Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-09 12:05:37
Üzenet elküldve: 2019-12-09 12:05:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*Az asszonyság olyan arccal nézi Arját, hogy a másiknak egyértelmű lehet, hogy cseppet sem érdekli, hogy kell-e nekik a kard, vagy sem.*
- Hát jó. Vissza fogtok jönni a karddal, bizony vissza.
*Biccent a kislánynak, mire az a férfihoz lép és megszabadítja a fegyverétől, hacsak Arja közbe nem lép. Ha nem teszi, akkor a kislány kihúzza a kardot a hüvelyből, aztán próbálgatja. Egyértelmű, hogy nem most van először kard a kezében, mozgása könnyed, bár a férfi fegyvere kicsit talán nagy neki, valószínűleg nehéz is, de ezt nem venni észre. Mintha csak táncolna, halálos táncot, melyben megvan a szépség. Vívás- és táncoktatók sem találnának kivetnivalót a mozgásában.
Az asszony csak a szeme sarkából figyeli a gyereket.*
- Elég lesz, leány.
*Szólal meg halkan, egészen szelíden. A lány bólint, a kardot könnyed mozdulattal, lapjával csapja a saját vállára. Az asszony csettint egyet, mire Graril ismét tud mozogni.*
- Vissza fogjátok hozni.
*Vészjóslóan cseng az asszony hangja, újra csettint, ekkor a férfi érezheti, hogy valami égeti az arcát, érezheti az égő hús szagát is.*
- Ha nem teszitek meg, akkor a jel halála napjáig rajta marad.
*Fordul előbb a férfi, majd a nő felé.*
- Máskor bölcsebben válassz testőrt, bölcsebbet. Olyat, aki nem jártatja feleslegesen a csuszalesőjét, vagy ha mégis, hát okosabban válogatja meg a szavait.
*Tehát nem úgy viselkedik, mint Graril, aki a saját földjükön fenyegette a helyieket.*
- Megértetted a leckét?
*Az asszonyság olyan arccal nézi Arját, hogy a másiknak egyértelmű lehet, hogy cseppet sem érdekli, hogy kell-e nekik a kard, vagy sem.*
- Hát jó. Vissza fogtok jönni a karddal, bizony vissza.
*Biccent a kislánynak, mire az a férfihoz lép és megszabadítja a fegyverétől, hacsak Arja közbe nem lép. Ha nem teszi, akkor a kislány kihúzza a kardot a hüvelyből, aztán próbálgatja. Egyértelmű, hogy nem most van először kard a kezében, mozgása könnyed, bár a férfi fegyvere kicsit talán nagy neki, valószínűleg nehéz is, de ezt nem venni észre. Mintha csak táncolna, halálos táncot, melyben megvan a szépség. Vívás- és táncoktatók sem találnának kivetnivalót a mozgásában.
Az asszony csak a szeme sarkából figyeli a gyereket.*
- Elég lesz, leány.
*Szólal meg halkan, egészen szelíden. A lány bólint, a kardot könnyed mozdulattal, lapjával csapja a saját vállára. Az asszony csettint egyet, mire Graril ismét tud mozogni.*
- Vissza fogjátok hozni.
*Vészjóslóan cseng az asszony hangja, újra csettint, ekkor a férfi érezheti, hogy valami égeti az arcát, érezheti az égő hús szagát is.*
- Ha nem teszitek meg, akkor a jel halála napjáig rajta marad.
*Fordul előbb a férfi, majd a nő felé.*
- Máskor bölcsebben válassz testőrt, bölcsebbet. Olyat, aki nem jártatja feleslegesen a csuszalesőjét, vagy ha mégis, hát okosabban válogatja meg a szavait.
*Tehát nem úgy viselkedik, mint Graril, aki a saját földjükön fenyegette a helyieket.*
- Megértetted a leckét?
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-08 23:09:28
Üzenet elküldve: 2019-12-08 23:09:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A fák azonban nem sűrűsödnek ahogy emlékei szerint történnie kellene, hanem ritkulnak. Cserébe a szántók váltják fel a tájat.*
~Persze. Hogy én mekkora barom vagyok.~
*Gondolja magában. Első gondolataiban, mintha erdőméllyére gondolt volna, mikor az úti célja jutott eszébe. Ez pusztán azért lehet, mert legutoljára Rath után odáig kellett mennie, hogy megadja a pénzét.*
~De ez nem így van, te mocskos disznó. Aki egy teljes csempészáru árával tartozik az nem szívódhat föl előlem sehová.~
*Gondolja magában. Mivel az erdei kis rejtekhelyét már felszámolta, nincs lehetősége oda menni az adósnak, így mint a hitelezője, tudja, hogy csak a szegénynegyedben bujkálhat a nyomorult. Egyre elszántabban lépked az Erdőszéli tisztás felé.*
~Persze. Hogy én mekkora barom vagyok.~
*Gondolja magában. Első gondolataiban, mintha erdőméllyére gondolt volna, mikor az úti célja jutott eszébe. Ez pusztán azért lehet, mert legutoljára Rath után odáig kellett mennie, hogy megadja a pénzét.*
~De ez nem így van, te mocskos disznó. Aki egy teljes csempészáru árával tartozik az nem szívódhat föl előlem sehová.~
*Gondolja magában. Mivel az erdei kis rejtekhelyét már felszámolta, nincs lehetősége oda menni az adósnak, így mint a hitelezője, tudja, hogy csak a szegénynegyedben bujkálhat a nyomorult. Egyre elszántabban lépked az Erdőszéli tisztás felé.*
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-07 20:38:07
Üzenet elküldve: 2019-12-07 20:38:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A+E//
- Rendben.
*Alina meleg mosollyal ajándékozza meg párját, amikor felajánlja, hogy megpróbálja előkeríteni régi lovukat. Sosem volt titok, hogy Envyrt nem különösebben érdekelte Árva, ezért most annál kedvesebb tőle az ötlet.*
- Jó lesz végre nyugodtan körbenézni - *vagyis se rémes emlékeket ébresztő hajófedélben nem kell hánykolódni, se régi otthonuk árnyait fürkészni a sötét sikátorokban.* - Hogy is van? Milyen városok vannak a környéken?
*Habár itt is kezdtek már közös életet, Rev hibájából Alina jóval kevesebb időt töltött el ezen a világon, mint párja.*
- Új elfoglaltság? -*Alina kíváncsian kiegyenesedik a nyeregben. Ha ő irányítaná a lovat, most bizonyára megtorpannának.* - Mire gondolsz?
*Kissé félve kérdezi ezt, bár legalább ugyanennyire reménykedve is. Hiszen Envyrrel éppen egy főzet miatt találkoztak először, már megszokta a félelf szállásán megnyugtatóan terjengő növény illatot. A méregkeveréstől viszont mindig féltette; persze nem a mérgektől, hanem az esetleges következményektől. Csak remélhet, hogy nem abba az irányba akar visszatérni. Harcosként vagy kézművesként nehezen tudná elképzelni a hegyesfülűt, bár nem sérti meg azzal, hogy ezt ki is mondja.*
- Ami azt illeti… Nekem sem ártana kitalálni, hogy mihez kezdjek…
*Ujjai önkéntelenül megtalálják megmaradt két tőre egyikének markolatát. Hát igen, leginkább emlékből tartotta meg őket. De lehet hogy nem ártana komolyabban elővenni őket…
A felkelés rövid összefoglalóját hallva némán bólint. Ő is emlékszik még a kurta-furcsa véget ért felkelésre, amelynek nyomát még mindig magán hordozza a férfi. Neki nem esett bántódása, mert klánvezére visszavonulót fújt, bár Alina azóta százszor is megbánta, hogy engedelmeskedett, hiszen így pont Envyréket hagyták cserben, mint utólag megtudta.*
- Akkor nem árt kideríteni, hogy melyik oldalon kik állnak. Nem akarunk a vesztesekhez csatlakozni, vagy magunkra vonni a győztesek haragját.
*Persze Alinánál leginkább csak addig működnek ezek a bölcs elhatározások, míg nem találkozik személyesen is a résztvevőkkel. És ha beszédbe is elegyedik valamelyikkel… A legtöbbször már el is felejti, hogy hideg fejjel akarta megválogatni a jó ismerősöket.
