Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2077-2096
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-14 23:16:38
Üzenet elküldve: 2024-11-14 23:16:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Cagon még idejében felérhet hozzá, hogy az ablakon kilesve egy ismerős tarkót pillantson meg eltűnni az utcasarkon. Tekintettel rá, hogy már látta ezt a szőke tarkót, felismerheti gazdáját is: Merlas.
Kisebb nehézségek árán a lent maradtak is felérnek a lépcsőn. Mardrei asszony nem ellenkezik, de valahogy furcsán rázkódik, ahogy Alaver kíséri. Csak odafenn, a félhomályban látszik, hogy az öregasszony némán kacag, rázza a nevetés.
Cagon eközben Elija csókja után kutat, de már mindent fellelt, ami itt található. Hamar rájöhet azonban, hogy nem is lesz ilyen módszerekre szükség; a felé intézett kérdésekre Mardrei asszony megrázza a fejét.*
-Tik nektek má'n mindegy! Megfog titeket ölni! A nagy farkas! Má' mindegy! És akkor igazi szíveket áldozhatok az oltáron az úrnak! IGAZIAKAT! *Kétrét görnyed az őrült hahotától, hogy csak úgy visszhangzik tőle a kidőlt-bedőlt viskó. Kormi úr riadtan rebben fel az ablakpárkányra, hogy onnan bámulja tovább meredten a jövevényeket.*
-Titeket má'n nem fog sajnálni, mint a falusiakat! Megfog ölni, szétfog marcangolni, aztán kivájja a szívetek a jó Mardrei asszonynak! Halljátok majdan, mikor közelít! Üvöltve változik át, úgy fáj neki! De Mardrei asszony segít neki! Mardrei asszony tud csak neki segíteni... *A vénasszony megkapaszkodik a székben, göcsörtös ujját pedig körbehordozza hármójukon.*
-Mert Tik má'n nem fogjátok elhagyni a falut.
*Cagon még idejében felérhet hozzá, hogy az ablakon kilesve egy ismerős tarkót pillantson meg eltűnni az utcasarkon. Tekintettel rá, hogy már látta ezt a szőke tarkót, felismerheti gazdáját is: Merlas.
Kisebb nehézségek árán a lent maradtak is felérnek a lépcsőn. Mardrei asszony nem ellenkezik, de valahogy furcsán rázkódik, ahogy Alaver kíséri. Csak odafenn, a félhomályban látszik, hogy az öregasszony némán kacag, rázza a nevetés.
Cagon eközben Elija csókja után kutat, de már mindent fellelt, ami itt található. Hamar rájöhet azonban, hogy nem is lesz ilyen módszerekre szükség; a felé intézett kérdésekre Mardrei asszony megrázza a fejét.*
-Tik nektek má'n mindegy! Megfog titeket ölni! A nagy farkas! Má' mindegy! És akkor igazi szíveket áldozhatok az oltáron az úrnak! IGAZIAKAT! *Kétrét görnyed az őrült hahotától, hogy csak úgy visszhangzik tőle a kidőlt-bedőlt viskó. Kormi úr riadtan rebben fel az ablakpárkányra, hogy onnan bámulja tovább meredten a jövevényeket.*
-Titeket má'n nem fog sajnálni, mint a falusiakat! Megfog ölni, szétfog marcangolni, aztán kivájja a szívetek a jó Mardrei asszonynak! Halljátok majdan, mikor közelít! Üvöltve változik át, úgy fáj neki! De Mardrei asszony segít neki! Mardrei asszony tud csak neki segíteni... *A vénasszony megkapaszkodik a székben, göcsörtös ujját pedig körbehordozza hármójukon.*
-Mert Tik má'n nem fogjátok elhagyni a falut.
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:02:51
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:02:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 546
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 546
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
-Hó. *Óvatosan dől előre a nyeregben, hogy egy finom, de határozott mozdulattal simítson végig a hátas pofáján. Az kurtán felnyerít és engedelmeskedik. Ugyanott pihen meg, ahová legutóbb, idefelé a kis kurtizánnal is. Most sokkal hűvösebb az idő, mint akkor.
Nem gyújt tüzet, csak egy rövid pihenést engedélyez magának és hű hátasának, Gesztenyének. A ló nem is tétovázik sokat; hozzálát a legeléshez. Ő sem rest elkölteni azt a csekélyke étket, ami hátramaradt az erdőmélyi túrából.
Nagy kár, hogy nem tudta magával hozni a bestia fejét. De nem állít be ajándék nélkül. Hallja, ahogy az óriási kígyó ott mocorog a ló oldalához szíjazva ketrecében. Nem minden félsz nélkül rögzítette a nyereghez, elvégre az efféle csúszómászók nem barátai a hátasoknak. Gesztenye azonban vagy nem vette észre a kéretlen útitársat, vagy szánt szándékkal nem vesz róla tudomást. Ő utóbbira tippelne.
Leöblíti a kétszersültet némi hideg vízzel, majd visszakapaszkodik a nyeregbe, hogy folytathassa útját. Meg sem áll a Kikötőig.*
Nem gyújt tüzet, csak egy rövid pihenést engedélyez magának és hű hátasának, Gesztenyének. A ló nem is tétovázik sokat; hozzálát a legeléshez. Ő sem rest elkölteni azt a csekélyke étket, ami hátramaradt az erdőmélyi túrából.
Nagy kár, hogy nem tudta magával hozni a bestia fejét. De nem állít be ajándék nélkül. Hallja, ahogy az óriási kígyó ott mocorog a ló oldalához szíjazva ketrecében. Nem minden félsz nélkül rögzítette a nyereghez, elvégre az efféle csúszómászók nem barátai a hátasoknak. Gesztenye azonban vagy nem vette észre a kéretlen útitársat, vagy szánt szándékkal nem vesz róla tudomást. Ő utóbbira tippelne.
Leöblíti a kétszersültet némi hideg vízzel, majd visszakapaszkodik a nyeregbe, hogy folytathassa útját. Meg sem áll a Kikötőig.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:10:40
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:10:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Hellyel-közzel sikerrel jár. Valami az ujjai közé kerül, amiről úgy hiszi hogy az öregasszony ruhájának széle lehet, de ebben a sötétben ezt nem tudja megállapítani. De az is lehet, hogy valami egészen más az. Nincs sem ideje, sem lehetősége kideríteni; még mindig kóvályog a feje, s tessék, máris kiszalad lába alól a lépcsőfok amin áll, ahogy fentről elsodorja őt valami nagy és kemény. Kiszorul mellkasából a levegő ahogy egy lépcsőfok keményen a veséjébe vág. Talán, gondolja, talán tényleg jobb lett volna elbújni neki is, ahogy a többieknek. De már mindegy.*
- Ne tessék mán'.. *-nyögi ahogy felül, könyökét dörzsölve-* ..ilyen éktelenű' rikácsó'ni!
*Még mindig nem sokat lát, legalábbis addig, amíg Cagon fel nem nyitja a pinceajtót, hogy kimenjen. Ha épp nem fájna így a feje, a bordája és a könyöke, akkor biztos felvihogna azon, hogy az ork befosott a sötétben az öregasszonytól, és azért menekül ennyire kifelé innen. De a fájdalomtól inkább rossz kedve van csak. Feltápászkodik, és az öregasszony hóna alá nyúl hogy felállítsa -ha fel tud állni egyáltalán, azért egy mámuska csontjai könnyen törnek, pláne egy debella ork alatt-, és továbbra is a karját fogva indul vele kifelé. Háta mögül hallja Faerum utasításait, amiknek személy szerint nem érzi nagy szükségét, mert amúgy se csukta volna vissza a pinceajtót, hogy amaz a sötétben maradjon odalent. Bár Fuvallat miatt azért annyira nem maradna sötétben. Hasznos kis jószág az, hiába olyan kis rút hogy a hideg kirázza tőle.
A pincéből felérve látja, hogy Cagon kényelmesen ücsörög az öregasszony székében. Nyelvével végigfut a fogain belülről, lenne mit mondania, de inkább megtartja magának. Inkább csak a még mindig a markában lévő öregasszonyra néz, és lemondóan sóhajt.*
- Én osztán válaszó'nék neki. *-mondja-* Mer' tanú't barátom ért ám ahho'n, hogy hogy köll körmöket letépkedni. Meg ujjakat.
*A lódítás mellé értőn bólogat is kicsit, majd jóval értetlenebb tekintettel figyeli ahogy tanult barátja nekiáll molyolni az öregasszony holmijával. Őt ugyan nem érdekli hogy milyen csókot akar lopni Mardrei asszonytól Cagon, de talán nem most van itt az ideje az enyelgésnek. A „fiú” bármikor visszatérhet, s akár nem is csak egyedül.*
*Hellyel-közzel sikerrel jár. Valami az ujjai közé kerül, amiről úgy hiszi hogy az öregasszony ruhájának széle lehet, de ebben a sötétben ezt nem tudja megállapítani. De az is lehet, hogy valami egészen más az. Nincs sem ideje, sem lehetősége kideríteni; még mindig kóvályog a feje, s tessék, máris kiszalad lába alól a lépcsőfok amin áll, ahogy fentről elsodorja őt valami nagy és kemény. Kiszorul mellkasából a levegő ahogy egy lépcsőfok keményen a veséjébe vág. Talán, gondolja, talán tényleg jobb lett volna elbújni neki is, ahogy a többieknek. De már mindegy.*
- Ne tessék mán'.. *-nyögi ahogy felül, könyökét dörzsölve-* ..ilyen éktelenű' rikácsó'ni!
