Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2146-2165
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-24 05:22:25
Üzenet elküldve: 2025-08-24 05:22:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Az élet kiszámíthatatlan. Az is kérdés, hogy egyáltalán hogy kerülnek ide? A terveket sokszor felborítják az istenek, vagy akárkik is legyen azok akik szeretnek a halandók dolgával törődni. Viszont most egy csendes időszak köszönt be. Nem tudja, hogy meddig tart majd, de jól esik neki, hogy kihasználhatja. Ráadásul nem is egyedül. Akaaruush társaságában róják a szántókat. Két jól megtermett ork. Csendben sétálnak, de Zzul jobb társaságot nem is kívánhat. Céljuk ismeretlen, lehet felsőbb hatalmak irányítják sorsukat.
Este van. A hold enyhe fénye és a csillagok világítják meg az útjukat. Az út elég széles kettejüknek. Enyhe szél fúj végig tájon, kis meleget hozva a hűvös éjszakába. Csendben menetelnek ismeretlen céljuk felé, mikor valami megtöri a fülsüketítő csendet. Hangos üvöltés, melyet még az erősebb szél is valahogy veszélyesebbnek mutat. A távolból felröppenő madarak hangját hallani. Cinkos mosollyal néz Akaaruushra.*
-Megnézzük mi volt ez?
*A hang helyét nem nehéz követni. Nem volt olyan messze tőlük.*
//Hívó szó//
*Az élet kiszámíthatatlan. Az is kérdés, hogy egyáltalán hogy kerülnek ide? A terveket sokszor felborítják az istenek, vagy akárkik is legyen azok akik szeretnek a halandók dolgával törődni. Viszont most egy csendes időszak köszönt be. Nem tudja, hogy meddig tart majd, de jól esik neki, hogy kihasználhatja. Ráadásul nem is egyedül. Akaaruush társaságában róják a szántókat. Két jól megtermett ork. Csendben sétálnak, de Zzul jobb társaságot nem is kívánhat. Céljuk ismeretlen, lehet felsőbb hatalmak irányítják sorsukat.
Este van. A hold enyhe fénye és a csillagok világítják meg az útjukat. Az út elég széles kettejüknek. Enyhe szél fúj végig tájon, kis meleget hozva a hűvös éjszakába. Csendben menetelnek ismeretlen céljuk felé, mikor valami megtöri a fülsüketítő csendet. Hangos üvöltés, melyet még az erősebb szél is valahogy veszélyesebbnek mutat. A távolból felröppenő madarak hangját hallani. Cinkos mosollyal néz Akaaruushra.*
-Megnézzük mi volt ez?
*A hang helyét nem nehéz követni. Nem volt olyan messze tőlük.*
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-24 05:01:02
Üzenet elküldve: 2025-08-24 05:01:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
//Zárás//
*Az elf társasága nem tart sokáig. Látja, hogy sikeresen letudta beszélni az ötletéről. Valószínűleg azért, ahogy a nő is mondta, hogy orktól ekkora megértést és észt még nem tapasztalt.*
-Viszlát és nincs mit.
*Kiáltja a nő után aki gyorsan elszelel. Még bemutatkozni sem volt idejük. Nem mintha zavarná. Még sütkérezik a lemenő nap sugaraiban, majd ahogy hűvösebb szelek jönnek ő is úgy dönt, hogy nem tartózkodik már sokáig kint. Nyújtózik egy jó nagyot, pokrócát felveszi a földről és jól kirázza. Sok kosz nem jön ki belőle. Hóna alá csapja a pokrócot és elindul a kunyhójához. Lábai halkan szelk át a mezőt, hála a sűrűn növő fűnek. Becsukja maga mögött az ajtót.*
-Othon édes otthon.
*Rendes kis kunyhó ez. Zzul mindig nagyon odafigyel rá, hogy rendben tartsa. Lefekvés előtt még ránéz arra a kis kertecskére ami a ház előtt terül el. Nem nagy, de néhány növényt tud termeszteni. Megöntözi őket egy kevés vízzel, néhány gazt is kitép a földből és hagyja őket. Az éj beköszöntével nyugalomra tér.*
//Furcsa szándékok//
//Zárás//
*Az elf társasága nem tart sokáig. Látja, hogy sikeresen letudta beszélni az ötletéről. Valószínűleg azért, ahogy a nő is mondta, hogy orktól ekkora megértést és észt még nem tapasztalt.*
-Viszlát és nincs mit.
*Kiáltja a nő után aki gyorsan elszelel. Még bemutatkozni sem volt idejük. Nem mintha zavarná. Még sütkérezik a lemenő nap sugaraiban, majd ahogy hűvösebb szelek jönnek ő is úgy dönt, hogy nem tartózkodik már sokáig kint. Nyújtózik egy jó nagyot, pokrócát felveszi a földről és jól kirázza. Sok kosz nem jön ki belőle. Hóna alá csapja a pokrócot és elindul a kunyhójához. Lábai halkan szelk át a mezőt, hála a sűrűn növő fűnek. Becsukja maga mögött az ajtót.*
-Othon édes otthon.
*Rendes kis kunyhó ez. Zzul mindig nagyon odafigyel rá, hogy rendben tartsa. Lefekvés előtt még ránéz arra a kis kertecskére ami a ház előtt terül el. Nem nagy, de néhány növényt tud termeszteni. Megöntözi őket egy kevés vízzel, néhány gazt is kitép a földből és hagyja őket. Az éj beköszöntével nyugalomra tér.*
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-24 00:14:59
Üzenet elküldve: 2025-08-24 00:14:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Bandukol. Vándorol. Nem tudja, merre menjen, Arthenior nem üdvözli, és ő sem fogja a keblére ölelni a fehérbőrű, fogpiszkálótestű embereket és a még undorítóbb elfeket, így inkább köp az egészre. Egyébként is az volt a terve barátjával, hogy valamerre keletre indulnak meg, amíg nem támadták meg kettejüket, és ennek okán kisvártatva egyedül is maradt.
Dombok, szántók, falvak. Falvak, szántók, dombok. Ilyen unalmas környéket sem látott még, sehol egy méltó ellenfél a közelben, semmi, amiért élni vagy halni lehetne. Az alkony utolsó sugaraiban azon gondolkodik, vajon mégis hogyan élhetnek le az emberek így egy teljes életet? Legtöbbjük ki sem mozdul abból a piciny faluból, amin keresztül lehet köpni, nem ismernek mást, csak a kapát és a kaszát, ugyanazt a munkát csinálják reggeltől estig, téltől télig. Mintha nem is élnének igazán.
Egy rosszabb lépésnél felmorran, kezét a bordájára teszi. A bordarepedés még mindig nem gyógyult be teljesen, de így, hogy rápihent, már egész tűrhető, csak ehhez hasonló rosszabb lépéseknél érzi már. Jobban oda kell figyelnie a szekérnyomokra, mert fájdalmas leckében lesz része.
Letér az útról, és bemegy a bokrosba. A nyúltetem amit talált talán tegnapi lehetett, így biztos nem romlott meg, gyomra mégis furcsán bugyborékol. Nadrágját letolja, és kiereszti azt, ami hastájékát feszíti.
Ezen akció közben viszont egy hang hasítja ketté az étert. Az ork ijedten pattan fel dolga végeztével, nadrágját is úgy rántja fel, mintha nem lenne holnap. Arcára őrült grimasz nyújtózik, mint ahogy az éj sötétje terpeszkedik lassan a tájra.
~ Harc van? Remélem harc van! ~
Megszaporázza lépteit, igyekszik a hang iránya felé menni, de ez a hatalmas, gabonákkal teletűzdelt vidék olyan, mint egy nyitott labirintus.
~ Valahonnan a közelből szólt... BASSZAMEG! HONNAN? ~
Oldaláról leakasztja a buzogányát.
Jobb ötlet híján vesz egy mély levegőt; a fájdalom oldalába hasít, de magasról tesz rá.*
- WRAAAAAAAAAAAAAAAAAGH!
*Talán kap egy választ, és újra betájolhatja a hang forrását, hacsak nem a hang forrása találja meg őt hamarabb. Nem fontos. Valószínűleg csata zajlik, és ahol csata van, ott van Grimnar helye.*
//Hívó szó//
*Bandukol. Vándorol. Nem tudja, merre menjen, Arthenior nem üdvözli, és ő sem fogja a keblére ölelni a fehérbőrű, fogpiszkálótestű embereket és a még undorítóbb elfeket, így inkább köp az egészre. Egyébként is az volt a terve barátjával, hogy valamerre keletre indulnak meg, amíg nem támadták meg kettejüket, és ennek okán kisvártatva egyedül is maradt.
Dombok, szántók, falvak. Falvak, szántók, dombok. Ilyen unalmas környéket sem látott még, sehol egy méltó ellenfél a közelben, semmi, amiért élni vagy halni lehetne. Az alkony utolsó sugaraiban azon gondolkodik, vajon mégis hogyan élhetnek le az emberek így egy teljes életet? Legtöbbjük ki sem mozdul abból a piciny faluból, amin keresztül lehet köpni, nem ismernek mást, csak a kapát és a kaszát, ugyanazt a munkát csinálják reggeltől estig, téltől télig. Mintha nem is élnének igazán.
Egy rosszabb lépésnél felmorran, kezét a bordájára teszi. A bordarepedés még mindig nem gyógyult be teljesen, de így, hogy rápihent, már egész tűrhető, csak ehhez hasonló rosszabb lépéseknél érzi már. Jobban oda kell figyelnie a szekérnyomokra, mert fájdalmas leckében lesz része.
