Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-19 14:09:40
Üzenet elküldve: 2020-02-19 14:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Éjtépő hátán vágtatva szeli át a szántóföldek puszta vidékét. Telivér hátán jó tempót tud diktálni, hogy időben odaérhessen a találkozóra. Egy ideje nem találkozott már Elgretorral, akiről azóta megtudta, hogy sörkészítő mesterként dolgozik a Wegtoreni Kalmárban. Ennek a hírnek nagyon örül, mert tudja, hogy törpe barátjának jó kereskedő érzéke van, amivel idős korára megélhet, kiegészítve a sörfőző tudományával. Ezen gondolatok járnak az eszében miközben a szél bele-belekap dús hajába. Nem versenyvágtában hajtja meg Éjtépőt, de azért így is szép tempóban vágtáznak. Jól esik az éjfekete telivérnek is egy kis mozgás. Ez még az a sebesség, amit szívesen tart és nem túl megterhelő egy gnómmal a hátán.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:44:18
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:44:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Félreértette vagy sem, hát most már mindegy. Plusz köpeny nélkül marad, de talán ellesz a magáéval is. Jó állóképessége van a vörösnek. Lisé megtorpan az elf mögött, majd némán figyeli, ahogy alkalmasnak bélyegzi a helyet a táborozáshoz. Tüzük nem lesz, de talán nincs is rá szükségük.
Gwaandril leheveredik a földre, ebben követi a lány is. Saját köpenyét magán hagyja és a kisebb ruháját teríti le magának. Nem a legmelegebb, de több a semminél. Gwaandril leheveredik és csillagokat kezdi nézni. A kérdésére azért felel, szemrehányással és normálisan is.*
- De hiszen mondtam, hogy az Arthenior erdejénél tovább nem merészkedtem. Más pusztát ismerek, de ezt itt nem. *mutat a hátuk mögé, amerről jöttek. Aztán nézi a csillagokat és a szántóföldet.*
- És itt sem jártam.*teszi még hozzá.*
- Az jó, hogy holnapra már ott leszünk, az se zavarna, ha este lenne, de ha dél az még jobb.*lelkesen felel erre. A kérdésre nem tud mit felelni, de aztán mégis mond rá valamit.*
- Ha gond neked odáig eljönni, akkor megoldom. *feleli rá magabiztosan. Azutáni szavakra meg elkedvtelenedik. Végig hallgatja Gwaandrilt.*
- Ők már nem az én népem. Apám halálával már nem tartozom közéjük. *felei borúsan. *
- A kikötőbe meg azért megyek, mert még nem láttam a tengert. Muszáj látnom legalább egyszer, mielőtt belehalok a sebhelyem viszketésébe. *komolyan mondja mindezt, de mégis némi irónia is megbújik a hangjában.*
*Félreértette vagy sem, hát most már mindegy. Plusz köpeny nélkül marad, de talán ellesz a magáéval is. Jó állóképessége van a vörösnek. Lisé megtorpan az elf mögött, majd némán figyeli, ahogy alkalmasnak bélyegzi a helyet a táborozáshoz. Tüzük nem lesz, de talán nincs is rá szükségük.
Gwaandril leheveredik a földre, ebben követi a lány is. Saját köpenyét magán hagyja és a kisebb ruháját teríti le magának. Nem a legmelegebb, de több a semminél. Gwaandril leheveredik és csillagokat kezdi nézni. A kérdésére azért felel, szemrehányással és normálisan is.*
- De hiszen mondtam, hogy az Arthenior erdejénél tovább nem merészkedtem. Más pusztát ismerek, de ezt itt nem. *mutat a hátuk mögé, amerről jöttek. Aztán nézi a csillagokat és a szántóföldet.*
- És itt sem jártam.*teszi még hozzá.*
- Az jó, hogy holnapra már ott leszünk, az se zavarna, ha este lenne, de ha dél az még jobb.*lelkesen felel erre. A kérdésre nem tud mit felelni, de aztán mégis mond rá valamit.*
- Ha gond neked odáig eljönni, akkor megoldom. *feleli rá magabiztosan. Azutáni szavakra meg elkedvtelenedik. Végig hallgatja Gwaandrilt.*
- Ők már nem az én népem. Apám halálával már nem tartozom közéjük. *felei borúsan. *
- A kikötőbe meg azért megyek, mert még nem láttam a tengert. Muszáj látnom legalább egyszer, mielőtt belehalok a sebhelyem viszketésébe. *komolyan mondja mindezt, de mégis némi irónia is megbújik a hangjában.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:28:16
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:28:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
*A sárgás fűtengert maga mögött hagyva egykedvűségben rója az utat a szántóföldek felé. Innen még kétfelé vezet az út, dönthetne úgy, hogy egyszerűen elindul vissza abba a világba, amit ugyan cseppet sem kedvel, ám kevésbé érthetetlen, mint az, amit megismert idekint. Az út éppen kétfelé ágazik. Ideális hely arra, hogy egy kicsit megpihenjen, és szerény elemózsiáját elővegye, amit a Mágustoronyban csomagolt, és közben meghozza döntését, merre tovább. Előveszi a mesterkardot és nézegeti szép kidolgozottságát. Szebb lenne, ha érdemeihez méltó lenne, és nem csak annyit ért volna el, hogy veszélyeztette az életét. Ha nem mennek le segítségnyújtás címén, csupán néhány halottal lenne kevesebb a világban. Elhúzza a száját és elteszi a kardot, majd felkel. Lábai északra fordulnak, bár talán csak elodázzák a hazatérést. Készleteit fel kellene tölteni.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-16 09:01:48
Üzenet elküldve: 2020-02-16 09:01:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Gwaandrilnak fogalma sincs róla, hogy Lisé félreértette, így csupán tudomásul veszi azt, amit mondanak neki, aztán majd teszi azt a nő, amit akar, neki teljesen mindegy. Alaposan felméri a helyet, amit kiszemelt magának, a megtorpanó volt-thargra pedig egy kételkedő pillantáson kívül semmi egyebet nem reagál. Leguggol, kezével végig simítja a füvet, majd feltekint az égre. Esze ágában sincs tüzet gyújtani, eszköze sincs hozzá, valamint nem szeretné zavarni a mező, a szántó csendességét, tiszteletben tartja a saját életét.
Gwaandril leveszi hátáról a zsákját, majd nyelvével csettint Fenyőnek. A madár már egészen jól követi, megszokják szép lassan egymást, csak a bonyolultabb műveleteket kéne már megtanítani. Ma óta ismeri, de már nagyon a szívéhez nőtt. Kiteríti saját prémköpenyét, elrendezi a talajon, majd ráfekszik, zöld leplével betakarva magát. Legnagyobb magaslat lévén, a fehér holló a hátizsákra telepszik. Kezeit nyaka mögött átkulcsolja, s nézi a csillagokat kicsit, de kérdeznek tőle valamit, amit nem hagyhat figyelmen kívül, hiszen emiatt vállalta el ezt az egészet.*
-Azt hittem, jártas vagy a környéken. *Rheiánál is szemrehányt párszor, itt is képtelen arra, hogy ne állja meg. De sóhajt, majd válaszol rendesen is.*
-Körülbelúl holnap délre a Kikötőben fogod már szagolni a sós levegőt. Amennyiben hajnalban kelünk, feltehetően időben eljutunk a kikötői erdőségbe, onnan pedig már a dokkokat és a mólót fogod látni. *Nagyon elgondolkozik azon, hogy megkérdezze, de úgy gondolja, ellenérzéseit félretéve, kötelessége.*
-Onnan tudod az utat, vagy kísérjelek el? Eleve miért mész te a Kikötőbe? Nem lenne egyszerűbb Amonra tartanod, a népedhez?
*Gwaandrilnak fogalma sincs róla, hogy Lisé félreértette, így csupán tudomásul veszi azt, amit mondanak neki, aztán majd teszi azt a nő, amit akar, neki teljesen mindegy. Alaposan felméri a helyet, amit kiszemelt magának, a megtorpanó volt-thargra pedig egy kételkedő pillantáson kívül semmi egyebet nem reagál. Leguggol, kezével végig simítja a füvet, majd feltekint az égre. Esze ágában sincs tüzet gyújtani, eszköze sincs hozzá, valamint nem szeretné zavarni a mező, a szántó csendességét, tiszteletben tartja a saját életét.
