Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2234-2253
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-07 10:22:59
Üzenet elküldve: 2024-08-07 10:22:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
//Nae, Xou//
*Xou habár hallgatóságnak tökéletes. Ahogy papírnehezéknek is megállná a helyét, de bárminemű társalgási kezdeményezés hatására hamar kiütnek rajta a problémái. Amik, igazából nem is az ő problémái hanem mindenki másé, aki próbál vele értelmesen elbeszélgetni. Ez az oka annak is, hogy nem zavarta, hogy egész ide úton egyszer se kérdezték meg a nevét amit ő se mondott el mert nem tartotta fontosnak vagy hogy az ismeretlen férfi a malaccal a hóna alatt erősen barátságtalan vele. Annak ellenére, hogy habár nem látszik az képén, de érzékeli ezt. Nem is tervezne beleszólni a dolgokba, hagyná, hogy a vörös beszéljen. Ő csak nézelődik, de egyértelműen ő lesz megszólítva. Arra, hogy a képébe másznak még a szeme se rezzen. Ugyan azzal a szoborszerű ábrázattal néz a férfira mint ami eddig is volt rajta.*
-Nem tudom. Itt van dolgom.
*Közli olyan természetességgel mintha teljesen hétköznapi dolognak számítana. Lehet gondolkozni, hogy ő vagy egy hatalmas mókamester, hogy ezt ilyen érzéketlen képpel adta elő vagy valami más van a dolog hátterében. Fejben közben felméri a szerzetes a másikat. A tartását, fizikumát, mozdulatait... Ha rá akarna támadni akkor a malac miatt ő lenne előnyben mert könnyebben tud mozogni. Kitérni, lábra rúgni, földre vinni. A terv ez. Persze addig még nem mozdul míg támadás nem érkezik felé. Aminek mivel nem ismeri a helyi gazdát annyi esélye van minthogy nem támad rá. De jobb ha nem éri váratlanul a dolog.*
//Nae, Xou//
*Xou habár hallgatóságnak tökéletes. Ahogy papírnehezéknek is megállná a helyét, de bárminemű társalgási kezdeményezés hatására hamar kiütnek rajta a problémái. Amik, igazából nem is az ő problémái hanem mindenki másé, aki próbál vele értelmesen elbeszélgetni. Ez az oka annak is, hogy nem zavarta, hogy egész ide úton egyszer se kérdezték meg a nevét amit ő se mondott el mert nem tartotta fontosnak vagy hogy az ismeretlen férfi a malaccal a hóna alatt erősen barátságtalan vele. Annak ellenére, hogy habár nem látszik az képén, de érzékeli ezt. Nem is tervezne beleszólni a dolgokba, hagyná, hogy a vörös beszéljen. Ő csak nézelődik, de egyértelműen ő lesz megszólítva. Arra, hogy a képébe másznak még a szeme se rezzen. Ugyan azzal a szoborszerű ábrázattal néz a férfira mint ami eddig is volt rajta.*
-Nem tudom. Itt van dolgom.
*Közli olyan természetességgel mintha teljesen hétköznapi dolognak számítana. Lehet gondolkozni, hogy ő vagy egy hatalmas mókamester, hogy ezt ilyen érzéketlen képpel adta elő vagy valami más van a dolog hátterében. Fejben közben felméri a szerzetes a másikat. A tartását, fizikumát, mozdulatait... Ha rá akarna támadni akkor a malac miatt ő lenne előnyben mert könnyebben tud mozogni. Kitérni, lábra rúgni, földre vinni. A terv ez. Persze addig még nem mozdul míg támadás nem érkezik felé. Aminek mivel nem ismeri a helyi gazdát annyi esélye van minthogy nem támad rá. De jobb ha nem éri váratlanul a dolog.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-06 21:33:57
Üzenet elküldve: 2024-08-06 21:33:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki Rém//
*Az étellel végeztek, immáron csak csevegnek az asztal körül. Már aki végzett vele. A társaság nagyobbik része amellett van, hogy még ma érdemes lenne felkeresni a pásztorlegényt, míg Faerum megfontoltabb. Ő inkább az istállót választaná és vele együtt a pihenést, ahogy azt a fővadász is tanácsolta számukra.*
-Talán sötét lesz, mire visszaértek. Nemigen érdemes a szabadban maradni mostanság olyankor... *Elhúzza a száját. Persze rájuk bízza a dolgot. Még az is lehet, hogy szétválnak, Faerum pedig a maradást választja.*
-Meradrein asszony? Az egy vén bolond... *Legyint az ork felé.*
-Ostobaságokban hisz és maga is ostoba. De ha feltétlen keresnéd, a főtér kútjától keletre keresd a második házat. Megfogod ismerni, nincs túl jó állapotban. Már a ház. *Látszik, megvan a véleménye az idős nőről. A három vándornak most választania kell, hogy elindulnak-e, netalán maradnak az éjjelre. Csakis rajtuk áll.*
*Az étellel végeztek, immáron csak csevegnek az asztal körül. Már aki végzett vele. A társaság nagyobbik része amellett van, hogy még ma érdemes lenne felkeresni a pásztorlegényt, míg Faerum megfontoltabb. Ő inkább az istállót választaná és vele együtt a pihenést, ahogy azt a fővadász is tanácsolta számukra.*
-Talán sötét lesz, mire visszaértek. Nemigen érdemes a szabadban maradni mostanság olyankor... *Elhúzza a száját. Persze rájuk bízza a dolgot. Még az is lehet, hogy szétválnak, Faerum pedig a maradást választja.*
-Meradrein asszony? Az egy vén bolond... *Legyint az ork felé.*
-Ostobaságokban hisz és maga is ostoba. De ha feltétlen keresnéd, a főtér kútjától keletre keresd a második házat. Megfogod ismerni, nincs túl jó állapotban. Már a ház. *Látszik, megvan a véleménye az idős nőről. A három vándornak most választania kell, hogy elindulnak-e, netalán maradnak az éjjelre. Csakis rajtuk áll.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-06 19:50:58
Üzenet elküldve: 2024-08-06 19:50:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*Túlságosan feszült ahhoz, hogy visszafogja a szavait. De a visszakérdezést, a helyzet bárminemű kielemzését félbeszakítja a nevetés, ami mindent megváltoztat benne. Oly kevés inger is elég ahhoz, hogy visszahúzódjon a saját világába, ahol az egyetlen megoldás az, ha mindent eltüntet maga körül és magában is. De ez nem holmi apróság. Érzi az ereiben, mintha visszafelé csorogna a vér, s kihűlt volna. Még Kyr jelenléte sem ad feloldozást abból, amibe került. Bármilyen könnyű tud lenni vele az együttműködés, vagy csak egy levegőt szívni, most hárít. És rábíz mindent, mert pontosan tudja, hogy mire késztetné az elméje. Mi felé mozdulna a keze és az izmok segítségével hogyan sújtana le. Ha valami visszatartja ettől, az csak és kizárólag a férfi. Nem a fiatal arcocska, nem a kisírt szem és a sebek a talpon.
A rongyot amaz úgy veszi ki a kezéből, hogy már felé is gerjedne a haragja, de ahogy utasítja az ajtó becsukására inkább belekeveredik a torz hála, hogy nem tartotta benne tovább a helyzetben. Meg is teszi amit kér, határozott, talán túl erős mozdulattal is. Nem alakul semmi a tervei szerint. Elvesztette az irányítást. Nem növényeket gyűjt és nem dugja a félvér orra alá. Kihúzta a réti ármány a lába alól a talajt és egy jókorát taszított rajta a leány sehova nem illő nevetése. És a kép előtte, amit még a virág hatásának próbál betudni.
Újra sírás töri meg a nemlétező csendet. Behunyja a szemeit, mikor Kyr a karjaiba veszi és hangosan fújja ki, mintha az erővel, amit erre kifejt bármit is el tudna belőle tüntetni. De nem tud.
Elindulnak. Mindig figyeli az utat, minden lépést megjegyez, ha kell, de most nem veszi le az aranyakat a gyermekről. Még a félvért sem tudja nézni. Minek kellett a teraszára vinni, miért nem indultak rögvest? Miért kell bárkit is félteni, ha nem vezet sehová? Az egyetlen ésszerű döntés csak az lett volna, ha azonnal indulnak vele, vagy ha otthagyják. Valahol persze tudja, hogy nem tette volna meg. De most dühöng. Nincs kontrollja semmi felett és még azt sem vette észre, ami majd ki szúrta a szemét. Csak jussanak el Szántóvégre, adják az első ott császkáló kezébe, hogy oldja meg, ott biztos ismerik. Nem érdekli a sorsa. Ha érdekelné, akkor ettől sokkal, de sokkal rosszabbul lenne. Azt pedig nem hagyhatja.
Mindvégig a félelfet követi, nem marad le, de nem mellette sétál, mert a lányt figyeli egy lépés lemaradásban. Egészen addig, amíg fel nem sejlik a bizonyos Szántóvég. Egy jóváhagyó pillantást akar, hogy valóban ott vannak. Feltűnik a távolból az a néhány alak is, s mintha valami összezörrenés lenne kialakulóban. Annyi baj legyen, éppen erre van szüksége. Léptei gyorsulnak és lehagyja a férfit. Mit érdekli most őt, hogy ez jó ötlet-e? Meg akar szabadulni a tehertől, ami nem is az ő kezeit fárasztja. Talán épp nem azzal vannak elfoglalva, hogy ki érkezik, de ha már bámészkodó tekintetet is kap, nem érdekli. A puhosra néz, aki a disznóját ölelgeti.*
- Ismered azt a gyereket? Vagy ti?
*Bök a fejével hátra, majd körbe pillant a társaság többi tagján is.* - A nővéréért sír. Találtuk. *Teszi hozzá mellékesen, mintha egy elhagyott tarisznyáról lenne szó.*
*Túlságosan feszült ahhoz, hogy visszafogja a szavait. De a visszakérdezést, a helyzet bárminemű kielemzését félbeszakítja a nevetés, ami mindent megváltoztat benne. Oly kevés inger is elég ahhoz, hogy visszahúzódjon a saját világába, ahol az egyetlen megoldás az, ha mindent eltüntet maga körül és magában is. De ez nem holmi apróság. Érzi az ereiben, mintha visszafelé csorogna a vér, s kihűlt volna. Még Kyr jelenléte sem ad feloldozást abból, amibe került. Bármilyen könnyű tud lenni vele az együttműködés, vagy csak egy levegőt szívni, most hárít. És rábíz mindent, mert pontosan tudja, hogy mire késztetné az elméje. Mi felé mozdulna a keze és az izmok segítségével hogyan sújtana le. Ha valami visszatartja ettől, az csak és kizárólag a férfi. Nem a fiatal arcocska, nem a kisírt szem és a sebek a talpon.
A rongyot amaz úgy veszi ki a kezéből, hogy már felé is gerjedne a haragja, de ahogy utasítja az ajtó becsukására inkább belekeveredik a torz hála, hogy nem tartotta benne tovább a helyzetben. Meg is teszi amit kér, határozott, talán túl erős mozdulattal is. Nem alakul semmi a tervei szerint. Elvesztette az irányítást. Nem növényeket gyűjt és nem dugja a félvér orra alá. Kihúzta a réti ármány a lába alól a talajt és egy jókorát taszított rajta a leány sehova nem illő nevetése. És a kép előtte, amit még a virág hatásának próbál betudni.
