Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2077-2096
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-23 00:05:01
Üzenet elküldve: 2020-05-23 00:05:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Konokul és határozottan ropja a poros utat, szemeit szilárdan a horizontra szegezve. Talán maga sem tudja, miért megy, és merre. Mint oly sokszor, most is csak az ösztöneire hallgat, s egy puszta megérzésre alapozva vág bele útjába. Ez bizonyára naiv és buta életfelfogás, főleg egy városi számára. De Renna megszokta, hogy ösztönös megérzéseire nyugodtan hallgathat, megtanulta érzékelni a legapróbb, felé küldött jeleket is. Bár nyelveket vagy nemes tudományokat soha nem tanult, mégis úgy érzi, többet tud, mint bármilyen könyveken felnőtt díszpolgár. Együtt lélegzik a természettel, olvas a zajokban, a legkisebb nyomokban, túrásokban. Tudja a csillagok állásából, milyen évszakra jár, s a nap és hold állásából, hogy mennyi idő van hátra az első hajnali sugarakig, vagy sötétedésig.
Amikor pedig meghallja, hogy háta mögött egy szekér kanyarodik recsegve az útjára, valami kellemes megkönnyebbülés szalad át lényén. Ha mellette áll a Vándorok Atyja, akkor talán sikerül kikönyörögnie egy fuvart, legalább egy kicsiny távon. Le is inti a szekeret, amelyet két almásderes ló húz. Nem ül rajt más, csak egy kedves arcú, talán negyvenes vagy ötvenes éveit taposó gazda. Egy karcos "Hóóó" kíséretében meg is állítja a jószágokat, s kérdőn, némi bizalmatlansággal fürkészi az útjába került lányt.*
- 'Estét! Oszt' miben segíthetek a kisasszonynak?
*Kiált le a bakról. Renna pedig közelebb lép, s megpróbál szépen mosolyogni.*
- 'Estét, Jóember. Nem vinne el egy darabon? Erősen sötétedik, s messze van még a fogadó, ahová tartok. Meg azt az idő is hideg.
*A gazda még mindig óvatosan szemléli a lányt, mintha attól tartana, hogy egy jól színészkedő útonálló, haramia. Renna pedig észreveszi a tétovázását, s igyekszik minden eszközével megnyerni a bizalmat.*
- Nem kérném ám ingyen, ne higgye, hogy nem hálálom meg. Nézze!
*Húzza elő tágas batyujából a frissen elkészített, kiszárított és besózott nyulat, meg a bőrt.*
- Magáé, hajnalban lőttem, engedjen már fel.
*Végül erre csak megenyhül az öreg arca, a bajsza alatt talán még el is mosolyodik, ahogy megpaskolja az üres helyet maga mellett.*
- No, ugorgyon föl.
*Nem kell kétszer mondania, a lány hamar fenn terem mellette, elégedetten nyújtóztatva lábait. A Vándorok Atyja ma valóban vele van.*
Amikor pedig meghallja, hogy háta mögött egy szekér kanyarodik recsegve az útjára, valami kellemes megkönnyebbülés szalad át lényén. Ha mellette áll a Vándorok Atyja, akkor talán sikerül kikönyörögnie egy fuvart, legalább egy kicsiny távon. Le is inti a szekeret, amelyet két almásderes ló húz. Nem ül rajt más, csak egy kedves arcú, talán negyvenes vagy ötvenes éveit taposó gazda. Egy karcos "Hóóó" kíséretében meg is állítja a jószágokat, s kérdőn, némi bizalmatlansággal fürkészi az útjába került lányt.*
- 'Estét! Oszt' miben segíthetek a kisasszonynak?
*Kiált le a bakról. Renna pedig közelebb lép, s megpróbál szépen mosolyogni.*
- 'Estét, Jóember. Nem vinne el egy darabon? Erősen sötétedik, s messze van még a fogadó, ahová tartok. Meg azt az idő is hideg.
*A gazda még mindig óvatosan szemléli a lányt, mintha attól tartana, hogy egy jól színészkedő útonálló, haramia. Renna pedig észreveszi a tétovázását, s igyekszik minden eszközével megnyerni a bizalmat.*
- Nem kérném ám ingyen, ne higgye, hogy nem hálálom meg. Nézze!
*Húzza elő tágas batyujából a frissen elkészített, kiszárított és besózott nyulat, meg a bőrt.*
- Magáé, hajnalban lőttem, engedjen már fel.
*Végül erre csak megenyhül az öreg arca, a bajsza alatt talán még el is mosolyodik, ahogy megpaskolja az üres helyet maga mellett.*
- No, ugorgyon föl.
*Nem kell kétszer mondania, a lány hamar fenn terem mellette, elégedetten nyújtóztatva lábait. A Vándorok Atyja ma valóban vele van.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-21 23:28:44
Üzenet elküldve: 2020-05-21 23:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Már egy ideje baktatnak a kedves kis paripa hátán, aki tekintettel van gazdája állapotára és a tapasztalatlan vendégre, s Redin roppantul hálás is ezért. Nagyon-nagyon igyekszik feszesen, szépen tartani magát, a gyeplőt nem húzza túlságosan maga felé, de a hatalmas koncentrációtól ujjai belefehérednek az erőlködésbe, úgy szorítja. Riadt nyúlhoz hasonlatos arckifejezését jótékonyan takarja minden kíváncsi szempár elől az őket beburkoló szirupos, nyálkás sötétség. (No nem mintha lesne akár egy kíváncsi szempár is a közelben rájuk.) Lassanként kiérnek a bokrok kiszámíthatatlan ágas-bogas szövevényéből, hűvös éji szellő csap a lány arcába, néhány tincset szemei előtt táncoltatva kacéran. Nem nyúl oda, hogy megigazítsa rakoncátlankodó hajkoronáját, túlságosan retteg ahhoz, hogy elengedje a kezébe simuló finom bőrszíjat. Tekintete gyakran téved a férfira, aggódik, vajon képes-e még megmaradni a hátason, retteg, hogy bármelyik pillanatban lefordulhat eszméletét vesztve, s akkor aztán vége mindkettőjüknek. A vörös szépség még egy veszett rókával is képtelen lenne elbánni, hát még ha nagyobb vad tévedne erre... Nem is mer belegondolni. Arra koncentrál, hogy milyen ostobán festene a teste, ha megrágcsálnák a mező apró lakói, ez a belső kép segít tartani egyensúlyát. Mindig is furcsa, beteg dolgokat talált megnyugtatónak, de hát neki már csak ilyen vérrel, halállal és kegyetlenséggel teli komfortzóna jutott. Valami különös zaj jut el fülébe, egyre erősödik, kétségbeejtően közelinek hat. Különféle rémképek kergetőznek elméjének szűkös folyosóin, borzalmasabbnál borzalmasabb vadakról, véres küzdelmekről, amelyeknek mindegyikében csúfos véget érve alul marad, már épp kiáltani készül, mikor rádöbben, mi is a zaj forrása. A csillagok gyér fényénél megvilágítódik az út egy darabja előtte, s az őket körülölelő puha, magas fűvel benőtt föld közeli részei. Aprócska nyúl ugrál elő a bozontos réti növények rejtekéből, s riadt, tétova ugrásokkal keresztezi útjukat. ~Szegény kis szerencsétlen, biztosan eltévedt, olyan kis kölyök még. Nem kellene segítenem rajta?~ Mielőtt elkapná egy újabb gyengédségi roham, tekintete az előtte lázban forrongó testre téved. Eszébe ötlik elsődleges feladata, mégsem eredhet egy aranyos kisállat nyomába, mikor itt van előtte egy gnóm, aki jobban rászorul. Ahogy haladnak előre, egyre inkább zavarja a sötétség, mely áthatolhatatlan fátyolként húzódik meg előtte, mögötte, mellette, s a kiszámíthatatlanul szaladgáló szél, mely libabőrt csempész tagjaira. Óvatosan előrébb hajol, hogy Ganer biztosan hallja szavait.*
- Mondd csak, messze vagyunk még?
