Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:09:10
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédszünet//

*Meri remélni, hogy az ostoba óriás majd levetkőzi magáról a makacsságát barátságuk előrehaladtával. Olyan sötét képpel gyűri vissza a fejvédőt ruhája valamelyik zugába, mintha csak egy sellőházi ringyó utasította volna vissza.*
-Ahogy gondolod. *Morogja, ám furcsán viszketni kezd tenyere. Hogy a bajt elkerülje, zsebre is vágja, s úgy mered az óriásra üveges tekintettel, ahogy elindulnak.*
-Szóval jártál ott. *Mormogja egykedvűen. Persze, valószínűsítette eddig is, hogy az óriás wegtoreni. Ott aztán van bőven a fajtájából.* -Mondom, hogy van ott a Kikötőben egy ipse... Egy orkfajzat. Hosszú ideig együtt mozogtunk, amíg... Majd meglátod. Kedvelni fog. *Megereszt egy vigyort, s ez most őszintén is sikerül. Lelki szemei előtt van, mit szól majd Vaszív, ha meglátja a melákot. Már ha a zöldbőrűt is visszahozta holtából a sötét isten.
Az étel dolgát nem firtatja tovább. Hallhatóan már így is felkeltette újdonsült kompániájának figyelmét a kaja ígéretével. Fhrenky ezt követő szavai azonban már az ő figyelmét is magukra vonják. Nem szól rá azonnal semmit, csak elmereng rajta, miközben igyekszik tempót tartani a hatalmas fickó öles lépteivel. Majdnem biztos benne, hogy Sa'Tereth keltette fel az óriást holtából. Úgy, ahogy őt. Nem kérheti számon fafejű útitársán, hogy ezt nem fogta fel. De ha a sötét istennek dolga van vele, úgy a legjobb helyen van ő is.*
-Hümm. *Fogadja be az elhangzottakat. Fhrenky egykori barátját illetően nem agyal különösebben. Túl sok cimborája hullt már el hozzá, hogy az ilyesmi különösebben érdekelje.* -A legjobb helyen vagy, barátom. A Király mutatja neked az utat a szerencsédhez. Lehet, hogy olykor használnod kell majd a lapátkezeid... De megéri majd, meglátod. Mindent megkapsz majd, amire csak vágysz. Feltéve, ha nem próbálod majd becsapni a Királyt. Ugye nem csapnád be a barátod, Fhrenky? *Nem gondolná, hogy társa kifejezetten jó emberismerő lenne, így nem átallik egy vészjósló pillantással nyomatékot adni szavainak.*

759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-13 14:33:30
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Miután azt álmodta, hogy sekély sírjába zuhan vissza, és kellemetlenül landolt a fáról a földön inkább úgy döntött, hogy útnak indul.*

*Még szerencsésnek mondhatja magát, hogy szerencsésen esett le, és kisebb vérző horzsolásokkal megúszta. Amiatt még szerencsésebb, hogy a szántóföldek népe - vagy legalábbis egy részük - kedves, így néhány szakadt ronggyal gazdagodott. Lyukas ruhák, és rongyosak, de takarják. Igaz egyáltalán nem meleg, de a betegség miatt nem aggódik, mert már sikerült megfáznia.
Ez alatt a beszélgetés alatt sikerült azt is kiderítenie, hogy a nemes menekültek a barbárokhoz vonultak, ami talán a legrosszabb forgatókönyv amit el tudna képzelni Relael számára. De mivel máshoz nem fordulhat, ezért kénytelen arra venni az irányt, és felkutatnia testvérét.*


758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-12 19:24:15
 ÚJ
>Fhrenky Glorus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédszünet//

*Nagyon örül, hogy valaki ismeri a környéket, és ez a valaki látszólag barátságos. Persze Fhrenky bár ostoba, de nem naiv, nem bízik meg vakon a Királyban. Bár jobban belegondolva nagy baj aligha történhet, megölni nem igen tudná a másik, az igaz, hogy levágott tagokkal igen kellemetlen az élet. Az ember akkor kezdi csak el igazán hiányolni azokat, amikor elveszti őket.*
- Köszönöm.
*Bár igazából nem örül az ajándéknak, csak tudja, hogy ezt a jelentéktelen szót kell mondania.*
- Fhrenkynek nem kell ez. Fhrenkyt nem érdeklik emberek buta kérdése.
*Ha Meronnan nem veszi el a tárgyat, és ragaszkodik ahhoz, hogy Fhrenky mindenképpen tartsa meg, akkor az minden udvariasságot mellőzve szemérmetlenül a földre ejti. Nem lenne nehéz cipelni, csak miért tenné, ha számára szükségtelen?*
- Wegtorennek van egy, ott már járt Fhrenky. Van másik?
*Közbe visszateszi óvatosan a kiscicát a zsebébe, és ügyel arra, hogy nyitva maradjon a teteje és kapjon elég levegőt a kis állat.*
- Mi van a Kikötőben, hogy Király akar menni oda nagyon?
*Az ételnek örül, elégedetten felmorran, ami sóhajtás kívánna lenni.*
- Az jó. Fhrenky csak kenyeret evett sok ideje. Unalmas már.
*Bár aligha szolgálnak ott akkorra adaggal, ami kielégítő lenne számára, ám a kenyérrel végső soron jól lakott, és egy kis finomságnak ő is tud örülni, amit terebélyes termete is jól mutat.*
- Fhrenky nem tud pontosan. Még Wegtorenben halt meg, aztán egy kormos varázsló vagy nagyon okos valaki csinált vele valamit, amiért Fhrenky itt van most. De Fhrenky barátja meghalt emiatt.
*Az óriás nem elszomorodik, az igen ritkán esik meg vele, ilyen helyzetekben inkább dühössé válik. Megfeszülő állkapcsa, megkeményedett vonásai, és sétapálcájára erősen markoló kézfeje árulkodik arról, hogyha itt lenne az illető, akkor feltehetően pépessé verné a fejét.*


757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-10 21:13:26
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//CCC Báró Békás Birtoka//

*Nem nagyon áll meg, hiszen fontos és sürgős ügyben jár el. Meg tulajdonképpen inkább hamar odaérne, hogy letudja, aztán remélhetőleg lesz módja rendesen kipihenni magát.
Azért olykor hátra is les. Nem mondhatni, hogy elkerüli a paranoia, mióta Sulim feltámadt halottaiból. Nagyon reméli, hogy az intézőnek nem esik baja, míg ő távol van. Aztyan kellően óvatos ember, de bele tud feledkezni a tennivalóiba és olyankor a saját biztonsága eléggé az üzlet mögé szorul.
Az meg igazán csak most kezd tudatosulni a vörösben, hogy kénytelen lesz beszámolni a Kancellárral történtekről is a Bárónak. Van egy olyan érzése, hogy nem szerez vele jó pontot, akármilyen fénybe forgatva is igyekszik majd előadni a dolgokat.
Mindegy. Lesz, ami lesz. Túl kell esni rajta. Azok ott a domb mögött már a targ birtokok, ha minden igaz. Remélhetőleg lesz valaki, aki útba is tudja majd igazítani a célja felé.*

