Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4607-4626
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:44:41
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:44:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Graril, Arja, Tuldhron //
// Házhozszállítás //
*Arja igazán nem tett semmilyen hirtelen mozdulatot, és általában az a tapasztalata, hogy hamar megkedvelik az állatok, így nem is Thuldron figyelmeztetése, hanem az állat morgása az, ami elkedvetleníti és eltántorítja a további közeledéstől: ~Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor, meg a búza.~ gondolja a tisztáson, és épphogy csak nem ölt nyelvet az állatra, na meg a gazdájára, aki nem neveli meg.
De attól, hogy Miknek úgy tűnik, nincsen komolyabb baja, és a megnyugtató öleléstől is jobb kedvre derül. Kicsit szomorúan néz utána a fiúnak, ahogy az elbúcsúzik tőlük, igazán megkedvelte az alatt a rövid idő alatt, amit a Fogadóban töltött, és nagyon örült, hogy újra látja, de aztán újra fellendül Keira nyergébe, és megindul Graril és a tündér után a Szántók irányába, hogy minél hamarabb az elf faluba érjenek.
A széles úton aztán becsatlakozik melléjük, és belehallgat a beszélgetésbe, amit folytatnak.*
- És mindig ott laktatok? *kérdezi aztán ő is kíváncsian Tuldhront, mert hallott róla, hogy a Tündérkert veszte után a Kikötőből sokan költöztek feljebb a virágban születettek népéből, ahogyan néhányan nevezik őket, Kulkatarurba és más falvakba a szántóföldeken, közelebb a tharg vidékhez és Artheniorhoz.*
- És ezekkel a gyapjas tevékkel mióta foglalkoztok? *kérdezi meg még.*
- Tuldhron *kell egy kicsit gondolkodnia, mit is mondott az intéző, hogy hívják a kereskedő tündért* - te jártál már ebben a Milókasszban? *kérdezgeti tovább, ahogy haladnak előre a Szántóföldekről északnak vezető úton.*
- Van itt egy Taverna is, nemsokára odaérünk, ahol le tudunk majd térni. Nagyon hangulatos hely. *teszi még hozzá, ahogy fogy alattuk az út, és már jó ideje haladnak, célzásképpen, reméli, veszik a lapot a fiúk.*
// Házhozszállítás //
*Arja igazán nem tett semmilyen hirtelen mozdulatot, és általában az a tapasztalata, hogy hamar megkedvelik az állatok, így nem is Thuldron figyelmeztetése, hanem az állat morgása az, ami elkedvetleníti és eltántorítja a további közeledéstől: ~Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor, meg a búza.~ gondolja a tisztáson, és épphogy csak nem ölt nyelvet az állatra, na meg a gazdájára, aki nem neveli meg.
De attól, hogy Miknek úgy tűnik, nincsen komolyabb baja, és a megnyugtató öleléstől is jobb kedvre derül. Kicsit szomorúan néz utána a fiúnak, ahogy az elbúcsúzik tőlük, igazán megkedvelte az alatt a rövid idő alatt, amit a Fogadóban töltött, és nagyon örült, hogy újra látja, de aztán újra fellendül Keira nyergébe, és megindul Graril és a tündér után a Szántók irányába, hogy minél hamarabb az elf faluba érjenek.
A széles úton aztán becsatlakozik melléjük, és belehallgat a beszélgetésbe, amit folytatnak.*
- És mindig ott laktatok? *kérdezi aztán ő is kíváncsian Tuldhront, mert hallott róla, hogy a Tündérkert veszte után a Kikötőből sokan költöztek feljebb a virágban születettek népéből, ahogyan néhányan nevezik őket, Kulkatarurba és más falvakba a szántóföldeken, közelebb a tharg vidékhez és Artheniorhoz.*
- És ezekkel a gyapjas tevékkel mióta foglalkoztok? *kérdezi meg még.*
- Tuldhron *kell egy kicsit gondolkodnia, mit is mondott az intéző, hogy hívják a kereskedő tündért* - te jártál már ebben a Milókasszban? *kérdezgeti tovább, ahogy haladnak előre a Szántóföldekről északnak vezető úton.*
- Van itt egy Taverna is, nemsokára odaérünk, ahol le tudunk majd térni. Nagyon hangulatos hely. *teszi még hozzá, ahogy fogy alattuk az út, és már jó ideje haladnak, célzásképpen, reméli, veszik a lapot a fiúk.*
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:27:44
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:27:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Pedig lehet, elmagyarázná, hogy ez nem az a fájdalom, amibe beleájulnak az emberek. Azért elég emberkén gyakorolt, mert valahogy rá kellett jönnie, hogy van mégis valami, amiben tehetségesnek bizonyult. Még ha ezt éppen vércikkinek is tartja.*
- Nincs mit, és ezzel még nincsen vége. *mondja intőn, ha nagyon akarja, még szidhatja következő éjjel, ha ugyanígy fog fájni.*
- Alvás után lesz igazán jobb. *kontrázik rá a kijelentésre, közben figyeli, ahogy Rhule átmozgatja a nyakát, hátát és vállát. A következő kijelentésre megállja, hogy csípősen feleljen vissza.*
- Kérlek, én mindig az vagyok. *mondja, a többit lenyeli a Rhulcival együtt. Nem tartja jó ötletnek ezzel az egy szóval ismét görcsbe rántani a férfit, amiket az imént nyomkodott ki.*
- Ahha, úgy lesz. *hagyja rá a fiúra. Aztán ha elnézi az időt úgy is később lesz. Csendben figyeli, ahogy Rhule hamar elalszik. Neki sose jön össze a gyorsan elalvás. Folyton annyi mindenen jár az esze, hogy legalább fél órát is hánykolódik, mire végre elalszik. *
*Jó pár óra telik el, mire észleli, hogy tán lassan ideje lenne őrségváltást csinálni. Ekkor kezd el Rhule azt mocorgást és nyöszörgést. Nem tudja jó ötlet-e ilyenkor valakit felkelteni, ha éppen rémálmot él át. Míg eldönti felkeltse-e Rhule-t addig amaz magától felkel. Ezt gyorsan fordul, mintha észre se vette volna. A szántón túl az erdőt kémleli, mintha onnan várna valami veszedelmet. Rhule szavaira fordul felé. Hálásan pillant rá, hiszen láthatóan fáradt.*
- Rendben. *nos ha az imént a gyors alvást irigyelte, most sikerül azonnal álomba merülni. Törött lábáról álmodik, csak az álmában nem az apjával szemben törte el, hanem éles helyzetben. Pont a medve ellen… *
//Napváltás//
*Ez azonban nem volt olyan intenzív rémálom, mint Rhule esetében. Így pihentetően ébred, és elsőre hajnali fázás fogja el. A fejére is ráhúzza a takarót.*
- Mikor lesz már jobb idő. *nyöszörög a takaró alól. Ha van, amit ki nem állhat az a hideg. Azon csodálkozik, hogy eddig nem fázott meg, pedig a sok kinti szabad ég alatt töltött éjszakák alatt várt valami ilyen kellemetlenségre. A feje azonban jobban van, és ennek nagyon örül, mert akkor lehet, tényleg valami gyógyítót kellene keresni a Kikötőben. De így nem kell.*
- Minden rendben volt? * kérdezi halkan, már felülve. Közben kidörzsöli az álmot a szeméből, és Rhule-t keresi. Reméli most nem magában beszélt. Bár volt már erre is példa, hogy felkelt és azt hitte itt van aztán még se a közelben járt. Nagyot sóhajt, de még a köpeny és takaróba burkolva gyűjti az erőt, hogy szedelőzködni kezdjen.*
*Pedig lehet, elmagyarázná, hogy ez nem az a fájdalom, amibe beleájulnak az emberek. Azért elég emberkén gyakorolt, mert valahogy rá kellett jönnie, hogy van mégis valami, amiben tehetségesnek bizonyult. Még ha ezt éppen vércikkinek is tartja.*
- Nincs mit, és ezzel még nincsen vége. *mondja intőn, ha nagyon akarja, még szidhatja következő éjjel, ha ugyanígy fog fájni.*
- Alvás után lesz igazán jobb. *kontrázik rá a kijelentésre, közben figyeli, ahogy Rhule átmozgatja a nyakát, hátát és vállát. A következő kijelentésre megállja, hogy csípősen feleljen vissza.*
- Kérlek, én mindig az vagyok. *mondja, a többit lenyeli a Rhulcival együtt. Nem tartja jó ötletnek ezzel az egy szóval ismét görcsbe rántani a férfit, amiket az imént nyomkodott ki.*
- Ahha, úgy lesz. *hagyja rá a fiúra. Aztán ha elnézi az időt úgy is később lesz. Csendben figyeli, ahogy Rhule hamar elalszik. Neki sose jön össze a gyorsan elalvás. Folyton annyi mindenen jár az esze, hogy legalább fél órát is hánykolódik, mire végre elalszik. *
*Jó pár óra telik el, mire észleli, hogy tán lassan ideje lenne őrségváltást csinálni. Ekkor kezd el Rhule azt mocorgást és nyöszörgést. Nem tudja jó ötlet-e ilyenkor valakit felkelteni, ha éppen rémálmot él át. Míg eldönti felkeltse-e Rhule-t addig amaz magától felkel. Ezt gyorsan fordul, mintha észre se vette volna. A szántón túl az erdőt kémleli, mintha onnan várna valami veszedelmet. Rhule szavaira fordul felé. Hálásan pillant rá, hiszen láthatóan fáradt.*
- Rendben. *nos ha az imént a gyors alvást irigyelte, most sikerül azonnal álomba merülni. Törött lábáról álmodik, csak az álmában nem az apjával szemben törte el, hanem éles helyzetben. Pont a medve ellen… *
//Napváltás//
*Ez azonban nem volt olyan intenzív rémálom, mint Rhule esetében. Így pihentetően ébred, és elsőre hajnali fázás fogja el. A fejére is ráhúzza a takarót.*
- Mikor lesz már jobb idő. *nyöszörög a takaró alól. Ha van, amit ki nem állhat az a hideg. Azon csodálkozik, hogy eddig nem fázott meg, pedig a sok kinti szabad ég alatt töltött éjszakák alatt várt valami ilyen kellemetlenségre. A feje azonban jobban van, és ennek nagyon örül, mert akkor lehet, tényleg valami gyógyítót kellene keresni a Kikötőben. De így nem kell.*
- Minden rendben volt? * kérdezi halkan, már felülve. Közben kidörzsöli az álmot a szeméből, és Rhule-t keresi. Reméli most nem magában beszélt. Bár volt már erre is példa, hogy felkelt és azt hitte itt van aztán még se a közelben járt. Nagyot sóhajt, de még a köpeny és takaróba burkolva gyűjti az erőt, hogy szedelőzködni kezdjen.*
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:35:34
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:35:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Hm.* hümment sokatmondón, mikor Meira azt állítja ettől még senki nem ájult el. Egyrészről kétségbe vonná az állítást, másrészről megkérdezné, hogy eddig mégis kiket részesített ilyen gyönyörben. Kínjai azonban most túl nagyok, hogy kikezdje a lányt. Igyekszik némán tovább szenvedni. Közben szemei előtt végig a cél lebeg, megszabadulni a nem kívánatos göböcskéktől. A lány eredményes munkát végez. A fiú hátán az izmok máris sokkal könnyedebben mozognak, fájdalma ugyan nőtt, tudja, hogy ez a javulás ára.*
- Köszönöm.* tápászkodik fel nehézkesen. Arcát meggyűrte az ing és ki is van pirosodva. Átmozgatja magát. Nyakával, majd vállával kezdi. Apró köröket ír le.*
- Máris jobb.*arckifejezése mást sugall, de ez a fájdalom csak átmeneti.* Olykor igazi kincs vagy.* mosolyog Meirára, majd elkezdi visszavenni a gyűrött inget. Az inget, amit nem olyan rég a lány maga mosott ki, most pedig önként és dalolva megmasszírozta a hátát. Rhule hálás a gondoskodásért és támad is egy ötlete, miként tudná meghálálni a lánynak.*
~ Bolond vagy Rhule én mondom!~
* Maga sem hiszi el, hogy mire készül, de nem tagadás a lány megérdemli. Nem száll vitába, mikor Meira magához ragadja a kezdeményezést és elorozza előle az első őrséget. Hálásan heveredik le a pokróc egyik szélére, hogy aztán a másikat hevenyészetten magára hajtsa.*
- A szokásos időben ébressz fel.* nem ez lesz az első szabad ég alatt töltött éjszakájuk így nincs szükség további szavakra, mind tudják mi a dolguk. Rhule szokásához híven most is gyorsan elalszik. Általában mélyen és álomtalanul alszik, de nem most.*
~ Fényes csillagok bukkannak elő egy felhő mögül, fényük beragyogja a Kikötő házait, utcáit. Rhule fázik és fél. Földön fekve a halált várja. Félre fordítja a fejét és vérrel kevert nyálát köpi a földre, valami hangosan, kemény pattan a mocskos köveken, az egyik foga lehet az. Bal kezével megszaggatott ingének zsebéből gyűrött papírt vesz elő, amire valaki egy vörös holdsarlót rajzolt. Remegő jobb kezével a torkán tátongó mély sebet szorítja, ujjai közül meleg vér spriccel, hogy aztán lecsordogáljon a macskakövek repedéseibe. Az elméje üres és sivár. Csak a Hold van, az utca, a kövek, ő és a fájdalom, és a fivére fölé tornyosuló alakja, amint felé nyújtja a kezét...~
* Rhule zihálva ébred, felül és a torkát markolássza. Sértetlen az egész csak egy álom volt. Légzése még mindig szapora tekintete Meirát keresi.*
- Átveszem az őrködést én. * mondja miután megpillantja a lányt.* Feküdj le.
