Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2224-2243
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-02-20 09:20:06
Üzenet elküldve: 2024-02-20 09:20:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Relael meglehetősen figyelmes, akkor is ha ezt nem feltételeznék róla látszólagos nárcizmusa miatt. Ez a figyelmesség pont abból fakad, hogy sok évtizedet töltött a nemesség köreiben, akiknek igazi szándékait csak apró jelekből lehetett igazán kikövetkeztetni. Ebből fakadóan feltűnik számára, hogy Kyr tartása megváltozik, érzékeny fülei még lélegzetének lelassulására is felfigyelnek. Azt nem tudja biztosan eldönteni, hogy a közöttük beálló csend ennek az okozója, vagy csak a környezetváltozás.*
- Kedvelnéd a nővéremet.
*Töri meg végül a csendet, s erre a rövid időre a férfira pillant, majd tekintetét ismét elszakítja róla.*
- Az a fajta, aki miatt fajtánkat lombzabálónak csúfolják.
*Hangja furcsa egyveleget alkot, hiszen egyszerre érezhető ki belőle a szeretet, és a testvéri civakodásból fakadó "megvetés".*
- Folyamatosan az erdőben kódorgott, mint valami vadember.
*Egy teátrális sóhajjal panaszolja mindezt, mintha sokszor próbált volna hatni testvérére, de sosem járt igazán sikerrel.
Ahogy haladnak, a fák egyre ritkulni kezdenek, s a távolban már néhány kósza viskó sziluettje is felsejlik. Nagy a nyüzsgés a szántókon, ami nem jellemző, erre Relael is felfigyel.
Egy-két jól megrakodott szekér zötyög el mellettük, s az elf nem rest meglesni annak szállítmányát. Futólag sajtot, húsokat, tojást és egyéb bőséges ennivalót lát kikandikálni egy terítő alól.*
- Érdekes.
*Suttogja maga elé.
Nagyjából egy fertályórával később újabb kurta sor halad feléjük, s ezúttal úgy dönt, hogy engedve a kíváncsiságának megszólítja az idegeneket.*
- Eeyr áldjon titeket!
*Széles mosollyal üdvözli az idegeneket, akik egyelőre bizalmatlanok vele szemben.*
- Csak érdeklődnék, hogy mi ez a sok étellel megrakodott szekér?
- Nem tetszett hallani?
*Relael értetlenül pillant a termetes asszonyságra, aki éppen egy csecsemőt ringat karjában.*
- Micsodát?
- Há' az ünnepséget. Az új Tharg Úr szervez egy mulatságot, ahova mindenki hivatalos.
- Biztos jó lesz. Azok a vademberek értik hogyan kell vigadni.
*Állapítja meg a szekéren ülő férfi, aki feltehetően az asszonyság férje.*
- Köszönöm!
*Biccentve búcsúzik az idegenektől, akik komótosan haladnak is tovább. Ellenben Relael látszólag tépelődve ácsorog egy helyben lovával, majd döntésre jut.*
- Megyek megnézem magamnak ezt az ünnepséget. Ha óhajtod, velem tarthatsz.
*Nemleges válaszra számít, ezért már elő is kutatja erszényét hogy Kyr q'Navielnek átadja a jussát, tehát a megbeszélt 50 aranyat.
*
*Relael meglehetősen figyelmes, akkor is ha ezt nem feltételeznék róla látszólagos nárcizmusa miatt. Ez a figyelmesség pont abból fakad, hogy sok évtizedet töltött a nemesség köreiben, akiknek igazi szándékait csak apró jelekből lehetett igazán kikövetkeztetni. Ebből fakadóan feltűnik számára, hogy Kyr tartása megváltozik, érzékeny fülei még lélegzetének lelassulására is felfigyelnek. Azt nem tudja biztosan eldönteni, hogy a közöttük beálló csend ennek az okozója, vagy csak a környezetváltozás.*
- Kedvelnéd a nővéremet.
*Töri meg végül a csendet, s erre a rövid időre a férfira pillant, majd tekintetét ismét elszakítja róla.*
- Az a fajta, aki miatt fajtánkat lombzabálónak csúfolják.
*Hangja furcsa egyveleget alkot, hiszen egyszerre érezhető ki belőle a szeretet, és a testvéri civakodásból fakadó "megvetés".*
- Folyamatosan az erdőben kódorgott, mint valami vadember.
*Egy teátrális sóhajjal panaszolja mindezt, mintha sokszor próbált volna hatni testvérére, de sosem járt igazán sikerrel.
Ahogy haladnak, a fák egyre ritkulni kezdenek, s a távolban már néhány kósza viskó sziluettje is felsejlik. Nagy a nyüzsgés a szántókon, ami nem jellemző, erre Relael is felfigyel.
Egy-két jól megrakodott szekér zötyög el mellettük, s az elf nem rest meglesni annak szállítmányát. Futólag sajtot, húsokat, tojást és egyéb bőséges ennivalót lát kikandikálni egy terítő alól.*
- Érdekes.
*Suttogja maga elé.
Nagyjából egy fertályórával később újabb kurta sor halad feléjük, s ezúttal úgy dönt, hogy engedve a kíváncsiságának megszólítja az idegeneket.*
- Eeyr áldjon titeket!
*Széles mosollyal üdvözli az idegeneket, akik egyelőre bizalmatlanok vele szemben.*
- Csak érdeklődnék, hogy mi ez a sok étellel megrakodott szekér?
- Nem tetszett hallani?
*Relael értetlenül pillant a termetes asszonyságra, aki éppen egy csecsemőt ringat karjában.*
- Micsodát?
- Há' az ünnepséget. Az új Tharg Úr szervez egy mulatságot, ahova mindenki hivatalos.
- Biztos jó lesz. Azok a vademberek értik hogyan kell vigadni.
*Állapítja meg a szekéren ülő férfi, aki feltehetően az asszonyság férje.*
- Köszönöm!
*Biccentve búcsúzik az idegenektől, akik komótosan haladnak is tovább. Ellenben Relael látszólag tépelődve ácsorog egy helyben lovával, majd döntésre jut.*
- Megyek megnézem magamnak ezt az ünnepséget. Ha óhajtod, velem tarthatsz.
*Nemleges válaszra számít, ezért már elő is kutatja erszényét hogy Kyr q'Navielnek átadja a jussát, tehát a megbeszélt 50 aranyat.
*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-02-10 14:59:10
Üzenet elküldve: 2024-02-10 14:59:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Kellemes tempóban halad át a pusztán, mikor már úgy érzi, eltéved, megpillantja a végét. Hatalmas testével kilép, maga mögött hagyva a hatalmas füvet. A lábai elött észrevesz egy embert, nem mozdul, vajon mi történhetett vele? Felkapja a vállára majd nagy léptekkel a falu felé indul. Ahogy beljebb és beljebb menetel sorra ijeszti meg az embereket és elég hamar rájön mitől esett össze a szegény ember, végül is bárki össze szarná magát, hogyha a semmiből egy hatalmas ork tűnne fel, miközben dolgozik. Le is int valakit, hogy segítsen már neki, át is veszik az ájultat. Azt már nem várja meg mi történik ez után. Amint átadta hátat fordít és ott is hagyja a falut, elég sok időt pazarolt el, még szállása sincs az éjszakára, sietnie kell. *
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-02-09 18:58:04
Üzenet elküldve: 2024-02-09 18:58:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nem érzi lábaiban, hogy sokat gyalogolt volna, s nem is mindig van egyedül az úton. Néha találkozik másokkal, akik szintén nyakukba vették a földet, néhányan pedig lóháton vágtatnak el mellette. Ha szükséges persze útbaigazítást kér, de eddig a kis rajzolmánya teljesen jól bevált. Csak néhány percre áll meg, hogy kulacsából igyon egy kortyot és szemeivel beszívja a táj minden egyes képét. Mindig is szeretett elkalandozni tekintetével és felfedezni a körülötte lévő világ szépségeit. Ez mindig nagyon jól ment neki, kivéve az elmúlt komor hatokban, amikor semmi nem volt szép, mert minden, ami az lehetett volna, elhagyta. Nagy sóhajjal küldi tova gondolatait és indul meg tovább, járás közben amúgy sem agyal annyit, mert minden pillanatban azt figyeli, hogy vajon jó helyen jár-e.
