Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-23 14:18:12
Üzenet elküldve: 2025-07-23 14:18:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
- Akkor ez eldőlt.
* Válaszolja, majd felül. Amint lehűlt a folyadék, kis üvegcsékbe tölti, majd gondosan lezárja és elrakja őket. A nő elszenderül, majd nem sokkal később ragyogni kezd. Közelebbről megnézve nem ő ragyog, hanem a gömbök körülötte. Ismeri a mágiát. Egyszerűen elsajátítható, s könnyen használható, azonban meglehetősen hasznos. Bár a toronyban taglalták hasznosságát, elvégre valaki szentül állítja, hogy csak akkor hasznosak a gömbök, ha valaki közelről támad s távolról semmit sem ér. Ha tudná, hogy mi igaz, s mi nem, békésebben aludna, de így? Nem elég, hogy mellette világítanak azok a szarok, még gondolatai is el lettek terelve. A tűzzel háttal elfekszik, majd lehunyja szemeit.
Másnap korán hajnalban kell a férfi a kakasok első kukorékolásával. Nem képes ismeretlen helyeken sokáig aludni. A mágustoronyban is alig aludt egy ideig. A gazdával együtt kel, s meg is közelíti. Baltát kér, amit meg is kap, majd elindul a rönkökért, amik csak arra várnak, hogy nekikezdjen. Sok időt nem szeretne veszteni, ha Hena elszeretne ugrani a piacra, akkor sok időt nem hagy neki ezen tett véghezvitelére. Hacsak nem vele kelt, mert akkor arra lesz ideje, hogy odaérjen, bár ha ide jönne vissza, akkor lehet nem találná már meg a férfit. Köpenyétől és ingétől megszabadul. Azokat egy közeli fára akasztja, majd neki kezd az aprításnak. Felteszi a rönköt a rönkre, majd egy határozott mozdulattal csapja ketté a fát. Talán néhányszor meg kell ütni, hogy kettérepüljön, de szépen fokozatosan felaprítja a mellette lévő fákat. *
- Akkor ez eldőlt.
* Válaszolja, majd felül. Amint lehűlt a folyadék, kis üvegcsékbe tölti, majd gondosan lezárja és elrakja őket. A nő elszenderül, majd nem sokkal később ragyogni kezd. Közelebbről megnézve nem ő ragyog, hanem a gömbök körülötte. Ismeri a mágiát. Egyszerűen elsajátítható, s könnyen használható, azonban meglehetősen hasznos. Bár a toronyban taglalták hasznosságát, elvégre valaki szentül állítja, hogy csak akkor hasznosak a gömbök, ha valaki közelről támad s távolról semmit sem ér. Ha tudná, hogy mi igaz, s mi nem, békésebben aludna, de így? Nem elég, hogy mellette világítanak azok a szarok, még gondolatai is el lettek terelve. A tűzzel háttal elfekszik, majd lehunyja szemeit.
Másnap korán hajnalban kell a férfi a kakasok első kukorékolásával. Nem képes ismeretlen helyeken sokáig aludni. A mágustoronyban is alig aludt egy ideig. A gazdával együtt kel, s meg is közelíti. Baltát kér, amit meg is kap, majd elindul a rönkökért, amik csak arra várnak, hogy nekikezdjen. Sok időt nem szeretne veszteni, ha Hena elszeretne ugrani a piacra, akkor sok időt nem hagy neki ezen tett véghezvitelére. Hacsak nem vele kelt, mert akkor arra lesz ideje, hogy odaérjen, bár ha ide jönne vissza, akkor lehet nem találná már meg a férfit. Köpenyétől és ingétől megszabadul. Azokat egy közeli fára akasztja, majd neki kezd az aprításnak. Felteszi a rönköt a rönkre, majd egy határozott mozdulattal csapja ketté a fát. Talán néhányszor meg kell ütni, hogy kettérepüljön, de szépen fokozatosan felaprítja a mellette lévő fákat. *
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-23 13:46:20
Üzenet elküldve: 2025-07-23 13:46:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Együtt nevet a férfival, ahogy az belemegy a játékába. Egy ritka pillanat amikor mind a ketten jól érzik magukat egymás társaságában és éppen nem egymással csipkelődnek. Érdeklődve nézi a férfi ügyeskedéseit. Emlékszik, hogy a térkép rajzokat és írást is tartalmazott. Sokáig viszont nem foglalkozott vele, mikor Derk átnyújtotta még az erdőségben neki. Beleolvasott, de a leírtakat ő magától is tudta, szóval újat nem olvasott. Kivéve a növényeket. Azokból sok új volt neki. A holnapi napra nincsenek tervei. Elsősorban ő is a toronyba készül, ami azt jelenti, hogy az útjuk még egy ideig ugyanaz lesz. A délelőttöt nem szívesen tölteni itt a tanyán, míg a férfi ledolgozza tartozását. Lehet addig benéz Artheniorba a piacra. Egy szekér biztos bevinné még reggel, majd visszafelé meg találkozhatnak út közben. Vagy megvárja a férfit, addig ő meg körbenézhet a vidéken. A tervét a férfinak is elmondja.*
-Én is elnézek a toronyba. Mostanában sok időt kell ott töltenem, szóval még együtt leszünk egy darabig. Viszont amíg te ledolgozod a tartozásod, addig én kitalálok valami elfoglaltságot magamnak.
*A nap már lement, a táj nyugovóra tér és az éjjeli vadak és rovarok kezdik hallatni hangjukat. Őt is elnyomja az álom. Hosszú kutyagolás van mögöttük, a pihenés jól fog esni. A leterített köpenyére fekszik, hátizsákját a csűr falának dönti. Nem fog bent aludni, a szabad ég alatt jól el van.*
-Jó éjt.
*Vágja oda kurtán, majd elfordul a fal felé. Magában még mormol valamit, amit Derk nem érthet, de ez biztonságban tarthatja az éjszaka folyamán.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
*Együtt nevet a férfival, ahogy az belemegy a játékába. Egy ritka pillanat amikor mind a ketten jól érzik magukat egymás társaságában és éppen nem egymással csipkelődnek. Érdeklődve nézi a férfi ügyeskedéseit. Emlékszik, hogy a térkép rajzokat és írást is tartalmazott. Sokáig viszont nem foglalkozott vele, mikor Derk átnyújtotta még az erdőségben neki. Beleolvasott, de a leírtakat ő magától is tudta, szóval újat nem olvasott. Kivéve a növényeket. Azokból sok új volt neki. A holnapi napra nincsenek tervei. Elsősorban ő is a toronyba készül, ami azt jelenti, hogy az útjuk még egy ideig ugyanaz lesz. A délelőttöt nem szívesen tölteni itt a tanyán, míg a férfi ledolgozza tartozását. Lehet addig benéz Artheniorba a piacra. Egy szekér biztos bevinné még reggel, majd visszafelé meg találkozhatnak út közben. Vagy megvárja a férfit, addig ő meg körbenézhet a vidéken. A tervét a férfinak is elmondja.*
-Én is elnézek a toronyba. Mostanában sok időt kell ott töltenem, szóval még együtt leszünk egy darabig. Viszont amíg te ledolgozod a tartozásod, addig én kitalálok valami elfoglaltságot magamnak.
*A nap már lement, a táj nyugovóra tér és az éjjeli vadak és rovarok kezdik hallatni hangjukat. Őt is elnyomja az álom. Hosszú kutyagolás van mögöttük, a pihenés jól fog esni. A leterített köpenyére fekszik, hátizsákját a csűr falának dönti. Nem fog bent aludni, a szabad ég alatt jól el van.*
-Jó éjt.
*Vágja oda kurtán, majd elfordul a fal felé. Magában még mormol valamit, amit Derk nem érthet, de ez biztonságban tarthatja az éjszaka folyamán.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-23 13:26:00
Üzenet elküldve: 2025-07-23 13:26:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Nem mond rossz dolgot. Talán legközelebb megmutathatná neki, hogy hogyan is kell ezt csinálnia. Hosszú haját hátradobja, közben kigombol egy gömböt a mellkasán, majd rájátszik a szerepére. *
- Látom, tudod kivel van dolgod. Sajátos csábítóerőmnek kevesen tudnak ellenállni. Talán tanulhatsz is tőlem valamit, ha úgy döntenék, hogy egyszer akcióba lendülök. Mindenkit leveszek a lábáról, a nőket kétszer.
* Jelenti ki, majd egyből el is neveti magát, amint véget ér a színjáték. Az második lábosban már forr a víz, ekkor beleönti a szerzett növényeket. Ekkor átpillant a másikra. *
- Ha szereztél valami, akkor most dobd bele. Később nem fogom a kedvedért újrafőzni.
* Fogalma sincs, hogy Hena talált e sárkányfogat az erdőben. Ha igen, reméli nem fog szerénykedni és odaadja. Ha szépen megkéri, akkor jutányos áron vehet tőle italt. De ha nem, úgy csak puffasztottan. *
- Egy egyszerű italt, ami serkenti az agyi működéseket. Olcsóbbnak láttam magam begyűjteni az anyagokat, mintsem megvenni méregdrágán a piacon. Tudod, a mágiatanuláshoz.
* Amint megfelelően átmelegedtek a benne levő növények, kiszedi a kanállal, majd egy másik kanalat szorít neki, hogy kipréselhesse a benne ragadt folyadékot. Látszólag mindent úgy csinált, ahogyan azt előírják, ugyanis egy nagyon halványkék oldatot van a lábosban. Előveszi a térképet. Hena már rájöhetett, hogy nem pusztán egy térképről van szó, hanem egy receptről is. *
- Na, ezt még forraljuk egy kicsit, és egyre jobban elsötétedik, amint elér egy bizonyos kék árnyalatot, akkor fejeződik be és azonnal le kell hűteni.
* A térképet lerakja a földre és egy követ rak rá, hogy nehogy elfújja a szél, majd hátradől a földön. A csillagos eget bámulva egyre jobban el szeretné érni azt. Vajon képes lenne dacolni a felsőbb erőkkel, ha elsajátítja a torony nyújtotta mágiákat? Reméli. *
- Holnap végre útnak indulok a torony felé. Biztos hiányolják már a pénzem. Ha továbbra is velem akarsz tartani, akkor valahol napkelte és dél között fogunk indulni. Ha meg van más dolgod, úgy ez egy újabb búcsú lesz.
* Megrázza vállait a felvetésre. Elvégre biztos van neki ezer meg egy dolga amellett, hogy őt kísérgesse. Bár kitudja, lehet, hogy csak megjátssza magát és valójában semmi dolga sincsen. Ez megmagyarázná, hogy miért követi. *
* Nem mond rossz dolgot. Talán legközelebb megmutathatná neki, hogy hogyan is kell ezt csinálnia. Hosszú haját hátradobja, közben kigombol egy gömböt a mellkasán, majd rájátszik a szerepére. *
- Látom, tudod kivel van dolgod. Sajátos csábítóerőmnek kevesen tudnak ellenállni. Talán tanulhatsz is tőlem valamit, ha úgy döntenék, hogy egyszer akcióba lendülök. Mindenkit leveszek a lábáról, a nőket kétszer.
* Jelenti ki, majd egyből el is neveti magát, amint véget ér a színjáték. Az második lábosban már forr a víz, ekkor beleönti a szerzett növényeket. Ekkor átpillant a másikra. *
- Ha szereztél valami, akkor most dobd bele. Később nem fogom a kedvedért újrafőzni.
* Fogalma sincs, hogy Hena talált e sárkányfogat az erdőben. Ha igen, reméli nem fog szerénykedni és odaadja. Ha szépen megkéri, akkor jutányos áron vehet tőle italt. De ha nem, úgy csak puffasztottan. *
- Egy egyszerű italt, ami serkenti az agyi működéseket. Olcsóbbnak láttam magam begyűjteni az anyagokat, mintsem megvenni méregdrágán a piacon. Tudod, a mágiatanuláshoz.
* Amint megfelelően átmelegedtek a benne levő növények, kiszedi a kanállal, majd egy másik kanalat szorít neki, hogy kipréselhesse a benne ragadt folyadékot. Látszólag mindent úgy csinált, ahogyan azt előírják, ugyanis egy nagyon halványkék oldatot van a lábosban. Előveszi a térképet. Hena már rájöhetett, hogy nem pusztán egy térképről van szó, hanem egy receptről is. *
- Na, ezt még forraljuk egy kicsit, és egyre jobban elsötétedik, amint elér egy bizonyos kék árnyalatot, akkor fejeződik be és azonnal le kell hűteni.
