Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-04 13:46:30
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézőben//

*Közel se halad olyan gyorsan, mint szeretné, ugyanakkor kitartásával igyekszik ellensúlyozni gyorsaságát, így lassan, de biztosan egyre közelebb jut a városhoz. Menet közben eszébe jut az első alkalom, amikor megtette ezt az utat, igaz, akkor a másik irányból indult. Akkor teljesen másféle érzelmek uralkodtak lelkén, a mostani állapotához képesti éles kontraszt pedig fanyar mosolyt csal az arcára. ~Remélem, amikor visszafelé jövök, ugyanolyan reményteli és izgatott leszek, mint legutóbb!~ fut át agyán a gondolat, miközben attól is jobb hangulata lesz kicsit, hogy a táj változásából látja, egyre közelebb jut a városhoz. ~Már nemsokára ott vagyok!~ ez hajtja tovább a fárasztó úton, és ez jár a fejében még akkor is, mikor időnként megáll egy-egy rövid pihenőt tartani, hogy aztán újult erővel folytathassa útját.*


2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-04 12:45:22
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

* Haladnak tovább, és a bárd tovább idegesítené, de már csak szánalmas vergődésnek fogja fel amit csinál, sikerült megtalálnia a józan hangját, és a belső békéjét. Szánalmas közember, megszokott az ilyen, valószínűleg szerencsés fajta, másképp már rég nem élhetne ilyen hozzáállással. Nem is méltó ahhoz, hogy Dram emberszámba vegye, úgyhogy halad tovább két fajtársával, és a málhás szamárral, aminek Ghaelt tekinti jelen helyzetben. De nem jutnak messzire, mert Aleimord meglát két másik lányt, és leszólítja őket. Dram barátságosan mosolyog rájuk, láthatóan nekik is nehéz napjuk volt, és úgy tűnik, hogy unokatestvére örül, hogy láthatja őket. *
- Aleimord! A házam szívesen nyitva áll a barátaid előtt még mindig. * Szól oda, aztán észreveszi, hogy húga már előrehaladt, úgyhogy gyorsan utána siet. *


2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-04 11:42:16
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Vissza a városba//
//Sayquevesek//

*Néma ballagásuk közepette gondolatai minduntalan visszatérnek a szülői házhoz, vajon mi történhet odahaza, mit csinálnak most a szülei. Vajon apja is gyászolja-e Morit, vagy inkább örül, hogy megszabadult a tehertől, amit egy beteg gyerek jelentett. ~Azt hiszem, talán mégiscsak jobb, hogy nem vagyok otthon...~ gondolja magában, hisz fél, mi lenne a válasz az előző kérdésre. Mélabús merengéséből ismét Luni szavai hozzák vissza a valóságba*
- Hát, azt hiszem, ezt már nehezen tudnánk elkerülni... *ismeri be fáradtan, hogy hiába haladtak egész nap kitartóan a város felé, mégse sikerül teljesen leküzdeniük a távot. A szeme sarkából aggódó pillantást vet a lányra, hisz elsősorban az ő kedvéért szeretett volna rendes házban aludni éjszaka, és most, hogy ezt nem sikerült elérnie, a szívében lévő bánat csak még tovább erősödik. ~Még Lunira se tudok vigyázni, nem csoda, hogy Mori is úgy végezte, ahogy...~ gondolja magában csalódottan. Annyira elmerül az önsajnálatban, hogy észre sem veszi, enni sem álltak meg, ettől pedig csak még rosszabbul érzi magát, hogy a lány esetleg miatta éhezett egész nap.*
- Persze, azonnal! *áll meg hirtelen az úton, hogy előhalásszon valami ennivalót a táskájából, így először észre sem veszi, hogy valaki közelít feléjük. Csak akkor adja fel a zsákot összekötő zsinór kibogozását és néz fel, mikor egy ismerős hangot hall a közvetlen közelükből*
- Aleimord! *köszönti lelkesen a férfit, miközben gyorsan szemügyre veszi a társaságot, akikkel a nemes utazik, ám hamar rádöbben, egyiküket sem ismeri. Ennek ellenére örül, hogy pont vele sikerült összetalálkozniuk, hisz így legalább biztos lehet benne, hogy még megvan a munkája, valamint részletes információkat tudhat meg a város állapotáról.*
- Igen, megvagyunk. *erősíti meg ő is Luni válaszát, miközben gyors pillantást vet a lányra, amivel egyszerre igyekszik kifejezni köszönetét, amiért Luni nem említette, mi történt a húgával, és reményét, hogy ez lehetőség szerint továbbra is így marad. Nem mintha kifejezetten titkolni akarná a történteket, ugyanakkor mégsem érzi ezt a napot a legalkalmasabbnak az eset megvitatására. ~Ahhoz még túl friss az egész...~ nyilall bele a fájdalom mellkasába, és igyekszik inkább elterelni magukról a figyelmet.*
- Hogyhogy csak most jöttök el? A többiekről tudsz valamit esetleg? *tesz fel még további kérdéseket Luni után, remélve, hogy Aleimordtól pontosabb képet kaphatnak arról, mi történt a városban, miután őket elmenekültek onnan. Mielőtt azonban Aleimord válaszolhatna, az egyik új útitársa veszi át a szót.*
- Üdv! Laurentitia Sminderhen vagyok. *mutatkozik be, miközben igyekszik feldolgozni a hallottakat* Így gondolja? Miért? Mi történt ott? Különben is, hova mehetne két ilyen törékeny hölgy? *kérdez vissza, őszinte kíváncsisággal a hangjában, hiszen hiába törte rajta a fejét az út jó részén, jobb ötlete továbbra sem akadt, mint az, hogy visszamenjenek a városba. ~Valamikor csak vége lesz a lázadásnak is...~ érvel magában, ám egyelőre nem szól semmit, csak érdeklődve várja az új információkat, hogy azok fényében újra átértékelhesse helyzetüket.*


