Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4613-4632
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-07 22:25:36
Üzenet elküldve: 2019-08-07 22:25:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
* Pash semmit nem érez azzal kapcsolatban, hogy itt vannak. Pedig nemrég itt kötöttek ki, talán ha keresné a tekintetével, akkor a hajót is látná, ahol az éjszakát töltötte a kapitánnyal. A lány érintésére adott reakciója nem vált ki sok reakciót a másikból, a kifakadása már annál inkább. Bár ez nem olyan reakció, amire számít, sokkal inkább úgy tűnik, hogy Arját is épp annyira összezavarják a kimondott gondolatok, mint a fiút. Az ifjú harcos speciel annyira van összezavarva, hogy azt se tudja, mit beszél. Erre remek példa amikor az olvasással jön. Mert olyat amúgy Pashthra nem tud. *
- Ugyan már. Önmagán kívül nem szeret senkit. * Legyint a srác mérgesen, miközben visszagondol a varázslatra, amit itt tanultak meg mind a ketten, amikor összeérintették a szilánkjaikat. * Én viszont kézzel fogható bizonyítékot kaptam, hogy őt szeretem a legjobban a világon. De... áh. Hagyjuk. * Legyint ismét, és Arja tekintetébe fúrja a sajátját. *
- Miért nem tudok egy normális nőt szeretni? Olyat, mint te? Hiszen te is gyönyörű vagy, érdekes, és értelmes. Nagyjából korombeli is, passzolnál hozzám minden téren. Miért nem veled töltöm az éjszakáimat, melletted alszom el, és kelek fel reggel? Te biztos nem bántanál úgy, mint ő. Nem használnál ki. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet... * sóhajt nagyot, de amúgy tudja, hogy még ha érdekelné is a lányt, akkor se nagyon menne vele semmire. Mert bármennyi érv is szól amellett, hogy válasszon mást, olyat, mint Arja, vagy magát Arját, ott van egy érv, ami ellene szól, egy olyan érv, ami megingathatatlan, és ami minden előnyt elhalványít, minden szépséget elcsúfít, minden boldogságot megront. Merthogy Arja nem Latamie, ez a nagy igazság. És emiatt nem is érdekli igazán a fiút. *
* Pash semmit nem érez azzal kapcsolatban, hogy itt vannak. Pedig nemrég itt kötöttek ki, talán ha keresné a tekintetével, akkor a hajót is látná, ahol az éjszakát töltötte a kapitánnyal. A lány érintésére adott reakciója nem vált ki sok reakciót a másikból, a kifakadása már annál inkább. Bár ez nem olyan reakció, amire számít, sokkal inkább úgy tűnik, hogy Arját is épp annyira összezavarják a kimondott gondolatok, mint a fiút. Az ifjú harcos speciel annyira van összezavarva, hogy azt se tudja, mit beszél. Erre remek példa amikor az olvasással jön. Mert olyat amúgy Pashthra nem tud. *
- Ugyan már. Önmagán kívül nem szeret senkit. * Legyint a srác mérgesen, miközben visszagondol a varázslatra, amit itt tanultak meg mind a ketten, amikor összeérintették a szilánkjaikat. * Én viszont kézzel fogható bizonyítékot kaptam, hogy őt szeretem a legjobban a világon. De... áh. Hagyjuk. * Legyint ismét, és Arja tekintetébe fúrja a sajátját. *
- Miért nem tudok egy normális nőt szeretni? Olyat, mint te? Hiszen te is gyönyörű vagy, érdekes, és értelmes. Nagyjából korombeli is, passzolnál hozzám minden téren. Miért nem veled töltöm az éjszakáimat, melletted alszom el, és kelek fel reggel? Te biztos nem bántanál úgy, mint ő. Nem használnál ki. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet... * sóhajt nagyot, de amúgy tudja, hogy még ha érdekelné is a lányt, akkor se nagyon menne vele semmire. Mert bármennyi érv is szól amellett, hogy válasszon mást, olyat, mint Arja, vagy magát Arját, ott van egy érv, ami ellene szól, egy olyan érv, ami megingathatatlan, és ami minden előnyt elhalványít, minden szépséget elcsúfít, minden boldogságot megront. Merthogy Arja nem Latamie, ez a nagy igazság. És emiatt nem is érdekli igazán a fiút. *
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-07 20:34:34
Üzenet elküldve: 2019-08-07 20:34:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Magához kell még térnie, sok dolgot mesélt neki mostan Garrikh. Nagyon örül is, de fél is, mert nem tudja, hogy mennyire fogja megviselni a hirtelen életmódváltás. De végül arra a gondolatra lyukad ki, hogy Garrikh társaságában semmi sem lehet rossz. Ha ez az ára, hogy vele lehessen mindig minden nap, akkor ő bizony képes maga mögött hagyni a portát a szomszédra!*
- Úgy-úgy! *Röhécsel fel de hangosan a lakodalom hallatán.* Osztán gyünnek maj' anyámék, a szomszédok, az ismerősök, oszt sárgulni fognak az iriccségtül! Lesz itten bizony dínomdánom!
*Enni kezd ő is, ám a kolbásszal kezdi. S tele a szája ugyan, Gizu is mosollyal viszonozza a mosolyt.*
- Te is úgy hiányoztál, én Garikom.
*Olyan napokon, mikor sok dolga volt és elfoglalta magát, könnyebb volt elviselni a hiányát. Azonban ha szakadt az eső, vagy hamar végzett aznap a főzéssel, gyomlálással, etetéssel, akkor magányában bizony egyre csak az ő szívének csücskére gondolt. Akkor mindig rosszabbul viselte, az éjszakákról nem is beszélve.*
- Kocsit kűdöl? Szólsz maj' valakinek a városba, aki elgyün kocsikkal a terményér'? Amánjó, a mindenségit!
*Azért nem mindegy, hogy az ember furikázik egész nap a nehéz kocsikkal, vagy jön valaki más és elviszi a portékát helyette! Már ha persze jól fogta fel a dolgot.*
- Foghatol, foghatol, galambom.
*Eztán csendben kérődzve issza szerelme szavait, meg amit erről az úriemberről mesél.*
- Jánysimogató!? De ugyi mán nem jánysimogató az a hely? No ennek a amazonnak biz' jó ízlése vót! Jaj, de Garikom, ha én odamegyek... Engem is által fognak őtöztetni? Meg mit kő ott maj' nekem csinyálnom? Sütni-főzni, takarítani, olyanokat mint idehaza?
*Egyszerre rémül meg a gondolattól, és lesz egyben kíváncsi is, hogy ő rá más gúnyát húzzanak, mint amilyenek most visel. Na de hogyha tényleg ilyen puccos hely az? Bele fog ő oda illeni? Annyi kérdése van, hogy inkább nem is kérdez többet, hanem eszi tovább a kolbászt izgalmában.*
*Magához kell még térnie, sok dolgot mesélt neki mostan Garrikh. Nagyon örül is, de fél is, mert nem tudja, hogy mennyire fogja megviselni a hirtelen életmódváltás. De végül arra a gondolatra lyukad ki, hogy Garrikh társaságában semmi sem lehet rossz. Ha ez az ára, hogy vele lehessen mindig minden nap, akkor ő bizony képes maga mögött hagyni a portát a szomszédra!*
- Úgy-úgy! *Röhécsel fel de hangosan a lakodalom hallatán.* Osztán gyünnek maj' anyámék, a szomszédok, az ismerősök, oszt sárgulni fognak az iriccségtül! Lesz itten bizony dínomdánom!
*Enni kezd ő is, ám a kolbásszal kezdi. S tele a szája ugyan, Gizu is mosollyal viszonozza a mosolyt.*
- Te is úgy hiányoztál, én Garikom.
*Olyan napokon, mikor sok dolga volt és elfoglalta magát, könnyebb volt elviselni a hiányát. Azonban ha szakadt az eső, vagy hamar végzett aznap a főzéssel, gyomlálással, etetéssel, akkor magányában bizony egyre csak az ő szívének csücskére gondolt. Akkor mindig rosszabbul viselte, az éjszakákról nem is beszélve.*
- Kocsit kűdöl? Szólsz maj' valakinek a városba, aki elgyün kocsikkal a terményér'? Amánjó, a mindenségit!
*Azért nem mindegy, hogy az ember furikázik egész nap a nehéz kocsikkal, vagy jön valaki más és elviszi a portékát helyette! Már ha persze jól fogta fel a dolgot.*
- Foghatol, foghatol, galambom.
*Eztán csendben kérődzve issza szerelme szavait, meg amit erről az úriemberről mesél.*
- Jánysimogató!? De ugyi mán nem jánysimogató az a hely? No ennek a amazonnak biz' jó ízlése vót! Jaj, de Garikom, ha én odamegyek... Engem is által fognak őtöztetni? Meg mit kő ott maj' nekem csinyálnom? Sütni-főzni, takarítani, olyanokat mint idehaza?
