Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 14:02:41
Üzenet elküldve: 2025-01-14 14:02:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Az idő ellenük van. Mármint nem az időjárás hanem ténylegesen az idő. Ugyanis már kezd sötétedni. Szóval nem buta gondolat, hogy ha még nincs is kész tervük legalább helyben legyenek ha történik valami. Ott úgy néz ki, hasonlóképp gondolkozhattak, mint ők ugyanis készül egy nagy máglya az udvaron. Persze nekik lehet az járt az eszükben, hogy talán a tűzzel majd elriasztják a lényt. Ki tudja? Alaver terve egyszerű, de nem buta dolog. Az öreg remete a szakállát megvakarva gondolkodik a dolgon.*
-Egy próbát megérhet.
*Hogy a sötétben kivegyen valami mozgást és el is találja az így is komoly feladat lesz, de nem reménytelen. Cagon ötletén viszont elgondolkozik.*
-Lehet veszélyes lenne. Valamibe belekap akkor tényleg leéghet a falu. Viszont ha van akkor lehetne lámpást gyújtani és annak a fényét letakarni aztán csak akkor megvilágosítani mikor már közel van a lény.
*Így közösen csak előálltak egy egyszerűbb csapda ötletével. Persze ha bármelyikükben felmerül bármi amivel tovább csiszolhatnák ezt az elképzelést, azt meghallgathatják aztán előadhatják magukat az elöljárónál.*
*Az idő ellenük van. Mármint nem az időjárás hanem ténylegesen az idő. Ugyanis már kezd sötétedni. Szóval nem buta gondolat, hogy ha még nincs is kész tervük legalább helyben legyenek ha történik valami. Ott úgy néz ki, hasonlóképp gondolkozhattak, mint ők ugyanis készül egy nagy máglya az udvaron. Persze nekik lehet az járt az eszükben, hogy talán a tűzzel majd elriasztják a lényt. Ki tudja? Alaver terve egyszerű, de nem buta dolog. Az öreg remete a szakállát megvakarva gondolkodik a dolgon.*
-Egy próbát megérhet.
*Hogy a sötétben kivegyen valami mozgást és el is találja az így is komoly feladat lesz, de nem reménytelen. Cagon ötletén viszont elgondolkozik.*
-Lehet veszélyes lenne. Valamibe belekap akkor tényleg leéghet a falu. Viszont ha van akkor lehetne lámpást gyújtani és annak a fényét letakarni aztán csak akkor megvilágosítani mikor már közel van a lény.
*Így közösen csak előálltak egy egyszerűbb csapda ötletével. Persze ha bármelyikükben felmerül bármi amivel tovább csiszolhatnák ezt az elképzelést, azt meghallgathatják aztán előadhatják magukat az elöljárónál.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 12:40:48
Üzenet elküldve: 2025-01-14 12:40:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Tűzről pattant, kicsit sem túlgondolt ötletéhez hamar kerül egy-kettő ellenérv az idős remete részéről. Mondhatni elég jogosak! Fene vinné el a rémet, hogy csak az est leple alatt próbál ügyködni… bár az előző áldozatukból kiindulva már az se nagyon érdekli.
Megrázza a fejét és visszateszi az italt a táskájába. Azért ennyire nem kell hitetlennek lenni. Vízre se szálltak volna az emberek, ha nem hittek volna a legelső hajókban. Az ifjabb megindul az előjáró háza irányába. Kicsit merésznek gondolja, csak így, terv nélkül! Bár jobb ötlet híján vagy hazamennek, vagy odamennek. Így hát ő is elindul.
A házat nézve az ork azon töpreng, hogy mégis mit tehetnének. Csapdára szükségük van, de mégis mit tegyenek? Végül Alaver fejében előbb világosodik meg, hogy mit is kéne tenniük. Hallgatja a férfi tervét, eleinte csak közömbösen. Na, persze nem azért mert nem nézné ki belőle, hogy jó tervel állna elő, inkább csak mert olyan lehangoló helyzetbe kerültek. Aztán minél többet hall, annál jobban tetszik neki az elképzelés. Rövidesen a házra pillant, majd a házat körülölelő terepre, majd vissza a csapatra. Elképzelhető, hogy működhet, de talán vihetnének még egy csavart a tervbe. *
- És mi lenne, ha olajjal, vagy bármi gyúlékony anyaggal körbeölelnénk azt az oldalt, amit sötétben hagyunk? Úgy, ha belesétál, akkor egy sima szikrával felvilágítjuk a helyzetét és könnyebb célpont lehet. Persze nem szeretném felgyújtani a falut, ne értsetek félre!
* Biztos látványos lenne. Bár a nehezebb része meggyőzni az előjárót a tervükről. Alaver ötletébe még bele is menne, na, de az ork tervébe?
Még megvárja, hátha az öreg remetének van e bármi hozzáfűznivalója, aztán el is indul a főnök irányába. Reményei szerint felvázolják a tervet és ő egyből belemegy. Máskülönben kicsit nehezebb dolguk lesz. *
* Tűzről pattant, kicsit sem túlgondolt ötletéhez hamar kerül egy-kettő ellenérv az idős remete részéről. Mondhatni elég jogosak! Fene vinné el a rémet, hogy csak az est leple alatt próbál ügyködni… bár az előző áldozatukból kiindulva már az se nagyon érdekli.
Megrázza a fejét és visszateszi az italt a táskájába. Azért ennyire nem kell hitetlennek lenni. Vízre se szálltak volna az emberek, ha nem hittek volna a legelső hajókban. Az ifjabb megindul az előjáró háza irányába. Kicsit merésznek gondolja, csak így, terv nélkül! Bár jobb ötlet híján vagy hazamennek, vagy odamennek. Így hát ő is elindul.
A házat nézve az ork azon töpreng, hogy mégis mit tehetnének. Csapdára szükségük van, de mégis mit tegyenek? Végül Alaver fejében előbb világosodik meg, hogy mit is kéne tenniük. Hallgatja a férfi tervét, eleinte csak közömbösen. Na, persze nem azért mert nem nézné ki belőle, hogy jó tervel állna elő, inkább csak mert olyan lehangoló helyzetbe kerültek. Aztán minél többet hall, annál jobban tetszik neki az elképzelés. Rövidesen a házra pillant, majd a házat körülölelő terepre, majd vissza a csapatra. Elképzelhető, hogy működhet, de talán vihetnének még egy csavart a tervbe. *
- És mi lenne, ha olajjal, vagy bármi gyúlékony anyaggal körbeölelnénk azt az oldalt, amit sötétben hagyunk? Úgy, ha belesétál, akkor egy sima szikrával felvilágítjuk a helyzetét és könnyebb célpont lehet. Persze nem szeretném felgyújtani a falut, ne értsetek félre!
* Biztos látványos lenne. Bár a nehezebb része meggyőzni az előjárót a tervükről. Alaver ötletébe még bele is menne, na, de az ork tervébe?
Még megvárja, hátha az öreg remetének van e bármi hozzáfűznivalója, aztán el is indul a főnök irányába. Reményei szerint felvázolják a tervet és ő egyből belemegy. Máskülönben kicsit nehezebb dolguk lesz. *
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 11:43:27
Üzenet elküldve: 2025-01-14 11:43:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
- Na mennyünk, mer' kihajt a fű a ta'punk alatt. *-morogja még mindig bosszankodva, fejével az elöljáró háza felé intve. Ha a társai nem vetnek közbe jobb ötletet, úgy el is indul a ház felé, még mindig karjával magához tartva Kormi urat. Le is rakhatná akár, el is kergethetné akár, de a jó ég essen bele ebbe a dülledt szemű jószágba, van valami megnyugtató abban, hogy magánál tartja. Talán Mardrei is ezért kedvelte? Meg mert kis spion volt neki az állat. Hohó, talán mégsem lenne jó ötlet csak úgy szélnek engedni..!
Az elöljáró házához érve aztán két pillantással felméri a legényeket akik a tüzet készülnek megrakni. Elengedi a füle mellett a motyogásukat, az nem nekik szól, s ha annyira buták hogy nem fogják fel hogy miért jó ötlet őrizni a nénjét, akkor motyogjanak csak, nem éri meg helyre tenni őket. A rőzsét nézi inkább, és valami az eszébe ötlik. Nem szép dolog, de magából indul ki.*
- Figyejjétek! *-szól oda társainak, ha azok követték-* Tuggyátok, mire gondolok?