*Nem reménykedik válaszban, s korholja magát, kérdeznie sem lett volna szabad. A pasasnak szüksége van minden erejére a pillanatnyi helyzetben, hogy szervezete küzdhessen a méreg ellen.*
*Már egy ideje baktatnak a kedves kis paripa hátán, aki tekintettel van gazdája állapotára és a tapasztalatlan vendégre, s Redin roppantul hálás is ezért. Nagyon-nagyon igyekszik feszesen, szépen tartani magát, a gyeplőt nem húzza túlságosan maga felé, de a hatalmas koncentrációtól ujjai belefehérednek az erőlködésbe, úgy szorítja. Riadt nyúlhoz hasonlatos arckifejezését jótékonyan takarja minden kíváncsi szempár elől az őket beburkoló szirupos, nyálkás sötétség. (No nem mintha lesne akár egy kíváncsi szempár is a közelben rájuk.) Lassanként kiérnek a bokrok kiszámíthatatlan ágas-bogas szövevényéből, hűvös éji szellő csap a lány arcába, néhány tincset szemei előtt táncoltatva kacéran. Nem nyúl oda, hogy megigazítsa rakoncátlankodó hajkoronáját, túlságosan retteg ahhoz, hogy elengedje a kezébe simuló finom bőrszíjat. Tekintete gyakran téved a férfira, aggódik, vajon képes-e még megmaradni a hátason, retteg, hogy bármelyik pillanatban lefordulhat eszméletét vesztve, s akkor aztán vége mindkettőjüknek. A vörös szépség még egy veszett rókával is képtelen lenne elbánni, hát még ha nagyobb vad tévedne erre... Nem is mer belegondolni. Arra koncentrál, hogy milyen ostobán festene a teste, ha megrágcsálnák a mező apró lakói, ez a belső kép segít tartani egyensúlyát. Mindig is furcsa, beteg dolgokat talált megnyugtatónak, de hát neki már csak ilyen vérrel, halállal és kegyetlenséggel teli komfortzóna jutott. Valami különös zaj jut el fülébe, egyre erősödik, kétségbeejtően közelinek hat. Különféle rémképek kergetőznek elméjének szűkös folyosóin, borzalmasabbnál borzalmasabb vadakról, véres küzdelmekről, amelyeknek mindegyikében csúfos véget érve alul marad, már épp kiáltani készül, mikor rádöbben, mi is a zaj forrása. A csillagok gyér fényénél megvilágítódik az út egy darabja előtte, s az őket körülölelő puha, magas fűvel benőtt föld közeli részei. Aprócska nyúl ugrál elő a bozontos réti növények rejtekéből, s riadt, tétova ugrásokkal keresztezi útjukat. ~Szegény kis szerencsétlen, biztosan eltévedt, olyan kis kölyök még. Nem kellene segítenem rajta?~ Mielőtt elkapná egy újabb gyengédségi roham, tekintete az előtte lázban forrongó testre téved. Eszébe ötlik elsődleges feladata, mégsem eredhet egy aranyos kisállat nyomába, mikor itt van előtte egy gnóm, aki jobban rászorul. Ahogy haladnak előre, egyre inkább zavarja a sötétség, mely áthatolhatatlan fátyolként húzódik meg előtte, mögötte, mellette, s a kiszámíthatatlanul szaladgáló szél, mely libabőrt csempész tagjaira. Óvatosan előrébb hajol, hogy Ganer biztosan hallja szavait.*
- Mondd csak, messze vagyunk még?
*Nem reménykedik válaszban, s korholja magát, kérdeznie sem lett volna szabad. A pasasnak szüksége van minden erejére a pillanatnyi helyzetben, hogy szervezete küzdhessen a méreg ellen.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:03:23
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:03:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Else//
* Mikor a másik feje alá nyúl, hogy kérésének eleget téve megitassa Lif arca fájdalmas grimaszba rándul. A torkán lecsorduló tiszta víz azonban kárpótolja a kellemetlenségért. Mohón nyeli a kortyokat, az egyik tévútra megy, aminek néhány kínzó köhintés és mocskos arcán végig gördülő vízcsepp a következménye. A művelet végeztével mégis elégedetten sóhajt fel.*
~Sokkal jobb~
* Visszahanyatlik a porba, az idegen nő gondoskodásának és a folyadéknak köszönhetően erőre kap annyira, hogy válaszolni tudjon.*
- Szarul.* hangzik el a lényegre törő felelet. Kell neki egy kis idő míg számba veszi sérüléseit. Az egész teste sajog, de vannak különösen gyötrő pontok.*
- Nagyon fáj a fejem.* nyúl oda, ahol a fájdalmat a legélesebben érzi. Ujjai elakadnak hajában, mely összeragadt a rászáradt vértől. Amennyiben a fehér ruhás megvizsgálj mi lapul a kusza tincsek alatt, felfedezheti, hogy Lif jobb fülének hegyét levágták. Testét számos zúzódás, apróbb vágás borítja. Utóbbiból van egy nagyobb a combjánál is. A lány maga sem fegyvertelen, két oldalán egy-egy tőr lóg. Nem tűnnek véresnek, talán nem volt ideje használni.*
* Mikor a másik feje alá nyúl, hogy kérésének eleget téve megitassa Lif arca fájdalmas grimaszba rándul. A torkán lecsorduló tiszta víz azonban kárpótolja a kellemetlenségért. Mohón nyeli a kortyokat, az egyik tévútra megy, aminek néhány kínzó köhintés és mocskos arcán végig gördülő vízcsepp a következménye. A művelet végeztével mégis elégedetten sóhajt fel.*
~Sokkal jobb~
* Visszahanyatlik a porba, az idegen nő gondoskodásának és a folyadéknak köszönhetően erőre kap annyira, hogy válaszolni tudjon.*
- Szarul.* hangzik el a lényegre törő felelet. Kell neki egy kis idő míg számba veszi sérüléseit. Az egész teste sajog, de vannak különösen gyötrő pontok.*
- Nagyon fáj a fejem.* nyúl oda, ahol a fájdalmat a legélesebben érzi. Ujjai elakadnak hajában, mely összeragadt a rászáradt vértől. Amennyiben a fehér ruhás megvizsgálj mi lapul a kusza tincsek alatt, felfedezheti, hogy Lif jobb fülének hegyét levágták. Testét számos zúzódás, apróbb vágás borítja. Utóbbiból van egy nagyobb a combjánál is. A lány maga sem fegyvertelen, két oldalán egy-egy tőr lóg. Nem tűnnek véresnek, talán nem volt ideje használni.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 21:21:14
Üzenet elküldve: 2020-05-19 21:21:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lóra(!), Pesti//
- A féltékenység veszélyes dolog... könnyen elveszi az ember eszét. *jegyzi meg tűnődve, ahogy Dorát hallgatja, bár úgy tűnik, a kancellárral ellentétben a lányt legalább hidegen hagyja ez az érzés. ~Vagy csak nagyon biztos a dolgában... talán túlzottan is~ elmélkedik magában, ahogy tovább folytatódik a történet*
- Á, szóval két csók is volt? Ráadásul az egyik a drága kancellár orra előtt. Milyen merész! Tudod, ha lenne kalapom, talán még meg is emelném előtted! *folytatja tréfálkozva, hallgatva róla, hogy a lánynak arra még sokat kell várnia, hogy ez esetleg tényleg meg is történjen*
- Hm, valahogy nem tudlak elképzelni megmentésre váró hölgyikének... *teszi hozzá tűnődve, mintha tényleg próbálná úgy elképzelni Dorát* Biztos vagy benne, hogy nem fordítva voltak azok a szerepek? Van benned valami határozottan férfias! *folytatja tovább cseverésző hangnemben, csak hogy bosszantsa a lányt a saját szórakoztatására. ~Nem lep meg, hogy nem áll távol tőled a csepűrágás... mindig megvolt benned a hajlam a ripacskodásra~ gondolja magában, bár azért annyira még türtőzteti magát, hogy ezt ne ossza meg az elffel*
- El tudom képzelni, milyen arcot vághatott. *somolyog magában, ahogy a kancellár kerül szóba, aki szemtanúja volt ama nevezetes második alkalomnak. ~Csak aztán nehogy két szék közt a pad alá ess, drágám!~ vélekedik magában, míg Dora nagyban ecseteli, mennyire is nem akar ám semmit a jóképű és gazdag báró úrtól*
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de mindig is azt mondták, én vagyok a leginkább kiállható a családból. Estanellaria, a kiállható, így hívtak rég... ma már Estanellaria, a kiállhatatlan vagyok, hála szívélyes közreműködésednek. *jelenti ki szokásos, gúnyos mosolyával az arcán. ~Azért nehogy túlságosan nagyra légy magaddal, nem csak tiéd az érdem~ sóhajt fel gondolatban*
