Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:47:15
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:47:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Danrim korábbi lövésének hála, a Rém nem támad újra, holott gyorsasága miatt komoly esélye lenne rá. Helyette azonban Rorkir támadhat újra, és ebből a közelségből nem is hibázik. Ütésétől a szörny dühödten üvölt fel, és mancsával azonnal visszatámad. Azonban a korábbi csapás hatására csak a levegőbe hasít. Második csapására készül.
Eközben Danrim a megmaradt négy fémhegyű nyilából újabbat vesz elő, és gyorsan ellövi, hátha ezúttal is sikerül megakasztania vele a szörny újabb csapását. Ám a kapkodás megbosszulja magát, mert a nyíl ezúttal elrepül a harcoló felek mellett, és a Rémet nem akasztja meg.
A Rém második támadása azonban szintén sikertelen. Ki tudja, mi történt, talán Rorkir előző csapásába sajdul bele, vagy a tudata mélyén megbújó ember bizonytalansága az oka, de a második csapás is elmegy Rorkir mellett.
Ezzel együtt a Rém egyelőre nem mutatja jelét, hogy hátrálni, cselezni próbálna. Szét akarja tépni az ellenfelét, hajtja a vérszomj, nem taktikázik.*
*Danrim korábbi lövésének hála, a Rém nem támad újra, holott gyorsasága miatt komoly esélye lenne rá. Helyette azonban Rorkir támadhat újra, és ebből a közelségből nem is hibázik. Ütésétől a szörny dühödten üvölt fel, és mancsával azonnal visszatámad. Azonban a korábbi csapás hatására csak a levegőbe hasít. Második csapására készül.
Eközben Danrim a megmaradt négy fémhegyű nyilából újabbat vesz elő, és gyorsan ellövi, hátha ezúttal is sikerül megakasztania vele a szörny újabb csapását. Ám a kapkodás megbosszulja magát, mert a nyíl ezúttal elrepül a harcoló felek mellett, és a Rémet nem akasztja meg.
A Rém második támadása azonban szintén sikertelen. Ki tudja, mi történt, talán Rorkir előző csapásába sajdul bele, vagy a tudata mélyén megbújó ember bizonytalansága az oka, de a második csapás is elmegy Rorkir mellett.
Ezzel együtt a Rém egyelőre nem mutatja jelét, hogy hátrálni, cselezni próbálna. Szét akarja tépni az ellenfelét, hajtja a vérszomj, nem taktikázik.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:14:03
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:14:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Csak fű és fű és lihegés és lihegés. Minden egyfolyik. A lába sajog, a szíve sajog, a lelke sajog. Az egyetlen biztos pont az összemosódó tájban a többiek karja, ahogy támogatják őt az úton. Valamilyen szinten a lelket is ők tartják benne. Annyi minden történt olyan kevés idő alatt, és egyetlen vesztegetnivaló másodperce sincs, hogy átgondolja őket. Csak arra figyel, hogy tartsa az iramot. A többire most nincs energiája. Hagyja, hogy gondolatait átmossa a fűtenger.
Mire a szántókra érnek, el sem hiszi, hogy létezik más a világon, mint undorító, szemmagasságig érő, fojtogató, orkokat rejtő zöld és zöld és zöld. És vörös. És gomolygó fekete.
Tulajdonképpen szédül. Most végre, hogy van idejük egyet szusszanni, az első adandó alkalommal megkocogtatja társai vállát, vagy más egyéb, szótlan módon jelez nekik, hogy engedjék el. Ha ez kevésnek bizonyulva, kicsit erőszakosabban is hajlandó ezt az üzenetet átadni nekik, és kirántja magát a többiek keze alól. Kezeit a combjára teszi, kicsit előre dől, és diszkréten zihál. Így próbálja elérni, hogy lélegzete kicsit helyreálljon abból a szapora kuszaságból, amire kényszerítve volt. Egy rövidet int, jelzi, hogy valami kell neki. Nemes egyszerűséggel földhöz vágja a fenekét, letépi magáról a hátizsákot, előkeresi a kulacsát, és úgy nyakalja belőle a vizet, mintha nem lenne holnap. És izzad. Borzasztó érezni a halántékán csurgó nedvességet. Igyekszik hamar letudni ezt a rövid szusszanást, de erre már tényleg szüksége volt.
Mikor úgy érzi, már képes némiképp értékelhetően is beszélni, megszólal.*
- Egyetértek. Üssünk tábort. Ezt a kocsmában nem fogják nekünk elhinni.
*Arról nem is beszélve, hogy bőven akad átbeszélnivalójuk egymással. Bizonyára mindenki dögfáradt, nem vár hát csodát. De ha a tűz körül akár csak pár szót is tudnak váltani arról, mi a fészkes fene történt velük, már az is segítené őt abban, hogy lezártnak tekintse legalább ezt a napot. A dolog nagyját ráérnek megbeszélni az úton. A legtöbb elszámolnivalója pedig úgyis önmagával van, amivel ráér majd később is foglalkozni.
Amíg tart a többiek tanácskozása, minden pillanatot igyekszik kiélvezni a földön ücsörögve, szép nagyokat lélegezve. Ha elindulnak, feltápászkodik, és a csapattal tart - ha sikerül megegyezni abban, hogy tábort ütnek. Őfelőle édesmindegy, hol. Segítő kezeket a felkelésben és a járásban is hálásan fogad.
Ha esetleg kettészakadnának, dilemma elé kerül majd, kivel tartson.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Csak fű és fű és lihegés és lihegés. Minden egyfolyik. A lába sajog, a szíve sajog, a lelke sajog. Az egyetlen biztos pont az összemosódó tájban a többiek karja, ahogy támogatják őt az úton. Valamilyen szinten a lelket is ők tartják benne. Annyi minden történt olyan kevés idő alatt, és egyetlen vesztegetnivaló másodperce sincs, hogy átgondolja őket. Csak arra figyel, hogy tartsa az iramot. A többire most nincs energiája. Hagyja, hogy gondolatait átmossa a fűtenger.
Mire a szántókra érnek, el sem hiszi, hogy létezik más a világon, mint undorító, szemmagasságig érő, fojtogató, orkokat rejtő zöld és zöld és zöld. És vörös. És gomolygó fekete.
Tulajdonképpen szédül. Most végre, hogy van idejük egyet szusszanni, az első adandó alkalommal megkocogtatja társai vállát, vagy más egyéb, szótlan módon jelez nekik, hogy engedjék el. Ha ez kevésnek bizonyulva, kicsit erőszakosabban is hajlandó ezt az üzenetet átadni nekik, és kirántja magát a többiek keze alól. Kezeit a combjára teszi, kicsit előre dől, és diszkréten zihál. Így próbálja elérni, hogy lélegzete kicsit helyreálljon abból a szapora kuszaságból, amire kényszerítve volt. Egy rövidet int, jelzi, hogy valami kell neki. Nemes egyszerűséggel földhöz vágja a fenekét, letépi magáról a hátizsákot, előkeresi a kulacsát, és úgy nyakalja belőle a vizet, mintha nem lenne holnap. És izzad. Borzasztó érezni a halántékán csurgó nedvességet. Igyekszik hamar letudni ezt a rövid szusszanást, de erre már tényleg szüksége volt.
Mikor úgy érzi, már képes némiképp értékelhetően is beszélni, megszólal.*
- Egyetértek. Üssünk tábort. Ezt a kocsmában nem fogják nekünk elhinni.
*Arról nem is beszélve, hogy bőven akad átbeszélnivalójuk egymással. Bizonyára mindenki dögfáradt, nem vár hát csodát. De ha a tűz körül akár csak pár szót is tudnak váltani arról, mi a fészkes fene történt velük, már az is segítené őt abban, hogy lezártnak tekintse legalább ezt a napot. A dolog nagyját ráérnek megbeszélni az úton. A legtöbb elszámolnivalója pedig úgyis önmagával van, amivel ráér majd később is foglalkozni.
Amíg tart a többiek tanácskozása, minden pillanatot igyekszik kiélvezni a földön ücsörögve, szép nagyokat lélegezve. Ha elindulnak, feltápászkodik, és a csapattal tart - ha sikerül megegyezni abban, hogy tábort ütnek. Őfelőle édesmindegy, hol. Segítő kezeket a felkelésben és a járásban is hálásan fogad.