2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-04 11:26:03
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 900
OOC üzenetek: 170

Játékstílus: Megfontolt

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*Int egy nagyon kedves és segítőkész doktorbácsi. Ha megéri neki. Valószínűleg ha Ale egy nincstelen koldus lenne akkor fele ilyen bánásmódban se részesülne. És akkor már nem egyszer le lett volna rendezve a viselkedése miatt. Így viszont jó barát, aki bátran fordulhat Int barátjához. Az úton szembe jövő hölgyeket meglepő, de ismeri a másik. Az egyik Int számára is ismerős.*
~Oh! Az aranyos lány.~
*Ő szorongatta úgy azt a boros üveget, hogy Int szíve szerint a karjaiba kapta volna és megölelgette volna mint egy kisállatot. Nem túl kellemes témák merülnek fel. Bár jelen helyzetben nem is lehet jó hírekkel szolgálni. Vagyis teljesen jó hírekkel.*
-Örvendek hölgyek! Intath Aldeis doktor úr volnék. Nem hinném, hogy jó ötlet lenne a városba visszamenni főleg nem két törékeny hölgynek. Ott kaotikus helyzetek uralkodnak.


2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-04 10:37:24
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Vissza a városba//
//Sayquevesek//

*Örül a víznek, amitől kicsit új erőre kap, főleg miután arcát is megmossa vele, hogy felfrissüljön kicsit.
Azt sem bánja, hogy nem kell beszélgetniük az út alatt. Tökéletesen megérti, hogy Launak nincsen hozzá kedve, ő pedig nem tudna továbbra sem semmi olyasmit mondani neki, ami fájdalmán enyhíthetne legalább egy kicsit. A hosszú csendhez is hozzá van szokva, és a komor ürességgel megtöltött magányhoz is. Most ugyanakkor, mivel mégsem egyedül sétál, hanem játéknyulai is vele vannak a táskájában, továbbá Lau oldalán lépked visszafelé a városba, egyáltalán nem érzi magát egyedül, még csak nem is unatkozik.
Igaz ugyan, hogy nem éppen ez a világ leginkább vadregényes tája, különösen nem a rendezett út mellett, mégis őt, aki szinte egész életében csak nagy és még nagyobb fákat látott maga körül, tulajdonképpen lenyűgözi és szórakoztatja. Utóbbit persze ezúttal nem olyan értelemben, hogy örömöt is okoz, éppen csak mindig van mit és hová nézni, ahhoz azonban, hogy igazán szórakozzon, túlságosan fáj, ami mögöttük van, és túlságosan fél attól, ami rájuk várhat.
Az ellenben továbbra is reménnyel tölti el, amitől más esetben talán kétségbe lenne esne, hogy minden bizonnyal mind a ketten eléggé viharvertnek és megviseltnek látszanak.
Az ellen sincs semmi kifogása, hogy Lau siet. Nem kell túl nagy logikai készség hozzá, hogy kitalálja miért, főleg nem úgy, hogy induláskor már említette, hogy jó lenne még sötétedés előtt elérni a várost.
Rajta ugyan ne múljon! Bár rövidebbek a lábai, mint neki, azért jól bírja az iramot, hiszen nagyobb utakat is tett már meg édesanyja oldalán, még akkor is, ha ő néha vitte a hátára kötve is. Ilyet persze a másik lánytól nem kérhet, bármennyire kellemes és kényelmes módja is legyen ez az utazásnak.*
- Nem gond ám, ha idekint sötétedik ránk. *szólal meg hosszú órák csendje után először, amikor az égen mintha elkezdenének feltünedezni az első halovány csillagok. Utána teljesen feleslegesen megint kimondja a nyilvánvalót.*
- Amúgy is sokkal biztonságosabb itt szerintem még mindig, mint a városban.
*Ismét hallgat egy kicsit, mielőtt még újra megszólalna, azon gondolkodva, hogy tulajdonképpen tényleg nem bánná, ha még egy éjszakát idekint alhatna a csillagok alatt, ahelyett, hogy egy romos ház szétvert szobájában kell meghúznia magát.*
- Ehetnénk is lassan. *teszi hozzá, a beszélgetés azonban nem megy tovább ebbe az irányba, köszönhetően annak, hogy megtorpan, mivel ismerős alakot vél a távolban felfedezni. Most örül csak annak igazán, hogy az úton jöttek eddig, mert így nem kerülhették el egymást, attól azonban, hogy tényleg Aleimordot látja feléjük sietni, egyszerre könnyebbül meg, és egyszerre kezd még jobban félni, mert bárhonnan is nézi, az, hogy itt találkoznak vele, túl sok jót nem jelenthet.
Félelme csak tovább fokozódik, amint meglátja a hozzá képest egyszerű ruhát, és rajta a vért, ami ki tudja, hogy kié.
Ugyan nem látja önmagát kívülről, de sejti, hogy csak még jobban elsápadt, mint amennyire egyébként alapjáraton is sápadt. Valamit mégis mondania kell, bár ő csak a maga nevében beszélhet, arról, hogy Lau otthonában mi történt, majd beszél a másik lány, ha akar, igaz ő úgy sejti, hogy nem akar majd.*
- Egyben vagyunk. *válaszol ennyit, mivel képtelen azt mondani, hogy minden rendben. Mégis jelen körülmények között úgy gondolja, hogy már annak örülni kell, hogy egyáltalán élnek.
Azt a kérdést ellenben nem meri feltenni, ami a legjobban foglalkoztatja, hogy mi történt Aleniával?*
- Mi történt a városban? *kérdi inkább.*
- Te jól vagy? *kérdezi még meg ezt is, bár a választól fél.*
- Igazából azért indultunk vissza Artheniorba, hogy téged megkeressünk. *teszi hozzá, többet ellenben már nem beszél, mert bármennyire is örül annak, hogy Aleimordot életben látják, nem szeretné rögtön kérdések és információk özönével elárasztani.
Attól az érzéstől azonban képtelen szabadulni, hogy az, hogy éppen itt találkoztak egymással, a világon semmi jót nem jelent.*

