítő kezekbe juttatni.*
- Hálás vagyok, hogy itt vagy velem. *Arcát megtámasztja a paripán és nyugtató mosolyával megpróbálja feloldani a feszült íriszek villódzását, amit a rá telepedő aggodalom kelt.*
- Most talán teljesül az egyik vágyad. Valódi elfekkel találkozhatsz, valódi fákra épített lombházakban. Azt hiszem ennél elfesebb elf közösséget nem találsz széles e vidéken. *Redin említette, hogy számára élmény lenne igazi elf közösséget megnézni, s talán most lehetősége is nyílik rá. Egy pillanatra összekucorodik a lovon, a teste enyhén összerándul. Kapaszkodik, nem esik le a lóról, de fájdalom hasít át rajta, mely lassan alábbhagy. ~Biztosan te sem gondoltad volna, hogy az est alatt mennyi mindent megélünk. Kész emberöltőnek érzem azt a pár órát, amit együtt töltöttünk, egészen hihetetlen. Érzések végtelen kavalkádja, örvénylő vágyak, gondolatok álmok tengerében hánykolódtunk, és most itt baktatunk ketten, nyugodtan és békésen. Egyre érdekesebb vagy számomra. átléped a határaid, azokat, amikről magad se hitted, hogy átléped, de megteszed. Fejlődsz és változol. Ez nem kis dolog a te esetedben. Talán ma nagyobb utat tettél meg mint életedben bármikor, s talán én is.~ A közel hajoló lány kérdésére igenlően bólint.*
- Már közel járunk. Tarts az úton az erdő felé. Hagyd, hogy Éjtépő vezessen, te csak továbbra is éreztesd vele, hogy a gyeplő nálad van. Pont úgy, ahogy eddig tetted. Az erdőben egy kis házikót fogsz majd látni. Az a Taverna a Három Baráthoz. Mellette kell elmennünk egy erdei ösvényen. Az az ösvény pedig egyenesen elvezet MilOchass-be. *Hangja kissé halk és erőtlen, de megpróbál annyit segíteni amennyit szeretne. Egy kérdés fogalmazódik meg benne melyet tétován nem mer feltenni, de erőt vesz magán és megteszi.*
- Lenne kedved maradni egy napot, hogy lásd nappali fényben az erdőt? Megmutatnám neked a fákon átszűrődő fényben, hogy milyen csodás egy erdei elf élete. De csak akkor, ha van kedved. *Nem szeretne többet kérni, vagy elvárni a másiktól, mint amennyit már így is megtenni készül érte. Az viszont biztos, hogy ha még egy napot maradna Redin, akkor a világ mocska mellett tudna valami szépet, valami jót, valami harmonikust mutatni neki, amit magával vihet a rosszabb napokon, és emlékezhetne rá, hogy van másmilyen élet is a kikötőn túl. Ez persze lehetőség csupán, érezheti is a férfi elhaló hangján, hogy még csak nem is kérés. ~Tudom, hogy szabadnak születtél, igazi vad musztáng vagy. Nem lehet rád erőltetni semmit sem, én sem teszem, nem fogom sohasem, csupán ajtókat mutatok, amiken beléphetsz, s bármikor kiléphetsz, amikor csak kedved tartja. Nagyon örülnék neki, ha jól éreznéd magad az alatt a kis idő alatt, amit nálunk töltesz el, ha úgy alakul. Igazán megérdemled, hogy történjen valami jó is az életedben, ne csak rossz emlékekkel legyél tele.~ Sajnos most nem nyújthat komolyabb partnerséget a beszélgetésekben, mert néhol elringatja a fáradtság. Pedig nagyon szeretne ébren maradni és beszélgetni, de most mégsem megy. Talán, ha jobban lesz. Összeszedi erejét és újra kérdés miatt fordítja hátra tekintetét.*
- Ha elaludnék vagy elájulnék, ott leszel, ha felébredek? *Gyermeteg módon nem az életéért aggódik, hanem azért, hogy lehunyja a szemét és mire felkel addigra Redin köddé válik. Szemei kérlelők, szinte könyörgő az arckifejezése, pedig nem szándékozik ennyire kimutatni a félelmét, mégis kiül megfáradt arcára. ~Bárcsak ne tűnnél el! Nagyon hiányoznál. Tudom nem maradhatsz, menned kell, hogy a választott utadat járd. Nagy Alkotó kérlek ne engedd, hogy eltűnjön! Ritkán fohászkodok hozzád tudom, de kérlek most hallgass meg! Ó, Mindenek Alkotója, Legfőbb Gépész! Kérlek engedd, hogy megmutassam neki a fényt! Hadd vegyítsek keserű életébe némi vidámságot, némi őszinte érzést! Tudom nem madárka Ő, hogy kalitkába zárjam, nem is tenném soha. A szabadság az egyetlen dolog, ami most élteti, s talán egyszer más is fogja majd... Kérlek Nagy Alkotó segítsd Őt, hogy meglelje az útját, ami nem a keserűség és bánat, hanem valami jobbat, szebbet, tartóst találjon, amiben örömét lelheti.~ Olyannyira mélyen fohászkodik magában, hogy még ajkai is remegnek, miközben a szavakat formálja. Leolvasni nemigen lehet semmit róla, de az biztos, hogy mély és erős érzésekkel teli a fohásza.*