*Egyszerre rémül meg a gondolattól, és lesz egyben kíváncsi is, hogy ő rá más gúnyát húzzanak, mint amilyenek most visel. Na de hogyha tényleg ilyen puccos hely az? Bele fog ő oda illeni? Annyi kérdése van, hogy inkább nem is kérdez többet, hanem eszi tovább a kolbászt izgalmában.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:13:53
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:13:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
* Arra lesz figyelmes, hogy valaki megkocogtatja a vállát. Ki más lenne az, mint az a jómadár Isq.*
– Na végre, hogy előkerültél. Hol csavarogtál eddig? * Támadja le a férfit, de igazából örül neki, hogy előkerült.*
– Nem működnek az mondod? Pedig én nem úgy vettem észre.* mondja gonoszan* Tudod csak az igazi varászló tehetségeknek működik, mint amilyen én vagyok.* Kötözködik a férfival egy kicsit.*
– Megenni szegény párákat. Jaj de gonosz vagy te. Ráadásul lehet valami baj az ízléseddel is.* Nevet bele az arcába. Szegénnyel jól kitolt, de olyan jót nevetett rajta.*
– Ó szegényke! Nagyon rossz volt? Legalább az vigasztaljon, hogy nem csak én, de mások is jót nevettek rajtad.* Most kivételesen jó kedve van, hogy összejött neki a dolog.*
– Igen vettem. * Azzal elhalássza a két kis süteményt.*
– Tessék kapsz egyet vigaszdíj gyanánt. Persze ha nem kell, akkor megeszem én.* Ajánlja fel készségesen. Akárhogy is, de egy padra mutat, jelezve ezzel, hogy üljenek le amíg esznek. Ha vele tart a férfi, akkor együtt jól megeszik majd azokat a sütiket. Vagy együl eszi meg neki mindegy.*
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
* Arra lesz figyelmes, hogy valaki megkocogtatja a vállát. Ki más lenne az, mint az a jómadár Isq.*
– Na végre, hogy előkerültél. Hol csavarogtál eddig? * Támadja le a férfit, de igazából örül neki, hogy előkerült.*
– Nem működnek az mondod? Pedig én nem úgy vettem észre.* mondja gonoszan* Tudod csak az igazi varászló tehetségeknek működik, mint amilyen én vagyok.* Kötözködik a férfival egy kicsit.*
– Megenni szegény párákat. Jaj de gonosz vagy te. Ráadásul lehet valami baj az ízléseddel is.* Nevet bele az arcába. Szegénnyel jól kitolt, de olyan jót nevetett rajta.*
– Ó szegényke! Nagyon rossz volt? Legalább az vigasztaljon, hogy nem csak én, de mások is jót nevettek rajtad.* Most kivételesen jó kedve van, hogy összejött neki a dolog.*
– Igen vettem. * Azzal elhalássza a két kis süteményt.*
– Tessék kapsz egyet vigaszdíj gyanánt. Persze ha nem kell, akkor megeszem én.* Ajánlja fel készségesen. Akárhogy is, de egy padra mutat, jelezve ezzel, hogy üljenek le amíg esznek. Ha vele tart a férfi, akkor együtt jól megeszik majd azokat a sütiket. Vagy együl eszi meg neki mindegy.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-07 15:48:05
Üzenet elküldve: 2019-08-07 15:48:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//Fordulók közi//
*Repül, száll a szélben kezében a hatalmas növénnyel. Egy bohókás varázsló talán minden vágya teljesülhetett egy nap alatt. Tündérek, varázslat, titkos helyek, kis versengés és végre repülhet. Noha nem úgy, mint a madarak, de akkor is. Valnak ez is számít. És hát minden számít, ha akad akár egy ember is, akinek számít, mindegy, hogy mások mit gondolnak róla. Ahogy lassan a széljárás neki kedvez, elér a híd végére, ahol a többiek már láthatóan csak őrá várnak. Ahogy leereszkedik, és elengedi ami a kezében van, puffanással érkezik, szurkosan, mocskosan, és fázós lábbal, hisz az egyik cipellőjét elhagyta a mutatvány közben.*
-Én, Valuryen Meloar'c, aki vagyok, én mondom nektek, így kell megérkezni!
*Majd meghajol, és megemeli a nemlétező kalapját. Aztán elkezdi leporolni a ruháját, mintha ez bármin is segítene, de legalábbis a szándék megvan benne. Amennyire lehetősége engedi, megpróbálja rendbe szedni magát. ~Azt hiszem tényleg be kellene szereznem egy kalapot, az igazán úrias lenne. Akkor aztán...~ Ahogy erre gondol, mintha önkéntelenül akár, de az orra alatt dörmögve varázsszavak hagyják el a száját, melyek talán segítenek valóra váltania ezt az álmát.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására fején egy hatalmas karimájú kalap jelenik meg, mely a fejére tapad, és a következő 3 körben megvédi őt naptól, esőtől, jégesőtől és minden felülről hulló égi áldástól.
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//Fordulók közi//
*Repül, száll a szélben kezében a hatalmas növénnyel. Egy bohókás varázsló talán minden vágya teljesülhetett egy nap alatt. Tündérek, varázslat, titkos helyek, kis versengés és végre repülhet. Noha nem úgy, mint a madarak, de akkor is. Valnak ez is számít. És hát minden számít, ha akad akár egy ember is, akinek számít, mindegy, hogy mások mit gondolnak róla. Ahogy lassan a széljárás neki kedvez, elér a híd végére, ahol a többiek már láthatóan csak őrá várnak. Ahogy leereszkedik, és elengedi ami a kezében van, puffanással érkezik, szurkosan, mocskosan, és fázós lábbal, hisz az egyik cipellőjét elhagyta a mutatvány közben.*
-Én, Valuryen Meloar'c, aki vagyok, én mondom nektek, így kell megérkezni!
*Majd meghajol, és megemeli a nemlétező kalapját. Aztán elkezdi leporolni a ruháját, mintha ez bármin is segítene, de legalábbis a szándék megvan benne. Amennyire lehetősége engedi, megpróbálja rendbe szedni magát. ~Azt hiszem tényleg be kellene szereznem egy kalapot, az igazán úrias lenne. Akkor aztán...~ Ahogy erre gondol, mintha önkéntelenül akár, de az orra alatt dörmögve varázsszavak hagyják el a száját, melyek talán segítenek valóra váltania ezt az álmát.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására fején egy hatalmas karimájú kalap jelenik meg, mely a fejére tapad, és a következő 3 körben megvédi őt naptól, esőtől, jégesőtől és minden felülről hulló égi áldástól.
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-07 15:35:13
Üzenet elküldve: 2019-08-07 15:35:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Jaj, hogy Gizu pironkodása mennyire szívderítő látvány, s ezt hagyta ki ennyi ideig? Járt kelt Artheniorban ordibált a népeknek, krumplit, zöldséget, meg gyümölcsöt adott el, s mellőzte ennek a gyönyörű lánynak a mosolyát. Egész felélénkül, mely ki is ül az arcára, majd kicsattan olyan boldog most. Hejj, ha még Gizu meglátja a szobájukat! Tán még az is lehet, hogy Artheniorban vesz maguknak házat, hát miért ne? Egy szép, takaros kis udvarosat, vagy az egyik régi nemesi rezidenciát! Meg is fogalmazódik a fejében a gondolat, de még nem adja elő, majd szépen sorjában, így is látja, hogy nagy hatással vannak a hírek a lányra.*
- Vidéken? Nagy ponyva alatt? Dínomdánom, ökörsütés, meg malacka szájában almával az asztalon? Tetszik az ötlet! *Mondja, miközben elkezd eszegetni, s a hazai ízek azonnal elterülnek szájában.* Jajj, ez de hiányzott, Gizukám! *Lapogatja meg a lány kezét, ha eléri.*
- Úgy gondolod, ott kaphatunk? *Gondolkodik el, mert a lány máris több lehetőséget felvázolt neki, amin elindulhatnak.* Jó. Ha reggel felkerekedünk, számba vesszük a településeket aztán felvásárlunk. Képzeld, Gizu! Már nem nekünk kell ám a kordét húzni! Kocsit küldetek! *Mondja úgy, mint aki még maga sem hiszi el, feltartott ujjal. Ismét megragad egy hatalmas sonkát és a szájába tömi. Amolyan ízesen, falusiasan, hozzá törve a friss cipóból, felkacagva a lány reakcióján.*
- No, majd szavadon foglak. *Meg a combjain, meg a fenekén, az biztos. Bár Garik legény, azért ő sincs fából, meg ugye az eltelt idő hosszú volt. Persze ez most nem fontos, fontosabb, hogy végre egyáltalán a lány mellett lehet, a többi már úgyis ráadás lesz csak.*
- Ez a Chayss egy ember Wegtorenből. *Kezd mesélésbe.* Ott volt valami főkalamáris, vagy micsoda, aztán gondolt egyet és itt nyitott üzletet. Kibérelte a Kósza Pintyet, ami korábban amolyan leánysimogató volt. *Bólogat.* Aztán ott van Latamie. Egy vörös hajú harcos amazon, az segített ruhát választani nekem! *Meséli tovább, aztán ismét a falatozás ideje következik. Igyekszik a lány témát úgy tálalni, hogy még véletlenül se legyen félreérthető, épp elég a tudat, hogy öregasszony puszilgatta meg az áruért cserébe.*
*Jaj, hogy Gizu pironkodása mennyire szívderítő látvány, s ezt hagyta ki ennyi ideig? Járt kelt Artheniorban ordibált a népeknek, krumplit, zöldséget, meg gyümölcsöt adott el, s mellőzte ennek a gyönyörű lánynak a mosolyát. Egész felélénkül, mely ki is ül az arcára, majd kicsattan olyan boldog most. Hejj, ha még Gizu meglátja a szobájukat! Tán még az is lehet, hogy Artheniorban vesz maguknak házat, hát miért ne? Egy szép, takaros kis udvarosat, vagy az egyik régi nemesi rezidenciát! Meg is fogalmazódik a fejében a gondolat, de még nem adja elő, majd szépen sorjában, így is látja, hogy nagy hatással vannak a hírek a lányra.*
- Vidéken? Nagy ponyva alatt? Dínomdánom, ökörsütés, meg malacka szájában almával az asztalon? Tetszik az ötlet! *Mondja, miközben elkezd eszegetni, s a hazai ízek azonnal elterülnek szájában.* Jajj, ez de hiányzott, Gizukám! *Lapogatja meg a lány kezét, ha eléri.*
- Úgy gondolod, ott kaphatunk? *Gondolkodik el, mert a lány máris több lehetőséget felvázolt neki, amin elindulhatnak.* Jó. Ha reggel felkerekedünk, számba vesszük a településeket aztán felvásárlunk. Képzeld, Gizu! Már nem nekünk kell ám a kordét húzni! Kocsit küldetek! *Mondja úgy, mint aki még maga sem hiszi el, feltartott ujjal. Ismét megragad egy hatalmas sonkát és a szájába tömi. Amolyan ízesen, falusiasan, hozzá törve a friss cipóból, felkacagva a lány reakcióján.*
- No, majd szavadon foglak. *Meg a combjain, meg a fenekén, az biztos. Bár Garik legény, azért ő sincs fából, meg ugye az eltelt idő hosszú volt. Persze ez most nem fontos, fontosabb, hogy végre egyáltalán a lány mellett lehet, a többi már úgyis ráadás lesz csak.*
- Ez a Chayss egy ember Wegtorenből. *Kezd mesélésbe.* Ott volt valami főkalamáris, vagy micsoda, aztán gondolt egyet és itt nyitott üzletet. Kibérelte a Kósza Pintyet, ami korábban amolyan leánysimogató volt. *Bólogat.* Aztán ott van Latamie. Egy vörös hajú harcos amazon, az segített ruhát választani nekem! *Meséli tovább, aztán ismét a falatozás ideje következik. Igyekszik a lány témát úgy tálalni, hogy még véletlenül se legyen félreérthető, épp elég a tudat, hogy öregasszony puszilgatta meg az áruért cserébe.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-07 14:52:30
Üzenet elküldve: 2019-08-07 14:52:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Nem akarta ő sohasem, hogy reá ilyen sokat költsenek, de no, hát csak nem kezd el most ellenkezni a nyaklánc miatt! Hiszen az ő kedvese ezt is szívéből ajándékozta neki, akármennyibe is kerül. Ámbár ami még ennél is rémisztőbb az az, hogy a lakodalmuk sem lesz egy olcsó mulatság. ~Mán a gondolattul is émelygek, hogy én rám ennyit kőccsenek. Nem vagyok én nemeskisasson'!~ Nincsen ő ehhez hozzászokva még, sohasem élt fényűzésben, hiába indult meg a szekér az ő szerelme alatt.*
- No jóvan, jóvan, hiszek neked.