A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.04 10:51:50


2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-03 21:30:07
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*Igaz, hogy már az égbolton látni a csillagokat, mégis messze járnak még a rokon lakásától. Az apró fénypontok által keltett derengésben kiszúr két alakot. Először csak azt látja rajtuk, hogy hölgyek, ám mikor közelebb érnek egymáshoz, úgy érzi, eldobna mindent a kezéből az örömtől, ha lenne. De Int szerencséjére nincs. A többiek továbbhaladnak, nem csoda, hiszen nem ismerik a két lányt.*
- Várjatok!
*Kiált a csapat után, ám ha nem várnak, akkor sem lesz mérges rájuk. Aleimord jelenleg elég csapott, főnemesek gyermekéhez képest méltatlan ruhák vannak rajta - ám egy szegény még mindig nehezebben engedhetne meg magának az ilyesmit -, koszos, izzadt, ráadásul véres is - jobban, mint Intath, hiszen teljesen ráfeküdt Alenia testére, amíg az orvos levágta a karját, és az óta nem volt lehetősége arra, hogy rendbe tegye magát.*
- Luni, Lau!
*Hangján hallani, hogy leesett egy kő a szívéről.*
- De jó látni titeket! Minden rendben?


2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-03 17:26:49
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Vissza a városba//
//Luni//

- Értem. *válaszolja röviden Luni magyarázatára. Magában kicsit sajnálja, hogy nem jött be az elképzelése, de hát ha Luni nem hallott másik házról, akkor tényleg kénytelenek lesznek visszamenni a városba. Bár még magának sem meri bevallani, lelke egy része titkon még örül is ennek, és abban reménykedik, hogy a fosztogatók egyike mégis végez vele. ~Úgy legalább újra láthatnám Morit...~ töpreng magában ~Nem, nem, nem szabad erre gondolnod!~ korholja magát rögtön, hiszen bár jelenleg a fájdalom és a gyász uralkodik lelkén, annyira mégsem vesztette el az eszét, hogy tényleg meg akarjon halni. ~Élnem kell kettőnk helyett is, megígértem! Idővel pedig a fájdalom is enyhül majd... remélem~ próbálja helyre billenteni lelki egyensúlyát, lehetőleg anélkül, hogy Luni bármit is észrevenne ebből. Érdeklődéssel hallgatja közben a lány szavait, magában mosolyogva a lelkesedésen és önbizalmon, ami az átéltek ellenére továbbra is árad Luniból*
- Abban biztos vagyok! *bólogat az elhangzottakra, hisz már korábban is volt alkalma megtapasztalni a lány tudását e téren, ami tényleg elég alapos és sokrétű ahhoz, hogy egy nap kiváló jövendőmondó váljon belőle. Beszélgetni ezután azonban már nem sok kedve van, így pár mondat után végül kimerülten dől neki a fának, és pillanatokon belül el is alszik. Felébredése után viszont sokáig ül továbbra is egy helyben, a távolba meredve, miközben lelki szemei előtt kishúgát látja, aki boldogan szaladgál a békés tájon. ~Akárhol van is, remélem, most már tényleg boldog...~ fohászkodik magában, míg Luni szavai vissza nem rángatják a valóságba. A hirtelen érintéstől kissé összerázkódik, majd fel se fogva, mibe egyezik bele, bólogatni kezd*
- Igen, persze. *csak a második mondatot tudja értelmezni, de azzal viszont ténylegesen egyet is ért, hiszen most döbben csak rá, mennyire szomjas is igazából. Amint iszik egy keveset, érzi, ahogy kezd visszatérni az élet a végtagjaiba és a lelkébe, valamint hangulata is határozottan javul a korábbi állapothoz képest*
- Menjünk! Ha jó tempóban tudunk haladni, talán még sötétedés előtt elérünk a városba! *ad hangot reményeinek, próbálva kicsit jobb fényben feltüntetni a tényt, hogy valószínűleg egy hosszú, fárasztó és gyaloglással teli nap áll előttük. Menet közben, bár szeretné Luni számára kissé érdekesebbé tenni a sétát, semmi nem jut eszébe, amiről szívesen beszélgetne, így inkább csak némán halad tovább, remélve, hogy a lány nem unatkozik nagyon. Az út során egész jól haladnak, ám rá kell jönnie, lehet, kissé alulbecsülte a várostól való távolságukat. ~Talán mégse érünk oda ma...~ aggódik magában, ahogy lassan sötétedik körülöttük, félve, hogy ezen a környéken már korántsem lesz olyan zavartalan éjszakájuk. Igyekszik kicsit fokozni a tempót, hogy amíg még elég világos van a gyalogláshoz, minél nagyobb távot meg tudjanak tenni, ám közben folyamatosan figyeli Lunit is, képes-e tartani az iramot, és a lány igényeinek megfelelően lassít, ha esetleg szükség van rá. ~Ha kicsit belehúzunk, még talán elérjük Artheniort, mielőtt teljesen besötétedne. Mégiscsak jobb lenne egy rendes ágyban aludni, mint a szabad ég alatt...~ vélekedik magában, remélve, hogy Aleimord háza van még olyan állapotban, hogy plusz két fő meg tudja húzni magát benne, és hogy lecsillapodtak már annyira a kedélyek a városban, hogy álmuk zavartalan legyen. ~Már csak találnunk kéne valakit, aki be tud számolni nekünk a történtekről...~ jut eszébe Luni korábbi kérése, így fürkésző tekintettel kezdi vizslatni környezetüket, hátha szembejön velük valaki, akitől megtudhatják, mi az aktuális helyzet a városban.*