- Nocsak, a családomról? *vonja fel azonban kissé a szemöldökét a hirtelen jött kérdés hallatán* Csak nem szeretnél bekerülni közéjük? Majdhogynem nem is vagyunk már ellenségek, de azért ott még nem tartunk, hogy be is mutassalak nekik! *kap a szívéhez tettetett rémülettel* Előbb én is kérem a csókomat a kancellár előtt, utána beszélhetünk ilyesmiről! *szekírozza tovább a lányt, hiszen sejti, honnan fúj a szél. ~Nem kéne így a szívedre venni mindent. A végén még valami megárt neki~ érvel magában, miközben a puszta jó szándék vezérli*
- Arra gondoltam rendezek egy hatalmas bált, odahívom az összes rokont, aztán spontán úgy döntünk, megrohamozzunk Amont. Mit szólsz, szerinted jó terv? *folytatja tovább cseverészve, hogy húzza az időt, míg magában azt mérlegeli, vajon mennyit mondhat el Dorának a terveiből*
- Szeretném, ha előbb a ház, majd a család is régi dicsfényében tündökölne. A Dwirinthalen-ház mindig is kiemelt szerepet töltött be Arthenior életében, szeretném, ha ez továbbra is így lenne. Kötelességünk segíteni a nálunk nehezebb helyzetben lévőkön. *sorolja az unalomig ismételt üres sablonokat, melyeket kiskorában oly alaposan a fejében vertek. Úgy dönt, egyelőre nem oszt meg több részletet útitársával és reméli, Dora is beéri ennyi magyarázattal*
- És veled mi a helyzet? Biztos nemcsak a kisasszony kegyeiért vagy a nekem való tartozást törlesztendő tartasz Artheniorba. Miért jelentkeztél önként, hogy velem jössz? *fordítja kissé oldalra a fejét, hogy megfigyelhesse a lány reakcióját, míg a válaszára vár. ~Ott vagyunk már?~ sóhajt fel közben gondolatban, úgy vélve, még mindig túlságosan is messze vannak Artheniortól.*
- A féltékenység veszélyes dolog... könnyen elveszi az ember eszét. *jegyzi meg tűnődve, ahogy Dorát hallgatja, bár úgy tűnik, a kancellárral ellentétben a lányt legalább hidegen hagyja ez az érzés. ~Vagy csak nagyon biztos a dolgában... talán túlzottan is~ elmélkedik magában, ahogy tovább folytatódik a történet*
- Á, szóval két csók is volt? Ráadásul az egyik a drága kancellár orra előtt. Milyen merész! Tudod, ha lenne kalapom, talán még meg is emelném előtted! *folytatja tréfálkozva, hallgatva róla, hogy a lánynak arra még sokat kell várnia, hogy ez esetleg tényleg meg is történjen*
- Hm, valahogy nem tudlak elképzelni megmentésre váró hölgyikének... *teszi hozzá tűnődve, mintha tényleg próbálná úgy elképzelni Dorát* Biztos vagy benne, hogy nem fordítva voltak azok a szerepek? Van benned valami határozottan férfias! *folytatja tovább cseverésző hangnemben, csak hogy bosszantsa a lányt a saját szórakoztatására. ~Nem lep meg, hogy nem áll távol tőled a csepűrágás... mindig megvolt benned a hajlam a ripacskodásra~ gondolja magában, bár azért annyira még türtőzteti magát, hogy ezt ne ossza meg az elffel*
- El tudom képzelni, milyen arcot vághatott. *somolyog magában, ahogy a kancellár kerül szóba, aki szemtanúja volt ama nevezetes második alkalomnak. ~Csak aztán nehogy két szék közt a pad alá ess, drágám!~ vélekedik magában, míg Dora nagyban ecseteli, mennyire is nem akar ám semmit a jóképű és gazdag báró úrtól*
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de mindig is azt mondták, én vagyok a leginkább kiállható a családból. Estanellaria, a kiállható, így hívtak rég... ma már Estanellaria, a kiállhatatlan vagyok, hála szívélyes közreműködésednek. *jelenti ki szokásos, gúnyos mosolyával az arcán. ~Azért nehogy túlságosan nagyra légy magaddal, nem csak tiéd az érdem~ sóhajt fel gondolatban*
- Nocsak, a családomról? *vonja fel azonban kissé a szemöldökét a hirtelen jött kérdés hallatán* Csak nem szeretnél bekerülni közéjük? Majdhogynem nem is vagyunk már ellenségek, de azért ott még nem tartunk, hogy be is mutassalak nekik! *kap a szívéhez tettetett rémülettel* Előbb én is kérem a csókomat a kancellár előtt, utána beszélhetünk ilyesmiről! *szekírozza tovább a lányt, hiszen sejti, honnan fúj a szél. ~Nem kéne így a szívedre venni mindent. A végén még valami megárt neki~ érvel magában, miközben a puszta jó szándék vezérli*
- Arra gondoltam rendezek egy hatalmas bált, odahívom az összes rokont, aztán spontán úgy döntünk, megrohamozzunk Amont. Mit szólsz, szerinted jó terv? *folytatja tovább cseverészve, hogy húzza az időt, míg magában azt mérlegeli, vajon mennyit mondhat el Dorának a terveiből*
- Szeretném, ha előbb a ház, majd a család is régi dicsfényében tündökölne. A Dwirinthalen-ház mindig is kiemelt szerepet töltött be Arthenior életében, szeretném, ha ez továbbra is így lenne. Kötelességünk segíteni a nálunk nehezebb helyzetben lévőkön. *sorolja az unalomig ismételt üres sablonokat, melyeket kiskorában oly alaposan a fejében vertek. Úgy dönt, egyelőre nem oszt meg több részletet útitársával és reméli, Dora is beéri ennyi magyarázattal*
- És veled mi a helyzet? Biztos nemcsak a kisasszony kegyeiért vagy a nekem való tartozást törlesztendő tartasz Artheniorba. Miért jelentkeztél önként, hogy velem jössz? *fordítja kissé oldalra a fejét, hogy megfigyelhesse a lány reakcióját, míg a válaszára vár. ~Ott vagyunk már?~ sóhajt fel közben gondolatban, úgy vélve, még mindig túlságosan is messze vannak Artheniortól.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 12:06:16
Üzenet elküldve: 2020-05-19 12:06:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
*Nagyon úgy fest, hogy a színjáték igen jól sikerül, mert Burzhgor tényleg komolyan veszi, amit mond. Látja, hogy nekikezd őrködni, s a fa felé fordulva néma nevetésben tör ki. Keze is lehanyatlik, s aztán a társa felé fordul.*
- Na mi van, jön valaki?* Kérdezi nevetve. Nehezen is bírja abbahagyni, mert igen jót szórakozik azon, hogy így sikerült átvernie Burzhgort. Reméli persze, hogy az ork férfi nem veszi majd rossz néven tőle ezt a kis tréfát. Mikor jól kineveti magát, nekiveti hátát a fának, s mélyet sóhajt. Kezével megtörli szemét is, mert a nagy nevetés közepette könnyei is kicsordultak. A távolból - valahonnan Dhorisz háta mögül egy birka bégetésének mély basszusa hallatszik. Sőt, bégetések sorozata követi más-más hangmagasságban. Valóságos koncertet adnak a birkák.*
- Lehet, jobb lesz indulni.
*Mondja Dhorisz, s ellöki magát a fa törzsétől. Néhány lépés alatt az országúton terem, s el is indul a kikötői erdőség irányába. Válla fölött azért még visszapillant rögtönzött tréfája színhelyére, s halk kuncogás hagyja el ajkait.*
*Nagyon úgy fest, hogy a színjáték igen jól sikerül, mert Burzhgor tényleg komolyan veszi, amit mond. Látja, hogy nekikezd őrködni, s a fa felé fordulva néma nevetésben tör ki. Keze is lehanyatlik, s aztán a társa felé fordul.*
- Na mi van, jön valaki?* Kérdezi nevetve. Nehezen is bírja abbahagyni, mert igen jót szórakozik azon, hogy így sikerült átvernie Burzhgort. Reméli persze, hogy az ork férfi nem veszi majd rossz néven tőle ezt a kis tréfát. Mikor jól kineveti magát, nekiveti hátát a fának, s mélyet sóhajt. Kezével megtörli szemét is, mert a nagy nevetés közepette könnyei is kicsordultak. A távolból - valahonnan Dhorisz háta mögül egy birka bégetésének mély basszusa hallatszik. Sőt, bégetések sorozata követi más-más hangmagasságban. Valóságos koncertet adnak a birkák.*
- Lehet, jobb lesz indulni.