*Hanem az ő kedvesének a szava járására úgy elvörösödik, mint a csípős paprika.*
- No de te huncut! Csókbul bizony kaphatol amennyit csak akarsz, te mohó!
*Na igen, mióta anyóspajtás elkóricált, és ki tudja, mikor jön haza, most már tényleg csak az övék az egész porta. Közben elkezdi kipakolni a tegnapi sonkát-kolbászt a kedvese elé egy tálba, meg magának is szermányol tányért és evőeszközöket, mert ő is bizony megéhezett mostanra.*
- Jaj, hát hun lakodalmazzunk? Jaj, be nem tudom. *Kap az arcához.* Hát ha mán ottan fogunk élni a városba', akkor a lakodalom csak legyen mán itten vidéken, nem? Há' csak itten nyőttünk fő'.
*Beszéd közben vág friss zöldségeket is egy újabb fatálba, hogy legyen a kenyéren kívül az is a húshoz.*
- Buza, rozs, árpa? Hmmm… Én úgy gondolom, a piacon biztoson tanálsz valakit, meg Minyiorba' is vannak, akik ezzel foglalatoskodnak, meg Szántásháton, meg Sziritánba'. A többi falut nem tudom, árulnak-é ilyeneket.
*Haj, de ez a Garrikh hogy nem bír magával! Na de a Gizu nem fogja a szemére hányni, hiszen olyan régen voltak ők már együtt, hogy idejét sem tudja.*
- No várjá' csak, várjá', együk meg ezt a sok mindent, osztán az öledbe kaphatol!
*Aztán leül végre ő is Garrikh mellé, hogy nekilássanak együtt az étkezésnek.*
*Nem akarta ő sohasem, hogy reá ilyen sokat költsenek, de no, hát csak nem kezd el most ellenkezni a nyaklánc miatt! Hiszen az ő kedvese ezt is szívéből ajándékozta neki, akármennyibe is kerül. Ámbár ami még ennél is rémisztőbb az az, hogy a lakodalmuk sem lesz egy olcsó mulatság. ~Mán a gondolattul is émelygek, hogy én rám ennyit kőccsenek. Nem vagyok én nemeskisasson'!~ Nincsen ő ehhez hozzászokva még, sohasem élt fényűzésben, hiába indult meg a szekér az ő szerelme alatt.*
- No jóvan, jóvan, hiszek neked.
*Hanem az ő kedvesének a szava járására úgy elvörösödik, mint a csípős paprika.*
- No de te huncut! Csókbul bizony kaphatol amennyit csak akarsz, te mohó!
*Na igen, mióta anyóspajtás elkóricált, és ki tudja, mikor jön haza, most már tényleg csak az övék az egész porta. Közben elkezdi kipakolni a tegnapi sonkát-kolbászt a kedvese elé egy tálba, meg magának is szermányol tányért és evőeszközöket, mert ő is bizony megéhezett mostanra.*
- Jaj, hát hun lakodalmazzunk? Jaj, be nem tudom. *Kap az arcához.* Hát ha mán ottan fogunk élni a városba', akkor a lakodalom csak legyen mán itten vidéken, nem? Há' csak itten nyőttünk fő'.
*Beszéd közben vág friss zöldségeket is egy újabb fatálba, hogy legyen a kenyéren kívül az is a húshoz.*
- Buza, rozs, árpa? Hmmm… Én úgy gondolom, a piacon biztoson tanálsz valakit, meg Minyiorba' is vannak, akik ezzel foglalatoskodnak, meg Szántásháton, meg Sziritánba'. A többi falut nem tudom, árulnak-é ilyeneket.
*Haj, de ez a Garrikh hogy nem bír magával! Na de a Gizu nem fogja a szemére hányni, hiszen olyan régen voltak ők már együtt, hogy idejét sem tudja.*
- No várjá' csak, várjá', együk meg ezt a sok mindent, osztán az öledbe kaphatol!
*Aztán leül végre ő is Garrikh mellé, hogy nekilássanak együtt az étkezésnek.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:58:33
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:58:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Ha tudná, hogy a lány tükörre vágyik, hát azt is hozott volna, hogy boldoggá tegye. Azonban láthatóan így is elégedett a sikerrel, mert ajka lágy mosolyban játszik, miközben Gizura néz. Felnevetve legyint a megjegyzésre, nem nagyképűen, csak úgy, mintha semmit sem sajnálna, s ez a pénz igazán nem sok ahhoz, hogy örömet szerezzen. Valóban így érzi, ez a lány úgy megszédítette, hogy az utolsó petákjait is ráköltené, ha tehetné. Persze nyilván Chayssnak is lenne ehhez egy-két szava, de a férfi most nincs itt. Gizu jelzésére azonnal felpattan, előkerül a pohár, a teríték, s szinte fel sem eszmél mikor már sorolják neki, micsoda választék van. Elégedetten hátradől. Na igen, a vidék. A vidéki asszonyoknál pedig nincs is jobb a világon. Felsóhajt:*
- Jaj, galambom... *Mosolyodik el szerelmesen, aztán a tanya ismét említésére már összeráncolja homlokát.* Gizukám, mondom, ne aggódjál amiatt, elintézzük. Fogadunk embert, s a port olyan marad, mint volt. *Biccent határozottan, ez is egyik változás, mely az előnyére válhat.*
- A tegnapi tökéletes lesz ebédre, aztán csókot kérek vacsorára! *Emeli fel játékosan ujját.* Mer Gizukám a ma este csak a miénk, nem zavar itten bennünket senki! *Alig várta már ezt a napot, ha nem lenne rajta a kabát, rögvest ki is melegedne, szerencsére azonban az imént levette. Nagyon kellemesnek találja a lány csicsergését, jól esik neki hallgatni, hiányzott már.*
- Mit gondolsz, Gizuka? Hol tartsuk meg a lakodalmat? Inkább itt helyben, vagy a városban? Hívhatnánk muzsikusokat, azok húznák a talpalávalót. A másik kérdésem, meg, hogy nem ismersz itt a környéken, hol olcsó búza, rozs, árpa volna eladó? Megbíztak, hogy hazafelé vásároljak fel egy elég nagy készletet. *Lelkesen mesél, ez már munkájához tartozik, amire büszke.*
- Ámbátor, ülj le te is ide mellém, ha nem vón ilyen kicsi ez a szék, biz az ölembe kapnálak, te jány! *Fenyegeti meg ujjával felkacagva.*
*Ha tudná, hogy a lány tükörre vágyik, hát azt is hozott volna, hogy boldoggá tegye. Azonban láthatóan így is elégedett a sikerrel, mert ajka lágy mosolyban játszik, miközben Gizura néz. Felnevetve legyint a megjegyzésre, nem nagyképűen, csak úgy, mintha semmit sem sajnálna, s ez a pénz igazán nem sok ahhoz, hogy örömet szerezzen. Valóban így érzi, ez a lány úgy megszédítette, hogy az utolsó petákjait is ráköltené, ha tehetné. Persze nyilván Chayssnak is lenne ehhez egy-két szava, de a férfi most nincs itt. Gizu jelzésére azonnal felpattan, előkerül a pohár, a teríték, s szinte fel sem eszmél mikor már sorolják neki, micsoda választék van. Elégedetten hátradől. Na igen, a vidék. A vidéki asszonyoknál pedig nincs is jobb a világon. Felsóhajt:*
- Jaj, galambom... *Mosolyodik el szerelmesen, aztán a tanya ismét említésére már összeráncolja homlokát.* Gizukám, mondom, ne aggódjál amiatt, elintézzük. Fogadunk embert, s a port olyan marad, mint volt. *Biccent határozottan, ez is egyik változás, mely az előnyére válhat.*
- A tegnapi tökéletes lesz ebédre, aztán csókot kérek vacsorára! *Emeli fel játékosan ujját.* Mer Gizukám a ma este csak a miénk, nem zavar itten bennünket senki! *Alig várta már ezt a napot, ha nem lenne rajta a kabát, rögvest ki is melegedne, szerencsére azonban az imént levette. Nagyon kellemesnek találja a lány csicsergését, jól esik neki hallgatni, hiányzott már.*
- Mit gondolsz, Gizuka? Hol tartsuk meg a lakodalmat? Inkább itt helyben, vagy a városban? Hívhatnánk muzsikusokat, azok húznák a talpalávalót. A másik kérdésem, meg, hogy nem ismersz itt a környéken, hol olcsó búza, rozs, árpa volna eladó? Megbíztak, hogy hazafelé vásároljak fel egy elég nagy készletet. *Lelkesen mesél, ez már munkájához tartozik, amire büszke.*
- Ámbátor, ülj le te is ide mellém, ha nem vón ilyen kicsi ez a szék, biz az ölembe kapnálak, te jány! *Fenyegeti meg ujjával felkacagva.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-06 14:30:04
Üzenet elküldve: 2019-08-06 14:30:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
*Hát egy próbát megért a dolog, de többet nem, mert hiába minden koncentrálás, bizonyára a nem lankadó szúnyoghad miatt, de a varázslat most sem sikerül.
Isqeha morog egyet a nem létező bajsza alatt, ahogy kinyitja a szemét a nagy nekiveselkedés után a nagy semmire, háta mögött a fával, amit már sikeresen magára hagyott, aztán körbenézelődik: hátha meglátja valahol Nixomiát.
Közben a bosszúszomja is elillant, meg a szúnyoghad támadás is végre alábbhagyni meg csendesedni látszik.
Így amikor végre felfedezi a lányt, elég messze, az árusok asztalainál, legalábbis mintha őt látná arrafelé, elindul, hogy elújságolja: a puncs hatása úgy látszik eltűnőfélben van!
~Persze azért nem ártana leellenőrizni még egyszer.~ gondolja, de egyelőre találja meg Nixomiát.
Ha a fellelési kísérlet sikerrel zárul, akkor megkocogtatja hátulról a lány bal vállát:*
- Hahó, itt vagyok! *mondja vigyorogva, ha az megfordul.*
- Nem működnek a varázslatok! *mondja szemrehányóan, mintha legalábbis Nixomia tehetne a dologról.*
- Pedig majdnem felfaltam a szúnyogjaidat. De csak majdnem... *ismeri be.*
- Teljesen összecsipkedtek! *jár most már ki a szemrehányás valóban, de azért Isqeha jókedvű, igazán mulatságos dolog ez a tündérvarázs.*
- Vettél valamit? *kérdezi szórakozottan, körbebámészkodva, miközben neki is megakad a szeme egy érdekes kis sípon.*
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
*Hát egy próbát megért a dolog, de többet nem, mert hiába minden koncentrálás, bizonyára a nem lankadó szúnyoghad miatt, de a varázslat most sem sikerül.
