Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 207 (4121. - 4140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-06 09:07:52
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 458
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Nos, reményteli kérdésére a várható választ kapta, és ezt belül el is fogadtatja magával egy "megpróbáltam" gondolattal; de úgy néz ki, Lillyen nagyravágyóbb nála. Ukrom nem kifejezetten támogatja először a fél-elf kihívását; az, hogy eddig foglalhatták a tért a zsoldosok táborában, ingyen, az is elég volt az orknak, és gyerekesnek tartja a játék ötletét. Rohangáljon az, akinek van kedve és fölösleges energiája rá. De a másodpercekkel elgondolkodva eljut arra a kényszeredett megállapításra is, hogy ha a szerzetest és extra felszereléseit fog kelleni elvinni jómagán egy legalább félnapnál hosszabb útra, az már ereje határát bőven súrolja, és nem akarja kiütni magát, mielőtt legalább egy hajót találnak; valami, ami Nawanthiri hiányával biztos nehezebb lesz. Tehát ha mégis felbukkan a választás, hogy hátasokkal vagy anélkül utazzanak... de nagyon nincs ínyére holmi játékokra ezekkel a katonákkal...
De mielőtt még valóban megtalálná a következő okot arra, miért hessegetné el fiatalabb társának ötletét, ő is felderítetlen hangokat hall hátulról. Felmerül, hogy két katonát valóban hátra küldtek a szerzeteshez, azt hiszi, azzal sült el valami rosszul; vérszomjas tekintettel néz hátra, készen, hogy nem egy koponyát betörjön. Amit lát, attól viszont komikusan eláll a szája.*
- Mi a jó édes... *Késlekedés nélkül Nawanthriri mellé rohan, a furcsa pozíció nyugtalanul stírölve leguggol, s az óriásnevelt nő arcáért nyúl, megpróbálja fejét legalább egy pillanatra a plafon felé nézetni, hogy lásson rajta valamit. Izgatottságában nem éppen gyengéd mozdulataiban, de igyekszik nem rongybabaként lökdösni őt.* - Hogyan... *Nem tetszik neki, amilyen állapotban van, de legalább él. A feltámasztó zsoldosok felé fordul.* - Csak vizet használtatok?! Láttatok rajta valamit?


4139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-05 19:25:47
 ÚJ
>Hegyvidéki Thaleena avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Felderítés//

*Tharasy igazán kitesz magáért, sikamlós jelleme most is sziporkázik, nem úgy mint Sifrald, akinek a lehetőséget meg kívánta adni, hogy aktív résztvevő lehessen, ő mégis a hallgatás mellett döntött. Ezzel persze nincs is gond, tudomásul veszi, hogy most az ő idejük van itt, hogy fellépjenek ebben a szituációban.
Sajnos hiábavaló fivére minden próbálkozása, az őrök szigorú vonásai cseppet sem enyhülnek, sőt, rövidesen helybeliek is csatlakoznak hozzájuk. Talán ha ketten jöttek volna, akkor barátságosabban fogadják őket, így viszont hiábavaló közeledésük. Ennek ellenére nem vált ellenséges hangnemre, hátha mégis képes lesz hatni rájuk.*
- Ó, ez biztos?
*Csalódottan biggyeszti le alsó ajkát és vállait is lejjebb ereszti, mintha szörnyen letört lenne a választ hallva. Kicsit igyekszik rájátszani női mivoltára, és kislányosabbnak, törékenyebbnek próbálja mutatni magát.*
- Nem tudjuk ezt valahogy megbeszélni? Egy sör mellett akár? Na?
*Tenyereit összecsapa lelkesen pillant végig a férfiakon, abban reménykedve, hogy ragadós lesz látszólagos jókedve. Ezt követően kissé megróvóan csípőre teszi kezeit.*
- Na, fiúk, figyeljetek! Mi nem bántottunk titeket, de tényleg. Megismeritek az arcunkat? Nem, ugye? Pedig ezek az arcok *először magára, majd Tharasyra mutat* felejthetetlenek. Szóval, tényleg nem akarunk rosszat...
*Kis szünetet tart, ám a csendben érzékelhető, hogy még nem fejezte be. Kicsit előrébb hajol, fojtott hangon szólal meg ismét.*
- Szimpatikusnak tűntök, akár cimborálhatnánk is.
*A férfiakra kacsint.*
- Igazán sajnálnánk, ha olyan szomorú hírrel kellene visszatérnünk, hogy itt milyen csúnyán fogadtak minket. Ugye nem akarjuk ezt? Igaz?
*Társaira pillant, megerősítést várva tőlük, majd vissza az őrökre. Kész arra, hogy bármikor elszabadulhatnak az indulatok, holott valóban nem örülne ennek a kifutásnak.*
- Nos, hogyan oldjuk meg ezt?


4138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-05 14:35:49
 ÚJ
>Vranglil Arskerom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Lassan megint elérkezik az idő, hogy az elf ismét beköltözzön télre a városba. Már javában nyakán vannak a hideg hónapok. Éppen ezért is élvezi Vranglil, hogy még ki tud járni a természetbe. Most is a fenyvesek felé tart, begyűjteni pár kései gombát, amit majd elcserélhet valami másra, vagy legrosszabb esetben megeheti saját maga is. Kényelmesen bandukol keresztül a szántókon. Már betakarították a termést, így elég sivár a környék. Amúgy sincs nagyon oda a termőföldekért. Neki az erdő szinte mindent megadd. Nincs szüksége rá, hogy a földeken gürcöljön, az ilyen nehéz munka nem kenyere, noha azért élvezi javait. Az egyik ilyen kedvence az a finom borocska. Pont azt is tervezi, hogy ma este beszerez egy üveggel belőle. Szinte már a nyelvén érzi a bódító nedű ízét, ahogy rákanyarodik a fenyvesek felé vezető útra.*


4137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-04 10:32:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Felderítés//

