Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-08 17:34:31
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Nem vagy sokkal kellemesebb társaság, mint éltedben voltál. *Máskor jobban átgondolná a foghegyről odavetett szavakat, de hiába a mesterkélten tökéletes múltidézés, akkor sem tartja többnek a pillanatot annál, ami: lehetőség arra, hogy tudata bejárjon egy meg nem választott utat. Bármilyen eredménnyel végződjön is azonban, amikor (és ha) felébred mezőszél határában, a tapasztott falú zsellérházban, legfeljebb az emlék friss ízét fogja magával vinni az ébrenlétbe, s talán némi bűntudatot is, hogy amikor számított, nem tudott az a vezető lenni, akire az embereknek szüksége lett volna, akibe bizodalmuk utolsó szikráját helyezték.
Amikor az Ifjú Sólyom rekrutálta, hatalmas tábortűzként látta az egy lobogó alá sereglett emberek álmát és bár eleinte vonakodott közelebb óvakodni hozzá, idővel mind melegebb-barátságosabbnak, hihető-elérhetőnek érezte már ő is, mígnem a sors a zsoldosbanda vezetője mellé nem terelte őt, hogy jobb kezeként a kompánia aranykorában végigkísérje életüket. Éppen ez a fény vakította el mindannyiukat és nem látták a felettük feszülő árnyakat.*
- Sok minden változott azóta, hogy utoljára láttál, Slin. *Az élccel tűzdelt hangszínt nem óhajtja teljesen elcsapni, de az ujjaira csavart kristályfüggő emlékezteti rá, hogy nem fog örökké tartani az, amit éppen átél, ezért nem is akarja azzal tölteni, hogy szópárbajt vív a tar nővel - bármilyen jók is voltak ebben. Kelletlen mosolya azt jelzi, hogy máris talált valami közöset Dynben és az egykori fegyvertársban: lám, mégsem minden változik meg az idő múlásával.*
- Kísérteties a hasonlóság. *Utal arra, amikor Slin belebújik asszonya modorába és kegyesnek szánt, elengedő szavakkal áldását adja arra, hogy a Félszemű háborúsdit játszon álmában, amíg ő odakint gondját viseli testének. Miért támad ettől olyan érzése, hogy mire visszatér, egy alaposra hízott kontót kell kiegyenlítenie tartozásával?* Túl jól alakítjátok a másikat.
*Bólint végül, jelét adva ezzel annak, hogy maradni fog és ezúttal befejezi, amit elkezdett. Elvégre, azt már biztosan tudja, hogy mi történik akkor, ha megpróbál háttal állni az egésznek. Mint ahogy azt is, hogy aki a hegytetőn várakozik fészkében, több és kevesebb is már embernél. Mementója az egykori vezérnek és manifesztációja a borzadálynak, amivé a becsvágy és hataloméhség burjánzott benne.
A szellemkocsi még egy megragadhatatlan entitáson viharzik át, a nyomában szaladó légáram azonban már belekap a fosztogatóvezér hajába és köpenyébe. Az addig csak elszórtan kapott figyelem megsokszorozódik, egy-egy derült kifejezés még a mogorva-elcsapottabb arcokra is.*
- Tudják, hogy miért vagyok itt? *Nem áll hatalmában visszahozni egyiküket sem az élők közé - még saját megtérése körül is vannak homályos foltok, ellenben lezárást megpróbálhat adni azoknak a lelkeknek, akik maholnap odavesznek a Bestia ellen vívott csatában.* Soha nem tudtam elköszönni tőlük tisztességgel. Vigyél a kovácshoz, hiányzik az oldalamról a kard.
*Tudhatja Slin is, hogy Khan miről beszél, hiába lóg az oldalán most is egy fattyúpenge. Az az acél, amire ő gondol különb matériából készült és azé az emberé volt, aki útközben elfelejtett önmaga lenni. A markába temetett kristálycsepp erőtlen fényű vibrálásba kezd, amikor a Félszemű gondolatai az Ifjú Sólyom felé terelődnek.*
- Tőled sem búcsúztam el. Még évekkel azután se. Azt hiszem, nem akartam elfogadni, hogy nincsen többé hova tartoznom. Nem lettél volna elragadtatva attól, amit akkor láttál volna belőlem. Az évszakok nagyobbik részét a szabad ég alatt töltöttem, a városok kevésbé kellemes hírű utcáiban, nem tervezve hosszabbra az életet a rákövetkező napnál. *Ahogy irányt vesz a kolostor szentélyében felálított kovácsműhely felé, aprót rezzen ágyban heverő teste is...*

*...az érintés alatt, ami most nem a Vöröstől érkezik.*
- Nyugodjék meg kegyeletes uram, majd én gondját viselem az arácskájának. Teccik tudni, már megbízunk egymásban, hiszen hát a házamba fogadtam mindkettejüket, amikó' ájultan beállítottak az udvarba. *Kifejti sajátos nézeteit még arról, hogy miben tartja lekötelezettjének még a párost magával szemben - persze egyszer sem téve említést arról, hogy a törődést voltaképp a nejétől és lányától kapták mindketten.
Dyn eddig elkerülte az olyan alkalmakat, amikor a ház ura tett látogatást a rókaarcú ágyánál, ám most (véletlenül vagy szándékosan) a férfi mellett találja ülve. Széles vigyorral és még nyájasabb karmozdulattal inti is rögvest közelebb a Vöröst, mintha csak őrá várt volna.*
- Csüccsenjék csak ide le, kisasszonyka. Tuggya, akartam mán magácskával beszélni erről a dologról itten. *Ha Dyn leül vagy elérhető távolságba érne, úgy a házigazda gyorsan a tudtára is adja, hogy mire gondolt éppen és megpróbál végigsimítani a nő combján.*
- Na, ne legyen mán olyan kis tartózkódó! *Felkészültnek tűnik, ugyanis ha a Vörösön azt kezdené látni, hogy hitéből kitérve arra készül, hogy páros kézzel hajítsa ki a szobából, kilátásba helyez néhány sajnálatos fordulatot, ami szeretett urának egészségi állapotában beállhat az elkövetkezőkben, esetleg.* Mind jót akarunk itten egymásnak, nem?