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 18:38:32
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Hm.* hümment sokatmondón, mikor Meira azt állítja ettől még senki nem ájult el. Egyrészről kétségbe vonná az állítást, másrészről megkérdezné, hogy eddig mégis kiket részesített ilyen gyönyörben. Kínjai azonban most túl nagyok, hogy kikezdje a lányt. Igyekszik némán tovább szenvedni. Közben szemei előtt végig a cél lebeg, megszabadulni a nem kívánatos göböcskéktől. A lány eredményes munkát végez. A fiú hátán az izmok máris sokkal könnyedebben mozognak, fájdalma ugyan nőtt, tudja, hogy ez a javulás ára.*
- Köszönöm.* tápászkodik fel nehézkesen. Arcát meggyűrte az ing és ki is van pirosodva. Átmozgatja magát. Nyakával, majd vállával kezdi. Apró köröket ír le.*
- Máris jobb.*arckifejezése mást sugall, de ez a fájdalom csak átmeneti.* Olykor igazi kincs vagy.* mosolyog Meirára, majd elkezdi visszavenni a gyűrött inget. Az inget, amit nem olyan rég a lány maga mosott ki, most pedig önként és dalolva megmasszírozta a hátát. Rhule hálás a gondoskodásért és támad is egy ötlete, miként tudná meghálálni a lánynak.*
~ Bolond vagy Rhule én mondom!~
* Maga sem hiszi el, hogy mire készül, de nem tagadás a lány megérdemli. Nem száll vitába, mikor Meira magához ragadja a kezdeményezést és elorozza előle az első őrséget. Hálásan heveredik le a pokróc egyik szélére, hogy aztán a másikat hevenyészetten magára hajtsa.*
- A szokásos időben ébressz fel.* nem ez lesz az első szabad ég alatt töltött éjszakájuk így nincs szükség további szavakra, mind tudják mi a dolguk. Rhule szokásához híven most is gyorsan elalszik. Általában mélyen és álomtalanul alszik, de nem most.*
~ Fényes csillagok bukkannak elő egy felhő mögül, fényük beragyogja a Kikötő házait, utcáit. Rhule fázik és fél. Földön fekve a halált várja. Félre fordítja a fejét és vérrel kevert nyálát köpi a földre, valami hangosan, kemény pattan a mocskos köveken, az egyik foga lehet az. Bal kezével megszaggatott ingének zsebéből gyűrött papírt vesz elő, amire valaki egy vörös holdsarlót rajzolt. Remegő jobb kezével a torkán tátongó mély sebet szorítja, ujjai közül meleg vér spriccel, hogy aztán lecsordogáljon a macskakövek repedéseibe. Az elméje üres és sivár. Csak a Hold van, az utca, a kövek, ő és a fájdalom, és a fivére fölé tornyosuló alakja, amint felé nyújtja a kezét...~
* Rhule zihálva ébred, felül és a torkát markolássza. Sértetlen az egész csak egy álom volt. Légzése még mindig szapora tekintete Meirát keresi.*
- Átveszem az őrködést én. * mondja miután megpillantja a lányt.* Feküdj le.
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 18:38:32
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 15:34:59
Üzenet elküldve: 2020-04-21 15:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Úgy csak a félénk vesztes lányok masszíroznak. Érzi és látja is, hogy milyen hűvös van, így nem akarja a szükségesnél hosszabb ideig nyújtani ezt. A feltérképezés alatt végig járatja ujjait a fiú hátán, érzi, mi merre van a testén. Mit érinthet és mit már nem. Aztán a legnagyobb baj az a lapockája alatt van, azzal kezdi. Előtte azonban figyelmeztet, ami után el is kezdi. A hazudtál szóra felsóhajt. Igazán egyszer sem hazudott azt az egyet leszámítva, hogy hogyan jött el otthonról. De már ezen is túl vannak, úgyhogy nem is lényeg ez már.
Inkább elengedi a füle mellett Rhule megjegyzéseit. A nagyobb részén túl van, de ahogy tovább haladnak az ujjai a másik lapockájára a gerince mentén a kisebb csomók. Azokat sem hagyhatja ott. Így a kijelentésre, hogy élvezné, csak hümmög valamit, ami épp úgy lehet helyeslés vagy ironikus megjegyzés is. Ott is akadnak fájóbb csomócskák, amikkel lehet Rhule megszenved. Kicsit bánja, hogy nem ajánlotta fel magától, hogy megnyomkodja a hátát, mert akkor nem törnének bele az ujjai ebbe most. De az egészet csak akkor hagyja abba, mikor már alig észlelhető kis izomgörcsökké szelídülnek. Rhule nem szalonképes szavait hallva, már hozzászokhatott volna, mégis mindig kicsit nagy levegőt kényszerül venni ilyenkor.*
- Nem szoktam félmunkát végezni. És ettől még senki nem ájult el. *jelenti ki, mikor bevégzettnek tekinti a masszázs mai napra.*
- És mára készen vagy, holnap este megint, és én kezdem az őrködést. *sorolja el hosszan a teendőket, aztán lemászik Rhule-ról, és a takarójáért mozdul a táskájához. Kölcsönadja Rhule-nak. Elvégre, ha egyikük őrködik úgy nehéz is lesz összebújniuk.*
- Tessék, reggelre jobban leszel. *mondja mosolyogva, s ha Rhule éppen ránéz, láthatja, hogy semmi irónia nincsen ebben. Viszont a tényleges jobbléte az csak jó pár napi masszázs után lesz maradandó. Főleg ha holnap is lovagolni fognak, úgy nehéz is lesz. Rhule lapockája, lehet megmakacsolja majd magát. Akkor este megint küzdhet vele. Felsóhajt.*
- Álmodj szépeket! *aztán ha elalszik Rhule ha nem úgy éberen kezdi figyelni a tájat. Kék szövetköpenyébe beleburkolózik. Igaza volt a mellette fekvő férfinek tényleg hideg este lesz.
~De legalább a csillagok szépek.~
Nézi őket, és eszébe jut az a bál, amiről mesélt a hamis csillagokról. Egyhangú szótlanságának az oka pedig a fejének hátul a sajgásának a fellángolása. ~Az igazi kardforgató, csakis csendben szenved.~ Jut eszébe apja tanácsa, mikor eltörte a lábát az egyik kardforgató lecke alatt.*
*Úgy csak a félénk vesztes lányok masszíroznak. Érzi és látja is, hogy milyen hűvös van, így nem akarja a szükségesnél hosszabb ideig nyújtani ezt. A feltérképezés alatt végig járatja ujjait a fiú hátán, érzi, mi merre van a testén. Mit érinthet és mit már nem. Aztán a legnagyobb baj az a lapockája alatt van, azzal kezdi. Előtte azonban figyelmeztet, ami után el is kezdi. A hazudtál szóra felsóhajt. Igazán egyszer sem hazudott azt az egyet leszámítva, hogy hogyan jött el otthonról. De már ezen is túl vannak, úgyhogy nem is lényeg ez már.
Inkább elengedi a füle mellett Rhule megjegyzéseit. A nagyobb részén túl van, de ahogy tovább haladnak az ujjai a másik lapockájára a gerince mentén a kisebb csomók. Azokat sem hagyhatja ott. Így a kijelentésre, hogy élvezné, csak hümmög valamit, ami épp úgy lehet helyeslés vagy ironikus megjegyzés is. Ott is akadnak fájóbb csomócskák, amikkel lehet Rhule megszenved. Kicsit bánja, hogy nem ajánlotta fel magától, hogy megnyomkodja a hátát, mert akkor nem törnének bele az ujjai ebbe most. De az egészet csak akkor hagyja abba, mikor már alig észlelhető kis izomgörcsökké szelídülnek. Rhule nem szalonképes szavait hallva, már hozzászokhatott volna, mégis mindig kicsit nagy levegőt kényszerül venni ilyenkor.*
- Nem szoktam félmunkát végezni. És ettől még senki nem ájult el. *jelenti ki, mikor bevégzettnek tekinti a masszázs mai napra.*
- És mára készen vagy, holnap este megint, és én kezdem az őrködést. *sorolja el hosszan a teendőket, aztán lemászik Rhule-ról, és a takarójáért mozdul a táskájához. Kölcsönadja Rhule-nak. Elvégre, ha egyikük őrködik úgy nehéz is lesz összebújniuk.*
- Tessék, reggelre jobban leszel. *mondja mosolyogva, s ha Rhule éppen ránéz, láthatja, hogy semmi irónia nincsen ebben. Viszont a tényleges jobbléte az csak jó pár napi masszázs után lesz maradandó. Főleg ha holnap is lovagolni fognak, úgy nehéz is lesz. Rhule lapockája, lehet megmakacsolja majd magát. Akkor este megint küzdhet vele. Felsóhajt.*
- Álmodj szépeket! *aztán ha elalszik Rhule ha nem úgy éberen kezdi figyelni a tájat. Kék szövetköpenyébe beleburkolózik. Igaza volt a mellette fekvő férfinek tényleg hideg este lesz.