2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-03 13:46:56
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Vissza a városba//
//Lau//

*Mielőtt még álomra hajtanák a fejüket, Lau kérdése ugyan egy pillanatra meglepi, de aztán hamar rájön, hogy már régen nem otthon van. Miért ne lehetne valakinek egynél több háza, különösen, ha született nemes, mint Aleimord? Válaszával azonban muszáj kiábrándítania a másik lányt, bármennyire is szép remény volt, hogy talán még sem kell visszamenniük a városba.*
- Sajnos fogalmam sincs, de nem hiszem. Azelőtt a szülői házban élt, oda vitt engem Alenia, ott találkoztam vele először. Aztán a másikat, ahonnan elmenekültünk, örökölte a nagybátyjától. Éppen csak pár napja költöztünk át oda. *meséli, mert nem akarja túl hosszú történettel megterhelni Laut, akin az is látszik, hogy nagyon fáradt, és persze húga elvesztésén is éppen csak túl van, legalábbis, ami az időt illeti. Más tekintetben nem nagyon hiszi, hogy jó darabig képes lesz túl lenni ezen az egészen.
Azt ugyan nem érzékeli, hogy Launak kétségei lennének az ő tervével kapcsolatban, de, ha tenné sem vetné nyilván a szemére éppen most, hogy nem bízik a jövőben.
Ami ellenben őt illet, ha valamiben, hát abban, hogy képes lesz majd jóslásból megélni, tényleg nagyon magabiztos. Mindent megtanult édesanyjától, amit tudnia kell, és bár van benne némi egészséges kételkedés, inkább hisz az ő világuk mögötti mélyebb valóságban, ami folyton útmutatásokat küld nekik a jövőjükre vonatkozólag, mint nem. Akár még papnő is lehetett volna belőle, ha élete történetesen nem pont egy elf lány és egy ember tiltott szerelmének a gyümölcse.*
- Köszönöm! Tényleg az leszek. Szerencsére mindent tudok, amit tudnom kell ehhez. *jelenti ki egyszerűen, hiszen továbbra sem érzi, hogy ez az a hely és idő, amikor hosszan kellene beszélnie, és főleg nem magáról. Arcán és tekintetén mindenesetre látszik talán, hogy mennyire erősen meg van győződve arról, amit most mond. Végtére is egyszerű az egész. Ismerni kell, hogy melyik szimbólum, vonal, vagy egyéb jel mit jelent, ezeket pedig édesanyjának köszönhetően nagyjából ismeri, ha pedig bizonytalan, vagy nem elég egyértelmű, hogy mit akar neki mondani egy-egy kép, ki kell azt egészítenie saját fantáziájával, futó benyomásaival, és az istenekben meg önmagában bízva azoknak megfelelően értelmezni. Amúgy is léteznek teljesen egyértelmű jelek, főleg azok amelyek olyan kérdésekre adnak választ, amelyekre a válasz mindössze vagy igen, vagy nem lehet. Sok módszerét is ismeri a jövő kifürkészésének, nem csak tenyérből és teafűből képes jósolni, mint egy-két vásári jós, ezen kívül pedig talán tudja olyan ügyesen forgatni a szavakat, hogy képes legyen ne túlságosan egyértelmű, és később számon is kérhető jóslatokat adni.
Bár abban továbbra sem biztos, hogy jó ötlet visszatérni, azzal a nyugtató tudattal alszik el, hogy legalább azt megbeszélték, hogy nem fognak csak úgy visszasétálni Artheniorba, azt sem tudva, hogy mi vár rájuk majd ott.
Ezúttal csak egyszer riad fel, most éppen arra, hogy teste alá szorult és kicsit elzsibbadt a keze, de, miután kiszedi maga alól és óvatosan oldalra fordul, látja, hogy Lau még nem ébredt fel, ezért megnyugodva lehunyja szemeit újra és alszik tovább. Mikor ismét felébred, hosszú idő óta először végre kipihentnek érzi magát, testben legalábbis, mert lélekben nagyon fáradt, mégis, ahogyan észreveszi Laut, ahogyan kifejezéstelen tekintettel, térdeit átkarolva bámul maga elé, már esze ágában sincs sajnálnia magát emiatt.