Isqeha morog egyet a nem létező bajsza alatt, ahogy kinyitja a szemét a nagy nekiveselkedés után a nagy semmire, háta mögött a fával, amit már sikeresen magára hagyott, aztán körbenézelődik: hátha meglátja valahol Nixomiát.
Közben a bosszúszomja is elillant, meg a szúnyoghad támadás is végre alábbhagyni meg csendesedni látszik.
Így amikor végre felfedezi a lányt, elég messze, az árusok asztalainál, legalábbis mintha őt látná arrafelé, elindul, hogy elújságolja: a puncs hatása úgy látszik eltűnőfélben van!
~Persze azért nem ártana leellenőrizni még egyszer.~ gondolja, de egyelőre találja meg Nixomiát.
Ha a fellelési kísérlet sikerrel zárul, akkor megkocogtatja hátulról a lány bal vállát:*
- Hahó, itt vagyok! *mondja vigyorogva, ha az megfordul.*
- Nem működnek a varázslatok! *mondja szemrehányóan, mintha legalábbis Nixomia tehetne a dologról.*
- Pedig majdnem felfaltam a szúnyogjaidat. De csak majdnem... *ismeri be.*
- Teljesen összecsipkedtek! *jár most már ki a szemrehányás valóban, de azért Isqeha jókedvű, igazán mulatságos dolog ez a tündérvarázs.*
- Vettél valamit? *kérdezi szórakozottan, körbebámészkodva, miközben neki is megakad a szeme egy érdekes kis sípon.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-06 13:52:23
Üzenet elküldve: 2019-08-06 13:52:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Szívesen megnézné így magát valamiféle tükörben a Gizu, de nem teszi, csak továbbra is fürkészi szemeivel az immáron a nyakában lógó ékszert. Majd később a szobában.*
- Tán jobb is, ha nem tudom az árát.
*No de amikor ő meghallja, hogy a leendő hitvesének gyomra bizony majd' kiszakad az éhségtől, mentem felugrik, s máris sürögni-forogni kezd a konyhában, miközben evőeszközöket és másik poharat pakol Garrikh elé, majd kenyeret kezd szelni egy tálba.*
- Jaj no meg ne hólj itt éhen!
*Nem igazán tetszik neki a dolog, hogy nem tudja napról napra felügyelni a tanyájukat és egyben mindenkori otthonukat, de nincs más választása. Elvégre nem járhat haza mindig, ha a városban fog lakni ő is!*
- No jóvan, remélem ténleg ránéz maj' a portára! Nem akarok ide úgy visszagyünni, mán amikor visszagyövünk, hogy minden elhólt és kipusztult itt, mer' akkó mérges leszek de nagyon!
*A kérdés hallatán elgondolkodik, hisz annyiféle étek van most itthon, hogy azt sem tudja, melyikkel kezdje.*
- No mit kívánnál? Csinyáltam ma desznyópörköltöt, bablevest, no meg pont ma reggölre sült meg frissen a kenyér is. De van kóbász, sonka kifőve tegnaprul, aztat is ehetel. Meg ha könnyü köll, akkó' van vaj kenyérre, a haton vettem a szomszédasszonytul, meg sok friss zőccség a piacrul. Meg még bénézhetek a kamrába, ha nincs ínyedre ezek közül semmi.
*Választék tehát van bőségesen, így hát végső soron Garrikhé a döntés, Gizu pedig a kenyér szeletelését befejezvén friss vízzel teli kancsót is helyez az asztalra, ha épp evés közben az volna szerelme ínyére a bor helyett.*
*Szívesen megnézné így magát valamiféle tükörben a Gizu, de nem teszi, csak továbbra is fürkészi szemeivel az immáron a nyakában lógó ékszert. Majd később a szobában.*
- Tán jobb is, ha nem tudom az árát.
*No de amikor ő meghallja, hogy a leendő hitvesének gyomra bizony majd' kiszakad az éhségtől, mentem felugrik, s máris sürögni-forogni kezd a konyhában, miközben evőeszközöket és másik poharat pakol Garrikh elé, majd kenyeret kezd szelni egy tálba.*
- Jaj no meg ne hólj itt éhen!
*Nem igazán tetszik neki a dolog, hogy nem tudja napról napra felügyelni a tanyájukat és egyben mindenkori otthonukat, de nincs más választása. Elvégre nem járhat haza mindig, ha a városban fog lakni ő is!*
- No jóvan, remélem ténleg ránéz maj' a portára! Nem akarok ide úgy visszagyünni, mán amikor visszagyövünk, hogy minden elhólt és kipusztult itt, mer' akkó mérges leszek de nagyon!
*A kérdés hallatán elgondolkodik, hisz annyiféle étek van most itthon, hogy azt sem tudja, melyikkel kezdje.*
- No mit kívánnál? Csinyáltam ma desznyópörköltöt, bablevest, no meg pont ma reggölre sült meg frissen a kenyér is. De van kóbász, sonka kifőve tegnaprul, aztat is ehetel. Meg ha könnyü köll, akkó' van vaj kenyérre, a haton vettem a szomszédasszonytul, meg sok friss zőccség a piacrul. Meg még bénézhetek a kamrába, ha nincs ínyedre ezek közül semmi.
*Választék tehát van bőségesen, így hát végső soron Garrikhé a döntés, Gizu pedig a kenyér szeletelését befejezvén friss vízzel teli kancsót is helyez az asztalra, ha épp evés közben az volna szerelme ínyére a bor helyett.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:56:45
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:56:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1679
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1679
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tündérvarázs//
*Learon egy ismerőtél hallott a földeken erről a dologról, hogy tündérek jöttek és árulnak mindenféle furcsa dolgokat és még vicces játékok is történnek ott. Mivel nincs messze, úgy dönt, hogy meglátogatja a helyet. Már messziről észreveszi a kavalkádot és egy pár perc alatt oda is keveredik egy standhoz, ahol egy tündér egy világító lámpást és egy érdekesnek látszó gyűrűt kínál megvételre. Learon mind a kettőről úgy látja, hogy később még nagyon hasznos lehet, szóval nem is rest kifizetni érte az elég alacsony összeget Mesélő (Meia) az árus kezébe, ami egészen pontosan 210 arany.
Ezzel a pénz és a tárgyak gazdát cserélnek, és Learon fel is húzza a gyűrűt az egyik szabadon maradt ujjára. Már kezd a sok gyűrűjével úgy kinézni, mint valami fanatikus ékszergyűjtő, de igazából egyik karikának sincs túl sok értéke. Ha minden aranyból lenne rajta, talán nem is tudná hangoztatni nézeteit mások megsegítéséről és a szegénység jóságáról.*
//Tündérvarázs//
*Learon egy ismerőtél hallott a földeken erről a dologról, hogy tündérek jöttek és árulnak mindenféle furcsa dolgokat és még vicces játékok is történnek ott. Mivel nincs messze, úgy dönt, hogy meglátogatja a helyet. Már messziről észreveszi a kavalkádot és egy pár perc alatt oda is keveredik egy standhoz, ahol egy tündér egy világító lámpást és egy érdekesnek látszó gyűrűt kínál megvételre. Learon mind a kettőről úgy látja, hogy később még nagyon hasznos lehet, szóval nem is rest kifizetni érte az elég alacsony összeget Mesélő (Meia) az árus kezébe, ami egészen pontosan 210 arany.
Ezzel a pénz és a tárgyak gazdát cserélnek, és Learon fel is húzza a gyűrűt az egyik szabadon maradt ujjára. Már kezd a sok gyűrűjével úgy kinézni, mint valami fanatikus ékszergyűjtő, de igazából egyik karikának sincs túl sok értéke. Ha minden aranyból lenne rajta, talán nem is tudná hangoztatni nézeteit mások megsegítéséről és a szegénység jóságáról.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:02:10
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:02:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1679
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1679
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mégse búcsú//
*Még jó, hogy Lyna nem kérdez rá a házakra, mert akkor egy elég hosszú beszámolót kéne meghallgatnia az ember városiasodásának hátrányairól és környezetre gyakorolt káros hatásairól, úgyhogy inkább csak az összebújás és alvás következik. A mágus maga is fáradt, de valami érthetetlen okból nem úgy alszik ahogy kéne. Hiába a két kis társa, akik miatt ilyen kényelmes helyzetben van és akik melengetik, hogy a hideg ellenére is olyan jól érezze magát mintha a legpuhább baldachinos ágyban hajtotta volna álomra a fejét. A lány első mozgolódására felkel, hiszen nem is volt igazán az álmok országában, hanem csak úgy az ébrenlét és az előbbi mezsgyéjén kóborolt. Elsőre fel sem fogja, hogy a galambocskám nem neki szól és már vigyorodna el és mondana valami hasonlóan kedveset, de aztán összerakja a valóság szilánkjait és realizálja, hogy tényleg a galambról van szó, aki csak elmászkált pár métert.*
-Jó reggelt! *Mosolyog frissen és üdén a lányra, hiszen ő pásztor és az ilyenek nagyon gyorsan fel tudnak ébredni, ha kell. Már megszokta, hogy keveset alszik. Aztán kecskéjére néz, akin viszont látszik, hogy még nem aludta ki magát és elég morcos kedvében van.* ~Mi történhetett itt? Nem jól álltak a holdak?~ *Az anyja ugyanis mindig valami égitestre fogta rá, ha nem aludt jól.*
-Lynácska, te is rosszul aludtál? Nem is értem miért, pedig olyan kényelmesen voltunk! *Ezzel fel is áll, hogy odamenjen és megsimogassa a lányka arcocskáját.*
-Jó volt veled aludni! Mintha csak az egyik kis báránykám lennél! *Azzal leporolja magát, hogy indulhassanak tovább, de még előtte egy vizes kulacsot tart Lyna elé.*
-Biztos szomjas vagy!
*Még jó, hogy Lyna nem kérdez rá a házakra, mert akkor egy elég hosszú beszámolót kéne meghallgatnia az ember városiasodásának hátrányairól és környezetre gyakorolt káros hatásairól, úgyhogy inkább csak az összebújás és alvás következik. A mágus maga is fáradt, de valami érthetetlen okból nem úgy alszik ahogy kéne. Hiába a két kis társa, akik miatt ilyen kényelmes helyzetben van és akik melengetik, hogy a hideg ellenére is olyan jól érezze magát mintha a legpuhább baldachinos ágyban hajtotta volna álomra a fejét. A lány első mozgolódására felkel, hiszen nem is volt igazán az álmok országában, hanem csak úgy az ébrenlét és az előbbi mezsgyéjén kóborolt. Elsőre fel sem fogja, hogy a galambocskám nem neki szól és már vigyorodna el és mondana valami hasonlóan kedveset, de aztán összerakja a valóság szilánkjait és realizálja, hogy tényleg a galambról van szó, aki csak elmászkált pár métert.*
-Jó reggelt! *Mosolyog frissen és üdén a lányra, hiszen ő pásztor és az ilyenek nagyon gyorsan fel tudnak ébredni, ha kell. Már megszokta, hogy keveset alszik. Aztán kecskéjére néz, akin viszont látszik, hogy még nem aludta ki magát és elég morcos kedvében van.* ~Mi történhetett itt? Nem jól álltak a holdak?~ *Az anyja ugyanis mindig valami égitestre fogta rá, ha nem aludt jól.*
-Lynácska, te is rosszul aludtál? Nem is értem miért, pedig olyan kényelmesen voltunk! *Ezzel fel is áll, hogy odamenjen és megsimogassa a lányka arcocskáját.*
-Jó volt veled aludni! Mintha csak az egyik kis báránykám lennél! *Azzal leporolja magát, hogy indulhassanak tovább, de még előtte egy vizes kulacsot tart Lyna elé.*
-Biztos szomjas vagy!