Letér az útról, és bemegy a bokrosba. A nyúltetem amit talált talán tegnapi lehetett, így biztos nem romlott meg, gyomra mégis furcsán bugyborékol. Nadrágját letolja, és kiereszti azt, ami hastájékát feszíti.
Ezen akció közben viszont egy hang hasítja ketté az étert. Az ork ijedten pattan fel dolga végeztével, nadrágját is úgy rántja fel, mintha nem lenne holnap. Arcára őrült grimasz nyújtózik, mint ahogy az éj sötétje terpeszkedik lassan a tájra.
~ Harc van? Remélem harc van! ~
Megszaporázza lépteit, igyekszik a hang iránya felé menni, de ez a hatalmas, gabonákkal teletűzdelt vidék olyan, mint egy nyitott labirintus.
~ Valahonnan a közelből szólt... BASSZAMEG! HONNAN? ~
Oldaláról leakasztja a buzogányát.
Jobb ötlet híján vesz egy mély levegőt; a fájdalom oldalába hasít, de magasról tesz rá.*
- WRAAAAAAAAAAAAAAAAAGH!
*Talán kap egy választ, és újra betájolhatja a hang forrását, hacsak nem a hang forrása találja meg őt hamarabb. Nem fontos. Valószínűleg csata zajlik, és ahol csata van, ott van Grimnar helye.*
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-23 13:10:38
Üzenet elküldve: 2025-08-23 13:10:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás egy új élet felé//
*Egyre fáradtabban és türelmetlenebben ér a szántóföldekhez. Nagyon szeretne már hazaérni és lepihenni. Amúgy meg… első dolga lesz venni egy lovat, amint megengedheti magának. Ez a kutyagolás embertelen. Vagy fél-elftelen. A táj változása azonban kicsit megenyhíti. Aranyló szántóföldek hullámoznak jégkék tekintete előtt, s újabb analógia bontakozik ki fejében. Az elszórtan álló gazdasági épületek, tanyák a munkára emlékeztetik. Mindig is irtózott tőle – legalábbis a kétkezi, verejtékes munkától. Most azonban először vágyik arra, hogy teremtsen. Vágyik rá, hogy saját sorsát alakítsa. Nem úgy, mint eddig, hanem valódi, belefektetett energiával. Mintha lelkében egy réteggel mélyebbre ért volna.
Nagy levegőt vesz, épp akkor, mikor a szél belekap a kontyból kiszabadult szőke tincseibe. Egy pillanatra tényleg úgy érzi: övé a világ. Körbenéz. Senki sincs a közelben, ezért kienged tüdejéből egy felszabadult, boldog kurjantást, majd vidáman beleöklöz a levegőbe. Még pár percig figyeli a szélfútta tájat, aztán továbbindul a város felé.*
*Egyre fáradtabban és türelmetlenebben ér a szántóföldekhez. Nagyon szeretne már hazaérni és lepihenni. Amúgy meg… első dolga lesz venni egy lovat, amint megengedheti magának. Ez a kutyagolás embertelen. Vagy fél-elftelen. A táj változása azonban kicsit megenyhíti. Aranyló szántóföldek hullámoznak jégkék tekintete előtt, s újabb analógia bontakozik ki fejében. Az elszórtan álló gazdasági épületek, tanyák a munkára emlékeztetik. Mindig is irtózott tőle – legalábbis a kétkezi, verejtékes munkától. Most azonban először vágyik arra, hogy teremtsen. Vágyik rá, hogy saját sorsát alakítsa. Nem úgy, mint eddig, hanem valódi, belefektetett energiával. Mintha lelkében egy réteggel mélyebbre ért volna.
Nagy levegőt vesz, épp akkor, mikor a szél belekap a kontyból kiszabadult szőke tincseibe. Egy pillanatra tényleg úgy érzi: övé a világ. Körbenéz. Senki sincs a közelben, ezért kienged tüdejéből egy felszabadult, boldog kurjantást, majd vidáman beleöklöz a levegőbe. Még pár percig figyeli a szélfútta tájat, aztán továbbindul a város felé.*
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:40:10
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:40:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Hagrar nehéz léptekkel közeledik a szántóföldek felé, miközben az este lassan leereszkedik a vidékre. A nap már régen elbukott a dombok mögött, az égen sötétkék árnyalat terül szét, és az első csillagok pislákolva bukkannak elő. A karavánút porát most nem bolygatják szekerek, a tanyák ablakai sárgán derengenek a távolban, de a mezőkön már nincs senki. Az emberek hazatértek, s csak a tücskök ciripelése és a békák brekegése kíséri az ork lépteit.
A földek aranyló gabonája sötéten hullámzik a szélben, mintha fekete tenger volna, amelyet csak a holdfény vonalai törnek meg. Hagrar megáll az út szélén, lassan lelép a poros ösvényről, és a lágy lankán megállapodik a tekintete. Emlékek nyomulnak elő a csendből: régi barátok nevetése, bajtársak hangja, akik egykor itt meneteltek vele együtt. Most azonban csak a szél susog, s a múlt árnyai kísérik.
A mellkasában egyre erősebben gyűlik a feszültség. Ez a föld egykor az életet, a küzdelmet és a közös álmokat jelentette. Most pusztán csendet, elhagyatottságot, s valami kimondatlan hiányt hordoz.
Hagrar lassan felegyenesedik. Vállai szélesen feszülnek, árnyéka hosszasan nyúlik végig a földeken. A szél belekap köpenyébe, s amikor a hold fénye rásüt, úgy tűnik, mintha maga is egy szoborrá vált volna a dombtetőn. Mély levegőt vesz, majd a mellkasából feltör az a hang, amelyet sem az idő, sem a veszteségek nem tudtak elnémítani:*
— HRAAAARGH!
*Kiáltása végigsöpör a sötét mezőkön, megfeszíti a levegőt, visszhangzik a dombok között. És ekkor valami megmozdul. A szél hirtelen feltámad, végigsöpör a gabona felett, mintha maga a föld válaszolna. A közeli erdősávból fekete madarak egész raja rebben fel, szárnycsapásaik zajától pillanatokra betelik az éjszaka. Az árnyékok kavargó táncot járnak a holdfényben, majd szétszóródnak az égbolt sötétjében.
Egyetlen szívverésnyi ideig úgy tűnik, mintha a kiáltás tényleg életre keltette volna a múlt harcosainak szellemét. Aztán a világ lassan elcsendesedik. A szél elül, a tücskök újra dalba kezdenek, s a földek ismét némán nyújtóznak a dombok alatt. De Hagrar tudja: a szántóföldek most őrzik az ő hívását, s az éjszaka mélyén sosem marad teljesen egyedül.*
//Hívó szó//
*Hagrar nehéz léptekkel közeledik a szántóföldek felé, miközben az este lassan leereszkedik a vidékre. A nap már régen elbukott a dombok mögött, az égen sötétkék árnyalat terül szét, és az első csillagok pislákolva bukkannak elő. A karavánút porát most nem bolygatják szekerek, a tanyák ablakai sárgán derengenek a távolban, de a mezőkön már nincs senki. Az emberek hazatértek, s csak a tücskök ciripelése és a békák brekegése kíséri az ork lépteit.
A földek aranyló gabonája sötéten hullámzik a szélben, mintha fekete tenger volna, amelyet csak a holdfény vonalai törnek meg. Hagrar megáll az út szélén, lassan lelép a poros ösvényről, és a lágy lankán megállapodik a tekintete. Emlékek nyomulnak elő a csendből: régi barátok nevetése, bajtársak hangja, akik egykor itt meneteltek vele együtt. Most azonban csak a szél susog, s a múlt árnyai kísérik.
A mellkasában egyre erősebben gyűlik a feszültség. Ez a föld egykor az életet, a küzdelmet és a közös álmokat jelentette. Most pusztán csendet, elhagyatottságot, s valami kimondatlan hiányt hordoz.
Hagrar lassan felegyenesedik. Vállai szélesen feszülnek, árnyéka hosszasan nyúlik végig a földeken. A szél belekap köpenyébe, s amikor a hold fénye rásüt, úgy tűnik, mintha maga is egy szoborrá vált volna a dombtetőn. Mély levegőt vesz, majd a mellkasából feltör az a hang, amelyet sem az idő, sem a veszteségek nem tudtak elnémítani:*
— HRAAAARGH!
*Kiáltása végigsöpör a sötét mezőkön, megfeszíti a levegőt, visszhangzik a dombok között. És ekkor valami megmozdul. A szél hirtelen feltámad, végigsöpör a gabona felett, mintha maga a föld válaszolna. A közeli erdősávból fekete madarak egész raja rebben fel, szárnycsapásaik zajától pillanatokra betelik az éjszaka. Az árnyékok kavargó táncot járnak a holdfényben, majd szétszóródnak az égbolt sötétjében.
Egyetlen szívverésnyi ideig úgy tűnik, mintha a kiáltás tényleg életre keltette volna a múlt harcosainak szellemét. Aztán a világ lassan elcsendesedik. A szél elül, a tücskök újra dalba kezdenek, s a földek ismét némán nyújtóznak a dombok alatt. De Hagrar tudja: a szántóföldek most őrzik az ő hívását, s az éjszaka mélyén sosem marad teljesen egyedül.*
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-22 09:14:26
Üzenet elküldve: 2025-08-22 09:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
//Zárás//
*A találkozás furcsára sikeredett. Nem is tudja, hogy pontosan mit keres itt. Abban egyet kell, hogy értsen az orkkal, hogy az egész ötlete rossz. Amíg van más lehetősége ne tegye ki magát ilyen eseményeknek.
