Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 226 (4501. - 4520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710
4520. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-04 12:54:58
Üzenet elküldve: 2024-09-04 12:54:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy viszont kiérnek a rendes, szekérjárta földútra, ami a szántóföldek között vezet keresztül, felszáll a ló hátára és engedi vágtázni egy darabon. Egy nagyon kicsi darabon. Ugyanis sűrű most a forgalom és szekerek valamint nagyobb, a szántókon dolgozó napszámosok sétáló tömegei keresztezik szinte az útjukat. A tanyák és istállók által szegélyezett részen, azonban az út néhol elágazik, táblával is jelölve, hogy merre visz. Az egyik ilyen nagyobb tábla előtt elhaladva összeugrik a szemöldöke.*
- Kalácsfalva? Ez eddig is itt volt? *Kérdezi a lótól, természetesen hiába, hiszen az még csak oda se nyerít rá, miket hord össze.*
- Talán egyszer érdemes lenne erre is letérni, ha már ilyen szép névtáblája van, lehet ott valami. *Beszél újfent magában csak.*
- Nem vagy igazán jó beszélgetőpartner hallod-e. *Hordja is le az állatot, mintha ez ellen tehetne bármit is.*
- Nem mintha számítana. *Sóhajt egy nagyot, már korábban is megesett, mikor a könyvtárban bújta a pergameneket, hogy némely kérdést, jobb hallgatóság híján, csupán az istennőhöz intézett, aztán ha pörölt magában, tőle kért elnézést. Mégiscsak az ő templomában történ az eset. Közben haladnak tovább a fő útvonalon, több egyéb táblát is szépen elolvas közben, hiszen a tempó engedi.*
- Kalácsfalva? Ez eddig is itt volt? *Kérdezi a lótól, természetesen hiába, hiszen az még csak oda se nyerít rá, miket hord össze.*
- Talán egyszer érdemes lenne erre is letérni, ha már ilyen szép névtáblája van, lehet ott valami. *Beszél újfent magában csak.*
- Nem vagy igazán jó beszélgetőpartner hallod-e. *Hordja is le az állatot, mintha ez ellen tehetne bármit is.*
- Nem mintha számítana. *Sóhajt egy nagyot, már korábban is megesett, mikor a könyvtárban bújta a pergameneket, hogy némely kérdést, jobb hallgatóság híján, csupán az istennőhöz intézett, aztán ha pörölt magában, tőle kért elnézést. Mégiscsak az ő templomában történ az eset. Közben haladnak tovább a fő útvonalon, több egyéb táblát is szépen elolvas közben, hiszen a tempó engedi.*
4519. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-03 09:38:33
Üzenet elküldve: 2024-09-03 09:38:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
- Merlas? *-pislant Danrim-ra-* Az ugyanazt mondta, amit te mondtál, mielőtt elindultunk. Esteledni kezdett már, mikor látta a szörnyet. A..
*Egy pillanatra elgondolkozik, belehunyorog a semmibe ahogy a friss emlékekre került még frissebb ijedtséget próbálja arrébb tisztogatni.*
- … Glovmoor folyónál. Ahol a romos híd van. A.. *-elkerekednek a szemei, majd összehúzza őket. Félrebiccenti a fejét, mintha valami olyat hallana, ami csak az ő fülének játszik; karjait is leengedi. Valami gondolat egészen bekattant a fejébe.-* Azt mondta.. tán' nem pont így, de.. azt mondta, hogy a romhíd, amire a rúnák vannak vésve.
*Danrimra néz.*
- Te láttad mán' azokat a rúnákat? Mifélék, ha igen? *-körbepislant, tekintete végigsiklik a sápadtzöld Cagon-on, Faerum-on, és még a szendergő Nosziel-en is.-* Ti láttatok mán' olyat, hogy rúnákat vésnek hidakra? Mer' én még nem. És mi van, ha.. ha ennek köze van.. ahhoz?
*Állával meghatározhatatlanul kifelé int, de egyértelmű, hogy mire gondol.*
- Tán' mindegy az neki, hogy négy vagy két lábon áll az, amit megtámad. Tán' nem is azér' csinálja, mer' éhes. Mi van, ha csak a szív kell neki? Mer' nem is állat, hanem valami.. bőrváltó, vagy megzápult mágus, vagy hasonló fattyú?
- Merlas? *-pislant Danrim-ra-* Az ugyanazt mondta, amit te mondtál, mielőtt elindultunk. Esteledni kezdett már, mikor látta a szörnyet. A..
*Egy pillanatra elgondolkozik, belehunyorog a semmibe ahogy a friss emlékekre került még frissebb ijedtséget próbálja arrébb tisztogatni.*
- … Glovmoor folyónál. Ahol a romos híd van. A.. *-elkerekednek a szemei, majd összehúzza őket. Félrebiccenti a fejét, mintha valami olyat hallana, ami csak az ő fülének játszik; karjait is leengedi. Valami gondolat egészen bekattant a fejébe.-* Azt mondta.. tán' nem pont így, de.. azt mondta, hogy a romhíd, amire a rúnák vannak vésve.
*Danrimra néz.*
- Te láttad mán' azokat a rúnákat? Mifélék, ha igen? *-körbepislant, tekintete végigsiklik a sápadtzöld Cagon-on, Faerum-on, és még a szendergő Nosziel-en is.-* Ti láttatok mán' olyat, hogy rúnákat vésnek hidakra? Mer' én még nem. És mi van, ha.. ha ennek köze van.. ahhoz?
*Állával meghatározhatatlanul kifelé int, de egyértelmű, hogy mire gondol.*
- Tán' mindegy az neki, hogy négy vagy két lábon áll az, amit megtámad. Tán' nem is azér' csinálja, mer' éhes. Mi van, ha csak a szív kell neki? Mer' nem is állat, hanem valami.. bőrváltó, vagy megzápult mágus, vagy hasonló fattyú?
4518. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-03 09:19:35
Üzenet elküldve: 2024-09-03 09:19:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Utólag visszagondolva tényleg saját hülyeségének köszönheti jelenlegi helyzetét. Ha nem hőfejűsége fogja a sírba vinni, akkor valószínű hosszú életet fog megélni. Ha nem jön vissza a másik, akkor az ork biztos fűbe harap. Talán meghálálja később nekik, csak éljék túl. Már javult annyit az ork, hogy tudjon kevergetni. Csak lenne nála valami, amit tudna keverni. *
- Az állatokat bevitték, így nem volt más választása. Gondolom.
* A többiek egész jó kérdéseket tesznek fel. Bár Cagon nem tudja mindenre a választ, azért megpróbálja megválaszolni azt, amit megtud. *
- Hogy működik? *Pillant Alaver irányába. * Legfőképp ivással. Ha szerencsék van, akkor sebre öntve is kifejti hatását. * Majd Faerum felé fordítja a fejét. * Szag? Hát ne haragudj, de fogalmam sincs. Erre őszintén csak azt tudom felelni, hogy én az előbbi zöldnek sem éreztem a szagát. Bár ez nem nagydolog, elvégre nekünk kétlábúaknak eltörpül a szaglásunk a legtöbb négylábú mellett. Ez valami meg mintha nem tudná eldönteni, hogy ő most melyik! Elvégre láttátok, hogy hogy támadott engem. Majd miután megjelentetek úgy ereszkedett le és futott tovább.
* Hirtelen az oldalába nyilall a fájdalom. Ennek hatására enyhén felnyög és odakap a kezével. Olybá tűnik, hogy nem oldotta meg a problémáit az ital. *
- Akkor holnap a hídhoz? Biztonságosabb lenne, mint megkeresni a fészkét. Lehet, hogy jó a hallása is.
* Azért látható, hogy az ork nincs túl beszédes kedvében és közel sem beszél annyit, mint előtte. Talán a sebesüléseinek köszönhetően, de alig van ereje. Egy kiadós alvás talán megoldja a helyzetét. *
* Utólag visszagondolva tényleg saját hülyeségének köszönheti jelenlegi helyzetét. Ha nem hőfejűsége fogja a sírba vinni, akkor valószínű hosszú életet fog megélni. Ha nem jön vissza a másik, akkor az ork biztos fűbe harap. Talán meghálálja később nekik, csak éljék túl. Már javult annyit az ork, hogy tudjon kevergetni. Csak lenne nála valami, amit tudna keverni. *
- Az állatokat bevitték, így nem volt más választása. Gondolom.
* A többiek egész jó kérdéseket tesznek fel. Bár Cagon nem tudja mindenre a választ, azért megpróbálja megválaszolni azt, amit megtud. *
- Hogy működik? *Pillant Alaver irányába. * Legfőképp ivással. Ha szerencsék van, akkor sebre öntve is kifejti hatását. * Majd Faerum felé fordítja a fejét. * Szag? Hát ne haragudj, de fogalmam sincs. Erre őszintén csak azt tudom felelni, hogy én az előbbi zöldnek sem éreztem a szagát. Bár ez nem nagydolog, elvégre nekünk kétlábúaknak eltörpül a szaglásunk a legtöbb négylábú mellett. Ez valami meg mintha nem tudná eldönteni, hogy ő most melyik! Elvégre láttátok, hogy hogy támadott engem. Majd miután megjelentetek úgy ereszkedett le és futott tovább.
* Hirtelen az oldalába nyilall a fájdalom. Ennek hatására enyhén felnyög és odakap a kezével. Olybá tűnik, hogy nem oldotta meg a problémáit az ital. *
- Akkor holnap a hídhoz? Biztonságosabb lenne, mint megkeresni a fészkét. Lehet, hogy jó a hallása is.
* Azért látható, hogy az ork nincs túl beszédes kedvében és közel sem beszél annyit, mint előtte. Talán a sebesüléseinek köszönhetően, de alig van ereje. Egy kiadós alvás talán megoldja a helyzetét. *
4517. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-02 14:27:30
Üzenet elküldve: 2024-09-02 14:27:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Danrim csendben hallgatja a többieket. Miközben megosztják egymással észrevételeiket, a vihar is elvonulni látszik. Már nem feszíti a ház léceit, már nem süvít úgy, mintha bármelyik pillanatban be óhajtana törni a viskóba.*
-Élelmet? Akkor miért rátok támadt? Nem viseltek vaskos páncélt ugyan, mint az északi urak, de azért nem is Ti vagytok a legkönnyebb préda a faluban. Eleddig pedig elkerülte a népeket. És evett az mindent. De a szívüket mindig elvitte. *Megvonja vállát. Ő csupán vadászként gondolkodik.*
-Faerum jól mondja. Mindig oka van, ha valami nem úgy néz ki, ahogy. *Révetegen bámul az ablakon keresztül ásító sötétségbe.*
-Én még sosem láttam ilyen lényt. De olyan itókát sem, mint amit szorongatsz. *Pillant a sebesült Cagonra.*
-Talán beválhat. Mindenesetre érdemes lenne utánajárnunk még egy-két dolognak, mielőtt csapdát állítunk a bestiának. *Maga is elgondolkodik. Közben a leány leül a lócára, hogy ott szenderedjen álomra.*
-Még akkor is, ha az idő nem nekünk dolgozik. Most támadott először kétlábúra... És van egy sejtésem, hogy nem utoljára. *Aggódva pillant leánya felé.*
-Mit mondott Merlas? *Pillant Alaverre.*
-Hol látta a szörnyet? Talán érdemes ott szétnézni egyszer, mielőtt elszánjuk magunkat. Lehetőleg ezúttal nappal. *Pillantása csak kissé rosszalló, de egyebet nem fűz hozzá.*
-Aztán pedig... Kieszelünk valamit.
