Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-28 23:08:59
Üzenet elküldve: 2020-04-28 23:08:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Vyl nem különösebben űz fekete mágiát, vagy egyéb kétes eredetű tudományokat, sőt, ami azt illeti, a hímzésnél még a tű befűzéséhez is a komorna segítségére van szüksége. Ilyen téren különbözik a legtöbb nemesasszonykától, akik különféle szeánszokat képesek végrehajtani, hogy a csalfa szeretőt, a gonoszkodó anyóst, esetleg a szigorú szülőket, valami kis plusz juttatásért cserébe, a természetfeletti sötét ereinek segítségével, jobb belátásra bírhassák. Noha a fattyúnak is meglennének a maga tippjei, nem él ezekkel, túlságosan fél a kockázattól. Dora válaszát nem tudja hova tenni, kissé megilletődik, ez elváltozó - mármint... nem "úgy" elváltozó - arcán is meglátszik, zavarában hirtelen el sem tudja dönteni, hogyan reagálhatna erre.*
- Bocsásson meg, de nem igazán értem, amit mond. Valóban kissé átestem a ló túlsó oldalára, de nem hiszem, hogy olyan förtelmes lett volna az arcom, hogy ekkora félelmet váltsak ki egy olyan bátor és eltökélt nőszemélyből, mint maga. *A következőkre szólna is, megint csak szabadkozásnyit, mikor észreveszi a tragédiát: Dorawyna ugyanabba a cipőben, vagyis koszban jár, inkább ül, mint ő tette. A ló túlsó oldalára pedig tudja, milyen érzés átesni, ahogyan leesni is, volt szerencséje tapasztalni pár órával ezelőtt.*
- Ó, szegénykém, a ruhái! Most már feltétlenül velem kell tartania a Pegazusba. *Igyekszik mosolyogni, a lehető legkedvesebben.*
- Mágia? No de hölgyem, én nem vagyok mágus! *Nem tudja, miféle tréfa ez, lehet csak valami tudományos bohóckodás, amit persze ő nem érthet.*
- Nos, akkor velem tart? *Nyújtja oda jobbját, égnek szegett állal, finom vigyorral, arra várva, hogy a másik belekaroljon.*
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Vyl nem különösebben űz fekete mágiát, vagy egyéb kétes eredetű tudományokat, sőt, ami azt illeti, a hímzésnél még a tű befűzéséhez is a komorna segítségére van szüksége. Ilyen téren különbözik a legtöbb nemesasszonykától, akik különféle szeánszokat képesek végrehajtani, hogy a csalfa szeretőt, a gonoszkodó anyóst, esetleg a szigorú szülőket, valami kis plusz juttatásért cserébe, a természetfeletti sötét ereinek segítségével, jobb belátásra bírhassák. Noha a fattyúnak is meglennének a maga tippjei, nem él ezekkel, túlságosan fél a kockázattól. Dora válaszát nem tudja hova tenni, kissé megilletődik, ez elváltozó - mármint... nem "úgy" elváltozó - arcán is meglátszik, zavarában hirtelen el sem tudja dönteni, hogyan reagálhatna erre.*
- Bocsásson meg, de nem igazán értem, amit mond. Valóban kissé átestem a ló túlsó oldalára, de nem hiszem, hogy olyan förtelmes lett volna az arcom, hogy ekkora félelmet váltsak ki egy olyan bátor és eltökélt nőszemélyből, mint maga. *A következőkre szólna is, megint csak szabadkozásnyit, mikor észreveszi a tragédiát: Dorawyna ugyanabba a cipőben, vagyis koszban jár, inkább ül, mint ő tette. A ló túlsó oldalára pedig tudja, milyen érzés átesni, ahogyan leesni is, volt szerencséje tapasztalni pár órával ezelőtt.*
- Ó, szegénykém, a ruhái! Most már feltétlenül velem kell tartania a Pegazusba. *Igyekszik mosolyogni, a lehető legkedvesebben.*
- Mágia? No de hölgyem, én nem vagyok mágus! *Nem tudja, miféle tréfa ez, lehet csak valami tudományos bohóckodás, amit persze ő nem érthet.*
- Nos, akkor velem tart? *Nyújtja oda jobbját, égnek szegett állal, finom vigyorral, arra várva, hogy a másik belekaroljon.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-28 19:29:26
Üzenet elküldve: 2020-04-28 19:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*Az ész nélkül csak úgy az úton vágtázó óriáslány egyszerűen nekik szalad! Vagyis nem is nekik, hanem Tuldhron egyik lámájának, méghozzá pont annak, amelyiken a tündér is ül. Graril szerencsére vissza tudja fogni a hirtelen közébük vágódó nagy testtől megbokrosodó lovát, és Arja sem pottyan le a megugró Keiráról, az is hamar megnyugszik, ahogy Arja elhátrál vele. De Tuldhronnak nincs ilyen szerencséje: ő a becsapódás erejétől szinte azonnal a földön landol. Arja meg most tényleg megcsodálhatja a tevék köpési tudományát, amit méltatlankodva művelnek, egymást utánozva, az összeütközéskor. Aztán elszabadulva szegények egymást kezdik rángatni, egészen addig, amíg a köpködős (a lány tudja ám, melyik az, majd megkérdezi a tündértől a nevét) végül el nem oldódik. Még jó, hogy azért egy idő után, talán Tuldhron kiabálására hallgatva, azért megáll!
Az óriási lány meg azért igazán rendes, legalább röstellkedve szabadkozni kezd az egész eset miatt, még megpróbálja fel is emelni Tuldhront, meg elnézést kér az egész ostoba dologért. Sőt! Igazán komolyan gondolhatja a megbánást, mert még egy kis pénzeszacskót is odanyújt Tuldhronnak, kárpótlásképpen.
Így aztán lassan megnyugszanak a kedélyek, az óriás meg végül elköszönve elpályázik a dolgára.*
- Biztosan jól érzed magad? *kérdezi aggódva Arja, Tuldhron, meg a tevék miatt is.* - Vissza tudod hívni őt? A köpködőst! *mosolyodik el.* - Tényleg, hogy hívják? És őket? *kérdezi meg a másik kettő felé pillantva.*
- Shh, jól van! Semmi baj! Már el is ment! Nincs semmi baj! *száll le Keiráról, és indul el nyugodtan a lovát maga mögött vezetve kantászáron a két dermedten álló, megrémült málhásállat felé, susogva hozzájuk, hogy megpróbálja megtartani őket addig, amíg Tuldhronnak sikerül visszacsalnia Zsályát.
Ha sikerül rendezniük a soraikat, és bebizonyosodik, hogy tényleg senkinek nem esett nagyobb baja, csak akkor száll újra nyeregbe. És ha minden rendben van, és tovább indulnak, átnyújtja Tuldhronnak az elmaradt elemózsiát is.*
- Messze van még a Taverna? *kérdezi meg aztán kicsit nyűgösen Grarilt. Jó lenne már odaérni.*
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*Az ész nélkül csak úgy az úton vágtázó óriáslány egyszerűen nekik szalad! Vagyis nem is nekik, hanem Tuldhron egyik lámájának, méghozzá pont annak, amelyiken a tündér is ül. Graril szerencsére vissza tudja fogni a hirtelen közébük vágódó nagy testtől megbokrosodó lovát, és Arja sem pottyan le a megugró Keiráról, az is hamar megnyugszik, ahogy Arja elhátrál vele. De Tuldhronnak nincs ilyen szerencséje: ő a becsapódás erejétől szinte azonnal a földön landol. Arja meg most tényleg megcsodálhatja a tevék köpési tudományát, amit méltatlankodva művelnek, egymást utánozva, az összeütközéskor. Aztán elszabadulva szegények egymást kezdik rángatni, egészen addig, amíg a köpködős (a lány tudja ám, melyik az, majd megkérdezi a tündértől a nevét) végül el nem oldódik. Még jó, hogy azért egy idő után, talán Tuldhron kiabálására hallgatva, azért megáll!
Az óriási lány meg azért igazán rendes, legalább röstellkedve szabadkozni kezd az egész eset miatt, még megpróbálja fel is emelni Tuldhront, meg elnézést kér az egész ostoba dologért. Sőt! Igazán komolyan gondolhatja a megbánást, mert még egy kis pénzeszacskót is odanyújt Tuldhronnak, kárpótlásképpen.
Így aztán lassan megnyugszanak a kedélyek, az óriás meg végül elköszönve elpályázik a dolgára.*
- Biztosan jól érzed magad? *kérdezi aggódva Arja, Tuldhron, meg a tevék miatt is.* - Vissza tudod hívni őt? A köpködőst! *mosolyodik el.* - Tényleg, hogy hívják? És őket? *kérdezi meg a másik kettő felé pillantva.*
- Shh, jól van! Semmi baj! Már el is ment! Nincs semmi baj! *száll le Keiráról, és indul el nyugodtan a lovát maga mögött vezetve kantászáron a két dermedten álló, megrémült málhásállat felé, susogva hozzájuk, hogy megpróbálja megtartani őket addig, amíg Tuldhronnak sikerül visszacsalnia Zsályát.
Ha sikerül rendezniük a soraikat, és bebizonyosodik, hogy tényleg senkinek nem esett nagyobb baja, csak akkor száll újra nyeregbe. És ha minden rendben van, és tovább indulnak, átnyújtja Tuldhronnak az elmaradt elemózsiát is.*
- Messze van még a Taverna? *kérdezi meg aztán kicsit nyűgösen Grarilt. Jó lenne már odaérni.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:08:00
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:08:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
* A becsapódás hatására a teve megrázkódik, de a lány helyzete miatt valószínűleg az arcon köpés egyelőre nem lehetséges. Sokkal inkább nagyobb baj az, hogy a lovasa lebukik a jószágról. Az teve meg eliszkol, de szerencsére nem megy túl messzire. Zrina odaszalad a kis testhez és félkézzel ragadja meg a hátizsákjánál fogva. Felemeli az arcáig, aztán szépen leengedi a földre.*
- Jaj nagyon sajnálom! Remélem nem esett bajod.* Kérdezi és nem sokára jön a megnyugtató válasz. Persze a lány a lánynak ez nem elég.A kezébe nyom egy 500 aranyat érő erszényt Tuldhron Slittendryknek
. *
- Tessék kárpótlásként. Talán Teysus akarata volt ez. Minden jót!* Siet tovább a kikötőbe, mivel úgy tűnik, hogy a tündérnek nagyobb baja nem történt. A konok teve se ment túl messzire. Nincs velük több dolga.*
- Teysus kísérjen utatokon!