Gwaandril leveszi hátáról a zsákját, majd nyelvével csettint Fenyőnek. A madár már egészen jól követi, megszokják szép lassan egymást, csak a bonyolultabb műveleteket kéne már megtanítani. Ma óta ismeri, de már nagyon a szívéhez nőtt. Kiteríti saját prémköpenyét, elrendezi a talajon, majd ráfekszik, zöld leplével betakarva magát. Legnagyobb magaslat lévén, a fehér holló a hátizsákra telepszik. Kezeit nyaka mögött átkulcsolja, s nézi a csillagokat kicsit, de kérdeznek tőle valamit, amit nem hagyhat figyelmen kívül, hiszen emiatt vállalta el ezt az egészet.*
-Azt hittem, jártas vagy a környéken. *Rheiánál is szemrehányt párszor, itt is képtelen arra, hogy ne állja meg. De sóhajt, majd válaszol rendesen is.*
-Körülbelúl holnap délre a Kikötőben fogod már szagolni a sós levegőt. Amennyiben hajnalban kelünk, feltehetően időben eljutunk a kikötői erdőségbe, onnan pedig már a dokkokat és a mólót fogod látni. *Nagyon elgondolkozik azon, hogy megkérdezze, de úgy gondolja, ellenérzéseit félretéve, kötelessége.*
-Onnan tudod az utat, vagy kísérjelek el? Eleve miért mész te a Kikötőbe? Nem lenne egyszerűbb Amonra tartanod, a népedhez?
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-15 15:55:52
Üzenet elküldve: 2020-02-15 15:55:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*A némasággal sincsen nagyon nagy baja. Azért mégis kicsit furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy az elf miért lett ilyen csendes. Még sem kérdezi meg. Csak egyre elcsigázottabban követi Gwaandrilt.*
~Talán semmi komoly oka, csak fáradt ő is. Hisz én is az vagyok már.~
*Gondol egy ésszerűt, nem kérdez rá, ennek tudja be a csendességet. Aztán jön egy kérdés, amit nem ért. Lisé úgy érti, hogy most menet közben kell-e neki köpeny. Erre felel elsőre.*
- Nem köszönöm van köpenyem.
*Haladnak tovább, mert nem sejti, hogy a következő pár méteren tábort vernek. A megtorpanó elfnek majdhogynem neki megy. Aztán hallja a szavait.*
- Rendben. *mondja halkan. Azért egy kérdést feltesz.*
- Mennyi van még hátra? *kérdezi, majd azért pontosít.* Vagyis mikorra érünk oda? Nagyjából?* kérdezne mást is, de nem teszi. Erre is kíváncsi, az elf meg, ha akar majd kezd valami beszédtémát. Lisé vissza tud süppedni a szótlanságba. Elvégre nagyon, de nagyon sokáig gyakorolta. Felsóhajt, majd elővesz táskájából egy barna anyagot a vékonyabb, mint a takaró, de nem olyan, mint egy köpeny. Azt teríti le, és arra ül le. Azt most nem tudja, hogy itt alkalmas-e tüzet gyújtani. Ennyire Lisé nem merészkedett el, nyilván erre az elf ismerősebb, így ráhagyatkozik majd.*
*A némasággal sincsen nagyon nagy baja. Azért mégis kicsit furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy az elf miért lett ilyen csendes. Még sem kérdezi meg. Csak egyre elcsigázottabban követi Gwaandrilt.*
~Talán semmi komoly oka, csak fáradt ő is. Hisz én is az vagyok már.~
*Gondol egy ésszerűt, nem kérdez rá, ennek tudja be a csendességet. Aztán jön egy kérdés, amit nem ért. Lisé úgy érti, hogy most menet közben kell-e neki köpeny. Erre felel elsőre.*
- Nem köszönöm van köpenyem.
*Haladnak tovább, mert nem sejti, hogy a következő pár méteren tábort vernek. A megtorpanó elfnek majdhogynem neki megy. Aztán hallja a szavait.*
- Rendben. *mondja halkan. Azért egy kérdést feltesz.*
- Mennyi van még hátra? *kérdezi, majd azért pontosít.* Vagyis mikorra érünk oda? Nagyjából?* kérdezne mást is, de nem teszi. Erre is kíváncsi, az elf meg, ha akar majd kezd valami beszédtémát. Lisé vissza tud süppedni a szótlanságba. Elvégre nagyon, de nagyon sokáig gyakorolta. Felsóhajt, majd elővesz táskájából egy barna anyagot a vékonyabb, mint a takaró, de nem olyan, mint egy köpeny. Azt teríti le, és arra ül le. Azt most nem tudja, hogy itt alkalmas-e tüzet gyújtani. Ennyire Lisé nem merészkedett el, nyilván erre az elf ismerősebb, így ráhagyatkozik majd.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-14 21:44:05
Üzenet elküldve: 2020-02-14 21:44:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Gwaandrilnak ez így tökéletesen megfelel jelenleg. A csend számára most nyugtató, nem kell külön beszélni és arra is ráér, hogy értékelhesse a mai napját, ami azért eléggé tartós volt, akárhogyan is nézi.*
-Ideje lenne lepihenni. Szükséged van egy köpenyre? *Ő azon szokott aludni, finom, bélelt prémlepeljei vannak, amiket még az eredeti otthonából hozott magának, de van olyan, amit Artheniorból, a piacról hozott. Még egy kicsit halad azért, alváshoz alkalmas helyet keres, amit egy síkabb terület fejében meg is talál.*
-Szerintem maradhatnánk itt, aztán holnao majd továbbállunk.
*Gwaandrilnak ez így tökéletesen megfelel jelenleg. A csend számára most nyugtató, nem kell külön beszélni és arra is ráér, hogy értékelhesse a mai napját, ami azért eléggé tartós volt, akárhogyan is nézi.*
-Ideje lenne lepihenni. Szükséged van egy köpenyre? *Ő azon szokott aludni, finom, bélelt prémlepeljei vannak, amiket még az eredeti otthonából hozott magának, de van olyan, amit Artheniorból, a piacról hozott. Még egy kicsit halad azért, alváshoz alkalmas helyet keres, amit egy síkabb terület fejében meg is talál.*
-Szerintem maradhatnánk itt, aztán holnao majd továbbállunk.
