//Reydis Syna//
*Egy gyomor korgása szakítja félbe kellemes pihenését. Keze saját hasára siklik, az azonban jelét sem adja éhségnek, vagy ahhoz hasonló érzetnek. Ez akkor csakis egyvalakié lehet, ki épp párnaként tetszeleg feje felett. Aldren némiképp felül, hogy kutyájára vethesse tekintetét, majd fordul egyet és visszafekszik. Nem nagyon érdekli ebének éhsége, hisz még mindig büntetésben, vagy valami hasonlóban van, főleg a hajós malőr után. Valami azonban megragad benne amiatt az egyetlen pillantás miatt. Valahogy most másként viselkedik a tiszta vérű, nem úgy, mint korábban, mikor kikecmeregtek a folyóból. Zavar jeleit vélte felfedezni rajta, holott korábbi, vadabb énje korántsem valószínű, hogy effélét produkálna, egyetlen gyomorkorgás miatt. A férfi mégis felkel, majd közelebb kúszva Hercegnőhöz, alaposan megfigyeli őt.*
- Most más vagy... *- állapítja meg hangosan, ennek köszönhetően azonban egyből elárasztja a tenni akarás.
Itt az ideje, hogy kísérletezzen egy keveset, hisz valami, vagy valaki, kiváltotta ebből a lányból a jelentős változást. Tudni akarja az okát, újra látni akarja harci ebét, őrült, vágyakozó pillantásával együtt. A szárítóként használatos husángot ki is kapja a földből. Ruháját egyszerűen ráakasztja kardjára, másik holmija tetejére, majd legyint egyet a korcs felé a pálcával, úgy, hogy tervei szerint alig, de bizony érje őt az erőben alig bővelkedő suhintás. Aztán valami kirajzolódik elméjében. Ha csupasz bottal ütlegelné az állatot, valószínűleg csúf nyoma maradna, s talán még bőre is felhasadna a szálkák miatt. Imént átpakolt öltözékét tehát újra magához veszi, majd rácsavarja ingét a botra, hogy immár a bebugyolált fadarabbal csaphasson néhányat a kutyára, amennyiben van rá lehetősége. Előbb lábára suhintana, hogy lassítsa az esetleges menekülésben. Aztán oldalát, karját támadná, hogy ott is tapasztaljon némi fájdalmat. Ütései egyre erősödnének, mígnem abbahagyná, célpont hiányában, hisz fejét még ő sem lenne képes komolyabb ütésekkel támadni.*
- Remélem annyira élvezted, mint amennyire korábban epekedtél érte! *- szólal fel, amennyiben sikerrel jár a fenyítés.
Ha kedvence mégis elszelelne, még a komolyabb csapások előtt, hát leül, s egymaga kezd el falatozni a víz csapásától megmenekülő étkek valamelyikéből, lévén a kenyérből, mi vizes masszaként borul ki az azt tartó kendőből, aligha fognak enni bármit is. Legalábbis a félvér biztosan nem.*