*Mondja Dhorisz, s ellöki magát a fa törzsétől. Néhány lépés alatt az országúton terem, s el is indul a kikötői erdőség irányába. Válla fölött azért még visszapillant rögtönzött tréfája színhelyére, s halk kuncogás hagyja el ajkait.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:18:07
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:18:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencsére a szél csitulni látszik, mire kiér a fák közül. Az égbolton nagyra nyitja szemét a telihold. A szántóföldeken már a haszonnövények friss üstökét ezüstözi a fénye. A sorba ültetett palánták és a sudár, borzas pázsitként növő gabona letagadhatatlanul hirdeti, hogy egyre közelebb ér a városhoz. Tudja, hogy hosszan nyújtóznak a szántók Arthenior közelében, de a gyomrát szorító érzés akkor is egyre jobban erősödik. Csak akkor ereszti el valamelyest a szorongás, amikor megpillantja az ismerős fasort, ami a sötétben megbúvó csűrig vezet. Egy hangocska megszólal benne, hogy talán kerülhetne arra. Pihenhetne, rendbe szedhetné magát. Kifogás. Csak a félsz mondatja vele. Odázásra csábítja a lehetőség, de nem enged. Inkább ügetésbe ugratja a kancát ezen a szakaszon, hogy még véletlenül se eshessen kísértésbe. Átfut rajta a gondolat, hogy talán nem is látja viszont ezt az utat soha, pedig nyár derekán biztos szép lehet, amikor már magtól nehéz fejüket bólogatják a kalászok. Most még csak a bodza virágának édes illata tölti meg a levegőt. A tenyérnyi fehér virágernyőket nyitó bokrok végigszegélyezik az utat. Yeza nagyot szippant az emlékeket idéző aromából. ~Sikerülnie kell~ biztatja magát. Jó lenne bizakodón nézni a jövőbe, de túl sokat kivett belőle, túlságosan megtépázta az elmúlt néhány év és nem biztos, hogy felkészült rá, hogy belenézzen wegtoren rég látott, kemény szemeibe. Pedig muszáj lesz. Egy része azért talán még várja is ezt a kihívást, az a része, ami a félsz árnyékában is szeretne végre visszatalálni régi önmagához.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:09:32
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lif//
*A porba kényszerült teremtés arca eltorzul a fájdalomtól, ami mellett Else sem képes, csak úgy elhaladni, így egy pillanatig meg áll a zord sebek ápolásában, hogy aztán még gyengédebben kezdhessen neki a kínzó folyamatnak, immáron újra mosott kendővel, hiszen a leány akivel, úgy elbántak azok a korcs lények a koszban lett megfürdetve, aminek a nyomai látszottak a rongyon és nem hiányzik nekik, hogy belemenjenek a sebbe. *
- Sajnálom! *Feleli bűnbánó arccal, majd nem telik sok időbe, hogy meghallja a másik hangját végre a vergődő nyöszörgéseken kívül is. *
- Persze! *Feleli nem is habozva és rögvest a kulacsért nyúl, majd egy óvatosan megemeli a kreol bőrű fejét, hogy az meg ne fulladjon miközben itatja. Türelmesen várja, hogy a hűs folyadékot lenyelhesse a fiatal teremtés, majd visszafekteti eredeti állapotába a testet. *
- Hogy érzed magad? *Érdeklődik óvatosan, hogy úgy tervezhesse az ezt követő eseményeket, már ha mondhatja azt ezek után, hogy az ember irányítja sorsát. *
*A porba kényszerült teremtés arca eltorzul a fájdalomtól, ami mellett Else sem képes, csak úgy elhaladni, így egy pillanatig meg áll a zord sebek ápolásában, hogy aztán még gyengédebben kezdhessen neki a kínzó folyamatnak, immáron újra mosott kendővel, hiszen a leány akivel, úgy elbántak azok a korcs lények a koszban lett megfürdetve, aminek a nyomai látszottak a rongyon és nem hiányzik nekik, hogy belemenjenek a sebbe. *
- Sajnálom! *Feleli bűnbánó arccal, majd nem telik sok időbe, hogy meghallja a másik hangját végre a vergődő nyöszörgéseken kívül is. *
- Persze! *Feleli nem is habozva és rögvest a kulacsért nyúl, majd egy óvatosan megemeli a kreol bőrű fejét, hogy az meg ne fulladjon miközben itatja. Türelmesen várja, hogy a hűs folyadékot lenyelhesse a fiatal teremtés, majd visszafekteti eredeti állapotába a testet. *
- Hogy érzed magad? *Érdeklődik óvatosan, hogy úgy tervezhesse az ezt követő eseményeket, már ha mondhatja azt ezek után, hogy az ember irányítja sorsát. *
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 08:37:04
Üzenet elküldve: 2020-05-19 08:37:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
*Dhorisz nem igazán vette komolyan figyelmeztetését. El indul egy fához, hogy írjon rá.*
-Ez nem túlságosan jó ötlet.
*Mondja a nőnek, míg a közelében van. Aztán azért elgondolkodik.
~Ha egy földműves kölyök megunja, hogy a földeken dolgozzon és meglátja a hirdetésünket akkor csatlakozni fog.~*
-Egy zseni vagyok.
*Dicséri magát halkan.*
-Én őrködök, addig te írj.
*Megpróbálja úgy mondani, hogy Dhorisz hallja. Rögtön az út szélén figyeli a tájat, hogy időben szólni tudjon Dhorisznak, ha valaki jön és akkor gyorsan felszívódhassanak.*
*Dhorisz nem igazán vette komolyan figyelmeztetését. El indul egy fához, hogy írjon rá.*
-Ez nem túlságosan jó ötlet.
*Mondja a nőnek, míg a közelében van. Aztán azért elgondolkodik.
~Ha egy földműves kölyök megunja, hogy a földeken dolgozzon és meglátja a hirdetésünket akkor csatlakozni fog.~*
-Egy zseni vagyok.
*Dicséri magát halkan.*
-Én őrködök, addig te írj.
*Megpróbálja úgy mondani, hogy Dhorisz hallja. Rögtön az út szélén figyeli a tájat, hogy időben szólni tudjon Dhorisznak, ha valaki jön és akkor gyorsan felszívódhassanak.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 20:15:00
Üzenet elküldve: 2020-05-18 20:15:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
*Dhorisz egy jó ötletet kap a gazdák fáira vonatkozó kijelentésre. Komoly ábrát ölt fel, még a fütyülést is abbahagyja, s így kérdez vissza:*
- Miért ne?
*Ezzel el is indul az egyik fa felé. A törzs előtt megáll, szeme sarkából Burzhgort figyeli. A hatásos színjáték kedvéért óvatosan körbenéz, mintha csak azt próbálná meglesni, nem leselkedik-e veszély a környéken. Aztán ha a színlelt óvintézkedéssel megvan, lassan előveszi zsebéből a krétát. Közben minduntalan jár a szeme, mint a kisgyereknek, ha tudja, hogy csínyre készül. Arcizma se rándul. Gyakorlott már a színjátékban. Majd tétován kezdi dobálgatni a krétát egyik tenyeréből a másikba, mintha csak azon járna az agya, érdemes-e megtenni. Végül egy hirtelen, de elszánt mozdulattal jobb kezébe fogja a krétát, s a fa törzsére illeszti úgy, mintha írni akarna. Színjátéka közben Burzhgort figyeli, na meg az ork reakcióit.*
*Dhorisz egy jó ötletet kap a gazdák fáira vonatkozó kijelentésre. Komoly ábrát ölt fel, még a fütyülést is abbahagyja, s így kérdez vissza:*
- Miért ne?
