*A hintó belsejében sokkal kényelmesebb ülés esik, mint a bakon, amikor a fogadó mögé hajtotta. Minden pillanattal jobban sajnálja, hogy át kell majd adnia Habrertusnak. Legszívesebben megtartaná magának és minden szegletét a saját elképzelésére alakíttatná. Most is szép, de szívesen elnézne az oldalán egy faragott leviatánt rubinvörös szemekkel. A bársonyon valami kellemes hímzést, wegtoreni mintákkal. Sóhajtva mond le a képzeletbeli hintóról, ez a mostani csupán gyakorlati jelentőséggel kell bírjon számára. A kancellár sem lehet elégedetlen a hintóval, Legfeljebb azzal, hogy az igrictől kapja. Már alig várja, hogy láthassa az arcát, amelyen képzeletében negédes, hálás mosolyt lát, de a szemében látja, hogy majd' felrobban.
Gondolataiból a bársonypadon kényelmesen elhelyezkedő Aenae zökkenti ki. Segít neki kényelmes helyet találni az ölében, át is karolja, ha teheti. Kalapját, és a lányét is, leveszi és a másik padra dobja, kibújik kabátjából és leakasztja fegyverövéről kardját és válláról Kathlynt. A fegyvereket is a szemközti padra fekteti, majd figyelme a lány felé fordul.*
- Remélem, Habrertusnak is tetszeni fog. *Az ajkai ugyan mást mondanak, de a szemében kárörvendő fények csillannak a lámpás fényében.*
- Épp azt mondom, hogy nem. *Nevet fel halkan Aenae levelezős megjegyzésére.*
- Ő írt nekem és volt fontosabb dolgom is, mint válaszolni neki. *Egyértelmű, hogy a lányra gondol "fontosabb dolog" alatt, amit egy csókkal pecsételne meg.
A köpeny betömködésére Aenae lába alá, némán kérdi, hogy szükség van-e a köpenyére, amit alkalomadtán pokrócként is tudnának most hasznosítani. Ha a lány kéri a köpenyt, akkor ráteríti, ha nem, az visszakerül a padra.*
- Örülök. Aggódtam miattad. *Mondja halkan arra, hogy Aenae jobban érzi magát. A kancellár érzéseire a hintóval kapcsolatban az igric elégedetten mosolyog, láthatóan élvezi a dolgot.*
- Tudni fogom. Tudom is. *Mondja ki halkan.
A kérdésre halkan sóhajt csak. A szemei alá sötét karikákat vetít a rézlámpás fénye, ami lehet akár illúzió, de valódi fáradtság is.*
- "Pihenek majd később az égben. Ha a szárnyamat már fáradtra téptem." *Válaszol kedvenc wegtoreni bárdja, Akox híres dalának egy sorával. A mosolya is fáradt.*
- Enyém az öröm, hogy veled lehetek. *Teszi hozzá halkan pár szívdobbanásnyi szünet után.
Valóban fáradt. Mióta visszatértek a Romvárosból, egy szemhunyásnyit sem pihent. Előbb a vashegyi követek, aztán a szökés részleteinek előkészítése miatt. A kényelmes hintóban lerúgja a csizmáját, a szemközti padra emeli lábait, hogy kinyújtóztassa.*
- Megpróbálok aludni egy kicsit. *Mondja mosolyogva.*
- Vigyázz rám, míg alszom. *Teszi hozzá kedvesen.
Ha minden jól megy, akkor még kiszól a bakon ülőknek, hogy merre tovább, majd lehunyja sárga szemeit, hogy aludjon kicsit. Talán az álom is gyorsan jön a szemére.*