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-06 11:30:58
Üzenet elküldve: 2019-08-06 11:30:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tündérvarázs//
*Nem igen talál magának társaságot, de ez nem akadályozza meg abban, hogy jól érezze magát. Cerlyna igen hamar elpilled a rengeteg látnivaló miatt, meg a táncikálgatástól sem lesz kipihentebb. De még mielőtt távozna megnézi magának a bódékat, amik természetesen teljesen le is nyűgözik. Azt nem mondaná, hogy szeret költekezni, de ezúttal mégis sorra kapja fel a tárgyakat.*
- Juj, ez is de szép!
*A gyűrű után a füzért, a füzér után pedig a lámpást.*
- Hogy ezek mind milyen aranyosak!
*Lelkendezik, majd miután rendesen felpakolt erszényében kezd el kutakodni. Pontosan leszámolja a 253 aranyat, és átadja Mesélő (Nyíl)-nak. Ezután kezeiben új szerzeményeivel elszökdécsel tova.*
//Tündérvarázs//
*Nem igen talál magának társaságot, de ez nem akadályozza meg abban, hogy jól érezze magát. Cerlyna igen hamar elpilled a rengeteg látnivaló miatt, meg a táncikálgatástól sem lesz kipihentebb. De még mielőtt távozna megnézi magának a bódékat, amik természetesen teljesen le is nyűgözik. Azt nem mondaná, hogy szeret költekezni, de ezúttal mégis sorra kapja fel a tárgyakat.*
- Juj, ez is de szép!
*A gyűrű után a füzért, a füzér után pedig a lámpást.*
- Hogy ezek mind milyen aranyosak!
*Lelkendezik, majd miután rendesen felpakolt erszényében kezd el kutakodni. Pontosan leszámolja a 253 aranyat, és átadja Mesélő (Nyíl)-nak.
Ezután kezeiben új szerzeményeivel elszökdécsel tova.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:19:59
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:19:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//
*Hiába csapkodja testét vaskos tenyerével, csak nem fogyatkozik meg a hirtelen támadt szúnyogsereg. Miután beért a célba, hátrasandít, de valahogy sejti, hogy a továbbjutók között van.*
-Ennél valami komolyabbat, tündérpapa!
*Dohogja, majd még mindig hevesen csapkodva maga körül pislog versenytársai felé.
Amott egy gyíkfejű tagnak egy virágcsokrot nyújtanak át, a másik hídon pedig egy szurokba mártott fazon cammog át. Még olcsón megúszta a szúnyogokkal.
Egy elégedett szusszantással veszi tudomásul, hogy a fickó, akit kipécézett, eltűnt a képből. Vannak még épp elegen, minden agyafúrtságát latba kell hát vetnie, hogy kiejthesse őket. Bármit is rejtegessen a fődíj, neki kell megkaparintania.*
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//
*Hiába csapkodja testét vaskos tenyerével, csak nem fogyatkozik meg a hirtelen támadt szúnyogsereg. Miután beért a célba, hátrasandít, de valahogy sejti, hogy a továbbjutók között van.*
-Ennél valami komolyabbat, tündérpapa!
*Dohogja, majd még mindig hevesen csapkodva maga körül pislog versenytársai felé.
Amott egy gyíkfejű tagnak egy virágcsokrot nyújtanak át, a másik hídon pedig egy szurokba mártott fazon cammog át. Még olcsón megúszta a szúnyogokkal.
Egy elégedett szusszantással veszi tudomásul, hogy a fickó, akit kipécézett, eltűnt a képből. Vannak még épp elegen, minden agyafúrtságát latba kell hát vetnie, hogy kiejthesse őket. Bármit is rejtegessen a fődíj, neki kell megkaparintania.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-05 21:28:45
Üzenet elküldve: 2019-08-05 21:28:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyz//
- A folyó kanyarulatában? *ismétli meg Lyz szavait elmélázva, miközben magában azon töpreng, vajon járt-e már arra. Mivel azonban nem rémlik neki semmiféle rönkfal, így arra kell jutnia, nem. Igaz, ez nem túl meglepő, hiszen eltekintve az alkalmankénti utaktól Artheniorba, hogy megvásároljanak minden szükséges holmit, nem nagyon mozdult még ki kis birtokuk területéről* Sajnálom, de nem hiszem, hogy láttam már volna. Az előző tulaj említette, hogy a háztól kicsit távolabb vannak szomszédaink, de eddig még nem volt alkalmunk ennek utánajárni. *szabadkozik, amiért még nem tették tiszteletüket Mil'Ochassban* A ház belakása sajnos nagyobb feladatnak bizonyult, mint azt hittük… *enged meg egy zavart kis nevetést magának, hiszen tény, ami tény, az utóbbi időben a legtöbb energiáját a ház és a kert kicsinosítása emésztette fel*
- A várostól egy kis lovaglásra leágazik bal kéz felé egy ösvény, annak a végén van a ház, mögötte pedig egy kis tavacska. *igyekszik minél jobban körbeírni otthonukat, hiszen ha jól vette ki a lány szavaiból, Mil'Ochass messzebb van a várostól, mint az ő kis hajlékuk, így meglehet, hogy Lyz párszor már elhaladt mellette, még ha eddig nem is fordított különösebb figyelmet a kis útra és a távolban árválkodó épületre* Igen, azt hiszem, ez a mi hibánk lehet. *mosolyodik el a lány megjegyzésére, hiszen tagadhatatlan, a forgalom igencsak fellendült a környékükön, ahogy szándékosan vagy véletlen, de arra tévedtek az újabbnál újabb lakók* Tudod, szívesen nyújtunk segítséget mindenkinek, aki rászorul, vagy csak kicsit szeretne elvonulni a világ zajától, erre pedig mostanában egyre több mindenkinek van szüksége... *ecseteli tovább, hogy Lyz pontosabb képet kapjon arról, milyen is az élet a Szarvasligetben*
- Azt hiszem, ez közös vonásunk! *mosolyodik el halványan, ahogy barátiak kerülnek szóba, hiszen ő is módfelett büszke a sajátjaira. ~Annyi különböző szív, mely egy célért dobog!~ néha még őt magát is meglepi, mennyi nagyszerű illetővel sodorta össze az élet. ~Keresve se találhatnék jobbat náluk~ gondolja magában elégedetten*
- Ó, tényleg? *hallgatja érdeklődve a magyarázatot a lámpást illetően, majd közelebb hajol hozzá kicsit, hogy jobban szemügyre vehesse* Ez tényleg igen hasznos holmi. Hm… lehet, nekünk se ártana beszerezni párat. *morfondírozik magában* Ha esetleg arra járunk, megmutathatnád, kitől vetted. *kéri a lányt immár felegyenesedve, mielőtt sétára indulnának*
- Nem, félreértettél! *igyekszik rögtön kijavítani magát, ahogy Lyz válaszát hallja* Úgy gondoltam, nem vagytok túlságosan távol a többi környékbelitől vagy a várostól? Mi lesz, ha egyszer hirtelen segítségre lesz szükségetek? *folytatja tovább, bár meglehet, kettejük közül csak ő az, aki túlzottan aggódik az ilyesmi miatt* Egyébként csodás helynek hangzik Mil'Ochass. *jegyzi meg mosolyogva, hiszen lerí Lyzről, hogy szeret ott lakni, ez pedig számára is igen vonzóvá teszi a helyet és szeretné mihamarabb a saját szemével is látni. Erre pedig, úgy tűnik, igen hamar lehetősége is lesz*
- Köszönjük, feltétlen elnézünk majd! *hálálkodik a lány nagylelkű ajánlatát hallva* Természetesen mi is örömmel látunk titeket. A pontos időpont még nincs meg, de a közeljövőben tervezünk egy kisebb ünnepséget, amolyan házavatót. Ha lenne kedvetek ellátogatni, örömmel látjuk Mil'Ochass lakóit is! *invitálja Lyzt és barátait, hiszen úgy véli, akkor az igazi a mulatság, ha minél többen vesznek részt rajta. Odahaza, régi otthonában az egész falu összegyűlt egy-egy ilyen alkalomkor, szóval hozzá van szokva a nagy ünnepségekhez és ez tökéletes lehetőség lenne arra is, hogy jobban megismerjék a szomszédaikat*
- Ugyan, semmi gond! Velem is megesik az ilyesmi. *neveti el magát, hiszen rá is hasonló lelkesedés jellemző, ha a Szarvasligetről van szó* Talán kicsit, de összességében azt mondanám, nincs mitől félnünk. A gondnok szerint eddig még nem történt fenyegetőbb a környéken, minthogy egy-két farkas vagy medve a birtokra tévedt. Ezekkel még csak-csak boldogulunk, vagyis hát inkább nyugodtan megvárjuk, míg hazamennek. Eddig egyik se merészkedett túl közel a házhoz. Emellett pedig egy mágus is vigyáz a lakókra, ha valami nagy gond lenne. *magyarázza Lyznek, elmosolyodva, ahogy Aleimord kerül szóba*
- És hát a nőknek sincs oka panaszra, igen jól tudnak vigyázni magukra! *somolyog magában, ahogy a színjátszó részhez érnek, ahol épp YIlanda tölti az idejét* A vörös hajú lány is az egyik lakótársam. *magyarázza Lyznek, kissé zavartan fordulva el, mikor két másik szereplő épp heves csókolózásba kezd a színpadon*
- Talán nézzük meg inkább a negyvenest! Kíváncsi vagyok, hogy áll Seles… *javasolja Lyznek, remélve, hogy a lánynak nem lesz ellenvetése a tervezett programmal szemben.*
//Tündérvarázs//
//Lyz//