Envyr tréfás fenyegetését már nem először hallja, mióta újból egymásra találtak, de minden egyes alkalommal erősebben moccan meg benne egy kellemetlen érzés. Észre sem veszi, hogy keményebben szorítja combjaival a lovat, amivel nagyobb irányítást szerez felette. Fürkészve figyeli a jól ismert szürke tekintetet.*
- Ez nem vicces. -*Jelenti ki komolyan halk hangján.* - Igazságtalan vagy, amiért összemosod a régi dolgokkal Revet vagy a hajótörést. És még mindig nem olyan könnyű megkötözni, mint hinnéd.
*Teszi hozzá hűvös csendességgel, és már csak azért sem válaszol a következő megjegyzésre.*
- Rendben.
*Alina meleg mosollyal ajándékozza meg párját, amikor felajánlja, hogy megpróbálja előkeríteni régi lovukat. Sosem volt titok, hogy Envyrt nem különösebben érdekelte Árva, ezért most annál kedvesebb tőle az ötlet.*
- Jó lesz végre nyugodtan körbenézni - *vagyis se rémes emlékeket ébresztő hajófedélben nem kell hánykolódni, se régi otthonuk árnyait fürkészni a sötét sikátorokban.* - Hogy is van? Milyen városok vannak a környéken?
*Habár itt is kezdtek már közös életet, Rev hibájából Alina jóval kevesebb időt töltött el ezen a világon, mint párja.*
- Új elfoglaltság? -*Alina kíváncsian kiegyenesedik a nyeregben. Ha ő irányítaná a lovat, most bizonyára megtorpannának.* - Mire gondolsz?
*Kissé félve kérdezi ezt, bár legalább ugyanennyire reménykedve is. Hiszen Envyrrel éppen egy főzet miatt találkoztak először, már megszokta a félelf szállásán megnyugtatóan terjengő növény illatot. A méregkeveréstől viszont mindig féltette; persze nem a mérgektől, hanem az esetleges következményektől. Csak remélhet, hogy nem abba az irányba akar visszatérni. Harcosként vagy kézművesként nehezen tudná elképzelni a hegyesfülűt, bár nem sérti meg azzal, hogy ezt ki is mondja.*
- Ami azt illeti… Nekem sem ártana kitalálni, hogy mihez kezdjek…
*Ujjai önkéntelenül megtalálják megmaradt két tőre egyikének markolatát. Hát igen, leginkább emlékből tartotta meg őket. De lehet hogy nem ártana komolyabban elővenni őket…
A felkelés rövid összefoglalóját hallva némán bólint. Ő is emlékszik még a kurta-furcsa véget ért felkelésre, amelynek nyomát még mindig magán hordozza a férfi. Neki nem esett bántódása, mert klánvezére visszavonulót fújt, bár Alina azóta százszor is megbánta, hogy engedelmeskedett, hiszen így pont Envyréket hagyták cserben, mint utólag megtudta.*
- Akkor nem árt kideríteni, hogy melyik oldalon kik állnak. Nem akarunk a vesztesekhez csatlakozni, vagy magunkra vonni a győztesek haragját.
*Persze Alinánál leginkább csak addig működnek ezek a bölcs elhatározások, míg nem találkozik személyesen is a résztvevőkkel. És ha beszédbe is elegyedik valamelyikkel… A legtöbbször már el is felejti, hogy hideg fejjel akarta megválogatni a jó ismerősöket.
Envyr tréfás fenyegetését már nem először hallja, mióta újból egymásra találtak, de minden egyes alkalommal erősebben moccan meg benne egy kellemetlen érzés. Észre sem veszi, hogy keményebben szorítja combjaival a lovat, amivel nagyobb irányítást szerez felette. Fürkészve figyeli a jól ismert szürke tekintetet.*
- Ez nem vicces. -*Jelenti ki komolyan halk hangján.* - Igazságtalan vagy, amiért összemosod a régi dolgokkal Revet vagy a hajótörést. És még mindig nem olyan könnyű megkötözni, mint hinnéd.
*Teszi hozzá hűvös csendességgel, és már csak azért sem válaszol a következő megjegyzésre.*
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-05 20:40:58
Üzenet elküldve: 2019-12-05 20:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
//A hozzászólás 16+ részleteket tartalmaz//
*A férfinek nem tetszik az asszonyság hangneme, és talán móresre is tanítaná, de egyszeribe nem tud mozogni. Se a keze, se a lába, se a szája se semmije.*
~A mocskos kúrva boszorkánya...~*-fut át a fején a káromkodás, de akármit is próbálna tenni, hasztalan lenne. A bűbáj fogva tartja. Arja kell a védelmére, aki egyezkedik a nővel.*
~Mi a francnak kell neki a kardom?~*-fut át újra a fején a gondolat. Csak abban reménykedhet, hogy a társa szavai megenyhítik a boszorkány szívét és távozhatnak ide. Kovács ide, kovács oda Graril nem akar ezen a tanyán maradni tovább.*
//A hozzászólás 16+ részleteket tartalmaz//
*A férfinek nem tetszik az asszonyság hangneme, és talán móresre is tanítaná, de egyszeribe nem tud mozogni. Se a keze, se a lába, se a szája se semmije.*
~A mocskos kúrva boszorkánya...~*-fut át a fején a káromkodás, de akármit is próbálna tenni, hasztalan lenne. A bűbáj fogva tartja. Arja kell a védelmére, aki egyezkedik a nővel.*
~Mi a francnak kell neki a kardom?~*-fut át újra a fején a gondolat. Csak abban reménykedhet, hogy a társa szavai megenyhítik a boszorkány szívét és távozhatnak ide. Kovács ide, kovács oda Graril nem akar ezen a tanyán maradni tovább.*
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:55:20
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:55:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
* Haladnak szép csendesen hazafelé. Cassy pedig egyszer csak gondol egyet és kutakodni kezd a cuccai között. Enyhe gyógyfű illat csapja meg Wrexan orrát, mikor a füvek között nyúlkál a lány. Aztán ajándékok kerülnek elő. Egy Reynek és egy neki. Wrexan igencsak meglepődik ezen, ugyanis kap egy csinos kis flaskát.*
- Köszönöm!* Eléggé zavaros neki a dolog és ahogy kiderül a mélységinek is. Nem mintha ő maga nem örülne az ajándéknak, de nem tudja hova tenni a dolgot. A benne megfogalmazódó kérdést Rey teszi fel. Wrexannak inkább a miért a lényeg. Hiszen még alig ismeri a másikat és máris kap tőle egy ajándékot. Persze az is a fejében van, hogy ő nem vett semmit neki. Most igen csak örül, hogy velük van a mélységi nő, mert sokszor olyan kérdéseket is feltesz, amit ő maga nem tenne, de mégis kíváncsi lenne rájuk. Most legalább megtudja majd amit akar, anélkül, hogy neki kéne megkérdeznie.*
* Haladnak szép csendesen hazafelé. Cassy pedig egyszer csak gondol egyet és kutakodni kezd a cuccai között. Enyhe gyógyfű illat csapja meg Wrexan orrát, mikor a füvek között nyúlkál a lány. Aztán ajándékok kerülnek elő. Egy Reynek és egy neki. Wrexan igencsak meglepődik ezen, ugyanis kap egy csinos kis flaskát.*
- Köszönöm!* Eléggé zavaros neki a dolog és ahogy kiderül a mélységinek is. Nem mintha ő maga nem örülne az ajándéknak, de nem tudja hova tenni a dolgot. A benne megfogalmazódó kérdést Rey teszi fel. Wrexannak inkább a miért a lényeg. Hiszen még alig ismeri a másikat és máris kap tőle egy ajándékot. Persze az is a fejében van, hogy ő nem vett semmit neki. Most igen csak örül, hogy velük van a mélységi nő, mert sokszor olyan kérdéseket is feltesz, amit ő maga nem tenne, de mégis kíváncsi lenne rájuk. Most legalább megtudja majd amit akar, anélkül, hogy neki kéne megkérdeznie.*
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-05 14:57:46
Üzenet elküldve: 2019-12-05 14:57:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Soha nem kapott ajándékot. Senkitől. De ő se adott soha senkinek. Így nem igazán érti a szituációt. Mióta emberek között dolgozik, egyre többször veszi észre, hogy nem ért valamit. Mintha az általa felépített, logikus világ tele lenne sötét foltokkal. Az ilyen dolgokat mindig emberi gyengeségnek és érzelgősségnek tudta be, így nem szánt arra soha időt, hogy jobban belefolyhasson az ilyen kedves, hétköznapi helyzetekbe. Mindig kívülről figyelt, elemezgetett, de most, hogy a részese, valahogy nem tudja, mit kéne reagálni. Örüljön? Az nem lenne őszinte, Cassy biztosan észrevenné a kelletlen álmosolyt. Lehet az a legjobb, ha továbbra is önmaga. Már csak megszokták a többiek a mélységi tartózkodó hidegségét, talán nem sértődik meg senki.*
-Köszönöm, igazán nem kellett volna.