*Még mindig nem sokat lát, legalábbis addig, amíg Cagon fel nem nyitja a pinceajtót, hogy kimenjen. Ha épp nem fájna így a feje, a bordája és a könyöke, akkor biztos felvihogna azon, hogy az ork befosott a sötétben az öregasszonytól, és azért menekül ennyire kifelé innen. De a fájdalomtól inkább rossz kedve van csak. Feltápászkodik, és az öregasszony hóna alá nyúl hogy felállítsa -ha fel tud állni egyáltalán, azért egy mámuska csontjai könnyen törnek, pláne egy debella ork alatt-, és továbbra is a karját fogva indul vele kifelé. Háta mögül hallja Faerum utasításait, amiknek személy szerint nem érzi nagy szükségét, mert amúgy se csukta volna vissza a pinceajtót, hogy amaz a sötétben maradjon odalent. Bár Fuvallat miatt azért annyira nem maradna sötétben. Hasznos kis jószág az, hiába olyan kis rút hogy a hideg kirázza tőle.
A pincéből felérve látja, hogy Cagon kényelmesen ücsörög az öregasszony székében. Nyelvével végigfut a fogain belülről, lenne mit mondania, de inkább megtartja magának. Inkább csak a még mindig a markában lévő öregasszonyra néz, és lemondóan sóhajt.*
- Én osztán válaszó'nék neki. *-mondja-* Mer' tanú't barátom ért ám ahho'n, hogy hogy köll körmöket letépkedni. Meg ujjakat.
*A lódítás mellé értőn bólogat is kicsit, majd jóval értetlenebb tekintettel figyeli ahogy tanult barátja nekiáll molyolni az öregasszony holmijával. Őt ugyan nem érdekli hogy milyen csókot akar lopni Mardrei asszonytól Cagon, de talán nem most van itt az ideje az enyelgésnek. A „fiú” bármikor visszatérhet, s akár nem is csak egyedül.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:56:49
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:56:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Ebben a szituációban senki nem fog semmit senki orrára kötni. Az emberlegény maga is rájöhetett, hogy ennél okosabban is eljárhatott volna, Cagon pedig ilyen esetben érthető, hogy inkább ösztönből próbált cselekedni és nem az eszével hisz arra nem is volt idő. Ennek meg ugyebár könnyen ez lehet az eredménye. Faerum nem is mer feljebb menni a lépcsőn mert a hangok alapján nagy bajok vannak ott. Az öregasszony úgy hangzik él még, de valami történt vele. A többiek meg vagy dulakodnak vagy valaki orra esett. Ha ki tudja venni a hangokból, hogy az öregasszony egy helyben óbégat miközben valaki felfelé dobog a lépcsőn akkor jobb híján osztja az utasításokat.*
-Ajtót hagyd nyitva, hogy lássunk! A nőt pedig ne engedjétek el!
*Elővesz egy nyílvesszőt amit az íja idegére tesz, de nem feszíti ki mert az orra hegyéig sem lát nemhogy valamilyen célpontot ki tudna venni. Ahogy hallotta valaki elszaladt, az öreggel meg elbánik a két fiatal egyedül is úgyhogy ez inkább csak elővigyázatosság a részéről.*
*Ebben a szituációban senki nem fog semmit senki orrára kötni. Az emberlegény maga is rájöhetett, hogy ennél okosabban is eljárhatott volna, Cagon pedig ilyen esetben érthető, hogy inkább ösztönből próbált cselekedni és nem az eszével hisz arra nem is volt idő. Ennek meg ugyebár könnyen ez lehet az eredménye. Faerum nem is mer feljebb menni a lépcsőn mert a hangok alapján nagy bajok vannak ott. Az öregasszony úgy hangzik él még, de valami történt vele. A többiek meg vagy dulakodnak vagy valaki orra esett. Ha ki tudja venni a hangokból, hogy az öregasszony egy helyben óbégat miközben valaki felfelé dobog a lépcsőn akkor jobb híján osztja az utasításokat.*
-Ajtót hagyd nyitva, hogy lássunk! A nőt pedig ne engedjétek el!
*Elővesz egy nyílvesszőt amit az íja idegére tesz, de nem feszíti ki mert az orra hegyéig sem lát nemhogy valamilyen célpontot ki tudna venni. Ahogy hallotta valaki elszaladt, az öreggel meg elbánik a két fiatal egyedül is úgyhogy ez inkább csak elővigyázatosság a részéről.*
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-11 10:02:51
Üzenet elküldve: 2024-11-11 10:02:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Utólag visszagondolva óvatosabb is lehetne ilyen helyzetekben. Ez azonban már mit sem számít. Szerencséjére és Mardrei szerencsétlenségére pont ő fogja fel az ork esését. Mikor realizálja a helyzet és önnön testének súlyosságát, egyből feláll róla. Megbizonyosodna róla, hogy nem lapította palacsintává, de a szitkozódások elárulják. Megpróbál mellettük felmenni, de ezúttal egy fokkal jobban odafigyelve a környezetére. Nem szeretne ezúttal a macskán landolni. Amint felér, körbekémlel, de egy ilyen időhúzást követve, szinte biztos, hogy nem talál semmit és erre fel is készül. Ám ha a csoda az ő oldalán állna, és mégis találna, akkor megvizsgálja őket, hátha kiderülne valami a nyomokból. Ha nem, akkor visszamegy a házba és leül az egyik székre. Az elmúlt időben nem ez az első, hogy saját feje után megy, és vagy magának, vagy másnak árt vele. De most egyértelműen nincs olyan hangulatban, hogy ezt az orrára kössék. *
- Szóval… A barátod?
* Kérdezi az öreget, közben enyhe csalódottság olvasható a hangjából *
- Jobb lesz, ha elmondasz mindent!
* Rákönyököl a karfára, ha van, és azon támassza meg a fejét. Közben ültében végignéz a helyen. Ezúttal tudatos a keresés! Mivel tisztában van vele, hogy Mardrei nem fog nekik információt adni, még akkor sem, ha kényszerítik, ezért teljesen más megközelítést keres. Persze örülne, ha kiderülne, hogy téved. Talán a többieknek van ötletük, de addig a sajátját készíti elő. Szemeivel Elija csókját keresi. Ha kell mélyebben is el kezd kutatni a házban. Elvégre elég alapos a gyanújuk, hogy eddig minden az ő hibája. Elég nehéz lenne bemagyarázni, hogy amit az ork tesz az rossz. Ha a többiek rákérdeznének, akkor csak simán válaszol. *
- Keresek egy növényt, ami segíthet. Addig próbáljátok szóra bírni. Nincs az az isten, hogy pont Elija csókja hiányozna a polcokról!
* Az ork abban reménykedik, hogy a növényt hallva, Mardreinek leesik, hogy nincs választása. Vagy önként beszél, vagy kikever valamit, amitől be nem áll a szája! *
* Utólag visszagondolva óvatosabb is lehetne ilyen helyzetekben. Ez azonban már mit sem számít. Szerencséjére és Mardrei szerencsétlenségére pont ő fogja fel az ork esését. Mikor realizálja a helyzet és önnön testének súlyosságát, egyből feláll róla. Megbizonyosodna róla, hogy nem lapította palacsintává, de a szitkozódások elárulják. Megpróbál mellettük felmenni, de ezúttal egy fokkal jobban odafigyelve a környezetére. Nem szeretne ezúttal a macskán landolni. Amint felér, körbekémlel, de egy ilyen időhúzást követve, szinte biztos, hogy nem talál semmit és erre fel is készül. Ám ha a csoda az ő oldalán állna, és mégis találna, akkor megvizsgálja őket, hátha kiderülne valami a nyomokból. Ha nem, akkor visszamegy a házba és leül az egyik székre. Az elmúlt időben nem ez az első, hogy saját feje után megy, és vagy magának, vagy másnak árt vele. De most egyértelműen nincs olyan hangulatban, hogy ezt az orrára kössék. *
- Szóval… A barátod?
* Kérdezi az öreget, közben enyhe csalódottság olvasható a hangjából *
- Jobb lesz, ha elmondasz mindent!
* Rákönyököl a karfára, ha van, és azon támassza meg a fejét. Közben ültében végignéz a helyen. Ezúttal tudatos a keresés! Mivel tisztában van vele, hogy Mardrei nem fog nekik információt adni, még akkor sem, ha kényszerítik, ezért teljesen más megközelítést keres. Persze örülne, ha kiderülne, hogy téved. Talán a többieknek van ötletük, de addig a sajátját készíti elő. Szemeivel Elija csókját keresi. Ha kell mélyebben is el kezd kutatni a házban. Elvégre elég alapos a gyanújuk, hogy eddig minden az ő hibája. Elég nehéz lenne bemagyarázni, hogy amit az ork tesz az rossz. Ha a többiek rákérdeznének, akkor csak simán válaszol. *
- Keresek egy növényt, ami segíthet. Addig próbáljátok szóra bírni. Nincs az az isten, hogy pont Elija csókja hiányozna a polcokról!