756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-10 16:33:12
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédszünet//

*Rendkívüli türelemről tesz tanúbizonyságot, már önmagát illetően. Üveges tekintettel, arcára fagyott vigyorral bámulja a szűkszavúan válaszolgató óriást, s meg kell állapítania, hogy ez itt ostobább, mint ahogy azt ő képzelte volna.*
-Akkor nagy szerencse ért most, Fhrenky barátom! Mert a Király bizony pontosan tudja, mi van itt! *Harsogja, s szavait alátámasztandó, bizonytalanul dobja karját körbe maga körül. Ha nem is volt könnyű, most olybá tűnik, egy hulámhosszra jutottak. Egy ideig diadalittasan szemléli az óriást, majd hirtelen ötlettől vezérelve belső zsebébe nyúl.*
-Hé! Ezt figyeld. *Előhúzza a Kovácsműhelyben zsákmányolt bőrsisakot, majd kitartva azt kezével, egyik szemét behunyva méricskéli az óriás fejéhez.*
-Ajándék. A Királytól Fhrenkynek. Ha nem akarod, hogy megkérdezzék, miért van így összefoltozva a képed, húzd fel majd. Na? *Megrázza a fejvédőt az óriás előtt, s akár elveszi, akár nem, folytatja.*
-Megcsináltad a szerencséd velem. Megmondom most, hová megyünk, barátom. A Kikötőbe! Van ott egy ipse, aki... Jártál már a Kikötőben? *Int az óriásnak, hogy kövesse, s remélhetőleg az így is fog tenni.*
-Kapsz egy nagy tányér pörköltet is a Rókalyukban. Ez a neve a helynek. De ne kérdezd ám meg tőlük, hogy miből van! *Hangos kacaj, majd vehemens köhécselés. Nagyot köp a földre, majd folytatja.*
-Amúgy meg... Mi történt a pofáddal? Valaki elintézett? *Pillant hátra az óriásra, szenvtelenül megbámulva a hegeket.*

755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-10 10:22:27
 ÚJ
>Fhrenky Glorus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédszünet//
//Fhrenky Glorus//

- Jó.
*Bár Fhrenky jobban kedveli a rövid neveket, mint amilyen a Mero is, de ha amaz inkább a Királyt preferálja, akkor ő nem fogja megkérdőjelezni.
Megint furcsa szavak hangzanak el a másik szájából, Fhrenky ráncolja is a homlokát. Egy darabig küzd a megfejtésével, végül az egyszerűbb utat választja.*
- Milyen név?
*Megállapítja magában, hogy a férfi biztos kedvelheti a k betűt és a k betűs szavakat. Végül elengedi ezt, és reméli, hogy nem gúnyolták ki a nevét. Fhrenky szereti a nevet amit kapott. Úgy tűnik a témaváltás Meronnan számára is szimpatikus, és a barátság megvitatásába kezdenek. Megint kap egy kérdést, amire hosszan el kell gondolkodjon ismét.*
- Fhrenky nem szereti a szart, nem mászik bele.
*De láthatóan nem zárkózik a barátság ötletétől, csak nagyon szokatlannak találja azt, amiről Király beszél neki.
Úgy tűnik nem is nagyon kell válaszolnia a feltett kérdésre, pedig szívesen megmondaná, hogy egyébként nem bajkeverő típus, inkább az, aki a bajkeverő barátainak mindig oltalmat nyújtott.*
- Fhrenkynek jó lenne barát itt. Messziről jött, nem tud senkit itt. Nem tudja mi van itt.
*Bár ahogy körbepillant számtalan termőföldet lát, ezért gyorsan hozzáteszi.*
- Sok étel, azt látja Fhrenky.
*Meronnan a kezét nyújtja felé, és gondtalan életről beszél, amiről elképzelése sincs, hogy milyen lehet.*
- Fhrenky élete gondos? Ha a gondtalan jó, akkor Fhrenky szeretne gondtalan.
*Ha már ezt az életet kell élnie úgy, hogy nem is kívánta azt. Nyújtja hát barátilag a sajátját is, óvatosan, nem szeretné véletlenül összetörni az ember kezében lévő apró csontokat.*
- Tud tud.
*Bólint bőszen, és megvakargatja halántékát.*
- Fhrenky sokat harcolt. Fhrenky megvédett másokat, de nincs fegyvere most. Csak a keze van.
*Hatalmas tenyerét ökölbe szorítja, ujjai elfehéredenek közben.*
- Ez is jó fegyver itt kicsi emberek világában. És kicsi emberek nem tudják bántani Fhrenkyt.


754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-07 10:22:38
 ÚJ
>Tááóma Mirálika avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ros és Tá//
//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

