Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:54:55
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Aon, Rolf//

- Még a végén kisül, hogy liliomtipró vagyok!
*Mondja nevetve, és nevetés közben komolyan fontolóra veszi, hogy ezentúl vakarcsnak fogja a másikat hívni. Így aztán csak kisül, hogy évei számát tekintve Alyo ráver a férfire majd egy tízest, viszont elf vérének köszönhetően ez nem látszana akkor sem, ha amaz nem találkozik semmiféle átkos kísértettel.*
- De azért csak fáj. Kifolyik egy csomó véred, az meg legyengít. Arról nem is beszélve, hogy nyomot hagy azon a szép testeden, nem mintha tökéletes bababőröd lenne, de így már nem is lesz soha.
*Ettől Alyo persze még szívesen számolgatja a hasán a kockákat, meg szívesen cirógatja, csak meg kell szoknia, hogy újabb hegek is kerültek a simogató ujja alá. Meg ő amúgy sem bagatellizálná el a sérülést, semmiféle sérülést, persze ő szerencsés mert rajta alig van, és biztosan nagyon el is keseredne, ha az a kevés szaporodna.
A következő szavakon meghökken, nem az, hogy a férfi beszélne a sámánasszonnyal, mert végül is az mondja ki a verdiktet az agybaja ügyében, hanem azon, hogy a Laor-témát nem tudja elengedni. Alyo már nagyon unja, és lenne egy vaskos bukszája arra is, hogy az érintett is szívesen elfelejtené.*
- Hát most, hogy már tudjuk, hogy csak egy csikasz vagy egy öregember bőrében...
*Természetesen szándékosan túlozza el.*
- Laor viszont tényleg egy öregember egy öregember bőrében, legalább kétszer olyan idős, viszont feleakkora, mint te vagy, ezért talán kiverhetnéd a fejedből, nem? Engem nem érdekel a fickó, tényleg nem.
*Duzzog kicsit. Aoneer persze tervezgetheti bárki legyilkolását, csak Alyo nem akar tudni róla. Legyilkolandó thargokról végképp nem akar tudni. Példának okáért azért, mert ők maguk is fenn vannak valakik halállistáján, és ez nem tölti el valami kellemes érzéssel.*
- Hát azt látom, hogy nem készültél, mert minderre egy tyúkszaros szekéren kerítettél sort!
*A hangjában a szemrehányó él csupán tettetett, mert a tyúkszaros szekér hátuljába sem nagyon tudja kezelni a szituációt, de egy térdre borulós, gyűrű előhúzós szituáción végképp kikészült volna. Sőt valószínűleg úgy röhögött volna, mint a sakál, mindazonáltal úgy hallotta, hogy a városi népeknél ilyesmi szokások élnek, és Aoneer tulajdonképpen városi.*
- Nem is hordok ékszert, és egyáltalán nincsenek ilyen szokásaink. Véráldozat van, semmi más. Tudod, barbár népek vagyunk.
*Az lehet a házasulandó felek vére éppúgy, mint egy általuk választott áldozati állaté, nincsenek megkötések, sőt hosszú ceremónia sincsen. Mondjuk a rövid esküvés után azért szokott lenni némi dínomdánom. Az ékszer viszont tényleg nem divat ilyen alkalmakkor, Alyonak meg talán egyetlen ékszere sincsen, és ami azt illeti nem is érzi hiányát.*
- Jó, az ifjú feleség elfogyasztja a többi udvarlójának szívét, de tényleg csak ennyi.
*Vicc ez, ami ha másból nem, hát abból kiderülhet, hogy nagyon jóízűen nevet, és ezt a nevetést csak a csók fojtja bele, csukott szemmel élvezi, balját pedig a férfi arcára simítja, hüvelykujja a járomcsontját simogatja. El is felejti hamar, hogy az előkelő családjáról kérdezett, és azt is, hogy nem kapott erre választ.*

1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-06 09:03:32
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Alyo, Rolf//

*Visszamosolyog, bár nem tudja miért. Annyira nem tetszik neki Alyo tréfája főleg mert a lány halálát említi egy ponton, azt meg nem meri rögtön a szemébe vágni, hogy ha nem tévedett a hadnagy akkor ez a legcsodálatosabb dolog ami csak történhetett velük. Ki tudja miként vélekedne erről a lány. Végül csak a máglya említésére görbül lefelé a szája. Nem, ez egyáltalán nem tetszik neki. Hogyan is tetszhetne? Persze valamilyen szinten a kötelesség tudat is dolgozik benne. Kevés olyan rohadék van akiben fel se merülne ezek után a házasság gondolata. De ez az egész gondolat számára tényleg nem új keletű, és ez az amiről mindenek előtt meg akarja győzni Alyot.*
-Kezelést azt nem, de a végét nagyon. *Válaszol a lánynak ami talán egy erőltetett vicc is lehetne, de nagyon is igazság. Aoneerben ez alatt az időszak alatt érett meg az elhatározás és úgy vélte nem ez az az időszak amiben neki meg kéne kérnie a másik kezét, hisz ha végül bolondnak nyilvánítják akkor csak nagyobb fájdalmat hagy maga után.*
-Huszonkét éves vakarcs vagyok csak. *Jegyzi meg Alyonak. Ez is egy olyan dolog amiről soha nem beszélt a lány előtt. Mi több a lány nem is ismerhette őt még a kísértet csapása előtt, nem tudhatja mennyit nyom a latban az a tíz év.*
-Erről már talán te is hallhattál, hisz sok a Grombarnál harcoló Thargot ért ugyanez az átok. *Legalábbis ő többet is látott a kísértet karmai közé hullani. Nem volt kellemes látvány és nem volt kellemes élmény.*
-Ezért nevetek manapság a korbácsoláson. Látod? Egy évet sem vesztettem alatta. És bár másoknak ez talán rettenetes, én őszinte képpel már nem tudom komolyan venni. *Látta Alyo aggódó tekintetét, és később azt a mérges pillantást is. Nem mintha neki kifejezett feladata lenne az életben magát veszélybe sodorni, meg újabb és újabb hegekkel teleírni a megmaradt bőrfelületét. Valami magyarázatot viszont muszáj adnia mielőtt a félvér még inkább megharagszik rá. Azt, miért nem beszélt eddig az öregedéséről talán nem kell ecsetelni. Ez tényleg olyan dolog ami megviselte és aminek napról napra egyre inkább érzi a hatását. Számára nem mérhető olyan sérülésekhez amik az első napon fájnak, de az idő múltával begyógyulnak, és egy egyszerű kis varázsital ledöntése után már el is tűnnek.*
-Beszélnem kell a sámánasszonyoddal. *Mondja elgondolkodva. Nem csak a házasságra és az áldására van szükségük, de élettérre is ahol neki nem kell folyton a vashegyet bámulnia, és ahol Alyo sem lenne elzárva a társaitól.*
-Aztán meg kell ölnöm a szeretőjét. *Ez egy két pontos lista. Talán ha előbb egyezkedik a nagyságos démonomantával és csak később bosszantja fel Laor levágásával és testének öt felé tépésével, akkor jobb ajánlatot is ki tud sajtolni belőle mintha fordítva tenné. Van pénzük. Vehetnek maguknak nagy házat, nagy földet, olyat amit a kikötői problémák miatt már elhagytak, és ha megvédi azt a földet akkor tudnak rá parasztokat és munkásokat keríteni. Legalábbis ez az amiben gondolkozni tud. Illetve ha egy másik államszervezettől kap nemesi rangot, azt sem venné semmibe, és akkor szülei elé is könnyebb szívvel állna. Ez egy olyan dolog amire szinte semmi esélyt nem lát, de a hülye "nemesi" feje még mindig ezen dolgozik. No meg az eszét is bizonyítania kellene valamilyen formában. Már azt, hogy amúgy nem ment el.*
-Nem készültem fel. *Neveti el magát. Egy korbácsolás utáni sebtében összerakott leánykérés ez az egész. Persze, nagy és szép gyűrűre lenne szükség, olyanra ami megmutatja Alyonak szándékát, csak hát azzal az a gond, hogy ha kifizet egy vagyont a gyűrűre akkor utána nem lesz miből házat vásárolnia élhetőséget teremtenie. Mert bár szeretné lenyűgözni a lányt, úgy tapasztalta eddig mind a ketten inkább tényszerűen álltak hozzá a dolgokhoz.*
-Nem is tudom mik Thargarodon az esküvői hagyományok. *Jegyzi még meg. Lehet addig meg sem házasodhat ott a férfi amíg el nem tölt két napot kampókra aggatva, vagy nem ölt meg hét ellenséget a csatában. Ez utóbbi esetben nagyon reméli számítanak az élőholtak, mert most gyorsan keríteni öt alakot és egy Laort a határban és nyílvégre kapni őket szimplán nem tűnik okos dolognak.
Mikor az "igen" elhangzik Aoneer azonnal megpróbálja szájon csókolni a lányt. Örül, egyszerűen örül, és nem akar a szüleiről beszélni, meg azoknak a véleményéről. Ezt egyszer már eldöntötte, és immáron neki sincs rangja amit féltenie kelljen. Legyen hát tékozló fiú, vad, kezelhetetlen és, ha kell töröljék le nevét a családfáról is. De ő nem fogja ezt a döntését megváltoztatni.*