*Az öregre és az orkra pislant, arcán tőle szokatlan, elgondolkodó arckifejezéssel.*
- Há' arra, hogy ha csapdát akarunk állítani, akkó' rosszabbat nem is tehetnénk, mint hogy kivilágítjuk a házat. Nincs az az ostoba, aki így próbájjon meg betörni. *-ő legalábbis egészen biztosan nem kísérelné meg.-* Hacsak nincs tejjesen e'keseredve. És nem lát esélyt arra, hogy odaosonhasson.
*Visszafordul a ház felé, aprót int.*
- Há' aggyunk neki esélyt, mi? Három ó'dalt tüzet rakatunk és embert állítunk mellé, a negyediket sötéten haggyuk. Azt az ó'dalt lehetne messzibrű' íjjal őrizni. Közelebbrül meg éppeg el is lehetne úgy bújni, hogy ne lássa meg az embert.. orkot senkise'. Csapda. Mit gondú'tok?
- Na mennyünk, mer' kihajt a fű a ta'punk alatt. *-morogja még mindig bosszankodva, fejével az elöljáró háza felé intve. Ha a társai nem vetnek közbe jobb ötletet, úgy el is indul a ház felé, még mindig karjával magához tartva Kormi urat. Le is rakhatná akár, el is kergethetné akár, de a jó ég essen bele ebbe a dülledt szemű jószágba, van valami megnyugtató abban, hogy magánál tartja. Talán Mardrei is ezért kedvelte? Meg mert kis spion volt neki az állat. Hohó, talán mégsem lenne jó ötlet csak úgy szélnek engedni..!
Az elöljáró házához érve aztán két pillantással felméri a legényeket akik a tüzet készülnek megrakni. Elengedi a füle mellett a motyogásukat, az nem nekik szól, s ha annyira buták hogy nem fogják fel hogy miért jó ötlet őrizni a nénjét, akkor motyogjanak csak, nem éri meg helyre tenni őket. A rőzsét nézi inkább, és valami az eszébe ötlik. Nem szép dolog, de magából indul ki.*
- Figyejjétek! *-szól oda társainak, ha azok követték-* Tuggyátok, mire gondolok?
*Az öregre és az orkra pislant, arcán tőle szokatlan, elgondolkodó arckifejezéssel.*
- Há' arra, hogy ha csapdát akarunk állítani, akkó' rosszabbat nem is tehetnénk, mint hogy kivilágítjuk a házat. Nincs az az ostoba, aki így próbájjon meg betörni. *-ő legalábbis egészen biztosan nem kísérelné meg.-* Hacsak nincs tejjesen e'keseredve. És nem lát esélyt arra, hogy odaosonhasson.
*Visszafordul a ház felé, aprót int.*
- Há' aggyunk neki esélyt, mi? Három ó'dalt tüzet rakatunk és embert állítunk mellé, a negyediket sötéten haggyuk. Azt az ó'dalt lehetne messzibrű' íjjal őrizni. Közelebbrül meg éppeg el is lehetne úgy bújni, hogy ne lássa meg az embert.. orkot senkise'. Csapda. Mit gondú'tok?
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 10:26:56
Üzenet elküldve: 2025-01-14 10:26:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Az esti szürkület szép lassan beteríti körülöttük a világot. A nap utolsó sugarai még utat törnek a horizontról, de a fénye egyre kevésbé viaskodik az éjjel. Hiába a híd dolga, a Kormi úr hathatós segítségével kiegészült trió úgy dönt, nem adja fel küldetését és nem féltik a bőrük. Arra a következtetésre jutnak, hogy a lény bizonyosan megkísérli kiszabadítani a vénasszonyt. Nincs messze a falu központja és vele együtt az elöljáró háza, nagyjából tíz perc alatt megjárható.
Amennyiben jobb ötlet híján így dönt a három vándor, úgy hamar elérhetik a hosszú parasztházat. A ház előtt a két legény, akit Mardrei asszony őrzésére rendelt ki az elöljáró, épp rőzsét halmoz az udvaron, alighanem tűzgyújtásra készülnek. Egymás között morognak csak csupán "felesleges feladatokról" és "a banya igazságairól", láthatóan nemigen törődnek az utazókkal, legalábbis amíg meg nem szólítják őket. Csak rajtuk áll, hogy mihez kezdenek a helyzettel. Megkísérelnek-e csapdát állítani, netán mást eszelnek ki, ha kieszelnek bármit. Egy dolog mindhármuknak biztosnak tűnik: ez immáron nem babra megy, s könnyen lehet, hogy a nehezebb utat választották.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.14 10:31:35
*Az esti szürkület szép lassan beteríti körülöttük a világot. A nap utolsó sugarai még utat törnek a horizontról, de a fénye egyre kevésbé viaskodik az éjjel. Hiába a híd dolga, a Kormi úr hathatós segítségével kiegészült trió úgy dönt, nem adja fel küldetését és nem féltik a bőrük. Arra a következtetésre jutnak, hogy a lény bizonyosan megkísérli kiszabadítani a vénasszonyt. Nincs messze a falu központja és vele együtt az elöljáró háza, nagyjából tíz perc alatt megjárható.
Amennyiben jobb ötlet híján így dönt a három vándor, úgy hamar elérhetik a hosszú parasztházat. A ház előtt a két legény, akit Mardrei asszony őrzésére rendelt ki az elöljáró, épp rőzsét halmoz az udvaron, alighanem tűzgyújtásra készülnek. Egymás között morognak csak csupán "felesleges feladatokról" és "a banya igazságairól", láthatóan nemigen törődnek az utazókkal, legalábbis amíg meg nem szólítják őket. Csak rajtuk áll, hogy mihez kezdenek a helyzettel. Megkísérelnek-e csapdát állítani, netán mást eszelnek ki, ha kieszelnek bármit. Egy dolog mindhármuknak biztosnak tűnik: ez immáron nem babra megy, s könnyen lehet, hogy a nehezebb utat választották.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.14 10:31:35
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-13 18:16:51
Üzenet elküldve: 2025-01-13 18:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Nem mond bolondságot a legény. Valóban csak Mardrei zavaros szavai és saját logikájuk miatt feltételezik, azt hogy ki akarja majd szabadítani a lény az öregasszonyt. Viszont ha, azt nem veszik figyelembe akkor még kevésbé tudják megállapítani, hogy mi járhat Merlas fejében. Pedig a gyilkosság így is felkavarta a dolgokat. Azzal, hogy őrizzék a rabot nem mond bolondságot a másik. Csak egy vele a gond. Pont az amire az ork is rákérdez.*
-A sötétben? Annyira, mint a botommal.
*Sejthetik mindketten, hogy az-az öregember nehezen tudná őket is agyonütni nemhogy egy olyan lényt, ami az orkot is megcincálta. Előző este megtanulhatták volna a leckét mikor az íja helyett vasvillával rontott ki az istállóból. A citromsárga ital láttán megrázza a fejét.*
-Ha nem látok tőle a sötétben akkor nem sokat ér.
*Mégse akarhatják ők se, hogy vaktában lövöldözzön mindenre, ami mozog. Hacsak ők nem akarnak kimaradni ebből. A megoldás az lenne ha bevilágítanák estére, azt a helyet ahonnan a lényt várják. Amit persze Merlas is látna és ha van más megoldás bizonyára inkább a sötétben marad. Hisz bizonyította már, hogy a bestia testben valamennyi értelem lakozik. Az utolsó kérdésre sóhajtva bólint. Tudja jól és bár eddig elkerülte volna a vérontást, de a gyilkosság mindent megváltoztatott.*
*Nem mond bolondságot a legény. Valóban csak Mardrei zavaros szavai és saját logikájuk miatt feltételezik, azt hogy ki akarja majd szabadítani a lény az öregasszonyt. Viszont ha, azt nem veszik figyelembe akkor még kevésbé tudják megállapítani, hogy mi járhat Merlas fejében. Pedig a gyilkosság így is felkavarta a dolgokat. Azzal, hogy őrizzék a rabot nem mond bolondságot a másik. Csak egy vele a gond. Pont az amire az ork is rákérdez.*
-A sötétben? Annyira, mint a botommal.