* A három utazó nem részesül túlságosan meleg fogadtatában, hacsak azt nem számítjuk bele, hogy egyébként egy igazán pompás őszi napra virradt ez a mai. Az őrök egyébként nem igazán tűnnek ellenségesnek, nekik ez csak munka, amit megfizetnek, nem úgy mint a hátrébb ácsorgó parasztok. Egyértelmű, hogy a marcona szakállas felé néznek a leginkább gyűlölködve, aminek okát nem valószínű, hogy részletezni kéne. Ebből kifolyólag a két társa is rögtön rosszabb megítélést kap, amin a laza hangvétel sem nagyon segít. Az eddig közelben ácsorgó parasztok közül most három is odalép. Vasvillákat szoronganak, ami épp olyan jó szolgálatot tud tenni a munkában, mint a harcban.*
- Nem látunk szívesen itt benneteket! Ha vizet akartok, akkor vegyetek a folyóból.* Szólal meg az egyik szakállas, egyébként jól öltözött falusi. Bár hanghordozása nem gyűlölködő, de ettől még közel sem barátságos. Arra mérget vehetnek, hogy ide aztán be nem fogják őket engedni.*


4136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-03 15:58:01
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Ukrom is egyetért a tervvel kapcsolatban. Így aztán el van döntve. Tovább folytatják az útjukat akkor is, ha Nawanthirit úgy kell cipelni. Bár utóbbiban árvánknak igencsak kevés haszna lenne. Az melákba pedig mintha visszatérne az imént elveszett határozottsága. Amiből a lányba is átszivárog egy leheletnyi. Még a kézfogást is igyekszik ennek megfelelően viszonozni. De nyilván valóan ez meddő vállalkozás. Főleg egy orkkal szemben. Végül mindketten vissza is indulnak, hogy közöljék döntésüket a kapitánnyal. Némi keresgélés és útbaigazítást után meg is találják őt valami gyakorlat közepén. El is nézegeti őket a félvér. Kíváncsi rá, mégis miként képzelik el kívülállók a tolvajfogást. Ám a felismeréstől kénytelen kacagva kitörni. Hiszen ezek a bérfegyverek meg sem közelítenek furfangban egy igazi tolvajt. Mondjuk nem is fordítanak a céljukra annyi figyelmet, mint ő volt kénytelen a nehezebb napjain. Érthető is. Nekik nincs veszítenivalójuk, amennyiben elkapják őket. Meg persze nem is a sikerükön múlik a napi, esetleg hati, betevőjük. Ellenben még ezek a tények sem nyújtanak alapot az árva szeme előtt lezajló ügyetlenkedésnek. Ukrom azonban nem nézelődik sokat. Amint teheti a kapitányhoz siet és közli vele a döntést. Még két hátast is szeretne kölcsönözni, amit a törpe meglehetősen pökhendi módon utasít vissza. Sőt. Még két bakát el is küld vízért, hogy a lehető legbutább módon próbálják felébreszteni a szerzetest. Lilyben ekkor törik el valami. De ahelyett, hogy háborogna, mint valami tenger, kihívja a kapitányt egy versenyre.*
- Nekem lenne egy ajánlatom.
*Jelenti ki tartva a szemkontaktust a kapitánnyal.*
- A barátom és én kipróbáljuk magunkat a játékokotokban. Mi leszünk a tolvajok szerepében, ellenetek. De ezúttal tétje lesz a dolognak.
*Emeli fel baljának mutatóujját, mintegy szavait nyomatékosítva.*
- Amennyiben mi kerülünk ki győztesen, megkapjuk a hátasokat és nem fizetünk értük. Ha elkaptok, kifizetjük a őket, de a lábunkon távozunk. Mit szólsz?
*Kérdi a tolvajpalánta. Ám mielőtt választ kaphatna, a háta mögött valaki Nawanthiri hangján köhög fel. Mire tekintetét Mandulaszem felé fordítja, a lányt már láthatóan éber állapotban találja. Ha nincs is teljesen magánál.*
- Istenek, holdak, sors és miegymás! Végre!
*Kiált fel félvérünk. Hatalmas kő esik le a szívéről a szerzetes életjelei láttán. Hihetetlennek is tartja, hogy egy vödör víz volt a megoldás. Sietve mellé is lépdel, hogy biztos lehessen abban, hogy nem csupán a képzelete játszik vele. Ha viszont a törpe kapitánynak lenne még hozzá szava, azt szívesen meghallgatja.*


4135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-03 07:04:10
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 524
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A veranda hirtelen megrándul, mint egy öklendezés. Állkapocsként nyílik szét, melyben a deszka-fogak közé szorult test, Lily bizarr pózba csavarodott, törött torzója arrébb liffen. A semmibe vezető létra oldalra bicsaklik és ferdén megáll. Aztán az egészet mintha festett vászonként szurokba nyomná egy láthatatlan kéz.
Égbolttalan, mindent kitöltő feketeség, ahol a lent és a fent csupán alaptalan sejtés.*
~A farkas húst eszik, a kabócák álmokat.~ *Nem lehet eldönteni, hogy hang vagy gondolat. Talán mindkettő. Talán egyik sem.
Figyel valami. Itt a semmi közepén. Közel van.
Ahogy a felismerés beérik, valami kibontakozik a sötétből Nawanthiri mellett. Vörösen parázsló szemek nyílnak, ahogy a nagy, döglött eb feljebb emeli a fejét. Hátrasunyt fülekkel hajol közelebb, hogy mélyet szippantson a lány szagából. Még így, ülve is hatalmas, akár egy warg. A szőre loncsos. Hullanak belőle a nyüvek, ahogy megmozdul. Rothadó pofájából valami folyamatosan szivárog. Végigfolyik a szügyén, aztán az összetapadt szőrről a feketeségbe csepeg. Kilenc szeme egyenesen a szerzetesre bámul. Nyolc izzó vörösen, egy pedig ezüstszürke hályogtól fátyolosan. Mégis, mintha ezzel az eggyel nézne igazán.*