* Az ork abban reménykedik, hogy a növényt hallva, Mardreinek leesik, hogy nincs választása. Vagy önként beszél, vagy kikever valamit, amitől be nem áll a szája! *
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-09 16:23:36
Üzenet elküldve: 2024-11-09 16:23:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*A vaksötétben lépcsőzésről érdemes tudni valamit; veszélyes ötlet és könnyen rajta veszthet a próbálkozó. Így jár Cagon is, aki ugyan mindent elkövet, hogy átgyűrje magát Alaveren és a vénasszonyon, ennek csak az lesz az eredménye, hogy teljes testsúlyával ráesik Mardrei asszonyra, akinek így szüntelen szitkozódása immáron jajveszékeléssel is párosul alattuk. Alaver sem ússza meg a dolgot, így a sikamlós, szűk feljárón hárman gabalyodnak össze és csúsznak vissza jó néhány lépcsőfokot.
Faerum bölcsességéből fakadóan nem tart velük, így ő marad az egyetlen, aki talpon marad, bár a három testtől ő sem lenne képes feljutni a házba.*
-Végetek! VÉGETEK! *Rikácsolja valahonnan Cagon alól Mardrei asszony, miközben göcsörtös kezeivel próbálja magát kihámozni.*
*A vaksötétben lépcsőzésről érdemes tudni valamit; veszélyes ötlet és könnyen rajta veszthet a próbálkozó. Így jár Cagon is, aki ugyan mindent elkövet, hogy átgyűrje magát Alaveren és a vénasszonyon, ennek csak az lesz az eredménye, hogy teljes testsúlyával ráesik Mardrei asszonyra, akinek így szüntelen szitkozódása immáron jajveszékeléssel is párosul alattuk. Alaver sem ússza meg a dolgot, így a sikamlós, szűk feljárón hárman gabalyodnak össze és csúsznak vissza jó néhány lépcsőfokot.
Faerum bölcsességéből fakadóan nem tart velük, így ő marad az egyetlen, aki talpon marad, bár a három testtől ő sem lenne képes feljutni a házba.*
-Végetek! VÉGETEK! *Rikácsolja valahonnan Cagon alól Mardrei asszony, miközben göcsörtös kezeivel próbálja magát kihámozni.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-09 10:38:25
Üzenet elküldve: 2024-11-09 10:38:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az alkimista nyomában//
*Márpedig tehetsége az akad bőven, szóval baj nem lehet. Van tehetsége az énekléshez, a zenéléshez és a színészethez is, na meg ahhoz is, hogy hogyan tüntessen el nagyobb mennyiségű pénzt minél gyorsabban. Nestar Úr mindet értékelhetné. Egyébként ahhoz is van tehetsége, hogy kimentse magát bizonyos szituációkból, például olyanokból, mikor az a nagyon gyorsan eltűntetett pénz valaki másnak a jogos tulajdona, de nem tudja átadni, mert nincs meg. Mondjuk az alkimistával egészen könnyű dolga van. Valamiért olyan érzése van, hogy ha a házát adta volna el a feje fölül, akkor is végtelenül nyugodt maradt volna, amíg szavakban biztosítaná arról, hogy hamarosan kap egy másikat. Ezt bizony tanulnia kéne tőle. Ez a fajta higgadtság aranyat érhet, néha szó szerint.*
- Azt hiszem, hogy igen. Nem volt könnyű, mert elsőre nem akarták elhinni nekem, hogy a varázsitalok igaziak, de végül megvették őket. Miután felhasználták őket, és megbizonyosodtak a hatásukról, szerintem már fognak bennem bízni annyira, hogy máskor is felkeressenek.
*Legalábbis az ideális forgatókönyv ez lenne számára. Azonban az is biztos, hogy ha a tahó elf nem is, a nő felkeltette az érdeklődését. Tőle is tudna tanulni. Sokkal többet, mint jelenlegi tanárától, Ilartha asszonytól.*
- Mi a terv a városban? A Pegazusba megyünk? *Kérdezi, miközben egyre közelednek Arthenior felé.*
*Márpedig tehetsége az akad bőven, szóval baj nem lehet. Van tehetsége az énekléshez, a zenéléshez és a színészethez is, na meg ahhoz is, hogy hogyan tüntessen el nagyobb mennyiségű pénzt minél gyorsabban. Nestar Úr mindet értékelhetné. Egyébként ahhoz is van tehetsége, hogy kimentse magát bizonyos szituációkból, például olyanokból, mikor az a nagyon gyorsan eltűntetett pénz valaki másnak a jogos tulajdona, de nem tudja átadni, mert nincs meg. Mondjuk az alkimistával egészen könnyű dolga van. Valamiért olyan érzése van, hogy ha a házát adta volna el a feje fölül, akkor is végtelenül nyugodt maradt volna, amíg szavakban biztosítaná arról, hogy hamarosan kap egy másikat. Ezt bizony tanulnia kéne tőle. Ez a fajta higgadtság aranyat érhet, néha szó szerint.*
- Azt hiszem, hogy igen. Nem volt könnyű, mert elsőre nem akarták elhinni nekem, hogy a varázsitalok igaziak, de végül megvették őket. Miután felhasználták őket, és megbizonyosodtak a hatásukról, szerintem már fognak bennem bízni annyira, hogy máskor is felkeressenek.
*Legalábbis az ideális forgatókönyv ez lenne számára. Azonban az is biztos, hogy ha a tahó elf nem is, a nő felkeltette az érdeklődését. Tőle is tudna tanulni. Sokkal többet, mint jelenlegi tanárától, Ilartha asszonytól.*
- Mi a terv a városban? A Pegazusba megyünk? *Kérdezi, miközben egyre közelednek Arthenior felé.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-08 22:43:33
Üzenet elküldve: 2024-11-08 22:43:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1063
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1063
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkimista nyomában//
*Ami a tehetségét illeti, Nestar értékeli a tudását és a képességeit. Azt viszont kétli, hogy képes alkalmasan felmérni, mire költse a pénzét és miből fog hasznot húzni. Amennyiben Merlana nem igényli a bizalmat, ezt meg tudja jegyezni magának, de egyébként nem aggódik az ezer arany miatt. Nem örül, hogy érdemben elpazarolta, de ha és amennyiben meglesz, úgy nem aggodalmaskodik. Ha nem lesz meg, akkor is lesz fedezete, de Merlana alkalmassága erősen megkérdőjeleződik.*
- És sikerült további üzletfeleket találni?
*Ez a fele az érdeklődésének kicsit elsikkadt a piacon, azonban már minden fontos dologgal rendelkeznek és mintha Merlana mondott volna valamit, hogy minden jól alakult.*
*Ami a tehetségét illeti, Nestar értékeli a tudását és a képességeit. Azt viszont kétli, hogy képes alkalmasan felmérni, mire költse a pénzét és miből fog hasznot húzni. Amennyiben Merlana nem igényli a bizalmat, ezt meg tudja jegyezni magának, de egyébként nem aggódik az ezer arany miatt. Nem örül, hogy érdemben elpazarolta, de ha és amennyiben meglesz, úgy nem aggodalmaskodik. Ha nem lesz meg, akkor is lesz fedezete, de Merlana alkalmassága erősen megkérdőjeleződik.*
- És sikerült további üzletfeleket találni?
*Ez a fele az érdeklődésének kicsit elsikkadt a piacon, azonban már minden fontos dologgal rendelkeznek és mintha Merlana mondott volna valamit, hogy minden jól alakult.*
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-08 09:49:21
Üzenet elküldve: 2024-11-08 09:49:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Most áll először szemtől-szemben az öregasszonnyal, és ami azt illeti, nem egy szívderítő látvány a néne. Persze azért továbbra is mosolyog mint akinek gondja sincs az életben. Kancsal-fél tekintete a macskára siklik, ~szóval ő Kormi úr~, gondolja. ~Essél le a lépcsőn, Kormi úr~, gondolja még ezt is. Visszakapja a tekintetét az öregasszonyra ahogy az rikácsolni kezd, testsúlyát a bal lábára helyezi a lépcsőn állva, hogy ha szükséges, gyorsan tudjon reagálni. De szerencséje van – a mámuska nem vágja fejbe a fáklyával, csak szidja. Ez nem zavarja.
Amikor a néne egy gyors mozdulattal újra átadja a sötétségnek a pincét, egy pillanatra meglepődik. ösztönösen kapja a feje fölé a karjait, hogy ha mégiscsak megpróbálna odasózni a banya, megvédhesse magát. Közben hallja, hogy Kormi úr nekidurran a falnak, és ettől egy pillanatra sötét elégedettség-érzés tölti el. A részéről innentől már nincs vitás ügye a macskával.