3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-23 12:28:18
 ÚJ
>Chalarel Daedwyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

-Bárdok fogják zengeni ezt a dicső nevet, én érzem.
*Teszi teátrálisan kezét a szívére, szája sarkában pedig apró mosoly bujkál. Noha még nem érzi magát teljesen fesztelennek, valamelyest már oldottabb a hosszúfülű társaságában.*
-Pedig biztosan vannak barkácsoló varázslatok, amiket hasznosítani tudna.
*Na persze fogalma sincs, hogy valóban létezik-e ilyesmi, de egy barkácslovagnál már csak barkácslovag mágus hangzik mókásabban.*
-Idefelé valahogy rövidebbnek tűnt az út.
*Sóhajt fel fáradtan*
-De az is lehet, hogy csak nagyon megöregedtem.
*Mindössze legfeljebb két esztendőt tölthetett a Kikötőben, de úgy érzi, mintha egy legalább egy élet lett volna. Lassan telik az idő, ha nem tudja magát elfoglalni az ember.
Közben szorosan követi Bobbirt, s ő is felszáll a kompra. Nem is tudta, hogy van errefelé ilyesmi, ha emlékei nem csalnak ő valami gázlón jött át, de már nem rémlik neki, az merre is lehetett.*
-Gyakran teszed meg ezt az utat?
*Pillant a férfira, aki láthatóan elég jól ismeri az utat majd tekintete a folyó fodrozódó vizére kúszik. Egészen kedve lenne fürdőzni benne, de talán majd legközelebb alkalmat kerít rá.*


3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-23 00:05:01
 ÚJ
>Sharen'na Wylfgart avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Konokul és határozottan ropja a poros utat, szemeit szilárdan a horizontra szegezve. Talán maga sem tudja, miért megy, és merre. Mint oly sokszor, most is csak az ösztöneire hallgat, s egy puszta megérzésre alapozva vág bele útjába. Ez bizonyára naiv és buta életfelfogás, főleg egy városi számára. De Renna megszokta, hogy ösztönös megérzéseire nyugodtan hallgathat, megtanulta érzékelni a legapróbb, felé küldött jeleket is. Bár nyelveket vagy nemes tudományokat soha nem tanult, mégis úgy érzi, többet tud, mint bármilyen könyveken felnőtt díszpolgár. Együtt lélegzik a természettel, olvas a zajokban, a legkisebb nyomokban, túrásokban. Tudja a csillagok állásából, milyen évszakra jár, s a nap és hold állásából, hogy mennyi idő van hátra az első hajnali sugarakig, vagy sötétedésig.
Amikor pedig meghallja, hogy háta mögött egy szekér kanyarodik recsegve az útjára, valami kellemes megkönnyebbülés szalad át lényén. Ha mellette áll a Vándorok Atyja, akkor talán sikerül kikönyörögnie egy fuvart, legalább egy kicsiny távon. Le is inti a szekeret, amelyet két almásderes ló húz. Nem ül rajt más, csak egy kedves arcú, talán negyvenes vagy ötvenes éveit taposó gazda. Egy karcos "Hóóó" kíséretében meg is állítja a jószágokat, s kérdőn, némi bizalmatlansággal fürkészi az útjába került lányt.*
- 'Estét! Oszt' miben segíthetek a kisasszonynak?
*Kiált le a bakról. Renna pedig közelebb lép, s megpróbál szépen mosolyogni.*
- 'Estét, Jóember. Nem vinne el egy darabon? Erősen sötétedik, s messze van még a fogadó, ahová tartok. Meg azt az idő is hideg.
*A gazda még mindig óvatosan szemléli a lányt, mintha attól tartana, hogy egy jól színészkedő útonálló, haramia. Renna pedig észreveszi a tétovázását, s igyekszik minden eszközével megnyerni a bizalmat.*
- Nem kérném ám ingyen, ne higgye, hogy nem hálálom meg. Nézze!
*Húzza elő tágas batyujából a frissen elkészített, kiszárított és besózott nyulat, meg a bőrt.*
- Magáé, hajnalban lőttem, engedjen már fel.
*Végül erre csak megenyhül az öreg arca, a bajsza alatt talán még el is mosolyodik, ahogy megpaskolja az üres helyet maga mellett.*
- No, ugorgyon föl.
*Nem kell kétszer mondania, a lány hamar fenn terem mellette, elégedetten nyújtóztatva lábait. A Vándorok Atyja ma valóban vele van.*