* A térképet lerakja a földre és egy követ rak rá, hogy nehogy elfújja a szél, majd hátradől a földön. A csillagos eget bámulva egyre jobban el szeretné érni azt. Vajon képes lenne dacolni a felsőbb erőkkel, ha elsajátítja a torony nyújtotta mágiákat? Reméli. *
- Holnap végre útnak indulok a torony felé. Biztos hiányolják már a pénzem. Ha továbbra is velem akarsz tartani, akkor valahol napkelte és dél között fogunk indulni. Ha meg van más dolgod, úgy ez egy újabb búcsú lesz.
* Megrázza vállait a felvetésre. Elvégre biztos van neki ezer meg egy dolga amellett, hogy őt kísérgesse. Bár kitudja, lehet, hogy csak megjátssza magát és valójában semmi dolga sincsen. Ez megmagyarázná, hogy miért követi. *
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-23 11:38:15
Üzenet elküldve: 2025-07-23 11:38:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Meglepve veszi el a vacsorát amit a férfi kínál neki. Ezzel a sajátjából több maradhat neki.*
-Köszönöm.
*Néz furcsán a férfira, de az illedelmesség még megvan benne, ezért megköszöni. Az a szerencséje, hogy épp előtte készítette, mert különben nem fogadta volna el. Továbbra is csendben fogyasztja el vacsoráját, csak a férfi töri meg a csendet, meg a tűz ropogása.*
-Akkor legközelebb csábíts te.
*Mondja oda szúrósan, de gyorsan vidámabb lesz, ahogy tovább gondolja az egészet.*
-Megnéznélek, ahogy elcsábítod a gazdát. Lehet neked sokkal szívesebben adja meg magát.
*Persze lehet rá esély, de akár a faja is közrejátszhat. Lehet, hogy a gazda nem szereti az elfeket, bár akkor nem is adott volna menedéket az ő kérésére, szóval ez az ötlet elvetve, de attól még lehet, hogy Derknek, mivel ember, hamarabb állna a rendelkezésére.*
-Bevetheted a hullámos hajad, vagy gombold ki még pár gombodat az ingeden, hogy biztos legyen a hatás.
*Gúnyolódik, de ha a másik megcsinálná és még sikerül is neki, akkor nagyot nézne. Utána meg rögtön a földre kerülne a röhögéstől, de az már más tészta.*
-Nem mindenkinek tudok a közelébe jutni, vagy adja meg magát a csábításomnak. Ezért is van szükségem egy kardra, hogy megvédjem magam.
*Azt az esetet, hogy majdnem kirabolták, már nem mondja el.*
-Milyen főzeteket csinálsz?
*Kérdezi végül, hogy ő is érdeklődést mutasson és gyorsabban teljen az idő.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
*Meglepve veszi el a vacsorát amit a férfi kínál neki. Ezzel a sajátjából több maradhat neki.*
-Köszönöm.
*Néz furcsán a férfira, de az illedelmesség még megvan benne, ezért megköszöni. Az a szerencséje, hogy épp előtte készítette, mert különben nem fogadta volna el. Továbbra is csendben fogyasztja el vacsoráját, csak a férfi töri meg a csendet, meg a tűz ropogása.*
-Akkor legközelebb csábíts te.
*Mondja oda szúrósan, de gyorsan vidámabb lesz, ahogy tovább gondolja az egészet.*
-Megnéznélek, ahogy elcsábítod a gazdát. Lehet neked sokkal szívesebben adja meg magát.
*Persze lehet rá esély, de akár a faja is közrejátszhat. Lehet, hogy a gazda nem szereti az elfeket, bár akkor nem is adott volna menedéket az ő kérésére, szóval ez az ötlet elvetve, de attól még lehet, hogy Derknek, mivel ember, hamarabb állna a rendelkezésére.*
-Bevetheted a hullámos hajad, vagy gombold ki még pár gombodat az ingeden, hogy biztos legyen a hatás.
*Gúnyolódik, de ha a másik megcsinálná és még sikerül is neki, akkor nagyot nézne. Utána meg rögtön a földre kerülne a röhögéstől, de az már más tészta.*
-Nem mindenkinek tudok a közelébe jutni, vagy adja meg magát a csábításomnak. Ezért is van szükségem egy kardra, hogy megvédjem magam.
*Azt az esetet, hogy majdnem kirabolták, már nem mondja el.*
-Milyen főzeteket csinálsz?
*Kérdezi végül, hogy ő is érdeklődést mutasson és gyorsabban teljen az idő.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-23 11:03:47
Üzenet elküldve: 2025-07-23 11:03:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egyre érdekesebben alakul ez a napja. Bredoc érdekes személynek mutatkozott már pár perccel ezelőtt is. Most két jó dolog is történik vele. A tanításnak nagyon örül, de mást is szívesen látna a férfiból. De első a tanulás. A világban ezeknek a tanácsoknak, tanításoknak nagy hasznát fogja még venni. Utána meg szórakozhatnak. Figyelmesen hallgatja a férfi okításait. Még sok újat nem mond neki, de azért a második lecke után vidáman hozzáteszi.*
-Akkor ne is próbáljam megvédeni magam ellened?
*Száját lefelé húzza, szomorú bociszemekkel mered a férfira. Ezeket a szavakat úgy mondja hogy hangja gyengeséget mutasson, mintha csak egy ártalmatlan, szende elf leány lenne, aki nem tudja megvédeni magát. Bredoc ellen mondjuk pont nem. Még ha szerencséje lenne akkor sem.*
-Ha valaki ekkora bottal jár, azt inkább más fegyverrel kell leterítenem, igaz?
*Szavai itt is olyanok mint előbb. Stratégiája, hogy gyengeséget mutatva próbálja ellenfele figyelmét elvonni. Tudja, hogy ez egy olyan tapasztalt kardforgatón mint Bredoc nem működne, viszont egy kis ízelítőt ad szegényes tudásából. Előhúzza vadonatúj kardját, majd Nixomiától tanult támadó állást vesz fel. Ügyesebbik lába hátul, enyhén behajlítva, kardja maga mellett, hogy ha kell támadhasson. Állásában látszik, hogy nem egy kezdővel áll szemben Bredoc, viszont ha tényleg párbajra kerülne a sor akkor megmutatkozna Hena tapasztalatlansága.*
-Még nem volt szerencsém, hogy élesben kipróbáljam magam.
*Válaszában egyfajta izgalom és sajnálat rejlik. Sajnálja, hogy még nem tudta még éles helyzetben használni a kardját, de izgatott is, hogy mikor kelleni fog, akkor már lesz tudása annak forgatásához.*
-Mi a következő lecke, mester?
*Az utolsó szót nem úgy mondja mint egy katona, vagy diák, hanem érzelemmel, aki tudja, hogy mi fog történni, ha végeznek. Nem tudja, hogy hogyan sikerül, még nem próbálkozott csábítás közben párbajozni, meg tanulni is, de így két legyet üthet egy csapásra. Reméli a férfi jó szemmel veszi csábítási kísérleteit, még ha egy igen sajátos keverékként is éri Bredocot.*
*Egyre érdekesebben alakul ez a napja. Bredoc érdekes személynek mutatkozott már pár perccel ezelőtt is. Most két jó dolog is történik vele. A tanításnak nagyon örül, de mást is szívesen látna a férfiból. De első a tanulás. A világban ezeknek a tanácsoknak, tanításoknak nagy hasznát fogja még venni. Utána meg szórakozhatnak. Figyelmesen hallgatja a férfi okításait. Még sok újat nem mond neki, de azért a második lecke után vidáman hozzáteszi.*
-Akkor ne is próbáljam megvédeni magam ellened?
*Száját lefelé húzza, szomorú bociszemekkel mered a férfira. Ezeket a szavakat úgy mondja hogy hangja gyengeséget mutasson, mintha csak egy ártalmatlan, szende elf leány lenne, aki nem tudja megvédeni magát. Bredoc ellen mondjuk pont nem. Még ha szerencséje lenne akkor sem.*
-Ha valaki ekkora bottal jár, azt inkább más fegyverrel kell leterítenem, igaz?
*Szavai itt is olyanok mint előbb. Stratégiája, hogy gyengeséget mutatva próbálja ellenfele figyelmét elvonni. Tudja, hogy ez egy olyan tapasztalt kardforgatón mint Bredoc nem működne, viszont egy kis ízelítőt ad szegényes tudásából. Előhúzza vadonatúj kardját, majd Nixomiától tanult támadó állást vesz fel. Ügyesebbik lába hátul, enyhén behajlítva, kardja maga mellett, hogy ha kell támadhasson. Állásában látszik, hogy nem egy kezdővel áll szemben Bredoc, viszont ha tényleg párbajra kerülne a sor akkor megmutatkozna Hena tapasztalatlansága.*
-Még nem volt szerencsém, hogy élesben kipróbáljam magam.
*Válaszában egyfajta izgalom és sajnálat rejlik. Sajnálja, hogy még nem tudta még éles helyzetben használni a kardját, de izgatott is, hogy mikor kelleni fog, akkor már lesz tudása annak forgatásához.*
-Mi a következő lecke, mester?
*Az utolsó szót nem úgy mondja mint egy katona, vagy diák, hanem érzelemmel, aki tudja, hogy mi fog történni, ha végeznek. Nem tudja, hogy hogyan sikerül, még nem próbálkozott csábítás közben párbajozni, meg tanulni is, de így két legyet üthet egy csapásra. Reméli a férfi jó szemmel veszi csábítási kísérleteit, még ha egy igen sajátos keverékként is éri Bredocot.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-22 14:51:32
Üzenet elküldve: 2025-07-22 14:51:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bredoc csak mélyenszantó pillantások közepette hümmentget a lányra, vagyis hát inkább annak mondandójára. A csinos nőknek ilyesmivel ritkán van gondja, sokan csak beházasodnak valami jómódú urasághoz, aztán alig látják pár hatonta, cserébe viszont temérdek vagyonnal gazdagodnak.
~A haja színe? Talán szél lehet ? Vagy víz? Fagy? Vagy egyáltalán fagymágia?~ Nem biztos a dologban, de szemtelen módon úgy tesz, mintha értené.*
-Áá, értem! Sajnálatos , ha esetleg találkoznál valakivel aki jártas földvarázslatokban, kérlek hagyd meg neki, hogy Bredoc Droyn keresi, rendben?
*Ki tudja, a mágustoronynál bizonyosan több varázslóval találkozni, mint a szántóföldeken.*
-De.
*Feleli kurtán a párbaj dolgára, de nem sokáig tartja ezt a komoly tekintetet.*
-Ez máris az első lecke. A legtöbben nálad erősebb és nagyobb férfiak, ezért fontos hogy tudj vigyázni magadra.
*Rettentő bölcs tanácsnak tartja, habár ha mástól hallaná valószínűleg úgy gondolná, hogy ócska közhely. Hena érintésétől pedig nem húzódik el, kiélvezi a helyzetet.*
-Egy kis mozgás nem árthat az ebéd előtt, igaz? Látom kardod már van, így azért könnyebb. Nekem meg..
*Körbenéz maga körül, majd egy vastagabb faágat ragad meg.*
-Nekem itt lesz ez.
*A kardját Hena nem láthatja, az bent lehet valahol a házban. A botra még a kutyus is felfigyel, és ellezdi csóválni a farkát, mintha gazdája vele készülne éppen játszani.*
-A második lecke.
*Mondja, közben pedig feláll és párszor megsuhintja a fabotot a levegőben, láthatóan gyakorlott mozdulatok ezek.*
-A második lecke, hogy csak akkor húzd elő a fegyvered ha készen állsz azt használni is. Bárki aki valaha harcolt már könnyen meglátja a különbséget, nem olyan egyszerű halálos szándékkal megsebezni valakit, mint ahogy az az ember elképzeli. Igaz, nem is kérdeztem még, hogy harcoltál-e valaha?
*Kérdezi és leengedi maga mellé a botot, mert erre eddig nem.is gondolt, viszont fontos információ.*
*Bredoc csak mélyenszantó pillantások közepette hümmentget a lányra, vagyis hát inkább annak mondandójára. A csinos nőknek ilyesmivel ritkán van gondja, sokan csak beházasodnak valami jómódú urasághoz, aztán alig látják pár hatonta, cserébe viszont temérdek vagyonnal gazdagodnak.
~A haja színe? Talán szél lehet ? Vagy víz? Fagy? Vagy egyáltalán fagymágia?~ Nem biztos a dologban, de szemtelen módon úgy tesz, mintha értené.*
-Áá, értem! Sajnálatos , ha esetleg találkoznál valakivel aki jártas földvarázslatokban, kérlek hagyd meg neki, hogy Bredoc Droyn keresi, rendben?
*Ki tudja, a mágustoronynál bizonyosan több varázslóval találkozni, mint a szántóföldeken.*
-De.
*Feleli kurtán a párbaj dolgára, de nem sokáig tartja ezt a komoly tekintetet.*
-Ez máris az első lecke. A legtöbben nálad erősebb és nagyobb férfiak, ezért fontos hogy tudj vigyázni magadra.
