Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-12-17 11:22:08
Üzenet elküldve: 2013-12-17 11:22:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Télbe kanyarodott a természet útja.
Hideg szél, kemény fagyok kezdik meg őrjáratukat a vidéken. Végre olyan időjárás, amit az ork jól ismer.
Apró kölyökként már ilyen időben élt, számára ez a természetes. S mondhatni a szélsőséges időben való szolgálat még meg is edzette hiszen náluk a nyár volt olyan mint itt Arthenior területén a tavasz vagy kora ősz.
Figyelmesen halad a szántók környékén, hiszen reménykedik benne, hogy a végső betakarítások idején kint tartózkodik a vén földműves akire rábízta lovát.
Azt pedig méginkább reméli, hogy a földműves nem tett túl a lován esetleg nem főzte be. Mert ha igen, akkor az ork felperzsel mindent a környéken és így vesz elégtételt.
Végül megpillantja az embert az egyik szántón, épp a családjával és béreseivel végeznek utómunkálatokat.
Chothal megáll a kerítésnél. Rátámaszkodik és így szól:*
-Jóember.
*A földműves erre megrezzen és megfordul. Már azt hitte vélhetően, hogy az ork meghalt és egy lóval gazdagabbak lettek.*
-Ork?
*Erre Chothal körbenéz és így felel higgadtan.*
-Ki más? A lovamért jöttem. És fizetni...
*Az öreg megvakarja a homlokát, mire int a fiának, hogy hozza a lovat.*
-Mennyi lesz?
*Az öregember lassan odasétál és gondolkodni kezd. Mibe is egyeztek meg? 50 arany? 75? Mire az ork megszólal:*
-20-ban egyeztünk meg naponta. Ha emlékeim nem csalnak.
*Erre az öreg befejezi a nagy tervezgetést, s így felel beleegyezően.*
-Igen... igen. 20 volt.
*Erre az ork bólint és számolni kezdi a pénzt. Ez sokkal több mint átlag helyeken egy állat eltartása. Tudja jól, de Ő nem kicsinyes.
-Akkor 280 arany.
*Mondja Chothal, mire az öreg örömmel fogadja el a pénzt. Vélhetően ez az összeg megmenti a családot vagy kisegíti, hosszú időn át.
Jó pár hosszú perc múlva pedig megjön a ló is, s örömmel üdvözli gazdáját, aki megveregeti a ló nyakát. Minden rendben van vele úgy néz ki. Fel is rakja az állatra málháját, s fel is pattan a nyeregbe.*
-Az istenei segítsék öregember. Éljék meg a telet...
*Mondja az ork, s megböki a lovat, mire az szép lassan vágtába ugrik s elvágtat az orkkal Arthenior felé.*
Hideg szél, kemény fagyok kezdik meg őrjáratukat a vidéken. Végre olyan időjárás, amit az ork jól ismer.
Apró kölyökként már ilyen időben élt, számára ez a természetes. S mondhatni a szélsőséges időben való szolgálat még meg is edzette hiszen náluk a nyár volt olyan mint itt Arthenior területén a tavasz vagy kora ősz.
Figyelmesen halad a szántók környékén, hiszen reménykedik benne, hogy a végső betakarítások idején kint tartózkodik a vén földműves akire rábízta lovát.
Azt pedig méginkább reméli, hogy a földműves nem tett túl a lován esetleg nem főzte be. Mert ha igen, akkor az ork felperzsel mindent a környéken és így vesz elégtételt.
Végül megpillantja az embert az egyik szántón, épp a családjával és béreseivel végeznek utómunkálatokat.
Chothal megáll a kerítésnél. Rátámaszkodik és így szól:*
-Jóember.
*A földműves erre megrezzen és megfordul. Már azt hitte vélhetően, hogy az ork meghalt és egy lóval gazdagabbak lettek.*
-Ork?
*Erre Chothal körbenéz és így felel higgadtan.*
-Ki más? A lovamért jöttem. És fizetni...
*Az öreg megvakarja a homlokát, mire int a fiának, hogy hozza a lovat.*
-Mennyi lesz?
*Az öregember lassan odasétál és gondolkodni kezd. Mibe is egyeztek meg? 50 arany? 75? Mire az ork megszólal:*
-20-ban egyeztünk meg naponta. Ha emlékeim nem csalnak.
*Erre az öreg befejezi a nagy tervezgetést, s így felel beleegyezően.*
-Igen... igen. 20 volt.
*Erre az ork bólint és számolni kezdi a pénzt. Ez sokkal több mint átlag helyeken egy állat eltartása. Tudja jól, de Ő nem kicsinyes.
-Akkor 280 arany.
*Mondja Chothal, mire az öreg örömmel fogadja el a pénzt. Vélhetően ez az összeg megmenti a családot vagy kisegíti, hosszú időn át.
Jó pár hosszú perc múlva pedig megjön a ló is, s örömmel üdvözli gazdáját, aki megveregeti a ló nyakát. Minden rendben van vele úgy néz ki. Fel is rakja az állatra málháját, s fel is pattan a nyeregbe.*
-Az istenei segítsék öregember. Éljék meg a telet...
*Mondja az ork, s megböki a lovat, mire az szép lassan vágtába ugrik s elvágtat az orkkal Arthenior felé.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-11-07 21:50:48
Üzenet elküldve: 2013-11-07 21:50:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// A múlt árnyai //
*Itt van az ősz, itt van újra.. Bár azt gondolta Mordach, hogy a kora hajnalban kezdődő munka véget ér az este közeledtével, ám ahogy elvágtázik a földek mellett kitaposott kis úton, láthatja, hogy még javában folyik a munka! Az mondjuk egy nagyon jó pontnak számít a földtulajdonosoknak, hogy nem ücsörögnek a meleg kuckójukban a kandalló ropogó tüze mellett teát szürcsölgetve, hanem ők is reggeltől estig ott vannak a munkásokkal. Hiába süvít a szél hevesen, hiába szakad az eső, ők rendületlenül támogatják a dolgozókat.*
- Hé, jóember, mi hírek vannak Arthenior városa felől? Már hetek óta itt dolgozunk kint, oszt' hírek meg sehol! *kiált fel az egyik földtulajdonos, aki éppen egy meggyötört kapával a kezében dolgozik*
- Jóuram, az őrség lázong, mostanság sok a baj a város felé, de ezen kívül minden rendben! Könnyen meg lehet, hogy majd erre fognak tévedni a napokban, és kérdezősködnek!
*Kiált vissza a Vörös, majd int nekik köszönésképp, s már halad is tovább. A megművelt területeken még át is száguld, bár páran haragosan pillantanak vissza rá, ám figyelembe véve a tényt, hogy hamarosan rájuk esteledik, inkább nem törődnek sok ideig a köztük elcikázó Lángképűvel. Igyekszik a legrövidebb úton haladni, bár arra is próbál ügyelni, hogy az ügyesen száguldó patás ne fulladjon ki, így olykor lelassít, mikor is gyorsabb léptekben haladnak tovább.
Bár lehet, hogy ez a kis kitérő nem volt a legjobb ötlet, s nem volt túl szerencsés húzás magára hagyni Noliet Roetékkel, viszont a Vörös bízik abban, hogy a törpe nem fog bajt okozni, s talán látja a lehetőséget abban, hogy ha a nyakék náluk van, akkor sokkal több pénzt szerezhetnek, emellett Nolie jelenléte sem éppen utolsó a sorban. Nagy valószínűséggel nem csupán ez a kis tárgy ér sokat, hanem az ébentündér is. Bár ez így most eléggé nyersen hangzik, s a Vörös számára nem is jelent semmit, viszont egy olyan személyt, mint Roetet, könnyedén mozgathatja az ilyesmi.
Bár a férfi nem éppen mostanság járt e vidéken, s nem is teljesen tudja, hogy a szántóföldekről merre kell elkanyarodni, viszont azt nagyjából tudja, hogy a folyóhoz érve, s azt követve eljut a kikötő egy sarkáig, ahonnan tovább kell haladnia a sziklaszirtek felé. Egy hátránya van a mostani útnak, hogy a patás hamar kifárad a hullámzó dombokon, így többször kell lelassulniuk - remélhetőleg a vízhez érve, ha kortyolhat belőle párat, akkor majd új erőre kap, s mihamarabb elérhetik a kikötőt. Oda mondjuk nem is tervezi a Vörös, hogy bemennek, hiszen az emberek csak hátráltatnák őket a haladásban, így bár egy enyhe kerülővel, viszont hamarabb érnék el céljukat a nyílt terepen.
Pár perc múlva szerencsére meghallják a folyó halk csörgedezését, így hamarosan arrafelé is kanyarodnak le a kicsit sárosabb részhez.*
*Itt van az ősz, itt van újra.. Bár azt gondolta Mordach, hogy a kora hajnalban kezdődő munka véget ér az este közeledtével, ám ahogy elvágtázik a földek mellett kitaposott kis úton, láthatja, hogy még javában folyik a munka! Az mondjuk egy nagyon jó pontnak számít a földtulajdonosoknak, hogy nem ücsörögnek a meleg kuckójukban a kandalló ropogó tüze mellett teát szürcsölgetve, hanem ők is reggeltől estig ott vannak a munkásokkal. Hiába süvít a szél hevesen, hiába szakad az eső, ők rendületlenül támogatják a dolgozókat.*
- Hé, jóember, mi hírek vannak Arthenior városa felől? Már hetek óta itt dolgozunk kint, oszt' hírek meg sehol! *kiált fel az egyik földtulajdonos, aki éppen egy meggyötört kapával a kezében dolgozik*
- Jóuram, az őrség lázong, mostanság sok a baj a város felé, de ezen kívül minden rendben! Könnyen meg lehet, hogy majd erre fognak tévedni a napokban, és kérdezősködnek!
*Kiált vissza a Vörös, majd int nekik köszönésképp, s már halad is tovább. A megművelt területeken még át is száguld, bár páran haragosan pillantanak vissza rá, ám figyelembe véve a tényt, hogy hamarosan rájuk esteledik, inkább nem törődnek sok ideig a köztük elcikázó Lángképűvel. Igyekszik a legrövidebb úton haladni, bár arra is próbál ügyelni, hogy az ügyesen száguldó patás ne fulladjon ki, így olykor lelassít, mikor is gyorsabb léptekben haladnak tovább.
Bár lehet, hogy ez a kis kitérő nem volt a legjobb ötlet, s nem volt túl szerencsés húzás magára hagyni Noliet Roetékkel, viszont a Vörös bízik abban, hogy a törpe nem fog bajt okozni, s talán látja a lehetőséget abban, hogy ha a nyakék náluk van, akkor sokkal több pénzt szerezhetnek, emellett Nolie jelenléte sem éppen utolsó a sorban. Nagy valószínűséggel nem csupán ez a kis tárgy ér sokat, hanem az ébentündér is. Bár ez így most eléggé nyersen hangzik, s a Vörös számára nem is jelent semmit, viszont egy olyan személyt, mint Roetet, könnyedén mozgathatja az ilyesmi.
Bár a férfi nem éppen mostanság járt e vidéken, s nem is teljesen tudja, hogy a szántóföldekről merre kell elkanyarodni, viszont azt nagyjából tudja, hogy a folyóhoz érve, s azt követve eljut a kikötő egy sarkáig, ahonnan tovább kell haladnia a sziklaszirtek felé. Egy hátránya van a mostani útnak, hogy a patás hamar kifárad a hullámzó dombokon, így többször kell lelassulniuk - remélhetőleg a vízhez érve, ha kortyolhat belőle párat, akkor majd új erőre kap, s mihamarabb elérhetik a kikötőt. Oda mondjuk nem is tervezi a Vörös, hogy bemennek, hiszen az emberek csak hátráltatnák őket a haladásban, így bár egy enyhe kerülővel, viszont hamarabb érnék el céljukat a nyílt terepen.