3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-21 23:28:44
 ÚJ
>Redissaeana La'Riuilnor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Császkáló gondolatok//

*Már egy ideje baktatnak a kedves kis paripa hátán, aki tekintettel van gazdája állapotára és a tapasztalatlan vendégre, s Redin roppantul hálás is ezért. Nagyon-nagyon igyekszik feszesen, szépen tartani magát, a gyeplőt nem húzza túlságosan maga felé, de a hatalmas koncentrációtól ujjai belefehérednek az erőlködésbe, úgy szorítja. Riadt nyúlhoz hasonlatos arckifejezését jótékonyan takarja minden kíváncsi szempár elől az őket beburkoló szirupos, nyálkás sötétség. (No nem mintha lesne akár egy kíváncsi szempár is a közelben rájuk.) Lassanként kiérnek a bokrok kiszámíthatatlan ágas-bogas szövevényéből, hűvös éji szellő csap a lány arcába, néhány tincset szemei előtt táncoltatva kacéran. Nem nyúl oda, hogy megigazítsa rakoncátlankodó hajkoronáját, túlságosan retteg ahhoz, hogy elengedje a kezébe simuló finom bőrszíjat. Tekintete gyakran téved a férfira, aggódik, vajon képes-e még megmaradni a hátason, retteg, hogy bármelyik pillanatban lefordulhat eszméletét vesztve, s akkor aztán vége mindkettőjüknek. A vörös szépség még egy veszett rókával is képtelen lenne elbánni, hát még ha nagyobb vad tévedne erre... Nem is mer belegondolni. Arra koncentrál, hogy milyen ostobán festene a teste, ha megrágcsálnák a mező apró lakói, ez a belső kép segít tartani egyensúlyát. Mindig is furcsa, beteg dolgokat talált megnyugtatónak, de hát neki már csak ilyen vérrel, halállal és kegyetlenséggel teli komfortzóna jutott. Valami különös zaj jut el fülébe, egyre erősödik, kétségbeejtően közelinek hat. Különféle rémképek kergetőznek elméjének szűkös folyosóin, borzalmasabbnál borzalmasabb vadakról, véres küzdelmekről, amelyeknek mindegyikében csúfos véget érve alul marad, már épp kiáltani készül, mikor rádöbben, mi is a zaj forrása. A csillagok gyér fényénél megvilágítódik az út egy darabja előtte, s az őket körülölelő puha, magas fűvel benőtt föld közeli részei. Aprócska nyúl ugrál elő a bozontos réti növények rejtekéből, s riadt, tétova ugrásokkal keresztezi útjukat. ~Szegény kis szerencsétlen, biztosan eltévedt, olyan kis kölyök még. Nem kellene segítenem rajta?~ Mielőtt elkapná egy újabb gyengédségi roham, tekintete az előtte lázban forrongó testre téved. Eszébe ötlik elsődleges feladata, mégsem eredhet egy aranyos kisállat nyomába, mikor itt van előtte egy gnóm, aki jobban rászorul. Ahogy haladnak előre, egyre inkább zavarja a sötétség, mely áthatolhatatlan fátyolként húzódik meg előtte, mögötte, mellette, s a kiszámíthatatlanul szaladgáló szél, mely libabőrt csempész tagjaira. Óvatosan előrébb hajol, hogy Ganer biztosan hallja szavait.*
- Mondd csak, messze vagyunk még?
*Nem reménykedik válaszban, s korholja magát, kérdeznie sem lett volna szabad. A pasasnak szüksége van minden erejére a pillanatnyi helyzetben, hogy szervezete küzdhessen a méreg ellen.*