~De legalább a csillagok szépek.~
Nézi őket, és eszébe jut az a bál, amiről mesélt a hamis csillagokról. Egyhangú szótlanságának az oka pedig a fejének hátul a sajgásának a fellángolása. ~Az igazi kardforgató, csakis csendben szenved.~ Jut eszébe apja tanácsa, mikor eltörte a lábát az egyik kardforgató lecke alatt.*
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:45:13
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:45:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Na igen, persze.* horkan fel nevetve, mikor Meira mentené a menthetetlent. Ő inkább látja valószínűleg, hogy a lány tagjai úgy elzsibbadtak volna a mázsás súly alatt, hogy pihenés ide vagy oda mozdulni sem bírt volna. A nevetést ugyan sikerül abba hagyni, de a mosoly ott marad arcán még akkor is, amikor előkészül a masszázsra.
Meglepi, hogy Meira ráül a derekára, azt gondolta, majd mellé kuporodik és úgy fogja kezelésbe venni problémás hátát. Érzi, ahogy a lány hosszú, feszes combjai a csípője köré ékelődnek. Kósza fuvallat táncoltatja meg a magas fűtengert, ami körül veszi őket. Hullámként söpör végig a tájon, Meira talán arra a következtetésre jut ez az oka annak is, hogy Rhule bőre megborzong. A férfi alig hallhatón felmordul, ahogy megérzi bőrén a lány gyengéd, meleg érintését. A finom ujjak végigtáncolnak tarkójától gerince mentén egészen a derekáig. Rhule igyekszik erőt venni magán és nem engedni, hogy gondoltai tiltott irányba áramoljanak. Persze, nehéz parancsolni az ilyesminek. Szerencsére minden mocskos gondolat kiszökik a fejéből abban a pillanatban, hogy Meira úgy igazán munkához lát. Mintha éles forró pengét mártogatna a lapockája tövébe. Össze kell kapnia magát, hogy ne szisszenjen fel, de izmai árulkodón rándulnak össze minden érintésnél napbarnított bőre alatt.*
- Nem hazudtál Te nő.* dohogja reagálva a lány korábbi figyelmeztetésére. Úgy érzi Meira érti a dolgát, ujjhegyei pontosan a problémás területet veszik kezelésbe. Rhule jóformán csillagokat lát.*
- A csillagok a tanúim, hogy Te élvezed ezt.* markolássza kínjában a pokróc szélét, de arcára mosoly feszül.* Esetleg, ha elájulnék a fájdalomtól kérlek dobj rám valamit, ki ne hűljek reggelig.* szűri fogai közt a szavakat. Bár most a hideg az egyetlen, amit cseppet sem érez.*
- Bassza meg.* mormogja.* Abba ne hagyd!* teszi hozzá sietve.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 14:47:35
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Na igen, persze.* horkan fel nevetve, mikor Meira mentené a menthetetlent. Ő inkább látja valószínűleg, hogy a lány tagjai úgy elzsibbadtak volna a mázsás súly alatt, hogy pihenés ide vagy oda mozdulni sem bírt volna. A nevetést ugyan sikerül abba hagyni, de a mosoly ott marad arcán még akkor is, amikor előkészül a masszázsra.
Meglepi, hogy Meira ráül a derekára, azt gondolta, majd mellé kuporodik és úgy fogja kezelésbe venni problémás hátát. Érzi, ahogy a lány hosszú, feszes combjai a csípője köré ékelődnek. Kósza fuvallat táncoltatja meg a magas fűtengert, ami körül veszi őket. Hullámként söpör végig a tájon, Meira talán arra a következtetésre jut ez az oka annak is, hogy Rhule bőre megborzong. A férfi alig hallhatón felmordul, ahogy megérzi bőrén a lány gyengéd, meleg érintését. A finom ujjak végigtáncolnak tarkójától gerince mentén egészen a derekáig. Rhule igyekszik erőt venni magán és nem engedni, hogy gondoltai tiltott irányba áramoljanak. Persze, nehéz parancsolni az ilyesminek. Szerencsére minden mocskos gondolat kiszökik a fejéből abban a pillanatban, hogy Meira úgy igazán munkához lát. Mintha éles forró pengét mártogatna a lapockája tövébe. Össze kell kapnia magát, hogy ne szisszenjen fel, de izmai árulkodón rándulnak össze minden érintésnél napbarnított bőre alatt.*
- Nem hazudtál Te nő.* dohogja reagálva a lány korábbi figyelmeztetésére. Úgy érzi Meira érti a dolgát, ujjhegyei pontosan a problémás területet veszik kezelésbe. Rhule jóformán csillagokat lát.*
- A csillagok a tanúim, hogy Te élvezed ezt.* markolássza kínjában a pokróc szélét, de arcára mosoly feszül.* Esetleg, ha elájulnék a fájdalomtól kérlek dobj rám valamit, ki ne hűljek reggelig.* szűri fogai közt a szavakat. Bár most a hideg az egyetlen, amit cseppet sem érez.*
- Bassza meg.* mormogja.* Abba ne hagyd!* teszi hozzá sietve.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 14:47:35
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:17:38
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Így visszagondolva tényleg vicces lehetett az a helyzete a medvével.
~Hogy erre nem fáj a hátad.~ dohogja magában, hiszen tudja némely ilyen görcs nem, hogy nevetésre fáj, de még a légvételre is hasogató kínnal reagál. Persze Rhule emiatt most is kineveti, pedig saját magára büszke, hogy képes volt egyedül elintézni a medvét, a kivitelezést kellene csak gyakorolni.*
- Csak kipihentem a küzdelmet, hátha utána meg tudtam volna szabadulni. *Tudja, hogy nem volt okos ötlet azt az óriási medvét egy karnyújtásnyira torkon szúrnia, de akkor nem cselekszik, akkor egy halott lányt talált volna Rhule. Meghalni meg nem akart, csak meglepte a medve. Mindegy vállat von erre. Ez már a múlt, és leginkább Rhule szórakozik ezen.
A felszólítása pont olyan hatást ér el, amilyenre számított. Rhule meglepetten és szintén viccelődve reagál erre is. Persze poén ide vagy oda, a fiú közben vetkőzik, és mivel nem akarja, hogy megfázzon így gyorsnak kell lennie.
~Vagyis csak a problémát oldom meg.~ Fogadja meg magának. Aztán lábát átvetve ül Rhule csípőjére. Feltérképezendően gyengéden végig tapogatja a nyakától egészen a derekáig.
~Ennyit a fogadalomról.~
Nos, az a görcs Rhule lapockája alatt akkora, hogy egy kézzel nem is boldogul vele. Egyik keze ujjaival végig alátámaszt, a másik erősebbel pedig elsőre lágyan rányom és apró körkörös mozdulatokkal kezdi kioldani a csomót.*
- Nem hazudok, ez most piszkosul fog fájni. *eddig még, gyengéd volt. Ezután pedig erősebben kezdi el oldani a csomót.*
- De hisz pont azért csinálom. *jegyzi meg közben és reméli, erre pont felordít majd Rhule. Bár ha olyan amilyen szokott lenni, nem hiszi, hogy most kiabálni fog. Ahogy a csomó oldódik úgy halad arrébb az ujjaival, és enyhít a férfi baján. Bár ezt jelenleg még nem így érzi, na de majd holnap, egészen biztos, hogy megújult emberként ébred majd fel. Viszont azt is tudja jobb, ha inkább ezután Rhule alszik előbb. Bár ezt nem teszi most szóvá. Ha nagy ritkán eme ritka tehetségének él azt szereti csendben tenni.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 14:22:29
*Így visszagondolva tényleg vicces lehetett az a helyzete a medvével.
~Hogy erre nem fáj a hátad.~ dohogja magában, hiszen tudja némely ilyen görcs nem, hogy nevetésre fáj, de még a légvételre is hasogató kínnal reagál. Persze Rhule emiatt most is kineveti, pedig saját magára büszke, hogy képes volt egyedül elintézni a medvét, a kivitelezést kellene csak gyakorolni.*
- Csak kipihentem a küzdelmet, hátha utána meg tudtam volna szabadulni. *Tudja, hogy nem volt okos ötlet azt az óriási medvét egy karnyújtásnyira torkon szúrnia, de akkor nem cselekszik, akkor egy halott lányt talált volna Rhule. Meghalni meg nem akart, csak meglepte a medve. Mindegy vállat von erre. Ez már a múlt, és leginkább Rhule szórakozik ezen.
A felszólítása pont olyan hatást ér el, amilyenre számított. Rhule meglepetten és szintén viccelődve reagál erre is. Persze poén ide vagy oda, a fiú közben vetkőzik, és mivel nem akarja, hogy megfázzon így gyorsnak kell lennie.
~Vagyis csak a problémát oldom meg.~ Fogadja meg magának. Aztán lábát átvetve ül Rhule csípőjére. Feltérképezendően gyengéden végig tapogatja a nyakától egészen a derekáig.