1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-06 15:26:57
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdőben heteket tudna tölteni, annyira vonzza ez a közeg, bár megmagyarázni nem tudja, hogy miért, mindenesetre kötődik a fákhoz, sőt, tulajdonképpen mindenhez, mi természet. Valahogy egy tőről fakadnak, ezt egész egyszerűen érzi. Hogy ez neveltetéséből, születéséből, világnézetéből, vagy hozzáállásából adódik, jelenleg még nem tudja eldönteni. Mindenesetre fájó szívvel bár, de továbbáll, hiszen a késztetés, a látens cél vonzása erősebb, mint korábbi közegéé. Megművelt földterületet tapod lába, arra azért figyel, hogy a veteményt ne tapossa le. Bár az évnek ezen szakában nem sok mindent tud tönkretenni, becsüli mások kétkezi munkáját, így a földek szélén halad, odafigyelve lépteire. Nem messze ahonnan érkezik, egy másik ösvény tövénél kékes színbe burkolózó alakra figyel fel, de mire szeme sarkából tekintete odavetődik, elnyeli az erdő mélye. Szórakozottan vonja meg vállát és feltekint, csuklyáját kissé hátrahúzva szemléli a tájat, melyet immár nem szakít meg fák sora, vagy sűrű aljnövényzet. Fura, de nem vágyik társaságra, holott jó ideje kutyagol már egymagában és csak távolról látott másokat, közvetlen útjába egy teremtett lélek sem vetődött. Hozzá kell tenni, nem tudna mit mondani neki, bárki is légyen az, önnön zárkózott természetét megtagadni nem tudja, s egyenlőre elég probléma, hogy saját magával megismerkedhessen. Ösztönösen teszi meg lépteit, egyiket a másik után, valahogy a földet szilárdnak érzi, mintha korábban más talajon mozgott volna.*
~Itt biztonságos, itt jó!~*gondolja magában, azonban mire a szántóföldeket lassan elhagyja, ez a biztonság érzet kezd elszállni, a pusztaság rettenete szívébe szeget üt, jóllehet félelmet kevésbé érez, inkább kényelmetlenséget, bizonytalanságot.*


1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-03 20:06:43
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 874
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

*Már igencsak kimerült, de nem akar megállni, s nem is biztos benne, hogy rá tudná venni efféle szívességre a wargot. A szemében már az kész csoda, hogy Ragron a hátára engedte és oda viszi, ahová kérte. Tudja, hogy mindez Taitos utasítása miatt van, de úgy érzi, ebben azért része van az állat jóindulatának is, mert ha nagyon akarná, úgy gondolja, Ragron is keresztbe tudna tenni nekik és megkerülhetné az engedelmességet.
Sötétedéskor mégiscsak megállnak, s míg az állat a maga dolgára megy, ő is megpihen.
Mikor Ragron visszatér, és újra útnak indulnak, fogalma sincs, hogy este van, vagy éjszaka, mert az időérzéket teljesen elveszíti a sötétben. Inkább idézi magára az ezüstköpenyt annak fénye miatt, mint a csípős hideg elleni védelem gyanánt, de valójában arra is jó szolgálatot tesz.
Menet közben nem szívesen nézelődik már, túlságosan nyomasztja a körülöttük ülő néma sötétség és a pusztaság. Többnyire a saját karját nézi, s rajta a köpeny derengését. Ebbe a csöppnyi világosságba kapaszkodik, s a gondolatba, hogy hamarosan otthon lesz, s gyertyalángot gyújthat, valamint talán még a többieket is otthon találja. Soha nem vágyott még ennyire társaságra…
Akkor pillant fel kis időre, mikor a fák közé érnek, az erdő szélénél. Vesz egy mély levegőt: már tényleg mindjárt ott vannak!*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.

1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-03 15:45:14
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Most ér el ahhoz a ponthoz, ahol vehetné az irányt akár a mágustorony felé is. Lassacskán ideje lenne ismét belepillantani Abogr mester tűzmágiás jegyzeteibe. Nem sok van már hátra, hogy elérje abból is a plafont. És hát az igazán izgalmas dolgok ott történnek!*
~Aztán jöhet a holdból a maradék, és a nap.~
*Néha ő maga sem hiszi el, hogy még milyen sok tanulnivaló vár rá. Megállhatna éppen ezen a szinten is, de érez még magában bőven annyit, hogy elérje a maradékot.*
~Van még bennem pár aktív év, mielött visszavonulok és lemegy a függöny...~
*Xauzur közben elkóricál, biztos kiszagolt valami finom, porhanyós, friss zsákmányt.*
~Akkor menjél akkor!~
*A hóhajú mágusmester lassan áthalad a szántóföldeken, aminek után a tisztásra fog megérkezni.*