*Tényleg nem. Mi visz rá valakit, hogy pénzt költsön egy másik személyre? Ha ez a barátság, és puszta kedvesség eredménye, akkor Rey még értelmetlenebbnek tartja ezeket a dolgokat.
Belecsúsztatja az ajakbalzsamot kis táskájába, és úgy dönt, megkérdezi az elfet, mert nem hagyja békén a dolog. Szeretné az ő véleményét is megtudni, így komplexebb, pontosabb képet kap a témáról.*
-Miért vettél ajándékot? Miért költesz másokra pénzt, ha kevés az esélye, hogy visszakapod?
*Itt elsősorban magára gondol, ő nem mostanában fog efféle kedvességekkel dobálózni.*
*Soha nem kapott ajándékot. Senkitől. De ő se adott soha senkinek. Így nem igazán érti a szituációt. Mióta emberek között dolgozik, egyre többször veszi észre, hogy nem ért valamit. Mintha az általa felépített, logikus világ tele lenne sötét foltokkal. Az ilyen dolgokat mindig emberi gyengeségnek és érzelgősségnek tudta be, így nem szánt arra soha időt, hogy jobban belefolyhasson az ilyen kedves, hétköznapi helyzetekbe. Mindig kívülről figyelt, elemezgetett, de most, hogy a részese, valahogy nem tudja, mit kéne reagálni. Örüljön? Az nem lenne őszinte, Cassy biztosan észrevenné a kelletlen álmosolyt. Lehet az a legjobb, ha továbbra is önmaga. Már csak megszokták a többiek a mélységi tartózkodó hidegségét, talán nem sértődik meg senki.*
-Köszönöm, igazán nem kellett volna.
*Tényleg nem. Mi visz rá valakit, hogy pénzt költsön egy másik személyre? Ha ez a barátság, és puszta kedvesség eredménye, akkor Rey még értelmetlenebbnek tartja ezeket a dolgokat.
Belecsúsztatja az ajakbalzsamot kis táskájába, és úgy dönt, megkérdezi az elfet, mert nem hagyja békén a dolog. Szeretné az ő véleményét is megtudni, így komplexebb, pontosabb képet kap a témáról.*
-Miért vettél ajándékot? Miért költesz másokra pénzt, ha kevés az esélye, hogy visszakapod?
*Itt elsősorban magára gondol, ő nem mostanában fog efféle kedvességekkel dobálózni.*
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-05 10:24:29
Üzenet elküldve: 2019-12-05 10:24:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Neki aztán mondhatja bárki ezentúl, hogy a mélységiek mind ridegek és lenézők, csak csendesen mosolyogni fog rajta, de nem fogja elhinni. Nem, mintha eddig elhitte volna, de már biztosan tudja, hogy nem igaz. Még szép, hogy szorít helyet Reynek és Norunak maga mellett! Jól összehúzza magát, és igazán biztonságos kényelemben van része két (sőt, három) ilyen védnökkel a bakon. Arthenior jó benyomást tett rá, a rég feledett szabadság érzésének viszont, melyet utoljára a nyárünnepen élt át, kissé fájó nosztalgiával int lassacskán búcsút. Hálás a megértésért, ő igenis nagy szívességnek érzi társai kitartását.*
- Nagyon kedvesek vagytok. Eredetileg úgy terveztem, hogy otthon becsomagolom, de úgy érzem, ennek most van itt az ideje. Legyetek ti az elsők, akiknek egy kis apróságot adok!
*Hátranyúl a holmijáért titokzatos mosollyal, és turkálásba kezd. Gyógynövények nyugtató illata csapja meg az orrát, ezek a legkényesebb portékái, ezért felülre kerültek. Némi csörgés is támad az üvegcsék miatt, de végül mégiscsak sikerül megtalálnia, amit keres. Elsőként testőrükhöz fordul.*
- Rey, te egy nagyon erős nő vagy, de emellett igényesen nőies, ezért remélem, elfogadod tőlem ezt a kis semmiséget, amit a lányoknak szántam ajándékba. Úgy gondoltam, ennek haszna elsősorban az, hogy kellemesen ápol, így téve szelíden szebbé a megjelenést. Különösen a csípős kikötői télben jöhet jól.
*Átnyújt egyet a méhviasz ajakbalzsamból, ha elfogadja. Utána a hajtójukhoz fordul.*
- Wrexan, neked szintén egy kis praktikus holmit szántam, remélem, hasznodra válik.
*Odaad egyet a flaskák közül.*
- Ha nem akarod, nem muszáj pont alkohollal megtölteni, bármilyen folyadékot tarthatsz benne. Nagyjából egy deciliter fér bele.
*Neki aztán mondhatja bárki ezentúl, hogy a mélységiek mind ridegek és lenézők, csak csendesen mosolyogni fog rajta, de nem fogja elhinni. Nem, mintha eddig elhitte volna, de már biztosan tudja, hogy nem igaz. Még szép, hogy szorít helyet Reynek és Norunak maga mellett! Jól összehúzza magát, és igazán biztonságos kényelemben van része két (sőt, három) ilyen védnökkel a bakon. Arthenior jó benyomást tett rá, a rég feledett szabadság érzésének viszont, melyet utoljára a nyárünnepen élt át, kissé fájó nosztalgiával int lassacskán búcsút. Hálás a megértésért, ő igenis nagy szívességnek érzi társai kitartását.*
- Nagyon kedvesek vagytok. Eredetileg úgy terveztem, hogy otthon becsomagolom, de úgy érzem, ennek most van itt az ideje. Legyetek ti az elsők, akiknek egy kis apróságot adok!
*Hátranyúl a holmijáért titokzatos mosollyal, és turkálásba kezd. Gyógynövények nyugtató illata csapja meg az orrát, ezek a legkényesebb portékái, ezért felülre kerültek. Némi csörgés is támad az üvegcsék miatt, de végül mégiscsak sikerül megtalálnia, amit keres. Elsőként testőrükhöz fordul.*
- Rey, te egy nagyon erős nő vagy, de emellett igényesen nőies, ezért remélem, elfogadod tőlem ezt a kis semmiséget, amit a lányoknak szántam ajándékba. Úgy gondoltam, ennek haszna elsősorban az, hogy kellemesen ápol, így téve szelíden szebbé a megjelenést. Különösen a csípős kikötői télben jöhet jól.
*Átnyújt egyet a méhviasz ajakbalzsamból, ha elfogadja. Utána a hajtójukhoz fordul.*
- Wrexan, neked szintén egy kis praktikus holmit szántam, remélem, hasznodra válik.
*Odaad egyet a flaskák közül.*
- Ha nem akarod, nem muszáj pont alkohollal megtölteni, bármilyen folyadékot tarthatsz benne. Nagyjából egy deciliter fér bele.
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-04 11:50:07
Üzenet elküldve: 2019-12-04 11:50:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Visszakapja-e később? *kérdezi Arja csendesen, de valahogy nem meglepődve az események ilyeténvaló fordulásán. ~Lám több mint egy mosónő. És fél. Nagyon fél. Még így is fél, hogy lám ért a mágiához. Vagy talán pont emiatt?~ gondolkodik. ~Vajon mitől vagy kitől fél ennyire??~*
- Fegyver nélkül nem mehetünk el. *Nem, Arja úgy gondolja, ez a részükről is ostobaság volna.*
- A kardra nekünk is szükségünk van. *néz a nő szemébe.*
- Ha meg akarod tartani, akkor, ha megtaláltuk azt a kovácsot, vagy a dolgunk végeztével: visszatérünk. És itt hagyjuk neked a kardot. *jelenti ki, aztán rögtön megnyugtatóan Grarilra pillant. ~Nem lehet neki egyszerű azt hallgatnia, hogy a kardjáról alkudoznak. Legfeljebb veszünk egy másikat Amonon, vagy a városban valakitől.~*
- Megígérem. De anélkül most nem mehetünk el.