Viszont az öregasszonnyal még lesz, abból ítélve, hogy az teli torokból felkiabál valakinek, és nem is akármit.*
- Az anyád…. *-szakad ki belőle egy nyögés erre, szíve hirtelen felerősödő dobogásán át szinte épp csak hallva a fenti dobogásokat. Meg a lentieket. Mert Cagon felvágtázik a koromsötétben a lépcsőn, mit sem foglalkozva azzal, hogy ki van, vagy ki nincs az útjában. Ennek az lesz a folyománya, hogy az ork vaktában kaszáló karja mellkason találja és a falnak löki – de legalább a pince sötétjét pár pillanat erejéig csudaszép csillagok és szikrák tarkítják, amik csak és kizárólag neki, az ő szeme előtt ragyognak, miután odakoppan a feje a falnak. Kissé kábán kap előre és indul meg felfelé a lépcsőn maga is. Az nem érdekli hogy az ork mi az ördögöt művel, sőt, talán az a legjobb, ha abszolút nincs is a közelében, ha ennyire dúvad módjára vágtázik fel-alá. Ő maga Mardrei asszony után kap, akit Cagon talán ugyanúgy fellökött, mint őt. Nem attól fél, hogy az öregasszony elinalna. Az meglepné. Viszont bármi is történik, még mindig jobb, ha a lúdvércet -vagy akárkit- irányító személy a kezei között van. Remélni tudja csupán, hogy a sötétben, kissé még kábán kapadozva beleakad a keze az öregasszonyba, és meg tudja ragadni őt.*
*Most áll először szemtől-szemben az öregasszonnyal, és ami azt illeti, nem egy szívderítő látvány a néne. Persze azért továbbra is mosolyog mint akinek gondja sincs az életben. Kancsal-fél tekintete a macskára siklik, ~szóval ő Kormi úr~, gondolja. ~Essél le a lépcsőn, Kormi úr~, gondolja még ezt is. Visszakapja a tekintetét az öregasszonyra ahogy az rikácsolni kezd, testsúlyát a bal lábára helyezi a lépcsőn állva, hogy ha szükséges, gyorsan tudjon reagálni. De szerencséje van – a mámuska nem vágja fejbe a fáklyával, csak szidja. Ez nem zavarja.
Amikor a néne egy gyors mozdulattal újra átadja a sötétségnek a pincét, egy pillanatra meglepődik. ösztönösen kapja a feje fölé a karjait, hogy ha mégiscsak megpróbálna odasózni a banya, megvédhesse magát. Közben hallja, hogy Kormi úr nekidurran a falnak, és ettől egy pillanatra sötét elégedettség-érzés tölti el. A részéről innentől már nincs vitás ügye a macskával.
Viszont az öregasszonnyal még lesz, abból ítélve, hogy az teli torokból felkiabál valakinek, és nem is akármit.*
- Az anyád…. *-szakad ki belőle egy nyögés erre, szíve hirtelen felerősödő dobogásán át szinte épp csak hallva a fenti dobogásokat. Meg a lentieket. Mert Cagon felvágtázik a koromsötétben a lépcsőn, mit sem foglalkozva azzal, hogy ki van, vagy ki nincs az útjában. Ennek az lesz a folyománya, hogy az ork vaktában kaszáló karja mellkason találja és a falnak löki – de legalább a pince sötétjét pár pillanat erejéig csudaszép csillagok és szikrák tarkítják, amik csak és kizárólag neki, az ő szeme előtt ragyognak, miután odakoppan a feje a falnak. Kissé kábán kap előre és indul meg felfelé a lépcsőn maga is. Az nem érdekli hogy az ork mi az ördögöt művel, sőt, talán az a legjobb, ha abszolút nincs is a közelében, ha ennyire dúvad módjára vágtázik fel-alá. Ő maga Mardrei asszony után kap, akit Cagon talán ugyanúgy fellökött, mint őt. Nem attól fél, hogy az öregasszony elinalna. Az meglepné. Viszont bármi is történik, még mindig jobb, ha a lúdvércet -vagy akárkit- irányító személy a kezei között van. Remélni tudja csupán, hogy a sötétben, kissé még kábán kapadozva beleakad a keze az öregasszonyba, és meg tudja ragadni őt.*
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-07 23:46:18
Üzenet elküldve: 2024-11-07 23:46:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Ma úgy néz ki Fuvallat eldöntötte, hogy ez lesz a nap mikor meglepetéseket okoz neki. Ugyanis gyenge próbálkozására a barátja tényleg lehunyja a fényét. Jó így talán lesz tényleg esélyük meglepni az asszonyt. Mert ahogy elmondta a vadászat egyik fontos eleme, hogy tudd irányítani a történéseket. Ha pedig ők azok akik szét vannak szóródva, többen vannak egy szűk sötét helyen egy fáklyát tartó idős nő ellen akkor ők határozhatják el mi legyen. Ezt a viszonylag előnyös előnytelen helyzetet teszi tönkre a fiatal, aki egyenesen a nő elébe megy méghozzá fel a lépcsőn. Akárhogy próbál Faerum keresgélni a fejében nem nagyon jut eszébe olyan korszak az életében mikor a lépcsőnkön való leesés veszélye ismeretlen lett volna számára. Arról nem is beszélve, hogy amit a másik egyértelműen hazudott, azt most már akár valósággá is teheti az asszony ha van zár azon a pincelejárón. Vagy csak rájuk küldi a rémet, ami ellen hátrányos helyzetben lesznek. Küld is rájuk valakit, aki talán az égnek hála, de nem a rém vagy ha igen akkor inkább menekülőre fogta. Faerum csak biztos távolból követi a többieket. Aminek az oka nemcsak az, hogy nem tudja képes-e tartani velük az iramot hanem mert ha valaki elterül a lépcsőn amire a vak sötétben nagy az esély akkor nem esik el az illetőben ő is. Hát ezt lehetett volna okosabban is csinálni.*
*Ma úgy néz ki Fuvallat eldöntötte, hogy ez lesz a nap mikor meglepetéseket okoz neki. Ugyanis gyenge próbálkozására a barátja tényleg lehunyja a fényét. Jó így talán lesz tényleg esélyük meglepni az asszonyt. Mert ahogy elmondta a vadászat egyik fontos eleme, hogy tudd irányítani a történéseket. Ha pedig ők azok akik szét vannak szóródva, többen vannak egy szűk sötét helyen egy fáklyát tartó idős nő ellen akkor ők határozhatják el mi legyen. Ezt a viszonylag előnyös előnytelen helyzetet teszi tönkre a fiatal, aki egyenesen a nő elébe megy méghozzá fel a lépcsőn. Akárhogy próbál Faerum keresgélni a fejében nem nagyon jut eszébe olyan korszak az életében mikor a lépcsőnkön való leesés veszélye ismeretlen lett volna számára. Arról nem is beszélve, hogy amit a másik egyértelműen hazudott, azt most már akár valósággá is teheti az asszony ha van zár azon a pincelejárón. Vagy csak rájuk küldi a rémet, ami ellen hátrányos helyzetben lesznek. Küld is rájuk valakit, aki talán az égnek hála, de nem a rém vagy ha igen akkor inkább menekülőre fogta. Faerum csak biztos távolból követi a többieket. Aminek az oka nemcsak az, hogy nem tudja képes-e tartani velük az iramot hanem mert ha valaki elterül a lépcsőn amire a vak sötétben nagy az esély akkor nem esik el az illetőben ő is. Hát ezt lehetett volna okosabban is csinálni.*
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-07 08:59:41
Üzenet elküldve: 2024-11-07 08:59:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Ugyan akadálytalanul bebújik a kőtömb mögé, de azért nem repked az örömtől. Próbál nem hozzányúlni úgy, mint legutóbb. Még a végén ennél is jobban összekoszolja a ruháját. Márpedig birkózott egyet a rémmel. Kisem néz a kő mögül, míg meg nem hallja Alaver hangját. Ekkor kicsit kikukucskál, majd látva, hogy Alaver fejel megy előre, mintha egy világ törne össze az orkban. *
~ Téged is a fejedre ejtettek? ~
* E kérdést nincs alkalma megkérdezni, ugyanis az öreg kiáltását és a fent lévő „fiú” lépteit még a helyéről is hallja. Ekkor kijön a rejtekhelyéről, hogy Faerummal szemben próbálja meglepni, ha lejönne az a valaki, de az ajtócsapást hallva meggondolja magát és elindul felfele. Bárki is az, menekül, nagyon gyorsan. Gyanús. Az ork sebesen rohan fel a lépcsőn remélve, hogy nem akadályozza az öregasszony és Alaver. Ha mégis, akkor rájuk kiált. *
- Gyorsabban vagy félre az útból!
* Ha így tesznek nincs semmi probléma, de ha nem, akkor muszáj kicsit löknie rajtuk, hogy elférhessen mellettük, már ha egyáltalán elfér mellettük. Amint felér a bejárati ajtón kifelé csak ennyit üvölt hátra. *
- Ne hagyd, hogy megszökjön az öreg!
* Felkészül arra, hogy az ajtóban várják, hátha csak figyelemelterelés lett volna az ajtócsapás, de kiérve nyomokat keres, hogy mégis merre indulhatott a titokzatos személyük. Ha nem talál semmit, akkor egy kis káromkodás után visszatér a házba, ahol helyet foglal az egyik székben. Kezét az asztalra támasztva figyeli az öregasszonyt, ha az még velük van. Utolsó mentsvárként a remetében bízik. Az ő szemeit biztos nehezebben lehet becsapni, ha nyomokról van szó. *
* Ugyan akadálytalanul bebújik a kőtömb mögé, de azért nem repked az örömtől. Próbál nem hozzányúlni úgy, mint legutóbb. Még a végén ennél is jobban összekoszolja a ruháját. Márpedig birkózott egyet a rémmel. Kisem néz a kő mögül, míg meg nem hallja Alaver hangját. Ekkor kicsit kikukucskál, majd látva, hogy Alaver fejel megy előre, mintha egy világ törne össze az orkban. *
~ Téged is a fejedre ejtettek? ~
* E kérdést nincs alkalma megkérdezni, ugyanis az öreg kiáltását és a fent lévő „fiú” lépteit még a helyéről is hallja. Ekkor kijön a rejtekhelyéről, hogy Faerummal szemben próbálja meglepni, ha lejönne az a valaki, de az ajtócsapást hallva meggondolja magát és elindul felfele. Bárki is az, menekül, nagyon gyorsan. Gyanús. Az ork sebesen rohan fel a lépcsőn remélve, hogy nem akadályozza az öregasszony és Alaver. Ha mégis, akkor rájuk kiált. *
- Gyorsabban vagy félre az útból!