~Ennyit a fogadalomról.~
Nos, az a görcs Rhule lapockája alatt akkora, hogy egy kézzel nem is boldogul vele. Egyik keze ujjaival végig alátámaszt, a másik erősebbel pedig elsőre lágyan rányom és apró körkörös mozdulatokkal kezdi kioldani a csomót.*
- Nem hazudok, ez most piszkosul fog fájni. *eddig még, gyengéd volt. Ezután pedig erősebben kezdi el oldani a csomót.*
- De hisz pont azért csinálom. *jegyzi meg közben és reméli, erre pont felordít majd Rhule. Bár ha olyan amilyen szokott lenni, nem hiszi, hogy most kiabálni fog. Ahogy a csomó oldódik úgy halad arrébb az ujjaival, és enyhít a férfi baján. Bár ezt jelenleg még nem így érzi, na de majd holnap, egészen biztos, hogy megújult emberként ébred majd fel. Viszont azt is tudja jobb, ha inkább ezután Rhule alszik előbb. Bár ezt nem teszi most szóvá. Ha nagy ritkán eme ritka tehetségének él azt szereti csendben tenni.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 14:22:29
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 13:49:56
Üzenet elküldve: 2020-04-21 13:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Rhule hangosan felnevet, mikor Meira feleleveníti első találkozásuk emlékét.*
- Egy pillanatig azt hittem már egyikőtök sem él.* buggyan ki egy könnycsepp a nevetéstől szeme sarkában.* Sosem láttam még olyan szépet, mint akkor. Vérrel mázolt arc, teljes alakos medvebunda.* nehezen gyűri le nevetését. Elképesztőnek találja a mai napig, hogy a lány képes volt egymaga leteríteni azt a hatalmas medvét. Csupán egyetlen kis hiba csúszott a kivitelezésbe, ami a lány szorult helyzetéhez vezetett. Ekkor lépett színre Rhule és vette kezdetét közös kalandozásuk. Nem gondolta volna, hogy a sorsuk huzamosabb ideig egymásba fonódik, a véletlen alakította így, de Rhule egyáltalán nem bánja.*
* Döbbent vigyor terül el a képén, mikor a lány vetkőzésre szólítja fel.*
- Hohó! Semmi előjáték, milyen fickónak nézel Te engem?* játssza a szemérmest, de máris az ingét gombolja. Madarat lehetne vele fogatni. Átbújtatja feje felett a félig kigombolt inget. A haja kissé összekuszálódik a művelet hatására, de nem vesz róla tudomást. Engedelmesen hasra fekszik a pokrócon, felsőjét gombóccá gyúrja és a feje alá gyűri. Fejét oldalra billenti és szeme sarkából figyeli a lány merről közelít. Van benne egy egész kevés gyanakvás is. Eltudja képzelni, hogy Meira csőbe akarja húzni ezzel.*
- Tudod ezzel az adósoddá teszel.*mormogja. Várja az első érintést és a megkönnyebbülést melyet ez izmainak jelent.*
~Kibaszottul fáj.~
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 13:51:38
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Rhule hangosan felnevet, mikor Meira feleleveníti első találkozásuk emlékét.*
- Egy pillanatig azt hittem már egyikőtök sem él.* buggyan ki egy könnycsepp a nevetéstől szeme sarkában.* Sosem láttam még olyan szépet, mint akkor. Vérrel mázolt arc, teljes alakos medvebunda.* nehezen gyűri le nevetését. Elképesztőnek találja a mai napig, hogy a lány képes volt egymaga leteríteni azt a hatalmas medvét. Csupán egyetlen kis hiba csúszott a kivitelezésbe, ami a lány szorult helyzetéhez vezetett. Ekkor lépett színre Rhule és vette kezdetét közös kalandozásuk. Nem gondolta volna, hogy a sorsuk huzamosabb ideig egymásba fonódik, a véletlen alakította így, de Rhule egyáltalán nem bánja.*
* Döbbent vigyor terül el a képén, mikor a lány vetkőzésre szólítja fel.*
- Hohó! Semmi előjáték, milyen fickónak nézel Te engem?* játssza a szemérmest, de máris az ingét gombolja. Madarat lehetne vele fogatni. Átbújtatja feje felett a félig kigombolt inget. A haja kissé összekuszálódik a művelet hatására, de nem vesz róla tudomást. Engedelmesen hasra fekszik a pokrócon, felsőjét gombóccá gyúrja és a feje alá gyűri. Fejét oldalra billenti és szeme sarkából figyeli a lány merről közelít. Van benne egy egész kevés gyanakvás is. Eltudja képzelni, hogy Meira csőbe akarja húzni ezzel.*
- Tudod ezzel az adósoddá teszel.*mormogja. Várja az első érintést és a megkönnyebbülést melyet ez izmainak jelent.*
~Kibaszottul fáj.~
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 13:51:38
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 08:29:27
Üzenet elküldve: 2020-04-21 08:29:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Megszokta már Rhule pokróc hangulatát. Néha szórakoztatja, néha meg hasonlóan válaszol. Most például mondjuk egyik sem. Most nem tudja eldönteni, hogy inkább aggódik, vagy csak együtt érez vele, amiért nehéz találkozás előtt áll. Ezt az utolsót világért sem mondaná ki, egyből letámadná, hogy ne szánakozzon. Pedig a kettő között sok különbség van.
Megnyugszik, mikor kiderül nem a verekedés okozta Rhule hátfájását. Viszont tudja, hogy azon tud segíteni, habár utálja, ha megtudják róla, hogy képes olyan egyszerű buta tevékenységre, mint amire a nők szoktak alkalmasak lenni. Főleg az olyan nők. De útitársát és edzőpartnerét csak nem hagyhatja szenvedni.*
- Ugyan semmiség, még a lovak is kaptak. *teszi hozzá halkan. Aztán csendben esznek, míg Rhule előbb be nem fejezi. Hanyatt nyúlik el, és mesélni kezd. Ezeket az esti pillanatokat szereti, így a vacsorája befejezéséig érdeklődve figyeli a történetet, és bizony egyetért Rhule-lal, hogy ostobák az emberek. Nem akarja kisegíteni Rhule-t azzal a szóval. Utálta az ilyen összejöveteleket, de azért bólogat, hogy tudja, mire gondol. A vége pedig pontosan olyan, ami nem nagyon tetszik neki. A felé forduló Rhule-ra pillant. Közben végez a vacsorájával, és kezeit megtörölve néz résnyire összehúzott szemmel a fiúra.*
- Szerintem is medve vértől ázva jobban néztem ki. *ért egyet a másikkal. Aztán Rhule felé fordul, és mellette térdelve szólal meg.*
- Hasra és vetkőőzzz! *adja az utasítást szándékosan így. A mosolyát igyekszik leplezni, ahogy a nevetésén is úrrá lenni.*
- Kinyomom azt a görcsöt hátadon, hátha ekkora baromságokat nem beszélsz akkor. *kivételesen megállja, hogy Rhulcinak szólítsa, akkor abból inkább verekedés lenne. A vége pedig az, hogy a fiú a fának kötözi. Bár reméli ez csak egy üres fenyegetés a másik részéről.*
*Megszokta már Rhule pokróc hangulatát. Néha szórakoztatja, néha meg hasonlóan válaszol. Most például mondjuk egyik sem. Most nem tudja eldönteni, hogy inkább aggódik, vagy csak együtt érez vele, amiért nehéz találkozás előtt áll. Ezt az utolsót világért sem mondaná ki, egyből letámadná, hogy ne szánakozzon. Pedig a kettő között sok különbség van.
Megnyugszik, mikor kiderül nem a verekedés okozta Rhule hátfájását. Viszont tudja, hogy azon tud segíteni, habár utálja, ha megtudják róla, hogy képes olyan egyszerű buta tevékenységre, mint amire a nők szoktak alkalmasak lenni. Főleg az olyan nők. De útitársát és edzőpartnerét csak nem hagyhatja szenvedni.*
- Ugyan semmiség, még a lovak is kaptak. *teszi hozzá halkan. Aztán csendben esznek, míg Rhule előbb be nem fejezi. Hanyatt nyúlik el, és mesélni kezd. Ezeket az esti pillanatokat szereti, így a vacsorája befejezéséig érdeklődve figyeli a történetet, és bizony egyetért Rhule-lal, hogy ostobák az emberek. Nem akarja kisegíteni Rhule-t azzal a szóval. Utálta az ilyen összejöveteleket, de azért bólogat, hogy tudja, mire gondol. A vége pedig pontosan olyan, ami nem nagyon tetszik neki. A felé forduló Rhule-ra pillant. Közben végez a vacsorájával, és kezeit megtörölve néz résnyire összehúzott szemmel a fiúra.*
- Szerintem is medve vértől ázva jobban néztem ki. *ért egyet a másikkal. Aztán Rhule felé fordul, és mellette térdelve szólal meg.*
- Hasra és vetkőőzzz! *adja az utasítást szándékosan így. A mosolyát igyekszik leplezni, ahogy a nevetésén is úrrá lenni.*
- Kinyomom azt a görcsöt hátadon, hátha ekkora baromságokat nem beszélsz akkor. *kivételesen megállja, hogy Rhulcinak szólítsa, akkor abból inkább verekedés lenne. A vége pedig az, hogy a fiú a fának kötözi. Bár reméli ez csak egy üres fenyegetés a másik részéről.*
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 22:19:14
Üzenet elküldve: 2020-04-20 22:19:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* A szántón áthaladva már tényleg csak az tartja a lelket az öregben, hogy a távolban látja a várost. Nyögve, nagyokat nyelve siet, hogy minél előbb odaérhessen. Ez nagyjából egy reumás csigának a versenytempójával egyezek meg, hogyha nem fúj a szél. Na persze sokkal sebesebb is tud lenni ennél, szokott is, de akkor nem sétál le ekkora távolságot. Még ha egy satnya lova lenne, amire legalább a cuccait felpakolja, de az se jutott neki. A torka porzik, keze remeg, és minden csontja, porcikája fájdalmasan sajog. De nem baj, már szinte a pegazusban érzi magát. Na nem mintha tudná, hogy miből fizesse ki az italát. *
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:55:00
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:55:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
* Teátrálisan forgatja a szemeit, mikor Meira őt hibáztatja azért, mert képtelen a lába elé nézni. Persze, igazából nem haragszik a lányra, de jobb időtöltésnek tűnik vele zsörtölődni, mint a bátyja hogyléte felett mélázni.*
~Hogy mi bajom van?~ első ízben csak vállat von, majd mikor rájön, hogy a lány a hogyléte miatt aggódik őszintén válaszol neki.*
- Csak feszült vagyok és rettenetesen fáj a hátam. Nem gondolom, hogy a tegnap miatt, reggel még nem éreztem semmit. Talán a lovaglás tett be.* kissé rosszul érzi magát ez miatt. ~ Olyan vagyok, mint egy puhány piperkőc!~ Az meg sem fordul a fejében, hogy a sok idegesség bosszulja meg magát ily módon. Nem baj, úgy tervezi holnap, ha már úgyis a Sellőnél lesz a találka befizeti magát egy masszázsra. Reméli még mindig elérhető ez a szolgáltatás a háznál. Bölcsebb lenne jobban beosztania a pénzt, de ha a háta így marad dolgozni és edzeni sem lesz képes, tehát ez tulajdonképpen egy hosszútávú befektetés.*
- Köszönöm.* veszi el egy fáradt mosoly kíséretében a felé nyújtott csomagot és egyből el is kezdi azt kibontani.*
- Igazán sajnálatos.* vigyorodik el, a tűz fénye arcélén táncol, miközben a lángokat bámulja és azon sopánkodik, hogy véget értek az összebújós esték.*
- Ilyen finomat még nem ettem.* vigyorog a lányra és nagyot harap előbb a húsból majd a cipóból.
~ Éhes ember nem válogat.~
- Ma kezdem én az őrködést.* mondja, közben előtűnnek az első csillagok az egyre sötétebb égbolton. Rhule befalja a vacsorát, majd hanyatt dől és az eget bámulja.* Régen.* kezd bele nosztalgikus arckifejezéssel, amit a lány már lassan megszokhat tőle.* Volt egy család a negyedben, ahol éltünk. Három havonta hatalmas bálokat rendeztek. Sok puccos ember, zenészek, különös egzotikus fogások. Egy magafajta fiú gyerek ki nem állhatta, de volt egy terem a házban. Olyan, ajj, hogy is mondják...tudod, ahol az emberek táncolhattak. Mennyezete sötétre volt festve, azt hiszem, el lehetett bűvölve, mert mintha a csillagok rajta világítottak is volna.* ráncolja össze a homlokát, majd elneveti magát.* Hát nem végtelenül vicces. Az a sok bolond összegyűlt ott és csodálták, ahelyett, hogy kimentek volna és egyszerűen felnéztek volna az égre. Inkább bámulták a hamis csillagokat, mert az jobban illett a hamis életükhöz.* oldalra fordul és Meirára néz. A lány egészen éterinek tűnik a tűz és a csillagok fényében.*
- Most épp elképzellek báli ruhában, púderrel az orrodon és szörnyű tollakkal a fejeden.* vigyorog a lányra.* Örülök, hogy nem úgy ismerkedtünk meg.* lassan ismét ülőhelyzetbe tornázza magát.* Álmos vagy már?