A férfi elutasítása meg nem is lepi meg. Még annak is örülhet, hogy egyáltalán szóba ált vele az ork, nem hogy még jó tanácsot is adott neki. Kényelmetlenül ül a férfi előtt. Próbálkozna még egyszer, de jobb ha nem ingerli a másikat.*
-Jobb ha megyek.
*Mondja kurtán. Feláll, köpenyét leporolja. Biccent a férfi felé és elköszön tőle.*
-Viszlát. És köszönöm a tanácsot.
*Úgy érzi meg kell, hogy köszönje. Azon az úton megy, ahonnan jött. Még a friss csapáson könnyen visszatalál Artheniorba. A visszaúton van ideje gondolkozni. Az ork viselkedése mondjuk jobban meglepi, mint gondolta. Soha sem volt olyan, aki mást a faja miatt megítél. Nagyot sóhajt.
~Hogy is lehettél ilyen botor, Hena?~
Ostorozza magát. A nap is lassan lemegy. Tudja, hogy szürkületre fog megérkezni Artheniorba.*
//Furcsa szándékok//
//Zárás//
*A találkozás furcsára sikeredett. Nem is tudja, hogy pontosan mit keres itt. Abban egyet kell, hogy értsen az orkkal, hogy az egész ötlete rossz. Amíg van más lehetősége ne tegye ki magát ilyen eseményeknek.
A férfi elutasítása meg nem is lepi meg. Még annak is örülhet, hogy egyáltalán szóba ált vele az ork, nem hogy még jó tanácsot is adott neki. Kényelmetlenül ül a férfi előtt. Próbálkozna még egyszer, de jobb ha nem ingerli a másikat.*
-Jobb ha megyek.
*Mondja kurtán. Feláll, köpenyét leporolja. Biccent a férfi felé és elköszön tőle.*
-Viszlát. És köszönöm a tanácsot.
*Úgy érzi meg kell, hogy köszönje. Azon az úton megy, ahonnan jött. Még a friss csapáson könnyen visszatalál Artheniorba. A visszaúton van ideje gondolkozni. Az ork viselkedése mondjuk jobban meglepi, mint gondolta. Soha sem volt olyan, aki mást a faja miatt megítél. Nagyot sóhajt.
~Hogy is lehettél ilyen botor, Hena?~
Ostorozza magát. A nap is lassan lemegy. Tudja, hogy szürkületre fog megérkezni Artheniorba.*
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-22 09:04:20
Üzenet elküldve: 2025-08-22 09:04:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Szénfekete//
*Nem hoz sem enyhülést, sem megnyugvást a hűvös víz. Az ujjai közül csordogálnak vissza apró patakként a cseppek, alig elegen, hogy átnedvesítsék a haját. Hallja a nő újabb szavait, de nem áll fel a vödör mellől, csupán a szeme nyílik ki a kifele induló léptek nyomán, mozdulatlanul bámulva maga elé a padló egy pontjára, mielőtt a szürkék visszatalálnának az asztalhoz. Lentről alig látja, csak a pergamenek szélét.
A hátratúrt tincsek közül egy-kettő hullik vissza a homlokába, ahogyan felállva a papírosokhoz lép. Nem érdeklik az asztalon széthagyott növények, hogy a hosszúéletű telelógatta mindenféle útszéli gazzal a házát. Átnyúlva a virágok felett ér a kibontott lapokhoz, hogy az asztal lapján kitekerve megnézze őket. A korábban sötétben tekergőző minták hirtelen lesznek élesek a ház nappali homályában. Nem marnak, legalábbis nem egyből; egykedvűek a vonások, amikkel közéjük bámul. Megfigyel, ellenőriz, bár semmi szükség rá. Ismeri a képeket, a rajzok pedig pontosak. Félrehúzva a fentre eső pergament esik a pillantása a következőre, az ismerős motívumokkal összekötött mintákra. A részletképek között megbúvó arctalan alakra festett képeken időzik csupán hosszabban a tekintete. Minden mást már ismer. Az ujjaival tartja egy helyben az asztal lapján a rajzot, mielőtt elengedné, és visszalépne a vödörhöz.
A térdéhez ütődik a fém széle, benne a maradék vízzel, ahogyan maga mellett lógatva kilép vele a tornácra. Tűz a nap. Összehúzza a szemét a rétet elárasztó fényben. A korlátnak támaszkodó nő alakja sötét formának hat benne.*
- Mennyi idő kell hozzá?
*Nem fordul a másik felé. A szemközti erdősávot figyeli, a meg-megmozduló levegőben derengő levelek csillogását.*
*Nem hoz sem enyhülést, sem megnyugvást a hűvös víz. Az ujjai közül csordogálnak vissza apró patakként a cseppek, alig elegen, hogy átnedvesítsék a haját. Hallja a nő újabb szavait, de nem áll fel a vödör mellől, csupán a szeme nyílik ki a kifele induló léptek nyomán, mozdulatlanul bámulva maga elé a padló egy pontjára, mielőtt a szürkék visszatalálnának az asztalhoz. Lentről alig látja, csak a pergamenek szélét.
A hátratúrt tincsek közül egy-kettő hullik vissza a homlokába, ahogyan felállva a papírosokhoz lép. Nem érdeklik az asztalon széthagyott növények, hogy a hosszúéletű telelógatta mindenféle útszéli gazzal a házát. Átnyúlva a virágok felett ér a kibontott lapokhoz, hogy az asztal lapján kitekerve megnézze őket. A korábban sötétben tekergőző minták hirtelen lesznek élesek a ház nappali homályában. Nem marnak, legalábbis nem egyből; egykedvűek a vonások, amikkel közéjük bámul. Megfigyel, ellenőriz, bár semmi szükség rá. Ismeri a képeket, a rajzok pedig pontosak. Félrehúzva a fentre eső pergament esik a pillantása a következőre, az ismerős motívumokkal összekötött mintákra. A részletképek között megbúvó arctalan alakra festett képeken időzik csupán hosszabban a tekintete. Minden mást már ismer. Az ujjaival tartja egy helyben az asztal lapján a rajzot, mielőtt elengedné, és visszalépne a vödörhöz.
A térdéhez ütődik a fém széle, benne a maradék vízzel, ahogyan maga mellett lógatva kilép vele a tornácra. Tűz a nap. Összehúzza a szemét a rétet elárasztó fényben. A korlátnak támaszkodó nő alakja sötét formának hat benne.*
- Mennyi idő kell hozzá?
*Nem fordul a másik felé. A szemközti erdősávot figyeli, a meg-megmozduló levegőben derengő levelek csillogását.*
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-21 14:49:24
Üzenet elküldve: 2025-08-21 14:49:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Messziről indult, sok napja már. Lassan két hat is mögötte van már, de lehet több is, hirtelen nem számol utána. Fáradt. Nem csak a gyaloglás merítette ki, hanem az állandó éberség. Átvágott az északi földeken, majd a Füves pusztán is. Éjszakára mindig megfelelő vackot készített magának, eléggé biztonságosat a vadállatok elől. Mindig vigyázott arra, hogy elkerülje a pusztában kóborló mindenféle lényeket, legyenek azok emberek, ember-félék vagy állatok. Vadásznia is kellett néha, mert a szárított hús, mit magával hozott, már égen elfogyott. Olykor vizet is kellett keresni, mert a kulacsa, és a vállán cipelt kisebb vizes tömlő hamar kiürült. Ezek mind időt vettek el a haladástól.
De reggel végre maga mögött hagyta a hullámzó fűtengert, végre megművelt területek közé ért.
Hogy mekkora kerülővel érkezik meg a Száántóföldekhez mi sem bizonyítja jobban, minthogy a falucska, mely három szélesebb ösvény, vagy keskenyebb út találkozásánál helyezkedik el, és ahogy később megtudja, a neve Szántószél.
Ételt vásárol és friss vizet merít magának az egyik kútból. A falusiak kedvesen, de azért tartózkodóan fogadják. A dél felé vezető útra irányítják, mely egy Kulkatarur nevű helyre vezeti. Igaz, hogy kicsit hosszabb az út, mintha átvágna a szántóföldön, de még is csak úton haladhat, és nem kell a vetésben gázolnia.
Estére kelve el is éri ezt a kis falucskát is, ahol eltölti az éjszakát is. Reggel tovább indul, most már nyugati irányba, Hogy fél napnyi gyaloglás után megérkezzen Kalácsfalvára.*
De reggel végre maga mögött hagyta a hullámzó fűtengert, végre megművelt területek közé ért.
Hogy mekkora kerülővel érkezik meg a Száántóföldekhez mi sem bizonyítja jobban, minthogy a falucska, mely három szélesebb ösvény, vagy keskenyebb út találkozásánál helyezkedik el, és ahogy később megtudja, a neve Szántószél.
Ételt vásárol és friss vizet merít magának az egyik kútból. A falusiak kedvesen, de azért tartózkodóan fogadják. A dél felé vezető útra irányítják, mely egy Kulkatarur nevű helyre vezeti. Igaz, hogy kicsit hosszabb az út, mintha átvágna a szántóföldön, de még is csak úton haladhat, és nem kell a vetésben gázolnia.