* Ha így tesznek nincs semmi probléma, de ha nem, akkor muszáj kicsit löknie rajtuk, hogy elférhessen mellettük, már ha egyáltalán elfér mellettük. Amint felér a bejárati ajtón kifelé csak ennyit üvölt hátra. *
- Ne hagyd, hogy megszökjön az öreg!
* Felkészül arra, hogy az ajtóban várják, hátha csak figyelemelterelés lett volna az ajtócsapás, de kiérve nyomokat keres, hogy mégis merre indulhatott a titokzatos személyük. Ha nem talál semmit, akkor egy kis káromkodás után visszatér a házba, ahol helyet foglal az egyik székben. Kezét az asztalra támasztva figyeli az öregasszonyt, ha az még velük van. Utolsó mentsvárként a remetében bízik. Az ő szemeit biztos nehezebben lehet becsapni, ha nyomokról van szó. *
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:10:25
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:10:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Faerumnak csak szólnia kell, Fuvallat fénye kialszik, mintha sosem lett volna. Így pedig még hátborzongatóbbnak hat a sötétségben a közeledtében egyre erősödő fényforrás, na meg a hozzá társuló csoszogás. Az idősebb vadász és a az alkimista fedezékbe bújnak, Alaver pedig más megközelítését választja problémájuk orvoslásának. A léptek hirtelen torpannak meg a lépcsőn, Madrei asszony pedig szemmagasságba emeli a fáklyát, hogy szemügyre vegye Alavert. Kormi úr a lábánál tekereg, hatalmas szemeit egy pillanat erejéig sem véve le Alaverről.*
-Tee... Te! *A vénasszony arca falfehérré válik, miközben göcsörtös mutatóujját Alaverre szegezi.*
-Te istenségkáromló, becstelen gazember! Hogy mersz a házamba betörni és a pincémben kotorni! Te alávaló piperkőc, te romlottlelkű szukafia! *Egyre inkább megjön a hangja. Egy darabig még járatja ködös tekintetét Alaver ábrázatán, majd egyszerre több dolog is történik. Mardrei asszony zsákszerű, fekete ruhájával hirtelen körbetekeri a fáklyát, vaksötétet eredményezve körülöttük. Kormi úr hatalmasat fúj, s Alaver érezheti, hogy eliramodik valamerre. Első ízben a macska nyekkenéséből ítélve egyenest a falnak, majd fel a lépcsőn. Madrei asszony követni látszik a lassan távolodó hangjából ítélve. Mert amaz közben határozottan kiengedi hangját.*
-FIÚ! FIÚ! ITT VAN EGY LENN A PINCÉBEN! TUDJA! VÉGEZZ VELE! *Odafenn valaki moccan. Hangos lábdobogás, majd ajtócsapódás. Bárki fia is legyen, első ízben inkább a távozást választotta. Közben Mardrei asszony kitartóan igyekszik fel a lépcsőn, ám ez vaksötétben nem egyszerű művelet a vénasszony számára.*
*Faerumnak csak szólnia kell, Fuvallat fénye kialszik, mintha sosem lett volna. Így pedig még hátborzongatóbbnak hat a sötétségben a közeledtében egyre erősödő fényforrás, na meg a hozzá társuló csoszogás. Az idősebb vadász és a az alkimista fedezékbe bújnak, Alaver pedig más megközelítését választja problémájuk orvoslásának. A léptek hirtelen torpannak meg a lépcsőn, Madrei asszony pedig szemmagasságba emeli a fáklyát, hogy szemügyre vegye Alavert. Kormi úr a lábánál tekereg, hatalmas szemeit egy pillanat erejéig sem véve le Alaverről.*
-Tee... Te! *A vénasszony arca falfehérré válik, miközben göcsörtös mutatóujját Alaverre szegezi.*
-Te istenségkáromló, becstelen gazember! Hogy mersz a házamba betörni és a pincémben kotorni! Te alávaló piperkőc, te romlottlelkű szukafia! *Egyre inkább megjön a hangja. Egy darabig még járatja ködös tekintetét Alaver ábrázatán, majd egyszerre több dolog is történik. Mardrei asszony zsákszerű, fekete ruhájával hirtelen körbetekeri a fáklyát, vaksötétet eredményezve körülöttük. Kormi úr hatalmasat fúj, s Alaver érezheti, hogy eliramodik valamerre. Első ízben a macska nyekkenéséből ítélve egyenest a falnak, majd fel a lépcsőn. Madrei asszony követni látszik a lassan távolodó hangjából ítélve. Mert amaz közben határozottan kiengedi hangját.*
-FIÚ! FIÚ! ITT VAN EGY LENN A PINCÉBEN! TUDJA! VÉGEZZ VELE! *Odafenn valaki moccan. Hangos lábdobogás, majd ajtócsapódás. Bárki fia is legyen, első ízben inkább a távozást választotta. Közben Mardrei asszony kitartóan igyekszik fel a lépcsőn, ám ez vaksötétben nem egyszerű művelet a vénasszony számára.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-06 10:51:01
Üzenet elküldve: 2024-11-06 10:51:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Egyszerre rezdülnek meg mindannyian ahogy a pinceajtó megnyikordul, és talán egyszerre fut át mindannyiuk fején, hogy ezt bizony elszúrták. Butaság volt mindenkinek egyszerre lejönni. ~Sántuljál le, Kormi úr!~, gondolja sötéten. Eszébe jut az a macska, amelyik elinalt a lábuk között, ahogy beléptek a házikóba, úgy sejti, hogy az a dög volt az árulójuk. Magában gyorsan megfogadja, hogy ha módja lesz, viszonozza a kedvességet Kormi úrnak.
A félhomályban még látja hogy Cagon az oltár mögé próbál behúzódni, Faerum pedig, miután megpróbálja eloltani a bogara fenekét -vagy mi erre a megfelelő szó?-, a lépcső mögötti zugot választja. Csak ő marad ott középen, a lépcsővel szemben.*
- A keservit! *-dünnyögi az orra alá. Hát legyen, gondolja. A lépcsőhöz lép, kihúzza magát, úgy hunyorog fel a fentről jövő fénybe. El is indul felfelé, közben ismét magára veszi a széles-idióta mosolyt, miközben jobb lábára sántítani is kezd.*
- Na végre má'n! *-rikkant szinte jókedvűn-* Má' asz'ittem itt kell üjjek ebben a sötétben!
*Közben továbbra is halad-biceg föl a lépcsőkön, az öregasszony meg afelé a tetű Kormi úr felé.*
- Há' kegyedet kerestem! De leestem ebbe a pincébe, 'es még az ajtaja is rám csapódott. Há' mér' hagyja nyitva csak így, itt? *-szövegel, megállás nélkül, talán még levegőt sem vesz. Nem más az egész, mint porhintés és elterelés. De ha ügyesen csinálja, az öregasszony nem akar majd lemenni a pincébe, vagy legalább fel tudja tartani addig, amíg az ork és a vadász kitalálnak valamit.-* Oszt' ott ű'tem lenn a sötétbe' a lépcső a'jján, az orromig se' látva, meg még oda is vertem magam.. De a jó istenek á'gyák meg magát nénje, hogy végre kiengedett má'n!
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.11.06 20:51:26, a következő indokkal:
Mesélői kérésre.
*Egyszerre rezdülnek meg mindannyian ahogy a pinceajtó megnyikordul, és talán egyszerre fut át mindannyiuk fején, hogy ezt bizony elszúrták. Butaság volt mindenkinek egyszerre lejönni. ~Sántuljál le, Kormi úr!~, gondolja sötéten. Eszébe jut az a macska, amelyik elinalt a lábuk között, ahogy beléptek a házikóba, úgy sejti, hogy az a dög volt az árulójuk. Magában gyorsan megfogadja, hogy ha módja lesz, viszonozza a kedvességet Kormi úrnak.
A félhomályban még látja hogy Cagon az oltár mögé próbál behúzódni, Faerum pedig, miután megpróbálja eloltani a bogara fenekét -vagy mi erre a megfelelő szó?-, a lépcső mögötti zugot választja. Csak ő marad ott középen, a lépcsővel szemben.*
- A keservit! *-dünnyögi az orra alá. Hát legyen, gondolja. A lépcsőhöz lép, kihúzza magát, úgy hunyorog fel a fentről jövő fénybe. El is indul felfelé, közben ismét magára veszi a széles-idióta mosolyt, miközben jobb lábára sántítani is kezd.*
- Na végre má'n! *-rikkant szinte jókedvűn-* Má' asz'ittem itt kell üjjek ebben a sötétben!