Pár perc múlva szerencsére meghallják a folyó halk csörgedezését, így hamarosan arrafelé is kanyarodnak le a kicsit sárosabb részhez.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-10-11 22:26:49
Üzenet elküldve: 2013-10-11 22:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor felkel először minden halvány körülötte, nem tudja hol van, miért van ott csak azt, hogy mindene sajog. Lassan feltápászkodik, a csinos ruha már inkább kopott kereskedő ruhának tűnne az ujja nélkül. Végig méri, ruháját, majd egy gyors mozdulattal s egy élesebb kő segítségével könyökénél elvágja a ruhát. A két így kapott ruhadarabot dereka köré köti. Visszanéz arra, amerről sejti, hogy jött, nem látja a kastélyt. Biztos teljesen leomlott, legalább senki sem fogja bántani volt szerelme nyughelyét. Szemeiből egy-egy könycsepp fut ki, majd Kelteria egy mozdulattal letörli arcáról őket. Mély levegőt vesz, majd megszólal.*
- Ég veled, nyugodj békében Logral. Nagyon köszönöm, megmentettél, mindent köszönök.
*Amilyen gyorsan csak tud hátat fordít a kastélynak és sebes léptekkel indul meg az erdő felé, csak azt reméli, hogy olyan farkas szerű valamikkel nem fog találkozni, bár ha találkozik, akkor követi kedvesét a halálba. De erre nem akar gondolni, maga is tudja, hogy minél hamarabb el kell felejtenie, ami nem lesz egyszerű, hiszen mélyen beleszeretett, de majdcsak túl lesz rajta, mint mindenen. Úgy néz ki ez a sorsa sokszor lenn és néha fenn. "Szeretlek" ez a szó visszhangzik a fejében, az utolsó szó, amit Log mondott. Abban a pillanatban nagyon jól esett neki ez a szó, de most valahogy inkább fájdalmakat elevenít fel benne, az utolsó órákat. Gyorsan elhesegeti a gondolatokat, de még mindig csak Log jár a fejében, de most a szép emlékek jutnak eszébe. Lassan el is éri az erdő szélét, s kicsit zihálva lép be.*
- Ég veled, nyugodj békében Logral. Nagyon köszönöm, megmentettél, mindent köszönök.
*Amilyen gyorsan csak tud hátat fordít a kastélynak és sebes léptekkel indul meg az erdő felé, csak azt reméli, hogy olyan farkas szerű valamikkel nem fog találkozni, bár ha találkozik, akkor követi kedvesét a halálba. De erre nem akar gondolni, maga is tudja, hogy minél hamarabb el kell felejtenie, ami nem lesz egyszerű, hiszen mélyen beleszeretett, de majdcsak túl lesz rajta, mint mindenen. Úgy néz ki ez a sorsa sokszor lenn és néha fenn. "Szeretlek" ez a szó visszhangzik a fejében, az utolsó szó, amit Log mondott. Abban a pillanatban nagyon jól esett neki ez a szó, de most valahogy inkább fájdalmakat elevenít fel benne, az utolsó órákat. Gyorsan elhesegeti a gondolatokat, de még mindig csak Log jár a fejében, de most a szép emlékek jutnak eszébe. Lassan el is éri az erdő szélét, s kicsit zihálva lép be.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-10-11 15:46:39
Üzenet elküldve: 2013-10-11 15:46:39
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Egy újabb gyönyörű reggel köszönt a szántókra, a felkelő nap sugarai pedig egy fekete rongycsomóba ütköznek a földek közepén. Az éles fény hatására a 'rongycsomó' hirtelen megmozdul, és láthatóvá válik, hogy az nem egy egyszerű kupac, hanem Rather, a legnagyobb mágus a világon. Szépen lassan felül, miközben azon tűnődik, hogy sajog mindene. Igyekszik felidézni, hogy mi is történt vele, mielőtt felébredt itt a szerzetesi csuhában a szántók közepén. Ennek a Logral gyereknek köszönheti valószínűleg az életét, ha az bolond módon nem veti magát az arrogáns mágussal (mert hát aki Rathernél nagyobb mágusnak hiszi magát, az egyértelműen arrogáns) együtt a húsgolyó gyomrába, valószínűleg végük. Későn jutottak ki, így ár nem tehetett semmit a teremtményért (valószínűleg amúgy sem tehetett volna, de...) mikor kiértek, már csak a vércsomót láthatták, és a mágusnak éppen csak annyi ideje volt, hogy egyszer megérintse a lényt. Kellemesen puha volt a tapintása, még akkor is, ha már meghalt. A következő dolog, ami mellesleg ki is zökkentette az ábrándozásból, az egy a mennyezetről lezuhanó tekintélyes méretű kődarab volt, ami nem mellesleg pontosan mellette csapódott a földbe. Olyan hangot adott, hogy Rather (habár semmilyen módon nem került érintkezésbe a kővel) de fizikai fájdalmat érzett. Miután már nem zúgott a füle, körbekémlelve éppen látta, ahogy a csuklyás nő kimenekül az ajtón, ám mire megindult volna, egy újabb, az előzőhöz hasonló méretű kődarab elzárta a kijáratot. Gyorsan körbefordult, de semmilyen más utat nem látott a menekülésre, így úrrá lett rajta a pánik. Talán ekkor fordult Rahil felé, ám ez csak egy villanásnyi idő volt, a következő, amit érzett, a fájdalom volt, a gyomrára mért csapástól összegörnyedt, majd egy újabb - ezúttal fejre mért - csapás végleg kiütötte.
Azonban kit érdekel ez most már? Hiszen itt van, és él, és soha többet nem fog a kastélynak még a közelébe se menni. Gyorsan fel is egyenesedik, és miután tudatosul benne, hogy fogalma sincs róla, hol van, úgy dönt, estére vissza fog érni Artheniorba. Arról jelenleg fogalma sincs, hogy hogyan, és milyen úton, viszont van nála némi arany is, az úrnak hála, szóval jelenleg nincs semmi gondja. Visszatér a templomba a csuhában, és akkor talán továbbra is adnak neki szállást.*
Azonban kit érdekel ez most már? Hiszen itt van, és él, és soha többet nem fog a kastélynak még a közelébe se menni. Gyorsan fel is egyenesedik, és miután tudatosul benne, hogy fogalma sincs róla, hol van, úgy dönt, estére vissza fog érni Artheniorba. Arról jelenleg fogalma sincs, hogy hogyan, és milyen úton, viszont van nála némi arany is, az úrnak hála, szóval jelenleg nincs semmi gondja. Visszatér a templomba a csuhában, és akkor talán továbbra is adnak neki szállást.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:20:43
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Az ork alakját már távolról észre lehet venni. Ahogy levágtázott a földúton és lobogott a feketés csuhája, már sokan kiszúrták, kik a földeken dolgoztak. Egyesek megjegyezték, hogy tán valami lovag. De mikor az ork beért a földek útjaira látták, ez nem egy városi szépfiú. Nem... koránt sem. Láthatóan a falusiak itt termesztik mindenük. Gyümölcsök, gabona, zöldségek.
Az ork csöndesen halad és figyeli, az őt vizslató embereket. Keresi a megfelelő gazdát, jóembert aki majd ellátja bárót a közeljövőben. Egy pár perc keresés után megáll egy gyümölcsös kerítésénél hirtelen és egy Ő rá nem igen figyelő bácsikát megszólít lováról:*
-Jóember...
*Azzal a vén kankós orrú, szakállas öreg felnéz.*
-Katona?
*Az ork lepattan a nyeregből és megcsóválja a fejét:*
-Nem. Rosszabb.
*Mondja az ork. Az Ő fajtája ugyanis zsoldosnak minősül... s a zsoldosnál már csak az adóbehajtó rosszabb.*
-Hát egyedül van... Mi maga?
*Kérdi az öreg az ork felé lépkedve komótosan.*
-Zsoldos. De hívjon csak Orknak. Mert az vagyok. Segítség kéne Jóember. Aranyban téríteném meg a segítséget.
*Tér a lényegre Chothal. Az öreg csak hallgat és kalapját levéve figyel. Elvégre még nem tűz a déli nap.*
-Valószínű napokat, vagy heteket leszek bent a Kikötőben. A lovamnak Bárónak pedig az a hely... nem igen kedvez. Ha gondját viselné az állatnak és visszatértemig ellátná... megfizetném. Ha azonban nem jönnék mert esetlegesen utolérne az Arató. Tartsa meg a lovat. Egy vagyont ér. De előlegbe hagyok itt 20 aranyat.
*Mondja az ork, az erszényéhez nyúlva.
Az öreg bólogat és elismerően bólint.*
-Ahhoz képest, hogy maga egy ork és még zsoldos is. Egészen kultúráltan tud ajánlatot tenni.
*Chothal sárga szemei meg sem villannak erre. Csak kiszámolja a pénzt.*
-Kellenek az ellenpéldák Jóember.
*Azzal átadja a pénzt, leveszi a málháját, amit hátára vet és így szól:*
-Ha nem jönnék a síromon megtalálja a pénzt.
*Azzal otthagyja lovát és az öreget, aki át is adja egyik fiának a ló gyeplőjét, hogy vezesse el.
Az ork következő megállója a dokk.*
Az ork csöndesen halad és figyeli, az őt vizslató embereket. Keresi a megfelelő gazdát, jóembert aki majd ellátja bárót a közeljövőben. Egy pár perc keresés után megáll egy gyümölcsös kerítésénél hirtelen és egy Ő rá nem igen figyelő bácsikát megszólít lováról:*
-Jóember...
*Azzal a vén kankós orrú, szakállas öreg felnéz.*
-Katona?
*Az ork lepattan a nyeregből és megcsóválja a fejét:*
-Nem. Rosszabb.
*Mondja az ork. Az Ő fajtája ugyanis zsoldosnak minősül... s a zsoldosnál már csak az adóbehajtó rosszabb.*
-Hát egyedül van... Mi maga?
*Kérdi az öreg az ork felé lépkedve komótosan.*
-Zsoldos. De hívjon csak Orknak. Mert az vagyok. Segítség kéne Jóember. Aranyban téríteném meg a segítséget.
*Tér a lényegre Chothal. Az öreg csak hallgat és kalapját levéve figyel. Elvégre még nem tűz a déli nap.*
-Valószínű napokat, vagy heteket leszek bent a Kikötőben. A lovamnak Bárónak pedig az a hely... nem igen kedvez. Ha gondját viselné az állatnak és visszatértemig ellátná... megfizetném. Ha azonban nem jönnék mert esetlegesen utolérne az Arató. Tartsa meg a lovat. Egy vagyont ér. De előlegbe hagyok itt 20 aranyat.
*Mondja az ork, az erszényéhez nyúlva.
Az öreg bólogat és elismerően bólint.*
-Ahhoz képest, hogy maga egy ork és még zsoldos is. Egészen kultúráltan tud ajánlatot tenni.
*Chothal sárga szemei meg sem villannak erre. Csak kiszámolja a pénzt.*
-Kellenek az ellenpéldák Jóember.
*Azzal átadja a pénzt, leveszi a málháját, amit hátára vet és így szól:*
-Ha nem jönnék a síromon megtalálja a pénzt.
*Azzal otthagyja lovát és az öreget, aki át is adja egyik fiának a ló gyeplőjét, hogy vezesse el.