1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-02 22:56:38
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*A "te kis pimasz" résznél majdnem vége van, de még időben beharapja az ajkát és kellő komolyságot erőltet az arcára.*
- Természetesen *mondja előzékeny mosollyal. Persze nehezen tagadhatná, hogy mulattatja a dolog, de nem azért csinálja, hogy megalázza a lányt, ez inkább egyfajta pedagógiai módszer a részéről.
Először is a helyes tartásba forgatja a szárat az ujjacskák között, aztán megfogja a leányzó csizmáját, úgy mutatja, melyik részével kell a lovat az oldalán ösztökélnie.*
- Ez nem házikedvenc *mondja.* - A kérlelés nem hatja meg. A gyeplőt engedd lazábbra, de ne lógjon. Ha indítani akarod, adj neki csizmát és mozdítsd előre a csípőddel, hogy tudja, mit szeretnél. De a legfontosabb, hogy te tudd, mit szeretnél!
*Hagyja egy kicsit próbálkozni a nősténykét és korrigálja a mozdulatait, ha kell.*
- Úgy-úgy *mondja, amikor csípő mozdulatát már megfelelőnek ítéli* - csak ne finomkodj a csizmával.
*Valószínűleg a hátast még ez sem igazán hatná meg, így Kharasshi megböki a véknyát, persze úgy, hogy a lány lehetőleg ne vegye észre a közbenjárást az indulásnál.
Lépésben haladnak egy darabon. Kharasshi mellettük sétál.*
- Most pedig állítsd meg *mondja.* - Húzd meg a kantárt. Finoman játssz a szárak feszességével, hol az egyiket húzd jobban, hol a másikat. És közben dőlj kicsit hátra, hogy az egész tartásod olyan legyen, mintha kitámasztana.
*Ebben a műveletben is besegít, aztán újból az indulás következik, s így haladnak jódarabon, míg aztán Kharasshi az egyik megálló után visszarendeződnek a kétszemélyes utazópozícióba, hiszen nem árt azért ha iparkodnak is egy kicsit.*


1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-02 22:50:04
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Kulkatarur//
// Faye és Lorew//

*Az ital megérkezik, a szerzetes pedig kellően jól indít, legalábbis a tündér érdeklődéséből ezt szűri le. Miért kérdezősködne valaki olyasmiről, ami egyáltalán nem is érdekli?*
- Ebben nem tudok segíteni, én a hosszabb úton jöttem ilyen-olyan okokból *kellően hanyagul ejti az utóbbi pár szót ahhoz, hogy ne úgy tűnjön, Fayenek nincs köze hozzá, merre járt, simán csak nagy valószínűséggel nem érdekli, lényegtelen dolog. Ha titkolnivalója lenne, amúgy is inkább hazudott volna valami egyszerűt, nem ugorja át azt a mondatot.*
- Az ár pedig... ingyen. Mondjuk talán félre is értett, nem eladásra kínálom. Így már talán nem is meglepő, hogy nem kérek érte pénzt. Továbbra is a Rend birtokában maradna, de mivel az idő jelentős részében üres, a maradékban pedig csak én vagyok ott, így semmi akadálya nem lenne annak, hogy amikor csak kedve és ideje engedi, megszálljon ott, amíg a környéken kutatja a növényeket. Erre természetesen nem is kell most válaszolnia. Ha érdekli, kérem jöjjön el egyszer, hagyok itt egy kulcsot, hátha nem lennék ott. Mérje fel nyugodtan a környéket, a lehetőségeket, és ha úgy találja, hogy hasznára lenne, mint szállás, akkor jöjjön máskor is nyugodtan.
*Talán kicsit kacifántos lett a végére, de egyszerű, ha átgondoljuk, pofátlanul egyszerű: Faye, amikor csak kedve tartja, elmehet a Zöldzugba, megnézheti, felmérheti, és ha nem tetszik neki, többet nem megy. Ha igen, akkor megismétli az elejétől.*
- Mellesleg, és ezt kérem, hogy ne mézesmadzagnak, inkább a kőkemény valóságnak vegye, valószínűleg hamarosan befejezem ezt az egész Ellentétek Rendje dolgot. Mármint a Rend halott, vége, szép volt, amíg tartott... A korábbi vezér eltűnt, a helyébe léptem, de már nincsenek tanítványok sem. A legmegbízhatóbb emberem is nyom nélkül eltűnt, talán meghalt, sosem tudni... Hamarosan annak a helynek semmi funkciója nem lesz. Megpróbálhatnám eladni, de pénzem van. Nem kell pénz. Ha végérvényesen befejezem a Renddel kapcsolatos dolgokat, akkor szeretném majd odaajándékozni valakinek. Ha ön addig fel tudja mérni az odajutás és az ott tartózkodás lehetőségeit, és megfelelőnek találja azokat, illetve elfogadja, akkor ön lenne ez a személy. A kutatásainak hála így a Zöldzug valami értelmes célt szolgálhatna, amivel segítene az élőkön. És azon gondolkodtam, Faye, hogy eleget éltem már ahhoz, hogy végre valami jót is tegyek.
*Eztán körbepillant, majd halkan megjegyzi:*
- Haldoklom *majd rögtön a szája elé teszi a mutatóujját, jelezvén, hogy ezt most kimondta, de erről senkinek sem kell tudnia. Pusztán azért tette hozzá, hogy ne úgy tűnjön, mint aki a leélt éveit fitogtatja egy tündérrel szemben ráadásul, aki talán le is körözi ebben. Bár talán nem... Ki tudja? Eztán már csak hátradől, és várja, hogy Faye elfogadja-e a felajánlást, szükséges-e itt hagynia a kulcsot.*


1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-02 21:17:25
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