*Rettentő bölcs tanácsnak tartja, habár ha mástól hallaná valószínűleg úgy gondolná, hogy ócska közhely. Hena érintésétől pedig nem húzódik el, kiélvezi a helyzetet.*
-Egy kis mozgás nem árthat az ebéd előtt, igaz? Látom kardod már van, így azért könnyebb. Nekem meg..
*Körbenéz maga körül, majd egy vastagabb faágat ragad meg.*
-Nekem itt lesz ez.
*A kardját Hena nem láthatja, az bent lehet valahol a házban. A botra még a kutyus is felfigyel, és ellezdi csóválni a farkát, mintha gazdája vele készülne éppen játszani.*
-A második lecke.
*Mondja, közben pedig feláll és párszor megsuhintja a fabotot a levegőben, láthatóan gyakorlott mozdulatok ezek.*
-A második lecke, hogy csak akkor húzd elő a fegyvered ha készen állsz azt használni is. Bárki aki valaha harcolt már könnyen meglátja a különbséget, nem olyan egyszerű halálos szándékkal megsebezni valakit, mint ahogy az az ember elképzeli. Igaz, nem is kérdeztem még, hogy harcoltál-e valaha?
*Kérdezi és leengedi maga mellé a botot, mert erre eddig nem.is gondolt, viszont fontos információ.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-22 14:51:20
Üzenet elküldve: 2025-07-22 14:51:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Kérdően pillant a nő irányába? Nem tudja felfogni, hogy miről beszél, de biz isten nem fog rákérdezni. Inkább kijavítja, mintsem újból összezavarja. *
- Még szép.
* Feleli kissé bizonytalanul, de hamar vissza is nyeri a hangját és folytatja. *
- Nem fogom elhasználni a készletüket, talán nyolc darabot. De ahhoz nem kell olyan sokat dolgoznom, hogy meglegyen.
* Mintha azt ígérte volna, hogy feltölti az egész kamrát tűzifával. Annyira azért nem hülye. *
- Tudom.
* Feleli röviden, tömören a ráerősítésre, miszerint magára lesz utalva. A tűz közben hamar meg lesz gyújtva, s a lábos rá is kerül. Közben Derk beleönti a vizet, majd a zsebéből gubisokat vesz elő, amit szintén beleaprít, majd megfelelő hőfokon egyenletesre keveri. Amint végez, kiszed két tányérba egy-egy adagot. Majd átnyújt 1 db Vándorebédet Henadryna Gudinziss irányába.
*
- Hát nem vacsorát, az már biztos. Egyél.
* Majd egy másik, kisebb lábosba szintén vizet forral, majd beleönti a talált növényeket. *
- Ne erőltesd túl magad.
* Kezdi szelíden a mondandóját, mintha valami szépet mondana, ám ez hamar elmúlik. *
- Nem mindenkinek megy ez a csábítás dolog. Még nem késő váltani.
* Kever néhányat a forralt vízen, majd leül a nővel szemben a tűz túloldalára. Saját főzelékéből néha falatozik, miközben az eget, vagy éppen a környező helyeket pásztázza. Kár, hogy éjjel nem lát olyan messzire, mintsem fényes nappal. *
- Megleptél tudod e? Nem hittem volna, hogy leváltod a fegyvereid és veszel magadnak egy kardot. Azt nehezebb elrejteni a ruha alá. Pedig a legkönnyebb préda az elcsábított férfi. Azok észre sem vennék, ha átölelésnél tört ragadnál. Legalábbis a legtöbb.
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
* Kérdően pillant a nő irányába? Nem tudja felfogni, hogy miről beszél, de biz isten nem fog rákérdezni. Inkább kijavítja, mintsem újból összezavarja. *
- Még szép.
* Feleli kissé bizonytalanul, de hamar vissza is nyeri a hangját és folytatja. *
- Nem fogom elhasználni a készletüket, talán nyolc darabot. De ahhoz nem kell olyan sokat dolgoznom, hogy meglegyen.
* Mintha azt ígérte volna, hogy feltölti az egész kamrát tűzifával. Annyira azért nem hülye. *
- Tudom.
* Feleli röviden, tömören a ráerősítésre, miszerint magára lesz utalva. A tűz közben hamar meg lesz gyújtva, s a lábos rá is kerül. Közben Derk beleönti a vizet, majd a zsebéből gubisokat vesz elő, amit szintén beleaprít, majd megfelelő hőfokon egyenletesre keveri. Amint végez, kiszed két tányérba egy-egy adagot. Majd átnyújt 1 db Vándorebédet Henadryna Gudinziss irányába.
*- Hát nem vacsorát, az már biztos. Egyél.
* Majd egy másik, kisebb lábosba szintén vizet forral, majd beleönti a talált növényeket. *
- Ne erőltesd túl magad.
* Kezdi szelíden a mondandóját, mintha valami szépet mondana, ám ez hamar elmúlik. *
- Nem mindenkinek megy ez a csábítás dolog. Még nem késő váltani.
* Kever néhányat a forralt vízen, majd leül a nővel szemben a tűz túloldalára. Saját főzelékéből néha falatozik, miközben az eget, vagy éppen a környező helyeket pásztázza. Kár, hogy éjjel nem lát olyan messzire, mintsem fényes nappal. *
- Megleptél tudod e? Nem hittem volna, hogy leváltod a fegyvereid és veszel magadnak egy kardot. Azt nehezebb elrejteni a ruha alá. Pedig a legkönnyebb préda az elcsábított férfi. Azok észre sem vennék, ha átölelésnél tört ragadnál. Legalábbis a legtöbb.
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:25:59
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:25:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Megkapták a szükséges fedelet, hogy ne a szabad ég alatt töltsék az éjszakát, erre Derk további dolgokat kér. Az ígéretre csak karba tett kézzel hümmög. Mikor egyedül maradnak rögvest szóvá is teszi az ígérettel kapcsolatos kételyeit.*
-Tényleg majd kitermeled a dupláját? Csak hogy tudd, én nem fogok fát vagdosni.
*Jelenti ki, de szerinte ezt Derk magától is tudta. Már a növényszedésben sem volt nagy segítség, így nem lehet újdonság a férfinak a kijelentés. A tűztől távolabb helyezkedik el a földön, nekidöntve hátát a csűr falának. Köpenyét azért leteríti, hogy ne a földön üljön. Táskáját közel tartja magához.*
-Hát, ne is mond. Pedig még csak nem is próbálkoztam. Vajon mit kaptam volna akkor ha bevetem magam?
*~Valószínű egy jó nagy maflást a ház asszonyától és még ki is rúgnak minket.~ Válaszolja Derknek, tetetett szerénységgel. Tudja, hogy bájait több esetben kihasználhatná, de nem akar ilyen cselekhez folyamodni. Vagy legalább is addig nem amíg ő nem élvezné. Érdeklődve nézi a férfi ténykedését. Nem kell sok, hogy rájöjjön arra mit akar a másik csinálni. Múltkorában ő volt az aki egy altatót főzött, habár a növények keresésében Derk ugyanúgy kivette a részét. Csendben figyeli a férfit, míg elővesz egy kevés kenyeret és kolbászt. Nem sok étele maradt, nemsokára be kellene szereznie újabb ételeket. Sok utazgatás vár még rá a jövőben és nem lenne jó, ha üres gyomorral kellene azokat megtenni.*
*Megkapták a szükséges fedelet, hogy ne a szabad ég alatt töltsék az éjszakát, erre Derk további dolgokat kér. Az ígéretre csak karba tett kézzel hümmög. Mikor egyedül maradnak rögvest szóvá is teszi az ígérettel kapcsolatos kételyeit.*
-Tényleg majd kitermeled a dupláját? Csak hogy tudd, én nem fogok fát vagdosni.
*Jelenti ki, de szerinte ezt Derk magától is tudta. Már a növényszedésben sem volt nagy segítség, így nem lehet újdonság a férfinak a kijelentés. A tűztől távolabb helyezkedik el a földön, nekidöntve hátát a csűr falának. Köpenyét azért leteríti, hogy ne a földön üljön. Táskáját közel tartja magához.*
-Hát, ne is mond. Pedig még csak nem is próbálkoztam. Vajon mit kaptam volna akkor ha bevetem magam?
*~Valószínű egy jó nagy maflást a ház asszonyától és még ki is rúgnak minket.~ Válaszolja Derknek, tetetett szerénységgel. Tudja, hogy bájait több esetben kihasználhatná, de nem akar ilyen cselekhez folyamodni. Vagy legalább is addig nem amíg ő nem élvezné. Érdeklődve nézi a férfi ténykedését. Nem kell sok, hogy rájöjjön arra mit akar a másik csinálni. Múltkorában ő volt az aki egy altatót főzött, habár a növények keresésében Derk ugyanúgy kivette a részét. Csendben figyeli a férfit, míg elővesz egy kevés kenyeret és kolbászt. Nem sok étele maradt, nemsokára be kellene szereznie újabb ételeket. Sok utazgatás vár még rá a jövőben és nem lenne jó, ha üres gyomorral kellene azokat megtenni.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-22 11:28:00
Üzenet elküldve: 2025-07-22 11:28:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Nem javítja ki a másikat. Ez nem csak azért, mert fogalma sincs, hogy mire gondol, hanem mert feleslegesnek érzi. Hinne neki? Esetleg egy újabb kifogásnak gondolná a férfi részéről? Esetleg mind az egyben? Bármelyik is legyen Derk nem kockáztatja meg, hogy egy újabb dolgot tudjon a fejéhez vágni, bár biztos benne, hogy nem tud minden ilyet elkerülni. Így hát nyelvével csettint egyet, majd kezével legyint a nő irányába. *
- Te már csak tudod.
* Ahogy végre kiérnek a sűrű erődből, úgy elég hamar beérnek egy kis faluba. Igen pofás kis házak terülnek eléjük, hirtelen elbizonytalanodik. Nem erre emlékszik, főleg nem a földművesektől. Ez lehet a gazdagabb réteg tulajdona. Itt biztos nem kapnak még egy pohár vizet sem. Kérdően fordul a nő irányába, elvégre csak viccelt a bájaival kapcsolatban, de ha ő komolyan vette, akkor nem fog beleszólni, ám tekintetük pont nem találkozik, ugyanis Hena továbbáll s egy szomszédos, az előbb látott háznál kicsit lepukkadtabb, de annál vonzóbb helyet közelít meg. Ez már jobban a kedvére tesz a férfinek is, elvégre itt még ő is tudna hasznosulni.
Az érkező férfinek csupán egy aprót biccent. Nem szól egy szót sem, hagyja, hogy Hena intézze a dolgokat. Így már nem mondhatja a nőről, hogy haszontalan, bár ez nem jelenti azt, hogy nem fogja mondani.
A csűrben körbenézve megpillant néhány dolgot, amire szüksége van. Pontosabban egy lábos és tűzifára. Kezeit összedörzsöli, mert egy ha kap engedélyt, úgy egy ideig nem fog aludni, az már egyszer biztos. *
- Jó uram! Engedje meg, hogy kölcsönvegyem azt a lábost és néhány szál tűzifát. Másnap a dupláját fogom kitermelni az elhasznált fának.
* Sok oka nem lehet az tulajnak elutasítani, elvégre messze vannak már a hideg napoktól, s ha valóban betartja az ígéretét, úgy probléma nem lesz belőle. Főleg, ha el is tűnnek még a dél beállta előtt. Amint a középkorú férfi magára hagyja a párost Derk elkezdi rendezgetni. Előbb a fákat pakolja fel a kezére, hogy kivihesse, s kint csinálhasson egy kis tűzrakást. *
- Ki hitte volna? Ennyit érnének a női bájaid? Egy csűrt?
* Nevet fel jókedvében a férfi. Néhány kővel kört épít a tűzrakás köré, majd belül elrendezi a fákat. A közeli kút vizéből mer egy vödörnyit és a víz mellé helyezi. Nagyjából mindennel rendelkezik, amire szüksége van, de azért még elgondolkodik. Végeztével, mintha eszébe jutna valami, csettint egyet, ám ennek a csettintésnek jelentősége van. *
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
* Nem javítja ki a másikat. Ez nem csak azért, mert fogalma sincs, hogy mire gondol, hanem mert feleslegesnek érzi. Hinne neki? Esetleg egy újabb kifogásnak gondolná a férfi részéről? Esetleg mind az egyben? Bármelyik is legyen Derk nem kockáztatja meg, hogy egy újabb dolgot tudjon a fejéhez vágni, bár biztos benne, hogy nem tud minden ilyet elkerülni. Így hát nyelvével csettint egyet, majd kezével legyint a nő irányába. *
- Te már csak tudod.
