Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-01 13:22:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*A lány válasza látszólag megnyugtatja, bár arcán még mindig kétkedés nyomai látszódnak.*
- Az a nagy szíved, Iwa. Egyszer az fog téged veszélybe sodorni, de hát mindig is ilyen voltál. *Csóválja mosolyogva fejét nagyapó. Persze ettől függetlenül élvezettel figyeli a leány serénykedését, látszik az is, hogy büszke rá, micsoda unokát nevelt fel.*
- Mondom, maradhat, csak ne csináljon bajt, mert ellátom a baját. *Villan meg tekintete a gnóm felé, aki láthatja, hogy már egyébként is határokat feszeget kérdéseivel. Az öreg csak azért viseli el, mert lánya akarja.* Helyes. *Bólint a további elvégzett teendőkre.* Vacsoráznék, igen, köszönöm Iwa. Vendégeld meg látogatónkat is, hisz ezt mondja az illem. *Néz öreges tekintettel a gnómra.*
- Mindig a helyes útra neveltem, ez mostanság sincs másképp, bár láthatóan tudja a dolgát. *Mosolyodik el ismét egy pillantást vetve a lányra, majd visszafordul a kétes külsejű jövevényhez.*
- Én nem de Iwa... ó, folyton össze-vissza törte magát, vásott kis rosszcsont volt. *Nevet fel az öreg, s hátradőlve pillant a plafonra, mint, amikor régi emlékeket idéz fel valaki.* Volt, hogy a fáról pottyant le még kamaszkora előtt, akkor csúnyán megvágta magát, nem is tudom pontosan... hol is Iwa? A karodon? Vagy a mellkasodon? *Fordul hirtelen a lányhoz, aztán vissza a férfihoz.*
- Azt nem tudom, hogy halálos lett volna, mert a közelben voltam, azonnal hallottam a kiabálást és vittem orvoshoz. Sajnos több ilyen sérülése maradandónak bizonyult, persze a lelke is gyönyörű, ez feledteti a sérüléseket. *Mosolyodik el mélán, majd az ételre mutat.*
- Vegyen belőle. Magam is azt teszem. *Ha a gnóm kiszolgálta magát komótosan maga elé veszi a tányért és falatozni kezd.*
- A nagyanyjától, egészen kicsi korától. *Mondja miután lenyeli az első falatot.* Akkor kezdett érdeklődni, mikor megkapta az első kis babáját. Ott van a szobájában megmutassam? *Néz a szoba felé az öreg.* Rengeteg kis játéka van neki, gyermekkorában nagyon szerette, csak aztán... a gyerekek ugye felnőnek, én meg itt maradok vénséges vén létemre egyedül. *Szomorodik el.* De nem Iwa, ő becsületes és gondoskodó lány, mindig velem marad. *Megmeríti kanalát a raguban és kissé szürcsölve fogyaszt tovább.* Az összetevőt nem ismerem, hisz én nem vagyok orvos. Ezt ajánlották, ezt is issza, hogyan is adhatnék neki mást. *Rázza meg fejét hitetlenkedve.* Akad spórolt pénzem, pont az ilyen helyzetekre, de mi köze van hozzá?! *Hördül fel hirtelen.* Ez már nem Iwa egészségi állapotára vonatkozik. Maga pernahajder, csak ez a cél igaz! *Idegesíti fel magát, kissé fel is egyenesedik.* Elcsavarja egy ifjú lány fejét, hogy aztán jól kifosszon bennünket! Hát mit képzel? Befogadom, megetetem, aztán a pénzről érdeklődik? Azt hiszi nem látok át a szitán!? *Hangosan, fújtatva veszi a levegőt, majd a gyomrához kap.*
- Iwa... *Mondja elhaló hangon.* A pálinkát, gyorsan, hozd ide a kötszeres dobozból! A vendéged... ah... *Hajol előre látványosan, immár két kezét is gyomrára szorítva.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.01 13:48:11


2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-01 11:38:31
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda abban biztos, hogy a férfi vagy tényleg szereti a lányt, vagy nagyon jól játssza meg a dolgot, mert egész megtévesztő a színjáték. Figyelmesen hallgatja a választ, majd elgondolkodik, és újabb kérdéseket tesz fel. Amíg a lány nincs itt, addig igyekszik halkan beszélni, úgy, hogy csak az öreg hallja. *
- Iwa azt mondta, hogy amikor eltűnnek az emlékei, akkor semmire sem emlékszik korábbról. Nem csak a régi dolgokra, a frissekre sem. * Hívja fel az öreg figyelmét arra, hogy ketten kétféle leírását adják ugyan annak a tünetnek. * Volt már olyan, hogy komolyabban megsérült? Mármint maga, nem pedig Iwa. Komolyabb vágásra gondolok, olyanra, aminél csak pillanatokra van a haláltól. Ne értsen félre, nem fenyegetem. * Teszi hozzá gyorsan, őszintén, sietve, elkerülni az esetleges félreértést. * Ez komolyan fontos kérdés. Attól félek, hogy a korábbi gyógyítók ~ akik valószínűleg nem is léteznek ~ helytelen megállapításokat tettek. Azok alapján, amiket hallottam, és amiket láttam, nem fér össze a kettő. * Mutatja ujjaival is, amiket összefűz maga lőtt, hogy mire gondol. *
- Iwa nagyon rendes lány, szállást adott nekem, ételt, és ezért nem szeretném én sem, hogyha bármi gond lenne vele. Felkért arra, hogy vizsgáljam meg, és mint orvos, elfogadtam a dolgot. Minden módomban álló módon szeretném megtudni, hogy mi lehet vele a probléma, és hogyan lehet ezt kezelni. Én csak a lány érdekeit nézem. * Teszi hozzá, erőteljesen megnyomva a csak szót. * Szóval beszéljünk tisztán. Hol tanult, és kitől, varrni a lány? Mit tartalmaz a tea, ami lenyugtatja az elméjét, és megvédi a szervezetét az újabb rohamoktól? Hogyan engedhet meg magának egy ilyen szerény körülmények között élő család egy ilyen, vélhetően szerfelett drága megoldást? Mert ismerem a gyógynövényeket, és amik ehhez a hatáshoz kellenek, bizony nem olcsóak.


