//A vadászlaki rém//
*Már a falu közeli tarlóknál járnak. Kissé komoran bólint Faerum szavaira.*
- Az vó'na szép. *-dörmögi-* Fe'szukásítottuk vó'na az orkkal, oszt ide jött vó'na leverni valakin. Brr..!
*Megrázza a fejét. Ennek nem örülne, felelősnek érezné magát. Tekintetét újra a földre veti, a tarlót nézi, látja az őzek csapását benne, amik valószínűleg a kipergett szemeket jöttek felszedegetni. Szeme végigsiklik a giz-gazokon, magában megnevezve azokat, de semmit se lát. Csak csalánt, de azt rengeteget. Mondjuk a csalán sok mindenre jó. Ha a hólyagjával vagy az egészségével van baj valakinek, ott a teája, a frissen letépett növénnyel fájós térdet megcsapkodva meg enyhíteni lehet a kínt. Jó is az. Csak az nem jó, ha váratlanul nyúl bele az ember.
Szeme átsikik a következő gyomra, szét van az futva, kis sárga virágja még a későnyár büszke sárgájában. Mellette megint csalán, parlag..*
- Hó! *-szólal meg halkan, csak úgy, magának, és elvigyorodik. Letér az útról, fél térdre ereszkedik a dzsindzsásban. Lekanyarítja válláról a hátizsákját, majd ujjaival szaporán, de óvatosan csipegetni kezdi azokat a pici, sárga virágokat, amiket bal tenyerébe gyűjt. Közben a válla felett szól oda az öreg vadásznak.*
- Ezt ismered-e? *-kérdezi-* Anyám annak idejin akkó' adta teának, mikó' valakinek e' vó't csapva a hasa. Csak éssze' köll inni. Éccaka meg tuggya bolondít'ni az embert.
*Mire bal tenyere megtelik, le is csipeget mindent. Akkor felnyitja a táskáját, előkotor belőle egy tiszta kendőt, és pár ügyes mozdulattal később a jó adag Sárga Lyrdec már kis batyuként a kendőbe behajtva van a kezében. Ezt berakja a táskájába, azt visszaveszi a hátára. Odabiccent az öregnek, hogy indulhatnak.*
- Ha az orknak nem köll, megtartom magamnak. *-vigyorog-* Sose lehet tudni.
*Útjuk visszafelé már talán eseménytelen lesz. A faluba érve rendes falusi nyüzsgést lát, nincs nyoma bajnak. Kancsal-fél tekintete megakad a kuncogó lányokon, halkan hümmög magában kicsit. ~Kuncogjatok csak~, gondolja, ~meg tudnálak kuncogtatni titeket máshogy is!~
A vadászházhoz érve meglátja Cagon-t, aki szemlátomást már jól érzi magát. Egynél több szempontból is.*
- Adj'stenek! *-köszön oda a megtermett fickónak.-* Há' hogy vagyunk, hogy vagyunk?