Az ork következő megállója a dokk.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-08 19:47:22
Üzenet elküldve: 2013-08-08 19:47:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekbörtön//
*Végre a kis csapat lerázta magáról azokat a csúf dögöket, mik megkeserítették amúgy sem épp idilli útjukat. A kastély felé vezető út igazán izgalmasra sikeredett, de ezt törp urunk nem igazán bánja. Miután végzett a farkasszerű szörnyeteggel újra csak a lovak irányításával foglalkozhat. Ez, és a gondolatai le is kötik, szokatlanul csendesnek tűnhet a többieknek. Hallgatagsága főleg a vele egy hintóba utazóknak tűnhet fel. A kies szántőföldek egyhangúvá teszik a tájat, még az eső által létrehozott fátyol is eltűnt, a vihat abbamaradtával. Hogy magát szórakoztassa, Galin a lábával ad ütemet, a saját maga által dúdolgatott ősi törp dalhoz.*
*Végre a kis csapat lerázta magáról azokat a csúf dögöket, mik megkeserítették amúgy sem épp idilli útjukat. A kastély felé vezető út igazán izgalmasra sikeredett, de ezt törp urunk nem igazán bánja. Miután végzett a farkasszerű szörnyeteggel újra csak a lovak irányításával foglalkozhat. Ez, és a gondolatai le is kötik, szokatlanul csendesnek tűnhet a többieknek. Hallgatagsága főleg a vele egy hintóba utazóknak tűnhet fel. A kies szántőföldek egyhangúvá teszik a tájat, még az eső által létrehozott fátyol is eltűnt, a vihat abbamaradtával. Hogy magát szórakoztassa, Galin a lábával ad ütemet, a saját maga által dúdolgatott ősi törp dalhoz.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-07 15:16:10
Üzenet elküldve: 2013-08-07 15:16:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Még épp időben rántja őket vissza a bakon ülő szakállas. Ha még egy percet vár, talán a szőkeség ujjai felmondják a szolgálatot, és a mágussal együtt a lány is a dögök közé zuhan. Egyetlen esélye, ha még gyorsan lehámozza magáról a másikat, egy erős rúgással. Szerencséjükre a segítség még időben érkezik, így mindketten életben maradnak. Legalább is egyelőre. Örömködni viszont nem ez a legalkalmasabb idő, a veszély egyáltalán nem szűnt még meg. A hintó hirtelen fordulatokat tesz, ide-oda kanyarogva, ezzel is nehezítve a rémségek dolgát. A szőke elf egy pillanatra megkapaszkodik. Nem szeretne ismét a hintó oldalán csüngve utazni, főként akkor nem, ha ilyen kellemes útitársak szegődnek melléjük, mint ezek az ocsmányságok.
Dobótőrei, melyet a törp segítségére indít útnak, ügyesen találnak célba, ezzel végleg megfosztva a lényt életétől. Ajkaira elégedett mosoly kúszik, de nem fürdőzik sokáig büszkeségébe, hanem felpattan a hintó tetejére, hogy a másik férfi segítségére siessen. Azonban úgy tűnik, a mágus is hamar felül kerekedik a helyzeten, és egy szép lökéssel a mélybe küldi azt a ronda dögöt, ami Hayra karját megsebezte. Kellemeset csalódik. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén eltávolíthatják azt a fenevadat a tetőről. Persze attól, hogy az leesett, nem adta még fel, tovább lohol utánuk. Ezért Hayra nem is teszi el fegyvereit. A két karddal kezében ül le, nem messze a mágustól, úgy, hogy ha a helyzet megkívánná, hamar talpra tudjon szökkenni. Rather hálás szavaira felé fordítja fejét.
~ Pedig már épp így akartam tenni. ~ gondol bele, de végül úgy dönt, ezt inkább nem adja a másik tudtára, hálálkodása után. Végül egy néma bólintással, és egy lágy mosollyal jelzi, hogy szívesen mentette meg életét. Ami valójában nem is túl nagy hazugság, mert maga is belátja, hogy jól jött számukra a férfi. Már csak azt bánja, hogy nem döfhette kardját abba a ronda dögbe, amelyik karmaival felsértette fehér bőrét.
A szekér tetejének magasságából tökéletes kilátás nyílik környezetükre. Így azt is jól láthatja, mikor a sötét hajú nő, kivel egy kocsiban ült, eloldva a hintó elől a lovat, eszeveszett vágtával iszkol el. Persze több se kell ahhoz, hogy ezen felmérgelje magát. Valamennyien megtehették volna ezt, rápattanva az egyik paripa hátára, és maguk mögött hagyva a többit. De inkább összefogtak a lények ellen, nem hagyva sorsukra társaikat. Ráadásul, így a hintó is csak lassabban tud haladni, mivel már eggyel kevesebb hátas húzza.*
- Gyáva liba! Csak szednének le a lóról ezek a dögök! *sziszegi a már messze járó után. Közben Rather szavait sem hagyja figyelmen kívül, bár jobban lefoglalja haragja. Mielőtt bármit is válaszolna a hallottakra, nagy levegőt vesz, és kifújja azt, így hangja legközelebb már jóval nyugodtabban cseng.*
- Számomra is rengeteg érthetetlen dolog történik itt, mióta megkaptam azt az átkozott levelet. *Lassan ők is kiérnek az erdőből, rátérve a szántőföldekre. Már nincsenek messze. Smaragd íriszei céljuk irányába fordulnak, a távolban megpillantva a kastély alakját.
Minden jel azt mutatja, hogy nem csak ők, hanem ezek a dögök is kezdenek kifáradni. Már nem olyan sebesen futnak a zötykölődő kocsi mellett sem, hanem egyre inkább lemaradoznak. Ez persze számukra jó hír. Lélektükrei ezúttal lüktető kezére vándorolnak. A vérzés már alább hagyott, de talán nem ártana megtisztítani, és bekötözni a sebet. Csak reméli, hogy mikor odaérnek, erre lesz lehetőségük.*
*Még épp időben rántja őket vissza a bakon ülő szakállas. Ha még egy percet vár, talán a szőkeség ujjai felmondják a szolgálatot, és a mágussal együtt a lány is a dögök közé zuhan. Egyetlen esélye, ha még gyorsan lehámozza magáról a másikat, egy erős rúgással. Szerencséjükre a segítség még időben érkezik, így mindketten életben maradnak. Legalább is egyelőre. Örömködni viszont nem ez a legalkalmasabb idő, a veszély egyáltalán nem szűnt még meg. A hintó hirtelen fordulatokat tesz, ide-oda kanyarogva, ezzel is nehezítve a rémségek dolgát. A szőke elf egy pillanatra megkapaszkodik. Nem szeretne ismét a hintó oldalán csüngve utazni, főként akkor nem, ha ilyen kellemes útitársak szegődnek melléjük, mint ezek az ocsmányságok.
Dobótőrei, melyet a törp segítségére indít útnak, ügyesen találnak célba, ezzel végleg megfosztva a lényt életétől. Ajkaira elégedett mosoly kúszik, de nem fürdőzik sokáig büszkeségébe, hanem felpattan a hintó tetejére, hogy a másik férfi segítségére siessen. Azonban úgy tűnik, a mágus is hamar felül kerekedik a helyzeten, és egy szép lökéssel a mélybe küldi azt a ronda dögöt, ami Hayra karját megsebezte. Kellemeset csalódik. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén eltávolíthatják azt a fenevadat a tetőről. Persze attól, hogy az leesett, nem adta még fel, tovább lohol utánuk. Ezért Hayra nem is teszi el fegyvereit. A két karddal kezében ül le, nem messze a mágustól, úgy, hogy ha a helyzet megkívánná, hamar talpra tudjon szökkenni. Rather hálás szavaira felé fordítja fejét.
~ Pedig már épp így akartam tenni. ~ gondol bele, de végül úgy dönt, ezt inkább nem adja a másik tudtára, hálálkodása után. Végül egy néma bólintással, és egy lágy mosollyal jelzi, hogy szívesen mentette meg életét. Ami valójában nem is túl nagy hazugság, mert maga is belátja, hogy jól jött számukra a férfi. Már csak azt bánja, hogy nem döfhette kardját abba a ronda dögbe, amelyik karmaival felsértette fehér bőrét.
A szekér tetejének magasságából tökéletes kilátás nyílik környezetükre. Így azt is jól láthatja, mikor a sötét hajú nő, kivel egy kocsiban ült, eloldva a hintó elől a lovat, eszeveszett vágtával iszkol el. Persze több se kell ahhoz, hogy ezen felmérgelje magát. Valamennyien megtehették volna ezt, rápattanva az egyik paripa hátára, és maguk mögött hagyva a többit. De inkább összefogtak a lények ellen, nem hagyva sorsukra társaikat. Ráadásul, így a hintó is csak lassabban tud haladni, mivel már eggyel kevesebb hátas húzza.*
- Gyáva liba! Csak szednének le a lóról ezek a dögök! *sziszegi a már messze járó után. Közben Rather szavait sem hagyja figyelmen kívül, bár jobban lefoglalja haragja. Mielőtt bármit is válaszolna a hallottakra, nagy levegőt vesz, és kifújja azt, így hangja legközelebb már jóval nyugodtabban cseng.*
- Számomra is rengeteg érthetetlen dolog történik itt, mióta megkaptam azt az átkozott levelet. *Lassan ők is kiérnek az erdőből, rátérve a szántőföldekre. Már nincsenek messze. Smaragd íriszei céljuk irányába fordulnak, a távolban megpillantva a kastély alakját.
Minden jel azt mutatja, hogy nem csak ők, hanem ezek a dögök is kezdenek kifáradni. Már nem olyan sebesen futnak a zötykölődő kocsi mellett sem, hanem egyre inkább lemaradoznak. Ez persze számukra jó hír. Lélektükrei ezúttal lüktető kezére vándorolnak. A vérzés már alább hagyott, de talán nem ártana megtisztítani, és bekötözni a sebet. Csak reméli, hogy mikor odaérnek, erre lesz lehetőségük.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-07 00:28:33
Üzenet elküldve: 2013-08-07 00:28:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Dakh pedig szívesen nyugtatja karjai biztonságával a lányt, kár, hogy ez édes kevés. A beszabaduló vadat nehéz tartani, hiszen lábukat fogja meg, és mindkettejükön véres sebet ejt. Kis szerencse, hogy a vörös hajú nő képes elbánni azzal a fenevaddal, átszúrja rajta kardját, így megszabadul saját támadójától. Azt tudja, hogy az életveszély furcsa dolgokat művel, aztán a sokkos állapot nem meglepő, de jobb lesz saját kis bestiájukkal foglalkozni.
Sikerül összezárni a száját, ám ez nem szab gátat abban, hogy tovább fenyegesse őket. Viszont Timandra lélekjelenléte, bár inkább pánikrohama jól is jöhet, rúgásai elég elterelőek, hogy megeresztve egyik legelvetemültebb vigyorát, és megpróbál páros lábbal a dög arcába lépni. Ha ezzel még jobban megsebzi lábát, az sem érdekli. Amíg Timát megmentheti vele, addig semmi se túl nagy ár.
Ha sikerül kitessékelni a rémséget, Dakhnator első dolga, hogy ruhájának legfelső rétegéből leszakítson egy kis darabot és a hintó belterének közepére térdelve, mihamarabb bekösse Timandra combját. Igaz, így muszáj hozzáérnie, de inkább ő, mint valaki más.
Idő közben Rahil letörölhette magáról a vér nagyját, talán nekik sem ártana.*
- Én is jól vagyok. Nincs oka szabadkozni.
*Közben elkezdi lehámozni a sötét csuhát magáról, s annak tisztább részével törli meg magát is. Majd kifordítja, hogy belső felével kifelé nyújtsa Timának, hogy nyugodtan letörölje magáról, amit tud.*
- Szerintem a sebkötözés ráér, mikor megérkezünk, úgyis közel járhatunk.