*A ház egyetlen szobáját csak a holdfény világítja be. A falak mentén hegyekben állnak az üres palackok. A padlót kihúzkodott dugók meg üvegcserepek lepik el. Megszáradt, sötétbarna foltok mindenütt: bor vagy vér. Ukrom holtteste egy keresztgerendáról lóg egy kötélen. Alatta felborult zsámoly.
Nawanthiri szája elé kapja a kezét, ahogy szemei beisszák a látványt. Nem tudja, miért dobta el magától az ork az életet, de biztos benne, hogy az ő hibája. Ha időben érkezik… ha meglátogatta volna máskor is… ha egyáltalán el sem válik tőle… soha-soha… a szerzetes érzi, hogy a szemei égnek, de nem tud sírni.
A földön, a zsámoly mellett levelet talál. Alig pár sor a szürkebőrű esetlen kis ákombákomaival. Nawanthiri írástudatlan, így elolvasni nem képes, de biztos benne, hogy neki szól. A levél tetején ott a szimbólum, amivel ő rajzolta alá egyszer régen a saját, Ukromnak szóló búcsúlevelét, amikor még Nawanthirishardipandra volt a neve. Fehéralakos tuskép a fuldokló nőalakkal.
Kintről hirtelen patadobogás, és egy ló prüszkölése hallatszik.*
- Haa-hóó, van itt valaki…?
*Lily hangja. Aztán szörnyű robajjal beszakad a mennyezet, és a lezúduló szökőár minden fényt kiolt.*

*Délután lesz, mire árvánk és a szürkebőrű elhatározzák magukat. A kapitányt a barakk mögötti réten találják, épp tolvajfogást gyakoroltat a katonáival. Két zsoldos játssza a tolvajokat, akinek különféle akadályok fedezékében kell egy zacskó diót eljuttatni a gyakorlótér egyik végéből a másikba. Négy bajtársuk és a kapitány ezt próbálják megakadályozni, vidám szentségelés közepette.*
- Nem gondolják kendtek, hogy még lovat is adok, mert az a vágott szemű leány nem akar fölkelni! *jelenti ki a veterán törpe csípőre tett kézzel* Srí! Brox! Locsoljátok már föl!
*A nevezett két baka - egy wegtoreni törpe nő, meg egy körszakállas ember - szalutál, és már indulnak is. Ha Lily vagy Ukrom akadékoskodna, a kapitány minden további nélkül rendre parancsolja őket. Ha kell, erővel. Úgy látszik, eddig tartott a jóindulat.
A katonák tutira mennek: egy húsz meg egy tízliteres vödörrel térnek vissza a kútról. Amikor Brox elkezdi a szerzetes arcára csorgatni a vizet, eleinte nem történik semmi. Srí szól neki, hogy küldje meg jobban. A következő pillanatban Nawanthiri köhögve-prüszkölve-levegő után kapkodva magához tér. Sután kigördül a hideg zuhany alól, aztán magzatpózba kuporodva próbálja összeszedni magát.*
- Na, mondtam én! *nyugtázza a kapitány az eredményt, és mint aki jól végezte dolgát, visszarendeli a katonáit gyakorlatozni. A szerzetesnek mindene fáj, és minden ízében remeg. Visszaaludni azonban biztos nem fog…*


4134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-02 19:47:44
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 458
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Még soha sem szorosabb helyzetben vicsorog, miközben a fél-elf szempárjaiba bámul sajátjával. Igaz, Artheniorban túl kis eséllyel jutnának csak előre, hogy most visszaforduljanak; pontosan ezért is kezdték el megtenni ezt az utat. Mégis mit gondolt?! Arcon akarja csapni magát. Lillyen érett, nála hűvösebb válaszát hallgatva eszébe jut a kérdés, miért veszti el kis híján eszét? Elfordul tőle, és a tájra meredve, hogy ne társára kelljen, mellkasát szorítja össze jobbjával, és egy mélyet felsóhajt. Le kell nyugodnia.*
- Értem. *Motyogja végül, továbbra is hátát mutatva a leánynak. Lassan belenyúl táskájába, és egy árva viaszgyertyát húz ki belőle. Árva reményük. Ha a civilizáció szíve nem tud segíteni nekik, akkor a háta mögé utaznak.* - Legyen hát.
*Visszateszi a kelléket, és végül csak visszafordul barátja felé. Kiegyenesedik, hangjába lassan visszatér az erő.* - Szerintem... nem, biztos, hogy tovább fogunk menni. Ha kell, úszunk. *Megacélozott elszántság gyullad fel a szemében.* - Igazad van, Lilly. Jobbak az esélyeink, ha tovább haladunk. *Bár arról nem biztos, mennyire bízhatnak a kikötői vajákosokban, ha még a levegő városa is kudarcot vallott, de nincsenek abban a helyzetben, hogy akár a tőlük is érkező segítséget visszautasítsák.* - Először kételkedtem, hogy te is velünk tartsál a városban. Hamar bebizonyítottad, hogy tévedtem. Bocsánat, és köszönöm. *Vezető kezét egy csontropogtató kézrázásra nyújtja amaz felé, és ha Lillyen vele tart, visszaindul a táborba. Odaérkezve rögtön a kapitányt keresi meg.*
- Köszönjük a vendéglátást. Tovább megyünk vele együtt, megkeressük azt a csodaembert. Ha két hátast tudtok nekünk szánni egy egyirányú útra, fizetek érte. Visszafele nem fognak kelleni. *Ezalatt azt érti, olyan hátasokra gondol, amik maguktól visszatalálnának a zsoldosokhoz, amikor elengedi őket. Az idős tiszt válaszától függetlenül el akar indulni, és ezt nem felejti el tudatni ifjabb társával sem.*
- Még e menet alatt elérjük a Kikötőt. *egy pillanatnyi pihenéssel, vagy nélküle. Nawanthirihez lehajolva nem kerüli el figyelmét a rosszindulatú változás, de nem engedi, hogy ez most beborítsa agyát.* ~ Tarts ki. ~