3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:03:23
 ÚJ
>Bíborkönny Lif avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Else//

* Mikor a másik feje alá nyúl, hogy kérésének eleget téve megitassa Lif arca fájdalmas grimaszba rándul. A torkán lecsorduló tiszta víz azonban kárpótolja a kellemetlenségért. Mohón nyeli a kortyokat, az egyik tévútra megy, aminek néhány kínzó köhintés és mocskos arcán végig gördülő vízcsepp a következménye. A művelet végeztével mégis elégedetten sóhajt fel.*
~Sokkal jobb~
* Visszahanyatlik a porba, az idegen nő gondoskodásának és a folyadéknak köszönhetően erőre kap annyira, hogy válaszolni tudjon.*
- Szarul.* hangzik el a lényegre törő felelet. Kell neki egy kis idő míg számba veszi sérüléseit. Az egész teste sajog, de vannak különösen gyötrő pontok.*
- Nagyon fáj a fejem.* nyúl oda, ahol a fájdalmat a legélesebben érzi. Ujjai elakadnak hajában, mely összeragadt a rászáradt vértől. Amennyiben a fehér ruhás megvizsgálj mi lapul a kusza tincsek alatt, felfedezheti, hogy Lif jobb fülének hegyét levágták. Testét számos zúzódás, apróbb vágás borítja. Utóbbiból van egy nagyobb a combjánál is. A lány maga sem fegyvertelen, két oldalán egy-egy tőr lóg. Nem tűnnek véresnek, talán nem volt ideje használni.*



3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 21:21:14
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Lóra(!), Pesti//

- A féltékenység veszélyes dolog... könnyen elveszi az ember eszét. *jegyzi meg tűnődve, ahogy Dorát hallgatja, bár úgy tűnik, a kancellárral ellentétben a lányt legalább hidegen hagyja ez az érzés. ~Vagy csak nagyon biztos a dolgában... talán túlzottan is~ elmélkedik magában, ahogy tovább folytatódik a történet*
- Á, szóval két csók is volt? Ráadásul az egyik a drága kancellár orra előtt. Milyen merész! Tudod, ha lenne kalapom, talán még meg is emelném előtted! *folytatja tréfálkozva, hallgatva róla, hogy a lánynak arra még sokat kell várnia, hogy ez esetleg tényleg meg is történjen*
- Hm, valahogy nem tudlak elképzelni megmentésre váró hölgyikének... *teszi hozzá tűnődve, mintha tényleg próbálná úgy elképzelni Dorát* Biztos vagy benne, hogy nem fordítva voltak azok a szerepek? Van benned valami határozottan férfias! *folytatja tovább cseverésző hangnemben, csak hogy bosszantsa a lányt a saját szórakoztatására. ~Nem lep meg, hogy nem áll távol tőled a csepűrágás... mindig megvolt benned a hajlam a ripacskodásra~ gondolja magában, bár azért annyira még türtőzteti magát, hogy ezt ne ossza meg az elffel*
- El tudom képzelni, milyen arcot vághatott. *somolyog magában, ahogy a kancellár kerül szóba, aki szemtanúja volt ama nevezetes második alkalomnak. ~Csak aztán nehogy két szék közt a pad alá ess, drágám!~ vélekedik magában, míg Dora nagyban ecseteli, mennyire is nem akar ám semmit a jóképű és gazdag báró úrtól*
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de mindig is azt mondták, én vagyok a leginkább kiállható a családból. Estanellaria, a kiállható, így hívtak rég... ma már Estanellaria, a kiállhatatlan vagyok, hála szívélyes közreműködésednek. *jelenti ki szokásos, gúnyos mosolyával az arcán. ~Azért nehogy túlságosan nagyra légy magaddal, nem csak tiéd az érdem~ sóhajt fel gondolatban*
- Nocsak, a családomról? *vonja fel azonban kissé a szemöldökét a hirtelen jött kérdés hallatán* Csak nem szeretnél bekerülni közéjük? Majdhogynem nem is vagyunk már ellenségek, de azért ott még nem tartunk, hogy be is mutassalak nekik! *kap a szívéhez tettetett rémülettel* Előbb én is kérem a csókomat a kancellár előtt, utána beszélhetünk ilyesmiről! *szekírozza tovább a lányt, hiszen sejti, honnan fúj a szél. ~Nem kéne így a szívedre venni mindent. A végén még valami megárt neki~ érvel magában, miközben a puszta jó szándék vezérli*
- Arra gondoltam rendezek egy hatalmas bált, odahívom az összes rokont, aztán spontán úgy döntünk, megrohamozzunk Amont. Mit szólsz, szerinted jó terv? *folytatja tovább cseverészve, hogy húzza az időt, míg magában azt mérlegeli, vajon mennyit mondhat el Dorának a terveiből*
- Szeretném, ha előbb a ház, majd a család is régi dicsfényében tündökölne. A Dwirinthalen-ház mindig is kiemelt szerepet töltött be Arthenior életében, szeretném, ha ez továbbra is így lenne. Kötelességünk segíteni a nálunk nehezebb helyzetben lévőkön. *sorolja az unalomig ismételt üres sablonokat, melyeket kiskorában oly alaposan a fejében vertek. Úgy dönt, egyelőre nem oszt meg több részletet útitársával és reméli, Dora is beéri ennyi magyarázattal*
- És veled mi a helyzet? Biztos nemcsak a kisasszony kegyeiért vagy a nekem való tartozást törlesztendő tartasz Artheniorba. Miért jelentkeztél önként, hogy velem jössz? *fordítja kissé oldalra a fejét, hogy megfigyelhesse a lány reakcióját, míg a válaszára vár. ~Ott vagyunk már?~ sóhajt fel közben gondolatban, úgy vélve, még mindig túlságosan is messze vannak Artheniortól.*