Újra sírás töri meg a nemlétező csendet. Behunyja a szemeit, mikor Kyr a karjaiba veszi és hangosan fújja ki, mintha az erővel, amit erre kifejt bármit is el tudna belőle tüntetni. De nem tud.
Elindulnak. Mindig figyeli az utat, minden lépést megjegyez, ha kell, de most nem veszi le az aranyakat a gyermekről. Még a félvért sem tudja nézni. Minek kellett a teraszára vinni, miért nem indultak rögvest? Miért kell bárkit is félteni, ha nem vezet sehová? Az egyetlen ésszerű döntés csak az lett volna, ha azonnal indulnak vele, vagy ha otthagyják. Valahol persze tudja, hogy nem tette volna meg. De most dühöng. Nincs kontrollja semmi felett és még azt sem vette észre, ami majd ki szúrta a szemét. Csak jussanak el Szántóvégre, adják az első ott császkáló kezébe, hogy oldja meg, ott biztos ismerik. Nem érdekli a sorsa. Ha érdekelné, akkor ettől sokkal, de sokkal rosszabbul lenne. Azt pedig nem hagyhatja.
Mindvégig a félelfet követi, nem marad le, de nem mellette sétál, mert a lányt figyeli egy lépés lemaradásban. Egészen addig, amíg fel nem sejlik a bizonyos Szántóvég. Egy jóváhagyó pillantást akar, hogy valóban ott vannak. Feltűnik a távolból az a néhány alak is, s mintha valami összezörrenés lenne kialakulóban. Annyi baj legyen, éppen erre van szüksége. Léptei gyorsulnak és lehagyja a férfit. Mit érdekli most őt, hogy ez jó ötlet-e? Meg akar szabadulni a tehertől, ami nem is az ő kezeit fárasztja. Talán épp nem azzal vannak elfoglalva, hogy ki érkezik, de ha már bámészkodó tekintetet is kap, nem érdekli. A puhosra néz, aki a disznóját ölelgeti.*
- Ismered azt a gyereket? Vagy ti?
*Bök a fejével hátra, majd körbe pillant a társaság többi tagján is.* - A nővéréért sír. Találtuk. *Teszi hozzá mellékesen, mintha egy elhagyott tarisznyáról lenne szó.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-06 19:26:43
Üzenet elküldve: 2024-08-06 19:26:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
- Talán pont egy illúziókkal szórakozó mágus adta hozzájuk az alapot. - *Vigyorog, mert az kézenfekvő volna az ő szemszögéből. Nem is olyan rég még ő is babonás félelemmel tekintett a mágiára, el tudja képzelni, hogy egyszer valahol régen egy mágus tevékenysége ilyen lenyomatot hagyott az egyszerű emberekben, s ezt szőtték mesékbe.
Bredoc válaszában a magányt illetően az elfogadás mellett érez némi bút is.*
- Arra még mindig van ideje, vagy nem? Vagy már túl öregnek érzi magát hozzá? - *Böki utána a kérdést pimasz kis mosollyal, sandán fölpillantva.
Aztán mikor a férfi közelebb ül hozzá és beszélni kezd, ő is visszakomolyodik. Egyfajta rajongással hallgatja őt, az élethez való hozzáállását. Számára igazi példakép az ex-parancsnok. Nem valószínű, hogy ugyanaz az ember volna, ha nem az ő befolyása alá kerül. Így az ő eszméinek szeretne megfelelni, hozzá hasonlóvá válni.
A tűzbe bámul, ahogy Brox kéri. A vállát érő simítás és a támogató szavak is jól esnek neki, összességében könnyít a szívén mindaz, amit a férfi mond. Bár a megoldáshoz közelebb nem kerül. A kellemetlen helyzet ugyanis az, hogy neki magának kell kitalálnia, hogy mihez kezdjen az életével, ebben senki nem segít neki.
Ami nagyszerű szabadság, de ő nem tud mit kezdeni vele. Számára tényleg tökéletes volt az Alakulat, ott egyszerre volt meg a szabadsága és a lehetőségei, hogy azzal foglalkozzon, amivel szeretne, mégis számíthatott rá, hogy mások helyezik őt irányba és mondják meg, hogy mit csináljon. Most egészen magának kellene újra föltalálnia magát.
Sóhajt, majd fészkelődik. Igazából valamit keres, ahova átülhetne, vagy aminek nekitámaszkodhatna, de nem nagyon talál ilyesmit. Azaz egyvalamit, vagy inkább valakit mégis...
Befordul Bredoc felé, majd előregörnyedve a saját térdeire támaszkodik, homlokát pedig a férfi vállának támasztja, ha amaz hagyja.*
- Mert a pálinka segít a gondolkodásban? - *Kérdi a talajtól, s csak hangján hallani, hogy közben mosolyog a helyzeten.*
- Bocsánat, de nagyon szédülök... - *Magyarázza aztán az okot merész tette mögött, ami a számára igazán viccessé teszi Brox utolsó mondatát. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a pálinka a számára nem a legjobb támogató.
Aztán hallgat egy darabig, mielőtt halkan újra megszólalna, kibökve azt, ami épp a legerősebben mozog gondolataiban.*
- Jó apa volna magából... - *Természetesen mindezt az utóbbi beszéd hatása alatt mondja. Mondhatna akár mentort is, de a leginkább azt próbálja kifejezni, hogy milyen sokat jelent számára mindaz, amit a férfi mondott, s milyen értékesnek tartja őt.*
- Talán pont egy illúziókkal szórakozó mágus adta hozzájuk az alapot. - *Vigyorog, mert az kézenfekvő volna az ő szemszögéből. Nem is olyan rég még ő is babonás félelemmel tekintett a mágiára, el tudja képzelni, hogy egyszer valahol régen egy mágus tevékenysége ilyen lenyomatot hagyott az egyszerű emberekben, s ezt szőtték mesékbe.
Bredoc válaszában a magányt illetően az elfogadás mellett érez némi bút is.*
- Arra még mindig van ideje, vagy nem? Vagy már túl öregnek érzi magát hozzá? - *Böki utána a kérdést pimasz kis mosollyal, sandán fölpillantva.
Aztán mikor a férfi közelebb ül hozzá és beszélni kezd, ő is visszakomolyodik. Egyfajta rajongással hallgatja őt, az élethez való hozzáállását. Számára igazi példakép az ex-parancsnok. Nem valószínű, hogy ugyanaz az ember volna, ha nem az ő befolyása alá kerül. Így az ő eszméinek szeretne megfelelni, hozzá hasonlóvá válni.
A tűzbe bámul, ahogy Brox kéri. A vállát érő simítás és a támogató szavak is jól esnek neki, összességében könnyít a szívén mindaz, amit a férfi mond. Bár a megoldáshoz közelebb nem kerül. A kellemetlen helyzet ugyanis az, hogy neki magának kell kitalálnia, hogy mihez kezdjen az életével, ebben senki nem segít neki.
Ami nagyszerű szabadság, de ő nem tud mit kezdeni vele. Számára tényleg tökéletes volt az Alakulat, ott egyszerre volt meg a szabadsága és a lehetőségei, hogy azzal foglalkozzon, amivel szeretne, mégis számíthatott rá, hogy mások helyezik őt irányba és mondják meg, hogy mit csináljon. Most egészen magának kellene újra föltalálnia magát.
Sóhajt, majd fészkelődik. Igazából valamit keres, ahova átülhetne, vagy aminek nekitámaszkodhatna, de nem nagyon talál ilyesmit. Azaz egyvalamit, vagy inkább valakit mégis...
Befordul Bredoc felé, majd előregörnyedve a saját térdeire támaszkodik, homlokát pedig a férfi vállának támasztja, ha amaz hagyja.*
- Mert a pálinka segít a gondolkodásban? - *Kérdi a talajtól, s csak hangján hallani, hogy közben mosolyog a helyzeten.*
- Bocsánat, de nagyon szédülök... - *Magyarázza aztán az okot merész tette mögött, ami a számára igazán viccessé teszi Brox utolsó mondatát. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a pálinka a számára nem a legjobb támogató.
Aztán hallgat egy darabig, mielőtt halkan újra megszólalna, kibökve azt, ami épp a legerősebben mozog gondolataiban.*
- Jó apa volna magából... - *Természetesen mindezt az utóbbi beszéd hatása alatt mondja. Mondhatna akár mentort is, de a leginkább azt próbálja kifejezni, hogy milyen sokat jelent számára mindaz, amit a férfi mondott, s milyen értékesnek tartja őt.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-05 23:01:56
Üzenet elküldve: 2024-08-05 23:01:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
-El is hinném!
*Megmosolyogja a dolgot. Meg aztán tényleg ki tudja?*
-A meséknek is általában van valami alapja, ugye. Illúzió, mi?
*Horkant egyet, mintha csak úgy általában magát a mágiét becsmérelné, de ez csak amolyan egyszerú zsörtölődés a részéről, és hamar tovább is engedi folyni a gondolatait.*
-Néha.
*Feleli a magányosság kérdésére.*
-Sose volt igazán senkim, mármint... Feleségem. Családom meg gyerkeim, nem ez az élet jutott nekem. Amit nem bánok egyébként, meg aztán ha az ember elfoglalja magát mindenféle dologgal, akkor nem is kezd gondolkodni azokon a veszélyes mi lett volna ha kérdéseken.
*Azok a legrosszabbak, legalábbis Bredoc szerint. No meg ha erre az ösvényre támad, rögtön jönnek a sokkal kellemetlenebb érzést keltő "miért én éltem túl azt a sok mindent, és miért nem a nála sokkal jobb emberek?" Aztán egy darabig nem is szól, csak hallgatja Garsint. És persze nem is próbálja leplezni hogy jól esnek neki a szavak, igazán megmelengetik a kérges szívét. Kicsit közelebb is huppan a lányhoz, s úgy hallgatja tovább, majd kis idő múlva felel is. Csak kell némi idő hogy átgondolja mit is kell most mondania.*
-Ki mondta hogy föladtam?
*Kihúzza a mellkasát félig szórakozottan, de hamar visszatér a komoly tekintete.*
-Nem adtam fel semmit, legfeljebb a mások szolgálatát. Sőt... Hidd el ennek az öreg rókának, hogy úgy is tudsz szolgálni, hogy nem állsz be egy ilyen kötelékbe. Másoknak segíteni, azoknak akik rászorulnak ehhez nem kell cím meg jelvény. Csak a szíved és a képesség hogy meglásd azt, kinek van szüksége rád. Még akkor is ha nem kérik, vagy nem parancsolják meg, még akkor is cselekedni.
*Finom mosolyra húzza a bajszát.*
-Tudom hogy giccsesen hangzik, de számomra így van értelme élni az életet. Nem kell túlgondolni semmit sem, csak ülj itt egy kicsit, nézz a tűzbe és gondolj bele hogy mit szeretsz igazán csinálni?
*Ha módja van rá, megsimítja Garsin vállát.*
-Mikor érzed azt, hogy fel sem tűnik ahogy telik az idő, és jó érzéssel gondolsz rá? Ezt találd ki, s ha ez megvan, gondolkodj el azon hogy mit kell tenned ahhoz, hogy ezt a dolgot tudd csinálni minél többet.