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-12 20:17:30
Üzenet elküldve: 2020-02-12 20:17:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Nem sejti miért lett olya csendes az elf, de nem töri meg feleslegesen szavakkal. Figyeli a tájat, ahogy elhagyják a pusztát. Amit felvált a szántóföldek. Lehet, egyedül nem mert volna belevágni az útba, lehet visszafordult volna. Hallja, hogy könnyebb útjuk lesz innentől.*
- Szóval a nehezén túl vagyunk. *ismétli el, amit az elf mondott, csak más szavakkal.*
- Az jó gondolom. *mondja még, majd ismét mélyebb csöndbe süpped. Botjával a földet piszkálgatja, észleli az este közeledtét közben. Azonban ezt sem teszi szóvá. Gwaandril valamiért szófukar lett, hát nem ő lesz, aki rákérdez erre. Amúgy is olyan jól el volt egy maga az erdőben, mikor hetekig vagy hónapokig senkivel nem tudott beszélni. Persze azért akadtak arra tévedő egyedek, akikkel alkalomadtán tudott kicsit beszélni. De ezek sosem voltak hosszú távúak. Valakinek csak köszönt, aztán az illető vissza köszönt és már sietett tova. Olyankor szegény Lisé fejében az fordult meg, hogy valami gonosz boszorkánynak nézhetik? Mert nem boszorkány, bár nem tagadhatja, valami mágikus öröksége lehet, vagy csak nagyon szerencsétlen módon semmihez sem ért igazán. Felsóhajt, mert kezd kicsit fáradni, eddig nagyon hosszú utat tettek meg az elffel, és panaszkodni biztosan nem fog. Az nem a vörös lobboncos ember lányra vallana.*
*Nem sejti miért lett olya csendes az elf, de nem töri meg feleslegesen szavakkal. Figyeli a tájat, ahogy elhagyják a pusztát. Amit felvált a szántóföldek. Lehet, egyedül nem mert volna belevágni az útba, lehet visszafordult volna. Hallja, hogy könnyebb útjuk lesz innentől.*
- Szóval a nehezén túl vagyunk. *ismétli el, amit az elf mondott, csak más szavakkal.*
- Az jó gondolom. *mondja még, majd ismét mélyebb csöndbe süpped. Botjával a földet piszkálgatja, észleli az este közeledtét közben. Azonban ezt sem teszi szóvá. Gwaandril valamiért szófukar lett, hát nem ő lesz, aki rákérdez erre. Amúgy is olyan jól el volt egy maga az erdőben, mikor hetekig vagy hónapokig senkivel nem tudott beszélni. Persze azért akadtak arra tévedő egyedek, akikkel alkalomadtán tudott kicsit beszélni. De ezek sosem voltak hosszú távúak. Valakinek csak köszönt, aztán az illető vissza köszönt és már sietett tova. Olyankor szegény Lisé fejében az fordult meg, hogy valami gonosz boszorkánynak nézhetik? Mert nem boszorkány, bár nem tagadhatja, valami mágikus öröksége lehet, vagy csak nagyon szerencsétlen módon semmihez sem ért igazán. Felsóhajt, mert kezd kicsit fáradni, eddig nagyon hosszú utat tettek meg az elffel, és panaszkodni biztosan nem fog. Az nem a vörös lobboncos ember lányra vallana.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:53:09
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:53:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*A fűcsomók lassan tömörülnek, összemennek, tömörülnek, kedves kis szálakaz alkotva. Kiértek a pusztáról, már amennyiben Gwaandrilt Lisé is követte, most pedig a Szántóföldek következnek. Hercegünk most csendben marad, nem látszik túlontúl nyitottnak. Közel van az új fogadója volt klántársainak, s valójában félelemmel tölti el az a tudat, hogy bármikor összefuthatna velük.*
-Innen könnyebb dolgunk lesz. *Jelzi ezzel azt is, hogy egyszerre az út is zökkenőmentesebbé vált számukra, valamint lezárta eddigi beszélgetésüket is, mivel tudja, mit kéne erre válaszolnia, a múltjával kapcsolatban pedig még mindig berögzült gátlásai vannak. Estelledik, lassan jó lenne megpihenni is.*
*A fűcsomók lassan tömörülnek, összemennek, tömörülnek, kedves kis szálakaz alkotva. Kiértek a pusztáról, már amennyiben Gwaandrilt Lisé is követte, most pedig a Szántóföldek következnek. Hercegünk most csendben marad, nem látszik túlontúl nyitottnak. Közel van az új fogadója volt klántársainak, s valójában félelemmel tölti el az a tudat, hogy bármikor összefuthatna velük.*
-Innen könnyebb dolgunk lesz. *Jelzi ezzel azt is, hogy egyszerre az út is zökkenőmentesebbé vált számukra, valamint lezárta eddigi beszélgetésüket is, mivel tudja, mit kéne erre válaszolnia, a múltjával kapcsolatban pedig még mindig berögzült gátlásai vannak. Estelledik, lassan jó lenne megpihenni is.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-09 22:46:36
Üzenet elküldve: 2020-02-09 22:46:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
- De... *már kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ne beszéljen így a férfi, azonban Dak ellovagol mellőlük, mielőtt befejezhetné, és mások veszik át a helyét, így a mondata is félbemarad, és csak aggódva bámul a férfi után. ~Vajon hogy gondolta? Ugye nem...? ~tépelődik magában, attól tartva, hős segítőjük esetleg attól se riadna vissza, hogy az életét adja a megmenekülésükért, ha úgy hozná a sors. Reméli azonban, hogy erre nem kerül sor, és mind sikeresen megússzák ezt az egészet egy karcolás nélkül*
- Ah. *feleli fanyar mosollyal Ephemia kérdésére, jobb híján csak megvonva kissé a vállát, hogy jelezze, túlélt már ennél sokkal rosszabbat is* Minden rendben. *biccenti meg a fejét, hogy nyomatékot adjon szavainak, hogy a lány csak ne féltse őt. Az sokkal fontosabb a számára, hogy Ephemiának ne legyen baja, így megkönnyebbül kissé a válaszát hallva. Ezt követően azonban már neki sincs sok kedve beszélgetni, így inkább a tájat szemléli maguk körül. Más körülmények közt meglehetősen szépnek találná, most azonban a kietlen, sivár vidék láttán inkább csak aggodalom és félelem járja át, na meg persze hideg, ahogy egyre későbbre jár az idő, magában már bánva, hogy nem hozta magával a köpenyét. Hogy elterelje erről a figyelmét, inkább a szembejövőket figyeli, hátha felismer valakit vagy valaki észreveszi szorult helyzetüket, bár tisztában van vele, mindkettőnek igen kevés az esélye. Sajnos nem is következik be egyik eshetőség se, a város viszont egyre közelebb kerül hozzájuk, ezzel egyidejűleg pedig kísérőik is intézkedni kezdenek. Ha sikerül elkapnia Ephemia pillantását, kérdőn néz a lányra, vajon ő érti-e, miről beszélnek fogva tartóik. ~Mit ne adjanak olcsón és mi lesz veszélyes mulatság?~ ismétli magában aggódva az elhangzottakat, miközben a körülöttük lévő férfiakat szemléli, hátha sikerül többet is megtudnia arról, mire is készülnek pontosan, és legfőképp, hogy mi is vár rájuk, ha a városba érnek.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.09 23:06:02
//Ephemia, Navarentine//
- De... *már kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ne beszéljen így a férfi, azonban Dak ellovagol mellőlük, mielőtt befejezhetné, és mások veszik át a helyét, így a mondata is félbemarad, és csak aggódva bámul a férfi után. ~Vajon hogy gondolta? Ugye nem...? ~tépelődik magában, attól tartva, hős segítőjük esetleg attól se riadna vissza, hogy az életét adja a megmenekülésükért, ha úgy hozná a sors. Reméli azonban, hogy erre nem kerül sor, és mind sikeresen megússzák ezt az egészet egy karcolás nélkül*
- Ah. *feleli fanyar mosollyal Ephemia kérdésére, jobb híján csak megvonva kissé a vállát, hogy jelezze, túlélt már ennél sokkal rosszabbat is* Minden rendben. *biccenti meg a fejét, hogy nyomatékot adjon szavainak, hogy a lány csak ne féltse őt. Az sokkal fontosabb a számára, hogy Ephemiának ne legyen baja, így megkönnyebbül kissé a válaszát hallva. Ezt követően azonban már neki sincs sok kedve beszélgetni, így inkább a tájat szemléli maguk körül. Más körülmények közt meglehetősen szépnek találná, most azonban a kietlen, sivár vidék láttán inkább csak aggodalom és félelem járja át, na meg persze hideg, ahogy egyre későbbre jár az idő, magában már bánva, hogy nem hozta magával a köpenyét. Hogy elterelje erről a figyelmét, inkább a szembejövőket figyeli, hátha felismer valakit vagy valaki észreveszi szorult helyzetüket, bár tisztában van vele, mindkettőnek igen kevés az esélye. Sajnos nem is következik be egyik eshetőség se, a város viszont egyre közelebb kerül hozzájuk, ezzel egyidejűleg pedig kísérőik is intézkedni kezdenek. Ha sikerül elkapnia Ephemia pillantását, kérdőn néz a lányra, vajon ő érti-e, miről beszélnek fogva tartóik. ~Mit ne adjanak olcsón és mi lesz veszélyes mulatság?~ ismétli magában aggódva az elhangzottakat, miközben a körülöttük lévő férfiakat szemléli, hátha sikerül többet is megtudnia arról, mire is készülnek pontosan, és legfőképp, hogy mi is vár rájuk, ha a városba érnek.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.09 23:06:02
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-09 11:48:25
Üzenet elküldve: 2020-02-09 11:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Még mindig megilletődve néz Dakra, amint halk szóval felajánlja nekik segítségét. Ahogy ellovagol mellőlük, reményvesztetten megcsóválja a fejét.*
- Jól vagyok. Te? Nem fáj az arcod? Nem kis pofont kaptál.
*Legutóbb ő is kapott egy oly szép íveset, majdnem menten odaszült. De hát mit tehetett volna? Az asszonysors olykor cudar. Másfelől rémesen unja már, hogy akarva-akaratlanul mindig sikerül belecsöppennie valami hasonlóképp kilátástalan helyzetbe. Mióta el kellett hagynia Artheniort, fenekestül felfordult az élete. Kezd egy kicsit beleőrülni.