*Közben továbbra is halad-biceg föl a lépcsőkön, az öregasszony meg afelé a tetű Kormi úr felé.*
- Há' kegyedet kerestem! De leestem ebbe a pincébe, 'es még az ajtaja is rám csapódott. Há' mér' hagyja nyitva csak így, itt? *-szövegel, megállás nélkül, talán még levegőt sem vesz. Nem más az egész, mint porhintés és elterelés. De ha ügyesen csinálja, az öregasszony nem akar majd lemenni a pincébe, vagy legalább fel tudja tartani addig, amíg az ork és a vadász kitalálnak valamit.-* Oszt' ott ű'tem lenn a sötétbe' a lépcső a'jján, az orromig se' látva, meg még oda is vertem magam.. De a jó istenek á'gyák meg magát nénje, hogy végre kiengedett má'n!
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.11.06 20:51:26, a következő indokkal:
Mesélői kérésre.
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-05 18:45:43
Üzenet elküldve: 2024-11-05 18:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*A bot az öregnél marad. Ha suhogtatásra nem is a legalkalmasabb fegyver egy szűk helyen, de feltartóztatni valakit talán még használható. Gondolja a harci tapasztalatokkal nem rendelkező remete. Lent kellemetlen csend járja át, azt a sötét pincét. Nem meglepőek a sötét gondolatok. Az-az oltár a fiatalból se vált ki túl jó érzéseket. Akár mondhatnák is, hogy akkor itt végeztek, de most fordul ellenük az, hogy nem maradt fent valamelyikük figyelni mikor jön vissza az asszony. Hogy kibeszéljék magukat ebből, az esélytelen. A macskával társalgó nő talán csak a véres oltár miatt, de nagyon rossz benyomást tesz a remetére, aki mozdul is.*
-Fuvallat kérlek ne világíts!
*Akár hallgat rá a barátja akár nem ő megindul a bejárat melletti sarok felé. Ha a kérése vagy a fáklya fénye hatására kialszik a vörös derengés akkor rejtekhelynek és hátulról történő meglepetésnek ez egy jó pont lehet. Ha pedig nem akkor ő az első vagy egyetlen, aki feltűnik a leérkezőnek. A többiek maradhatnak elrejtőzve.*
*A bot az öregnél marad. Ha suhogtatásra nem is a legalkalmasabb fegyver egy szűk helyen, de feltartóztatni valakit talán még használható. Gondolja a harci tapasztalatokkal nem rendelkező remete. Lent kellemetlen csend járja át, azt a sötét pincét. Nem meglepőek a sötét gondolatok. Az-az oltár a fiatalból se vált ki túl jó érzéseket. Akár mondhatnák is, hogy akkor itt végeztek, de most fordul ellenük az, hogy nem maradt fent valamelyikük figyelni mikor jön vissza az asszony. Hogy kibeszéljék magukat ebből, az esélytelen. A macskával társalgó nő talán csak a véres oltár miatt, de nagyon rossz benyomást tesz a remetére, aki mozdul is.*
-Fuvallat kérlek ne világíts!
*Akár hallgat rá a barátja akár nem ő megindul a bejárat melletti sarok felé. Ha a kérése vagy a fáklya fénye hatására kialszik a vörös derengés akkor rejtekhelynek és hátulról történő meglepetésnek ez egy jó pont lehet. Ha pedig nem akkor ő az első vagy egyetlen, aki feltűnik a leérkezőnek. A többiek maradhatnak elrejtőzve.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-05 09:34:22
Üzenet elküldve: 2024-11-05 09:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*A kő továbbra is csak egy kőként viselkedik, és nem úgy tűnik, hogy bárki válaszolna a túloldalt. Ez valahogy nincs ínyére. azonban mielőtt szóra nyithatná ajkait, a pince ajtajának a sajátos nyikorgása töri meg a csendet. Majd az öregasszony hangját véli felfedezni a lépcső tetején. *
- Nagyszerű! Csak ez hiányzott!
* Suttogja a társainak, s egyből körbenéz a szobában. Termetességéből kiindulva, kevés helyre képes elbújni. Sokat nem tud ezen gondolkozni, ugyanis már hallja, ahogyan jönnek le a lépcsőn. De az is lehet, hogy csak szívét érzi egyre gyorsabban dobogni és keveri össze a kettőt. Ha elég nagy a kőtömb, akkor mögé búj. *
- Most kéne valami jó figyelemelterelés!
* Csak ennyi telik az orktól. Ő nem szeretné felfedni magát, mert már találkozott személyesen is a nővel. De talán az egyikük kiszedhet belőle még valamit. Nem lepődne meg, ha figyelmen kívül hagynák, amit mondott, mivel ő sem tudja, hogy most mit csináljon. Egyelőre csak vár. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.11.06 20:50:49, a következő indokkal:
Mesélői kérésre.
*A kő továbbra is csak egy kőként viselkedik, és nem úgy tűnik, hogy bárki válaszolna a túloldalt. Ez valahogy nincs ínyére. azonban mielőtt szóra nyithatná ajkait, a pince ajtajának a sajátos nyikorgása töri meg a csendet. Majd az öregasszony hangját véli felfedezni a lépcső tetején. *
- Nagyszerű! Csak ez hiányzott!
* Suttogja a társainak, s egyből körbenéz a szobában. Termetességéből kiindulva, kevés helyre képes elbújni. Sokat nem tud ezen gondolkozni, ugyanis már hallja, ahogyan jönnek le a lépcsőn. De az is lehet, hogy csak szívét érzi egyre gyorsabban dobogni és keveri össze a kettőt. Ha elég nagy a kőtömb, akkor mögé búj. *
- Most kéne valami jó figyelemelterelés!
* Csak ennyi telik az orktól. Ő nem szeretné felfedni magát, mert már találkozott személyesen is a nővel. De talán az egyikük kiszedhet belőle még valamit. Nem lepődne meg, ha figyelmen kívül hagynák, amit mondott, mivel ő sem tudja, hogy most mit csináljon. Egyelőre csak vár. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.11.06 20:50:49, a következő indokkal:
Mesélői kérésre.
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-04 18:34:32
Üzenet elküldve: 2024-11-04 18:34:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Cagon megnézi magának a gyöngyházfényű folyadékot rejtő üvegcséket; alapfokú gyógyital, ezüstcsörgő főzet. Nyugtató hatását sokan ismerhetik. El nem teszi őket, de megteszi ezt helyette Alaver. Az ifjú észrevétlen rejti zsebeibe a fiolákat.
A társaság szemrevételezi a polcok tartalmát, majd a kőtömböt. Utóbbin nem lelnek emberéhez hasonlatos szívet, már ha tudják, hogyan fest az.
Cagon eközben igyekszik valamiféle kapcsolatra lépni az oltárral, vagy legalább azon keresztül valakivel. Ugyanakkor a kőtömb nem felel, s legalább annyira közömbös marad, mint ahogy az közönséges társainál szokás.
A pinceajtó nyikorgására lehetnek figyelmesek mindhárman. Fáklyafény remegő fénye vetül a falra, ám még van idejük reagálni, mielőtt a fényforrást tartó kéz gazdája lecsoszog a lépcsőn.*
-Úgy hiszed, Kormi úr, hogy valaki jár a házban? *Ugyan Cagonon kívül semelyikük sem ismeri fel Mardrei asszony hangját, Alaver és Faerum is könnyedén kikövetkeztetheti. Utóbbi kettő áll legközelebb a lejáróhoz, míg az ork az oltár mellett áll épp. Rajtuk áll, mihez kezdenek. Búvóhelyül szolgálhat az oltár, valamint a bejárat melletti sarkok. Ugyanakkor a meglepetés erejében is bízhatnak, netalán megpróbálhatják kimagyarázni magukat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.04 18:37:01
*Cagon megnézi magának a gyöngyházfényű folyadékot rejtő üvegcséket; alapfokú gyógyital, ezüstcsörgő főzet. Nyugtató hatását sokan ismerhetik. El nem teszi őket, de megteszi ezt helyette Alaver. Az ifjú észrevétlen rejti zsebeibe a fiolákat.
A társaság szemrevételezi a polcok tartalmát, majd a kőtömböt. Utóbbin nem lelnek emberéhez hasonlatos szívet, már ha tudják, hogyan fest az.
Cagon eközben igyekszik valamiféle kapcsolatra lépni az oltárral, vagy legalább azon keresztül valakivel. Ugyanakkor a kőtömb nem felel, s legalább annyira közömbös marad, mint ahogy az közönséges társainál szokás.
A pinceajtó nyikorgására lehetnek figyelmesek mindhárman. Fáklyafény remegő fénye vetül a falra, ám még van idejük reagálni, mielőtt a fényforrást tartó kéz gazdája lecsoszog a lépcsőn.*
-Úgy hiszed, Kormi úr, hogy valaki jár a házban? *Ugyan Cagonon kívül semelyikük sem ismeri fel Mardrei asszony hangját, Alaver és Faerum is könnyedén kikövetkeztetheti. Utóbbi kettő áll legközelebb a lejáróhoz, míg az ork az oltár mellett áll épp. Rajtuk áll, mihez kezdenek. Búvóhelyül szolgálhat az oltár, valamint a bejárat melletti sarkok. Ugyanakkor a meglepetés erejében is bízhatnak, netalán megpróbálhatják kimagyarázni magukat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.04 18:37:01
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:38:43
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:38:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Halvány mosollyal rázza meg a fejét Faerum felajánlására. Nem túl tapasztalt harcos, de egy pincében nem nagyon lenne helye bottal hadonászni, ennyit ő is tud. Inkább meglazítja a taskája szíját hogy hátranyúlva bele tudjon kotorni a zsákba. Némi kotorászás után előhúzza belőle a tőrét, ami leginkább egy nagyobb késre hasonlít. Igazából az is. De ez mellékes, ezzel szűkebb helyen is boldogul. Betűzi
az övéhez. Felvont szemöldökkel csodálkozik rá a nagy bogár világító alfelére, még sosem látott ilyet. Tetszik neki. Megérti, hogy Faerum is miért komálja, pedig elsőre ő maga tényleg viszolygott az állattól.