*Sejthetik mindketten, hogy az-az öregember nehezen tudná őket is agyonütni nemhogy egy olyan lényt, ami az orkot is megcincálta. Előző este megtanulhatták volna a leckét mikor az íja helyett vasvillával rontott ki az istállóból. A citromsárga ital láttán megrázza a fejét.*
-Ha nem látok tőle a sötétben akkor nem sokat ér.
*Mégse akarhatják ők se, hogy vaktában lövöldözzön mindenre, ami mozog. Hacsak ők nem akarnak kimaradni ebből. A megoldás az lenne ha bevilágítanák estére, azt a helyet ahonnan a lényt várják. Amit persze Merlas is látna és ha van más megoldás bizonyára inkább a sötétben marad. Hisz bizonyította már, hogy a bestia testben valamennyi értelem lakozik. Az utolsó kérdésre sóhajtva bólint. Tudja jól és bár eddig elkerülte volna a vérontást, de a gyilkosság mindent megváltoztatott.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-13 12:51:48
Üzenet elküldve: 2025-01-13 12:51:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Épp elég volt abból, hogy olyan veszettül fáj a lába. Már jól tudja, hogy nem ér haza pontosan sötétedésre, ha beleszámolja, hogy lassabbak lesznek a léptei hazafelé, hiszen igencsak megviselte az út és a keresgélés. Persze gazdagodott néhány dologgal, amit csak remél, hogy hasznosak, mert bár elég magyarázatot hallott, látni még keveset látott hasonló növényeket. Egy dolog motiválja csupán, hogy visszaér a rezidenciára és egy leteremtés után, - bár Alenia talán észre sem veszi, hogy eltűnt – lefekhet aludni és másnap próbára teheti magát a piacon.
Szerencsére egész sok barna gubist is összekapart, ezt legalább már jól ismeri, talán ideje lenne belakmároznia, így a lehetőségeihez mérten kreál belőle egy kis kései ebédet, ha ma még úgysem evett. Nos, finomabb jutott már a bendőjébe, de megteszi. Így máris több ereje van a sétához, át a Szánföldeken.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
Szerencsére egész sok barna gubist is összekapart, ezt legalább már jól ismeri, talán ideje lenne belakmároznia, így a lehetőségeihez mérten kreál belőle egy kis kései ebédet, ha ma még úgysem evett. Nos, finomabb jutott már a bendőjébe, de megteszi. Így máris több ereje van a sétához, át a Szánföldeken.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-13 10:18:59
Üzenet elküldve: 2025-01-13 10:18:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Amilyen hirtelen jött a lány, olyan hirtelen is távozik. Hátrahagyva néhány elégé összezavarodott embert, és egy orkot. Bár a segítségnek örülnének, valahogy sikerült a kelleténél jóval több időt elütni, mint amit az elején szerettek volna. Az ork röviden felpillant a lemenő napra, hogy aztán visszaforduljon a csapathoz. *
- Őszinte leszek! Nem jók az esélyeink! Csak egy gyógyítóm van. Ami, ha erősebb lenne nem panaszkodnék. Viszont van két adagunk abból a fehér löttyből, amit az öregasszony házában találtunk. Szóval van két lehetőségünk beadni neki. Javaslom, álljunk őrt a fogolynál. Ha képes visszajönni, és lemaradunk róla, akkor ugrik minden!
* Minden alatt, főleg a jutalomra gondol. Bár az alkímia főleg gyógyításra épül, nem állíthatja magáról, hogy amögött a zöldbőr mögött, egy szentlélek lapul meg.
Faerumra pillant, majd folytatja *
- Mennyire vagy jó azzal az íjjal? Lehet, hogy szükség lesz egy-két jó lövésre, ha elfajulnának a dolgok!
* Táskájából egy citromsárga varázsital kerül elő. Reméli, nem kell sokat taglalnia, hogy ez mégis mire lesz jó. *
- Ha bukna a főzet, akkor tudod mi lesz a dolgod, ugye?
* Határozottan hagyják el a száját ezek a szavak. Bár titkolja, de nem szeretne a bestia fogai közé kerülni. Mondjuk, ezt nem is kell titkolni. Nem lát jelentkezőt eme nemes feladatra! Ha a többieknek akad ennél jobb ötlete, azt szívesen fogadná, de ha nem... *
* Amilyen hirtelen jött a lány, olyan hirtelen is távozik. Hátrahagyva néhány elégé összezavarodott embert, és egy orkot. Bár a segítségnek örülnének, valahogy sikerült a kelleténél jóval több időt elütni, mint amit az elején szerettek volna. Az ork röviden felpillant a lemenő napra, hogy aztán visszaforduljon a csapathoz. *
- Őszinte leszek! Nem jók az esélyeink! Csak egy gyógyítóm van. Ami, ha erősebb lenne nem panaszkodnék. Viszont van két adagunk abból a fehér löttyből, amit az öregasszony házában találtunk. Szóval van két lehetőségünk beadni neki. Javaslom, álljunk őrt a fogolynál. Ha képes visszajönni, és lemaradunk róla, akkor ugrik minden!
* Minden alatt, főleg a jutalomra gondol. Bár az alkímia főleg gyógyításra épül, nem állíthatja magáról, hogy amögött a zöldbőr mögött, egy szentlélek lapul meg.
Faerumra pillant, majd folytatja *
- Mennyire vagy jó azzal az íjjal? Lehet, hogy szükség lesz egy-két jó lövésre, ha elfajulnának a dolgok!
* Táskájából egy citromsárga varázsital kerül elő. Reméli, nem kell sokat taglalnia, hogy ez mégis mire lesz jó. *
- Ha bukna a főzet, akkor tudod mi lesz a dolgod, ugye?
* Határozottan hagyják el a száját ezek a szavak. Bár titkolja, de nem szeretne a bestia fogai közé kerülni. Mondjuk, ezt nem is kell titkolni. Nem lát jelentkezőt eme nemes feladatra! Ha a többieknek akad ennél jobb ötlete, azt szívesen fogadná, de ha nem... *
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-11 05:30:21
Üzenet elküldve: 2025-01-11 05:30:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Szavaira válaszul általánosságban derűs reakciókat kap, és nem is számított másra. Nehéz is lenne túl komolyan venni a szavait. De nehéz komolyan venni a nyurga leányt is, aki ilyen légből kapott és fura kérésekkel áll feléjük, ráadásul minddel őt szúrva ki magának. Hogy mivel bökheti tényleg a leány csőrét?!
Aprót bólint amikor a leány sok sikert kíván nekik, és ez a bólintás egyaránt jelenti azt, hogy „köszönöm”, és azt, hogy „neked is”. Még vagy két hosszú légvétel erejéig elgondolkodva bámul a leány után, majd tűnődve vakar bele a macska bundájába.*
- Na Kormi úr, ez fura vót, mi? *-dörmögi csak úgy az orra alá, és társai felé fordul. Látja, hogy Cagon már bizalmas közelségbe is lépett Faerum mellé, hát közelebb húzódik maga is.*
- No hiszen a nénjében én éppeg annyira bíznék meg, mint egy marék erdei gombában, amirő' nem tudom, micsoda. *-kotnyeleskedik a társalgásba Faerum szavainak farvizén-* Nemt'om mennyire vóna jó ötlet őt fe'haszná'ni. Na de ha ez a kettő érdekli -má' a boszorkán', meg mink-, akkó nekün köll eccerre a csalinak meg a csapdának lenni?
*Fura helyzet lenne. Így is kevesen vannak, így se sok tippjük van arra, hogy mit kezdhetnének vele. Eszébe jut megint a híd meg a rúnák, magában halkan káromkodik s nem szépeket gondol az elf leány kelekótyaságáról. Kért volna pénzt inkább! Ha más nem, összerakták volna hárman. Vagy ételt, ruhát -ez utóbbi amúgy is olyan különös volt neki-, azt a falu bizton állta volna. De már mindegy, nem fog utána futni a langalétának, hogy na gyere babám, hajojjál le, megcsókollak..! Fene ebbe az egészbe.*
*Szavaira válaszul általánosságban derűs reakciókat kap, és nem is számított másra. Nehéz is lenne túl komolyan venni a szavait. De nehéz komolyan venni a nyurga leányt is, aki ilyen légből kapott és fura kérésekkel áll feléjük, ráadásul minddel őt szúrva ki magának. Hogy mivel bökheti tényleg a leány csőrét?!