*Tá iszik még egy kicsit a borból. Jól esik neki. Ritkán szokott alkoholos italt inni, de ez talán mégsem olyan erős, gondolja.
Látja a férfin, hogy kicsit zavarban van, ha dicséri, biztos kevés dicséretben volt része az utóbbi időben. Bár az igazat megvallva nem akarja a férfit kellemetlen helyzetbe hozni, ezért majd óvatosabbnak kell lenni a dicsérettel, állapítja meg. Az ő népében, a barátai között normális, ha őszintén dicsérik egymást, úgy gondolja, hogy ezáltal csak közelebb kerülnek egymáshoz.
Látja a férfin, hogy az erőd szépségét nem érti. Jobban belegondol, és be kell látnia, hogy valóban nem is értheti. Ember a tündék által lakott részre nem teheti be a lábát, és az erdő szépsége is csak akkor látható, ha egyé válsz az Erőd Szellemével. Láthatóan a férfi nem ismeri ezt az érzést. Persze szívesen mutatna neki néhány dolgot, de a lényeget úgysem mutathatja meg neki.*
-A népemhez nem vihetlek el, de néhány dolgot tudok mutatni, amelyek szerintem szépek az erdőbe, ha úgy adódok. * mondja lelkesen.
Meglepődik, amikor a férfi mégis rászánja magát, hogy megmutassa a lábát. Látja rajta, hogy egy kicsit vívódik magában, de örül, hogy végre megnyílt előtte. Amikor a férfi az asztalra teszi a lábát kicsit elbizonytalanodik. Felajánlotta, hogy segít, de a gyógyításnak csak az alapjait ismeri. Aztán tovább gondolkodik. Csak meg kellene nézni a sérülést, hátha súlyos, akkor ha ő nem is tud segíteni, esetleg tud valakitől segítséget kérni. Mély levegőt vesz, és óvatosan lebontja a lábról a leveleket. Figyelmesem megnézi a lábat. Látja, hogy nagy területű piros foltok vannak rajta*
-Mi történt, talán megégetted?* kérdezi* szerencsére nem súlyos.*mondja* azért egy alapos mosás ráférne a sérülésre.* folytatja.
Kér a kocsmárostól egy kancsó vizet és egy tiszta rongyot, majd a sérült rész környékét alaposan lemossa. ~ Legalább elfertőződni nem fog ~ gondolja. Miután lemosta, még jobban megvizsgálja, sokat nem tud vele csinálni, de szerencsére nem is kell.*
-Szerencsére nem nagy a baj! De azért jó volt, hogy megmutattad, nagyobb baj is lehetett volna.* mondja.
Egy kicsit gondolkozik, majd eszébe jut, hogy mindig van nála néhány növény szükség esetére az övén és a hajában is. Igazán a gyógyításhoz nem ért, de az elterjedtebb növényeket ismeri, az egyiket elő is veszi, kettétöri a szárát, és az abból folyó nedvvel bekeni a férfi sérült lábát. Tudja, hogy igazából ez nem gyógyítja meg a sebet, de talán kicsit enyhíti a fájdalmat.*
-Ettől kevésbé fog fájni. * mondja biztatva a férfinek. *
- Ha fájna * folytatja * a levelek helyett hideg vízzel érdemes hűteni.* mondja.
Végül befejezi a ténykedését, a kezét megmossa a maradék vízben és a kancsót és a rongyot köszönettel visszaadja a kocsmárosnak.
A férfi mellé ül az asztalhoz, magához veszi a poharát, és kiissza a bort, majd a kocsmárostól egy újabban pohárral kér.*
- Nem fáj nagyon a lábad?* kérdezi a férfit.
Elgondolkozik a férfi válaszán a barátokkal kapcsolatban, melyet kicsit furcsának talál, de megért. Ha valaki folyton veszélyben él, akkor valóban fölösleges kockázat lehet barátokat a szívébe fogadni, bár Tá biztosan nem így cselekedne.*
-Nekem sok barátom van.* Mondja mosolyogva, és közben felidézi képzeletében a számára legfontosabbakat. * Tudod a faluba, ahol élek, sok barátra tettem szert.* folytatja fecsegve, de nem tudja, hogy a férfit mennyire érdekli a mondandója, ezért inkább befejezi a fecsegést.*

753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-06 15:37:57
 ÚJ
>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Thargvár felé félúton//
//Lea, Hubi//

*Vannak olyan dolgok melyek, úgy tűnik, sosem változnak. Az egyik ilyen például Hubi behízelgő modora. Lea magában jól szórakozik a kancellár szabadkozásán, aztán úgy dönt, kegyes lesz.*
- Eeyrnek tervei vannak, mivel a sötét istennek is tervei vannak. A népünk mindig is élen járt a sötétség elleni harcban.
*Hubi talán megelégszik ezzel és nem kérdezősködik tovább. Mert ha igen, akkor könnyen lehet, hogy Lea vele fizeti meg élete árát Sa'Terethnek.
Kagan - újabb - megszobrulásának a hírére csak hümment.*
- Szóval levette a medált.
*Summázza végül, nem is Hubinak, csak önmagának. Dühöt érez amiatt, hogy Kagan már másodjára csinálja ezt vele.*
- Mit jelent az, hogy korábban a Vashegyhez voltak köthetők? Fel van írva a nevük a könyveidbe?
*Azon csak mosolyog, hogy Hubi a Vashegy jelenlegi úrnőjének nevezi Kagan fattyát. Látta a lány anyjának levelét, Kagan megmutatta neki annak idején, így a felbukkanása nem meglepő, az viszont igen, hogy Kagan nevét viselheti.*
- Hasonlít Kaganra? Azt leszámítva, hogy úgy tűnik, hasonló a vérmérsékletük?
*Még nem tudja, hogy hogyan is viszonyuljon ehhez a fattyúhoz. Ha túlságosan hasonlít Kaganra, az fájdalmas lehet Lea számára. Végül is egy fél életet leélt Kagan mellett, egymás társai, támaszai voltak, egyfajta állandóságot jelentett számára a férfi, és akkor most itt ez a lány...*
- Kedveled a lányt? Csak őszintén, kancellárom. Volt időd kiismerni őt, jómagam egyelőre csak a te igazságos ítéletedre hagyatkozhatom.
*Vajon csőbe akarja Hubit húzni? Nyájas mosolya erre enged következtetni?*
- Úrnő kedvence, mi? Hogy sikerült megszabadulni a Kósza Pintytől?
*Kagan legnagyobb baklövéseinek egyikétől, ami ellen Lea kezdettől háborgott. Wegtoreni Kalmár és annak személyzete pont annyira problémásnak tetszik, mint anno a Kósza Pinty és személyzete voltak. Öröm az ürömben, hogy ez már nem az ő problémája.*
- Valamiről még tudnom kell szerinted? Tavaly megtartottátok Kalácsfalván az Ittas Pajtatáncot?
*Kérdezi, ahogyan a mellettük elsuhanó falucskát nézi. A haramiák elmaradásáról vagy az tehet, hogy a thargföldek biztonságosak, vagy pedig az őket kísérő hat városőr. Lea inkább annak tudja be, hogy ez egy biztonságos, jó környék, az otthona.*

752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-06 14:39:09
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Thargvár felé félúton//
//Lea, Hubi//