1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-06 00:56:51
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

*Most hogy sikeresen átértek, mindenki előáll a javaslataival. Ő személy szerint nem sokat tököl. Fogja magát és tüzet rak. S amint pattognak a lángok szárítkozásba kezd. Most hogy ez megvan, koncentrálhatnak a többi fontos kérdésre is.*
-Sánta jó mondja'. Ő federít, mi itt várunk'.*Bólogat, mert nagyon nyerő kis terv ez.*
-A tündér' kibelezzük, oszt három felé vágju' és megösszük, estig jó lesz, kis elő kajánok. Höhhö. Az agya jó falat, ha át van sütve.*Morran s már kezdi is hegyezni a saját nyársát. Nem tudja hogy a törpe meg akarja e várni a sütést, és csak utána indul-e, vagy előbb felderít és utána eszik. De ami saját magát illető, ő az evéssel kezdene.*

1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-05 23:59:35
 ÚJ
>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

*Az óriás nem túl segítőkész. Már nem az átcipelést illetően, mert arra éppenséggel hajlandó lenne, csak ugye az orknak élve lenne rá szüksége. Már a választása alapján. Meg is fogja a tündér karját, ha már egyszer át lett adva és felülteti maga mögé a lóra, hogy a vízbe gázolva, tündér, törpe és állat úgy, ahogy átkecmeregjen a folyón. Ez lassacskán sikerül is, csak nem könnyen, mert ugye kétfelé kell figyelnie, és nem gyorsan mert a ló nem vízi emlős. Mikor sikerül átérniük nyomban vissza is nyújtja az orknak a kis szárnyast. Átveheti, őt aztán ne vádolják meg lopás kísérletével, pláne ne pici tündérlánykák ellopásának kísérletével.*
-Maradjál már. *Morog a behemótra, nem túl hangosan, mert egy óriás és egy ork mellett talán nem a banda legkisebb tagjának kéne okoskodnia. Kissé aggódik, hogy ha túl nagy a pofája akkor a végén még valaki betöri a fejét.*
-Ha egy paraszt ráles a mi kis társaságunkra szerintem még köszönni sem fog hanem mindjárt ránk ereszti a csőcseléket. *Mert egy, vagy két gyenge vérű még nem jelent nagy gondot hármuknak, no de ha jön harminc, vagy negyven akkor már bajban lesznek.*
-Keresünk, keresünk. *Mondja a törpe, mert úgy tűnik az orkot is jól kell tartania. És persze az ő gyomra is korog mivel egész nap nem evett, csak ivott meg dohányzott, és a törpe gyomra nem bírja az ilyesmit. Nem mintha a tündérevést nagyon jutalmazná.*
-Hármónk közül még mindig nekem van a legártatlanabb pofám, és én áztam meg a legkevésbé is. *Persze a csizmája ugyanúgy beleért a vízbe és a lova is csöpög, de az nem olyan nagy dolog. Legfeljebb láthatják, hogy a folyón át jött ami nem titok.*
-No meg a leggyorsabb is én vagyok. *Biccent a lova felé, és már neki kínos ez a sok érdemrend. Az őrségnél soha nem volt ennyire pedáns. Ritkamód szeretné megint lopni a napot és piálni, no de úgy tűnik az éhség szokatlan dolgokra készteti a törpét.*
-Szóval ha nektek megfelel azt mondanám, hogy amíg fenn van a nap ti melegedjetek én meg majd körbekémlelek. Aztán ha már nincs fenn a nap, oltsuk el a tüzet és a sötétben törjünk rá egy zsíros kis tanyára. *Amíg a nap fenn van addig a tűz nem fog látszani, csak a füstje. Ha meg már este van akkor az áldott sötétség jól elrejti őket, és könnyebben, megközelíthetik és körbevehetik azt a helyet amit ki akarnak rabolni. Ám ahhoz előbb valakinek fel kell derítenie a környéket, hogy a vaksötétben is oda találjanak. Az ötlet persze szavazásra, vagy inkább észérvekre van bízva, épp ahogy az erdei kirándulás korábbi és elvetett ötlete is. Ha valakinek van ellenvetése azt szívesen meghallgatja, továbbra is próbálva életben tartani a kecskét meg a káposztát maga körül.*

1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-05 23:31:18
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //
// A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz! //

* Haladnak hát, egészen a folyóig. Illetve annak a partjáig, ahol azonban nehéz kérdés veszi kezdetét. Átadja-e a kisasszonyt a törpének? A nehezen elfogott és még nehezebben idáig elhurcolt tündérkéjét? Végül is, azzal nem ér sokat, ha most ellopja, hiszen valahogyan cipelni is kell a szárnyast. Ez mondjuk nagyon megnyugtató gondolat, miszerint azért kell ő a csapatba, hogy vigye a lányt. Csak nehogy változzanak a dolgok, ha mondjuk úgy dönt a kicsi, hogy közéjük áll, vagy ilyesmi. Mondjuk egyelőre nincs ilyenre lehetőség, ugyanis hivatalosan - ha mondható ez hivatalosnak - jelenleg Ante tulajdonát képezi. A tulajdonok pedig nem szoktak döntést hozni ilyen ügyekben.
Az óriás felajánlja ugyan, hogy átszállítja a csöppséget a folyón, de csak törött nyakkal. Azzal meg ugye nem érnének el sokat, ha innentől egy döglött tündért kéne vinniük, nem egy élőt. Szó volt ugyan tündérpecsenyéről is, de arról könnyedén sikerült lebeszélni az orkot, lévén, hogy nem elég ez a gyerek hármuknak. Szóval abszolút távol tartja a meláktól, aminek bizonyára Klivy is örül némileg. Inkább Bögréhez fordul, na meg a lovához. *
- Akkó' vigyed, Sánta! * Ha már felajánlotta a virágból született átcipelését, akkor tegye is meg! Hogyha a törpe is beleegyezik, akkor átadja neki, ha nem, akkor valószínűleg ennyi volt ez a nagy fosztogatás, mivel ő aztán nem úszik át a folyón, ha közben még ezt a kicsit is kontrollálni kell (meg figyelni rá, hogy ne fulladjon bele). Hogyha viszont átveszi, akkor Ante kissé félénken, de belemászik a vízbe. Először csak a térdéig ér, de néhány lépés múlva már bizony úsznia is kell, amiért mondani sem kell, nincs nagyon oda. Az orkokat nem a vízbe teremtették. Próbál nagyjából az óriás mögött maradni, hiszen ahol neki leér a lába, ott nagyobb valószínűséggel ér le Anténak is, mint ahol még a meláknak sem. Természetesen a sodrás megteszi hatását, így mire kiér a túlparton, már bő tíz méterrel odébb mászik ki a vízből, ahol aztán valami ork nyelven káromkodik magában egy sort, végül csatlakozik a másik háromhoz - már amennyiben Bögre sikeresen átszállította a lányt. *
- Igen! * Válaszol egyből az óriás javaslatára és le is ül egy nagyobb kőre. * Ez a mocskos kurva folyó olya' vizes, hogy rohadna ketté! * Szitkozódik, mintsem törődve azzal, hogy a többiek miben állapodnak meg végül is a táborozást illetően. A tündért sem kéri még vissza, bár könnyen meglehet, hogy a törpe úr csak azért is visszaadja majd neki, mivel ennyi idő alatt is rájöhetett, hogy milyen fárasztó folyton arra figyelni, hogy ne szökjön el a szárnyas.
Beletelik néhány percbe, míg lenyugszik. Talán, mert nagyjából ennyi idő az is, míg némileg megszárad vizes "ruhája", mindenesetre ekkor már van arra is türelme, hogy körülnézzen: hova is jutottak? Elégedetten látja, hogy ez már a szántóföld széle. Kis földút vezet az ültetvények között, amelyen Ante tervei szerint ők is fognak haladni hamarosan. Majdcsak eljutnak valahova, hogyha egyenesen mennek előre. *
- Má' sötét lesz, mire a szántó szélére érün'! Olyankó' mög nehéz falut talá'ni a semmi közepibe'. * Világosítja fel társait a problémákról. *
- Szóva' vagy keresün' valamit enni, vagy mégis ezt kő' megennünk. * Bök a csapat legkisebb tagjára, Klivyre. Necces, hogy elég lesz-e mindhármuknak, de jobb, mint a semmi. Illetve most épp arról fognak dönteni tervei szerint, hogy jobb-e, mint a semmi, vagy inkább koplalnak? *