2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-28 19:03:01
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Zsörtölődik még az öreg Berin, de Iwaa már látja tekintetén, hogy győzött, igent fog mondani, hamar megbékél. Csak, mint egy vén kutya, morog, de harapni sosem szokott. A lány pedig még a morgást is szereti, hiszen tele van az törődéssel, féltéssel, szeretettel.*
-Nem hagytam el nagyapa. Épp a kutyáknak vittem estére friss vizet, a tyúkokat zártam be, mikor összeesett szegény a kerítés előtt. Először azt hittem Sabri néni az, de még akkor se mentem ki.
*Persze Sabri néni miatt kiment volna, az idős asszony, és a félkegyelmű, de bivalyerős fia, Guspar az egyetlen ismerőseik, látogatóik.
Dob be még egy utolsó könyörgő pillantást, hogy a gnóm maradhasson, miközben biccent arra, hogy valóban ezt szeretné.*
-Nem tudnék nyugodtan aludni, ha kizavarnánk az éjszakába.
*És ezt őszintén mondja, nem számításból, nem azért, hogy zsarolja nagyapját, ki pedig pontosan tudja mennyire is fontos Iwaa egészségi állapotában a nyugodt alvás.
Már a tűzhely mellől felelget a további kérdésekre.*
-Természetesen volt, és a kutyákat is elengedtem.
*Még a két öreg beszélget ő a teafüves dobozkákat pakolgatja le a polcról, saját részre a nyugtató keveréket, a két férfi számára egyebeket. Még a víz forrni kezd a kamrát is megjárja, pici láboskába mer a raguból, melegíti azt is a tűznél nagyapja számára.
A beszélgetésbe nem kotyog bele, azt nem illik, de ha rápillantanak láthatják, hogy bólogat nagyapja majd minden szavára.
Végül siet a három bögrével, osztja ki, és csak akkor korrigál az utolsó mondaton.*
-Kettő hónapja.
*Persze lényegesebb, hogy nagyapja fáradt.*
-Húztam tiszta ágyat nagyapa, készítsek fürdővizet még vacsorázol, vagy csak a mosdó lavórt töltsem fel meleg vízzel?
*Nem ül le, épp csak aprócskát kortyol a teából, máris lép tovább, hogy még a ragu melegszik terítéket kerítsen, kenyeret szeljen.
Hagyományosan most az a rész következne, mikor Iwaa sietve elrendez mindet, majd teáját kortyolgatva ül le az asztalhoz, és faggatja az öreget arról, mi történt vele a városban, vagy ezer kérdést feltéve, mindenre rácsodálkozva. Most mégis csendesen tevékenykedik, kortyolgatja a keserű löttyöt, és hagyja a két öreget beszélni.*


2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:33:41
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

*A városból kiérve a szántóföldek hatalmas területén találja magát. Itt se járt még, nem is nagyon tetszik neki a vidék, elf ő, nem csoda, hogy inkább az erdőket szereti, de hát végül is nem is ide akart jönni. Csupán áthaladni kíván rajta. A nap már delelő magasságban jár, neki pedig vissza kell még érnie napnyugta előtt a táborba, ráadásul valami eleséget is vinnie kéne, úgyhogy nincs ideje bámészkodni. A szántóföldek között, a poros úton halad, egyszer még meg is botlik egy hülye kavicsban, ami miatt majdnem pofára is esik. Miután felegyenesedik megigazítja fején lévő csuklyáját, majd folytatja is az útját.
Egy teljes órájába telik mire átér, a számára csak pusztán, és eléri lassan a kikötőhöz tartozó erdőséget. Hallott már a helyről, de nem fordít neki különösebb jelentőséget. Mielőtt ellepné az erdő még egyszer utoljára hátra néz, hogy az utat kicsit memorizálja. ~Hát ez is egy elég unalmas vidék, főleg így késő télen.~ Sarkon fordul és a fák között lassan eltűnik az ifjú íjász.*


2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:41:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Alaposan megnézi a lányt még egyszer, csuklóját is, amit felemleget, de nem nyugszik meg teljesen.*
- Ide sem kellett volna jönnie. Hiszen mondtam, hogy ne hagyd el az udvart az engedélyem nélkül, hogyan találkoztatok? *Kérdezi már higgadtabb hangon. A lány jól felelt a kérdésre, de be sem kellett volna fogadnia senkit, ha nem találkoznak.*
- Veszélyes hely az, nem neked való. *Legyint csak. Neki aztán mindegy, hogy a gnóm mivel töltötte meg lánya fejét.*
- Hát így szeretnéd? Ennyire? *Gyanúsan és laposan figyel a férfira, nem engedve egyetlen mozdulatát sem tekintetével.* Ám legyen, nem bánom, de csak egy éjszakára! *Emeli fel ujját, majd mosolyogva figyeli, ahogy Iwa készülődik.* Dolgos lány. *Szemében puszta szeretet, törődés és aggodalom.*
- Úgy úgy, helyesen tetted Iwa. Remélem csuklya is volt rajtad. *Bólogat a vénember, aztán a gnómhoz fordul, aki láthatóan összeszedte magát.*
- Ülj le. *Mutat az asztal mellé állított székek egyikére, maga is helyet foglal, s onnan figyeli kis unokáját.* Csak Iwa kedvéért maradhatsz, ezt ne felejtsd, számomra ő a legfontosabb, nem tudom mit csinálnék, ha nem lenne velem. *Suttogja halkan, még szem is könnybe lábad kissé, bár lehet a gyenge fény teszi.*
- Orvosok, tudósok, kiket csak felkutattam, de miért fontos ez, egyáltalán miért kérdezősködsz? *Háborodik fel az öreg, de nem szakítja félbe a gnómot.*
- Kicsi volt még, mikor a szüleit elveszítette, magamhoz kellett vennem, hisz egyedül az utcán kódorgott volna. *Sóhajt fel.* Aztán, mikor cseperedett, mikor a lányok érnek, egyszer csak rohamot kapott. Nagyon megijedtünk, de végül magához tért és nem emlékezett a rég történtekre, csak, ami nem sokkal korábban volt. *Törli meg szemét szomorúan.* Olyan tizenegynéhány éves lehetett, már nem emlékszem, öreg vagyok, mint a vén tölgy. *Mosolyog Iwára közben.* Másról nem tudok, de nem is volt kivel kapcsolatot tartsak, csak a szülei. Náluk ilyen nem fordult elő. *Csóválja meg fejét, aztán Iwához fordul.*
- Kedvesem, hozod azt a teát? Neked is innod kell, tudod. Nehogy rosszul legyél. *Mosolyog a lányra.*
- Nem emlékszem már pontosan, talán két-három hónappal ezelőtt, ne faggass, fáradt vagyok, pihennem kéne. *Sóhajt fel.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 18:56:12