Szerencséjére hosszú kutyagolás után feltűnik neki, hogy a megfelelő helyen van, bár ahol sok fa van, könnyű eltévedni. *
*Nem érzi lábaiban, hogy sokat gyalogolt volna, s nem is mindig van egyedül az úton. Néha találkozik másokkal, akik szintén nyakukba vették a földet, néhányan pedig lóháton vágtatnak el mellette. Ha szükséges persze útbaigazítást kér, de eddig a kis rajzolmánya teljesen jól bevált. Csak néhány percre áll meg, hogy kulacsából igyon egy kortyot és szemeivel beszívja a táj minden egyes képét. Mindig is szeretett elkalandozni tekintetével és felfedezni a körülötte lévő világ szépségeit. Ez mindig nagyon jól ment neki, kivéve az elmúlt komor hatokban, amikor semmi nem volt szép, mert minden, ami az lehetett volna, elhagyta. Nagy sóhajjal küldi tova gondolatait és indul meg tovább, járás közben amúgy sem agyal annyit, mert minden pillanatban azt figyeli, hogy vajon jó helyen jár-e.
Szerencséjére hosszú kutyagolás után feltűnik neki, hogy a megfelelő helyen van, bár ahol sok fa van, könnyű eltévedni. *
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:03:18
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:03:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Mire a szántóföldek környékéhez ér, már kitalált egy megoldásfélét. Egyszerűen azt találta ki, hogy addig hódítja a kiszemelt lányt, amíg az pénz nélkül is lefekszik vele. Bár ekkor az jut eszébe, hogy talán könnyebb lenne egy egyszerű, szép lányhoz odamenni, hogy töltsék együtt az éjszakát. A terv ezen részét még nem teljesen döntötte el. Mindenesetre a nap már lemenőben van, ő pedig éjjel nem szívesen sétálna. A város még elég messze van tőle, és eléggé elfáradt már. Tüzet gyújt magának, és nyugovóra tér. *
* Mire a szántóföldek környékéhez ér, már kitalált egy megoldásfélét. Egyszerűen azt találta ki, hogy addig hódítja a kiszemelt lányt, amíg az pénz nélkül is lefekszik vele. Bár ekkor az jut eszébe, hogy talán könnyebb lenne egy egyszerű, szép lányhoz odamenni, hogy töltsék együtt az éjszakát. A terv ezen részét még nem teljesen döntötte el. Mindenesetre a nap már lemenőben van, ő pedig éjjel nem szívesen sétálna. A város még elég messze van tőle, és eléggé elfáradt már. Tüzet gyújt magának, és nyugovóra tér. *
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-01-25 18:03:31
Üzenet elküldve: 2024-01-25 18:03:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A dermedt pusztaság egyhangúságát néhány óra múlva felváltják a szántások és az apró falvak, tanyák füstölgő kéményei. Az emberi kéz nyomai jókedvre derítik Eirant. A fennsíkon gyakran napokig bolyonghat az ember fia, és még csak egy kihunyt tűzhely maradványaira sem bukkan.
A korai órákban indul útnak szokás szerint, és mire delelőre hág a nap, metsző északi szél támad. Mintha csak szülőföldje keze nyúlt volna ilyen hosszan utána. Köpönyege csuklyáját fél kézzel az arca előtt markolja, hogy ne vágják hátra az orkán lökései. Lassan haladnak, lova is kedvetlenül emelgeti a patáit, nyakát mélyen leszegve.
Ahogy a Szántóföldek belseje felé haladnak, néhány ugyancsak elgyötört utazó vagy paraszt mellett léptetnek el. A szél zúgása miatt, hangos szóval kér útbaigazítást egy asszonytól, amaz az orrág felhúzott kendője miatt csak mutogatva jelzi a helyes irányt. A Levegő Városa, Arthenior a célja most.
Érdekelné, vajon mi okból kaphatja ezt az elnevezést egy lapos síkon fekvő település? Inkább illene egy hegységi városhoz. Lihanechen is áthaladt útközben, néhány hetet töltött el abban a flancos fellegvárban. Nem igazán nyerte el a tetszését. Tudásukat, művészetüket ugyan elismeri, de nem tudja elképzelni, hogy hosszasabban időzzön lakói között. Más világ. Más lesz ez is, de talán nem érzi magát majd ennyire távol az itteni népektől, mint a sok hegyesfülű és gnóm társaságában. Azt hallotta, Arthenior a különféle fajok gyűjtőhelye, sehol máshol nem csoportosul össze ennyiféle, talán csak a messzi Wegtorenben. A sivatag száraz homokja sosem vonzotta különösebben. Forróság, küzdőarénák harcosai és megannyi bódítószert kínáló ledér ... A felmenői kikelnének fagyott sírjukból, ha arrafelé keresne otthont magának.
Sötétedésig sem hagy alább a haragos légáramlás, így még a teljes éjszaka beállta előtt bekopogtat egy közeli hajlékba, szállást és ellátmányt kérve, természetesen fizetség ellenében. A takarmánya is fogytán van. Bár nem szívesen fosztja meg a családot a saját készleteiktől, úgy tűnik gyakori vendég náluk a megfáradt utazó, hisz nem lepődtek meg a betoppanásán sem.
Az éjt végre száraz és meleg helyen, az istállóban tölti, a parasztember ökrei társaságában.
A hajnal elsó óráiban a család is mozgolódni kezd. Nem is zavar tovább, átad 10 aranyat az ellátmányért, majd útnak indul. *
A korai órákban indul útnak szokás szerint, és mire delelőre hág a nap, metsző északi szél támad. Mintha csak szülőföldje keze nyúlt volna ilyen hosszan utána. Köpönyege csuklyáját fél kézzel az arca előtt markolja, hogy ne vágják hátra az orkán lökései. Lassan haladnak, lova is kedvetlenül emelgeti a patáit, nyakát mélyen leszegve.
Ahogy a Szántóföldek belseje felé haladnak, néhány ugyancsak elgyötört utazó vagy paraszt mellett léptetnek el. A szél zúgása miatt, hangos szóval kér útbaigazítást egy asszonytól, amaz az orrág felhúzott kendője miatt csak mutogatva jelzi a helyes irányt. A Levegő Városa, Arthenior a célja most.
Érdekelné, vajon mi okból kaphatja ezt az elnevezést egy lapos síkon fekvő település? Inkább illene egy hegységi városhoz. Lihanechen is áthaladt útközben, néhány hetet töltött el abban a flancos fellegvárban. Nem igazán nyerte el a tetszését. Tudásukat, művészetüket ugyan elismeri, de nem tudja elképzelni, hogy hosszasabban időzzön lakói között. Más világ. Más lesz ez is, de talán nem érzi magát majd ennyire távol az itteni népektől, mint a sok hegyesfülű és gnóm társaságában. Azt hallotta, Arthenior a különféle fajok gyűjtőhelye, sehol máshol nem csoportosul össze ennyiféle, talán csak a messzi Wegtorenben. A sivatag száraz homokja sosem vonzotta különösebben. Forróság, küzdőarénák harcosai és megannyi bódítószert kínáló ledér ... A felmenői kikelnének fagyott sírjukból, ha arrafelé keresne otthont magának.
Sötétedésig sem hagy alább a haragos légáramlás, így még a teljes éjszaka beállta előtt bekopogtat egy közeli hajlékba, szállást és ellátmányt kérve, természetesen fizetség ellenében. A takarmánya is fogytán van. Bár nem szívesen fosztja meg a családot a saját készleteiktől, úgy tűnik gyakori vendég náluk a megfáradt utazó, hisz nem lepődtek meg a betoppanásán sem.
Az éjt végre száraz és meleg helyen, az istállóban tölti, a parasztember ökrei társaságában.
A hajnal elsó óráiban a család is mozgolódni kezd. Nem is zavar tovább, átad 10 aranyat az ellátmányért, majd útnak indul.
*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:07:11
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:07:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Miután minden szükséges cókmókját összeszedte, és még a magassarkú cipőket is csak az egyik zsákjába tette, és helyette kényelmes lábbeliket húzott fel, mivel most már tapasztalatból tudja, hogy a magas sarkak nem kompatibilisek az utazással, neki is vághat a kalandnak.