A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.02 19:50:26


4133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-02 17:41:36
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Az ork olyan dolgot mesél, amitől Lily kénytelen eltátani a száját. Még maga elé is képzeli a jelenetet, ahogy a mutatványos elaltatja a szerencsétlen jelentkezőt.*
- Van olyan aki ilyesmért aranyat ad?
*Nyúlik a tátott száj gúnyos grimasszá. Ő meg az ékszerekre való költekezést tartotta feleslegesnek. De ezek arra költöttek, hogy egy, vagy néhány, ujjal rövidebben ébredjenek. Érdekes világban élünk. Viszont akad itt fontosabb dolog is amin töprengeni lehet. Például, hogy miképp lehetne visszahozni Nawanthirit az éberek sorába. Ukromnak is eszébe jut, ki lehet felelős Mandulaszem állapotáért. Árvánk pedig heves bólogatásba kezd a melákot is megszégyenítően morcos ábrázattal.*
- Teljesen biztos. Az a féreg a felelős. Nawanthiri serint az álmaiban támad. Mostanra sikerült elérnie, hogy ne szabadulhasson túl könnyedén. Elképzelni sem tudom, min mehet most keresztül szegény.
*Pillant az ernyedten fekvő lányra. Persze a félvér is igyekszik visszafogottabb hangerővel beszélni az árnyékról. Hiszen épp nem hiányzik a triónak, hogy a zsoldosok fülébe jusson, hogy még egy arctalan szörnyeteget is a nyakukra hoztak. Bár csak kisebb-nagyobb sikerrel megy, tekintve árvánk haragos állapotát. A Sharran ötlet sem arat hatalmas sikert. Mondjuk Ukromnak igaza van. Túlságosan sokáig tartana és fene sem tudja, addig mit tehet ez az izé a szerzetessel.*
- Ha nem tehetünk mást, hát várjunk. De figyelmeztetlek, hogy nem vagyok a türelem bajnoka.
*Feleli szürke barátja felvetésére. Nawanthiri mellé telepedve, lábait összekulcsolja maga előtt. Térdeire könyökölve állát a tenyereiben pihentetve bámulja az eszméletlen szerzetest. A percek, még a pillanatok is, éveknek tűnnek. A félvér kalapáló szíve pedig csak olaj a tűzre. Minden lélegzetvételnél egyre növekszik benne a félelem. A rá boruló tehetetlenség pedig csak fokozza az idegei megpróbáltatásait. Hosszú órák telnek így kínlódások közepette. Lilyt már-már a szédülés kerülgeti, mikor Ukrom komótosan feltápászkodik és magával hívja őt.*
- Hát akkor beszéljünk!
*Mondja majd azzal a mozdulattal fel is pattan, hogy követhesse az orkot. Sétálnak egy ideig, közben pedig a melák pánikhangulata szépen át is ragad a lányra. Mire megállnak, szíve ismét a torkában dobog. Talán barátja valami borzalmas felfedezést tett. Erről azonban nincs szó. Arról annál inkább, hogy ő is a tehetetlenségtől szenved. Nem biztos abban sem, hogy folytatni kellene-e útjukat. Árvánk véleményére kíváncsi. Ezzel pedig nehéz választás elé állítja őt. Lily mélyen el is gondolkodik a kérdésen. Végül megfél-elfelve magát, ami az arcára is kirajzolódik, nyitja ki először a száját.*
- Mi garantálja, hogy Artheniorban tudnak rajta segíteni? Hiszen azért indultunk útnak, mert ott nincs segítség.
*Válaszolja meg azon nyomban a saját kérdését. Kékjeit meg a sötét szemembe mereszti, mint aki nem is lehetne komolyabb. Bár a tények ezek.*
- Szerintem mindenképpen tovább kell mennünk. Azzal a mester-remetével van a legtöbb esélyünk. És "a sors tudja", talán addig magához is térhet.
*Idézi fel a melák szavait érvelés közben.*
- Az sem kizárt, hogy a Kikötőben találunk valakit, akinek sikerül felébresztenie őt valami bájitallal, vagy mágiával. A hajókon is szoktak orvosok lenni.
*A félvér legalábbis erősen reméli. Mert biztos nem lehet benne azok alapján, amiket a hajózásról tud.*
- De a te véleményed is érdekel.


4132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-02 13:09:09
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 524
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Nawanthiri ellazítja a tagjait, mikor a félvér lány tőre a torkának szorul. A lépcső, aminek a tetején állnak, legalább harminc láb hosszú és nagyon meredek.*
- Nem akartam ártani neked, Lily. *suttogja a szerzetes* Ukrom ugyanúgy szeret téged is, mint engem. Tedd el a fegyvert…
*Megpróbál gyengéden ráfogni a tolvaj kezére, amelyikben a tőrt tartja. Lily nem várja meg, míg valóban fogást talál: mindkét marka megszorul, és ha a szerzetesnek nem volna annyi harci rutinja, el is metszené a nyakát. A kitekert testhelyzet miatt így sem könnyű ellenfél. Rövid dulakodás után Nawanthirinek sikerül valahogy a lánykát megborítani, ám az lerántja magával a lépcsőn. A szerzetes igyekszik úgy gurulni, hogy a tőr se szúrja meg, és Lilyt is védje. Közvetlen azelőtt, hogy leérnének a földszintre, a tolvajlány rosszul érkezik, és eltörik a nyaka. Egy pillanat műve az egész. Nawanthiri kétségbeesetten próbál életet lehelni bele, de ahogy annak idején Sulimot, úgy az árvát sem tudja már megmenteni…*

*Nawanthiri újra a szőlőskertben sétál. Éjszaka van, az együttálló holdak ezüstbe vonják a suttogó leveleket. Ukrom házához tart, ahová a zsoldos sok év harcai után vonult vissza. Nawanthiri kétszer kapott új nevet, mióta elváltak egymástól. Most Ukrom Halálának hívják.
A lugasok között kővel szórt út vezet a házhoz. Minden csendes, csak a szél játszik a fokhagymafüzérekkel, amik a tornác ereszéről lógnak. A sarkig tárt ajtó előtt hatalmas fekete kutya fekszik. A léptek zajára sem ébred meg. A szerzetes közelebb érve látja, hogy napok óta halott…*

*Az éber világ történéseiről Nawanthiri semmit nem tud. Barátai annyit vehetnek észre, hogy a légzése, szívverése egyre lassabb. Pupillái még a déli verőfényre sem reagálnak. Álom ez még, de közel a halálhoz.*


4131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-02 10:37:56
 ÚJ
>Kilencéletű Sifrald avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Felderítés//