* Valójában a szavak teljes természetességgel hagyják el a száját, nem spekulál, csak azt mondja, ami először az eszébe jut, és azt teszi, amire azonnal mozdul a keze. Távol van a vergődéstől, a rácsok folytonos rángatásától. Nem néz félre. Emiatt láthatja, amint a kaján vigyor, kellemes mosollyá vált, s talán erre válaszként Rilkäline orcájára két szerény gödröcske telepszik. Majd illan is tova, amint meghallja a nyeregbe küldő szavakat. Tudja, hogy ez elengedhetetlen, valójában önmagának segít azzal, ha gyakorol. Oda is sétál a lóhoz, majd egy pillanatra megáll mellette. Ha nem kellene, önmagától nem szállna fel rá. Így hát egy pár pillanat szükséges, hogy fogást találjon a nyergen, de attól tartva, hogy hiába fog ugrabugrálni, csak mindig visszahuppan majd fájós talpára, inkább a férfi felé fordul, hogy igénybe vegye a segítségét.
A lóra ülve a korábban oktatott pozíciót veszi fel, de közben visszatér mellkasára a tonnás súly. Ezt nem neki találták ki. A kantárral próbálja az állatot irányba hozni, miközben ő maga is abba az irányba fordul, de nem történik semmi. *
- Na! Indulj kérlek! *Löki oldalba lábával a lovat, mire újra próbálja a kantárral irányba hozni. Továbbra sem történik semmi. Beharapott ajkakkal töri a fejét, hogy mit tehetne, de lovas tudománya nagyjából itt ki is fújt.*
- Indulj te kis pimasz! Kaptál almát! *Próbálja újra, de azon kívül, hogy lehajtja fejét, hogy harapjon egy kis füvet maga elől, továbbra sem történik egyéb. A férfira pillant, nem csodálkozna, ha szórakoztatná a jelenet, igazából emlékszik a folyóparti incidensre is. Valószínűleg nem hiába tette fel éjszaka is olyan halálos nyugalommal a ló hátára, ismerheti már, hogy nem egy könnyű eset.*
- Segítenél? *Kérdezi a férfitól. Mert ő már mást nem tud kitalálni.*



1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-02 16:43:41
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Észreveszi azt a kis pírt, de mégsem lesz olaj a tűzre, ahogy várható lenne. Mégpedig azért, amit a nőstényke ezután tesz: nem tart ellen, nem próbál menekülni belőle, hanem belemegy a mélységi játékába, méghozzá pontosan eltalálva méz és a fűszer arányát. Elhallgattatja Kharasshi gazemberségét ez a fordulat. Vigyorgása mosollyá szelídül, s elpárolog belőle az a parázs kajánság. Öröm marad a helyén. Nyugodt és büszke, mint amivel az atyák figyelik a játék hevében eleső gyermeküket, aki immár nem sír, nem nyafog, csak leporolja magát, s szalad tovább a többiekkel.
Nem is válaszol, csak bólint. A fakó pillantás a lányén marad. Ez az első alkalom, hogy a nőstényke önszántából érintette meg őt, kíváncsi, közben mit rejtenek a kék lélektükrök.
Nem hagyja kellemetlenné nyúlni a pillanatot. Kilép oldalra és fejével a hátas felé biccent.*
- Nyeregbe *mondja.* - Nem árt, ha gyakorolsz egy kicsit. *Ha kell, segít felszállni, hiszen a kengyel őhozzá van igazítva. Nem is kurtít a szíjon, hiszen egyrészt talán jobb is, ha először anélkül tanulja meg megtartani magát a lány, másrészt meg úgyis csak sajogna a talpa, ha ránehezedne.*
- Arra megyünk tovább az erdei ösvényen *mondja, de nem indul előre, csak a fejével biccent, hogy mehetnek is. Kíváncsi rá, hogy fog neki a dolognak. A legtöbb hátas már megszokta a dolgok rendszerét, de az övé egy átok jószág. Önfejű és ha van rá módja, a lustaságra hallgat, de egyesek szerint megátalkodott, sőt rosszindulatú, sőt egyenesen aljas. Azt pedig általában megérzik a lovak, ha határozatlan vagy tapasztalatlan lovas száll a nyeregbe. A hátas gyakorlottsága ilyenkor gyakran kisegíti az illetőt. De nem ennél a jószágnál. Kharasshi pontosan tudja ezt, de igyekszik fapofával kivárni.*


1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-02 14:08:07
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Eddig sem volt túl boldog, most is kissé durcás hangulatban van. Annak ellenére, hogy sokkal világosabban lát, mint ezelőtt egy pár órával. Legbelül, még mindig dúl egy háború, s ez valószínűleg sokáig így lesz még, de ez most olyan mélyen van, amilyennel jelenleg nem tud foglalkozni. Folytonosan csak az a szó pörög az agyában, hogy „házikedvenc”. Bele is bambul picit, ebből billenti ki az álla alá sikló tenyér. Ennek hatására, egy szempillantás alatt kitisztuló tekintettel néz a férfira. Talán éppen amiatt, mert az érintés szokatlanul gyengéd az eddigi átlaghoz képest.
Örömmel hallja, hogy mindig van választása, csak ezt nem sűrűn tapasztalta eddig, így hát kissé nehezen hiszi el, de megpróbál majd élni velük, amennyire lehet.
Végképp nem számított rá, hogy Kharasshi felkacag, amikor szűkös szabadságérzetét jegyzi meg, ezért a váratlan karcos nevetésre szempillája megrebben, de a férfi további mondandójára, neki is megbújik egy halvány félmosolyféle a szája egyik szegletében. Épp csak egy gondolatnyi.*
- Csak persze megszokásból, mivel eddig az összes szabadságom, a sajátom volt. Egyáltalán nem telhetetlenségből.
*Mondja könnyedebben, de a férfi további szavait felemás érzésekkel hallgatja.*
~ Tehát ha ösztönösen cselekszem, az nem gond… ~
*Kharasshi elpakolja a magvas erszényt, miközben hallgatja Rilkäline javaslatát arról, hogy őhelyette, miért volna üdvösebb, kiscicát hurcolnia. Amint megfordul a férfi, már látja rajta, hogy ez a válasz erősen a kontójára megy majd. Oda van írva a gazember képére, aki láthatólag, piszok jól szórakozik perpillanat. Rilkäline lehunyt szemmel csóválja meg fejét, egy lemondó szusszanás kíséretében. Már tegnap is megtapasztalta, a férfi ezen oldalát, bár akkor sokkal paprikásabb hangulatban volt, s meg kell hagyni, ez a kiadós beszélgetés, adott vissza némi reményt a túléléséhez, némi haladékot, hogy valahogy alkalmazkodni tudjon a kialakult helyzethez. Összességében, nem érzi most olyan fenyegetve magát, mint korábban, és a gazemberséget is jobban viseli ezáltal. Tenyere és talpa viszont még mindig sajog, ezek nem engedik olyan illúziókba, amelyektől ezt a pillanatot valami fordulópontnak hihetné egy nem létező boldog utazás felé.
Válaszra nyitja a száját, miközben egy kis pír merészelt felköltözni arcára, a dorombolás említése végett.*
- Akkor gondolom, amiatt is olyan bocsánatos bűnök *Emeli fel kezét, s lassan a férfi alkarjához ér ott, ahol a karmolások érték.* ezek.