Estére kelve el is éri ezt a kis falucskát is, ahol eltölti az éjszakát is. Reggel tovább indul, most már nyugati irányba, Hogy fél napnyi gyaloglás után megérkezzen Kalácsfalvára.*
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:57:13
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:57:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Magasan jár a nap, amikor a Szántóföldek mentén visz az Artheniorba tartó zsoldos útja. Utálja az útnak ezt a szakaszát. Akár a kikötőbe megy, akár a thargok földjére, akár Artheniorba, mindig pont akkor kell ezen a szikkadt, száraz vidéken battyognia, amikor a leginkább süt a nap. Körülötte kiszáradtan, szikkadtan lengedeznek a végtelen gabonamezők, az országúton pedig száraz port fúj a forró szél. Vacak dolog ez.
Talán csak azért, mert előző nap is megtette ugyanezt az utat, csak éppen az ellenkező irányba, komolyan elgondolkozik azon, hogy jobban meg kellene tanulnia lovagolni. Hogy legalább ezeket az utakat egy bérló hátán tehesse meg. Nem szégyen az, talpalt már éppen eleget életében, hiába számít még fiatalnak. Nyugodtan megtehetné, hogy rááldoz pár aranyat az út meggyorsítására, megkönnyítésére.*
~Na, talán majd legközelebb.~
*gondolja magában.
Közben megérkezik ahhoz a gémeskúthoz, aminek vizével oly gyakran csillapította már szomját. Most is ebből a kútból származó langyos víz csörgedez a kulacsa alján, amit most ki is lögyböl a környező gabonára. Nem mintha ez a pár csepp megváltaná a világot. De legalább van alkalma arra, hogy friss vízzel töltse meg a kulacsát. Ez is egy régi, viseltes darab, mint minden, ami Mykaelé. Igaz, a holmija egy része csak látszatra ócska vagy viseltes. Ő tett róla, hogy úgy nézzen ki. Így senki nem érzi azt, hogy el kellene tőle vennie, és őt magát se tartják sokra. Ez neki ez idő tájt tökéletesen meg is felel így.
Pár percet tölt el a kút mellett, kicsit elvonul a búzatáblába, hogy ne csak kulacsvízzel, hanem más módon is megöntözze azt, aztán visszatér az országútra, sóhajt egy nagyot, és folytatja útját Arthenior felé.*
Talán csak azért, mert előző nap is megtette ugyanezt az utat, csak éppen az ellenkező irányba, komolyan elgondolkozik azon, hogy jobban meg kellene tanulnia lovagolni. Hogy legalább ezeket az utakat egy bérló hátán tehesse meg. Nem szégyen az, talpalt már éppen eleget életében, hiába számít még fiatalnak. Nyugodtan megtehetné, hogy rááldoz pár aranyat az út meggyorsítására, megkönnyítésére.*
~Na, talán majd legközelebb.~
*gondolja magában.
Közben megérkezik ahhoz a gémeskúthoz, aminek vizével oly gyakran csillapította már szomját. Most is ebből a kútból származó langyos víz csörgedez a kulacsa alján, amit most ki is lögyböl a környező gabonára. Nem mintha ez a pár csepp megváltaná a világot. De legalább van alkalma arra, hogy friss vízzel töltse meg a kulacsát. Ez is egy régi, viseltes darab, mint minden, ami Mykaelé. Igaz, a holmija egy része csak látszatra ócska vagy viseltes. Ő tett róla, hogy úgy nézzen ki. Így senki nem érzi azt, hogy el kellene tőle vennie, és őt magát se tartják sokra. Ez neki ez idő tájt tökéletesen meg is felel így.
Pár percet tölt el a kút mellett, kicsit elvonul a búzatáblába, hogy ne csak kulacsvízzel, hanem más módon is megöntözze azt, aztán visszatér az országútra, sóhajt egy nagyot, és folytatja útját Arthenior felé.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-19 17:59:49
Üzenet elküldve: 2025-08-19 17:59:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföld messze elnyúlt a horizontig, mintha maga a föld is egy alvó óriás testévé vált volna, melynek barázdái az idők során vésett ráncokként húzódtak végig rajta. A nap vérvörösen hanyatlott a dombok mögé, s fénye sötét bíborral festette meg a rögöket. A szél végigsöpört a tarlón, magával hozva a föld nedves, nehéz illatát és a távoli erdők susogásának árnyát.
Ebben a csendben egy alak tört előre. Egy ork volt az: Hagrar. Magas, széles vállú, bőre zöldes-szürke árnyalatban feszítette a ráboruló szürkület fényét. Páncélja tompán kongott minden lépésnél, mintha a föld maga is visszhangozta volna súlyát. Arcát régi hegek barázdálták, szemei pedig, akár két cikázó érc, komoran fürkészték a horizontot. Vállán egy hatalmas kard pihen, élén a lemenő nap utolsó fénye villant meg, vérszínű szikrát szórva.
Léptei lassúak, de nem bizonytalanok: mintha a végtelen szántóföld az ő útja volna, melyet már évszázadok óta tapos a fajtája. Minden rezdülésében ott lappangott a vadság, mégis valami különös nyugalom lengte körül, mintha a föld magányában menedéket találna egy olyan lélek, akit a csata zaja és a vér íze edzett meg.
A világ ebben a pillanatban csendben tartotta lélegzetét, miközben az ork alakja egyre beljebb sétált a sötétedő szantó végtelenjébe, ahová halandó ritkán merészkedett – a földek ősi mélyébe, ahol a legenda és a valóság határa elmosódott. A füves puszta felé tart magányosan, és közben fejben máshol jár. A barázdált földek lassan elmaradtak mögötte, s a sötétbarna rögöket felváltotta a lágyabb talaj, ahol a szél által simogatott fűszálak tengere hullámzott.*
Közel van már.
Ebben a csendben egy alak tört előre. Egy ork volt az: Hagrar. Magas, széles vállú, bőre zöldes-szürke árnyalatban feszítette a ráboruló szürkület fényét. Páncélja tompán kongott minden lépésnél, mintha a föld maga is visszhangozta volna súlyát. Arcát régi hegek barázdálták, szemei pedig, akár két cikázó érc, komoran fürkészték a horizontot. Vállán egy hatalmas kard pihen, élén a lemenő nap utolsó fénye villant meg, vérszínű szikrát szórva.
Léptei lassúak, de nem bizonytalanok: mintha a végtelen szántóföld az ő útja volna, melyet már évszázadok óta tapos a fajtája. Minden rezdülésében ott lappangott a vadság, mégis valami különös nyugalom lengte körül, mintha a föld magányában menedéket találna egy olyan lélek, akit a csata zaja és a vér íze edzett meg.
A világ ebben a pillanatban csendben tartotta lélegzetét, miközben az ork alakja egyre beljebb sétált a sötétedő szantó végtelenjébe, ahová halandó ritkán merészkedett – a földek ősi mélyébe, ahol a legenda és a valóság határa elmosódott. A füves puszta felé tart magányosan, és közben fejben máshol jár. A barázdált földek lassan elmaradtak mögötte, s a sötétbarna rögöket felváltotta a lágyabb talaj, ahol a szél által simogatott fűszálak tengere hullámzott.*
Közel van már.
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-19 10:17:47
Üzenet elküldve: 2025-08-19 10:17:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
*Az elf nem ül le mellé. Inkább távol marad. Ha neki az nagyobb biztonságot jelent, akkor tegye. Annak viszont örül, hogy sikerült kihúznia belőle egy választ.*
-Gondoltam. Egy ilyen csinos nőnek nem lenne más dolga ott. De tényleg megéri? Biztos vannak értelmesebb módjai annak, hogy pénzt szerezz. Már ha a pénzért csinálnád?
*Kérdezi Henától. Még az is lehet, hogy éppen az élvezetért akarja a nő csinálni és szeretne aranyat is szerezni mellé. A dicséretnek örül, ami utána jön annak kevésbé.*
-Mindenkinek van esze, ez nem fajtól függ. Kivéve talán az óriásokat. De ott is vannak okosak. Nem szabad csak a hírek alapján megítélni valakit. A szép szavakkal meg ne is próbálkozz. Nem mész velük semmire.
*Mondja komorabb hangnemben.*
//Furcsa szándékok//
*Az elf nem ül le mellé. Inkább távol marad. Ha neki az nagyobb biztonságot jelent, akkor tegye. Annak viszont örül, hogy sikerült kihúznia belőle egy választ.*
-Gondoltam. Egy ilyen csinos nőnek nem lenne más dolga ott. De tényleg megéri? Biztos vannak értelmesebb módjai annak, hogy pénzt szerezz. Már ha a pénzért csinálnád?
*Kérdezi Henától. Még az is lehet, hogy éppen az élvezetért akarja a nő csinálni és szeretne aranyat is szerezni mellé. A dicséretnek örül, ami utána jön annak kevésbé.*
-Mindenkinek van esze, ez nem fajtól függ. Kivéve talán az óriásokat. De ott is vannak okosak. Nem szabad csak a hírek alapján megítélni valakit. A szép szavakkal meg ne is próbálkozz. Nem mész velük semmire.