S ím, haladnak tovább a deres szántók közötti kitaposott utakon, immáron nem Dak, hanem négy másik, ismeretlen lovas társaságában. Nem méltatja szóra őket, hisz nem tűnnek beszédesnek. Talán jobb is így. Eltelik egy kis idő, s most a csapat vezére jön közelebb hozzájuk. Parancsot ad két lovasnak, akik erre engedelmesen ellovagolnak, jóval elébük. Nem tudja természetesen, hogy miről beszél a vezér, így pusztán lován ülve hanyagul, megkötözve, mint egy zsák tavalyi krumpli, csöndben figyeli az eseményeket.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.09 11:49:50
//Ephemia, Navarentine//
*Még mindig megilletődve néz Dakra, amint halk szóval felajánlja nekik segítségét. Ahogy ellovagol mellőlük, reményvesztetten megcsóválja a fejét.*
- Jól vagyok. Te? Nem fáj az arcod? Nem kis pofont kaptál.
*Legutóbb ő is kapott egy oly szép íveset, majdnem menten odaszült. De hát mit tehetett volna? Az asszonysors olykor cudar. Másfelől rémesen unja már, hogy akarva-akaratlanul mindig sikerül belecsöppennie valami hasonlóképp kilátástalan helyzetbe. Mióta el kellett hagynia Artheniort, fenekestül felfordult az élete. Kezd egy kicsit beleőrülni.
S ím, haladnak tovább a deres szántók közötti kitaposott utakon, immáron nem Dak, hanem négy másik, ismeretlen lovas társaságában. Nem méltatja szóra őket, hisz nem tűnnek beszédesnek. Talán jobb is így. Eltelik egy kis idő, s most a csapat vezére jön közelebb hozzájuk. Parancsot ad két lovasnak, akik erre engedelmesen ellovagolnak, jóval elébük. Nem tudja természetesen, hogy miről beszél a vezér, így pusztán lován ülve hanyagul, megkötözve, mint egy zsák tavalyi krumpli, csöndben figyeli az eseményeket.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.09 11:49:50
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:51:06
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:51:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Igazán idegesítő ez a semmitérő kis porban fogant elfecske a hatalmas, csodálatos, bölcs, szépséges és magasságos Vyliassa szemében, semmi kedve nincsen ahhoz, hogy lealacsonyodjék a szintjére. ~ Hát ezt meg? Még elmondom neki, ki vagyok, aztán ez a válasz! ~ Ráncolni kezdi szemöldökét, de csak annyira, hogy az az elmúló években ne mehessen szépsége rovárása. Ha ez megvolt, jöhet az égnek szegett, fensőbbséget hirdető áll, a lenéző szempár, a visszafogottan csücsörítő ajkak, a lekezelő hanggal.*
-Mégis mit képzel magáról, kisasszony? Figyelmeztetem, hatalmas bajba fog kerülni, amennyiben továbbra is ilyen stílusban merészel beszélni velem... *A cipő fogdosása a továbbiakban azonban arra ösztökéli, hogy ujját felemelve fenyegessen, bár nagyon határozatlan, ez pedig látszik is rajta, valamint reszkető, nyárfalevél hangján is hallatszik.*
-Utoljára mondom... *Eddig jut. A továbbiakat nem látja, hiszen legurul a töltés oldalán, teste a porba, arca szerencsésen, a pocsolyába érkezve. Feláll, a selyemkendővel való törölgetés után pedig jöhet a leporolás. A távolban pedig pár paraszt, kapanyelükre, s egyéb földtúró kellékeikre támaszkodva figyeli a jelenetet, Vyl pedig legalább olyan bambán néz rájuk vissza, mimt azok rá.*
-Mit néznek? *Motyogja maga elé, még maga számára is alig hallhatóan. A hosszúéletű most kedvesebbnek látszik a Vaelsyrrine lány szemében, vagy csak egyszerűen megtört már. Lemondó hangon szól neki oda, őzikeszemekkel nézve rá.*
-Másik alkalomra jobban illene a vicc. Elkísérne a városba, kérem?
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Igazán idegesítő ez a semmitérő kis porban fogant elfecske a hatalmas, csodálatos, bölcs, szépséges és magasságos Vyliassa szemében, semmi kedve nincsen ahhoz, hogy lealacsonyodjék a szintjére. ~ Hát ezt meg? Még elmondom neki, ki vagyok, aztán ez a válasz! ~ Ráncolni kezdi szemöldökét, de csak annyira, hogy az az elmúló években ne mehessen szépsége rovárása. Ha ez megvolt, jöhet az égnek szegett, fensőbbséget hirdető áll, a lenéző szempár, a visszafogottan csücsörítő ajkak, a lekezelő hanggal.*
-Mégis mit képzel magáról, kisasszony? Figyelmeztetem, hatalmas bajba fog kerülni, amennyiben továbbra is ilyen stílusban merészel beszélni velem... *A cipő fogdosása a továbbiakban azonban arra ösztökéli, hogy ujját felemelve fenyegessen, bár nagyon határozatlan, ez pedig látszik is rajta, valamint reszkető, nyárfalevél hangján is hallatszik.*
-Utoljára mondom... *Eddig jut. A továbbiakat nem látja, hiszen legurul a töltés oldalán, teste a porba, arca szerencsésen, a pocsolyába érkezve. Feláll, a selyemkendővel való törölgetés után pedig jöhet a leporolás. A távolban pedig pár paraszt, kapanyelükre, s egyéb földtúró kellékeikre támaszkodva figyeli a jelenetet, Vyl pedig legalább olyan bambán néz rájuk vissza, mimt azok rá.*
-Mit néznek? *Motyogja maga elé, még maga számára is alig hallhatóan. A hosszúéletű most kedvesebbnek látszik a Vaelsyrrine lány szemében, vagy csak egyszerűen megtört már. Lemondó hangon szól neki oda, őzikeszemekkel nézve rá.*
-Másik alkalomra jobban illene a vicc. Elkísérne a városba, kérem?
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:15:58
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:15:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
- Áh... *Sóhajtva, s elmosolyodva szomorúan legyint.* ne is foglalkozzon velem kisasszony. *Ereszkedik meg a válla kissé, ahogy Navarantine kedves szemeibe néz, látszik rajta a belső gyötrődés, ami még inkább csak nő, ahogyan kedvesen fogadják szavait, s még a hölgyek aggódnak érte. Aztán felharsan a hang, mire a férfi összerezzen, s az események folyománya már nem teszi lehetővé, hogy Dakkal tovább beszélgessenek, legalábbis ebben a pillanatban. Ígérete szerint ugyanis segítséget kaphatnak tőle, bár az kérdés még, hogy hogyan és mikor. Utolsó szavaival még Navarantine megkezdett mondatába vág hirtelen, bár tekintete a már közeledő lovasokon függ, s figyel, hogy ne hallják meg azt.*
- Nem hagylak magatokra benneteket... ígérem, velem ne törődjetek, elegem volt ebből a világból. *Elengedi Ephemia kezét, s távolabbra sodródik, de figyelme sokáig még a hölgyeken függ. A négy érkező lovas már nem annyira beszédes, sőt, mondhatni zordabbak a kelleténél, még egymásra sem különösebben fordítanak szót. A szántóföldek fagyos, néhol fehér deres világa óriási váltás az eddig legalábbis égbe nyúló fák sűrűjéhez képest. A vezér jól gondolta. Többen is közelednek szemből, jórészt parasztok, szántóvetők, dolgos és kétkezi emberek, talán néhány favágók. Jó erőben vannak, de egyikük sem látszik annak a harcos fajtának. A távolban tanyák kéményéből kígyózik füst, s látszik a lehelet, ahogy a nap immár átbillen holtpontján, s lefelé halad az égen, érezhetően hidegebb a levegő. A csapat szakadatlan lovagol, a négy zsoldos, szorosan fogja közre a hölgyeket, így csupán a mereven feléjük figyelő szempár veheti észre az összekötözött csuklót és a kengyelhez hurkolt lábakat, azonban ilyet senki sem tesz. Igaz, tán szokatlan látvány, azonban pont annyira veszélyesnek is látszik, akikkel nem szívesen húzna újat senki, még, ha feltűnő is a két szemrevaló hölgy, az állig felfegyverzett csapat és a csuklyás vezér társaságában. Utasítás hallik, s a vezér kissé hátramarad:*
- Ketten menjetek előre és intézzétek el. Jó adag aranyat kérjetek, ne adjátok olcsón, veszélyes mulatság. *Két lovas válik le a csapatból, s vágtat előre. Ephemia és Navarentine, bár fojtott hangon hangzik el, az utasítást tisztán hallhatják, miként világosan megfigyelhetik a város felé, előre távozó két katona kinézetét, testfelépítését és mozgását, oldalfegyverzetét.*
//Ephemia, Navarentine//
- Áh... *Sóhajtva, s elmosolyodva szomorúan legyint.* ne is foglalkozzon velem kisasszony. *Ereszkedik meg a válla kissé, ahogy Navarantine kedves szemeibe néz, látszik rajta a belső gyötrődés, ami még inkább csak nő, ahogyan kedvesen fogadják szavait, s még a hölgyek aggódnak érte. Aztán felharsan a hang, mire a férfi összerezzen, s az események folyománya már nem teszi lehetővé, hogy Dakkal tovább beszélgessenek, legalábbis ebben a pillanatban. Ígérete szerint ugyanis segítséget kaphatnak tőle, bár az kérdés még, hogy hogyan és mikor. Utolsó szavaival még Navarantine megkezdett mondatába vág hirtelen, bár tekintete a már közeledő lovasokon függ, s figyel, hogy ne hallják meg azt.*