A tisztáson keresztül gyalogolva a szántóföldek közelébe ér. Már jól ismeri a környéket, rengetegszer járta meg. Igaz, még most is utálja ezt a részt, mert tudja, hogy innen még nagyon, de nagyon messze van a mágustorony, de ez ellen nincs mit tenni. Már, ha nincs valami olyan varázslat, ami rögtön a toronyba teleportálja. Ezaz! Ez lesz az első dolog, aminek utána fog nézni, ha megérkezett. Addig azonban jobb, ha szedi a lábát, azzal is fogy a hátralévő út.*
A tisztáson keresztül gyalogolva a szántóföldek közelébe ér. Már jól ismeri a környéket, rengetegszer járta meg. Igaz, még most is utálja ezt a részt, mert tudja, hogy innen még nagyon, de nagyon messze van a mágustorony, de ez ellen nincs mit tenni. Már, ha nincs valami olyan varázslat, ami rögtön a toronyba teleportálja. Ezaz! Ez lesz az első dolog, aminek utána fog nézni, ha megérkezett. Addig azonban jobb, ha szedi a lábát, azzal is fogy a hátralévő út.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:54:22
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:54:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Unalmas szántóföldek mellett gyalogol el éppen. Megfogalmazódik benne a gondolat, hogy milyen jó is volna, ha ez a sok búza vagy micsoda, amit itt termelni szoktak, mind varázsütésre kenyérré változna, és ő jól befalatozhatna belőle. Hiú ábrándok, mi? Örül, ha pár morzsa kenyérhez jut, nem, hogy egész veknihez vagy akár többhöz. Vizet azért az egyik kútból szerez magának, amit út közben meglát, így szomjas annyira nem lesz egy ideig. Viszont kezd fáradt lenni, muszáj lesz pihennie valahol, mielőtt tovább indul. Jobb híján egy fa tövét választja, mikor eléri az erdő szélét.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-01-06 16:17:33
Üzenet elküldve: 2024-01-06 16:17:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szelindek//
*Bár nem ez volt az eredeti terve, Wruzto visszatér Sziritánba. Magába a faluba nem megy be, csak a gázló táján horgonyzó hajóknál szaglász körbe. Kell neki egy fuvar a Lihanechi-tóig.
A nap rég lenyugodott már, de a Víz Hónapjaiban korán sötétedik. A legtöbb hajón ébren van a legénység, és fent is vannak a fedélzeten, mert Sziritánban csak azoknak van eltáv, akik a thargok meg a Kikötő között fuvaroznak. Az ork sorra járja a nagyobbakat, úgy okoskodva, hogy azokban több eséllyel van Lihanechbe szánt áru, na meg szabad függőágy.
A legutóbbi alkalommal szemben most szerencséje van: egy szép, egyárbocos kogge, a Szelindek felveszi. A hajó nem merül mélyre, és akkora vitorlája van, amivel egy kisebb házat be lehetne takarni. Ha a gázlón átvontatták, jó szélben csak a vitorlával fölmegy a Krenkataurig, onnan meg majd a rabok húzzák tovább.
Az ork negyven aranyat szurkol le az egész túráért, kaja-pia inkluzíve. A kapitány szerint öt-hat nap alatt érnek föl a Lihanechi-tóhoz, de az agyaras akkor száll le, amikor akar. Egy a lényeg: a legénység munkájától tartsa távol magát. Ezt Wruzto nagyvonalúan megígéri, de csak mert olyan szépen kérték.
Tekintettel a múltkori incidensre a Sziritánt őrző zsoldosokkal, az éjszaka hátralevő részében a Szelindeken, vagy akörül lézeng. Dumál a tisztekkel, híreket cserél velük, megkínálja őket a harmadosztályú dohányából, és nem sajnálja tőlük az elsőosztályú orkpálinkáját sem. Sok újat nem tud meg, de az időt elüti. Némi zsugázással 20 petákot visszanyer a viteldíjból. Amikor pedig derengeni kezd a hajnal, eltűnik a fedélközben.*
*Bár nem ez volt az eredeti terve, Wruzto visszatér Sziritánba. Magába a faluba nem megy be, csak a gázló táján horgonyzó hajóknál szaglász körbe. Kell neki egy fuvar a Lihanechi-tóig.
A nap rég lenyugodott már, de a Víz Hónapjaiban korán sötétedik. A legtöbb hajón ébren van a legénység, és fent is vannak a fedélzeten, mert Sziritánban csak azoknak van eltáv, akik a thargok meg a Kikötő között fuvaroznak. Az ork sorra járja a nagyobbakat, úgy okoskodva, hogy azokban több eséllyel van Lihanechbe szánt áru, na meg szabad függőágy.
A legutóbbi alkalommal szemben most szerencséje van: egy szép, egyárbocos kogge, a Szelindek felveszi. A hajó nem merül mélyre, és akkora vitorlája van, amivel egy kisebb házat be lehetne takarni. Ha a gázlón átvontatták, jó szélben csak a vitorlával fölmegy a Krenkataurig, onnan meg majd a rabok húzzák tovább.
Az ork negyven aranyat szurkol le az egész túráért, kaja-pia inkluzíve. A kapitány szerint öt-hat nap alatt érnek föl a Lihanechi-tóhoz, de az agyaras akkor száll le, amikor akar. Egy a lényeg: a legénység munkájától tartsa távol magát. Ezt Wruzto nagyvonalúan megígéri, de csak mert olyan szépen kérték.
Tekintettel a múltkori incidensre a Sziritánt őrző zsoldosokkal, az éjszaka hátralevő részében a Szelindeken, vagy akörül lézeng. Dumál a tisztekkel, híreket cserél velük, megkínálja őket a harmadosztályú dohányából, és nem sajnálja tőlük az elsőosztályú orkpálinkáját sem. Sok újat nem tud meg, de az időt elüti. Némi zsugázással 20 petákot
visszanyer a viteldíjból. Amikor pedig derengeni kezd a hajnal, eltűnik a fedélközben.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-12-12 22:54:29
Üzenet elküldve: 2023-12-12 22:54:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
- Rá, az biztos. Alig várom, hogy betörhessem az orrukat és láthassam, hogy eltűnik a vigyor arról a hülye pofájukról.
*Thaleena arcán egészen kislányos grimasz jelenik meg, még bosszúsan egy fagyos földkupacot is arrébb rúg.*
- Aszondod?
*Elgondolkodik fivére felvetésén. Igyekszik felidézni magában az elhangzottakat.*
- Talán. Nehéz eldönteni, elvégre olyan szerethető vagyok, mindenki kedvel.
*Nem jön zavarba egyértelmű hazugságát követően, főleg mert még mindig testvére megállapításán töri a fejét. Ha igaz is - amiről azért majd meg kell még győződnie -, akkor sem biztos, hogy kíván ezzel a ténnyel bármit is kezdeni. De akár előnyére is fordíthatja, ha úgy óhajtja.*
- De lehet ha elég sötét volna, vagy eléggé részeg, akkor benned is örömét lelné. *Megrántja vállait.*
- Zsoldosok? Inkább parasztok, ki tudja ott vannak-e bérkardok.
*Neki megfelel a két szavas történet, főleg mert magát ismerve a beszédet ismét frappánsabban fogalmazó fajtársára fogja hagyni.*
- Jól van, menjünk és essünk túl rajta!
*Az jól láthatóan nem tetszik neki, hogy most ezt a kis botlását testvére látszólag szeretné sűrűn felemlegetni.*
- Egyébként te is komoly támogatója voltál az ötletnek.
*Feltápászkodik ültéből, ráérősen. Nem bajlódik azzal sem, hogy leporolja ruháját. Néhány rövid pillanatig vár még testvérére, majd határozottan megindul visszafele.*
- Majd te magyarázol, ahhoz úgyis olyan jól értesz.
- Rá, az biztos. Alig várom, hogy betörhessem az orrukat és láthassam, hogy eltűnik a vigyor arról a hülye pofájukról.
*Thaleena arcán egészen kislányos grimasz jelenik meg, még bosszúsan egy fagyos földkupacot is arrébb rúg.*
- Aszondod?
*Elgondolkodik fivére felvetésén. Igyekszik felidézni magában az elhangzottakat.*
- Talán. Nehéz eldönteni, elvégre olyan szerethető vagyok, mindenki kedvel.