*Danrim csendben hallgatja a többieket. Miközben megosztják egymással észrevételeiket, a vihar is elvonulni látszik. Már nem feszíti a ház léceit, már nem süvít úgy, mintha bármelyik pillanatban be óhajtana törni a viskóba.*
-Élelmet? Akkor miért rátok támadt? Nem viseltek vaskos páncélt ugyan, mint az északi urak, de azért nem is Ti vagytok a legkönnyebb préda a faluban. Eleddig pedig elkerülte a népeket. És evett az mindent. De a szívüket mindig elvitte. *Megvonja vállát. Ő csupán vadászként gondolkodik.*
-Faerum jól mondja. Mindig oka van, ha valami nem úgy néz ki, ahogy. *Révetegen bámul az ablakon keresztül ásító sötétségbe.*
-Én még sosem láttam ilyen lényt. De olyan itókát sem, mint amit szorongatsz. *Pillant a sebesült Cagonra.*
-Talán beválhat. Mindenesetre érdemes lenne utánajárnunk még egy-két dolognak, mielőtt csapdát állítunk a bestiának. *Maga is elgondolkodik. Közben a leány leül a lócára, hogy ott szenderedjen álomra.*
-Még akkor is, ha az idő nem nekünk dolgozik. Most támadott először kétlábúra... És van egy sejtésem, hogy nem utoljára. *Aggódva pillant leánya felé.*
-Mit mondott Merlas? *Pillant Alaverre.*
-Hol látta a szörnyet? Talán érdemes ott szétnézni egyszer, mielőtt elszánjuk magunkat. Lehetőleg ezúttal nappal. *Pillantása csak kissé rosszalló, de egyebet nem fűz hozzá.*
-Aztán pedig... Kieszelünk valamit.
4516. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-01 08:04:30
Üzenet elküldve: 2024-09-01 08:04:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szekéren//
*Végül mindenki felkerül a szekérre és ő is visszamehet a helyére, hogy elindítsa a szekeret. Lassan döcögve indulnak el és végül, ahogy az út engedi, simábban tudnak előre haladni. Néha-néha egy-egy kisebb üreg feltűnik az úton ami egy kényelmetlen döccenést ad az útjuknak.*
-Örvendek a találkozásnak. A Kikötő nem a legbiztonságosabb, én is csak a munkaadóm miatt járok oda és vissza Artheniorba. Artheniort jobban kedvelem.
*Mindenkinek megvan a maga ízlése, a városokat, településeket is beleértve. Neki a Kikötő biztonságával van a baj. A sok bajkeverő között ő csak egy lenne a sok közül. Persze ez Artheniorban sem más a helyzet, de ott legalább megpróbálják őrizni a lakosokat. Vicces, hogy ha belegondol, hogy ez igaz a Kikötőre is, csak ott más vezetése alatt és más körülmények között, mégis sokan, ő maga is, jobban kedveli Arthenior. Talán azért mert ott kiszámíthatóbbak az emberek, hivatalos személyek. A törvényeket betartják és a büntetések esetén is erre tudsz számítani. A Kikötő "hivatalos" személyei viszont, számára, kiszámíthatatlanok. Nem tudhatod, hogy egy tetted mivel járhat.*
-Elég bátrak, hogy arra akarnak menni.
*Alissäna csinos és lenge öltözete felhozza benne azt az érzést, hogy a Sellőház egy dolgozója lehet.*
-A Sellőházat ismerik?
*Kérdésével szeretné valahogy megtudni, hogy igaz lehet-e a sejtése.*
-Rég jártam már arra és nem is maradtam sokáig abban az egy esetben sem.
*Mondja a magáét, nem törődve a másik kettővel, akik talán szeretnének egymással beszélgetni vagy csak csendben élvezni az utat.*
-Mármint úgy értem az épületben nem maradtam sokáig. Épp csak benéztem. Szép kis hely. Üde felüdülés a Kikötő látványához képest.
*Beszédjét néha kisebb huppanások zavarhatják meg melyek az út kisebb, nagyobb gödreiből fakadnak.*
*Végül mindenki felkerül a szekérre és ő is visszamehet a helyére, hogy elindítsa a szekeret. Lassan döcögve indulnak el és végül, ahogy az út engedi, simábban tudnak előre haladni. Néha-néha egy-egy kisebb üreg feltűnik az úton ami egy kényelmetlen döccenést ad az útjuknak.*
-Örvendek a találkozásnak. A Kikötő nem a legbiztonságosabb, én is csak a munkaadóm miatt járok oda és vissza Artheniorba. Artheniort jobban kedvelem.
*Mindenkinek megvan a maga ízlése, a városokat, településeket is beleértve. Neki a Kikötő biztonságával van a baj. A sok bajkeverő között ő csak egy lenne a sok közül. Persze ez Artheniorban sem más a helyzet, de ott legalább megpróbálják őrizni a lakosokat. Vicces, hogy ha belegondol, hogy ez igaz a Kikötőre is, csak ott más vezetése alatt és más körülmények között, mégis sokan, ő maga is, jobban kedveli Arthenior. Talán azért mert ott kiszámíthatóbbak az emberek, hivatalos személyek. A törvényeket betartják és a büntetések esetén is erre tudsz számítani. A Kikötő "hivatalos" személyei viszont, számára, kiszámíthatatlanok. Nem tudhatod, hogy egy tetted mivel járhat.*
-Elég bátrak, hogy arra akarnak menni.
*Alissäna csinos és lenge öltözete felhozza benne azt az érzést, hogy a Sellőház egy dolgozója lehet.*
-A Sellőházat ismerik?
*Kérdésével szeretné valahogy megtudni, hogy igaz lehet-e a sejtése.*
-Rég jártam már arra és nem is maradtam sokáig abban az egy esetben sem.
*Mondja a magáét, nem törődve a másik kettővel, akik talán szeretnének egymással beszélgetni vagy csak csendben élvezni az utat.*
-Mármint úgy értem az épületben nem maradtam sokáig. Épp csak benéztem. Szép kis hely. Üde felüdülés a Kikötő látványához képest.
*Beszédjét néha kisebb huppanások zavarhatják meg melyek az út kisebb, nagyobb gödreiből fakadnak.*
4515. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-31 09:14:27
Üzenet elküldve: 2024-08-31 09:14:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Mikor végre legalább ott a házban lecsendesülnek a hangulatok akkor nekiállhatnak megbeszélni mi történt és hogyan tovább. A kinti vihar kellemetlen háttérzajt kölcsönöz nekik ehhez. Faerum nem az a fajta, aki egyből a dolgok közepébe vág. Az évek megtanították az óvatosságra és hogy sokszor tanácsos még az előtt átgondolni a lépteinket mielőtt egyáltalán elindulunk. A warg kérdése nem is fontos. Azért jutott egyáltalán eszébe mert tudja, hogy annak a megjelenése önmagában elég lett volna ahhoz, hogy évekre elegendő mesélni valója legyen a helyieknek. De egyszerre két ilyen veszedelmes bestia felbukkanása fura a remete számára. Keresett rá valami választ. Az ork szavaira biccent. Élelmet keresett és rájuk támadt. Ez abból a szempontból jó lenne, hogy akkor ő, aki találkozott vele és harcolt is vele szintén vadnak érezte a lényt. Abból viszont probléma, hogy megszokta annyira az embereket, hogy már rájuk mer támadni. Viszont haladnak egy terv irányába. A többiek nem tudták ezt, de alapvető szabály a vadászat során, hogy este nem vadászunk. Akkor éberek a vadak, az ember pedig nem lát. Nappal kell. De mindenek előtt meg kell majd nézni a lény nyomait és megpróbálni megtalálni a fészkét. A remete így gondolkozik. Az ork pedig valami mással is előáll. A Faerum se látott még olyan italt. A magyarázat hallatán pedig ugyan az jut eszébe mint az fiatalembernek.*
-Attól is függ milyen erős a szaga. Nem riasztja-e el. Meg...*Néz végig az orkon.*Majd a gazdákkal is beszélni kell, akinek vitt el jószágot. Furcsa, hogy csak a szívüket eszi ki.
*És még szépen fogalmazott. Nem is tudja, hova tenni ezt a dolgot. Persze előfordul olyasmi, hogy egy olyan területen ahol élénk a vadállomány ott az első ragadozó igyekszik a jobb falatokkal kezdeni mielőtt elkergetnék a tetemtől, de ettől itt a falu környékén nem kell tartania ennek a rémnek. A fiatal férfi további szavaira ő is elgondolkozik és megrázza a fejét.*
-Sok titkot rejt az erdő. Csak mert hosszúak a karjai és a lábai attól még lehet annak a szülötte. Viszont mindig oka van, hogy miért úgy néz ki valami ahogy. Miért születnek a halak olyan hajlékonynak, a madarak csontja miért üreges, a hegyi kecskéknek miért más a patája. Jól mondtad a pókot. A mászásban segíthet neki az ilyen hosszú kar és láb. Mégsem magasból támadott.
*Vakarja meg a szakállát. Nem mondja ki, de annak a kettőnek is egyértelmű lehet, hogy ez is érdekes.*
*Mikor végre legalább ott a házban lecsendesülnek a hangulatok akkor nekiállhatnak megbeszélni mi történt és hogyan tovább. A kinti vihar kellemetlen háttérzajt kölcsönöz nekik ehhez. Faerum nem az a fajta, aki egyből a dolgok közepébe vág. Az évek megtanították az óvatosságra és hogy sokszor tanácsos még az előtt átgondolni a lépteinket mielőtt egyáltalán elindulunk. A warg kérdése nem is fontos. Azért jutott egyáltalán eszébe mert tudja, hogy annak a megjelenése önmagában elég lett volna ahhoz, hogy évekre elegendő mesélni valója legyen a helyieknek. De egyszerre két ilyen veszedelmes bestia felbukkanása fura a remete számára. Keresett rá valami választ. Az ork szavaira biccent. Élelmet keresett és rájuk támadt. Ez abból a szempontból jó lenne, hogy akkor ő, aki találkozott vele és harcolt is vele szintén vadnak érezte a lényt. Abból viszont probléma, hogy megszokta annyira az embereket, hogy már rájuk mer támadni. Viszont haladnak egy terv irányába. A többiek nem tudták ezt, de alapvető szabály a vadászat során, hogy este nem vadászunk. Akkor éberek a vadak, az ember pedig nem lát. Nappal kell. De mindenek előtt meg kell majd nézni a lény nyomait és megpróbálni megtalálni a fészkét. A remete így gondolkozik. Az ork pedig valami mással is előáll. A Faerum se látott még olyan italt. A magyarázat hallatán pedig ugyan az jut eszébe mint az fiatalembernek.*
-Attól is függ milyen erős a szaga. Nem riasztja-e el. Meg...*Néz végig az orkon.*Majd a gazdákkal is beszélni kell, akinek vitt el jószágot. Furcsa, hogy csak a szívüket eszi ki.
*És még szépen fogalmazott. Nem is tudja, hova tenni ezt a dolgot. Persze előfordul olyasmi, hogy egy olyan területen ahol élénk a vadállomány ott az első ragadozó igyekszik a jobb falatokkal kezdeni mielőtt elkergetnék a tetemtől, de ettől itt a falu környékén nem kell tartania ennek a rémnek. A fiatal férfi további szavaira ő is elgondolkozik és megrázza a fejét.*
-Sok titkot rejt az erdő. Csak mert hosszúak a karjai és a lábai attól még lehet annak a szülötte. Viszont mindig oka van, hogy miért úgy néz ki valami ahogy. Miért születnek a halak olyan hajlékonynak, a madarak csontja miért üreges, a hegyi kecskéknek miért más a patája. Jól mondtad a pókot. A mászásban segíthet neki az ilyen hosszú kar és láb. Mégsem magasból támadott.