1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-05 23:02:05
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Aon, Rolf//

- Ha nem tévedett akkor már most szögezzük le, hogy ez nem betegség. Nem bénult le a kezem, vagy a lábam, jó a bokám kicsit sajog, de már egész jó...
*Elmosolyodik, mondhatni, hogy biztatóan. Persze a belének kirókázása sem egy ideális helyzet, ahogy rágondol úgy egyből megérzi a szájában azt a borzasztó ízt. Tényleg fürdenie kell...*
- Ha meg tévedett, akkor a vakbélgyulladás úgyis hamarosan elvisz.
*Még mindig mosolyog, úgy tűnik, hogy a humora visszatérőben van, ez egyértelműen az állapotában beálló javulás jele. Mondjuk attól a puszta ténytől is jobban érzi magát, hogy nem kell azon az ágyon feküdnie.*
- Ebben az esetben csinos máglyát rakj nekem, ha nem akarod, hogy visszajárjak.
*Mármint élőholt formában, mert hát ki tudja, hogy azokkal mi most a helyzet? Mindenesetre halkan felnevet. Magában persze kicsit átkozódik amiatt, hogy a férfi tényleg mindenhová az átkozott páncéljában jár, pedig szívesen hozzábújna, de nem a felvértezett testéhez. Azt viszont örömmel veszi, hogy legalább a sisakját lehúzza a fejéről.
A lány egyébként nem kételkedik Aoneer elköteleződésében, vagyis nem szívesen, és ez a kétkedés is csak az előállt helyzet miatt van, és amiatt, hogy azt gondolja, hogy a kötelességtudat dolgozik inkább a férfiban.*
- Kezelés végét, kit akarsz átejteni? Kezdettől nem akartál semmiféle kezelést, vagy tévednék?
*Nem szemrehányásnak szánja, inkább csak a tényeket közli, ugyanis végignézhette azt, hogy amaz mennyire szenved attól, hogy egy gyűlölt helyen, egy csomó gyűlölt személlyel kell az idejét töltenie.*
- Hát azért öreg sem vagy. Amúgy azt sem tudom, hogy hány telet láttál!
*Közli vidoran az újabb tényt, a lány egyébként úgy gondolja, hogy az éveik száma nagyjából megegyezhet, csak mivel más fajba tartoznak így tán kicsit más életszakaszban vannak.*
- Értem a dilemmádat.
*hogyne értené, a dilemma onnantól fennáll, hogy először találkoztak és az érzelmek elmélyülésével a dilemma nemhogy nem illant el, de mintha széles szakadékká válna. Persze nem áthidalhatatlan ez a szakadék, csak felvet egy halom problémát. Pár percig el is gondolkodik ezen, megfejtést persze nem sikerül kitaláljon.*
- Azt tökéletesen tudom, hogy hol nem akarsz élni, és őszintén sajnálom, hogy így érzel. De magamat éppúgy nem tudom elképzelni máshol, mondjuk a szomszédjában.
*állával a bakon ülő Rolf felé biccent.*
- És éppúgy nem tudlak ott elképzelni téged sem. Hülyén néznél ki szántás közben ebben.
*megkocogtatja a mellvértet a férfin.*
- A hadúr biztos hasznodat vehetné, szereti magát körbevenni magadfajtákkal. Csak a többi szép szál legényt elvitte a háború. De tudom, hogy ez neked nem fekszik.
*Ezt Alyo tényleg őszintén sajnálja. Aztán pedig csak hápog egy percig, még sosem kérték meg a kezét és amikor a másik ezt burkoltan csinálta akkor egy fokkal jobban tudta kezelni.*
- Nem térden kéne most állnod? Meg bazi ékszer is dukálna, nem?
*Nem mintha lennének ilyen elvárásai, de mégis ez bukik ki a száján. Anyja sokszor mondta neki, hogy gombokat kéne varrni a szájára, és most először a lány is úgy gondolja, hogy csakugyan jól jönnének azok a bizonyos gombok.*
- Tudod, hogy a válaszom igen. De ugye tudod, hogy csak egy rabszolga fattya vagyok északról? Mit fog ehhez szólni az előkelő családod?
*Alyonak talán nem számít az, hogy mit szól ehhez az egész helyzethez egy sor Aoneerhez hasonló, morózus és villogó szemű ember, de lehet, hogy Aoneernek számít a véleményük.*

1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-05 21:17:52
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Alyo, Rolf//