- Nem hagylak magatokra benneteket... ígérem, velem ne törődjetek, elegem volt ebből a világból. *Elengedi Ephemia kezét, s távolabbra sodródik, de figyelme sokáig még a hölgyeken függ. A négy érkező lovas már nem annyira beszédes, sőt, mondhatni zordabbak a kelleténél, még egymásra sem különösebben fordítanak szót. A szántóföldek fagyos, néhol fehér deres világa óriási váltás az eddig legalábbis égbe nyúló fák sűrűjéhez képest. A vezér jól gondolta. Többen is közelednek szemből, jórészt parasztok, szántóvetők, dolgos és kétkezi emberek, talán néhány favágók. Jó erőben vannak, de egyikük sem látszik annak a harcos fajtának. A távolban tanyák kéményéből kígyózik füst, s látszik a lehelet, ahogy a nap immár átbillen holtpontján, s lefelé halad az égen, érezhetően hidegebb a levegő. A csapat szakadatlan lovagol, a négy zsoldos, szorosan fogja közre a hölgyeket, így csupán a mereven feléjük figyelő szempár veheti észre az összekötözött csuklót és a kengyelhez hurkolt lábakat, azonban ilyet senki sem tesz. Igaz, tán szokatlan látvány, azonban pont annyira veszélyesnek is látszik, akikkel nem szívesen húzna újat senki, még, ha feltűnő is a két szemrevaló hölgy, az állig felfegyverzett csapat és a csuklyás vezér társaságában. Utasítás hallik, s a vezér kissé hátramarad:*
- Ketten menjetek előre és intézzétek el. Jó adag aranyat kérjetek, ne adjátok olcsón, veszélyes mulatság. *Két lovas válik le a csapatból, s vágtat előre. Ephemia és Navarentine, bár fojtott hangon hangzik el, az utasítást tisztán hallhatják, miként világosan megfigyelhetik a város felé, előre távozó két katona kinézetét, testfelépítését és mozgását, oldalfegyverzetét.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-06 21:55:09
Üzenet elküldve: 2020-02-06 21:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
- Meglehet. *bólogat Ephemia szavaira, mielőtt inna pár kortyot, csak hogy aztán már Dak történetét hallgassa érdeklődve*
- Sajnálom. *jegyzi meg halkan, ahogy kicsivel többet tud meg a férfi múltjáról. Ahogy kezdi egyre jobban megismerni Dakot, úgy kezd megváltozni a véleménye is a férfival kapcsolatban. Eleinte azt hitte, ő is csak ártani akar nekik, mint a társai, úgy tűnik azonban, őt egészen más szándék vezérli, és tényleg törődik velük. ~Különösen Ephemiával~ mosolyodik el magában, hiszen nem tudja nem észrevenni, hogy Dak mennyire érdeklődik a lány iránt. ~És mennyire aggódik is miatta!~ sóhajt fel magában, hiszen ebből nem sok jót szűr le Ephemia és maga számára a jövőre nézve*
- Értem. *biccenti meg fejét kissé a magyarázatot hallva, hogy jelezze, lassan tényleg kezd összeállni neki a kép. Így már dereng neki, honnan hallhatta korábban Aenae nevét és hogy hogy lehetnek barátok Ephemiával. ~Szóval ő is a városban élt... Bizonyára onnan ismerik egymást~ ismétli magában töprengve, míg a hallottakon mereng. Nem igazán ért egyet a tervvel, amit Dak főnöke eszelt ki Aenae meghódítására, vagy még inkább megszerzésére, és határozottan úgy véli, biztos lenne ennek egyszerűbb módja is, mint ártatlan lányok elrablása, mégis megtartja inkább magának a megjegyzéseit, az eszébe vésve a férfi tanácsait is, hogyan viselkedjenek, ha majd találkoznak fogvatartóik vezérével*
- Köszönjük! *suttogja hálásan a férfinak, amikor felajánlja a segítségét nekik* Talán esetleg te is... velünk... *jegyzi meg bizonytalanul, és bár a hirtelen támadt sürgés-forgás miatt nem mer hangosabban vagy egyértelműbben fogalmazni, de reméli, Dak megérti, arra próbál célozni, ha egyszer ennek az egésznek vége lesz és megússzák ép bőrrel, talán ő is velük tarthatna, el ettől a kegyetlen társaságtól és rémes munkától. Mikor kettesben maradnak Ephemiával, megvonja kissé a vállát, ahogy a lányra pillant, miközben egy halvány mosolyt ereszt meg felé. Bár nem tudja, mik pontosan a férfi tervei, az az érzése, állni fogja a szavát, és ha lehetősége lesz rá, akkor tényleg megpróbál majd segíteni rajtuk. ~Bár úgy tűnik, az nem most lesz~ sóhajt fel magában, ahogy fokozódik a felügyelet körülöttük. ~Remélem, később lesz rá alkalma~ néz még egy pillanatig Dak után, mielőtt újra Ephemia felé fordulna*
- Jól vagy? *kérdezi halkan a lánytól, remélve, hogy a nehéz körülmények ellenére se viseli meg őt túlzottan az utazás. Ahogy haladnak a forgalmasabb utak felé, furcsa kettősség járja át, egyszerre örül neki és fél tőle, hogy ez lassan útjuk végét is jelenti, titokban reménykedve benne, hogy akár itt, akár az út során valaki felismeri majd Ephemiát és a segítségükre siet. ~Merre vagy, Tizio?~ sóhajt fel magában, a szíve mélyén még bízva benne, hogy a férfi bármelyik pillanatban a megmentésükre siethet.*
//Ephemia, Navarentine//
- Meglehet. *bólogat Ephemia szavaira, mielőtt inna pár kortyot, csak hogy aztán már Dak történetét hallgassa érdeklődve*
- Sajnálom. *jegyzi meg halkan, ahogy kicsivel többet tud meg a férfi múltjáról. Ahogy kezdi egyre jobban megismerni Dakot, úgy kezd megváltozni a véleménye is a férfival kapcsolatban. Eleinte azt hitte, ő is csak ártani akar nekik, mint a társai, úgy tűnik azonban, őt egészen más szándék vezérli, és tényleg törődik velük. ~Különösen Ephemiával~ mosolyodik el magában, hiszen nem tudja nem észrevenni, hogy Dak mennyire érdeklődik a lány iránt. ~És mennyire aggódik is miatta!~ sóhajt fel magában, hiszen ebből nem sok jót szűr le Ephemia és maga számára a jövőre nézve*
- Értem. *biccenti meg fejét kissé a magyarázatot hallva, hogy jelezze, lassan tényleg kezd összeállni neki a kép. Így már dereng neki, honnan hallhatta korábban Aenae nevét és hogy hogy lehetnek barátok Ephemiával. ~Szóval ő is a városban élt... Bizonyára onnan ismerik egymást~ ismétli magában töprengve, míg a hallottakon mereng. Nem igazán ért egyet a tervvel, amit Dak főnöke eszelt ki Aenae meghódítására, vagy még inkább megszerzésére, és határozottan úgy véli, biztos lenne ennek egyszerűbb módja is, mint ártatlan lányok elrablása, mégis megtartja inkább magának a megjegyzéseit, az eszébe vésve a férfi tanácsait is, hogyan viselkedjenek, ha majd találkoznak fogvatartóik vezérével*
- Köszönjük! *suttogja hálásan a férfinak, amikor felajánlja a segítségét nekik* Talán esetleg te is... velünk... *jegyzi meg bizonytalanul, és bár a hirtelen támadt sürgés-forgás miatt nem mer hangosabban vagy egyértelműbben fogalmazni, de reméli, Dak megérti, arra próbál célozni, ha egyszer ennek az egésznek vége lesz és megússzák ép bőrrel, talán ő is velük tarthatna, el ettől a kegyetlen társaságtól és rémes munkától. Mikor kettesben maradnak Ephemiával, megvonja kissé a vállát, ahogy a lányra pillant, miközben egy halvány mosolyt ereszt meg felé. Bár nem tudja, mik pontosan a férfi tervei, az az érzése, állni fogja a szavát, és ha lehetősége lesz rá, akkor tényleg megpróbál majd segíteni rajtuk. ~Bár úgy tűnik, az nem most lesz~ sóhajt fel magában, ahogy fokozódik a felügyelet körülöttük. ~Remélem, később lesz rá alkalma~ néz még egy pillanatig Dak után, mielőtt újra Ephemia felé fordulna*
- Jól vagy? *kérdezi halkan a lánytól, remélve, hogy a nehéz körülmények ellenére se viseli meg őt túlzottan az utazás. Ahogy haladnak a forgalmasabb utak felé, furcsa kettősség járja át, egyszerre örül neki és fél tőle, hogy ez lassan útjuk végét is jelenti, titokban reménykedve benne, hogy akár itt, akár az út során valaki felismeri majd Ephemiát és a segítségükre siet. ~Merre vagy, Tizio?~ sóhajt fel magában, a szíve mélyén még bízva benne, hogy a férfi bármelyik pillanatban a megmentésükre siethet.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-06 11:58:25
Üzenet elküldve: 2020-02-06 11:58:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Nava kérdésén, mely szerint legutóbb mi alapján ismerhették fel őt és Aenae-t, vállat ránt. Csak találgatni tud.*
- Ezen én is gondolkodtam. Talán a néhai Hadúr lányát könnyedén felismerhetik, főleg mert Artheniorban is nemeslányként élt sok évig. Meg ugye, besúgók.