A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.02 14:09:17


1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-02 12:25:06
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//
//Furcsa utazók//

-Há, ha mán lúd, legyék kövér! Osztán idővel ezek is kövérek lesznek! Úgy messzedik majd magukot, hogy csuda, biza!
*Úgy fest, meglesz mind a tíz tehén.*
~Höhö. Nyő az állomány!~
-Tényleg? *hüledezik.* -Maga igazán úriember vón, Drast úraság!
~Remélem jó mondom a nevit!~
-Higgye el, jó kezekbe lesznek ezek a jószágok! Mindé aszongyák, hogy ócsó húsnak híg a levi, de én úgy gondolom, hogy ez nem mindég igaz. No meg azt is mongyák, hogy ajándék lónak, vagy jelen esetbe bikunak, ne nézzed az árát! Úgyhogy mebbízok abba, hogy nem adna beteget!
~Na meg osztán tudom hol lakol! Ha meddöglik miatta az állomány, visszagyüvök vasvillával, höe!~
*A bika tényleg jól fest, sőt még tömörebb is, mint az átlag.*
~Hö... az biza baromi nagy!~
-No, akkó én eztet megköszönöm magának. Adom is a pézt!
*Azzal le is számol 750 aranyat Drast úrnak (Mesélő (Landa), hiszen remek üzletet kötött és szeretné mielőbb véglegesen nyélbe ütni. *
~Mielőtt mé be nem gyün valaki, osztán rám licitál!~
-Köszönök szépen mindent! *ráz kezet Drast úrral, majd lassan ideje lesz elvinni a jószágokat.*
-Majd fordulok kéccer! Úgyhogy majd még gyüvök nemsokára! Minden jót önnek, és jó szerencsét!
*Nincs más hátra, mint hazahajtani a teheneket és a bikát a hodályba.*
~A bikának kő valami erős karám! Mer ha rágyön a párzás, úgy mebbolondul, hogy szétszedi nekem a hodályt! Lánc is kő, meg nagy vaskarika.~
*Bizony ez nem hülyeség. Csak az tudja, aki tartott már bikát. Brutális erő van benne, ha pedig megérzi a teheneket ember, vagy eszköz legyen a talpán, ami a másfél tonnás behemótot megállítja!*


1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-01 22:36:39
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//
//Furcsa utazók//

-Tíz tehén?! Maga aztán tudja, mi a jó!
*Vigyorog a parasztra, majd végignéz a jószágokon. Épp tíz van eladásra, a maradék kettő vemhes, és a másik istállóban van még bőven, attól nem kell félni, hogy kifogy az állomány.*
-Hétszáz ötven értük, és... *Egy pillanatra elhallgat.* Tudja mit? A bikát ingyen adom melléjük. No nem kell félni, nem azért, mert veszett vagy lépfene marta lenne, de ritkán akad ilyen lelkes ember, aki lecsapna szegényekre. Látom magán, hogy jól fog bánni velük, jobb soruk lehet, mint itt a vadászok között.
*Átvezeti egy vastagon körbedeszkázott, kerek karámhoz, amiben három bika van elkülönítve. Odavezeti Rolfot a legközelebbihez.*
-Nézze csak meg! Szép és egészséges.
*Igaza van, csaknem másfél tonna fújtató izomtömeggel állnak szemben.*
-Vigye el, jó szolgálatot fog tenni még magának!


1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-01 21:00:46
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Végül mégsem a Pegazus felé veszi az irányt, hanem Synmira felé. Egészen más irányban van a kettő, így hát nem mindegy azért.
Szeretné elrendezni a dolgait, aminek után már nyugodtan elidőzhet a városban, nem lesz rajta a nyomás, hogy nézzen haza és rendezze a "portát".*
~Cralan majd legfeljebb vár.~
*Nem akarja hosszúra nyújtani a dolgot, hiszen a döntését már meghozta. Egy ideje gyűlik már ez a mágusban, és a pohár mostanra telt meg. Még mindig jó érzés Synmiraba menni, mintha hazamenne, de mélyen legbelül nem érez már a hely iránt semmit. Változnak az idők, változik ő is.*
~Ez van.~
*Jó kis kutyagolás elé néz, addig is átgondolhatja a levelet, amit búcsúzóul fog írni.*
~Jobb lenne, ha mind Synmiran lennének, de hatok óta alig van ott valaki. A hely jóformán kihalt.~


1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-01 20:10:03
 ÚJ
>Harath Hardoghar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Gyülekező viharfelhők - Keleti őrjárat//
//Kalácsfalva//

//Napváltás//

*Az éjszakát Kalácsfalván töltik, jobbára békében, de időnként Harath azért fel-felriad. Ez a vidék egész egyszerűen védhetetlen, ennél fogva érthetetlen, miért költöztették vissza ide a falut a népek.*
~ Biztosan a megszokás. ~ *borong reggeli közben, amíg Salanelt várja.*
- Északnak fordulunk, fel a Gázlóig, meg a régi Owairat majorig. Mmm... sajnos nem biztos, hogy csak délről jöhet a baj, ezek a városiak sosem nyughatnak. *tájékoztatja járőrtársát.*
- Aztán vissza Amon Ruadhra. Addig mesélj, testvér, merre jártál?