Ha esetleg kettészakadnának, dilemma elé kerül majd, kivel tartson.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:10:33
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:10:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 675
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 675
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
* Az ifjú harcos terve úgy tűnik, hogy beválik. Érzi a becsapódás erején, hogy ez bizony legalább egy, ha nem több bordát megrepesztett. Talán van, amit el is tört, ezt nem tudhatja. Csak egy gyors pillantás ellenfele oldalára, ahogy az hátratántorodik, hogy tudja, átverték. Pirtianesi mesterkard, a pallosok pallosa, csaknem mindent átvág. Hát, a sodronyinget még ez se vágja át. Kihasználja, hogy ellenfele hátra tántorodott, és gyorsan elengedi a kardot, hagyja, hogy a földre essen, miközben ő is hátrébb lép, hogy időt nyerjen. Gyakorlott, gyors mozdulattal akasztja le oldaláról a fokost. Nem törődik a kiabálással túlzottan, igazán fel se fogja, hogy ellenfele mit ordibál. Csak a mozdulatait figyeli, készül rá, hogy ha kell, oldalra táncoljon, ha kell, akkor ellencsapásba menjen át. Egy támadást már sikerült bevinnie, és tudja, hogy ha a fokos hegyével egy ugyan ilyen találat éri az útonállót, azzal a harcot is eldöntheti. Hiszen a sodronyinges ellenfél legjobb ellenszere a fokos. A felé érkező csatabárdot sikerül hárítania, és már indítja is rögtön a fokos hegyével az ellentámadását, ezúttal is megpróbálja minden erejét és gyorsaságát beleadni a mozdulatba. Felesleges brillírozásokat mellőzve, letisztult, egyszerű mozdulatokkal dolgozik. Harcban a hatékonyság a kulcs, nem a szépség. *
* Az ifjú harcos terve úgy tűnik, hogy beválik. Érzi a becsapódás erején, hogy ez bizony legalább egy, ha nem több bordát megrepesztett. Talán van, amit el is tört, ezt nem tudhatja. Csak egy gyors pillantás ellenfele oldalára, ahogy az hátratántorodik, hogy tudja, átverték. Pirtianesi mesterkard, a pallosok pallosa, csaknem mindent átvág. Hát, a sodronyinget még ez se vágja át. Kihasználja, hogy ellenfele hátra tántorodott, és gyorsan elengedi a kardot, hagyja, hogy a földre essen, miközben ő is hátrébb lép, hogy időt nyerjen. Gyakorlott, gyors mozdulattal akasztja le oldaláról a fokost. Nem törődik a kiabálással túlzottan, igazán fel se fogja, hogy ellenfele mit ordibál. Csak a mozdulatait figyeli, készül rá, hogy ha kell, oldalra táncoljon, ha kell, akkor ellencsapásba menjen át. Egy támadást már sikerült bevinnie, és tudja, hogy ha a fokos hegyével egy ugyan ilyen találat éri az útonállót, azzal a harcot is eldöntheti. Hiszen a sodronyinges ellenfél legjobb ellenszere a fokos. A felé érkező csatabárdot sikerül hárítania, és már indítja is rögtön a fokos hegyével az ellentámadását, ezúttal is megpróbálja minden erejét és gyorsaságát beleadni a mozdulatba. Felesleges brillírozásokat mellőzve, letisztult, egyszerű mozdulatokkal dolgozik. Harcban a hatékonyság a kulcs, nem a szépség. *
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:56:18
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:56:18
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
*Egyetlen egy dolog lebeg csak a szeme előtt; hogy megmutassa a hóhajú kis senkiházinak, kivel is van dolga. Sa'Tereth bajnokával, a Kikötő Királyával, a Szántóföldek Mészárosával!*
-A Kikötőtől Artheniorig vérdíj van a fejemen. Azt hiszed, majd egy kölyök elbír velem?
*Ugyan a fiú kivédte csapását, de ez a legkevésbé sem szegi kedvét. Abban a hiszemben harcol ugyanis, hogy sebezhetetlen. Egyszer legalábbis már visszatért, miért ne tehetné meg újra?*
-Engem nem lehet megölni, szarjankó!
*Harsogja, miközben azért a biztonság kedvéért megpróbál kitérni a felé érkező vágás elől. Belemozdul ugyan, de a kard pengéje így is oldalát éri. Hátratántorodik, fájdalmában felkiált, de kiáltása csakhamar kacagásba csap át.*
-Hiába minden, öcsi! *Bármennyire is önhitt, még egy ilyen csapás az ifjú részéről akár le is döntheti lábáról. Már emeli is kétélű csatabárdját, hogy ezt megelőzendő, fentről indítva a fegyvert lesújtson. Tudja, mindegy, mit ér fegyvere, az kellő fájdalomban fogja érni ellenfelét.*
*Egyetlen egy dolog lebeg csak a szeme előtt; hogy megmutassa a hóhajú kis senkiházinak, kivel is van dolga. Sa'Tereth bajnokával, a Kikötő Királyával, a Szántóföldek Mészárosával!*
-A Kikötőtől Artheniorig vérdíj van a fejemen. Azt hiszed, majd egy kölyök elbír velem?
*Ugyan a fiú kivédte csapását, de ez a legkevésbé sem szegi kedvét. Abban a hiszemben harcol ugyanis, hogy sebezhetetlen. Egyszer legalábbis már visszatért, miért ne tehetné meg újra?*
-Engem nem lehet megölni, szarjankó!
*Harsogja, miközben azért a biztonság kedvéért megpróbál kitérni a felé érkező vágás elől. Belemozdul ugyan, de a kard pengéje így is oldalát éri. Hátratántorodik, fájdalmában felkiált, de kiáltása csakhamar kacagásba csap át.*
-Hiába minden, öcsi! *Bármennyire is önhitt, még egy ilyen csapás az ifjú részéről akár le is döntheti lábáról. Már emeli is kétélű csatabárdját, hogy ezt megelőzendő, fentről indítva a fegyvert lesújtson. Tudja, mindegy, mit ér fegyvere, az kellő fájdalomban fogja érni ellenfelét.*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-04 18:18:07
Üzenet elküldve: 2025-08-04 18:18:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*A fűtenger alattuk hajlik, csusszan, néha halkan zizeg a bokájuk körül. Lábai tempósan, mégis megfontoltan haladnak, gyorsan, de nem eszeveszetten. A torka kiszáradt, és minden egyes lépésnél szinte érzi a tarkója mögött csattogó fogakat, még ha azok ott sincsenek. Szinte hallja maga mögött a vérszomjas vadállatok lihegését, látja is őket lelki szemei előtt, ahogy Strat nyomába erednek, de nem fordul hátra. Csak megy előre. Csak akkor torpan meg, mikor már elég mélyre értek. Megáll, lelassít, és feszült figyelemmel hallgatózik. Semmi zaj. Sem kiáltás, sem üvöltés, sem csörtetés nem kúszik feléjük az irtásból.
A fogát összeszorítja, orra alatt szuszogva sóhajt. Stratnak sikerült. Tényleg sikerült. Ez a felismerés égető megkönnyebbülést hoz, ugyanakkor fájdalmat is. Még szorosabban öleli magához Ennát, mintha ezzel valami egyensúlyt akarna teremteni. Ő megmaradt, más viszont ottmaradt. Az ár csendben kirajzolódik a mozdulataiban.
Előttük Thara tör utat. Kardja egyenletes ritmusban kaszálja le a magasra nőtt füvet. A penge fénytelenül villan meg. Norennar egy bólintással köszöni meg. Nem szól, mert nem muszáj. Hálája benne van a mozdulatban.
Végül elérik a szántóföld szélét. A magas fűből szinte kilépnek, s hirtelen tágassá válik körülöttük a világ. Az elhagyott parcellák között a föld sötétbarna, nedves foltokkal tűzdelt. A nap már lebukott, csak az alkonyat tompa fénye tapad a földre, ahogy a város irányába néz. Norennar megáll, és a nyakához emeli a kézfejét, mintha letörölné róla a verítéket, de végül csak elidőzik ott a tenyerével. Aztán fáradtan sóhajt. Most, hogy már nem kell futni, az izmai egyre nehezebbnek érződnek. A vállai lüktetnek, dereka húzódik. Ennát egyensúlyban tartani most már erőfeszítés. Mégis csak az arca mutat gyengeséget: fáradt ráncok, megtört tekintet, és valami régi bánat.
A fejét lassan rázza meg. Strat arca lebeg előtte. A hangja, az utolsó mondatai. Hogy megtehette volna másként. Hogy talán elkerülhető lett volna ez az egész, ha jobb döntéseket hoz...
Thara hangja rázza ki a gondolataiból. Norennar felé fordítja fejét, a szeme rövid ideig a nőét keresi, aztán elnéz a puszta irányába. A fű ott még ring a szélben, mintha semmi nem történt volna mögötte.*
- Amondó vagyok, hogy üssünk tábort. Kétlem, hogy a Tanácsházán ilyen kései órán is fogadnának minket.
*Lassan kihúzza magát, majd újra hátrapillant a fűtengerre. Némán nézi, mintha még mindig abban reménykedne, hogy Strat valahogy kijut onnan, egyedül.*
- Húzódjunk innen egy kicsit távolabb, aztán verjünk tábort az út mellett, az árokparton. *Mondja, és a hangja már szikárabb, céltudatosabb. Akár egy parancs is lehetne, de inkább kérés.
Vár. Nem indul azonnal. Nem mozdul, csak nézi a többiek arcát. Ha bárki nemet mond, nem vitatkozik. Csak megvonja a vállát, felsóhajt még egyszer, és útnak ered Arthenior irányába.*
//Szedett-vedett kompánia//
*A fűtenger alattuk hajlik, csusszan, néha halkan zizeg a bokájuk körül. Lábai tempósan, mégis megfontoltan haladnak, gyorsan, de nem eszeveszetten. A torka kiszáradt, és minden egyes lépésnél szinte érzi a tarkója mögött csattogó fogakat, még ha azok ott sincsenek. Szinte hallja maga mögött a vérszomjas vadállatok lihegését, látja is őket lelki szemei előtt, ahogy Strat nyomába erednek, de nem fordul hátra. Csak megy előre. Csak akkor torpan meg, mikor már elég mélyre értek. Megáll, lelassít, és feszült figyelemmel hallgatózik. Semmi zaj. Sem kiáltás, sem üvöltés, sem csörtetés nem kúszik feléjük az irtásból.
A fogát összeszorítja, orra alatt szuszogva sóhajt. Stratnak sikerült. Tényleg sikerült. Ez a felismerés égető megkönnyebbülést hoz, ugyanakkor fájdalmat is. Még szorosabban öleli magához Ennát, mintha ezzel valami egyensúlyt akarna teremteni. Ő megmaradt, más viszont ottmaradt. Az ár csendben kirajzolódik a mozdulataiban.
Előttük Thara tör utat. Kardja egyenletes ritmusban kaszálja le a magasra nőtt füvet. A penge fénytelenül villan meg. Norennar egy bólintással köszöni meg. Nem szól, mert nem muszáj. Hálája benne van a mozdulatban.