- És nem volna bölcs dolog megszegni az ígéretünket, nem igaz? *mosolyog rá halványan a nőre, még egy hunyorítást is megenged magának, még mindig az események hatása alatt.
Ha a nő hajlik a dologra, Arja is bólint.*
- Ha elveszi tőle, nem fogom megakadályozni. *érti a kislányra.
Ha a nő most akarja a kardot, és végleg, csak tagadólag rázza a fejét.*
- Anélkül nem mehetünk el. *mondja csökönyösen.
A szerencsés hely dolgára először nem mond semmit, csak fanyarul elmosolyodik. Talán valóban jó sorsú városinak néz ki most, így, a frissen vásárolt lóval, a fegyveres kísérővel, az új ingében, lovaglónadrágjában. De ha valaki, ő bizony tudja, milyen teljesen magadra utaltnak lenni, és úgy boldogulni.*
- Nem jártam a cipődben, az a tiéd, és nem az enyém. *mondja továbbra is nyugodtan.*
- De amióta az eszemet tudom, egyedül boldogulok. Azt sem tudom, ki az anyám, ki apám.
- Én biztosan nem foglak bántani. Ő viszont meg akar védeni, mert ez a dolga. Ezért küldték el velem. *int a férfi felé.*
- De kard nélkül nem fog tudni.
- Visszakapja-e később? *kérdezi Arja csendesen, de valahogy nem meglepődve az események ilyeténvaló fordulásán. ~Lám több mint egy mosónő. És fél. Nagyon fél. Még így is fél, hogy lám ért a mágiához. Vagy talán pont emiatt?~ gondolkodik. ~Vajon mitől vagy kitől fél ennyire??~*
- Fegyver nélkül nem mehetünk el. *Nem, Arja úgy gondolja, ez a részükről is ostobaság volna.*
- A kardra nekünk is szükségünk van. *néz a nő szemébe.*
- Ha meg akarod tartani, akkor, ha megtaláltuk azt a kovácsot, vagy a dolgunk végeztével: visszatérünk. És itt hagyjuk neked a kardot. *jelenti ki, aztán rögtön megnyugtatóan Grarilra pillant. ~Nem lehet neki egyszerű azt hallgatnia, hogy a kardjáról alkudoznak. Legfeljebb veszünk egy másikat Amonon, vagy a városban valakitől.~*
- Megígérem. De anélkül most nem mehetünk el.
- És nem volna bölcs dolog megszegni az ígéretünket, nem igaz? *mosolyog rá halványan a nőre, még egy hunyorítást is megenged magának, még mindig az események hatása alatt.
Ha a nő hajlik a dologra, Arja is bólint.*
- Ha elveszi tőle, nem fogom megakadályozni. *érti a kislányra.
Ha a nő most akarja a kardot, és végleg, csak tagadólag rázza a fejét.*
- Anélkül nem mehetünk el. *mondja csökönyösen.
A szerencsés hely dolgára először nem mond semmit, csak fanyarul elmosolyodik. Talán valóban jó sorsú városinak néz ki most, így, a frissen vásárolt lóval, a fegyveres kísérővel, az új ingében, lovaglónadrágjában. De ha valaki, ő bizony tudja, milyen teljesen magadra utaltnak lenni, és úgy boldogulni.*
- Nem jártam a cipődben, az a tiéd, és nem az enyém. *mondja továbbra is nyugodtan.*
- De amióta az eszemet tudom, egyedül boldogulok. Azt sem tudom, ki az anyám, ki apám.
- Én biztosan nem foglak bántani. Ő viszont meg akar védeni, mert ez a dolga. Ezért küldték el velem. *int a férfi felé.*
- De kard nélkül nem fog tudni.
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-04 08:09:38
Üzenet elküldve: 2019-12-04 08:09:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Ostoba dolog kéretlen tanácsokat osztogatni.
*Az asszonyról valahogy lefoszlik a hányattatott sorsú parasztasszony képe, ábrázatán és gesztusaiban is feltűnik valami más... Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan micsoda, egy dühös árny. Arja ugyan kellő józansággal áll a dologhoz, így a nő hajlik arra, hogy talán mégis ő reagálta túl, de a Graril kiáltása mindent elront.
A dühös árny többé nem árny, a nő szeme elsötétedik, a fehérje is, kifejezetten fenyegető, aztán csettint. Semmi mást nem tesz, csak csettint. Graril pedig nem tud moccanni. Pislogni, levegőt venni képes, de teste egyébre pillanatnyilag nem képes, beszélni sem tud. Mágia tartja fogva.*
- Fohászkodj te, a magad isteneihez.
*Szól a kislány, de a nő egy intésére elhallgat.*
- Fordítva ülsz a lovon, fattyú! Ez az én földem. Azt látok szívesen, akit akarok. Azzal beszélek, akivel akarok. Azt fenyegetek, akit akarok. Hát milyen farkasodúban nőttél fel, hogy másként gondolod ezt?! Miből gondolod, hogy a saját portáján fenyegethetsz másokat?
*Aztán Arjához fordul, de a férfit nem ereszti a varázslat fogságából, a kislány sem engedi le a vasvillát.*
- Nem, egy gyermek kezébe valóban játék való. Ha szerencsés helyre születik. Ha nem jártál a cipőmben, akkor ne oktass ki.
*A kislány végig a férfit nézi.*
- A kardját akarom. És akkor mesélek.
- Ostoba dolog kéretlen tanácsokat osztogatni.
*Az asszonyról valahogy lefoszlik a hányattatott sorsú parasztasszony képe, ábrázatán és gesztusaiban is feltűnik valami más... Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan micsoda, egy dühös árny. Arja ugyan kellő józansággal áll a dologhoz, így a nő hajlik arra, hogy talán mégis ő reagálta túl, de a Graril kiáltása mindent elront.
A dühös árny többé nem árny, a nő szeme elsötétedik, a fehérje is, kifejezetten fenyegető, aztán csettint. Semmi mást nem tesz, csak csettint. Graril pedig nem tud moccanni. Pislogni, levegőt venni képes, de teste egyébre pillanatnyilag nem képes, beszélni sem tud. Mágia tartja fogva.*
- Fohászkodj te, a magad isteneihez.
*Szól a kislány, de a nő egy intésére elhallgat.*
- Fordítva ülsz a lovon, fattyú! Ez az én földem. Azt látok szívesen, akit akarok. Azzal beszélek, akivel akarok. Azt fenyegetek, akit akarok. Hát milyen farkasodúban nőttél fel, hogy másként gondolod ezt?! Miből gondolod, hogy a saját portáján fenyegethetsz másokat?
*Aztán Arjához fordul, de a férfit nem ereszti a varázslat fogságából, a kislány sem engedi le a vasvillát.*
- Nem, egy gyermek kezébe valóban játék való. Ha szerencsés helyre születik. Ha nem jártál a cipőmben, akkor ne oktass ki.
*A kislány végig a férfit nézi.*
- A kardját akarom. És akkor mesélek.