*Reméli hogy most tényleg hasznos tanácsot tud adni. Vagyis inkább hogy Garsin hasznosnak találja.*
-Ha például szeretsz tanulni, akkor kezdj el tanulni. Sok aranyba kerül? Keress egy munkát amit viszonylag szívesen csinálsz, hogy azátn minél többet tudj tanulni. Vagy ha szeretsz utazni, ha szeretnéd látni a világot, megismerni másféle embereket, másféle kultúrákat, esetleg egy-két kalandba is belecsöppenni akkor pedig előtted áll a nagy világ.
*Mutat mindkét kezével a pusztaságba.*
-És közben még tanulhatsz is, ha veszel egy pár könyvet.
*Kacsint egyet.*
-Én sem itt tervezek meghalni...
*Teszi még hozzá halkan.*
-De kell egy kis pihenő, hogy én is át tudjam gondolni ezeket a dolgokat, tudod? Addig pedig ezt *mutat a házra, és a földre.* szívesen csinálom.
*A pipáját kutatja, hátha van még benne némi dohány mert nem emlékszik hogy kitisztította és elrakta volna, vagy csak lerakta maga mellé valahová.*
-Te pedig még fiatal vagy, tehetséges és nagyon okos! És a szíves is a helyén van! Talán már most érted, hogy nem csak úgy közhelyként mondtam korábban hogy szerintem bármit elérhetsz amit csak szeretnél. Tényleg így gondolom. Csak előbb ki kell találnod hogy mi is az amit szerentél.
*Bátorítóan mosolyog rá.*
-Ha pedig néha úgy éreznéd hogy mégsem az az az út, amit igazán szerentél járni amin elindultál, még nagyon sok időd lesz változtatni. Csak le kell ülnöd egy kellemes tűzhöz egy finom üveg pálinkával, és ismét átgondolni merre tovább.
*Ha Bredocnak lenne gyermeke, bizonyosan valami nagyon hasonlót mondana neki amikor már abba a korba érne, hogy megértse ezeket az intelmeket.*
-El is hinném!
*Megmosolyogja a dolgot. Meg aztán tényleg ki tudja?*
-A meséknek is általában van valami alapja, ugye. Illúzió, mi?
*Horkant egyet, mintha csak úgy általában magát a mágiét becsmérelné, de ez csak amolyan egyszerú zsörtölődés a részéről, és hamar tovább is engedi folyni a gondolatait.*
-Néha.
*Feleli a magányosság kérdésére.*
-Sose volt igazán senkim, mármint... Feleségem. Családom meg gyerkeim, nem ez az élet jutott nekem. Amit nem bánok egyébként, meg aztán ha az ember elfoglalja magát mindenféle dologgal, akkor nem is kezd gondolkodni azokon a veszélyes mi lett volna ha kérdéseken.
*Azok a legrosszabbak, legalábbis Bredoc szerint. No meg ha erre az ösvényre támad, rögtön jönnek a sokkal kellemetlenebb érzést keltő "miért én éltem túl azt a sok mindent, és miért nem a nála sokkal jobb emberek?" Aztán egy darabig nem is szól, csak hallgatja Garsint. És persze nem is próbálja leplezni hogy jól esnek neki a szavak, igazán megmelengetik a kérges szívét. Kicsit közelebb is huppan a lányhoz, s úgy hallgatja tovább, majd kis idő múlva felel is. Csak kell némi idő hogy átgondolja mit is kell most mondania.*
-Ki mondta hogy föladtam?
*Kihúzza a mellkasát félig szórakozottan, de hamar visszatér a komoly tekintete.*
-Nem adtam fel semmit, legfeljebb a mások szolgálatát. Sőt... Hidd el ennek az öreg rókának, hogy úgy is tudsz szolgálni, hogy nem állsz be egy ilyen kötelékbe. Másoknak segíteni, azoknak akik rászorulnak ehhez nem kell cím meg jelvény. Csak a szíved és a képesség hogy meglásd azt, kinek van szüksége rád. Még akkor is ha nem kérik, vagy nem parancsolják meg, még akkor is cselekedni.
*Finom mosolyra húzza a bajszát.*
-Tudom hogy giccsesen hangzik, de számomra így van értelme élni az életet. Nem kell túlgondolni semmit sem, csak ülj itt egy kicsit, nézz a tűzbe és gondolj bele hogy mit szeretsz igazán csinálni?
*Ha módja van rá, megsimítja Garsin vállát.*
-Mikor érzed azt, hogy fel sem tűnik ahogy telik az idő, és jó érzéssel gondolsz rá? Ezt találd ki, s ha ez megvan, gondolkodj el azon hogy mit kell tenned ahhoz, hogy ezt a dolgot tudd csinálni minél többet.
*Reméli hogy most tényleg hasznos tanácsot tud adni. Vagyis inkább hogy Garsin hasznosnak találja.*
-Ha például szeretsz tanulni, akkor kezdj el tanulni. Sok aranyba kerül? Keress egy munkát amit viszonylag szívesen csinálsz, hogy azátn minél többet tudj tanulni. Vagy ha szeretsz utazni, ha szeretnéd látni a világot, megismerni másféle embereket, másféle kultúrákat, esetleg egy-két kalandba is belecsöppenni akkor pedig előtted áll a nagy világ.
*Mutat mindkét kezével a pusztaságba.*
-És közben még tanulhatsz is, ha veszel egy pár könyvet.
*Kacsint egyet.*
-Én sem itt tervezek meghalni...
*Teszi még hozzá halkan.*
-De kell egy kis pihenő, hogy én is át tudjam gondolni ezeket a dolgokat, tudod? Addig pedig ezt *mutat a házra, és a földre.* szívesen csinálom.
*A pipáját kutatja, hátha van még benne némi dohány mert nem emlékszik hogy kitisztította és elrakta volna, vagy csak lerakta maga mellé valahová.*
-Te pedig még fiatal vagy, tehetséges és nagyon okos! És a szíves is a helyén van! Talán már most érted, hogy nem csak úgy közhelyként mondtam korábban hogy szerintem bármit elérhetsz amit csak szeretnél. Tényleg így gondolom. Csak előbb ki kell találnod hogy mi is az amit szerentél.
*Bátorítóan mosolyog rá.*
-Ha pedig néha úgy éreznéd hogy mégsem az az az út, amit igazán szerentél járni amin elindultál, még nagyon sok időd lesz változtatni. Csak le kell ülnöd egy kellemes tűzhöz egy finom üveg pálinkával, és ismét átgondolni merre tovább.
*Ha Bredocnak lenne gyermeke, bizonyosan valami nagyon hasonlót mondana neki amikor már abba a korba érne, hogy megértse ezeket az intelmeket.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-05 22:41:34
Üzenet elküldve: 2024-08-05 22:41:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian, Merchen//
*Merchen éppen csak kifújja magát az árnyékot adó fa alatt, majd tovább is indul. Kellemes tempót diktál, csak amolyan zötykölődőset ahogy mondani szokás, mert hát nem siet ő sehová. Nem is figyel túlságosan nagyon a környezetére, csak mikor már egy páros alak egészen megközelíteni látszik őt. Rögtön visszatér az éberség a tekintetibe, ami ezidáig csak a tájat pásztáztva elmeregnve a gondolatokban. Egy fél-elfet lát közeledni, meg egy csinos hölgyet az oldalán ha minden igaz. Egy pillanat erejéig el is képzeli kettejüket valamelyik fogadó puha ágyában, aztán a következő gondolatában már inkább csak itt a szekér hátulján, de ezek csak amolyan tipikus átfutások egy tipikus férfi agyán. Nem kell neki túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Hanem a fickó egész karizmatikusnak tűnik, meg azt is látja rajta a tündér hogy nincs talpig páncélban, úgyhogy jó eséllyel nem rablóbandita. Legalábbis reméli.*
-Teysus kísérje uram!
*Az a jól megszokott, széles és megnyerő zsivány kofa vigyor ül a képére ahogy finoman megállítja a szekeret. Sosem tudna ellenállni egy lehetséges üzletnek. Azért megmosolyogja a megszólítást is, de nem ad neki hangot, elvégre ha tényleg aranyat tud szerezni tőle, neki aztán édes mindegy hogy hívja őt.*
-Ó ezen a szekéren? Szinte bármitől megválnék némi arany fejében. Igen bizony. Bizony.
*Meg is lapogatja a szekér oldalát, mintha csak egy jóféle kanca lenne.*
-Miféle portékát keres? Díszdobozos, különleges pálinkát hogy kicsit oldja a hangulatot.
*Kacsint egyet, mert hát nem kerüli el figyelmét, hogy a páros valószínűleg nem csak egyszerű útitársi kapcsolatban állnak.*
-Netán egy szép ékszert? Vagy egy csinos fegyvert? Nézzenek szét. Kérem!
*Merchen éppen csak kifújja magát az árnyékot adó fa alatt, majd tovább is indul. Kellemes tempót diktál, csak amolyan zötykölődőset ahogy mondani szokás, mert hát nem siet ő sehová. Nem is figyel túlságosan nagyon a környezetére, csak mikor már egy páros alak egészen megközelíteni látszik őt. Rögtön visszatér az éberség a tekintetibe, ami ezidáig csak a tájat pásztáztva elmeregnve a gondolatokban. Egy fél-elfet lát közeledni, meg egy csinos hölgyet az oldalán ha minden igaz. Egy pillanat erejéig el is képzeli kettejüket valamelyik fogadó puha ágyában, aztán a következő gondolatában már inkább csak itt a szekér hátulján, de ezek csak amolyan tipikus átfutások egy tipikus férfi agyán. Nem kell neki túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Hanem a fickó egész karizmatikusnak tűnik, meg azt is látja rajta a tündér hogy nincs talpig páncélban, úgyhogy jó eséllyel nem rablóbandita. Legalábbis reméli.*
-Teysus kísérje uram!
*Az a jól megszokott, széles és megnyerő zsivány kofa vigyor ül a képére ahogy finoman megállítja a szekeret. Sosem tudna ellenállni egy lehetséges üzletnek. Azért megmosolyogja a megszólítást is, de nem ad neki hangot, elvégre ha tényleg aranyat tud szerezni tőle, neki aztán édes mindegy hogy hívja őt.*
-Ó ezen a szekéren? Szinte bármitől megválnék némi arany fejében. Igen bizony. Bizony.
*Meg is lapogatja a szekér oldalát, mintha csak egy jóféle kanca lenne.*
-Miféle portékát keres? Díszdobozos, különleges pálinkát hogy kicsit oldja a hangulatot.
*Kacsint egyet, mert hát nem kerüli el figyelmét, hogy a páros valószínűleg nem csak egyszerű útitársi kapcsolatban állnak.*
-Netán egy szép ékszert? Vagy egy csinos fegyvert? Nézzenek szét. Kérem!
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-05 20:29:53
Üzenet elküldve: 2024-08-05 20:29:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Éber álmok//
//Caelril, Kyr//
*A gyermek nem kap választ a reményteli kérdésére. Legalábbis nem abban a formában, ahogy várta volna. A testvérével összetévesztett nő szinte figyelmen kívül hagyja szavait, s helyette egy mélyebb orgánum, egy férfi hangja talál utat a hallójáratába. Már éppen rámutatna az óarany tekintetek hordozójára, válaszul az idegen hang kíváncsiságára, amikor a pilláira borult homály oszlani kezd. Ezután hamar rájön tévedésére, s könnyek szöknek a szemébe.*
- Nem tudom.