2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-27 15:46:17
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 1329

Játékstílus: Vakmerő

// A kandalló melege //

* Nem tudja, milyen régóta küzd már a farkassal, de úgy érzi, legalább egy napja. A legaggasztóbb nem is a lény természetfeletti ereje, hanem a makacs kitartása és – ami csak még jobban hergeli az óriást –, hogy még jelét sem mutatja a fájdalomnak. Számos sikertelen próbálkozás után végre úgy tűnik, hogy valami hatással van a bestiára. Az ütéseket ugrálással és futkosással díjazza, amire Morwonnak is gyorsan reagálnia kell, ha nem akarja átadni magát a lénynek – ezt pedig érthető módon nem tervezi a közeljövőben. Próbál hát megkapaszkodni a lény fehéres, szőrtelen és nem éppen gusztusos bőrében. Amikor ellenfele a hátára fordul, óriásunknak is gyorsan kell cselekednie. Megpróbál két lábra állni, hogy a warg fölé emelkedhessen és jobb kezével hatalmasat vág a torkába. Mármint nem a sajátjába, hanem a lényébe. A fáradtság jelei kezdenek egyre inkább kézzelfogható formát ölteni, úgyhogy megpróbálja rövidre zárni a randevú befejezését. Bármilyen hatással is van a lényre ez a csapás (illetve akkor is, ha valamilyen oknál fogva egyáltalán nem sikerül kiviteleznie), a továbbiakban arra koncentrál, hogy minél tovább tartsa riválisát a földön. Ehhez nem fél egész testsúlyával ránehezedni a lényre és csak tolni lefelé, odaszorítani a földhöz. Úgy gondolja, ezzel veszíti a legkevesebb energiát és így csak a segítségére siet majd valaki. *


2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-27 13:14:24
 ÚJ
>Kherylla Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Csillaghullás//

*Kherylla épp a pottyantóson ül és nagyon nyöszörög, nagyon ajvékol. Az előző nap elfogyasztott csípős paprika bizony kétszer csíp, másodjára sokkal jobban. Kherylla pedig nagyon szenved, de imádja a csípős paprikát, szereti ha lángol a nyelve, ha izzad tőle, mint örömlány a templomban.
Nyöszörög, mikor beüt a ménkő, szerencsére nem az ölébe, csak odakintről hallja a zajt. Kíváncsian les ki a budiajtóra vágott félholdformájú szellőzőn. Természetesen mindig mindenről tudnia kell, így nem ücsörghet itt tovább. Meg kell tudnia, hogy mi történt! Megtörli hát sajgó hátsóját, majd elhagyja a mellékest.*
- Óóóóó!
*Nézi a csodát, majd magához veszi, ezt követően pedig nagyon furcsa érzése támad, mert az az izé valahogy belé mászik. Időszerű lenne sikítania.*

A hozzászólás írója (Kherylla Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 13:21:34


2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-26 21:27:45
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Csillaghullás//

*Ő is észreveszi a hullást az ólból.*
- Némá! Ménkű esik az égbő! *Kiált fel, aztán a gödörhöz siet. Gatyaszárát feltűrve le is nyúl azon nyomban, hogy kivegye a barna szilánkot.*
- Szíp! Gizunak is jó lenne. *Bólogat biza, azt' mint aki kiválóan végezte dolgát, no nem a budin, ez más, tovább is battyog, hogy megetesse a tyúkokat. Mert azok attól, hogy csillagot talált, még ugyanolyan éhesek. Lassan Garik is, mert a gyomra hangosat kordul.*


2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-26 13:00:18
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 58

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Denjaar és Pashthra//

- Ne haragudj. * Szabadkozik Pash egyből, ahogy felfogja, hogy mire készült. Ha eltalálja, alighanem halálos sérülést okoz a másiknak, de mindenképp kellemetlen lett volna. A további szidalmaktól megmenti az, hogy változik a környezetük, a fiúnak is feltűnik, hogy megjelenik a szél. Valószínű, hogy ezzel véget is ért a kis kényszerpihenőjük, és ezt a másik is így gondolja. *
- Menjünk. * Bólint, elengedve füle mellett az úrnőnk, és a hálótárs szavakat. Nem olyan dolgok ezek, amiket komolyan kellene venni, és már maga mögött hagyta azt az ifjonti hevet, amivel minden egyes rossz szóra képes volt a másik torkának esni, ugrani. A kötelet ős is elkapja, és sietve felmászik rajta, hogy mielőbb visszajusson a hajóra, ahol kissé kapkodva igyekszik lefedni a páncélját, egyrészt az eső, másrészt pedig a szél, és a hajó dülöngése miatt. Nem örülne neki, ha a folyó alján kötne ki néhány része, az egészre szüksége van. Épp ezért, ha sikerült beponyváznia, akkor sietve ki is köti. A kérdésre megrázza a fejét. *
- Nem dohányzom. * Kiabál vissza, és a kapott utasításra az arcához nyúl. El is felejtette, hogy miféle apró sérülést szenvedett odaát, és hogy összemocskolta magát. Felnevet a dolgon. *
- Úgy nézhetek ki, mint egy utcakölyök. * Jegyzi meg vidáman, és a hordóhoz siet. Többször is arcon löttyinti magát, ismét érezve azt a csípő, bizsergető érzést, de ez zavarja jelenleg a legkevésbé. Az, hogy újra mozgásba lendült a hajó, és ismét instabillá válik a lába alatt a fedélzet, sokkal rosszabb érzés. *
- Megyek és lefekszem. * Kiáltja még oda a férfinak, mert nem látja okát annak, hogy tovább időzzön idefent. Az is lehet, hogy Latamie felébredt az időjárásban bekövetkezett változásokra, Pash pedig szívesen gyakorlatozna a másik kardjával is még az este folyamán, remélve, hogy a nő nem dobja ki az ágyból. *