*Vakarja meg a szakállát. Nem mondja ki, de annak a kettőnek is egyértelmű lehet, hogy ez is érdekes.*
4514. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-30 14:53:08
Üzenet elküldve: 2024-08-30 14:53:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Cagon szavai, végül is, megnyugtatják. Mármint nem konkrétan a szavai, hanem az a tény, hogy beszél, és nem csak valamilyen delírium közepette, hanem ahogy szokott: felettébb értelmesen, és szokatlanul mívesen. Ami viszont nem nyugtatja meg az az, hogy sem Faerum, sem Danrim nem látott még csak hasonlót sem. Úgy gondolja, hogy ha két igen tapasztalt vadász sem képes beazonosítani, hogy mi támadt rájuk, az valahol bajt jelent. Mert hát hogyan győz le az ember valamit, amit nem ismer? Persze, a tűz, a kövek és a husángok szinte minden ellen működnek ami szuszog, a kérdés csak az, hogy hogyan jut az ember a közelébe úgy, hogy használni is tudja azt a tüzet, követ vagy husángot, és hogy a végén elevenen kerüljön ki a dologból.
Mivel ő maga nem vadász, és nincs is nagy tapasztalata ezen a téren, hagyja, hogy a nálánál idősebbek beszélgessenek. Persze a fülét nyitva tartja, próbál nem elszalasztani egy mondatot vagy gondolatot sem. Mikor Cagon előhúz egy újabb üvegcsét, kíváncsian pislant rá, majd kissé viszolyogva fintorodik el. A lötty az üvegcsében leginkább valami romlott íróra emlékezteti.*
- Merlas azt mondta, hogy a lényt már este látta. Kora este, mert elkésett a jószág behajtásával. Korábban is mindig, és miránk is a sötétben támadt. *-szólal meg elgondolkozva, még mindig az üveget nézve-* Szóval ha belegondolunk, nappal talán tényleg alszik. Ha akkor lepjük meg, lehet esélyünk. Vagy ha akkor rakunk ki az orra elé egy csalit.
*Még mindig maga előtt összefont karokkal áll, sötétlő sár- és víztócsában. A vadász lánya biztos utálja ezért. Állával az üvegcse felé bök.*
- Oszt' hogy működik ez? *-kérdezi-* Meg kell, hogy igya? Vagy az is jó, ha.. ha belocsolunk vele.. valamit?
*Utolsó szavainál már Danrim felé pislant, és igazán nem nehéz kitalálni, hogy az jár az eszében, hogy az egyik birkát vagy üszőt, még ha ez az ötlet nincs is az ínyére, talán fel lehetne áldozni az ügy érdekében.*
- Különben meg, *-szólal még meg aztán, csak úgy, csöndesen-* Merlas azt is mondta, hogy a lénynek nagyon hosszú a karja meg a lába. Ti figyeltétek? Én egész jól láttam, mikor meglepett minket odaki'. Bár talán nem láttam annyit az életből, mint ti, de azt jól tudom, hogy minden lény, amit anya szült, egészen arányos. A feje, a törzse, a lábai.. De ez? Ennek olyan hosszú karja meg lába vót', mint egy póknak. Nem is úgy futott mint egy farkas vagy csikó. Mi van, ha ez nem is valami állat? Mi van akkor, ha az az ital nem is fogja?
*Cagon szavai, végül is, megnyugtatják. Mármint nem konkrétan a szavai, hanem az a tény, hogy beszél, és nem csak valamilyen delírium közepette, hanem ahogy szokott: felettébb értelmesen, és szokatlanul mívesen. Ami viszont nem nyugtatja meg az az, hogy sem Faerum, sem Danrim nem látott még csak hasonlót sem. Úgy gondolja, hogy ha két igen tapasztalt vadász sem képes beazonosítani, hogy mi támadt rájuk, az valahol bajt jelent. Mert hát hogyan győz le az ember valamit, amit nem ismer? Persze, a tűz, a kövek és a husángok szinte minden ellen működnek ami szuszog, a kérdés csak az, hogy hogyan jut az ember a közelébe úgy, hogy használni is tudja azt a tüzet, követ vagy husángot, és hogy a végén elevenen kerüljön ki a dologból.
Mivel ő maga nem vadász, és nincs is nagy tapasztalata ezen a téren, hagyja, hogy a nálánál idősebbek beszélgessenek. Persze a fülét nyitva tartja, próbál nem elszalasztani egy mondatot vagy gondolatot sem. Mikor Cagon előhúz egy újabb üvegcsét, kíváncsian pislant rá, majd kissé viszolyogva fintorodik el. A lötty az üvegcsében leginkább valami romlott íróra emlékezteti.*
- Merlas azt mondta, hogy a lényt már este látta. Kora este, mert elkésett a jószág behajtásával. Korábban is mindig, és miránk is a sötétben támadt. *-szólal meg elgondolkozva, még mindig az üveget nézve-* Szóval ha belegondolunk, nappal talán tényleg alszik. Ha akkor lepjük meg, lehet esélyünk. Vagy ha akkor rakunk ki az orra elé egy csalit.
*Még mindig maga előtt összefont karokkal áll, sötétlő sár- és víztócsában. A vadász lánya biztos utálja ezért. Állával az üvegcse felé bök.*
- Oszt' hogy működik ez? *-kérdezi-* Meg kell, hogy igya? Vagy az is jó, ha.. ha belocsolunk vele.. valamit?
*Utolsó szavainál már Danrim felé pislant, és igazán nem nehéz kitalálni, hogy az jár az eszében, hogy az egyik birkát vagy üszőt, még ha ez az ötlet nincs is az ínyére, talán fel lehetne áldozni az ügy érdekében.*
- Különben meg, *-szólal még meg aztán, csak úgy, csöndesen-* Merlas azt is mondta, hogy a lénynek nagyon hosszú a karja meg a lába. Ti figyeltétek? Én egész jól láttam, mikor meglepett minket odaki'. Bár talán nem láttam annyit az életből, mint ti, de azt jól tudom, hogy minden lény, amit anya szült, egészen arányos. A feje, a törzse, a lábai.. De ez? Ennek olyan hosszú karja meg lába vót', mint egy póknak. Nem is úgy futott mint egy farkas vagy csikó. Mi van, ha ez nem is valami állat? Mi van akkor, ha az az ital nem is fogja?
4513. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-30 10:08:25
Üzenet elküldve: 2024-08-30 10:08:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Milyen jó, hogy felkészült és nem üres kézzel érkezett a segítségükre. Bár lehetne felkészültebb, de jobb mintha semmije se lenne. Megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor végre kifejti hatását az a fránya ital, aminek sokan az életüket köszönhetik. Eddigi fájdalmai, ha nem is megszűnnek, de jóval aláhagynak. A sötét istenség véráldozatot szokott követelni. Még ha nem is önszántából ontotta vérét, még akkor is jó sokat áldozott. Megvizsgálja magát esetleges sebek után. Főleg arra kíváncsi, hogy egy világoszöld jobban javítana a helyzetén, vagy sem. Nyitva hagyja a szemét esetleg olyan sebekre is, amikhez ez kevés. Alaver hirtelen elérzékenyülésére nem tudja, mit csináljon. Csak pár órája, ha ismerik egymást. Olyan, hű de nagy érzelmi kötelék csak nem alakult ki kettőjük között. Bár egy szó, mint száz, az emberek jóval érzékenyebbek, mint az orkok. Szóval lehet nem is fogja megérteni. Nem mintha nem értékelné. Ebből is látszik, hogy jó kezekben van. *
- Ne aggódj! Ennél jóval több kell, hogy végezzen velem valami.
* Legalább a pofája nagy a varázsital után, ha már a teste nem. De nem fogja annyiban hagyni ezt a szörnyet. Ha eddig nem volt egyéb oka, mintsem segíteni a parasztokon, ez már személyes! Hallgatja a remete felvetését, de amilyen gyors, talán még megkockáztatná, hogy egyelő félként harcolhatna egy wargal. Bár sose látott wargot, szóval erről ennyit. *
- Szedd össze magad! * Ezt Alavernek címezi. * Még ha kevesen is vagyunk, még ha gyengék is vagyunk ez ellen a valami ellen. Akkor is felülkerekedünk ezen a valamin. Ha nevünkről nem is fognak ódákat zengeni, a dicsőség a miénk lesz!
* Végén alátámasztásként mellkason vágja magát. Ám az nem megy ám úgy mint régen. Kicsit elkezd köhögni erre. Végül a vadász is és a remete is kérdéssel bombázzák őket. Ezt mondjuk, megérti. Sóhajt egyet és Faerum felé fordítja a fejét. *
- Szerintem épp élelmet keresett. Aztán mikor meglátta a jószágok hiányát, akkor gondolhatott arra, hogy bepróbálkozik velünk. Ha igaz, ezt még saját javunkra fordíthatjuk. * emeli fel a kezét csitító módon ám arcán látszik, hogy ötlete támadt. * Ami azt illeti van nálam valami… Rosszabb napokra akartam tartogatni, de lehet eljött az ideje.
* Ha többiek nem értenék miről hadovál az ork, nem probléma, ugyanis mindjárt megfogják. Újfent beletúr a táskájába és kiveszi –talán legértékesebb italát– az oldaltáskájából. Egy zöld-foltos varázsitalt emel ki a táskából és mutatja a többieknek. *
- Ezt egy ismerősömtől kaptam. Kegyetlen egy ital, de beválhat. Csak még nem tudom, hogy hasznosíthatnánk. Ha valamelyikünk most meginná, valószínű, hogy olyan állapotba kerülne, mint amilyenbe épp vagyok. Persze sebek nélkül.
* Kérdően pillant a többiekre. Kíváncsi pillantásokkal bombázza az egybegyűlteket. Elvégre ezúttal nem egyedül tevékenykedik, hanem csapatban. Ha nem hallgatná a csapat többi tagját, akkor meg mégis miért dolgozik csapatban? *
* Milyen jó, hogy felkészült és nem üres kézzel érkezett a segítségükre. Bár lehetne felkészültebb, de jobb mintha semmije se lenne. Megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor végre kifejti hatását az a fránya ital, aminek sokan az életüket köszönhetik. Eddigi fájdalmai, ha nem is megszűnnek, de jóval aláhagynak. A sötét istenség véráldozatot szokott követelni. Még ha nem is önszántából ontotta vérét, még akkor is jó sokat áldozott. Megvizsgálja magát esetleges sebek után. Főleg arra kíváncsi, hogy egy világoszöld jobban javítana a helyzetén, vagy sem. Nyitva hagyja a szemét esetleg olyan sebekre is, amikhez ez kevés. Alaver hirtelen elérzékenyülésére nem tudja, mit csináljon. Csak pár órája, ha ismerik egymást. Olyan, hű de nagy érzelmi kötelék csak nem alakult ki kettőjük között. Bár egy szó, mint száz, az emberek jóval érzékenyebbek, mint az orkok. Szóval lehet nem is fogja megérteni. Nem mintha nem értékelné. Ebből is látszik, hogy jó kezekben van. *
- Ne aggódj! Ennél jóval több kell, hogy végezzen velem valami.
* Legalább a pofája nagy a varázsital után, ha már a teste nem. De nem fogja annyiban hagyni ezt a szörnyet. Ha eddig nem volt egyéb oka, mintsem segíteni a parasztokon, ez már személyes! Hallgatja a remete felvetését, de amilyen gyors, talán még megkockáztatná, hogy egyelő félként harcolhatna egy wargal. Bár sose látott wargot, szóval erről ennyit. *
- Szedd össze magad! * Ezt Alavernek címezi. * Még ha kevesen is vagyunk, még ha gyengék is vagyunk ez ellen a valami ellen. Akkor is felülkerekedünk ezen a valamin. Ha nevünkről nem is fognak ódákat zengeni, a dicsőség a miénk lesz!