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 21:57:38
* Teátrálisan forgatja a szemeit, mikor Meira őt hibáztatja azért, mert képtelen a lába elé nézni. Persze, igazából nem haragszik a lányra, de jobb időtöltésnek tűnik vele zsörtölődni, mint a bátyja hogyléte felett mélázni.*
~Hogy mi bajom van?~ első ízben csak vállat von, majd mikor rájön, hogy a lány a hogyléte miatt aggódik őszintén válaszol neki.*
- Csak feszült vagyok és rettenetesen fáj a hátam. Nem gondolom, hogy a tegnap miatt, reggel még nem éreztem semmit. Talán a lovaglás tett be.* kissé rosszul érzi magát ez miatt. ~ Olyan vagyok, mint egy puhány piperkőc!~ Az meg sem fordul a fejében, hogy a sok idegesség bosszulja meg magát ily módon. Nem baj, úgy tervezi holnap, ha már úgyis a Sellőnél lesz a találka befizeti magát egy masszázsra. Reméli még mindig elérhető ez a szolgáltatás a háznál. Bölcsebb lenne jobban beosztania a pénzt, de ha a háta így marad dolgozni és edzeni sem lesz képes, tehát ez tulajdonképpen egy hosszútávú befektetés.*
- Köszönöm.* veszi el egy fáradt mosoly kíséretében a felé nyújtott csomagot és egyből el is kezdi azt kibontani.*
- Igazán sajnálatos.* vigyorodik el, a tűz fénye arcélén táncol, miközben a lángokat bámulja és azon sopánkodik, hogy véget értek az összebújós esték.*
- Ilyen finomat még nem ettem.* vigyorog a lányra és nagyot harap előbb a húsból majd a cipóból.
~ Éhes ember nem válogat.~
- Ma kezdem én az őrködést.* mondja, közben előtűnnek az első csillagok az egyre sötétebb égbolton. Rhule befalja a vacsorát, majd hanyatt dől és az eget bámulja.* Régen.* kezd bele nosztalgikus arckifejezéssel, amit a lány már lassan megszokhat tőle.* Volt egy család a negyedben, ahol éltünk. Három havonta hatalmas bálokat rendeztek. Sok puccos ember, zenészek, különös egzotikus fogások. Egy magafajta fiú gyerek ki nem állhatta, de volt egy terem a házban. Olyan, ajj, hogy is mondják...tudod, ahol az emberek táncolhattak. Mennyezete sötétre volt festve, azt hiszem, el lehetett bűvölve, mert mintha a csillagok rajta világítottak is volna.* ráncolja össze a homlokát, majd elneveti magát.* Hát nem végtelenül vicces. Az a sok bolond összegyűlt ott és csodálták, ahelyett, hogy kimentek volna és egyszerűen felnéztek volna az égre. Inkább bámulták a hamis csillagokat, mert az jobban illett a hamis életükhöz.* oldalra fordul és Meirára néz. A lány egészen éterinek tűnik a tűz és a csillagok fényében.*
- Most épp elképzellek báli ruhában, púderrel az orrodon és szörnyű tollakkal a fejeden.* vigyorog a lányra.* Örülök, hogy nem úgy ismerkedtünk meg.* lassan ismét ülőhelyzetbe tornázza magát.* Álmos vagy már?
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 21:57:38
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:27:41
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:27:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Erősen magában tartja, hogy azért némi részt kivett ebből Rhule is, hogy mindent gyakrabban vesz támadásnak. A virágra tett megjegyzésére elmosolyodik, nyakát tenné rá, hogy ekkor gondot nem akasztana Rhule a saját nyakába. Aztán ahogy nekimegy a fiúnak úgy rögtön gúnyos kérdést kap.*
- Minek állsz meg te ilyen hirtelen? *vág vissza. Most egy kicsit nem érti Rhule-t, főleg azt nem hogy mi a baja.
~Előretekintő én?~ csak gondolatai között kérdezi ezt meg. ~Inkább lusta.~
~Most már egész biztos, hogy valami van.~ Dönti el, előszedi közben két adagnyi hidegélelmet, közben nem szalasztja el figyelni Rhule-t tűzgyújtás közben. A sokadik grimasz után már nem bírja.*
- Mi a bajod? *kérdez elsőre rövidet. Majd inkább kifejti.*
- Tegnapi miatt fáj valamid? *kérdezi aggódva. Mert ha a sör mellett még máshogy is kárt tett Rhule-ban akkor igazán rosszul fogja érezni magát. A tűz, ahogy fellobban úgy közelebb húzódik, és az egyik csomagot a fiúnak nyújtja. A hideg éjszakára első alkalom, hogy nem lesz összebújás, mert van neki is saját takarója.*
- Vettem saját takarót, úgyhogy nem kell a tiéddel osztozkodni. *jegyzi meg, közben kicsomagolja a saját élelmét. Pár szelet cipő, és hús meg egy darabka sajt.*
- Nem sült nyuszihús, de azért jó lesz nem? *kérdezi, majd lopva Rhule-ra pillant. Persze az is lehet, hogy az a baja, hogy közelednek az elkerülhetetlen találkozáshoz, amire láthatóan nem vár. Felpillant az égre, és hát valóban szép, de ha hideget hoz, akkor annyira nem kedveli mégsem. Bár van köpenye és takarója, lehet elég lesz. ~Remélem legalábbis.~ Bár ha nem elég úgy is a fiúhoz fog húzódni. Eddig melengették egymást, amikor éppen hűvös volt.*
*Erősen magában tartja, hogy azért némi részt kivett ebből Rhule is, hogy mindent gyakrabban vesz támadásnak. A virágra tett megjegyzésére elmosolyodik, nyakát tenné rá, hogy ekkor gondot nem akasztana Rhule a saját nyakába. Aztán ahogy nekimegy a fiúnak úgy rögtön gúnyos kérdést kap.*
- Minek állsz meg te ilyen hirtelen? *vág vissza. Most egy kicsit nem érti Rhule-t, főleg azt nem hogy mi a baja.
~Előretekintő én?~ csak gondolatai között kérdezi ezt meg. ~Inkább lusta.~
~Most már egész biztos, hogy valami van.~ Dönti el, előszedi közben két adagnyi hidegélelmet, közben nem szalasztja el figyelni Rhule-t tűzgyújtás közben. A sokadik grimasz után már nem bírja.*
- Mi a bajod? *kérdez elsőre rövidet. Majd inkább kifejti.*
- Tegnapi miatt fáj valamid? *kérdezi aggódva. Mert ha a sör mellett még máshogy is kárt tett Rhule-ban akkor igazán rosszul fogja érezni magát. A tűz, ahogy fellobban úgy közelebb húzódik, és az egyik csomagot a fiúnak nyújtja. A hideg éjszakára első alkalom, hogy nem lesz összebújás, mert van neki is saját takarója.*
- Vettem saját takarót, úgyhogy nem kell a tiéddel osztozkodni. *jegyzi meg, közben kicsomagolja a saját élelmét. Pár szelet cipő, és hús meg egy darabka sajt.*
- Nem sült nyuszihús, de azért jó lesz nem? *kérdezi, majd lopva Rhule-ra pillant. Persze az is lehet, hogy az a baja, hogy közelednek az elkerülhetetlen találkozáshoz, amire láthatóan nem vár. Felpillant az égre, és hát valóban szép, de ha hideget hoz, akkor annyira nem kedveli mégsem. Bár van köpenye és takarója, lehet elég lesz. ~Remélem legalábbis.~ Bár ha nem elég úgy is a fiúhoz fog húzódni. Eddig melengették egymást, amikor éppen hűvös volt.*
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 19:53:22
Üzenet elküldve: 2020-04-20 19:53:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Útban otthonról, hazafele //
* Az út menti falatozás egészen jól sikerült. Az elf egy nagyobb kődarabra ült le, maga mellé tette a tarisznyáját és miközben kicsomagolta az ennivalóját tekintettel követte Hópehelyt, nehogy elcsatangoljon.
A ló jól idomított elf kanca, nincs mitől félnie Ewanak, inkább csak megszokásból, na meg kíváncsiságból követi a ló útját miközben jóízűen beleharap egy bivalytejből készített vajjal megkent kenyérbe. Igazán különleges, ízletes. Hozzá némi paradicsomot harap. Egy szemtelen legyet elkerget az étel mellől, majd tekintetét arra fordítja, amerre az útja tovább fog folytatódni.
Hópehely jó húsz lépésnyire torpan meg. Úgy tűnik valami finom legelnivalót talált, mert elégedetten horkant, majd jó étvággyal harap bele a fűbe.*
* Az út menti falatozás egészen jól sikerült. Az elf egy nagyobb kődarabra ült le, maga mellé tette a tarisznyáját és miközben kicsomagolta az ennivalóját tekintettel követte Hópehelyt, nehogy elcsatangoljon.
A ló jól idomított elf kanca, nincs mitől félnie Ewanak, inkább csak megszokásból, na meg kíváncsiságból követi a ló útját miközben jóízűen beleharap egy bivalytejből készített vajjal megkent kenyérbe. Igazán különleges, ízletes. Hozzá némi paradicsomot harap. Egy szemtelen legyet elkerget az étel mellől, majd tekintetét arra fordítja, amerre az útja tovább fog folytatódni.