1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-01 15:22:53
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//

*A lány álla alá nyúl, de finoman emeli meg, ahogy egy elszontyolodott gyerkőc figyelmét kéri az ember.*
- Mindig van választásod. Ezt vésd az eszedbe. *Komolyan beszél. Nagyon is. A választás sosem arról szól, hogy fekete vagy fehér. A legtöbben alapvetően a döntésnek sok-sok színével ügyeskednek. A nőstények palettája pedig olykor szédítő kavalkáddal és valószínűtlenül káprázatos átmenetekkel teli.*
- Ennyi az összes szabadságod? *vonja fel Kharassi a szemöldökét, de már nem tudja megállni tovább, felkacag.* - Telhetetlen kis nőstényke vagy, tudod-e? *csóválja meg a fejét, aztán félretűri a fonatait és a lány felé fordítja a nyakát. Jól látszódik, ahol belé mélyesztette a körmeit. Aztán feltűri az ingujját is a balján, ahol szintén vörös karmolásnyomokat hagyott az éjszaka. Arra már ő sem emlékszik pontosan, hogy mindet az ellenkezés szülte-e.*
- Talán ezekért megbüntettelek? *kérdi, alig egy csipetnyi kajánsággal a hangjában.* - Vagy mondtam olyat, hogy nem vagyok meggyőzhető, hmm? Emlékezz csak a kis látogatónkra. Nem gondolkodtál, nem vaciláltál. Akkor, ott, egy pillanat alatt ösztönösen megalkudtál velem. Nem azért engedtem, mert behódolni akartalak látni. Azért engedtem, mert tudtad, mit akarsz és minden porcikád, minden idegszálad és érzéked ennek az akaratnak a szavát követte.
- Szabadabb vagy, mint azt hinnéd. Ez *mutat a gyöngyökre* - egészen másról szól.
*Visszaindul a hátashoz és elteszi a csemegés szütyőt a nyeregtáskába. Közben a kiscicás hasonlat máris gazemberes mosolyt varázsol a képére. Nem is takargatja. Azzal együtt fordul ismét a lány felé, amikor visszafűzte a nyeregtáska szíját.*
- A közepébe találtál *tárja szét a karjait, mint aki csúnyán lelepleződött.* - Mindig is cicát szerettem volna, de nem lehetett *sajnálkozón ciccent egyet.* - Szörnyű tüsszögés jön rám a bundájuktól *sóhajt. Közelebb lép a lányhoz és a gazemberes mosolygás kajánná érik az ajkán, ahogy egy kósza fekete tincset elsimít a nőstényke füle mögé.* - De te is egész kellemesen dorombolsz *azt már nem teszi hozzá, hogy "ha tudja az ember, hol simogasson", de nagyjából a képére van írva a gondolata.*


1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-01 13:55:14
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharassi, Rilkäline//

~Mivé lettem… ez szép… egy vad mélységi házikedvence… csodálatos!~
*Szíve szerint tenyerébe temetné arcát, ehelyett inkább csípőre teszi szabad kezét, mert valamibe inkább kapaszkodna, ahogy leminősítése, gondolata nyomán valóssá válik. Eddig is ilyen érzése volt, de kimondva nagyon rosszul hangzik Rilkäline fülének, és úgy egyébként. A helyesbítésekre hajszál híján nem forgatja szemeit.*
- Pukkancs?! *Kérdezi, majd eszmélve, inkább leengedi azt a kezet, mert így valószínűleg tényleg pukkancsnak is tűnik. Inkább előveszi zsebéből a reggelit, s először a gyümölcsöket kapkodja szájába, majd csak utána a magokat, diókat. Értetlenül figyeli a férfi tevékenységét, nemigen látja mit művel. Szemöldökét felhúzza, mikor kezére kerül a négy zsineg. Bámulatos dologra képes, egy átkínlódott este és éjszaka. Még azt az egyszerű gyöngyöcskés kardíszt is megkönnyebbüléssel fogadja, amely valójában egy visszaszámlálás, egy időzített náspánghoz vagy agyonütéshez.*
~Három fakó esély…~
- Nem igazán van más választásom. ~Talán még túl is élhetem.~
- Tehát, szabadon szólhatok, ha valami nem tetszik. Ennyi az összes szabadságom?
*Megbabrálja keserű szerzeményét, majd felemás érzésekkel dobja az utolsó dió darabot a szájába. Ha ma főleg utazni fognak, bízik benne, hogy ezzel a nappal nem lesz nagy gond. Viszont továbbra sem tud szabadulni, a házikedvenccé minősítésétől.*
~A háziállat dolgozik, én pedig nem az vagyok, csak egy pukkancs aki még haszontalan is, azaz nyűg.~
- Csak az nem fér a fejembe, hogy miért nem inkább egy kiscicát hurcolsz a mellényzsebedben? Az legalább olyan haszontalan volna, mint én vagyok, csak sokkal kisebb helyen elfér, kedvesebb, nem szájal, csak dorombol, alig eszik, nem bénázik a lovon, s idővel, még madarat, meg rágcsálókat is fogna neked, hálája jeléül… szóval mégiscsak hasznosabb lenne.
*Ad hangot újabb gondolatának, mert inkább kimondja, mint hogy óvatlanul, kiüljön az arcára, és elveszejtsen egy gyöngyöt.*