~Nem lesz, semmi, baj.~ *Különös, hogy ez a három szó mennyire más jelentést hordoz külön külön és mintha maga a mondat is csak ezért jelentene valami jót mert a folytonos tagadások sorozata végül a visszájára fordult. Reméli az is efféle dolog lesz ami közöttük kialakult, és a balszerencsék sorozata végül kiad valami csodálatosat. Valamit amiről korábban még csak álmodhatott.
Aoneer bólint, no nem a gyógyszerszagra, bár ő sem kedveli magát a hadnagyot sem azt amit csinál, sőt ha egyszer véletlenül megtudja mit is csinált pontosan Alyoval akkor valószínűleg azt sem fogja kedvelni.*
-Ha nem tévedett akkor szükséged van doktorra, és meg kell védjünk amíg Thargarodra érünk. *Nyomatékosítja és valószínűleg ez olyasmi amivel Alyo sem ellenkezhet. Ha egy gyermek növekszik benne az azt jelenti, hogy nem kellene neki is a nyilak elé állnia.*
-Ha tévedett és valami sosem látott nyavalya vett erőt rajtad akkor még inkább. *Ez már inkább olyasmi amivel vitatkozni lehet. Aoneer maga is mindig elhanyagolta az orvosi kezeléseit, mindig varázsitalokkal gyógyította magát, vagy épp ha a sérülése csak olyan szintű volt mint ez a mostani korbácsolás, na akkor sehogy, mert egyszerűen nem volt rá szüksége. Akár elhiszi a lány akár nem, lassan, de biztosan ebből is könnyedén felgyógyult volna, már amennyire a saját szervezetét ismeri. De egészen más ha valaki magáért aggódik és egészen más ha másért aggódik. Ezt talán Alyo is érti hisz ő is könnyebben aggodalmaskodik Aoneer egészsége miatt mint a sajátja okán.*
-Köszönöm, de elég lesz. *Mondja, talán kicsit félreértve a kérdést. Annak azért örül, hogy a két italt amit adott a lány megőrizte. Azonban nem kéri őket vissza. Azok a lány testi épségét szolgálják. És persze az egyetlen ajándék amit eddig sikerült elfogadtatnia a félvérrel.
A lány a "leánykérés" szerűségre nem egészen úgy reagál mint azt egy férfi elvárta volna. Aoneer egy kicsit közelebb húzódik próbálva támogatást adni a másiknak a köhögésben. Még sisakját is leveszi ami a későbbiekben megkönnyítheti a helyzetüket. Illetve természetes aggódik amikor Alyo valami új tünetet mutat.
A válasz ne ma legkecsegtetőbb, de olyan amivel ki tud egyezni. Kicsit fáj amiért így kételkednek az ő elköteleződésében, de végső soron maga is kételkedhetne önmagában. Hisz azt mégsem gondolhatja komolyan, hogy a Thargok között telepedjen le, akármilyen formában is.*
-Már gondolkozom ezen egy ideje. *Feleli halkan a félvér aggályaira. Tett már pár ígéretet korábban és nem a levegőbe tette azokat, hanem épp ellenkezőleg. Nagyon is be akarja őket váltani. Persze már azon ígéretek megtételekor is sok gond bántotta, leginkább ugyanazok mint amik most is.*
-Nem akartam elsietni a dolgot. Úgy gondoltam megvárom a kezelés végét. Kilépek a városi őrségből, és ami pénzt el tudok vinni az talán elég lesz egy új élet kezdetéhez. *Fel is ajánlottak neki valami falatnyi termőföldet, de az valahogy nem egyezik az elképzeléseivel, és feltehetőleg Alyo elképzeléseivel sem, hogy valahol a világ végén telepedjenek le. Éppúgy messze a harctól, a civilizációtól, mint Thargarodtól, és túrják a földet amíg meg nem öregszenek.*
-De amint látod a kezelésemnek vége. Az őrséghez már nem köt semmi, közember vagyok mint bárki más. *Sóhajt.* -A fenébe is, már fiatalnak se mondhatom magam. *Arra a kísértetre még sokáig fog emlékezni, ahogy arra is amit elvett tőle.*
-Eddig is minden vágyam az volt, hogy új életet kezdjek. Most pedig már semmi nem áll az utamba, ugyanakkor sok választásom sincs. Valahol újra kell kezdenem a dolgot, távol az őrségtől, távol a zavaros szolgálattól és az akarattal nem bíró várostól. És kérlek hidd el, szenvedés lenne ezt nélküled megtenni. *Ellenvetés nélkül fogadja Alyo érintését, próbálva annak szemébe nézni. Ám ez a szemkontaktus még véletlenül sem egyszerű dolog. Tekintete sokszor elmászik, mintha kicsit szégyellné a vallomását.*
-Bocsáss meg, ha túlzottan tolakodó vagyok. És talán bolond is. Nem tudom hol akarok élni. *Ahogy Alyo sejtheti nyilván nem Thargarod az ideális pont.*
-Nem tudom milyen munkát kaphatok miután elmebetegnek mondtak és kidobtak az őrségből. *És persze még mindig kevés polgári munkához ért. Talán csak a kaszabolás és annak különböző mellékvágányai azok amikben járatos. Oktathat, vagy őrködhet, de kevés az olyan udvar ahol efféle embereket keresnek.*
-De még is muszáj megkérdeznem. *Nagy levegőt vesz, és ugyan egyszer már rákérdezett, de ezt most konkrét módon is meg kell ejtenie.* -Hajlandó volnál hozzájönni ehhez kisemmizett, jövő nélküli bolondhoz?


1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-05 21:05:50
 ÚJ
>Riqelie Lemara Leser avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

*Léptei határozottak és kellőképpen magabiztosak. Hiába van meleg, a csuklya attól még a fején marad. Legalább nem süt a nap a szemébe.
A város után a szántóföldek bevetett táblái hoznak magukkal némi változatosságot. A búzakalász aranyló szálai hosszasan, hullámozva követik a szél zúgását, miközben minden meleget magukba szívnak.
Lassan itt az ideje az aratásnak. Riq becsüli a földművesek munkáját, de nem csinálná. Túlságosan unalmasnak tartaná egy idő után.
Inkább ütemesen, könnyed léptekkel pakolgatja egyik lábát a másik után, hogy valami árnyékosabb, kevésbé nyílt területre érjen. Még válogat jelenlegi úti céljai között.*
~Végül is mindegy. Majd útközben eldől.~
*Emiatt kár is lenne aggódnia. Ha valami oknál fogva kettőn állna a mérce, megoldaná pénzfeldobással. Csak hogy magát is biztosítsa a helyzet komolyságáról.
Azért mi tagadás. Jól esik végre kimozdulnia a falak mögül. Az ő kedves, szürke, pénznyelő falai közül. Ideje, hogy más nyeljen nagyokat, miközben nekilát visszaszerezni azt, ami az övé. Örökké bujkálni nem lehet, de jelenleg van, akinek nagyon is ajánlott. Adja az ég és mindegyik az új istenek közül, hogy Riq listájáról egy halandó lélek se keresztezze a vöröske útját. Nem lenne túl kifizetődő.*

1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-05 15:15:41
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Aon, Rolf//