Aprót bólint amikor a leány sok sikert kíván nekik, és ez a bólintás egyaránt jelenti azt, hogy „köszönöm”, és azt, hogy „neked is”. Még vagy két hosszú légvétel erejéig elgondolkodva bámul a leány után, majd tűnődve vakar bele a macska bundájába.*
- Na Kormi úr, ez fura vót, mi? *-dörmögi csak úgy az orra alá, és társai felé fordul. Látja, hogy Cagon már bizalmas közelségbe is lépett Faerum mellé, hát közelebb húzódik maga is.*
- No hiszen a nénjében én éppeg annyira bíznék meg, mint egy marék erdei gombában, amirő' nem tudom, micsoda. *-kotnyeleskedik a társalgásba Faerum szavainak farvizén-* Nemt'om mennyire vóna jó ötlet őt fe'haszná'ni. Na de ha ez a kettő érdekli -má' a boszorkán', meg mink-, akkó nekün köll eccerre a csalinak meg a csapdának lenni?
*Fura helyzet lenne. Így is kevesen vannak, így se sok tippjük van arra, hogy mit kezdhetnének vele. Eszébe jut megint a híd meg a rúnák, magában halkan káromkodik s nem szépeket gondol az elf leány kelekótyaságáról. Kért volna pénzt inkább! Ha más nem, összerakták volna hárman. Vagy ételt, ruhát -ez utóbbi amúgy is olyan különös volt neki-, azt a falu bizton állta volna. De már mindegy, nem fog utána futni a langalétának, hogy na gyere babám, hajojjál le, megcsókollak..! Fene ebbe az egészbe.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-09 19:17:42
Üzenet elküldve: 2025-01-09 19:17:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Olybá fest, a szőke leány merő szívjóságból nem óhajt segíteni a társaságnak és a falunak. A trió - és főleg Alaver - nem megy bele a különös, elfvérű tharg játékába, így Thaleena rövid úton búcsút int az utazók társaságának. Hogy megy vagy marad, az csak is rajta áll, ugyanakkor úgy tűnik elsőre, hogy kivárásra játszik. Amennyiben a falu központja felé veszi az irányt, érzi, hogy szinte tapintható a helyiekben a feszültség. Az emberek épp az állataik terelik be vagy a kapukat reteszelik be.*
-Merre van ilyenkor a városőrség? Nem küldenek senkit?
-Azok sem tudják jobban, mint a vadászaink...
-Mi lesz, ha ma éjjel visszatér a fenevad?
-Mardrei asszony megjósolta ezt, talán érdemes lett volna megfontolni, amit mond!
*Ilyen és ehhez hasonló frázisok ütik meg hegyes fülét, ahogy igyekszik helyet találni, ahol meghúzhatja magát.
A hármas magára marad a falu szélén, s nyugodtan dönthetnek, vajon mihez kezdenek.
Noha a lényről keveset tudnak, azt legalább tudják, kicsoda. Azt is tudják, hogy a lény hallgatott a zavart Mardrei asszonyra. Hogy megkísérli-e kiszabadítani? Képes-e egyáltalán gondolkodni, mikor a bestia testét ölti fel? Olyan kérdések ezek, melyekre a válasz részükről csupán feltételezés lehet. A híd titka rejtve maradt előlük, ők pedig azzal főznek, amijük van. Bárhogy is, a nap már narancsszínre festi az égboltot. Meghúzhatják magukat a fővadász istállójában, ahogy azt tették tegnap éjjel. Megpróbálhatnak csapdát állítani a lénynek. Akár magukra is hagyhatják a vadászlakiakat, ahogy azt látszólag Thaleena tette; elvégre immáron a saját bőrüket viszik vásárra, ezt Cagon esete is jól bizonyította. Ki tudja, túlélnek-e egy hasonló akciót? Bármit is tesznek, immáron cselekedniük kell.*
*Olybá fest, a szőke leány merő szívjóságból nem óhajt segíteni a társaságnak és a falunak. A trió - és főleg Alaver - nem megy bele a különös, elfvérű tharg játékába, így Thaleena rövid úton búcsút int az utazók társaságának. Hogy megy vagy marad, az csak is rajta áll, ugyanakkor úgy tűnik elsőre, hogy kivárásra játszik. Amennyiben a falu központja felé veszi az irányt, érzi, hogy szinte tapintható a helyiekben a feszültség. Az emberek épp az állataik terelik be vagy a kapukat reteszelik be.*
-Merre van ilyenkor a városőrség? Nem küldenek senkit?
-Azok sem tudják jobban, mint a vadászaink...
-Mi lesz, ha ma éjjel visszatér a fenevad?
-Mardrei asszony megjósolta ezt, talán érdemes lett volna megfontolni, amit mond!
*Ilyen és ehhez hasonló frázisok ütik meg hegyes fülét, ahogy igyekszik helyet találni, ahol meghúzhatja magát.
A hármas magára marad a falu szélén, s nyugodtan dönthetnek, vajon mihez kezdenek.
Noha a lényről keveset tudnak, azt legalább tudják, kicsoda. Azt is tudják, hogy a lény hallgatott a zavart Mardrei asszonyra. Hogy megkísérli-e kiszabadítani? Képes-e egyáltalán gondolkodni, mikor a bestia testét ölti fel? Olyan kérdések ezek, melyekre a válasz részükről csupán feltételezés lehet. A híd titka rejtve maradt előlük, ők pedig azzal főznek, amijük van. Bárhogy is, a nap már narancsszínre festi az égboltot. Meghúzhatják magukat a fővadász istállójában, ahogy azt tették tegnap éjjel. Megpróbálhatnak csapdát állítani a lénynek. Akár magukra is hagyhatják a vadászlakiakat, ahogy azt látszólag Thaleena tette; elvégre immáron a saját bőrüket viszik vásárra, ezt Cagon esete is jól bizonyította. Ki tudja, túlélnek-e egy hasonló akciót? Bármit is tesznek, immáron cselekedniük kell.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-09 18:22:57
Üzenet elküldve: 2025-01-09 18:22:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
//Thaleena el, zárás//
*Meglepi az elutasítás, elvégre kifejezetten mutatós teremtésnek tartja magát, s a férfiak jellemzően kapva kapnak az alkalmon. Gyorsan meg is győzi magát arró, hogy Alavernek biztos a saját fajtája tetszik, vagy egyáltalán nem tetszik neki senki. Hallott már ilyenről is. Felnevet a kapott válaszon, láthatóan nem veszi lelkére.*
- Hát akkor sok sikert!
*Neki édes mindegy, hogy ezúttal valóban elválnak útjaik. Thaleena úgy véli igazán megfizethető árat kért segítségéért cserébe, ám a csapatnak úgy tűnik mégsem olyan fontos a falusiak sorsa, hogy a legkisebb kompromisszumot meghozzák és leheletnyit engedjenek a leány játékainak.
Nem habozik, rögvest sarkon fordul, s menet közben igyekszik eldönteni következő úti célját. Lehet megpihen a faluban csak azért, hogy reggel örömmel röhöghesse ki az alkalmatlannak tűnő kis csapat kudarcát. Már amennyiben életben maradnak szégyenmenetükre, elvégre egyikük sem tűnik kifejezetten harcos alkatnak. A szótlanabb alakban látja az alkalmasság némi szikráját, de egy ilyen fenevadhoz úgy véli ez kevés lesz. Még valamelyest őt is megrémiszti annak a nőnek a sorsa.*
- Lehet mégsem kellene maradni.
*Motyogja orra alatt, de amint a szavak elhagyják ajkait már el is terelődik figyelme valami másra.*
//Thaleena el, zárás//
*Meglepi az elutasítás, elvégre kifejezetten mutatós teremtésnek tartja magát, s a férfiak jellemzően kapva kapnak az alkalmon. Gyorsan meg is győzi magát arró, hogy Alavernek biztos a saját fajtája tetszik, vagy egyáltalán nem tetszik neki senki. Hallott már ilyenről is. Felnevet a kapott válaszon, láthatóan nem veszi lelkére.*
- Hát akkor sok sikert!
*Neki édes mindegy, hogy ezúttal valóban elválnak útjaik. Thaleena úgy véli igazán megfizethető árat kért segítségéért cserébe, ám a csapatnak úgy tűnik mégsem olyan fontos a falusiak sorsa, hogy a legkisebb kompromisszumot meghozzák és leheletnyit engedjenek a leány játékainak.