* Ahogy végre kiérnek a sűrű erődből, úgy elég hamar beérnek egy kis faluba. Igen pofás kis házak terülnek eléjük, hirtelen elbizonytalanodik. Nem erre emlékszik, főleg nem a földművesektől. Ez lehet a gazdagabb réteg tulajdona. Itt biztos nem kapnak még egy pohár vizet sem. Kérdően fordul a nő irányába, elvégre csak viccelt a bájaival kapcsolatban, de ha ő komolyan vette, akkor nem fog beleszólni, ám tekintetük pont nem találkozik, ugyanis Hena továbbáll s egy szomszédos, az előbb látott háznál kicsit lepukkadtabb, de annál vonzóbb helyet közelít meg. Ez már jobban a kedvére tesz a férfinek is, elvégre itt még ő is tudna hasznosulni.
Az érkező férfinek csupán egy aprót biccent. Nem szól egy szót sem, hagyja, hogy Hena intézze a dolgokat. Így már nem mondhatja a nőről, hogy haszontalan, bár ez nem jelenti azt, hogy nem fogja mondani.
A csűrben körbenézve megpillant néhány dolgot, amire szüksége van. Pontosabban egy lábos és tűzifára. Kezeit összedörzsöli, mert egy ha kap engedélyt, úgy egy ideig nem fog aludni, az már egyszer biztos. *
- Jó uram! Engedje meg, hogy kölcsönvegyem azt a lábost és néhány szál tűzifát. Másnap a dupláját fogom kitermelni az elhasznált fának.
* Sok oka nem lehet az tulajnak elutasítani, elvégre messze vannak már a hideg napoktól, s ha valóban betartja az ígéretét, úgy probléma nem lesz belőle. Főleg, ha el is tűnnek még a dél beállta előtt. Amint a középkorú férfi magára hagyja a párost Derk elkezdi rendezgetni. Előbb a fákat pakolja fel a kezére, hogy kivihesse, s kint csinálhasson egy kis tűzrakást. *
- Ki hitte volna? Ennyit érnének a női bájaid? Egy csűrt?
* Nevet fel jókedvében a férfi. Néhány kővel kört épít a tűzrakás köré, majd belül elrendezi a fákat. A közeli kút vizéből mer egy vödörnyit és a víz mellé helyezi. Nagyjából mindennel rendelkezik, amire szüksége van, de azért még elgondolkodik. Végeztével, mintha eszébe jutna valami, csettint egyet, ám ennek a csettintésnek jelentősége van. *
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-22 10:40:14
Üzenet elküldve: 2025-07-22 10:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Azok a régi szép idők. Mikor egymás idegeire mentek. Most is ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. A férfi megszólalására csak egy éles nézést kap, majd visszaadja neki a térképét. Nem szeretné még azt is magánál tartani. Lassan készülhetnek arra, hogy az erdőségből visszatérjenek a szántókra. Már a vadállatok is ezt jelzik. Biztonságban attól még ott sem lesznek, de jobban el lehet futni a nyílt téren.*
-Meg amiktől te annyira félsz.
*Emlékszik még a fogadós incidensre, mikor a férfi kimászott az ablakon, miközben a teljes pompájában állt előtte. Ezzel egy vicces történettel gazdagodtak. Viszont annak ellenére igazat kell adnia Derknek, habár ez az ötlet alapjáraton megfordult a fejében, szóval semmi újat nem mondott, de azért megdicséri, hagy érezzen egy kevés törődést.*
-Jó ötleteid vannak. Máskor se tartsd vissza őket.
*Mondja gúnyos mosollyal az arcán.
Mivel nem vándoroltak be mélyen az erdőbe, hamar a szántók veszi körbe őket. A lemenő nap vörösre festett égboltját néhány szürkének tűnő felhő szakítja meg néhol. Keleti irányban már megjelentek az első csillagok is, amelyek fénye elég erős, hogy már ilyenkor is megmutatkozzanak.
Az erdőségből visszafelé Sziritán falucskája az első nagyobb település, tőlük jobbra, ahol próbálkozhatnak. A falu kitűnik a díszes házaival, amelyek gazdag lakóikra utal. Ezeknél nem szívesen kérne menedéket. Van egy olyan érzése, itt csak arrogáns pénzesekkel találkoznának. Ellentétben az út jobb oldalán kisebb tanyácskákat pillant meg. Itt próbál szerencsét. Megbizonyosodik róla, hogy Derk még követi, de anélkül is a tanya felé veszi az irányt.
A tanyára egy kitaposott, körülbelül 30 méter hosszú út vezet. Az út két oldalán kisebb kertek helyezkednek el és csak a ház mögött terül el egy hatalmas földterület. A ház jó állapotú, kétemeletes épület. Még egy csűr is tartozik hozzá, amelynek bejárata a ház irányába néz. Lehet a tanya egyszerűsége miatt azt hitte ezek nem vagyonosok, de lehet hogy tévedett. Viszont most már nincs mit tenni, minthogy bekopogni. Az ajtó elé érve hangosan dörömböl. Biztos, hogy vannak bent, mert az ablakból fény szűrődik ki. Nemsokára egy középkorú, szakállas férfi nyit ajtót. Még mielőtt a gazda szólhatna, ő szólal meg előbb.*
-Jó estét uram. Elnézést a zavarásért, de én és a barátom.
*Mutat Derkre, aki ha ott van akkor gazda láthatja, ha meg nincs akkor már most biztató benyomást tehet a tanya tulajdonosának.*
-Éjszakára szeretnénk szállást kérni.
*Mondja. A gazda rövid ideig gondolkozik, majd megengedi nekik, hogy a csűrben töltsék az éjszakát. Kivezeti őket az épülethez, majd beengedi őket a majdnem üresen álló helységbe. Látszik még, hogy a betakarítás, még nem kezdődött el. Szerszámok, néhány teli zsák találhatók a falnak támasztva.*
*Azok a régi szép idők. Mikor egymás idegeire mentek. Most is ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. A férfi megszólalására csak egy éles nézést kap, majd visszaadja neki a térképét. Nem szeretné még azt is magánál tartani. Lassan készülhetnek arra, hogy az erdőségből visszatérjenek a szántókra. Már a vadállatok is ezt jelzik. Biztonságban attól még ott sem lesznek, de jobban el lehet futni a nyílt téren.*
-Meg amiktől te annyira félsz.
*Emlékszik még a fogadós incidensre, mikor a férfi kimászott az ablakon, miközben a teljes pompájában állt előtte. Ezzel egy vicces történettel gazdagodtak. Viszont annak ellenére igazat kell adnia Derknek, habár ez az ötlet alapjáraton megfordult a fejében, szóval semmi újat nem mondott, de azért megdicséri, hagy érezzen egy kevés törődést.*
-Jó ötleteid vannak. Máskor se tartsd vissza őket.
*Mondja gúnyos mosollyal az arcán.
Mivel nem vándoroltak be mélyen az erdőbe, hamar a szántók veszi körbe őket. A lemenő nap vörösre festett égboltját néhány szürkének tűnő felhő szakítja meg néhol. Keleti irányban már megjelentek az első csillagok is, amelyek fénye elég erős, hogy már ilyenkor is megmutatkozzanak.
Az erdőségből visszafelé Sziritán falucskája az első nagyobb település, tőlük jobbra, ahol próbálkozhatnak. A falu kitűnik a díszes házaival, amelyek gazdag lakóikra utal. Ezeknél nem szívesen kérne menedéket. Van egy olyan érzése, itt csak arrogáns pénzesekkel találkoznának. Ellentétben az út jobb oldalán kisebb tanyácskákat pillant meg. Itt próbál szerencsét. Megbizonyosodik róla, hogy Derk még követi, de anélkül is a tanya felé veszi az irányt.
A tanyára egy kitaposott, körülbelül 30 méter hosszú út vezet. Az út két oldalán kisebb kertek helyezkednek el és csak a ház mögött terül el egy hatalmas földterület. A ház jó állapotú, kétemeletes épület. Még egy csűr is tartozik hozzá, amelynek bejárata a ház irányába néz. Lehet a tanya egyszerűsége miatt azt hitte ezek nem vagyonosok, de lehet hogy tévedett. Viszont most már nincs mit tenni, minthogy bekopogni. Az ajtó elé érve hangosan dörömböl. Biztos, hogy vannak bent, mert az ablakból fény szűrődik ki. Nemsokára egy középkorú, szakállas férfi nyit ajtót. Még mielőtt a gazda szólhatna, ő szólal meg előbb.*
-Jó estét uram. Elnézést a zavarásért, de én és a barátom.
*Mutat Derkre, aki ha ott van akkor gazda láthatja, ha meg nincs akkor már most biztató benyomást tehet a tanya tulajdonosának.*
-Éjszakára szeretnénk szállást kérni.
*Mondja. A gazda rövid ideig gondolkozik, majd megengedi nekik, hogy a csűrben töltsék az éjszakát. Kivezeti őket az épülethez, majd beengedi őket a majdnem üresen álló helységbe. Látszik még, hogy a betakarítás, még nem kezdődött el. Szerszámok, néhány teli zsák találhatók a falnak támasztva.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-21 22:30:24
Üzenet elküldve: 2025-07-21 22:30:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkirt megérintik az özvegy szavai, százszor látta már ezt, és sosem könnyebb a szívének.*
-A szavamat adom.
*Ígéri, és komolyan is gondolja. Megtesz minden tőle telhetőt, hogy véget vessen ennek a rémuralomnak. Szerencsére Danrim tudja, hogy mi lehet az a hely ahová pecázni járt az a szegény pára aki pórult járt, úgyhogy el is indulnak arrafelé.*
-Lehet hogy neked van igazad, és csak túl nagy a fantáziám. Végtére is.. Ha sikerül végeznünk a rémmel, ezek a kérdések utána is ráérnek nem igaz? Akkor pedig már nem szedhet újabb áldozatokat.
*Megmosolyogja, hogy a fővadász nem bánná ha benne lenne az elöljáró keze az egészben, és Rorkir sem igazán. Bár még nem találkozott vele, az is elég volt amit hallott, már ha igazakat beszél a másik, de hát miért is hazudna?*
-Ennek örülök.
*Feleli vigyorogva.*
-Biztos vannak olyan emberek akik meg akarnák gyógyítani, vagy megtörni az átkot de én nem hiszek az ilyesmiben. A vért vérrel kell megfizetni, ez a klánom tanítása.
*Tán ha akarna se tudna máshogy dönteni, erre nevelték. Közben pedig lassan elérik azt a bizonyos helyet, ahol történhetett a támadás. Sokat nem is kell keresniük, bár a terep kicsit kellemetlen Rorkirnak, azért nem akadályozza meg hogy kövesse Danrimot.*
-Valóban.
*Ő maga is megvizsgálja a nyomokat, egész jó nyomolvasó egyébként, bár bizonyosa nem érhet egy vérbeli vadász nyomdokaiba.*
-Nézzünk szét, hátha találunk valami érdekeset, egy nyomot amerre elmehetett, akkor talán követhetnénk.
*Úgyhogy keres és nézelődik, igyekszik minden hasznos dolgot megtalálni. Az ötlet ekkor pattan ki a fejéből.*
-Ha sokat jár erre, akár csapdát is állíthatnánk neki. Én lennék a csali.
*Kacsint a másikra.*
-Te meg elbújnál valahol, ahonnan rálátsz az íjaddal. Mondjuk szívesebben vadásznám le a rejtekhelyén, de nem hiába rejtekhely. Ha nem találunk semmi nyomot ezt kipróbálhatnánk.
*Rorkirt megérintik az özvegy szavai, százszor látta már ezt, és sosem könnyebb a szívének.*
-A szavamat adom.
*Ígéri, és komolyan is gondolja. Megtesz minden tőle telhetőt, hogy véget vessen ennek a rémuralomnak. Szerencsére Danrim tudja, hogy mi lehet az a hely ahová pecázni járt az a szegény pára aki pórult járt, úgyhogy el is indulnak arrafelé.*
-Lehet hogy neked van igazad, és csak túl nagy a fantáziám. Végtére is.. Ha sikerül végeznünk a rémmel, ezek a kérdések utána is ráérnek nem igaz? Akkor pedig már nem szedhet újabb áldozatokat.
*Megmosolyogja, hogy a fővadász nem bánná ha benne lenne az elöljáró keze az egészben, és Rorkir sem igazán. Bár még nem találkozott vele, az is elég volt amit hallott, már ha igazakat beszél a másik, de hát miért is hazudna?*
-Ennek örülök.
*Feleli vigyorogva.*
-Biztos vannak olyan emberek akik meg akarnák gyógyítani, vagy megtörni az átkot de én nem hiszek az ilyesmiben. A vért vérrel kell megfizetni, ez a klánom tanítása.