Végül elérik a szántóföld szélét. A magas fűből szinte kilépnek, s hirtelen tágassá válik körülöttük a világ. Az elhagyott parcellák között a föld sötétbarna, nedves foltokkal tűzdelt. A nap már lebukott, csak az alkonyat tompa fénye tapad a földre, ahogy a város irányába néz. Norennar megáll, és a nyakához emeli a kézfejét, mintha letörölné róla a verítéket, de végül csak elidőzik ott a tenyerével. Aztán fáradtan sóhajt. Most, hogy már nem kell futni, az izmai egyre nehezebbnek érződnek. A vállai lüktetnek, dereka húzódik. Ennát egyensúlyban tartani most már erőfeszítés. Mégis csak az arca mutat gyengeséget: fáradt ráncok, megtört tekintet, és valami régi bánat.
A fejét lassan rázza meg. Strat arca lebeg előtte. A hangja, az utolsó mondatai. Hogy megtehette volna másként. Hogy talán elkerülhető lett volna ez az egész, ha jobb döntéseket hoz...
Thara hangja rázza ki a gondolataiból. Norennar felé fordítja fejét, a szeme rövid ideig a nőét keresi, aztán elnéz a puszta irányába. A fű ott még ring a szélben, mintha semmi nem történt volna mögötte.*
- Amondó vagyok, hogy üssünk tábort. Kétlem, hogy a Tanácsházán ilyen kései órán is fogadnának minket.
*Lassan kihúzza magát, majd újra hátrapillant a fűtengerre. Némán nézi, mintha még mindig abban reménykedne, hogy Strat valahogy kijut onnan, egyedül.*
- Húzódjunk innen egy kicsit távolabb, aztán verjünk tábort az út mellett, az árokparton. *Mondja, és a hangja már szikárabb, céltudatosabb. Akár egy parancs is lehetne, de inkább kérés.
Vár. Nem indul azonnal. Nem mozdul, csak nézi a többiek arcát. Ha bárki nemet mond, nem vitatkozik. Csak megvonja a vállát, felsóhajt még egyszer, és útnak ered Arthenior irányába.*
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-04 13:41:13
Üzenet elküldve: 2025-08-04 13:41:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 675
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 675
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
* A fiút meglepi ellenfele következő mozdulata. Nem is annyira a testére érkezik a csapás, sokkal inkább a kardjára. Tudja nagyon jól, hogy egy ilyen mozdulatot hárítani felesleges terhet róna izmaira, sőt, egy balul sikerült fogás esetében még akár kardjától is megfoszthatja őt a nagydarab támadása. Éppen ezért sokkal inkább kimozdul a támadás elől, mint hárítja azt. Tervei szerint a csatabárd elsuhan a teste mellett, és ezt ő ki tudja használni, előre lép a kardot két kézzel fogva, és úgy próbálja meg az útonállót támadni. Tudja, hogy a sodronying ellen a kardja a lehető legrosszabb választás, de reméli, hogy ha elég erőt ad a támadásba, akkor képes legalább bordát törni. Egy ilyen sérülés elég időt adhatna neki, hogy fokosra váltson. Persze attól függően, hogy ellenfele hogyan mozdul, ha szerencséje van, akár még az ingen kívül is eltalálhatja. Egyelőre viszont próbálja felmérni a másikat, fárasztani, és kihasználni a fiatalságában rejlő energiát. Ha szorulna a hurok, még mindig támadhatja célzottan a férfi lábát, amit nem véd páncél. *
* A fiút meglepi ellenfele következő mozdulata. Nem is annyira a testére érkezik a csapás, sokkal inkább a kardjára. Tudja nagyon jól, hogy egy ilyen mozdulatot hárítani felesleges terhet róna izmaira, sőt, egy balul sikerült fogás esetében még akár kardjától is megfoszthatja őt a nagydarab támadása. Éppen ezért sokkal inkább kimozdul a támadás elől, mint hárítja azt. Tervei szerint a csatabárd elsuhan a teste mellett, és ezt ő ki tudja használni, előre lép a kardot két kézzel fogva, és úgy próbálja meg az útonállót támadni. Tudja, hogy a sodronying ellen a kardja a lehető legrosszabb választás, de reméli, hogy ha elég erőt ad a támadásba, akkor képes legalább bordát törni. Egy ilyen sérülés elég időt adhatna neki, hogy fokosra váltson. Persze attól függően, hogy ellenfele hogyan mozdul, ha szerencséje van, akár még az ingen kívül is eltalálhatja. Egyelőre viszont próbálja felmérni a másikat, fárasztani, és kihasználni a fiatalságában rejlő energiát. Ha szorulna a hurok, még mindig támadhatja célzottan a férfi lábát, amit nem véd páncél. *
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-04 04:58:43
Üzenet elküldve: 2025-08-04 04:58:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Strat áldozata nem marad hiábavaló. A fűtenger sűrűjében távoznak a helyszínről. A hármashoz lépest előrébb jár. Halk lépéseik biztosítják róla, hogy nem az orkok üldözik. Eléjük vág és kardjával a magas fűtengert kaszabolva próbál utat törni a sérültnek és annak hordozóinak. A kard egy-két csapásra elvágja a füvet. A lehullott növény még a lépteik zaját is tompítja. Órák hosszat menetelnek. Szürkületre már az ember magasságú fű is egyre alacsonyabb és alacsonyabb, míg nem már a jól megszokott méretűre zsugorodnak. Ha hátra néz látja a triót. Lassít léptein, ahogy végre elhagyják a pusztát és egy sokkal nyugodtabb helyre érkeznek. Semmi nyoma nincs annak, hogy követték volna őket. Az egyetlen zaj az ő menetelésük volt. Kardja visszacsúszik a hüvelybe. Nagy lélegzetet vesz.
~Ezt megúsztuk. Egy kivétellel. Köszönjük Strat.~
Van mit. A sikeres elterelésnek hála kijutottak. A szántók látványa megkönnyebbüléssel árasztja el. Sok idejük viszont nincs. A hírnek hamar el kell jutnia Artheniorba. A legszívesebben meg sem állna, de társait nem hagyja magára. Ha kell akár átveszi Enna segítését Pmirshtől vagy Norennartól.*
-Üssünk tábort vagy haladjunk tovább?
*Kérdezi a többiektől. Igazából csak Enna miatt kérdezi. Egy ilyen sérüléssel nem lehetett kellemes ekkora utat megtenni. Még ha az üldözés okozta izgalom el is nyomta a fájdalmat, mostanra már nem ez a helyzet. Ő most is a többséggel tart. Ha tábort akarnak ütni hát legyen. Ha tovább akarnak menni, ami szerinte Ennától függ, akkor megy tovább. Csak annyi különbséggel, hogy ha egyik férfi sem adta át neki a helyét Enna oldalán, akkor most biztos, hogy ő fog mankóként szolgálni a félvérnek a hazaútig.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Strat áldozata nem marad hiábavaló. A fűtenger sűrűjében távoznak a helyszínről. A hármashoz lépest előrébb jár. Halk lépéseik biztosítják róla, hogy nem az orkok üldözik. Eléjük vág és kardjával a magas fűtengert kaszabolva próbál utat törni a sérültnek és annak hordozóinak. A kard egy-két csapásra elvágja a füvet. A lehullott növény még a lépteik zaját is tompítja. Órák hosszat menetelnek. Szürkületre már az ember magasságú fű is egyre alacsonyabb és alacsonyabb, míg nem már a jól megszokott méretűre zsugorodnak. Ha hátra néz látja a triót. Lassít léptein, ahogy végre elhagyják a pusztát és egy sokkal nyugodtabb helyre érkeznek. Semmi nyoma nincs annak, hogy követték volna őket. Az egyetlen zaj az ő menetelésük volt. Kardja visszacsúszik a hüvelybe. Nagy lélegzetet vesz.
~Ezt megúsztuk. Egy kivétellel. Köszönjük Strat.~
Van mit. A sikeres elterelésnek hála kijutottak. A szántók látványa megkönnyebbüléssel árasztja el. Sok idejük viszont nincs. A hírnek hamar el kell jutnia Artheniorba. A legszívesebben meg sem állna, de társait nem hagyja magára. Ha kell akár átveszi Enna segítését Pmirshtől vagy Norennartól.*
-Üssünk tábort vagy haladjunk tovább?
*Kérdezi a többiektől. Igazából csak Enna miatt kérdezi. Egy ilyen sérüléssel nem lehetett kellemes ekkora utat megtenni. Még ha az üldözés okozta izgalom el is nyomta a fájdalmat, mostanra már nem ez a helyzet. Ő most is a többséggel tart. Ha tábort akarnak ütni hát legyen. Ha tovább akarnak menni, ami szerinte Ennától függ, akkor megy tovább. Csak annyi különbséggel, hogy ha egyik férfi sem adta át neki a helyét Enna oldalán, akkor most biztos, hogy ő fog mankóként szolgálni a félvérnek a hazaútig.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-03 21:49:28
Üzenet elküldve: 2025-08-03 21:49:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a városba//
*Gyűjtögetett egy kicsit, úgyhogy most már nyugodtan hazaindulhat. A mókussal játszott egy kicsit, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, úgyhogy erre nem vesztegette az idejét. Ugyanott tér vissza, ahol korábban is jött, bár most a táj kicsit megváltozott. Ahogy bandukol, akkor vesz észre az út szélén egy aprócska sünt.*
-Hát te kis barátom? Megszomjaztál?
*Nincs túl jó bőrben, úgyhogy leguggol hozzá, finoman a tenyerébe veszi és megsimogatja. Mindig is jól érett az állatokhoz, a sünöket pedig egyébként is szereti, nagyon okosak és kicsit hasonlítanak a törpékre, legalábbis ő mindig ebben hitt.*
-Nézd csak.
*Zsákjából előhúzza a kulacsát, s némi vizet csepegtet az állat szájába, majd pedig pár édes bogyót vesz elő amiket korábban a piacon vásárolt. Kis darabokra tépi szét, hogy meg tudja vele etetni.*
-Egyél csak, és erősödj. Egyet se félj. Dumekhar bácsi vigyáz majd rád. Gyere, menjünk.