2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-26 12:25:38
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

- Nem szokásom hazudni, és valóban csavargó vagyok. * Szólal meg halkan, nyugodtan. * Ha ismert vagy a városban, akkor talán a nevemet is ismered. Egyike vagyok az utolsó, még valóban betegekkel törődő gyógyítóknak. Egyébként kik voltak, akik az unokádat vizsgálták? Mert elég furcsa következtetéseket vontak le. Szeretnék velük beszélni erről, valószínűleg nem ugyan azokat a könyveket olvastuk, amik az elme és a test kapcsolatát elemzik. A módszereik is rendkívül... rendhagyóak, ha fogalmazhatok így. * Teszi még hozzá, miközben a bácsi reakcióit figyeli. Tapodtat sem mozdul, de felkészül rá, hogy újabb támadás éri, ez esetben csak védeni próbálja magát, eszébe se támad visszaütni. A lányt természetesen semmiben sem hátráltatja, joga sem lenne hozzá, és szándékában sem áll. Csak a nagyapával törődik, és ha van rá lehetősége, akkor folytatja a beszédet is. *
- Hány éves volt a lány, amikor először kapott ilyen _rohamot_ ? * Kérdezi, erőteljesen megnyomva a szót, amiből talán egyértelmű lehet az idős bácsi számára, hogy nem nagyon hisz benne, hogy tényleg erről lenne szó. * Volt a családban más is, akinél előjött ilyesmi? Mikor vizsgálták meg utoljára? * Sorakoznak tovább a kérdések, hangja még mindig nyugodt, egyáltalán nem vádló, vagy támadó hangvételű, talán valódi érdeklődésről árulkodik. *


2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-26 00:49:49
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Denjaar és Pashthra//

-A lónak is négy lába van, még is megbotlik.
*Somolyodik el. Kedvére van a fiú, nincs elszállva. Szemmel láthatóan nincs megelégedve azzal, amire képes és akkor sem lenne, ha a Vashegy legjobb kardforgatójaként tartanák számon.
Nem támad, de Pashthra igen. Egyelőre a fiúnál a kardtávolság előnye, aki ki is használva ezt lesúlyt. A pajzzsal a csapás útjába vág, hogy újfent ellökje a pengét, de a fiú erősen szorongatja a pallost. Ő maga közben oldalazva lép egyet balra, hogy kardtávolságba kerüljön és kardlappal suhint a fiú bal válla felé, bár nem erőből, talán Pashthrának a gyakorlás hevében fel sem tűnik. Végül ez, és egy szökkenés menti meg az orvul, de jól kombinált mozdulattal a csipője felé tartó pengétől, ami akár könnyen fel is nyithatta volna az oldalát.
Néhány lépést hátrál, miközben egy félmosoly kíséretében ugyan, de némi homlokráncolással fejezi ki rosszallását.*
-Kelleni fognak azok a gyakorlókardok.
*Valóban, hisz a túlzott óvatoskodás akár a gyakorlás kárára is mehet. Nyitná a száját, hogy a támadása előtt még adjon egy-két ötletet a pallossal való védekezésről, de ekkor sisteregve támad fel a szél, meglobogtatva a fáklyákat körben. Jól hallhatóan bele-belekap mellettük a hajó vitorlájába is, indulniuk kell.
Kardjával a fiú felé mutat, majd szökken is, hogy begyűjtse a lándzsát és sorban a fáklyákat.*
-Folytatjuk még, de vissza kell mennünk, mielőtt "úrnőnk" kiszúrja, hogy a horgony ledobva, hálótársa pedig nincs a helyén.
*Enged meg magának egy rekedt kis heherészést, majd a hunyorogva a szélirány felé fordul.*
-Esőt hoz. Igyekezz.
*Kapja el a lelógó létrát, megvárja míg a fiú felmászik, majd követi.*
-Van pipád?
*Kérdi a kölyköt túlharsogva az üvöltő szelet, miközben kisebb nehézségek árán felhúzza a horgonyt. A hajó lassan megmoccan, miközben a vitorlát púpozza a szél. A víztükröt egyre szaporább esőcseppek gyöngyözik, ő pedig a fiú felé fordul, csakhogy rögtön fel is horkanjon.*
-Mosakodj meg a hordónál.
*Biccent fejével az említett vizeshordó irányába, miközben dohányt gyömöszöl a hosszúszárú pipába. Maga is elindul, hogy leülepedjen a szűk kis előtérbe, mi a hajó gyomrába nyílik. Gondolataiba merülve eregeti a füstöt, mindig jól esik az ilyen a testmozgás után, még ha nem is sikeredett túl hosszúra. A leégett fáklyákat a sarokba vágja, a felszerelését pedig ledobja maga mellé. Pashthra bemehet melegíteni Latamie ágyát, vagy csatlakozhat a pipázáshoz is. Ő maga nem kérdés, melyiket választaná a fiú helyében, de nem bánja a társaságot. Kifejezetten rossz alvó, ő biztos elpipázgat még, míg nem köszönt be az álmos szürkület.*