*Tán ha akarna se tudna máshogy dönteni, erre nevelték. Közben pedig lassan elérik azt a bizonyos helyet, ahol történhetett a támadás. Sokat nem is kell keresniük, bár a terep kicsit kellemetlen Rorkirnak, azért nem akadályozza meg hogy kövesse Danrimot.*
-Valóban.
*Ő maga is megvizsgálja a nyomokat, egész jó nyomolvasó egyébként, bár bizonyosa nem érhet egy vérbeli vadász nyomdokaiba.*
-Nézzünk szét, hátha találunk valami érdekeset, egy nyomot amerre elmehetett, akkor talán követhetnénk.
*Úgyhogy keres és nézelődik, igyekszik minden hasznos dolgot megtalálni. Az ötlet ekkor pattan ki a fejéből.*
-Ha sokat jár erre, akár csapdát is állíthatnánk neki. Én lennék a csali.
*Kacsint a másikra.*
-Te meg elbújnál valahol, ahonnan rálátsz az íjaddal. Mondjuk szívesebben vadásznám le a rejtekhelyén, de nem hiába rejtekhely. Ha nem találunk semmi nyomot ezt kipróbálhatnánk.
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-21 21:53:01
Üzenet elküldve: 2025-07-21 21:53:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Az asszonyság nézi egy darabig az erszényt, majd átveszi. A büszkeséget félre kell tenni, ha egy nő magára marad a totyogós gyerekével.*
- Járj szerencsével, vándor! Tépd ki annak a tetves Merlasnak a szívét, hogy a férjem békében nyugodhasson!
*búcsúzik el, majd a telemert vödrökkel és az erszénnyel megindul a ház felé.
Danrim közben szépen, gyakorlottan végez az állat kizsigerelésével, és mivel látja, hogy Rorkir is visszatérőben van, elkezdi letörölgetni a kezéről a vért.*
- Na és hova?
*kérdez vissza, majd miután Rorkir ezt közli vele, így szól.*
- Úgy hiszem tudom, merre lehet az. A csermelyt legalábbis ismerem, és tudom, hogy volt ott kapás. Más hely nem lehet.
*azzal meg is indul. Még az úton haladnak, amikor Rorkir előadja az elméletét, Danrim a fülét vakarja.*
- Nem is tudom... igen, persze, Mardrei jól járt a Rémmel. De valaki mindig jól jár ott, ahol mások rosszul. És ha neki van igaza, akkor persze, hogy a Rém visszatérése is megint a javára válik. Lehet véletlen.
*mondja, majd inkább csak úgy magának hozzáteszi.*
- De egyáltalán nem bánnám, ha kiderülne, hogy benne van a göcsörtös keze.
*Rorkir utolsó szavaira szinte gúnyosan felhorkan.*
- Ne aggódj emiatt, nincs a közelben senki, aki ne akarná Merlast felkoncolni. Szóval már tudod a nevét, mi?
*jegyzi meg. Közben letérnek az útról és egy elhanyagolt ösvényen visz tovább az útjuk az erdő mélyére. Egyre többször kell elburjánzott bokrok ágait félretolniuk, vagy kirángatni magukat valami tüskés bozótból. Danrim itt előnyben van, a ruhája eleve olyan, hogy ne tudjon beleakadni a tövis. Nemsokára azonban odaérnek egy csermelyhez, ami mellett ritkább a növényzet. Azonnal látszik, hogy ide rendszeresen jár valami nagy vad. A folyóparton a sárban több lábnyom található, egyértelműen a rémé: mint egy ember talpának és egy farkas karmos mancsának a kereszteződése. A közelben több ág is le van törve egy szakaszon, mintha ott komolyabb dulakodás történt volna.*
- Itt történhetett...
*suttogja Danrim, a hangjában érezhető félelemmel.*
- Vajon hogyan történt? Úgy látom, a cimbora nem adta olcsón a bőrét.
*Az asszonyság nézi egy darabig az erszényt, majd átveszi. A büszkeséget félre kell tenni, ha egy nő magára marad a totyogós gyerekével.*
- Járj szerencsével, vándor! Tépd ki annak a tetves Merlasnak a szívét, hogy a férjem békében nyugodhasson!
*búcsúzik el, majd a telemert vödrökkel és az erszénnyel megindul a ház felé.
Danrim közben szépen, gyakorlottan végez az állat kizsigerelésével, és mivel látja, hogy Rorkir is visszatérőben van, elkezdi letörölgetni a kezéről a vért.*
- Na és hova?
*kérdez vissza, majd miután Rorkir ezt közli vele, így szól.*
- Úgy hiszem tudom, merre lehet az. A csermelyt legalábbis ismerem, és tudom, hogy volt ott kapás. Más hely nem lehet.
*azzal meg is indul. Még az úton haladnak, amikor Rorkir előadja az elméletét, Danrim a fülét vakarja.*
- Nem is tudom... igen, persze, Mardrei jól járt a Rémmel. De valaki mindig jól jár ott, ahol mások rosszul. És ha neki van igaza, akkor persze, hogy a Rém visszatérése is megint a javára válik. Lehet véletlen.
*mondja, majd inkább csak úgy magának hozzáteszi.*
- De egyáltalán nem bánnám, ha kiderülne, hogy benne van a göcsörtös keze.
*Rorkir utolsó szavaira szinte gúnyosan felhorkan.*
- Ne aggódj emiatt, nincs a közelben senki, aki ne akarná Merlast felkoncolni. Szóval már tudod a nevét, mi?
*jegyzi meg. Közben letérnek az útról és egy elhanyagolt ösvényen visz tovább az útjuk az erdő mélyére. Egyre többször kell elburjánzott bokrok ágait félretolniuk, vagy kirángatni magukat valami tüskés bozótból. Danrim itt előnyben van, a ruhája eleve olyan, hogy ne tudjon beleakadni a tövis. Nemsokára azonban odaérnek egy csermelyhez, ami mellett ritkább a növényzet. Azonnal látszik, hogy ide rendszeresen jár valami nagy vad. A folyóparton a sárban több lábnyom található, egyértelműen a rémé: mint egy ember talpának és egy farkas karmos mancsának a kereszteződése. A közelben több ág is le van törve egy szakaszon, mintha ott komolyabb dulakodás történt volna.*
- Itt történhetett...
*suttogja Danrim, a hangjában érezhető félelemmel.*
- Vajon hogyan történt? Úgy látom, a cimbora nem adta olcsón a bőrét.
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:25:04
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:25:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ugyan, annyira azért nem vagyok szép, de nem tagadom, hogy igazad van. Talán még néhányan meg is segítenének anyagilag, de az nem az én világom.
*Habár már jó néhányszor eljátszott a gondolattal, de még olyan mélyre nem süllyedt. Viszont egy jó szórakozást nem vet meg. Az hogy érte még akár szerezhet valamit ami az aranynál is értékesebb, akkor meg pláne.*
-Hát, el nem mondom, de annyit segíthetek, hogy a hajam színe elárulhatja.
*Ennyi titokzatosságot azért hagy.*
-Sajnos nem a földágat.
*Mondja szomorúan, ami egyértelműen megjátszott. A mágiát nem mások kérésére fogja tanulni, hacsak nem fizetik ki.*
-A Hena tökéletes.
*Mondja mosolyogva. Érintése csak eléri célját. Bredoc nem húzódik el, ami jó jel, meg a mosoly is árulkodó.*
-Én veled párbajozni?
*Kacag fel vidáman.*
-Nem gondolod, hogy egy ilyen törékeny nő mint én, esélyem sem lenne, egy olyan nagy és erős férfi ellen mint te?
*Még ha több lenne belőle, akkor sem tudna versenyezni a férfi erejével és tapasztalatával.*
-Arra gondoltam, hogy biztos tudnál mutatni egy pár mozdulatot amik párharcok esetén jó szolgálatot tennének.
*Beveti szép zöld szemeinek mágiáját.*
-Persze meghálálnám a nagylelkűséged.
*Keze lejjebb csúszik a férfi karján, majd annak combján, hogy aztán újra maga mellett legyen a huncut kis végtagja.
A választ nagyon várja. Ritkán esik egy ember ölébe ilyen alkalom, bolond lenne nem kihasználni. Nemrégiben kapott Nixomiától egy kis bevezetést a kardforgatás alapjaiba. Egy ilyen tapasztalt férfi mint Bredoc biztos többet tudna tanítani.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ugyan, annyira azért nem vagyok szép, de nem tagadom, hogy igazad van. Talán még néhányan meg is segítenének anyagilag, de az nem az én világom.
*Habár már jó néhányszor eljátszott a gondolattal, de még olyan mélyre nem süllyedt. Viszont egy jó szórakozást nem vet meg. Az hogy érte még akár szerezhet valamit ami az aranynál is értékesebb, akkor meg pláne.*
-Hát, el nem mondom, de annyit segíthetek, hogy a hajam színe elárulhatja.
*Ennyi titokzatosságot azért hagy.*
-Sajnos nem a földágat.
*Mondja szomorúan, ami egyértelműen megjátszott. A mágiát nem mások kérésére fogja tanulni, hacsak nem fizetik ki.*
-A Hena tökéletes.
*Mondja mosolyogva. Érintése csak eléri célját. Bredoc nem húzódik el, ami jó jel, meg a mosoly is árulkodó.*
-Én veled párbajozni?
*Kacag fel vidáman.*
-Nem gondolod, hogy egy ilyen törékeny nő mint én, esélyem sem lenne, egy olyan nagy és erős férfi ellen mint te?
*Még ha több lenne belőle, akkor sem tudna versenyezni a férfi erejével és tapasztalatával.*
-Arra gondoltam, hogy biztos tudnál mutatni egy pár mozdulatot amik párharcok esetén jó szolgálatot tennének.
*Beveti szép zöld szemeinek mágiáját.*
-Persze meghálálnám a nagylelkűséged.
*Keze lejjebb csúszik a férfi karján, majd annak combján, hogy aztán újra maga mellett legyen a huncut kis végtagja.
A választ nagyon várja. Ritkán esik egy ember ölébe ilyen alkalom, bolond lenne nem kihasználni. Nemrégiben kapott Nixomiától egy kis bevezetést a kardforgatás alapjaiba. Egy ilyen tapasztalt férfi mint Bredoc biztos többet tudna tanítani.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-20 22:17:47
Üzenet elküldve: 2025-07-20 22:17:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir figyelmesen hallgatja Marica szavait, nem is igen vág közbe, csak néha bólogat, vagy hümment egyet, jelezve hogy figyel.*
-Értem.
*Mondja egyszer csak, s gondolkozik ugyan hogy mit kérdezne még, de semmi nem jut eszébe. Így is rengeteg hasznos dolgot tudott meg mind a Rémről, mind pedig a gyilkosságról.*
-Hálás vagyok hogy válaszoltál nekem.
*Azzal megfordul és visszaindul Danrimhoz. Közben pedig egy kisebb erszényecskét csatol le az övéről, csupán 100 arany súlyú, igaz neki is ez majdnem minden pénze, de szüksége nem nagyon van rá.*
-Biztos jól jön majd.
*Nem kérdezi meg, hogy kéri vagy elfogadja-e, reméli hogy nem túl büszke hozzá, hogy visszautasítja. Ha sikerül visszatérni a fővadászhoz, úgy biccent neki, jelezvén, hogy megtudta amit akart.*
-Ha kész vagy, felőlem mehetünk.
*Nem akar lábatlankodni itt, az asszonynak láthatóan van elég dolga nélkülük is.*
-Nézzük meg azt a folyót, ahová pecázni is járt. Közben hátha a Rém nyomára akadunk, akkor két legyet is üthetünk egy csapásra.
*Az pedig a legkényelmesebb volna, bár úgy érzi, hogy nem fog ilyen könnye menni. Csak ha elindulnak, vagy tudnak úgy beszélni hogy a nő ne hallja, Danrimnak akkor mondja csak, hogy mit tudott meg.*
-A férje állítólag nemrég felszólalt a falugyűlésen az áldozat bemutatása ellen úgy, hogy nekik nincs is lánygyermekük. Az áldozásig meg még másfél hónap hátra lenne, úgyhogy nagyon gyanús hogy pont most hirtelen elkezdett mégis "vadászni" a bestia. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a rém Mardrei érdekeit szolgálja, és hogy-hogynem azokra csap le, akik nem tetszenek neki, meg olyankor mikor kezdenek a falusiak fellélegezni a félelem alól.
*Persze Rorkir a legokosabb barbár, de már kevésbé buta mint régen. Rheia sokat tanított neki, ezért mindig hálás lesz. Ez a sok nyom pedig kezd összeállni a fejében.*
-Ez a farkasfiú meg, Merlas... Ha átok ha nem, az nem mentesíti a bűnök alól amiket elkövetett.
*Rorkir figyelmesen hallgatja Marica szavait, nem is igen vág közbe, csak néha bólogat, vagy hümment egyet, jelezve hogy figyel.*
-Értem.