*Érdekes azt látni, hogy a férfiak milyen rettentő gyorsan megtalálják a közös hangot bizonyos témákban. Például ezúttal abban, hogy őt valamiért óvni kellene, mintha valami kisgyermek lenne. Nem, köszöni, tökéletesen tud magára vigyázni, leginkább azzal, hogy sosem keresi a bajt. Tekintete ugyan szúrósan villan előbb Rolfra, majd Aoneerre, de mikorra megszólal addigra látszólag megenyhült. Legalábbis Rolfot nem fenyegeti a veszély, hogy a lány puszta nézésétől holtan forduljon le a bakról.*
- Nem lesz semmi baj.
*Ő erről tökéletesen meg van győződve.*
- Hazaértünk és lemosom magamról a gyógyszerszagot. Nem bírom elviselni, a kedves hadnagyra emlékeztet.
*Ezt valószínűleg csak ő érzi, vagy ő éli meg ennyire drámaian. Ráadásul nem csak ezt éli meg drámaian, hanem azt is, hogy Aoneer azt mondja, hogy nem elég, hogy őt félti, de maga is fél.*
- Szülők.
*Ismétli el, közben pedig a fejét rázza. Továbbra sem hisz ebben különösebben.*
- Tévedett. Tévednie kellett.
*Ezen a ponton kezd viszketni a füle hegye, ő pedig bőszen vakarni is kezdi. Aztán újra rázza a fejét, de ezúttal már arra, hogy nincsen szüksége semmiféle doktorra. Fejét hátraveti a ketrecre, felfelé bámul ő is. Egy rövid pillanatra Aoneerre néz, majd vissza a szekér ponyvájára.*
- Nálam is van kettő, odaadjam?
*Nem különösebben akarja odaadni, és nem azért mert sajnálja tőle, vagy annyira magának akarná, hanem pont azért, amit Aoneer az imént mondott arról, hogy keresi a bajt. Talán ha nincs nála életmentő itóka, akkor kicsit visszafogja magát. Végtére is ha nem tévedett a hadnagy, akkor tényleg nem ártana életben maradni. Seszínű pillantása a ponyváról a tájra vándorol, ami mellett elhaladnak. Lassan mintha ismerőssé válna. Odaszól hát a bakon ülő Rolfnak.*
- Mondd csak jóember, elviszel Amon Ruadhig, vagy a faluban véget ér az utazásunk?
*A következő pillanatban pedig, Aoneer vallomásának a hatására Alyot elfogja egy kisebb köhögőroham. Mák, mert különben nem lenne mire fognia az arcára kúszó vörös színt, ami még kreolos bőrén is átüt. Bal tenyerével csapkodja saját mellkasát, mintha attól hamarabb múlna a köhögés.*
- Én... Izé...
*Tényleg rossz helyen szocializálódott, ez az első ilyen vallomás, amit eddigi életében hall, legalábbis az első olyan, amiről el is hiszi, hogy őszinte, és nem csak az a célja, hogy a combjai közé jusson. Muszáj lesz felemelnie a fejét, mert ezek után mégsem beszélhet tovább a ponyvának, nem volna illendő. A köhögést sikerült leküzdenie, így aztán már nyilvánvaló, hogy mennyire zavarban van ettől. Egyrészt azért, mert nem tudja eldönteni, hogy ez most lánykérés-e, ha nagyon akarja, akkor értheti úgy is, hogy valóban lánykérés. Ha viszont így áll a helyzet, akkor a férfi olyasmire készül, ami szinte tökéletesen ellenkezik a természetével.*
- Nézd.
*leengedi térdeit, így kicsit nagyobb mozgástere van, és könnyedén végigsimíthat Aoneer arcán, már legalábbis azon a részén ami kilátszik a sisakjából.*
- Azért mert ez történt, bár szerintem téved az a vörös boszorkány, még nem kell semmi olyasmit csinálj, amit normális esetben nem tennél meg. Ha az ilyesmi nem tesz téged boldoggá, akkor engem sem.
*A fene gondolta volna, hogy valaha valakivel ilyesmikről fog beszélgetni, más esetben nyálömlenynek gondolná az ilyen társalgásokat, de belecsöppenve valahogy nem is tűnik olyan nyáladzásnak. Nagyon komolyan néz a férfi szemébe, egyik kezét is a maga kezei közé zárja, hüvelykujjai cirógatják.*
- Félre ne érts, szó sincs arról, hogy nem szeretném, mert nagyon, de azt valóban nem szeretném, hogy benned bármi tüske maradjon, vagy hogy pár tél múlva azt mondd, hogy megbántad.
*Alyo a maga részéről nem bánt meg semmit, talán a kikötői öldöklést egy picit, de azonkívül semmit. Nem akarja Aoneert megbántani, de még csak visszautasítani sem, csupán el akarja kerülni azt, hogy elhamarkodott döntést hozzanak az előállt és merőben új helyzet miatt. Az nem érdekli, hogy mások mit gondolnak kettejükről, őt csak az érdekli, hogy ne csináljanak nagyobb marhaságot, mint amit már eddig csináltak. Az sem igazán érdekli, hogy Rolf hallja a beszélgetésüket, sőt ami azt illeti jelen helyzetben azt sem bánná, ha lenne valami konstruktív javaslata. Valami olyan, amitől a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad: senki nem bánt meg senkit, és nem tesz olyat, amihez amúgy meg kellene erőszakolnia önmagát.*

A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.05 15:24:16

1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-05 10:52:50
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Lataronel legalább egy óráig alszik, és ha csak rajta múlna, aludna ő többet is. A kocsis egy keresztúthoz érve megáll, és erőteljesen hátrakiált.*
- Hé, te! Jössz tovább, vagy elmégy Arthenior felé? *Akcentusából még azt is gondolhatná az ember, hogy földművesként tengeti napjait, még a ruházata sem a kereskedők által viselt darabokra hasonlít, elég egyszerű anyag.*
- Hm...? *Fejét vakargatva ül fel, próbálva összeszedni a gondolatait. Nyújtózkodik egy nagyot, majd felméri az utat, mikor kicsit magához tért. Az egyik irány már ismerős neki, onnan jött. Át az ingoványon és a pusztán. Nem, arra egyértelműen nem szeretné folytatni az útját. Még egyszer nem. Hosszú volt és fárasztó. A másik irány nem ismerős neki, de annál csak jobb lehet. És a kocsis is azt mondta, hogy Arthenior felé vezet, szóval veszteni valója nincs.*
- Hát, akkor én megyek arra! *Mondja, majd leugrik a kocsiról, és egy kézrázással elköszönve már tovább is áll.*

1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:54:00
 ÚJ
>Aniyä Eorithra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*A fák ritkulni kezdenek az út mentén. Ahogy Aniyä kiér a takarásukból, rögtön szemébe tűz a nap, s ahogy körbe néz, mezők és szántóföldek végtelen tengere tárul elé. Máris érzi, hogy a nap kezdi kiszárítani, máris hiányzik neki a gyengéd levelek takarása, de nem áll meg. A táj gyönyörködteti a szemeit, s ilyen nyílt terepen megvan az illúzió, hogy nem téved el olyan könnyen. Úgy érzi, hogyha hunyorít, akkor a távolban már lát is néhány épületet. Nem tudja a távolság miatt, hogy azok tényleg igazi lakható házak vagy csak apró, elhagyatott viskók. Mindenesetre a térképet továbbra is a kezében tartja, elszántan gyalogol, s hogyha nem téved el, akkor nemsokára egy másik pusztában gyalogolhat tovább.*
~De mocskosul hosszú ez az út.~
*Gondolja magában.*
~Odafelé nem tűnt ilyen soknak.~
*Folytatja a gondolatmenetet, s csodálkozik is a tényen, hiszen az érzéki csalódások fizikája úgy tartja, hogy a másodjára megtett út rövidebbnek tűnik, mivel már ismeri az ember a járást.*