*Nem jön zavarba egyértelmű hazugságát követően, főleg mert még mindig testvére megállapításán töri a fejét. Ha igaz is - amiről azért majd meg kell még győződnie -, akkor sem biztos, hogy kíván ezzel a ténnyel bármit is kezdeni. De akár előnyére is fordíthatja, ha úgy óhajtja.*
- De lehet ha elég sötét volna, vagy eléggé részeg, akkor benned is örömét lelné. *Megrántja vállait.*
- Zsoldosok? Inkább parasztok, ki tudja ott vannak-e bérkardok.
*Neki megfelel a két szavas történet, főleg mert magát ismerve a beszédet ismét frappánsabban fogalmazó fajtársára fogja hagyni.*
- Jól van, menjünk és essünk túl rajta!
*Az jól láthatóan nem tetszik neki, hogy most ezt a kis botlását testvére látszólag szeretné sűrűn felemlegetni.*
- Egyébként te is komoly támogatója voltál az ötletnek.
*Feltápászkodik ültéből, ráérősen. Nem bajlódik azzal sem, hogy leporolja ruháját. Néhány rövid pillanatig vár még testvérére, majd határozottan megindul visszafele.*
- Majd te magyarázol, ahhoz úgyis olyan jól értesz.
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-12-10 10:16:41
Üzenet elküldve: 2023-12-10 10:16:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
-Le kell szarni. *Nagyot nyújtózik. Ugyan hűvös már az idő, de ez meg sem kottyan neki. Ő nem bosszús amiatt, ami történt. Ha így volt megírva a csillagokban, így volt megírva, vagy mi. Nekik talán ez is meghajtja majd a malmukat.*
-Ez csak jó nekünk. Mármint hogy ilyen ellenségesek. Igazán rá fognak fázni erre. *Elvigyorodik. Őszintén reméli, hogy a thargok megint felgyújtják a helyet. Reméli, kiveheti belőle a részét. És azt is, hogy akad leánya annak a bunkó parasztnak ott a falu határában.
Követi húga tekintetét az égboltra, a replikára pedig felhorkant.*
-Nagy szerencséd, hogy nem szívesen vernélek laposra. Szükségünk van a szép pofidra, ha megint kiküldenek valami tharg nagykant. Nem vetted észre, hogy most is nagyobb érdeklődést élveztél nálam? *Ásítva dobja le magát a lány mellé.*
-A történet? Na lássuk csak... *Merengve bámulja a horizontot egy rövid ideig.*
-Odamentünk, elküldtek a zsoldosok. *Önelégülten pillant a lányra.*
-Ezek nem szeretik, ha túlcifrázod. Nem fogják elhinni. *Megvonja vállát.*
-Hanem vár ránk még egy istállótakarítás is. Persze ez leginkább a te sarad. *Valóban így gondolja. Hisz a barbár könnyedén felülkerekedett rajta. Nem mérgelődik a dolog miatt, ha így esett, hát így esett. Azért jó lett volna megalázni azt a mamlaszt.*
-Le kell szarni. *Nagyot nyújtózik. Ugyan hűvös már az idő, de ez meg sem kottyan neki. Ő nem bosszús amiatt, ami történt. Ha így volt megírva a csillagokban, így volt megírva, vagy mi. Nekik talán ez is meghajtja majd a malmukat.*
-Ez csak jó nekünk. Mármint hogy ilyen ellenségesek. Igazán rá fognak fázni erre. *Elvigyorodik. Őszintén reméli, hogy a thargok megint felgyújtják a helyet. Reméli, kiveheti belőle a részét. És azt is, hogy akad leánya annak a bunkó parasztnak ott a falu határában.
Követi húga tekintetét az égboltra, a replikára pedig felhorkant.*
-Nagy szerencséd, hogy nem szívesen vernélek laposra. Szükségünk van a szép pofidra, ha megint kiküldenek valami tharg nagykant. Nem vetted észre, hogy most is nagyobb érdeklődést élveztél nálam? *Ásítva dobja le magát a lány mellé.*
-A történet? Na lássuk csak... *Merengve bámulja a horizontot egy rövid ideig.*
-Odamentünk, elküldtek a zsoldosok. *Önelégülten pillant a lányra.*
-Ezek nem szeretik, ha túlcifrázod. Nem fogják elhinni. *Megvonja vállát.*
-Hanem vár ránk még egy istállótakarítás is. Persze ez leginkább a te sarad. *Valóban így gondolja. Hisz a barbár könnyedén felülkerekedett rajta. Nem mérgelődik a dolog miatt, ha így esett, hát így esett. Azért jó lett volna megalázni azt a mamlaszt.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-12-06 21:02:31
Üzenet elküldve: 2023-12-06 21:02:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*Kettesben maradnak fivérével, amitől kicsit fellélegzik, még tartása is valamelyest megváltozik.*
- Talán, futólag.
*Komolyan elgondolkodik a kérdésen, ám az arcán megjelenő fintor igen beszédes. Ha van is ismeretsége, vagy rég elfeledték egymást, vagy sosem volt túl kellemes a találkozás.*
- Nincsen. Vagy nem jobb, mint a korábbi. Bár azt nem értem, hogy arcuk miért nem rezdült meg egy kicsit vagy valami.
*Megérti az esetleges ellenséges érzéseket, óvatosságot, ugyanakkor teljesen azt érezte, hogy esélytelen volt minden próbálkozásuk. Ennyi erővel akár le is kaszabolhatták volna őket a falusiak. Bántja az önérzetét ez a hajthatatlan elutasítás, s bár sokszor kíván kifejezetten a tharg neveltetéssel szembe menni, ezúttal viszont a barbároktól eltanult sértett vérszomj üti fel fejét Thaleena szívének sötét zugában.*
- Benne vagyok. Kár vesződni.
*Egyetértését követően egy nagy sóhajjal dobja le magát a földre, s kezdi el tanulmányozni a tiszta égboltot.*
- Ha nem fogod be, akkor én is seggre ültetlek téged...
*Puffogja homlokát ráncolva, s egy szúrós pillantást is vet fivérére.*
- Szóval mi is lesz a történet? Csak hogy biztos ugyanazt mondjuk.
*Kettesben maradnak fivérével, amitől kicsit fellélegzik, még tartása is valamelyest megváltozik.*
- Talán, futólag.
*Komolyan elgondolkodik a kérdésen, ám az arcán megjelenő fintor igen beszédes. Ha van is ismeretsége, vagy rég elfeledték egymást, vagy sosem volt túl kellemes a találkozás.*
- Nincsen. Vagy nem jobb, mint a korábbi. Bár azt nem értem, hogy arcuk miért nem rezdült meg egy kicsit vagy valami.
*Megérti az esetleges ellenséges érzéseket, óvatosságot, ugyanakkor teljesen azt érezte, hogy esélytelen volt minden próbálkozásuk. Ennyi erővel akár le is kaszabolhatták volna őket a falusiak. Bántja az önérzetét ez a hajthatatlan elutasítás, s bár sokszor kíván kifejezetten a tharg neveltetéssel szembe menni, ezúttal viszont a barbároktól eltanult sértett vérszomj üti fel fejét Thaleena szívének sötét zugában.*
- Benne vagyok. Kár vesződni.
*Egyetértését követően egy nagy sóhajjal dobja le magát a földre, s kezdi el tanulmányozni a tiszta égboltot.*
- Ha nem fogod be, akkor én is seggre ültetlek téged...
*Puffogja homlokát ráncolva, s egy szúrós pillantást is vet fivérére.*
- Szóval mi is lesz a történet? Csak hogy biztos ugyanazt mondjuk.
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-27 00:32:51
Üzenet elküldve: 2023-11-27 00:32:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Az otthon illata megcsapja hetyke kis orrát, Ez a vidék jóval ismerősebb számára mint a kikötő, s habár igazán élvezte az utat, most kicsit biztonságban érzi magát. ~Azért sajnálom hogy Frandr nem láthatta az aranypartot, nagyon szívesen megnéztem volna milyen pofát vág az a kurafi.~ Kedves mosollyal gondol vissza rá, ugyan nem hasonló fajta emberek, de valahogy mégis sikerült megtalálniuk a közös hangot. No meg érdekes dolgokat is tanított neki az a harcos. Talán egyszer még összefut éltük útja. Talán.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:58:06
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:58:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*Kora délután van már, mire kiér a Szántóföldekre. Az echós szekér a maga lassú, komótos tempójában eddig megállás nélkül fogyasztotta a távot, most azonban kénytelenek megállót tartani.