Nem habozik, rögvest sarkon fordul, s menet közben igyekszik eldönteni következő úti célját. Lehet megpihen a faluban csak azért, hogy reggel örömmel röhöghesse ki az alkalmatlannak tűnő kis csapat kudarcát. Már amennyiben életben maradnak szégyenmenetükre, elvégre egyikük sem tűnik kifejezetten harcos alkatnak. A szótlanabb alakban látja az alkalmasság némi szikráját, de egy ilyen fenevadhoz úgy véli ez kevés lesz. Még valamelyest őt is megrémiszti annak a nőnek a sorsa.*
- Lehet mégsem kellene maradni.
*Motyogja orra alatt, de amint a szavak elhagyják ajkait már el is terelődik figyelme valami másra.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-09 15:43:06
Üzenet elküldve: 2025-01-09 15:43:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Más körülmények közt szórakoztatná a remetét az elf lány, de ez nem az a helyzet. Az elmúlt két nap eseményei elvették az öreg jókedvét. Az ork szavaira némán bólint. Aki, semmit nem beszél és aki feleslegesen beszél annak nem sok becsülete szokott lenni. A lányban pedig látszólag mindkét tulajdonság megvan. A következő ajánlat hallatán ő is odakapja a tekintetét. Nem tetszik neki egyáltalán amit a másik vonásain lát. Ha csak a bolondját járatná a fiúval nem lenne furcsa. Viszont akar valamit. Az végül jól dönt. Még frappánsan vissza is szól amin az öreg is elmosolyodik. Ezzel a többiek is lezártnak tekintik a témát. Mikor pedig a folytatásra kerül szó szólal meg ismét.*
-Az bizonyos, hogy utoljára az erdőbe ment. Tudjuk, azt is, hogy nem egy egyszerű vaddal van dolgunk így csapdába csalni se lenne olyan egyszerű. Ha találnánk csalinak valami olyat amire biztos előjön az volna a legjobb. Nem hinném, hogy Mardrei-t az elöljáró kiadná a kezei közül. Ha igen akkor is úgy ha egy kész és jó ötlettel állunk elé. Nincs sok időnk. Van egy olyan megérzésem, hogy ha eljön az este akkor a lény visszajön. Vagy a boszorkányért vagy értünk.
*Más körülmények közt szórakoztatná a remetét az elf lány, de ez nem az a helyzet. Az elmúlt két nap eseményei elvették az öreg jókedvét. Az ork szavaira némán bólint. Aki, semmit nem beszél és aki feleslegesen beszél annak nem sok becsülete szokott lenni. A lányban pedig látszólag mindkét tulajdonság megvan. A következő ajánlat hallatán ő is odakapja a tekintetét. Nem tetszik neki egyáltalán amit a másik vonásain lát. Ha csak a bolondját járatná a fiúval nem lenne furcsa. Viszont akar valamit. Az végül jól dönt. Még frappánsan vissza is szól amin az öreg is elmosolyodik. Ezzel a többiek is lezártnak tekintik a témát. Mikor pedig a folytatásra kerül szó szólal meg ismét.*
-Az bizonyos, hogy utoljára az erdőbe ment. Tudjuk, azt is, hogy nem egy egyszerű vaddal van dolgunk így csapdába csalni se lenne olyan egyszerű. Ha találnánk csalinak valami olyat amire biztos előjön az volna a legjobb. Nem hinném, hogy Mardrei-t az elöljáró kiadná a kezei közül. Ha igen akkor is úgy ha egy kész és jó ötlettel állunk elé. Nincs sok időnk. Van egy olyan megérzésem, hogy ha eljön az este akkor a lény visszajön. Vagy a boszorkányért vagy értünk.
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-08 13:14:00
Üzenet elküldve: 2025-01-08 13:14:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kicsit azért kezdi megbánni, hogy elindult. Hideg van és enni is elfelejtett. Azt is megszokta, hogy étel mindig jut és azért sem kell olyan sokat tennie, sőt. Furcsa világ az. Jobban meg kellene becsülnie annál, minthogy meglóg és elmegy a világ végéig. Merthogy, most pont úgy érzi, mintha oda készülne. Szikra, már biztos felébredt és aggódik. Reméli, hogy csak azt hiszi, hogy az ikrekkel ment valamerre, mert azt a minap említette neki, hogy majd megnézi, hogy mi van velük. A lehető legrövidebb utat választja természetesen, s nem is lassít sehol, nincs ideje nézelődni. Majd csak ott, ahol tényleg szükséges. Dolga van; valamivel meg kell lepnie a kis szőkét.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-08 11:34:29
Üzenet elküldve: 2025-01-08 11:34:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Bizony, nem kis tehetsége van az italok keveréséhez. Ezért is ajánlotta fel, mint egy lehetséges fizetőeszköz, mintsem váljon meg a fiú az értékeitől. Elvégre italt bárhol szerezhetnek, –megfelelő áron– de valami családi ereklyét, –már ha az– na, azt nem! Nem is kell olyan sok időt várnia a lány válaszára, ugyanis már az arcáról leolvassa, hogy itt és most, ő a legnemkívánatosabb személy a szemében. Enyhén sóhajt, majd legyint egyet a kezével egy úgymond „hagyjuk” kifejezést keltve, majd kivonja magát a beszélgetésből. Szemeivel megpillantja az épp mély gondolatokban lévő remetét. Eggyel közelebb is lép az öreghez. Épp olyan hangosan kezd beszélni, hogy csak ő hallja. *
- Ez eddig tényleg időhúzás. Kezdem azt hinni, hogy ez csak figyelemelterelés!
* Mondania sem kell, de talán kissé egyértelmű, hogy az ork egyre kevésbé hisz a nő fordító képességeiben. Igazán kiábrándító lenne, hogy ennyi beszéd után, az égvilágon semmit se tudna felmutatni. Nem is hozná a szokásos „nyugodt” önmagát.
A következő ajánlatára még az ork feje is visszafordul. Na, most végképp nem tudja, hogy mi a helyzet. Előbb egy nyaklánc, most meg egy csók? Az ork első gondolata, hogy talán többször látogatja a pohár fenekét, mintsem azt kéne. Fene se tudja, hogy mennyire bírják az elfek a piát, de, hogy ennek megártott, az is biztos!
Alavert sem kell félteni! A hirtelen jött ajánlatot elég hamar le is koppintja. Bár egy csók olcsó, de talán jobb is, hogy így döntött. Kitudja mi baja a nőnek? Lehet jobb nem beleavatkozni, elvégre meg van nekik a maguk baja! Ugyan az ork csak egy egyszerű visszautasításra számított, de amit hall! Na, attól felkuncog. Egyik kezét a szájához emeli, hogy eltakarja a mosolyt az arcáról. Elvégre nem illik! (Csak egy kicsit!) Bólint egyet Alaver irányába, s az ork készen áll az útra. Bár arról fogalma sincs, hogy mégis merre kéne menniük ezek után. *
* Bizony, nem kis tehetsége van az italok keveréséhez. Ezért is ajánlotta fel, mint egy lehetséges fizetőeszköz, mintsem váljon meg a fiú az értékeitől. Elvégre italt bárhol szerezhetnek, –megfelelő áron– de valami családi ereklyét, –már ha az– na, azt nem! Nem is kell olyan sok időt várnia a lány válaszára, ugyanis már az arcáról leolvassa, hogy itt és most, ő a legnemkívánatosabb személy a szemében. Enyhén sóhajt, majd legyint egyet a kezével egy úgymond „hagyjuk” kifejezést keltve, majd kivonja magát a beszélgetésből. Szemeivel megpillantja az épp mély gondolatokban lévő remetét. Eggyel közelebb is lép az öreghez. Épp olyan hangosan kezd beszélni, hogy csak ő hallja. *
- Ez eddig tényleg időhúzás. Kezdem azt hinni, hogy ez csak figyelemelterelés!
* Mondania sem kell, de talán kissé egyértelmű, hogy az ork egyre kevésbé hisz a nő fordító képességeiben. Igazán kiábrándító lenne, hogy ennyi beszéd után, az égvilágon semmit se tudna felmutatni. Nem is hozná a szokásos „nyugodt” önmagát.