*Mondja egyszer csak, s gondolkozik ugyan hogy mit kérdezne még, de semmi nem jut eszébe. Így is rengeteg hasznos dolgot tudott meg mind a Rémről, mind pedig a gyilkosságról.*
-Hálás vagyok hogy válaszoltál nekem.
*Azzal megfordul és visszaindul Danrimhoz. Közben pedig egy kisebb erszényecskét csatol le az övéről, csupán 100 arany súlyú,
igaz neki is ez majdnem minden pénze, de szüksége nem nagyon van rá.*-Biztos jól jön majd.
*Nem kérdezi meg, hogy kéri vagy elfogadja-e, reméli hogy nem túl büszke hozzá, hogy visszautasítja. Ha sikerül visszatérni a fővadászhoz, úgy biccent neki, jelezvén, hogy megtudta amit akart.*
-Ha kész vagy, felőlem mehetünk.
*Nem akar lábatlankodni itt, az asszonynak láthatóan van elég dolga nélkülük is.*
-Nézzük meg azt a folyót, ahová pecázni is járt. Közben hátha a Rém nyomára akadunk, akkor két legyet is üthetünk egy csapásra.
*Az pedig a legkényelmesebb volna, bár úgy érzi, hogy nem fog ilyen könnye menni. Csak ha elindulnak, vagy tudnak úgy beszélni hogy a nő ne hallja, Danrimnak akkor mondja csak, hogy mit tudott meg.*
-A férje állítólag nemrég felszólalt a falugyűlésen az áldozat bemutatása ellen úgy, hogy nekik nincs is lánygyermekük. Az áldozásig meg még másfél hónap hátra lenne, úgyhogy nagyon gyanús hogy pont most hirtelen elkezdett mégis "vadászni" a bestia. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a rém Mardrei érdekeit szolgálja, és hogy-hogynem azokra csap le, akik nem tetszenek neki, meg olyankor mikor kezdenek a falusiak fellélegezni a félelem alól.
*Persze Rorkir a legokosabb barbár, de már kevésbé buta mint régen. Rheia sokat tanított neki, ezért mindig hálás lesz. Ez a sok nyom pedig kezd összeállni a fejében.*
-Ez a farkasfiú meg, Merlas... Ha átok ha nem, az nem mentesíti a bűnök alól amiket elkövetett.
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-20 20:24:48
Üzenet elküldve: 2025-07-20 20:24:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Danrimot maguk mögött hagyják, Marica a kúthoz megy és elkezd vödröket leereszteni, majd vízzel töltve felhúzni. Közben nem néz Rorkirra, de azért válaszol neki.*
- Semmi jel nem volt. Kezdtük elfelejteni, hogy valaha is volt egy Rémünk. Persze sose felejtettük el, de na: fellélegeztünk, nem riadtunk már fel minden éji neszre. Az uram is elkezdett visszajárni a régi kedvenc pecázóhelyére. Egy kis folyó fut az erdőben, oda járt régen. Amikor a Rém feltűnt, megtiltottam neki, hogy odamenjen, meg magától se akaródzott neki. De most újra kiment, én meg hagytam.
*mondja és egy pillanatra lehajtja a fejét. A rengeteg munka mellett nem jut idő a gyászra, se az önmarcangolásra, de most mégis el kell ezen gondolkodnia, és ez elkeseríti.*
- Na hát, de mit tudhattuk volna, hogy visszajön. Nekünk nincs lányunk, kicsit mindig azt gondoltuk, miránk nem is vadászik. Az a gaz, nyomorult Merlas!
*mondja kiköpve, és Rorkirra néz. Mivel a kalandor még sose hallhatta ezt a nevet, ez nyilván látszik is az ábrázatán. Így Marica kérés nélkül is beavatja.*
- Merlas a rém. Egy szutykos kis árva fiú volt, akit a faluban befogadtak, juhászkodott. Régebben, amikor a Rém először kezdett gyilkolászni ezen a vidéken, jött pár magadfajta külvidéki kalandor. Azok derítették ki, hogy a Rémünk valójában Merlas, akit valami átok vagy kórság olykor emberi farkassá változtat. De most már nem sokra megyünk ezzel a tudással: Merlas elbujdokolt az erdőben, mielőtt elfoghattuk volna. Azóta sose látta senki, se emberként, se Rémként. Csak szegény uram.
*Rorkir kérdésére, hogy az áldozatnak volt-e ellensége, furcsán néz rá.*
- Nem igazán. Jóban volt ő mindenkivel. Az előljáróval se volt gondja. Habár pár hónapja, amikor volt egy falugyűlés, kicsit összeszólalkoztak. Akkor vetették fel először páran, hogy a Rém biztosan végleg eltűnt. De persze ezzel azok hozakodtak elő, akiknek lánya van, közülük is csak kevesen. Mindenki úgy volt vele, hogy persze hogy ezek így gondolják, vagy ezt akarják bebeszélni mindenkinek. Mardrei mondta is, és a falunép helyeselt. Már annyiban is maradt volna a dolog, amikor az uram is felállt és ő is azokkal értett egyet, akik szerint nem kell új áldozatot keresni. Ő volt az első, akinek nincs is lánya, mégse akart áldozatot. És utána persze már megszólaltak mások is. Hát, kár volt. Ki tudja, ha lett volna áldozat, talán Merlas se került volna elő.
*feleli sóhajtva. Majd, csak úgy magának megjegyzi.*
- Bár az is igaz, hogy az áldozás még jó másfél hónap múlva lenne. Még csak arról szólt a vita, hogy kit kellene odaadni a Rémnek.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.20 20:26:32
*Danrimot maguk mögött hagyják, Marica a kúthoz megy és elkezd vödröket leereszteni, majd vízzel töltve felhúzni. Közben nem néz Rorkirra, de azért válaszol neki.*
- Semmi jel nem volt. Kezdtük elfelejteni, hogy valaha is volt egy Rémünk. Persze sose felejtettük el, de na: fellélegeztünk, nem riadtunk már fel minden éji neszre. Az uram is elkezdett visszajárni a régi kedvenc pecázóhelyére. Egy kis folyó fut az erdőben, oda járt régen. Amikor a Rém feltűnt, megtiltottam neki, hogy odamenjen, meg magától se akaródzott neki. De most újra kiment, én meg hagytam.
*mondja és egy pillanatra lehajtja a fejét. A rengeteg munka mellett nem jut idő a gyászra, se az önmarcangolásra, de most mégis el kell ezen gondolkodnia, és ez elkeseríti.*
- Na hát, de mit tudhattuk volna, hogy visszajön. Nekünk nincs lányunk, kicsit mindig azt gondoltuk, miránk nem is vadászik. Az a gaz, nyomorult Merlas!
*mondja kiköpve, és Rorkirra néz. Mivel a kalandor még sose hallhatta ezt a nevet, ez nyilván látszik is az ábrázatán. Így Marica kérés nélkül is beavatja.*
- Merlas a rém. Egy szutykos kis árva fiú volt, akit a faluban befogadtak, juhászkodott. Régebben, amikor a Rém először kezdett gyilkolászni ezen a vidéken, jött pár magadfajta külvidéki kalandor. Azok derítették ki, hogy a Rémünk valójában Merlas, akit valami átok vagy kórság olykor emberi farkassá változtat. De most már nem sokra megyünk ezzel a tudással: Merlas elbujdokolt az erdőben, mielőtt elfoghattuk volna. Azóta sose látta senki, se emberként, se Rémként. Csak szegény uram.
*Rorkir kérdésére, hogy az áldozatnak volt-e ellensége, furcsán néz rá.*
- Nem igazán. Jóban volt ő mindenkivel. Az előljáróval se volt gondja. Habár pár hónapja, amikor volt egy falugyűlés, kicsit összeszólalkoztak. Akkor vetették fel először páran, hogy a Rém biztosan végleg eltűnt. De persze ezzel azok hozakodtak elő, akiknek lánya van, közülük is csak kevesen. Mindenki úgy volt vele, hogy persze hogy ezek így gondolják, vagy ezt akarják bebeszélni mindenkinek. Mardrei mondta is, és a falunép helyeselt. Már annyiban is maradt volna a dolog, amikor az uram is felállt és ő is azokkal értett egyet, akik szerint nem kell új áldozatot keresni. Ő volt az első, akinek nincs is lánya, mégse akart áldozatot. És utána persze már megszólaltak mások is. Hát, kár volt. Ki tudja, ha lett volna áldozat, talán Merlas se került volna elő.
*feleli sóhajtva. Majd, csak úgy magának megjegyzi.*
- Bár az is igaz, hogy az áldozás még jó másfél hónap múlva lenne. Még csak arról szólt a vita, hogy kit kellene odaadni a Rémnek.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.20 20:26:32
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-20 12:54:39
Üzenet elküldve: 2025-07-20 12:54:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szénfekete//
*Csak nézi az ujjai közül kikandikáló fekete szálakat, hogy apró ösvényeket váj a bundába, közben pedig idegenül szállja meg valami megmagyarázhatatlan érzet. Kósza gondolat volt a Kikötőig vinnie a cirmost, s most éppúgy hasít belé, hogy mekkora botorság lett volna. Elnéz a kút irányába, de távolabb annál, maga sem tudja milyen messzire - csupán amíg ellátnak az aranyak. Mintha egy küszöbön át lépne másik világba, mikor erre a vidékre téved. A macska kibújik a percre élvezett kedvességből, majd kéreg után kap, vagy más után ered. Futnak tovább az ő gondolatai is addig, míg megálljt nem parancsol neki. Választ kap, emlékszik a zsinegre, mindenre emlékszik, ami ebben a házban történt, amit látott, pedig szándékosan nem szokta forgatni a képeket. De engedélyt akkor is kér, hogyha a tető alatti gerenda faerezetének mintáit úgy lehet le is tudná rajzolni emlékezetből.
Bólint egyet, majd beljebb halad, egészen a félhomályosnak tűnő lak belsejéig, hogy mindent kipakolhasson a táskájából. Futólag húzza végig ujjbegyét a bársony kis szütyőn, majd a tekercsekre téved a szeme. Körbe van tekerve zsineggel. Ugyan semmire nem elég, de ha eszébe jutott volna, megoldaná azzal, csakhogy ne kelljen kérnie. *
- Csak felkötni két csokrot száradni.
*Lehúzza az egyik kis darab kötélkét a lapokról, majd feljebb emeli, miközben megingatja a fejét.*
- Ez nem lesz elég hozzá.
*Azzal le is ejti az asztalra, mellette pedig a fekete motívumok kezdenek feltűnni a szétnyíló lapokról. Az állával bök a rajzok felé, hogyha akarja a félvér, akkor meg is nézheti. Ha most hajtja szét, ha máskor, akkor láthatja a saját szürkéivel azt, amit kért. Persze nem csupán a pontos sorrendbe rajzolt kívánalmat, hanem további oldalak még számára is megragadó képsorait is, amit a fekete könyv ihlette vonalakkal kapcsol össze. Egy külön pergamenen szerepel egy alak is, bár arca nincs, annak mellkasán látni az őt körbe ölelő mintázatot, persze nem olyan részletességgel, mint a nagyobb papirosokon. Mindössze amolyan látványterv. A kívánságon felül viszont haloványabb színnel a nyakra is felfutó vonalak jelzik, hogy tovább van gondolva, mint amennyit megbeszéltek. Ettől persze el tud tekinteni, de nem tudta volna nem felvésni legalább a papírra.
Ő maga elégedett, csakhogy nem az számít elsősorban, hanem az, hogy a félvér mit szól hozzá. Ha amaz még mindig az ajtónál ácsorog, ő maga akkor is kilép, minél előbb szeretné rendezni a növényei sorát, hogy aztán belekezdhessenek abba, amiért igazából jött. De cseppet sem türelmetlen, ha még dolga van a ház körül a fél-elfnek, ő is feltalálja magát. *
*Csak nézi az ujjai közül kikandikáló fekete szálakat, hogy apró ösvényeket váj a bundába, közben pedig idegenül szállja meg valami megmagyarázhatatlan érzet. Kósza gondolat volt a Kikötőig vinnie a cirmost, s most éppúgy hasít belé, hogy mekkora botorság lett volna. Elnéz a kút irányába, de távolabb annál, maga sem tudja milyen messzire - csupán amíg ellátnak az aranyak. Mintha egy küszöbön át lépne másik világba, mikor erre a vidékre téved. A macska kibújik a percre élvezett kedvességből, majd kéreg után kap, vagy más után ered. Futnak tovább az ő gondolatai is addig, míg megálljt nem parancsol neki. Választ kap, emlékszik a zsinegre, mindenre emlékszik, ami ebben a házban történt, amit látott, pedig szándékosan nem szokta forgatni a képeket. De engedélyt akkor is kér, hogyha a tető alatti gerenda faerezetének mintáit úgy lehet le is tudná rajzolni emlékezetből.