*Azzal óvatosan mellkasához emeli, besüllyeszti az egyik zsebébe a zubbonyán majd tovább indul, óvatosan nehogy nagyon gyors lépteket tegyen.*
-Aztán mesélj, hogy jutottál ide?
*Kérdi, s az állat értelemtől és hálától csillogó szemekkel figyeli a vén, szakállas törpét, aztán duruzsol valamit, és összegömbölyödik a zsebben, akárcsak egy macska a kandalló előtt. Ő pedig, finoman megsimogatja őt, majd még egy darabka bogyót ad neki.*
*Gyűjtögetett egy kicsit, úgyhogy most már nyugodtan hazaindulhat. A mókussal játszott egy kicsit, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, úgyhogy erre nem vesztegette az idejét. Ugyanott tér vissza, ahol korábban is jött, bár most a táj kicsit megváltozott. Ahogy bandukol, akkor vesz észre az út szélén egy aprócska sünt.*
-Hát te kis barátom? Megszomjaztál?
*Nincs túl jó bőrben, úgyhogy leguggol hozzá, finoman a tenyerébe veszi és megsimogatja. Mindig is jól érett az állatokhoz, a sünöket pedig egyébként is szereti, nagyon okosak és kicsit hasonlítanak a törpékre, legalábbis ő mindig ebben hitt.*
-Nézd csak.
*Zsákjából előhúzza a kulacsát, s némi vizet csepegtet az állat szájába, majd pedig pár édes bogyót vesz elő amiket korábban a piacon vásárolt. Kis darabokra tépi szét, hogy meg tudja vele etetni.*
-Egyél csak, és erősödj. Egyet se félj. Dumekhar bácsi vigyáz majd rád. Gyere, menjünk.
*Azzal óvatosan mellkasához emeli, besüllyeszti az egyik zsebébe a zubbonyán majd tovább indul, óvatosan nehogy nagyon gyors lépteket tegyen.*
-Aztán mesélj, hogy jutottál ide?
*Kérdi, s az állat értelemtől és hálától csillogó szemekkel figyeli a vén, szakállas törpét, aztán duruzsol valamit, és összegömbölyödik a zsebben, akárcsak egy macska a kandalló előtt. Ő pedig, finoman megsimogatja őt, majd még egy darabka bogyót ad neki.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-03 14:16:54
Üzenet elküldve: 2025-08-03 14:16:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir minden kétsége és kósza gondolata elszáll arról, hogy nem egy vérszomjas, veszedelmes bestia áll előtte. A szavak mit sem érnek nála, nem is csoda hogy korábban sem ezekkel oldotta meg a barbár a problémáit. Csapása nem talál, ami csak még inkább felpezsdíti vérét, a rém azonban hajszálhíján nem éri el a férfit komolyabban. Mielőtt újabb tánclépésbe kezdene egy nyílvessző suhan el a füle mellett, egyenesen a lényt megtalálva. ~Danrim!~ Széles vigyorra húzza a száját, majd erősen megszorítja pallosát, gyorsan és nagyot lép hogy lopja a távolságot kettejük között, s reméli hogy amíg a farkaslény a nyílvessző okozta zavar neki kedves majd. Igyekszik lecsapni a lényre, s ha gyorsasága engedi még egy vágást bevinni. Nem foglalkozik azzal, hogy "mi lesz ha nem sikerül?", a szellemek vezetik kardját, nem téveszthet célt. Legalábbis ebben kell hinnie, hogy félelem nélkül tudjon harcolni.*
*Rorkir minden kétsége és kósza gondolata elszáll arról, hogy nem egy vérszomjas, veszedelmes bestia áll előtte. A szavak mit sem érnek nála, nem is csoda hogy korábban sem ezekkel oldotta meg a barbár a problémáit. Csapása nem talál, ami csak még inkább felpezsdíti vérét, a rém azonban hajszálhíján nem éri el a férfit komolyabban. Mielőtt újabb tánclépésbe kezdene egy nyílvessző suhan el a füle mellett, egyenesen a lényt megtalálva. ~Danrim!~ Széles vigyorra húzza a száját, majd erősen megszorítja pallosát, gyorsan és nagyot lép hogy lopja a távolságot kettejük között, s reméli hogy amíg a farkaslény a nyílvessző okozta zavar neki kedves majd. Igyekszik lecsapni a lényre, s ha gyorsasága engedi még egy vágást bevinni. Nem foglalkozik azzal, hogy "mi lesz ha nem sikerül?", a szellemek vezetik kardját, nem téveszthet célt. Legalábbis ebben kell hinnie, hogy félelem nélkül tudjon harcolni.*
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-03 13:45:11
Üzenet elküldve: 2025-08-03 13:45:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir szavainak nincs semmi foganatja: a Rém nem torpan meg, nem habozik, tépi-rángatja a lábát fogságba ejtő csapdát, és amint megvan ezzel, szembefordul támadójával.
Amikor aztán meglátja, hogy a nagy medveszerű lény felé csap, ösztönösen hátraugrik. Ez pedig megmenti attól, hogy Rorkir csapása célt érjen.
A barbár láthatja: nem sok értelem lakozik a Rém gyilkos tekintetében. Nem sokkal több egy nagyra nőtt farkasnál e pillanatban. Ám ennek a farkasnak hosszú emberkarjai vannak, az ujjak végén éles karmokkal, melyek most támadásra lendülnek. És a gyors, visszakezes ütés el is érte Rorkirt, de a medvebőr megóvja a harcost a komolyabb sérüléstől: a karmok nem sértik fel a bőrét, de a férfi sajgó fájdalmat érez a csapás nyomán. Ez egy elkapkodott, ösztönös csapás volt, ami nem is érkezett jó szögből, de még így is megérezte. Rorkir ebből tudhatja, hogy ellenfele veszélyes, bármennyire is ész nélkül, ösztönből cselekszik.
Mindeközben Danrim is látja, mi történik, és megfeszíti íját, hogy egy fémhegyű nyilat küldjön a szörnybe. És ezúttal a fővadász végre hasznosnak bizonyul, mert nyila elsüvít Rorkir mellett, és beletép Merlas fülébe. Nem valami nagy találat, de arra jó, hogy a Rém üvöltve a füléhez kapjon ahelyett, hogy ismét lecsapjon Rorkirra a másik mancsával.*
*Rorkir szavainak nincs semmi foganatja: a Rém nem torpan meg, nem habozik, tépi-rángatja a lábát fogságba ejtő csapdát, és amint megvan ezzel, szembefordul támadójával.
Amikor aztán meglátja, hogy a nagy medveszerű lény felé csap, ösztönösen hátraugrik. Ez pedig megmenti attól, hogy Rorkir csapása célt érjen.
A barbár láthatja: nem sok értelem lakozik a Rém gyilkos tekintetében. Nem sokkal több egy nagyra nőtt farkasnál e pillanatban. Ám ennek a farkasnak hosszú emberkarjai vannak, az ujjak végén éles karmokkal, melyek most támadásra lendülnek. És a gyors, visszakezes ütés el is érte Rorkirt, de a medvebőr megóvja a harcost a komolyabb sérüléstől: a karmok nem sértik fel a bőrét, de a férfi sajgó fájdalmat érez a csapás nyomán. Ez egy elkapkodott, ösztönös csapás volt, ami nem is érkezett jó szögből, de még így is megérezte. Rorkir ebből tudhatja, hogy ellenfele veszélyes, bármennyire is ész nélkül, ösztönből cselekszik.
Mindeközben Danrim is látja, mi történik, és megfeszíti íját, hogy egy fémhegyű nyilat küldjön a szörnybe. És ezúttal a fővadász végre hasznosnak bizonyul, mert nyila elsüvít Rorkir mellett, és beletép Merlas fülébe. Nem valami nagy találat, de arra jó, hogy a Rém üvöltve a füléhez kapjon ahelyett, hogy ismét lecsapjon Rorkirra a másik mancsával.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-02 15:16:52
Üzenet elküldve: 2025-08-02 15:16:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mivel a városban a dolgát már elvégezte, most nyugodtan mehet az erdőségbe tovább. Ehhez a szántóföldeken kell átkelnie, s mi sem okoz neki nagyobb örömet. Szereti ezt a vidéket, olyan nyugodt mégis élettel teli.*
-Elkélne egy kis eső, igaz komám?
*Veti oda az egyik utazónak, aki mosolyogva bólogat neki. Ez egy amolyan örök érvényű igazság, sosincs elég eső, az mindig jól jön a földeknek. A termesztéshez ugyan nem ért kifejezetten, de ismeri a szokásokat, sok gazdával pipázgatott már közösen. Néhánynak tán a nevére is emlékszik.*
-Elkélne egy kis eső, igaz komám?
*Veti oda az egyik utazónak, aki mosolyogva bólogat neki. Ez egy amolyan örök érvényű igazság, sosincs elég eső, az mindig jól jön a földeknek. A termesztéshez ugyan nem ért kifejezetten, de ismeri a szokásokat, sok gazdával pipázgatott már közösen. Néhánynak tán a nevére is emlékszik.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-01 20:31:38
Üzenet elküldve: 2025-08-01 20:31:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir nem a szavak embere, de a szándék legalább megvolt. Igyekezett lelket önteni a vadászba, de azt végképp nem tudja megmondani, hogy mennyire járt sikerrel. Többet valószínűleg nem is tehet. A csapda elkészül, ő pedig megvágja magát, s fennhangon kiabálni kezd, akárcsak egy sérült, részeges alak. Mardreiről hajóval, meg hogy így a falusiak meg úgy a falusiak. Aztán a parton várja, hogy megjelenjen a rém, közben pedig magában igyekszik felkészülni a közel sem könnyűnek ígérkező harcra. Kezében tartja fegyverét, s mintha úgy érezné, hogy bizsereg az ujjai között. ~Durogaar, hát te is készen állsz, igaz ? Lássuk azt a bestiát!~ Nem is kell sokáig várnia, hogy meghallja a neszeket. Arról fogalma sincs, hogy Danrim valóban elbújt-e, vagy csak elmenekeült, de most nem gondolkodhat túl sokáig, mivel egyre közelebb ér a szörnyeteg. Szerencsére, hála a szellemeknek a roham megakad a csapdában, s Rorkirnak ennél több idő nem is kell, hogy felpattanjon és szembe nézzen azzal a bizonyos rémmel. Groteszk lényt lát maga előtt, mint aki látott már jobb napokat is, de bolond lenne félvállról venni a fenyegetést, hisz talán ha a csapda nem működött volna már nem is élne. Fejére húzza a medvebundát, s próbál minél félelmetesebbnek tűnni, vaskos kezében a villámokkal cikázó pallosával üvölt rá a rettenetre.*
-A rém uralmának itt és most vége! Nem bántasz több falusit fiú! Sem te, sem Mardrei. Add meg magad, s talán élhetsz!