* Végén alátámasztásként mellkason vágja magát. Ám az nem megy ám úgy mint régen. Kicsit elkezd köhögni erre. Végül a vadász is és a remete is kérdéssel bombázzák őket. Ezt mondjuk, megérti. Sóhajt egyet és Faerum felé fordítja a fejét. *
- Szerintem épp élelmet keresett. Aztán mikor meglátta a jószágok hiányát, akkor gondolhatott arra, hogy bepróbálkozik velünk. Ha igaz, ezt még saját javunkra fordíthatjuk. * emeli fel a kezét csitító módon ám arcán látszik, hogy ötlete támadt. * Ami azt illeti van nálam valami… Rosszabb napokra akartam tartogatni, de lehet eljött az ideje.
* Ha többiek nem értenék miről hadovál az ork, nem probléma, ugyanis mindjárt megfogják. Újfent beletúr a táskájába és kiveszi –talán legértékesebb italát– az oldaltáskájából. Egy zöld-foltos varázsitalt emel ki a táskából és mutatja a többieknek. *
- Ezt egy ismerősömtől kaptam. Kegyetlen egy ital, de beválhat. Csak még nem tudom, hogy hasznosíthatnánk. Ha valamelyikünk most meginná, valószínű, hogy olyan állapotba kerülne, mint amilyenbe épp vagyok. Persze sebek nélkül.
* Kérdően pillant a többiekre. Kíváncsi pillantásokkal bombázza az egybegyűlteket. Elvégre ezúttal nem egyedül tevékenykedik, hanem csapatban. Ha nem hallgatná a csapat többi tagját, akkor meg mégis miért dolgozik csapatban? *
4512. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-29 20:48:39
Üzenet elküldve: 2024-08-29 20:48:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szekéren//
*A legkevésbé sem csodálkozna, ha a kocsis csak Alissäna miatt állt volna meg nekik. Ha valaki, ő megérti. A lány vonzza a férfitekintetet, ezért nem hibáztatna senkit sem. Hosszúéletű sem fordul meg gyakorta errefelé, hát még hasonlóan sokat mutató ruhában. Ha ő találkozna itt vele, biztos azt gondolná, hogy a Sellőházat célozza, mint portéka. És nem is tévedne oly hatalmasat.
Annak rendje és módja szerint kapaszkodik fel hátra, s a férfi segítségével rövidesen Alissäna is csatlakozik hozzá. Helyet foglal az elf mellett, lábát pedig lelógatja a kordé végéből.*
-Aha. Beszereztünk ezt-azt. *Toldja meg Alissäna szavait kurtán. Nem biztos, hogy újdonsült fuvarosuk orra alá akarná kötni, hogy pontosan miket is. Bízik benne, hogy az elf is tartja a száját, habár ebben sosem lehet biztos. A lány igazán tud csicseregni.*
-Mherydyc. *Visszhangozza a nevet.*
-Az én nevem Haldrian. Nem vagy ismerős, pedig azt hittem, én mindenkit ismerek a Kikötőben, akinek szekere van. *Merthogy ez már valamit jelent azért "odalenn". Hátrafordul válla felett, hogy megmérje magának a fiatal férfi tarkóját. Elmereng egy darabig, majd visszafordul Alissänához és követi annak tekintetét a felhőkig. Csak egy szívdobbanásnyi ideig szemléli őket, mert nem felejt el belefeledkezni a lány vonalaiba. Kíváncsi lenne, mit szólna hirtelen szerzett cimborájuk, ha itt, a szekér hátulján kezdene el ügyködni az elf felett. Roppant élénk fantáziája játszik vele csupán, de azért szórakozottan hátratűr néhány, szél borzolta tincset Alissäna hegyes füle mögé.*
-Szerencse, hogy erre jártál. Nem szívesen kutyagoltunk volna. *Igyekszik már most elsimítani a fizetség dolgát, miközben megtámaszkodik maga mögött kezeivel. Noha akad még arany a tarsolyában, nem szívesen osztozkodna rajta, még a kapóra jött fuvarért sem.*
*A legkevésbé sem csodálkozna, ha a kocsis csak Alissäna miatt állt volna meg nekik. Ha valaki, ő megérti. A lány vonzza a férfitekintetet, ezért nem hibáztatna senkit sem. Hosszúéletű sem fordul meg gyakorta errefelé, hát még hasonlóan sokat mutató ruhában. Ha ő találkozna itt vele, biztos azt gondolná, hogy a Sellőházat célozza, mint portéka. És nem is tévedne oly hatalmasat.
Annak rendje és módja szerint kapaszkodik fel hátra, s a férfi segítségével rövidesen Alissäna is csatlakozik hozzá. Helyet foglal az elf mellett, lábát pedig lelógatja a kordé végéből.*
-Aha. Beszereztünk ezt-azt. *Toldja meg Alissäna szavait kurtán. Nem biztos, hogy újdonsült fuvarosuk orra alá akarná kötni, hogy pontosan miket is. Bízik benne, hogy az elf is tartja a száját, habár ebben sosem lehet biztos. A lány igazán tud csicseregni.*
-Mherydyc. *Visszhangozza a nevet.*
-Az én nevem Haldrian. Nem vagy ismerős, pedig azt hittem, én mindenkit ismerek a Kikötőben, akinek szekere van. *Merthogy ez már valamit jelent azért "odalenn". Hátrafordul válla felett, hogy megmérje magának a fiatal férfi tarkóját. Elmereng egy darabig, majd visszafordul Alissänához és követi annak tekintetét a felhőkig. Csak egy szívdobbanásnyi ideig szemléli őket, mert nem felejt el belefeledkezni a lány vonalaiba. Kíváncsi lenne, mit szólna hirtelen szerzett cimborájuk, ha itt, a szekér hátulján kezdene el ügyködni az elf felett. Roppant élénk fantáziája játszik vele csupán, de azért szórakozottan hátratűr néhány, szél borzolta tincset Alissäna hegyes füle mögé.*
-Szerencse, hogy erre jártál. Nem szívesen kutyagoltunk volna. *Igyekszik már most elsimítani a fizetség dolgát, miközben megtámaszkodik maga mögött kezeivel. Noha akad még arany a tarsolyában, nem szívesen osztozkodna rajta, még a kapóra jött fuvarért sem.*
4511. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-29 20:21:05
Üzenet elküldve: 2024-08-29 20:21:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Cagon némi nehézségek árán, de sikeresen issza ki az aprócska fiola tartalmát; a sebei pedig szemmel láthatóan gyógyulni kezdenek, legalábbis kötései nem vérzenek már át. Nem is néz ki oly halálosnak, mint azelőtt. Danrim elnézegeti egy darabig a jelenséget, majd jobbnak látja előkészíteni a fekhelyeket, jobb híján a földön.*
-Lám, csodaszer az van nálatok. De nem tudom, feltudjuk-e venni a versenyt ezzel a valamivel. Tudjátok, egyre többen gondolják a faluban, hogy ennek bizony köze lehet a fekete istenhez. Hogy büntet bennünket. Mardrein asszony legyen bármily vén és bolond, szavai méregként cseppennek a törékenyebb lelkekbe. Meg kell előznünk ezt valahogy és el kell bánnunk ezzel a valamivel. És nem... Tíz esztendeje már, hogy én vagyok a falu fővadásza, de ilyesmit még nem láttam.
*Leül az ágy tövébe, majd körbepillant. Közben a leánya is leülepszik a sarokba, s csendben hallgatja a férfiak eszmecseréjét.*
-Bármi lehetséges. A wargok nem biztos, hogy megfutnak efféle lény elől, de ki tudja... Ide azonban aligha juthat be. Vaskosak a falak. Az állatokat pedig elzártam. *Feleli meg Faerum szavait. Az öreg vadász kérdéseire azonban már ő is hegyezi a fülét.*
-Egyetértek. Érdemes szétnézni ott, ahol járt már e... Lény. Nem tudom, vad-e ez egyáltalán. De mire jutottatok? Beszéltetek a pásztorlegénnyel?
*Szavait immáron Cagon és Alaver felé intézi. Előbbi van annyira jól, hogy részt vehessen a cseverészésben, még ha állapota nem is engedi meg, hogy túl sokat izegjen-mozogjon. A beszédet olykor-olykor megszakítja az égzengés és a szél süvítése, ahogy nekifeszül a faháznak.*
*Cagon némi nehézségek árán, de sikeresen issza ki az aprócska fiola tartalmát; a sebei pedig szemmel láthatóan gyógyulni kezdenek, legalábbis kötései nem vérzenek már át. Nem is néz ki oly halálosnak, mint azelőtt. Danrim elnézegeti egy darabig a jelenséget, majd jobbnak látja előkészíteni a fekhelyeket, jobb híján a földön.*
-Lám, csodaszer az van nálatok. De nem tudom, feltudjuk-e venni a versenyt ezzel a valamivel. Tudjátok, egyre többen gondolják a faluban, hogy ennek bizony köze lehet a fekete istenhez. Hogy büntet bennünket. Mardrein asszony legyen bármily vén és bolond, szavai méregként cseppennek a törékenyebb lelkekbe. Meg kell előznünk ezt valahogy és el kell bánnunk ezzel a valamivel. És nem... Tíz esztendeje már, hogy én vagyok a falu fővadásza, de ilyesmit még nem láttam.
*Leül az ágy tövébe, majd körbepillant. Közben a leánya is leülepszik a sarokba, s csendben hallgatja a férfiak eszmecseréjét.*
-Bármi lehetséges. A wargok nem biztos, hogy megfutnak efféle lény elől, de ki tudja... Ide azonban aligha juthat be. Vaskosak a falak. Az állatokat pedig elzártam. *Feleli meg Faerum szavait. Az öreg vadász kérdéseire azonban már ő is hegyezi a fülét.*
-Egyetértek. Érdemes szétnézni ott, ahol járt már e... Lény. Nem tudom, vad-e ez egyáltalán. De mire jutottatok? Beszéltetek a pásztorlegénnyel?
*Szavait immáron Cagon és Alaver felé intézi. Előbbi van annyira jól, hogy részt vehessen a cseverészésben, még ha állapota nem is engedi meg, hogy túl sokat izegjen-mozogjon. A beszédet olykor-olykor megszakítja az égzengés és a szél süvítése, ahogy nekifeszül a faháznak.*
4510. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-29 20:20:30
Üzenet elküldve: 2024-08-29 20:20:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szekéren//
- Nő egyáltalán ott bármi virág?
*Kérdése szúrósabbra sikeredik, mint eredetileg tervezte, holott látja a Kikötő sajátos báját. Persze veszélyes, de sokat is ígér, s nem oly nehéz megtalálni ott sem a szépet, még a Sellőházon kívül sem.
Alissäna is kedveli a pipacsok színét. Valahogy illik hozzá a vörös, a fekete és az arany, melyek inkább társulnak rossz asszociációval, s a leány könnyed kedvesége mellett akár furcsa kombináció is lehetne. Ennek ellenére illik hozzá.
Úgy tűnik Haldrian egyetért vele a szekeret illetően, mert mindjárt le is szorítja a férfit. Nem bánja, hogy nem kell szólnia, szavai helyett is beszédes bájos mosolya mellyel üdvözli az idegent.*
- Milyen kedves! Köszönjük!
*Hálálkodik az ismeretlen férfinak, akit nem kellett fattyú útitársa sokáig győzködjön. Talán nem is volt szükség a fiú karizmájának bevetésére, de természetesen nem óhajtja elrontani a tolvaj diadalmas érzését, hadd higgye csak azt, hogy ez neki köszönhető.
Nem bánja a segítséget, ezért örömmel nyújtja kezét, hogy felhúzzák a szekérre. Rövidesen ültében el is helyezkedik, s bár figyel a jelenlévőkre, de maradék pipacsait sem hanyagolhatja el, amiket műértői gonddal helyez el laza fonatú hajában.*
- Én pedig Alissäna vagyok.
*Mutatkozik be illedelmesen, majd a tiszta kék égboltra szegezi tekintetét. Néhány foszladozó bárányfelhőt is megrajzol ujjaival a levegőben.*
- Költekezni voltunk erre.