*Hagyják el remegő ajkait kétségének hangokba öntött maradványai, majd halk nyöszörgéssel sírni kezd. De a krokodilkönnyek nem áztatják sokáig puha bőrét. Ha a két idegen nem faggatja tovább, mivel ebben az állapotában egyébként sem sok mindent húzhatnának ki belőle, akkor hamarosan álomba sírja magát. Ezután Ril és Kyr, ahogy eltervezték, elindulhatnak Szántóvégre.
A férfi alapos helyismeretének köszönhetően elkerülik a feltűnést, és viszonylag gyorsan meg is érkeznek a faluba. Előttük is ugyanaz a sivár, kihalt település képe bontakozik ki, mint a korábban érkező két vándor előtt. Annyi különbséggel, hogy a távolban ők már megpillanthatják az összeverődött ötöst. A pocakos parasztot, a hófehér hajú elfet, a szótlan remetét, a testvéréért aggódó leányt, s a keserű ábrázattal bámuló malacot. De rajtuk kívül senki más segítségében nem bízhatnak. Ha esetleg arra vetemednének, hogy bekopognak az egyik viskó ajtaján, hiába is várnának, senki nem nyitna nekik ajtót.*
//Nae, Xou//
*A pocakos paraszt jóvágású mosolyt villant a kucufogójára, mikor az egyetértően helyesel. Elkönyveli magában, hogy immáron teljesen egymásra hangolódtak, s igazi cimborák lettek. Nagy kár, hogy nem élvezhetik sokáig egymás társaságát, hisz felbukkan a vöröske, aki rögtön el is tereli Gilas bának a figyelmét.*
- Került a francokat! Nem látták őt semerre!
*Válaszol a felé rohanó lánykának, azonban tekintete már az ismerős pofika háta mögött egykedvűen ballagó fura figurára mered.*
- Há' ezt meg hunnan szalajtották?
*Kérdezi rosszallóan egyszerre mind magától, mind az újonnan megduzzadt társaságától.
Eközben a húgát kereső lány lelkesedését hamar letöri a rossz hír, s egy pillanatra elmerülve a gondolataiban, teljesen figyelmen kívül hagyja a kérdésfelvetést. Csak akkor ocsúdik fel, mikor Xou léptei már közvetlen mögötte dobbanak a poros úton.*
- Ohh, ő…
*Már éppen mondaná a fura figura nevét, amikor rájön, hogy fogalma sincs róla. Annyira bele volt feledkezve saját bújába, hogy elfelejtette megkérdezni. Gondolataiban ostorozza magát felelőtlen viselkedéséért, de most nem igazán van ideje az önsajnálatra.*
- Őt az út mentén találtam. Azt mondta, hogy ide akar eljutni, hát felajánlottam neki, hogy jöjjön velem!
*Foglalja össze tömören az eddig történteket a lány, amit Nae is tökéletesen hallhat, hisz ott áll mellette. Nae, akiről szintén csak most vesz tudomást a parasztlány.*
- Oh, téged még nem láttalak itt! Üdv a falunkban!
*Mosolyodik el keserédesen a lány, igyekezvén palástolni a szeme sarkába tolakodó fájdalmas könnyeket. Gilas, hóna alatt a disznóval előbb Nae-ra néz, majd az újonnan jött idegenre.*
- Mindjá' mehetünk anyám a dudvádé, csak most má' fenemód kíváncsi vagyok, hogy mi a frászt keres ez a csuhás itt a mi kis falunkba.
*Böki oda a szavakat Nae-nak, és néhány lépést megtéve, egészen beleáll Xoumou arcába a pocakos férfi.*
- Te koma, hallottam, hogy ide akartál jönni. Mondd má' meg nekem, légy oly kedves… mégis mi az istené'?
//Caelril, Kyr//
*A gyermek nem kap választ a reményteli kérdésére. Legalábbis nem abban a formában, ahogy várta volna. A testvérével összetévesztett nő szinte figyelmen kívül hagyja szavait, s helyette egy mélyebb orgánum, egy férfi hangja talál utat a hallójáratába. Már éppen rámutatna az óarany tekintetek hordozójára, válaszul az idegen hang kíváncsiságára, amikor a pilláira borult homály oszlani kezd. Ezután hamar rájön tévedésére, s könnyek szöknek a szemébe.*
- Nem tudom.
*Hagyják el remegő ajkait kétségének hangokba öntött maradványai, majd halk nyöszörgéssel sírni kezd. De a krokodilkönnyek nem áztatják sokáig puha bőrét. Ha a két idegen nem faggatja tovább, mivel ebben az állapotában egyébként sem sok mindent húzhatnának ki belőle, akkor hamarosan álomba sírja magát. Ezután Ril és Kyr, ahogy eltervezték, elindulhatnak Szántóvégre.
A férfi alapos helyismeretének köszönhetően elkerülik a feltűnést, és viszonylag gyorsan meg is érkeznek a faluba. Előttük is ugyanaz a sivár, kihalt település képe bontakozik ki, mint a korábban érkező két vándor előtt. Annyi különbséggel, hogy a távolban ők már megpillanthatják az összeverődött ötöst. A pocakos parasztot, a hófehér hajú elfet, a szótlan remetét, a testvéréért aggódó leányt, s a keserű ábrázattal bámuló malacot. De rajtuk kívül senki más segítségében nem bízhatnak. Ha esetleg arra vetemednének, hogy bekopognak az egyik viskó ajtaján, hiába is várnának, senki nem nyitna nekik ajtót.*
//Nae, Xou//
*A pocakos paraszt jóvágású mosolyt villant a kucufogójára, mikor az egyetértően helyesel. Elkönyveli magában, hogy immáron teljesen egymásra hangolódtak, s igazi cimborák lettek. Nagy kár, hogy nem élvezhetik sokáig egymás társaságát, hisz felbukkan a vöröske, aki rögtön el is tereli Gilas bának a figyelmét.*
- Került a francokat! Nem látták őt semerre!
*Válaszol a felé rohanó lánykának, azonban tekintete már az ismerős pofika háta mögött egykedvűen ballagó fura figurára mered.*
- Há' ezt meg hunnan szalajtották?
*Kérdezi rosszallóan egyszerre mind magától, mind az újonnan megduzzadt társaságától.
Eközben a húgát kereső lány lelkesedését hamar letöri a rossz hír, s egy pillanatra elmerülve a gondolataiban, teljesen figyelmen kívül hagyja a kérdésfelvetést. Csak akkor ocsúdik fel, mikor Xou léptei már közvetlen mögötte dobbanak a poros úton.*
- Ohh, ő…
*Már éppen mondaná a fura figura nevét, amikor rájön, hogy fogalma sincs róla. Annyira bele volt feledkezve saját bújába, hogy elfelejtette megkérdezni. Gondolataiban ostorozza magát felelőtlen viselkedéséért, de most nem igazán van ideje az önsajnálatra.*
- Őt az út mentén találtam. Azt mondta, hogy ide akar eljutni, hát felajánlottam neki, hogy jöjjön velem!
*Foglalja össze tömören az eddig történteket a lány, amit Nae is tökéletesen hallhat, hisz ott áll mellette. Nae, akiről szintén csak most vesz tudomást a parasztlány.*
- Oh, téged még nem láttalak itt! Üdv a falunkban!
*Mosolyodik el keserédesen a lány, igyekezvén palástolni a szeme sarkába tolakodó fájdalmas könnyeket. Gilas, hóna alatt a disznóval előbb Nae-ra néz, majd az újonnan jött idegenre.*
- Mindjá' mehetünk anyám a dudvádé, csak most má' fenemód kíváncsi vagyok, hogy mi a frászt keres ez a csuhás itt a mi kis falunkba.
*Böki oda a szavakat Nae-nak, és néhány lépést megtéve, egészen beleáll Xoumou arcába a pocakos férfi.*
- Te koma, hallottam, hogy ide akartál jönni. Mondd má' meg nekem, légy oly kedves… mégis mi az istené'?
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-04 11:57:41
Üzenet elküldve: 2024-08-04 11:57:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Végül csak nem jutott el a Sellőházig. Az erdőben történt találkozó után, inkább nem kockáztat. Visszatért a szántókra, ahol jó ideig gyökeret is ver. Az élet itt nyugis. A jó népek szórakoztatása, ha anyagilag nem is annyira kifizetődő, de étel, ital és szállás akad. A kissé nap szidta fehérnépekkel is el lehet naphosszat cicázni. Ha az egyik helyen kitelik az esztendöje megy a másikra. Viszont az idő telik, mire észbe kap már csak azt veszi észre, hogy egy éve is meglehet, hogy itt tengődik. A lényeg, hogy felszívja magát és útra kell a következő vásárba igyekvő paraszttal, mert egyedül azért csak nem olyan jó egy magafajtának utazgatnia.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-04 08:58:10
Üzenet elküldve: 2024-08-04 08:58:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki Rém//
*Faerum annyival többet tud a varázslatokról, hogy élt egy darabig a városban. De ez se ruházta őt fel hatalmas tudással. Főleg az istenek mágiájával kapcsolatban. A sötét istenével meg főleg. A továbbiak kapcsán ő kinéz az ablakon.*
-Lassan sötétedni fog. Biztos most keressük fel, azt a legényt?
*Túl vannak lassan a látogatóidőn. Persze ha a többiek most akarnak beszélni vele akkor ő se fog több szót emelni a dolog ellen és velük tart. Az a Mardrein asszony pedig pedig igencsak furcsának hangzik valóban. Főleg, hogy errefelé sosem volt divat a sötét isten hite. A szellemeké inkább. Ő is elbeszélgetne vele. Viszont vele biztos biztos nem ma. Az egykori remete saját bőrén tapasztalja milyen öregnek lenni. Korábban le kell már feküdni és korán ébredni. Lehet mire odatalálnak hozzá már ébren se találják.*
*Faerum annyival többet tud a varázslatokról, hogy élt egy darabig a városban. De ez se ruházta őt fel hatalmas tudással. Főleg az istenek mágiájával kapcsolatban. A sötét istenével meg főleg. A továbbiak kapcsán ő kinéz az ablakon.*
-Lassan sötétedni fog. Biztos most keressük fel, azt a legényt?
*Túl vannak lassan a látogatóidőn. Persze ha a többiek most akarnak beszélni vele akkor ő se fog több szót emelni a dolog ellen és velük tart. Az a Mardrein asszony pedig pedig igencsak furcsának hangzik valóban. Főleg, hogy errefelé sosem volt divat a sötét isten hite. A szellemeké inkább. Ő is elbeszélgetne vele. Viszont vele biztos biztos nem ma. Az egykori remete saját bőrén tapasztalja milyen öregnek lenni. Korábban le kell már feküdni és korán ébredni. Lehet mire odatalálnak hozzá már ébren se találják.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-03 09:20:08
Üzenet elküldve: 2024-08-03 09:20:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Az elf nem imád különösebben egy adott istent se. Pont ezért lehet benne valami, hogy a részegekre különös gondot szoktak azok fordítani. Kicsit sikerült be is aludnia aranysörényű hátasán mégse történt semmi baja. Arra ébredt fel, hogy egyrészt már nem a fák veszik őket körbe, másrészt ki van tikkadva. Szerencsére észrevesz egy kutat amihez odavezeti a lovat, sikeresen lekászálódik annak a hátáról, ami után neki is esik a víznek. Öblös kortyokkal csillapítja a szomját, majd még a kulacsát is feltölti. Annyi esze nem volna, hogy az állat is megszomjazhatott, de látszik, hogy a vörös lova. Kiszolgálja magát nem kell kéretni. A doki türelmetlenül toporog.*
-Befejezted?