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
* A becsapódás hatására a teve megrázkódik, de a lány helyzete miatt valószínűleg az arcon köpés egyelőre nem lehetséges. Sokkal inkább nagyobb baj az, hogy a lovasa lebukik a jószágról. Az teve meg eliszkol, de szerencsére nem megy túl messzire. Zrina odaszalad a kis testhez és félkézzel ragadja meg a hátizsákjánál fogva. Felemeli az arcáig, aztán szépen leengedi a földre.*
- Jaj nagyon sajnálom! Remélem nem esett bajod.* Kérdezi és nem sokára jön a megnyugtató válasz. Persze a lány a lánynak ez nem elég.A kezébe nyom egy 500 aranyat érő erszényt Tuldhron Slittendryknek
. *- Tessék kárpótlásként. Talán Teysus akarata volt ez. Minden jót!* Siet tovább a kikötőbe, mivel úgy tűnik, hogy a tündérnek nagyobb baja nem történt. A konok teve se ment túl messzire. Nincs velük több dolga.*
- Teysus kísérjen utatokon!
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:49:39
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:49:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az utazás ótvaros fertelmei//
*A reggeleknél kevés rosszabb dolog van, de a dél esetleg közéjük tartozhat. A napkorong az égbolt legtetejéről röhög a szenvedő gnómra, aki egyenletesen lassul, s folyik karvalyorráról a veríték. Nagy sóhajok, nyögések, s legalább tíz percenként tartott pihenők adják neki most az erőt, s hessegetik el a környezetéből azon gondolatokat, melyek állítják, ezt az utat nem most és nem így kellett volna megtenni - vagy inkább tegnap ki kellett volna hagyni a kikötői kitérőt. Elgondolkozhatna azon, mégis hány évet élt itt le, ahol számára minden elkezdődött, mit is jelent, vagy jelentett számára a Szántóföld, a családi ház, meg is látogathatná egykori otthonát, de nem teszi. Mos már nem azért, mert fél tőle, vagy aggódik szembesülni a múltjával, el akarja kerülni a találkozót fiával, egyszerűen csak nem érdeklik már őt ezek a dolgok. Ha eldönti valamiről, hogy arra bizony neki nincs szüksége, s nem fogja érdekleni, legyen a tárgy, állat, város, munka, eszme, vagy személy, őt azt akkor is hidegen hagyja, ha előtte semmisítik meg. Ami kizökkenti őt a végeláthatatlan menetelésnek tűnő kutyagolásból, az egy látvány: az erdőszéli tisztás és Arthenior délibábja terem az öreg szemei előtt.*
*A reggeleknél kevés rosszabb dolog van, de a dél esetleg közéjük tartozhat. A napkorong az égbolt legtetejéről röhög a szenvedő gnómra, aki egyenletesen lassul, s folyik karvalyorráról a veríték. Nagy sóhajok, nyögések, s legalább tíz percenként tartott pihenők adják neki most az erőt, s hessegetik el a környezetéből azon gondolatokat, melyek állítják, ezt az utat nem most és nem így kellett volna megtenni - vagy inkább tegnap ki kellett volna hagyni a kikötői kitérőt. Elgondolkozhatna azon, mégis hány évet élt itt le, ahol számára minden elkezdődött, mit is jelent, vagy jelentett számára a Szántóföld, a családi ház, meg is látogathatná egykori otthonát, de nem teszi. Mos már nem azért, mert fél tőle, vagy aggódik szembesülni a múltjával, el akarja kerülni a találkozót fiával, egyszerűen csak nem érdeklik már őt ezek a dolgok. Ha eldönti valamiről, hogy arra bizony neki nincs szüksége, s nem fogja érdekleni, legyen a tárgy, állat, város, munka, eszme, vagy személy, őt azt akkor is hidegen hagyja, ha előtte semmisítik meg. Ami kizökkenti őt a végeláthatatlan menetelésnek tűnő kutyagolásból, az egy látvány: az erdőszéli tisztás és Arthenior délibábja terem az öreg szemei előtt.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:29:07
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:29:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*Mik ki nem tudnak derülni egy egyszerű karavánút alkalmával a társalkodó társakról! Tuldhron szeme egészen felcsillan, amikor meghallja, hol is élt régebben Arja. Eddig is érdekelte a lány, az az egyszerű, hétköznapi nyugodtság, ami miatt talán mások egynek néznék a tömeggel, Ronyban erős érdeklődést kelt fel iránta, így meg végképp. Szemei felcsillannak, akár egy izgatott gyerek, nem viselkedhet különbül.*
- Tényleg, Lihanechben? Ez egyszerűen csodálatos! Akkor biztosan emlékszel a tó déli partjára, ott laktak eredetileg, nekem azt mesélték. *Magyarázza, egészen belemelegedve. Graril meséje a mil'ochassi életmódról ugyancsak varázslatosnak hat számára, s belegondol, mennyire szívesen végezné ezt a munkát, talán élete végéig, ha ilyen izgalmas dolgokról hallhat és efféle különleges helyeket látogathat meg szállítmányozás közben.*
- Alig tudom elképzelni, biztosan elbűvölő hely lehet, várom már, hogy láthassam. Olyan jó lenne, ha maradhatnék ebben a munkában, szívesen karavánoznék, így sok mindent be lehet járni. *Mosolyog a többiekre.*
- Jaj, a csomag! *Eszmél fel ő is, szomorú, hogy elfeledkeztek róla, majd ha visszatértek a Kalmárba, igyekszik kiengesztelni valamivel Miket. Éppen nyúlna a saját adagjáért, mikor egy hirtelen lökést érez oldalról, amit aztán Zsálya bundájára érkező, tompa puffanás követ. A gyapjasteve hangosan felmorog, több, mint valószínű, hogy még reflexből képen köpi szegény óriáslányt. A másik kettő követi a példáját, él a csordaösztön, a gazdájuk pedig háttal érkezik a földre, egy kis szusszanás csúszik csak ki ajkai közül. Szerencséje van, hogy hátizsákját magával hozta, az gyengíti valamennyivel így az esést. A három, kötéllel egymáshoz font láma ijedten kapkod jobbra-balra, nincs, aki megállítsa őket. Végül a legzabolázatlanabb, Zsálya lesz az, aki kioldja a sajátját, s oldalán a két haranggal, elfut a messzibe, Rony pedig csak a földről kapkod utána.*
- Ne, ne szaladj el! *A teve még belátható távolságon belül áll meg, körülbelül száz lábnyira, onnan kémleli a többieket, hangosan morogva. A másik kettő pedig egy helyben marad, feltehetően ők dermedtséggel reagálnak az esetre. A kereskedő nagy nehezen felül, kissé szédül, fájlalja a fejét sziszeg.*
- Aú! *Csúszik ki fogai közül, majd lassan feláll.*
- Igen, semmi bajom, csak kicsit megütöttem magam. Nincs semmi baj. *Fordul egyszerre Graril és az ismeretlen felé, közben pedig szidja rossz csillagzatát, ami miatt megint szerencsétlenség történt vele.*
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*Mik ki nem tudnak derülni egy egyszerű karavánút alkalmával a társalkodó társakról! Tuldhron szeme egészen felcsillan, amikor meghallja, hol is élt régebben Arja. Eddig is érdekelte a lány, az az egyszerű, hétköznapi nyugodtság, ami miatt talán mások egynek néznék a tömeggel, Ronyban erős érdeklődést kelt fel iránta, így meg végképp. Szemei felcsillannak, akár egy izgatott gyerek, nem viselkedhet különbül.*
- Tényleg, Lihanechben? Ez egyszerűen csodálatos! Akkor biztosan emlékszel a tó déli partjára, ott laktak eredetileg, nekem azt mesélték. *Magyarázza, egészen belemelegedve. Graril meséje a mil'ochassi életmódról ugyancsak varázslatosnak hat számára, s belegondol, mennyire szívesen végezné ezt a munkát, talán élete végéig, ha ilyen izgalmas dolgokról hallhat és efféle különleges helyeket látogathat meg szállítmányozás közben.*
- Alig tudom elképzelni, biztosan elbűvölő hely lehet, várom már, hogy láthassam. Olyan jó lenne, ha maradhatnék ebben a munkában, szívesen karavánoznék, így sok mindent be lehet járni. *Mosolyog a többiekre.*
- Jaj, a csomag! *Eszmél fel ő is, szomorú, hogy elfeledkeztek róla, majd ha visszatértek a Kalmárba, igyekszik kiengesztelni valamivel Miket. Éppen nyúlna a saját adagjáért, mikor egy hirtelen lökést érez oldalról, amit aztán Zsálya bundájára érkező, tompa puffanás követ. A gyapjasteve hangosan felmorog, több, mint valószínű, hogy még reflexből képen köpi szegény óriáslányt. A másik kettő követi a példáját, él a csordaösztön, a gazdájuk pedig háttal érkezik a földre, egy kis szusszanás csúszik csak ki ajkai közül. Szerencséje van, hogy hátizsákját magával hozta, az gyengíti valamennyivel így az esést. A három, kötéllel egymáshoz font láma ijedten kapkod jobbra-balra, nincs, aki megállítsa őket. Végül a legzabolázatlanabb, Zsálya lesz az, aki kioldja a sajátját, s oldalán a két haranggal, elfut a messzibe, Rony pedig csak a földről kapkod utána.*
- Ne, ne szaladj el! *A teve még belátható távolságon belül áll meg, körülbelül száz lábnyira, onnan kémleli a többieket, hangosan morogva. A másik kettő pedig egy helyben marad, feltehetően ők dermedtséggel reagálnak az esetre. A kereskedő nagy nehezen felül, kissé szédül, fájlalja a fejét sziszeg.*
- Aú! *Csúszik ki fogai közül, majd lassan feláll.*
- Igen, semmi bajom, csak kicsit megütöttem magam. Nincs semmi baj. *Fordul egyszerre Graril és az ismeretlen felé, közben pedig szidja rossz csillagzatát, ami miatt megint szerencsétlenség történt vele.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:22:53
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:22:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*A férfi amikor azt hallja, hogy meséljen Mil' Ochassról egészen készséges lesz.*
- Különös hely az, ahová mi megyünk. Ott nem a földre építkeznek, hanem a fák lombajira. Illetve vannak sátraik, mert valahol meg kellett magukat húzni, de a lombok között élnek. Olyan sok mindent én sem tudok róluk.*-mondja a férfi, majd elfogadja az Arja által felajánlott elemózsiát. Graril ezt jóízűen fogyasztja is, amikor egy váratlan helyzet tűnik fel egy óriás nő képében. Valószínűleg nem szándékosan csinálta azt, amit tett, mindenesetre Graril lova kissé megbokrosodott, így igencsak vissza kellett azt fognia!*
- HÓ! HÓ!*-kiabál a lovára a férfi, majd ha az állat lenyugszik újra megszólal.*
- Mindenki jól van?*-érdeklődik a harcos.*
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*A férfi amikor azt hallja, hogy meséljen Mil' Ochassról egészen készséges lesz.*
- Különös hely az, ahová mi megyünk. Ott nem a földre építkeznek, hanem a fák lombajira. Illetve vannak sátraik, mert valahol meg kellett magukat húzni, de a lombok között élnek. Olyan sok mindent én sem tudok róluk.*-mondja a férfi, majd elfogadja az Arja által felajánlott elemózsiát. Graril ezt jóízűen fogyasztja is, amikor egy váratlan helyzet tűnik fel egy óriás nő képében. Valószínűleg nem szándékosan csinálta azt, amit tett, mindenesetre Graril lova kissé megbokrosodott, így igencsak vissza kellett azt fognia!*
- HÓ! HÓ!*-kiabál a lovára a férfi, majd ha az állat lenyugszik újra megszólal.*
- Mindenki jól van?*-érdeklődik a harcos.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:33:08
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:33:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Dhorisz is hasznosnak találja az igyekezetet, s szedni is kezdi lábait.*
- Te, és mit szólnál, ha futnánk?* Kérdezi vigyorogva.*
- Nem Artheniorig, csak amíg ki nem fulladunk.