*Persze ez még mindig csak teória, de Rorkir szerint több annál. Azzal pedig, hogy ne szalassza el a lehetőséget támadásba lendül. Nem hiszi, hogy olyan könnyen el tudná intézni ezt a farkaslényt, ezért nem fél tőle hogy ez érvénytelenítené korábbi szavait. Meg aztán mégis csak meg akarta őt ölni, és forr a vére. A lény lábára, vagy karjaira céloz, amelyiket könnyebben el tudja érni.*
*Rorkir nem a szavak embere, de a szándék legalább megvolt. Igyekezett lelket önteni a vadászba, de azt végképp nem tudja megmondani, hogy mennyire járt sikerrel. Többet valószínűleg nem is tehet. A csapda elkészül, ő pedig megvágja magát, s fennhangon kiabálni kezd, akárcsak egy sérült, részeges alak. Mardreiről hajóval, meg hogy így a falusiak meg úgy a falusiak. Aztán a parton várja, hogy megjelenjen a rém, közben pedig magában igyekszik felkészülni a közel sem könnyűnek ígérkező harcra. Kezében tartja fegyverét, s mintha úgy érezné, hogy bizsereg az ujjai között. ~Durogaar, hát te is készen állsz, igaz ? Lássuk azt a bestiát!~ Nem is kell sokáig várnia, hogy meghallja a neszeket. Arról fogalma sincs, hogy Danrim valóban elbújt-e, vagy csak elmenekeült, de most nem gondolkodhat túl sokáig, mivel egyre közelebb ér a szörnyeteg. Szerencsére, hála a szellemeknek a roham megakad a csapdában, s Rorkirnak ennél több idő nem is kell, hogy felpattanjon és szembe nézzen azzal a bizonyos rémmel. Groteszk lényt lát maga előtt, mint aki látott már jobb napokat is, de bolond lenne félvállról venni a fenyegetést, hisz talán ha a csapda nem működött volna már nem is élne. Fejére húzza a medvebundát, s próbál minél félelmetesebbnek tűnni, vaskos kezében a villámokkal cikázó pallosával üvölt rá a rettenetre.*
-A rém uralmának itt és most vége! Nem bántasz több falusit fiú! Sem te, sem Mardrei. Add meg magad, s talán élhetsz!
*Persze ez még mindig csak teória, de Rorkir szerint több annál. Azzal pedig, hogy ne szalassza el a lehetőséget támadásba lendül. Nem hiszi, hogy olyan könnyen el tudná intézni ezt a farkaslényt, ezért nem fél tőle hogy ez érvénytelenítené korábbi szavait. Meg aztán mégis csak meg akarta őt ölni, és forr a vére. A lény lábára, vagy karjaira céloz, amelyiket könnyebben el tudja érni.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-01 20:31:25
Üzenet elküldve: 2025-08-01 20:31:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*A jókora mén jól bírja a gyűrődést. Legalább olyan jól, mint az ide úton. Hamar kiérnek a fák árnyékából, s ugyan már sötétedik, úgy számolja, hogy hajnalra Artheniort is elérhetik ezzel a tempóval.
A két hold kellő fényt biztosít hozzá, hogy lássanak. Egészen messzire ellátni a kietlen lankák között, ahogy keresztülvágnak a Szántóföldeken.*
-Persze! Csak egy ötlet volt, nem érünk rá ilyesmire. *Hadarja, miközben Alissäna elhúzza kezét sátorként meredő ágyékáról. Halványpirosra gyúl a füle. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyan szomját oltotta Merlana társaságában, de nem igazán jött tűzbe, amit a kurtizán is érzett rajta. Nem tudná eltagadni, hogy vágyik Alissäna közelségére. Kimondatlan, de eltagadhatatlanul érzéki kapcsolat áll fenn közöttük, így felettébb frusztráló a tudat, hogy oly rég tart a cölibátus. Ha ez nem lenne elég önmagában, a törékeny kis elf hivatásából fakadóan néhány marék aranyért jóformán bárkinek szétteszi a lábait, így talán még kínosabb a pozíciója.*
-Éjjel érünk a városba. Szerintem a Pegazusba kéne mennünk és onnan reggel a Kaszárnyába. *Témát vált ugyan, de agya még mindig a történtek körül forog. Nem nyomasztja a tudat, mindinkább tüzeli. Elhatározza, hogy addig nem nyúl senkihez, de talán még önmagához sem, amíg meg nem kapta a mögötte utazó pillangót. Nagy vállalás ez részéről, szinte lehetetlennek tűnik.*
-Van már ötleted, mit fogsz tenni az ügy érdekében? Mármint a kisasszony azt mondta, hogy minél többet tudj meg. Azt csak nem várja, hogy kiszabadítsd azt a tökfilkót!
*A jókora mén jól bírja a gyűrődést. Legalább olyan jól, mint az ide úton. Hamar kiérnek a fák árnyékából, s ugyan már sötétedik, úgy számolja, hogy hajnalra Artheniort is elérhetik ezzel a tempóval.
A két hold kellő fényt biztosít hozzá, hogy lássanak. Egészen messzire ellátni a kietlen lankák között, ahogy keresztülvágnak a Szántóföldeken.*
-Persze! Csak egy ötlet volt, nem érünk rá ilyesmire. *Hadarja, miközben Alissäna elhúzza kezét sátorként meredő ágyékáról. Halványpirosra gyúl a füle. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyan szomját oltotta Merlana társaságában, de nem igazán jött tűzbe, amit a kurtizán is érzett rajta. Nem tudná eltagadni, hogy vágyik Alissäna közelségére. Kimondatlan, de eltagadhatatlanul érzéki kapcsolat áll fenn közöttük, így felettébb frusztráló a tudat, hogy oly rég tart a cölibátus. Ha ez nem lenne elég önmagában, a törékeny kis elf hivatásából fakadóan néhány marék aranyért jóformán bárkinek szétteszi a lábait, így talán még kínosabb a pozíciója.*
-Éjjel érünk a városba. Szerintem a Pegazusba kéne mennünk és onnan reggel a Kaszárnyába. *Témát vált ugyan, de agya még mindig a történtek körül forog. Nem nyomasztja a tudat, mindinkább tüzeli. Elhatározza, hogy addig nem nyúl senkihez, de talán még önmagához sem, amíg meg nem kapta a mögötte utazó pillangót. Nagy vállalás ez részéről, szinte lehetetlennek tűnik.*
-Van már ötleted, mit fogsz tenni az ügy érdekében? Mármint a kisasszony azt mondta, hogy minél többet tudj meg. Azt csak nem várja, hogy kiszabadítsd azt a tökfilkót!
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-01 20:01:12
Üzenet elküldve: 2025-08-01 20:01:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szénfekete//
*Nem néz már a pergamenek irányába. Pontosan tudja mi van rajtuk, s ha kifejezetten érdekli is, hogy miként vélekedik róla a félvér, meghagyja őt a csendességében, hogy bújja át. Ha majd visszatér, a tekintet úgysem tud nem árulkodó lenni, legyen az sóbálvánnyá dermedve is.
Hogy előbb kelt útra, annak az volt az oka, hogy képtelen elviselni a gondolatát is, hogy ne legyen teendője. Minden egyes napja le volt fedve, kivéve az ígért hat utolsója. A rajzolás sok idejét elvette, de marad mellette a többi részletre is tér. Tinktúrát, kenőcsöt készített, majd enyv és korom segítségével festéket gyártott. Szénfekete. Pontosan olyan sötét, mint a wegtoreni motívumok a papirosokon. Várja, hogy bronztűjét végre belemártsa, s alkosson. Más, mint ecsettel. Bár vásznakon megannyi mű sorakozik a lakásában, most mégsem gondolt egyetlen ecsetvonásra sem, miközben valami olyat készíthetett elő, amitől még ő is élőnek érzi magát.
A nemrégiben terasz deszkáira pakolt növényekhez lép, majd oldalvást fordítja a fejét. A szegre tekert spárgaköteget keresi, s csakhamar meg is leli. Mozdulatai most is, mint máskor, szinte hangtalanok. Nem fog belőle lenyesni egyetlen darabot sem, csupán hurkokat készít rajta, amibe belefűzheti a kisebb csokrokra szedett Mezei Harmatkát. Az egyetlen, ami némileg hibádzott a képből. A test rengeteget eltűr, de az idegen anyagokat megpróbálja leküzdeni. Méregnek tekinti, s olykor lázzal védi magát mindaddig, míg rá nem jön, hogy leküzdhetetlen. A Kyr-féléknek nincs ideje betegnek lenni. Nem tudja elképzelni, hogy ágynak dőlve várja ki, míg újra ereje teljében nem találja magát. Ezért hát feltett szándéka főzetet készíteni belőle, hogy megelőzhesse az erőtlenséget. Nagy szerencse, hogy meglelte.