*Mikor megbizonyosodott róla akkor egy nagyobb földsáncot rálépőnek használva visszaül a nyeregbe és folytatja az útját.*
~Rohadt messze van az a tetves város.~
-Befejezted?
*Mikor megbizonyosodott róla akkor egy nagyobb földsáncot rálépőnek használva visszaül a nyeregbe és folytatja az útját.*
~Rohadt messze van az a tetves város.~
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-02 16:28:29
Üzenet elküldve: 2024-08-02 16:28:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
//Nae, Xou//
~ Fehér cseléd a jó büdös k...~ *A nyelvére kell harapjon, nehogy ténylegesen kicsússzon. Könnyebb volna sorra venni azokat a szavakat, amik nem bosszantották fel az elfet, s ha nem lenne szüksége épp a nagyszájú pohos parasztember segítségére, már bizonyosan a szájába lépett volna... vagy legalább is nagyon részletesen elképzelte volna némi cirádás, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzés közepette. Megvan az a hátránya a szolgálatnak, hogy nem teheti azt, amihez csak kedve szottyan.
Szerencsére a hála kiprésel némi előzékenységet kaparágó barátunkból, így Nae mérges, észrevétlen fogcsikorgatása is alábbhagy.*
- Igen, olyan felvilágosult... *mondjuk nem is érti, hogyan feltételezheti őt amolyan városi tápos csitrinek, elvégre azért egy elég jó erőben lévő malacot gyűrt le... Vesz inkább egy mély levegőt és erőt vesz magán.
Már fordulna is a paraszt háza felé, amikor egy fiatal lány hangja csendül a távolból, a hosszúfülű pedig rögtön irányába kapja a fejét. Bár másoknak nem tűnhet fel feltétlenül, de különösebben nem repes az örömtől, hogy félbeszakították őket. Minél hamarabb szabadulni akart ettől hígagyú zsellértől, reméli napestig tartó falusi nosztalgiába nem csap át a találka.
Némi gyanakvással tekintetében méri végig a lánykát ráérősen követő hosszúhajú férfit, valahogy ő sem tűnik idevalósinak. Talán köze lehet ehhez a rejtélyes kis ügyhöz?*
//Nae, Xou//
~ Fehér cseléd a jó büdös k...~ *A nyelvére kell harapjon, nehogy ténylegesen kicsússzon. Könnyebb volna sorra venni azokat a szavakat, amik nem bosszantották fel az elfet, s ha nem lenne szüksége épp a nagyszájú pohos parasztember segítségére, már bizonyosan a szájába lépett volna... vagy legalább is nagyon részletesen elképzelte volna némi cirádás, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzés közepette. Megvan az a hátránya a szolgálatnak, hogy nem teheti azt, amihez csak kedve szottyan.
Szerencsére a hála kiprésel némi előzékenységet kaparágó barátunkból, így Nae mérges, észrevétlen fogcsikorgatása is alábbhagy.*
- Igen, olyan felvilágosult... *mondjuk nem is érti, hogyan feltételezheti őt amolyan városi tápos csitrinek, elvégre azért egy elég jó erőben lévő malacot gyűrt le... Vesz inkább egy mély levegőt és erőt vesz magán.
Már fordulna is a paraszt háza felé, amikor egy fiatal lány hangja csendül a távolból, a hosszúfülű pedig rögtön irányába kapja a fejét. Bár másoknak nem tűnhet fel feltétlenül, de különösebben nem repes az örömtől, hogy félbeszakították őket. Minél hamarabb szabadulni akart ettől hígagyú zsellértől, reméli napestig tartó falusi nosztalgiába nem csap át a találka.
Némi gyanakvással tekintetében méri végig a lánykát ráérősen követő hosszúhajú férfit, valahogy ő sem tűnik idevalósinak. Talán köze lehet ehhez a rejtélyes kis ügyhöz?*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-02 10:11:19
Üzenet elküldve: 2024-08-02 10:11:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki Rém//
*Kissé elhúzott szájjal bólint.*
- Mindenféle varázslat van, *-mondja-* miért pont ilyen ocsmány fajta ne lenne?
*Annak a Meradrein asszonynak megint felmerül a neve. Fogalma sincs róla, hogy ki lehet az, de úgy véli, hogy nem lehet túl szórakoztató társaság, legalábbis a fővadász szavaira alapozva. Cagon utána is kérdez a nőnek; szemöldöke aprót rándul. Igazat ad neki magában – ha valaki neve így felmerül, érdemes lehet neki is utána nézni.
Felveszi az egyik kupát, és jólesőn kortyol a vízből. Ha az éhét nem is tudja elűzni, de a szomját legalább tudja oltani. Már az is jó. Valahol meg csak talál pár répát vagy hasonlót, hogy éjjel ne verje fel a társait. Mert éjjel, tervei szerint, igenis itt lesz Vadászlakon. Hogy az istállóban, vagy valahol máshol; beleolvadva az árnyak közé, és kíváncsian figyelve, hogy feltűnik-e a lidérc.. ha fogadnia kéne, tudná, mit válaszolna.*
- Én is mindenképp élnék a szállással, *-mondja, és rámosolyog Danrimra-* de magam is úgy gondolom, hogy talán még ma lenne a legjobb megnézni magunknak azt a Merlas-t. Ki tudja? Talán megtudunk valamit, ami segíthet nyakon csípi a ludvércünket.
*Vagy valamit, ami abban segít majd, hogy az ne az ő zsigereikből zabáljon ma éjjel.*
*Kissé elhúzott szájjal bólint.*
- Mindenféle varázslat van, *-mondja-* miért pont ilyen ocsmány fajta ne lenne?
*Annak a Meradrein asszonynak megint felmerül a neve. Fogalma sincs róla, hogy ki lehet az, de úgy véli, hogy nem lehet túl szórakoztató társaság, legalábbis a fővadász szavaira alapozva. Cagon utána is kérdez a nőnek; szemöldöke aprót rándul. Igazat ad neki magában – ha valaki neve így felmerül, érdemes lehet neki is utána nézni.
Felveszi az egyik kupát, és jólesőn kortyol a vízből. Ha az éhét nem is tudja elűzni, de a szomját legalább tudja oltani. Már az is jó. Valahol meg csak talál pár répát vagy hasonlót, hogy éjjel ne verje fel a társait. Mert éjjel, tervei szerint, igenis itt lesz Vadászlakon. Hogy az istállóban, vagy valahol máshol; beleolvadva az árnyak közé, és kíváncsian figyelve, hogy feltűnik-e a lidérc.. ha fogadnia kéne, tudná, mit válaszolna.*
- Én is mindenképp élnék a szállással, *-mondja, és rámosolyog Danrimra-* de magam is úgy gondolom, hogy talán még ma lenne a legjobb megnézni magunknak azt a Merlas-t. Ki tudja? Talán megtudunk valamit, ami segíthet nyakon csípi a ludvércünket.
*Vagy valamit, ami abban segít majd, hogy az ne az ő zsigereikből zabáljon ma éjjel.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-01 22:12:42
Üzenet elküldve: 2024-08-01 22:12:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna, Merchen//
-Hárem. Mi az? Hangszer? *Úgy hangzik. Ismeretlen számára a nyugatvidéki szó, de azt kötve hiszi, hogy a tharg vezér háremen játszik. Sosem hallott ilyesmiről. A leckét a tanulásról elengedi a füle mellett. Tanította őt már elég dologra az élet hozzá, hogy megmaradjon a talpán. A többit pedig feleslegesnek tartja. Ha csak nem valami zsebmetsző trükk. De hiszi, hogy abból meg már ismeri mindet.*
-Mennyi isten, mi? És azzal szórakoznak, hogy velünk baszakodnak... Nem igaz, Kucsmás? *Az csak felrötyög. A fattyú kötve hiszi, hogy a halkereskedő valójában figyelt volna arra, amit mondott.
Közben nem rest barátkozni Alissäna combjával. Elnézegeti a finom vonásokat a lány arcán, ahogy az a fák lombjait szemléli.*
-Sa'Tereth valós, ez biztos. Tőle tartani kell. De nem követek semmi ilyen hülyeséget. A legtöbb csak elcseszi az életet az ostoba szabályaival meg elvárásaival. *Vállat von. Nem kérdez vissza; biztos benne, hogy a kurtizán sem követ semmiféle istenséget. Igazán meglepődne, ha így lenne.
Ahogy zötykölődnek a Szántóföldek útjain, a párhuzamos földúton egy megpakolt szekérre lesz figyelmes. Mérget venne rá, hogy valami kereskedőforma.*
-Hé, Kucsmás! Itt állj meg! *Veregeti hátba a koszos kocsist. Az nem rest eleget tenni a kérdésnek, s miután a félvér lesegítette a pillangót is, szó nélkül tovább is hajt Amon Ruadh irányába.
Néhány szökkenéssel közelíti meg a szekeret, amit ránézésre egy tündér irányít. A méretéből gondolja.*
-Hé! Tündér kalmár uram! *Nem tudja, milyen megszólítással illesse a vékony fickót, így mindegyiket bedobja.*
-Szívesen vásárolnánk ezt és azt, ha megáll néhány percre! Biztosan akad olyan a szekéren, amin továbbadna! *Kurjantja. Mutatós társaságában aligha festenek úgy, mint útonállók. Fegyver sincs náluk látszólag, nincs is miért, hogy legyen.*
-Ez lesz az igazi üzlet, meglátod. *Susogja Alissänának, s ha már itt áll mellette, lopva végigsimít csípőjén. Igazából örül, hisz ha akad portéka, amire elverheti lopott aranyát, hát megspórol egy utat a vashegyi piacig. Hamarabb visszaérhetnek az ismerős terepre.*
-Hárem. Mi az? Hangszer? *Úgy hangzik. Ismeretlen számára a nyugatvidéki szó, de azt kötve hiszi, hogy a tharg vezér háremen játszik. Sosem hallott ilyesmiről. A leckét a tanulásról elengedi a füle mellett. Tanította őt már elég dologra az élet hozzá, hogy megmaradjon a talpán. A többit pedig feleslegesnek tartja. Ha csak nem valami zsebmetsző trükk. De hiszi, hogy abból meg már ismeri mindet.*
-Mennyi isten, mi? És azzal szórakoznak, hogy velünk baszakodnak... Nem igaz, Kucsmás? *Az csak felrötyög. A fattyú kötve hiszi, hogy a halkereskedő valójában figyelt volna arra, amit mondott.
Közben nem rest barátkozni Alissäna combjával. Elnézegeti a finom vonásokat a lány arcán, ahogy az a fák lombjait szemléli.*
-Sa'Tereth valós, ez biztos. Tőle tartani kell. De nem követek semmi ilyen hülyeséget. A legtöbb csak elcseszi az életet az ostoba szabályaival meg elvárásaival. *Vállat von. Nem kérdez vissza; biztos benne, hogy a kurtizán sem követ semmiféle istenséget. Igazán meglepődne, ha így lenne.