1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-04 14:04:56
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Azért szeret ráncokat kelteni asszonya arcán, mert utána mindig (ha nem is azonnal) lehetősége nyílik egy csókkal elsimítani őket és nem számít, hogy játékos civakodásból kifolyólag, vagy egy komolynak induló vita miatt jelennek meg azok a kikényszerített szarkalábak. Továbbá, más-más oknál fogva ugyan, de mindkettejüknek megvannak azok a pontok, amelyek a rosszallást sugalló arckifejezést előcsalogatják, így például Khan előtt elég a Vörösnek csak annyit tennie, mint legutóbb Vadvédben, amikor egy teljesen kifacsart sztorit adott elő ahelyett, hogy elmondta volna, mit kerestek engedély nélkül a falakon kívül. Amikor eszébe jut a néhány nappal azelőtti incidens, egy másik gondolat is szöget üt a fejébe, aminek az első pillanatban nem szentel nagyobb figyelmet, minthogy komolytalan ötletnek tűnik.*
- Számos rekord megdöntője vagyok, legalább féltucat teljesítményt meg tudnék nevezni, amiben tudtommal azóta sem született jobb eredmény. És ezek csak azok, amikre még emlékszem is, gondolj bele, mi volna, ha ez itt... *megkocogtatja halántékát* jól működne.
*Zsoldosmúltját képező kalandjai részét képezik azok az afférok, amelyekre Dyn ugyancsak szereti rosszallón összevonni szemöldökét: gyakran gondol azzal, hogy az általa bejárt helyek egyikén van egy fiú vagy egy lány, aki apja után ugyanazokat a vonásokat örökölte és nemzőjéről csak annyit tud, hogy egy tiszavirág életénél is rövidebb "szerelem" mementója. Nem ő lenne a katonatörténelem első alakja, akinek szerte a világban vannak fattyai. Mégis, bármilyen nagy valószínűségnek örvendjen is a feltételezés, szilárd a meggyőződése arról, hogy ő eddig csak halált adományozott ennek a világnak, életet még nem és figyelembe véve asszonya paranoiás félelmét a témában, attól sem tart, hogy ez maholnap megváltozna. Pedig ennél fiatalabb már nem lesz, de öregebb még igen: utóbbi nem kis részben őrajta múlik, például ha nem akar megint veszélyes vizekre hajózni, az szignifikánsan megnövelheti életben maradásának esélyeit, míg egy ellenkező irányú lépést drasztikusan kurtíthat rajta. Most, itt a vadászlakban nem érzi égető szükségét annak, hogy a hátukra csapják zsákjaikat és belevágjanak az ismeretlen jövő felkutatásába. Jelenleg nem is érdekli a holnap, sokkal inkább az évtizedekkel ezelőtti tegnap. Ugyanúgy a felismerhetetlenség ködébe van öltözve, mint a holnapjuk.*
~ Jól van az így. ~
- Merő véletlenből, de most épp ráhibáztál az egyik rekordomra. *Fakanállal a kezében fordul az asztal felé, amin meg merne esküdni, hogy nemrég még sokkal több szalonna volt.* Amikor már állni sem tudok a szesztől, a nyelvem akkor sem akad össze és ha kell, ódát kanyarítok a törött agyagkorsóról vagy a csapos zsírfoltos kötényéről is. *Nem lepné meg, ha esti produkció gyanánt Dyn azt kérné tőle, hogy ezt prezentálja is. Alkoholból éppenséggel jól el vannak látva, köszönhetően a Vörös előrelátó felkészültségének.
A "nő a fedélzeten" témát tovább gyűri még egy picit, de csak azért, mert megint talált valamit a másik válaszában, amit kiforgathat. Egy picit.*
- Én azt értem, de hogyan használjátok ki azokat az adottságokat a tengeren? Lehorgonyoztok a kiszemelt hajó mellett, aztán a tisztjeitek átkajabálnak, hogy: "van nálunk néhány nő. Kicsit fáj a fejük, de egyébként partiképesek."? *Felidéződik benne a hatokkal azelőtti álom, amiből pontosan tudja, hogy milyen módszerekre utal most Dyn. Le is vonta a tanulságot belőle, hogy a kalózkodást (kivált, ha nők is üzik) soha ne csak szűkebb értelemben nézze és ne kapcsolja szükségképp össze a tengervízzel. Viszont, miután eljut gondolatban idáig, csak kibukik belőle valami más, egy kérdés is. Ezt háttal állva intézi a lánynak, mintha a kapható válasz milyenségét ez befolyásolhatná.*
- Szoktál a tieiddel gondolni? Hogy visszamész hozzájuk, mert ez az élet nem olyan, amilyennek ígérték vagy képzelted? *Az arccsontján végigkúszó könnycseppek könnyen kapcsolatba hozhatók lennének egy szentimentális érzelmeket ápoló ember reakciójával is, valójában viszont csak a frissiben aprított hagyma leve az, ami bitang erős. Az agyfürkészek szolgálatain már őrölt néhány gondolatot ő is, de ahhoz, hogy valakit a fejébe engedjen, nem ártana alapszinten bíznia is az illetőben. Ilyen ember híján pedig egyelőre parkolópályán hagyja a témát. Amúgy is érdekesebb (még ha jóval hosszabb is) megismerni a nevét úgy, hogy maguk járnak utána, mindenféle vajákolás nélkül.*
- Sikerült már valamit kihámozni a cafatokból? Remélem nem visszatérő vendégek, mert szűkösen lennénk. *A hiányzó ajtó nem rémlett neki, de ez nem is lepi meg. Ennél jóval több is hiányzik a fejéből onnan, ahol régmúltjának emlékeit őrizte hajdanán.
A vacsora elkészülte ezen a ponton már csak a türelmen és időn múlik, de Khan gondoskodik róla, hogy ne maradjanak üresjáratban a várakozás alatt sem. Dynnel szemben, az asztal másik oldalán áll meg úgy, hogy két kézzel megtámaszkodik annak peremén. Onnét pillant le a sunyi kislány szerepét játszóra.*
- Velem maradsz akkor is, ha azt mondom, hogy nem térek vissza a cölöpfalak közé? Nem tartozom oda, mert az otthont már megtaláltam valahol máshol.

1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-03 18:10:17
 ÚJ
>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Miután óvatosan befejezte a háromszög patákkal való megrajzolását, már csak annyi dolga van, hogy magához vegye az eldobott fegyvereket és eltűnjön. Úgy érzi ez a vége a történetnek, nem akar újabb csetepatét egyszerűen mert nem látja értelmét, és nem lát szilárd lehetőséget ellenfeleinek megölésére. Akkor meg inkább elmenekül. A dobótőrt nagy becsben kívánja tartani, hisz értékeli az efféle késeket, de a másik két fegyverrel nincs különösebb terve.
A hajnal még a közelben sem jár mikor Erethlion már a szántóföldeket rója lovával. Kissé fáradt, talán jó lenne, ha kialudná magát, de egy olyan tanyát sem lát amiben tökéletesen megbízna. Csak a város mellet tud teljesen megnyugodni és a város még messze van. Messze, messze. Azért örül, hogy a kalandja mozgalmas volt, találkozott új emberekkel, meglőtt egy új embert, és persze sajnálja a dolgokat amik kicsúsztak a kezei közül, de nyilvánvalónak érzi, hogy ez a kalandja úgy amúgy nem is volt fontos, mi több ha egyszer igazán meg akar szerezni valamit akkor majd mindenképpen sikerrel jár.*