2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-25 23:58:48
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 58

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Denjaar és Pashthra//

* A csel nem jön be, és egyből megtudja azt is, hogy miért. Legutóbb is hibázott, bár akkor a kovácslegények ellen nem az ellenfele, hanem a környezete akadályozta meg a támadását. Pedig akkor is csellel indított. Viszont van abban valami, amit a férfi mond. Sokáig viszont nem tud gondolkodni rajta, mert már érkezik is a választámadás. Az első támadást persze hárítja, a pengével igyekszik félreütni a szablyát, de a terve, miszerint ezek után könyékkel vágja orrba ellenfelét már nem valósul meg. Hiába lenne jó az időzítése, a nehéz kard lelassítja, és ezt, na meg a rutint kihasználva a másik könnyedén a hátába kerül, és ellöki. Pash igazából nem is számított erre a támadásra, egészen meglepi. Esés közben erősebb kezével kitartja a kardot, hogy ne tegyen kárt önmagában, míg másikkal az érkezést igyekszik tompítani. Nem törődve a kosszal, és azzal, hogy lehorzsolja az arcát, már fordulna is a támadástól tartva, de az nem érkezik. Gyorsan talpra szökken hát, továbbra sem foglalkozva sem a gyenge vérzéssel, sem azzal, hogy a csípős homok vagy föld, amire éppen érkezett utat talál az izzadtságával együtt. *
- Ha ügyesen forognék, nem kerültem volna a földre. * Válaszol, és ismét felveszi a korábbi állását. Ezúttal kardjának a hegyét kicsit lentebb emeli. Nem teljesen érti az utasítást. ~ Használjam ki a hosszt, mégis ügyeljek arra, hogy ne szúrjak, és ne tegyek benne komoly kárt. Mégis hogyan? ~ Egyértelmű, hogy a kölyök számára talán mindennél nagyobb hátráltató tényező, hogy nem akarja megsebezni a tanárát. Suhint néhányat a levegőben, ahogy átgondolja a helyzetet, majd mindenféle előzetes jel nélkül kerül gyors, határozott léptekkel közelebb. Karja nem mozdul, egészen addig, amíg nem ér elég közel, hogy lecsaphasson a másikra jobbról, ha a pengék összeérnek, akkor mozdulatot vált, ezúttal balról próbálkozik, de ez is inkább elterelés, mert közben már lépne is Dejnaar jobb oldalára, ahol nem védi őt a pajzs, és ahol reményei szerint támadási lehetőség adódik, a másik csípője felé próbál csapni. Bízik benne, hogy a rutinos harcos számít rá, és megússza találat nélkül. *


2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-25 23:27:05
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Denjaar és Pashthra//

*Összeszűkült szemekkel követi a fiú mozgását, ahogy felé lép, ahogy karját lendíti. Lentről csapódik a pallos, ő pedig az útjába helyezi a pajzsot, majd nagyot lök rajta, hogy lehetőleg félreüsse a pengét. Két lépést hátrál, hogy kardtávolságon kívülre kerüljön újra, majd maga elé tartott pajzsal és karddal néz a fiúra, újra csak oldalazva.*
-Jó! De ne próbálj rögtön az első csapásnál trükközni, mert egy parasztgyerek is leköveti. Első ütésed készítse elő a másodikat vagy a harmadikat! Ott húzd meg a váratlant.
*Fújtat két nagyot, majd öles léptekkel, szinte szökkenve indul meg a fiú felé. Néhány lépés alatt mellette is terem, hogy kardjával kaszáljon a fiú felé mellmagasságban, természetesen figyelve rá, hogy véletlenül se találja el. A fiú bizonyára hárítja a csapást, ha tudja, de bárhogy is legyen, továbblép a fiú mögé és nagyot taszajt a pajzsal annak hátán, ha tud. Egy ilyen nagy kard ellen a gyorsaságot kell segítségül hívni. Ő mindkét kezét használhatja, míg Pashthrának két kézzel kell fognia a kardot. Ha sikerül, elhátrál, nem veti magát a fiúra, elvégre gyakorolnak.*
-Ügyesen forogsz, de használd is ki a kardod hosszát.
*Valóban ügyesen rakosgatja a lábait egymás mögé újdonsült ellenfele, bár a mozgása inkább hasonlatos egy nehézpáncélos kardforgatóéhoz. Nem szól, elvégre nem a saját képére óhajtja formálni a kölyköt, a pallos pedig tipikus lovagfegyver. Meg fogja találni a hozzá illő harcmodort, talán már meg is találta.*


2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-25 22:51:31
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 58