Ahogy zötykölődnek a Szántóföldek útjain, a párhuzamos földúton egy megpakolt szekérre lesz figyelmes. Mérget venne rá, hogy valami kereskedőforma.*
-Hé, Kucsmás! Itt állj meg! *Veregeti hátba a koszos kocsist. Az nem rest eleget tenni a kérdésnek, s miután a félvér lesegítette a pillangót is, szó nélkül tovább is hajt Amon Ruadh irányába.
Néhány szökkenéssel közelíti meg a szekeret, amit ránézésre egy tündér irányít. A méretéből gondolja.*
-Hé! Tündér kalmár uram! *Nem tudja, milyen megszólítással illesse a vékony fickót, így mindegyiket bedobja.*
-Szívesen vásárolnánk ezt és azt, ha megáll néhány percre! Biztosan akad olyan a szekéren, amin továbbadna! *Kurjantja. Mutatós társaságában aligha festenek úgy, mint útonállók. Fegyver sincs náluk látszólag, nincs is miért, hogy legyen.*
-Ez lesz az igazi üzlet, meglátod. *Susogja Alissänának, s ha már itt áll mellette, lopva végigsimít csípőjén. Igazából örül, hisz ha akad portéka, amire elverheti lopott aranyát, hát megspórol egy utat a vashegyi piacig. Hamarabb visszaérhetnek az ismerős terepre.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-01 21:04:33
Üzenet elküldve: 2024-08-01 21:04:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Sok új dolgot nem fed fel a vadász. Csak azt, hogy amit eddig tapasztaltak, korán sem gyakori. Mivel az italból senki sem kért, így csak saját maga küldi lejjebb a rakoncátlan párlatot. Ezekben az órákban, mint egy lórúgás, úgy érződik ez a pár korty. Persze ez még arra sem elég, hogy a részegség első lépcsőfokára küldje, de mégis jó érzéssel tölti el.
Olybá tűnik, mindegyikük egy húron pendül. A legénnyel való elbeszélgetés tűnik a leggyorsabb útnak, hogy leleplezzék a lelephetetlent. Alaver pillantására egyből levágja, hogy a kisember mire gondol. És őszintén, miért is ne? Nem ez lenne az első eset, hogy eljátssza a veszett ork szerepét és biztos nem az utolsó. *
- Szerintem próbáljuk meg megelőzni a további problémákat és még ma keressük fel ezt a gyereket. Aztán, ha megtudunk valami hasznosat, utána eldönthetjük, hogy akarunk e rá pihenni egy keveset.
* Az ork kicsit sem fáradt. Ezért is veti fel az azonnali kezdés lehetőségét. Persze ha leszavazzák, akkor nincs mit tenni. Legrosszabb esetben szétválnak. Nem szívesen bolyongana egyedül, de ha ezt kívánja az élet, akkor ezt is kapja. Persze más terve is van ezen kívül. Ez az öregasszony. Meradrein. Szívesen elbeszélgetne vele négyszemközt. Talán megenyhül a szíve az orkon, ha kiderül, hogy egy istent éltetnek és valami hasznosat is tudna mondani, mind a jelenlegi, mind a jövőbeli helyzetekről. *
- Mondd csak, ez a Meradrein asszony. * Néz a vadászra * Ő is vadászlaki? S ha igen, merre találnám, ha keresném?
* Sok új dolgot nem fed fel a vadász. Csak azt, hogy amit eddig tapasztaltak, korán sem gyakori. Mivel az italból senki sem kért, így csak saját maga küldi lejjebb a rakoncátlan párlatot. Ezekben az órákban, mint egy lórúgás, úgy érződik ez a pár korty. Persze ez még arra sem elég, hogy a részegség első lépcsőfokára küldje, de mégis jó érzéssel tölti el.
Olybá tűnik, mindegyikük egy húron pendül. A legénnyel való elbeszélgetés tűnik a leggyorsabb útnak, hogy leleplezzék a lelephetetlent. Alaver pillantására egyből levágja, hogy a kisember mire gondol. És őszintén, miért is ne? Nem ez lenne az első eset, hogy eljátssza a veszett ork szerepét és biztos nem az utolsó. *
- Szerintem próbáljuk meg megelőzni a további problémákat és még ma keressük fel ezt a gyereket. Aztán, ha megtudunk valami hasznosat, utána eldönthetjük, hogy akarunk e rá pihenni egy keveset.
* Az ork kicsit sem fáradt. Ezért is veti fel az azonnali kezdés lehetőségét. Persze ha leszavazzák, akkor nincs mit tenni. Legrosszabb esetben szétválnak. Nem szívesen bolyongana egyedül, de ha ezt kívánja az élet, akkor ezt is kapja. Persze más terve is van ezen kívül. Ez az öregasszony. Meradrein. Szívesen elbeszélgetne vele négyszemközt. Talán megenyhül a szíve az orkon, ha kiderül, hogy egy istent éltetnek és valami hasznosat is tudna mondani, mind a jelenlegi, mind a jövőbeli helyzetekről. *
- Mondd csak, ez a Meradrein asszony. * Néz a vadászra * Ő is vadászlaki? S ha igen, merre találnám, ha keresném?
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-01 18:11:25
Üzenet elküldve: 2024-08-01 18:11:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki Rém//
-Rég volt már olyan, hogy Vadászlakon valaki erőszakos halált halt volna. *Serényen bólogat, remélve, hogy nem is esik majd meg ilyesmi a jövőben sem. Közben nem rest újratölteni a butykosokat és poharakat friss vízzel.*
-Varázslatot. Akadnak ilyen varázslatok? *Alaverre pillant. A vadásznak nem sok fogalma van az ilyesmiről.*
-De ha valami setét mágia áll a háttérben, akkor az bizonyosan Meradrein asszony. Mióta az eszemet tudom, a sötét istent emlegeti. Artheniorban már fejét vették volna érte, de itt... Senkit sem érdekel, mit hord össze. *Vállat von. Őt sem.*
-De azt nem hinném, hogy állatokat támad meg a vénasszony. *Hiába találgatnak, bizonyítékok híján aligha jutnak itt és most közelebb az igazsághoz.*
-Javallom, húzzátok meg magatokat az istállóban az éjjelre. A lovat is viheted. Szalma és víz van, még társasága is lesz. *Pillant az öregre, majd ki az ablakon.*
-Pihenjétek ki a fáradalmaitokat, hogy reggel új erővel ébredjetek. Beszéljetek a pásztorlegénnyel... Nézzétek meg a hidat, ha úgy tetszik. Akár szét is válhattok. Úgy biztos gyorsabb. Habár lehet biztosabb, ha együtt maradtok. *Ezt már rájuk bízza. Talán nem is szívesen közösködnek.
A társaság dönthet, hogyan tovább. A nap már jócskán túl jár delelőjén, még 1-2 óra és sötétedni kezd. Persze elkezdhetik most is a nyomozást, vagy reggel; rajtuk áll, hogyan tovább.
Odakinn a tikok kotorásznak, a lányka pedig nézi őket, várva, hogy a vándorok végezzenek. A közeli erdőség lombjait szél borzolja végig, susogásuk messzire száll a késő délutánban. A száraz hónap ellenére talán vihar jön az éjjel; a szántóföldek népe bizonyára hálás lenne érte.*
-Rég volt már olyan, hogy Vadászlakon valaki erőszakos halált halt volna. *Serényen bólogat, remélve, hogy nem is esik majd meg ilyesmi a jövőben sem. Közben nem rest újratölteni a butykosokat és poharakat friss vízzel.*
-Varázslatot. Akadnak ilyen varázslatok? *Alaverre pillant. A vadásznak nem sok fogalma van az ilyesmiről.*
-De ha valami setét mágia áll a háttérben, akkor az bizonyosan Meradrein asszony. Mióta az eszemet tudom, a sötét istent emlegeti. Artheniorban már fejét vették volna érte, de itt... Senkit sem érdekel, mit hord össze. *Vállat von. Őt sem.*
-De azt nem hinném, hogy állatokat támad meg a vénasszony. *Hiába találgatnak, bizonyítékok híján aligha jutnak itt és most közelebb az igazsághoz.*
-Javallom, húzzátok meg magatokat az istállóban az éjjelre. A lovat is viheted. Szalma és víz van, még társasága is lesz. *Pillant az öregre, majd ki az ablakon.*
-Pihenjétek ki a fáradalmaitokat, hogy reggel új erővel ébredjetek. Beszéljetek a pásztorlegénnyel... Nézzétek meg a hidat, ha úgy tetszik. Akár szét is válhattok. Úgy biztos gyorsabb. Habár lehet biztosabb, ha együtt maradtok. *Ezt már rájuk bízza. Talán nem is szívesen közösködnek.
A társaság dönthet, hogyan tovább. A nap már jócskán túl jár delelőjén, még 1-2 óra és sötétedni kezd. Persze elkezdhetik most is a nyomozást, vagy reggel; rajtuk áll, hogyan tovább.
Odakinn a tikok kotorásznak, a lányka pedig nézi őket, várva, hogy a vándorok végezzenek. A közeli erdőség lombjait szél borzolja végig, susogásuk messzire száll a késő délutánban. A száraz hónap ellenére talán vihar jön az éjjel; a szántóföldek népe bizonyára hálás lenne érte.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-31 02:34:17
Üzenet elküldve: 2024-07-31 02:34:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki Rém//
*Sikerül találnia valakit, aki elmondja neki merre is kéne megindulnia. Azt, is megtudja, hogy nem egyedül keveredett ide a problémát megoldani. Miután megköszöni az útba igazítást és elindul a vadász háza felé el is kuncogja magát.*
-Nézz, oda Fuvallat! Olyan ez mint a bárdok történetei szoktak lenni a kalandozókról. Öreg fejemre mik eszembe nem jutnak.
*Szórakozik jót ezen a hihetetlen gondolaton. Aztán a vadászhoz érkezve köszönti őt és a többi jelen lévőt. A nevét elmondva a helyi férfi meglepettnek tűnik, de nem mond semmit. Ő csak halványan mosolyog. Fuvallatot kint hagyja, hogy ott várja meg. Sokan nem szeretik a hasonló lényeket maguk körül. Bent vacsorát is kap és ahhoz kevésbé étvágygerjesztő témákat. Az ork szavaira bólint. Ha valóban késsel végták el a jószág torkát az kizárja, hogy állat lenne a tettes. Mindenesetre tényleg gyanús ez a dolog. A Danrim szavai se segítenek a dolgon. Húsz állat az nem kevés. És mindnek kivágták a szívét. Vadászok tesznek hasonlót, de lelőtt vaddal. Nem birkával és más háztájival. Méghozzá különböző szervek tűntek el belőlük? Hátborzongató dolog. A szállás dolgára megrázza a fejét.*
-Elfogadom. Nem hiszem, hogy volna más hely a környéken ahol meghúzhatnám magam. A jószágok pedig nem zavarnak egy cseppet sem.
*A hídra emlékszik még. Ahogy azokra a fura jelekre is amik annak a kövein voltak.*
~A szellemek védelme.~
-Lehet, hogy érdemes lenne azzal a legénnyel beszélni igen.