*Feleli kurtán, kissé ábrándosan. Hagyja, hogy Haldrian beszéljen helyette is, elvégre az igen jól megy a nagyszájú tolvajnak.*
- Nő egyáltalán ott bármi virág?
*Kérdése szúrósabbra sikeredik, mint eredetileg tervezte, holott látja a Kikötő sajátos báját. Persze veszélyes, de sokat is ígér, s nem oly nehéz megtalálni ott sem a szépet, még a Sellőházon kívül sem.
Alissäna is kedveli a pipacsok színét. Valahogy illik hozzá a vörös, a fekete és az arany, melyek inkább társulnak rossz asszociációval, s a leány könnyed kedvesége mellett akár furcsa kombináció is lehetne. Ennek ellenére illik hozzá.
Úgy tűnik Haldrian egyetért vele a szekeret illetően, mert mindjárt le is szorítja a férfit. Nem bánja, hogy nem kell szólnia, szavai helyett is beszédes bájos mosolya mellyel üdvözli az idegent.*
- Milyen kedves! Köszönjük!
*Hálálkodik az ismeretlen férfinak, akit nem kellett fattyú útitársa sokáig győzködjön. Talán nem is volt szükség a fiú karizmájának bevetésére, de természetesen nem óhajtja elrontani a tolvaj diadalmas érzését, hadd higgye csak azt, hogy ez neki köszönhető.
Nem bánja a segítséget, ezért örömmel nyújtja kezét, hogy felhúzzák a szekérre. Rövidesen ültében el is helyezkedik, s bár figyel a jelenlévőkre, de maradék pipacsait sem hanyagolhatja el, amiket műértői gonddal helyez el laza fonatú hajában.*
- Én pedig Alissäna vagyok.
*Mutatkozik be illedelmesen, majd a tiszta kék égboltra szegezi tekintetét. Néhány foszladozó bárányfelhőt is megrajzol ujjaival a levegőben.*
- Költekezni voltunk erre.
*Feleli kurtán, kissé ábrándosan. Hagyja, hogy Haldrian beszéljen helyette is, elvégre az igen jól megy a nagyszájú tolvajnak.*
4509. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-29 02:54:05
Üzenet elküldve: 2024-08-29 02:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Van súlya a zöldbőrűnek. Szerencsére legalább annak ruhájába lehet kapaszkodni, hogy ne csússzon annyira. Viszont alaposan elfárad Faerum is mire becipelik. Mellkasa fel-le jár és csöpög róla az esővel keveredett veríték. Haja tapad rá ahogy a ruhája is, de fejben jelen van. Ha tud valamit segíteni az ork ellátásával kapcsolatban akkor segít. Ha nem akkor ő is félre vonul és a gondolataiba merül. Az ugyanis, hogy nem hagyja az érzéseit felülkerekedni rajta és tiszta marad a feje nem egyenlő azzal, hogy nem rázták őt meg ezek a dolgok és nem érdemes neki is átgondolni a helyzetet. A kapott pokrócot elfogadja. Szégyenérzet nélkül leveszi a felsőjét ha tudja akkor kiteríti a tűz közelébe majd áttörli magát majd a hátára teríti a pokrócot. Még csak az kéne, hogy valami nyavalya belé költözzön a vizes ruhákból. A fiatal férfi maga alatt van. Értelmetlen jelen állapotban bármit mondani neki. Nem is zavarja meg őt. Előbb rendezze el a saját gondolatait. Mikor az ork magához tér akkor ő is fellélegzik. Odalép hozzá és segít neki mind felülni, mind pedig annak az üvegnek a kibontásában. Oh, igen. Hallott már ezekről az italokról. Tudja, hogy a kék az elmét élénkíti a zöld pedig a testet, de ezzel ki is merült a tudása. Mindenesetre lenyűgöző mire képes az-a kis fiolányi lé. Szinte mágia. A kapott kérdés hallatán és a fiatalabb férfi bizonytalan válasza után ő nyugodtan elhátrálna és összébb húzza magán azt a szövetet.*
-Több időt töltöttem az erdőben, mint falak közt, de nem láttam még ilyen lényt. Viszont lehetséges lenne, hogy az a warg ez elől menekült erre?
*Néz a vadász felé annak a véleményre kíváncsian. Aztán folytatja. Megfontoltan adja elő az elképzeléseit amik inkább hangzhatnak utasításoknak jelen helyzetben.*
-Ez az este mindenképp a pihenésé. Jobb ha felváltva őrködünk nehogy álmunkban a lény vissza találjon jönni. Neked nem szükséges.*Néz az ork irányába.*A többit szerintem ráér holnap. Érdemes lenne megnézni azokat a helyeket ahova korábban már betört a jószágért, hogy lássuk a nyomait és hátha megtudunk róla valamit.*Ezek után hallgat kicsit és csak sokára szólal meg.*Azt, a vadat, ami emberre támad ki kell lőni, mert másképp nem lehet tőle megszabadulni. Annak viszont megvan a módja. Nappal, ha megvan a fészke és valóban nem egyedül. Már ha vállaljuk. Viszont ti, hogy találkoztatok vele? Miképp támadt rátok?
*Van súlya a zöldbőrűnek. Szerencsére legalább annak ruhájába lehet kapaszkodni, hogy ne csússzon annyira. Viszont alaposan elfárad Faerum is mire becipelik. Mellkasa fel-le jár és csöpög róla az esővel keveredett veríték. Haja tapad rá ahogy a ruhája is, de fejben jelen van. Ha tud valamit segíteni az ork ellátásával kapcsolatban akkor segít. Ha nem akkor ő is félre vonul és a gondolataiba merül. Az ugyanis, hogy nem hagyja az érzéseit felülkerekedni rajta és tiszta marad a feje nem egyenlő azzal, hogy nem rázták őt meg ezek a dolgok és nem érdemes neki is átgondolni a helyzetet. A kapott pokrócot elfogadja. Szégyenérzet nélkül leveszi a felsőjét ha tudja akkor kiteríti a tűz közelébe majd áttörli magát majd a hátára teríti a pokrócot. Még csak az kéne, hogy valami nyavalya belé költözzön a vizes ruhákból. A fiatal férfi maga alatt van. Értelmetlen jelen állapotban bármit mondani neki. Nem is zavarja meg őt. Előbb rendezze el a saját gondolatait. Mikor az ork magához tér akkor ő is fellélegzik. Odalép hozzá és segít neki mind felülni, mind pedig annak az üvegnek a kibontásában. Oh, igen. Hallott már ezekről az italokról. Tudja, hogy a kék az elmét élénkíti a zöld pedig a testet, de ezzel ki is merült a tudása. Mindenesetre lenyűgöző mire képes az-a kis fiolányi lé. Szinte mágia. A kapott kérdés hallatán és a fiatalabb férfi bizonytalan válasza után ő nyugodtan elhátrálna és összébb húzza magán azt a szövetet.*
-Több időt töltöttem az erdőben, mint falak közt, de nem láttam még ilyen lényt. Viszont lehetséges lenne, hogy az a warg ez elől menekült erre?
*Néz a vadász felé annak a véleményre kíváncsian. Aztán folytatja. Megfontoltan adja elő az elképzeléseit amik inkább hangzhatnak utasításoknak jelen helyzetben.*
-Ez az este mindenképp a pihenésé. Jobb ha felváltva őrködünk nehogy álmunkban a lény vissza találjon jönni. Neked nem szükséges.*Néz az ork irányába.*A többit szerintem ráér holnap. Érdemes lenne megnézni azokat a helyeket ahova korábban már betört a jószágért, hogy lássuk a nyomait és hátha megtudunk róla valamit.*Ezek után hallgat kicsit és csak sokára szólal meg.*Azt, a vadat, ami emberre támad ki kell lőni, mert másképp nem lehet tőle megszabadulni. Annak viszont megvan a módja. Nappal, ha megvan a fészke és valóban nem egyedül. Már ha vállaljuk. Viszont ti, hogy találkoztatok vele? Miképp támadt rátok?
4508. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-28 14:36:50
Üzenet elküldve: 2024-08-28 14:36:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Nem egyszerű a szakadó esőben, a dagonyában, a szélben cipelni az orkot. Valószínűleg amúgy se' lenne az, tekintve hogy mekkora termet; de ez a hirtelen jött, nyári ítéletidő nem segít nekik. Nem tudja, hogy mennyi idő telik el míg eljutnak a kunyhóhoz, talán meg is csúszik a sárban párszor – ha utólag kéne erre visszaemlékeznie, képtelen lenne rá. Csak a nyomasztó aggódást érzi Cagon iránt, a hideget érzi, és valami furcsa dobolást a fejében.
Csak akkor könnyebbül meg kissé, amikor Cagon-t lefektetik az ágyba. De ez a megkönnyebbülés is csupán addig tart, amíg Danrim el nem kezdi felfedni a sebesüléseket, amiket Cagon szerzett. Érzi, hogy a feszültségtől görcsbe ugrik a gyomra, és hirtelen nagyon, nagyon dühös lesz magára. Annyira dühös, hogy nem is igen hallja vagy érti, amit Danrim mond. Csak az ork mellkasát látja, a sebeket, és arra gondol, hogy az orknak is jönnie kellett volna vele. Vagy neki kellett volna ott maradnia amazzal.
Arrébb áll, ahogy Nosziel tépést és vizet hoz. Bár az anyja amolyan füvesasszony volt Szántóvégen, ő maga nem sokat ért a gyógyításhoz. Nem az emberekéhez, és másfajúakéhoz. Ha Cagon egy ellő tehén lenne, akibe beleszorult a borjú, akkor persze azonnal tudná mit tegyen, hova és hogyan nyúljon; de hát ennek a tudásának az ork most nem igen venné hasznát. Sőt, valószínűleg ki is nevetné, ha ezt elmesélné neki. Azt kívánja, hogy bárcsak kinevetné.
Elcsípi Danrim pillantását, és megérti. Nem válaszol rá, talán nem is kell. Ő maga is érzi már, hogy ostobaság volt elindulniuk, és ennek az ostobaságnak most Cagon itta meg a levét. Hirtelen belé hasít a felismerés, hogy most akár ő is feküdhetne az ágyon. Bár valószínűleg nem kellettek volna hárman hozzá, hogy idehozzák. Talán csak a vasvilla, amit Faerum vitt magával; az elég lett volna ahhoz, hogy összeszedjék belőle azt, ami megmaradt volna, ha ezeket a csapásokat nem az ork, hanem ő kapja. A gondolattól még nyomorultabbnak érzi magát. Elkapja a felé lódított pokrócot, de a mozdulat inkább csak ösztönös, még mindig az orkot nézi lehajtott fejjel. Nem is foglalkozik a pokróccal, csupán gyűrögeti ott a kezében.
Talán csak akkor rezzen fel, amikor Cagon szemei kinyílnak. Még a pokrócot is kiejti a kezéből. Hallott már arról, hogy az orkokat igen kemény fából faragták, de nem gondolta volna, hogy ennyire. Elhűlve nézi, ahogy a fickó felül, mintha igazából semmi baja nem lenne, és végigméri magát. A mozdulattól a gondosan felhelyezett kötések némelyike elmozdul, és újra mintha vért látna szivárogni. Fogai között szívja be a levegőt, úgy érzi, mozdulni sem tud. Csak nézi, ahogy Cagon beletúr a tarsolyába, előhúz egy üveget, és ledönti a tartalmát. Hirtelen nagyon, nagyon, nagyon ostobának érzi magát. Hiszen LÁTTA, ahogy Cagon ezeket az üveget pakolássza! Hiszen a saját két szemével látta ezt!! Nem tudja hogy mi lehet az az ital konkrétan, ő maga sosem használt ilyet, de azt látja, hogy mit művel az ork sebeivel. Érdekes, csak most érzi úgy, hogy hányingere kezd lenni.*
- Cagon… *-nyögi a torkába szorult gombóc mögül, és végre megmozdul: az orkhoz lép, tenyerét annak vállára teszi, és megszorítja kissé, már amennyire képes átérni azokat a hatalmas izmokat.-* A ku..mrr…hmh..