Éppen csak azt nézi meg, hogy merre jár a nap, és mennyi idejük van még sötétedésig, majd hosszú percekig csendben bámul a semmibe ő is, mintha ettől jobb lenne, vagy megváltozna bármi. Végül csak erőt vesz magán, és csendben elkezd mindent visszapakolni a táskájába. Ahogy végignéz magukon kicsit még meg is nyugszik. Ruháik megviseltnek tűnnek, helyenként inkább koszosnak, mint kopottnak, Lau arcán és tekintetén látszik, hogy a sors már nyomot hagyott rajta, ahogy alapból sápadt bőrének köszönhetően minden bizonnyal ő maga sem néz ki sem túl egészségesnek, sem túl életvidámnak. Egyikük sem keltheti azt a benyomást, hogy valaha is a gazdagok között éltek volna, akár mint szolgálók, akár mint távoli rokonok, de hát, ha valaminek egyáltalán nem néznek ki, akkor nemesnek biztosan nem.
~ Talán ennyi is elég ahhoz, hogy gond nélkül tudjunk visszatérni. ~ összegzi magában gondolatait, mielőtt Lauhoz fordulna.
Tudja, hogy bár kifejezést szó szerint és szigorúan értve ébren van, lélekben mégis nagyon máshol jár most. Természetesen megérti, ezért ismét nem is nagyon erőlteti azt, hogy beszéljenek. Pontosan tudja, hogy úgy sem tud mondani semmit, amitől jobb lenne bármi. Ugyanakkor tudja azt is, hogy ha már elhatározták, hogy elindulnak vissza, nem üldögélhetnek egy fa alatt sem örökké. Felveszi hát a hátára a zsákját, készen állva arra, hogy elinduljanak.*
- Gyere, menjünk tovább! *érinti meg gyengéden Lau vállát.*
- Igyunk kis vizet, aztán térjünk vissza az útra. Akkor biztosan könnyedén visszatalálunk a városba. *javasolja, és, ha Lau jön vele, akkor ő maga is elindul.
Nem diktál túl nagy tempót, de azért nem is andalog, vagy húzza az időt, hogy minél később érkezzenek meg, és úgy érzi ezek a léptek most tökéletesen illenek mindkettőjük hangulatához. Nem sietnek meggondolatlanul további sorsuk elé, de nem is ódázzák el az időt, hogy találkozzanak vele.*



2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-02 23:54:07
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Külön utakon//

*Érdeklődve hallgatja Harath mondandóját, miközben haladnak tovább úti céljuk felé.*
- Igyekezni fogok! *jegyzi meg a hadúr kapcsán. A férfi szavai nagyjából egybecsengenek a korábbi pletykákkal, amik Kagan Thargodar kapcsán eljutottak a fülébe, így nincs oka kételkedni benne, hogy igazak a most elhangzott állítások. ~Ha pedig tényleg így van, talán lehet, előbb érdemes lenne ezzel a kancellárral találkoznom...~ gondolja magában, kissé elmosolyodva.*
- Még valaki említésre méltó? *faggatózik tovább, remélve, hogy megtudhat még többet, bár már annak is örül, hogy ennyi információt ki tudott szedni a férfiból.*


2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-02 23:34:30
 ÚJ
>Harath Hardoghar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Külön utakon//

*Ő maga ugyan nem emlékszik, hogy ezen kívül mást is ajánlott volna, de igazából nem látja okát, miért ne mesélhetne.*
- Első körben Kagan vezérrel, és előre szólok, hogy sokkal veszedelmesebb és könyörtelenebb, mint gondolnád. Jobb lesz, ha elhiteted vele: Házad még mindig fontos szövetséges, mert jelenleg... ti vagytok az a nemesi ház, ahol megölték a Szellemjárót. A feleségét. *csendesedik el, mert persze tudja, hogy ő meg az a testőr, akinek ezt meg kellett volna akadályoznia.*
- Amúgy amit tudni kell róla, hogy szavában megbízható, de kíméletlen és könyörtelen, ha céljairól van szó. A jobb keze volt Leandana, aki most halott... így nagyobb szó jut a balkezének, amivel a seggét törli. *kúszik mogorva él a hangjába.*
- Habrertus kancellár, a hadúr rossz szelleme, amellett állandó helyettese. Egyelőre még nincs nagy hatalma, de okos és gyakorlatias, számító és következetes. És szereti a hamvas pipihúst, még ha fekete tolla van is. *hunyorít a nőre, hogy értse a célzást.*