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Denjaar és Pashthra//

- Ez lehet, de mégis szerencsésebb a gyors halál, amit valamilyen magasztos, vagy általunk magasztosnak tartott ügy céljában ér minket, mint az értelmetlen, ostoba, lassú. Például ha úgy halok meg, hogy megmentem a szerelmemet, és miközben időt nyerek neki, hogy elfuthasson, átvágják a torkomat, akkor sokkal nyugodtabban távoznék a túlvilágra, mintha agyonlapítana egy összedőlő ház miközben a bakancsom fűzőjét kötöm. * Vonja meg a vállát. Persze, a fiatalok sajátja, hogy máshogy vélekednek a halálról, mivel nem érzik azt olyan közelinek, és vészjóslónak. *
- Mindenki meghal egyszer. Miért emésztene a bűntudat? Ráadásul, mint mondtam, a halálukat rendes halálnak tartom. Olyannak, amit kiérdemeltek. ~ És nem olyannak, mint a fickóé a Vaskorsóban. ~ *Elhúzza a száját a gondolatra, ahogy eszébe jut, amikor ott szenvedett előtte a földön, és beleállította a fokost a koponyájába. Azóta is kerülgeti ez a kép, visszajár álmaiban, de néha ébren is utat talál elméjébe. Most is ez a helyzet, és el kell hessegesse magától, hogy hagyjon neki békét, és nyugalmat, legalább addig, amíg álomra hunyja a szemét.
Amíg Denjar elsiet, Pashtra kihasználja az alkalmat, hogy megszabaduljon nehéz páncéljától, és táskájából előkapja a lovagló nadrágját, amit sietve felhúz. A sietve levetett felszerelést azért egy kupacba dobálja, és elhúzza a száját. így már túl bő a kabát, és csak akadályozná a gyakorlásban. Az acél láncing, amit felvesz, szintén nem melegít, viszont ad annyi védelmet, hogy magabiztosan vágja bele magát a dologba. *
- A páncél kicsit segítene a súlyproblémán, de sose ugranék le a hajóról. * Ad magyarázatot tetteire, hogyha a férfi esetleg furcsállná azt. * És jobb is, ha nehezebb körülmények között gyakorolhatok vele, ki tudja, hogy mikor lesz szükségem ilyen módon megállni a helyemet.
* Ezek után már átdobhatja a pallost, majd nekifutásból ő is át tud ugrani, ahol újra magához veszi a fegyverét. *
- Köszönöm. * Bólint, mert dicséretnek veszi a dolgot. * Nem látszik, de azért erőm is van. És a pallos szinte napról napra könnyebben forog a kezemben. * Teszi még hozzá, hogy jelezze, azért nem csak a gyorsaság jellemzi. Az útmutatásokra nagyon figyel, mert neki is fontos, hogy feleslegesen ne sérüljön a másik, és semmiképp se haljon meg. Azt már végképp nem tudná lemosni magáról. Ahogy a másik körözni kezd, a fiú felvesz egy alapállást, kitartja maga előtt a pallost, hogy tudjon vele hárítani, illetve visszatámadni, hogyha meglódulna felé a fickó. Közben odafigyel, hogy a lehető legkevesebb mozgással mindig szemben maradjon vele, ő nem köröz, inkább mondhatni egy helyben fordul vele együtt, óvatosan lépkedve. Igyekszik mindig stabil testtartásban lenni, és ha éles harc lenne, akkor a kurjantásnak nem lenne semmi hatása. Mivel gyakorlásról van szó, ezért a tanító szava szent, az utasításra Pash előre lép, bal válla felől indítva egy gyors támadást. A korábban elmondottakkal ellentétben nem tűnik úgy, mintha magával húzná a penge, a fú arcán pedig mintha egy mosoly bujkálna. A mozdulatot megváltoztatja, és lefelé billenti a penge hegyét, ezáltal a támadása is változik, és nem fentről lefelé, hanem alulról felfelé érkezik meg. *



2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-25 18:36:25
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Nagyapa nem szereti az idegeneket, se a vendégeket, ez számára nem újdonság. A gnómnak sem kellene, hogy az legyen, hiszen Iwaa figyelmeztette erre több soron.*
-Nem.
*Válaszol szelíden, és mosolyogva a kérdésre. Lágyan bújik meg az ölelésben, miközben repes szíve, hisz olyan ritka ez közöttük.*
-Csak megvizsgálta a csuklómat, szerencsére nincs semmi baja.
*Bár az idős mesterember kemény szavakkal dörgedelmeskedik a kis vörös láthatóan cseppet sem fél, ijedtségnek jele sem mutatkozik rajta.*
-Igen nagyapa, mondtad. De azt is mondtad, hogy becsületesen kell bánni az idősekkel, és meg kell adni nekik a kijáró tiszteletet. Hagytam volna a hideg éjszakába, sérülten fagyoskodni?
*Bólint határozottan a városi veszélyek és rosszaságok említésére, úgy, mint jó kis diák, ki pontosan ismeri a leckét.*
-Tudom, Rhalkumn bácsi is mondta. A veszélyeket, meg a lázongó, idős embereket rugdaló csőcseléket. Arra gondoltam talán te sem vagy ott biztonságban, és talán te is épp valakit kérlelsz, hogy adjon menedéket éjszakára.
*Még mindig határtalan szomorúsággal és aggodalommal tölti el a kép, hogy imádott nagyapját megtámadhatják, és nem lesz senki segítségére hiába is áll itt az öreg előtte. Őszintén szólva csak emiatt a képtelen párhuzam miatt eresztette be a gnómot.*
-Esetleg talán maradhatna, csak éjszakára.
*Próbálja győzködni a ház urát, majd vörösödve süti le szemét a kérdésre, valahogy képtelen hazudni.*
-Elfelejtettem. Azonnal lefőzöm!
*Pattanna máris, ha hagynák teavizet melegíteni.*
-Ti kértek teát? Vacsoráznál nagyapa? A lovakat kifogjam, ellássam?
*Szándékosan nem hajlandó törődni a ténnyel, hogy ágyba lett zavarva. Választ sem várva hadar máris a megszokott kérdésre, elébe menve a megszokott vallatásnak.*
-Nem, nem volt, mindenre emlékszem. Másik két utazó is járt erre, még nap közben, egy fiatal furcsa nő, és egy kövér úr, őket elzavartam, nem értem hozzájuk, nem mentem közel még a kerítéshez sem.
*Ha nem akadályozta mozgásában egyik idős sem mindezt már magára köntöst kanyarítva, lámpást gyújtva, a tűzhely mellől sorolja.*


