//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
- Persze! *bólint vissza határozottan* Valami nem lehet sehonnan... vagy igen? *a véleményét azonban már kevésbé határozottan fejti ki, ugyanis az az érzése, ha már így lett feltéve a kérdés, akkor nem éppen az igenlő válasz a legmegfelelőbb rá. A további magyarázat is ebben a gyanújában erősíti meg, azonban még mindig nem teljesen elégedett a dologgal*
- Honnan tudod? Milyen jelek? Kell, hogy legyen eleje valahol az egésznek... nem lehet az, hogy valami csak úgy van! *tárja szét értetlenkedve a kezeit, bár még mindig az az érzése, hiába beszélgettek ennyit eddig is a végtelenről, továbbra is ő az, aki nem érti a dolgokat. Lehet, nem sikerült teljesen érthetően kifejeznie a problémáját, hogy ha ez az erő egyidős az idővel, akkor valamikor létre kellett jönniük. Ha meg létrejöttek valamikor, akkor előtte is kellett lennie valaminek, amikor nem volt se energia, se idő. Tudja azonban, hogy valószínűleg olyan kérdéseket feszegetnek, amelyekre soha nem fogják megtudni a biztos választ, így részben már csak a vita kedvéért folytatja tovább a kérdésáradatot. A következő mondat azonban meglepi és értetlenkedése ezúttal őszinte*
- Becsomósodik? Ezt meg hogy érted? *szemléli a felmutatott öklöt, de csak félig nézi azt, míg gondolatban próbálja elképzelni, milyen lehet a becsomósodott energia. Végül azonban elhessegeti a képet, és vidámabb témákról kezd diskurálni, míg be nem következik a kínos incidens a bokorral és a szakadt szoknyával. Szerencsére hamar sikerül megoldani a problémát, és örül, mikor a fák közül kiérve másra terelődik a szó*
- Na jó, ebben igazad van. *ért egyet a cserép kapcsán, majd mivel tovább már nem húzhatja a választ, végül mégis felel a korábbi kérdésre*
- Hát, nem tudom, itt nő-e, de ha van, akkor legszívesebben rózsát vinnék haza. Vöröset. *vörösödik bele maga is kissé a válaszba, így rögtön mentegetőzni is kezd*
- Tudom, tudom, közhelyes meg minden... de akkor is, olyan szép és olyan jó illata van. Plusz van valami lenyűgöző abban, ahogy a szirmok összeállnak egy virággá! Órákig el tudom nézegetni! *lelkendezik, már a legkevésbé sem törődve azzal, mennyire számít klisének a válasza és hogy rajta kívül vajon hányan felelnék ugyanezt erre a kérdésre*
- Neked van kedvenced? *kérdez vissza, bár ő maga se tudja milyen válaszra számít, elvégre egy kedvenc virág megléte talán túlzottan lányos dolognak mondható. Közben az italokra terelődik a szó, ahol tudása még a virágokat illetően is kevesebb vagy közhelyesebb*
- Ragyogás? Az valami italféle? *kérdez vissza, hogy jól értette-e* Ha annyira erős, akkor talán mégsem az kéne... A végén még kissé más eredményt érünk el, mint szeretnénk! *neveti el magát, ahogy elképzeli, hogy ahelyett, hogy meggyógyítanák az anyját, csak leitatniuk sikerül szegényt. ~Bár talán attól is jobban lenne!~ mosolyodik el magában*
- Egy gyengébb rövidital is jó lenne, ha tudsz esetleg valamit. *folytatja, bár ő is érzi az ellentmondást, hiszen a röviditalok jellemzője, hogy igen erősek.* Felőlem amúgy lehet bor is, de rád bízom. Ha azt mondod, inkább valami erősebb kéne, akkor olyat szerzünk. Végül is egy kis korty nem árthat, nem? *mondja egy vállvonás kíséretében, hiszen ő maga még sosem kóstolt olyasmit, ami ebbe a kategóriába lenne sorolható, így a hatását is csak megbecsülni tudja. A témát azonban egyelőre ennyiben hagyja, hiszen végső soron úgyis azon fog múlni a dolog, hogy hol kötnek ki és ott mit lehet majd venni. Inkább a táját kezdi el ő is fürkészni, és mintha egy nagy fa mellett ki is szúrna valami pirosas derengést*
- Ott, nézd! Amellett a nagy fa mellett az nem az? *mutat szabad kezével a mondott irányba, remélve, hogy a fiú is látja azt, amit ő*
- Verseny a fáig? *kérdezi hirtelen ötlettől vezérelve, majd a választ meg se várva elkezd szaladni a fa felé* Az utolsó a vesztes! *kiált még hátra a válla felett, miközben továbbra is előrefelé rohan, remélve, hogy nem éppen szabályosnak mondható rajtjával már jelentős előnyre sikerült szert tennie.*