*Bólogat ő is.*
*Sikerül találnia valakit, aki elmondja neki merre is kéne megindulnia. Azt, is megtudja, hogy nem egyedül keveredett ide a problémát megoldani. Miután megköszöni az útba igazítást és elindul a vadász háza felé el is kuncogja magát.*
-Nézz, oda Fuvallat! Olyan ez mint a bárdok történetei szoktak lenni a kalandozókról. Öreg fejemre mik eszembe nem jutnak.
*Szórakozik jót ezen a hihetetlen gondolaton. Aztán a vadászhoz érkezve köszönti őt és a többi jelen lévőt. A nevét elmondva a helyi férfi meglepettnek tűnik, de nem mond semmit. Ő csak halványan mosolyog. Fuvallatot kint hagyja, hogy ott várja meg. Sokan nem szeretik a hasonló lényeket maguk körül. Bent vacsorát is kap és ahhoz kevésbé étvágygerjesztő témákat. Az ork szavaira bólint. Ha valóban késsel végták el a jószág torkát az kizárja, hogy állat lenne a tettes. Mindenesetre tényleg gyanús ez a dolog. A Danrim szavai se segítenek a dolgon. Húsz állat az nem kevés. És mindnek kivágták a szívét. Vadászok tesznek hasonlót, de lelőtt vaddal. Nem birkával és más háztájival. Méghozzá különböző szervek tűntek el belőlük? Hátborzongató dolog. A szállás dolgára megrázza a fejét.*
-Elfogadom. Nem hiszem, hogy volna más hely a környéken ahol meghúzhatnám magam. A jószágok pedig nem zavarnak egy cseppet sem.
*A hídra emlékszik még. Ahogy azokra a fura jelekre is amik annak a kövein voltak.*
~A szellemek védelme.~
-Lehet, hogy érdemes lenne azzal a legénnyel beszélni igen.
*Bólogat ő is.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-31 02:05:23
Üzenet elküldve: 2024-07-31 02:05:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
//Nae, Xou//
*Valóban a remete hallgatóságnak legalább olyan tökéletes, mint egy kőszobor. Ballag a lány mellett és hallgatja ahogy ömlik belőle a szó. Olyan mintha tudtán kívül a másik be akarná pótolni azokat az erdőben töltött magányos éveket amiket Xou mindennemű emberi hangot nélkülözve töltött. Zavaró jelenség, de a férfi nem szól érte. A fő, hogy talán tudja a másik merre is találja a helyet amit keres. Mikor lakottabb településre kerülnek akkor elkezdi forgatni a fejét. Igyekszik az álmában látott tájjal összehasonlítani ezt a falut és a környékét. Kicsit mintha csendes lenne a falu, de valószínűleg nem véletlenül hívják Szántóvégnek. A számára idegenek láttán az eddig se hallgatag lány megélénkül és odaszalad. Ő egykedvű kifejezéssel az arcán sétál utána. Megnézi, azt a kettőt, de ha nem szólítják meg akkor ő se mond semmit nekik.*
//Nae, Xou//
*Valóban a remete hallgatóságnak legalább olyan tökéletes, mint egy kőszobor. Ballag a lány mellett és hallgatja ahogy ömlik belőle a szó. Olyan mintha tudtán kívül a másik be akarná pótolni azokat az erdőben töltött magányos éveket amiket Xou mindennemű emberi hangot nélkülözve töltött. Zavaró jelenség, de a férfi nem szól érte. A fő, hogy talán tudja a másik merre is találja a helyet amit keres. Mikor lakottabb településre kerülnek akkor elkezdi forgatni a fejét. Igyekszik az álmában látott tájjal összehasonlítani ezt a falut és a környékét. Kicsit mintha csendes lenne a falu, de valószínűleg nem véletlenül hívják Szántóvégnek. A számára idegenek láttán az eddig se hallgatag lány megélénkül és odaszalad. Ő egykedvű kifejezéssel az arcán sétál utána. Megnézi, azt a kettőt, de ha nem szólítják meg akkor ő se mond semmit nekik.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-29 11:23:26
Üzenet elküldve: 2024-07-29 11:23:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki Rém//
*Négyen vannak a házban.
Az ajtót kívülről megzörgetik, új ember lép be közéjük, egy idősebb figura. A fővadász kiküldi a lányát. Úgy érzi, már semmin sem tud meglepődni.
Négyen vannak a házban.
Négyen, és még egy: a lidérc.
Egyik szeme az öregen van, másik szeme Danrimon. Tekintve hogy kancsal, ez tőle nem is akkora nagy kunszt. Figyelme viszont elsősorban a fővadászé, hallgatja amit az mond, fejében afféle térképet kezd rajzolni az eseményekből. Apró intéssel, és egy biccentéssel utasítja vissza az ork italát, majd kissé előrébb dől.*
- Ez így bármi lehet. *-mondja tűnődve-* Egy fickó, aki valami szertartást csinál – megöli az állatot, aztán megeszi a szívét, vagy más szervét.. mert így akar.. nem tudom.. valami varázslatot elvégezni..?
*Elfintorodik.*
- Vagy valaki csak az állatát kényezteti ilyen módon? *-megrázza a fejét-* Ez bármi lehet. De egyet értek veled.
*Targhedre pislant.*
- Addig kell megfogni a dolgot, amíg nem veszik oda egy ember. A jószág pótolható. Valakinek az apja vagy az anyja.. az nem. *-a fővadászra pislant-* Merlas, mondod? Én talán nála kezdenék. Lehet, hogy eddig nem beszélt, de most talán.. hm.. meg tudnánk győzni.
*Oldalpillantással les megint Targhedre. Bár szavai alapján nem az a benyomása az orkról, hogy az egy vérszomjas alak lenne, ezt annak a Merlasnak nem kell tudnia, ha esetleg nem akarna megeredni a nyelve.*
*Négyen vannak a házban.
Az ajtót kívülről megzörgetik, új ember lép be közéjük, egy idősebb figura. A fővadász kiküldi a lányát. Úgy érzi, már semmin sem tud meglepődni.
Négyen vannak a házban.
Négyen, és még egy: a lidérc.
Egyik szeme az öregen van, másik szeme Danrimon. Tekintve hogy kancsal, ez tőle nem is akkora nagy kunszt. Figyelme viszont elsősorban a fővadászé, hallgatja amit az mond, fejében afféle térképet kezd rajzolni az eseményekből. Apró intéssel, és egy biccentéssel utasítja vissza az ork italát, majd kissé előrébb dől.*
- Ez így bármi lehet. *-mondja tűnődve-* Egy fickó, aki valami szertartást csinál – megöli az állatot, aztán megeszi a szívét, vagy más szervét.. mert így akar.. nem tudom.. valami varázslatot elvégezni..?
*Elfintorodik.*
- Vagy valaki csak az állatát kényezteti ilyen módon? *-megrázza a fejét-* Ez bármi lehet. De egyet értek veled.
*Targhedre pislant.*
- Addig kell megfogni a dolgot, amíg nem veszik oda egy ember. A jószág pótolható. Valakinek az apja vagy az anyja.. az nem. *-a fővadászra pislant-* Merlas, mondod? Én talán nála kezdenék. Lehet, hogy eddig nem beszélt, de most talán.. hm.. meg tudnánk győzni.
*Oldalpillantással les megint Targhedre. Bár szavai alapján nem az a benyomása az orkról, hogy az egy vérszomjas alak lenne, ezt annak a Merlasnak nem kell tudnia, ha esetleg nem akarna megeredni a nyelve.*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:39:23
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:39:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Ha az ork nem lenne elfoglalva az eddig történtek vázolásával, akkor talán még észre is vehetné, hogy a fővadász nem a legjobb szemmel tekint feléje. Ám számára az ilyen viselkedés mindennapos, így sokszor fel sem tűnik számára. Sőt néha még jobb ez a felállás, így legalább figyelnek mindenre amit mond, és nem csak a felére.
Az ork most elutasítja víz gondolatát s előveszi saját italát. Most valahogy nagyobb szüksége van egy kisebb szíverősítőre, mintsem sima vízre. Amint előveszi biccent egyet a vadász felé. Főleg arra kíváncsi, hogy kér-e belőle. Reméli nem véli bunkóságnak. Ezután a többiek irányába is bepróbálkozik. A végén ő maga is, vagy ha többiek nem éltek a lehetőséggel, akkor csak maga húz bele egy kisebbet a kulacsba. Először a vadász felé fordul. *
- Ugyan nem vagyok egy tapasztalt nyomolvasó, de nekem tiszta, gyors vágásnak tűnt. Állatnál ilyet nem láttam! No meg a négylábúak előbb használják a fogaikat, mintsem mást. De javítsatok ki, ha tévedek. * Ezután Alaver felé fordul * Csak spekulálok. De az is könnyen megeshet, hogy egy okosabb tapasztaltabb bestiával állunk szemben. Viszont ha ez tényleg egy bestia, akkor túl közel merészkedett a helyhez. Lassan emberi áldozatok is lehetnek, hacsak még nem voltak.
* Pillant vissza a vadászra. Hallgatja egy darabig a vadászt és próbálja fejben összerakni a képet, de sokkal nem lesz előrébb. Talán ha egy kicsit okosabb lenne! Ha minden kötél szakad, elmehetnek keresgélni ahhoz a hídhoz, amiről szó volt. Sokat nem szól eközben, hagyja, hogy a többiek is kifejezzék a véleményüket. Hátha valami fényt vet az igazságra. Mindenesetre, ha a kettő között kéne választani, akkor előbb menne kihallgatni azt aki látta. Talán megkímélik magukat egy felesleges körtől. *
* Ha az ork nem lenne elfoglalva az eddig történtek vázolásával, akkor talán még észre is vehetné, hogy a fővadász nem a legjobb szemmel tekint feléje. Ám számára az ilyen viselkedés mindennapos, így sokszor fel sem tűnik számára. Sőt néha még jobb ez a felállás, így legalább figyelnek mindenre amit mond, és nem csak a felére.
Az ork most elutasítja víz gondolatát s előveszi saját italát. Most valahogy nagyobb szüksége van egy kisebb szíverősítőre, mintsem sima vízre. Amint előveszi biccent egyet a vadász felé. Főleg arra kíváncsi, hogy kér-e belőle. Reméli nem véli bunkóságnak. Ezután a többiek irányába is bepróbálkozik. A végén ő maga is, vagy ha többiek nem éltek a lehetőséggel, akkor csak maga húz bele egy kisebbet a kulacsba. Először a vadász felé fordul. *
- Ugyan nem vagyok egy tapasztalt nyomolvasó, de nekem tiszta, gyors vágásnak tűnt. Állatnál ilyet nem láttam! No meg a négylábúak előbb használják a fogaikat, mintsem mást. De javítsatok ki, ha tévedek. * Ezután Alaver felé fordul * Csak spekulálok. De az is könnyen megeshet, hogy egy okosabb tapasztaltabb bestiával állunk szemben. Viszont ha ez tényleg egy bestia, akkor túl közel merészkedett a helyhez. Lassan emberi áldozatok is lehetnek, hacsak még nem voltak.