- Nos, hallottam már, hogy valakinek a kekec, gonosz legyen az ideálja, de nem vagyunk egyformák.
* A faluhoz közeledve már távolabbról kiszúrja a kellemetlen pillantásokat, egyszerűen megérzi az ember az ilyesmit. Feszengés nélkül közelíti meg a település első házait. Pár ronda tekintettől még nem csinál a gatyájába.
Villámgyorsan felméri a lakókat és azok fegyvereit. Nyilvánvaló, hogy a fosztogatás nyomott hagyott az itteniek lelkében és békés fül-és farokbehúzás helyett inkább a kevésbé békés összfogásra szavaztak a továbbiakban.
Érdeklődve figyel, hagyja kibontakozni a bugrisokat. A leány taktikája se rossz, bár kétséges, hogy bárki ártalmatlannak nézné őket ilyen menetfelszereléssel. A hosszú-zöldfülű azonban őszintén meglepi. Meglehet, hogy a szemtelen szájhős jófelé gondolkozik. Ő maga a nyíltságot kedveli, nem kertelne jövetelük célja felől. De nagyon kíváncsi, hogy boldogul a két ifjú és talán nem is kell féltenie őket. Sifraldnak van a leginkább barbárabb képe, így jó ötletnek tűnik, hogy az elfeket küldje előtérbe. Bátorítóan biccent feléjük, apró intéssel jelezve, hogy csak nyugodtan folytassák.
Nem lenne rossz, ha áthaladhatnának a falun és jobban szemügyre vehetné a helyzetet. Tekintete a zsoldosok feje fölött máris a védelmet pásztázza. *


4130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-01 12:10:22
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 458
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*A megbizonyosodás érdekéért még egyszer közelebb hajol Nawanthiri testéhez; végtagokat emel, fejet forgat, és szemet-szájat nyit, ösztönös reakcióért kutakodva. Ha amaz esetenkénti szemhéjrángásán kívül nem tapasztal továbbra sem mást, megerősíti magyarázatát Lillyennhez fordulva.* - Alm'zar piacain mutatványosok és varázslók jelentkezőkkel csináltak hasonlókat, pénzért cserébe. Kézmozdulatokkal és porokkal fektették őket le, és nem lehetett az alvókat semmivel se felébreszteni, még ujjak csonkításával sem. Mintha halottak lettek volna, csak bizonyos parancsra keltek fel. A tünetek nem pontosan ugyanazok, de... máshoz nem tudom kötni.* A diszkrét részleteknél halkabbra veszi a hangját.* - Tudod, mi tehetne róla. *Azért nem kezdené démonokkal hangosan szórakoztatni a falubéli katonaságot.
A zsoldoskapitány hozzájárulására hálásan bólint, józan eszű tanácsára pedig már majdnem elmosolyog: Ha sietősebb lenne, már rohanna is a vödörnyi hideg vízért és rongyért. Barátja nem ujjong a hangnemért, de megkönnyebbülésére nem veszi nagydobra, ami ebben a helyzetben nem lenne bölcs; amíg nem esik más lehetőség, jelenleg e milícia vendégszeretetére vannak utalva. Felvetődik még egy lehetőség tőle, ami nem is hangzik rosszul.* - Nem gondoltam volna, hogy hozzá fordulnál mindezek után. *De nem mintha lenne jobb választásuk. A szürkebőrű el is gondolkodik róla; de az először reménykedő szemcsillanás ugyancsak elhalványul.* - Két napot kellene várnunk, mire megérkezzen, feltéve ha el tudnánk indítani egy hírvivőt, és ma. Túl sok idő. *Eddig nem futottak versenyt az idővel a remetének a megkeresésével, de a jelenlegi események gyorsan változtathatnak ezen. Két teljes napot csak nem csücsülhetnek itt.* - Nawanthirit pedig nem hagyjuk itt magára, sors sem tudja, mi történhet vele ebben az állapotban.* Ezt az ork kissé ridegebb hangon feleli, jelezve, hogy ebben a részben nem tart vitát.* - Talán felébred. Várjunk egy kicsit. Hátha...
*Ukrom a következő órákban nem nagyon mozdul el a szerzetestől. Enni nem eszik, s sokat nem nézelődik; időközönként végigtekinti az alélt nőt, hátha lát rajta bármi javulást, s az időközben előhozott vödörnyi vízzel borogatja. Érzi, ahogy gyomra felmarja a stressztől. Ez az idő kíméletlenül lassan telik számára, s ahogy a pajtában vegetál, bármi más alternatív megoldáson gondolkodva, úgy jön rá, hogy tényleg nincs sok választásuk. Hevesen süt a felhőtlen nap, mikor lassan feltápászkodik. Lillyenért indul.*
- Beszélnünk kell. Kint. *Közli a leánnyal. Ha beleegyezik, akkor vezetésével egy jó pár lépéssel eltávolodnak a tanyától, míg maguk között nem lesznek a zöld mezőkön. Megviselten, és búsan fordul a fél-elfhez.*
- Én... nem vagyok biztos benne, hogy ne forduljunk vissza. *Kezdi.* - De nem úgy láttam, hogy magától fel fog kelni. Lillyen, én nem tudom mit csináljunk. Armakhturt estig nem tudom előhívni, de addig nem tudok már itt ülni, és várni a csodát. És ki tudja, lesz e telihold. Lehet, hogy így kell tovább mennünk. El tudom cipelni, de... félek. *Kétségbeesésében létfontosságúvá válik neki társa véleménye arról, hogyan tovább.* - ...Nem akarom, hogy miattam haljon meg. *Még egy valaki nem.* - Mit csináljunk? Menjünk tovább, vagy vissza?