Abrakoltatni és itatni kell, és az igavonókon is érződik, hogy az erőltetett menettől nyűgösebbek és fáradtabbak. Egy egész álló napon át is képesek lennének vontatni a szekeret, megállás nélkül. De csak akkor, ha a saját tempójukban, saját ritmusukban tehetik. Márpedig Orthus utasítására a kocsis, Japher Campa egész úton siettette őket. Eljött a pihenés ideje a számukra. Annál is inkább, mert Orthus Morthimer idő közben belátta: semmit se használ, ha pár órával korábban érkeznek meg. Csak azt éri el ezzel, hogy még jó igavonóit is túlerőlteti, esetleg lesérülnek egy rossz lépés miatt, vagy elszakad egy rost az izmaikban. Még csak az hiányzik, hogy miközben az egyik nyoma veszett tulajdonát próbálja előkeríteni, elveszítsen egy másikat.
Hagyja hát, hogy Japher egy közeli kúthoz irányítsa a szekeret, ahol vályú is van, és engedi, hogy ellássa az állatokat. Eközben ő maga keres egy félreeső helyet, ahol elvégezheti a dolgát. Mikor visszatér, Japhernak is hagy időt, hogy hozzá hasonlóan félrevonulhasson.
Amikor pedig újra elindulnak, jelzi a kocsisának, hogy elég lesz a rendes ütemben haladni. Már nem hajtja az indulat.*
*Kora délután van már, mire kiér a Szántóföldekre. Az echós szekér a maga lassú, komótos tempójában eddig megállás nélkül fogyasztotta a távot, most azonban kénytelenek megállót tartani.
Abrakoltatni és itatni kell, és az igavonókon is érződik, hogy az erőltetett menettől nyűgösebbek és fáradtabbak. Egy egész álló napon át is képesek lennének vontatni a szekeret, megállás nélkül. De csak akkor, ha a saját tempójukban, saját ritmusukban tehetik. Márpedig Orthus utasítására a kocsis, Japher Campa egész úton siettette őket. Eljött a pihenés ideje a számukra. Annál is inkább, mert Orthus Morthimer idő közben belátta: semmit se használ, ha pár órával korábban érkeznek meg. Csak azt éri el ezzel, hogy még jó igavonóit is túlerőlteti, esetleg lesérülnek egy rossz lépés miatt, vagy elszakad egy rost az izmaikban. Még csak az hiányzik, hogy miközben az egyik nyoma veszett tulajdonát próbálja előkeríteni, elveszítsen egy másikat.
Hagyja hát, hogy Japher egy közeli kúthoz irányítsa a szekeret, ahol vályú is van, és engedi, hogy ellássa az állatokat. Eközben ő maga keres egy félreeső helyet, ahol elvégezheti a dolgát. Mikor visszatér, Japhernak is hagy időt, hogy hozzá hasonlóan félrevonulhasson.
Amikor pedig újra elindulnak, jelzi a kocsisának, hogy elég lesz a rendes ütemben haladni. Már nem hajtja az indulat.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-23 20:00:07
Üzenet elküldve: 2023-11-23 20:00:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Immár visszafelé veszi útját a város felé. A puszta földek között kanyargó karavánúton halad, hogy a maradék holmiját elhozhassa egy szegénynegyedbeli ismerőségtől. Értékben nem kiemelkedőkért tér vissza, inkább emlékek miatt kötődik hozzájuk. A kis csomagot előveszi a hátáról és megeszi a maradék száraz kenyeret és sajtot is. Nem mondhatni, hogy jól lakott, de legalább nem korgó hassal fog lefeküdni. Léptei immár nem lassúak, hanem szaporázza, hogy az éjszakát azt valahol már a város körül töltse. Kis szerencsével még éjfél előtt beér. Fogadóra most nem telik, így valahol meghúzza magát még a város külterületén, esetleg a szegénynegyedben keresi fel ismerősét, ezt még nem tudja.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-19 17:26:42
Üzenet elküldve: 2023-11-19 17:26:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*A kikötői erdőséget maga mögött hagyva immár a szántóföldek között visz az útja Arthenior felé. Nem úgy, mint sok vándor, akik a nagyobb biztonság és a jó társaság reményében együtt utaznak, ő magányosan baktat a mezők között. Igaz, nem is nagyon tart attól, hogy bármiféle haramiák pont őt akarnák kirabolni. Hiszen Mykael is katona-forma. Vagy inkább - és ez ilyen helyzetben előnyt jelent - ágrólszakadt zsoldos. A fene se feltételezné róla, hogy bármi értéket tart magánál, és voltaképpen ez is a helyzet.
A nap már túlhaladt égi pályája csúcsán, ő mégis bízik abban, hogy napnyugtáig eléri a várost. Amikor a kikötőbe tartott, nem egyedül ment, emiatt aztán sokkal lassabban is haladt. Még meg is kellett szállniuk egy közeli parasztnál. Igaz, nagyon szép lányka volt ott, buja tekintettel és szépen piruló orcával, de útitársa kedvéért visszafogta magát és nem kereste éjjel a lány társaságát. Szerencsére a kikötő bőségesen kárpótolta őt ezért a hatalmas nagy önmegtartóztatásért. Most visszafele nem gondolkozik abban, hogy esetleg beköszönjön abba a házikóba. De ez azért leginkább amiatt van így, hogy az előző éjjel ugyanolyan izgalmas búcsúztatásban volt része, amilyen fogadtatásban a legelső kikötői éjjelén. A következő kalandot már Artheniorban élné át, lehetőleg azelőtt, hogy útnak indulnak arra a bizonyos erdei kalandra.*
*A kikötői erdőséget maga mögött hagyva immár a szántóföldek között visz az útja Arthenior felé. Nem úgy, mint sok vándor, akik a nagyobb biztonság és a jó társaság reményében együtt utaznak, ő magányosan baktat a mezők között. Igaz, nem is nagyon tart attól, hogy bármiféle haramiák pont őt akarnák kirabolni. Hiszen Mykael is katona-forma. Vagy inkább - és ez ilyen helyzetben előnyt jelent - ágrólszakadt zsoldos. A fene se feltételezné róla, hogy bármi értéket tart magánál, és voltaképpen ez is a helyzet.
A nap már túlhaladt égi pályája csúcsán, ő mégis bízik abban, hogy napnyugtáig eléri a várost. Amikor a kikötőbe tartott, nem egyedül ment, emiatt aztán sokkal lassabban is haladt. Még meg is kellett szállniuk egy közeli parasztnál. Igaz, nagyon szép lányka volt ott, buja tekintettel és szépen piruló orcával, de útitársa kedvéért visszafogta magát és nem kereste éjjel a lány társaságát. Szerencsére a kikötő bőségesen kárpótolta őt ezért a hatalmas nagy önmegtartóztatásért. Most visszafele nem gondolkozik abban, hogy esetleg beköszönjön abba a házikóba. De ez azért leginkább amiatt van így, hogy az előző éjjel ugyanolyan izgalmas búcsúztatásban volt része, amilyen fogadtatásban a legelső kikötői éjjelén. A következő kalandot már Artheniorban élné át, lehetőleg azelőtt, hogy útnak indulnak arra a bizonyos erdei kalandra.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-17 10:12:28
Üzenet elküldve: 2023-11-17 10:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*előkészületi idejük alatt Ukromnak van ideje magában is rágódni a hallottakon, olyan gondolatokkal, amit nem biztos hogy megosztana a többiekkel. Ez már kicsit túlérett hír, de sokkalta súlyosabb Nawanthiri ragálya, mint először, s másodszor hitte. Ő még a mágia valóságával szemben is földhözragadt, nehéz őt a természetfelettivel ijesztegetni; először a szerzetes baját inkább amaz spirituális természetéből fakadó zavarnak tudta le, valaminek, ami egy úgyszólván "belső egyensúly" megtalálásával elnyomható lett volna. Ennek a "démonnak" első hallására nem is azt képzelte el, mint amit később, a tisztás Álomfűze alatt tapasztalt. Nem valami valódi létet, önnálló gondolattal, akarattal rendelkező jelenséget, józan észnek ellentmondó tulajdonságokkal és megjelenéssel... egy testetlen, testben lakó, testet és agyat egyaránt ártani képes, de egyik módon sem ártható szellem, ami exponenciálisan bontja le Nawanthiri ellenálását, ami... megszállásban végződhet? Hogy ilyennel nem találkozott, az nyilvánvaló, de ilyet még csak el sem képzelt, hogy létezhet. Élőholt, sárkány au hagyján, de ez?. A mélyalvás annak a frásznak a műve volt? Ez azt jelenti, kifutnak az időből? Kikészíti, hogy nem tudja a választ. Mindenesetre van még erő a nőben, még ha nem is annyi, mint először látta benne. Vállát érintette, ami bizalmat adott neki; de bizalomnál több fog nekik kelleni: egy reményteli megoldás. És azt egyetlen, őrjítően ködös megoldás Nawanthiri csodaembere lehet, talán egy szigeten, a tengeren. Ennyit tud róla az ork, s amíg Armarkhturtól nem kérdeznek többet, addig a kétkedés továbbra is gyomrát fogja nyomni, hogy megtalálják e, és még fontosabb, időben.