* Pillant vissza a vadászra. Hallgatja egy darabig a vadászt és próbálja fejben összerakni a képet, de sokkal nem lesz előrébb. Talán ha egy kicsit okosabb lenne! Ha minden kötél szakad, elmehetnek keresgélni ahhoz a hídhoz, amiről szó volt. Sokat nem szól eközben, hagyja, hogy a többiek is kifejezzék a véleményüket. Hátha valami fényt vet az igazságra. Mindenesetre, ha a kettő között kéne választani, akkor előbb menne kihallgatni azt aki látta. Talán megkímélik magukat egy felesleges körtől. *
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-29 00:32:43
Üzenet elküldve: 2024-07-29 00:32:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki Rém//
*Faerumot nem köszönti senki egykori szülőhelyén. Ha a kihalt falucskában akad is olyan aggastyán, ki felismerné, az most inkább kerítések és falak mögé zárkózik, míg elül a baj odakinn. Legyen az bármi nemű is. Szerencséje van azonban; akad olyan, ki útba igazítja. Hamar információt szerez az érkezett idegekről és arról, hol és kinek a társaságában találhatja őket. Amennyiben megfogadja a tanácsokat, úgy rövid úton maga is a fővadász viskójához érhet. Amennyiben kopog, úgy be is eresztik, s hellyel is megkínálják. A neve hallatán a vadász egy pillanatra megdermedni látszik, de nem szól rá semmit végül.*
-Menj, etesd meg a tikokat. *Nem kell több se a fiatal leánynak, átadja tányérját és helyét az idős férfinak, s lesütött szemekkel kisiet a viskóból. Nem marad más benn, csupán a négy férfi az asztal körül.
Olybá fest, Alaver meggyőzi válaszával a vadászt. Elvégre valóban minden segítségre szükség van. Ami pedig az orkot illeti, nem különb meghökkenéssel lesi annak ábrázatát, miközben beszél. Nem szívesen enged hasonszőrű fajzatokat a házába, ám ez a zöldbőrű itt valóban különbnek tűnik. Ráadásul rég megtanulta már, hogy akit Meradrein asszony a szájára vesz, azt érdemes jó szívvel fogadni. Ugyanakkor eleget hall az ember a Vaskorsóban ahhoz, hogy elővigyázatos legyen más népek fiaival és leányaival. Főleg ha azok orkok vagy mélységi sötételfek.
Nem is válaszol rögtön, helyette hozzálát az ételhez, s erre biztatja a többieket is, ha azok kaphatóak rá. Elég nagy a világ hozzá, hogy egy ékesszóló orknál nagyobb meglepetések is érjék. Pontosan ezért nem is szívesen megy a Vaserdőnél messzebbre.
Fél füllel hallgatja a kialakulóban lévő eszmefuttatást, Alaver kérdésére pedig ő is csak bólintani tud. Már amit az ork felé intéz, mert a többire csak fejét rázza.*
-Nemigen szokás az ilyesmi itt. Húsz állat. Ennyi hullott el egy hó alatt. És nem számolom ide a tikokat. Azokat a nyest és a róka is viszi szép számmal. *Megtörli szakállát és visszalöki a fatálat az asztalra. Végzett az étellel. Feláll, hogy két, méretes fakupát ragadjon, s egy ósdi bronzvázából megtöltse őket vízzel.*
-Sajnos csak két kupám van. *Az asztalra helyezi őket. Valakinek bizony osztoznia kell, már ha nincs kéznél butykos.*
-A szíve az valóban hibádzott mindnek. De nem csak az. Néha más szervek is. És mindből falatoztak. De sosem hurcolták el a dögöt és sosem tépték szét vagy falták fel teljesen, mint a farkasok vagy a wargok. *Támasztja alá az ork szavait.*
-Ugyanakkor biztos vagy a kés dolgában? Azt akarod mondani, hogy kétlábú tette ezt? *Hitetlenkedve ráncolja össze homlokát, majd felsóhajt és visszaroskad a székbe.*
-Elmondok nektek mindent. Mert igen fontos ez nekünk, vadászlakiaknak. Nem csak a napi betevő miatt. Nemrégiben egy warg pusztított a környéken. Azt a városőrök levágták. És most ez... *Végigpillant mindhármukon, végül Faeurmot állapodik meg a tekintete.*
-Sokan elmentek az elmúlt esztendőkben. Fiatalok. Amon Ruadhra, a Kikötőbe... *Nemtetszését kifejezve megrázza fejét.*
-Harcosnak. Szajhának. Nem olyan munkák ezek, amik a mifélénknek valóak. De ki akar földet mívelni, ha a thargok felperzselik a veteményt? Ki akar állatot nevelni, ha valami feltépi a jószágot és kieszi a... Nem csodálom, ha aranyat ígért az elöljáró. Elmondok hát mindent, amit tudok. Ételt és szállást is adok nektek, még ha nem is oly kényelmeset. Van egy istállóm a ház mögött. Puha, meleg. A szalma is friss. Ha nem bánjátok a lovat és a három birkát.
*Összekulcsolja kezeit maga előtt, s még egyszer végighordozza tekintetét a vendégeken.*
-A régi hídnál kezdődött. Annál a romosnál északon, ami leomlott. Legalábbis ott látta azt a valamit először a pásztorlegényünk, Merlas. Azt mondta, furcsa visszhangot hallott a hídból, úgyhogy közelebb merészkedett, hogy megnézze, nem-e esett be valaki a vízbe vagy ilyesmi. Két folyó is van a közelben, de mégis, a legtöbben nem tudnak úszni, na. Aztán megpillantotta a "fenevadat". De nemigen beszél róla. Pedig sokat jár a szája. Túl sokat is. *Megáll a beszámolóban, csakhogy mellzsebéhez nyúljon. Előhalászik belőle egy csutkapipát, megtömi dohánnyal, majd egy gyertya segítségével hamar üzembe is hozza. Rövidesen szépen kígyózó füstoszlop mögé rejtőzhet. A dohány szaga azonban meglepően friss, akár a gyógynövényeké. Nem az a bódító, orrfacsaró fajta.*
-Talán érdemes lehet megkérdezni róla. Meg ott van a híd dolga is. *Vállat von. Látszólag nemigen tudja megfogni az esetet.*
*Faerumot nem köszönti senki egykori szülőhelyén. Ha a kihalt falucskában akad is olyan aggastyán, ki felismerné, az most inkább kerítések és falak mögé zárkózik, míg elül a baj odakinn. Legyen az bármi nemű is. Szerencséje van azonban; akad olyan, ki útba igazítja. Hamar információt szerez az érkezett idegekről és arról, hol és kinek a társaságában találhatja őket. Amennyiben megfogadja a tanácsokat, úgy rövid úton maga is a fővadász viskójához érhet. Amennyiben kopog, úgy be is eresztik, s hellyel is megkínálják. A neve hallatán a vadász egy pillanatra megdermedni látszik, de nem szól rá semmit végül.*
-Menj, etesd meg a tikokat. *Nem kell több se a fiatal leánynak, átadja tányérját és helyét az idős férfinak, s lesütött szemekkel kisiet a viskóból. Nem marad más benn, csupán a négy férfi az asztal körül.
Olybá fest, Alaver meggyőzi válaszával a vadászt. Elvégre valóban minden segítségre szükség van. Ami pedig az orkot illeti, nem különb meghökkenéssel lesi annak ábrázatát, miközben beszél. Nem szívesen enged hasonszőrű fajzatokat a házába, ám ez a zöldbőrű itt valóban különbnek tűnik. Ráadásul rég megtanulta már, hogy akit Meradrein asszony a szájára vesz, azt érdemes jó szívvel fogadni. Ugyanakkor eleget hall az ember a Vaskorsóban ahhoz, hogy elővigyázatos legyen más népek fiaival és leányaival. Főleg ha azok orkok vagy mélységi sötételfek.
Nem is válaszol rögtön, helyette hozzálát az ételhez, s erre biztatja a többieket is, ha azok kaphatóak rá. Elég nagy a világ hozzá, hogy egy ékesszóló orknál nagyobb meglepetések is érjék. Pontosan ezért nem is szívesen megy a Vaserdőnél messzebbre.
Fél füllel hallgatja a kialakulóban lévő eszmefuttatást, Alaver kérdésére pedig ő is csak bólintani tud. Már amit az ork felé intéz, mert a többire csak fejét rázza.*
-Nemigen szokás az ilyesmi itt. Húsz állat. Ennyi hullott el egy hó alatt. És nem számolom ide a tikokat. Azokat a nyest és a róka is viszi szép számmal. *Megtörli szakállát és visszalöki a fatálat az asztalra. Végzett az étellel. Feláll, hogy két, méretes fakupát ragadjon, s egy ósdi bronzvázából megtöltse őket vízzel.*
-Sajnos csak két kupám van. *Az asztalra helyezi őket. Valakinek bizony osztoznia kell, már ha nincs kéznél butykos.*
-A szíve az valóban hibádzott mindnek. De nem csak az. Néha más szervek is. És mindből falatoztak. De sosem hurcolták el a dögöt és sosem tépték szét vagy falták fel teljesen, mint a farkasok vagy a wargok. *Támasztja alá az ork szavait.*
-Ugyanakkor biztos vagy a kés dolgában? Azt akarod mondani, hogy kétlábú tette ezt? *Hitetlenkedve ráncolja össze homlokát, majd felsóhajt és visszaroskad a székbe.*
-Elmondok nektek mindent. Mert igen fontos ez nekünk, vadászlakiaknak. Nem csak a napi betevő miatt. Nemrégiben egy warg pusztított a környéken. Azt a városőrök levágták. És most ez... *Végigpillant mindhármukon, végül Faeurmot állapodik meg a tekintete.*
-Sokan elmentek az elmúlt esztendőkben. Fiatalok. Amon Ruadhra, a Kikötőbe... *Nemtetszését kifejezve megrázza fejét.*
-Harcosnak. Szajhának. Nem olyan munkák ezek, amik a mifélénknek valóak. De ki akar földet mívelni, ha a thargok felperzselik a veteményt? Ki akar állatot nevelni, ha valami feltépi a jószágot és kieszi a... Nem csodálom, ha aranyat ígért az elöljáró. Elmondok hát mindent, amit tudok. Ételt és szállást is adok nektek, még ha nem is oly kényelmeset. Van egy istállóm a ház mögött. Puha, meleg. A szalma is friss. Ha nem bánjátok a lovat és a három birkát.
*Összekulcsolja kezeit maga előtt, s még egyszer végighordozza tekintetét a vendégeken.*
-A régi hídnál kezdődött. Annál a romosnál északon, ami leomlott. Legalábbis ott látta azt a valamit először a pásztorlegényünk, Merlas. Azt mondta, furcsa visszhangot hallott a hídból, úgyhogy közelebb merészkedett, hogy megnézze, nem-e esett be valaki a vízbe vagy ilyesmi. Két folyó is van a közelben, de mégis, a legtöbben nem tudnak úszni, na. Aztán megpillantotta a "fenevadat". De nemigen beszél róla. Pedig sokat jár a szája. Túl sokat is. *Megáll a beszámolóban, csakhogy mellzsebéhez nyúljon. Előhalászik belőle egy csutkapipát, megtömi dohánnyal, majd egy gyertya segítségével hamar üzembe is hozza. Rövidesen szépen kígyózó füstoszlop mögé rejtőzhet. A dohány szaga azonban meglepően friss, akár a gyógynövényeké. Nem az a bódító, orrfacsaró fajta.*
-Talán érdemes lehet megkérdezni róla. Meg ott van a híd dolga is. *Vállat von. Látszólag nemigen tudja megfogni az esetet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2234-2253