Nem tart sokáig a művelet, gyakorlottak a mozdulatok, s már a környezetet sem mondhatja idegennek. A terasz fakorlátját tartó oszlopokra kötözve himbálódznak a szellőben a virágok. Csakhamar újra a félhomályos kunyhóban találja magát, s az aranyakkal keresi a padon ülő fél-elf alakját. Nem úgy fest, mint aki belevetette magát a műveibe, ami némileg meglepi, még ha nem is ül ki rá ezen érzelem. Talán már túl van a motívumok fixírozásán. Vonásait aligha látja így hátulról.*
- Mit szólsz? Kiegészítenéd még valamivel?
*A csokorról letépett néhány virágfejet szorongatja kezeiben, majd közelebb lép, hogy letegye az asztalra. Szerencsés időben fedezte fel a növényt, így hatása erősebb lesz, nem úgy, mint az árnyékos teraszon száradó társaiénak, amiből az idő kimarja a jótékonyság egy részét.*
*Nem néz már a pergamenek irányába. Pontosan tudja mi van rajtuk, s ha kifejezetten érdekli is, hogy miként vélekedik róla a félvér, meghagyja őt a csendességében, hogy bújja át. Ha majd visszatér, a tekintet úgysem tud nem árulkodó lenni, legyen az sóbálvánnyá dermedve is.
Hogy előbb kelt útra, annak az volt az oka, hogy képtelen elviselni a gondolatát is, hogy ne legyen teendője. Minden egyes napja le volt fedve, kivéve az ígért hat utolsója. A rajzolás sok idejét elvette, de marad mellette a többi részletre is tér. Tinktúrát, kenőcsöt készített, majd enyv és korom segítségével festéket gyártott. Szénfekete. Pontosan olyan sötét, mint a wegtoreni motívumok a papirosokon. Várja, hogy bronztűjét végre belemártsa, s alkosson. Más, mint ecsettel. Bár vásznakon megannyi mű sorakozik a lakásában, most mégsem gondolt egyetlen ecsetvonásra sem, miközben valami olyat készíthetett elő, amitől még ő is élőnek érzi magát.
A nemrégiben terasz deszkáira pakolt növényekhez lép, majd oldalvást fordítja a fejét. A szegre tekert spárgaköteget keresi, s csakhamar meg is leli. Mozdulatai most is, mint máskor, szinte hangtalanok. Nem fog belőle lenyesni egyetlen darabot sem, csupán hurkokat készít rajta, amibe belefűzheti a kisebb csokrokra szedett Mezei Harmatkát. Az egyetlen, ami némileg hibádzott a képből. A test rengeteget eltűr, de az idegen anyagokat megpróbálja leküzdeni. Méregnek tekinti, s olykor lázzal védi magát mindaddig, míg rá nem jön, hogy leküzdhetetlen. A Kyr-féléknek nincs ideje betegnek lenni. Nem tudja elképzelni, hogy ágynak dőlve várja ki, míg újra ereje teljében nem találja magát. Ezért hát feltett szándéka főzetet készíteni belőle, hogy megelőzhesse az erőtlenséget. Nagy szerencse, hogy meglelte.
Nem tart sokáig a művelet, gyakorlottak a mozdulatok, s már a környezetet sem mondhatja idegennek. A terasz fakorlátját tartó oszlopokra kötözve himbálódznak a szellőben a virágok. Csakhamar újra a félhomályos kunyhóban találja magát, s az aranyakkal keresi a padon ülő fél-elf alakját. Nem úgy fest, mint aki belevetette magát a műveibe, ami némileg meglepi, még ha nem is ül ki rá ezen érzelem. Talán már túl van a motívumok fixírozásán. Vonásait aligha látja így hátulról.*
- Mit szólsz? Kiegészítenéd még valamivel?
*A csokorról letépett néhány virágfejet szorongatja kezeiben, majd közelebb lép, hogy letegye az asztalra. Szerencsés időben fedezte fel a növényt, így hatása erősebb lesz, nem úgy, mint az árnyékos teraszon száradó társaiénak, amiből az idő kimarja a jótékonyság egy részét.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-01 19:05:46
Üzenet elküldve: 2025-08-01 19:05:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*A figyelmeztetésre Haldrian mögé bújik, mely nem egy komplikált hadművelet tekintettel arra, hogy Alissäna apró termetéhez képest mindenki magasabb, köztük Haldrian is. A fattyú vállai mögött pedig aligha érheti el őt bármiféle tüskés ág.*
- Csak annak, akinek van vaj a füle mögött. Én ártatlan és ártalmatlan vagyok, így nincs félnivalóm.
*Ha a fiú hátrapillant rá, akkor legkedvesebb mosolyával támasztja alá korábbi kijelentését.
Az említett fatörzs hatására kényelmetlenül huppan egyet a lovon, majd fészkelődni kezd, hogy ismételten megtalálja kényelmes és biztonságos helyét a hátason.*
- Nehéz elképzelnem, hogy a Pegazus fogadóban meg kellett volna védenie magát. Sokat jártam ott, egy-két részeg verekedésen kívül komolyabb konfliktust sosem tapasztaltam. Azok pedig jellemzően néhány fog kiverése után, vagy a Városőrök megérkezését követően mindig lecsendesedtek.
*Haldriannal mindig megered a nyelve, s nem csupán szórakoztató történeteket mesél számára, hanem jelentéktelen gondolatait is szívesen megosztja. Most is hasonlóképpen van ez.*
- Utóbbi időben mintha túlzottan vakmerővé vált volna Agin. Ez sosem túl szerencsés tulajdonság.
*Haldrian kezéért nyúl, s elsőként azt hiszi kedvesen fogni óhajtja útjuk során, ehelyett a fattyú álnok módon máshova helyezi Alissäna kacsóját. A kurtizán a meglepettséget követően eljátszadozik a gondolattal, hogy galádul belecsípjen a felkínált testrészbe, helyette csak finoman elhúzza kézfejét.*
- Nem érünk rá erre Haldrian, hosszú az út és már most fáradt vagyok. Egyébként is hihetetlen, hogy most sem bírsz másra gondolni.
*Ha Haldrian ágyékába nem is, de az oldalába azért figyelmeztetőleg belecsíp, csak a miheztartás végett.*
*A figyelmeztetésre Haldrian mögé bújik, mely nem egy komplikált hadművelet tekintettel arra, hogy Alissäna apró termetéhez képest mindenki magasabb, köztük Haldrian is. A fattyú vállai mögött pedig aligha érheti el őt bármiféle tüskés ág.*
- Csak annak, akinek van vaj a füle mögött. Én ártatlan és ártalmatlan vagyok, így nincs félnivalóm.
*Ha a fiú hátrapillant rá, akkor legkedvesebb mosolyával támasztja alá korábbi kijelentését.
Az említett fatörzs hatására kényelmetlenül huppan egyet a lovon, majd fészkelődni kezd, hogy ismételten megtalálja kényelmes és biztonságos helyét a hátason.*
- Nehéz elképzelnem, hogy a Pegazus fogadóban meg kellett volna védenie magát. Sokat jártam ott, egy-két részeg verekedésen kívül komolyabb konfliktust sosem tapasztaltam. Azok pedig jellemzően néhány fog kiverése után, vagy a Városőrök megérkezését követően mindig lecsendesedtek.
*Haldriannal mindig megered a nyelve, s nem csupán szórakoztató történeteket mesél számára, hanem jelentéktelen gondolatait is szívesen megosztja. Most is hasonlóképpen van ez.*
- Utóbbi időben mintha túlzottan vakmerővé vált volna Agin. Ez sosem túl szerencsés tulajdonság.
*Haldrian kezéért nyúl, s elsőként azt hiszi kedvesen fogni óhajtja útjuk során, ehelyett a fattyú álnok módon máshova helyezi Alissäna kacsóját. A kurtizán a meglepettséget követően eljátszadozik a gondolattal, hogy galádul belecsípjen a felkínált testrészbe, helyette csak finoman elhúzza kézfejét.*
- Nem érünk rá erre Haldrian, hosszú az út és már most fáradt vagyok. Egyébként is hihetetlen, hogy most sem bírsz másra gondolni.
*Ha Haldrian ágyékába nem is, de az oldalába azért figyelmeztetőleg belecsíp, csak a miheztartás végett.*
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-01 09:40:23
Üzenet elküldve: 2025-08-01 09:40:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*A krumpli is hamar elkészül. Vágyakozva nézi Bredocot. Főleg azért mert nála van az ebédje, de más okok is közre játszanak. Tányéron keresztül érzi, hogy forró az ebéd, de nem tudja visszafognia magát. Nem kezdi tömni, az nem lenne túl nőies. Egy keveset tesz a kanálra, majd bőszen fújja, hogy lehűljön legalább annyira, hogy a szájába tudja venni. Így tovább tart, de legalább gyomra elégedett lesz. Csendben eszik, figyelve a környezetet. Hallgatja a környezetet, a szomszédos földekről áthallatszódó halk hangokat, hangos nevetéseket. Valószínűleg mások is ebédelnek. Bredoc jól megszedte a tányért, aminek tartalmát jóízűen falatozza. Eddig nagyon jól sikerült ez a napja, amit talán egy jó ebéddel fejezhet be. A végét kenyérrel takarítja ki. Jól megtömve ül a rönkön.*
-Nagyon is tudtad. Nagyon szépen köszönöm az ebédet és a tanítást. Nagyon hasznos lesz a jövőben.
*Összeszedi holmijait és készen az indulásra búcsúzik el a férfitól.*
-További szép napot.