1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-01 11:13:53
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//

*Hogy mennyire másképp gondolkodnak a testiségről a mélységiek, azt csupán egy sokatmondó rebbenés jelzi, ami egy pillanat töredékéig költözik csak Kharasshi szájának szegletébe.
~Nagyon.~
A kérdésre viszont nem válaszol. Pedig lenne rá válasza. Túlságosan sok is. Van, amelyik a tisztesség egyszerű ösvényén érvel, van amelyik nőstények előjogaival, van amelyik ennél aljasabb indokkal és van amelyik még ennél is alattomosabb, mételybe édesgető suttogással. Nem biztos, hogy a fakóvérű értené, és nem akarja még jobban összezavarni. Lassanként úgyis megismeri majd, hiszen sokáig össze lesznek zárva.
"Értem" hangzik a válasz, s Kharasshi szinte megkönnyebbülten sóhajt, mint akinek hatalmas teher esik le a szívéről. De a dolog természetesen nem ilyen egyszerű. A nőstényke szavai tovább peregnek és a problémát magát odapányvázzák kettőjük közé.*
- Házikedvenc *javítja ki a lány szóhasználatát, aztán ellöki magát a fától és a lova felé indul* - legfeljebb. A háziállat dolgozik *paskolja meg a fakó csődör nyakát.* - És nem rakoncátlan *helyesbít ismét, ahogy az egyik nyeregtáskában kotorászik* - inkább pukkancs és figyelmetlen.
*Valamit ügyködik a lánynak háttal. Előkerül a kése is, aztán hamarosan el is teszi, aztán amikor kész, megfordul és visszaballag a lányhoz. Ezúttal a bal kezét húzza magához és szépen ráköti az iménti bíbelődés eredményét: egy bőrszalagot, amire négy kis zsinegen egy-egy fa gyöngy lóg. Három világos, mint a tölgy, egy pedig sötétebb, talán diófa.*
- Nos, az ajánlatom a következő *mondja a már megszokott formulát, bár ezúttal talán kissé kompromisszumkészebben.* - Kapsz három lehetőséget, hogy bebizonyítsd, büntetés nélkül is megértjük egymást *mutat végig a világosabb gyöngyökön.* -
Legfeljebb szóban jár a feddés. De a negyedik alkalommal *mutat a sötétebb gyöngyre* - jön az én módszerem.


1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-01 09:06:16
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Saját szabadságához hozzászokva, nem olyan könnyű parancsnak megfelelni. A berögződés mellé, még párosul Rilkäline személyisége, ami talán szintén ebből fakad. Jó ideje nem kell senkihez sem igazodnia. Amikor kelt, elindult, amikor elfáradt, nyugovóra tért, ha éhes volt evett. Saját döntésekkel.*
- A döntés elvétele is éppen elég, de igen, tudom, hogy szabadabban gondolkodtok az ilyesmiről... csak azt nem, hogy mennyire… *Kicsit mélyebb sóhaj hagyja el tüdejét, mert sajnos telesen tisztában van vele, hogy ha marni akart volna a férfi, akkor tényleg nem tehetett volna semmit.* és igen, tisztában vagyok vele, hogy megtehetted volna… *Bólint, bár amit hallott, attól nem nyugodott meg maradéktalanul.*
- Miért nem tetted? *Kérdezi csendesebben, mert egy hajszállal erősebb a kíváncsisága, mint amennyire mégsem szeretné tudni.
Amikor Kharasshi a szabályokról beszél, végre fény derül valami olyasmire is, amire tényleg nem gondolt, és így már kezdi érteni, hogy mi volt a gond. Egyet ugyan nem ért vele, sőt! Viszont az, hogy egyértelműen kimondja a férfi, rávilágít több gyengeségére is, amivel még meggyűlhet baja, de ha odafigyel, talán több butaságból kapott büntetést úszhat meg. Hosszú az idő a tél végéig, nem ártana túlélni, s ha már így alakult, legalább egy kis támpont igazán jól jön. Bár a gondolatai más irányokba is elkalandoznak.*
~Tehát valami elcseszett házi kedvenc volnék… mint egy idomított eb, jutalomfalatok nélkül... vagy inkább madárféle, már ami a magokat, aszalt gyümölcsöt illeti.~
*Mivel ez a beszélgetés megint hasonlóan normális keretek közt folyik, mint az esti tábortűznél is folyt, minden ellenérzése ellenére, a hívó mozdulatra a férfi felé nyújtja kezét.
Bármennyire kényelmetlen, a tekintetét is állja, az istenekért sem nézne félre.*
- Értem. *Válaszolja enyhe bólintással, hisz az elmondottak alapján le tudta vonni a következtetést.* Hogy, vitatom-e? *Kérdez vissza, de folytatja is, s hangot ad korábbi gondolatának.* Ha rakoncátlan, idomításra szoruló háziállat volnék, nem vitatnám, de… nem vagyok az.