*Bár csak kicsi esély volt rá, hogy ez a Lea nem az a Lea, Hubi valahol mégis reménykedett benne. Ez a remény most szertefoszlik. A göndör hajú tisztában van a törzsszállás rendjével. Ha pedig mégsem ő lenne az, akkor olyan mértékben ismernie kell a vashegyi dolgokat, amik egészen elképzelhetetlenek egy kívülálló esetében. Tehát Hubi leszámol egy illúzióval magában, azt tiltakozva, szinte ijedten emeli fel a kezét.*
- Szó sincs róla, úrnőm, szó sincs róla! Soha nem vetemednék ilyesmire. Pusztán a tudomány gyarapításának reményében tettem fel kérdésem. Minden bizonnyal az én hibám ha félreértetted, bocsánatodért esedezem.
*Lea kitérő választ adott, pontosabban fenyegetően kérdezett vissza. Ebből Hubi még nem tud megkérdőjelezhetetlen következtetéseket levonni, de arra sem tud logikus magyarázatot taláni, hogy Lea miért nem felelt egy kurta igennel? Eeyr kultusza e földeken széles körökben élvez támogatást, hátrány nem érhette volna. Mindenesetre a kancellár egyelőre nem kérdez többet. Megteszi helyette Lea.*
- Nos, szomorú távozásod óta valóban számos dolog történt a Vashegyen melyek érdeklődésedre számot tarthatnak és megtiszteltetésnek érzem, hogy ezekről én számolhatok be neked. Kezdeném tehát a lesújtó hírrel, a hadúr távoztával. Aprócska jó hír a rosszban, hogy...
*Homlokát ráncolva néz maga elé.*
- Hogyan is fogalmazzak... tehát a hadúr biológiai értelmében vett haláláról nem vagyok meggyőződve. Úgy hiszem, hogy isteni átok fogott rajta és azóta saját szobraként vigyázza a Vashegyet.
*A jó kancellárnak hirtelen kezd elege lenni az isteni átkokból. Az egyik a nemlétbe taszítja a Vashegy alapítóját, egy másik pedig (mert Hubinak ezt is átokként kell nyilvántartania) visszahozza az életbe a göndör hajú boszorkányt.*
- Így technikailag nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a hadurat is olyan kegy fogja érni az égiek részéről, mint téged nemrég. Én buzgón fohászkodom, hogy így legyen!
*Már Kalácsfalvához közeledik az úton lassan zötykölődő hintó, Hubi pedig az ablakot takaró függönyt kicsit meglibbentve les ki. Elérték és lassan el is hagyták Sziritánt. A jó kancellár kicsit füstölög magában, hogy amikor szükség lenne rájuk, egy haramia sem portyáz erre. Igazán megtehetnék neki azt a szívességet, hogy megszabadítják Leától. Mert ahogy Kagan lánya felöl érdeklődik, az nem sok kérdést hagy további terveivel kapcsolatban. Hubi pedig mostanra már megbékélt azzal, hogy nem távolítja el Aenae-t a Vashegy trónjáról (magában így kellemesebb felemlegetni a csírájában elhalt puccskísérletét) de ha Lea lökné le onnan Kagan utódát, az merőben új helyzetet teremtene. Hubi pedig nem rajong az ilyesfajta változásokért.*
- A hadúr leánya, Kagaenae Thargodar a neve. *igyekszik a kancellár helyes megvilágításba helyezni a kérdést* Ifjú kora ellenére képes volt felnőni a nehéz feladathoz, mely a hadúr és a te fájdalmas távozásával szakadt rá. Példaként éppen a sziritáni sajnálatos eseményeket említhetem. Néhány haramia, kik korábban a Vashegyhez voltak köthetők, kifosztották a települést és ártatlan pórokat mészároltak. A Vashegy úrn... *egy kis mosoly* A Vashegy jelenlegi úrnője bölcsen és éretten kezelte a helyzetet és miután kézre kerítette a főkolompost, méltó büntetésben részesítette. Amennyire szerénységem tudhatja, saját kezűleg végzett vele.
*A távolban már azok a dombok látszanak melyek a birtokok közelségét jelzik. Hubi arra gondolt, hogy beszámoljon-e Leának Varangyvég új uráról és terveiről, de egyelőre ezzel kivár. Később talán alkalmasabb időpontban állhat elő ezzel.*

751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-05 16:13:47
 ÚJ
>Athien Ealebrian Driele [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Egy vándorkereskedő szekerére felkéredzkedve szándékozik a városba eljutni, jókora táskáját cipelve. Így mégis csak kényelmesebb, s újonnan jött útitársa is értelmes beszélgető társnak tűnik az útra. Vándor lévén, érthetőek szándékai és legalább hall új híreket a környékről. Sokfelé szállítja portékáit, közöttük is olyan, szárítva eltett növényeket, amelyek őt magát is érdeklik. Pletykákat is hall, mások ezt meg azt mondták. Így, szóbeszéd alapján sejti már, melyik lesz az a ház, ahová érdemes lesz bekopognia.*
- Egy jó gyógyítóra mindig szükség van.
*Teszi hozzá, hiszen jómaga is erre az útra lépett rá. Már csak annyi kell, hogy a megfelelő házat megtalálja erre. A gyógynövények termesztése igencsak érdekes feladat számára, s persze a betakarításuk, elő és felkészítésük is. Különösképp érdeklik a mérgek is, s azok gyógyításban való esetleges használatuk is. Amihez mérgek kellenek, alanyok, s hely, ahol kísérletezni lehet.*

750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-05 15:24:50
 ÚJ
>Shauri Sethi Ishani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Alig pár órányi vágta után lelassít, s hagyja, hogy lova kifújja magát. Séta tempóban halad vele tovább, nyerge hátulján és az oldaltáskákban elpakolva, lényegében minden tulajdona. Soha nem volt sok mindene, nem az anyagi javak éltetik. Inkább tett valamit a kaland kedvéért, mint sem haszonért. Ebből már inkább kezd elege lenni. Még csak ötven éven van túl, de talán már megunta a csatázásokat, vagy épp másfajta harchoz lenne kedve? Maga sem tudja még, ám messze még a város. Addig majd kitalálja, mitévő legyen? Álljon be valami nemes család mellé, házat őrizni? Úri lányokat kísérgetni fegyverrel, taknyos kis ifjakat figyelni, ne essenek el letolt nadrágjukban? Nem. Az nem az ő világa. A háborúból elég, de a harcon kívül nem sok mindenhez ért. Vadászni és ölni tud, őrködni. Sok sok éven át csak ennyiből állt az élet, most mégis úgy belevágna valami újba, valami másba! Hja, nem megy az olyan könnyen.*

749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-04 13:03:30
 ÚJ
>Quoamros Cranos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ros és Tá//
//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