*Rögtön feje fölé is tartja a levelekből összetákolt ernyőt, hogy még az esélyét is csökkentse a megázásnak. Azonban így sem tud tökéletesen száraz maradni, de legalább a feje némileg védve van. S utólag a futást sem tartja teljesen jó ötletnek, mert így a felfázás veszélye is fönnáll. De meggyőzi magát, hogy csepergő esőben futni még nem olyan vészes, mintha szakadó zuhatagban tenné ugyanezt az ember.*
*Dhorisz is hasznosnak találja az igyekezetet, s szedni is kezdi lábait.*
- Te, és mit szólnál, ha futnánk?* Kérdezi vigyorogva.*
- Nem Artheniorig, csak amíg ki nem fulladunk.
*Rögtön feje fölé is tartja a levelekből összetákolt ernyőt, hogy még az esélyét is csökkentse a megázásnak. Azonban így sem tud tökéletesen száraz maradni, de legalább a feje némileg védve van. S utólag a futást sem tartja teljesen jó ötletnek, mert így a felfázás veszélye is fönnáll. De meggyőzi magát, hogy csepergő esőben futni még nem olyan vészes, mintha szakadó zuhatagban tenné ugyanezt az ember.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:32:30
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:32:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Toronyiránt //
- Áh igen! Csak meg kell említeni és máris megkívánom. Szinte érzem a számban a mennyei ízét.* Lelkendezik Xung bácsi. Egy öreg ember szívét már hamarabb feltüzeli egy jó étel vagy ital, mint egy szép leány. Bár sok idős nem veti meg a fiatal fruskákat sem, de Xung apó nem ilyen.*
- Biztosan nagy ember a te mestered, ha ilyen ismeretekkel rendelkezik. Szívesen elbeszélgetnék vele egy jó tea mellet.* Lassan, de biztosan átbotorkálnak a művelt területekre. Az öreg imádja végig futtatni kezét a haszonnövények tábláinak legszélén. Úgy tűnik, hogy ez az átkos téma sok emléket felszakított Isqheában. Az öreg meg is áll és kezét a vállára teszi.*
- Ne szomorkodj a múlt miatt! Az már elmúlt és nem lehet rajta változtatni. A falevél lehull ősszel a földre, hogy aztán új élet sarjadjon belőle. A múlt is ilyen. Talán fáj, de később lehet, hogy egy új fának fog jó talajt biztosítani. Érdemes lenne felkeresned ezt az Umon nevezetű egyént, ha még életben van.* Tanácsolja neki és aztán tovább indul. Az úrfi élete kezdetén sem volt már egyszerű, ahogy hallgatja.*
- Nehéz gyermekkorod ellenére, ha szabad ilyet mondanom, de szerencsés voltál. Jó mester vett maga mellé és remek férfit faragott belőled. Büszke lehetsz magadra.* Lapogatja meg a vállait.*
- Nos én bejártam ennek a világnak a nagy részét. Voltam a zord Pirtianesben és a misztikus Wegtorenben is. Artheniorban is jártam egyszer. Lihanechről meg ne is beszéljünk, mivel ott többször is voltam már. Pirtianes kemény hely és nem csak a mélységiek miatt. Zord körülmények vannak arrafelé. Megnehezítve az életet. Ott a sötét istent imádják, akinek nem mondom ki a nevét. Láttam ott aréna játékokat életre halálra meg véráldozatokat is. Jogos lehet a kérdés, hogy miért néztem ilyeneket. A válasz egyszerű. Meg akartam ismerni a kultúrájukat. A sok iszonyúság ellenére ott is rengeteg szépséget lehet találni. Az építészetük igazán figyelemre méltó még ha sok helyütt egyszerű is. A költészetük is merőben eltérő miénktől, de mégsem mondanám rossznak. Aztán ott van Wegtoren. Érdekes város a bazárjaival. Rengeteg látnivaló van ott. Főleg a lányok terén. Férfi ember, ha kikapcsolódásra vágyik, akkor el kell, hogy menjen oda.* Kacsint rá a suhancra.* Bár a Tűz városának is megvannak az árnyas oldalai. A nagy tornyok tetején égnek a tüzek, de lent ott lapul a sötétség is. Na, de nem akarom elvenni a kedved. Nagyon jól főznek arrafelé. Elég fűszeres, de a nyelved az egekbe juttatják azok az ízek. Viszont a paprikájukkal vigyázz! Kegyetlenül erős tud lenni. A maradék két városban jártál, így nem részletezném.* Egyelőre a nagyjából elmondta, amit az utazásról lehetett. Konkrét történetet, majd még fog mesélni, de most megáll, hogy igyon egy kortyot a kulacsából.*
- Jó idő lett azt meg kell hagyni.* Miután ivott rátér a füves kérdésre.*
- Mágikus füvek? Volt egy párhoz szerencsém. Pirtianesnél találkoztam a hegyek tövében egy virággal, mai éjszaka virágzott és lilán kivilágított. Ritka növény volt, de akit annak a forrázatával itattak meg képes volt látni a sötétben egy jó darabig. A sivatagban meg volt egy másik növény, aminek lángoltak a virágai. Csak az oázisok keleti oldalán nőt. Ahová azt a növényt elültették ott kerek tíz esztendő múlva feltört a mélyből a víz ezzel létrehozva egy új oázist. Borzasztóan ritka ám. Nagy becsben tartják ezt a növényt. Aztán ott van egy másik, amit láttam. Olyan fú, hogy ha levágják a valamelyik testrészed és bedörzsölik vele, a helyét, akkor, ha vissza nyomod a hiányzó testrészt rögtön odaforr, mintha mi sem történt volna. Na, de ezek ritka növények. Itt van például a ez itt.* Mutat rá az egyik gyomnövényre az útszélén.*
- Keresztes Ulsga a becsületes neve és egy egyszerű szántóföldi gyomnövény. És lám több életet mentett meg, mint az eddig felsorolt mágikus füvek összesen. Szerintem nem kell magyaráznom egy füvekben jártas egyénnek. Őt nem hívja senki mágikus növénynek és mégis sokkal hasznosabb azoknál. Bőven van belőle, ami nem baj, ha éppen szörnyű láz kínoz. Sokan keresik a ritka gyógynövényeket, de ami az orruk előtt van azt meg figyelmen kívül hagyják. Gyógyítottam sokakat meg ezekkel az egyszerű füvekkel.* Fejezi be a mondókáját és egy kis ideig csak a sáskák zizegését hallgatja.*
- Áh igen! Csak meg kell említeni és máris megkívánom. Szinte érzem a számban a mennyei ízét.* Lelkendezik Xung bácsi. Egy öreg ember szívét már hamarabb feltüzeli egy jó étel vagy ital, mint egy szép leány. Bár sok idős nem veti meg a fiatal fruskákat sem, de Xung apó nem ilyen.*
- Biztosan nagy ember a te mestered, ha ilyen ismeretekkel rendelkezik. Szívesen elbeszélgetnék vele egy jó tea mellet.* Lassan, de biztosan átbotorkálnak a művelt területekre. Az öreg imádja végig futtatni kezét a haszonnövények tábláinak legszélén. Úgy tűnik, hogy ez az átkos téma sok emléket felszakított Isqheában. Az öreg meg is áll és kezét a vállára teszi.*
- Ne szomorkodj a múlt miatt! Az már elmúlt és nem lehet rajta változtatni. A falevél lehull ősszel a földre, hogy aztán új élet sarjadjon belőle. A múlt is ilyen. Talán fáj, de később lehet, hogy egy új fának fog jó talajt biztosítani. Érdemes lenne felkeresned ezt az Umon nevezetű egyént, ha még életben van.* Tanácsolja neki és aztán tovább indul. Az úrfi élete kezdetén sem volt már egyszerű, ahogy hallgatja.*
- Nehéz gyermekkorod ellenére, ha szabad ilyet mondanom, de szerencsés voltál. Jó mester vett maga mellé és remek férfit faragott belőled. Büszke lehetsz magadra.* Lapogatja meg a vállait.*