Bólint egyet, majd beljebb halad, egészen a félhomályosnak tűnő lak belsejéig, hogy mindent kipakolhasson a táskájából. Futólag húzza végig ujjbegyét a bársony kis szütyőn, majd a tekercsekre téved a szeme. Körbe van tekerve zsineggel. Ugyan semmire nem elég, de ha eszébe jutott volna, megoldaná azzal, csakhogy ne kelljen kérnie. *
- Csak felkötni két csokrot száradni.
*Lehúzza az egyik kis darab kötélkét a lapokról, majd feljebb emeli, miközben megingatja a fejét.*
- Ez nem lesz elég hozzá.
*Azzal le is ejti az asztalra, mellette pedig a fekete motívumok kezdenek feltűnni a szétnyíló lapokról. Az állával bök a rajzok felé, hogyha akarja a félvér, akkor meg is nézheti. Ha most hajtja szét, ha máskor, akkor láthatja a saját szürkéivel azt, amit kért. Persze nem csupán a pontos sorrendbe rajzolt kívánalmat, hanem további oldalak még számára is megragadó képsorait is, amit a fekete könyv ihlette vonalakkal kapcsol össze. Egy külön pergamenen szerepel egy alak is, bár arca nincs, annak mellkasán látni az őt körbe ölelő mintázatot, persze nem olyan részletességgel, mint a nagyobb papirosokon. Mindössze amolyan látványterv. A kívánságon felül viszont haloványabb színnel a nyakra is felfutó vonalak jelzik, hogy tovább van gondolva, mint amennyit megbeszéltek. Ettől persze el tud tekinteni, de nem tudta volna nem felvésni legalább a papírra.
Ő maga elégedett, csakhogy nem az számít elsősorban, hanem az, hogy a félvér mit szól hozzá. Ha amaz még mindig az ajtónál ácsorog, ő maga akkor is kilép, minél előbb szeretné rendezni a növényei sorát, hogy aztán belekezdhessenek abba, amiért igazából jött. De cseppet sem türelmetlen, ha még dolga van a ház körül a fél-elfnek, ő is feltalálja magát. *
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-20 00:08:34
Üzenet elküldve: 2025-07-20 00:08:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir figyelmesen hallgatja Danrim szavait, elvégre ő jelenleg az egyetlen megbízható forrása, és láthatóan sokat tud a dolgokról. Ez pedig igencsak hasznos.*
-Először a pánik, aztán a megoldás hamis ígérete, aztán az elzárkózás.
*Kiköp oldalra az undortól. Látott már hasonlót, persze nem így, nem ebben a formában, de a mintát igenis felismerni véli.*
-Nem félek a csatától, de nem szívesen szállnék szembe fél falunyi vadásszal.
*Megenged egy aprócska mosolyt, miközben a fővadászra néz.*
-Ezt a lehetőséget inkább elkerülném. A rémmel bármikor megküzdök, de nem kenyerem a mészárlás.
*Reméli, hogy a másik elhiszi amit mond, mert ez az igazság. Bár ha nem, Rorkir akkor sem fog forgolódni éjszaka. Az intő szónak eleget tesz, lehajtja fejéről a medvecsuklyát, nem akar ráijeszteni egy gyászoló özvegyre. Habár néha kezdi úgy érezni, hogy inkább medveember, mintsem ember. Ahogy odaérnek az asszony házához, szót fogad és nem ront rá, csak némán biccent és hagyja, hogy Danrim beszéljen. Kemény asszonynak tűnik, tisztesnek, dolgosnak, látszik hogy érdekli a családja és próbál életben maradni annak ellenére ami történt. ~Benne még ott éghet a tűz.~ Rorkir örül neki, hogy ilyen kemény emberek is élnek még itt, nem csak azok akik behódoltak az elöljárónak. A vadász is jól beszél, így Marica hajlandó Rorkirral szóba állni, ő pedig igyekszik kihasználni az alkalmat.*
-Nem akarlak fárasztani, és sebeket sem szívesen tépek fel a szavaimmal, ha mást nem is, bosszút azt ígérhetek. Sokunknak csak ez marad.
*Teszi hozzá halkan.*
-Mielőtt lecsapott a bestia, volt valami előjele? Fura szagok, a jószágok nem érezték? Vagy csak úgy egyszer csak a semmiből jött , és utána el is tűnt?
*Próbál megtudni valami hasznosat, amivel elindulhatnának valamerre.*
~Danriom szerint Mardrei áldozatokkal próbálja csillapítani a bestiát, de valahogy nem áll nekem össze ez a dolog. Ha ez a szörnyeteg csak egy állat lenne, rég lerohanta volna falut, vagy legyilkolt volna mindenkit egyesével. Ha felismeri az áldozatokat, akkor valamiféle értelemnek kell, hogy legyen benne. Vagy irányítanák? ~
-Az uradnak nem voltak ellenségei? Nem vitatkozott össze a falusiakkal, netán az elöljáróval?
*Rorkir figyelmesen hallgatja Danrim szavait, elvégre ő jelenleg az egyetlen megbízható forrása, és láthatóan sokat tud a dolgokról. Ez pedig igencsak hasznos.*
-Először a pánik, aztán a megoldás hamis ígérete, aztán az elzárkózás.
*Kiköp oldalra az undortól. Látott már hasonlót, persze nem így, nem ebben a formában, de a mintát igenis felismerni véli.*
-Nem félek a csatától, de nem szívesen szállnék szembe fél falunyi vadásszal.
*Megenged egy aprócska mosolyt, miközben a fővadászra néz.*
-Ezt a lehetőséget inkább elkerülném. A rémmel bármikor megküzdök, de nem kenyerem a mészárlás.
*Reméli, hogy a másik elhiszi amit mond, mert ez az igazság. Bár ha nem, Rorkir akkor sem fog forgolódni éjszaka. Az intő szónak eleget tesz, lehajtja fejéről a medvecsuklyát, nem akar ráijeszteni egy gyászoló özvegyre. Habár néha kezdi úgy érezni, hogy inkább medveember, mintsem ember. Ahogy odaérnek az asszony házához, szót fogad és nem ront rá, csak némán biccent és hagyja, hogy Danrim beszéljen. Kemény asszonynak tűnik, tisztesnek, dolgosnak, látszik hogy érdekli a családja és próbál életben maradni annak ellenére ami történt. ~Benne még ott éghet a tűz.~ Rorkir örül neki, hogy ilyen kemény emberek is élnek még itt, nem csak azok akik behódoltak az elöljárónak. A vadász is jól beszél, így Marica hajlandó Rorkirral szóba állni, ő pedig igyekszik kihasználni az alkalmat.*
-Nem akarlak fárasztani, és sebeket sem szívesen tépek fel a szavaimmal, ha mást nem is, bosszút azt ígérhetek. Sokunknak csak ez marad.
*Teszi hozzá halkan.*
-Mielőtt lecsapott a bestia, volt valami előjele? Fura szagok, a jószágok nem érezték? Vagy csak úgy egyszer csak a semmiből jött , és utána el is tűnt?
*Próbál megtudni valami hasznosat, amivel elindulhatnának valamerre.*
~Danriom szerint Mardrei áldozatokkal próbálja csillapítani a bestiát, de valahogy nem áll nekem össze ez a dolog. Ha ez a szörnyeteg csak egy állat lenne, rég lerohanta volna falut, vagy legyilkolt volna mindenkit egyesével. Ha felismeri az áldozatokat, akkor valamiféle értelemnek kell, hogy legyen benne. Vagy irányítanák? ~
-Az uradnak nem voltak ellenségei? Nem vitatkozott össze a falusiakkal, netán az elöljáróval?
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-19 20:38:56
Üzenet elküldve: 2025-07-19 20:38:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir mereng egy ideig, hogy merre menjenek. Mi tagadás, Danrimnak semmi ötlete. Ami azt illeti, kezd rajta erőt venni az aggály, hogy mibe is vágta a fejszéjét, de megacélozza magát és kitart az elhatározása mellett. Végül a kalandor először azt veti el, hogy bemenjenek a faluba. A fővadász pedig helyesel.*
- Igazad lehet. Mardrei nem szereti az idegeneket. Amióta ő az előljáró, a falunk mintha elszigetelné magát mindenkitől. Már nem is nagyon kereskedünk közvetlenül se Artheniorral, se a thargokkal. Csak olyan faluknak adjuk el a portékánkat, amik aztán továbbviszik. És a Rémet ő meg se próbálja legyőzni, csak áldozatokkal békítené. Vannak már a faluban páran, nem is olyan kevesen, akik vakon követik minden szavát. Nem lenne jó, ha azok a hibbantak kötekedni kezdenének velünk. Bár te biztosan fölébe tudnál kerekedni néhány falubelimnek, de akkor jönne mindenki más is. Nem akarsz ennyi vadásszal összeakaszkodni, meg nem is segítene az ügyünknek.
*mondja. Bőbeszédűbb, talán az idegességtől eredt meg a nyelve.
Ezután Rorkir egy ideig az erdő és az áldozat özvegye között választ, és végül utóbbi mellett dönt.*
- Jó, menjünk!
*Jó tíz perce gyalogolnak már, amikor Danrim újra megszólal.*
- Ha odaérünk, hagyd, hogy én beszéljek. Ismerem az asszonyt valamennyire, te meg egy eléggé riasztó jelenség vagy. Azt a bundát, ha lehet, vedd le a fejedről, válladról, látsszon hogy nem medve vagy!
*javasolja. Hamarost egy kunyhóhoz érnek, ami előtt egy asszony éppen egy bárányt zsigerel ki. Nyúzott külsejű, fáradt tekintetű asszony, nem mondható csinosnak. Danrim szólítja meg először.*
- Marica! Danrim vagyok, egy kalandorral jövök, nem akarunk semmi rosszat!
*mondja jó előre. Az asszony először meglepődik, aztán Rorkir láttán megriad, de Danrimot ismeri jól, hát végül rezignáltan bólint rájuk és folytatja a munkát.*
- Hát felőlem gyertek, de nem érek rá, hogy illő módon vendégül lássalak. Egymagam maradtam a tanyára, a fiam is pici, nincs időm leülni se!
*panaszolja, vagy inkább csak közli a tényt, miközben két kézzel nyúl a fellógatott állatba és emeli ki a szerveit. Danrim odalép és így felel.*
- Ezt hagyd rám, és csinálj mást. Csak addig hagyd, hogy ez az idegen kérdezzen. A... a Rémet akarjuk levadászni.
*mondja komoran, mire Marica mindkettejüket végigméri. Megremeg a szája, talán tenne valami csípős megjegyzést, de végül megtartja magának.*
- Na, hát akkor te belezd ki ezt a vén párát, de nehogy elpazarolj bármit! Maga meg, szőrös uraság, jöjjön velem, és kérdezhet, amíg én mást csinálok.
*azzal meg is indul a ház melletti kút felé, hogy vizet merjen.*
*Rorkir mereng egy ideig, hogy merre menjenek. Mi tagadás, Danrimnak semmi ötlete. Ami azt illeti, kezd rajta erőt venni az aggály, hogy mibe is vágta a fejszéjét, de megacélozza magát és kitart az elhatározása mellett. Végül a kalandor először azt veti el, hogy bemenjenek a faluba. A fővadász pedig helyesel.*
- Igazad lehet. Mardrei nem szereti az idegeneket. Amióta ő az előljáró, a falunk mintha elszigetelné magát mindenkitől. Már nem is nagyon kereskedünk közvetlenül se Artheniorral, se a thargokkal. Csak olyan faluknak adjuk el a portékánkat, amik aztán továbbviszik. És a Rémet ő meg se próbálja legyőzni, csak áldozatokkal békítené. Vannak már a faluban páran, nem is olyan kevesen, akik vakon követik minden szavát. Nem lenne jó, ha azok a hibbantak kötekedni kezdenének velünk. Bár te biztosan fölébe tudnál kerekedni néhány falubelimnek, de akkor jönne mindenki más is. Nem akarsz ennyi vadásszal összeakaszkodni, meg nem is segítene az ügyünknek.
*mondja. Bőbeszédűbb, talán az idegességtől eredt meg a nyelve.
Ezután Rorkir egy ideig az erdő és az áldozat özvegye között választ, és végül utóbbi mellett dönt.*
- Jó, menjünk!
*Jó tíz perce gyalogolnak már, amikor Danrim újra megszólal.*
- Ha odaérünk, hagyd, hogy én beszéljek. Ismerem az asszonyt valamennyire, te meg egy eléggé riasztó jelenség vagy. Azt a bundát, ha lehet, vedd le a fejedről, válladról, látsszon hogy nem medve vagy!