3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 12:06:16
 ÚJ
>Wylindhor Valdhorisz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Az első megbízatás//

*Nagyon úgy fest, hogy a színjáték igen jól sikerül, mert Burzhgor tényleg komolyan veszi, amit mond. Látja, hogy nekikezd őrködni, s a fa felé fordulva néma nevetésben tör ki. Keze is lehanyatlik, s aztán a társa felé fordul.*
- Na mi van, jön valaki?* Kérdezi nevetve. Nehezen is bírja abbahagyni, mert igen jót szórakozik azon, hogy így sikerült átvernie Burzhgort. Reméli persze, hogy az ork férfi nem veszi majd rossz néven tőle ezt a kis tréfát. Mikor jól kineveti magát, nekiveti hátát a fának, s mélyet sóhajt. Kezével megtörli szemét is, mert a nagy nevetés közepette könnyei is kicsordultak. A távolból - valahonnan Dhorisz háta mögül egy birka bégetésének mély basszusa hallatszik. Sőt, bégetések sorozata követi más-más hangmagasságban. Valóságos koncertet adnak a birkák.*
- Lehet, jobb lesz indulni.
*Mondja Dhorisz, s ellöki magát a fa törzsétől. Néhány lépés alatt az országúton terem, s el is indul a kikötői erdőség irányába. Válla fölött azért még visszapillant rögtönzött tréfája színhelyére, s halk kuncogás hagyja el ajkait.*


3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:18:07
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Szerencsére a szél csitulni látszik, mire kiér a fák közül. Az égbolton nagyra nyitja szemét a telihold. A szántóföldeken már a haszonnövények friss üstökét ezüstözi a fénye. A sorba ültetett palánták és a sudár, borzas pázsitként növő gabona letagadhatatlanul hirdeti, hogy egyre közelebb ér a városhoz. Tudja, hogy hosszan nyújtóznak a szántók Arthenior közelében, de a gyomrát szorító érzés akkor is egyre jobban erősödik. Csak akkor ereszti el valamelyest a szorongás, amikor megpillantja az ismerős fasort, ami a sötétben megbúvó csűrig vezet. Egy hangocska megszólal benne, hogy talán kerülhetne arra. Pihenhetne, rendbe szedhetné magát. Kifogás. Csak a félsz mondatja vele. Odázásra csábítja a lehetőség, de nem enged. Inkább ügetésbe ugratja a kancát ezen a szakaszon, hogy még véletlenül se eshessen kísértésbe. Átfut rajta a gondolat, hogy talán nem is látja viszont ezt az utat soha, pedig nyár derekán biztos szép lehet, amikor már magtól nehéz fejüket bólogatják a kalászok. Most még csak a bodza virágának édes illata tölti meg a levegőt. A tenyérnyi fehér virágernyőket nyitó bokrok végigszegélyezik az utat. Yeza nagyot szippant az emlékeket idéző aromából. ~Sikerülnie kell~ biztatja magát. Jó lenne bizakodón nézni a jövőbe, de túl sokat kivett belőle, túlságosan megtépázta az elmúlt néhány év és nem biztos, hogy felkészült rá, hogy belenézzen wegtoren rég látott, kemény szemeibe. Pedig muszáj lesz. Egy része azért talán még várja is ezt a kihívást, az a része, ami a félsz árnyékában is szeretne végre visszatalálni régi önmagához.*