- Nos én bejártam ennek a világnak a nagy részét. Voltam a zord Pirtianesben és a misztikus Wegtorenben is. Artheniorban is jártam egyszer. Lihanechről meg ne is beszéljünk, mivel ott többször is voltam már. Pirtianes kemény hely és nem csak a mélységiek miatt. Zord körülmények vannak arrafelé. Megnehezítve az életet. Ott a sötét istent imádják, akinek nem mondom ki a nevét. Láttam ott aréna játékokat életre halálra meg véráldozatokat is. Jogos lehet a kérdés, hogy miért néztem ilyeneket. A válasz egyszerű. Meg akartam ismerni a kultúrájukat. A sok iszonyúság ellenére ott is rengeteg szépséget lehet találni. Az építészetük igazán figyelemre méltó még ha sok helyütt egyszerű is. A költészetük is merőben eltérő miénktől, de mégsem mondanám rossznak. Aztán ott van Wegtoren. Érdekes város a bazárjaival. Rengeteg látnivaló van ott. Főleg a lányok terén. Férfi ember, ha kikapcsolódásra vágyik, akkor el kell, hogy menjen oda.* Kacsint rá a suhancra.* Bár a Tűz városának is megvannak az árnyas oldalai. A nagy tornyok tetején égnek a tüzek, de lent ott lapul a sötétség is. Na, de nem akarom elvenni a kedved. Nagyon jól főznek arrafelé. Elég fűszeres, de a nyelved az egekbe juttatják azok az ízek. Viszont a paprikájukkal vigyázz! Kegyetlenül erős tud lenni. A maradék két városban jártál, így nem részletezném.* Egyelőre a nagyjából elmondta, amit az utazásról lehetett. Konkrét történetet, majd még fog mesélni, de most megáll, hogy igyon egy kortyot a kulacsából.*
- Jó idő lett azt meg kell hagyni.* Miután ivott rátér a füves kérdésre.*
- Mágikus füvek? Volt egy párhoz szerencsém. Pirtianesnél találkoztam a hegyek tövében egy virággal, mai éjszaka virágzott és lilán kivilágított. Ritka növény volt, de akit annak a forrázatával itattak meg képes volt látni a sötétben egy jó darabig. A sivatagban meg volt egy másik növény, aminek lángoltak a virágai. Csak az oázisok keleti oldalán nőt. Ahová azt a növényt elültették ott kerek tíz esztendő múlva feltört a mélyből a víz ezzel létrehozva egy új oázist. Borzasztóan ritka ám. Nagy becsben tartják ezt a növényt. Aztán ott van egy másik, amit láttam. Olyan fú, hogy ha levágják a valamelyik testrészed és bedörzsölik vele, a helyét, akkor, ha vissza nyomod a hiányzó testrészt rögtön odaforr, mintha mi sem történt volna. Na, de ezek ritka növények. Itt van például a ez itt.* Mutat rá az egyik gyomnövényre az útszélén.*
- Keresztes Ulsga a becsületes neve és egy egyszerű szántóföldi gyomnövény. És lám több életet mentett meg, mint az eddig felsorolt mágikus füvek összesen. Szerintem nem kell magyaráznom egy füvekben jártas egyénnek. Őt nem hívja senki mágikus növénynek és mégis sokkal hasznosabb azoknál. Bőven van belőle, ami nem baj, ha éppen szörnyű láz kínoz. Sokan keresik a ritka gyógynövényeket, de ami az orruk előtt van azt meg figyelmen kívül hagyják. Gyógyítottam sokakat meg ezekkel az egyszerű füvekkel.* Fejezi be a mondókáját és egy kis ideig csak a sáskák zizegését hallgatja.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:47:57
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:47:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*Arja kicsit bizalmatlanul tekint a tündérre, nem igazán szereti, ha megmondják neki, mit tegyen és mit ne tegyen, neki nagyon korán meg kellett tanulnia, hogy ne engedje másoktól irányítani az életét. De a gyapjas jószágok annyira tetszenek neki, hogy a tisztáson Tuldhron biztatására végül próbát tesz a másikkal: amelyik lám, elfogadja kis szimatolás után a letekert zsákszájból a búzát, sőt még az orrát is odanyomja Arja tenyerébe, aki nem állja meg, és szélesen elmosolyodik a szarvasbőr tapintású, puha orr érintésére.
A kalandor egyelőre meg is elégszik ennyivel, hiszen hosszú még az út oda meg vissza. ~Hazáig biztosan összebarátkozom majd velük, de legalábbis bele tudok túrni alaposan valamelyik a bundájába.~ gondolja, ahogy a szántókon haladva figyeli az állatokat, amint mókás járásukkal, felemelt fejjel ügetnek mellettük az úton.
Aztán már Tuldhronra figyel.*
- Lihanechi vízitündérek? *kérdezi csodálkozva.*
- Ó! Kisebb koromban Lihanechben éltem. *mondja, és eszébe jut a piac, a halárusok, a gyékényesek, meg a tavi tündérek, akiket ott látott.
Amikor pedig a Tündérkert pusztulása kerül szóba, rápillant Tuldhronra:*
- Igazán sajnálom! *mondja komoly arccal. ~Milyen lehetett már ez a tündéreknek Lanawin-szerte?~*
- Graril már járt ott, majd ő elmeséli. *mondja aztán noszogatón a férfira nézve, és elmosolyodva, amikor aztán Milókasszról kezdenek beszélni, és eszébe jut, hogyan mesélt az elf faluról Graril nemrégiben épp a Tavernában.*
- De hamarosan úgyis meglátjuk. *mondja még.*
- Keirát nem ártana megitatni! *nyelvel egy kicsit incselkedve vissza Grarilnak, de amúgy ő sem akarna sokáig a Fogadóban időzni.*
- Ó, Eeyrre! Miknek nem adtuk oda az elemózsiát, amit Mori csomagolt nekünk! *jut eszébe hirtelen.*
- Most már mindegy! *mondja kicsit szomorúan, de legalább a többit szét tudja most osztani, hogy eszébe jutott. Ami nem volt nehéz, merthogy most már nagyon megéhezett, igaz, ami igaz.*
- Tessék, egyetek! *nyúl hátra, és kezdené szétosztani társainak az ennivalót. Szerencsére Mori úgy csomagolta, hogy még így, lóháton is kényelmesen fogyasztható legyen. ~Így akkor ezzel sem kell töltenünk az időt.~ De sem erre, sem arra, hogy Arja válaszoljon a kicsit bonyolultan megválaszolható kérdésre: honnan is származik ő, nem tud sor kerülni, mert hirtelen valami égszakadás történik, először nem is lehet észlelni sem, hogy pontosan micsoda.
Mindenesetre támad egy kis kavarodás, aminek az okozója, úgy tűnik, egy óriás lány.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:09:55
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
*Arja kicsit bizalmatlanul tekint a tündérre, nem igazán szereti, ha megmondják neki, mit tegyen és mit ne tegyen, neki nagyon korán meg kellett tanulnia, hogy ne engedje másoktól irányítani az életét. De a gyapjas jószágok annyira tetszenek neki, hogy a tisztáson Tuldhron biztatására végül próbát tesz a másikkal: amelyik lám, elfogadja kis szimatolás után a letekert zsákszájból a búzát, sőt még az orrát is odanyomja Arja tenyerébe, aki nem állja meg, és szélesen elmosolyodik a szarvasbőr tapintású, puha orr érintésére.
A kalandor egyelőre meg is elégszik ennyivel, hiszen hosszú még az út oda meg vissza. ~Hazáig biztosan összebarátkozom majd velük, de legalábbis bele tudok túrni alaposan valamelyik a bundájába.~ gondolja, ahogy a szántókon haladva figyeli az állatokat, amint mókás járásukkal, felemelt fejjel ügetnek mellettük az úton.
Aztán már Tuldhronra figyel.*
- Lihanechi vízitündérek? *kérdezi csodálkozva.*
- Ó! Kisebb koromban Lihanechben éltem. *mondja, és eszébe jut a piac, a halárusok, a gyékényesek, meg a tavi tündérek, akiket ott látott.
Amikor pedig a Tündérkert pusztulása kerül szóba, rápillant Tuldhronra:*
- Igazán sajnálom! *mondja komoly arccal. ~Milyen lehetett már ez a tündéreknek Lanawin-szerte?~*
- Graril már járt ott, majd ő elmeséli. *mondja aztán noszogatón a férfira nézve, és elmosolyodva, amikor aztán Milókasszról kezdenek beszélni, és eszébe jut, hogyan mesélt az elf faluról Graril nemrégiben épp a Tavernában.*
- De hamarosan úgyis meglátjuk. *mondja még.*
- Keirát nem ártana megitatni! *nyelvel egy kicsit incselkedve vissza Grarilnak, de amúgy ő sem akarna sokáig a Fogadóban időzni.*
- Ó, Eeyrre! Miknek nem adtuk oda az elemózsiát, amit Mori csomagolt nekünk! *jut eszébe hirtelen.*
- Most már mindegy! *mondja kicsit szomorúan, de legalább a többit szét tudja most osztani, hogy eszébe jutott. Ami nem volt nehéz, merthogy most már nagyon megéhezett, igaz, ami igaz.*
- Tessék, egyetek! *nyúl hátra, és kezdené szétosztani társainak az ennivalót. Szerencsére Mori úgy csomagolta, hogy még így, lóháton is kényelmesen fogyasztható legyen. ~Így akkor ezzel sem kell töltenünk az időt.~ De sem erre, sem arra, hogy Arja válaszoljon a kicsit bonyolultan megválaszolható kérdésre: honnan is származik ő, nem tud sor kerülni, mert hirtelen valami égszakadás történik, először nem is lehet észlelni sem, hogy pontosan micsoda.