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-03 15:54:26
Üzenet elküldve: 2019-12-03 15:54:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*Az asszonyság eléggé felháborodik azon, hogy a két utazó kérdezősködik. Viszont az utazók már csak ilyenek, akár tetszik ez a nőnek akár nem. Graril észreveszi, hogy a nő hátrál a mángorló felé, és a kislányt is kihívja, aki vasvillájával feléjük vicsorog.*
- ELÉG LEGYEN EBBŐL!*-kiáltja el magát a férfi, és kezét a kardjának a markolatára helyezi, ezzel jelezve azt, hogyha bárki is támadni merne, azt akár képes miszlikbe aprítani egy szemvillanás alatt.*
- Ajánlom, hogy fogadja meg az én bájos útitársam ajánlatát. Az illatos holmiért valóban több pénzt kérhet. De ha támadni mernek, akkor jobb ha máris fohászkodni kezdenek az isteneikhez.*-jegyzi meg szigorú, de nem undok hangon Graril.*
- Most pedig halljuk a mesét!*-utasítja a nőt a harcos. Szigorú szeme kicsit összehúzódik, farkasszemet nézve az asszonysággal.*
*Az asszonyság eléggé felháborodik azon, hogy a két utazó kérdezősködik. Viszont az utazók már csak ilyenek, akár tetszik ez a nőnek akár nem. Graril észreveszi, hogy a nő hátrál a mángorló felé, és a kislányt is kihívja, aki vasvillájával feléjük vicsorog.*
- ELÉG LEGYEN EBBŐL!*-kiáltja el magát a férfi, és kezét a kardjának a markolatára helyezi, ezzel jelezve azt, hogyha bárki is támadni merne, azt akár képes miszlikbe aprítani egy szemvillanás alatt.*
- Ajánlom, hogy fogadja meg az én bájos útitársam ajánlatát. Az illatos holmiért valóban több pénzt kérhet. De ha támadni mernek, akkor jobb ha máris fohászkodni kezdenek az isteneikhez.*-jegyzi meg szigorú, de nem undok hangon Graril.*
- Most pedig halljuk a mesét!*-utasítja a nőt a harcos. Szigorú szeme kicsit összehúzódik, farkasszemet nézve az asszonysággal.*
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-03 13:22:04
Üzenet elküldve: 2019-12-03 13:22:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*Arja egyszerűen elneveti magát, hangos, csilingelő kacagással, annyira mulatságosnak találja a vasvillával acsargó, odaparancsolt apró lányt, és a (szerinte) igazán ok nélküli, ostoba, gyűlölködő harciasságot.
Most már pénzt sem akar kínálni nekik, Graril javaslatára csak a fejét rázza.*
- Nem bíznak bennünk úgyse, akármit csinálunk. Bele vannak feketedve a saját sorsukba, látod. *mondja válaszul halkan a férfinak. Látott ilyet sokat: ez a fajta gyűlöli az egész világot, nem bízik senkiben, acsarog mindenkire, aki csak a közelébe megy. Csak a kislányt sajnálja.*
- Ostoba dolog mindenkiben ellenséget látni. *mondja hát nyugodtan, de már nem akarja meggyőzni az asszonyt, csak a tényt közli vele. Láthatja, ha van szeme, hogy egyikőjük sem akarja őket bántani.*
- Azzal bíztak meg bennünket, hogy megtaláljuk azt az ork kovácsot, és ha kell, tűvé tesszük érte a pusztát. Akár megtaláljuk, akár nem. Ha arról szól az a mese, hogy északon él, akkor elindultunk volna arra. Ha arról szól az a mese, hogy messze keleten, a puszta mélyén, akkor ott próbálkoznánk. Ha az szerepel benne, hogy egy dombon lakik, akkor dombot keresnénk. Ha meg barlang is szerepel abban a mesében, akkor barlang után kutatnánk.
- Egyszerűen emiatt akartuk meghallgatni a lánya meséjét. Valami útmutató miatt.
- A saját dolgunk után járunk, és nem akarjuk magát bántani. A kislányát se. Egy gyerek kezébe nem vasvilla való. *mondja higgadtan az egész hiábavaló fenyegetődzésdire, a lánykát figyelve szánakozón.*
- Ha nem kell a pénzünk, még ezt tudom felajánlani, ha elfogadja. *mutatja fel a kis üvecsét, amit előszed. De nem nyújtja oda.*
- Rózsaolaj van benne. Illatosító.
- Egy üvegcse, egy mese. *néz az asszonyra kérdőn, ha az a legcsekélyebb érdeklődést is mutatja, érzékeltetve, hogy az üvegcse csak a meséért cserébe fog átvándorolni hozzá.*
- Az illatosított mosnivalóért többet kérhet. A városi piacról van, ott vettem. Ha elfogy, maga is tud venni. *mondja még, ha az asszony legalább elgondolkodni látszik rajta. Ha nem, akkor nem. ~Ostobák. Saját maguknak köszönhetik a sorsukat.~ vélekedik ebben az esetben.*
*Arja egyszerűen elneveti magát, hangos, csilingelő kacagással, annyira mulatságosnak találja a vasvillával acsargó, odaparancsolt apró lányt, és a (szerinte) igazán ok nélküli, ostoba, gyűlölködő harciasságot.
Most már pénzt sem akar kínálni nekik, Graril javaslatára csak a fejét rázza.*
- Nem bíznak bennünk úgyse, akármit csinálunk. Bele vannak feketedve a saját sorsukba, látod. *mondja válaszul halkan a férfinak. Látott ilyet sokat: ez a fajta gyűlöli az egész világot, nem bízik senkiben, acsarog mindenkire, aki csak a közelébe megy. Csak a kislányt sajnálja.*
- Ostoba dolog mindenkiben ellenséget látni. *mondja hát nyugodtan, de már nem akarja meggyőzni az asszonyt, csak a tényt közli vele. Láthatja, ha van szeme, hogy egyikőjük sem akarja őket bántani.*
- Azzal bíztak meg bennünket, hogy megtaláljuk azt az ork kovácsot, és ha kell, tűvé tesszük érte a pusztát. Akár megtaláljuk, akár nem. Ha arról szól az a mese, hogy északon él, akkor elindultunk volna arra. Ha arról szól az a mese, hogy messze keleten, a puszta mélyén, akkor ott próbálkoznánk. Ha az szerepel benne, hogy egy dombon lakik, akkor dombot keresnénk. Ha meg barlang is szerepel abban a mesében, akkor barlang után kutatnánk.
- Egyszerűen emiatt akartuk meghallgatni a lánya meséjét. Valami útmutató miatt.
- A saját dolgunk után járunk, és nem akarjuk magát bántani. A kislányát se. Egy gyerek kezébe nem vasvilla való. *mondja higgadtan az egész hiábavaló fenyegetődzésdire, a lánykát figyelve szánakozón.*
- Ha nem kell a pénzünk, még ezt tudom felajánlani, ha elfogadja. *mutatja fel a kis üvecsét, amit előszed. De nem nyújtja oda.*
- Rózsaolaj van benne. Illatosító.
- Egy üvegcse, egy mese. *néz az asszonyra kérdőn, ha az a legcsekélyebb érdeklődést is mutatja, érzékeltetve, hogy az üvegcse csak a meséért cserébe fog átvándorolni hozzá.*
- Az illatosított mosnivalóért többet kérhet. A városi piacról van, ott vettem. Ha elfogy, maga is tud venni. *mondja még, ha az asszony legalább elgondolkodni látszik rajta. Ha nem, akkor nem. ~Ostobák. Saját maguknak köszönhetik a sorsukat.~ vélekedik ebben az esetben.*
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:52:02
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:52:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
*A nyitott, bár a jelenlegi idő miatt felhős Szántóföldekre téved. A házakban halovány fények pislognak már, a parasztok eltüntek a földekről. Nincsen mit dolgozniuk, nincs értelme, hogy a szabadban legyenek, ha kunyhójuk házitüzének melege forrasztja át lelküket odabent. A Saelevester férfi szerint sokkal szebb volt nyáron ez a hely, sem a csípős ősz - mondjuk inkább az -, sem a Vizek Havai nem igazán illenek a szabad, bárányfelhősnek és fényesnek lemázolt képbe. Nem is marad sokáig. Halad az erdő felé.*
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:35:07
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:35:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy elhagyja az erdei ösvényt útja a szántók felé viszi tovább. A földeken nem lát senkit csak a távolból visz felé kutyaugatást a birtokok felől. Mivel már fáradtnak érzi magát így leül és eszik egy kicsit. Evés közben egykedvűen megállapítja, hogy már hűvös van. Ahogy, azt is, hogy a visszaút hosszú lesz ha nem jön össze ez a munka se. Ez nincs a kedvére, de nem tehet ellene. Ilyen az orkok sorsa. Miután végzett feláll, a nehéz fegyvereit és zsákját ismét a hátára kapja majd halad tovább. Kicsit várja is, hogy lássa mi lett a régi otthonából vagy mi volt az.*
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-02 09:47:47
Üzenet elküldve: 2019-12-02 09:47:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Akkó Vasüllő, akkó!
*Vállrándítással hagyja rá a nőre, hogy mi is annak a mesebeli orknak a neve. Neki nagyjából mindegy.*
- Ümm. Városiak.
*Nézése fitymáló, meggyőződése, hogy a városiak egész nap csak a hátsójukat vakarják, azért van idejük ilyesmikre. Bezzeg ha reggeltől estig mosnák a mások szennyesét, akkor nem lenne idejük ilyen marhaságokra. Meg azok az amoni kovácsok is csak tündérmesékkel etetik a népeket ahelyett, hogy a kezük járna.*
- Ühüm.