*Mondja komorabb hangnemben.*
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:19:23
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:19:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Az, hogy a nő egy súlyos trauma után miért is vonzódik annyira az első biztonságos pont ígéretéhez az igazán érthető. A férfi gazdag, befolyásos, egészen elviselhető és mindemellett munkát és társaságot is ajánl neki. Megadja a nőnek a szabadságot és a védelmet egyaránt, ha terveik valójában valóra válnak. Korai, átgondolatlan, furcsa, de túlélési ösztön az egész, ez a hirtelen kötelék. A másik oldalról viszont ilyen tökéletes kifogással nem rendelkezik a lovat vezető fél. A Sayqueves hirtelen, heves ragaszkodása teljesen más. A férfi van itt ritkább helyzetben. Nemesként ennyire az intimitás és a kielégülés nélkül lenni, láthatólag hosszú ideje, igencsak különös, mégis jelen szituációban nagyon is egyértelműen igaz. Talán még az is mondható, hogy a másik úgy viselkedik, mint egy szerelmes tinédzser fiú. Mintha éppen elveszítené eszét, míg Amaziana furcsán bomlott elméje valahogy tisztább társaságáénál. A férfi túlnyomó, saját negatív érzelmei előretörtek, az elf nőé pedig inkább elnyomódtak. Noha csak idő kérdése mikor fognak felcserélődni a szerepek, most mégis Amaziana egy nyugtatófal kettejük és a szituáció között, ami egyébként rájuk zuhanna. Kezdeményezi a dolgok megbeszélését, látja a férfias hiúság sértettségét, aztán bölcsen hallgat míg a másik fél végre beszél. Csak tudná miért, oly nehéz a férfiakból bármiféle őszinte, önmagukhoz hű vallomást kinyerni... Biztosan azért, mert nem gyakorolják eleget a földnek kiabálós módszereit. Azonban ha ez még nem is biztos, az bizony az, hogy a férfi tényleg nagyon oda lett érte, nagyon is hamar. Nem buta ő, így még saját maga is észreveszi őrültségét. Csakhogy egyikük sem tudja megmondani ezt, hogyan is kezeljék. Jól egymásra talált a két lelkisérült túl okos bolond, akik azt hiszik kézben tarthatnak logikájukkal bármilyen helyzetet*
- Értem a mondandód lényegét, úgyhogy valamiféle értelme biztosan van, bár lehet, csak kettőnk között, hiszen az információ dekódolásához több feltétel is szükség... Bár közben meg ott van az a tényező, hogy... Mindegy. *Megrázza a fejét és azzal egyidejűleg el is neveti magát halkan a nő, ahogy rájön milyen bolondul próbál itt válaszolni a másiknak, aki a kezét fogja. A tudomány soha el nem csendesül egy tudományos elme fejében! Így hát a témák könnyen változhatnak. Bocsánatkérően megszorítja az elf kezét, mielőtt elfogadja a felé nyújtott vizet inkább, hogy kicsit lenyugodjon. A hűvös folyadék hűsítő, szinte életmentő érzést kelt a torkán, nem is realizálta ő is mennyire rászorult már egy kulacsra. Hálásan adja vissza Saynek, akit valami érthetetlen oknál fogva vezetékneve rövidítésén hív fejében*
- Köszönöm! Öhm, szóval... *Próbál meg újból neki kezdeni a fontosabb gondolatainak, amelyek ezúttal már ki is fognak jönni, csak kissé hadarva* Amit próbáltam mondani az az, hogy nagyra értékelem, hogy képes vagy saját fejednek tartalmát analizálni, amikor szükséges, és mivel nagyon is szükséges, és emellett remek dolog, amit csináltál, ezért szeretném megköszönni is és biztosítani téged arról, hogy volt is értelme és azt értettem is. *A nő egy pillanatra kifullad mire befejez egy ennyire hosszú mondatot. Az egyszerűség most nem éppen megy neki, inkább bonyolult, furcsa, különc nyelvezete tőr felszínre, amit jó, hogy csak most használ, mikor már mindkettejük fejében van elegendő vér.*
- Nem tartom bolondságnak sem a benned kialakult gondolatokat. Én is jól éreztem magamat és érzek magamban egy egyféle gyorsan kialakult, mohó vágyat, ami nem akar a normálishoz mérten csillapodni. Én még nem mondanám magamat azért függőnek, de igazán hízelgő és meglepő, hogy téged ilyen szintre tudtalak sodorni. Talán rossz szakmát választottam *viccel* Nem, dehogy, viccelek! *el is mondja, hogy viccel. Amennyiben a férfi tudná a nő valódi háttértörténetet a megjegyzés még jobban csattanna, de azért így is bájos* Komolyabban, folytatva... Azt hiszem elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben is folytassuk ennek a szituációnak az alaposabb vizsgálatát.
*Az, hogy a nő egy súlyos trauma után miért is vonzódik annyira az első biztonságos pont ígéretéhez az igazán érthető. A férfi gazdag, befolyásos, egészen elviselhető és mindemellett munkát és társaságot is ajánl neki. Megadja a nőnek a szabadságot és a védelmet egyaránt, ha terveik valójában valóra válnak. Korai, átgondolatlan, furcsa, de túlélési ösztön az egész, ez a hirtelen kötelék. A másik oldalról viszont ilyen tökéletes kifogással nem rendelkezik a lovat vezető fél. A Sayqueves hirtelen, heves ragaszkodása teljesen más. A férfi van itt ritkább helyzetben. Nemesként ennyire az intimitás és a kielégülés nélkül lenni, láthatólag hosszú ideje, igencsak különös, mégis jelen szituációban nagyon is egyértelműen igaz. Talán még az is mondható, hogy a másik úgy viselkedik, mint egy szerelmes tinédzser fiú. Mintha éppen elveszítené eszét, míg Amaziana furcsán bomlott elméje valahogy tisztább társaságáénál. A férfi túlnyomó, saját negatív érzelmei előretörtek, az elf nőé pedig inkább elnyomódtak. Noha csak idő kérdése mikor fognak felcserélődni a szerepek, most mégis Amaziana egy nyugtatófal kettejük és a szituáció között, ami egyébként rájuk zuhanna. Kezdeményezi a dolgok megbeszélését, látja a férfias hiúság sértettségét, aztán bölcsen hallgat míg a másik fél végre beszél. Csak tudná miért, oly nehéz a férfiakból bármiféle őszinte, önmagukhoz hű vallomást kinyerni... Biztosan azért, mert nem gyakorolják eleget a földnek kiabálós módszereit. Azonban ha ez még nem is biztos, az bizony az, hogy a férfi tényleg nagyon oda lett érte, nagyon is hamar. Nem buta ő, így még saját maga is észreveszi őrültségét. Csakhogy egyikük sem tudja megmondani ezt, hogyan is kezeljék. Jól egymásra talált a két lelkisérült túl okos bolond, akik azt hiszik kézben tarthatnak logikájukkal bármilyen helyzetet*
- Értem a mondandód lényegét, úgyhogy valamiféle értelme biztosan van, bár lehet, csak kettőnk között, hiszen az információ dekódolásához több feltétel is szükség... Bár közben meg ott van az a tényező, hogy... Mindegy. *Megrázza a fejét és azzal egyidejűleg el is neveti magát halkan a nő, ahogy rájön milyen bolondul próbál itt válaszolni a másiknak, aki a kezét fogja. A tudomány soha el nem csendesül egy tudományos elme fejében! Így hát a témák könnyen változhatnak. Bocsánatkérően megszorítja az elf kezét, mielőtt elfogadja a felé nyújtott vizet inkább, hogy kicsit lenyugodjon. A hűvös folyadék hűsítő, szinte életmentő érzést kelt a torkán, nem is realizálta ő is mennyire rászorult már egy kulacsra. Hálásan adja vissza Saynek, akit valami érthetetlen oknál fogva vezetékneve rövidítésén hív fejében*
- Köszönöm! Öhm, szóval... *Próbál meg újból neki kezdeni a fontosabb gondolatainak, amelyek ezúttal már ki is fognak jönni, csak kissé hadarva* Amit próbáltam mondani az az, hogy nagyra értékelem, hogy képes vagy saját fejednek tartalmát analizálni, amikor szükséges, és mivel nagyon is szükséges, és emellett remek dolog, amit csináltál, ezért szeretném megköszönni is és biztosítani téged arról, hogy volt is értelme és azt értettem is. *A nő egy pillanatra kifullad mire befejez egy ennyire hosszú mondatot. Az egyszerűség most nem éppen megy neki, inkább bonyolult, furcsa, különc nyelvezete tőr felszínre, amit jó, hogy csak most használ, mikor már mindkettejük fejében van elegendő vér.*
- Nem tartom bolondságnak sem a benned kialakult gondolatokat. Én is jól éreztem magamat és érzek magamban egy egyféle gyorsan kialakult, mohó vágyat, ami nem akar a normálishoz mérten csillapodni. Én még nem mondanám magamat azért függőnek, de igazán hízelgő és meglepő, hogy téged ilyen szintre tudtalak sodorni. Talán rossz szakmát választottam *viccel* Nem, dehogy, viccelek! *el is mondja, hogy viccel. Amennyiben a férfi tudná a nő valódi háttértörténetet a megjegyzés még jobban csattanna, de azért így is bájos* Komolyabban, folytatva... Azt hiszem elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben is folytassuk ennek a szituációnak az alaposabb vizsgálatát.