Mindenesetre támad egy kis kavarodás, aminek az okozója, úgy tűnik, egy óriás lány.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:09:55
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:23:17
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:23:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Úgy tűnik Dhorisz nincs oda azért, hogy el kellett hagyniuk a Kikötőt és a Sellőházat. Ahogy távolodnak a Kikötőtől úgy javul kedve, de úgy tűnik úgy romlik Dhorisz kedve.*
-Köszönöm.
*Veszi át a rögtönzött esernyőt. Csuklyája a fején van, hogy így is védekezzen az esőtől. Nagyjából ahogy elérik a Szántóföldek szélét el kezd esni az eső, bár még nem szakad.*
-Siessünk, hogy ne nagyon ázzunk meg.
*Szaporázza meg lépteit, hogy gyorsabban megérkezzenek Artheniorba és minél előbb betérhessenek a Kalmárba egy kis reggelire.*
*Úgy tűnik Dhorisz nincs oda azért, hogy el kellett hagyniuk a Kikötőt és a Sellőházat. Ahogy távolodnak a Kikötőtől úgy javul kedve, de úgy tűnik úgy romlik Dhorisz kedve.*
-Köszönöm.
*Veszi át a rögtönzött esernyőt. Csuklyája a fején van, hogy így is védekezzen az esőtől. Nagyjából ahogy elérik a Szántóföldek szélét el kezd esni az eső, bár még nem szakad.*
-Siessünk, hogy ne nagyon ázzunk meg.
*Szaporázza meg lépteit, hogy gyorsabban megérkezzenek Artheniorba és minél előbb betérhessenek a Kalmárba egy kis reggelire.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:08:25
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:08:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Toronyiránt //
- Még az is lehet *mondja Isqeha mosolyogva, ahogy átérnek a kis hídon, és elindulnak a szántókon átvezető úton északnak, maguk mögött hagyva az erdőszéli tisztást.*
- Kimmerihez, a mesteremhez sok helyről jöttek tanácsért, gyógyításért. Tavasszal pedig minden évben felpakoltunk eperborral, és mentünk Lihanechbe a piacra, de a faluba is sokan jöttek érte. *meséli.
A szellemek kapcsán pedig kiderül, hogy Xung apóval és a falujabeliekkel nagyon hasonló az, miként is vélekednek a környező világról. De Isq ezen nem is csodálkozik: északon az apró kis falvak legtöbbjében, amelyek megbújnak a nagy Világfal hegység oldalának erdő borította vadonjában, annyira együtt élnek a természettel az ott lakók, hogy természetes módon így tekintenek a világra.*
- Hát igen. *mondja sóhajtó egyetértéssel a füvész, és eszébe jut a nap, amikor Umon megtámadta Aenae-t Vadvédben. Olyan távolinak tűnik az a nap itt és most, a verőfényes napsütésben koptatva a város melletti szántókon átvezető poros országutat.*
- A környezet is nagyon megszenvedi. De számukra ez tud lenni az egyetlen megtartó erő. Ha ez nincsen, akkor talán végleg elvesznek. *vélekedik szomorúan.*
- Valóban, gyermekként olyannyira alakíthatóak vagyunk. Jó, vagy rossz felé hajlíthatóak. De felnőve már mindenki a maga sorsáért felel, úgy vélem. *mondja.*
- Nekem szerencsém volt. *teszi hozzá.*
- Anyámat nem ismertem, és amikor apám elment, és soha többé nem tért vissza, Kimmeri, az elf falu idős gyógyító mestere magához vett. Megtanított mindenre, amit tudott a füvekről, az orvoslásról. Amikor pedig rájött, hogy a mágia is ott rejtőzik bennem, majdnem erőszakkal küldött Artheniorba. *mondja egy kicsit szégyenlős mosollyal.*
- Na és az utazásaid? Merre jártál, mit láttál? Kérlek, mesélj!
- És a mágikus növények, füvek? Hol, mit gyűjtöttél? Mások gyógyítására is használod őket? *kérdezi az apót, hátha tanulhat tőle valamit.*
- Még az is lehet *mondja Isqeha mosolyogva, ahogy átérnek a kis hídon, és elindulnak a szántókon átvezető úton északnak, maguk mögött hagyva az erdőszéli tisztást.*
- Kimmerihez, a mesteremhez sok helyről jöttek tanácsért, gyógyításért. Tavasszal pedig minden évben felpakoltunk eperborral, és mentünk Lihanechbe a piacra, de a faluba is sokan jöttek érte. *meséli.
A szellemek kapcsán pedig kiderül, hogy Xung apóval és a falujabeliekkel nagyon hasonló az, miként is vélekednek a környező világról. De Isq ezen nem is csodálkozik: északon az apró kis falvak legtöbbjében, amelyek megbújnak a nagy Világfal hegység oldalának erdő borította vadonjában, annyira együtt élnek a természettel az ott lakók, hogy természetes módon így tekintenek a világra.*
- Hát igen. *mondja sóhajtó egyetértéssel a füvész, és eszébe jut a nap, amikor Umon megtámadta Aenae-t Vadvédben. Olyan távolinak tűnik az a nap itt és most, a verőfényes napsütésben koptatva a város melletti szántókon átvezető poros országutat.*
- A környezet is nagyon megszenvedi. De számukra ez tud lenni az egyetlen megtartó erő. Ha ez nincsen, akkor talán végleg elvesznek. *vélekedik szomorúan.*
- Valóban, gyermekként olyannyira alakíthatóak vagyunk. Jó, vagy rossz felé hajlíthatóak. De felnőve már mindenki a maga sorsáért felel, úgy vélem. *mondja.*
- Nekem szerencsém volt. *teszi hozzá.*
- Anyámat nem ismertem, és amikor apám elment, és soha többé nem tért vissza, Kimmeri, az elf falu idős gyógyító mestere magához vett. Megtanított mindenre, amit tudott a füvekről, az orvoslásról. Amikor pedig rájött, hogy a mágia is ott rejtőzik bennem, majdnem erőszakkal küldött Artheniorba. *mondja egy kicsit szégyenlős mosollyal.*
- Na és az utazásaid? Merre jártál, mit láttál? Kérlek, mesélj!
- És a mágikus növények, füvek? Hol, mit gyűjtöttél? Mások gyógyítására is használod őket? *kérdezi az apót, hátha tanulhat tőle valamit.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:36:14
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:36:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
* Zrinanda úgy robog a keresztül a szántőn, mint egy feldúlt bivaly. Igyekszik a legrövidebb úton menni. Ha ez pedig a gazon vagy bokrokon át vezet, hát nem baj. Hatalmas teste alatt a kis gallyak recsegve törnek szét. Egy jó kis rekettyés részhez érve jó nagy lendülettel veti bele magát. Sajnos talán ezt nem kellet volna ugyanis, a bokroknak hirtelen vége szakad, de a lendület viszi tovább. Kiérve hirtelen valami állat kerül elébe, aminek nekicsapódik. Ez már megállítja, csak kérdéses, hogy mi történik a jószággal. Kell pár pillanat mire felfogja, hogy mit történt. Ekkor aztán odarohan áldozatához.*
- Jaj! Bocsánat nem láttalak.* Szabadkozik a lány. Reméli nem történt nagyobb baja senkinek.*
//Házhozszállítás//
// Vágtató óriás //
* Zrinanda úgy robog a keresztül a szántőn, mint egy feldúlt bivaly. Igyekszik a legrövidebb úton menni. Ha ez pedig a gazon vagy bokrokon át vezet, hát nem baj. Hatalmas teste alatt a kis gallyak recsegve törnek szét. Egy jó kis rekettyés részhez érve jó nagy lendülettel veti bele magát. Sajnos talán ezt nem kellet volna ugyanis, a bokroknak hirtelen vége szakad, de a lendület viszi tovább. Kiérve hirtelen valami állat kerül elébe, aminek nekicsapódik. Ez már megállítja, csak kérdéses, hogy mi történik a jószággal. Kell pár pillanat mire felfogja, hogy mit történt. Ekkor aztán odarohan áldozatához.*
- Jaj! Bocsánat nem láttalak.* Szabadkozik a lány. Reméli nem történt nagyobb baja senkinek.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:18:40
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:18:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Graril, Arja, Tuldhron//
//Házhozszállítás//
*Rosszul érzi magát a tevéi viselkedése miatt, főként, mert egészen kedvesnek tűnnek jelenlegi útitársai, sőt, Arja bizonyosan jól bánhat az állatokkal, ha hallgatott a tündér szavaira - legalábbis Rony így képzeli el. A lelkiismeret furdalás felerősödik benne, nem szeretné annyiban hagyni az ügyet.*
- Próbáld meg Mohával, ő a legkedvesebb hármuk közül. *Ami talán azért komikus, hiszen ő a hím, s a "szakmabeliek" véleménye alapján ők agresszívebbek a nőstényeknél, persze a kivétel erősíti a szabályt. Ha a lány hallgat a virágbólszületettre, idegesen figyeli a gazda, ahogyan a barátkozás lefolyik. A fekete láma eleinte csak kinyújtjaná nyakát, szaglászná a lányt, csak annyira, amennyire a karavánkötél engedi, később akár a kezébe is lenne hajlandó belenyomni száraz, szarvasbőrre emlékeztető, húsos orrát. A kereskedő fellélegezne, s mehet minden tovább a megszokott rendjében, amennyiben ebben a Szürke leány is benne van.*
- Nem, egyszer költöztünk. A nagyszüleim lihanechi vízitündérek voltak, azt hiszem. Azok ilyen munkások a tónál, afféle halászok. Később az egész pereputty a Szántóra költözött, adódott egy lehetőség. Szép nagy házunk van, s a falu is kellemes hely, ahol lakunk. A Tündérkert pusztulása óta pedig szinte teljesen tündérlakta az egész. *Gyerekes, szóismétlést nem kerülő beszéd ez, s mint láthatja a lány, Rony, ha tisztában is van az ott történtekkel, de nem a Kikötőhöz kötődik.*
- Nem, még soha nem hallottam róla, igazából a fogadóban sem. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz. Tényleg, te honnan származol, ha megkérdezhetem? *Ez is egy fiatalos csapongás szele még, talán kinövi egyszer. Utólag jutnak eszébe a számára fontosabb dolgok, nem egy példa volt már rá. Azután Graril felé fordul.*
- Az enyémeknek semmire, részemről elég, ha csak áthaladunk arra.