*Mindketten isznak tehát, s egyelőre nem érzi, hogy kóvályogna a feje. Meg hát ösztönei azt súgják, hogy Daknak sem áll a megmérgezésük vagy elkábításuk a szándékában. Legfőbb főnökének már esetleg. A férfit közben sikerül zavarba hoznia, amit alapesetben mókásnak találna - csakhogy megkötözve s elrabolva lenni nem esik épp az alapesetek kategóriájába.*
- Értem.
*Van ráció Dak szavaiban. Aki egyszer bekerül egy ilyen körbe, az többet élve nem mászik ki. Túl sokat tud valószínűleg. Közben válaszolna Navának, de Dak megelőzi. Nem fűz hozzá több dolgot, hisz tökéletesen összefoglalja elrablásuk okát. Hamarosan a csapat elejéről figyelmeztetést hall, szólván, hogy a szántóföldek következnek. Halovány remény kezd feléledni valahol benne, hátha ismerős arc jön szembe velük. Hátha valaki felismeri őt, vagy Navát.
Reményteli gondolatait Dak érintése zavarja meg, mire összerezzen. Tágra nyílt szemekkel hallgatja, mit mond neki. A hirtelen jött szavakra nem is érkezik válaszolni, csak néz a férfira némán, mint a sült hal, míg az ellovagol mellőlük. Mire felocsúdik, Navára tekint. ~És ezt mégis hogyan gondolta?~*
//Ephemia, Navarentine//
*Nava kérdésén, mely szerint legutóbb mi alapján ismerhették fel őt és Aenae-t, vállat ránt. Csak találgatni tud.*
- Ezen én is gondolkodtam. Talán a néhai Hadúr lányát könnyedén felismerhetik, főleg mert Artheniorban is nemeslányként élt sok évig. Meg ugye, besúgók.
*Mindketten isznak tehát, s egyelőre nem érzi, hogy kóvályogna a feje. Meg hát ösztönei azt súgják, hogy Daknak sem áll a megmérgezésük vagy elkábításuk a szándékában. Legfőbb főnökének már esetleg. A férfit közben sikerül zavarba hoznia, amit alapesetben mókásnak találna - csakhogy megkötözve s elrabolva lenni nem esik épp az alapesetek kategóriájába.*
- Értem.
*Van ráció Dak szavaiban. Aki egyszer bekerül egy ilyen körbe, az többet élve nem mászik ki. Túl sokat tud valószínűleg. Közben válaszolna Navának, de Dak megelőzi. Nem fűz hozzá több dolgot, hisz tökéletesen összefoglalja elrablásuk okát. Hamarosan a csapat elejéről figyelmeztetést hall, szólván, hogy a szántóföldek következnek. Halovány remény kezd feléledni valahol benne, hátha ismerős arc jön szembe velük. Hátha valaki felismeri őt, vagy Navát.
Reményteli gondolatait Dak érintése zavarja meg, mire összerezzen. Tágra nyílt szemekkel hallgatja, mit mond neki. A hirtelen jött szavakra nem is érkezik válaszolni, csak néz a férfira némán, mint a sült hal, míg az ellovagol mellőlük. Mire felocsúdik, Navára tekint. ~És ezt mégis hogyan gondolta?~*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:25:06
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:25:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Unalmas, kietlen, tökéletesen semmitmondó ez is. Már ezredjére járja meg a szántóföldeket is, bár lassan már a nap is kezd lemenni, s ha ez nem lenne elég, akkor a hihetetlenül szeles idő is hozzátesz még. Ő, ha morogva is, de törve nem, állja a sarat, lusta Beltrysszel ellentétben, aki inkább lekuporodik a földre.*
-Na, nincs megállás! Mennünk kell, kislány! *Mosolyogva felveszi az állatot, aki dorombolással köszöni meg gazdájának, hogy önkéntes rabszolgaságba vonult az imént. Már nincsen hátra nagy táv az erdőig, de ez az unalmas, monoton, megművelt pusztaság... rettentően kedvromboló!*
-Na, nincs megállás! Mennünk kell, kislány! *Mosolyogva felveszi az állatot, aki dorombolással köszöni meg gazdájának, hogy önkéntes rabszolgaságba vonult az imént. Már nincsen hátra nagy táv az erdőig, de ez az unalmas, monoton, megművelt pusztaság... rettentően kedvromboló!*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:52:35
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:52:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Dak bőszen bólogat, mikor a butykos kerül szóba, sőt, szinte szájával csücsörít, mikor Nava is iszik, olyannyira bizonyítani akarja hogy ő bizony nem akar senkit bántani.*
- Szívesen, kisasszony. *Pirul el, majd Ephemia szavaira még inkább.*
- Ó... hát én igazán... *Sunyja le a fejét a látszólag őszintének tűnő vigyorra, láthatóan zavarban és szendén, majd meglepetten néz fel.*
- Hiszen egyszer már ezt megbeszéltük, Ephemia kisasszony. A pénz nagy úr, más lehetőségem meg nincs. *Vonja meg a vállát, majd bizonytalanabbul folytatja.* Meg hát... elég egy balhé, aztán nem lehet kiszállni. *Sóhajt fel, aztán a távolba réved, majd a csapat elejére függeszti tekintetét, ahol a vezér lovagol. Csak Navarentine szavaira néz ismét vissza, kissé még mintha saját, ködös gondolatai hatása alatt állna.*
- Kagaenae és az úr... nem feltétlenül kedvelik egymást, így, ha hívná, nem jönne el. *Vonja meg a vállát, nehezére esik kimondania, hogy gyakorlatilag mindketten túszok, s, ha úgy alakul, egyszerűen elvágják a torkukat, mint a kifejlett csirkéknek, amikor már nincs rájuk szükség.*
- Úgy van. Csali. *Örül meg a megfelelő kifejezésnek, de tekintetén mindkét lány észlelheti, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Suttogva folytatja.* Azt mondják, az úr asszonyának akarta Kagaenaet, aki visszautasította... kegyetlen ember, ha találkoztok vele, ne nézzetek a szemébe! *Szinte remeg a szája széle, mintha saját tapasztalatai lennének a dologról. Kiáltás hallatszik elölről:*
- A szántóföldek jönnek! Mindenki természetes alakzatba, zárkózzatok fel a hölgyek mellé! *Nem véletlen az utasítás. A járatlan utat hamarost felváltják, a már jól ismert, kitaposott és egyébként használt földek utak, min gyakran fordulnak meg parasztok, kereskedők, jóllehet, nem feltétlenül ebben az évszakban.*
- Most egy kicsit többen leszünk... nem beszélhetek... *Ragadja meg Ephemia kezét, s pillant Navára is ijedten.*
- Mert megöl, ha távozni akarok... *Csuklik el a hangja egy pillanatra.* De nem akarom, hogy meghaljatok... segítek, esküszöm az életemre! *Néz Ephemiára ismét, majd elengedve kezét, távolodik a kettőstől, hogy a köréjük felzárkózó négyes lovascsapat, könnyebben elférjen.*
//Ephemia, Navarentine//
*Dak bőszen bólogat, mikor a butykos kerül szóba, sőt, szinte szájával csücsörít, mikor Nava is iszik, olyannyira bizonyítani akarja hogy ő bizony nem akar senkit bántani.*
- Szívesen, kisasszony. *Pirul el, majd Ephemia szavaira még inkább.*
- Ó... hát én igazán... *Sunyja le a fejét a látszólag őszintének tűnő vigyorra, láthatóan zavarban és szendén, majd meglepetten néz fel.*
- Hiszen egyszer már ezt megbeszéltük, Ephemia kisasszony. A pénz nagy úr, más lehetőségem meg nincs. *Vonja meg a vállát, majd bizonytalanabbul folytatja.* Meg hát... elég egy balhé, aztán nem lehet kiszállni. *Sóhajt fel, aztán a távolba réved, majd a csapat elejére függeszti tekintetét, ahol a vezér lovagol. Csak Navarentine szavaira néz ismét vissza, kissé még mintha saját, ködös gondolatai hatása alatt állna.*