*Dakh nagyon is reméli, hogy várnak rájuk. Már csak azért is, mert bizonyára mindegyiküknek jót tenne egy kis ellátás. Mert ő csak annyira kötötte be Tima combját, hogy ne vérezhessen tovább. Saját sebét csak akkor tudja, ha esetleg újabb darabot tud leszakítani a kárba veszett ruházatból. Amennyiben Rahil szükségét érzi, örömmel segít neki is, hogy bekösse a sebét (ha van).
Amint nyugalmasabb lesz a helyzet, átkarolja Timandrát és magához vonja, hogy minden figyelmét neki szentelve tudja nyugtatni.*
*Dakh pedig szívesen nyugtatja karjai biztonságával a lányt, kár, hogy ez édes kevés. A beszabaduló vadat nehéz tartani, hiszen lábukat fogja meg, és mindkettejükön véres sebet ejt. Kis szerencse, hogy a vörös hajú nő képes elbánni azzal a fenevaddal, átszúrja rajta kardját, így megszabadul saját támadójától. Azt tudja, hogy az életveszély furcsa dolgokat művel, aztán a sokkos állapot nem meglepő, de jobb lesz saját kis bestiájukkal foglalkozni.
Sikerül összezárni a száját, ám ez nem szab gátat abban, hogy tovább fenyegesse őket. Viszont Timandra lélekjelenléte, bár inkább pánikrohama jól is jöhet, rúgásai elég elterelőek, hogy megeresztve egyik legelvetemültebb vigyorát, és megpróbál páros lábbal a dög arcába lépni. Ha ezzel még jobban megsebzi lábát, az sem érdekli. Amíg Timát megmentheti vele, addig semmi se túl nagy ár.
Ha sikerül kitessékelni a rémséget, Dakhnator első dolga, hogy ruhájának legfelső rétegéből leszakítson egy kis darabot és a hintó belterének közepére térdelve, mihamarabb bekösse Timandra combját. Igaz, így muszáj hozzáérnie, de inkább ő, mint valaki más.
Idő közben Rahil letörölhette magáról a vér nagyját, talán nekik sem ártana.*
- Én is jól vagyok. Nincs oka szabadkozni.
*Közben elkezdi lehámozni a sötét csuhát magáról, s annak tisztább részével törli meg magát is. Majd kifordítja, hogy belső felével kifelé nyújtsa Timának, hogy nyugodtan letörölje magáról, amit tud.*
- Szerintem a sebkötözés ráér, mikor megérkezünk, úgyis közel járhatunk.
*Dakh nagyon is reméli, hogy várnak rájuk. Már csak azért is, mert bizonyára mindegyiküknek jót tenne egy kis ellátás. Mert ő csak annyira kötötte be Tima combját, hogy ne vérezhessen tovább. Saját sebét csak akkor tudja, ha esetleg újabb darabot tud leszakítani a kárba veszett ruházatból. Amennyiben Rahil szükségét érzi, örömmel segít neki is, hogy bekösse a sebét (ha van).
Amint nyugalmasabb lesz a helyzet, átkarolja Timandrát és magához vonja, hogy minden figyelmét neki szentelve tudja nyugtatni.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-06 17:08:30
Üzenet elküldve: 2013-08-06 17:08:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lélekbörtön//
*Kelteria a lehető leggyorsabban reagál a történtekre, de a lény belemélyeszti fogait oldalába. A tőr mély vágást nyit a lény nyakán, ami spriccelve elborítja vérrel Kelteria ruháját. Ami kicsit sem érdekli a lányt, inkább lesz tetőtől talpig véres, mint halott. A szorítás megszűnik, a dög pedig élettelenül hullik a földre.*
-Persze, minden rendben, egy, ilyen szerencsére kicsi harapásba még nem halt bele senki. Te csak figyelj a többire, nehogy bajod legyen.*Mondja a mögötte zötykölődő férfira tekintve. A sebe szörnyű kínoknak teszi ki, de Kelteria fogszorítva tartja a kantár, s próbálja elterelni gondolatait a fájdalomról. Szerencséjére nemsokára kiérnek az erdőből és a lények kezdenek lemaradozni.*
-Igenis!*Mondja, majd a kantárt megrántva ballra irányítja a lovat. Mintha az pontosan ismerné az utat, úgy halad. Ezt kihasználva Kelteria elengedi a kantár, ruháját a sebe köré ráncolja, majd övével jól megszorítja, mire kicsit felszisszen a fájdalomtól, de ez szükséges, ha életben akar maradni.*
-Hogy nyúvadnátok meg mind ott az erdőben, ti átkozott dögök!*Mormogja a sebére tekintve, majd az erdő felé fordulva. Ennek ellenére a következő percben újra a kantárt fogja és vezeti a lovat, vagy megy a lóval? Ki tudja! Minden esetre kicsit nyugodtabb szakaszhoz értek. Ha minden igaz nem sokára nagyobb biztonságban lesznek, bár ezt nem merné lefogadni.*
//Lélekbörtön//
*Kelteria a lehető leggyorsabban reagál a történtekre, de a lény belemélyeszti fogait oldalába. A tőr mély vágást nyit a lény nyakán, ami spriccelve elborítja vérrel Kelteria ruháját. Ami kicsit sem érdekli a lányt, inkább lesz tetőtől talpig véres, mint halott. A szorítás megszűnik, a dög pedig élettelenül hullik a földre.*
-Persze, minden rendben, egy, ilyen szerencsére kicsi harapásba még nem halt bele senki. Te csak figyelj a többire, nehogy bajod legyen.*Mondja a mögötte zötykölődő férfira tekintve. A sebe szörnyű kínoknak teszi ki, de Kelteria fogszorítva tartja a kantár, s próbálja elterelni gondolatait a fájdalomról. Szerencséjére nemsokára kiérnek az erdőből és a lények kezdenek lemaradozni.*
-Igenis!*Mondja, majd a kantárt megrántva ballra irányítja a lovat. Mintha az pontosan ismerné az utat, úgy halad. Ezt kihasználva Kelteria elengedi a kantár, ruháját a sebe köré ráncolja, majd övével jól megszorítja, mire kicsit felszisszen a fájdalomtól, de ez szükséges, ha életben akar maradni.*
-Hogy nyúvadnátok meg mind ott az erdőben, ti átkozott dögök!*Mormogja a sebére tekintve, majd az erdő felé fordulva. Ennek ellenére a következő percben újra a kantárt fogja és vezeti a lovat, vagy megy a lóval? Ki tudja! Minden esetre kicsit nyugodtabb szakaszhoz értek. Ha minden igaz nem sokára nagyobb biztonságban lesznek, bár ezt nem merné lefogadni.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-05 22:14:58
Üzenet elküldve: 2013-08-05 22:14:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Reszket, remek, miközben tudja, hogy inkább csak hátráltat mindenkit, ahelyett, hogy érdembeli segítséget nyújtana. De mégis mit tehetne? Fegyvert nem hozott, hiszen nem hitte, hogy az életére fognak törni, önmagában pedig annyira kis törékeny, hogy elég egy erőteljesebb szél, hogy ketté roppantsa. Nem tud hát mit tenni, mint bújnia Dakhnator karjai közé, reszketve várva, hogy mi fog történni.
Két fenevad is rájuk töri az ajtót, az egyik egyenesen Rahilra veti magát, míg a másik őket szemeli ki áldozatnak. Amíg ő sikongatva rúgkapál, minden erejét latba vetve, hogy lerázza magáról a szörnyeteget, Dakh szerencsére használható fegyverrel támad neki. Timandra újra felsikít, ahogy a férfi tőre átlyukasztja az állat pofáját, vér- és nyálpatakot fakasztva ezzel. Ennyi? Ugye ezzel vége ennek a valaminek, ami az életüket akarja? Igen naiv volt, hogy ebben reménykedett, hiszen a tőr önmagában nem elég, a lény továbbra is talpon van, még ha meg is inog, arra is van ereje, hogy hadonásszon. Elvileg, ha nem áll stabilan a lábain, akkor egy nagyobb lökéstől kizuhanhat, ami nekik csak jó, de akkor zuhanna a tőr is. Tekintete a szerzetesre téved, pillantásában riadalom és tétovaság, hogy mi legyen? nem lehet sokat hezitálni, reméli, hogy a férfi gyorsabban képes dűlőre jutni, mint ő, és sikerül megszabadulniuk a második fenevadtól is. Ha így történik, próbálja könnyeit lenyeldesni, nem hisztériázni, nem sokkot kapni, hanem mély lélegzetekkel nyugtatni magát, tekintetét végigjáratva mindkét társán, hogy mekkora sérüléseket szenvedtek. Neki csak a lába vérzik, és bár fáj, nem tudja elsőre eldönteni, mennyire mély is az a seb, amit a szörnyeteg okozott. Ha jól látja, Dakhnator is hasonló cipőben jár, mint ő, de Rahil... kezeit a szája elé kapja, fájós lábával nem törődve máris előrébb csúszik.*
- Én jól vagyok, de Ön? Nagyon megsérült? Tudunk segíteni valamiben?
*Ő csak a véres ruhát látja, a csatajelenetről lemaradt, így azt sem láthatta, hogy a farkaslény vére szárad csak a vöröshajú ruháján. Eléggé aggódik, mert bár nem ismerik egymást alaposabban, mégis sorstársakká váltak a küzdelem alatt, így pedig jogos, hogy félti társai életét.*
- Vajon odakint mindenki jól van? Valamennyire értek a sebkötözéshez.
*Ha elérik a meghívás színhelyét, szívesen vállalja az ápoló szerepét, csak hogy hasznát is vegyék, ha már a harcban tehetetlen volt.*
- Gondolja, hogy tényleg vár ránk valaki?
*Mire észbe kapna, már ki is mondta, ami megfordult a fejében, így zavartan süti le a szemét, valami olyasmit dünnyög, hogy sajnálja, ő sem tudja már, miket beszél itt össze a nagy izgalomban. Pedig tudja, hiszen ha tényleg vendégségbe hívták őket, házigazdájuknak tudomása kellett volna, hogy legyen az erdei veszélyről, akkor pedig nagyobb kíséretet kellett volna adnia. Már lényegtelen, talán innentől könnyebb lesz minden.
Fejét kicsit felemeli, hogy Dakhra pillantson, tekintetében ott a néma kérdés, hogy jól érzi-e magát, nincs-e valamiben, amiben a tudóslányka a segítségére lehetne.*
*Reszket, remek, miközben tudja, hogy inkább csak hátráltat mindenkit, ahelyett, hogy érdembeli segítséget nyújtana. De mégis mit tehetne? Fegyvert nem hozott, hiszen nem hitte, hogy az életére fognak törni, önmagában pedig annyira kis törékeny, hogy elég egy erőteljesebb szél, hogy ketté roppantsa. Nem tud hát mit tenni, mint bújnia Dakhnator karjai közé, reszketve várva, hogy mi fog történni.