A következő ajánlatára még az ork feje is visszafordul. Na, most végképp nem tudja, hogy mi a helyzet. Előbb egy nyaklánc, most meg egy csók? Az ork első gondolata, hogy talán többször látogatja a pohár fenekét, mintsem azt kéne. Fene se tudja, hogy mennyire bírják az elfek a piát, de, hogy ennek megártott, az is biztos!
Alavert sem kell félteni! A hirtelen jött ajánlatot elég hamar le is koppintja. Bár egy csók olcsó, de talán jobb is, hogy így döntött. Kitudja mi baja a nőnek? Lehet jobb nem beleavatkozni, elvégre meg van nekik a maguk baja! Ugyan az ork csak egy egyszerű visszautasításra számított, de amit hall! Na, attól felkuncog. Egyik kezét a szájához emeli, hogy eltakarja a mosolyt az arcáról. Elvégre nem illik! (Csak egy kicsit!) Bólint egyet Alaver irányába, s az ork készen áll az útra. Bár arról fogalma sincs, hogy mégis merre kéne menniük ezek után. *
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-08 10:27:04
Üzenet elküldve: 2025-01-08 10:27:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Úgy veszi tudomásul mint a legtermészetesebb dolgot, hogy társai nem kezdtek erősködni azzal kapcsolatban, hogy odaadja-e a nyakában lógó nyakláncot vagy sem a leánynak. Ő maga sem várná el sem az öreg vadásztól, sem a nagydarab orktól, hogy bármilyen személyes ingóságukat feláldozzák. Aprót biccent Cagon felé ahogy az inkább az aranyakra próbálná terelni a szót, vagy esetleg valamelyik italára. Mivel maga már látta működés közben az ork egyik zöld löttyét, ezért a leány helyében minden további nélkül el is fogadná azt fizetségképp, de annak még az se jó, az arckifejezéséből ítélve.
Látja Faerum tartásán, hogy az öreg fejben már valahol máshol jár, ha jól sejti, visszatért eredeti problémájukhoz. Neki, illetve nekik is ezt kéne tenni; a nyom amin járhatnának már elhűlőfélben van, a nap állásából ítélve már nem sokáig jut ki nekik a világosból, és érzése szerint hatok óta szó szerint egy helyben topognak. Nem jó ez így. Végül a leány megint megszólal, és megnevezi az újabb árat, amit segítségéért kérne. Szinte keresztbe akad a nyál a torkán; azt se tudja, hogy köpjön vagy nyeljen.*
- Mi a picsa? *-szakad ki belőle a legelső gondolata nyomán a szó. Tán valami fura gombát evett az erdőben a leány, vagy mi lelte, hogy folyvást ilyen ötletei vannak? Vagy esetleg böki valami a leány csőrét, és rajta akarja levezetni? Nem tudná megmondani. Hirtelenjében azt sem tudja, hogy zavarba jöjjön vagy elnevesse magát. Végül zavarában nevet egy rövidet.-* Há' honnan gyünnek neked ezek az ötleteid?
*Nem tudja ezt elképzelni sem. Csók? Komolyan? Ott, ahol nemrégiben konkrétan még egy holttest feküdt? Azért, hogy segítsen abban, hogy lefordítson pár olyan rajzolt betűt? (Rúnát! Végül csak eszébe jut a helyes szó.) Igaz-ami-igaz, látott már férfiembert nagyobb árat is fizetni. A leány meg igazából nem rút, csak olyan fura a szeme színe, mint télen napkelte előtt a hónak. Na de megcsókolni..? Ez eszébe se jutott eddig.*
- Há' én nem t'om milyen leány vagy te, de én nem vagyok olyan legény, aki fizeccségkén' csókolózik. *-mondja aztán-* Oszt' nem is igen értem, miér' lenne az jó neked. De a seggemet megcsókolhatod mosmá', ha ennyire csókolózni akarsz. Mink meg..
*Társaira pislant, előbb az öregre, aztán a nagyobb darabra.*
- ..indújjunk meg, mer' ránkesteledik itt, oszt' itt verjük a rezet ezze' a lyánnya', akinek annyira viszket, hogy nem bír magáva'.
*Úgy veszi tudomásul mint a legtermészetesebb dolgot, hogy társai nem kezdtek erősködni azzal kapcsolatban, hogy odaadja-e a nyakában lógó nyakláncot vagy sem a leánynak. Ő maga sem várná el sem az öreg vadásztól, sem a nagydarab orktól, hogy bármilyen személyes ingóságukat feláldozzák. Aprót biccent Cagon felé ahogy az inkább az aranyakra próbálná terelni a szót, vagy esetleg valamelyik italára. Mivel maga már látta működés közben az ork egyik zöld löttyét, ezért a leány helyében minden további nélkül el is fogadná azt fizetségképp, de annak még az se jó, az arckifejezéséből ítélve.
Látja Faerum tartásán, hogy az öreg fejben már valahol máshol jár, ha jól sejti, visszatért eredeti problémájukhoz. Neki, illetve nekik is ezt kéne tenni; a nyom amin járhatnának már elhűlőfélben van, a nap állásából ítélve már nem sokáig jut ki nekik a világosból, és érzése szerint hatok óta szó szerint egy helyben topognak. Nem jó ez így. Végül a leány megint megszólal, és megnevezi az újabb árat, amit segítségéért kérne. Szinte keresztbe akad a nyál a torkán; azt se tudja, hogy köpjön vagy nyeljen.*
- Mi a picsa? *-szakad ki belőle a legelső gondolata nyomán a szó. Tán valami fura gombát evett az erdőben a leány, vagy mi lelte, hogy folyvást ilyen ötletei vannak? Vagy esetleg böki valami a leány csőrét, és rajta akarja levezetni? Nem tudná megmondani. Hirtelenjében azt sem tudja, hogy zavarba jöjjön vagy elnevesse magát. Végül zavarában nevet egy rövidet.-* Há' honnan gyünnek neked ezek az ötleteid?
*Nem tudja ezt elképzelni sem. Csók? Komolyan? Ott, ahol nemrégiben konkrétan még egy holttest feküdt? Azért, hogy segítsen abban, hogy lefordítson pár olyan rajzolt betűt? (Rúnát! Végül csak eszébe jut a helyes szó.) Igaz-ami-igaz, látott már férfiembert nagyobb árat is fizetni. A leány meg igazából nem rút, csak olyan fura a szeme színe, mint télen napkelte előtt a hónak. Na de megcsókolni..? Ez eszébe se jutott eddig.*
- Há' én nem t'om milyen leány vagy te, de én nem vagyok olyan legény, aki fizeccségkén' csókolózik. *-mondja aztán-* Oszt' nem is igen értem, miér' lenne az jó neked. De a seggemet megcsókolhatod mosmá', ha ennyire csókolózni akarsz. Mink meg..
*Társaira pislant, előbb az öregre, aztán a nagyobb darabra.*
- ..indújjunk meg, mer' ránkesteledik itt, oszt' itt verjük a rezet ezze' a lyánnya', akinek annyira viszket, hogy nem bír magáva'.
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-07 23:51:29
Üzenet elküldve: 2025-01-07 23:51:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Thaleena futólag szemügyre vette a nyakláncot, s nem látott rajta semmit, ami azt indikálta volna, hogy különleges darab volna. Persze sejthette volna, elvégre tapasztalatai szerint a férfiak ritkán hordanak ilyen díszeket, hacsak nem valaki különleges adta. Ezen aztán elkezd tűnődni, elvégre a tharg elf testvérével együtt mindig mások gyengeségeit kutatva tudott csak érvényesülni.
Sok lehetőség lehet, hogy miért fontos Alavernek az ékszer. Már elhalálozott szülők? Egy példaképnek tartott bátyj? Egy szerelem, aki valami miatt nem lehet közel? Az utóbbi mellett teszi le voksát, holott az a legegyszerűbb válasz, s mégis, Thaleena majdnem biztos benne, hogy ez lehet az oka.*
- Jól van, jól van!
*Megadóan feltartja karjait, üres tenyereit a társaság felé fordítva, miközben egy bocsánatkérő mosollyal csitítja Alaver tiltakozását.