4129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-30 17:23:20
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Ukrom azonnal elveti árvánk megégetős ötletét. Amivel hatalmas követ gördít le a lány szívéről. Ezt a módszert az utolsó lehetőség után szerette volna alkalmazni. Ám szegény félvér azzal főz, ami akad. Ő pedig ezzel tudott előállni nagyhirtelen. A szürke ork kijelentése viszont sokkal többnek bizonyul. Azt mondjuk Lily sem tudja, hogy honnan szedte ezt a határozott diagnózist. Kétkedésének azon nyomban hangot is ad. No nem azért mert nem hisz a melák hozzáértésében. Csupán az aggodalma kérdőjelez meg mindent, ami nincs bebizonyítva.*
- Miért vagy ilyen biztos benne?
*Kérdezi a félelemtől hűvös éllel a hangjában.*
- Talán láttál már ilyet?
*A második kérdést azonban már a saját megnyugtatására teszi fel. Hiszen ha Ukrom valóban egy pontos felismerést tett, máris közelebb vannak a megoldáshoz. A csak egy arasznyival is. Ellenben a fenekén üldögélés sosem vallott Lilyre. Ilyen vészterhes helyzetben pedig végképp úgy érezné magát, mint aki tűpárnán csücsülget. Már épp felajánlaná az egyik zöldes bájitalát, amolyan próbaképpen. Hiszen ártani nem árthat. Amikor a kapitány helyettes is megelevenedik. Majd olyan módon nyilvánul meg, amitől árvánk legszívesebben falra mászna.*
- Mi a frász?!
*Horkan fel. Mondjuk ezt azonnal meg is bánja. Hiszen semmiképpen sem szeretné, hogy ez a nő megváltoztassa a döntését. De mégis. Mennyivel több értelem lelhető fel abban, ha kirakják a szűrüket és a szabad ég alatt, cipelve kell gondját viselni szerencsétlen Nawanthirinek? Végül egy Ukromféle morgással letudja a dolgot. Azzal semmiképpen sem lesznek előrébb, ha egy modortalan nőszemély modortalanságán háborognak. Ellenben egy másik utolsó utáni ötlet is bevillan a félvér elméjébe. Sietve Ukrom mellé lép és közli vele.*
- Talán ide hívhatnánk Sharrant. Van egy olyan érzésem, hogy ő többet tehet bármelyikünknél.
*Jelenti ki két lemondó sóhaj között.*
- Elküldhetnék lovon egy zsoldost érte. Így hamar megfordulnak. Ha meg azt mondja, hogy Lily küldte, biztosan ő is azonnal lóra pattan.
*Aztán elgondolkodva még hozzáteszi.*
- Mondjuk nem biztos, hogy egyedül. Mit gondolsz?


4128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-30 14:05:35
 ÚJ
>Antos Pantos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Antos Pantos unatkozik. Nem tud most semmit csinálni, hisz 10. A levelek hava hetedik napja van, nem tud a betakarításnál segíteni, ezért körülnéz utoljára a szántóföldeken, s irányát a Pegazus fogadó felé veszi.
Enni s inni akar valamit.
Antos Pantos szeret kényelmesen élni, körülvéve magát itallal, ennivalóval és jó társasággal. Megpróbálja kerülni a bajt, de az nem mindig sikerül neki, hiszen büszke és hajthatatlan. Szeretne egyenes gerinccel és nem szemlesütve élni. Nem szokása túlontúl a múlttal foglalkozni, ezért is lehetséges az, hogy kivel nemrég ölre ment, készen arra, hogy kioltsa annak életét, utána úgy italozik vele, mintha időtlen idők óta cimborák volnának.*

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.10.31 19:06:30, a következő indokkal:
Teljesen rosszul használod a játéktéri jelöléseket. A számokat kérlek rendesen írd ki betűvel (tehát 7-dik helyett hetedik). Oda is pontot teszel, ahova vessző kellene, például kötőszavak elé. Megpróbál egybeírandó. Kérlek ne szólj ki a reagodból az olvasó felé ("nemrég majdnem ölre mentetek egymás életét kioltani, utána úgy iszol vele"), hiszen nem a játékos lép interakcióba a karaktereddel, hanem a többi karakter. Helyenként teljesen kuszák, értelmetlenek a mondatok, és kérlek az elgépelésekre is figyelj oda!



4127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-30 13:01:54
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 524
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A szürkebőrű belemarkol Nawanthiri sörényébe, és még azzal a lendülettel szúr torokra. A szerzetes hanyatt vágja magát, hogy a pengét elkerülje. Ukrom a mozdulat következtében előre tántorodik, de olyan szerencsétlenül, hogy a csatabárd a tarkójában áll meg. Tintafekete szemei kimerednek, a szája nyitvamarad, és nyúlós, szurokszerű váladék kezd csorogni belőle. A zöldbőrű asszony azonban nem áll meg. Kiszabadítja a fegyverét, és lesújt még egyszer. Aztán még egyszer. Aztán még egyszer…*

*Nawanthiri felé négy különböző irányból repül dobótőr. A szerzetes egy gondolattal köddé válik, és elborítja az egész házat. Amelyik zsivány belélegzi, álomba szenderül. Amikor a szerzetes visszaváltozik emberi alakjába, már nincs rajta a hollómaszk.*
- Lily! Gyere elő, kérlek, nem akarlak bántani…
*Nawanthiri sorra járja a tanyaház hetvenkét szobáját. Valamelyikből mindig hall valami zajt. Halk lépteket, egy kivágódó ablakot… a lánykát hiába szólongatja, nem jön elő, mégis mintha folyton a szerzetes körül ólálkodna, láthatatlanul. Nawanthiri átkutatja az emeletet is, de végül feladja. Már készülne lemenni a lépcsőn, amikor hátulról egy keskeny kéz ráfog a homlokára, a torka elé fekete penge siklik. Lily hangja csöpög a méregtől, ahogy a fülébe sziszeg:*
- Azt hiszed, neked mindent szabad? Ukromnak már akkor meg kellett volna ölni téged, amikor először meglátott…

*A zsoldosok rákérdeznek a kapitány helyettesénél, egy ember hadnagynál, maradhatnak-e hőseink az istállóban. Hadnagy asszony egy szikár, negyven körüli nő, akinek a modorában az égvilágon semmi nőies nincs. Engedélyezi, hogy Ukrom és Lily az istállóban várjanak, míg a szerzetes magához tér, de semmi értelmét nem látja.*
- Ha elátkozták, magától nem fog ez fölkelni. Locsoljátok föl egy vödör vízzel, azt' jóvan!
*Akárhogyan is, a szerzetes délig nem tér magához, és semmi jele annak, hogy mikor fog. Ugyanabban az öntudatlan állapotban marad, ahogy Lily megtalálta reggel.*