*Morog a kovácsok ügyére. Pedig egy kovácsról azt gondolná az ember, hogy tisztességesen dolgozik és nem a lepénylesőjét jártatja.*
- Miért kérdeznéd dajkamesékről a leányt?
*Az asszonyság egyből tüskés lesz, amint Arja ezt bedobja.*
- Aztán mi közöd van ahhoz?
*Most először áll meg a keze a teregetésben, csípőre tett kezekkel fordul a páros felé. Először Arját nézi, majd tekintete a férfira siklik, legvégül pedig valami fegyver után kutat az ideges szempár. A mángorló elérhetetlen távolságra van, ettől pedig a nő szemlátomást sokkal idegesebb lesz. Nem szeret idegenekkel beszélgetni, eleve gyanakvó, bár az utóbbi jó egy évben nyugta lehetett, de most biztos benne, hogy megtalálták, következésképpen tovább kell menekülniük.*
- Menjetek innét. Nem kell a pénzetek.
*Sziszegi és hátrál, a mángorló irányába.*
- LEÁNY!
*Kiáltja, erre a kislány újra elődugja az orrát az istállóból, az asszony biccentésére vasvillástól odarohan mellé, széles ívben kerülve a jövevényeket. A kislány ismét harciasan emeli a vasvillát.*
- Akkó Vasüllő, akkó!
*Vállrándítással hagyja rá a nőre, hogy mi is annak a mesebeli orknak a neve. Neki nagyjából mindegy.*
- Ümm. Városiak.
*Nézése fitymáló, meggyőződése, hogy a városiak egész nap csak a hátsójukat vakarják, azért van idejük ilyesmikre. Bezzeg ha reggeltől estig mosnák a mások szennyesét, akkor nem lenne idejük ilyen marhaságokra. Meg azok az amoni kovácsok is csak tündérmesékkel etetik a népeket ahelyett, hogy a kezük járna.*
- Ühüm.
*Morog a kovácsok ügyére. Pedig egy kovácsról azt gondolná az ember, hogy tisztességesen dolgozik és nem a lepénylesőjét jártatja.*
- Miért kérdeznéd dajkamesékről a leányt?
*Az asszonyság egyből tüskés lesz, amint Arja ezt bedobja.*
- Aztán mi közöd van ahhoz?
*Most először áll meg a keze a teregetésben, csípőre tett kezekkel fordul a páros felé. Először Arját nézi, majd tekintete a férfira siklik, legvégül pedig valami fegyver után kutat az ideges szempár. A mángorló elérhetetlen távolságra van, ettől pedig a nő szemlátomást sokkal idegesebb lesz. Nem szeret idegenekkel beszélgetni, eleve gyanakvó, bár az utóbbi jó egy évben nyugta lehetett, de most biztos benne, hogy megtalálták, következésképpen tovább kell menekülniük.*
- Menjetek innét. Nem kell a pénzetek.
*Sziszegi és hátrál, a mángorló irányába.*
- LEÁNY!
*Kiáltja, erre a kislány újra elődugja az orrát az istállóból, az asszony biccentésére vasvillástól odarohan mellé, széles ívben kerülve a jövevényeket. A kislány ismét harciasan emeli a vasvillát.*
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-30 11:11:33
Üzenet elküldve: 2019-11-30 11:11:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A+E//
- Ennyire fontos neked…?
*Ha valami, hát az biztos, hogy Alinát valami elképesztően erős ragaszkodási képességgel áldották meg az égiek. Az pedig, hogy felháborító módon ezt nem csak őrá, hanem még valami lomha patásra is kivetíti… nos, ezzel talán még együtt tud élni.*
- Hm, majd megpróbálok utánakérdezni, de nem ígérek semmit -*mondja elgondolkodva.*
*Igazság szerint, fogalma sincs mi lett az állat sorsa. Nem adta el, így valószínűleg azok kezdtek vele valamit, akinek az istállójában utoljára hagyták. Akkoriban valahogy kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy Alina hátrahagyott lovával foglalkozzon. Ami meg a további házikedvenceket illeti… ő boldogan megvan kígyók, macskák, egerek és minden egyéb förmedvény nélkül is.
De ha ebben nem is, legalább a pihenési terveket illetően sikerül közös nevezőre jutniuk.*
- Gondoltam, hogy tetszeni fog az ötlet -*bólint, hiszen jól ismerte a lány valahol jogos sérelmét, miszerint túl kevés időt töltenek együtt.*
*Eddig valóban mindig a munkájának élt, s attól sem határolódott el, hogy a céljai érdekében saját és mások bőrét is vásárra vigye néhanapján. És hogy megérte-e? Aligha. Csak pár ronda sebhellyel és némi bölcsességgel tapasztalodott.*
- Nem kell, egy időre elegem van a növényekből -*sóhajtja, ahogy párja már az erdei körsétájuk tervezgeti*- Talán épp itt az ideje, hogy valami új elfoglaltág után nézzek.
*Aztán a felkelésre terelődik a téma, amiről sajnos ő sem tud sokkal többet.*
- Én sem tudom pontosan -*vallja be, majd meglehetős közönyösséggel hozzáteszi.*- Az emberek mindig és mindenhol találnak maguknak okot egy kis elégedetlenkedésre, és úgy tűnik ez itt sincs másképp. Mindenesetre remélem kiengedték a gőzt és nyugtunk lesz egy ideig.
*Nem kell a másiknak ecsetelni, hogy mi minden jár egy felkeléssel, hiszen nekik is volt szerencséjük átélni egyet. A vele való veszéllyel és veszteségekkel együtt.
A lovon való közös utazás ötlete viszont ismét kicsit jobb kedvre deríti. Vagyis inkább az ok, amiért a lány elveti a dolgot.*
- Ezt kikérem magamnak a kancák nevében. Micsoda diszkrimináció! -*jegyzi meg tettetett felháborodással, majd azért biztos ami biztos hozzáteszi*- Ne aggódj, gubbasztottam eleget a hajón ezidáig. Örülök, hogy végre újra hasznát veszem a lábaimnak.
*Aztán a figyelmet illető megjegyzés, s az érintés követően, mintha csak eszébe jutna valami, hirtelen megtorpan. Kiismerhetetlen tekintettel fordul szembe Alinával, majd lép közelebb hozzá.*
- Igen, határozottan -*mondja majd fejét kissé lehajtva egy finom csókot lehelve a lány kezére*- Ugyanis, ha még egyszer el mersz veszni, életed hátralevő részét egy eldugott szobában fogod tölteni. Megkötözve.
*Mondja mindezt egy olyan mosollyal, amiben semmi melegség nincs.*
- Már nem vagyunk messze.
*Teszi hozzá, majd a ló fejéhez lépve, ismét megindítja az állatot.*
- Ennyire fontos neked…?
*Ha valami, hát az biztos, hogy Alinát valami elképesztően erős ragaszkodási képességgel áldották meg az égiek. Az pedig, hogy felháborító módon ezt nem csak őrá, hanem még valami lomha patásra is kivetíti… nos, ezzel talán még együtt tud élni.*
- Hm, majd megpróbálok utánakérdezni, de nem ígérek semmit -*mondja elgondolkodva.*
*Igazság szerint, fogalma sincs mi lett az állat sorsa. Nem adta el, így valószínűleg azok kezdtek vele valamit, akinek az istállójában utoljára hagyták. Akkoriban valahogy kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy Alina hátrahagyott lovával foglalkozzon. Ami meg a további házikedvenceket illeti… ő boldogan megvan kígyók, macskák, egerek és minden egyéb förmedvény nélkül is.
De ha ebben nem is, legalább a pihenési terveket illetően sikerül közös nevezőre jutniuk.*
- Gondoltam, hogy tetszeni fog az ötlet -*bólint, hiszen jól ismerte a lány valahol jogos sérelmét, miszerint túl kevés időt töltenek együtt.*
*Eddig valóban mindig a munkájának élt, s attól sem határolódott el, hogy a céljai érdekében saját és mások bőrét is vásárra vigye néhanapján. És hogy megérte-e? Aligha. Csak pár ronda sebhellyel és némi bölcsességgel tapasztalodott.*
- Nem kell, egy időre elegem van a növényekből -*sóhajtja, ahogy párja már az erdei körsétájuk tervezgeti*- Talán épp itt az ideje, hogy valami új elfoglaltág után nézzek.