1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-03 17:52:52
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Annyit vonogatta már életében a szemöldökét, hogy lassan eltűnődik rajta, hogy nem maradt meg ebben a kérdő ábrázatban az arca? Most is él a gyakorlattal, enyhén a férfi felé fordítja a fejét, hogy a sokat eláruló, kérdőjelet mintázó szemöldökpárossal reagáljon elsősorban.*
- Majd meglátjuk sikerül-e megdöntened a rekordot. *Viszonozza a széles vigyort és szándékosan nem részletezi pontosan miféle rekordról is beszél, Khan sajátjáról, vagy esetleg egy másik hímnemű alakról, aki korábban a pillanat töredékével fosztotta meg a vöröst a fojtogató ruhaneműtől. Van náluk néhány ellentmondás, kezdetnek az, hogy míg Dynti akarata ellenére potyogtatott el mindig információkat az életéről, a férfi pedig szándékosan mondott túl sokat, amelyekről sosem derült ki, hogy pontosan mi is igaz belőle, vagy a másik lehetőség, hogy nem is beszélt egyes részletekről, ma meg már emlékeinek hiányában nem is nagyon tudna. Na ez viszont fordítva működik az előéletükben fellelhető ellentétesnemű személyek tekintetében. Nem kell hozzá agytrösztnek lennie, hogy a sokszor elejtett célzásokból következtessen Khan hódításainak számára. Sőt, már az is elég beszédes, ahogy az első találkozásukkor hasonló gyakorlattal élt az akkor még teljesen ismeretlen Vöröske irányába. Vele szemben viszont Dynti ritkán ad ki ilyesmiről információt, ami vagy a túl nagy promiszkuitásra utal, vagy épp ellenkezőleg.*
- Soknak tűnik? Csak gondolj bele meddig tart ittasan végig mondani valamit. *Saját magából indul ki, néha a gondolatok is lassabban érkeznek ebben az állapotban, nemhogy az ember szóba ütesse a szavakat megfelelő sorrendben.*
- Azt csak azok találták ki, akik nem tudják kihasználni a nők bizonyos adottságait. Mert talán hordópakolásra nem vagyunk alkalmasak, de apróbb meglepetések okozására igen. Az én kapitányom pedig pontosan tisztában volt vele, hogy ez a legnagyobb fegyver, nem a nyílt tengeri ütközet. *Persze megérti, amiért néhányan azt terjesztik, a nő hajón csak rosszat jelent. Vélhetőleg olyanok találták ki, akik már találkoztak az alkoholmegvonásban szenvedő Nadaeval.*
- Sőt, a barlangi életem során én voltam az elsőtiszt, a kapitányunk pedig szintén nő volt. *És nem is vitték sokra, de ez már mellékes. Nem érzi, hogy élharcosként kellene küzdenie a nemének elismeréséért, bár tény, hogy elég sértés érte már éppen azért, mert annak született, ami.
Nem tudja pontosan milyen választ várt Khantól az életére vonatkozólag, de az bizonyos, hogy nem lepi meg, amiért ezúttal sem kap róla kerek képet.*
- Tudod, hallottam bizonyos emberekről, akik állítják, hogy képesek az elme mélyéig lejutni, és mindehhez csak medizálni kell. Vagy mediálni. Valami ilyesmi. *Legyint egyet.* Ha tényleg érdekel ki is voltál, talán választ kapnál egy effélétől. Bár, teszem hozzá, én a helyedben nem bíznék meg senkiben, ugyanolyan szélhámosok lehetnek, mint a mágusok.
*Khant abban a hitben engedi útjára a fürdőig, hogy mire visszatér, majd megfog maga is lepődni asszony teljesítményétől. Ettől viszont mégsem kellett tartani, mert bár, igaz, hogy tényleg takarítgatott, de a tiszta házról az emberek más képet alkotnak. Nem úgy, mint azok, akik koszos hajókon, vagy barlangban éltek. Ha már ágy van és nem kell mindenki előtt egy barlangi tavacskában mosakodni, illetve, ha nem mozog a padló, ő már otthonosan érzi magát.
S, most különben is van, ami jobban lekösse figyelmét, így csak az orrára kent porra mozdul meg, hogy grimaszolva törölje az arcát a felkarjába.*
- Na! *Inti le a felülbíráló férjét.*
- Itt találtam. Úgy látom valaki birtokba vehette a házat korábban. *Fejével a fal aljába dobált rongyokra mutat, majd az ajtóra.* Neked sem tűnt fel, hogy a helyére került, mi?
*Egy ideig nem is néz fel, figyelmét túlságosan lefoglalja, hogy legalább két cafat papírt egymás mellé tudjon rakni, egyelőre sikertelenül.*
- Szerintem egy levél lehet. *Néha hallani még felőle egy két szitokszót, ahogy az orra alatt motyog.*
- Mégis milyen gyakran kell egy kapitánynak főzni? *Erre, és a lassan felszálló illatokra, már felkapja a fejét. Tíz ujjával kapaszkodik az asztalba, hogy végül már a feje is felbukkanjon ott. Sőt, ha arra érdemes falatot talál, hát azt el is lopja.*
- Ha tudsz olyan habos, krémes süteményt is csinálni gyümölcsökkel, én hozzád megyek feleségül. *Sunyin mosolyog a padló irányából.*

1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-03 12:44:27
 ÚJ
>Griwor Hurygon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Szelíd

*Jobban szereti az erdőt, mint a szántóföldeket, ahol ha szedeget valamit útközben, még tolvajnak nézhetik. Azért az útszéli fák, bokrok hullott gyümölcséből felszed néhányat és jóízűen megeszi, a magokat pedig eldugdossa, hátha új növény nő ki belőle. Az idő éppen kellemes, süt a nap, bárányfelhők az égen, de nincs túl meleg. Az arra haladóknak széles mosollyal biccent, figyeli, hogy tart-e valaki Arthenior felé, aki szimpatikusabbnak nézne ki, de senki ilyen nem tűnik fel. Így lassan tovább poroszkál.*

1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-02 22:36:03
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A szántóföldekre érve már annyira nem is kihalt a vidék. Néha még átutazókkal is találkozik, de leginkább csak a szántókat művelő földműveseket látja. Sosem vonzotta ez a világ. Az aratás, vetés és hasonlók nem az ő világa, gyorsan ráunna... Mondjuk mire nem? De erre még annál is hamarabb. Túl nagy a kötöttség. Persze útjai során került már közelebbi barátságba hasonló foglalkozású emberekkel, így egy kis betekintése van a dologba, de ez igazán nem neki való élet.*

1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-02 21:06:58
 ÚJ
>Sólyommadár Enilorac avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*Lassan majd egy fél év eltelt már, mióta az istenek megjelentek az égen, és Enil teljesen összekavarodott. Mestere, és anyja helyett anyja tanításainak majdnem teljes összessége egy kitalált mesén alapult, amit ő elhitt. A világ pont úgy rengett meg benne, mint lába alatt mikor a jelenségek végbe mentek a feje felett. Azóta gondolkodik, és az erdőt járja, Sólyommal. Vadakat, nyugalmat, és igazságot keresve. Egy vándorral találkozott egyszer aki a fejleményekről tájékoztatta. Hosszas gondolkodást követően úgy kelt fel, hogy ma megkeresi a számára legfontosabb tételt a listán. Sólyma rikkant neki egyet, mint mindig, és még hajnalban útnak indul Arthenior felé, amint talált magának egy patakot ahol megmosakodhat. Az istenek, és rendszerük teljesen zavaros számára, és ki akarja deríteni, hogy mi is van most a világban voltaképpen. Eleget volt remete az erdőben, és eleget követte a régi tanácsokat, amik mint kiderült, egy fikción alapultak. Észvesztő keménységgel indul meg egy kisebb mozgás után, hogy most aztán, ide neki minden istent ami csak létezik. Hagy higgyen valamiben ami végre tiszta, és igaz.*

1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-29 20:09:29
 ÚJ
>Inäena Kin'ath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Hamarosan szántóföldekre bukkan, hatalmas, bevetett területekre. Néhol istállók és kisebb-nagyobb faépületek, de semmi különleges. Békésnek tűnik a táj, na meg egyébként sem zargatás miatt jött erre. Idegen neki a hely, de kétes érzései vannak, talán magánterület, ahova betette lábát? Pontosabban a lova patáit? Száját húzva vállat von, hajnalodó szürkület veszi uralma alá a tájat.*
- Na, tűnjünk el innen. *Fúj ki egy tincset a hajából. Megfeszíti a derekát, lerövidíti a kancát, majd egyik lábát hátrébb húzza és mindkettő sarka szorításával beemeli vágtába. Folyamatos sebességgel szeli át a szántóföldeket, igyekezve azok között haladni, ezáltal semennyi kárt téve az ültetvényekben.*

1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:24:58
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Az óriásuk eltűnt és a többiek is elfoglaltak lettek. Trodd ha mondják mit kell csinálnia akkor segít amiben tud, de rá kell jönnie, hogy nem sok mindenben tud. Legalább egy ácsot jó volna szerezni, hogy a munkálatokhoz hozzá tudjanak kezdeni. Nincs mit tenni el kell menni szerezni egyet Trodd pedig vállalkozik is rá, hogy visszamegy a Vashegyre és elmondja a többieknek, hogy haladnak az építkezéssel és mire volna szükség. Vállára kapja a fokosát és a batyuját majd a szokásos egykedvűségével meg is indul.*

1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-29 00:40:38
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//