*Ezzel el is indul az egyik fa felé. A törzs előtt megáll, szeme sarkából Burzhgort figyeli. A hatásos színjáték kedvéért óvatosan körbenéz, mintha csak azt próbálná meglesni, nem leselkedik-e veszély a környéken. Aztán ha a színlelt óvintézkedéssel megvan, lassan előveszi zsebéből a krétát. Közben minduntalan jár a szeme, mint a kisgyereknek, ha tudja, hogy csínyre készül. Arcizma se rándul. Gyakorlott már a színjátékban. Majd tétován kezdi dobálgatni a krétát egyik tenyeréből a másikba, mintha csak azon járna az agya, érdemes-e megtenni. Végül egy hirtelen, de elszánt mozdulattal jobb kezébe fogja a krétát, s a fa törzsére illeszti úgy, mintha írni akarna. Színjátéka közben Burzhgort figyeli, na meg az ork reakcióit.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 17:24:05
Üzenet elküldve: 2020-05-18 17:24:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A tavernán túl az öreg kilép a sűrű elfekkel dúsított erdőből és a gyönyörűséges szántóföldeken mereszti szemeit. Persze halad is a botjával. Tavaszköszöntő vetések folynak most. Tán az árpa meg a kukorica már kezdenek kibújogatni a földből. Ez mindig megdübögteti a vén tündér szívét. Mármint a látvány ugyebár. Valakinek semmit nem jelent a szépséges szántók látványa. Az öreg Arra papa meg pont ebben gyönyörködik mint köztudottan nagy növénytermesztő. Azon morfondál, hogy az erdőbe is kéne egy kis kertet rittyenteni. Már gondoskodásba esett csak még nem jutott el az ásásig. Na majd máskor. Most dolga van. Megint megy be a városba.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 15:28:12
Üzenet elküldve: 2020-05-18 15:28:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Else//
* Kinyitva szemét fehér finom ruhába bujtatott éteri alakot lát maga előtt. Csupán onnan tudja, hogy nem egy túlvilági szellemhez van dolga, hogy a fájdalom testében még mindig nem szűnt meg. ~Még élek.~ A nő érintésre összerezzen, hiába az óvatosság, Lif minden része fájdalomtól ég. Talán, ha volna ereje és a mancsai szabadok volnának megpróbálná félreütni a felé nyúló segítő kezet. Most azonban csak tehetetlen fekszik a porban.*
- Argh* nyög fel hangosan, amikor a fehér ruhás teremtés megszabadítja a szájpecektől. A szája száraz, több helyen fel van repedve. Ahogy körbe jártatja feldagadt nyelvét érzi, hogy az egyik hátsó foga meglazult. Nem emlékszik már mitől, talán egy ütés, vagy az előbbi becsapódás lehet az oka. Nem reagál a nő csacsogására. Csendben tűri, ahogy az idegen eloldozza. Közben igyekszik munkára bírni elméjét, melyre a fájdalom vörös köde telepedett. Megpróbál felülni, de a feje visszahúzza.*
- Megitatnál?*kérdezi, hangja erőtlen és rekedt.*
A hozzászólás írója (Bíborkönny Lif) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.18 15:30:03
* Kinyitva szemét fehér finom ruhába bujtatott éteri alakot lát maga előtt. Csupán onnan tudja, hogy nem egy túlvilági szellemhez van dolga, hogy a fájdalom testében még mindig nem szűnt meg. ~Még élek.~ A nő érintésre összerezzen, hiába az óvatosság, Lif minden része fájdalomtól ég. Talán, ha volna ereje és a mancsai szabadok volnának megpróbálná félreütni a felé nyúló segítő kezet. Most azonban csak tehetetlen fekszik a porban.*
- Argh* nyög fel hangosan, amikor a fehér ruhás teremtés megszabadítja a szájpecektől. A szája száraz, több helyen fel van repedve. Ahogy körbe jártatja feldagadt nyelvét érzi, hogy az egyik hátsó foga meglazult. Nem emlékszik már mitől, talán egy ütés, vagy az előbbi becsapódás lehet az oka. Nem reagál a nő csacsogására. Csendben tűri, ahogy az idegen eloldozza. Közben igyekszik munkára bírni elméjét, melyre a fájdalom vörös köde telepedett. Megpróbál felülni, de a feje visszahúzza.*
- Megitatnál?*kérdezi, hangja erőtlen és rekedt.*
A hozzászólás írója (Bíborkönny Lif) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.18 15:30:03
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 14:52:04
Üzenet elküldve: 2020-05-18 14:52:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lif//
*Lovak hangos nyerítése és irgalmatlan patkódobogás komponál új dallamot az eddig némacsöndbe burkolózott földek számára. Else mostanra a levegővétellel is küzd, közben ezerszer szidja magát az ötletért, hogy szaladjon, mint a szél, mert arra van szüksége. Jó is volt, amíg el nem fáradt. Azonban nem is gondolná, hogy valakinek a nem is, olyan távolban még az övénél is fájdalmasabb az élete, mindaddig amíg egy barna hajú meggyötört leány nem gurul a lába mellé, és már csak a távolban látja a lovak után keletkezett porfelhő nyomát. ~Eeyre, a világon és tovább!~ gondolja magában, közben, már sietősen kutakodik is a barna tarisznyájában kendő és kulacs után. Nemsokára, már a nővel szemben térdel és a lehető legnagyobb lágysággal tisztogatja a sebeit, s ellenőrzi folyamatosan azt a gyenge, maréknyi, reményt keltő légzést. ~Állatok! Miért bánik el bárki is, így egy ártatlan teremtéssel? Pont, mint az apám!~ szitkozódik magában, közben finoman megszabadítja a másik felrepedt száját a benne rejlő anyagtól, persze mindezt akkor, ha nem lökik el segítő kezét. *
- Ébren vagy? Tudod, hogy hívnak? Pislogj kettőt kérlek, ha érted amit mondok! *Próbál valamiféle kommunikációba eredni a földön fekvővel miközben minden terhétől megszabadítja. *
- Hívj, csak Elsének. Ne félj tőlem, már jó kezekben vagy! Esküszöm neked megbűnhődnek azok az istentelenek ezért, csak tarts ki!
*Lovak hangos nyerítése és irgalmatlan patkódobogás komponál új dallamot az eddig némacsöndbe burkolózott földek számára. Else mostanra a levegővétellel is küzd, közben ezerszer szidja magát az ötletért, hogy szaladjon, mint a szél, mert arra van szüksége. Jó is volt, amíg el nem fáradt. Azonban nem is gondolná, hogy valakinek a nem is, olyan távolban még az övénél is fájdalmasabb az élete, mindaddig amíg egy barna hajú meggyötört leány nem gurul a lába mellé, és már csak a távolban látja a lovak után keletkezett porfelhő nyomát. ~Eeyre, a világon és tovább!~ gondolja magában, közben, már sietősen kutakodik is a barna tarisznyájában kendő és kulacs után. Nemsokára, már a nővel szemben térdel és a lehető legnagyobb lágysággal tisztogatja a sebeit, s ellenőrzi folyamatosan azt a gyenge, maréknyi, reményt keltő légzést. ~Állatok! Miért bánik el bárki is, így egy ártatlan teremtéssel? Pont, mint az apám!~ szitkozódik magában, közben finoman megszabadítja a másik felrepedt száját a benne rejlő anyagtól, persze mindezt akkor, ha nem lökik el segítő kezét. *
- Ébren vagy? Tudod, hogy hívnak? Pislogj kettőt kérlek, ha érted amit mondok! *Próbál valamiféle kommunikációba eredni a földön fekvővel miközben minden terhétől megszabadítja. *
- Hívj, csak Elsének. Ne félj tőlem, már jó kezekben vagy! Esküszöm neked megbűnhődnek azok az istentelenek ezért, csak tarts ki!
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 14:02:27
Üzenet elküldve: 2020-05-18 14:02:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Else//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
~Bamm! Bamm! Bamm!~
*Sípoló lélegzetet vesz. Lassan elkezdi kiszűrni a távoli hangokat a koponyája belsejében csengő üllő zajától. Túlságosan erőtlen, hogy kinyissa a szemét. Meggyötört teste fel-alá zötykölődik. Ködös elméje csak lassan képes összeilleszteni a kirakós darabkáit a rendelkezésére álló szűkös információk alapján. Fogalma sincs hol van. Próbálja felidézni utolsó, kikötés előtti emlékeit, de fejébe abban a pillanatban éles fájdalom hasít. Káromkodna, de ekkor érzékeli, hogy a száját kipeckelték. Keze mozdulna, hogy eltávolítsa a szájába tömködött anyagot, de a mozdulatnak gyors megálljt parancsol az erős kötél, ami csuklóit szorosan összefonja.*
- Te, ez felébredt!* hallja az idegen hangot meglehetősen közelről.*
- Pedig már azt hittem kinyúlt a férge.* válaszol egy távolabbi férfi hang.*
- Mit csináljak?