Két fenevad is rájuk töri az ajtót, az egyik egyenesen Rahilra veti magát, míg a másik őket szemeli ki áldozatnak. Amíg ő sikongatva rúgkapál, minden erejét latba vetve, hogy lerázza magáról a szörnyeteget, Dakh szerencsére használható fegyverrel támad neki. Timandra újra felsikít, ahogy a férfi tőre átlyukasztja az állat pofáját, vér- és nyálpatakot fakasztva ezzel. Ennyi? Ugye ezzel vége ennek a valaminek, ami az életüket akarja? Igen naiv volt, hogy ebben reménykedett, hiszen a tőr önmagában nem elég, a lény továbbra is talpon van, még ha meg is inog, arra is van ereje, hogy hadonásszon. Elvileg, ha nem áll stabilan a lábain, akkor egy nagyobb lökéstől kizuhanhat, ami nekik csak jó, de akkor zuhanna a tőr is. Tekintete a szerzetesre téved, pillantásában riadalom és tétovaság, hogy mi legyen? nem lehet sokat hezitálni, reméli, hogy a férfi gyorsabban képes dűlőre jutni, mint ő, és sikerül megszabadulniuk a második fenevadtól is. Ha így történik, próbálja könnyeit lenyeldesni, nem hisztériázni, nem sokkot kapni, hanem mély lélegzetekkel nyugtatni magát, tekintetét végigjáratva mindkét társán, hogy mekkora sérüléseket szenvedtek. Neki csak a lába vérzik, és bár fáj, nem tudja elsőre eldönteni, mennyire mély is az a seb, amit a szörnyeteg okozott. Ha jól látja, Dakhnator is hasonló cipőben jár, mint ő, de Rahil... kezeit a szája elé kapja, fájós lábával nem törődve máris előrébb csúszik.*
- Én jól vagyok, de Ön? Nagyon megsérült? Tudunk segíteni valamiben?
*Ő csak a véres ruhát látja, a csatajelenetről lemaradt, így azt sem láthatta, hogy a farkaslény vére szárad csak a vöröshajú ruháján. Eléggé aggódik, mert bár nem ismerik egymást alaposabban, mégis sorstársakká váltak a küzdelem alatt, így pedig jogos, hogy félti társai életét.*
- Vajon odakint mindenki jól van? Valamennyire értek a sebkötözéshez.
*Ha elérik a meghívás színhelyét, szívesen vállalja az ápoló szerepét, csak hogy hasznát is vegyék, ha már a harcban tehetetlen volt.*
- Gondolja, hogy tényleg vár ránk valaki?
*Mire észbe kapna, már ki is mondta, ami megfordult a fejében, így zavartan süti le a szemét, valami olyasmit dünnyög, hogy sajnálja, ő sem tudja már, miket beszél itt össze a nagy izgalomban. Pedig tudja, hiszen ha tényleg vendégségbe hívták őket, házigazdájuknak tudomása kellett volna, hogy legyen az erdei veszélyről, akkor pedig nagyobb kíséretet kellett volna adnia. Már lényegtelen, talán innentől könnyebb lesz minden.
Fejét kicsit felemeli, hogy Dakhra pillantson, tekintetében ott a néma kérdés, hogy jól érzi-e magát, nincs-e valamiben, amiben a tudóslányka a segítségére lehetne.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-05 21:00:44
Üzenet elküldve: 2013-08-05 21:00:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Rather végül is feljut a hintó tetejére, bár nem sokon múlik. Nagyjából a törpének és a hölgynek köszönheti az életét, akik nem hagyták inkább a mélybe veszni. Úgy tűnik megéri felhasználja maradék erejét a szörnyeteg megtámadására, mert így sikerül letaszítania a hintóról. Habár ez többnyire inkább szerencsének mondható, Rather ezt úgy fogja fel, hogy valóban hatalmas mágus. Mikor látja, hogy a fenevad még feltápászkodik, és utánuk fut, (a hintó szélétől persze tisztes távolságban) fenyegetően kezdi rázni felé az öklét. Mivel viszont ez a fenevadat nem hatja meg, a mágus leül a kocsi tetejére, úgy, mint aki meditál. Csak éppen nem ezt a tevékenységet végzi, sokkal inkább figyeli, mikor kap újabb támadást a hintó. Közben Hayrához fordul:*
- Köszönöm hogy nem hajított le a mélybe *persze ez tőle szokatlan, de ezúttal tényleg hálás. Kevés embernek köszönheti az életét, majd még Galinhoz is kéne intézzen egy-két hálálkodó szót, de úgy dönt, őt most nem zavarja, hiszen fontosabb dolga van: valakinek irányítani kell a 'járművet' . Azonban eszébe jut valami, ami hirtelen olyannyira bökni kezdi a csőrét, hogy amennyiben a hölgy még hallótávon belül van, úgy ültében felvezeti neki, miközben elégedetten nézi ahogy a fenevadak lemaradoznak.*
- Ezek a dögök ránk támadtak, és jó éhesnek tűntek. Akkor az első támadásnál mi az ördögnek hagyták ott Logot? Persze nem az a kimondott húsos falat, de mi sem, és ezek nem néztek ki válogatósnak. Őszintén azt sem hinném, hogy mi riasztottuk el a fenevadakat. Akkor mi történt? *ahogy ezt mondja, gyanakvó pillantást vet Log irányába. Ekkor Ansel úgy dönt, megvalósítja Rather elképzelését, és elvágtat a lóval. Mondjuk a mágus annál összetettebb jellem. Ő alapból egy szájhősnek érzi magát sok esetben, mivel amit mond, az lényegesen több annál, mint amit gondol. Gondolatban mindig a menekülőúton, és a saját bőre mentésén gondolkozik, viszont amikor a tettek mezeje következik, akkor képtelen bárkit hátrahagyni, most is az életét kockáztatta olyanokért, akiket most ismert meg. Holott tehette volna azt is, mint ez a leleményes leányzó. Kivéve, hogy neki nincs vágófegyvere, amivel megszabadíthatta volna a lovat a hintótól. De tényleg csak ezért szállt harcba? Vagy inkább képtelen bárkit hátrahagyni? Ez még számára sem teljesen világos.*
*Rather végül is feljut a hintó tetejére, bár nem sokon múlik. Nagyjából a törpének és a hölgynek köszönheti az életét, akik nem hagyták inkább a mélybe veszni. Úgy tűnik megéri felhasználja maradék erejét a szörnyeteg megtámadására, mert így sikerül letaszítania a hintóról. Habár ez többnyire inkább szerencsének mondható, Rather ezt úgy fogja fel, hogy valóban hatalmas mágus. Mikor látja, hogy a fenevad még feltápászkodik, és utánuk fut, (a hintó szélétől persze tisztes távolságban) fenyegetően kezdi rázni felé az öklét. Mivel viszont ez a fenevadat nem hatja meg, a mágus leül a kocsi tetejére, úgy, mint aki meditál. Csak éppen nem ezt a tevékenységet végzi, sokkal inkább figyeli, mikor kap újabb támadást a hintó. Közben Hayrához fordul:*
- Köszönöm hogy nem hajított le a mélybe *persze ez tőle szokatlan, de ezúttal tényleg hálás. Kevés embernek köszönheti az életét, majd még Galinhoz is kéne intézzen egy-két hálálkodó szót, de úgy dönt, őt most nem zavarja, hiszen fontosabb dolga van: valakinek irányítani kell a 'járművet' . Azonban eszébe jut valami, ami hirtelen olyannyira bökni kezdi a csőrét, hogy amennyiben a hölgy még hallótávon belül van, úgy ültében felvezeti neki, miközben elégedetten nézi ahogy a fenevadak lemaradoznak.*
- Ezek a dögök ránk támadtak, és jó éhesnek tűntek. Akkor az első támadásnál mi az ördögnek hagyták ott Logot? Persze nem az a kimondott húsos falat, de mi sem, és ezek nem néztek ki válogatósnak. Őszintén azt sem hinném, hogy mi riasztottuk el a fenevadakat. Akkor mi történt? *ahogy ezt mondja, gyanakvó pillantást vet Log irányába. Ekkor Ansel úgy dönt, megvalósítja Rather elképzelését, és elvágtat a lóval. Mondjuk a mágus annál összetettebb jellem. Ő alapból egy szájhősnek érzi magát sok esetben, mivel amit mond, az lényegesen több annál, mint amit gondol. Gondolatban mindig a menekülőúton, és a saját bőre mentésén gondolkozik, viszont amikor a tettek mezeje következik, akkor képtelen bárkit hátrahagyni, most is az életét kockáztatta olyanokért, akiket most ismert meg. Holott tehette volna azt is, mint ez a leleményes leányzó. Kivéve, hogy neki nincs vágófegyvere, amivel megszabadíthatta volna a lovat a hintótól. De tényleg csak ezért szállt harcba? Vagy inkább képtelen bárkit hátrahagyni? Ez még számára sem teljesen világos.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-05 18:45:31
Üzenet elküldve: 2013-08-05 18:45:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
//Lélekbörtön//
*Úgy tűnik, elég a dögnek az egy döfés, pedig az erejét érezve már azon gondolkodott, hogyan támadjon másodjára. Érzi, ahogy beteríti a vér. A meleget, ami végigfolyik arcán és haján, az illatot, mely eltelíti tüdejét... És az ízt a szájában. Ez talán nem kellett volna.*
~Kín kísér és fájdalom,
Halottakról álmodom,
Tested széjjel szaggatom,
Majd varjak gyűlnek koncodon.
Hogyha volt is Angyalod,
Lám csak, most már elhagyott.
Életednek vége lesz,
Ennyi csak, mit érdemelsz.
Jobb is lesz így - jól tudom,
A vérem el nem árulom,
Tetteim nem uralom,
Jobb is lesz így - jól tudom.~
*Fordít még egy utolsót a rövidkardon, amit a dögbe vágott, mielőtt engedné, hogy kivágódjon a kocsiból. Arca mosolyra rándul, ahogy a véres konc után néz, majd átfordul a másik farkaslény felé. Pillanatokig bámulja a vele küzdő párost, és az érzéseiket, melyek szinte lejegyzett és zenei dallamokként másznak szemébe és fülébe.*
~Nocsak! Egy egész kórus énekli ezen dallamot. Félelem, fájdalom, vívódás, aggódás, gyűlölet, szeretet... Mind jelen van és mindnek saját hangja és színe van. Jól elkülöníthető mind. És a leggyönyörűbb, amit valaha éreztem.~
*Olyannyira belemerül a számára mámorítóan édes, hangos érzelemkavalkádba, hogy egyszerre nyugszik meg, és akar ebből még többet. Fejét oldalra biccentve csodálja a történteket, habzsolja az érzéseket. Magukra hagyná őket meghalni, nem segít. Kedve szerint még taszítana is egyet a dögön, még jobban Dakhnatorra és a kis Timára tolva.
Mikor aztán végül ez az állat is kikerül, Rahil hirtelen tér magához. Kicsit kevésbé érzi éhesnek magát ugyan, de A.A iránti dühe nem csillapodik. Ahogy viszont a vérszag sem válla felől...
Első dolga tehát, hogy levesse köpenyét és letörölje arcáról is a még viszonylag friss foltokat. Még mindig pocséklásnak tartja ezt, de nem tehet mást. Ha ilyen véres marad, az illat miatt előfordulhat, hogy nem fog tudni uralkodni magán. Elég hatásosnak tűnik a kis csapat a veszély elhárításában. Ugyan ő is elbánna még pár ilyennel, de nem akarja túlfárasztani magát, míg nem muszáj. Nem szívesen enné meg őket egyelőre.*
-Jól vannak?
*Kérdezi meg aggodalmat színlelve.* Ne haragudjanak, csak... Nagyon megijedtem.
*Magyarázza meg mellé még azt is, miért nem segített, miért csak bámult. Még fejét is lehajtja, mintha szégyellné a történteket, s akkor már az alkalmat is kihasználja, hogy kicsit elmosolyodhasson.
Ahogy törölgeti magát, felfigyel arra, hogy már kevésbé döcög alattuk az út, ekkor megpróbál kikémlelni az ablakon. Először csak az tűnik fel neki, hogy nem olyan sötét a környezet. Meghallva azonban a kintről jövő kiáltást, jobban figyel. Mielőtt még befordulnának a Log által megadott irányba, megpillantja az égboltnál világosabban kirajzolódó tornyokat.*
-Azt hiszem, lassan meg is érkezünk.