*Azzal hátat fordít és elindul az útra, amelyet meg kellett szakítania. Legalább nem bánta meg. Sokat tanult ez a pár óra alatt, amire a jövőben nagy szüksége lesz.*
//Zárás//
*A krumpli is hamar elkészül. Vágyakozva nézi Bredocot. Főleg azért mert nála van az ebédje, de más okok is közre játszanak. Tányéron keresztül érzi, hogy forró az ebéd, de nem tudja visszafognia magát. Nem kezdi tömni, az nem lenne túl nőies. Egy keveset tesz a kanálra, majd bőszen fújja, hogy lehűljön legalább annyira, hogy a szájába tudja venni. Így tovább tart, de legalább gyomra elégedett lesz. Csendben eszik, figyelve a környezetet. Hallgatja a környezetet, a szomszédos földekről áthallatszódó halk hangokat, hangos nevetéseket. Valószínűleg mások is ebédelnek. Bredoc jól megszedte a tányért, aminek tartalmát jóízűen falatozza. Eddig nagyon jól sikerült ez a napja, amit talán egy jó ebéddel fejezhet be. A végét kenyérrel takarítja ki. Jól megtömve ül a rönkön.*
-Nagyon is tudtad. Nagyon szépen köszönöm az ebédet és a tanítást. Nagyon hasznos lesz a jövőben.
*Összeszedi holmijait és készen az indulásra búcsúzik el a férfitól.*
-További szép napot.
*Azzal hátat fordít és elindul az útra, amelyet meg kellett szakítania. Legalább nem bánta meg. Sokat tanult ez a pár óra alatt, amire a jövőben nagy szüksége lesz.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-31 18:02:10
Üzenet elküldve: 2025-07-31 18:02:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Mire a szántóföldek feltűnnek a horizonton, már kezdenek elcsitulni a gondolatai. Az út monoton, ő pedig egyre inkább úgy érzi, hogy csak szeretne hazaérni. A falvak egyik után követik a másikat. A sziritáni romtemplom még mindig áll, de ezúttal nem áll meg, hogy rácsodálkozzon, Homokhegyen sem áll meg azért, hogy jól leigya magát a sárga földig, arra most nincs szüksége és Szántáshát sem kecsegtet számára semmi érdekességgel. Jobb is így, mára elég volt a meglepetésekből.
Az utolsó falu határában előre dől a nyeregben, hogy megsimogassa Árnyék nagy fejét, közben játékosan kuncog.*
- Jól van, tüzes barátom! Hamarosan otthon leszünk, és akkor kapsz enni. Parazsat… persze, hogy azt. *Nevet, majd maga mögött hagyva az utolsó házat is vágtára ösztönzi a lovat. Már nincs messze Arthenior.*
Az utolsó falu határában előre dől a nyeregben, hogy megsimogassa Árnyék nagy fejét, közben játékosan kuncog.*
- Jól van, tüzes barátom! Hamarosan otthon leszünk, és akkor kapsz enni. Parazsat… persze, hogy azt. *Nevet, majd maga mögött hagyva az utolsó házat is vágtára ösztönzi a lovat. Már nincs messze Arthenior.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:16:59
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:16:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bredocnak már régen esett, hogy tanítványa akadt volna, főleg csak így hirtelen, a semmiből, szinte sorsszerűen az útjába kerülve. Most már sok alapot megtanulhatott Hena, és ha eleget gyakorol akkor akár még ügyes is lehet a mesterségben. Persze, azt kívánja neki, hogy sose kelljen élesben tesztelnie a tudását, bolond az aki várja a harcot. No, nem a Bredoc fajta emberek, az egy egészen más kategória.*
-Ugyan.
*Legyint kezével mosolyogva a másikra, közben pedig megpiszkálja a krumplikat is, puhának tűnnek, a héjuk pedig ropog úgyhogy nagyjából jók is lehetnek mostanra. Nagyot szív a pipába, és nem kínozza tovább a vendégét, kiszedegeti a parázsból a szemeket és tesz Hena táljába is, meg a sajátjába is, majd jól megkavarja a bográcsban a pörköltet és derék módon rászed egy nagy kanállal.*
-Akkor jó étvágyat!
*Feleli, bár azért még nem árt ha hül egy kicsit az étel, ő legalábbis nem szeret forrón enni meg fújkálni, inkább pipázgat még egy kicsit.*
-Köszönöm, okos jószág is. Tán a legjobb cimborám valaha. ~Ha a halottakat nem számítjuk.~
*Meg is lapogatja a jószágot, aki úgy néz a férfira, mintha csak egy isten lenne. Ragyogó, szeretettel teli szemekkel. Azért az éhség csak dolgozik az egykori parancsnokban is, a mozgás mindig meghozza az étvágyat, úgyhogy még ha óvatosan is, de csak falatozni kezd. Közben meg fél-fél pillantásokat vet az ebédlőtársa felé, s eszébe jutnak a kis érintések, meg a kétértelmű mondatok. Egy darabig kacérkodik a gondolattal, hogy desszertre is meghívja a nőt az ebéd után, de valahogy nem érezné helyesnek a dolgot. Valahogy úgy érzi, bár hiába esne neki jól, nem ez az az út, amit járni szeretne. Egyszerre átkozza és áldja magát ezekért a furcsa gondolatokért.*
-Remélem tudtam viszonozni azt, hogy megmentettél a tűztől.
*Mondja két falat között.*
-De sok dolgom van még délután. Azt hiszem, ha megetted jobb lesz, ha mész.
*Közben mosolyog, hangjában semmi harag vagy rosszallás nincs, pusztán csak kedvesen közli, hogy más tervei vannak a nap további részére.*
-Bízom benne, hogy a leckéimnek lesz haszna, és talán egyszer még hasznát fogod venni!
*Bredocnak már régen esett, hogy tanítványa akadt volna, főleg csak így hirtelen, a semmiből, szinte sorsszerűen az útjába kerülve. Most már sok alapot megtanulhatott Hena, és ha eleget gyakorol akkor akár még ügyes is lehet a mesterségben. Persze, azt kívánja neki, hogy sose kelljen élesben tesztelnie a tudását, bolond az aki várja a harcot. No, nem a Bredoc fajta emberek, az egy egészen más kategória.*
-Ugyan.
*Legyint kezével mosolyogva a másikra, közben pedig megpiszkálja a krumplikat is, puhának tűnnek, a héjuk pedig ropog úgyhogy nagyjából jók is lehetnek mostanra. Nagyot szív a pipába, és nem kínozza tovább a vendégét, kiszedegeti a parázsból a szemeket és tesz Hena táljába is, meg a sajátjába is, majd jól megkavarja a bográcsban a pörköltet és derék módon rászed egy nagy kanállal.*
-Akkor jó étvágyat!
*Feleli, bár azért még nem árt ha hül egy kicsit az étel, ő legalábbis nem szeret forrón enni meg fújkálni, inkább pipázgat még egy kicsit.*
-Köszönöm, okos jószág is. Tán a legjobb cimborám valaha. ~Ha a halottakat nem számítjuk.~
*Meg is lapogatja a jószágot, aki úgy néz a férfira, mintha csak egy isten lenne. Ragyogó, szeretettel teli szemekkel. Azért az éhség csak dolgozik az egykori parancsnokban is, a mozgás mindig meghozza az étvágyat, úgyhogy még ha óvatosan is, de csak falatozni kezd. Közben meg fél-fél pillantásokat vet az ebédlőtársa felé, s eszébe jutnak a kis érintések, meg a kétértelmű mondatok. Egy darabig kacérkodik a gondolattal, hogy desszertre is meghívja a nőt az ebéd után, de valahogy nem érezné helyesnek a dolgot. Valahogy úgy érzi, bár hiába esne neki jól, nem ez az az út, amit járni szeretne. Egyszerre átkozza és áldja magát ezekért a furcsa gondolatokért.*
-Remélem tudtam viszonozni azt, hogy megmentettél a tűztől.
*Mondja két falat között.*
-De sok dolgom van még délután. Azt hiszem, ha megetted jobb lesz, ha mész.
*Közben mosolyog, hangjában semmi harag vagy rosszallás nincs, pusztán csak kedvesen közli, hogy más tervei vannak a nap további részére.*
-Bízom benne, hogy a leckéimnek lesz haszna, és talán egyszer még hasznát fogod venni!
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-30 08:41:21
Üzenet elküldve: 2025-07-30 08:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bredoc dicséretei sokban segítik növelni Hena önbizalmát. A férfi bizonyítottan nem csak a karddal tud bánni, hanem a szavakkal is. Azon elgondolkozik, hogy a férfi szája nem csak szép szavakat tud-e mondani, hanem másban is ugyanúgy ügyes-e? Idővel lehet még az is kiderül. Most viszont a gyakorlás, tanítás ideje elmúlt. Hena nagyon nagy tudással lett felvértezve, aminek a gyakorlása most már gyakori részét fogja képezni a napjainak. Tehetségét nem fogja eltékozolni. Mosollyal figyeli, ahogy kutya az eldobott fabot után iramodik. Helyet foglal az egyik rönkön, a tűz körül és várakozik a férfira, míg az kihozza a szükséges eszközöket, kenyeret és még krumplit is. Szívesen segítene, de mivel ő a vendég nem akarja megsérteni vendéglátóját, hogy úgymond elveszi tőle a munkát. Egyes illemszokások nem túl értelmesek, de jobb ha betartja őket. Kezébe veszi a tányért és leteszi maga mellé egy másik, hozzá közeli rönkre. Míg várnak a krumplira, addig van egy kis idejük. Bredoc addig egy újabb tanácsot ad neki, amelyre megint csak nagyon figyel és be kell ismernie, hogy ez is nagyon hasznos elmélet. Rengeteget tanult ezen a napon. Már csak a gyakori gyakorlás kell neki és hamarosan egy említésre méltó kardforgató lesz. Legalábbis annyira, hogy megvédeni tudja magát. Ő már azzal is megelégedik. Azért is tartotta meg egyik tőrét, mert az még mindig könnyen elrejthető és nőies trükkjei révén ugyanolyan hasznos támadó eszköz.
Ő is nyugodtabb. Mélyet szagol a levegőből, amelyben a finom pörkölt illata van.*
-Nem vagyok válogatós. Egy jó húsételnél meg kevés jobb van.
*Gyomra halk korgással jelzi igazát.*
-Bocsánat.