- Ne csinálj semmit, úgy se tud megmozdulni, alig él.
- Te ebből még baj lesz, kurva nagy baj lesz! *sopánkodik a közelebbi*
- Ne rinyálj már, mint valami fürdős luvnya! Annyira be vagy tojva, akkor hajítsd le a fenébe!* a beszélgetés véget ér. Lif már csak feje lüktetését és paták ütemes dobolását hallja. Érzi, hogy valaki megragadja a felkarjánál fogva, majd taszít rajta egyet.
A fiatal elf keményen ér földet. Elgyötört teste minden porcikája fájdalmasan felüvöltene, ha módjában állna. Összezúzott teste gördül néhányan a földön, majd megállapodik Elsek'belinna lábánál.*
A hozzászólás írója (Bíborkönny Lif) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.18 14:03:51
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
~Bamm! Bamm! Bamm!~
*Sípoló lélegzetet vesz. Lassan elkezdi kiszűrni a távoli hangokat a koponyája belsejében csengő üllő zajától. Túlságosan erőtlen, hogy kinyissa a szemét. Meggyötört teste fel-alá zötykölődik. Ködös elméje csak lassan képes összeilleszteni a kirakós darabkáit a rendelkezésére álló szűkös információk alapján. Fogalma sincs hol van. Próbálja felidézni utolsó, kikötés előtti emlékeit, de fejébe abban a pillanatban éles fájdalom hasít. Káromkodna, de ekkor érzékeli, hogy a száját kipeckelték. Keze mozdulna, hogy eltávolítsa a szájába tömködött anyagot, de a mozdulatnak gyors megálljt parancsol az erős kötél, ami csuklóit szorosan összefonja.*
- Te, ez felébredt!* hallja az idegen hangot meglehetősen közelről.*
- Pedig már azt hittem kinyúlt a férge.* válaszol egy távolabbi férfi hang.*
- Mit csináljak?
- Ne csinálj semmit, úgy se tud megmozdulni, alig él.
- Te ebből még baj lesz, kurva nagy baj lesz! *sopánkodik a közelebbi*
- Ne rinyálj már, mint valami fürdős luvnya! Annyira be vagy tojva, akkor hajítsd le a fenébe!* a beszélgetés véget ér. Lif már csak feje lüktetését és paták ütemes dobolását hallja. Érzi, hogy valaki megragadja a felkarjánál fogva, majd taszít rajta egyet.
A fiatal elf keményen ér földet. Elgyötört teste minden porcikája fájdalmasan felüvöltene, ha módjában állna. Összezúzott teste gördül néhányan a földön, majd megállapodik Elsek'belinna lábánál.*
A hozzászólás írója (Bíborkönny Lif) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.18 14:03:51
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:30:55
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:30:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
*Néhány fára ő is írt és még a helyesírása is javult. A magassága miatt kicsit lejjebb kellet írni, nem fejmagasságba. Aztán csak a szántóföldekre érnek.*
-Hát itt nem nagyon tudunk hova írni. A gazdák fáit szerintem hagyjuk, hacsak nem akarunk újra bajba keveredni.
*Mondja viccelődve Dhorisznak. Így el kell sétálniuk a kikötői erdőségig. Amúgy is oda tartottak, így ez nem nagy fáradtság. Míg gyalogolnak, azzal szórakoztatja magát, hogy a krétától fehér ujjait letörli, amitől újra eredeti színűkben pompáznak, majd újra össze krétázza, hogy aztán újra letörőlje.*
*Néhány fára ő is írt és még a helyesírása is javult. A magassága miatt kicsit lejjebb kellet írni, nem fejmagasságba. Aztán csak a szántóföldekre érnek.*
-Hát itt nem nagyon tudunk hova írni. A gazdák fáit szerintem hagyjuk, hacsak nem akarunk újra bajba keveredni.
*Mondja viccelődve Dhorisznak. Így el kell sétálniuk a kikötői erdőségig. Amúgy is oda tartottak, így ez nem nagy fáradtság. Míg gyalogolnak, azzal szórakoztatja magát, hogy a krétától fehér ujjait letörli, amitől újra eredeti színűkben pompáznak, majd újra össze krétázza, hogy aztán újra letörőlje.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 21:03:38
Üzenet elküldve: 2020-05-17 21:03:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A várost ölelő erdőségből lassan a fák változatos harmóniáját a szántóföldek egyhangúsága váltja fel. Ugyan tavasz van, de a termények még nem nőttek meg annyira, hogy változatossá fessék a tájat. Naoren a menyét kíváncsian figyel, amint a vállon megülve figyeli a gazdája gyors haladását. Az erdőket szereti, a szántók azonban túl kevés ingert szolgáltatnak az állatnak, ezért előre kúszik, hogy Wengetta az ölében pihentesse. Az elf megcsóválja a fejét, mégis mosolyogva karolja át az állatot, hogy az ölében megpihenhessen amíg a szántókon átjutnak. A kikötői erdősék majd több izgalmat és látványt nyújt a menyétnek.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 20:49:32
Üzenet elküldve: 2020-05-17 20:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tehetetlenség és némi beletörődés//
//Zárás//
*Ha valaki most messziről nézne végest a tájon, a szeme elé egy fehérruhába csomagolt meggyötört angyal képe tárulna, aki szinte végig suhan a tájon, szaladva a megmentés irányába, ami ezúttal saját magának hozhatna megváltást. Ha viszont Else szemével nézi bárki is a dolgokat ő, csak szalad, mert úgy érzi élhet és kedveli ahogy susog a haja. Az, már csak mellékes dolog, hogy sietnie is kéne, ha megakarja ismerni jövendőbelijét addig amíg el nem tűnik a horizonton a nap. Ritka az, ilyen minden bizonnyal a parasztok nem minden nap látnak szökött vándorokat, fehér csipkében keresztül futni a földeken, viszont ez most annál is igazabb, mint hogy férjhez fog kerülni a rövid hajú teremtés. Talán ez volna a beletörődés utolsó sugara, melyből valami teljesen új képződhet a fiatal nő lelkében. Új érzés, új út és rég nem látott remény. *
A hozzászólás írója (Elsek'belinna, az engedetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 20:50:34
//Zárás//
*Ha valaki most messziről nézne végest a tájon, a szeme elé egy fehérruhába csomagolt meggyötört angyal képe tárulna, aki szinte végig suhan a tájon, szaladva a megmentés irányába, ami ezúttal saját magának hozhatna megváltást. Ha viszont Else szemével nézi bárki is a dolgokat ő, csak szalad, mert úgy érzi élhet és kedveli ahogy susog a haja. Az, már csak mellékes dolog, hogy sietnie is kéne, ha megakarja ismerni jövendőbelijét addig amíg el nem tűnik a horizonton a nap. Ritka az, ilyen minden bizonnyal a parasztok nem minden nap látnak szökött vándorokat, fehér csipkében keresztül futni a földeken, viszont ez most annál is igazabb, mint hogy férjhez fog kerülni a rövid hajú teremtés. Talán ez volna a beletörődés utolsó sugara, melyből valami teljesen új képződhet a fiatal nő lelkében. Új érzés, új út és rég nem látott remény. *
A hozzászólás írója (Elsek'belinna, az engedetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 20:50:34
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:58:51
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:58:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Ellavear a várost elhagyva gyorsan felkéredzkedett egy szekérre. Így az út első részét karórépák között zötykölődve töltötte, miközben egész lényét langyos szellő járta át.*
- Ébresztő, no!* éles hangra riad fel.*
- Mi van?* húzza ki magát ültében, kézfejével letörli a szája szélére kicsordult nyálat. Nem tudja, mikor bóbiskolhatott el és az egyhangú táj sincs segítségére, midőn megpróbálja megállapítani merre is járhatnak. A szekér hajtója aztán felvilágosítja, hogy Szántószél közelében vannak, ami számára a végállomást jelenti. Csalódottan szökken le a szekérről, még jókra utat kell megtennie lábon, hogy elérje az erdőt.*