~Ha Erdőszellem, mégis csak jól emlékeztem, vagy mi a szösz. ~
*Gondolatban vállon veregeti magát. Nincsenek hamis tévképzetei, már ami a szellemi szintjét illeti, bár megvan a magához való esze, de ezt tapasztalatnak lehetne inkább nevezni, így mindig örül az ilyen apróságoknak. Nos igen Ros nem sokkal bonyolultabb egy faéknél.
Már majdnem teljesen megitta a következő pohár tartalmát is, így most csak szórakozottan lögyböli azt a keveset, ami még maradt benne. *
-Ha így gondolod, annak csak örülni tudok.
*Mondja, egy picit szégyenlős mosollyal. Úgy látszik erre is képes. Ki gondolta volna? Bár az igaz, hogy nem sűrűn mondanak neki ilyet. Mondtak már egyáltalán? Nem emlékszik olyan esetre, mikor valaki kellemes társaságnak titulálta volna. Valószínűleg azért, mert nem is az. Akkor most miért? Mi lehet más? Nos az egyetlen dolog, ami eszébe jut, az az alkohol. Talán többet kellene innia?
Más eszébe se jut, pedig ha kicsit jobban elgondolkozna... A maradék löttyöt is gyorsan leküldi, majd a csapos felé emeli újból a poharat. Fel kell készülni a további kérdésekre nem?
Miközben várakozik, elkezdi simogatni a szakállát, úgy figyel a lányra. *
-Biztos szép lehet.
*Mondja csak úgy, de gondolatai, közben máshol járnak. Vagyis nem teljesen, de úgy látszik az alkohol hatására elkezdett lólépésben gondolkodni.
Ő maga semmi szépet nem talál a télben. Nincs benne más, csak halál. Meghalnak a növények és az állatok, sőt még a táj is. Mindent belep a hideg fehér pokol. Persze ez egy kissé sarkalatos gondolat, de a pia nincs jó hatással az ítélő képességre. Na meg persze a felszínre hoz olyan dolgokat is az emberben, amikről azt hitte elég mélyre lettek temetve. Igen van még egy oka, ami miatt nem szereti ezt az évszakot, annak ellenére, hogy északon született. Vagyis inkább pont ezért. Gyorsan el is hessegeti ezt a gondolatot, nem akar visszaemlékezni. Nem.
Tá következő mondatából, csak úgy süt a naivitás. Hogy ő erős lenne? Úgy látszik nem tudja micsoda szörnyetegek élnek odakint. És ezt nemcsak a lényekre érti. Sok olyan emberrel találkozott már, akiknek a képességei jóval az övé fölött állnak. Egy olyan szinten, amit valószínűleg soha nem fog elérni. Régen áhítozott erre az erőre. Azt hitte szüksége van rá. Mindig másokéhoz hasonlította a saját teljesítményét, ezáltal úgy érezte, mintha soha nem fejlődne, mintha mindig csak árnyékból árnyékba lépne. Ez persze rengeteg fájdalmat és nem kevés öngyűlöletet hordozott magában. De ez már régen volt. Azóta megtanulta, hogy csak a tegnapi énjéhez hasonlítsa saját magát. Így még ha talán soha nem is lesz meg a kellő ereje, de elmondhatja magáról, hogy jobb, mint tegnap.
A tündér kérésén csak újból mosolyogni tud. Látszik rajta, hogy nagyon szeretne segíteni és kissé bántja, hogy a férfi nem engedi neki. *
~Tényleg nem tudok lenyelni ennyi büszkeséget? ~
*Kérdezi magától, majd hirtelen gondolattól vezérelve kezébe veszi az újból teli poharat és az egyik közeli asztal felé lép. Kissé óvatosan lehuppan a székre, ami bár fájdalmasan felnyög, de úgy látszik ideig- óráig képes lesz megtartani az északi súlyát. Majd hangos puffanás kíséretében felteszi sérült lábát az asztalra. Normál körülmények között, biztosan fájt volna ez a mozdulat, de most érzékeit a lőre a kritikus szint alá tompította. *
-Nos tessék, akkor lás hozzá. A gondjaidra bízom magam.
*Mondja nevetve, majd nagyot húz az italból. *
~Lehet ennyi elég is lesz. Kezdek kicsit szédülni. ~
*Gondolja magában, miközben a következő válaszon gondolkodik. *
-Azt hiszem nincs senki, akit a barátomnak nevezhetnék. Nem igazán van energiám arra, hogy még egy barát iránt is aggódjak.
*Ez igaz. Ismerősei vannak persze. De ezek nagyrészt csak a munkáját segítik, esetleg adják neki. Hogy mi lesz velük, Az Rost a legkevésbé sem érdekli. *

748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-03 20:39:55
 ÚJ
>Rynsell Caeldan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Van valami bicskanyitogató fanyalgás az arcán, ahogy átlovagol a szántóföldeken. Grimasza nem oly nyilvánvaló, de amint összetalálkozik fekete tekintete egynéhány kordét húzó vagy földekről hazatérő paraszttal, az könnyedén felfedezhet benne egyfajta lenéző élt, mely joggal szít haragot bármilyen keményen dolgozó ember szívében. A hosszúfülű nem sokra tartja a vidéki életet, sok városival ellentétben nem nyűgözi le az idilli egyszerűsége, már az elképzelése is untatja.
Útbaigazítást kérve menetközben egy szőke csitritől persze mézesmázassá simul modora, no épp csak addig, amíg meg nem kapja, amit akart.*

747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-02 19:35:42
 ÚJ
>Tááóma Mirálika avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ros és Tá//
//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

*Tá illendően eszi az ételt, de azt be kell vallania magának, hogy nem ilyen ételhez van szokva. Az ő népében teljesen máshogy készítik el az ételeket, valahogy egyszerűbben és finomabban. Sem a kocsmárost sem Ros-t nem akarja megsérteni, ezért becsülettel megeszi, talán ez ez étel áll legközelebb ahhoz, amiket népe szokott enni. Közben Ros kérdéséből érzi, hogy nem érti őt.*
- Tudod, az én népemnek az erdő a mindene, el sem hinnéd, hogy milyen szép helyek vannak az erdőben még télen is. Persze a kis falu, ahol mi lakunk, az az egyik legszebb. És itt érezhetjük az Erőd Szellemének jelenlétét is. * magyarázta, de nem folytatja, mert érezte, hogy a férfi úgysem értené. Igazából el sem tudja mondani, milyen ott az erdőben élni, azt érezni kell, már akinek van hozzá érzékszerve.
Tá belekóstol a borba, de lehet, hogy kicsit erősebb, mint számított rá. Mindegy, majd vigyáz magára és óvatosan issza, gondolja.*
-Jó itt álni melletted, *válaszolja* így jobban lehet beszélgetni.* Tényleg jól érzi magát a férfi társaságában, valahogy mélységet és őszinteséget érez benne, akkor is, ha kifelé gyakran durvaságot mutat.
Mialatt Ros-t a munkájáról kérdezi, érzi, hogy fájdalmas emlékek jönnek elő a férfiból. Igazából nem tudja, hogy mik azok, valószínűleg sejtelme sem lehet, hogy miket élt át a férfi. ~Belegondolni sem merek azokba a borzalmakba!~vallja be magának.
De végül is – folytatja a gondolatot – nem fásult bele, az arcán láthatóak az érzések. Tá örült annak, hogy a férfi őszinte érzései gyakorlatilag kézzel tapinthatóak. Ilyen nehézségek után sokan megfásulnak és megölik saját érzéseiket, gondolja.
Megértette a férfi viccelődését.*
-Tudod, azért szerettem volna megnézni, mert szerintem rejtegetsz ott valamit a lábadon a levelek alatt. * válaszolja nevetve. *
- Nagyon erősnek tűnsz, mégsem mered megmutatni a sérült lábad egy lánynak?* kérdezi kacérkodva.
De aztán feladja, nem akarja erőltetni, ha a férfi nem akarja, minek tukmálja rá a segítséget? Valamivel később újabb kérdések jutnak eszébe.*
-Van családod vagy barátaid, akik haza várnak?* kérdezi, és reméli, hogy a kérdése ezúttal jó emlékeket ébreszt a férfiban. *