3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:09:32
 ÚJ
>Elsek'belinna, az engedetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lif//

*A porba kényszerült teremtés arca eltorzul a fájdalomtól, ami mellett Else sem képes, csak úgy elhaladni, így egy pillanatig meg áll a zord sebek ápolásában, hogy aztán még gyengédebben kezdhessen neki a kínzó folyamatnak, immáron újra mosott kendővel, hiszen a leány akivel, úgy elbántak azok a korcs lények a koszban lett megfürdetve, aminek a nyomai látszottak a rongyon és nem hiányzik nekik, hogy belemenjenek a sebbe. *
- Sajnálom! *Feleli bűnbánó arccal, majd nem telik sok időbe, hogy meghallja a másik hangját végre a vergődő nyöszörgéseken kívül is. *
- Persze! *Feleli nem is habozva és rögvest a kulacsért nyúl, majd egy óvatosan megemeli a kreol bőrű fejét, hogy az meg ne fulladjon miközben itatja. Türelmesen várja, hogy a hűs folyadékot lenyelhesse a fiatal teremtés, majd visszafekteti eredeti állapotába a testet. *
- Hogy érzed magad? *Érdeklődik óvatosan, hogy úgy tervezhesse az ezt követő eseményeket, már ha mondhatja azt ezek után, hogy az ember irányítja sorsát. *




3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 08:37:04
 ÚJ
>Burzhgor Grokkargha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Az első megbízatás//

*Dhorisz nem igazán vette komolyan figyelmeztetését. El indul egy fához, hogy írjon rá.*
-Ez nem túlságosan jó ötlet.
*Mondja a nőnek, míg a közelében van. Aztán azért elgondolkodik.
~Ha egy földműves kölyök megunja, hogy a földeken dolgozzon és meglátja a hirdetésünket akkor csatlakozni fog.~*
-Egy zseni vagyok.
*Dicséri magát halkan.*
-Én őrködök, addig te írj.
*Megpróbálja úgy mondani, hogy Dhorisz hallja. Rögtön az út szélén figyeli a tájat, hogy időben szólni tudjon Dhorisznak, ha valaki jön és akkor gyorsan felszívódhassanak.*


3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 20:15:00
 ÚJ
>Wylindhor Valdhorisz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Az első megbízatás//

*Dhorisz egy jó ötletet kap a gazdák fáira vonatkozó kijelentésre. Komoly ábrát ölt fel, még a fütyülést is abbahagyja, s így kérdez vissza:*
- Miért ne?
*Ezzel el is indul az egyik fa felé. A törzs előtt megáll, szeme sarkából Burzhgort figyeli. A hatásos színjáték kedvéért óvatosan körbenéz, mintha csak azt próbálná meglesni, nem leselkedik-e veszély a környéken. Aztán ha a színlelt óvintézkedéssel megvan, lassan előveszi zsebéből a krétát. Közben minduntalan jár a szeme, mint a kisgyereknek, ha tudja, hogy csínyre készül. Arcizma se rándul. Gyakorlott már a színjátékban. Majd tétován kezdi dobálgatni a krétát egyik tenyeréből a másikba, mintha csak azon járna az agya, érdemes-e megtenni. Végül egy hirtelen, de elszánt mozdulattal jobb kezébe fogja a krétát, s a fa törzsére illeszti úgy, mintha írni akarna. Színjátéka közben Burzhgort figyeli, na meg az ork reakcióit.*