A hozzászólás írója (Tuldhron Slittendryk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 15:19:59
//Házhozszállítás//
*Rosszul érzi magát a tevéi viselkedése miatt, főként, mert egészen kedvesnek tűnnek jelenlegi útitársai, sőt, Arja bizonyosan jól bánhat az állatokkal, ha hallgatott a tündér szavaira - legalábbis Rony így képzeli el. A lelkiismeret furdalás felerősödik benne, nem szeretné annyiban hagyni az ügyet.*
- Próbáld meg Mohával, ő a legkedvesebb hármuk közül. *Ami talán azért komikus, hiszen ő a hím, s a "szakmabeliek" véleménye alapján ők agresszívebbek a nőstényeknél, persze a kivétel erősíti a szabályt. Ha a lány hallgat a virágbólszületettre, idegesen figyeli a gazda, ahogyan a barátkozás lefolyik. A fekete láma eleinte csak kinyújtjaná nyakát, szaglászná a lányt, csak annyira, amennyire a karavánkötél engedi, később akár a kezébe is lenne hajlandó belenyomni száraz, szarvasbőrre emlékeztető, húsos orrát. A kereskedő fellélegezne, s mehet minden tovább a megszokott rendjében, amennyiben ebben a Szürke leány is benne van.*
- Nem, egyszer költöztünk. A nagyszüleim lihanechi vízitündérek voltak, azt hiszem. Azok ilyen munkások a tónál, afféle halászok. Később az egész pereputty a Szántóra költözött, adódott egy lehetőség. Szép nagy házunk van, s a falu is kellemes hely, ahol lakunk. A Tündérkert pusztulása óta pedig szinte teljesen tündérlakta az egész. *Gyerekes, szóismétlést nem kerülő beszéd ez, s mint láthatja a lány, Rony, ha tisztában is van az ott történtekkel, de nem a Kikötőhöz kötődik.*
- Nem, még soha nem hallottam róla, igazából a fogadóban sem. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz. Tényleg, te honnan származol, ha megkérdezhetem? *Ez is egy fiatalos csapongás szele még, talán kinövi egyszer. Utólag jutnak eszébe a számára fontosabb dolgok, nem egy példa volt már rá. Azután Graril felé fordul.*
- Az enyémeknek semmire, részemről elég, ha csak áthaladunk arra.
A hozzászólás írója (Tuldhron Slittendryk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 15:19:59
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:13:54
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:13:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Xaras eljutott végre a Szántóföldekre. Látja, is, hogy a helyiek szépen rendbe tartják a környéket, hiszen a föld nem marad műveletlen. Azonban a nap már igencsak lefelé hajlott már. A bárd talált is egy szimpatikus fát, ahová letelepedhet. A holmija között van egy régi pokróc, azt teríti magára, és alszik el ott a fa alatt. Elképzelhetően nem lesz könnyű álma, mivel a föld túl kemény ahhoz, hogy kényelmesen feküdjön, és az éjszakai hangok is fel-fel ébresztik, de reggelre talán elmondhatja, hogy aludt valamicskét és erőt is gyűjtött.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-26 09:55:43
Üzenet elküldve: 2020-04-26 09:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Graril, Arja, Tuldhron //
// Házhozszállítás //
*A férfi végighallgatja a tündér történetét, így most már egy kicsit jobban megismerte a kis kalmárt. Eközben Arja a gyapjastevékkel van elfoglalva, akik eléggé barátságtalanul fogadják a lány közeledését. Graril nem igazán kapcsolódik be a beszélgetésbe. Természetesen, ha valamivel kapcsolatban megkérdezik, akkor készségesen válaszol, illetve, ha mondandója lesz azt sem fogja magában tartani. Arja eközben megemlíti a tavernát.*
- Ha az állatoknak szüksége van valamire, akkor ott beszerezhetjük, de egyébként nem álljunk meg. Alkonyatra odaérünk.*-mondja a férfi enyhe szigorral a hangjában.*
// Házhozszállítás //
*A férfi végighallgatja a tündér történetét, így most már egy kicsit jobban megismerte a kis kalmárt. Eközben Arja a gyapjastevékkel van elfoglalva, akik eléggé barátságtalanul fogadják a lány közeledését. Graril nem igazán kapcsolódik be a beszélgetésbe. Természetesen, ha valamivel kapcsolatban megkérdezik, akkor készségesen válaszol, illetve, ha mondandója lesz azt sem fogja magában tartani. Arja eközben megemlíti a tavernát.*
- Ha az állatoknak szüksége van valamire, akkor ott beszerezhetjük, de egyébként nem álljunk meg. Alkonyatra odaérünk.*-mondja a férfi enyhe szigorral a hangjában.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-25 15:19:56
Üzenet elküldve: 2020-04-25 15:19:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy baráttal//
//A hosszú út//
//Nyílt//
*Két meditáció és egy építőmunkáskodás után Hydrik végre elindul.*
-Jaaaaaj!*Nyög föl miután feltápászkodik. A két meditálás lehet, hogy egy kicsit sok volt neki. Két lábából is kipihente a sok fáradtságot a gyaloglástól. A háta még mindig fáj, de nem baj neki. Útközben szeretne találni valakit, aki megtanítja egy kicsit varázsolni már ha lehet.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.25 15:57:26, a következő indokkal:
Az OOC megjegyzéseket/kiszólásokat kerüld a reagodból, hangulatjeleket meg még inkább nem szeretnék meglátni bennük. :) „A kövel még mindig a kezében vannak” Mire gondolt a költő, mert ez így totálisan értelmetlen, de még helytelen is.
//A hosszú út//
//Nyílt//
*Két meditáció és egy építőmunkáskodás után Hydrik végre elindul.*
-Jaaaaaj!*Nyög föl miután feltápászkodik. A két meditálás lehet, hogy egy kicsit sok volt neki. Két lábából is kipihente a sok fáradtságot a gyaloglástól. A háta még mindig fáj, de nem baj neki. Útközben szeretne találni valakit, aki megtanítja egy kicsit varázsolni már ha lehet.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.25 15:57:26, a következő indokkal:
Az OOC megjegyzéseket/kiszólásokat kerüld a reagodból, hangulatjeleket meg még inkább nem szeretnék meglátni bennük. :) „A kövel még mindig a kezében vannak” Mire gondolt a költő, mert ez így totálisan értelmetlen, de még helytelen is.
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:44:41
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:44:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Graril, Arja, Tuldhron //
// Házhozszállítás //
*Arja igazán nem tett semmilyen hirtelen mozdulatot, és általában az a tapasztalata, hogy hamar megkedvelik az állatok, így nem is Thuldron figyelmeztetése, hanem az állat morgása az, ami elkedvetleníti és eltántorítja a további közeledéstől: ~Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor, meg a búza.~ gondolja a tisztáson, és épphogy csak nem ölt nyelvet az állatra, na meg a gazdájára, aki nem neveli meg.
De attól, hogy Miknek úgy tűnik, nincsen komolyabb baja, és a megnyugtató öleléstől is jobb kedvre derül. Kicsit szomorúan néz utána a fiúnak, ahogy az elbúcsúzik tőlük, igazán megkedvelte az alatt a rövid idő alatt, amit a Fogadóban töltött, és nagyon örült, hogy újra látja, de aztán újra fellendül Keira nyergébe, és megindul Graril és a tündér után a Szántók irányába, hogy minél hamarabb az elf faluba érjenek.
A széles úton aztán becsatlakozik melléjük, és belehallgat a beszélgetésbe, amit folytatnak.*
- És mindig ott laktatok? *kérdezi aztán ő is kíváncsian Tuldhront, mert hallott róla, hogy a Tündérkert veszte után a Kikötőből sokan költöztek feljebb a virágban születettek népéből, ahogyan néhányan nevezik őket, Kulkatarurba és más falvakba a szántóföldeken, közelebb a tharg vidékhez és Artheniorhoz.*
- És ezekkel a gyapjas tevékkel mióta foglalkoztok? *kérdezi meg még.*
- Tuldhron *kell egy kicsit gondolkodnia, mit is mondott az intéző, hogy hívják a kereskedő tündért* - te jártál már ebben a Milókasszban? *kérdezgeti tovább, ahogy haladnak előre a Szántóföldekről északnak vezető úton.*
- Van itt egy Taverna is, nemsokára odaérünk, ahol le tudunk majd térni. Nagyon hangulatos hely. *teszi még hozzá, ahogy fogy alattuk az út, és már jó ideje haladnak, célzásképpen, reméli, veszik a lapot a fiúk.*
// Házhozszállítás //
*Arja igazán nem tett semmilyen hirtelen mozdulatot, és általában az a tapasztalata, hogy hamar megkedvelik az állatok, így nem is Thuldron figyelmeztetése, hanem az állat morgása az, ami elkedvetleníti és eltántorítja a további közeledéstől: ~Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor, meg a búza.~ gondolja a tisztáson, és épphogy csak nem ölt nyelvet az állatra, na meg a gazdájára, aki nem neveli meg.
De attól, hogy Miknek úgy tűnik, nincsen komolyabb baja, és a megnyugtató öleléstől is jobb kedvre derül. Kicsit szomorúan néz utána a fiúnak, ahogy az elbúcsúzik tőlük, igazán megkedvelte az alatt a rövid idő alatt, amit a Fogadóban töltött, és nagyon örült, hogy újra látja, de aztán újra fellendül Keira nyergébe, és megindul Graril és a tündér után a Szántók irányába, hogy minél hamarabb az elf faluba érjenek.