Hópehely jó húsz lépésnyire torpan meg. Úgy tűnik valami finom legelnivalót talált, mert elégedetten horkant, majd jó étvággyal harap bele a fűbe.*
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 18:05:17
Üzenet elküldve: 2020-04-20 18:05:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
- Csak egy kérdés volt Meira, nem kell mindjárt mindent támadásnak venni.* mormogja. Ezúttal nem volt rejtett szándék szavai mögött, így lelke most háborog a feltételezéstől. Nem ilyen fogadtatásra készült való igaz, de a virágot már odaadta.*
- Lehet, hogy mérgező és azért hoztam, hogy elborítsanak a fekélyek miután megtapogattad.* veti oda még mindig morcosan.* Találtam, nem is tudom, gondoltam tetszene.* mondja, bár szavai nem feltétlen tükrözik a valóságot. Kérdésével nem, de a virággal volt némi hátsó szándéka. Bízott benne, ha kicsit hízeleg Meirának az hajlandó lesz szétnyomkodni hátán az összeugrott izmokat. Más lányoknál egy virággal ennél sokkal többet is elért már, de most úgy tűnik itt még ez a kevés is füstbe megy. Ha már füst, ideje beizzítani azt a tüzet. Hozzá is készülne, mikor a lány hátulról neki ütközik.*
- Talán túl szűkös a mező kisasszony?* most már csak heccelődik, legalábbis nem tűnik olyan vérmesnek, mint az imént.*
- Még szerencse, hogy Te ilyen előretekintő voltál.* őszintén örül neki, hogy most nem kell nyulat hajkurásznia vacsorára.* Köszönöm.* enyhül meg végérvényesen. Lehajol, hogy elrendezze a korábban begyűjtött botokat, majd nekilát tüzet csiholni. Arca időről időre keserves grimaszba rándul a művelet közben. Kitartása meghozza gyümölcsét, egy idő eltelte után a száraz avar előbb füstölni kezd, majd a szikrák pattannak. Rhule lélegzetével táplálja óvatosan a tüzet, majd miután úgy ítéli az elég erős az apró lángot a fakupac alján kialakított fészekbe helyezi.*
- Tiszta az ég, hideg éjszakánk lesz.* fordítja tekintetét a felhőtlen égboltra, mely most különösen szép bíbor árnyalatban búcsúztatja a napot. Leteríti a földre pokrócát az immár pattogó tűz közelébe, majd leül rá, hosszú lábait elnyújtóztatva.*
- Csak egy kérdés volt Meira, nem kell mindjárt mindent támadásnak venni.* mormogja. Ezúttal nem volt rejtett szándék szavai mögött, így lelke most háborog a feltételezéstől. Nem ilyen fogadtatásra készült való igaz, de a virágot már odaadta.*
- Lehet, hogy mérgező és azért hoztam, hogy elborítsanak a fekélyek miután megtapogattad.* veti oda még mindig morcosan.* Találtam, nem is tudom, gondoltam tetszene.* mondja, bár szavai nem feltétlen tükrözik a valóságot. Kérdésével nem, de a virággal volt némi hátsó szándéka. Bízott benne, ha kicsit hízeleg Meirának az hajlandó lesz szétnyomkodni hátán az összeugrott izmokat. Más lányoknál egy virággal ennél sokkal többet is elért már, de most úgy tűnik itt még ez a kevés is füstbe megy. Ha már füst, ideje beizzítani azt a tüzet. Hozzá is készülne, mikor a lány hátulról neki ütközik.*
- Talán túl szűkös a mező kisasszony?* most már csak heccelődik, legalábbis nem tűnik olyan vérmesnek, mint az imént.*
- Még szerencse, hogy Te ilyen előretekintő voltál.* őszintén örül neki, hogy most nem kell nyulat hajkurásznia vacsorára.* Köszönöm.* enyhül meg végérvényesen. Lehajol, hogy elrendezze a korábban begyűjtött botokat, majd nekilát tüzet csiholni. Arca időről időre keserves grimaszba rándul a művelet közben. Kitartása meghozza gyümölcsét, egy idő eltelte után a száraz avar előbb füstölni kezd, majd a szikrák pattannak. Rhule lélegzetével táplálja óvatosan a tüzet, majd miután úgy ítéli az elég erős az apró lángot a fakupac alján kialakított fészekbe helyezi.*
- Tiszta az ég, hideg éjszakánk lesz.* fordítja tekintetét a felhőtlen égboltra, mely most különösen szép bíbor árnyalatban búcsúztatja a napot. Leteríti a földre pokrócát az immár pattogó tűz közelébe, majd leül rá, hosszú lábait elnyújtóztatva.*
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 10:04:00
Üzenet elküldve: 2020-04-20 10:04:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Milyen csoda, hogy néha valamiben képesek egyetérteni. Már a harcot leszámítva. Az érdekes megnevezése után Rhule az utált keresztnevét szólítja. Nos, bármi megtorlásra számított, de erre nem. Ez pedig így már nem vicces. Pedig szívesen tesztelte volna, hogy képes-e Rhule egy fához kötözni. Ha sikerült is volna, úgy jó pár folt harapás és talán még egy fejeléssel is honorálta volna a fiú próbálkozását. Vagy éppen a sikerét. Felsóhajt, és egy szót sem szól továbbiakban erről.
~Még jó hogy nem árultam el neki, hogy az Elrainieth melyik becéző formáját utálom a legjobban.~
Úgy gondolja, ezt jobb, ha meg is tartja magának. Rhule látszólag egész nyugodtan belemegy, hogy a lovakat rendezze el. A kancát becézgeti Rhule erre lemondó sóhajjal veszi át a kantárszárat. Az utolsó kijelentésre nem egészen biztos benne, hogy a lónak címzi. Már-már érik a csípős megjegyzés, de inkább elnyomja. Megitatja és megeteti, lenyergeli a lovakat. Pihenjék ki ezt az utat az állatok is. Közben meglesi, hogy Csokoládé milyen nembe tartozik. Mert ugye a neve is eléggé unisex, így akár ez is az is lehet.
~Nekem sikerült egy fiú lovat választanom.~ Lepődik meg ezen. Végzett a lovakkal, sőt a vásárolt abrakból is adott nekik egy keveset. Mire visszaérkezik Rhule minden el van rendezve. A kérdésre bólint.*
- Hihetetlen mi? *kérdez mégis vissza ironikusan. Meglepőd fordulatok meg csak jönnek, egy virágot nyom a kezébe Rhule.*
- Ezt most miért kapom? *kérdezgeti, a fiút miközben követni kezdi. Mivel eléggé szorosan a nyomában jár, mikor megáll rendezgetni a talajt a tűznek neki is megy. Talán pont a fájó pontján, a hátán talál be a keze, melyben a virágot tartja.*
- Na, bocs. *nyögi, ahogy hátrább lép, hogy ne legyen annyira a nyakán Rhule-nak. Fellökni biztos nem sikerült neki, mert hát a fiú mégis csak erősebb nála. Az evés gondjára elmosolyodik, megtehetné, hogy húzza az agyát, és eszik előtte. Ám ennyire nem akar gonosz lenni a fiúval.*
- Vettem ételt a piacon azt megehetjük, és nem kell semmit sem fogni. *mondja, majd rögtön a nyeregtáskájához ül le. Tanácstalanul nézi a virágot, még nem kapott virágot, nem hogy Rhule-tól mástól se. Nem is vágyott rá soha, viszont ebben most valami hátsószándékot sejt. Mindenesetre leteszi a földre, vigyázva össze ne nyomja, és kezdi előszedni a becsomagolt cipót, sajtot és a kolbászt. Igazán négy adagot vett, tehát egy jó ideig nem kell vadászni. Mondjuk úgy két napig.*
*Milyen csoda, hogy néha valamiben képesek egyetérteni. Már a harcot leszámítva. Az érdekes megnevezése után Rhule az utált keresztnevét szólítja. Nos, bármi megtorlásra számított, de erre nem. Ez pedig így már nem vicces. Pedig szívesen tesztelte volna, hogy képes-e Rhule egy fához kötözni. Ha sikerült is volna, úgy jó pár folt harapás és talán még egy fejeléssel is honorálta volna a fiú próbálkozását. Vagy éppen a sikerét. Felsóhajt, és egy szót sem szól továbbiakban erről.
~Még jó hogy nem árultam el neki, hogy az Elrainieth melyik becéző formáját utálom a legjobban.~
Úgy gondolja, ezt jobb, ha meg is tartja magának. Rhule látszólag egész nyugodtan belemegy, hogy a lovakat rendezze el. A kancát becézgeti Rhule erre lemondó sóhajjal veszi át a kantárszárat. Az utolsó kijelentésre nem egészen biztos benne, hogy a lónak címzi. Már-már érik a csípős megjegyzés, de inkább elnyomja. Megitatja és megeteti, lenyergeli a lovakat. Pihenjék ki ezt az utat az állatok is. Közben meglesi, hogy Csokoládé milyen nembe tartozik. Mert ugye a neve is eléggé unisex, így akár ez is az is lehet.
~Nekem sikerült egy fiú lovat választanom.~ Lepődik meg ezen. Végzett a lovakkal, sőt a vásárolt abrakból is adott nekik egy keveset. Mire visszaérkezik Rhule minden el van rendezve. A kérdésre bólint.*
- Hihetetlen mi? *kérdez mégis vissza ironikusan. Meglepőd fordulatok meg csak jönnek, egy virágot nyom a kezébe Rhule.*
- Ezt most miért kapom? *kérdezgeti, a fiút miközben követni kezdi. Mivel eléggé szorosan a nyomában jár, mikor megáll rendezgetni a talajt a tűznek neki is megy. Talán pont a fájó pontján, a hátán talál be a keze, melyben a virágot tartja.*
- Na, bocs. *nyögi, ahogy hátrább lép, hogy ne legyen annyira a nyakán Rhule-nak. Fellökni biztos nem sikerült neki, mert hát a fiú mégis csak erősebb nála. Az evés gondjára elmosolyodik, megtehetné, hogy húzza az agyát, és eszik előtte. Ám ennyire nem akar gonosz lenni a fiúval.*
- Vettem ételt a piacon azt megehetjük, és nem kell semmit sem fogni. *mondja, majd rögtön a nyeregtáskájához ül le. Tanácstalanul nézi a virágot, még nem kapott virágot, nem hogy Rhule-tól mástól se. Nem is vágyott rá soha, viszont ebben most valami hátsószándékot sejt. Mindenesetre leteszi a földre, vigyázva össze ne nyomja, és kezdi előszedni a becsomagolt cipót, sajtot és a kolbászt. Igazán négy adagot vett, tehát egy jó ideig nem kell vadászni. Mondjuk úgy két napig.*
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 09:59:04
Üzenet elküldve: 2020-04-20 09:59:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Elhagyja a tisztást, és megindul a várossal átellenes irányba. Egészen más táj rajzolódik ki a horizonton, mint amivel eddig találkozott. Az erdő részt felváltja egy szántókkal és tanyákkal tarkított vidék, amelyet több földút is keresztülszel, szekérnyomokkal kimélyítettek. Már nagyban lengedeznek az ilyenkor megszokott növények és, ahogy egy- két tanya mellett is elvezeti az útja, felcsendül a vidéket őrző kutyák okvetetlenkedése is. Miután a világosság kezdi lassan magára hagyni, letelepszik egy félreeső helyen, hogy egy kis tüzet csiholjon, nehogy csúnya meglepetés érje az éjszaka. Nem igazán álmos, csak nem tartja biztonságosnak az éjszaka mászkálást, valamint a talpai már azért sajognak a kutyagolástól. Így váltja a nappal az éjszakát és fordítva. Ahogy világosodik még egyik egy kicsit a táskájába rejtett cipóból és ismételten nekivág az útnak. Mikor hallja, hogy egy- egy szekér közeledik, mindig időben félreáll, nehogy a súlyosan odacsapódó paták alá kerüljön.*
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 08:05:53
Üzenet elküldve: 2020-04-20 08:05:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
