//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Kíváncsisággal vegyes félelemmel hallgatja Lyzt, míg a kalandjairól beszél, egyszerre sajnálva és megkönnyebbülve, hogy ő maga kimaradt az ilyesmiből*
- Az az érzésem, sok különös dolog történik körülötted... *jegyzi meg bujkáló mosollyal, mintha csak a lány vonzaná a bajt és a csodás történéseket is egyszerre* De örülök, hogy nem lett bajotok és sikerült megállítanotok a gonoszt. *fűzi hozzá ő maga is kissé komorabb hangnemben. Bár igyekszik nem túl sokat gondolni rá, hiszen akkor előbb-utóbb beleőrülne, tisztában van vele, hogy bizony nemcsak jó szándékú élőlények élnek ezen a világon, hanem igencsak sok minden akad, ami ártani akar másoknak. ~Ezért is lenne jó, ha jobban értenénk az önvédelemhez!~ erősödik csak meg benne korábbi elhatározása, ahogy Lyz kalandjain mereng. Hamarosan azonban újra akad valami, vagy még inkább valaki, aki eltereli a figyelmét a nem annyira kellemes témáról*
- Én is örülök. *biccenti meg mosolyogva fejét a férfi felé. Ahogy szemléli, egyre jobban kezdi megérteni, mit kedvelhet benne annyira Lyz, hiszen az a benyomása, a lány érzései nem pusztán barátiak a férfi felé*
- Sajnálom, hogy kiesett, de örülök, hogy veled volt. Lyz szerint nem eshetett baja, ha együtt voltatok. *jegyzi meg halvány mosollyal, előbb a férfit, majd a lányt szemlélve. A továbbiakban azonban még észrevétlen hátrébb is lép inkább kissé, hisz nem akarja megzavarni a virágátadás kényes műveletét, sem azt, ami utána következik. Magában azon töpreng, vajon mi a helyzet pontosan kettejük kapcsolatával, hiszen nem tudja eldönteni, hányadán is áll egymással a két elf*
- Ahogy te visszakerültél, úgy bízom benne, hogy Viel is jól van. *jegyzi meg mosolyogva már a félresikerült csók után, visszafojtott mosollyal szemlélve a jelenetet*
- Megyek, megnézem a szekeret, hátha Viel visszatért oda, illetve idehozom, hogy felpakolhassunk rá. *címzi Lyznek szavait, hogy most már végre tényleg megvalósítja a tervet. ~Ennyi lámpás közt úgysincs szükség még egy gyertyatartóra!~ gondolja magában, míg a lányra kacsint, hogy jelezze, tisztában van vele, csak láb alatt lenne, ha maradna. Így távozik is Urasághoz, óvatosan megpaskolva az állat nyakán, mikor odaér*
- Mit gondolsz róluk? Szép pár lennének, nem? *duruzsolja halkan, míg lassú mozdulatokkal simogatja a hátast, majd végül óvatosan indulásra ösztönzi, olyan lassan, ahogy csak tudja, hogy két új barátjának minél több időt adjon a négyszemközti csevejre. ~Vieljana viszont nincs itt... ~tekint körbe nyugtalanul, remélve, hogy a lány esetleg Selessel vagy YIlandával van valahol. ~Ez csak egy játék volt, nem tűnt el tényleg, ugye?~ aggodalmaskodik magában, ahogy lassan és összetéveszthetetlenül halad Lyzék felé, hogy egyértelműen észrevegyék és ne zavarjon meg semmit. ~Vajon a virágra vagy az átadójára mondtad, hogy nagyon szép?~ kérdezi gondolatban Lyztől, hiszen a halvány pirulás nem kerülte el a figyelmét, de persze tapintatosabb annál, mintsem hogy tényleg megtegye ezt, így inkább csak pár percet ad nekik kettesben félreérthető megjegyzések helyett*
- Na megjöttem, pakolhatunk! *jelenti be már messziről, remélve, nem egy újabb csók közepén találja majd őket.*