*S azzal visszafordul Timáék felé.*
-Azt hiszem, lesz mi miatt kérdőre vonjuk a mi drága vendéglátónkat... Megérdemli azt a pár keresetlen szót, amit kapni fog.
*Szít még egy kicsit azért az indulatokon.*
//Lélekbörtön//
*Úgy tűnik, elég a dögnek az egy döfés, pedig az erejét érezve már azon gondolkodott, hogyan támadjon másodjára. Érzi, ahogy beteríti a vér. A meleget, ami végigfolyik arcán és haján, az illatot, mely eltelíti tüdejét... És az ízt a szájában. Ez talán nem kellett volna.*
~Kín kísér és fájdalom,
Halottakról álmodom,
Tested széjjel szaggatom,
Majd varjak gyűlnek koncodon.
Hogyha volt is Angyalod,
Lám csak, most már elhagyott.
Életednek vége lesz,
Ennyi csak, mit érdemelsz.
Jobb is lesz így - jól tudom,
A vérem el nem árulom,
Tetteim nem uralom,
Jobb is lesz így - jól tudom.~
*Fordít még egy utolsót a rövidkardon, amit a dögbe vágott, mielőtt engedné, hogy kivágódjon a kocsiból. Arca mosolyra rándul, ahogy a véres konc után néz, majd átfordul a másik farkaslény felé. Pillanatokig bámulja a vele küzdő párost, és az érzéseiket, melyek szinte lejegyzett és zenei dallamokként másznak szemébe és fülébe.*
~Nocsak! Egy egész kórus énekli ezen dallamot. Félelem, fájdalom, vívódás, aggódás, gyűlölet, szeretet... Mind jelen van és mindnek saját hangja és színe van. Jól elkülöníthető mind. És a leggyönyörűbb, amit valaha éreztem.~
*Olyannyira belemerül a számára mámorítóan édes, hangos érzelemkavalkádba, hogy egyszerre nyugszik meg, és akar ebből még többet. Fejét oldalra biccentve csodálja a történteket, habzsolja az érzéseket. Magukra hagyná őket meghalni, nem segít. Kedve szerint még taszítana is egyet a dögön, még jobban Dakhnatorra és a kis Timára tolva.
Mikor aztán végül ez az állat is kikerül, Rahil hirtelen tér magához. Kicsit kevésbé érzi éhesnek magát ugyan, de A.A iránti dühe nem csillapodik. Ahogy viszont a vérszag sem válla felől...
Első dolga tehát, hogy levesse köpenyét és letörölje arcáról is a még viszonylag friss foltokat. Még mindig pocséklásnak tartja ezt, de nem tehet mást. Ha ilyen véres marad, az illat miatt előfordulhat, hogy nem fog tudni uralkodni magán. Elég hatásosnak tűnik a kis csapat a veszély elhárításában. Ugyan ő is elbánna még pár ilyennel, de nem akarja túlfárasztani magát, míg nem muszáj. Nem szívesen enné meg őket egyelőre.*
-Jól vannak?
*Kérdezi meg aggodalmat színlelve.* Ne haragudjanak, csak... Nagyon megijedtem.
*Magyarázza meg mellé még azt is, miért nem segített, miért csak bámult. Még fejét is lehajtja, mintha szégyellné a történteket, s akkor már az alkalmat is kihasználja, hogy kicsit elmosolyodhasson.
Ahogy törölgeti magát, felfigyel arra, hogy már kevésbé döcög alattuk az út, ekkor megpróbál kikémlelni az ablakon. Először csak az tűnik fel neki, hogy nem olyan sötét a környezet. Meghallva azonban a kintről jövő kiáltást, jobban figyel. Mielőtt még befordulnának a Log által megadott irányba, megpillantja az égboltnál világosabban kirajzolódó tornyokat.*
-Azt hiszem, lassan meg is érkezünk.
*S azzal visszafordul Timáék felé.*
-Azt hiszem, lesz mi miatt kérdőre vonjuk a mi drága vendéglátónkat... Megérdemli azt a pár keresetlen szót, amit kapni fog.
*Szít még egy kicsit azért az indulatokon.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-08-05 17:21:43
Üzenet elküldve: 2013-08-05 17:21:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Lélekbörtön //
// Rahil //
*Az a lény, amelyik Rahilra támadt, különösen agresszív, talán mind közül ez tűnik a legvérszomjasabbnak. Szemei vérben forognak, s beteges kapkodással próbál egyre közelebb férkőzni a hölgy nyakához. Bár az eredar valóban nagyon erős, ugyanakkor érezheti, hogy a teremtmény sem gyenge, sőt, már-már az ő erejével verseng! Ez a tény pedig bizony utalhat arra, hogy ezek a betolakodók sem teljesen evilági képződmények.. A 'szörny' egyre közelebb ér a hölgyhöz, a kiálló hegyes fogak már csak pár centire vannak tőle, azonban hirtelen megáll, s elkerekedett szemmel bámulja az áldozatát, ahogy az belefúrja fegyverét. Alig telik el pár másodperc, a lény váratlanul köhögni, öklendezni kezd, s mivel Rahil épp előtte van, ezért ami a szájából jön ki, az egyenesen rajta landol, így nem csak az arcra, de az egész ruhája véres lesz. Ezután a teremtmény feltápászkodik, de pillanatokon belül meginog, s kiesik a hintóból, a teste pedig szinte elmerül az egyik sártócsában.*
// Timandra és Dakhnator //
*A lény, mely a párosra támadt rá, az már szerencsére jóval kisebb, s kevésbé olyan erős, mint amelyik az eredarra vetette rá magát. Ám láthatóan mégis igen fájdalmasat tud karmolni, s az előbuggyanó apró vérpatakok csak még jobban hergelik! Ezért is kapaszkodik egyre erősebben mindkettejük lábában, bár arra nem számít, hogy mikor épp harapná meg Timandra combját, akkor Dakhnator tőre egyenesen összekapcsolja száját, mely szerencsétlen módon orrán jön ki. Ezután elkezd zihálni, s mivel résnyire ki tudja nyitni a száját, ezért a nyála könnyedén landol a pároson. Bár láthatóan erejéből nem vesztett, hiszen bár harapni nem tud, de kapálózni annál inkább elkezdett, ugyanakkor azt is észrevehetik, hogy kissé meg is ingott, így esély nyílik arra, hogy valamilyen módon lerúgják őt a szekérről.*
// Rather, Hayra és Galin //
*Galinnak épp az utolsó pillanatban sikerül visszarántani a párost, bár ezzel a mozdulattal a szekér hirtelen megindul balra, majd váratlanul megint egyenesen, így ha nem kapaszkodnak, akkor könnyen a mélybe zuhanhatnak. Mikor Hayra és Rather is végre biztos lábakon áll a hintón, Galin is vissza tudja venni az irányítást, s bár próbálja a lény felé irányítani a szekeret, az mégis félig-meddig ügyesen felugrik, de épp úgy, hogy testének csupán a felső része éri el a hintót, az alsó részét húzza maga után a földön. Bár megpróbál a törpe felé kapni - teljesen biztosra véve azt, hogy bele tud marni -, ugyanakkor a páncél miatt keze azonnal lecsúszik róla, ezáltal pedig eléggé meg is tántorodik. Teste kissé hátrébb csusszan, ami épp elegendő ahhoz, hogy lábát bekapja a szekér kereke, s egy pillanat darabokra törve szinte ledarálja! Bár az még talán a sokktól erősen kapaszkodik, de a végső döfést a hölgyemény két tőre adja, melyek szokatlan pontossággal szemeibe fúródnak bele, ezáltal pedig a lény élettelenül hullik le a földre. Mintha csak ez lenne a sorsa, úgy kapja el felső testét is a kerék, amin ezáltal még több húscafat lóg!
A szekér tetején levő szörny tűnik talán a legügyetlenebbnek, hiszen az ő esetében már annyi is elég volt, hogy Rather a szél segítségével erőteljesen neki rugaszkodjon, ugyanis így azonnal elveszti az egyensúlyát, s könnyedén pottyan le a hintóról, bár azt is észrevehetik, hogy azonnal felpattan, s indul is meg utánuk újra, bár már nem akkora sebességgel.*
// Kelteria és Ansel(NJK) //
*Kelteria nagyon jól látja, a lovak egyáltalán nem zavartatják magukat, ugyanolyan kecsesen és nyugodtan haladnak, mint eddig. Csak utasításra gyorsítanak, de akkor sem látszik rajtuk az idegesség egy apró jele sem - ahogy akkor sem, mikor a lény felugrik a hölgy elé. Bár Kelteria igen hamar reagál, azonban nem elég gyorsan, hiszen az a dög pillanatokon belül már kap is felé, majdnem teljes sikerrel, hiszen fogai belefúródnak a hölgy oldalába. Azonban mielőtt még összeszorítaná állkapcsát, a hölgy bele is fúrja tőrét a lény nyakába, pontosan olyan helyre, hogy abból erősen spriccelni kezd a vér, beterítve ezzel az egész ruháját! Bár a hölgyemény oldalán ott éktelenkedik a harapás, ami igen fájdalmas, s vérzik is, azonban szerencsére nem végzetes a seb! Végezetül a teremtény élettelenül hullik le a lóról, s valahol egy útmenti bokor aljába esik be. Eközben már kevesebb próbálja őket elkapni hátulról, hiszen Log igen ügyesen taszítja el őket maguktól, bár egy pillanatban elveszti koncentrációját, s az egyiket a megengedettnél sajnos közelebb engedi magához, minek következtében megkapja az a lábát.. Ám ez láthatóan nem igazán érdekli, rögtön fordul vissza a hölgyhöz, s aggódva szorítja meg vállát.*
- Ugye, jól van? Nem esett nagyobb baja? Bírja még tartani magát?
*Anselre is próbálják rávetni magukat a lények, bár a hölgy amelyiket csak tudja, azt a lábával elrúgja magától. Ugyanakkor az egyik pillanatban megelégeli a helyzetet, s egy kiáltással a tőre segítségével leválasztja a lovat a hintóról, s eszeveszett gyorsasággal beelőzik Kelteriát és Logot is, majd végül elhajtanak. Láthatóan Ansel inkább menti a saját bőrét, s nem akar megkockáztatni esetleg egy újabb támadást, így hát pillanatokon belül messze jár, s vissza sem nézve hagyja ott a társaságot.*
// Mindenki //
*A társaság sikeresen vette az akadályokat, függetlenül attól, hogy jópáran szereztek igen csúnya sérüléseket. Ugyanakkor a lények még mindig ott loholnak a nyomukban, bár jól láthatóan igen elfáradtak azok is, hiszen nem tudják utol érni a szekeret. Pillanatokon belül szerencsére kiérnek az erdőből, s rákanyarodnak a szántőföldek közt kanyargó útra. Fák már nincsenek erre, így már jobban láthatják a mögöttük loholó teremtményeket.*
- Itt balra az úton, és megérkezünk!