A széles úton aztán becsatlakozik melléjük, és belehallgat a beszélgetésbe, amit folytatnak.*
- És mindig ott laktatok? *kérdezi aztán ő is kíváncsian Tuldhront, mert hallott róla, hogy a Tündérkert veszte után a Kikötőből sokan költöztek feljebb a virágban születettek népéből, ahogyan néhányan nevezik őket, Kulkatarurba és más falvakba a szántóföldeken, közelebb a tharg vidékhez és Artheniorhoz.*
- És ezekkel a gyapjas tevékkel mióta foglalkoztok? *kérdezi meg még.*
- Tuldhron *kell egy kicsit gondolkodnia, mit is mondott az intéző, hogy hívják a kereskedő tündért* - te jártál már ebben a Milókasszban? *kérdezgeti tovább, ahogy haladnak előre a Szántóföldekről északnak vezető úton.*
- Van itt egy Taverna is, nemsokára odaérünk, ahol le tudunk majd térni. Nagyon hangulatos hely. *teszi még hozzá, ahogy fogy alattuk az út, és már jó ideje haladnak, célzásképpen, reméli, veszik a lapot a fiúk.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:27:44
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:27:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Pedig lehet, elmagyarázná, hogy ez nem az a fájdalom, amibe beleájulnak az emberek. Azért elég emberkén gyakorolt, mert valahogy rá kellett jönnie, hogy van mégis valami, amiben tehetségesnek bizonyult. Még ha ezt éppen vércikkinek is tartja.*
- Nincs mit, és ezzel még nincsen vége. *mondja intőn, ha nagyon akarja, még szidhatja következő éjjel, ha ugyanígy fog fájni.*
- Alvás után lesz igazán jobb. *kontrázik rá a kijelentésre, közben figyeli, ahogy Rhule átmozgatja a nyakát, hátát és vállát. A következő kijelentésre megállja, hogy csípősen feleljen vissza.*
- Kérlek, én mindig az vagyok. *mondja, a többit lenyeli a Rhulcival együtt. Nem tartja jó ötletnek ezzel az egy szóval ismét görcsbe rántani a férfit, amiket az imént nyomkodott ki.*
- Ahha, úgy lesz. *hagyja rá a fiúra. Aztán ha elnézi az időt úgy is később lesz. Csendben figyeli, ahogy Rhule hamar elalszik. Neki sose jön össze a gyorsan elalvás. Folyton annyi mindenen jár az esze, hogy legalább fél órát is hánykolódik, mire végre elalszik. *
*Jó pár óra telik el, mire észleli, hogy tán lassan ideje lenne őrségváltást csinálni. Ekkor kezd el Rhule azt mocorgást és nyöszörgést. Nem tudja jó ötlet-e ilyenkor valakit felkelteni, ha éppen rémálmot él át. Míg eldönti felkeltse-e Rhule-t addig amaz magától felkel. Ezt gyorsan fordul, mintha észre se vette volna. A szántón túl az erdőt kémleli, mintha onnan várna valami veszedelmet. Rhule szavaira fordul felé. Hálásan pillant rá, hiszen láthatóan fáradt.*
- Rendben. *nos ha az imént a gyors alvást irigyelte, most sikerül azonnal álomba merülni. Törött lábáról álmodik, csak az álmában nem az apjával szemben törte el, hanem éles helyzetben. Pont a medve ellen… *
//Napváltás//
*Ez azonban nem volt olyan intenzív rémálom, mint Rhule esetében. Így pihentetően ébred, és elsőre hajnali fázás fogja el. A fejére is ráhúzza a takarót.*
- Mikor lesz már jobb idő. *nyöszörög a takaró alól. Ha van, amit ki nem állhat az a hideg. Azon csodálkozik, hogy eddig nem fázott meg, pedig a sok kinti szabad ég alatt töltött éjszakák alatt várt valami ilyen kellemetlenségre. A feje azonban jobban van, és ennek nagyon örül, mert akkor lehet, tényleg valami gyógyítót kellene keresni a Kikötőben. De így nem kell.*
- Minden rendben volt? * kérdezi halkan, már felülve. Közben kidörzsöli az álmot a szeméből, és Rhule-t keresi. Reméli most nem magában beszélt. Bár volt már erre is példa, hogy felkelt és azt hitte itt van aztán még se a közelben járt. Nagyot sóhajt, de még a köpeny és takaróba burkolva gyűjti az erőt, hogy szedelőzködni kezdjen.*
*Pedig lehet, elmagyarázná, hogy ez nem az a fájdalom, amibe beleájulnak az emberek. Azért elég emberkén gyakorolt, mert valahogy rá kellett jönnie, hogy van mégis valami, amiben tehetségesnek bizonyult. Még ha ezt éppen vércikkinek is tartja.*
- Nincs mit, és ezzel még nincsen vége. *mondja intőn, ha nagyon akarja, még szidhatja következő éjjel, ha ugyanígy fog fájni.*
- Alvás után lesz igazán jobb. *kontrázik rá a kijelentésre, közben figyeli, ahogy Rhule átmozgatja a nyakát, hátát és vállát. A következő kijelentésre megállja, hogy csípősen feleljen vissza.*
- Kérlek, én mindig az vagyok. *mondja, a többit lenyeli a Rhulcival együtt. Nem tartja jó ötletnek ezzel az egy szóval ismét görcsbe rántani a férfit, amiket az imént nyomkodott ki.*
- Ahha, úgy lesz. *hagyja rá a fiúra. Aztán ha elnézi az időt úgy is később lesz. Csendben figyeli, ahogy Rhule hamar elalszik. Neki sose jön össze a gyorsan elalvás. Folyton annyi mindenen jár az esze, hogy legalább fél órát is hánykolódik, mire végre elalszik. *
*Jó pár óra telik el, mire észleli, hogy tán lassan ideje lenne őrségváltást csinálni. Ekkor kezd el Rhule azt mocorgást és nyöszörgést. Nem tudja jó ötlet-e ilyenkor valakit felkelteni, ha éppen rémálmot él át. Míg eldönti felkeltse-e Rhule-t addig amaz magától felkel. Ezt gyorsan fordul, mintha észre se vette volna. A szántón túl az erdőt kémleli, mintha onnan várna valami veszedelmet. Rhule szavaira fordul felé. Hálásan pillant rá, hiszen láthatóan fáradt.*
- Rendben. *nos ha az imént a gyors alvást irigyelte, most sikerül azonnal álomba merülni. Törött lábáról álmodik, csak az álmában nem az apjával szemben törte el, hanem éles helyzetben. Pont a medve ellen… *
//Napváltás//
*Ez azonban nem volt olyan intenzív rémálom, mint Rhule esetében. Így pihentetően ébred, és elsőre hajnali fázás fogja el. A fejére is ráhúzza a takarót.*
- Mikor lesz már jobb idő. *nyöszörög a takaró alól. Ha van, amit ki nem állhat az a hideg. Azon csodálkozik, hogy eddig nem fázott meg, pedig a sok kinti szabad ég alatt töltött éjszakák alatt várt valami ilyen kellemetlenségre. A feje azonban jobban van, és ennek nagyon örül, mert akkor lehet, tényleg valami gyógyítót kellene keresni a Kikötőben. De így nem kell.*
- Minden rendben volt? * kérdezi halkan, már felülve. Közben kidörzsöli az álmot a szeméből, és Rhule-t keresi. Reméli most nem magában beszélt. Bár volt már erre is példa, hogy felkelt és azt hitte itt van aztán még se a közelben járt. Nagyot sóhajt, de még a köpeny és takaróba burkolva gyűjti az erőt, hogy szedelőzködni kezdjen.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:35:34
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:35:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Hm.* hümment sokatmondón, mikor Meira azt állítja ettől még senki nem ájult el. Egyrészről kétségbe vonná az állítást, másrészről megkérdezné, hogy eddig mégis kiket részesített ilyen gyönyörben. Kínjai azonban most túl nagyok, hogy kikezdje a lányt. Igyekszik némán tovább szenvedni. Közben szemei előtt végig a cél lebeg, megszabadulni a nem kívánatos göböcskéktől. A lány eredményes munkát végez. A fiú hátán az izmok máris sokkal könnyedebben mozognak, fájdalma ugyan nőtt, tudja, hogy ez a javulás ára.*
- Köszönöm.* tápászkodik fel nehézkesen. Arcát meggyűrte az ing és ki is van pirosodva. Átmozgatja magát. Nyakával, majd vállával kezdi. Apró köröket ír le.*
- Máris jobb.*arckifejezése mást sugall, de ez a fájdalom csak átmeneti.* Olykor igazi kincs vagy.* mosolyog Meirára, majd elkezdi visszavenni a gyűrött inget. Az inget, amit nem olyan rég a lány maga mosott ki, most pedig önként és dalolva megmasszírozta a hátát. Rhule hálás a gondoskodásért és támad is egy ötlete, miként tudná meghálálni a lánynak.*
~ Bolond vagy Rhule én mondom!~
* Maga sem hiszi el, hogy mire készül, de nem tagadás a lány megérdemli. Nem száll vitába, mikor Meira magához ragadja a kezdeményezést és elorozza előle az első őrséget. Hálásan heveredik le a pokróc egyik szélére, hogy aztán a másikat hevenyészetten magára hajtsa.*
- A szokásos időben ébressz fel.* nem ez lesz az első szabad ég alatt töltött éjszakájuk így nincs szükség további szavakra, mind tudják mi a dolguk. Rhule szokásához híven most is gyorsan elalszik. Általában mélyen és álomtalanul alszik, de nem most.*
~ Fényes csillagok bukkannak elő egy felhő mögül, fényük beragyogja a Kikötő házait, utcáit. Rhule fázik és fél. Földön fekve a halált várja. Félre fordítja a fejét és vérrel kevert nyálát köpi a földre, valami hangosan, kemény pattan a mocskos köveken, az egyik foga lehet az. Bal kezével megszaggatott ingének zsebéből gyűrött papírt vesz elő, amire valaki egy vörös holdsarlót rajzolt. Remegő jobb kezével a torkán tátongó mély sebet szorítja, ujjai közül meleg vér spriccel, hogy aztán lecsordogáljon a macskakövek repedéseibe. Az elméje üres és sivár. Csak a Hold van, az utca, a kövek, ő és a fájdalom, és a fivére fölé tornyosuló alakja, amint felé nyújtja a kezét...~
* Rhule zihálva ébred, felül és a torkát markolássza. Sértetlen az egész csak egy álom volt. Légzése még mindig szapora tekintete Meirát keresi.*
- Átveszem az őrködést én. * mondja miután megpillantja a lányt.* Feküdj le.