Faerum a sikertelen kommunikációs kísérletet követően kivonja magát a beszélgetésből, melyért egyáltalán nem hibáztatja, s kicsit talán meg is könnyebbül hogy figyelme kevesebb felé kell osztódjon. Cagon továbbra is igyekszik diplomatikus lenni, Thaleena pedig minden erejét bevetve harapja el feltörni készülő rosszindulatát. Szavak nélkül is könnyű kikövetkeztetni, hogy nem óhajtja felhörpinteni az ork bármiféle főztjét.*
- Nyeh.
*Húzza el száját az arany említésére. Azt valóban igen könnyen tud szerezni, legrosszabb esetben lop egyet az egyik tharg férfitól, akivel unalmas és magányos estéin összebújik. Már ha van mit lopni, nem úgy mint a legutóbbi esetben, amikor beadta a derekát egy részeg baromnak. Nem elég, hogy néhány perc alatt kidőlt és összenyálazta vállát, de még a védtelenül hagyott erszényében is jó ha három-négy arany árválkodott. Thaleena tisztán emlékszik a megelégedésre is, amikor bosszúból egy hatalmasat belé rúgott, és arra fogta, hogy a sötétben véletlenül belebotlott. Az elf szerint az a legkevesebb, amit megérdemelt az az igénytelen dúvad.*
- Beérem egy csókkal tőled. *Fejével Alaverre mutat, nehogy valaki félreértse.* Itt és most, nem fogadok el utólag fizetést.
*Arca komoly, láthatóan nem viccel ajánlatát illetően, s bár remekül leplezi, de epekedve fürkészi Alaver vonásait, hogy a reakciójából megkísérelje kiolvasni a vélt vagy valós igazságot.*
*Thaleena futólag szemügyre vette a nyakláncot, s nem látott rajta semmit, ami azt indikálta volna, hogy különleges darab volna. Persze sejthette volna, elvégre tapasztalatai szerint a férfiak ritkán hordanak ilyen díszeket, hacsak nem valaki különleges adta. Ezen aztán elkezd tűnődni, elvégre a tharg elf testvérével együtt mindig mások gyengeségeit kutatva tudott csak érvényesülni.
Sok lehetőség lehet, hogy miért fontos Alavernek az ékszer. Már elhalálozott szülők? Egy példaképnek tartott bátyj? Egy szerelem, aki valami miatt nem lehet közel? Az utóbbi mellett teszi le voksát, holott az a legegyszerűbb válasz, s mégis, Thaleena majdnem biztos benne, hogy ez lehet az oka.*
- Jól van, jól van!
*Megadóan feltartja karjait, üres tenyereit a társaság felé fordítva, miközben egy bocsánatkérő mosollyal csitítja Alaver tiltakozását.
Faerum a sikertelen kommunikációs kísérletet követően kivonja magát a beszélgetésből, melyért egyáltalán nem hibáztatja, s kicsit talán meg is könnyebbül hogy figyelme kevesebb felé kell osztódjon. Cagon továbbra is igyekszik diplomatikus lenni, Thaleena pedig minden erejét bevetve harapja el feltörni készülő rosszindulatát. Szavak nélkül is könnyű kikövetkeztetni, hogy nem óhajtja felhörpinteni az ork bármiféle főztjét.*
- Nyeh.
*Húzza el száját az arany említésére. Azt valóban igen könnyen tud szerezni, legrosszabb esetben lop egyet az egyik tharg férfitól, akivel unalmas és magányos estéin összebújik. Már ha van mit lopni, nem úgy mint a legutóbbi esetben, amikor beadta a derekát egy részeg baromnak. Nem elég, hogy néhány perc alatt kidőlt és összenyálazta vállát, de még a védtelenül hagyott erszényében is jó ha három-négy arany árválkodott. Thaleena tisztán emlékszik a megelégedésre is, amikor bosszúból egy hatalmasat belé rúgott, és arra fogta, hogy a sötétben véletlenül belebotlott. Az elf szerint az a legkevesebb, amit megérdemelt az az igénytelen dúvad.*
- Beérem egy csókkal tőled. *Fejével Alaverre mutat, nehogy valaki félreértse.* Itt és most, nem fogadok el utólag fizetést.
*Arca komoly, láthatóan nem viccel ajánlatát illetően, s bár remekül leplezi, de epekedve fürkészi Alaver vonásait, hogy a reakciójából megkísérelje kiolvasni a vélt vagy valós igazságot.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-07 15:29:15
Üzenet elküldve: 2025-01-07 15:29:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Szavai épp úgy süket füleket találnak, mint azok amik közös nyelven hangzottak el. Marad hát a hallgatásában. Szórakoztatja ahogy a társai igyekszenek az ismeretlent meggyőzni, hogy segítsenek nekik. A kért ár hallatán meglepődik. Nem mondja ki mi jár az eszében, de nem bánja, hogy a fiú nemet mondott. Azok után amiket ma látott nem örülne neki, ha bármelyikük egy személyes tárgyát egy gyanús idegennek adná. Az ork megpróbálkozik még az italai felajánlásával. Neki közben máshol jár az esze.*
~Ha csapdát akarunk állítani ahhoz vagy tudnunk kell merre fog elhaladni Merlas vagy oda irányítanunk valahogy. Egy csalival. De mi lehet számára olyan értékes?~
*Szavai épp úgy süket füleket találnak, mint azok amik közös nyelven hangzottak el. Marad hát a hallgatásában. Szórakoztatja ahogy a társai igyekszenek az ismeretlent meggyőzni, hogy segítsenek nekik. A kért ár hallatán meglepődik. Nem mondja ki mi jár az eszében, de nem bánja, hogy a fiú nemet mondott. Azok után amiket ma látott nem örülne neki, ha bármelyikük egy személyes tárgyát egy gyanús idegennek adná. Az ork megpróbálkozik még az italai felajánlásával. Neki közben máshol jár az esze.*
~Ha csapdát akarunk állítani ahhoz vagy tudnunk kell merre fog elhaladni Merlas vagy oda irányítanunk valahogy. Egy csalival. De mi lehet számára olyan értékes?~
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-05 18:37:03
Üzenet elküldve: 2025-01-05 18:37:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Bolond e, hogy pont egy thargtól próbál segítséget kérni? Valószínű. Van más lehetőségük? Bárhogy töri a fejét a zöld ork nem jut előrébb. Talán ha a társaira is odafigyelne, amikor döntéseket hoz, akkor talán feltűnne neki is Alaver nemtetszése. Be kell érnie a sóhajjal, amit mellőle hall, de arra most nem figyel. Jelenleg elfet figyeli. Kíváncsi, hogy mégis mennyire szeretné megkopasztani a csapatot.
Kicsit kikerekednek az ork szemei, mikor meghallja, hogy egyedüli fizetségképp nem igényel mást, mintsem fiatal társuk nyakékét. Először az ork még jó üzletnek is tartaná, de mivel az amulett nem az övé, így nem is szól bele. Némán lenéz társára és a választ várja, ami elég hamar el is hangzik. Meglepődik a válaszán, de ezt arca nem árulja el. Csak némán Faerumra pillant, majd vissza nőre. *
~ Na, erről ennyit. ~
* Gondolja magában, majd egyik kezét a táskájára helyezi. *
- Fizetségként aranyra gondoltam, nem pedig ingóságokra. De ha ilyen dolgok kellenek, akkor felajánlhatok néhány bájitalt. Az még talán hasznosabb lesz az utadon, mintsem egy nyaklánc.
* Nem szeretné elhúzni a nővel való tárgyalást. Reméli, hogy megelégszik ennyivel. Bár ha ez sem jó neki, és még aranyat sem szeretne, akkor félő, hogy nem jutnak előrébb ezen a téren. *
* Bolond e, hogy pont egy thargtól próbál segítséget kérni? Valószínű. Van más lehetőségük? Bárhogy töri a fejét a zöld ork nem jut előrébb. Talán ha a társaira is odafigyelne, amikor döntéseket hoz, akkor talán feltűnne neki is Alaver nemtetszése. Be kell érnie a sóhajjal, amit mellőle hall, de arra most nem figyel. Jelenleg elfet figyeli. Kíváncsi, hogy mégis mennyire szeretné megkopasztani a csapatot.