*Kiáltja el magát Log végül, ahogy mutat el Kelteria válla mellett az egyik útra, melyre ha rátérnek, hamarosan megpillanthatják a távolban magasodó kastély tornyait.*
// Lélekbörtön //
// Rahil //
*Az a lény, amelyik Rahilra támadt, különösen agresszív, talán mind közül ez tűnik a legvérszomjasabbnak. Szemei vérben forognak, s beteges kapkodással próbál egyre közelebb férkőzni a hölgy nyakához. Bár az eredar valóban nagyon erős, ugyanakkor érezheti, hogy a teremtmény sem gyenge, sőt, már-már az ő erejével verseng! Ez a tény pedig bizony utalhat arra, hogy ezek a betolakodók sem teljesen evilági képződmények.. A 'szörny' egyre közelebb ér a hölgyhöz, a kiálló hegyes fogak már csak pár centire vannak tőle, azonban hirtelen megáll, s elkerekedett szemmel bámulja az áldozatát, ahogy az belefúrja fegyverét. Alig telik el pár másodperc, a lény váratlanul köhögni, öklendezni kezd, s mivel Rahil épp előtte van, ezért ami a szájából jön ki, az egyenesen rajta landol, így nem csak az arcra, de az egész ruhája véres lesz. Ezután a teremtmény feltápászkodik, de pillanatokon belül meginog, s kiesik a hintóból, a teste pedig szinte elmerül az egyik sártócsában.*
// Timandra és Dakhnator //
*A lény, mely a párosra támadt rá, az már szerencsére jóval kisebb, s kevésbé olyan erős, mint amelyik az eredarra vetette rá magát. Ám láthatóan mégis igen fájdalmasat tud karmolni, s az előbuggyanó apró vérpatakok csak még jobban hergelik! Ezért is kapaszkodik egyre erősebben mindkettejük lábában, bár arra nem számít, hogy mikor épp harapná meg Timandra combját, akkor Dakhnator tőre egyenesen összekapcsolja száját, mely szerencsétlen módon orrán jön ki. Ezután elkezd zihálni, s mivel résnyire ki tudja nyitni a száját, ezért a nyála könnyedén landol a pároson. Bár láthatóan erejéből nem vesztett, hiszen bár harapni nem tud, de kapálózni annál inkább elkezdett, ugyanakkor azt is észrevehetik, hogy kissé meg is ingott, így esély nyílik arra, hogy valamilyen módon lerúgják őt a szekérről.*
// Rather, Hayra és Galin //
*Galinnak épp az utolsó pillanatban sikerül visszarántani a párost, bár ezzel a mozdulattal a szekér hirtelen megindul balra, majd váratlanul megint egyenesen, így ha nem kapaszkodnak, akkor könnyen a mélybe zuhanhatnak. Mikor Hayra és Rather is végre biztos lábakon áll a hintón, Galin is vissza tudja venni az irányítást, s bár próbálja a lény felé irányítani a szekeret, az mégis félig-meddig ügyesen felugrik, de épp úgy, hogy testének csupán a felső része éri el a hintót, az alsó részét húzza maga után a földön. Bár megpróbál a törpe felé kapni - teljesen biztosra véve azt, hogy bele tud marni -, ugyanakkor a páncél miatt keze azonnal lecsúszik róla, ezáltal pedig eléggé meg is tántorodik. Teste kissé hátrébb csusszan, ami épp elegendő ahhoz, hogy lábát bekapja a szekér kereke, s egy pillanat darabokra törve szinte ledarálja! Bár az még talán a sokktól erősen kapaszkodik, de a végső döfést a hölgyemény két tőre adja, melyek szokatlan pontossággal szemeibe fúródnak bele, ezáltal pedig a lény élettelenül hullik le a földre. Mintha csak ez lenne a sorsa, úgy kapja el felső testét is a kerék, amin ezáltal még több húscafat lóg!
A szekér tetején levő szörny tűnik talán a legügyetlenebbnek, hiszen az ő esetében már annyi is elég volt, hogy Rather a szél segítségével erőteljesen neki rugaszkodjon, ugyanis így azonnal elveszti az egyensúlyát, s könnyedén pottyan le a hintóról, bár azt is észrevehetik, hogy azonnal felpattan, s indul is meg utánuk újra, bár már nem akkora sebességgel.*
// Kelteria és Ansel(NJK) //
*Kelteria nagyon jól látja, a lovak egyáltalán nem zavartatják magukat, ugyanolyan kecsesen és nyugodtan haladnak, mint eddig. Csak utasításra gyorsítanak, de akkor sem látszik rajtuk az idegesség egy apró jele sem - ahogy akkor sem, mikor a lény felugrik a hölgy elé. Bár Kelteria igen hamar reagál, azonban nem elég gyorsan, hiszen az a dög pillanatokon belül már kap is felé, majdnem teljes sikerrel, hiszen fogai belefúródnak a hölgy oldalába. Azonban mielőtt még összeszorítaná állkapcsát, a hölgy bele is fúrja tőrét a lény nyakába, pontosan olyan helyre, hogy abból erősen spriccelni kezd a vér, beterítve ezzel az egész ruháját! Bár a hölgyemény oldalán ott éktelenkedik a harapás, ami igen fájdalmas, s vérzik is, azonban szerencsére nem végzetes a seb! Végezetül a teremtény élettelenül hullik le a lóról, s valahol egy útmenti bokor aljába esik be. Eközben már kevesebb próbálja őket elkapni hátulról, hiszen Log igen ügyesen taszítja el őket maguktól, bár egy pillanatban elveszti koncentrációját, s az egyiket a megengedettnél sajnos közelebb engedi magához, minek következtében megkapja az a lábát.. Ám ez láthatóan nem igazán érdekli, rögtön fordul vissza a hölgyhöz, s aggódva szorítja meg vállát.*
- Ugye, jól van? Nem esett nagyobb baja? Bírja még tartani magát?
*Anselre is próbálják rávetni magukat a lények, bár a hölgy amelyiket csak tudja, azt a lábával elrúgja magától. Ugyanakkor az egyik pillanatban megelégeli a helyzetet, s egy kiáltással a tőre segítségével leválasztja a lovat a hintóról, s eszeveszett gyorsasággal beelőzik Kelteriát és Logot is, majd végül elhajtanak. Láthatóan Ansel inkább menti a saját bőrét, s nem akar megkockáztatni esetleg egy újabb támadást, így hát pillanatokon belül messze jár, s vissza sem nézve hagyja ott a társaságot.*
// Mindenki //
*A társaság sikeresen vette az akadályokat, függetlenül attól, hogy jópáran szereztek igen csúnya sérüléseket. Ugyanakkor a lények még mindig ott loholnak a nyomukban, bár jól láthatóan igen elfáradtak azok is, hiszen nem tudják utol érni a szekeret. Pillanatokon belül szerencsére kiérnek az erdőből, s rákanyarodnak a szántőföldek közt kanyargó útra. Fák már nincsenek erre, így már jobban láthatják a mögöttük loholó teremtményeket.*
- Itt balra az úton, és megérkezünk!
*Kiáltja el magát Log végül, ahogy mutat el Kelteria válla mellett az egyik útra, melyre ha rátérnek, hamarosan megpillanthatják a távolban magasodó kastély tornyait.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-06-18 22:34:31
Üzenet elküldve: 2013-06-18 22:34:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Hunyorogva követi Mellát és Lucient a szántóföldön. A napfény itt sokkal erősebbnek tűnik, mint a városban vagy akár a sziklaszirteken, ahol a kövek árnyéka itt-ott enyhíti a szembántó ragyogást.*
"Hány év kell, hogy megszokjam?"
Ha van valami, amit utálok a nyárban, az ez *morogja félig magának, félig társnőjének, miközben néhány pillanatra eltakarja a szemét. A kastély most már a legendák és rémtörténetek ellenére is kellemes helynek tűnik, ahol akad némi árnyék, és talán kicsit hűvösebb is van, mint a szántóföld kellős közepén. Szerencse, hogy nem kell olyan hosszan baktatniuk az árnyéktalan földeken, mintha Artheniorba igyekeznének, és remélhetőleg hamarosan kellemesebb helyre érnek.*
"Hány év kell, hogy megszokjam?"
Ha van valami, amit utálok a nyárban, az ez *morogja félig magának, félig társnőjének, miközben néhány pillanatra eltakarja a szemét. A kastély most már a legendák és rémtörténetek ellenére is kellemes helynek tűnik, ahol akad némi árnyék, és talán kicsit hűvösebb is van, mint a szántóföld kellős közepén. Szerencse, hogy nem kell olyan hosszan baktatniuk az árnyéktalan földeken, mintha Artheniorba igyekeznének, és remélhetőleg hamarosan kellemesebb helyre érnek.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-06-09 11:28:41
Üzenet elküldve: 2013-06-09 11:28:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
*Teljesen feleslegesnek érzi a hercehurcát a kastély körül. Egyáltalán nem győzik meg Lucien szavai, hogy is győzhetnék meg a mai megnyilvánulásai után? Ugyan egy pillanatra észrevesz arcán valamit, bár véleménye szerint a férfi ezt is csak beképzeli magának.*
- Hogy lehet az, hogy nem ismer egyetlen szobát sem? Hiszen mióta itt dolgozik a kikötőben! *Kicsit talán ingerültnek tűnhet, de nem próbál kedvesebb lenni egy nyámnyila alak miatt.
Mintha meg sem hallaná a további regélést a kastélyról, inkább ölbe tett kézzel várja, hogy a mondóka végére érjen. Viszont úgy tűnik, hogy Lucien komolyan gondolja amit mond, hiszen csak elkíséri őket és ennyi. ~Hát azt nem te fogod eldönteni, barátom...~ Lucien nélkül is elboldogulnának Carammal, ebben biztos, de a férfi orvosi képzettsége jól jöhet.
Mikor végre nekivágnak az útnak, egy ideig csendben haladnak. Lucien elöl, a két sötételf pedig szorosan mögötte.
A táj is változik. Egyre kevesebb a ház és épület, erdőségek vannak körülöttük, aztán pedig egy nagy szántóföldre érnek. Kora délután lehet, ha ilyen tempóban haladnak, akkor hamar elérhetik a kastélyt. Világosban még talán saját akaratából is bemerészkedik a férfi velük.*
- Hogy lehet az, hogy nem ismer egyetlen szobát sem? Hiszen mióta itt dolgozik a kikötőben! *Kicsit talán ingerültnek tűnhet, de nem próbál kedvesebb lenni egy nyámnyila alak miatt.
Mintha meg sem hallaná a további regélést a kastélyról, inkább ölbe tett kézzel várja, hogy a mondóka végére érjen. Viszont úgy tűnik, hogy Lucien komolyan gondolja amit mond, hiszen csak elkíséri őket és ennyi. ~Hát azt nem te fogod eldönteni, barátom...~ Lucien nélkül is elboldogulnának Carammal, ebben biztos, de a férfi orvosi képzettsége jól jöhet.
Mikor végre nekivágnak az útnak, egy ideig csendben haladnak. Lucien elöl, a két sötételf pedig szorosan mögötte.
A táj is változik. Egyre kevesebb a ház és épület, erdőségek vannak körülöttük, aztán pedig egy nagy szántóföldre érnek. Kora délután lehet, ha ilyen tempóban haladnak, akkor hamar elérhetik a kastélyt. Világosban még talán saját akaratából is bemerészkedik a férfi velük.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-04-21 09:11:48
Üzenet elküldve: 2013-04-21 09:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Az ösvényen eljutott a szántóföldekhez. Sok paraszt dolgozik már ilyenkor a földeken, árpát, kukoricát vetnek. Nagy szalmakalapjukkal járják a mezőt, szétdobálva a magvakat.*
"Mennyivel egyszerűbb lenne gépekkel, ahogy a gnómok földjein szokás. Itt biztosan nem telik rá."
*Egy ideig még néz a földművelőket, akik között sok idős férfi és asszony is van, de gyerekek is dolgoznak az oldalukon. Nem a legjobb föld ez, sok bucka, sőt domb is van rajta. Mostanában száraz idő volt, de esőben állítólag mocsárrá változik az egész az iszap miatt.
Néhány földút vezet ki a mezőről, az egyik egy komor, elhagyatottnak tűnő kastély felé visz. Tikron erre indul.*
"Mennyivel egyszerűbb lenne gépekkel, ahogy a gnómok földjein szokás. Itt biztosan nem telik rá."