*Aztán a felkelésre terelődik a téma, amiről sajnos ő sem tud sokkal többet.*
- Én sem tudom pontosan -*vallja be, majd meglehetős közönyösséggel hozzáteszi.*- Az emberek mindig és mindenhol találnak maguknak okot egy kis elégedetlenkedésre, és úgy tűnik ez itt sincs másképp. Mindenesetre remélem kiengedték a gőzt és nyugtunk lesz egy ideig.
*Nem kell a másiknak ecsetelni, hogy mi minden jár egy felkeléssel, hiszen nekik is volt szerencséjük átélni egyet. A vele való veszéllyel és veszteségekkel együtt.
A lovon való közös utazás ötlete viszont ismét kicsit jobb kedvre deríti. Vagyis inkább az ok, amiért a lány elveti a dolgot.*
- Ezt kikérem magamnak a kancák nevében. Micsoda diszkrimináció! -*jegyzi meg tettetett felháborodással, majd azért biztos ami biztos hozzáteszi*- Ne aggódj, gubbasztottam eleget a hajón ezidáig. Örülök, hogy végre újra hasznát veszem a lábaimnak.
*Aztán a figyelmet illető megjegyzés, s az érintés követően, mintha csak eszébe jutna valami, hirtelen megtorpan. Kiismerhetetlen tekintettel fordul szembe Alinával, majd lép közelebb hozzá.*
- Igen, határozottan -*mondja majd fejét kissé lehajtva egy finom csókot lehelve a lány kezére*- Ugyanis, ha még egyszer el mersz veszni, életed hátralevő részét egy eldugott szobában fogod tölteni. Megkötözve.
*Mondja mindezt egy olyan mosollyal, amiben semmi melegség nincs.*
- Már nem vagyunk messze.
*Teszi hozzá, majd a ló fejéhez lépve, ismét megindítja az állatot.*
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-29 16:00:00
Üzenet elküldve: 2019-11-29 16:00:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*A kislány vicsorgása nm igazán tetszik Grarilnak, de talán ő sem viselkedne másképpen, ha idegenek tévednének a tanyájára. A tanácsot azonban valódi harci ötletként adta, ha a kislány megfogadná, akkor még tudná is fegyverként használni a villát, de így csak ganézni lesz vele jó. Arja eközben az asszonysággal tárgyal. Meg is tudnak pár dolgot, de nem hiszi, hogy az említett ork kovács, egy mesebeli figura lenne, bár a démonölő íj, halálfalók, pusztítás istene, ez mind Graril számára fura dolgok. Soha nem találkozott a természetfelettivel, ezért nem is igazán hisz benne. Amikor Arja az üzletre tér, a férfi megköszörüli a torkát, és szemével a nő felé int. Ha odajön, akkor odasúgja neki.*
- Adj nekik előleget! Látod, hogy élnek. Lényegtelen, hogy tudnak-e valamit, vagy sem, az a pár arany talán az életet jelentheti a számukra.*-mondja a férfi, és hagyja a kalandort, hogy egyezkedjen az asszonysággal.*
*A kislány vicsorgása nm igazán tetszik Grarilnak, de talán ő sem viselkedne másképpen, ha idegenek tévednének a tanyájára. A tanácsot azonban valódi harci ötletként adta, ha a kislány megfogadná, akkor még tudná is fegyverként használni a villát, de így csak ganézni lesz vele jó. Arja eközben az asszonysággal tárgyal. Meg is tudnak pár dolgot, de nem hiszi, hogy az említett ork kovács, egy mesebeli figura lenne, bár a démonölő íj, halálfalók, pusztítás istene, ez mind Graril számára fura dolgok. Soha nem találkozott a természetfelettivel, ezért nem is igazán hisz benne. Amikor Arja az üzletre tér, a férfi megköszörüli a torkát, és szemével a nő felé int. Ha odajön, akkor odasúgja neki.*
- Adj nekik előleget! Látod, hogy élnek. Lényegtelen, hogy tudnak-e valamit, vagy sem, az a pár arany talán az életet jelentheti a számukra.*-mondja a férfi, és hagyja a kalandort, hogy egyezkedjen az asszonysággal.*
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-29 13:24:56
Üzenet elküldve: 2019-11-29 13:24:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*Miután a gázlón szerencsésen átverekedte magát és csak a csizmája lett vizes, de az nagyon, lassan baktat a szántóföldek felé. Már messziről látszik a hatalmas terület, amelyen több, egészen szabályos alakzatban termelik azt a sok jót, amit a városbéliek meg aztán megesznek vagy eldobálnak a koszos utcákon. Ő maga nem egy feltűnő jelenség, a takarmánynövényektől ki sem látszik, ahogy lassan bandukol keresztül a területen, néha csak a sityakja csúcsa bukkan elő, néha még az se. Nem is igazán találkozik mással az úton, csak a földeken lát némi mozgást, némely haszonállat vezetésével levegőztetik a talajt, nagyobb barázdákat húzva bele és átforgatva lapáttal. Az ösvény több felé ágazik, de már jól tudja, melyiken jut a leghamarabb a házak közé. Rá is lép, hogy egyenest a szépen megtervezett fasorok közé vezesse őt, ahol aztán megállhat egy kicsit pihenni. Közben feltűnik azért neki, hogy mintha valami új is lenne a tájban, az út mentén látja, hogy a füst felszáll. Ennyire az út mentén nem igazán szoktak lakni földművesek, így arra következtet, hogy talán egy fogadó, esetleg kifőzde üzemel ott újfenn.*
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-29 10:18:24
Üzenet elküldve: 2019-11-29 10:18:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Vasüllő!! Az az! *folytatja Arja a nevek sorát, egészen megörvendve, ahogy a szót kerülgeti az asszony. ~Lám hallott róla! Micsoda szerencsénk van!~
Hanem az utána elhangzottakon kis híja hogy el nem tátja a száját!
~ Még hogy nappal ork, éjjel meg legény! Mit nem mond! Meg hogy dajkamese... ~ bizonytalanodik el, a nő hátát bámulva kis ideig, nézve, ahogy az sietősen pakolja sorra az ágyneműt, a dolgát végezve, és erősen gondolkodik.
~Csak feltartjuk a munkájában.~ gondolja sóhajtva, segélykérőn Grarilre pillantva: ő mit szól ehhez a dajkamese elmélethez? Eszébe jut, hogy Amonon is mit is mondtak a törpék. Vagyis inkább ahogy mondták. ~Talán ilyesmire célozgattak? De mire... Hogy ilyen átváltozós??! Vagy hogy egy tündérmese ez az egész az ork kovácsról? Lehet minden Arthenior környéki gyerek hallott róla, csak én nem... Ó...~*
- Mondhatni. *kap a szón, hogy az asszony végre beszélgetni akar talán, amikor felőlük kérdez.*
- Artheniorból jövünk, igen. *~Talán a kislány többet tud róla, ha a nagyanyja mesélt neki.~ gondolkodik közben.*
- De a kovácsról Amon Ruadhon hallottunk. Fenn a hegyen. Az ottani kovácsoktól. *mondja.*
- Megkérdezhetjük a kislányt? Talán el tudja mesélni mit is hallott a nagyanyjától! *kérdezi udvariasan. Persze még valami eszébe jut.*
- Régóta élnek itt? *próbál ő is érdeklődni kettejük felől, érezhetően valódi kíváncsisággal.*
- Magának nem mesélt róla kislánykorában? *nem tűnik olyan idősnek az asszony Arja számára, még így is látszik hogy fiatal, hogy a tanyasi lét és a valószínű nélkülözés erősen nyomot hagyott az arcán, a haján. Így ezt is megkérdezi, hátha az, hogy kovácsoktól hallottak erről az orkról, megingatja a nő meggyőződését afelől, hogy ez a szóbeszéd az orkról csak dajkamese, és eszébe jut a régi mese. Persze Arja erősen bizonytalan így is: mert mi van, ha igaza van??