746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-03-01 16:15:50
 ÚJ
>Quoamros Cranos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ros és Tá//
//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

~Kíváncsi vagyok, mi dolga egy tündérnek télen az erdőben? Úgy tűnik a hagyományok elég erősen élnek még bennük. Furcsa. De szerencsére nem az én gondom. ~
*Morfondírozik, miközben a reggelijével küzdd. Nem mondhatni, hogy első osztályú, de legalább meleg, meg némi fűszer is került bele. Ráadásul egész érdekes tárasasága van. Szóval elmondható, hogy jobban folytatódik a napja, mint ahogy kezdődött. Bár ez nem nagy teljesítmény. Egy darabig még csendben harcol egy darab mócsinggal, majd mégiscsak hangot ad a gondolatainak. *
-És mondd csak, mi dolgod az erdőben ilyen időben? Azt hittem már kinőttétek ezt az erdő szelleme dolgot, vagy mit.
*Nem áll szándékában megbántani Tát, de mint oly sokan a környezetében ő sem hisz semmiben, csak magában. Meg hát persze azokban a dolgokban, amit lát. Így mindig furcsa neki, ha olya személlyel találkozik, akinek valamiféle hite, nála magasabb entitásokban. *
~Erdőszellem... vagy miben is hisznek?~
*Elmélkedik tovább. Mintha régen halott volna néhány történetet, de nem nagyon emlékszik rájuk. Nem volt az a fajta gyerek, akit lekötöttek volna az ilyen mesék. Ha nem volt bennünk kard, vér, vagy valamilyen hatalmas mágia, nem nagyon érdekelték a történetek. *
-Nos nem sok mindent fogsz találni. Csak kiszáradt növényeket, lesoványodott állatokat és halott földet, vagy még rosszabbat. Bár mit tudhatok én.
*Von vállat, miközben végez a reggelijével. Bár tudna még enni, ez így is jó. A teli gyomornak, mindig nehéz láb a vége. Le is öblíti az egészet az öregtől kapott szesszel. Mikor a lőre a szájába kerül egy pillanatra kifehéredik az arca és úgy néz ki, menten kibrűzöli az egészet, de végül sikerül lent tartania. Bár a jóleső melegség helyett olyan, mintha forró lávát ivott volna. Egy pillanatig még levegőért kapkod, de miután a szer elkezd dolgozni elmosolyodik. *
-A nemjóját, nem nagyzoltál öreg.
*Nevet fel öblösen, majd tekintetét újra a mellette ácsorgó lányra emeli. *
-Tényleg... nem foglalsz helyet?
*Mutat az üresen álló asztalokra. Biztos kényelmetlen lehet így reggelizni. Neki ugyan ezzel nincs baja, meg hát bizonytalan is a berendezéseket stabilitását illetően, de ezt nem erőltetheti a tündérre.
A következő kérdésre kissé felhúzza a szemöldökét, majd a tekintete egy pillanatra elsötétedik, miközben pillantása a csonka karjára kúszik. Majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnnek el a felhők a szeme mögül és a lányra mosolyog. *
-Meghiszem azt. Bár nem hinném, hogy sokkal veszélyesebb lenne ez, mint bármelyik másik munka. Csak talán másképpen az. Meghát így legalább mindig tudja az ember, hogy mire számítson. Általában semmi jóra.
*Nevet fel, miközben még egy adag lávát rendel egy intéssel. *
-Nem most nincs. De a kardokra mindig szükség van, amíg emberi becsvágy is van. Az meg úgy tűnik, hogy mindig is lesz.
*Nos igen, nem egy életet vett már el olyan emberek kedvéért, akik inkább megérdemelték volna a halált némi földért, vagy egy kevés aranyért, esetleg egy semmitmondó rangért. De ebben a szakmában nem éri meg moralizálni, mert az csak csorbítja a kardot. Nem szabad kérdezni és így nem kaphatsz olyan válaszokat, amik nem tetszenének. Nem szabad, hogy szilárd érték rendel rendelkezz, akkor soha nem mehetsz velük szembe. Csak fogad el a pénzt és végezd el a munkát. Ez a jó zsoldos titka. *
-Ha nem sérült, akkor miért is lenne jobb ha megnéznéd? Furcsa fétiseid vannak.
*Nevet fel a férfi, miközben kezébe veszi a következő poharat. *

745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:31:07
 ÚJ
>Tááóma Mirálika avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ros és Tá//
//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

*Meglepődik, hogy mire beér Ros már majdnem elkezdett enni, vagy a lány volt lassú, vagy a férfi volt nagyon gyors.*
- Két sült-tojást kérek egy szelet kenyérrel* mondja a kocsmárosnak. Igazából nem szokott ilyen helyen enni, inkább az erdőbe eszik, azt amit talál, de most kivételt tett a férfi kedvéért.
Gyorsan meg is kapja a kért ételt, és a férfi mellett kezdi elkölteni. A reggeli mellé egy látszólag híg gyümölcsös bort kap, ritkán iszik alkoholt, de elég hígnak tűnik, nem hiszi, hogy nagy gond lesz belőle.
Elfogadja, Ros által neki adott becenevet, valójában ez az átlagosnál jobb, amiket szokott kapni, tapasztalatból tudja, hogy csak rosszabbul jár, ha tiltakozik ellene.
Már megint nem fejezett be egy gondolatát ~Az emberek már csak ilyenek~ magyarázza magának.*
- Én az erdő felé tartok, de volt egy kis dolgom a városban. A faluba csak egy pillanatra tértem be átutazóban. * magyarázza. *
- Gondoltam egy kicsit még szétnézek a tájon, majd utána megyek vissza az enyéimhez.* folytatja.
Erősen érzi a férfi természetében a kettősséget. Egyrészt kedves, vélhetően okos és talpraesett, másrészt rendkívül mogorva, zárkózott és rideg. Faggatni nem akarja, de azért szívesen beszélget vele, érdekli, hogy mitől alakulhatott így a férfi sorsa.*
-Elég veszélyes dolgokat vállalhattál a múltban, jól érzem?* kérdezi a látható sérüléseire utalva.*
- Most merre visz az utad, jelenleg van megbízásod, vagy újat keresel? * folytatja az érdeklődést.
Aztán csak nem tud úrrá lenni a kíváncsi természetén:*
- Ha mégis meggondoltad magad, tényleg szívesen megnézem a lábadat. Lehet, hogy nem sérült, de azért jobb lenne, ha megnézhetném. * mondja kicsit félénken.*