- Kagaenae és az úr... nem feltétlenül kedvelik egymást, így, ha hívná, nem jönne el. *Vonja meg a vállát, nehezére esik kimondania, hogy gyakorlatilag mindketten túszok, s, ha úgy alakul, egyszerűen elvágják a torkukat, mint a kifejlett csirkéknek, amikor már nincs rájuk szükség.*
- Úgy van. Csali. *Örül meg a megfelelő kifejezésnek, de tekintetén mindkét lány észlelheti, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Suttogva folytatja.* Azt mondják, az úr asszonyának akarta Kagaenaet, aki visszautasította... kegyetlen ember, ha találkoztok vele, ne nézzetek a szemébe! *Szinte remeg a szája széle, mintha saját tapasztalatai lennének a dologról. Kiáltás hallatszik elölről:*
- A szántóföldek jönnek! Mindenki természetes alakzatba, zárkózzatok fel a hölgyek mellé! *Nem véletlen az utasítás. A járatlan utat hamarost felváltják, a már jól ismert, kitaposott és egyébként használt földek utak, min gyakran fordulnak meg parasztok, kereskedők, jóllehet, nem feltétlenül ebben az évszakban.*
- Most egy kicsit többen leszünk... nem beszélhetek... *Ragadja meg Ephemia kezét, s pillant Navára is ijedten.*
- Mert megöl, ha távozni akarok... *Csuklik el a hangja egy pillanatra.* De nem akarom, hogy meghaljatok... segítek, esküszöm az életemre! *Néz Ephemiára ismét, majd elengedve kezét, távolodik a kettőstől, hogy a köréjük felzárkózó négyes lovascsapat, könnyebben elférjen.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-04 23:19:22
Üzenet elküldve: 2020-02-04 23:19:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Úgy látszik, megtalálta valami felvágott nyelvű perszóna. Remek. Dorát elönti a pulykaméreg a pökhendi stílustól.*
- Mondok valamit magának, őméltósága, hát én is apám gyereke vagyok! *Tárja szét a karját Dora kihívóan. Máskor azt is kifejtené, pontosan hogyan történik a fogantatás folyamata, de most megkíméli ezt a lányt a részletektől, hiszen egyértelműen egy nála kevésbé művelt nőszeméllyel van dolga, kár is vitatkozni. Máskor nem szokott cipővel fenyegetőzni, mert nem tűnik túl fenyegetőnek maga a lábbeli, de Dora ekkor veszi észre, hogy milyen bitang mocskos. Mikor a lány hátat fordít, és menekülőre fogja, ő már ki is ejti a kezéből, és undorodva törölgeti magát zsebkendőjébe. Közel akart kerülni a természethez, de azért ennyire nem tervezte.*
- Uhh… *Nyög panaszosan, mintha csípné a letörölt kosz gondolata. De a jó oldala a dolognak az, hogy a viadalt megnyerte, az a Vyliassa a töltés alján végzi. Dora elgondolkodik. Ha tényleg valakinek a valakije ez a tyúk, és annak Artheniorban is van érdekeltsége, akkor még a végén meg is ütheti a bokáját, amiért magára hagyta. Kételyek között, de azért odaoson a töltés széléhez, és lekukucskál. Ilyen mocskos élőlényt eszében sincs megérinteni, ezért csak lekiált.*
- Minden rendben? Értek a gyógyfüvekhez… Meg ilyesmi…
*Szava egy kicsit elakad, mikor meglátja Vyliassa kibukkanó fejét, rekeszizmai pedig görcsösen összehúzódnak az elfojtott röhögőgörcstől.*
- Ránézésre most magácska is csak annyira nemes, mint én. *Fújja ki a levegőt lassan, megfontoltan. Csak semmi nevetés.*
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Úgy látszik, megtalálta valami felvágott nyelvű perszóna. Remek. Dorát elönti a pulykaméreg a pökhendi stílustól.*
- Mondok valamit magának, őméltósága, hát én is apám gyereke vagyok! *Tárja szét a karját Dora kihívóan. Máskor azt is kifejtené, pontosan hogyan történik a fogantatás folyamata, de most megkíméli ezt a lányt a részletektől, hiszen egyértelműen egy nála kevésbé művelt nőszeméllyel van dolga, kár is vitatkozni. Máskor nem szokott cipővel fenyegetőzni, mert nem tűnik túl fenyegetőnek maga a lábbeli, de Dora ekkor veszi észre, hogy milyen bitang mocskos. Mikor a lány hátat fordít, és menekülőre fogja, ő már ki is ejti a kezéből, és undorodva törölgeti magát zsebkendőjébe. Közel akart kerülni a természethez, de azért ennyire nem tervezte.*
- Uhh… *Nyög panaszosan, mintha csípné a letörölt kosz gondolata. De a jó oldala a dolognak az, hogy a viadalt megnyerte, az a Vyliassa a töltés alján végzi. Dora elgondolkodik. Ha tényleg valakinek a valakije ez a tyúk, és annak Artheniorban is van érdekeltsége, akkor még a végén meg is ütheti a bokáját, amiért magára hagyta. Kételyek között, de azért odaoson a töltés széléhez, és lekukucskál. Ilyen mocskos élőlényt eszében sincs megérinteni, ezért csak lekiált.*
- Minden rendben? Értek a gyógyfüvekhez… Meg ilyesmi…
*Szava egy kicsit elakad, mikor meglátja Vyliassa kibukkanó fejét, rekeszizmai pedig görcsösen összehúzódnak az elfojtott röhögőgörcstől.*
- Ránézésre most magácska is csak annyira nemes, mint én. *Fújja ki a levegőt lassan, megfontoltan. Csak semmi nevetés.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-02 18:42:25
Üzenet elküldve: 2020-02-02 18:42:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
-Mindenem csak te vagy egyetlen rózsaszáál
Világom csak belőőőled áll
Nemvetnéém a szemem soha többé máár
Másfelé, ha enyém lennéél taláán…
*Miközben kiér az erdőből már kevesebb gőzzel halad, szerencsére a fákat és a rejtélyes árnyakat felváltják a végtelenségig elnyúló szántóföldek. A legtöbb most parlagon hever, viszont akad bevetett és kihajtott növény, bár ezekhez nem igazán ért. Elhalad mellette néhány szekér, van, amin anyagzsákok sorakoznak, van, amelyiken frissen lekaszált fű áll halomban. Azonban egyetlen egy se a város felé tart, mind visszafelé, nagy sajnálatára, így egyikre felkéredzkedve se lenne előrébb. ~A gazdák bizony korán kelnek, az első fénysugarakkal. ~ Ilyenkor mindig félreáll, aztán ismét folytatja az útját.*
-Napközben már egészen kellemes az idő. *Kicsit megmozgatja a csípőjét, mostanában eléggé merev a tartása, nem volt, aki kimasszírozza a derekát. ~Kemény hely a kikötő, még a derekam is beáll a látványától.~ *
Világom csak belőőőled áll
Nemvetnéém a szemem soha többé máár
Másfelé, ha enyém lennéél taláán…
*Miközben kiér az erdőből már kevesebb gőzzel halad, szerencsére a fákat és a rejtélyes árnyakat felváltják a végtelenségig elnyúló szántóföldek. A legtöbb most parlagon hever, viszont akad bevetett és kihajtott növény, bár ezekhez nem igazán ért. Elhalad mellette néhány szekér, van, amin anyagzsákok sorakoznak, van, amelyiken frissen lekaszált fű áll halomban. Azonban egyetlen egy se a város felé tart, mind visszafelé, nagy sajnálatára, így egyikre felkéredzkedve se lenne előrébb. ~A gazdák bizony korán kelnek, az első fénysugarakkal. ~ Ilyenkor mindig félreáll, aztán ismét folytatja az útját.*
-Napközben már egészen kellemes az idő. *Kicsit megmozgatja a csípőjét, mostanában eléggé merev a tartása, nem volt, aki kimasszírozza a derekát. ~Kemény hely a kikötő, még a derekam is beáll a látványától.~ *