2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-25 17:41:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Le nem véve a szemét a gnómról, lassan elcsoszog, hogy gyertyát gyújtson.*
- Maradj, ahol vagy! *Szól rá erélyesen, bár hangja megremeg olykor, hisz idősödő bácsika már. A gyertya lángja hamar fellobban a kandallónál, s Iwa érkezése közben végigméri az idegent. Persze, amint unokája hangját meghallja, megkönnyebbülten sóhajt fel, s a lányka elé siet, hogy szorosan megölelje.*
- Iwa! Iwa! Hát jól vagy, nem csinált veled semmit ez a... *Hirtelen hátrébb lép, s tüzetesen megnézi a lányt, nyakán, arcán, kezén, lábán, ahol csak tudja.*
- Hogyhogy a vendégünk? *Lép hátrébb, ismét a gnómra pillantva, akit persze szemmel tart.* Úgy... szóval városi? *Kérdezi kemény hangon.* Megmondtam, hogy ne fogadj vendéget, senki fiát nem engedhetsz be, főleg nem városiakat! Különben sincs ott semmi érdekes, csak csupa rossz, csak kihasználnak! *Csattan fel szigorúan, alaposan leteremtve a lányt. Az idegen felé emeli reszketeg kézzel a botját.*
- Rhalkumn? Heh? Persze, hogy az! *A hangszíne cseppet sem enyhül.* És milyen hazugságokkal tömted a kis unokám fejét, míg távol voltam? Hordd el magad innen te csavargó! *Mutat az ajtóra, közben már hangos sóhajjal Iwára tekint.*
- Menj lefeküdni Iwa, már réges-rég ágyban a helyed, ezt majd holnap megbeszéljük, nyugodt körülmények között. Teádat megittad ugye? Nem szeretném, ha visszaesnél. *Csóválja meg fejét szelíden, s közben végigsimítja unokája arcát.* A gyógyítók megmondták. Ha a teát iszod, nem lehet bajod, rohamod nem volt, ugye? *Kérdezi csendesen, közben a gnómra mered.*
- Te még itt vagy?!


2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-25 01:10:19
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Denjaar és Pashthra//

-A vég sosem szerencsés, ha csak nem célunk találkozni a halállal.
*Tápászkodik fel a földről, majd a fiúra néz.*
-Látom, nem emészt bűntudat. Ez jó.
*Gyömöszöli vissza kabátja zsebébe a butykost, majd elindul.*
-Várj itt. Megállítom ezt a ladikot.
*Siet el nehéz léptekkel, hogy beszéljen az öreggel és ledobja a horgonyt. Úgy is alig haladtak, hisz árral szemben mennek, szélcsendben pedig ez amúgy is körülményes.*
-Csak egy óra az egész.
*Motyogja inkább magának, semmint az öregnek, azzal térül-fordul. Miután a vasmacska nagyot csobban a vízben, előkotor a batyujából néhány fáklyának valót, azzal elindul Pashthráért.*
-Gyere. Remélem a kapitányunk nem emésztette fel minden erődet. Közel a part, ha nagyot ugrasz, nem leszel vizes.
*Szól a fiúnak csak a fejét fordítva kissé oldalra, azzal nekifutásból kiugrik a bárkából, hogy ruganyosan landoljon a vízparti mezőn. Csattan lába alatt a sár, majd hamar felegyenesedik és bevárja a fiút.*
-Valóban inkább illene hozzád egy egykezes kard. Gyorsnak tűnsz.
*Gyújtja meg szép sorban a fáklyákat, hogy egy körülbelül 8-10 lépés széles kört formázzon belőlük a mezőn.*
-Nincsenek gyakorlófegyvereink, vigyázom. Nem szeretném, ha miszlikbe aprítanál, úgyhogy ne szúrj, óvatosan vágj, ésszel.
*Húzza elő a lándzsát a hátán pihenő pajzs mögül. Megpörgeti maga mellett majd a feje fölött, csak a miheztartás végett. Rég volt alkalma használni, ám most sem fogja. Nagyon kevés fegyverforgató küzd lándzsával, a hossza miatt pedig amúgy is igen csak kellemetlen ellenfél lenne még a fiúnak. Pashthrának mást kell megtanulnia.
Ledobja hát a lándzsát a kör szélére, majd előhúzza a szablyát és a pajzsot. Kicsit megforgatja csuklójában, csak hogy érezze az egyensúlyát.*
-Ha szablyát látsz, szúrásra nem nagyon kell számítanod, de készen kell rá állnod.
*Halad végig a kör szélén, testel a fiúnak fordulva, lábaival oldalazva, miközben megkongatja kardlapjával a fémpajzsot. Ezt későbbre tartogatja, nem szereti túl sokat jártatni száját. A legjobban a saját kárán tanul az ember.*
-Lássuk azt a pallost!
*Kurjantja el magát és fordul a fiúval szembe, jobbjában a karddal, baljában a pajzsal. Kíváncsi, a fiú hogyan tartja a kardot, hogyan lép, milyen a harcmodora.*


2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-24 22:52:52
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 58