- Ott lakik a kövek között,
a Szürke hegynek lábánál...* dudorássza kedvenc nótáját, mikor újabb szekeret lát közeledni. Felkéredzkedne rá, de a kocsis csak ellenszolgáltatás fejében hajlandó magával vinni.*
- A vérhas vigyen el!* köp a porban, majd még hosszan átkozza a fickót, míg a szekér el nem tűnik a horizonton.*
- Ébresztő, no!* éles hangra riad fel.*
- Mi van?* húzza ki magát ültében, kézfejével letörli a szája szélére kicsordult nyálat. Nem tudja, mikor bóbiskolhatott el és az egyhangú táj sincs segítségére, midőn megpróbálja megállapítani merre is járhatnak. A szekér hajtója aztán felvilágosítja, hogy Szántószél közelében vannak, ami számára a végállomást jelenti. Csalódottan szökken le a szekérről, még jókra utat kell megtennie lábon, hogy elérje az erdőt.*
- Ott lakik a kövek között,
a Szürke hegynek lábánál...* dudorássza kedvenc nótáját, mikor újabb szekeret lát közeledni. Felkéredzkedne rá, de a kocsis csak ellenszolgáltatás fejében hajlandó magával vinni.*
- A vérhas vigyen el!* köp a porban, majd még hosszan átkozza a fickót, míg a szekér el nem tűnik a horizonton.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 11:36:39
Üzenet elküldve: 2020-05-17 11:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
– Bobbir a barkácslovag, a kalapácsos hős. Remekül hangzik. *Válasza azt mutatja, hogy legalább annyira komolyan áll ehhez a fontos témához, mint Chalarel.*
– Pontosan. De azért biztos lehet velük is dolgozni. Csak nem barkácsapródként. *Mondja visszautalva az előbbi tréfálkozásra. Még egyszer megnézi magának a révet, aztán elindul, hogy elvezesse odáig a párosukat. Mire odaérnek a révész már pont indulni készül az átkelést segítő komppal, úgyhogy sietniük kell. A falu ezen a parton lévő részét nincs idejük alaposabban megnézni, pedig van egy-két látnivaló.*
– Arra gondoltam, hogy átkelünk, aztán a falu határában meghúzzuk magunkat valahol. Ha holnap reggel elindulunk, akkor késő délutánra vagy estére a városba érhetünk. Csak az idő legyen jó. *A kompra felszállva helyet keres maguknak, ahol legalábbis nyugodtan állhatnak. Közben azt tervezgeti, hogy hol lesz a legalkalmasabb szállást keresniük a földeken.*
~A földeken már csak nincsenek nagyobb állatok. Útonállók talán, de nem ilyen közel a faluhoz.~
*Csendben gondolkozik, közben hol a tájat nézi, hol a sötételf nőre pillant rá. Örül, hogy talált magának társat az útra, így nem olyan unalmas.*
– Bobbir a barkácslovag, a kalapácsos hős. Remekül hangzik. *Válasza azt mutatja, hogy legalább annyira komolyan áll ehhez a fontos témához, mint Chalarel.*
– Pontosan. De azért biztos lehet velük is dolgozni. Csak nem barkácsapródként. *Mondja visszautalva az előbbi tréfálkozásra. Még egyszer megnézi magának a révet, aztán elindul, hogy elvezesse odáig a párosukat. Mire odaérnek a révész már pont indulni készül az átkelést segítő komppal, úgyhogy sietniük kell. A falu ezen a parton lévő részét nincs idejük alaposabban megnézni, pedig van egy-két látnivaló.*
– Arra gondoltam, hogy átkelünk, aztán a falu határában meghúzzuk magunkat valahol. Ha holnap reggel elindulunk, akkor késő délutánra vagy estére a városba érhetünk. Csak az idő legyen jó. *A kompra felszállva helyet keres maguknak, ahol legalábbis nyugodtan állhatnak. Közben azt tervezgeti, hogy hol lesz a legalkalmasabb szállást keresniük a földeken.*
~A földeken már csak nincsenek nagyobb állatok. Útonállók talán, de nem ilyen közel a faluhoz.~
*Csendben gondolkozik, közben hol a tájat nézi, hol a sötételf nőre pillant rá. Örül, hogy talált magának társat az útra, így nem olyan unalmas.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:35:48
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:35:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Lóra(!), Pesti//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Közben már a szántóföldekre tévednek. Dora reménykedik benne, hogy Esti megtartja magának a buja gondolatait az úton, de úgy tűnik, túl közel még a Vaskorsó, hogy a sötételf lány csak úgy megfeledkezzen az új bikájáról. Szerencsére innen már jól haladnak majd, és hátra is hagyhatják egy időre a barbár kővárost, a barbár kanjait… Meg Habrertust. Rá sok minden igaz, de a barbár kanság aligha. Az igazság az, hogy Dora gondolatai sokat kalandoznak felé, még akkor is, ha éppen semmi oka sincs rá, és szerencse-e a kancellárnak, vagy sem, de még akkor is rá gondol, mikor éppen a báróról áradozik. Ez csak amolyan felvágásféle, része a kis rivalizálásuknak.*
- Féltékeny, érzem rajta. *Ismeri be, és halványan elmosolyodik a gondolatra, hogy talán épp az őrületbe kergeti azzal Habrertust, hogy nélküle kelt útra, és éppen a báró úrhoz tart. Mert mi nagyobb győzelem, mint elérni, hogy a jó kancellár is mindig Dorára gondoljon, még akkor is, ha esetleg egy Doránál csinosabb (na, de nyilván nem okosabb) lány sertepertélne épp a közelében?* Egyébként tud róla, hogy megtörtént. A második találkozásunknál és csókunknál ott volt. A tündérek előadásán esett meg a dolog, amikor színészként léptünk fel, és Cha'yss volt a hősszerelmes. Gondoltam, ha egyszer már elcsattant régen az a csók, hátha sikerül most is tőrbe csalni a dalnokot. Én lettem a megmentett hölgyikéje, és egy csókkal zártuk az előadást. Talán nem is tudta, hogy épp borsot tört az öreg orra alá. Mindenesetre nagy riválisok lehetnek, mert eléggé összeakasztották a bajuszt. *Ahogy meséli a dolgot, széles mosoly terül szét az arcán, teljesen ellenkező érzelem ahhoz képest, amit ezután mond.*
- Nem titok. Bár… kicsit úgy éreztem, hogy elvetettem a sulykot a kancellárnál. De nem ez lenne az első eset. Most egy kicsit megtanítom kesztyűbe dudálni. De semmi több, nem akarok a báró úrtól semmit. *Öröme csak ahhoz köthető, hogy imád incselkedni. Úgy gondolja, hogy őszinteségével le is törheti Esti lelkesedését. Hiába kotyogná ki a kancellárnak a sötételf, ami történt, nincs semmi, amit nem tudna már amúgy is. Cha'yss előtt pedig szintén kár lenne beszélni, az az apró csók ugyanis nem ért semmit, csak egy tréfa volt, incselkedés, tulajdonképpen semmiség. Dora egy valamiért tartotta jó ötletnek elmondani: valószínű, hogy a báró ennyi találkozás után felismerné őt, rokonszenvezne vele, ez pedig hasznos lehet a kis artheniori küldetésük szempontjából.*
- Egyébként pedig, már megbocsáss, néha kiállhatatlanul undok tudsz lenni. Nagyon remélem, hogy a sötételfek nem mind olyanok, mint te, mert néha már egy Esti is sok. *Pillant rá, miután kicsit helyre mocorgott a nyeregben. Persze ezt azért kapta Est, mert nem akarta értékelni a lovas tréfáit.* Esetleg mesélhetnél a Dwirinthalen-családról egy kicsit, ahelyett, hogy nálam rosszabb lóvicceket gyárts. *Tökéletesen ejti az amúgy bonyolult nevet, nem kérdés, hogy Dora nem akkor hallotta először, amikor Esti megjelent a színen. Artheniorban töltött évei alatt már hallott róluk itt-ott.* Mi maradt a kúriából? És mi vele a terved, miután felújítottad?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Közben már a szántóföldekre tévednek. Dora reménykedik benne, hogy Esti megtartja magának a buja gondolatait az úton, de úgy tűnik, túl közel még a Vaskorsó, hogy a sötételf lány csak úgy megfeledkezzen az új bikájáról. Szerencsére innen már jól haladnak majd, és hátra is hagyhatják egy időre a barbár kővárost, a barbár kanjait… Meg Habrertust. Rá sok minden igaz, de a barbár kanság aligha. Az igazság az, hogy Dora gondolatai sokat kalandoznak felé, még akkor is, ha éppen semmi oka sincs rá, és szerencse-e a kancellárnak, vagy sem, de még akkor is rá gondol, mikor éppen a báróról áradozik. Ez csak amolyan felvágásféle, része a kis rivalizálásuknak.*