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-01 11:17:30
Üzenet elküldve: 2020-02-01 11:17:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Vyliassa nem erre a fogadtatásra számított, inkább valami kedves meglepődésre, naiv lánykára, de láthatóan nem ez alakul itt ki. Odacsoszog a másikhoz, a most már kalaptalannak számító, kalapos nőhöz. Kényelmetlen a ruha, mint mindig, de a szépségért meg kell szenvedni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy eléggé esetlenül mozog benne, mikor elindul kiszemeltje felé, aztán pedig meglepett hangon beszélni kezd.*
-No de hölgyem, tudja ön, hogy kivel beszél? Mégis mit meg nem enged magának! Én Vyliassa Vaelsyrrine vagyok, apám egyik gyermeke, így nemes is... *Mondandójában azonban megakad, amikor a tehéntrágyás topánnal fenyegetik, így elkezd az ellenkező irányba menekülni, vagyis inkább hátrálni, ez persze egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy meglepődöttséget tükröző arccal, elkezdjen fenyegetőzni.*
-Rám ne merje dobni! Figyelmeztetem, hogy hatalmas bajba fog kerülni, ha ezt a... *És megint félbe kell szakadnia a mondatnak. Vyl van olyan ügyetlen, hogy megbotlik egy kődarabban, mikor eléggé a töltéstető széléhez ér, s az eleganciát teljességgel mellőzve, csipkés szoknyástól felborulva, legurul annak az oldalán, magatehetetlenül, sikítva. Igazán bájos látványt nyújthat a pórul járt nemesasszonyka, főként akkor, amikor arccal egy tisztább tócsába érkezik. Persze a hölgymész azonnal lemosódik, amint a placcsanás Doráig hallatszik, majd mikor roncsolt lélekkel felemeli fejét, nagyot sóhajt saját megalázottságán. Óvatosan feltápászkodik, sziszegve, majd leporolja magát annyira, amennyire csak tudja, elővesz egy selyemkendőt, és törölgeti kezdi arcát.*
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Vyliassa nem erre a fogadtatásra számított, inkább valami kedves meglepődésre, naiv lánykára, de láthatóan nem ez alakul itt ki. Odacsoszog a másikhoz, a most már kalaptalannak számító, kalapos nőhöz. Kényelmetlen a ruha, mint mindig, de a szépségért meg kell szenvedni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy eléggé esetlenül mozog benne, mikor elindul kiszemeltje felé, aztán pedig meglepett hangon beszélni kezd.*
-No de hölgyem, tudja ön, hogy kivel beszél? Mégis mit meg nem enged magának! Én Vyliassa Vaelsyrrine vagyok, apám egyik gyermeke, így nemes is... *Mondandójában azonban megakad, amikor a tehéntrágyás topánnal fenyegetik, így elkezd az ellenkező irányba menekülni, vagyis inkább hátrálni, ez persze egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy meglepődöttséget tükröző arccal, elkezdjen fenyegetőzni.*
-Rám ne merje dobni! Figyelmeztetem, hogy hatalmas bajba fog kerülni, ha ezt a... *És megint félbe kell szakadnia a mondatnak. Vyl van olyan ügyetlen, hogy megbotlik egy kődarabban, mikor eléggé a töltéstető széléhez ér, s az eleganciát teljességgel mellőzve, csipkés szoknyástól felborulva, legurul annak az oldalán, magatehetetlenül, sikítva. Igazán bájos látványt nyújthat a pórul járt nemesasszonyka, főként akkor, amikor arccal egy tisztább tócsába érkezik. Persze a hölgymész azonnal lemosódik, amint a placcsanás Doráig hallatszik, majd mikor roncsolt lélekkel felemeli fejét, nagyot sóhajt saját megalázottságán. Óvatosan feltápászkodik, sziszegve, majd leporolja magát annyira, amennyire csak tudja, elővesz egy selyemkendőt, és törölgeti kezdi arcát.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-31 19:41:25
Üzenet elküldve: 2020-01-31 19:41:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
//Aranyfattyú Vyliassa//
*A levelek halkan susognak a lágy szellőben, Dora pedig annyira lefoglalja magát a munkával, hogy a papírjaiba merülve sem veszi észre, hogy valaki ballag az úton. Az út már csak ilyen dolog, emberek meg más szerzetek járják éjt nappallá téve, és ha a lánynak szerencséje van, hivatalos megjelenése miatt egyik sem törődik vele. Ez az elmélete, és eddig be is vált. Nem pillant fel az arra járóra, mert az sem rá figyel, talán csak annyit állapít meg szeme sarkából félig-meddig, hogy az illetőnek csinos, színes ruhája van, meg vékony alkata, tehát nagy valószínűséggel egy nő, nem öt nagydarab kigyúrt haramia. Utóbbi kínos lenne.
Egy szó mint száz, Dora nem számít támadásra, ezért nem csoda, hogy hirtelen éri, amikor egy cipő pottyan a fejére, és még kalapját is leveri.*
- Mi a…? *A lány méltóságteljesen kiejt mindent a kezéből, hadonászik kicsit a fentről jövő váratlan ellenség miatt, majd felpattan, és a cipőt valami harci fegyverként a kezébe kapva, fenyegetően néz körül. Tekintete megállapodik a mezítlábas idegenen, akinek ganéjos a lába. És még Teysust is emlegeti, több nem is kell Dorának.*
- Te mit képzelsz magadról? *Rivall rá a nőre.* Én egy szegény, ártatlan hivatalnok vagyok, ha nem látnád. Miért dobálsz? Vigyázz, mert visszadobom! *Azzal lendíti a cipőt, de csak fenyegetésként, még nem ereszti el. Amilyen gyenge dobó, addig odázná a dolgot, ameddig csak a méltóságáért lehet.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.31 19:42:05
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
//Aranyfattyú Vyliassa//
*A levelek halkan susognak a lágy szellőben, Dora pedig annyira lefoglalja magát a munkával, hogy a papírjaiba merülve sem veszi észre, hogy valaki ballag az úton. Az út már csak ilyen dolog, emberek meg más szerzetek járják éjt nappallá téve, és ha a lánynak szerencséje van, hivatalos megjelenése miatt egyik sem törődik vele. Ez az elmélete, és eddig be is vált. Nem pillant fel az arra járóra, mert az sem rá figyel, talán csak annyit állapít meg szeme sarkából félig-meddig, hogy az illetőnek csinos, színes ruhája van, meg vékony alkata, tehát nagy valószínűséggel egy nő, nem öt nagydarab kigyúrt haramia. Utóbbi kínos lenne.
Egy szó mint száz, Dora nem számít támadásra, ezért nem csoda, hogy hirtelen éri, amikor egy cipő pottyan a fejére, és még kalapját is leveri.*
- Mi a…? *A lány méltóságteljesen kiejt mindent a kezéből, hadonászik kicsit a fentről jövő váratlan ellenség miatt, majd felpattan, és a cipőt valami harci fegyverként a kezébe kapva, fenyegetően néz körül. Tekintete megállapodik a mezítlábas idegenen, akinek ganéjos a lába. És még Teysust is emlegeti, több nem is kell Dorának.*
- Te mit képzelsz magadról? *Rivall rá a nőre.* Én egy szegény, ártatlan hivatalnok vagyok, ha nem látnád. Miért dobálsz? Vigyázz, mert visszadobom! *Azzal lendíti a cipőt, de csak fenyegetésként, még nem ereszti el. Amilyen gyenge dobó, addig odázná a dolgot, ameddig csak a méltóságáért lehet.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.31 19:42:05
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160