*Pirul el zavarában. Hogy elterelje az éhségről a gondolatot, a kutyust keresi tekintetével, aki nem messze mögöttük, büszkén rágcsálja az eldobott botot.*
-Szép állat.
*Tekintete vissza vándorol a férfihoz.*
*Bredoc dicséretei sokban segítik növelni Hena önbizalmát. A férfi bizonyítottan nem csak a karddal tud bánni, hanem a szavakkal is. Azon elgondolkozik, hogy a férfi szája nem csak szép szavakat tud-e mondani, hanem másban is ugyanúgy ügyes-e? Idővel lehet még az is kiderül. Most viszont a gyakorlás, tanítás ideje elmúlt. Hena nagyon nagy tudással lett felvértezve, aminek a gyakorlása most már gyakori részét fogja képezni a napjainak. Tehetségét nem fogja eltékozolni. Mosollyal figyeli, ahogy kutya az eldobott fabot után iramodik. Helyet foglal az egyik rönkön, a tűz körül és várakozik a férfira, míg az kihozza a szükséges eszközöket, kenyeret és még krumplit is. Szívesen segítene, de mivel ő a vendég nem akarja megsérteni vendéglátóját, hogy úgymond elveszi tőle a munkát. Egyes illemszokások nem túl értelmesek, de jobb ha betartja őket. Kezébe veszi a tányért és leteszi maga mellé egy másik, hozzá közeli rönkre. Míg várnak a krumplira, addig van egy kis idejük. Bredoc addig egy újabb tanácsot ad neki, amelyre megint csak nagyon figyel és be kell ismernie, hogy ez is nagyon hasznos elmélet. Rengeteget tanult ezen a napon. Már csak a gyakori gyakorlás kell neki és hamarosan egy említésre méltó kardforgató lesz. Legalábbis annyira, hogy megvédeni tudja magát. Ő már azzal is megelégedik. Azért is tartotta meg egyik tőrét, mert az még mindig könnyen elrejthető és nőies trükkjei révén ugyanolyan hasznos támadó eszköz.
Ő is nyugodtabb. Mélyet szagol a levegőből, amelyben a finom pörkölt illata van.*
-Nem vagyok válogatós. Egy jó húsételnél meg kevés jobb van.
*Gyomra halk korgással jelzi igazát.*
-Bocsánat.
*Pirul el zavarában. Hogy elterelje az éhségről a gondolatot, a kutyust keresi tekintetével, aki nem messze mögöttük, büszkén rágcsálja az eldobott botot.*
-Szép állat.
*Tekintete vissza vándorol a férfihoz.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-30 00:49:27
Üzenet elküldve: 2025-07-30 00:49:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Daahr egy hokedlin ül. Azaz inkább egy ütött-kopott sámlin, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehetne nagyobb testvérének, azaz hokedlinek nevezni. Erről árulkodnak a férfi kellemetlennek tűnő szögbe erőltetett lábai is. Szívében mégis kedveskedve hokedlinek bélyegzi mindig.
Lágy szellő fúj a szántókon. Lófarokba fogott tincseibe bele-belekap a szél, és mintha a vörös lobonc hallgatni akarna a szél játékos, hívó szavára, úgy tűnik, szabadulni akar. Megigazítja a copfot rögzítő bőr madzagot. Itt fegyelem lesz és szigor. Teljes koncentráció, amit nem zavarhat meg semmi.
Előtte egy szál mályva virágzik. Az egyszerű zöld kórónak tűnő száron egy hatalmas fej virág ül. Rejtély, hogyan bírja el az a törékeny nyak a súlyt, mint ahogy az is rejtély, hogy nem töri le az eső, hogy nem szárítja ki a nap melege a növényt. Persze azt sem tudni, honnan jött, de ez a kertben található virágok java részére elmondható.
A férfi kezében papiros és egy darabka írásra-rajzolásra való szén. Ritka alkalmak egyikeként most még azt sem bánja, mennyire elfekedett tőle a keze. Szürke szemek kutatják a rózsaszín szirmok titkát és minden ráncát. Megfontoltan, nagy precizitással vázolja fel az arányokat az üres lapra. A szár a virágkehelyhez képest pontosan ekkora. A szirmok meghatározott szögben állnak, szinte szabályos kört alkotva. De nem tökéletesen szabályosan.
Csak a szén feketéje és a lap fehérje, amivel dolgozhat. Radír, de még egy rongy sincs odakészítve, hogy az esetleges hibákat kijavítsa. Az árnyalatok tompítását saját kezével éri el, elmaszatolva a szenet a szükséges helyeken.
Mi lehetett az a kürtszó? Számít vajon egyáltalán? Nem sok falusival, vagy úgy általában emberrel áll szóba, de mostanában az idegenek nyugtalanul mesélnek a vidékről. Valami erre járna? Vagy esetleg több valami, ahogy azt kivette az elejtett félmondatokból. Kötve hiszi. A népek babonásak és műveletlenek.
Hogy a gondolatok vezetik-e a kezét, vagy a rajzolás tereli el a figyelmét ennyire, nehéz lenne megmondani. Mindenesetre egyre több részlet vetül papírra, szinte észrevétlenül. Gondosan, egyesével kezdi rovátkolni a szirmok erezetét, óvatos, halvány nyomokat hagyva maga után. Már ujjhegyei között tartja csak a szenet, nehogy elkenje az eddigi eredményeit.
Lassan halad, de minden mozdulat számít. Mindnek külön jelentősége van. Egyik a másik után. Apró elemek, amik végül egy nagyobbá olvadnak össze, és az elme egy entitásként értelmezi őket. De Daahr mindig látja a részleteket. Az egyes alkotóelemeket. Felméri, mi lenne az összképpel bizonyos darabkák nélkül. Hogyan omlana össze a kép, hogyan érződne szokatlannak, befejezetlennek, torznak a forma. Minden vonal a helyére kell kerüljön. A pontos helyére, és nem máshová.
A hajnali vöröses derengésből aranyló napsugár lesz mire végez. Szinte alig mozdult, lábai mégsem gémberedtek el. Bizonyára érezték, fontos munkát végeznek, ahol nincs helye rendbontásnak. Mintha transzból ébredne, szemléli meg a kész ábrát. Megszólalásig hasonlít az eredetire. De ő tudja, hogy csak hasonlít. Nem több.
Sóhajtva kel föl a sámliról, és indul be a kunyhóba, hogy a többi illusztráció közé helyezze az újat. Alig várja, hogy kezet moshasson.*
Lágy szellő fúj a szántókon. Lófarokba fogott tincseibe bele-belekap a szél, és mintha a vörös lobonc hallgatni akarna a szél játékos, hívó szavára, úgy tűnik, szabadulni akar. Megigazítja a copfot rögzítő bőr madzagot. Itt fegyelem lesz és szigor. Teljes koncentráció, amit nem zavarhat meg semmi.
Előtte egy szál mályva virágzik. Az egyszerű zöld kórónak tűnő száron egy hatalmas fej virág ül. Rejtély, hogyan bírja el az a törékeny nyak a súlyt, mint ahogy az is rejtély, hogy nem töri le az eső, hogy nem szárítja ki a nap melege a növényt. Persze azt sem tudni, honnan jött, de ez a kertben található virágok java részére elmondható.
A férfi kezében papiros és egy darabka írásra-rajzolásra való szén. Ritka alkalmak egyikeként most még azt sem bánja, mennyire elfekedett tőle a keze. Szürke szemek kutatják a rózsaszín szirmok titkát és minden ráncát. Megfontoltan, nagy precizitással vázolja fel az arányokat az üres lapra. A szár a virágkehelyhez képest pontosan ekkora. A szirmok meghatározott szögben állnak, szinte szabályos kört alkotva. De nem tökéletesen szabályosan.
Csak a szén feketéje és a lap fehérje, amivel dolgozhat. Radír, de még egy rongy sincs odakészítve, hogy az esetleges hibákat kijavítsa. Az árnyalatok tompítását saját kezével éri el, elmaszatolva a szenet a szükséges helyeken.
Mi lehetett az a kürtszó? Számít vajon egyáltalán? Nem sok falusival, vagy úgy általában emberrel áll szóba, de mostanában az idegenek nyugtalanul mesélnek a vidékről. Valami erre járna? Vagy esetleg több valami, ahogy azt kivette az elejtett félmondatokból. Kötve hiszi. A népek babonásak és műveletlenek.
Hogy a gondolatok vezetik-e a kezét, vagy a rajzolás tereli el a figyelmét ennyire, nehéz lenne megmondani. Mindenesetre egyre több részlet vetül papírra, szinte észrevétlenül. Gondosan, egyesével kezdi rovátkolni a szirmok erezetét, óvatos, halvány nyomokat hagyva maga után. Már ujjhegyei között tartja csak a szenet, nehogy elkenje az eddigi eredményeit.
Lassan halad, de minden mozdulat számít. Mindnek külön jelentősége van. Egyik a másik után. Apró elemek, amik végül egy nagyobbá olvadnak össze, és az elme egy entitásként értelmezi őket. De Daahr mindig látja a részleteket. Az egyes alkotóelemeket. Felméri, mi lenne az összképpel bizonyos darabkák nélkül. Hogyan omlana össze a kép, hogyan érződne szokatlannak, befejezetlennek, torznak a forma. Minden vonal a helyére kell kerüljön. A pontos helyére, és nem máshová.
A hajnali vöröses derengésből aranyló napsugár lesz mire végez. Szinte alig mozdult, lábai mégsem gémberedtek el. Bizonyára érezték, fontos munkát végeznek, ahol nincs helye rendbontásnak. Mintha transzból ébredne, szemléli meg a kész ábrát. Megszólalásig hasonlít az eredetire. De ő tudja, hogy csak hasonlít. Nem több.
Sóhajtva kel föl a sámliról, és indul be a kunyhóba, hogy a többi illusztráció közé helyezze az újat. Alig várja, hogy kezet moshasson.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242