3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 17:24:05
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A tavernán túl az öreg kilép a sűrű elfekkel dúsított erdőből és a gyönyörűséges szántóföldeken mereszti szemeit. Persze halad is a botjával. Tavaszköszöntő vetések folynak most. Tán az árpa meg a kukorica már kezdenek kibújogatni a földből. Ez mindig megdübögteti a vén tündér szívét. Mármint a látvány ugyebár. Valakinek semmit nem jelent a szépséges szántók látványa. Az öreg Arra papa meg pont ebben gyönyörködik mint köztudottan nagy növénytermesztő. Azon morfondál, hogy az erdőbe is kéne egy kis kertet rittyenteni. Már gondoskodásba esett csak még nem jutott el az ásásig. Na majd máskor. Most dolga van. Megint megy be a városba.*


3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 15:28:12
 ÚJ
>Bíborkönny Lif avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Else//

* Kinyitva szemét fehér finom ruhába bujtatott éteri alakot lát maga előtt. Csupán onnan tudja, hogy nem egy túlvilági szellemhez van dolga, hogy a fájdalom testében még mindig nem szűnt meg. ~Még élek.~ A nő érintésre összerezzen, hiába az óvatosság, Lif minden része fájdalomtól ég. Talán, ha volna ereje és a mancsai szabadok volnának megpróbálná félreütni a felé nyúló segítő kezet. Most azonban csak tehetetlen fekszik a porban.*
- Argh* nyög fel hangosan, amikor a fehér ruhás teremtés megszabadítja a szájpecektől. A szája száraz, több helyen fel van repedve. Ahogy körbe jártatja feldagadt nyelvét érzi, hogy az egyik hátsó foga meglazult. Nem emlékszik már mitől, talán egy ütés, vagy az előbbi becsapódás lehet az oka. Nem reagál a nő csacsogására. Csendben tűri, ahogy az idegen eloldozza. Közben igyekszik munkára bírni elméjét, melyre a fájdalom vörös köde telepedett. Megpróbál felülni, de a feje visszahúzza.*
- Megitatnál?*kérdezi, hangja erőtlen és rekedt.*

A hozzászólás írója (Bíborkönny Lif) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.18 15:30:03


3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 14:52:04
 ÚJ
>Elsek'belinna, az engedetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lif//

*Lovak hangos nyerítése és irgalmatlan patkódobogás komponál új dallamot az eddig némacsöndbe burkolózott földek számára. Else mostanra a levegővétellel is küzd, közben ezerszer szidja magát az ötletért, hogy szaladjon, mint a szél, mert arra van szüksége. Jó is volt, amíg el nem fáradt. Azonban nem is gondolná, hogy valakinek a nem is, olyan távolban még az övénél is fájdalmasabb az élete, mindaddig amíg egy barna hajú meggyötört leány nem gurul a lába mellé, és már csak a távolban látja a lovak után keletkezett porfelhő nyomát. ~Eeyre, a világon és tovább!~ gondolja magában, közben, már sietősen kutakodik is a barna tarisznyájában kendő és kulacs után. Nemsokára, már a nővel szemben térdel és a lehető legnagyobb lágysággal tisztogatja a sebeit, s ellenőrzi folyamatosan azt a gyenge, maréknyi, reményt keltő légzést. ~Állatok! Miért bánik el bárki is, így egy ártatlan teremtéssel? Pont, mint az apám!~ szitkozódik magában, közben finoman megszabadítja a másik felrepedt száját a benne rejlő anyagtól, persze mindezt akkor, ha nem lökik el segítő kezét. *
- Ébren vagy? Tudod, hogy hívnak? Pislogj kettőt kérlek, ha érted amit mondok! *Próbál valamiféle kommunikációba eredni a földön fekvővel miközben minden terhétől megszabadítja. *
- Hívj, csak Elsének. Ne félj tőlem, már jó kezekben vagy! Esküszöm neked megbűnhődnek azok az istentelenek ezért, csak tarts ki!