2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-01 23:25:52
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az út a cél//

*Az aranyló búzát már régen learatták, csak tarlós földek láthatók helyükön, amik megtrágyázva pihennek, hogy jövőre ismét termést hozzanak. A tengeri aratásával a parasztok még nem végeztek, bár érthető is, hiszen nyilván kevesebb a dolgos kéz a városi lázongások óta, de a lelkiismeretes földművelők még nem dobták el kapáikat, és gondosan kapálgatják a kukorica sorközeit. Az asszonyok a hátukon lévő kosarakba gyűjtik az aranyszemes csöveket. A tanyáik udvarain gyermekeik a learatott tengerit fosztják, a munka végeztével pedig, boldog tudatlanságban játszanak a csuhébabákkal, nem is gondolva rá, hogy vajon mit hoz még számukra a jövő.
Lesha mosolyogva halad el egy ilyen kukoricaföld mellett. A száradó levelekkel sűrűn neszezve babrál az erősödő szél, mintha egy hadsereg vonulna lassan menetelve a címeres növények sokasága között. A távolban egy varjú kél szárnyra, és panaszosan károgva kiáltja világba csak a varjak számára érthető üzenetét. Talán egy róka sompolyog valahol a közelben, vagy csak a zimankósabbnak ígérkező ősz közeledtét jelzi. Az óriás lány nem gondolkodik ilyen dolgokon, a bágyadt melegben szalma illatú levegő telíti be orrát, amibe, olykor a trágya elhaló szaga is keveredik, de élet nélkül nincs halál, halál nélkül nincsen élet. Lesha arca ilyenkor kissé elfintorodik, és kezével legyezi el a kellemetlen szagot. Így halad a tanyavilág dolgos, mégis valahol békés hangulatában, messze a város zajától. Az óriás lány nem is fogja fel merre megy, csak akkor gondolkodik el, amikor egy hatalmas rengetegbe ér.*

A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.01 23:36:06


2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-01 22:27:05
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Int, Gha és a Sayquevesek//

- Köszönöm Intath, de nem szükséges.
*Jól esik neki, hogy Int törődik vele, de valószínűleg az út további részében nem szól semmit. Kicsit magába fordul, elemzi a történteket, miegymás.
Próbálja figyelmen kívül hagyni azt, ami történt, csak a célokra akar koncentrálni. Aggódik Nairada miatt, hiszen nem tudja, hogy mi lehet vele, és aggódik azok miatt is, akik a Vashegyre indultak, hiszen nem tudja, hogy életben vannak-e még. Kaptak-e szállást... Felelősséggel tartozik értük, mindenképpen tudnia kell, hogy mi van velük.*


A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.01 23:13:18


2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-01 21:48:17
 ÚJ
>Ghaelowo Croylorint avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Int, Gha és a Sayquevesek//

- Akkor jól hallottam *jegyzi meg, miközben tréfás füstfelhőt képzel Pukkancs feje fölé. Egyébként annyira már nem izgatja a téma, bár kíváncsi milyen helyre viszik. Esze ágában nem lesz belépni, nehogy megszentségtelenítse eme nemes istállóját, vagy vétsen házának szabályai ellen, majd ellő valami olyasmit, hogy ilyen szemétdombon ő nem alszik. Ez kifejezetten megtetszik neki, el is mosolyodik rajta, hiszen miért ne mosolyoghatna? Kijutott a városból, és még itt ez a díszmajom is, aki könyörög érte, hogy piszkálják. Persze a cirkusz valójában csak a kúria kapujáig tart, de hát kit hat az meg? Persze Intathnak lesz mit megköszönnie Dramnak, hiszen neki hála Ghael már el is felejtett haragudni a félkarúra, így a cuccait újabban relatíve óvatosan hozza, és nem hagyja el véletlen félúton.*


2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-01 13:27:29
 ÚJ
>Leandana Kagantal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1455
OOC üzenetek: 86

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//

- Idegesítőek vagytok. Meddig lihegtek még a nyomomban?
*Lea joggal várhatná el, hogy legalább egy búzatáblán magányosan kószálhasson. Hamarosan aratnak, szeretné ha a kövér kalászok végigsimítanák a tenyerét, de ezekkel is éppen úgy jár, mint mikor a barátait próbálta megérinteni. Ez valójában nagyon kiakasztó. Igazából a két Thargodrym is halálra idegesíti, meg az időnként feltűnő nagydarab Thargodar, Brennus. Mondjuk még ez a kettő mindig jobb társaság, mint Brennus.
A kérdésére válasz nem érkezik, csak cinkos összemosolygás.*