- A folyó kanyarulatában? *ismétli meg Lyz szavait elmélázva, miközben magában azon töpreng, vajon járt-e már arra. Mivel azonban nem rémlik neki semmiféle rönkfal, így arra kell jutnia, nem. Igaz, ez nem túl meglepő, hiszen eltekintve az alkalmankénti utaktól Artheniorba, hogy megvásároljanak minden szükséges holmit, nem nagyon mozdult még ki kis birtokuk területéről* Sajnálom, de nem hiszem, hogy láttam már volna. Az előző tulaj említette, hogy a háztól kicsit távolabb vannak szomszédaink, de eddig még nem volt alkalmunk ennek utánajárni. *szabadkozik, amiért még nem tették tiszteletüket Mil'Ochassban* A ház belakása sajnos nagyobb feladatnak bizonyult, mint azt hittük… *enged meg egy zavart kis nevetést magának, hiszen tény, ami tény, az utóbbi időben a legtöbb energiáját a ház és a kert kicsinosítása emésztette fel*
- A várostól egy kis lovaglásra leágazik bal kéz felé egy ösvény, annak a végén van a ház, mögötte pedig egy kis tavacska. *igyekszik minél jobban körbeírni otthonukat, hiszen ha jól vette ki a lány szavaiból, Mil'Ochass messzebb van a várostól, mint az ő kis hajlékuk, így meglehet, hogy Lyz párszor már elhaladt mellette, még ha eddig nem is fordított különösebb figyelmet a kis útra és a távolban árválkodó épületre* Igen, azt hiszem, ez a mi hibánk lehet. *mosolyodik el a lány megjegyzésére, hiszen tagadhatatlan, a forgalom igencsak fellendült a környékükön, ahogy szándékosan vagy véletlen, de arra tévedtek az újabbnál újabb lakók* Tudod, szívesen nyújtunk segítséget mindenkinek, aki rászorul, vagy csak kicsit szeretne elvonulni a világ zajától, erre pedig mostanában egyre több mindenkinek van szüksége... *ecseteli tovább, hogy Lyz pontosabb képet kapjon arról, milyen is az élet a Szarvasligetben*
- Azt hiszem, ez közös vonásunk! *mosolyodik el halványan, ahogy barátiak kerülnek szóba, hiszen ő is módfelett büszke a sajátjaira. ~Annyi különböző szív, mely egy célért dobog!~ néha még őt magát is meglepi, mennyi nagyszerű illetővel sodorta össze az élet. ~Keresve se találhatnék jobbat náluk~ gondolja magában elégedetten*
- Ó, tényleg? *hallgatja érdeklődve a magyarázatot a lámpást illetően, majd közelebb hajol hozzá kicsit, hogy jobban szemügyre vehesse* Ez tényleg igen hasznos holmi. Hm… lehet, nekünk se ártana beszerezni párat. *morfondírozik magában* Ha esetleg arra járunk, megmutathatnád, kitől vetted. *kéri a lányt immár felegyenesedve, mielőtt sétára indulnának*
- Nem, félreértettél! *igyekszik rögtön kijavítani magát, ahogy Lyz válaszát hallja* Úgy gondoltam, nem vagytok túlságosan távol a többi környékbelitől vagy a várostól? Mi lesz, ha egyszer hirtelen segítségre lesz szükségetek? *folytatja tovább, bár meglehet, kettejük közül csak ő az, aki túlzottan aggódik az ilyesmi miatt* Egyébként csodás helynek hangzik Mil'Ochass. *jegyzi meg mosolyogva, hiszen lerí Lyzről, hogy szeret ott lakni, ez pedig számára is igen vonzóvá teszi a helyet és szeretné mihamarabb a saját szemével is látni. Erre pedig, úgy tűnik, igen hamar lehetősége is lesz*
- Köszönjük, feltétlen elnézünk majd! *hálálkodik a lány nagylelkű ajánlatát hallva* Természetesen mi is örömmel látunk titeket. A pontos időpont még nincs meg, de a közeljövőben tervezünk egy kisebb ünnepséget, amolyan házavatót. Ha lenne kedvetek ellátogatni, örömmel látjuk Mil'Ochass lakóit is! *invitálja Lyzt és barátait, hiszen úgy véli, akkor az igazi a mulatság, ha minél többen vesznek részt rajta. Odahaza, régi otthonában az egész falu összegyűlt egy-egy ilyen alkalomkor, szóval hozzá van szokva a nagy ünnepségekhez és ez tökéletes lehetőség lenne arra is, hogy jobban megismerjék a szomszédaikat*
- Ugyan, semmi gond! Velem is megesik az ilyesmi. *neveti el magát, hiszen rá is hasonló lelkesedés jellemző, ha a Szarvasligetről van szó* Talán kicsit, de összességében azt mondanám, nincs mitől félnünk. A gondnok szerint eddig még nem történt fenyegetőbb a környéken, minthogy egy-két farkas vagy medve a birtokra tévedt. Ezekkel még csak-csak boldogulunk, vagyis hát inkább nyugodtan megvárjuk, míg hazamennek. Eddig egyik se merészkedett túl közel a házhoz. Emellett pedig egy mágus is vigyáz a lakókra, ha valami nagy gond lenne. *magyarázza Lyznek, elmosolyodva, ahogy Aleimord kerül szóba*
- És hát a nőknek sincs oka panaszra, igen jól tudnak vigyázni magukra! *somolyog magában, ahogy a színjátszó részhez érnek, ahol épp YIlanda tölti az idejét* A vörös hajú lány is az egyik lakótársam. *magyarázza Lyznek, kissé zavartan fordulva el, mikor két másik szereplő épp heves csókolózásba kezd a színpadon*
- Talán nézzük meg inkább a negyvenest! Kíváncsi vagyok, hogy áll Seles… *javasolja Lyznek, remélve, hogy a lánynak nem lesz ellenvetése a tervezett programmal szemben.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:48:01
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:48:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lau//
*Külön öröm számára, hogy az elf lány, inkább az elf megnevezést használná. Érezte hogy a vérében van akkor is, ha bizonyos szokásokkal nincs tisztában. Amellett pedig tudja, jól, hogy ami máshol szokás, tán egyéb helyeken nem feltétlen ismerik.
Meglepve pillant váratlan társnőjére, aki egészen felvillanyozódik annak hallatán, hogy ilyen közel lakhatnak egymáshoz. Lyz is örülne, mert bár szinte mindenkit kedvel a közösségben, Laurentitia különösen szimpatikus a számára.*
- A folyó kanyarulatában élünk rönkfallal körülvéve, de ha az út felőletek halad, biztosan jártam már a közeletekben. Hol is van ez a tanya pontosan? *Összehúzott szemmel fürkészőn pillant Laurentitiára, ahogy forognak a fogaskerekei. Legutóbb ugyanis, mikor a városból hazafelé tartott, feltűnt neki egy ösvény, ami bár amúgy i használatban volt, de mintha jobban ki volna taposva. Azért is ragadt meg benne, mert az ösvények, utak, tereptárgyak megfigyelése valahogy lételeme. Mi más is lehetne annak, aki az erdőben él?* Szerintem sejtem, melyik ház lehet az. Mostanában nagyobb arrafelé a mozgás.
*Muszáj elmosolyodnia, amikor a leírás után Lau egészen biztos abban, hogy Pyctát látta.*
- Igen, valóban nagyszerű. Szerencsés vagyok, hogy hozzá hasonló társaim vannak. *Megejthetné, hogy Umonra, Monsotorra, Denzackra is hasonlóan büszke, mint megannyi társ, akikre büszke, ám elgondolása szerint Laurentitia hasonlóan szereti sajátjait, mint ahogy Lyz is.*
- Ó köszönöm. Igen, most vettem. Illetve azt hiszem, veszek még néhányat. Elkél az erdőben a tűz nélküli fény * emelgeti meg kezében a lámpást.*
- Bezárt? Dehogy! *kacag fel halkan, ahgy lépeget az árusok előtt.* Szeretem az erdőt *Ezt bárki megmondhatja már csupán ránézésre is.* nagyobb szabadságunk aligha lehetne. Jártam Lihanechben még kislányként, felnőtt fejjel Artheniorban is, de sosem vágytam egyik helyen sem letelepedni. Egy erőd. Az igencsak bezárt, de Mil'Ochass, ahol a levelek zenéje ringatja álomba a gyermekeket... *szemei csillogni kezdenek, ahogy erről beszél, szemei előtt is csak a szeretett otthon képe dereng fel.* Ahol a madárcsicsergés az ébresztő, a kapun túl pedig miénk lehet az egész erdő *Ez persze nem igaz, csak az érzés, hisz az erdő nem lehet csak az övéké, s Lyz alapvetése inkább az, hogy ők amolyan vendégek.*
- Ha ilyen közel laktok, ahogy gondolom, egyszer látogass el hozzánk. Hozhatod Vielt is. *Lyz számításai szerint ugyanis hamarosan elkészül a fogadó, ha netán a lombháztól idegenkednének.*
- Bocsáss meg, *szabadkozik* ha Mil'Ochassról van szó, mindig elszalad velem a minx. Nem túl védtelen az a birtok, ahol éltek? *böki ki az első gondolatot, ami a város menti birtokról eszébe jut. Már ha egyáltalán jóra gondol*
//Tündérvarázs//
//Lau//
*Külön öröm számára, hogy az elf lány, inkább az elf megnevezést használná. Érezte hogy a vérében van akkor is, ha bizonyos szokásokkal nincs tisztában. Amellett pedig tudja, jól, hogy ami máshol szokás, tán egyéb helyeken nem feltétlen ismerik.
Meglepve pillant váratlan társnőjére, aki egészen felvillanyozódik annak hallatán, hogy ilyen közel lakhatnak egymáshoz. Lyz is örülne, mert bár szinte mindenkit kedvel a közösségben, Laurentitia különösen szimpatikus a számára.*
- A folyó kanyarulatában élünk rönkfallal körülvéve, de ha az út felőletek halad, biztosan jártam már a közeletekben. Hol is van ez a tanya pontosan? *Összehúzott szemmel fürkészőn pillant Laurentitiára, ahogy forognak a fogaskerekei. Legutóbb ugyanis, mikor a városból hazafelé tartott, feltűnt neki egy ösvény, ami bár amúgy i használatban volt, de mintha jobban ki volna taposva. Azért is ragadt meg benne, mert az ösvények, utak, tereptárgyak megfigyelése valahogy lételeme. Mi más is lehetne annak, aki az erdőben él?* Szerintem sejtem, melyik ház lehet az. Mostanában nagyobb arrafelé a mozgás.