*Elnyom orra alatt egy sanda vigyort: ismeri Dyn húzásait, de ez a dolog kölcsönös kettejük között. Ők nem egymás jó tulajdonságait erősítik fel, hanem a rosszakat, így ha az egyik fékevesztett hazudozásba kezd, a másik kötelességének érzi, hogy csatlakozzon hozzá, mi több, magasabbra tegye a mércét azzal, hogy valami még égbekiáltóbb baromságot próbál lemagyarázni az égről. Így belegondolva, hasonlít ahhoz a dalpárbajhoz, amivel még Vadvédben próbálkoztak és aminek végül az lett az eredménye, hogy nyakig belenyaltak a sárba, utóbb pedig eltávot kértek, hogy az elmúlt hetek "fáradalmait" lerázhassák magukról. Véden belül egyébként is fura hangulat ül már jó ideje, hiába a mindennapos kiképzési procedúrának vagy épp a tanodai körmöléseknek: nem érződik... valóságosnak ottlétük. A dolog felett végül aztán csak vállat von: sohasem állt távol tőle a vészmadárkodás, csak épp úgy volt vele, mint az őt ért kritikák nagy részével is. Értette, csak leszarta.*
- Hát ha mégis beleerőltetnéd magad egybe, nyugodtan szólj, elég sok változatnak ismerem a trükkjeit, seperc alatt kihámozlak bármelyikből. *Ezerkarátos vigyorral megtoldott kiszólás - ennyit tán még elnéz neki Vöröse most, hogy "szabad levegőn" vannak és nincsen a környéken egy másik rőt hajú sem, akivel a merő hecc kedvéért összetéveszthetné magát.*
- Egek ura, másfél órán át? *Khan fejében valahogy nem fér össze az a gondolat, hogy egy alkoholista tengeri medve ennyi időn át, huzamosan képes legyen mentális párharcot vívni úgy, hogy ne kapjon szélütést tőle. A gondolatot annyiban hagyja azzal, hogy a fickó(?) feltehetően nem született félkegyelműnek és/vagy még nem tartott napi rutinjában ott, amikor már a közlekedés már négykézláb ereszkedve is komoly kihívás tud lenni. Rákfenés egy népség a hajósoké: a szárazföldön néha olyanok, mint az újszülött csecsemő, odakint a nyílt vizeken meg a legnagyobb viharok közepette is képesek stabil állást találni az imbolygó fedélzeten. Ő képtelennek bizonyult abszolválni ezt a feladatot, amikor önhatalmúlag kapitányi kalapot nyomott a fejébe.
Mindettől függetlenül egy kisfiú áhítatos rácsodálkozásával hallgatja a történet minden morzsáját, amelyek ezúttal ténylegesen is új adalékként szolgálnak ahhoz a nőhöz, akit úgy vett el, hogy előtte éveken keresztül még csak azt sem tudhatták a másikról, hogy életben van még. Mi több, Dyn még el is temette Khant, aki képletesen és tényszerűen is visszakapaszkodott az élet kárpitjára.*
- Akkor az, hogy nőt vinni egy hajó fedélzetére rossz ómen, csak holmi babona, amit az olyanok terjesztenek, akik még egy percre se hagyták el a szárazulatot? Hm. *A nyeregben himbálózva a tenyerébe temeti állát, másik kezének mutatóujjával pedig kocogtatni kezdi a halántékát, mintha élete legfogósabb rejtélyét próbálná feloldani. Nem mintha az elfogadáson kívül több időt pazarolni kellene rá, hisz ha igaz volna, akkor páncélos lovagnők is aligha járhatnák a világot, nem beszélve politikai hatalommal bírókról vagy épp mágikus praktikákat magas szinten űzőkről. Utóbbiakból neki testközeli élménye is származik, de az egy teljesen más történet, ami úgy húsz évvel korábbra és több száz mérföld távolságra ferdítené el a mostani ívét.*
- Én mivel foglalkoztam azelőtt? Mármint, miután felhagytam azzal, hogy más kedvéért pénzért harcoljak és Artheniorba jöttem. Ha itt próbálom felcsapni az emlékeimről szóló könyvet, csak üres lapokat találok vagy olyanokat, amiken elmosódott írásjelek sorakoznak és akárhogy szeretném, semmit nem tudok kivenni belőlük. Tudom, hogy ki voltam évtizedekkel ezelőtt és most már elég tiszta képem van arról, hogy milyenné lettem, de a köztes idő hiánya... zavar. *Az nem zavarja különösebben, hogy ezalatt megérkeznek a sziklás erdő azon zugába, ahová a fürdőt rejtette: mivel nem kell az idővel, mint kényszerítő tényezővel számolniuk, bármikor elhagyhatnak egy éppen beszélt témát, hogy aztán később felcsippentsék annak fonalát, mondjuk egy kiadós vacsora után.
A cirokseprű átnyújtásakor már támad benne némi kétely a hatékonyságot illetően: asszonya nem éppen arról hírhedt, hogy a háztáji munkákban jeleskedne és noha lelkesedéssel próbálja azt pótolni, száz százalékban mégsem tudja kiváltani a megfelelő rutin/gyakorlat hiányát. Emiatt leginkább arra készül, hogy mire visszatalál érni a fürdő gaztalanításából, egy olyan munka minimális eredményét találja a kalyibánál, amit a legnagyobb erőbefektetéssel értek el. Szép példákat lehet erre találni a vidék "borászmestereinél", akiknek a savas borát ízlelgetve az ember inkább azt kívánja, bár veszett volna oda az egész termés.*
- Nem különösebben nyugtatsz meg azzal, hogy a vén hárpiához hasonlítod a munka minőségét. *De nem akadékoskodik tovább, asszonya kezébe nyomja a seprűnyelet, homlokára egy "jószerencsét" puszit nyom, aztán feltűri ing- és nadrágujját, mert őrá egy nagy adag sár és gaz vár a kőmedencében. A következő órák közül jó néhányat eltölt itt, mind sűrűbben törölgetve a homlokát. Hiába a lombok nyújtotta árnyékos menedék, nyáridőn még ezek sem tudják teljesen kirekeszteni a meleget az erdőből. Nem kisebb bosszúságára szolgál, hogy nem egy alkalommal (szó szerint) belemarkol egy nagy csomó csalánba, úgyhogy mire a nap végén leteszi a lantot, kimarjult és viszkető kezekkel a csípőn szemléli meg, mit sikerült kihoznia a dologból. Ugyanolyan már talán sohasem lesz, mint amikor elkészítette évekkel ezelőtt, de fürdésre alkalmas állapotba pofozta, ezért nem sieti el a gyönyörködést (nem mellesleg azért sem, mert tudja, hogy a kunyhóban valószínűleg a sírógörcs várja majd).
Annál nagyobb meglepetésére szolgál, hogy mind a négy falat a helyén találja még: ezt mindenképp jó előjelnek veszi így sokkal bátrabban is lép be.*
- A fürdő... *Csak hogy megint derekára vághassa a kezét, mint a szidalmazni készülő házmester.* ...kész. Kibírunk egy éjszakánál többet vagy már ma megöl az évtizedes kosz minket? *Tüntetőlegesen végighúzza az ujját itt-ott: egy polcon, az asztalon, az ételkészítéshez szánt konyha bizonyos elemein és ha bárhol az elfogadhatónál sűrűbb felhalmozódást talál, azt nem rest rákenni Vöröse orrára.*
- Mivel játszol kirakóst olyan elmélyülten? *Nem veszi el Dyntől a játékát, mert az majdnem olyan veszélyes következményekkel járna, mintha a kacsójában szorongatott piától fosztaná meg. Inkább a vacsorakészítéshez lát. Visszafelé jövet gondoskodott már a vízről, aminek egy részét forralásra készíti. Aprófát hajigál a kályhába, amit lángra is lobbant. Amíg lassan felforr, ő felszeli a húst és alaposan átdörzsöli a különféle, délvidékről származó fűszerfélékkel. A vízbe aprózott zöldségek kerülnek, a hús pedig egy külön serpenyőbe, félbevágott fokhagyma- és kakukkfűágyon kap helyet. Itt átsüti minden oldalát, hogy utána hosszabb időre az aprócska kemencenyílásba csúsztassa, ahol a lassú tűz elintézi a munka maradékát.*
- Meséltem már, hogy egykor a zsoldosok fosztogatókülönítményének voltam a kapitánya? Sok előnnyel járt a pozíció, de soha meg nem mondtam volna, hogy a főzés lesz, aminek valaha is a legnagyobb hasznát látom? *Számos-számtalan arcának egyike ez is: a konyhában otthonosan mozgó Félszemű.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710