2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-08-30 18:04:23
 ÚJ
>Ult Ghalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Ahogy elmarad mögöttük a város, a kis csapat megnyugszik. Vagy legalábbis az életüket már nem féltik annyira. Így viszont marad idejük gyászolni azt, amit otthagytak. A nő csendesen sírdogál, miközben a kisebb gyerekeket öleli magához, a kamasz gyerek dacosan hallgat, a férfi inkább az útra figyel. Ult persze hallgat, nem ő lesz az, aki társalgást kezdeményez. Nem is kell, a gyerekemberből kirobban a feszültség.*
-A gazemberek! Hogy lehet... hogy tehették... hol van ilyenkor a Városi Őrség?
-Gondolom, mentik a saját életüket. Meg a saját családjuk életét. *A férfi válaszában még csak igazán sok keserűség sincs. Megérteni látszik a történtek természetét. Fia nem ennyire bölcs.*
-De hiszen ez a dolguk! A kötelességük! Nekik kéne megvédeniük minket! Lusta gazember az össze...!
-Nem. *A nő hangja hideg, mint az acél és úgy sújt le, mint egy halálos csapás.* Az a kötelességük, hogy kövessék a kapott parancsokat. Valaki valahol rossz döntést hozott és rossz parancsokat adott. Ez a következménye.
*A család hitetlenkedve nézi, a férfi furcsállóan vonja össze szemöldökét.*
-Te is...?
-Nem. *Ez a szó nagyon megy ma neki.* Már régebben kiléptem. Akkor, mikor... *Nem, ezt inkább nem részletezi.* ...mikor valaki kiadott egy nagyon rossz parancsot. Csak az... nem szólt ekkorát. Akkor mindössze egy csapat katona döntött úgy, hogy inkább lelép, mint meghal.
*A férfi bólint, a többiek inkább nem kérdeznek semmit. Csendben haladnak a falvak között, útjukat nem akadályozza semmi, mégsem lesz jobb a hangulat.*


2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-08-30 10:09:24
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 646
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Hazafelé//

*Trodd ül a bakon farigcsál és közben időnként nézi az utat. Nem szól senki senkihez. Őt persze nem zavarja. Hozzászokott már a csendhez és nem ő fogja megtörni. Kezd viszont egy rossz érzése lenni. Nem mindenki olyan csendes fajta mint ő. Azoktól pedig nem túl megnyugtató ha hallgatnak. Nem nagyon tudja, de a harcok után mintha amúgy se lenne jó ha hallgatnának a katonák. Ezektől a gondolatoktól rossz érzések fogják el, de ő nem szól csak farag tovább. Út végére talán végezni is fog ha más haszna nem is volt ennek a kiruccanásnak.*


2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-08-29 00:52:47
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 900
OOC üzenetek: 170

Játékstílus: Megfontolt

//Int, Gha és a Sayquevesek//

*Ő jót kuncog Ale idegességén. Ha nem lenne ilyen alaposan megpakolva akkor ez egy kimondottan kellemes este lehetne. Mivel a másik pofátlanságára a fura nevű nemes nem reagál Int tippje kezd bejönni. Persze meglehet, hogy út közben még kiérdemel a lantos pár nyakast, de mivel pénzük nem bánná Int és Ale csak nyerhet ezen a fogadáson.*
-Ha lenne nálam a megfelelő növényből csinálnék neked egy nyugtató teát, hogy jobban tudj aludni, de sajnos nincs. Azért ha nem tudsz aludni nyugodtan keress meg. Még a szilvából is van.
*Nevet jót mert eszébe jut milyen kínkeservesen küldte le azokat a feleseket a másik.*
-Amúgy komolyan beszélek. Egy ilyen nap után természetes ha az idegeid kicsit meg vannak viselve.
~Ha lenne nálam a megfelelő növényből magamnak is csinálnék egy nyugtató pipát, hogy ellazulhassak, de sajnos nincs. Pedig jó lenne ha még lenne abból az ördögvigyorból.~


2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-08-28 23:15:28
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Int, Gha és a Sayquevesek//

* Szerencsére Drameiloten már hátat fordított a fickónak, mire az válaszol, úgyhogy nem kell leplezze a tömény dühöt, ami arckifejezését jellemzi. Inkább némát sétál tovább, miközben ketten sugdolóznak, de Dramban van annyi önérzet, hogy nem hegyezi a fülét, ezt is inkább csak feltételezi a testbeszédükből. Úgyhogy inkább húgához fordul.*
- Látod, az ilyen alakok miatt nem mászkálhatsz egyedül. * Súgja oda Ghaelre célozva, miközben hálás érte, hogy automatikusan úgy helyezkedett a lány, hogy továbbra is védhesse a testével, mint egy pajzs. Viszont az biztos, hogy ha a házukhoz érnek, akkor felkelt néhány szolgált, hogy álljanak őrt, és dobják ki a pojácát, ha megpróbál betörni, vagy a házba lopakodni. A két nagyobbik lovasfiút, ők tökéletesek lesznek erre a feladatra. Nem harc képzettek, de izmosak. *


2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-08-28 20:52:35
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Vissza a városba//
//Luni//