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Denjaar és Pashthra//

- Egyszer mindenképpen ellátogatok oda. Talán ki is próbálom magam a harcban. Ki tudja, lehet, hogy olyan szerencsés leszek, hogy ezrek előtt ér majd a vég. * Nem szarkasztikusan mondja ezt, komolyan hisz benne, hogy a halálnak csak akkor van értelme, ha valamilyen célt szolgál. Ezrek szórakoztatása pedig elég magasztos cél. *
- Öltem. * Bólint a fiú, és elhúzza a száját. Nem büszke a dologra, de nem is titkolja. * Már az előtt is, hogy erre a helyre érkeztem. De Kagan Hadúr parancsára is bevéreztem már a kardomat. Ártatlan kovácsokat öltünk, akiknek annyi volt a bűnük, hogy fogadott apjukat, munkaadójukat védték, aki megsértette a hadurat. * Csóválja meg a fejét. * Nekik legalább nemes haláluk volt. Valami magasztosért haltak meg.
* Teszi még hozzá, és igyekszik egy újabb kortyot inni a pálinkából. A férfi vallomására bólint, és jól esnek neki a szavai is. Ő is így gondolja, ezért is akar annyira gyereket, megállapodni, és visszavonulni. Figyelmet fordítani a fiára és lányára, amelyik éppen születik, gondoskodni és óvni őket. Egyszerű életet akar, nyugalmat. De előtte még híres kardforgatóvá kell válnia, olyanná, akinek a híre eléri az apját. *
- Tudok. * Feleli egyszerűen, és a pallos kérdésére megvonja a vállát. * Hosszúkardhoz szoktam ugyan, de a kardomat elveszítettem. Az alapok megvannak a pallossal, és a fokossal is. Mondjuk az előbbi nem annyira harcra, mint inkább figyelemkeltésre van, ha őszinte akarok lenni.
* Ahogy ezt mondja, felkel, és kivonja a kardot, hogy csapjon vele egyet. *
- Ahogy látod, még nincs meg a kellő testalkatom hozzá. A kard súlya visz magával, hiába van meg az erő, hogy tartsam magam, a súlyom nem elég. * Nem látja okát, hogy miért titkolja ezt a dolgot, az első pillanatban nyilvánvalóvá válna. *
- De szívesen venném a tanítást. Mivel főleg önmagamat tanítottam, ezért biztos vagyok benne, hogy tele vagyok hibákkal, és hiányosságokkal. Magamat nem tudom kívülről szemlélni, de te felhívhatod a figyelmemet rá. * Csillan fel a fiú szeme, aki alig várja, hogy megálljon a hajó, és ismét stabil talajt érezhessen a lába alatt, ráadásul még egy kis kardforgatás is kerül az egészbe. Mintha csak álmodna. *


2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-24 22:25:46
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pashthra//

-Pedig látni kell. Százak és ezrek, szegénytől gazdagig, mindenki kilátogat.
*Emeli fel a kezeit a butykossal együtt, mintha maga előtt lenne az egész. A fiú történetére elismerően kapja fel a fejét, felvont szemöldökkel fordulva Pashthra felé.*
-Őt is? Tehát öltél már.
*Bólogat, majd sóhajtva fordul ismét a sötét horizont felé.*
-Lehet, hogy lesz rá alkalmad. Nekem volt.
*Húz még egy nagyot a pálinkából, majd végleg leteszi maga mellé. Egy hajón sosem szerencsés a túl sok ital, hátha még úgy billeg, mint ez itt.*
-Nincs rosszabb egy apánál, ki semmibe veszi a fiát. Főleg ilyen marhaság miatt. Nincs annál jobb, ha az ellenfél lebecsül, aranyat ér az arcod. Szóval kardforgató. Tudsz már bánni vele?
*Tér a lényegre és csillan fel a szeme.*
-A pallossal. Nem mindegy, mivel támadnak rád, tőrrel vagy karddal, esetleg lándzsával. Azt mondják, a legfontosabb az, hogyan forgatod a fegyvert, pedig a helyezkedés és a lábmunka is nélkülözhetetlen. Berozsdáltam és nem is vagyok már fiatal, de szívesen gyakorolnék veled. Nekem is jót tenne, Te pedig elmondhatnád, hogy Wegtoren Első Kardja, a Láng Fattya okított. Na mit szólsz?
*Élénkül fel egészen. Hátrasimítja haját és a fiúhoz fordul.*
-Akár most. Úgy sem haladunk semmit ekkora szélcsendben, ledobjuk a horgonyt, ez a szántó tökéletes.
*Várja feszülten a suhanc válaszát. Persze megérti, ha nemleges választ kap, elvégre rajta kívül kinek lenne kedve vívni éjnek évadján?*


2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-24 21:52:15
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 58

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pashthra//

* Pash számára szokatlan, hogy a ringatózó hajón kell járjon, bármilyen lassan is halad az, és bármennyire is csendes a folyó. Ő megszokta, hogy két lábbal mindig a földön, vagy pedig seggel a lovon ül, még sosem utazott vízi eszközökön. Szerencsére a tengeri betegség így is elkerüli, bele se mer gondolni, hogy mi lett volna, ha az első pár éjszakát végighányja, ahelyett, hogy Latamie segítő útmutatását követte volna. Maga sem tudja, hogy miért keres társaságot, talán nem is ezért sétál most a fedélzeten, csak ki akarja szellőztetni a fejét, átmozgatni kicsit a végtagjait. Élvezi, ahogy a hős szellő végigsimít a nyakán, és meglobogtat néhány kósza hajtincset. *
- Nem tudtam aludni. * Feleli őszintén a köszöntésre, és illedelmesen megáll, távolságot hagyva kettejük között. Nem akarja a társaságát másra erőltetni, de úgy tűnik, hogy a fickó beszélgetős hangulatban lehet, mert először alkohollal, aztán hellyel is megkínálja. Pashtra egykedvűen fogadja mindkettőt. *
- Köszönöm. * Biccent azért az italra, mielőtt beleinna. A pálinka erős, összehúzza a száját, és végigmarja a torkát is, de nem bánja. Sokkal kellemesebb most, mint amikor a Vaskorsóban ivott. *
- Nem hallottam róla. * Feleli őszintén, mármint arénákról már igen, de a híres wegtoreniről pont nem. * Igazából nem is jártam még Wegtorenben, se a környékén. * Teszi még hozzá, ez talán okot adhat tudatlanságára. A kérdésre halkan felsóhajt, mert igaza van a másiknak. Valóban nem tűnik annak. *
- Egyszerű oka van. Látod ezt itt? * Mutat kislányos arcára, ami miatt gyakran nézték már a másik nem tagjának, főleg fiatalabb korában. * Na emiatt a drágalátos apám úgy döntött, hogy nem lehetek a fia. Felhagyott a tanításommal, és bár nem zavart el otthonról, én úgy döntöttem, hogy megteszem, és ott hagyom. A maga idejében híres zsoldos volt az öreg. Úgy volt, hogy majd a nyomdokaiba lépek, de nem bírhatta a pofámat. Úgy döntöttem, nélküle is híres kardforgató fog válni belőlem. Talán egy nap újra találkozok vele, és őt is megölhetem. De azt hiszem ez csak álom marad...


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3669-3688