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-17 12:12:01
Üzenet elküldve: 2025-08-17 12:12:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Bár Drameiloten nemes, mindenek előtt férfi, és mint olyan, hiú. Maga sem érti igazán hirtelen támadt rosszkedvének okát, viszont a nő korholását hallgatva mélyen magába néz, és elszégyelli magát. Nagyot sóhajt, mielőtt válaszolna, egyik kezével elengedve a gyeplőt, és végig simít Amaziana kézfején, amennyiben amaz még kapaszkodik belé ott hátul. *
- Valóban kedves gesztus volt. * Jelenti ki először, és kisimítja a szemébe lógó tincseket, amiket a szél babrál. Hallgat egy kicsit, mielőtt folytatná, összeszedi a gondolatait, és igyekszik megérteni az érzéseit. *
- Azt hiszem, csak... hogy mondjam szépen? Egy elkényeztetett nemes vagyok, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy nemet mondanak neki. Nem, ez nem igazán igaz... gyakran mondanak nemet, és érteni is szoktam belőle. Inkább az, hogy... szóval, én úgy élveztem ezt az egészet. Ott van bennem a vágy, ami többet akar, és megijedtem attól, amit mondott. Amit mondtál. * Vált tegeződésre, mert jobban illik a pillanathoz, ahogy éppen megnyílik előtte, mély érzelmekről beszél, olyanokról, amikről igazából még senkinek. *
- Viszont igazad van, és nem is úgy gondoltam a rendszerest, hogy egy betáblázott napirendi pont, egy olyan dolog, amit minden nap le kell tudni. És ami még fontosabb, ez akkor az igazi, ha kölcsönös. Ha nem csak én kereslek fel, amikor kedvem támad, hanem akár te is. Persze, ez a mi titkunk lesz, egy közös kis kincs, amiről mások előtt nem beszélünk, de ha elfekszünk az ágyban, akkor legyünk egyenlő felek, nem pedig kiszolgáltatottak. Értelmes egyáltalán amit mondok? * Gondolkodik el a beszéd közben, és a ló oldalán lévő kulacshoz nyúl, hogy igyon belőle, mert a korábbiak, és a mostani beszéd is igazán kiszárította a torkát. Az etikettre fittyet hányva pedig a nőt is megkínálja, már ha elfogadja. Hiszen sokkal többet is csináltak az előbb, mint az, hogy egymás után igyanak. *
- Szóval, még ha érzelmek nélkül is, csupán testi vágyból találunk egymásra, de mégis úgy érzem, hogy ez csak akkor működik, ha ilyenkor levetjük a társadalmi különbségeket a ruhánkkal együtt. Nem érdekel, hogy kinek milyen foglalkozása, születése van, amikor téged ölellek, viszont attól tartok, hogy még sokszor akarlak ölelni. A fenébe, olyan vagyok, mint a hodarilfüggők. Talán ez is az oka annak, hogy ennyire hevesen reagáltam. Megijeszt ez a helyzet, és a hatás, amivel vagy rám. * Teszi hozzá, végignézve a szántón, ügyelve rá, hogy még a szeme sarkából se lássa leendő szolgálójának az arcát. Csak a kézfejét fogja, finoman szorítva. *
* Bár Drameiloten nemes, mindenek előtt férfi, és mint olyan, hiú. Maga sem érti igazán hirtelen támadt rosszkedvének okát, viszont a nő korholását hallgatva mélyen magába néz, és elszégyelli magát. Nagyot sóhajt, mielőtt válaszolna, egyik kezével elengedve a gyeplőt, és végig simít Amaziana kézfején, amennyiben amaz még kapaszkodik belé ott hátul. *
- Valóban kedves gesztus volt. * Jelenti ki először, és kisimítja a szemébe lógó tincseket, amiket a szél babrál. Hallgat egy kicsit, mielőtt folytatná, összeszedi a gondolatait, és igyekszik megérteni az érzéseit. *
- Azt hiszem, csak... hogy mondjam szépen? Egy elkényeztetett nemes vagyok, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy nemet mondanak neki. Nem, ez nem igazán igaz... gyakran mondanak nemet, és érteni is szoktam belőle. Inkább az, hogy... szóval, én úgy élveztem ezt az egészet. Ott van bennem a vágy, ami többet akar, és megijedtem attól, amit mondott. Amit mondtál. * Vált tegeződésre, mert jobban illik a pillanathoz, ahogy éppen megnyílik előtte, mély érzelmekről beszél, olyanokról, amikről igazából még senkinek. *
- Viszont igazad van, és nem is úgy gondoltam a rendszerest, hogy egy betáblázott napirendi pont, egy olyan dolog, amit minden nap le kell tudni. És ami még fontosabb, ez akkor az igazi, ha kölcsönös. Ha nem csak én kereslek fel, amikor kedvem támad, hanem akár te is. Persze, ez a mi titkunk lesz, egy közös kis kincs, amiről mások előtt nem beszélünk, de ha elfekszünk az ágyban, akkor legyünk egyenlő felek, nem pedig kiszolgáltatottak. Értelmes egyáltalán amit mondok? * Gondolkodik el a beszéd közben, és a ló oldalán lévő kulacshoz nyúl, hogy igyon belőle, mert a korábbiak, és a mostani beszéd is igazán kiszárította a torkát. Az etikettre fittyet hányva pedig a nőt is megkínálja, már ha elfogadja. Hiszen sokkal többet is csináltak az előbb, mint az, hogy egymás után igyanak. *
- Szóval, még ha érzelmek nélkül is, csupán testi vágyból találunk egymásra, de mégis úgy érzem, hogy ez csak akkor működik, ha ilyenkor levetjük a társadalmi különbségeket a ruhánkkal együtt. Nem érdekel, hogy kinek milyen foglalkozása, születése van, amikor téged ölellek, viszont attól tartok, hogy még sokszor akarlak ölelni. A fenébe, olyan vagyok, mint a hodarilfüggők. Talán ez is az oka annak, hogy ennyire hevesen reagáltam. Megijeszt ez a helyzet, és a hatás, amivel vagy rám. * Teszi hozzá, végignézve a szántón, ügyelve rá, hogy még a szeme sarkából se lássa leendő szolgálójának az arcát. Csak a kézfejét fogja, finoman szorítva. *
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:24:06
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:24:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldekre érve sem igazán nézelődik sokat. Koárbban járt már Vadászlakon is, meg Kalácsfalván is, egész jókat beszélgetett ott a helyiekkel. A vadászok valami isteni szarvaspörköltet tudnak készíteni, Valuryennek ahhoz a fajta főzési technikához sajnos nincs elég ügyessége, vagy tudása. Úgy mondják, hogy sokt számít hogy mennyire ismered az állatot amit levadászol, és aztán megfőzöl. Náluk pedig aligha ismerhetik jobban ezeket a vadakat, hisz mégiscsak ebből élnek, ezzel keresik a kenyérrevalót.*
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-16 15:28:59
Üzenet elküldve: 2025-08-16 15:28:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
*Mielőtt túl közel kerülnének a Tharg birtokokhoz, Micarthara lelassítja lovát, és felvet egy roppant érdekes gondolatot. Természetesen Enna is lelassítja a maga lovát, és elgondolkodnik az elhangzottakon.*
- Azt hittem, csak a pusztaságban vannak orkok. *Kezdi elmélázva, majd kifejti véleményét.* Elvégre ott látszott a füst, és talán onnan jött a kürtszó is. De lehet valami abban, amit mondasz. Ha esetleg valami mágia is van a dologban, az is lehet, hogy az ingoványban is előbukkant egy csapat ork.
*Valóban. Gondosan megforgatja magában a dolgot, végül biccent. Lehet, nem találnak ott semmit, de minden lehetőséget körül kell járniuk, ha megfelelően fel akarnak készülni a közelgő vészre. Legrosszabb esetben néhány mocsári növénnyel gazdagszanak. A kitérő pedig semmiképp nem lesz hiábavaló, hiszen a megnyugvás is egy nagyon fontos eredmény lehet.*
- Ha végeztünk a Thargoknál, mindenképpen érdemes körülnéznünk ott is. Veled tartok, ha nincs ellenedre.
*Közben egyre jobban közelednek a Tharg területekhez. Reméli, minden szükséges dolgot megbeszéltek, vagy tudnak, hiszen akármikor belefuthatnak egy makacs Thargba, aki beléjük köt. Aztán majd kezdhetnek magyarázkodni, mit keresnek ott. Hagyja, hogy a mélységi vezesse az utat, hiszen az ő személyisége szinte olyan, mint egy faltörő kosé. Ha bármi félreértés adódna, Enna a maga diplomatikusabb megközelítésével bármikor kész támogatni őt a háttérből.*
*Mielőtt túl közel kerülnének a Tharg birtokokhoz, Micarthara lelassítja lovát, és felvet egy roppant érdekes gondolatot. Természetesen Enna is lelassítja a maga lovát, és elgondolkodnik az elhangzottakon.*
- Azt hittem, csak a pusztaságban vannak orkok. *Kezdi elmélázva, majd kifejti véleményét.* Elvégre ott látszott a füst, és talán onnan jött a kürtszó is. De lehet valami abban, amit mondasz. Ha esetleg valami mágia is van a dologban, az is lehet, hogy az ingoványban is előbukkant egy csapat ork.
*Valóban. Gondosan megforgatja magában a dolgot, végül biccent. Lehet, nem találnak ott semmit, de minden lehetőséget körül kell járniuk, ha megfelelően fel akarnak készülni a közelgő vészre. Legrosszabb esetben néhány mocsári növénnyel gazdagszanak. A kitérő pedig semmiképp nem lesz hiábavaló, hiszen a megnyugvás is egy nagyon fontos eredmény lehet.*
- Ha végeztünk a Thargoknál, mindenképpen érdemes körülnéznünk ott is. Veled tartok, ha nincs ellenedre.