*Bár magának se szívesen ismeri be, de tényleg szüksége van a pihenésre, és ha már muszáj megállniuk, akkor azt inkább tegyék meg itt, ezen a békés környéken, mint akár egy lépéssel is közelebb a feldúlt városhoz. Miután Luni beleegyezik, hogy a mutatott fánál tartsanak egy kis pihenőt, határozottan el is indul felé, ám megdöbbenve áll meg egy pillanatra, mielőtt leülne, amikor is Luni hirtelen a köpenyével próbálja kissé kényelmesebbé tenni a kemény földet. Nem szól semmit, ám elmosolyodik az ártatlan, kedves gesztuson, magában örülve, hogy a lány még továbbra is képes keresni és meglátni a szépet és a jót az életben. Mikor végre leül, akkor döbben csak rá, mennyire szüksége is volt már arra, hogy megálljon kicsit, hiszen gyakorlatilag azóta nem volt egy nyugodt pillanata, hogy eljött a városból. ~Sőt, igazából mióta először eljöttem otthonról...~ gondolja magában, ám nem akar jobban belemenni, hisz akkor csak még régebbre nyúlnának a szálak, a hosszas gondolkodástól pedig megfájdul a feje. Kimerültsége ellenére azért igyekszik végiggondolni a Luni által feltett kérdéseket, és a rájuk adandó válaszokat, bár közel sem bízik benne, hogy most képes helyzetük reális értékelésére*
- Elhiszem. *bólogat hevesen a lány megjegyzésére, ám hamar abba is hagyja, ugyanis a gyors mozdulatoktól kissé elszédül és újra bele is nyilall a fájdalom a fejébe, így a továbbiakban inkább viszonylag mozdulatlan hallgatja Lunit*
- Nincs esetleg máshol birtoka vagy háza? *jut eszébe egy hirtelen ötlet, hisz ha tényleg rokonok, Luni talán ismerhet más helyet is, távolabb a várostól, ahova mehetnének. ~Vagy ha nem is feltétlen neki, akkor a családjának... ahogy Aleimord kinézett, amikor legutóbb láttam, nem hiszem, hogy neki is sok kedve lett volna visszatérni a rezidenciára. Talán máshol is meghúzhatta magát~ elmélkedik tovább a lehetőségeken, mit is csinálhatnának és hova is mehetnének, ami mindkettejüknek megfelel, de persze minden csak azon múlik, Luni mennyit tud a családról*
- Én is remélem! *próbál bizakodó hangnemben válaszolni, bár nem igazán sikerül neki, ám a lány további szavai mégis mosolyt csalnak az arcára. ~Milyen lelkes és optimista! Mintha csak ilyen könnyű lenne minden...~ gondolja magában mélabúsan, ám szkeptikus gondolatait inkább megtartja magának és igyekszik lelkesítő lenni*
- Jós? Biztos nagyszerű jós leszel! Ha végre már valami biztonságosabb helyen leszünk, örülnék, ha újra jósolnál nekem. Jól jönne egy-két pozitív előrejelzés a jövőre vonatkozóan! *mosolyog a lányra, miközben már előre számít a replikára, hogy a jóslás nem így működik, és közel sem biztos, hogy kellemes dolgok várnak rá a jövőben*
- Rendben, persze, igazad van! *kockáztat meg egy rövid kis fejbiccentést Luni kikötésére, ami remélhetőleg nem rontja tovább a már-már elviselhetetlen lüktetést a fejében*
- Mindenképp keresünk valakit, akitől megtudhatjuk, mi a helyzet a városban! *ért egyet a lánnyal, ám többet már nem tud mondani, a fáradtság ugyanis elhatalmasodik rajta, és álomtalan álomba merül. Nem alszik jól, mocorog és forgolódik álmában, ám bármit álmodik is, szerencsére nem emlékszik rá, mikor felébred. Először azt sem tudja, hol van és hogy került oda, ahogy azonban szép lassan tudatára ébred a dolgoknak, visszatér a szomorúság és a bánat is, ami húga halála óta nem hagyja nyugodni. Annyira megbénítják érzelmei, hogy se mozdulni, se beszélni nem bír, csak felhúzott térdeit átkarolva ül maga elé meredve. Akár ébren van mellette Luni, akár nem, ha a lány nem szól hozzá, ő sem beszél, csak egy távoli pontra mered, ahol nincs is semmi, csak az emlékei űznek vele gonosz tréfát.*


2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-08-28 15:14:33
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Int, Gha és a Sayquevesek//

* Elmosolyodik Dram reakcióján ahogy csattogtatja fogait Mabitas felé, nagyon aranyos. Közben persze megy, terelődik előre a szántóföldek felé, hogy a csipet-csapat minél előbb elérhesse a biztonságot nyújtó villát és kicsit lepihenhessenek. Most már kezd ő is álmos lenni, bár sejti, hogy mikor az ágyában fekszik majd este, nem fog tudni elaludni. Ez általában így szokott lenni.
Közben végre elérik a szántóföldeket és most már inkább Dram mellé lép mint elé, mert nem szeret totyogni, tehát így sokkal kényelmesebb, de hogy azért tegyen egy kicsit bátya kedvére arra az oldalra lép, ahol a lehető legtávolabb van a harmadik, nemesnek mondott alaktól.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680