*Megköszörüli a torkát, és ismét belefog.*
- Úgy aggódtam, hogy azt hittem, a guta megüt. *-mondja végül-* De látom, csak beléd tört a rém foga.
*Kissé elvigyorodik. Egyszerűen nem hiszi el, hogy az ork szemlátomást máris jobban van.*
- Hogy hogyan tovább? *-engedi el az ork vállát zavartan, és arrébb lép-* Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy egyáltalán elegek vagyunk-e mi ehhez a rémhez. Egyáltalán.. mi a fene volt az..? Ti láttatok már ilyet?
*Szavait egyszerre intézi mindenkihez. Összefonja maga előtt a karjait, megborzong. Csak most tudatosul benne, hogy egy száraz ruhadarab sincs rajta.*
*Nem egyszerű a szakadó esőben, a dagonyában, a szélben cipelni az orkot. Valószínűleg amúgy se' lenne az, tekintve hogy mekkora termet; de ez a hirtelen jött, nyári ítéletidő nem segít nekik. Nem tudja, hogy mennyi idő telik el míg eljutnak a kunyhóhoz, talán meg is csúszik a sárban párszor – ha utólag kéne erre visszaemlékeznie, képtelen lenne rá. Csak a nyomasztó aggódást érzi Cagon iránt, a hideget érzi, és valami furcsa dobolást a fejében.
Csak akkor könnyebbül meg kissé, amikor Cagon-t lefektetik az ágyba. De ez a megkönnyebbülés is csupán addig tart, amíg Danrim el nem kezdi felfedni a sebesüléseket, amiket Cagon szerzett. Érzi, hogy a feszültségtől görcsbe ugrik a gyomra, és hirtelen nagyon, nagyon dühös lesz magára. Annyira dühös, hogy nem is igen hallja vagy érti, amit Danrim mond. Csak az ork mellkasát látja, a sebeket, és arra gondol, hogy az orknak is jönnie kellett volna vele. Vagy neki kellett volna ott maradnia amazzal.
Arrébb áll, ahogy Nosziel tépést és vizet hoz. Bár az anyja amolyan füvesasszony volt Szántóvégen, ő maga nem sokat ért a gyógyításhoz. Nem az emberekéhez, és másfajúakéhoz. Ha Cagon egy ellő tehén lenne, akibe beleszorult a borjú, akkor persze azonnal tudná mit tegyen, hova és hogyan nyúljon; de hát ennek a tudásának az ork most nem igen venné hasznát. Sőt, valószínűleg ki is nevetné, ha ezt elmesélné neki. Azt kívánja, hogy bárcsak kinevetné.
Elcsípi Danrim pillantását, és megérti. Nem válaszol rá, talán nem is kell. Ő maga is érzi már, hogy ostobaság volt elindulniuk, és ennek az ostobaságnak most Cagon itta meg a levét. Hirtelen belé hasít a felismerés, hogy most akár ő is feküdhetne az ágyon. Bár valószínűleg nem kellettek volna hárman hozzá, hogy idehozzák. Talán csak a vasvilla, amit Faerum vitt magával; az elég lett volna ahhoz, hogy összeszedjék belőle azt, ami megmaradt volna, ha ezeket a csapásokat nem az ork, hanem ő kapja. A gondolattól még nyomorultabbnak érzi magát. Elkapja a felé lódított pokrócot, de a mozdulat inkább csak ösztönös, még mindig az orkot nézi lehajtott fejjel. Nem is foglalkozik a pokróccal, csupán gyűrögeti ott a kezében.
Talán csak akkor rezzen fel, amikor Cagon szemei kinyílnak. Még a pokrócot is kiejti a kezéből. Hallott már arról, hogy az orkokat igen kemény fából faragták, de nem gondolta volna, hogy ennyire. Elhűlve nézi, ahogy a fickó felül, mintha igazából semmi baja nem lenne, és végigméri magát. A mozdulattól a gondosan felhelyezett kötések némelyike elmozdul, és újra mintha vért látna szivárogni. Fogai között szívja be a levegőt, úgy érzi, mozdulni sem tud. Csak nézi, ahogy Cagon beletúr a tarsolyába, előhúz egy üveget, és ledönti a tartalmát. Hirtelen nagyon, nagyon, nagyon ostobának érzi magát. Hiszen LÁTTA, ahogy Cagon ezeket az üveget pakolássza! Hiszen a saját két szemével látta ezt!! Nem tudja hogy mi lehet az az ital konkrétan, ő maga sosem használt ilyet, de azt látja, hogy mit művel az ork sebeivel. Érdekes, csak most érzi úgy, hogy hányingere kezd lenni.*
- Cagon… *-nyögi a torkába szorult gombóc mögül, és végre megmozdul: az orkhoz lép, tenyerét annak vállára teszi, és megszorítja kissé, már amennyire képes átérni azokat a hatalmas izmokat.-* A ku..mrr…hmh..
*Megköszörüli a torkát, és ismét belefog.*
- Úgy aggódtam, hogy azt hittem, a guta megüt. *-mondja végül-* De látom, csak beléd tört a rém foga.
*Kissé elvigyorodik. Egyszerűen nem hiszi el, hogy az ork szemlátomást máris jobban van.*
- Hogy hogyan tovább? *-engedi el az ork vállát zavartan, és arrébb lép-* Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy egyáltalán elegek vagyunk-e mi ehhez a rémhez. Egyáltalán.. mi a fene volt az..? Ti láttatok már ilyet?
*Szavait egyszerre intézi mindenkihez. Összefonja maga előtt a karjait, megborzong. Csak most tudatosul benne, hogy egy száraz ruhadarab sincs rajta.*
4507. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-28 13:37:39
Üzenet elküldve: 2024-08-28 13:37:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* A három férfinak biztosan nehezére esik az ork hatalmas testét cipelnie. Négyen, a négy végtagjánál cipelve talán könnyebb lenne. Igazán látványosan vihetnék úgy. Főleg egy zsák krumplit utánozva. A megszokottnál kényelmesebb ágyon fekvés kicsit megkönnyíti az ork fájdalmait. Legalábbis itt jobban tetszik neki, mint a földön, bár ezt eszméletvesztett állapotában nehezen veszi észre. Végül az elkábult ork, csak kinyitja a szemét. Hirtelen mozdulatokra úgy érzi képtelen és nem próbálkozna velük. Először csak felül az ágyában és körbenéz a szobában, majd sebesüléseit méri fel. *
- Hogy a fene vinné el ezt a szörnyet!
* Morogja az orra alatt. Közben legyengülve ugyan, de az oldalán logó kis táskájába nyúl. Beletúr a bájitalok sűrűjébe. Néhány üvegcsörömpölést követve, elővesz egy olajzöld bájitalt. Milyen jó, hogy mesterségéből kiindulva mindig tart magánál ehhez hasonló italokat. Azonban nemsokára frissítenie kell a táskája tartalmát új és jobb főzetekkel. Talán mielőtt újra összeugranak a rémmel, még megütheti egyszer a piacteret. Ha szerencséje van, akkor még Orthus is ott lesz. Bár kevés az esélye, hogy félbe hagyja a vadászatát, már pusztán bosszúvágya végett. Végül megpróbálja kinyitni az italát. Kicsit nehezen megy neki, szóval, ha bármelyikük a segítségére siet, akkor nem maradnak köszönet nélkül, ha nem, akkor megoldja kis erőlködéssel. A kupakjától megszabadult üveg tartalmát hamar benyakalja. Még le sem ért, de már út közben érzi a hatását. Utána megkönnyebbülten sóhajt fel. Először még figyeli a többieket, és ha azok nem mondanak semmit, akkor ő tőri meg a csendet. *
- Szóval hogyan tovább?
Megivott egy varázsitalt, ami minden sebesülés súlyosságát egy kategóriával csökkenti.
* A három férfinak biztosan nehezére esik az ork hatalmas testét cipelnie. Négyen, a négy végtagjánál cipelve talán könnyebb lenne. Igazán látványosan vihetnék úgy. Főleg egy zsák krumplit utánozva. A megszokottnál kényelmesebb ágyon fekvés kicsit megkönnyíti az ork fájdalmait. Legalábbis itt jobban tetszik neki, mint a földön, bár ezt eszméletvesztett állapotában nehezen veszi észre. Végül az elkábult ork, csak kinyitja a szemét. Hirtelen mozdulatokra úgy érzi képtelen és nem próbálkozna velük. Először csak felül az ágyában és körbenéz a szobában, majd sebesüléseit méri fel. *
- Hogy a fene vinné el ezt a szörnyet!
* Morogja az orra alatt. Közben legyengülve ugyan, de az oldalán logó kis táskájába nyúl. Beletúr a bájitalok sűrűjébe. Néhány üvegcsörömpölést követve, elővesz egy olajzöld bájitalt. Milyen jó, hogy mesterségéből kiindulva mindig tart magánál ehhez hasonló italokat. Azonban nemsokára frissítenie kell a táskája tartalmát új és jobb főzetekkel. Talán mielőtt újra összeugranak a rémmel, még megütheti egyszer a piacteret. Ha szerencséje van, akkor még Orthus is ott lesz. Bár kevés az esélye, hogy félbe hagyja a vadászatát, már pusztán bosszúvágya végett. Végül megpróbálja kinyitni az italát. Kicsit nehezen megy neki, szóval, ha bármelyikük a segítségére siet, akkor nem maradnak köszönet nélkül, ha nem, akkor megoldja kis erőlködéssel. A kupakjától megszabadult üveg tartalmát hamar benyakalja. Még le sem ért, de már út közben érzi a hatását. Utána megkönnyebbülten sóhajt fel. Először még figyeli a többieket, és ha azok nem mondanak semmit, akkor ő tőri meg a csendet. *
- Szóval hogyan tovább?
Megivott egy varázsitalt, ami minden sebesülés súlyosságát egy kategóriával csökkenti.
4506. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-28 09:49:00
Üzenet elküldve: 2024-08-28 09:49:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szekéren//
*Elhagyva a másik szekeret már jobban látja a két alakot. Egy férfi és egy nő. A férfin egyszerű öltözködése a nőéhez képest inkább az elfre vonja tekintetét. Ahogy látja Alissäna leintését a pipacsokkal, lassabbra veszi a tempót és óvatosan megáll mellettük, hogy a szekér által felvert por lehetőleg ne kerüljön rájuk.*
-Hóóó.
*Állítja meg a szekeret. Közelebbről Alissäna még lenyűgözőbbnek tűnik, bár ez már ruházatából is kiderül. Kicsit felhúzza szemöldökét, ahogy végignéz a pároson. Egy egyszerű öltözetű férfi és egy annál csinosabb nő.*
-Igen, a Kikötőbe tartok.
*Válaszol a Haldriannak. Enyhe vigyor jelenik meg az arcán, ahogy a férfi nekitámaszkodik a szekérnek. Mintha az elfet szeretné lenyűgözni, amit még a nő felé ejtett mosolya is felerősít benne.*
-Nyugodtan felszállhattok hátra, ott több a hely, jobban elfértek.
*Amennyiben elfogadják a hátul utazást, átlépve a hátát támasztó falapon, rögtön hátul is terem, ahol kezet nyújthat az idegen párosnak, felsegítve őket a szekérre. Amennyiben kardoskodnak, hogy elöl utazzanak oda segíti fel őket. Ahogy sikerült elhelyezkedniük, kezébe fogja a gyeplőt és elindítja a lovat. Lassan, zötyögve indul a szekér.*
-A nevem Mherydyc. Mi járatban erre felé? Már azon kívül, hogy a Kikötőbe tartanak?