4126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-29 19:33:55
 ÚJ
>Hegyvidéki Tharasy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítés//

*Nem szól közbe. Csak fél füllel hallgatja Thalenaa és a Kilencéletű eszmecseréjét. Helyette a falucska épületeinek körvonalait fürkészi, ahová lassan megérkeznek.
Meglepi a fogadtatás, legalábbis legutóbbi ittjártakor nem ütközött ily ellenséges környezetbe. Lehet, hogy triójuk fenyegetőbb hatást kelt, mint ő és Thaleena egyedül. Elnézve a Kilencéletűt, nem is csodálkozik különösebben a dolgon.
A kellemetlen reakciók után ő szélesen, már-már barátságosan vigyorog a falu határán posztoló őrök irányába.*
-Naná, hogy békés szándékkal! Itt lakik még Rozsi? Régi jó ismerős. Neki van a legfinomabb pitéje innét egész Szántóvégig. *Beharapja ajkait, hogy lenyelje még szélesebb vigyorát. Lopva Kilencéletű felé pillant, hátha amaz jobbnak látja, ha elhallgat.*
-Három utazó vagyunk csupán, kik szívesen megtöltenék a butykosukat a kútból... És hmm... Ily fogadtatásban részesülnek a népek az egész vidéken, vagy csak Sziritánban vigyáznak jobban a rendre?
*Őszinte kíváncsisággal kerekednek szemei. Nem akarja kezébe venni az irányítást, de az eddigi beszélgetésükből kiderült, hogy jobban ismerik a környéket Thaleenával, mint a barbár.*

A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.29 19:35:02


4125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-29 19:10:41
 ÚJ
>Hegyvidéki Thaleena avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Felderítés//

- Valami ilyesmi.
*Nyugtázza egy biccentéssel fivére igen heves érvelését, ami szinte szó szerint olyan, amit egy tharg is mondana. Nem tetsző a számára, hogy ennyire hasonlít már a barbárokhoz.*
- Ha nagyon muszáj.
*Szórakozottan fintorog egyet, ami végül mosollyá szelídül. A vereség nem törte le kedvét, sőt, most egészen jó kedve lett a kis testmozgásnak hála.*
- Azt szereted, mi Kilencéletű? *Teszi fel kérdését, majd pontosít.* A mosolygós leányokat?
*Egy újabb kérdés, amin el kell gondolkodnia.*
- Fú, az már nagyon sok tél és nyár volt.
*A számolás eleve nem az erőssége, különösen akkor, ha az idő múlásáról van szó, ami sokkal elnézőbb velük elfekkel.*
- Nagyon régóta. Egészen karonülő korunkban szedtek össze a thargok minket a hideg földről. Ha nem ők, akkor a farkasok találtak volna ránk, szóval sokat köszönhetünk nekik, cserébe már néhány évtizede pucoljuk a szart az istállóból.
*Ennyi mesélés részéről elegendő, ezt meghagyja későbbre, inkább elkezdi a feladatukra összpontosítani figyelmét. Nem jutnak sokáig, igen hamar megtorpanásra késztetik őket marcona zsoldosok. Thaleena már éppen szólni készülne, ám eszébe jut, hogy most nem ketten vannak, ezért oldalra lépve átadja a lehetőséget Sifraldnak.*
- Békés szándékkal jöttünk.
*Teszi még hozzá legszebb mosolyát megvillantva, majd fejét alázatosan lehajtva a földet kezdi el bámulni, időnként persze felpillant, de a cél, hogy ne tűnjenek semennyire sem fenyegetőnek. Alapvetően legjobb tudomása szerint nem is terveznek ártani senkinek, de ha igen, akkor sem szeretné ezt a látszatot kelteni, annál sokkal sunyibbak ők ketten.*


4124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-28 14:50:53
 ÚJ
>Wymvendor Omamenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Wym a füves pusztaság határán átlépve egy új tájra találja magát, a végtelennek tűnő szántóföldek húzódnak el előtte. A hűvös szél, ami az arcába csap, jelezni kezdi az eljövendő téli napokat, és a földek készen állnak a télre. Arthenior és a Kikötő számára termelődő élelmet aranyfényben füröszti a nap, amint az a horizont alacsonyabb részén utazik.
Miközben az úton halad, időről időre fegyveres őrjáratokkal találkozik, akik éberen őrzik a gazdák és a munkások békéjét. A karavánút egyik oldalán az újabb, friss szántóföldek terülnek el, míg a túloldalon a hagyományos gazdaságok működnek. A távolban, a látóhatár alján, a Grombar kastély romjai sejlenek fel, mint egy árnyék, mely a múltból kísért.
Wym még csak nem is gondol arra, hogy bármelyik tanyára is betérjen. Elszántan halad előre, hajtva a következő kaland iránti vágyától. A napfény által felmelegített föld illata keveredik a friss őszi levegővel, és az ösvényen lépkedve hallja, ahogy a lehullott levelek ropognak a lába alatt.
A nap lassan a horizont felé hajol, az ég színei lila és kék árnyalatokba váltanak, a hűvös szél pedig egyre erőteljesebben kezd fújni. Megáll egy pillanatra, hogy pihenjen és mélyen beszívja a tiszta levegőt. Körülnéz, és érzi, hogy ez a hely békét és nyugalmat áraszt.
Az út mentén látótávolságába egy apró tavacska kerül, melynek tükröződő vize gyengéden csillámlik a délutáni napsugarakban. A tavacska partján fűzfa áll, levelei már aranyba és vörösbe fordultak, s gyengéden rezegtetik őket az enyhe szellőben.
Egy idősebb halász, szakállas arcán mély barázdákkal, csendesen ül a parton, horgászbotját szorosan a kezében tartva, várva, hogy egy-egy hal megkocogtassa a botjának spiccelését. Wym figyeli a férfi mozdulatait, ahogy türelmesen beledob egy-egy újabb csalit a vízbe és reménykedik a fogásban.
A tavacska másik oldalán, egy család - apa, anya és egy kisfiú - piknikkel ülnek le a fűbe. A gyermek nevetve futkároz a tavacska partján, míg a szülei csendesen beszélgetve élvezik az őszi nap utolsó sugarait és a természet adta nyugalmat.
Egy pillanatra elmereng a környezetén. Az őszi levelek suttogása, a gyermek kacagása, és a tavacska csendes hullámzása összefonódik az ősz dallamává, mely melegséget és békét cselez be a szívébe. Ezen a vidéken az ember és a természet közötti összhangot érzi, ahol az évszakok váltakozása nem csak az idő múlását, hanem az élet körkörös természetét is hordozza magában.
Ahogy tovább lépked az ösvényen, a szántóföldek egyre ritkulni kezdenek, helyüket szétszórt fák kezdik átvenni. A levelek alatt a talaj módosul: a száraz, kemény földből egyre puhább, mohával borított talaj kezd kialakulni lába alatt. A távolban egy kis csoport gazda dolgozik, lassan befejezve a napi munkát, miközben a nap aranysárga sugarai még utoljára megtöltik a világot ragyogással.
Az út mentén, itt-ott, apró tisztások bukkannak fel, melyeken kisebb-nagyobb állatcsordák legelésznek. Egyikük, egy bölcsen néző juhász, a juhok körül járkál, miközben egy szelíd, de figyelmes kutyája kíséri. Pillantásuk összetalálkozik egy rövid időre, és egy tisztelettudó, elismerő bólintás cserélődik közöttük. Ebben a világban minden utazó tudja, hogy a gazda munkája nélkülözhetetlen.
Ahogy az út egyre inkább a szántóföldek mellett vezet, az erdő sűrűsödni kezd. Óriási fák kezdenek felbukkanni az út két oldalán, melyek korhadt törzse az évek százainak, talán évezredeknek az emlékeit őrzi. A fák által alkotott lombkorona szűri a fényt, és a sötétzöld árnyalatok különféle árnyalataiban játszik. A szél suhogva zúg át a faleveleken, és hűvös, mohos illatot hord magával.
Ahogy a sűrűsödő erdőség határán lépked, érzi az erdő mély, titokzatos atmoszféráját, ami egyszerre vonzó és megfoghatatlan. Itt, az erdő kapujában, a szántóföldek és az erdő közötti határmezsgyén, egy új kaland kezdete áll előtte. A sűrű, magas fák között rejlő titkok, a mély erdők csendje és a természet vad, ősi szelleme hívogatja tovább.*