744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-26 15:57:45
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédszünet//
//Fhrenky Glorus//

*A megérzése jónak bizonyul. Nem kell különösen jó emberismeret hozzá, hogy megállapítsa az óriásról a nyilvánvalót: Nem az eszesebb fajtából való, még saját népe között sem. Nem kérdi, mi történt vele, valójában hidegen hagyja. Arra kíváncsi, mire képes.
Sercegve vakargatja szakállát, ahogy gondolataiba merülve szemléli a macskával játszó, hatalmas fickót. Ostoba. Ez jó. De azt még ki kell derítenie, hogy hasznára lehet-e.*
-Szólíts csak Királynak. *Hagyja rá végül a dolgot, miközben kirántja a földből a csatabárd élét, s visszadobja vállára. Közelebb lép a látszólag ártalmatlan óriáshoz, s lehajolnia sem kell hozzá, hogy szemmagasságba kerüljenek.*
-Fhrenky. Klassz név. *Igyekszik memorizálni. Komoran fürkészi az együgyű ábrázatot, majd megköszörüli torkát, ha a férfi esetleg nem figyelne rá.*
-Mindenkinek szüksége van barátokra. Olyanokra, akik kihúzzák a szarból, ha bajba kerül. Kerültél már bajba, Fhrenky? *Megenged egy joviális vigyort még, mielőtt folytatná.*
-A Király jól bánik a barátaival. Kosztot kapnak, olykor tetőt a fejük fölé... Szabadabban és gondtalanabban élhetnek, mint bárki fia az ég alatt. Akarsz gondtalanul élnil, Fhrenky? Biztosan akarsz. *Talán sikerül rávezetnie az óriást a megoldásra. Barátilag nyújtja kezét a fickó felé, persze azért balja a biztonság kedvéért megfeszül a csatabárd nyelén.*
-Verekedni tudsz? Vagy harcolni? Ez fontos még. Csak ha netalán ilyesmire kerülne a sor.

A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.26 15:59:56

743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-26 13:35:40
 ÚJ
>Quoamros Cranos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

*Nem figyeli, hogy a lány követi-e. Ha igen az is jó, ha meg nem... nos az is. Ugyan jobb szeret egyedül lenni, de a tündér jelenléte, valamiért nem idegesíti annyira. A fogadó, már ha annak lehetett nevezni azt az egyszerű viskót, amit egy söntéssel és néhány székkel alakítottak át ivóvá, nem volt messzire. A tér szélén ált, vagyis inkább roskadozott. *
~Látott már szebb időket is. De mikor is lehettek azok a szép idők? Mindegy, amíg meleg van és van valamijük, ami megtölti a hasam és ami a fejembe szállhat nem számít. ~
*Nem nagyon szoktak elvárásai lenni. Mivel folyton úton van, általában azt eszi és issza amit talál. Ezek pedig lássuk be nem egy udvari séf által elkészített ételek.
Bent sem volt sokkal jobb a helyzet. Az enyhén nedves döngölt földön csak néhány asztal és szék állt a düledező falak között, amik már ide is jól láthatóan hosszú ideig voltak egy népesebb szú család napi étkei. Vagy talán még ma is azok. Így az északi meg sem próbált helyet foglalni. A tündért még csak- csak elbírták volna, de a jólmegtermett férfi súlya alatt, több mint bizonyos, hogy megadták volna magukat. Így a pulthoz lép, ahol egyetlen férfi állt, aki, csak úgy mint a tulajdona látott már szebb napokat is. Errefelé nem divat, hogy az emberek méltósággal öregedjenek meg. Az idő szépen lassan lerágja az ember csontjáról a húst, elveszi az emlékeiket, a józan eszüket, végül, mikor már teljesen lecsupaszította őket, az életüket is. Úgy látszik ez a szegény ördög sem volt kivétel. Mármint, ami a külsőt illeti, ugyanis rövid társalgásuk alatt, amiben többször is szerepelt a "de ugye elég erős" mondat, Rosnak rá kellett jönni, hogy az öreg nincs híján az észnek, no meg a humornak sem.
Sokáig vacillált, végül két szál kolbászt rendelt egy szelet kenyérrel. A teát elengedte, helyette kért egy kupicával a ház legerősebb italából. Annyira házi volt, hogy még nevet sem adtak neki, de az öreg váltig állította, hogy rúgni fog, mint kanos ló. Már épp neki látna a reggelinek, amikor mégis belép a tündér. Nem igen számított rá, hogy megjelenik, de kellemesen csalódott. *
-Öreg, a kis hölgynek is készíts már valamit. Én állom. Ja igen, meg valami gyümölcsöset neki, de azért alkohol legyen benne. *Majd a lány felé fordul. *Kérj bátran bármit.
*Ezután figyelmét újra két gőzölgő kolbásznak szenteli és neki is lát. Nem mondhatni, hogy minden asztali szabályt betart, de a vendégre való tekintettel erősen visszafogja magát. Végül mikor a lány megszólal annyira meglepődik, hogy majdnem megfullad a reggelijétől. Köhög párat, miközben a jobb kezével a mellkasát üti. Mikor végre újra elegendő levegő jut be a testébe egy mosoly kíséretében válaszol. *
-Nos ez úgy hangzik, mint egy ásítás. Szóóóval mondjuk... Tának foglak hívni.
*Mondja, miközben büszkén kezdi simogatni a szakállát, eltelve önnön kreativitásától. És ha már kreativitás, ki kellene találnia, hogy hogyan válaszoljon a lány következő kérdésére. *
-A környező falvakat nem annyira. Annyi van belőlük és úgy terpeszkednek a tájon, mint ork arcán a szemölcs. Szóval nem, nem ismerem mindet. Artheniort meg... jobban, mint szeretném.
*Ez igaz volt. Ugyan nem szereti a városokat, de néha muszáj betenni a lábát egyikbe- másikba. Az elmúlt időszakban, pedig túl sokszor volt ez a néha. *
-Nos a munkám az, hogy aranyért harcolok, olyan emberek helyett, akiknek ugyan szabad szemmel is jól látható vagyonuk, viszont szabad szemmel alig látható hímtagjuk van. Vagy nő tagjuk. Bár meglátásom szerint az úgy helyes pont, hogy ha...
*Kalandozik el kissé a kérdéstől. Szerencsére gyorsan észreveszi magát. *
-Khmm. *Köszörüli meg a jelentőség teljesen torkát, majd félig a lány felé fordul. *
-És te? mit keres egy ilyen apróság egy ilyen rideg helyen? Nem ez lenne az első hely, ami eszembe jutna, ha megkérdeznék tőlem, hogy hogyan képzelem el egy tündér tanyáját.
*Majd, miközben a lány válaszol, ismét nekilát a reggelijének. *