3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 14:02:27
 ÚJ
>Bíborkönny Lif avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Else//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

~Bamm! Bamm! Bamm!~
*Sípoló lélegzetet vesz. Lassan elkezdi kiszűrni a távoli hangokat a koponyája belsejében csengő üllő zajától. Túlságosan erőtlen, hogy kinyissa a szemét. Meggyötört teste fel-alá zötykölődik. Ködös elméje csak lassan képes összeilleszteni a kirakós darabkáit a rendelkezésére álló szűkös információk alapján. Fogalma sincs hol van. Próbálja felidézni utolsó, kikötés előtti emlékeit, de fejébe abban a pillanatban éles fájdalom hasít. Káromkodna, de ekkor érzékeli, hogy a száját kipeckelték. Keze mozdulna, hogy eltávolítsa a szájába tömködött anyagot, de a mozdulatnak gyors megálljt parancsol az erős kötél, ami csuklóit szorosan összefonja.*
- Te, ez felébredt!* hallja az idegen hangot meglehetősen közelről.*
- Pedig már azt hittem kinyúlt a férge.* válaszol egy távolabbi férfi hang.*
- Mit csináljak?
- Ne csinálj semmit, úgy se tud megmozdulni, alig él.
- Te ebből még baj lesz, kurva nagy baj lesz! *sopánkodik a közelebbi*
- Ne rinyálj már, mint valami fürdős luvnya! Annyira be vagy tojva, akkor hajítsd le a fenébe!* a beszélgetés véget ér. Lif már csak feje lüktetését és paták ütemes dobolását hallja. Érzi, hogy valaki megragadja a felkarjánál fogva, majd taszít rajta egyet.
A fiatal elf keményen ér földet. Elgyötört teste minden porcikája fájdalmasan felüvöltene, ha módjában állna. Összezúzott teste gördül néhányan a földön, majd megállapodik Elsek'belinna lábánál.*

A hozzászólás írója (Bíborkönny Lif) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.18 14:03:51


3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:30:55
 ÚJ
>Burzhgor Grokkargha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Az első megbízatás//

*Néhány fára ő is írt és még a helyesírása is javult. A magassága miatt kicsit lejjebb kellet írni, nem fejmagasságba. Aztán csak a szántóföldekre érnek.*
-Hát itt nem nagyon tudunk hova írni. A gazdák fáit szerintem hagyjuk, hacsak nem akarunk újra bajba keveredni.
*Mondja viccelődve Dhorisznak. Így el kell sétálniuk a kikötői erdőségig. Amúgy is oda tartottak, így ez nem nagy fáradtság. Míg gyalogolnak, azzal szórakoztatja magát, hogy a krétától fehér ujjait letörli, amitől újra eredeti színűkben pompáznak, majd újra össze krétázza, hogy aztán újra letörőlje.*


3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 21:03:38
 ÚJ
>Wengetta Wyntris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A várost ölelő erdőségből lassan a fák változatos harmóniáját a szántóföldek egyhangúsága váltja fel. Ugyan tavasz van, de a termények még nem nőttek meg annyira, hogy változatossá fessék a tájat. Naoren a menyét kíváncsian figyel, amint a vállon megülve figyeli a gazdája gyors haladását. Az erdőket szereti, a szántók azonban túl kevés ingert szolgáltatnak az állatnak, ezért előre kúszik, hogy Wengetta az ölében pihentesse. Az elf megcsóválja a fejét, mégis mosolyogva karolja át az állatot, hogy az ölében megpihenhessen amíg a szántókon átjutnak. A kikötői erdősék majd több izgalmat és látványt nyújt a menyétnek.*


3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 20:49:32
 ÚJ
>Elsek'belinna, az engedetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A tehetetlenség és némi beletörődés//
//Zárás//

*Ha valaki most messziről nézne végest a tájon, a szeme elé egy fehérruhába csomagolt meggyötört angyal képe tárulna, aki szinte végig suhan a tájon, szaladva a megmentés irányába, ami ezúttal saját magának hozhatna megváltást. Ha viszont Else szemével nézi bárki is a dolgokat ő, csak szalad, mert úgy érzi élhet és kedveli ahogy susog a haja. Az, már csak mellékes dolog, hogy sietnie is kéne, ha megakarja ismerni jövendőbelijét addig amíg el nem tűnik a horizonton a nap. Ritka az, ilyen minden bizonnyal a parasztok nem minden nap látnak szökött vándorokat, fehér csipkében keresztül futni a földeken, viszont ez most annál is igazabb, mint hogy férjhez fog kerülni a rövid hajú teremtés. Talán ez volna a beletörődés utolsó sugara, melyből valami teljesen új képződhet a fiatal nő lelkében. Új érzés, új út és rég nem látott remény. *


A hozzászólás írója (Elsek'belinna, az engedetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 20:50:34


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680