A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.01 09:08:41


1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-12-01 01:23:39
 ÚJ
>Salanel Talwir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Gyülekező viharfelhők - Keleti őrjárat//
//Kalácsfalva//

*A falu népének köszöntését Harathra bízza a félvér, ő járt erre mostanság, jobban ismeri őket. Salanel csak a szokásos, komor ábrázatával javítja - vagy épp rontja - az összképet. Cimborája mit sem változott távollétében és ezt bizony örömmel konstatálja. A régi jó dolgokból csak megmaradt valami. Miközben a válaszra várnak, Salanel elgondolkodik, hogy minek is örülne jobban. Ha lenne égetnivaló vagy ha nem lenne égetnivaló. Mindenesetre az utóbbira lát nagyobb esélyt, ám ki tudja, ő sem tévedhetetlen.*
-Ez a sorrend meg is felel.
*Bólint rá az evésre és az alvásra, mint a közeljövő fontos elfoglaltságaira.*
-Hosszú út van mögöttem és nem nagyon tudtam megpihenni.
*A törzshöz való visszatérését követően szinte rögtön indult is társával az őrjáratra. Gyomra üres, teste és elméje pedig kezd fáradni.*


1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-11-30 12:30:59
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//

*Az első mondatra máris kelletlenül szusszanva néz félre.
~Mit nem lehet ezen érteni? Ha azt mondom, végig hallani akarom a hangját, akkor miért csodálkozik, ha megbüntetem, mert egy ennyire egyszerű dolog se megy? Ha meg azt kérem, mondja el, ha böki valami a csőrét, csak lerázza magáról, de azért odaszúr a megjegyzéssel. És még rajtam nem lehet kiigazodni!~
Morcosan rágja a csak magában elmorgott szavakat, míg a nőstényt hallgatja.*
- Ott a temetőben az erősebb jogán ragadtalak el, ez így van *mondja.* - De az éjjel nem vettem el tőled semmit a magam számára. A döntést legfeljebb, de csupán azért, mert... Nos *sóhajt egy vállvonással* - tudod a mélységiek az ilyenben jóval... gyakorlatiasabban gondolkodnak, és, hogy is mondjam... szabadabb szellemben. Ha inkább megpróbálok tüzet gyújtani, az a kevéske meleg is elillan, amit az én testem jelentett, s mire az éjszakai párától átnedvesedett fa lángot fogott volna, végigfut a jégvirág az elkékült szádon.
*Összehúzza a szütyőt és ráhurkolja a kötőjét.*
- Ha bármi vezérelt volna abból, amit feltételezel, martam volna a magam számára is a kéjekből, mert hidd el, nem lett volna ellenemre, te pedig aligha tudtál volna megállítani.
- Ennek ellenére megértem, ha sérelmezed, amit tettem. Akaratod ellenére tartalak magam mellett, parancsolok neked, de bármikor szabadon szólhatsz, illetve a te döntésed, hogy hangot adsz a kifogásodnak vagy magadba zárod és hallgatsz. De egyet ne feledj! Vagy-vagy! A kettő között nincs járható út. Ha nem tálalsz ki a sérelmeidről, főleg, ha külön rákérdezek, viszont az arcodon hagyod és megjegyzésekbe bujtatod, azt nem tűröm.
*Kinyújtja a kezét és int, hogy szeretné szemügyre venni azt a sajgó tenyeret. Ha a másik nem ellenkezik, finoman magához húzza és megvizsgálja a csapás helyét.*
- Néhány szabályt kénytelen vagyok betartatni. Mindkettőnk érdekében *mondja, aztán tenyerében óvatosan összecsukja a lány markát és a szemébe néz.*
- Érted, miért vertem el a talpadat? *kérdi. *És hogy miért kaptad ezt a tenyeredre? Vitatod a jogosságát?


1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-11-29 23:36:14
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharassi, Rilkäline//

*Addig biztosan nem mond semmit, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy nem lesz megtorlása a szavainak. Ez az egy, eddig következetesen működött, legalábbis egy ilyen példa már volt.*
- Nem igazán tudok kiigazodni rajtad. Ennyi a fő problémám. *Kezdi őszintén felvezetve a dolgot. Bár a lényeg éppen ennyi, minden más csak szócséplésnek tűnhet, s akár ennyivel be is fejezhetné. Nem teszi.* Pedig, folyton ezen agyalok, amikor csak lehet. Egyik pillanatban elragadsz, aljaskodsz, megversz. Utállak. Aztán a tábortűznél egészen elviselhető leszel… Tényleg érdekelt, amit mondtál. *Szusszant.* Aztán, mikor már úgy hiszem, hogy csak a hideg lehet az egyetlen problémám éjszaka, te önhatalmúlag, persze, gondolom, az erősebb jogán, sajátos módszereiddel melegítesz fel… *Köhint, majd inkább fel is áll, bárhogy lüktet a talpa. Lép egyet-kettőt a férfi felé, mert ha mégis ló után kötve végzi, úgysem tud elszaladni, akkor már talán jobb, ha máris megfojtja. Hangjában nem csendül gúny, esetleg csak zavartság.* Aztán másnap, hallani vélsz valamit, ami nem tetszik, és máris megtorlod, mégis azt várod, hogy elmondjam, ha valami böki a csőröm. Ha valóban kíváncsi vagy, elmondhatom, de azt nem tudom garantálni, hogy hallani is szeretnéd.
~Pláne, ha össze vagyok zavarodva, mert akkor az a legjobb, ha befogom.~
*Nem veszekedni, vagy bűnöket felolvasni szeretne, hanem megérteni, így hát sorol mindent, ami csak az eszébe jut. Hátha megérti a férfi, hogy ami neki egyértelmű, az a nőnek nem feltétlen, és nem az értelmi képességeivel van a probléma. Zsebébe rejti a magvakat, mert most úgysem tudna enni, majd újra a férfi felé lép.*
- Ha viszont abból indulok ki, hogy bár elraboltál, de egészen tűrhetően el tudtunk beszélgetni, arra is gondolhatnék, hogy egy morc férfi magányűzőt szerzett magának, csak nem szereti, ha máshogy jár az agya, mint az övé.
*Persze könnyen meglehet, hogy ostobaságokat hordott össze, sőt, több mint valószínű, de csak ez tükrözi igazán azt, ami legbelül kavarog.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3669-3688