*Figyelmét nem kerülte el az elf nő ékszerei, amik bár nem nagyok biztos lehet valami értékük. A férfit nem tartotta érdekesnek, bár a balján lévő gyűrű felkeltette az érdeklődését. Fényes nappal biztos nem fog lopni pláne, hogy a segítségükre van az utazásban. Ennyire azért nem rossz ember.*
*Elhagyva a másik szekeret már jobban látja a két alakot. Egy férfi és egy nő. A férfin egyszerű öltözködése a nőéhez képest inkább az elfre vonja tekintetét. Ahogy látja Alissäna leintését a pipacsokkal, lassabbra veszi a tempót és óvatosan megáll mellettük, hogy a szekér által felvert por lehetőleg ne kerüljön rájuk.*
-Hóóó.
*Állítja meg a szekeret. Közelebbről Alissäna még lenyűgözőbbnek tűnik, bár ez már ruházatából is kiderül. Kicsit felhúzza szemöldökét, ahogy végignéz a pároson. Egy egyszerű öltözetű férfi és egy annál csinosabb nő.*
-Igen, a Kikötőbe tartok.
*Válaszol a Haldriannak. Enyhe vigyor jelenik meg az arcán, ahogy a férfi nekitámaszkodik a szekérnek. Mintha az elfet szeretné lenyűgözni, amit még a nő felé ejtett mosolya is felerősít benne.*
-Nyugodtan felszállhattok hátra, ott több a hely, jobban elfértek.
*Amennyiben elfogadják a hátul utazást, átlépve a hátát támasztó falapon, rögtön hátul is terem, ahol kezet nyújthat az idegen párosnak, felsegítve őket a szekérre. Amennyiben kardoskodnak, hogy elöl utazzanak oda segíti fel őket. Ahogy sikerült elhelyezkedniük, kezébe fogja a gyeplőt és elindítja a lovat. Lassan, zötyögve indul a szekér.*
-A nevem Mherydyc. Mi járatban erre felé? Már azon kívül, hogy a Kikötőbe tartanak?
*Figyelmét nem kerülte el az elf nő ékszerei, amik bár nem nagyok biztos lehet valami értékük. A férfit nem tartotta érdekesnek, bár a balján lévő gyűrű felkeltette az érdeklődését. Fényes nappal biztos nem fog lopni pláne, hogy a segítségükre van az utazásban. Ennyire azért nem rossz ember.*
4505. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:04:19
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:04:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Jó éjszakája van. Hogy ezt a fáradtságnak, a pálinkának, a kellemes környezetnek, vagy épp a friss tanyasi levegőnek köszönheti, nem tudni, de mély és pihentető az álma. Mikor pedig kora reggel fölpattannak szemhéjai, olyan üdének érzi magát, mint már nagyon régen.
Csönd van, leginkább csak madárcsicsergést hall, akár még lustálkodhatna is az ágyban, de a korai fekvéssel teljesen kipihentnek érzi magát, így nincs kedve tovább henteregni.
Halkan igyekszik elvégezni reggeli ügyes-bajos dolgait. A felszerelését most hagyja, csak nadrágját, ingét és mellényét veszi föl, minden mást hagy a szobában.
Vízzel bátorkodik kiszolgálni magát, miután tegnap látta, Bredoc honnan merte, de miután mindennel végzett, egyszerűen kisétál a házból. Nem megy messze, épp csak az udvarra, élvezni a kora reggeli természetet. Végül a tűz maradványai mellé telepedik le, ahol tegnap is ültek. Kicsit meditál is, a ma reggelt inkább az elméjének szánja, semmint a teste edzésének és a gyakorlásnak.
Ám mindössze talán néhány percet tölt kint, mikor sorra nyílnak az ablakok, a tudomására hozva, hogy Brox is fölébredt már.*
- Jó reggelt! - *Köszönti, mikor föltehetően a férfi is észreveszi őt, ahogy odakint ücsörög. Ha meg mégsem, akkor pont azért, hogy fölhívja magára a figyelmet...
A reggelire invitálást pedig örömmel fogadja, a friss levegő az étvágyát is igencsak meghozta.
El is indul vissza a ház bejárata felé, ám végül eszébe jut valami, s inkább pár lépéssel arrébb sétál, "neki a falnak". Vagy épp át azon, attól függően, elvéti-e az igét, amit szorgosan mormol. Amennyiben sikerrel jár, úgy teste fölfénylik, s úgy halad át a ház falán, mintha az csupán ködből állna.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
*Jó éjszakája van. Hogy ezt a fáradtságnak, a pálinkának, a kellemes környezetnek, vagy épp a friss tanyasi levegőnek köszönheti, nem tudni, de mély és pihentető az álma. Mikor pedig kora reggel fölpattannak szemhéjai, olyan üdének érzi magát, mint már nagyon régen.
Csönd van, leginkább csak madárcsicsergést hall, akár még lustálkodhatna is az ágyban, de a korai fekvéssel teljesen kipihentnek érzi magát, így nincs kedve tovább henteregni.
Halkan igyekszik elvégezni reggeli ügyes-bajos dolgait. A felszerelését most hagyja, csak nadrágját, ingét és mellényét veszi föl, minden mást hagy a szobában.
Vízzel bátorkodik kiszolgálni magát, miután tegnap látta, Bredoc honnan merte, de miután mindennel végzett, egyszerűen kisétál a házból. Nem megy messze, épp csak az udvarra, élvezni a kora reggeli természetet. Végül a tűz maradványai mellé telepedik le, ahol tegnap is ültek. Kicsit meditál is, a ma reggelt inkább az elméjének szánja, semmint a teste edzésének és a gyakorlásnak.
Ám mindössze talán néhány percet tölt kint, mikor sorra nyílnak az ablakok, a tudomására hozva, hogy Brox is fölébredt már.*
- Jó reggelt! - *Köszönti, mikor föltehetően a férfi is észreveszi őt, ahogy odakint ücsörög. Ha meg mégsem, akkor pont azért, hogy fölhívja magára a figyelmet...
A reggelire invitálást pedig örömmel fogadja, a friss levegő az étvágyát is igencsak meghozta.
El is indul vissza a ház bejárata felé, ám végül eszébe jut valami, s inkább pár lépéssel arrébb sétál, "neki a falnak". Vagy épp át azon, attól függően, elvéti-e az igét, amit szorgosan mormol. Amennyiben sikerrel jár, úgy teste fölfénylik, s úgy halad át a ház falán, mintha az csupán ködből állna.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
4504. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-27 20:17:32
Üzenet elküldve: 2024-08-27 20:17:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szekéren//
*Az aranygyűrűt vizsgálgatja. Tetszik neki az aranykoponya véset. Veszélyességet kölcsönöz. Mivel ebből neki nem sok jutott, ezért hamar fel is húzza baljának gyűrűsujjára, csak úgy a miheztartás végett. Már azon mereng, milyen történetet kerítsen köré, ha visszatér a fogadóba, mikor megérzi karján Alissäna érintését. Hagyja, hogy az elf keze az övébe kússzon. Jólesik lelkének ez a közelség, még akkor is, ha múló. Lopva méri végig az ébenhajú lányt. Első dolga lesz, hogy felajánl számára valamennyi pénzt, ha visszaértek. Tudja, hogy a csilingelő arany igen csak simogatja a kis kurtizánt.*
-Az? *Pillant futólag a pirosló virágokra.*
-A Kikötőben nem sok ilyen virág nő. De mutatósak. *Vállat von. Kellemes kontraszt a lány sötét hajába tűzött, pirosló kis virág. Valahogy magára vonzza a tekintetet.
Jobb híján elindulnak gyalog, pedig a legkevésbé sem fűlik a foga hozzá, hogy az egész Kikötői erdőségen keresztül kutyagolniuk kelljen. Azért nem egy röpke táv az. Még ha az ő lábában akad pár mérföld - hála a kikötői elillanásoknak - Alissäna aligha szokott az ilyesmihez.*
-Hümm? *A szekér irányába pillant. Valóban közelít egy kordé, méghozzá üres. Akár még fel is férhetnek rá így vagy úgy.*
-Hé! Jó úr! *Könnyűszerrel enged Alissäna unszolásának, elvégre ő is szívesen venné a fuvart.*
-A Kikötőbe tart? ~Hova máshová menne.~ *Ugyanakkor nem ismerős neki a szakállas férfi. Nem tűnik sokkal idősebbnek, habár a férfi arcán azért már akad szakáll. Nem riasztó küllemű, mi oly gyakori eleme a kikötői népeknek, s ráadásul egyedül utazik.*
-Biztos nem esne nehezére elvinni minket. Engem meg Alissänát. *Pillant az elfre. Egyáltalán nem zavarja, ha kérnie kell. Sőt! A Kikötő kimondottan pofátlanságra nevelte. Épp ezért nem is hozza szóba, hogy kíván-e a bakon ülő bármit cserébe.*
-Ha már egyfelé megyünk. *Amennyiben a fiatal férfi megáll mellettük, futólag neki is támasztja jobbját a szekérnek. Még egy vigyorban is részesíti Alissänát maga mellett. Lám, nagy szerencséje van őmellette.
Meri remélni, hogy az idegen is kötélnek áll. Hogy a bakra vagy hátra küldi, számára édes mindegy, míg nem kell lejárniuk a lábbelijük.*
*Az aranygyűrűt vizsgálgatja. Tetszik neki az aranykoponya véset. Veszélyességet kölcsönöz. Mivel ebből neki nem sok jutott, ezért hamar fel is húzza baljának gyűrűsujjára, csak úgy a miheztartás végett. Már azon mereng, milyen történetet kerítsen köré, ha visszatér a fogadóba, mikor megérzi karján Alissäna érintését. Hagyja, hogy az elf keze az övébe kússzon. Jólesik lelkének ez a közelség, még akkor is, ha múló. Lopva méri végig az ébenhajú lányt. Első dolga lesz, hogy felajánl számára valamennyi pénzt, ha visszaértek. Tudja, hogy a csilingelő arany igen csak simogatja a kis kurtizánt.*
-Az? *Pillant futólag a pirosló virágokra.*
-A Kikötőben nem sok ilyen virág nő. De mutatósak. *Vállat von. Kellemes kontraszt a lány sötét hajába tűzött, pirosló kis virág. Valahogy magára vonzza a tekintetet.
Jobb híján elindulnak gyalog, pedig a legkevésbé sem fűlik a foga hozzá, hogy az egész Kikötői erdőségen keresztül kutyagolniuk kelljen. Azért nem egy röpke táv az. Még ha az ő lábában akad pár mérföld - hála a kikötői elillanásoknak - Alissäna aligha szokott az ilyesmihez.*
-Hümm? *A szekér irányába pillant. Valóban közelít egy kordé, méghozzá üres. Akár még fel is férhetnek rá így vagy úgy.*
-Hé! Jó úr! *Könnyűszerrel enged Alissäna unszolásának, elvégre ő is szívesen venné a fuvart.*
-A Kikötőbe tart? ~Hova máshová menne.~ *Ugyanakkor nem ismerős neki a szakállas férfi. Nem tűnik sokkal idősebbnek, habár a férfi arcán azért már akad szakáll. Nem riasztó küllemű, mi oly gyakori eleme a kikötői népeknek, s ráadásul egyedül utazik.*
-Biztos nem esne nehezére elvinni minket. Engem meg Alissänát. *Pillant az elfre. Egyáltalán nem zavarja, ha kérnie kell. Sőt! A Kikötő kimondottan pofátlanságra nevelte. Épp ezért nem is hozza szóba, hogy kíván-e a bakon ülő bármit cserébe.*
-Ha már egyfelé megyünk. *Amennyiben a fiatal férfi megáll mellettük, futólag neki is támasztja jobbját a szekérnek. Még egy vigyorban is részesíti Alissänát maga mellett. Lám, nagy szerencséje van őmellette.