De a sok rossz között a másik jó itt, az Lillyenn: Keményebben tolja magát, mint reménykedni mert benne, ahhoz képest, hogy a szürkebőrű kevés bizalmat fektetett belé, tekintve állapotát, lassú felépülését. Meggondolatlan ötleteitől eltekintve fenntartotta benne a lelket, és elég segítőkész természete van, hogy elismerje, kiérdemli helyét. Csak sebe bírja ki még ezt az utat. Ahogy ő maga is.
A vártnál hamarabb kerülnek szembe Nawanthirivel.* - Ez gyors volt. *Nem is szégyelli kommentálni.* - De jobban nézel ki. *Valóban, működőképes szemei jobb árnyalatban vélik látni a szerzetest. És tekintve, hogy mind ő, mind Lilly hangját adtj a továbbmenésnek, nincs nagyon sok választása, mint rábólintani. Páncéljában, de sityak nélkül felkapja duzzadt tatyóját, és előrebiccent morcos fejével. Sok órányi sétának néznek elébe, de legalább már csak egy menet van. A sort továbbra is ő tervezi zárni.*
*előkészületi idejük alatt Ukromnak van ideje magában is rágódni a hallottakon, olyan gondolatokkal, amit nem biztos hogy megosztana a többiekkel. Ez már kicsit túlérett hír, de sokkalta súlyosabb Nawanthiri ragálya, mint először, s másodszor hitte. Ő még a mágia valóságával szemben is földhözragadt, nehéz őt a természetfelettivel ijesztegetni; először a szerzetes baját inkább amaz spirituális természetéből fakadó zavarnak tudta le, valaminek, ami egy úgyszólván "belső egyensúly" megtalálásával elnyomható lett volna. Ennek a "démonnak" első hallására nem is azt képzelte el, mint amit később, a tisztás Álomfűze alatt tapasztalt. Nem valami valódi létet, önnálló gondolattal, akarattal rendelkező jelenséget, józan észnek ellentmondó tulajdonságokkal és megjelenéssel... egy testetlen, testben lakó, testet és agyat egyaránt ártani képes, de egyik módon sem ártható szellem, ami exponenciálisan bontja le Nawanthiri ellenálását, ami... megszállásban végződhet? Hogy ilyennel nem találkozott, az nyilvánvaló, de ilyet még csak el sem képzelt, hogy létezhet. Élőholt, sárkány au hagyján, de ez?. A mélyalvás annak a frásznak a műve volt? Ez azt jelenti, kifutnak az időből? Kikészíti, hogy nem tudja a választ. Mindenesetre van még erő a nőben, még ha nem is annyi, mint először látta benne. Vállát érintette, ami bizalmat adott neki; de bizalomnál több fog nekik kelleni: egy reményteli megoldás. És azt egyetlen, őrjítően ködös megoldás Nawanthiri csodaembere lehet, talán egy szigeten, a tengeren. Ennyit tud róla az ork, s amíg Armarkhturtól nem kérdeznek többet, addig a kétkedés továbbra is gyomrát fogja nyomni, hogy megtalálják e, és még fontosabb, időben.
De a sok rossz között a másik jó itt, az Lillyenn: Keményebben tolja magát, mint reménykedni mert benne, ahhoz képest, hogy a szürkebőrű kevés bizalmat fektetett belé, tekintve állapotát, lassú felépülését. Meggondolatlan ötleteitől eltekintve fenntartotta benne a lelket, és elég segítőkész természete van, hogy elismerje, kiérdemli helyét. Csak sebe bírja ki még ezt az utat. Ahogy ő maga is.
A vártnál hamarabb kerülnek szembe Nawanthirivel.* - Ez gyors volt. *Nem is szégyelli kommentálni.* - De jobban nézel ki. *Valóban, működőképes szemei jobb árnyalatban vélik látni a szerzetest. És tekintve, hogy mind ő, mind Lilly hangját adtj a továbbmenésnek, nincs nagyon sok választása, mint rábólintani. Páncéljában, de sityak nélkül felkapja duzzadt tatyóját, és előrebiccent morcos fejével. Sok órányi sétának néznek elébe, de legalább már csak egy menet van. A sort továbbra is ő tervezi zárni.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-16 16:06:52
Üzenet elküldve: 2023-11-16 16:06:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
- Ha nem, hát nem. Csupán egy ötlet volt.
*Vonja meg vállát a félvér. Ő csak időt akart nyerni a csapatnak. Ám ha bele gondolt volna, tudná, hogy legalább annyi időt vesztegetnének az éj leplére való várakozással, amennyit nyerhetnének egy hátassal. Így viszont nem éri meg a kockázatot. Ukrom szavaira azonban elkerekdek a kék pislogók. A lány légzése szinte zihálásán válik. Hangja pedig észrevehetően magasabbá.*
- Dehogynem hallottam!
*Sípolja rettegést sugárzó tekintettel.*
- A magamfajta leghosszabb rémálma. Én ki sem mondom a nevét. Tudod, az rossz ómen.
Amúgy is inkább választanám a kötelet, mint kimondhatatlanul hosszú ideig raboskodjak. Az nem való nekem.
*Egész testében megborzongva bámul maga elé néhány pillanat erejéig.*
- Ne is beszéljünk róla!
*Árvánk szerencséjére a téma hamar másra is terelődik. Pontosabban a szerzetes álmára. Lily pedig gyorsan össze is szedi magát. Ezzel is biztatva a bűntudattól szenvedő Nawanthirit.*
- Bárhogy is haltunk meg annak a féregnek a mesterkedésében...
*Mosolyodik el.*
- ... Ukromnak igaza van. Élünk. Amin nem ő fog változtatni.
*Nyomatékképpen még meg is fogja az óriásnevelt kezét és a saját szívére fekteti. Természetesen, ha hagyja.*
- Érzed? Dobog. És amíg ez így van, mindent meg fogok tenni, hogy az árnyék ne érhesse el a célját. Szerintem Ukrom is.
*Kacsint a melákra remélve, hogy ő is mond még valami biztatót. Aztán Nawanthiri elvonult, hogy erőt merítsen az út folytatásához. Árvánk pedig nem üti az orrát a dologba. Hagy egy kis teret a megviselt lánynak. Helyette arra fordítja az időt, hogy némileg rendet teremtsen a tatyójában. A némileg pedig itt enyhe kifejezés. Hiszen olyannyira meg van tömve és akkora benne a káosz, sosem érne a végére. Egy szétszórt lánykához képest mégis sikerül valamiféle rendszert teremteni benne. A fennmaradó időben pedig alaposan megmosakszik a lovak egyik itatójában. Mire visszaér a többiekhez, Nawanthiri már be is fejezte, bármi legyen is, amit eddig csinált. A csendet félvérünk töri meg.*
- Nos... Indulunk, vagy mi?
- Ha nem, hát nem. Csupán egy ötlet volt.
*Vonja meg vállát a félvér. Ő csak időt akart nyerni a csapatnak. Ám ha bele gondolt volna, tudná, hogy legalább annyi időt vesztegetnének az éj leplére való várakozással, amennyit nyerhetnének egy hátassal. Így viszont nem éri meg a kockázatot. Ukrom szavaira azonban elkerekdek a kék pislogók. A lány légzése szinte zihálásán válik. Hangja pedig észrevehetően magasabbá.*
- Dehogynem hallottam!