*Muszáj elmosolyodnia, amikor a leírás után Lau egészen biztos abban, hogy Pyctát látta.*
- Igen, valóban nagyszerű. Szerencsés vagyok, hogy hozzá hasonló társaim vannak. *Megejthetné, hogy Umonra, Monsotorra, Denzackra is hasonlóan büszke, mint megannyi társ, akikre büszke, ám elgondolása szerint Laurentitia hasonlóan szereti sajátjait, mint ahogy Lyz is.*
- Ó köszönöm. Igen, most vettem. Illetve azt hiszem, veszek még néhányat. Elkél az erdőben a tűz nélküli fény * emelgeti meg kezében a lámpást.*
- Bezárt? Dehogy! *kacag fel halkan, ahgy lépeget az árusok előtt.* Szeretem az erdőt *Ezt bárki megmondhatja már csupán ránézésre is.* nagyobb szabadságunk aligha lehetne. Jártam Lihanechben még kislányként, felnőtt fejjel Artheniorban is, de sosem vágytam egyik helyen sem letelepedni. Egy erőd. Az igencsak bezárt, de Mil'Ochass, ahol a levelek zenéje ringatja álomba a gyermekeket... *szemei csillogni kezdenek, ahogy erről beszél, szemei előtt is csak a szeretett otthon képe dereng fel.* Ahol a madárcsicsergés az ébresztő, a kapun túl pedig miénk lehet az egész erdő *Ez persze nem igaz, csak az érzés, hisz az erdő nem lehet csak az övéké, s Lyz alapvetése inkább az, hogy ők amolyan vendégek.*
- Ha ilyen közel laktok, ahogy gondolom, egyszer látogass el hozzánk. Hozhatod Vielt is. *Lyz számításai szerint ugyanis hamarosan elkészül a fogadó, ha netán a lombháztól idegenkednének.*
- Bocsáss meg, *szabadkozik* ha Mil'Ochassról van szó, mindig elszalad velem a minx. Nem túl védtelen az a birtok, ahol éltek? *böki ki az első gondolatot, ami a város menti birtokról eszébe jut. Már ha egyáltalán jóra gondol*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-04 11:06:54
Üzenet elküldve: 2019-08-04 11:06:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Egy darabig bizonytalan arckifejezés ül ki arcára, az ő asszonya teljes valójában itt ül előtte, s a városba hívja. Nem tudja mire számítson, hisz olyan régen volt már, hogy elment, ráadásul meg is változott, azt is megértené, ha Gizu már nem látná benne azt, ami régen volt.*
- Ne törődj vele, Gizukám, megérdemled! *Bólint aztán elmosolyodva, csak remélni merte, hogy hasonló reakciót csal ki a lányból. Egy kicsit kiegyenesedik, hogy az ülő lány nyakába köthesse a nyakéket. Majd kicsattan a boldogságtól, s a lány meglepetésén aztán már igazán jóízűen kacag fel.*
- Nem álmodsz, Gizukám, ha igen, akkor én is veled, az biza! *Kacag, s elégedetten fogadja az ölelést, ez nem is sikerülhetett volna jobban, aztán már sokkal inkább komolyabb témákról van szó.*
- Rendben, de most adj ennem galambom, mert majd kilyukad a hasam! *Mondja mosolyogva, s egy apró csók után, persze ha teheti, ismét helyet foglal az asztalnál, s szerelmes tekintettel figyeli a lányt.*
- Holnap, ha megébredünk, akkor átmegyek a szomszédhoz és fizetek neki. Odafigyel majd a tanyára. *Ezt a részt megoldották.*
- Mondd, mi jót főztél? *Szimatol a levegőbe, s kék kabátját megoldva teszi a szék karfájára maga mellé, majd a borába kortyol.*
*Egy darabig bizonytalan arckifejezés ül ki arcára, az ő asszonya teljes valójában itt ül előtte, s a városba hívja. Nem tudja mire számítson, hisz olyan régen volt már, hogy elment, ráadásul meg is változott, azt is megértené, ha Gizu már nem látná benne azt, ami régen volt.*
- Ne törődj vele, Gizukám, megérdemled! *Bólint aztán elmosolyodva, csak remélni merte, hogy hasonló reakciót csal ki a lányból. Egy kicsit kiegyenesedik, hogy az ülő lány nyakába köthesse a nyakéket. Majd kicsattan a boldogságtól, s a lány meglepetésén aztán már igazán jóízűen kacag fel.*
- Nem álmodsz, Gizukám, ha igen, akkor én is veled, az biza! *Kacag, s elégedetten fogadja az ölelést, ez nem is sikerülhetett volna jobban, aztán már sokkal inkább komolyabb témákról van szó.*
- Rendben, de most adj ennem galambom, mert majd kilyukad a hasam! *Mondja mosolyogva, s egy apró csók után, persze ha teheti, ismét helyet foglal az asztalnál, s szerelmes tekintettel figyeli a lányt.*
- Holnap, ha megébredünk, akkor átmegyek a szomszédhoz és fizetek neki. Odafigyel majd a tanyára. *Ezt a részt megoldották.*
- Mondd, mi jót főztél? *Szimatol a levegőbe, s kék kabátját megoldva teszi a szék karfájára maga mellé, majd a borába kortyol.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-04 02:17:31
Üzenet elküldve: 2019-08-04 02:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Meghaltak... Mind meghaltak.
*Bólogat nyúzott arccal a férfi, kezében széles karimájú kalapot gyűröget.*
-Oda kapartuk el őket a dombra. Oda ni.
*Mutat fel a dombra, mely mögött vöröslően nyugszik épp le a napkorong. A két katona elindul felfelé s velük együtt megy ő is. Hogy a maroknyi, üldözött sötételfet leölték a falusiak, az mindnyájuknak megkönnyebbülés. De ez a megkönnyebbülés csak addig tart, míg nem érnek fel a dombra.
A halom holttest temetetlenül hever a mély gödörben, az egyikük pedig erőtlen nyújtja feléjük karját.*
-Vizet...
*Hörgi, majd lehanyatlik a kéz. Leoldja oldaláról a kulacsot s ugrana le a gödörbe, de az egyik katona keményen ragadja meg csuklóját.*
-Halottak. Menj vissza s ápold a katonáink.
*S ahogy befejezi a mondatot, biccent a másik férfinak, ki a földbe vájt ásóért nyúl és a gödörbe kezdi szórni a földet.*
-Még él!
*Kiált rá a katonára, de hiába. A kezében már neki is ott az ásó s határozott mozdulattal kezdik feltölteni a gödröt földdel. Megragadja a szerszámot, így próbálva megállítani a férfit, de az nagyot taszajt rajta, hogy a földre esik.*
-Azt mondtam, eredj!
*Haját s ruháját tépi a szél, ahogy meredten bámul az arcokra, melyeket szép lassan betemet a föld. A katonák elindulnak vissza, s ő is megy velük, csendben, hamuszürke arccal s nem néz vissza többé.
Felriad álmából, a rég elfeledett emlék pedig ott kísért még néhány pillanatig, míg szerte nem foszlik. Hiába kapkodna már értük, nem tudná felidézni az álmot többé. Összekapkodja a földről a rongyokat, majd sóhajtva nyúl a botért s folytatja útját tovább. Valahol messze kakas kukorékol, a pirkadat pedig lassan véresre festi az ég alját.*
-Meghaltak... Mind meghaltak.
*Bólogat nyúzott arccal a férfi, kezében széles karimájú kalapot gyűröget.*
-Oda kapartuk el őket a dombra. Oda ni.
*Mutat fel a dombra, mely mögött vöröslően nyugszik épp le a napkorong. A két katona elindul felfelé s velük együtt megy ő is. Hogy a maroknyi, üldözött sötételfet leölték a falusiak, az mindnyájuknak megkönnyebbülés. De ez a megkönnyebbülés csak addig tart, míg nem érnek fel a dombra.
A halom holttest temetetlenül hever a mély gödörben, az egyikük pedig erőtlen nyújtja feléjük karját.*
-Vizet...
*Hörgi, majd lehanyatlik a kéz. Leoldja oldaláról a kulacsot s ugrana le a gödörbe, de az egyik katona keményen ragadja meg csuklóját.*
-Halottak. Menj vissza s ápold a katonáink.
*S ahogy befejezi a mondatot, biccent a másik férfinak, ki a földbe vájt ásóért nyúl és a gödörbe kezdi szórni a földet.*
-Még él!
*Kiált rá a katonára, de hiába. A kezében már neki is ott az ásó s határozott mozdulattal kezdik feltölteni a gödröt földdel. Megragadja a szerszámot, így próbálva megállítani a férfit, de az nagyot taszajt rajta, hogy a földre esik.*
-Azt mondtam, eredj!
*Haját s ruháját tépi a szél, ahogy meredten bámul az arcokra, melyeket szép lassan betemet a föld. A katonák elindulnak vissza, s ő is megy velük, csendben, hamuszürke arccal s nem néz vissza többé.
Felriad álmából, a rég elfeledett emlék pedig ott kísért még néhány pillanatig, míg szerte nem foszlik. Hiába kapkodna már értük, nem tudná felidézni az álmot többé. Összekapkodja a földről a rongyokat, majd sóhajtva nyúl a botért s folytatja útját tovább. Valahol messze kakas kukorékol, a pirkadat pedig lassan véresre festi az ég alját.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-03 21:13:13
Üzenet elküldve: 2019-08-03 21:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Megijedt Gizuka, de bizony hogy meg! Ám félreértés ne essék, nem akarta ő, hogy az ő Garrikhjának ettől rossz érzete támadjon a lelkében, hiszen azt sohasem akarná. Második körben már inkább attól ijed meg, hogy Garrikh is kicsit mintha megijedne, talán agyalna valamin amögött a huncut mosoly mögött. Levegőért kapkodva, ámbár szótlanul nézi ahogy a férfiú feláll és letérdel előtte.
A következő pillanatokban azon kapja magát, hogy csak úgy issza a szavait az ő szerelmének. Sok kérdése támad, többek között hogy pontosabban honnan van ez a sok pénz, honnan a ruha, ki az a Chayss, mit is kellene dolgoznia neki… Na de minden szó a torkán akad, amikor az ő Garrikhja, az ő életének egyetlen napsugara előkap egy gyönyörű, finom aranyláncon lógó medaliont. Mentem a szájához kap ettől a látványtól.*
- Hinnye! No de... No de Garikom! Az egekre mondom, ez biztoson egy vagyon lehetett!
*Meg is fordul hamarost, el is veszi a haját és épp a nyakán kóricáló hajszálakat. Meglepettségében még mindig nehezen jönnek a nyelvére a szavak.*
- Nagy lakodalom, királykisasszon… Álmodom most, Garikom!? Mert ha egen, akkó' biz' én fő nem kelek többet!
*Míg fogja haját és kedvese összekapcsolja nyakán a szépséges ékszert, addig már járnak is Gizurina fejében azok az átkozott fogaskerekek.*
- No hát bizon' szükség lesz itten főfogadni valakit. Az állatok csak nem pusztulhatnak el, mert mink elmentünk innen.
*Mikorra pedig visszafordul az ő galambja felé, olyan szélesen reá mosolyog, mint tán még soha.*
- Megyek veled, persze hogy megyek! A világ végiig is elmennék én!
*Aztán nyakába borul az ő leendő hitvesének, s nem is ereszti el egy jó darabig. Valójában soha nem is akarja, soha nem is fogja őt elereszteni a Vasvillás Gizurina.*
- Én is úgy szeretlek téged, galambom!