* Rhule kivételesen megérti Meira aggályait. Az ő múltjában is vannak személyek, akiktől nem haragban vált el annak idején. Most, hogy újra itt van a városban meg sem fordul a fejében, hogy esetleg felkeresse őket. Túl sok idő telt el, ő pedig tart attól, hogy az elvárásaik nem találkoznának. Úgy mondják az idő mindent megszépít, ő pedig nem akarja lesöpörni ezt a jótékony porréteget.*
- Érthető.*bólint komoran, majd sokkal vidámabb hangszínben folytatják a csevejt a Világítótorny kapcsán.*
*Meira az iménti fenyegetés ellenére tovább rángatja a griff farkát. Végül ugyan nem mondja ki a tiltott szót, de egyértelműen játszadozik Rhulellal.*
- Rendben Elrainieth, rendben.* szólítja ritkán használt keresztnevén a lányt, mikor az tovább szívózik vele. Egyelőre ő ennyiben hagyná a dolgot, bízva abban, hogy Meira tartja magát a dolgokhoz. Amennyiben nem így lesz, hát...nem lesz más választása, mint betartani szavát és az egyik fa törzséhez kötözni a lányt. Minél többet kacérkodik vele, annál inkább kedvére van a gondolat.*
- Legyen így.* bólint, mikor a feladatok kiosztásra kerülnek. Odanyújtja Zápor kantárszárát is Meirának, miután mindketten leszálltak a nyeregből.*
- Jó kislány.* lapogatja meg a kanca oldalát, majd odalép Meirához és ugyan azokkal a mozdulatokkal lapogatja meg a lány hátát is.* Neked még van hová fejlődnöd, de ha ügyes leszel kapsz tőlem egy répát.* villant még egy gunyoros mosolyt a lányra, majd elindul a fák közé. Nem néz vissza, úgy gondolja Meira rendben lesz. Ahogy lépked a puha avaron comb izmai fel-fellángolnak.*
~Azt hittem rosszabb lesz.~
* Összességében meg van elégedve a teljesítményével, a háta viszont egy ponton eléggé fáj. Baloldalon fent, épp a lapockája alatt. Egy masszázsról ábrándozik, de kétségei vannak a felől milyen néven venné Meira az ötletet. Talán olyan tizenöt percen keresztül bolyonghat az erdőben mielőtt visszaindul. Nem venne rá mérget, mert az időérzéke hajlamos megcsalni, ha a gondolatai közé merül úgy, mint most. Bárhogy is legyen egy ölnyi aprófával, két marékra való száraz mohával és egy szál halvány lila ötszirmú virággal tér vissza a tisztásra.*
- Minden rendben ment?* kérdezi odanyújtva neki a virágot miközben elsétál mellette. Reméli, hogy Meira elveszi, abban az esetben tovább lépdel megfelelő tűzgyújtó helyet keresve. Lábaival kicsit megtisztítja a földet és leszórja a gallyakat egy kupacra. A száraz moha egy részét a gallyak tövéhez tuszkolja, a másik felét leteszi a földre és a táskájában a kovakő után kezd kutatni.*
- Kibírod reggelig üres hassal, vagy próbáljunk meg fogni valamit?* van még talán egy kevés kétszersült a nyeregtáskában, de nem nevezné azt kiadós vacsorának.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 08:08:20
* Rhule kivételesen megérti Meira aggályait. Az ő múltjában is vannak személyek, akiktől nem haragban vált el annak idején. Most, hogy újra itt van a városban meg sem fordul a fejében, hogy esetleg felkeresse őket. Túl sok idő telt el, ő pedig tart attól, hogy az elvárásaik nem találkoznának. Úgy mondják az idő mindent megszépít, ő pedig nem akarja lesöpörni ezt a jótékony porréteget.*
- Érthető.*bólint komoran, majd sokkal vidámabb hangszínben folytatják a csevejt a Világítótorny kapcsán.*
*Meira az iménti fenyegetés ellenére tovább rángatja a griff farkát. Végül ugyan nem mondja ki a tiltott szót, de egyértelműen játszadozik Rhulellal.*
- Rendben Elrainieth, rendben.* szólítja ritkán használt keresztnevén a lányt, mikor az tovább szívózik vele. Egyelőre ő ennyiben hagyná a dolgot, bízva abban, hogy Meira tartja magát a dolgokhoz. Amennyiben nem így lesz, hát...nem lesz más választása, mint betartani szavát és az egyik fa törzséhez kötözni a lányt. Minél többet kacérkodik vele, annál inkább kedvére van a gondolat.*
- Legyen így.* bólint, mikor a feladatok kiosztásra kerülnek. Odanyújtja Zápor kantárszárát is Meirának, miután mindketten leszálltak a nyeregből.*
- Jó kislány.* lapogatja meg a kanca oldalát, majd odalép Meirához és ugyan azokkal a mozdulatokkal lapogatja meg a lány hátát is.* Neked még van hová fejlődnöd, de ha ügyes leszel kapsz tőlem egy répát.* villant még egy gunyoros mosolyt a lányra, majd elindul a fák közé. Nem néz vissza, úgy gondolja Meira rendben lesz. Ahogy lépked a puha avaron comb izmai fel-fellángolnak.*
~Azt hittem rosszabb lesz.~
* Összességében meg van elégedve a teljesítményével, a háta viszont egy ponton eléggé fáj. Baloldalon fent, épp a lapockája alatt. Egy masszázsról ábrándozik, de kétségei vannak a felől milyen néven venné Meira az ötletet. Talán olyan tizenöt percen keresztül bolyonghat az erdőben mielőtt visszaindul. Nem venne rá mérget, mert az időérzéke hajlamos megcsalni, ha a gondolatai közé merül úgy, mint most. Bárhogy is legyen egy ölnyi aprófával, két marékra való száraz mohával és egy szál halvány lila ötszirmú virággal tér vissza a tisztásra.*
- Minden rendben ment?* kérdezi odanyújtva neki a virágot miközben elsétál mellette. Reméli, hogy Meira elveszi, abban az esetben tovább lépdel megfelelő tűzgyújtó helyet keresve. Lábaival kicsit megtisztítja a földet és leszórja a gallyakat egy kupacra. A száraz moha egy részét a gallyak tövéhez tuszkolja, a másik felét leteszi a földre és a táskájában a kovakő után kezd kutatni.*
- Kibírod reggelig üres hassal, vagy próbáljunk meg fogni valamit?* van még talán egy kevés kétszersült a nyeregtáskában, de nem nevezné azt kiadós vacsorának.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 08:08:20
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:32:15
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
* A szántóra érve Samonyr még mindig a saját gondolataival és vágyaival viaskodik. Elnéz a tharg birtok felé, ahol úgy sejti, hogy megtalálja a nőt. Lemondó sóhajjal dől oldalra, be a friss szántásba. Nem zavarja a mocsok, az, hogy összepiszkolja magát. Legalább tompítja a földre érkezést a frissen felkapált föld. Az ég felé fordítja a tekintetét, és végig gondolja, hogy mennyire jó ötlet ez. Testének minden egyes porcikája találkozni akar, szinte már fizikailag fáj a másik hiánya. De az a kevés agysejt, ami még életben van, és pislákol a kobakjában igyekszik lebeszélni a dologról. Egy hirtelen ötlettől vezérelve pattan fel, és indul meg a kikötő irányába inkább. *
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:17:36
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:17:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Nem tudja, hogy ez baj-e vagy sem. Fogalma sincs milyen lett volna, ha végig ezzel a fiúval marad. Lehet egy útonálló kötekedő nő lett volna, aki kifoszt mindenkit. Persze az is lehet, hogy nem is lettek volna jóban miután kamaszodni kezdtek volna. Ez már sosem derül ki, mert nem így esett meg. Nagy levegőt vesz, és inkább hallatja Rhule elbeszélését a Kikötőről. Észleli, hogy lemenőben van a nap, de azt gondolja Rhule tudja, merre mennek, és nem baj, ha kicsit sötétben mennek tovább. *
- Nem tudom, hogy akarok-e. *mondja aztán a gyerekkori legjobb barátjára.*
- Kicsit tartok tőle, hogy nem kedvelném, és akkor inkább nem akarom látni. *mondja, persze a lehetőség a fordítottjára is igaz lehet.*
- Még úgy sem, hogy lehet, örülnék neki. Inkább úgy vagyok vele, ha véletlen találkozom vele, akkor jó, de félek megkeresni. *mélyen mindig is, akit gyerekként barátjának választott egy bajkeverőbb srác volt, így elképzelhető, hogy felnőttként nem éppen a jobbik ember lett belőle. Igazán a csalódástól fél, így nem akarja magát kitenni ennek. Ezért nem indult el egyből megkeresni.*
- Nagyon jó, utána odamész, ahova akarsz. *mosolyodik el, arra, hogy megmutatja a Sellőt. A Világítótorony tényén nagyon megörül, azt várja eddig legjobban az egész Kikötőből.
Ezután persze muszáj becézve megszólítania útitársát. Megfékezi Rhule a lovát, és a szavai mindent visznek. Érzi, hogy ezzel betalált. Már csak az a kérdés ~merjem-e még egyszer így hívni?~
Sejtette, hogy valami ilyen reakció lesz rá.*
- Óh, már alig várom Rhuuule. *szándékosan nyújtja hosszan az u-t, hogy sokára derüljön ki a vége. Ajkára mosoly húzódik, és lehet nem kéne ismét egy verekedésbe hajszolni az estét, a fejének nyilván nem tesz majd jót. De úgy tudja, hogy nem tudja megállni most sem.
Közben a táborbontásra leszáll Csokoládéról, és elgondolkodik az elé táruló választási lehetőségeken. Nem lenne baja azzal sem, ha mindent neki kéne csinálni. Most már csak azt nem tudja eldönteni, hogy Rhulci melyiket nem akarná. A megszólítás miatt legalább ennyivel kedvezzen neki.*
- Nekem mindegy, akár… *aztán mivel saját lova még nem volt, így nem tudja, hogy azt válassza-e. ~Miért hagy minden választást meg nekem?~ bosszankodik magában. ~Tuti, ha rőzsét választom, a lovakra húzza a száját, vagy fordítva.~ felsóhajt. Persze erre nem mondhatja azt, hogy döntsd el te. Az előzőnél is ezt dobta be, nem lenne ezzel is tanácsos.*
- Elrendezem a lovakat. *mondja aztán végül. Ezt ítéli meg a nehezebbnek, bár ez is egyén függő. Kinek mi az ugye? Valami meglepő visszavágóra a Rhulci miatt pedig számít. Már csak azt nem tudja, fokozza ezt még egyszer, vagy inkább nyugodjon le, és várja ki a végét. Rhule-t ismerve ez ennyivel nincsen letudva.*
*Nem tudja, hogy ez baj-e vagy sem. Fogalma sincs milyen lett volna, ha végig ezzel a fiúval marad. Lehet egy útonálló kötekedő nő lett volna, aki kifoszt mindenkit. Persze az is lehet, hogy nem is lettek volna jóban miután kamaszodni kezdtek volna. Ez már sosem derül ki, mert nem így esett meg. Nagy levegőt vesz, és inkább hallatja Rhule elbeszélését a Kikötőről. Észleli, hogy lemenőben van a nap, de azt gondolja Rhule tudja, merre mennek, és nem baj, ha kicsit sötétben mennek tovább. *
- Nem tudom, hogy akarok-e. *mondja aztán a gyerekkori legjobb barátjára.*
- Kicsit tartok tőle, hogy nem kedvelném, és akkor inkább nem akarom látni. *mondja, persze a lehetőség a fordítottjára is igaz lehet.*
- Még úgy sem, hogy lehet, örülnék neki. Inkább úgy vagyok vele, ha véletlen találkozom vele, akkor jó, de félek megkeresni. *mélyen mindig is, akit gyerekként barátjának választott egy bajkeverőbb srác volt, így elképzelhető, hogy felnőttként nem éppen a jobbik ember lett belőle. Igazán a csalódástól fél, így nem akarja magát kitenni ennek. Ezért nem indult el egyből megkeresni.*
- Nagyon jó, utána odamész, ahova akarsz. *mosolyodik el, arra, hogy megmutatja a Sellőt. A Világítótorony tényén nagyon megörül, azt várja eddig legjobban az egész Kikötőből.