*Sípolja rettegést sugárzó tekintettel.*
- A magamfajta leghosszabb rémálma. Én ki sem mondom a nevét. Tudod, az rossz ómen.
Amúgy is inkább választanám a kötelet, mint kimondhatatlanul hosszú ideig raboskodjak. Az nem való nekem.
*Egész testében megborzongva bámul maga elé néhány pillanat erejéig.*
- Ne is beszéljünk róla!
*Árvánk szerencséjére a téma hamar másra is terelődik. Pontosabban a szerzetes álmára. Lily pedig gyorsan össze is szedi magát. Ezzel is biztatva a bűntudattól szenvedő Nawanthirit.*
- Bárhogy is haltunk meg annak a féregnek a mesterkedésében...
*Mosolyodik el.*
- ... Ukromnak igaza van. Élünk. Amin nem ő fog változtatni.
*Nyomatékképpen még meg is fogja az óriásnevelt kezét és a saját szívére fekteti. Természetesen, ha hagyja.*
- Érzed? Dobog. És amíg ez így van, mindent meg fogok tenni, hogy az árnyék ne érhesse el a célját. Szerintem Ukrom is.
*Kacsint a melákra remélve, hogy ő is mond még valami biztatót. Aztán Nawanthiri elvonult, hogy erőt merítsen az út folytatásához. Árvánk pedig nem üti az orrát a dologba. Hagy egy kis teret a megviselt lánynak. Helyette arra fordítja az időt, hogy némileg rendet teremtsen a tatyójában. A némileg pedig itt enyhe kifejezés. Hiszen olyannyira meg van tömve és akkora benne a káosz, sosem érne a végére. Egy szétszórt lánykához képest mégis sikerül valamiféle rendszert teremteni benne. A fennmaradó időben pedig alaposan megmosakszik a lovak egyik itatójában. Mire visszaér a többiekhez, Nawanthiri már be is fejezte, bármi legyen is, amit eddig csinált. A csendet félvérünk töri meg.*
- Nos... Indulunk, vagy mi?
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-15 15:06:34
Üzenet elküldve: 2023-11-15 15:06:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes az eddigi (többé-kevésbé) kifejezéstelen arccal hallgatja végig a lólopás ötletét, majd kurtán megrázza a fejét. Ukrom is csak helytelenítően mordul egyet. Ha Nawanthiri nem volna olyan zaklatott, valószínűleg jót mosolyogna a jeleneten, és megnyunyorgatná a huncutságra mindig kész félelfet. Nem lehet neki könnyű két ilyen hallgatag melákkal.
A varázsitalt egy apró meghajlással megköszöni. Egyelőre elsüllyeszti a zsákjába, abban bízva, hogy a meditációtól jobban lesz, de később még valóban szükség lehet rá.*
- Nem értem haltatok meg, Lily. *emeli meg az ujját* Miattam.
*A hangsúly alapján az előbbit sem akarná, az utóbbitól meg egyenesen iszonyodik.*
- A szörny mindent tud, amit én. *lehajtja a fejét* Nem is, többet. *elszorul a torka* Feneketlen a lélek kútja…
*Nem magyarázza, mit akar ezzel mondani, de látszik, hogy igen nehéz elfogadnia. Sok szerzetestan szólhat erről a feneketlen kútról.
Ukrom szavaira komolyan bólint. Mosolyognia nem sikerül, de hálásan megsimogatja a szürkebőrűt - vállán, térdén, amelyik közelebb esik. Ezután elindul rendet rakni a fejében.*
*A szokásosnál jóval több időt tölt fejjel lefelé lógva. Kezeit hátul összefogja a derekánál. Jobb lába a sálövből kötött hurokban, a bal pedig keresztben a jobb térde mögött. A szemei csukva. Néha meg-megbillenti egy erősebb szélroham, de különben mozdulatlanul függ a mennyezetről. Az istállóba tévedő zsoldosok mind megbámulják. Természetesen jelentik a tiszteknek, de ahogy a lovakat, úgy őket sem izgatja a dolog.
Bő fél óra után aztán Nawanthiri kinyitja a szemét, és hátborzongatóan könnyed mozdulatokkal felhúzza magát a legközelebbi keresztgerendára. Lebontja a sálövet, csizmát húz, összepakol. Az arca továbbra is szoborszerűen üres, de a gyengeség eltűnt a tagjaiból. Perceken belül útra kész. Magától nem szólal meg, csak kérdőn néz a barátaira, indulhatnak-e. Jócskán benne járnak a délutánban, és hamarosan alkonyodik.*
*A szerzetes az eddigi (többé-kevésbé) kifejezéstelen arccal hallgatja végig a lólopás ötletét, majd kurtán megrázza a fejét. Ukrom is csak helytelenítően mordul egyet. Ha Nawanthiri nem volna olyan zaklatott, valószínűleg jót mosolyogna a jeleneten, és megnyunyorgatná a huncutságra mindig kész félelfet. Nem lehet neki könnyű két ilyen hallgatag melákkal.
A varázsitalt egy apró meghajlással megköszöni. Egyelőre elsüllyeszti a zsákjába, abban bízva, hogy a meditációtól jobban lesz, de később még valóban szükség lehet rá.*
- Nem értem haltatok meg, Lily. *emeli meg az ujját* Miattam.
*A hangsúly alapján az előbbit sem akarná, az utóbbitól meg egyenesen iszonyodik.*
- A szörny mindent tud, amit én. *lehajtja a fejét* Nem is, többet. *elszorul a torka* Feneketlen a lélek kútja…
*Nem magyarázza, mit akar ezzel mondani, de látszik, hogy igen nehéz elfogadnia. Sok szerzetestan szólhat erről a feneketlen kútról.
Ukrom szavaira komolyan bólint. Mosolyognia nem sikerül, de hálásan megsimogatja a szürkebőrűt - vállán, térdén, amelyik közelebb esik. Ezután elindul rendet rakni a fejében.*
*A szokásosnál jóval több időt tölt fejjel lefelé lógva. Kezeit hátul összefogja a derekánál. Jobb lába a sálövből kötött hurokban, a bal pedig keresztben a jobb térde mögött. A szemei csukva. Néha meg-megbillenti egy erősebb szélroham, de különben mozdulatlanul függ a mennyezetről. Az istállóba tévedő zsoldosok mind megbámulják. Természetesen jelentik a tiszteknek, de ahogy a lovakat, úgy őket sem izgatja a dolog.
Bő fél óra után aztán Nawanthiri kinyitja a szemét, és hátborzongatóan könnyed mozdulatokkal felhúzza magát a legközelebbi keresztgerendára. Lebontja a sálövet, csizmát húz, összepakol. Az arca továbbra is szoborszerűen üres, de a gyengeség eltűnt a tagjaiból. Perceken belül útra kész. Magától nem szólal meg, csak kérdőn néz a barátaira, indulhatnak-e. Jócskán benne járnak a délutánban, és hamarosan alkonyodik.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-14 21:25:47
Üzenet elküldve: 2023-11-14 21:25:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
A hosszú meneteléssel töltött éjszaka után végre virradni kezdett. A fák ritkulása a Szántóföld közelségét jelentette. A Levelek havában, már túl sok földművesre nem lehetett számítani. A betakarítások zöme meg volt.
~ Lehet érdemes volna megállni egy rövid időre a következő faluban. Talán egy két történetet meg is osztanának az átutazóval. Némi étel sem ártana és lehet kis pihenés sem. A következő fasor után már biztos lehet látni lakóépületeket. ~
* Nagy sóhajtás, mélyen beszívja a levegőt. *
~ Ó, ez füst! ~
* Felnéz az égre és valóban füst gomolyog a távolban. *
A hosszú meneteléssel töltött éjszaka után végre virradni kezdett. A fák ritkulása a Szántóföld közelségét jelentette. A Levelek havában, már túl sok földművesre nem lehetett számítani. A betakarítások zöme meg volt.