Meri remélni, hogy az idegen is kötélnek áll. Hogy a bakra vagy hátra küldi, számára édes mindegy, míg nem kell lejárniuk a lábbelijük.*
4503. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-27 19:50:37
Üzenet elküldve: 2024-08-27 19:50:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian, Merchen, Alissäna//
*Az üzletben csak akkor válik aktívabb résztvevővé, amikor a fizetésre kerül sor, ekkor a pipacsokról elszakítva tekintetét a csillogó érméket kezdi el csodálni. Nem tudná megmagyarázni mi vonzza őt annyira a vagyonhoz, de jól tudja mennyire gyengéje, bár a nemesfémek úgy általában.
Akár a segítségét is felajánlaná, de úgy látja, hogy a két férfi elboldogul, s Merchen is odafigyel arra, hogy Haldriannak legyen ideje biztonságosan eltennie szerzeményeit.*
- Szép napot és biztonságos utat kívánok!
*Búcsúzik a kurtizán tőle megszokott üde mosolyával és örömteliségével. Amint kettesben maradnak valamelyest feloldódik. Furcsán kellemes hangulata van, pedig semmi nem magyarázza ezt az érzést, melyből Haldrian annyit tapasztalhat, hogy Alissäna észrevétlenül közel került hozzá és karjuk összeér. Ha a fattyú engedi, akkor lehet kissé bátortalanul ujjaikat összefűzve meg is fogná a kezét a pillangó, csak azért, mert jól esik a számára.*
- Igen, az jó volna.
*Lelkessé válik a hajtűi megszerzésének gondolatára, s kényelmes természete ellenére az sem töri le, hogy esetleg sétálniuk kell a kikötőig.*
- Nekem nem baj, bár nem rajongok az ötletért, de ha nincs más megoldás.
*Megrántja vállait, majd azért még visszafordul, hogy néhány pipacsot letépjen magának, s szórakozottan elkezdje hajába fűzni őket.*
- Tudtad, hogy a pipacs friss hajtásai mérgezőek?
*Teszi fel váratlan kérdését, miközben jókedvűen dudorászik.*
- Inkább gyermekekre az.
*Nagy szerencséjükre, alig búcsúztak el a kedves tündér kereskedőtől, s máris felbukkan egy újabb szekér. Alissäna nem is rest néhány szálas pipacscsokrával hevesen integetni az ismeretlennek.*
- Talán ő elvisz minket, ha szépen megkérjük.
*Súgja még oda Haldriannak.*
*Az üzletben csak akkor válik aktívabb résztvevővé, amikor a fizetésre kerül sor, ekkor a pipacsokról elszakítva tekintetét a csillogó érméket kezdi el csodálni. Nem tudná megmagyarázni mi vonzza őt annyira a vagyonhoz, de jól tudja mennyire gyengéje, bár a nemesfémek úgy általában.
Akár a segítségét is felajánlaná, de úgy látja, hogy a két férfi elboldogul, s Merchen is odafigyel arra, hogy Haldriannak legyen ideje biztonságosan eltennie szerzeményeit.*
- Szép napot és biztonságos utat kívánok!
*Búcsúzik a kurtizán tőle megszokott üde mosolyával és örömteliségével. Amint kettesben maradnak valamelyest feloldódik. Furcsán kellemes hangulata van, pedig semmi nem magyarázza ezt az érzést, melyből Haldrian annyit tapasztalhat, hogy Alissäna észrevétlenül közel került hozzá és karjuk összeér. Ha a fattyú engedi, akkor lehet kissé bátortalanul ujjaikat összefűzve meg is fogná a kezét a pillangó, csak azért, mert jól esik a számára.*
- Igen, az jó volna.
*Lelkessé válik a hajtűi megszerzésének gondolatára, s kényelmes természete ellenére az sem töri le, hogy esetleg sétálniuk kell a kikötőig.*
- Nekem nem baj, bár nem rajongok az ötletért, de ha nincs más megoldás.
*Megrántja vállait, majd azért még visszafordul, hogy néhány pipacsot letépjen magának, s szórakozottan elkezdje hajába fűzni őket.*
- Tudtad, hogy a pipacs friss hajtásai mérgezőek?
*Teszi fel váratlan kérdését, miközben jókedvűen dudorászik.*
- Inkább gyermekekre az.
*Nagy szerencséjükre, alig búcsúztak el a kedves tündér kereskedőtől, s máris felbukkan egy újabb szekér. Alissäna nem is rest néhány szálas pipacscsokrával hevesen integetni az ismeretlennek.*
- Talán ő elvisz minket, ha szépen megkérjük.
*Súgja még oda Haldriannak.*
4502. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-27 19:40:07
Üzenet elküldve: 2024-08-27 19:40:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*A huzibálást már Cagon sem bírja erővel; végül csak elfeketedik körülötte a világ, az öntudatlanság jótékony, fekete leple legalább addig is kíméli a fájdalomtól. A három férfi minden erőfeszítése szükséges hozzá, hogy az ítéletidő közepette a kunyhóba vonszolja az orkot.
Alaver közben tesz róla, hogy társa kevésbé vérezzen. Hogy Cagon megmarad-e, azt egyelőre egyikük sem tudhatja.
Ahogy az ágyba tuszkolták az orkot, Danrim már reteszeli is be mögöttük az ajtót, kizárva a vihart és annak üvöltését. Végül nagyot sóhajtva fordul a zöldbőrű felé, ki eszméletlen fekszik. Ruhájától megszabadítva vendégét megvizsgálja annak sérüléseit, majd fejét csóválva fordul el tőle.*
-Ha lenne egy olyan zöld fityulánk, mit amit a messziről jött vándorok használnak... *Megcsóválja fejét.*
-De erre ilyesmit nem kapni. És gyógyítóért sem igen szaladhatunk most. *Közben Danrim leánya, Nosziel is ott tüsténkedik; igyekszik kötéseket helyezni az ork igen csak komoly sérüléseire. Jól láthatóan karján és oldalán is megsérült. Utóbbiból egy jó darab hibádzik bordái körül. A vadász egy szívdobbanásnyi ideig Alaverre pillant; végül úgy dönt, ez nem a legjobb momentum arra, hogy Faerum korábbi tanácsát megerősítvén bárkit is számon kérjen.*
-Van még némi gombapaprikás a kandalló felett, ha éhesek lennétek. És itt van pokróc. *Dob Faerum és Alaver felé is egyet-egyet, majd igyekszik ő maga is megszárítkozni egyben.
Az ork állapota, na meg a kint történtek mindenkire kellően bénító hatással vannak. Danrim szemmel láthatóan kivár, mielőtt elkezdené kikérdezni a férfiakat a történtekről.
Ahogy múlik az idő, Cagon is magához tér. Noha az állapota súlyos, képes beszélni, még ha gyengén is. Számot vethetnek a történtekről és a hogyan továbbról is, ha úgy kívánják.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.27 19:42:18
*A huzibálást már Cagon sem bírja erővel; végül csak elfeketedik körülötte a világ, az öntudatlanság jótékony, fekete leple legalább addig is kíméli a fájdalomtól. A három férfi minden erőfeszítése szükséges hozzá, hogy az ítéletidő közepette a kunyhóba vonszolja az orkot.
Alaver közben tesz róla, hogy társa kevésbé vérezzen. Hogy Cagon megmarad-e, azt egyelőre egyikük sem tudhatja.
Ahogy az ágyba tuszkolták az orkot, Danrim már reteszeli is be mögöttük az ajtót, kizárva a vihart és annak üvöltését. Végül nagyot sóhajtva fordul a zöldbőrű felé, ki eszméletlen fekszik. Ruhájától megszabadítva vendégét megvizsgálja annak sérüléseit, majd fejét csóválva fordul el tőle.*
-Ha lenne egy olyan zöld fityulánk, mit amit a messziről jött vándorok használnak... *Megcsóválja fejét.*
-De erre ilyesmit nem kapni. És gyógyítóért sem igen szaladhatunk most. *Közben Danrim leánya, Nosziel is ott tüsténkedik; igyekszik kötéseket helyezni az ork igen csak komoly sérüléseire. Jól láthatóan karján és oldalán is megsérült. Utóbbiból egy jó darab hibádzik bordái körül. A vadász egy szívdobbanásnyi ideig Alaverre pillant; végül úgy dönt, ez nem a legjobb momentum arra, hogy Faerum korábbi tanácsát megerősítvén bárkit is számon kérjen.*
-Van még némi gombapaprikás a kandalló felett, ha éhesek lennétek. És itt van pokróc. *Dob Faerum és Alaver felé is egyet-egyet, majd igyekszik ő maga is megszárítkozni egyben.
Az ork állapota, na meg a kint történtek mindenkire kellően bénító hatással vannak. Danrim szemmel láthatóan kivár, mielőtt elkezdené kikérdezni a férfiakat a történtekről.
Ahogy múlik az idő, Cagon is magához tér. Noha az állapota súlyos, képes beszélni, még ha gyengén is. Számot vethetnek a történtekről és a hogyan továbbról is, ha úgy kívánják.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.27 19:42:18
4501. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-27 08:23:07
Üzenet elküldve: 2024-08-27 08:23:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian, Alissäna, érintőlegesen Merchen//
//Szekéren//
*Mostanában gyakran kell megtennie ezt az utat. A Kikötő és Arthenior közti út aránylag biztonságosnak mondható, még csak vadakkal találkozott és azok sem feltétlenül okoztak komolyabb problémát számára. Persze éjszaka már más lehet a helyzet, de azt az utat már nem vállalná be egyedül. Meg éjszakára még egy társaság is jól jöhet az útra, még ha csak beszélgetésről is lenne szó. Reggel indult a Kikötőből egy kereskedő megbízásából, hogy néhány portékáját, személyes holmijait Artheniorba vigye. A szekér amin ül az is a kereskedőé, a lóval együtt. Arthenior felé még egy két nem túl beszédes testőr is vele tartott. A szekér nem mondható nagynak. Talán olyan 3 méter hosszú lehet és másfél, talán két méter és egy barna kanca húzza. Az út közben elhalad mellette egy másik szekér is, amin ha jól látta, egy tündér ült. Nem messze tőle, az út szélén két másik alakot pillant meg. Lassan közeledik hozzájuk Arthenior felől.
~Talán a Kikötő felé tarthatnak.~ Gondolja magában. Kicsit lassabbra fogja a tempót, közben amint elhalad mellette, a tündér felé bólint egyfajta köszönésként.*
//Szekéren//
*Mostanában gyakran kell megtennie ezt az utat. A Kikötő és Arthenior közti út aránylag biztonságosnak mondható, még csak vadakkal találkozott és azok sem feltétlenül okoztak komolyabb problémát számára. Persze éjszaka már más lehet a helyzet, de azt az utat már nem vállalná be egyedül. Meg éjszakára még egy társaság is jól jöhet az útra, még ha csak beszélgetésről is lenne szó. Reggel indult a Kikötőből egy kereskedő megbízásából, hogy néhány portékáját, személyes holmijait Artheniorba vigye. A szekér amin ül az is a kereskedőé, a lóval együtt. Arthenior felé még egy két nem túl beszédes testőr is vele tartott. A szekér nem mondható nagynak. Talán olyan 3 méter hosszú lehet és másfél, talán két méter és egy barna kanca húzza. Az út közben elhalad mellette egy másik szekér is, amin ha jól látta, egy tündér ült. Nem messze tőle, az út szélén két másik alakot pillant meg. Lassan közeledik hozzájuk Arthenior felől.
~Talán a Kikötő felé tarthatnak.~ Gondolja magában. Kicsit lassabbra fogja a tempót, közben amint elhalad mellette, a tündér felé bólint egyfajta köszönésként.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710