*Közben egyre jobban közelednek a Tharg területekhez. Reméli, minden szükséges dolgot megbeszéltek, vagy tudnak, hiszen akármikor belefuthatnak egy makacs Thargba, aki beléjük köt. Aztán majd kezdhetnek magyarázkodni, mit keresnek ott. Hagyja, hogy a mélységi vezesse az utat, hiszen az ő személyisége szinte olyan, mint egy faltörő kosé. Ha bármi félreértés adódna, Enna a maga diplomatikusabb megközelítésével bármikor kész támogatni őt a háttérből.*
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-16 13:28:16
Üzenet elküldve: 2025-08-16 13:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy mi lenne, ha a Vashegy helyett visszamennének a tegnapi csata helyszínére. Vajon mit találnának? Egyáltalán vissza tudnának oda találni? Eszébe jut, hogy mennyire boldogok voltak, amíg nem tudták, hogy pontosan mi is tart feléjük. Még mielőtt megszólalt a kürtszó. Még mielőtt elindultak megkeresni a forrását. Még mielőtt mindent a tudatlanság fátyla borított be. Mennyivel könnyebbnek érezte akkor az életet. Most viszont? Nehéz. És ez még csak nehezebbé fog válni. Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire gyorsan tudnak felkészülni a vészre. Tudja, hogy még nincs semmi sem veszve. Hiába a sok ork, ha összetartanak, akkor legyőzhetik a közeledő bajt.
Az út folyamán csendben vannak. Sem Enna, sem Thara nem mond semmit. Aggodalmát már jó ideje magában tartja a Romtáborral kapcsolatban. Norennar gyors távozásával már csak Enna és az öreg maradt, akivel meg nem akarta megosztani az aggályait. Nem mintha nem tudná az öreg megvédeni magát, de nem bízná rá az életét az ingoványban.
Lelassít a lovával annyira, hogy beszélgetni tudjanak. A nő mellé vágtat.*
-Tudod amíg a Evennel beszélgettünk eszembe ötlött valami. Mi van ha az orkoknak nem csak egy erődjük van? Mi van ha van egy sokkal közelebbi is Artheniorhoz? Csak egyre tudtam hirtelen gondolni, Romtáborra, az ingoványban. Mi van ha ott is vannak orkok? A Vashegy védelme oda kevés lesz. A banditákat akár meg is vehették. Így maradva rejtve, míg ők feltérképezik a mocsarat, előkészítik a támadást, vagy akár mit is csinálnak.
*Vonja be Ennát is a gondolataiba.*
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy mi lenne, ha a Vashegy helyett visszamennének a tegnapi csata helyszínére. Vajon mit találnának? Egyáltalán vissza tudnának oda találni? Eszébe jut, hogy mennyire boldogok voltak, amíg nem tudták, hogy pontosan mi is tart feléjük. Még mielőtt megszólalt a kürtszó. Még mielőtt elindultak megkeresni a forrását. Még mielőtt mindent a tudatlanság fátyla borított be. Mennyivel könnyebbnek érezte akkor az életet. Most viszont? Nehéz. És ez még csak nehezebbé fog válni. Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire gyorsan tudnak felkészülni a vészre. Tudja, hogy még nincs semmi sem veszve. Hiába a sok ork, ha összetartanak, akkor legyőzhetik a közeledő bajt.
Az út folyamán csendben vannak. Sem Enna, sem Thara nem mond semmit. Aggodalmát már jó ideje magában tartja a Romtáborral kapcsolatban. Norennar gyors távozásával már csak Enna és az öreg maradt, akivel meg nem akarta megosztani az aggályait. Nem mintha nem tudná az öreg megvédeni magát, de nem bízná rá az életét az ingoványban.
Lelassít a lovával annyira, hogy beszélgetni tudjanak. A nő mellé vágtat.*
-Tudod amíg a Evennel beszélgettünk eszembe ötlött valami. Mi van ha az orkoknak nem csak egy erődjük van? Mi van ha van egy sokkal közelebbi is Artheniorhoz? Csak egyre tudtam hirtelen gondolni, Romtáborra, az ingoványban. Mi van ha ott is vannak orkok? A Vashegy védelme oda kevés lesz. A banditákat akár meg is vehették. Így maradva rejtve, míg ők feltérképezik a mocsarat, előkészítik a támadást, vagy akár mit is csinálnak.
*Vonja be Ennát is a gondolataiba.*
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-16 12:46:35
Üzenet elküldve: 2025-08-16 12:46:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
*A szántóföldek. Mintha újraélné a tegnapot. Még jó, hogy ezúttal másfelé szelik át a földeket, hiszen Thargföldre tartanak.
Enna észreveszi, hogy Thara kevésbé érzi magát otthonosan a nyeregben, és szívesen adna neki tanácsot, de ráébred: fogalma sincs, mit hogyan kell csinálni. Minden mozdulata ösztönös. Valószínűleg, ha olyan helyzet elé kerülne, ahol döntést kell hoznia, lefagyna. De amíg csak az egyszerű ülés és vágtázás a feladat, azt elvégzi helyette az izommemória. Múltjának ezen rejtett darabkája most jól jön, de nem szolgál támpontként.
Haladás közben biztatóan néz néha Thara felé, és bár szívesen cseverészne, inkább nem fecsérli a szót. Valószínűleg társa jobban díjazza, ha a beszélőkéjét későbbre tartogatja, mikor szükség lesz rá.*
*A szántóföldek. Mintha újraélné a tegnapot. Még jó, hogy ezúttal másfelé szelik át a földeket, hiszen Thargföldre tartanak.
Enna észreveszi, hogy Thara kevésbé érzi magát otthonosan a nyeregben, és szívesen adna neki tanácsot, de ráébred: fogalma sincs, mit hogyan kell csinálni. Minden mozdulata ösztönös. Valószínűleg, ha olyan helyzet elé kerülne, ahol döntést kell hoznia, lefagyna. De amíg csak az egyszerű ülés és vágtázás a feladat, azt elvégzi helyette az izommemória. Múltjának ezen rejtett darabkája most jól jön, de nem szolgál támpontként.
Haladás közben biztatóan néz néha Thara felé, és bár szívesen cseverészne, inkább nem fecsérli a szót. Valószínűleg társa jobban díjazza, ha a beszélőkéjét későbbre tartogatja, mikor szükség lesz rá.*
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:24:26
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:24:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Vegyes élmény kiérni az fák közül. Egyrészről örül neki, hiszen mindig is azokat a vidékeket kedvelte jobban, ahol az ember messzire ellát, nem korlátozza látóterét sok tereptárgy.*
~Másrészt viszont kurvára jól esne most egy kis árnyék.~
*Ha társaságban utazna, biztos nem nyavalyogna, de így önmagában azért beismeri, hogy nem éppen kellemes páncélban, holmival együtt a tűző napon masírozni még úgy sem, hogy köpenye felfogja a napsütés nagy részét. Nem bánja, hogy a nap már csak pár óra, és eltűnik a Nagy Világválasztó mögött, még ha ez azt is jelenti, hogy rövidesen kell keresnie egy helyet, ahol nyugovóra térhet.*
~Mi is az első falu neve? Sz... sze...~
-Sziritán.
*És innentől fogva már nem is túl meglepő, hogy közel sincs olyan könnyű dolga, mint remélte. A falut szinte keresztülszeli a kereskedőút, nem meglepő hát, hogy Frandr sem kerülheti meg könnyedén.*
~Helyes. Egy emlékeztető, hogy tudjam, mi lapul a Hadúr szíve mélyén.~
*Sziritán egykor gazdag falu volt, és szegénynek most sem szegény. Külsőleg a fosztogatás nyomai nem is szembetűnőek. Frandr viszont akkor is felismerné a jeleket, ha nem kísérné lépteit számos bizalmatlan pillantás. Nem is időzik sokat itt, bízik benne, hogy sötétedésig eléri a második falut.
A fogadtatás, melyben Homokhegyen részesül, már kissé jobban meglepi. Na nem mintha olyan jól ismerné a falut, és a neve sem ugrik be egészen addig, amíg háta mögött nem hagyja azt. Mint kiderült, a Szántó Őreinek kicsit sem tetszik a gondolat, hogy egy Frandrhöz hasonló idegen, átutazóban lévő fegyveres a faluban pihenjen meg.*
~Szántó Őrei, hm? Adj egy öszvért, egy jókora lepedőt és egy marék wegtoreni füstölőt, és egy éjszaka alatt egyedül elfoglalnám az egész falut.~
*A gúnyos gondolatot szinte azonnal követi az átfutó szégyenérzet, és a haján ennek hatására pillanatra felvillanó vöröses szín pont elég ez arra, hogy megakassza a legényeket saját erejük és harci tudásuk (szigorúan verbális) fitogtatásában. Ekkor pillantja meg mögöttük az idősebb, nagyságrendekkel veszélyesebbnek kinéző vadászt, ki mikor összenéznek, csak némán megrázza a fejét.*
~Tehát nem csak a fiatalok túlbuzgóak. Történt valami, ami miatt borzolódtak az idegek.~
*Nyugtalanító a dolog. Ahogy hagyja magát "elüldözni", úgy bukik a horizont alá a nap. Az biztos, hogy vár rá egy kevés sötétben botladozás, míg eljut a következő faluba. Ám hogy ott beengednék-e napnyugta után bárhova...
