//Madarak, vágyak, és összetört dolgok//
*Nincsenek vércsék? Nincsenek. Habár legutóbb még megvoltak, és nincs rá teljes mértékben bizonyítéka, hogy már feloszlott volna a klán. De bizonyára hamarosan fel fog. És, hogy meglepődött e a dolgon? Bizony, nem. Nem hiába nem erőltette azt a tetoválást se. Igazából csak a saját céljainak elérése végett került oda. Szüksége volt aranyra, ahhoz pedig egy balekra, aki elég ostoba hozzá, hogy kiejtse a markából a csengő érméket. Ez pedig Morfiusz lett, méghozzá azért, mert vércse volt. Így sikerült bejutnia egy olyan közegbe, ahol még több arany bezsebelésére tehetett szert, úgy, hogy azt tette amihez látszólag értett. Közben pedig megismerkedett a híres Fekete Pillével, aki mindvégig a tervei között szerepelt. Egy anyátlan apátlan gyermek, akivel rosszul bánt az élet... egy született kis szörnyeteg, aki úgy áhítozik a szeretetre, hogy nem lesz nehéz irányítani... de Morfiusz beleköpött a levesébe. Aztán megkapta az adu ászt. Mynának lett egy ikertestvére. Azaz, hogy volt, de erről még ő sem tudott. Ez pedig újabb lehetőséget vetett fel. Elcsábította a lányt, és elvette az erényét a sötétségnek áldozva ezáltal, hogy magához kösse a vérét. De mivel Myna is ugyanaz a vér, így nem csak Mirával esett meg, ami megesett... és nem is akarta igazán azt a lányt. Csak eszköz volt mindvégig, hogy Myna amikor majd csalódik, ahogyan azt előre elmondta, sakkban lehessen a testvére által... és valamiképpen ugyanúgy az ő, Ryrros áldozata.
A fél mélységi el is kapta a tisztáson... de nem akarta megölni egy percig sem. Látnia kellett a szörnyeteget, hogy biztos legyen a dolgába. Aztán pedig szabadon engedte, hogy saját maga fedezze fel a világot. Most pedig, hogy a "jövendölései" mind beigazolódni látszanak, eljött a lányért.*
- Nem lényeg, ki mennyire erős. *mondja aztán, ugyanolyan komoran, mint eddig.*- És egyetlen szóval sem mondtam, hogy azt akarnám. Mindössze arról beszéltem... hogy az a személy vagy, akit Fekete Pillének neveznek. Ehhez pedig nem kell, hogy bárkinek szét tedd a lábad. Nem kell, hogy fizessenek az erényeidért. És nem akarom, hogy a madárkám légy.
*Szinte nem is pislogott eddig. Most viszont a fák felé pillant a szántóföldek szélénél, aztán vissza a lányra.*
- Nincs időm rá, hogy veled vitatkozzam. *folytatja.*- Indulok. Gyere velem a fákhoz, itt forró már a nap. Aztán ha addig nem döntesz mellettem, akkor elmehetsz. *mondja, majd nem is várva válaszra, már el is indul botjára támaszkodva léptei közben az árnyékok felé.*