Ezután persze muszáj becézve megszólítania útitársát. Megfékezi Rhule a lovát, és a szavai mindent visznek. Érzi, hogy ezzel betalált. Már csak az a kérdés ~merjem-e még egyszer így hívni?~
Sejtette, hogy valami ilyen reakció lesz rá.*
- Óh, már alig várom Rhuuule. *szándékosan nyújtja hosszan az u-t, hogy sokára derüljön ki a vége. Ajkára mosoly húzódik, és lehet nem kéne ismét egy verekedésbe hajszolni az estét, a fejének nyilván nem tesz majd jót. De úgy tudja, hogy nem tudja megállni most sem.
Közben a táborbontásra leszáll Csokoládéról, és elgondolkodik az elé táruló választási lehetőségeken. Nem lenne baja azzal sem, ha mindent neki kéne csinálni. Most már csak azt nem tudja eldönteni, hogy Rhulci melyiket nem akarná. A megszólítás miatt legalább ennyivel kedvezzen neki.*
- Nekem mindegy, akár… *aztán mivel saját lova még nem volt, így nem tudja, hogy azt válassza-e. ~Miért hagy minden választást meg nekem?~ bosszankodik magában. ~Tuti, ha rőzsét választom, a lovakra húzza a száját, vagy fordítva.~ felsóhajt. Persze erre nem mondhatja azt, hogy döntsd el te. Az előzőnél is ezt dobta be, nem lenne ezzel is tanácsos.*
- Elrendezem a lovakat. *mondja aztán végül. Ezt ítéli meg a nehezebbnek, bár ez is egyén függő. Kinek mi az ugye? Valami meglepő visszavágóra a Rhulci miatt pedig számít. Már csak azt nem tudja, fokozza ezt még egyszer, vagy inkább nyugodjon le, és várja ki a végét. Rhule-t ismerve ez ennyivel nincsen letudva.*
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-17 18:07:19
Üzenet elküldve: 2020-04-17 18:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
* Sajnálja is meg nem is, hogy Meira nyomát vesztette régi barátjának.*
- Egy esélyt azért adhatsz a dolognak.* mondja csak azért, hogy ne tűnjön bunkónak.* Az ilyen "egyszer elmegyek innen" fogadalmaknak általában ugyan az a vége. * céloz arra, hogy a többség soha sem teljesül be.* Mi az üdítő kivételeket képviseljük.* mosolyog a lányra.*
- Persze, rendben. Megmutatom, bár nehéz eltéveszteni.* magyarázza. Ahogy elérik az erdő határát a nap úgy bucskázik alá a lombkoronák takarásába. ~Így elszaladt volna az idő?~ Bízott benne, hogy még a mai napon elérik a Kikötőt, de lassabb tempóban kényszerültek haladni a tervezettnél. Nem különösebben bánja, ilyen állapotban nem szívesen hajszolta volna Meirát és az sem utolsó, hogy így a nagy találkozás is várat magára.*
- Persze, hogy van. Tetszeni fog.* húzódik ajka féloldalas mosolyra, ahogy elképzeli Meirát a Világítótorony lábánál. Szemöldöke aztán magasra szalad.*
~ Rhulci? Igazán?~
* Megfékezi Záport és szúrós szemmel méricskéli a lányt.*
- Még egyszer ezt hallom és kikötözlek az első fához.* nehéz eldönteni, hogy tréfál, vagy komolyan gondolja.*
- Azt hiszem itt tábort bontunk. Nem jutunk át az erdőn mielőtt teljesen besötétednek és nem akarok vakon a fák között bolyongani.* pattan le a nyeregből, hogy aztán lovát beljebb vezesse az erdő peremén megfelelő legelő helyet keresve neki.*
- Meg kell itatni a lovakat, aztán kikötni őket éjszakára és aprófát is gyűjtenünk kellene.* sorolja a teendőket.* Dobjunk fel egy érmét, vagy?* vonja fel kérdőn szemöldökét. Meghagyja a választás lehetőségét Meirának, neki mindegy melyik munka marad rá.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 18:08:44
* Sajnálja is meg nem is, hogy Meira nyomát vesztette régi barátjának.*
- Egy esélyt azért adhatsz a dolognak.* mondja csak azért, hogy ne tűnjön bunkónak.* Az ilyen "egyszer elmegyek innen" fogadalmaknak általában ugyan az a vége. * céloz arra, hogy a többség soha sem teljesül be.* Mi az üdítő kivételeket képviseljük.* mosolyog a lányra.*
- Persze, rendben. Megmutatom, bár nehéz eltéveszteni.* magyarázza. Ahogy elérik az erdő határát a nap úgy bucskázik alá a lombkoronák takarásába. ~Így elszaladt volna az idő?~ Bízott benne, hogy még a mai napon elérik a Kikötőt, de lassabb tempóban kényszerültek haladni a tervezettnél. Nem különösebben bánja, ilyen állapotban nem szívesen hajszolta volna Meirát és az sem utolsó, hogy így a nagy találkozás is várat magára.*
- Persze, hogy van. Tetszeni fog.* húzódik ajka féloldalas mosolyra, ahogy elképzeli Meirát a Világítótorony lábánál. Szemöldöke aztán magasra szalad.*
~ Rhulci? Igazán?~
* Megfékezi Záport és szúrós szemmel méricskéli a lányt.*
- Még egyszer ezt hallom és kikötözlek az első fához.* nehéz eldönteni, hogy tréfál, vagy komolyan gondolja.*
- Azt hiszem itt tábort bontunk. Nem jutunk át az erdőn mielőtt teljesen besötétednek és nem akarok vakon a fák között bolyongani.* pattan le a nyeregből, hogy aztán lovát beljebb vezesse az erdő peremén megfelelő legelő helyet keresve neki.*
- Meg kell itatni a lovakat, aztán kikötni őket éjszakára és aprófát is gyűjtenünk kellene.* sorolja a teendőket.* Dobjunk fel egy érmét, vagy?* vonja fel kérdőn szemöldökét. Meghagyja a választás lehetőségét Meirának, neki mindegy melyik munka marad rá.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 18:08:44
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:04:20
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:04:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Keresztül üldözik egymást az erdőszéli tisztáson. Ugyan nagyon viszket a ravaszon a lány ujja, de olyan egyértelműen, tud valamit a fickó, hogy nem hagyhatja meglógni, és a lapockái közé sem akar egy nyilat küldeni. A fickó meg gyors.*
~Félsz mi? Te gyáva pöcs.~
*Gondolja magában, és fokozatot vált. Már a szántókon vannak, mikor beéri. Elkapni nem tudja, de úgy rúgja össze az űzött vad két sarkát, hogy közel van ahhoz, hogy arcával szántsa fel a búzát. Egy pár lépésnyit így is gurul a szekérúton. Mire feleszmélhetne, már a lány, egy kellemes bordarúgással, arccal az égnek fordítja. Fájó mellkasára rátapos, és szemei közé szegezi a nyílpuskát. Lihegve, fújtatva, és ellentmondást nem tűrően kérdezi meg újra.*
-Mit tudsz?
*A fiú kicsit dadog, meg hebeg, meg habog. A teszetoszasága, felrántja az amúgy sem nyugodt nőstény idegeit. Hogy ráijesszen, éppen hogy csak kicsit felé bök a felhúzott számszeríjjal. Amaz meg majdnem összepisálja magát.*
-Ha elmondom megölnek!
*Mondja egyértelműen félve. A lány szemei elkerekednek egy pillanatra. Úgy látszik a fickó tényleg benne van valamiben.*
-Ők is nyilat tartanak a koponyádnak?
*A férfi arca, halálosan komolyra vált. Lesápad, és őszinte szemekkel néz fel a lányra. Egészen megható szavakkal előadva magát.*
-Inkább a nyíl, mint ők.
*Félelme egyenesen látszik, pont úgy mint elhatározása. Ő bizony nem fog beszélni, és még csak azt sem tudja Ken'Yäta, hogy valóban egyről beszélnek. Hisztisen leveszi a férfiről a talpát, és mérgesen a város felé bök a fejével.*
-Takarodj innen!
*Mondja a maga kedves modorán, de tényleg csak jót akar. A kecske szakállas gyorsan feltápászkodik, és lassú hátrálással a város felé veszi az irányt. Némán, cask a szájáról lehet leolvasni, hogy valami köszönömöt nyökög.*
-Meg ne lássalak, hogy lopott portékát árulsz a piacon, mert bevitetlek.
*Fenyegetőzik Ken'Yäta, mintha legalább valami hadnagy lenne, és nem csak egyszerű közlegény. A pasas bólint, és már szedi is a lábait a város felé.*
~Ott vagyok, ahol a rohadt part szakad.~
*Keresztül üldözik egymást az erdőszéli tisztáson. Ugyan nagyon viszket a ravaszon a lány ujja, de olyan egyértelműen, tud valamit a fickó, hogy nem hagyhatja meglógni, és a lapockái közé sem akar egy nyilat küldeni. A fickó meg gyors.*
~Félsz mi? Te gyáva pöcs.~
*Gondolja magában, és fokozatot vált. Már a szántókon vannak, mikor beéri. Elkapni nem tudja, de úgy rúgja össze az űzött vad két sarkát, hogy közel van ahhoz, hogy arcával szántsa fel a búzát. Egy pár lépésnyit így is gurul a szekérúton. Mire feleszmélhetne, már a lány, egy kellemes bordarúgással, arccal az égnek fordítja. Fájó mellkasára rátapos, és szemei közé szegezi a nyílpuskát. Lihegve, fújtatva, és ellentmondást nem tűrően kérdezi meg újra.*
-Mit tudsz?
*A fiú kicsit dadog, meg hebeg, meg habog. A teszetoszasága, felrántja az amúgy sem nyugodt nőstény idegeit. Hogy ráijesszen, éppen hogy csak kicsit felé bök a felhúzott számszeríjjal. Amaz meg majdnem összepisálja magát.*
-Ha elmondom megölnek!
*Mondja egyértelműen félve. A lány szemei elkerekednek egy pillanatra. Úgy látszik a fickó tényleg benne van valamiben.*
-Ők is nyilat tartanak a koponyádnak?
*A férfi arca, halálosan komolyra vált. Lesápad, és őszinte szemekkel néz fel a lányra. Egészen megható szavakkal előadva magát.*
-Inkább a nyíl, mint ők.
*Félelme egyenesen látszik, pont úgy mint elhatározása. Ő bizony nem fog beszélni, és még csak azt sem tudja Ken'Yäta, hogy valóban egyről beszélnek. Hisztisen leveszi a férfiről a talpát, és mérgesen a város felé bök a fejével.*
-Takarodj innen!
*Mondja a maga kedves modorán, de tényleg csak jót akar. A kecske szakállas gyorsan feltápászkodik, és lassú hátrálással a város felé veszi az irányt. Némán, cask a szájáról lehet leolvasni, hogy valami köszönömöt nyökög.*
-Meg ne lássalak, hogy lopott portékát árulsz a piacon, mert bevitetlek.
*Fenyegetőzik Ken'Yäta, mintha legalább valami hadnagy lenne, és nem csak egyszerű közlegény. A pasas bólint, és már szedi is a lábait a város felé.*
~Ott vagyok, ahol a rohadt part szakad.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4607-4626