De mivel most, hogy már biztos benne: _valamit_ hallott az asszony erről Vasüllő Uzgardról, ~vagy pontosan milyen nevet mondtak is a törpék~, azt szeretné, ha az több időt szánna rájuk.*
- Szívesen rááldozunk néhány aranyat, ha ránk áldoznak a kislánnyal egy kis időt! Meghallgatnánk azt a mesét, akármire emlékeznek belőle! *teszi hát hozzá kedvesen és barátságosan, mert az asszonyt szorítja az idő szemlátomást, Arja valószínűnek tartja, hogy pénzért dolgozik. Amúgy, a felajánlott aranyak nélkül biztosan nem fog nekik csak úgy nekiállni mesélni a lány szerint.*
- Látom, hogy keményen dolgozik. *mondja még halkan, bízva abban, hogy a felkínált néhány arany feloldozást ad a nőnek arra, hogy egy kicsit megpihenjen és beszélgessen velük.*
- Vasüllő!! Az az! *folytatja Arja a nevek sorát, egészen megörvendve, ahogy a szót kerülgeti az asszony. ~Lám hallott róla! Micsoda szerencsénk van!~
Hanem az utána elhangzottakon kis híja hogy el nem tátja a száját!
~ Még hogy nappal ork, éjjel meg legény! Mit nem mond! Meg hogy dajkamese... ~ bizonytalanodik el, a nő hátát bámulva kis ideig, nézve, ahogy az sietősen pakolja sorra az ágyneműt, a dolgát végezve, és erősen gondolkodik.
~Csak feltartjuk a munkájában.~ gondolja sóhajtva, segélykérőn Grarilre pillantva: ő mit szól ehhez a dajkamese elmélethez? Eszébe jut, hogy Amonon is mit is mondtak a törpék. Vagyis inkább ahogy mondták. ~Talán ilyesmire célozgattak? De mire... Hogy ilyen átváltozós??! Vagy hogy egy tündérmese ez az egész az ork kovácsról? Lehet minden Arthenior környéki gyerek hallott róla, csak én nem... Ó...~*
- Mondhatni. *kap a szón, hogy az asszony végre beszélgetni akar talán, amikor felőlük kérdez.*
- Artheniorból jövünk, igen. *~Talán a kislány többet tud róla, ha a nagyanyja mesélt neki.~ gondolkodik közben.*
- De a kovácsról Amon Ruadhon hallottunk. Fenn a hegyen. Az ottani kovácsoktól. *mondja.*
- Megkérdezhetjük a kislányt? Talán el tudja mesélni mit is hallott a nagyanyjától! *kérdezi udvariasan. Persze még valami eszébe jut.*
- Régóta élnek itt? *próbál ő is érdeklődni kettejük felől, érezhetően valódi kíváncsisággal.*
- Magának nem mesélt róla kislánykorában? *nem tűnik olyan idősnek az asszony Arja számára, még így is látszik hogy fiatal, hogy a tanyasi lét és a valószínű nélkülözés erősen nyomot hagyott az arcán, a haján. Így ezt is megkérdezi, hátha az, hogy kovácsoktól hallottak erről az orkról, megingatja a nő meggyőződését afelől, hogy ez a szóbeszéd az orkról csak dajkamese, és eszébe jut a régi mese. Persze Arja erősen bizonytalan így is: mert mi van, ha igaza van??
De mivel most, hogy már biztos benne: _valamit_ hallott az asszony erről Vasüllő Uzgardról, ~vagy pontosan milyen nevet mondtak is a törpék~, azt szeretné, ha az több időt szánna rájuk.*
- Szívesen rááldozunk néhány aranyat, ha ránk áldoznak a kislánnyal egy kis időt! Meghallgatnánk azt a mesét, akármire emlékeznek belőle! *teszi hát hozzá kedvesen és barátságosan, mert az asszonyt szorítja az idő szemlátomást, Arja valószínűnek tartja, hogy pénzért dolgozik. Amúgy, a felajánlott aranyak nélkül biztosan nem fog nekik csak úgy nekiállni mesélni a lány szerint.*
- Látom, hogy keményen dolgozik. *mondja még halkan, bízva abban, hogy a felkínált néhány arany feloldozást ad a nőnek arra, hogy egy kicsit megpihenjen és beszélgessen velük.*
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-29 09:28:54
Üzenet elküldve: 2019-11-29 09:28:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*A kislány és az asszony vélhetően rokonságban állnak egymással, hiszen a fülük egyformán elálló. A kislány Graril szavaira újra felemeli a vasvillát, a tanácsot nem fogadta meg, viszont harciasan rázza a szerszámot, vicsorogva, dacosan.*
- Csihaggyá leány, ha mondom! Eriggyé vissza ganyézni.
*Ezt a tanácsot a kislány megfogadja és eltűnik az istállóban. A nő arcán ott a bosszúság, hogy megzavarják a munkában, de ez úgysem látszik rajta, mivel háttal áll és folyamatosan jár a keze.*
- Vaskalapács, vagy Vasfejsze. Hallottam rúla. Anyám meséte a leánynak mikoron kisebb vót. Ő biztosan tuggya a nevit.
*Az asszonyságnak nem jut eszébe az, hogy pénzt kérjen az információért, meg igazán nem is gondolja, hogy valódi információ lenne.*
- Dajkamese az én mondom! Valami királyfi, akin átok ül, osztán nappal ork éjjel meg helyre legíny. Dajkamese. Tik városiak vagytok?
*Válla fölött hátrapillant a két jövevényre, akiknek van idejük arra, hogy holmi mesebeli orkot kajtassanak.*
*A kislány és az asszony vélhetően rokonságban állnak egymással, hiszen a fülük egyformán elálló. A kislány Graril szavaira újra felemeli a vasvillát, a tanácsot nem fogadta meg, viszont harciasan rázza a szerszámot, vicsorogva, dacosan.*
- Csihaggyá leány, ha mondom! Eriggyé vissza ganyézni.
*Ezt a tanácsot a kislány megfogadja és eltűnik az istállóban. A nő arcán ott a bosszúság, hogy megzavarják a munkában, de ez úgysem látszik rajta, mivel háttal áll és folyamatosan jár a keze.*
- Vaskalapács, vagy Vasfejsze. Hallottam rúla. Anyám meséte a leánynak mikoron kisebb vót. Ő biztosan tuggya a nevit.
*Az asszonyságnak nem jut eszébe az, hogy pénzt kérjen az információért, meg igazán nem is gondolja, hogy valódi információ lenne.*
- Dajkamese az én mondom! Valami királyfi, akin átok ül, osztán nappal ork éjjel meg helyre legíny. Dajkamese. Tik városiak vagytok?
*Válla fölött hátrapillant a két jövevényre, akiknek van idejük arra, hogy holmi mesebeli orkot kajtassanak.*
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-27 17:24:08
Üzenet elküldve: 2019-11-27 17:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*A lakatlan tanya úgy tűnik mégis lakott. Egy asszony és egy kislány él nem éppen úri körülmények között. A férfi leveszi jobbját a kardja markolatáról, baljával továbbra is a kantárszárat fogja. Arja szépen elmondja a jövetelük okát. Nem szól továbbra sem semmit, csupán a kislány szemébe néz. Tekintete még barátságosnak is mondható. Nem akarja bántania lányt bár eléggé harcias teremtésnek tűnik. Kicsit közelebb lép hozzá, feltéve ha leengedte rögtönzött fegyverét. Ameddig az asszony és Arja beszélgetnek, ő a kislánnyal áll szóba.*
- Túlságosan fent fogod a villát kölyök, tartsd lentebb, mert úgy nem tudják megsebezni a kezed!*-ad egy jó tanácsot a férfi.*
*A lakatlan tanya úgy tűnik mégis lakott. Egy asszony és egy kislány él nem éppen úri körülmények között. A férfi leveszi jobbját a kardja markolatáról, baljával továbbra is a kantárszárat fogja. Arja szépen elmondja a jövetelük okát. Nem szól továbbra sem semmit, csupán a kislány szemébe néz. Tekintete még barátságosnak is mondható. Nem akarja bántania lányt bár eléggé harcias teremtésnek tűnik. Kicsit közelebb lép hozzá, feltéve ha leengedte rögtönzött fegyverét. Ameddig az asszony és Arja beszélgetnek, ő a kislánnyal áll szóba.*
- Túlságosan fent fogod a villát kölyök, tartsd lentebb, mert úgy nem tudják megsebezni a kezed!*-ad egy jó tanácsot a férfi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700