Meleg az éjszaka, így miután eljut odáig, hogy már alig tudja kivenni az előtte levő út egyenetlenségeit, inkább letér róla, és egy, az úttól nem túl távoli kis ligetben táborozik le. Nem gyújt tüzet, csak a Csillaghullás óta meglévő képességével csinál egy kevés fényt, melynél megvacsorázik, majd hamarosan a szabad ég alatt nyugovóra is tér.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.15 17:26:42
~Másrészt viszont kurvára jól esne most egy kis árnyék.~
*Ha társaságban utazna, biztos nem nyavalyogna, de így önmagában azért beismeri, hogy nem éppen kellemes páncélban, holmival együtt a tűző napon masírozni még úgy sem, hogy köpenye felfogja a napsütés nagy részét. Nem bánja, hogy a nap már csak pár óra, és eltűnik a Nagy Világválasztó mögött, még ha ez azt is jelenti, hogy rövidesen kell keresnie egy helyet, ahol nyugovóra térhet.*
~Mi is az első falu neve? Sz... sze...~
-Sziritán.
*És innentől fogva már nem is túl meglepő, hogy közel sincs olyan könnyű dolga, mint remélte. A falut szinte keresztülszeli a kereskedőút, nem meglepő hát, hogy Frandr sem kerülheti meg könnyedén.*
~Helyes. Egy emlékeztető, hogy tudjam, mi lapul a Hadúr szíve mélyén.~
*Sziritán egykor gazdag falu volt, és szegénynek most sem szegény. Külsőleg a fosztogatás nyomai nem is szembetűnőek. Frandr viszont akkor is felismerné a jeleket, ha nem kísérné lépteit számos bizalmatlan pillantás. Nem is időzik sokat itt, bízik benne, hogy sötétedésig eléri a második falut.
A fogadtatás, melyben Homokhegyen részesül, már kissé jobban meglepi. Na nem mintha olyan jól ismerné a falut, és a neve sem ugrik be egészen addig, amíg háta mögött nem hagyja azt. Mint kiderült, a Szántó Őreinek kicsit sem tetszik a gondolat, hogy egy Frandrhöz hasonló idegen, átutazóban lévő fegyveres a faluban pihenjen meg.*
~Szántó Őrei, hm? Adj egy öszvért, egy jókora lepedőt és egy marék wegtoreni füstölőt, és egy éjszaka alatt egyedül elfoglalnám az egész falut.~
*A gúnyos gondolatot szinte azonnal követi az átfutó szégyenérzet, és a haján ennek hatására pillanatra felvillanó vöröses szín pont elég ez arra, hogy megakassza a legényeket saját erejük és harci tudásuk (szigorúan verbális) fitogtatásában. Ekkor pillantja meg mögöttük az idősebb, nagyságrendekkel veszélyesebbnek kinéző vadászt, ki mikor összenéznek, csak némán megrázza a fejét.*
~Tehát nem csak a fiatalok túlbuzgóak. Történt valami, ami miatt borzolódtak az idegek.~
*Nyugtalanító a dolog. Ahogy hagyja magát "elüldözni", úgy bukik a horizont alá a nap. Az biztos, hogy vár rá egy kevés sötétben botladozás, míg eljut a következő faluba. Ám hogy ott beengednék-e napnyugta után bárhova...
Meleg az éjszaka, így miután eljut odáig, hogy már alig tudja kivenni az előtte levő út egyenetlenségeit, inkább letér róla, és egy, az úttól nem túl távoli kis ligetben táborozik le. Nem gyújt tüzet, csak a Csillaghullás óta meglévő képességével csinál egy kevés fényt, melynél megvacsorázik, majd hamarosan a szabad ég alatt nyugovóra is tér.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.15 17:26:42
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-15 11:00:14
Üzenet elküldve: 2025-08-15 11:00:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
*Egyet kell értenie ZZul szavaival. A napnyugta számára is hoz valami nyugtalanságot, de mégis valahogy megnyugtatja. Egy új kezdetet jelent, akár éjszaka, vagy másnap.*
-Ebben igazad van. Még ha a maga módján az új nap vagy az éjszaka veszélyek forrása lehet. De hát nem koncentrálhatunk csak a rossz dolgokra. Állandóan félelemben élni nem éri meg.
*Hena is hozzáteszi a maga mondandóját az egészhez. Az ork csak nem akarja elengedni az előző kérdését. Kelletlenül de válaszol.*
-Jól van! Igazad van. Azért mentem, hogy aranyért másokat kényeztessek. Nem olyan szörnyű dolog ez!
*Vált védekezésbe Hena.*
-Sokan csinálják. Én miért ne tehetném?
*Dühösen nézi a füvet. Valahol legbelül szégyenli magát a döntése miatt. Az, hogy erre pont egy ork vezeti rá, viszont meglepi. Nem sok orkot ismer aki ilyen felvilágosult lenne. Mély levegőt vesz. Bárhogy is, már lemondott erről az őrült tervéről. Lassan megnyugszik.*
-Nem számítottam rá, hogy ennyire értelmes személy vagy. Tudod a fajtársaid nem az eszükről híresek. Ellenben az izmaid pont azok amikről már sokat hallottam.
*Néz vágyakozóan és éhesen az orkra.*
//Furcsa szándékok//
*Egyet kell értenie ZZul szavaival. A napnyugta számára is hoz valami nyugtalanságot, de mégis valahogy megnyugtatja. Egy új kezdetet jelent, akár éjszaka, vagy másnap.*
-Ebben igazad van. Még ha a maga módján az új nap vagy az éjszaka veszélyek forrása lehet. De hát nem koncentrálhatunk csak a rossz dolgokra. Állandóan félelemben élni nem éri meg.
*Hena is hozzáteszi a maga mondandóját az egészhez. Az ork csak nem akarja elengedni az előző kérdését. Kelletlenül de válaszol.*
-Jól van! Igazad van. Azért mentem, hogy aranyért másokat kényeztessek. Nem olyan szörnyű dolog ez!
*Vált védekezésbe Hena.*
-Sokan csinálják. Én miért ne tehetném?
*Dühösen nézi a füvet. Valahol legbelül szégyenli magát a döntése miatt. Az, hogy erre pont egy ork vezeti rá, viszont meglepi. Nem sok orkot ismer aki ilyen felvilágosult lenne. Mély levegőt vesz. Bárhogy is, már lemondott erről az őrült tervéről. Lassan megnyugszik.*
-Nem számítottam rá, hogy ennyire értelmes személy vagy. Tudod a fajtársaid nem az eszükről híresek. Ellenben az izmaid pont azok amikről már sokat hallottam.
*Néz vágyakozóan és éhesen az orkra.*
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-14 12:55:51
Üzenet elküldve: 2025-08-14 12:55:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
*Persze hogy az elf tőle messze ül le. Ki is merne egy olyan ember személy mellé ülni, aki azzal viccelődik, hogy valakit megevett. Főleg úgy, hogy az aki mondta az egy ork. Vajon sötételf ellen is ilyen rosszindulatú lenne a nő? Az elfek általában amúgy is arrogánsak, már csak ezért sem veszi magára a visszautasítás.*
-Ahogy tetszik.
*Bólint és hagyja, hogy az elf elhelyezkedjen. Választ nem kap a kérdésére, ellentétben kérdést azt kap.*
-Pihentem. Miért nem szabad?
*Néz komisz tekintettel a nőre.*
-Néha jól esik csak kifeküdni és a naplementét nézni. Még akkor is, ha az még el sem kezdődött.
*A nap sugarai már narancssárgára festik az eget és a környező tárgyakat, növényeket.*
-Van a napnyugtában valami megnyugtató és nyugtalanító. Tudod, hogy valaminek a végét jelzi, mégis esélyt ad egy újnak. Legyen az az éjszaka vagy a másik nap. Amelyiket jobban szereted. Egy körforgásnak része, amely lenyűgöz.
*Nyíl meg a nő felé. Kinyújtja lábai és karjaival támasztva ül. Hallgatja a folyó hangját, a madarak dallamát.*
-Még nem válaszoltál a kérdésemre.
*Kéri számon az elf nőt.*
//Furcsa szándékok//
*Persze hogy az elf tőle messze ül le. Ki is merne egy olyan ember személy mellé ülni, aki azzal viccelődik, hogy valakit megevett. Főleg úgy, hogy az aki mondta az egy ork. Vajon sötételf ellen is ilyen rosszindulatú lenne a nő? Az elfek általában amúgy is arrogánsak, már csak ezért sem veszi magára a visszautasítás.*
-Ahogy tetszik.
*Bólint és hagyja, hogy az elf elhelyezkedjen. Választ nem kap a kérdésére, ellentétben kérdést azt kap.*
-Pihentem. Miért nem szabad?
*Néz komisz tekintettel a nőre.*
-Néha jól esik csak kifeküdni és a naplementét nézni. Még akkor is, ha az még el sem kezdődött.
*A nap sugarai már narancssárgára festik az eget és a környező tárgyakat, növényeket.*
-Van a napnyugtában valami megnyugtató és nyugtalanító. Tudod, hogy valaminek a végét jelzi, mégis esélyt ad egy újnak. Legyen az az éjszaka vagy a másik nap. Amelyiket jobban szereted. Egy körforgásnak része, amely lenyűgöz.
*Nyíl meg a nő felé. Kinyújtja lábai és karjaival támasztva ül. Hallgatja a folyó hangját, a madarak dallamát.*
-Még nem válaszoltál a kérdésemre.
*Kéri számon az elf nőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2146-2165