Kicsit kikerekednek az ork szemei, mikor meghallja, hogy egyedüli fizetségképp nem igényel mást, mintsem fiatal társuk nyakékét. Először az ork még jó üzletnek is tartaná, de mivel az amulett nem az övé, így nem is szól bele. Némán lenéz társára és a választ várja, ami elég hamar el is hangzik. Meglepődik a válaszán, de ezt arca nem árulja el. Csak némán Faerumra pillant, majd vissza nőre. *
~ Na, erről ennyit. ~
* Gondolja magában, majd egyik kezét a táskájára helyezi. *
- Fizetségként aranyra gondoltam, nem pedig ingóságokra. De ha ilyen dolgok kellenek, akkor felajánlhatok néhány bájitalt. Az még talán hasznosabb lesz az utadon, mintsem egy nyaklánc.
* Nem szeretné elhúzni a nővel való tárgyalást. Reméli, hogy megelégszik ennyivel. Bár ha ez sem jó neki, és még aranyat sem szeretne, akkor félő, hogy nem jutnak előrébb ezen a téren. *
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-05 14:46:47
Üzenet elküldve: 2025-01-05 14:46:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Nem sokat ad arra, hogy bolondnak nézik-e őt azért, mert Kormi úrra azt találta volt mondani, hogy boszorkánymacska. Mindenkinek megvan a maga furcsasága, mind a hármójuknak. Illetve most már -talán- négyőjüknek. Az övé miért ne lehetne épp az, hogy a csontja velejéig babonás..?
Szemöldökfelvonva-szájbigyesztve pislant a leányra az odaszúr mondatra válaszul, de nem mond rá semmit. Azért ilyentől nem tart. Mármint.. ugye, ilyen nem történhet meg? A szeme sarkából lepislog a fekete bundára.
Faerum fura dallamú beszédére pislant csak fel. Egy pillanatig nem tudja, hogy a füle vagy az esze csalja-e meg hogy nem érti amit az öreg mond; de abból ítélve hogy rajta kívül más se nagyon pislog értő módon, nincs itt semmi trükk. Meglepődve pislant az öregre, nem gondolta volna, hogy az ilyen tudós ember, hogy nyelveket ismer. Bár – miért is ne?
Cagon lesz az végül hármójuk közül, aki a legkevésbé bírja a leány macska-egér játékát, és beadja a derekát. Halkan sóhajt és megereszkednek a vállai ahogy magában el is könyveli, hogy innentől fújhatják azt, hogy szép szóval állítsák a maguk oldalára az idegent. Az ork felültette a lányt a nyeregbe. És tessék, ennek azonnal meg is lesz az eredménye. A leány ugyanis olyan árat nevez meg, amit nem szívesen fizetne meg.*
- Nem. *-mondja egyszerűen. Picit még talán a fejét is megrázza.-* Arró' ne is á'moggyá.
*Nem sokat ad arra, hogy bolondnak nézik-e őt azért, mert Kormi úrra azt találta volt mondani, hogy boszorkánymacska. Mindenkinek megvan a maga furcsasága, mind a hármójuknak. Illetve most már -talán- négyőjüknek. Az övé miért ne lehetne épp az, hogy a csontja velejéig babonás..?
Szemöldökfelvonva-szájbigyesztve pislant a leányra az odaszúr mondatra válaszul, de nem mond rá semmit. Azért ilyentől nem tart. Mármint.. ugye, ilyen nem történhet meg? A szeme sarkából lepislog a fekete bundára.
Faerum fura dallamú beszédére pislant csak fel. Egy pillanatig nem tudja, hogy a füle vagy az esze csalja-e meg hogy nem érti amit az öreg mond; de abból ítélve hogy rajta kívül más se nagyon pislog értő módon, nincs itt semmi trükk. Meglepődve pislant az öregre, nem gondolta volna, hogy az ilyen tudós ember, hogy nyelveket ismer. Bár – miért is ne?
Cagon lesz az végül hármójuk közül, aki a legkevésbé bírja a leány macska-egér játékát, és beadja a derekát. Halkan sóhajt és megereszkednek a vállai ahogy magában el is könyveli, hogy innentől fújhatják azt, hogy szép szóval állítsák a maguk oldalára az idegent. Az ork felültette a lányt a nyeregbe. És tessék, ennek azonnal meg is lesz az eredménye. A leány ugyanis olyan árat nevez meg, amit nem szívesen fizetne meg.*
- Nem. *-mondja egyszerűen. Picit még talán a fejét is megrázza.-* Arró' ne is á'moggyá.
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-04 21:34:06
Üzenet elküldve: 2025-01-04 21:34:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Mindig akad dolog, amivel elütheti idejét, ezért nem bánkódik túlzottan. Alig tesz meg egy-két lépést, mire az ork utána szól. Egy önelégült mosoly kúszik arcára, melyet igyekszik levarázsolni addigra, mire visszafordul a csapathoz.
Az ár tekintetében a csapat aligha tudhatja, hogy Thaleena nem túl nagy igényű, leginkább amiatt, mert a thargoknál éppen csak a feltétlenül szükségeset kapják meg Tharasyval. Az elf leány nem is aranyban gondolkodik, elvégre legrosszabb esetben abból tud lopni, helyette látványosan végig méri a jelenlévőket.*
- A nyakláncodat kérem.
*Bök Alaver nyakában függő ezüst színű amulettre. Eltökéltnek mutatja magát, hogy ne kelljen az alkudozással sokat bajlódniuk.
Faerum is megszólal, de számára ismeretlen nyelven kezd el beszélni. Kellemes a hangzása, ennek ellenére homlokráncolást vált ki Thaleenából, akinek meggyőződése, hogy biztosan a számára ismeretlen édesanyját szidták szépen csengő szavakkal.*
- Aha.
*Állapítja meg igen bölcsen, s kurtán, majd az amulettre terelődik vissza tekintete. Amennyiben gond nélkül megkapja, akkor már kész is arra, hogy elkezdjék útjukat a kőhíd felé.*
*Mindig akad dolog, amivel elütheti idejét, ezért nem bánkódik túlzottan. Alig tesz meg egy-két lépést, mire az ork utána szól. Egy önelégült mosoly kúszik arcára, melyet igyekszik levarázsolni addigra, mire visszafordul a csapathoz.
Az ár tekintetében a csapat aligha tudhatja, hogy Thaleena nem túl nagy igényű, leginkább amiatt, mert a thargoknál éppen csak a feltétlenül szükségeset kapják meg Tharasyval. Az elf leány nem is aranyban gondolkodik, elvégre legrosszabb esetben abból tud lopni, helyette látványosan végig méri a jelenlévőket.*
- A nyakláncodat kérem.
*Bök Alaver nyakában függő ezüst színű amulettre. Eltökéltnek mutatja magát, hogy ne kelljen az alkudozással sokat bajlódniuk.
Faerum is megszólal, de számára ismeretlen nyelven kezd el beszélni. Kellemes a hangzása, ennek ellenére homlokráncolást vált ki Thaleenából, akinek meggyőződése, hogy biztosan a számára ismeretlen édesanyját szidták szépen csengő szavakkal.*
- Aha.
*Állapítja meg igen bölcsen, s kurtán, majd az amulettre terelődik vissza tekintete. Amennyiben gond nélkül megkapja, akkor már kész is arra, hogy elkezdjék útjukat a kőhíd felé.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-04 21:04:16
Üzenet elküldve: 2025-01-04 21:04:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Itt van még a fizetség dolga is. Nagyon úgy fest, merő szívjóságból nem fog csak úgy segíteni a tharg leány. Sokáig nem tanakodhatnak azonban, ha még a sötétség beállta előtt szeretnék megtekinteni azt az oly sokat emlegetett romhidat. A nap már javában a délutánban jár. A népek szép lassan hazatérnek a földekről és az erdőkből.
Olybá tűnik, hajlandóak engedni Thaleenának, legalábbis Cagon. Hogy sikerül-e megyezniük, az csak a négyesen áll.*
*Itt van még a fizetség dolga is. Nagyon úgy fest, merő szívjóságból nem fog csak úgy segíteni a tharg leány. Sokáig nem tanakodhatnak azonban, ha még a sötétség beállta előtt szeretnék megtekinteni azt az oly sokat emlegetett romhidat. A nap már javában a délutánban jár. A népek szép lassan hazatérnek a földekről és az erdőkből.
Olybá tűnik, hajlandóak engedni Thaleenának, legalábbis Cagon. Hogy sikerül-e megyezniük, az csak a négyesen áll.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242