~ Lehet érdemes volna megállni egy rövid időre a következő faluban. Talán egy két történetet meg is osztanának az átutazóval. Némi étel sem ártana és lehet kis pihenés sem. A következő fasor után már biztos lehet látni lakóépületeket. ~
* Nagy sóhajtás, mélyen beszívja a levegőt. *
~ Ó, ez füst! ~
* Felnéz az égre és valóban füst gomolyog a távolban. *
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-14 12:37:52
Üzenet elküldve: 2023-11-14 12:37:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*De a jó gondolatok nem végtelenek, amint felmerül fiatal társa ajánlata, hogy ha már nem fognak elmenni kéregetni egy hátasért, hát lopjanak egyet. Meg sem szólal először a szürkebőrű, bár elhagyja egy morgás torkát, és ingerülten összenőnek a szemöldökei, így könnyen ki lehet találni, mit gondol az ötletről.
A hallottakból ítélve, ami Nawanthiri fejében zajlhatott, az érthető, hogy zaklathatta fel őt ennyire; őt is nyugtalanítaná, hogy mindezek események közepette ilyen látomások kínoznák. És mivel azt is tudják, miféle baj van a szerzetessel, különösen baljóslatú a szerzetes álma. Mindenesetre nem fogja ez őket megállítani útjuk folytatásától: Ukromnak van oka azt hinni, hogy ezek a rémálmok nem a jövő megtestesülése, hanem a barátját kínzó kísértetnek egyik mocskos trükkje. Nem fordítana rá sok figyelmet, ha nem látná, mennyire szenved most amaz, milyen mértékben ostromolja ez elméjét, lelkét.* - Ahogy látod, mindketten élünk, és ez így is marad. Az ellenséged kínoz téged, ahol a legjobban tud. Tudja, mi következik. Ellenállj neki: mindjárt vége. *Ígéri ezt mindhármuknak, de főleg Nawanthirinak. Nem képzelné el az alvatlan éjszakák tömkelegét amit ettől félve kellett végig feküdnie, de éppen ennek a megoldására utaznak. Nem tarthat már szenvedése sokáig, ugye?
Lily törődően felajánl egy másik bájitalt neki, amit az ork helyesel, bár nem tudja, mit tenne neki. Bízik benne, hogy nem okoz több rosszat, mint jót.*
- Ha úgy jó neked, akkor rendben. *Nem különösen tartogatja a fránya manónak a segítségét, mint valami szerencseérmét, úgyhogy mindegy, melyikőjük markából fog előbukkanni, csak bukkanjon elő. Nélküle jóval nehezebbek lesznek a dolgok.
Vita nélkül megegyeznek egy egy-két órás előkészületi időben. Nawanthirit addig figyeli, míg nem látja eltűnni az emeleten, s nem tervezi zavargatni sokat, ha egyáltalán. S ezalatt Ukromnak lehetősége van ismét Lillyvel beszélni négyszemközt.* - Ahogy eddig: A Kikötő felé, lábbal. Nem vagyunk már túl messze. *Válaszol tömören, de legalább tisztán, őszintén. No, nem mintha jobb úti céljuk lenne. Vagy kényelmesebb utazási módjuk, bár barátja továbbra is igyekszik őt meggyőzni az ellenkezőjéről. Az ork, türelme határán, de tudva, hogy tiszta vizet kell öntenie a pohárba, így felel: * - Ezek a faluk Arthenior alá tartoznak, és nem hiszem, hogy fel akarsz kerülni egy listára. Vagy nem hallottál Krenkataurról? *Felmerül benne a kérdés; talán ezért ennyire túlbuzgó.* - És ne feledd, hogy a Kikötőben sem lehetünk oltalom alatt, tehát nincs mentsvár. Ne játssz a biztonságoddal, így is elég nagy bajban lehetsz. *Nem akarja közvetlenül emlékeztetni a feje felett folyamatosan lógható veszedelemre. De az ő helyében nem kockáztatna, több figyelmet keltene maga felé, mint amennyit most el tudna viselni.
Ha elviselhető társasága, akkor a fél-elf közelében marad ez idő alatt, jobbára előkészülve az útra; kipakolva és újra rendezve felszerelését, egy felháborítóan drágán vett kovakővel élezgetve pallosát és lándzsáját, valamint csukott szemmel elképzelve, milyen jó lett volna, ha tudott volna valamilyen állatcsapdát venni a piacon, és azt az út alatt megfőzni egyet. Még páncéljából is kibújik egy időre, megmozgatja magát.*
*De a jó gondolatok nem végtelenek, amint felmerül fiatal társa ajánlata, hogy ha már nem fognak elmenni kéregetni egy hátasért, hát lopjanak egyet. Meg sem szólal először a szürkebőrű, bár elhagyja egy morgás torkát, és ingerülten összenőnek a szemöldökei, így könnyen ki lehet találni, mit gondol az ötletről.
A hallottakból ítélve, ami Nawanthiri fejében zajlhatott, az érthető, hogy zaklathatta fel őt ennyire; őt is nyugtalanítaná, hogy mindezek események közepette ilyen látomások kínoznák. És mivel azt is tudják, miféle baj van a szerzetessel, különösen baljóslatú a szerzetes álma. Mindenesetre nem fogja ez őket megállítani útjuk folytatásától: Ukromnak van oka azt hinni, hogy ezek a rémálmok nem a jövő megtestesülése, hanem a barátját kínzó kísértetnek egyik mocskos trükkje. Nem fordítana rá sok figyelmet, ha nem látná, mennyire szenved most amaz, milyen mértékben ostromolja ez elméjét, lelkét.* - Ahogy látod, mindketten élünk, és ez így is marad. Az ellenséged kínoz téged, ahol a legjobban tud. Tudja, mi következik. Ellenállj neki: mindjárt vége. *Ígéri ezt mindhármuknak, de főleg Nawanthirinak. Nem képzelné el az alvatlan éjszakák tömkelegét amit ettől félve kellett végig feküdnie, de éppen ennek a megoldására utaznak. Nem tarthat már szenvedése sokáig, ugye?
Lily törődően felajánl egy másik bájitalt neki, amit az ork helyesel, bár nem tudja, mit tenne neki. Bízik benne, hogy nem okoz több rosszat, mint jót.*
- Ha úgy jó neked, akkor rendben. *Nem különösen tartogatja a fránya manónak a segítségét, mint valami szerencseérmét, úgyhogy mindegy, melyikőjük markából fog előbukkanni, csak bukkanjon elő. Nélküle jóval nehezebbek lesznek a dolgok.
Vita nélkül megegyeznek egy egy-két órás előkészületi időben. Nawanthirit addig figyeli, míg nem látja eltűnni az emeleten, s nem tervezi zavargatni sokat, ha egyáltalán. S ezalatt Ukromnak lehetősége van ismét Lillyvel beszélni négyszemközt.* - Ahogy eddig: A Kikötő felé, lábbal. Nem vagyunk már túl messze. *Válaszol tömören, de legalább tisztán, őszintén. No, nem mintha jobb úti céljuk lenne. Vagy kényelmesebb utazási módjuk, bár barátja továbbra is igyekszik őt meggyőzni az ellenkezőjéről. Az ork, türelme határán, de tudva, hogy tiszta vizet kell öntenie a pohárba, így felel: * - Ezek a faluk Arthenior alá tartoznak, és nem hiszem, hogy fel akarsz kerülni egy listára. Vagy nem hallottál Krenkataurról? *Felmerül benne a kérdés; talán ezért ennyire túlbuzgó.* - És ne feledd, hogy a Kikötőben sem lehetünk oltalom alatt, tehát nincs mentsvár. Ne játssz a biztonságoddal, így is elég nagy bajban lehetsz. *Nem akarja közvetlenül emlékeztetni a feje felett folyamatosan lógható veszedelemre. De az ő helyében nem kockáztatna, több figyelmet keltene maga felé, mint amennyit most el tudna viselni.
Ha elviselhető társasága, akkor a fél-elf közelében marad ez idő alatt, jobbára előkészülve az útra; kipakolva és újra rendezve felszerelését, egy felháborítóan drágán vett kovakővel élezgetve pallosát és lándzsáját, valamint csukott szemmel elképzelve, milyen jó lett volna, ha tudott volna valamilyen állatcsapdát venni a piacon, és azt az út alatt megfőzni egyet. Még páncéljából is kibújik egy időre, megmozgatja magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2224-2243