*javasolja. Hamarost egy kunyhóhoz érnek, ami előtt egy asszony éppen egy bárányt zsigerel ki. Nyúzott külsejű, fáradt tekintetű asszony, nem mondható csinosnak. Danrim szólítja meg először.*
- Marica! Danrim vagyok, egy kalandorral jövök, nem akarunk semmi rosszat!
*mondja jó előre. Az asszony először meglepődik, aztán Rorkir láttán megriad, de Danrimot ismeri jól, hát végül rezignáltan bólint rájuk és folytatja a munkát.*
- Hát felőlem gyertek, de nem érek rá, hogy illő módon vendégül lássalak. Egymagam maradtam a tanyára, a fiam is pici, nincs időm leülni se!
*panaszolja, vagy inkább csak közli a tényt, miközben két kézzel nyúl a fellógatott állatba és emeli ki a szerveit. Danrim odalép és így felel.*
- Ezt hagyd rám, és csinálj mást. Csak addig hagyd, hogy ez az idegen kérdezzen. A... a Rémet akarjuk levadászni.
*mondja komoran, mire Marica mindkettejüket végigméri. Megremeg a szája, talán tenne valami csípős megjegyzést, de végül megtartja magának.*
- Na, hát akkor te belezd ki ezt a vén párát, de nehogy elpazarolj bármit! Maga meg, szőrös uraság, jöjjön velem, és kérdezhet, amíg én mást csinálok.
*azzal meg is indul a ház melletti kút felé, hogy vizet merjen.*
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-19 14:21:34
Üzenet elküldve: 2025-07-19 14:21:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Hiába, a szemem még mindig nem hazudik. Tudtam én, hogy varázsló.~
*Büszkélkedik magában, saját magának.*
-Azt meghiszem. Én is örültem volna gazdag szülőknek. Mondjuk.. Jobban belegondolva ez nem igaz.
*Nagyot szív a pipájába, és kövér füstfelhőt ereget, ügyelve rá hogy ne Henadryna arcába irányozza.*
-Ha gazdag szüleim lettek volna, nem adtak volna apródnak, s ki tudja miféle úrias ficsúr lenne belőlem, döjfösen zabálnám a szőlőt valami kúriában a Selyemrévben.
*Hangosan felnevet, mert a kép annyira az ő ellentéte, hogy szinte belegondolni is nevetségesen abszurd. A férfiak levadászását megmosolyogja.*
-Nem hiszem hogy vadásznia kellene rájuk, szerintem szépszerével is a karjaiba omlanak.
*Aztán szerencsére úgy tűnik, hogy Bredoc nem kérdezett túl személyeset, és megmentője készségesen válaszol, aminek ő nagyon örül. Tényleg kíváncsi az ilyesmire. Az sem zavarja, hogy már nem magázódik, elvégre akkor biztos kellemesen érzi magát a férfi társaságában.*
-Egyébként hogy szereted ha szólítanak? A Henadrynát kedveled? Vagy inkább mondjuk csak Dryna?
~Vagy mondjuk szépségem, babám, vagy olyan fajta, aki azt szereti ha ribancnak nevezik?~
-Akkor nem túloztak a pletykák az árakat illetően. Sajnálatos. Bár valahol megértem, hogy korlátozni óhajtja, hogy azért mégse legyen tele például Arthenior tűzorkánokat idézni képes suhancokkal, de mondjuk máshogy is megszabhatná, hogy kinek adja a tudást, mint hogy aranyban mérje, s a szegény de tehetséges, tiszta lelkű varázslótanoncok meg mehetnek a levesbe. Nincs ez így jól.
*Megrázza a fejét, ő sem ért vele egyet, bár sokkal többet nem tehet, minthogy a pörkölt mellett bosszankodik egy kicsit róla.*
-És melyik ág a kedvenced? Vagy ez titok? Tudod régóta keresek valakit, aki jártas a földmágiában.
*Azt nem árulja el, hogy miért, hisz lehet hogy feleslegesen csépelné a szót. Inkább a bort húzza meg helyette öblös kortyokkal, hogy lemossa a füstöt a torkáról, és elégedetten sóhajthasson. Aztán váratlan dolog történik, az elf megtapogatja Bredoc karját, amit ostoba lenne nem eltűrni. Azért az egyik szemöldöke mégis felszalad, és mosolyra húzódik a szája.*
-Nos, ami azt illeti kevés nálam jobb kardforgató élhet. Párbajozni szeretnél, vagy csak el akarsz csábítani?
*Teszi fel a szemtelen kérdést gondolkodás nélkül, látszik azért rajta, hogy sok mindent megélt már, nem riad meg egy csinos nő érintésétől.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Hiába, a szemem még mindig nem hazudik. Tudtam én, hogy varázsló.~
*Büszkélkedik magában, saját magának.*
-Azt meghiszem. Én is örültem volna gazdag szülőknek. Mondjuk.. Jobban belegondolva ez nem igaz.
*Nagyot szív a pipájába, és kövér füstfelhőt ereget, ügyelve rá hogy ne Henadryna arcába irányozza.*
-Ha gazdag szüleim lettek volna, nem adtak volna apródnak, s ki tudja miféle úrias ficsúr lenne belőlem, döjfösen zabálnám a szőlőt valami kúriában a Selyemrévben.
*Hangosan felnevet, mert a kép annyira az ő ellentéte, hogy szinte belegondolni is nevetségesen abszurd. A férfiak levadászását megmosolyogja.*
-Nem hiszem hogy vadásznia kellene rájuk, szerintem szépszerével is a karjaiba omlanak.
*Aztán szerencsére úgy tűnik, hogy Bredoc nem kérdezett túl személyeset, és megmentője készségesen válaszol, aminek ő nagyon örül. Tényleg kíváncsi az ilyesmire. Az sem zavarja, hogy már nem magázódik, elvégre akkor biztos kellemesen érzi magát a férfi társaságában.*
-Egyébként hogy szereted ha szólítanak? A Henadrynát kedveled? Vagy inkább mondjuk csak Dryna?
~Vagy mondjuk szépségem, babám, vagy olyan fajta, aki azt szereti ha ribancnak nevezik?~
-Akkor nem túloztak a pletykák az árakat illetően. Sajnálatos. Bár valahol megértem, hogy korlátozni óhajtja, hogy azért mégse legyen tele például Arthenior tűzorkánokat idézni képes suhancokkal, de mondjuk máshogy is megszabhatná, hogy kinek adja a tudást, mint hogy aranyban mérje, s a szegény de tehetséges, tiszta lelkű varázslótanoncok meg mehetnek a levesbe. Nincs ez így jól.
*Megrázza a fejét, ő sem ért vele egyet, bár sokkal többet nem tehet, minthogy a pörkölt mellett bosszankodik egy kicsit róla.*
-És melyik ág a kedvenced? Vagy ez titok? Tudod régóta keresek valakit, aki jártas a földmágiában.
*Azt nem árulja el, hogy miért, hisz lehet hogy feleslegesen csépelné a szót. Inkább a bort húzza meg helyette öblös kortyokkal, hogy lemossa a füstöt a torkáról, és elégedetten sóhajthasson. Aztán váratlan dolog történik, az elf megtapogatja Bredoc karját, amit ostoba lenne nem eltűrni. Azért az egyik szemöldöke mégis felszalad, és mosolyra húzódik a szája.*
-Nos, ami azt illeti kevés nálam jobb kardforgató élhet. Párbajozni szeretnél, vagy csak el akarsz csábítani?
*Teszi fel a szemtelen kérdést gondolkodás nélkül, látszik azért rajta, hogy sok mindent megélt már, nem riad meg egy csinos nő érintésétől.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-19 06:16:10
Üzenet elküldve: 2025-07-19 06:16:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Máris remek hangulat kerekedett. Bredoc társasága üdítően hat az elmúlt idők eseményei után. Vagy és annak eseménytelensége.*
-A varázsló kifejezéstől távol állok. Viszont ha már van tehetségem hozzá akkor már kihasználom. Bárcsak lennének gazadag szüleim akiket kihasználhatnék.
*Sóhajtja szomorúan.*
-Akkor nem kellene jóképű férfiakra vadásznom, hogy aztán meztelenre vetkőztessem őket és végignézzem csúf kínhalálukat.
*Mondja vidáman, bár lehet a végét eltúlozta. Na mindegy. Lesz ami lesz. Legalább megpróbálja humorérzékét fejleszteni.
A neki nyújtott bort átveszi és a férfival együtt kortyol. A kérdésre elgondolkodik. A mágiát annyi mindenre lehetne használni. Legyen az jó vagy gonosz, nézőpont kérdése az egész. A pusztítás vagy segítés talán közelebbi megfogalmazás lenne.*
-Tudod, ezen még nem gondolkoztam. Annyira a tudás kergetése foglalt, hogy el sem gondolkoztam rajta.
*Amit nem mond el, hogy már mérlegelte magában mind a pusztítás és mind a megsegítés lehetőségét, de egyik sem nyújtott különösebb választ a kétségeire.*
-Néhány mágiát ismerek és hidd el, az öreg tényleg sokban méri a tudást. Pedig ezt nem lenne szabad.
*Hangja dühöt rejt, mely inkább az elvesztegetett időnek és aranynak tudható be. A jövőben tenni kell ez ellen valamit, még ha közvetlen nem is konfrontálódhatnak az öreggel. Viszont ezt inkább kiveri a fejéből. A jó társaságot nem kellene ezzel elrontani. Inkább olyan irányba próbálja irányítani a beszélgetést, hogy a férfitól tudjon meg többet és, hogy kihasználhassa annak tapasztalatát, hisz ha tényleg kapitány volt, akkor biztos ért a fegyverforgatáshoz is, ami most a legfőbb prioritását képezi. Valahogy rá kell vennie, hogy a férfi ajánlja, hogy mutat neki ezt azt, vagy óvatosan puhatolózva, nem pedig nyersen belerontani a közepébe.
Ezért a legelcsépeltebb módszerhez nyúl.
Karjával a férfi irányába nyúl, annak karjait megcélozva. Ha az nem tér ki, akkor a férfi valószínűleg erős bicepszét markolássza.*
-Milyen erős karok. Biztosan jól bánik a fegyverekkel.
*Ezt még magához képest is gyengének találja, de nincs mit tenni. Már kimondta a szavakat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Máris remek hangulat kerekedett. Bredoc társasága üdítően hat az elmúlt idők eseményei után. Vagy és annak eseménytelensége.*
-A varázsló kifejezéstől távol állok. Viszont ha már van tehetségem hozzá akkor már kihasználom. Bárcsak lennének gazadag szüleim akiket kihasználhatnék.
*Sóhajtja szomorúan.*
-Akkor nem kellene jóképű férfiakra vadásznom, hogy aztán meztelenre vetkőztessem őket és végignézzem csúf kínhalálukat.
*Mondja vidáman, bár lehet a végét eltúlozta. Na mindegy. Lesz ami lesz. Legalább megpróbálja humorérzékét fejleszteni.
A neki nyújtott bort átveszi és a férfival együtt kortyol. A kérdésre elgondolkodik. A mágiát annyi mindenre lehetne használni. Legyen az jó vagy gonosz, nézőpont kérdése az egész. A pusztítás vagy segítés talán közelebbi megfogalmazás lenne.*
-Tudod, ezen még nem gondolkoztam. Annyira a tudás kergetése foglalt, hogy el sem gondolkoztam rajta.
*Amit nem mond el, hogy már mérlegelte magában mind a pusztítás és mind a megsegítés lehetőségét, de egyik sem nyújtott különösebb választ a kétségeire.*
-Néhány mágiát ismerek és hidd el, az öreg tényleg sokban méri a tudást. Pedig ezt nem lenne szabad.
*Hangja dühöt rejt, mely inkább az elvesztegetett időnek és aranynak tudható be. A jövőben tenni kell ez ellen valamit, még ha közvetlen nem is konfrontálódhatnak az öreggel. Viszont ezt inkább kiveri a fejéből. A jó társaságot nem kellene ezzel elrontani. Inkább olyan irányba próbálja irányítani a beszélgetést, hogy a férfitól tudjon meg többet és, hogy kihasználhassa annak tapasztalatát, hisz ha tényleg kapitány volt, akkor biztos ért a fegyverforgatáshoz is, ami most a legfőbb prioritását képezi. Valahogy rá kell vennie, hogy a férfi ajánlja, hogy mutat neki ezt azt, vagy óvatosan puhatolózva, nem pedig nyersen belerontani a közepébe.
Ezért a legelcsépeltebb módszerhez nyúl.
Karjával a férfi irányába nyúl, annak karjait megcélozva. Ha az nem tér ki, akkor a férfi valószínűleg erős bicepszét markolássza.*
-Milyen erős karok. Biztosan jól bánik a fegyverekkel.
*Ezt még magához képest is gyengének találja, de nincs mit tenni. Már kimondta a szavakat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242