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 18:38:32
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Hm.* hümment sokatmondón, mikor Meira azt állítja ettől még senki nem ájult el. Egyrészről kétségbe vonná az állítást, másrészről megkérdezné, hogy eddig mégis kiket részesített ilyen gyönyörben. Kínjai azonban most túl nagyok, hogy kikezdje a lányt. Igyekszik némán tovább szenvedni. Közben szemei előtt végig a cél lebeg, megszabadulni a nem kívánatos göböcskéktől. A lány eredményes munkát végez. A fiú hátán az izmok máris sokkal könnyedebben mozognak, fájdalma ugyan nőtt, tudja, hogy ez a javulás ára.*
- Köszönöm.* tápászkodik fel nehézkesen. Arcát meggyűrte az ing és ki is van pirosodva. Átmozgatja magát. Nyakával, majd vállával kezdi. Apró köröket ír le.*
- Máris jobb.*arckifejezése mást sugall, de ez a fájdalom csak átmeneti.* Olykor igazi kincs vagy.* mosolyog Meirára, majd elkezdi visszavenni a gyűrött inget. Az inget, amit nem olyan rég a lány maga mosott ki, most pedig önként és dalolva megmasszírozta a hátát. Rhule hálás a gondoskodásért és támad is egy ötlete, miként tudná meghálálni a lánynak.*
~ Bolond vagy Rhule én mondom!~
* Maga sem hiszi el, hogy mire készül, de nem tagadás a lány megérdemli. Nem száll vitába, mikor Meira magához ragadja a kezdeményezést és elorozza előle az első őrséget. Hálásan heveredik le a pokróc egyik szélére, hogy aztán a másikat hevenyészetten magára hajtsa.*
- A szokásos időben ébressz fel.* nem ez lesz az első szabad ég alatt töltött éjszakájuk így nincs szükség további szavakra, mind tudják mi a dolguk. Rhule szokásához híven most is gyorsan elalszik. Általában mélyen és álomtalanul alszik, de nem most.*
~ Fényes csillagok bukkannak elő egy felhő mögül, fényük beragyogja a Kikötő házait, utcáit. Rhule fázik és fél. Földön fekve a halált várja. Félre fordítja a fejét és vérrel kevert nyálát köpi a földre, valami hangosan, kemény pattan a mocskos köveken, az egyik foga lehet az. Bal kezével megszaggatott ingének zsebéből gyűrött papírt vesz elő, amire valaki egy vörös holdsarlót rajzolt. Remegő jobb kezével a torkán tátongó mély sebet szorítja, ujjai közül meleg vér spriccel, hogy aztán lecsordogáljon a macskakövek repedéseibe. Az elméje üres és sivár. Csak a Hold van, az utca, a kövek, ő és a fájdalom, és a fivére fölé tornyosuló alakja, amint felé nyújtja a kezét...~
* Rhule zihálva ébred, felül és a torkát markolássza. Sértetlen az egész csak egy álom volt. Légzése még mindig szapora tekintete Meirát keresi.*
- Átveszem az őrködést én. * mondja miután megpillantja a lányt.* Feküdj le.
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 18:38:32
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 15:34:59
Üzenet elküldve: 2020-04-21 15:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Úgy csak a félénk vesztes lányok masszíroznak. Érzi és látja is, hogy milyen hűvös van, így nem akarja a szükségesnél hosszabb ideig nyújtani ezt. A feltérképezés alatt végig járatja ujjait a fiú hátán, érzi, mi merre van a testén. Mit érinthet és mit már nem. Aztán a legnagyobb baj az a lapockája alatt van, azzal kezdi. Előtte azonban figyelmeztet, ami után el is kezdi. A hazudtál szóra felsóhajt. Igazán egyszer sem hazudott azt az egyet leszámítva, hogy hogyan jött el otthonról. De már ezen is túl vannak, úgyhogy nem is lényeg ez már.
Inkább elengedi a füle mellett Rhule megjegyzéseit. A nagyobb részén túl van, de ahogy tovább haladnak az ujjai a másik lapockájára a gerince mentén a kisebb csomók. Azokat sem hagyhatja ott. Így a kijelentésre, hogy élvezné, csak hümmög valamit, ami épp úgy lehet helyeslés vagy ironikus megjegyzés is. Ott is akadnak fájóbb csomócskák, amikkel lehet Rhule megszenved. Kicsit bánja, hogy nem ajánlotta fel magától, hogy megnyomkodja a hátát, mert akkor nem törnének bele az ujjai ebbe most. De az egészet csak akkor hagyja abba, mikor már alig észlelhető kis izomgörcsökké szelídülnek. Rhule nem szalonképes szavait hallva, már hozzászokhatott volna, mégis mindig kicsit nagy levegőt kényszerül venni ilyenkor.*
- Nem szoktam félmunkát végezni. És ettől még senki nem ájult el. *jelenti ki, mikor bevégzettnek tekinti a masszázs mai napra.*
- És mára készen vagy, holnap este megint, és én kezdem az őrködést. *sorolja el hosszan a teendőket, aztán lemászik Rhule-ról, és a takarójáért mozdul a táskájához. Kölcsönadja Rhule-nak. Elvégre, ha egyikük őrködik úgy nehéz is lesz összebújniuk.*
- Tessék, reggelre jobban leszel. *mondja mosolyogva, s ha Rhule éppen ránéz, láthatja, hogy semmi irónia nincsen ebben. Viszont a tényleges jobbléte az csak jó pár napi masszázs után lesz maradandó. Főleg ha holnap is lovagolni fognak, úgy nehéz is lesz. Rhule lapockája, lehet megmakacsolja majd magát. Akkor este megint küzdhet vele. Felsóhajt.*
- Álmodj szépeket! *aztán ha elalszik Rhule ha nem úgy éberen kezdi figyelni a tájat. Kék szövetköpenyébe beleburkolózik. Igaza volt a mellette fekvő férfinek tényleg hideg este lesz.
~De legalább a csillagok szépek.~
Nézi őket, és eszébe jut az a bál, amiről mesélt a hamis csillagokról. Egyhangú szótlanságának az oka pedig a fejének hátul a sajgásának a fellángolása. ~Az igazi kardforgató, csakis csendben szenved.~ Jut eszébe apja tanácsa, mikor eltörte a lábát az egyik kardforgató lecke alatt.*
*Úgy csak a félénk vesztes lányok masszíroznak. Érzi és látja is, hogy milyen hűvös van, így nem akarja a szükségesnél hosszabb ideig nyújtani ezt. A feltérképezés alatt végig járatja ujjait a fiú hátán, érzi, mi merre van a testén. Mit érinthet és mit már nem. Aztán a legnagyobb baj az a lapockája alatt van, azzal kezdi. Előtte azonban figyelmeztet, ami után el is kezdi. A hazudtál szóra felsóhajt. Igazán egyszer sem hazudott azt az egyet leszámítva, hogy hogyan jött el otthonról. De már ezen is túl vannak, úgyhogy nem is lényeg ez már.
Inkább elengedi a füle mellett Rhule megjegyzéseit. A nagyobb részén túl van, de ahogy tovább haladnak az ujjai a másik lapockájára a gerince mentén a kisebb csomók. Azokat sem hagyhatja ott. Így a kijelentésre, hogy élvezné, csak hümmög valamit, ami épp úgy lehet helyeslés vagy ironikus megjegyzés is. Ott is akadnak fájóbb csomócskák, amikkel lehet Rhule megszenved. Kicsit bánja, hogy nem ajánlotta fel magától, hogy megnyomkodja a hátát, mert akkor nem törnének bele az ujjai ebbe most. De az egészet csak akkor hagyja abba, mikor már alig észlelhető kis izomgörcsökké szelídülnek. Rhule nem szalonképes szavait hallva, már hozzászokhatott volna, mégis mindig kicsit nagy levegőt kényszerül venni ilyenkor.*
- Nem szoktam félmunkát végezni. És ettől még senki nem ájult el. *jelenti ki, mikor bevégzettnek tekinti a masszázs mai napra.*
- És mára készen vagy, holnap este megint, és én kezdem az őrködést. *sorolja el hosszan a teendőket, aztán lemászik Rhule-ról, és a takarójáért mozdul a táskájához. Kölcsönadja Rhule-nak. Elvégre, ha egyikük őrködik úgy nehéz is lesz összebújniuk.*
- Tessék, reggelre jobban leszel. *mondja mosolyogva, s ha Rhule éppen ránéz, láthatja, hogy semmi irónia nincsen ebben. Viszont a tényleges jobbléte az csak jó pár napi masszázs után lesz maradandó. Főleg ha holnap is lovagolni fognak, úgy nehéz is lesz. Rhule lapockája, lehet megmakacsolja majd magát. Akkor este megint küzdhet vele. Felsóhajt.*
- Álmodj szépeket! *aztán ha elalszik Rhule ha nem úgy éberen kezdi figyelni a tájat. Kék szövetköpenyébe beleburkolózik. Igaza volt a mellette fekvő férfinek tényleg hideg este lesz.
~De legalább a csillagok szépek.~
Nézi őket, és eszébe jut az a bál, amiről mesélt a hamis csillagokról. Egyhangú szótlanságának az oka pedig a fejének hátul a sajgásának a fellángolása. ~Az igazi kardforgató, csakis csendben szenved.~ Jut eszébe apja tanácsa, mikor eltörte a lábát az egyik kardforgató lecke alatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160