*Élesen harsanó, elnyújtott kürtök dallama töri meg a néma, feszült csendet. A szólamok belevesznek a kitörő üdvrivalgásba, és a vaskos fogaskerekek hangjába, mik díszes kapukat nyitják előtte szélesre.
Vakít a napfény. Az aréna homokja százszor veri vissza, egy pillanatra elvakítva őt. Pontosan tudja, mi várja azonban odakinn, s pontosan tudja, hová és miként kell majd lépnie, hogy életben maradjon.
Száz és ezer torok zengi ugyanazt a nevet, ő pedig nem marad adós a válasszal. Színpadias mozdulatokkal hajol meg minden irányba, gondosan kimérve a sorrendet.
Az elsőt, s a legmélyebb üdvözlést "támogatói" kapják. Úgy ülnek az aranyozott páholyban, akár a legyekre váró békák, pöffeszkedve düllesztve mellük. Csupa selyem és drágakő borítja testük. Törvények felett álló, büszke urak és úrhölgyek, mögöttük viháncoló, összesúgó leányok... Kik vacsorával és vagyonnal várják majd azért, mert szórakoztatásukra gyilkol.
Köröttük számtalan szolga, talán száz is. Rongyosak, ám láncot nem viselnek. Tudják ők is, szerencsések, hogy ily nagyurakat szolgálhatnak. Ennél jóval sanyarúbb sorsban is csak reménykedhettek, mikor a hajók Wegtorenbe hozták őket.*
-Lih'ren mirr droinus Wegtoren!
*A Wegtorent dicsőítő, ősi szavak, mik életet és vért ajánlanak a városnak, visszhangot vernek a küzdőverem falai között, s az ováció még nagyobb. Csak ekkor fordul szembe ellenfelével, ki jó harminc lépésre állapodott meg tőle. Rá várt. A Láng Fattyára.
Megpörgeti háta mögött, majd maga mellett a díszes, fekete-vörös lándzsát, majd öles léptekkel az alak felé veszi az irányt. Valóságos óriás. Ami azt illeti, Wegtorenben akad bőven fajtájából, s nem egy csap fel gladiátornak. Nagyok és erősek, cserébe lassúak és tompaagyúak. Legalábbis azok, akikkel dolga volt. Az óráis kezében hatalmas, kétkezes kalapács pihen. Várja őt, és ő nem is óhajtja kerülgetni. Léptei egyre ölesebbek, majd futásnak ered. Minden mozdulata előre tervezett, s azt is tudni véli, a kalapácsos óriás miképp lendíti majd fegyverét. Csúszva érkezik mellé, jobbjával kitartva lándzsáját, mikor az óriás felnyerít. Felnyerít, akár egy ló. Felpillant, s ellenfele nem óriás már többé.
Felriad álmából. Az éjszaka enyhe, sátort sem kellett állítania. Hátasa nyerített, ő küldte szemére a kétlábú lógladiátort... Feltápászkodik. A lóhoz lép, majd megpaskolja annak pofáját. A kengyelbe lépve felkapaszkodik hátára, s folytatja útját. Lassú, mély dallamot dünnyög az éjszakába, mit Wegtorentől ily távol vajmi kevesen ismernének meg.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.05.20 15:18:41, a következő indokkal:
kérésre