*Megijedt Gizuka, de bizony hogy meg! Ám félreértés ne essék, nem akarta ő, hogy az ő Garrikhjának ettől rossz érzete támadjon a lelkében, hiszen azt sohasem akarná. Második körben már inkább attól ijed meg, hogy Garrikh is kicsit mintha megijedne, talán agyalna valamin amögött a huncut mosoly mögött. Levegőért kapkodva, ámbár szótlanul nézi ahogy a férfiú feláll és letérdel előtte.
A következő pillanatokban azon kapja magát, hogy csak úgy issza a szavait az ő szerelmének. Sok kérdése támad, többek között hogy pontosabban honnan van ez a sok pénz, honnan a ruha, ki az a Chayss, mit is kellene dolgoznia neki… Na de minden szó a torkán akad, amikor az ő Garrikhja, az ő életének egyetlen napsugara előkap egy gyönyörű, finom aranyláncon lógó medaliont. Mentem a szájához kap ettől a látványtól.*
- Hinnye! No de... No de Garikom! Az egekre mondom, ez biztoson egy vagyon lehetett!
*Meg is fordul hamarost, el is veszi a haját és épp a nyakán kóricáló hajszálakat. Meglepettségében még mindig nehezen jönnek a nyelvére a szavak.*
- Nagy lakodalom, királykisasszon… Álmodom most, Garikom!? Mert ha egen, akkó' biz' én fő nem kelek többet!
*Míg fogja haját és kedvese összekapcsolja nyakán a szépséges ékszert, addig már járnak is Gizurina fejében azok az átkozott fogaskerekek.*
- No hát bizon' szükség lesz itten főfogadni valakit. Az állatok csak nem pusztulhatnak el, mert mink elmentünk innen.
*Mikorra pedig visszafordul az ő galambja felé, olyan szélesen reá mosolyog, mint tán még soha.*
- Megyek veled, persze hogy megyek! A világ végiig is elmennék én!
*Aztán nyakába borul az ő leendő hitvesének, s nem is ereszti el egy jó darabig. Valójában soha nem is akarja, soha nem is fogja őt elereszteni a Vasvillás Gizurina.*
- Én is úgy szeretlek téged, galambom!
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:53:42
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:53:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Mosolyogva bólogat, s örömmel veszi tudomásul, hogy Gizu milyen jó háziasszony volt, míg nem volt idehaza. A porta szép, egy rossz szava sem lehet erre az áldott jó asszonyra. A mosoly azonban csak addig ül meg arcán, míg Gizu meg nem ijed a szavaktól, bizony ezt nem akarta, így arcára fagy a jókedv, s gy hallgatja a lányt. Hümmög és bólogat, igaza van a lánynak, hirtelen jött, nem is tudja, hogy mit gondolt, hogy majd első szóra ugranak és jönnek vele? Tulajdonképpen... igen. Megvárja, míg Gizu befejezi, s meglepett arcára mosolyog. Lassan feláll, s a lány borospoháron nyugvó kezét hagyja, viszont azt, ami sajátján van, fogja és viszi magával, akkor is mikor féltérdre ereszkedik előtte. Nagy levegőt vesz:*
- Gizu, szerelmem! Tudom, hogy hirtelen jött... tudom, hogy most sok minden történt, amit lehet, hogy nem értesz... de szeretlek téged és Chayss azt mondta világraszóló lakodalmat csaphatunk, támogatja, hogy egybekeljünk. Nekem... holnap vissza kell mennem a városba. *Hajtja le a fejét.* De nem akarok egyedül visszamenni... csak veled, Gizukám, érted? *Lassan megcsókolja azt a kérges tenyeret, mi eddig a kapát markolta, felnézve mosolyog a lányra, lassan feláll, s arcát simítja.*
- A porta megvár, majd szabadidőnkben gondozzuk, addig meg felfogadok valakit, van pénzem Gizu nézd! *Mutatja oldalán függő erszényét.*
- Hadd epekedjenek az irigységtől a szomszédok, királykisasszony leszel Gizu! Az én királykisasszonyom! *Még valami hátra van, kissé szégyenlősen nyúl zsebébe.*
- Ezt neked hoztam, galambom. *S feltartva kezét, akár egy ékszerész, nyitott ujjain függve lóg, egy aranylánc szív alakú medállal.* Fordulj meg, gyönyörűm, hadd tegyem abba a hattyú nyakadba! *Int a lánynak.*
*Mosolyogva bólogat, s örömmel veszi tudomásul, hogy Gizu milyen jó háziasszony volt, míg nem volt idehaza. A porta szép, egy rossz szava sem lehet erre az áldott jó asszonyra. A mosoly azonban csak addig ül meg arcán, míg Gizu meg nem ijed a szavaktól, bizony ezt nem akarta, így arcára fagy a jókedv, s gy hallgatja a lányt. Hümmög és bólogat, igaza van a lánynak, hirtelen jött, nem is tudja, hogy mit gondolt, hogy majd első szóra ugranak és jönnek vele? Tulajdonképpen... igen. Megvárja, míg Gizu befejezi, s meglepett arcára mosolyog. Lassan feláll, s a lány borospoháron nyugvó kezét hagyja, viszont azt, ami sajátján van, fogja és viszi magával, akkor is mikor féltérdre ereszkedik előtte. Nagy levegőt vesz:*
- Gizu, szerelmem! Tudom, hogy hirtelen jött... tudom, hogy most sok minden történt, amit lehet, hogy nem értesz... de szeretlek téged és Chayss azt mondta világraszóló lakodalmat csaphatunk, támogatja, hogy egybekeljünk. Nekem... holnap vissza kell mennem a városba. *Hajtja le a fejét.* De nem akarok egyedül visszamenni... csak veled, Gizukám, érted? *Lassan megcsókolja azt a kérges tenyeret, mi eddig a kapát markolta, felnézve mosolyog a lányra, lassan feláll, s arcát simítja.*
- A porta megvár, majd szabadidőnkben gondozzuk, addig meg felfogadok valakit, van pénzem Gizu nézd! *Mutatja oldalán függő erszényét.*
- Hadd epekedjenek az irigységtől a szomszédok, királykisasszony leszel Gizu! Az én királykisasszonyom! *Még valami hátra van, kissé szégyenlősen nyúl zsebébe.*
- Ezt neked hoztam, galambom. *S feltartva kezét, akár egy ékszerész, nyitott ujjain függve lóg, egy aranylánc szív alakú medállal.* Fordulj meg, gyönyörűm, hadd tegyem abba a hattyú nyakadba! *Int a lánynak.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:12:47
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:12:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Bizony, a Gizu rendben tartott itt mindent, míg az ő kedvese oda volt szerencsét próbálni. S lám, hogy bejött neki az élet! Szép ruhában jelenik meg idehaza, jó híreket hoz, és még a tájszólása is alig hallható. ~Ebbül az emberbül biz' úr lett, én mondom! Haj, be hát hogy nézek én maj' ki mellette, hö!? Tiszta buta fődturó parasztján' vagyok én má' hozzá képest.~*
- Főkereskedőőő?
*Minden színben kezd játszani, majd' leesik az ülőkéről! Az ő szíve választottja főkereskedő?*
- A héccázát neki! Be hát eztet meg kell ünnepelni!
*Hanem Garrikh következő szavain még jobban elsápad.*
- No de Garikom! Én mennék veled a világ végire is, de... Há' mi lesz itten a portával? Ki fogja gondozni? Ki fogja étetni az állatokat, kapálni a vetést? Eztet át köll gondóni de alaposson.
*Aztán elgondolkodik itt, hogy vele mi is történt eddig, végül pedig arra jut, hogy nem sok dolog.*
- Há' semmi érdekes, Garikom. Főztem, mostam, etettem az állatokat, kapáltam, néha összejártam itten a szomszédasszonokkal, meg hát vártalak hogy mikor gyüssz. Ha zaklattak vón, tudod, hogy meg tudom én védeni magamat! Csak kezembe kapom a kenyérsütős lapátot, osztán uccu neki, nem is zaklatnak többé a gonoszok!
*Az anyja-apja hallatán is a rosszullét kerülgeti.*
- Ó, nem gyünnek azok ide! Biztoson megharagudtak rám, meg hát mindég sok a dóguk azon a portán. Anyámnak is meg apámnak is, no meg a testvéreimnek is.
*Legyezni is kezdi magát, mert ettől a sok izgalomtól (annyi izgalmat nélkülöző nap után) teljesen kimelegedett.*
- Tyű de megleptél engemet, Garikom, ezzel a sok mindennel. No meg ez a ruha! Hát ez olyan gyönyörü!
*Mondja, miközben az ő keze is a szerelméén matat, na meg a borospoháron.*
*Bizony, a Gizu rendben tartott itt mindent, míg az ő kedvese oda volt szerencsét próbálni. S lám, hogy bejött neki az élet! Szép ruhában jelenik meg idehaza, jó híreket hoz, és még a tájszólása is alig hallható. ~Ebbül az emberbül biz' úr lett, én mondom! Haj, be hát hogy nézek én maj' ki mellette, hö!? Tiszta buta fődturó parasztján' vagyok én má' hozzá képest.~*
- Főkereskedőőő?
*Minden színben kezd játszani, majd' leesik az ülőkéről! Az ő szíve választottja főkereskedő?*
- A héccázát neki! Be hát eztet meg kell ünnepelni!
*Hanem Garrikh következő szavain még jobban elsápad.*
- No de Garikom! Én mennék veled a világ végire is, de... Há' mi lesz itten a portával? Ki fogja gondozni? Ki fogja étetni az állatokat, kapálni a vetést? Eztet át köll gondóni de alaposson.
*Aztán elgondolkodik itt, hogy vele mi is történt eddig, végül pedig arra jut, hogy nem sok dolog.*
- Há' semmi érdekes, Garikom. Főztem, mostam, etettem az állatokat, kapáltam, néha összejártam itten a szomszédasszonokkal, meg hát vártalak hogy mikor gyüssz. Ha zaklattak vón, tudod, hogy meg tudom én védeni magamat! Csak kezembe kapom a kenyérsütős lapátot, osztán uccu neki, nem is zaklatnak többé a gonoszok!
*Az anyja-apja hallatán is a rosszullét kerülgeti.*
- Ó, nem gyünnek azok ide! Biztoson megharagudtak rám, meg hát mindég sok a dóguk azon a portán. Anyámnak is meg apámnak is, no meg a testvéreimnek is.
*Legyezni is kezdi magát, mert ettől a sok izgalomtól (annyi izgalmat nélkülöző nap után) teljesen kimelegedett.*
- Tyű de megleptél engemet, Garikom, ezzel a sok mindennel. No meg ez a ruha! Hát ez olyan gyönyörü!
*Mondja, miközben az ő keze is a szerelméén matat, na meg a borospoháron.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4613-4632