Végül nem számít ki megy le elsőre, mert lemennek mindhárman. Odalent megcsapja az orrát egy túlzottan is ismerős rezes szag, azonnal felismeri. Nem kell megszólalnia, a halvány derengésben mindannyian látják az üvegeket. Bár ez fura neki - azokból nem jöhet a vérszag. Szeme sarkából figyeli ahogy Cagon és Faerum tovább nézelődnek, de az ő figyelmét más köti le. Lát néhány üveget, amiben nem ocsmányság van, hanem valami más, amit nem ismer fel. Most az ő ujjai bizseregnek úgy, mint odafent az orké. Újra társaira néz, azokat leköti az oltár, felé sem néznek. Gyors és könnyű mozdulatot tesz a kezével, és ha a mozdulat sikerül, ujjai között két üvegcsével húzza vissza. Mindkét zsebébe tesz egyet-egyet, hogy ne kocogjanak össze elárulva őt, majd ezután lép Faerum mellé.*
- Nem ilyen vót. *-erősíti meg a vadász szavait, miközben Cagon-t figyeli, ahogy az oltárt simogatja. Egészen kirázza a hideg. Rájön, hogy onnan jön a vérszag. És van valami fura a nagydarab fickó mozdulataiban is.. ő maga egy nőt cirógatna így, nem egy ilyen baljóslatú valamit.-* Taná'sz valamit?
*Halvány mosollyal rázza meg a fejét Faerum felajánlására. Nem túl tapasztalt harcos, de egy pincében nem nagyon lenne helye bottal hadonászni, ennyit ő is tud. Inkább meglazítja a taskája szíját hogy hátranyúlva bele tudjon kotorni a zsákba. Némi kotorászás után előhúzza belőle a tőrét, ami leginkább egy nagyobb késre hasonlít. Igazából az is. De ez mellékes, ezzel szűkebb helyen is boldogul. Betűzi
az övéhez. Felvont szemöldökkel csodálkozik rá a nagy bogár világító alfelére, még sosem látott ilyet. Tetszik neki. Megérti, hogy Faerum is miért komálja, pedig elsőre ő maga tényleg viszolygott az állattól.
Végül nem számít ki megy le elsőre, mert lemennek mindhárman. Odalent megcsapja az orrát egy túlzottan is ismerős rezes szag, azonnal felismeri. Nem kell megszólalnia, a halvány derengésben mindannyian látják az üvegeket. Bár ez fura neki - azokból nem jöhet a vérszag. Szeme sarkából figyeli ahogy Cagon és Faerum tovább nézelődnek, de az ő figyelmét más köti le. Lát néhány üveget, amiben nem ocsmányság van, hanem valami más, amit nem ismer fel. Most az ő ujjai bizseregnek úgy, mint odafent az orké. Újra társaira néz, azokat leköti az oltár, felé sem néznek. Gyors és könnyű mozdulatot tesz a kezével, és ha a mozdulat sikerül, ujjai között két üvegcsével húzza vissza. Mindkét zsebébe tesz egyet-egyet, hogy ne kocogjanak össze elárulva őt, majd ezután lép Faerum mellé.*
- Nem ilyen vót. *-erősíti meg a vadász szavait, miközben Cagon-t figyeli, ahogy az oltárt simogatja. Egészen kirázza a hideg. Rájön, hogy onnan jön a vérszag. És van valami fura a nagydarab fickó mozdulataiban is.. ő maga egy nőt cirógatna így, nem egy ilyen baljóslatú valamit.-* Taná'sz valamit?
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:02:50
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Hazudna ha, azt mondaná, hogy van kedve lemenni. A fiatal felajánlására felé nézz és annak szavaira lassan bólint és felé nyújtja a botját.*
-A biztonság kedvéért.
*Általában a fák ágait tolja vele félre és a járásban segíti meg, de ha valakit vagy valamit távol kéne tartania magától vagy kupán vágni arra is hasznos eszköz. És így neki is felszabadul mindkét keze az íj használatához. Viszont valami meglepetés fogadja ezek után. Fuvallat potroha felragyog. Ilyet még nem látott a barátjától. Szótlanul bólint az ork szavaira. Mikor pedig leérnek ott olyasmi fogadja őket amitől mind féltek, de nem mondta ki egyikük sem. Szerencsére a rém nincs itt. Mikor pedig kiveszi üvegek tartalmát a vöröses fényben, a hideg őt is kirázza. Még viccelődtek is, hogy mi lenne ha csak befőtteket találnának itt. Nem erre gondoltak. Az ork szóvá is teszi a megdöbbenését. Neki is erősebben rá kell szorítania az íjára, hogy ne látszódjon a remegő keze.*
-Ezek különböző szívek. A rém áldozataié.
*A saját hangját szárazabbnak érzi, mint korábban. Csak remélni meri, hogy ember nem volt köztük. Aztán veszik észre az oltárt. Látni még nem látott egyet sem, de tudja, hogy néznek ki. Pont így. Az eddigiek után a sötét foltokkal kapcsolatban se ringatja magát ábrándokba. Az vér. Erről is csak remélni meri, hogy nem emberi. Azt, mondta a vadász, hogy mióta a lény felbukkant sokan elmentek a faluból a városba. Bárcsak tényleg ott lennének és nem az egyik üvegben. Cagon kérdésére megrázza a fejét.*
-Ennek nincs köze azokhoz. Ez valami...*Megakad. Nem jön a jó szó a szájára. Ritka, de érzi, hogy árad valami abból a kőből. Valami tömény gonoszság amire csak ember képes.*természetellenes.
*Hazudna ha, azt mondaná, hogy van kedve lemenni. A fiatal felajánlására felé nézz és annak szavaira lassan bólint és felé nyújtja a botját.*
-A biztonság kedvéért.
*Általában a fák ágait tolja vele félre és a járásban segíti meg, de ha valakit vagy valamit távol kéne tartania magától vagy kupán vágni arra is hasznos eszköz. És így neki is felszabadul mindkét keze az íj használatához. Viszont valami meglepetés fogadja ezek után. Fuvallat potroha felragyog. Ilyet még nem látott a barátjától. Szótlanul bólint az ork szavaira. Mikor pedig leérnek ott olyasmi fogadja őket amitől mind féltek, de nem mondta ki egyikük sem. Szerencsére a rém nincs itt. Mikor pedig kiveszi üvegek tartalmát a vöröses fényben, a hideg őt is kirázza. Még viccelődtek is, hogy mi lenne ha csak befőtteket találnának itt. Nem erre gondoltak. Az ork szóvá is teszi a megdöbbenését. Neki is erősebben rá kell szorítania az íjára, hogy ne látszódjon a remegő keze.*
-Ezek különböző szívek. A rém áldozataié.
*A saját hangját szárazabbnak érzi, mint korábban. Csak remélni meri, hogy ember nem volt köztük. Aztán veszik észre az oltárt. Látni még nem látott egyet sem, de tudja, hogy néznek ki. Pont így. Az eddigiek után a sötét foltokkal kapcsolatban se ringatja magát ábrándokba. Az vér. Erről is csak remélni meri, hogy nem emberi. Azt, mondta a vadász, hogy mióta a lény felbukkant sokan elmentek a faluból a városba. Bárcsak tényleg ott lennének és nem az egyik üvegben. Cagon kérdésére megrázza a fejét.*
-Ennek nincs köze azokhoz. Ez valami...*Megakad. Nem jön a jó szó a szájára. Ritka, de érzi, hogy árad valami abból a kőből. Valami tömény gonoszság amire csak ember képes.*természetellenes.
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-03 12:58:22
Üzenet elküldve: 2024-11-03 12:58:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Kicsit sem lepődik meg a tényen, hogy a ház pontosan, ha nem egy kicsit másképp, de hasonló állapotban találja, mint legutóbb. A három növény, amit keres, hamar a keze ügyébe keveredik. Ennek örül, és néhány szóváltás után már zsebre is vágja. Tényleg jól fog jönni, ha miden kötél szakadna. Persze egy napot még felemésztene a felkészülés, de a végén ők járnának jobban. Ezeken kívül nemigen nyúl egyébhez, hacsak nem talál valami olyan egyedi dolgot, ami kiszúrja a szemét, és amit hülye lenne nem elvinni. A többiek sem biztos, hogy hagynák neki. *
- Hasznos kis jószág!
* Ennyit mond, miközben mennek le a lépcsőn. Hogy ki megy előre, az lényegtelen, ugyanis mind láthatják, hogy mit rejt a pince. És, hogy mit is rejt. Arra az ork nem készült fel, sem lelkileg, sem fizikailag. Lent a teremben megannyi polc üvegcse található, amit messziről, még nemigen tud hova tenni. Közelebb lép az egyik ilyen polchoz, hogy megbizonyosodjon a tartalmukról. Már nyúlna is feléjük, de reflexszerűen, gyorsan húzza vissza a kezét, mikor végre kiböki a szemét az üvegek tartalma. *
- Mégis mi a fasz folyik itt?