742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-25 23:21:25
 ÚJ
>Tááóma Mirálika avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Séta a szabadban//
//Szántáshát//

*Gyorsan megállapítja, hogy a férfi nagyon kedves vele, nem gondolta volna, hogy ennyire kedves lesz, azok alapján, ahogy néhány perce látta.*
- Köszönöm. * válaszolja a férfinak. Észreveszi, hogy valamit elkezd mondani a férfi, és nem fejezi be. Ilyenkor mindig elkezdni furdalni a kíváncsiság, hogy mit akarhatott mondani. Gondolkozik egy kicsit a dolgon, de megkérdezni nem meri.
Amikor a férfi azt mondja, hogy nincs sérülése, nagyon meglepődik, elkerekedik a szeme és a talán a száját is kitátja egy pillanatra. Gondolkodik a dolgon, de egyelőre nem kérdez rá, elhatározza, hogyha lehetősége lesz, kifaggatja a férfit.
Testvéreire gondol, akikkel szerencsére mostanában is gyakran találkozik. Velük soha nem fordult elő ilyen, mindig mindent elmeséltek neki, még a sokkal személyesebb szerelmi bánatokat is, nem hogy egy banális sérülést. ~Mennyire másak az emberek.~
A reggelre való meghívásnak örült, legalább kicsit megismerheti a titokzatos férfit, de aztán hirtelen elindul a férfi, még megköszönni sem tudja a meghívást. ~Milyen furcsák az emberek.~ Azért meg nem ijedt, inkább körülnéz a téren, de ott nem sok változást tapasztalt a korábbiakhoz képest. Gondolta nem vállal nagy rizikót, ha bemegy a fogadóban. Előtte azért megnézi az épületet kívülről. A városi fogadóhoz képest lényegesen kisebb épület, egyszerűbb a szerkezete is, de vélhetően mégis kisebb a forgalma egy városi fogadóhoz képest.

//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

Tááóma belép a kocsmába. Hirtelen átvillan az agyán, hogy utoljára milyen régen volt ilyen helyen. Ha teheti, inkább kerüli az emberek által előszeretettel látogatott helyeket, kocsmába is nagyon ritkán szokott belépni. Körbenéz, de szerencsére nincs tömeg a helyiségben, ami vélhetően annak is köszönhető, hogy még reggel van, csak néhányan tértek be reggelizni vagy kávézni, hosszabb beszélgetésekre majd csak az esti órákban lesz idejük. Azonnal meg is látja Ros-t és csatlakozik hozzá.*
-Úgy láttom nagyon siettél ide* mondja nevetve, majd folytatja*
-Köszönöm a meghívást. Az én nevem Tááóma. * mutatkozik be a férfinak.
Miután helyet foglalnak egy alkalmasnak látszó asztalnál elkezdi a kérdezősködést, de figyel rá, hogy az elején ne érintsen semmilyen kényes témát.*
-Mi járatban vagy errefelé, ismered a környéket? * kérdezi, és megpróbálja minél pontosabban megfigyelni a férfit, hogy jobban megértse a gondolatait.*

741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-25 17:24:27
 ÚJ
>Quoamros Cranos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a szabadban//
//Szántáshát//

-Ne vedd magadra, de szerintem még akkor se tudnál rosszat csinálni, ha akarnál.
*Mosolyodik el enyhén a férfi, miközben bal karja csonkját kezdi el simogatni. Néha még fáj. Vagy legalább is azt hiszi. Fantom izé... vagy mi. Furcsa dolog az emberi agy. *
-Őszintén nem zavarsz. Jogod van hozzá, hogy azt nézd, akit szeretnél, de... *Itt egy pillanatra megáll. Még a dörzsölgetést is abba hagyja. Miért is zavarja pontosan a lány tekintete? Talán mert olyan emlékeket ébreszt benne, amikre nem szeretne emlékezni? Vagy csak mert épp eléggé felidegesítette magát a reggeli incidensen és valakin ki akarja tölteni? Vagy csak mert egy barbár? Nos bármelyik lehet... az emberi agy furcsa. *
-Hagyjuk. *Zárja le végül nem túl elegánsan. *
-Ja és nincs sérülésem.
*Szögezi le határozottan, és kissé áthelyezi a testsúlyát a másik lábára, hogy az kerüljön előtérbe. *
-Csak... egy új rejtőzködési formát próbáltam ki, ami ha tudni akarod nagyon sikeres volt.
*Már megint. Miért érzi kellemetlennek, hogy kimutassa, hogy valami baj van. Ez egyrészről persze lehet a neveltetés, másrészről az egó, harmadrészt pedig... megint csak a neveltetés. Na igen a fa pálca kemény tanító. Hatékony az biztos és beleveri az ember fejébe azt a mit tudni kell. Vagy hátába. Vagy igazából bárhova. Mégis, nem lehet valakivel ilyen ellenséges, aki önzetlenül akar segíteni. Úgy látszik vannak még ilyen fura szerzetek. Bár egyre kevesebben, mivel őket szokták először hátba szúrni.
Megköszörüli a torkát egy kicsit, majd lágynak nemigen nevezhető mosoly kíséretében megszólal. *
-Bár orvosi ellátásra nem szorulok, de a fogadó jól hangzik. Épp reggelizni készültem. Gyere meghívlak.
*Majd választ nem is várva elindul. Részint, mert mostanra tényleg eléggé éhes lett, Részint pedig mert nem akart, hogy a lány lássa a zavart az arcán. Nincs ő hozzászokva az ilyen dolgokhoz. *
-Ó... egyébként Quoamros hívnak, de hívj csak Rosnak.
*Fordul még hátra a tündérhez, majd folytatja az útját a fogadó felé. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242