- Féltékeny, érzem rajta. *Ismeri be, és halványan elmosolyodik a gondolatra, hogy talán épp az őrületbe kergeti azzal Habrertust, hogy nélküle kelt útra, és éppen a báró úrhoz tart. Mert mi nagyobb győzelem, mint elérni, hogy a jó kancellár is mindig Dorára gondoljon, még akkor is, ha esetleg egy Doránál csinosabb (na, de nyilván nem okosabb) lány sertepertélne épp a közelében?* Egyébként tud róla, hogy megtörtént. A második találkozásunknál és csókunknál ott volt. A tündérek előadásán esett meg a dolog, amikor színészként léptünk fel, és Cha'yss volt a hősszerelmes. Gondoltam, ha egyszer már elcsattant régen az a csók, hátha sikerül most is tőrbe csalni a dalnokot. Én lettem a megmentett hölgyikéje, és egy csókkal zártuk az előadást. Talán nem is tudta, hogy épp borsot tört az öreg orra alá. Mindenesetre nagy riválisok lehetnek, mert eléggé összeakasztották a bajuszt. *Ahogy meséli a dolgot, széles mosoly terül szét az arcán, teljesen ellenkező érzelem ahhoz képest, amit ezután mond.*
- Nem titok. Bár… kicsit úgy éreztem, hogy elvetettem a sulykot a kancellárnál. De nem ez lenne az első eset. Most egy kicsit megtanítom kesztyűbe dudálni. De semmi több, nem akarok a báró úrtól semmit. *Öröme csak ahhoz köthető, hogy imád incselkedni. Úgy gondolja, hogy őszinteségével le is törheti Esti lelkesedését. Hiába kotyogná ki a kancellárnak a sötételf, ami történt, nincs semmi, amit nem tudna már amúgy is. Cha'yss előtt pedig szintén kár lenne beszélni, az az apró csók ugyanis nem ért semmit, csak egy tréfa volt, incselkedés, tulajdonképpen semmiség. Dora egy valamiért tartotta jó ötletnek elmondani: valószínű, hogy a báró ennyi találkozás után felismerné őt, rokonszenvezne vele, ez pedig hasznos lehet a kis artheniori küldetésük szempontjából.*
- Egyébként pedig, már megbocsáss, néha kiállhatatlanul undok tudsz lenni. Nagyon remélem, hogy a sötételfek nem mind olyanok, mint te, mert néha már egy Esti is sok. *Pillant rá, miután kicsit helyre mocorgott a nyeregben. Persze ezt azért kapta Est, mert nem akarta értékelni a lovas tréfáit.* Esetleg mesélhetnél a Dwirinthalen-családról egy kicsit, ahelyett, hogy nálam rosszabb lóvicceket gyárts. *Tökéletesen ejti az amúgy bonyolult nevet, nem kérdés, hogy Dora nem akkor hallotta először, amikor Esti megjelent a színen. Artheniorban töltött évei alatt már hallott róluk itt-ott.* Mi maradt a kúriából? És mi vele a terved, miután felújítottad?
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:29:47
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:29:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora olyan helyzetbe került, ahol választhat, hogy a mocskával a városba megy… vagy a városba megy. Ahhoz nem kell tudósnak lennie senkinek, hogy a várost válassza.*
- Menjünk! *Mondja, és egy nem túl elegáns cuppanással kihúzza csizmáját a ragacsos sárból, majd kilábal a szárazabb szakaszra. Fejét merőn előre szegi, látszólag méltóságteljesen, pedig csak egyszerűen nem akar lepillantani, hogy meglássa, mennyi kosz tapadt rá odalent. Persze amint hátat fordít Vylnek, a lány egyből láthatja, hogy a feneke végig olyan, mintha becsinált volna. Itt már kár lenne törölgetni, porolgatni, csak még koszosabb lenne. Megpróbálja az előnyére fordítani a dolgot, és szakemberként feltűnni.
A lány nem tudja, hogy a ló túlsó oldalára átesni már Dorának is sikerült. Lehet, hogy a koszuk a szerencsétlenségük megnyilvánulása: mindketten azok kicsit. Vagy nagyon. A tudós most arra gondol, hogy még egy lónak is örülne, arról is legfeljebb csak leesne, bele a sárba. Ugyanott tartana, mint most, csak hamarabb odaérne. Erre tessék: most menetelhet a kakára hasonlító, nem kakafolttal a fenekén.*
- Kár, hogy nem mágus. Pedig azt beszélik, azok menetben ki tudják pucolni a ruhát. *Mondja, és keserűen felnevet. Bár továbbra sem ébreszt benne túl sok bizalmat a társnője, az előbbi eset megzavarja kis tudós lelkét. És ha egy vadidegen azt állítja magáról, hogy nem mágusféle, semmi garancia nincs, hogy nem hazudik éppen. Ezért inkább felzárkózik mellé, és szemmel tartja, semmint hogy hagyja Vylt a háta mögé kerülni.*
- Ha nem mágus, amúgy foglalkozása van? Vagy mivel üti el szívesen az idejét? *Kíváncsiskodik barátságos céllal. Dora nem csak a tudományt díjazza, a művészet sincs ellenére, csak ezt kevesen tudják róla. Minden áron akar valamit találni ebben a lányban, amit kedvelhet és értékelhet, azután, hogy bántotta a kalapját, és a frászt hozta rá. Kell lennie! Muszáj! Ezt tudósi hivatásának tekinti ezen a ponton.*
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora olyan helyzetbe került, ahol választhat, hogy a mocskával a városba megy… vagy a városba megy. Ahhoz nem kell tudósnak lennie senkinek, hogy a várost válassza.*
- Menjünk! *Mondja, és egy nem túl elegáns cuppanással kihúzza csizmáját a ragacsos sárból, majd kilábal a szárazabb szakaszra. Fejét merőn előre szegi, látszólag méltóságteljesen, pedig csak egyszerűen nem akar lepillantani, hogy meglássa, mennyi kosz tapadt rá odalent. Persze amint hátat fordít Vylnek, a lány egyből láthatja, hogy a feneke végig olyan, mintha becsinált volna. Itt már kár lenne törölgetni, porolgatni, csak még koszosabb lenne. Megpróbálja az előnyére fordítani a dolgot, és szakemberként feltűnni.
A lány nem tudja, hogy a ló túlsó oldalára átesni már Dorának is sikerült. Lehet, hogy a koszuk a szerencsétlenségük megnyilvánulása: mindketten azok kicsit. Vagy nagyon. A tudós most arra gondol, hogy még egy lónak is örülne, arról is legfeljebb csak leesne, bele a sárba. Ugyanott tartana, mint most, csak hamarabb odaérne. Erre tessék: most menetelhet a kakára hasonlító, nem kakafolttal a fenekén.*
- Kár, hogy nem mágus. Pedig azt beszélik, azok menetben ki tudják pucolni a ruhát. *Mondja, és keserűen felnevet. Bár továbbra sem ébreszt benne túl sok bizalmat a társnője, az előbbi eset megzavarja kis tudós lelkét. És ha egy vadidegen azt állítja magáról, hogy nem mágusféle, semmi garancia nincs, hogy nem hazudik éppen. Ezért inkább felzárkózik mellé, és szemmel tartja, semmint hogy hagyja Vylt a háta mögé kerülni.*
- Ha nem mágus, amúgy foglalkozása van? Vagy mivel üti el szívesen az idejét? *Kíváncsiskodik barátságos céllal. Dora nem csak a tudományt díjazza, a művészet sincs ellenére, csak ezt kevesen tudják róla. Minden áron akar valamit találni ebben a lányban, amit kedvelhet és értékelhet, azután, hogy bántotta a kalapját, és a frászt hozta rá. Kell lennie! Muszáj! Ezt tudósi hivatásának tekinti ezen a ponton.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2077-2096