*Egy ideig még néz a földművelőket, akik között sok idős férfi és asszony is van, de gyerekek is dolgoznak az oldalukon. Nem a legjobb föld ez, sok bucka, sőt domb is van rajta. Mostanában száraz idő volt, de esőben állítólag mocsárrá változik az egész az iszap miatt.
Néhány földút vezet ki a mezőről, az egyik egy komor, elhagyatottnak tűnő kastély felé visz. Tikron erre indul.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-02-09 19:35:58
Üzenet elküldve: 2013-02-09 19:35:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - vége... egyenlőre//
*Goldaj megvakarja az állát. Szemével hunyorít, alaposan szemügyre veszi Shineát tetőtől talpig, párat pislog, majd újra, és ezt ismételgeti kínosan hosszú ideig.*
- Nem *majd a kérdő tekintetre kicsit jobban kifejti* Valóban nem túl ijesztő. Rendben van, ilyen tekintetben valóban nem sok hasznom lenne, csak felbosszantanák a kuncsaftok, míg véletlenül megölne egyet-kettőt közölük, és azt ugye nem szeretnénk? *ejt meg egy mosolyt annak ellenére, hogy ez inkább szigorú utalásnak hangzott arra vonatkozólag, hogy a vevőknek egy haja szála sem görbülhet sem most, sem a jövőben. Majd ujjával idegesen dobolni kezd a szék karfáján*
- Unatkozom. Ti négyen *jelöl ki ujjával négy maszkost* Dobjátok le ezt a göncöt, és szerezzetek nekem egy rezidenciát. Alkudjátok az árát ameddig csak lehet, mivel ha minden üzletet nyélbe ütök, egy héten belül akkor is legfeljebb 40 ezer arannyal számolhatunk, amiből még persze lejön a béretek, meg a betevő falat. De 35 ezer arany alatt bármilyen kastélyt hajlandó vagyok megvenni. És ön... *néz Shineára* Nyugodtan ismerkedjen a helyszínnel, egyenlőre ez lesz az állandó. Aztán később meglátjuk.
*Közben beállít a maszkos egy furcsa öregemberrel maga mellett. GOldaj észreveszi, hogy ez a gyógyító lesz, rögtön a földön fekvő vezérre mutat, így a kuruzsló munkához is lát. Közben a kereskedő még egy baráti intéssel búcsúztatja Shineát, mielőtt kilép a kis viskóból, hogy felfedezze ezt a helyet.*
*Goldaj megvakarja az állát. Szemével hunyorít, alaposan szemügyre veszi Shineát tetőtől talpig, párat pislog, majd újra, és ezt ismételgeti kínosan hosszú ideig.*
- Nem *majd a kérdő tekintetre kicsit jobban kifejti* Valóban nem túl ijesztő. Rendben van, ilyen tekintetben valóban nem sok hasznom lenne, csak felbosszantanák a kuncsaftok, míg véletlenül megölne egyet-kettőt közölük, és azt ugye nem szeretnénk? *ejt meg egy mosolyt annak ellenére, hogy ez inkább szigorú utalásnak hangzott arra vonatkozólag, hogy a vevőknek egy haja szála sem görbülhet sem most, sem a jövőben. Majd ujjával idegesen dobolni kezd a szék karfáján*
- Unatkozom. Ti négyen *jelöl ki ujjával négy maszkost* Dobjátok le ezt a göncöt, és szerezzetek nekem egy rezidenciát. Alkudjátok az árát ameddig csak lehet, mivel ha minden üzletet nyélbe ütök, egy héten belül akkor is legfeljebb 40 ezer arannyal számolhatunk, amiből még persze lejön a béretek, meg a betevő falat. De 35 ezer arany alatt bármilyen kastélyt hajlandó vagyok megvenni. És ön... *néz Shineára* Nyugodtan ismerkedjen a helyszínnel, egyenlőre ez lesz az állandó. Aztán később meglátjuk.
*Közben beállít a maszkos egy furcsa öregemberrel maga mellett. GOldaj észreveszi, hogy ez a gyógyító lesz, rögtön a földön fekvő vezérre mutat, így a kuruzsló munkához is lát. Közben a kereskedő még egy baráti intéssel búcsúztatja Shineát, mielőtt kilép a kis viskóból, hogy felfedezze ezt a helyet.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-02-09 12:44:30
Üzenet elküldve: 2013-02-09 12:44:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//A kereskedő//
*Átveszi a kis szütyőt, amiben az arany rejlik. Kinyitja, belekukkant, majd összehúzza s elteszi biztonságos helyre a többi közé. Sóhajt egy nagyot, majd fintorogva a kereskedőre néz.*
- Minden esetre csak akkor hívjon engem, ha meg kell ölnöm valakit. A megfélemlítés nem az én reszortom, hiszen... ki ijedne meg egy nőtől? Senki. Így ezt a dolgot ráhagyom a többiekre. Viszont nem garantálom, hogy féken tudom tartani a mániám, de minden esetre igyekszem kordában tartani.
*Széles vigyorral támasztja alá az előző kijelentését.
- Na de... ha nincs több mondani való, akkor én lépek.
*Ha szeretne még mondani valamit a kereskedő, akkor meghallgatja, viszont ha nem szól semmit, akkor egy fejbiccentéssel elhagyja a viskót s a kikötő felé veszi az irányt. Ez a hely még új neki, így ezt is fel kell térképeznie, ahogy azt még anno Artheniorral tette. A városban már mindent ismer, minden lebujt s zugot, ahol az alvilág ténykedik. Ezért is keresik már annyian, hogy eltegyék láb alól.*
*Átveszi a kis szütyőt, amiben az arany rejlik. Kinyitja, belekukkant, majd összehúzza s elteszi biztonságos helyre a többi közé. Sóhajt egy nagyot, majd fintorogva a kereskedőre néz.*
- Minden esetre csak akkor hívjon engem, ha meg kell ölnöm valakit. A megfélemlítés nem az én reszortom, hiszen... ki ijedne meg egy nőtől? Senki. Így ezt a dolgot ráhagyom a többiekre. Viszont nem garantálom, hogy féken tudom tartani a mániám, de minden esetre igyekszem kordában tartani.
*Széles vigyorral támasztja alá az előző kijelentését.
- Na de... ha nincs több mondani való, akkor én lépek.
*Ha szeretne még mondani valamit a kereskedő, akkor meghallgatja, viszont ha nem szól semmit, akkor egy fejbiccentéssel elhagyja a viskót s a kikötő felé veszi az irányt. Ez a hely még új neki, így ezt is fel kell térképeznie, ahogy azt még anno Artheniorral tette. A városban már mindent ismer, minden lebujt s zugot, ahol az alvilág ténykedik. Ezért is keresik már annyian, hogy eltegyék láb alól.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-02-08 18:37:20
Üzenet elküldve: 2013-02-08 18:37:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő//
*Az inas hamarosan visszatér, és hoz egy kisebb erszényt Shinea Wordan számára, benne 300 arannyal.
Majd Goldajhoz fordul, meghajol, és kisétál.*
- Nos parancsolj, a pénz, amit ígértem. És felőlem teljesen rendben van, ilyen feladat esetén nem is szoktam megszabni, milyen módszerrel intézzék el, egyszerűen csak haljon meg az illető, és ne maradjon semmi nyom, ami bárkit hozzám vezetne. Ezen kívül azt tehet, amit jónak lát. Na persze az nem tenne feltétlen jót, ha nem tudná fékezni a gyilkos szándékát. Sokszor nem az ölés a cél, csak egy vásárló megfenyítése, amennyiben gyorsabban kell a pénz, mint hittem volna előzőleg. És úgy sejtem, ilyenből elég sok lesz mostanság, hiszen kelleni fog a pénz. Nem élhetem le az életemet ebben a kis viskóban, még akkor sem, ha rendkívül ízlésesen van berendezve.
*Az inas hamarosan visszatér, és hoz egy kisebb erszényt Shinea Wordan számára, benne 300 arannyal.
Majd Goldajhoz fordul, meghajol, és kisétál.*- Nos parancsolj, a pénz, amit ígértem. És felőlem teljesen rendben van, ilyen feladat esetén nem is szoktam megszabni, milyen módszerrel intézzék el, egyszerűen csak haljon meg az illető, és ne maradjon semmi nyom, ami bárkit hozzám vezetne. Ezen kívül azt tehet, amit jónak lát. Na persze az nem tenne feltétlen jót, ha nem tudná fékezni a gyilkos szándékát. Sokszor nem az ölés a cél, csak egy vásárló megfenyítése, amennyiben gyorsabban kell a pénz, mint hittem volna előzőleg. És úgy sejtem, ilyenből elég sok lesz mostanság, hiszen kelleni fog a pénz. Nem élhetem le az életemet ebben a kis viskóban, még akkor sem, ha rendkívül ízlésesen van berendezve.
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2013-02-08 16:15:07
Üzenet elküldve: 2013-02-08 16:15:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//A kereskedő//
- 300 arany, igen.
*Nem akar alkudozni, valahogy nincs abban a helyzetben s kedve sincs hozzá. Elég lesz neki bőven a háromszáz. Tovább húzza azt a madzagot, arra késztetve, hogy jól meggondolja ezt a páratlan ajánlatot.*
- Nagyon jól ért ehhez, s bár tényleg, rettenetesen kecsegtető ez a javaslat, ha meg van kötve a kezem, akkor nem tudok olyan jól teljesíteni, mint ha nem. Ám van egy ajánlatom. Dolgozok Önnek, amennyiben azt tehetem amit akarok, az én szabályaim szerint intézem el az embereket. Például az erdős baleset.Bár... azt a fickót tényleg nem akartam megölni, de hát ez van, ha valaki nem fogja be a száját s próbálja feszegetni a múltam.
*Idegesen sziszegi a szavakat, ám ez csak egy pillanatig tart. Megköszörüli a torkát, s folytatja hidegen, ravasz tekintettel, félőrült mosollyal az arcán.*
-Khm... s nem is kérnék olyan sokat egy-egy megbízásért. Nos? Mindenképpen emberekre van szüksége, én pedig most ajánlom fel magam, mint valami olcsó éjjeli pillangó. Még egy ilyen alkalom nem lesz, ezt ígérem.
*Elneveti magát, majd a falhoz sétál s felső testtel nekidől.*
- Időm, mint a tenger! Gondolkozzon csak rajta!
- 300 arany, igen.
*Nem akar alkudozni, valahogy nincs abban a helyzetben s kedve sincs hozzá. Elég lesz neki bőven a háromszáz. Tovább húzza azt a madzagot, arra késztetve, hogy jól meggondolja ezt a páratlan ajánlatot.*
- Nagyon jól ért ehhez, s bár tényleg, rettenetesen kecsegtető ez a javaslat, ha meg van kötve a kezem, akkor nem tudok olyan jól teljesíteni, mint ha nem. Ám van egy ajánlatom. Dolgozok Önnek, amennyiben azt tehetem amit akarok, az én szabályaim szerint intézem el az embereket. Például az erdős baleset.Bár... azt a fickót tényleg nem akartam megölni, de hát ez van, ha valaki nem fogja be a száját s próbálja feszegetni a múltam.
*Idegesen sziszegi a szavakat, ám ez csak egy pillanatig tart. Megköszörüli a torkát, s folytatja hidegen, ravasz tekintettel, félőrült mosollyal az arcán.*
-Khm... s nem is kérnék olyan sokat egy-egy megbízásért. Nos? Mindenképpen emberekre van szüksége, én pedig most ajánlom fel magam, mint valami olcsó éjjeli pillangó. Még egy ilyen alkalom nem lesz, ezt ígérem.
*Elneveti magát, majd a falhoz sétál s felső testtel nekidől.*
- Időm, mint a tenger! Gondolkozzon csak rajta!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710