* Nem szokása sem a káromkodás, se nem szokta elveszteni a hidegvérét, de ezt, ha valaki mesélné neki, nem biztos, hogy elhinne. Ez valami olyasmi, amit a saját szemeivel kell látnia. Megnézi a fehér löttyöt, hátha felismeri. És még csak nem is fejeződik be itt a történet. Fejét abba az irányba fordítja, ahonnan a fenyegető érzés érzi. Közelebb lép, biztos, hogy a többiek ezt a lehető legnagyobb baromságnak könyvelik el. Az orknak a szeme se rebben. Ugyanis tudja, hogy neki itt nincs mitől félnie. Elvégre ő valaki, akinek fel van nyitva a szeme. Körbejárja a kőtömböt mielőtt bármit is szólna. *
- Hasonlít a romoknál látottakra?
* Kérdezi és a válasz után jobbjával megérinti a kőtömböt. Ugyan ez nem egy befejezett oltár, de az ork bízik abban, hogy a jelenlegi állapota elég ahhoz, hogy felvegyék vele a kapcsolatot. Hátha megszólítják a túloldalról, hátha mondanak, mutatnak neki egy irányt. Becsukja a szemét, hátha valami látomás érkezik. Többieknek furának tűnhet ez a jelenség, de próbálja ezt leplezni. Úgy húzza végig a kezét, mintha jeleket olvasna az oldaláról. Ha ez tényleg egy kő a hídról, akkor biztos vannak rajta. Ha nem, akkor csak még egy nyom arra, hogy az orknak elment az esze. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Kicsit sem lepődik meg a tényen, hogy a ház pontosan, ha nem egy kicsit másképp, de hasonló állapotban találja, mint legutóbb. A három növény, amit keres, hamar a keze ügyébe keveredik. Ennek örül, és néhány szóváltás után már zsebre is vágja. Tényleg jól fog jönni, ha miden kötél szakadna. Persze egy napot még felemésztene a felkészülés, de a végén ők járnának jobban. Ezeken kívül nemigen nyúl egyébhez, hacsak nem talál valami olyan egyedi dolgot, ami kiszúrja a szemét, és amit hülye lenne nem elvinni. A többiek sem biztos, hogy hagynák neki. *
- Hasznos kis jószág!
* Ennyit mond, miközben mennek le a lépcsőn. Hogy ki megy előre, az lényegtelen, ugyanis mind láthatják, hogy mit rejt a pince. És, hogy mit is rejt. Arra az ork nem készült fel, sem lelkileg, sem fizikailag. Lent a teremben megannyi polc üvegcse található, amit messziről, még nemigen tud hova tenni. Közelebb lép az egyik ilyen polchoz, hogy megbizonyosodjon a tartalmukról. Már nyúlna is feléjük, de reflexszerűen, gyorsan húzza vissza a kezét, mikor végre kiböki a szemét az üvegek tartalma. *
- Mégis mi a fasz folyik itt?
* Nem szokása sem a káromkodás, se nem szokta elveszteni a hidegvérét, de ezt, ha valaki mesélné neki, nem biztos, hogy elhinne. Ez valami olyasmi, amit a saját szemeivel kell látnia. Megnézi a fehér löttyöt, hátha felismeri. És még csak nem is fejeződik be itt a történet. Fejét abba az irányba fordítja, ahonnan a fenyegető érzés érzi. Közelebb lép, biztos, hogy a többiek ezt a lehető legnagyobb baromságnak könyvelik el. Az orknak a szeme se rebben. Ugyanis tudja, hogy neki itt nincs mitől félnie. Elvégre ő valaki, akinek fel van nyitva a szeme. Körbejárja a kőtömböt mielőtt bármit is szólna. *
- Hasonlít a romoknál látottakra?
* Kérdezi és a válasz után jobbjával megérinti a kőtömböt. Ugyan ez nem egy befejezett oltár, de az ork bízik abban, hogy a jelenlegi állapota elég ahhoz, hogy felvegyék vele a kapcsolatot. Hátha megszólítják a túloldalról, hátha mondanak, mutatnak neki egy irányt. Becsukja a szemét, hátha valami látomás érkezik. Többieknek furának tűnhet ez a jelenség, de próbálja ezt leplezni. Úgy húzza végig a kezét, mintha jeleket olvasna az oldaláról. Ha ez tényleg egy kő a hídról, akkor biztos vannak rajta. Ha nem, akkor csak még egy nyom arra, hogy az orknak elment az esze. *
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-03 00:39:14
Üzenet elküldve: 2024-11-03 00:39:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Ahogy a trió belép a viskó ajtaján, egy fekete bundával megáldott macska illan el lábuk mellett. Láthatóan roppant mód siet; végigiramodik a kerten, majd a szebb napokat látott kerítésen átugorva a falu központja felé veszi az irányt.
Ami a hármast illeti; a házban ezúttal nem úgy néz ki, hogy bárki is tartózkodik. A félhomály és a por ugyanúgy megüli, mint mikor az ork először járt itt. A viharvert polcokon még mindig ott vannak az füvek, amiket Cagon minden további nélkül zsebre is vághat. Lábuk alatt nyikorog a deszkapadló, miközben megközelítik az alacsony pinceajtót. Azon sincs zár, így könnyedén beléphetnek rajta.
Dohos levegő üti meg orruk, s mindhárman belebámulhatnak az ásító sötétségbe. A lefelé vezető lépcsőfokok belevesznek a feketeségbe. Mielőtt azonban fáklyát vagy egyéb fényforrást keresnének, valami vörösen derengeni kezd Faerum vállán. Fuvallat, a sárkánylégy ugyan nem moccan, de hosszúkás potroha vége narancsvörös izzásba kezd. Talán a sötétség váltotta ki, talán más, mindenesetre épp elég fényforrást nyújt ahhoz, hogy orruk hegyéig láthassanak.
Egy keskeny lépcső vezet tovább, ami néhány lépés után egy hosszabb helyiségbe torkollik. Itt is polcok kaptak helyet kétoldalt, rajtuk megannyi, koszos üveg. Közelebbről megvizsgálva az üvegeket konstatálhatják azoknak tartalmát is; állati szívek sorakoznak bennük. Három átlátszó üvegcse jelenti a kivételt; bennük valamiféle hófehér lé csillan.
A legbaljósabb viszont a pince végében körvonalazódó kőtömb; ennek a teteje vértől csillan. Mindhármuknak van sejtése, hogyan fest egy oltár. A vér pedig igen csak beszédes jele annak, kinek mutattak be itt áldozatot.
Az oltár fenyegető kisugárzását mindhárman érezhetik, de Cagon az egyetlen, ki annak erejét is eltudja helyezni; az oltár gyönge. Az ork azt is tudhatja, hogy állatvér aligha elégséges a sötétség istenének, hiába is próbálkozik látszólag ezzel a bolond vénasszony. Kérdés, információit hajlandó-e megosztani társaival is.*
*Ahogy a trió belép a viskó ajtaján, egy fekete bundával megáldott macska illan el lábuk mellett. Láthatóan roppant mód siet; végigiramodik a kerten, majd a szebb napokat látott kerítésen átugorva a falu központja felé veszi az irányt.
Ami a hármast illeti; a házban ezúttal nem úgy néz ki, hogy bárki is tartózkodik. A félhomály és a por ugyanúgy megüli, mint mikor az ork először járt itt. A viharvert polcokon még mindig ott vannak az füvek, amiket Cagon minden további nélkül zsebre is vághat. Lábuk alatt nyikorog a deszkapadló, miközben megközelítik az alacsony pinceajtót. Azon sincs zár, így könnyedén beléphetnek rajta.
Dohos levegő üti meg orruk, s mindhárman belebámulhatnak az ásító sötétségbe. A lefelé vezető lépcsőfokok belevesznek a feketeségbe. Mielőtt azonban fáklyát vagy egyéb fényforrást keresnének, valami vörösen derengeni kezd Faerum vállán. Fuvallat, a sárkánylégy ugyan nem moccan, de hosszúkás potroha vége narancsvörös izzásba kezd. Talán a sötétség váltotta ki, talán más, mindenesetre épp elég fényforrást nyújt ahhoz, hogy orruk hegyéig láthassanak.
Egy keskeny lépcső vezet tovább, ami néhány lépés után egy hosszabb helyiségbe torkollik. Itt is polcok kaptak helyet kétoldalt, rajtuk megannyi, koszos üveg. Közelebbről megvizsgálva az üvegeket konstatálhatják azoknak tartalmát is; állati szívek sorakoznak bennük. Három átlátszó üvegcse jelenti a kivételt; bennük valamiféle hófehér lé csillan.
A legbaljósabb viszont a pince végében körvonalazódó kőtömb; ennek a teteje vértől csillan. Mindhármuknak van sejtése, hogyan fest egy oltár. A vér pedig igen csak beszédes jele annak, kinek mutattak be itt áldozatot.
Az oltár fenyegető kisugárzását mindhárman érezhetik, de Cagon az egyetlen, ki annak erejét is eltudja helyezni; az oltár gyönge. Az ork azt is tudhatja, hogy állatvér aligha elégséges a sötétség istenének, hiába is próbálkozik látszólag ezzel a bolond vénasszony. Kérdés, információit hajlandó-e megosztani társaival is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2077-2096