4123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-28 10:02:07
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 458
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Nawanthiri lehozatala után ellenszenvét eldobva tiszta szénát, amit a szerzetes alá tesz, remélhetőleg valamelyest kényelmesebbé téve alatta a felületet. Csöndben, sokatváróan időzik el eszméletlen barátja mellett guggolva, miközben előhangzik a páleszes ötlet. Az első pillanatban nem hangzik rossznak ez a próbálkozás, és kezdi is előkeríteni saját, újonnan megvett italát; legalább tudja, hogy az nem mérgező. Sajnálatos módon nem rendelkezik a zsoldosoknál több orvosi tapasztalattal, és amit most lát, abből még nem tud olyasmit kivenni, amit utazásai alatt látott volna. Kiszáradás, kihűlés, álmatlanság okozta eszméletvesztés talán, de nem tudja biztosra. Viszont az alkoholos ötlet hirtelen ki lesz dobva az ablakon, mielőtt használták volna, azzal az okkal, hogy..."nem ihat"? A szürkebőrű feszültségében fogait kezdi egymásnak dörzsölni.* ~ Hogy azok az átkozott eskük... ~ *Ha teljes szívvel bízna ez ötlet biztosságában, valószínűleg már a torkába folyatná le az egyik boros kulacsa tartalmát, az előbbire fittyet hányva. Közelebb hajol Nawanthiri rejtélyesen öntudatlan testéhez. Fél füllel hallja Lillyen javaslatát, ami elsőre szokatlannak hangzik, de mielőtt válaszolna is az ork rá, látja, ahogy a szerzetes egyik szemhéja megrebben. Meglepődik, megböki a csukott szem előtti bőrt, majd egy hirtelen elgondolásból felnyitja azt. Nem lát a fekete párokban semmi rendelleneset, hanem azt tapasztalja, hogy nem reagálnak légáramlatra, és a pupillák nem változnak a fényre. Feláll, és ezt megosztja Lillyennel és a katonákkal. És ha ezt össze akarja vonni a városban hallottakkal, amit most már kénytelen, akkor az orknak ezen következtetése van:* - Valami transzban lehet. *El sem képzelte volna, hogy ezen szavakat ő maga mondja ki, ha nem látta volna maga előtt a tüneteket. Eltelik egy kis idő, mire a következő lépésen határozza el magát.* - A tüzet hagyjuk későbbre: nem úgy néz ki, hogy reagál a külvilágra, hacsak nem próbálkozunk valami drasztikussal. Hanem meg fog kelleni várnunk, míg felébred. Addig hagynunk kell őt pihenni; nem vagyunk sámánok. *Lassan a helyi zsoldosok felé fordul, tegnapi, fagyos magatartását valami sokkal szerényebb veszi át.* - Köszönjük az éjszakát. Ha nem fogadtok minket tovább, a tisztáson leszünk. Természetesen fizetünk, ha szükséges.


4122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-27 16:26:10
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //

*Árvánk csak bólint egyet Ukrom felé, aztán hezitálás nélkül a csizmájába ugrik. Sietve még magára aggatja maradék holmiját és már a létránál is terem. Fájdalmaival nem törődve, szélsebesen veszi a fokokat, pedig sosem volt híres arról, hogy jól bírná a szenvedést. Talán az adrenalin, vagy az, hogy egy barátja van veszélyben, tehet róla. De jelen pillanatban mégis képes felülkerekedni a gyötrelmein. Odalent talál is néhány zsoldost, akik épp szorgalmasan csinálják a semmit. Oda is trappol hozzájuk, hogy segítséget kérjen.*
- Figyelmet!
*Röffen rájuk az arcáról visító pánik hangulat pedig azonnal átragad a fegyveresekre.*
- Baj van. Nem tudjuk felébreszteni Nawanthirit. Segíteni kéne lehozni őt. És persze valahogy magához téríteni.
*A katonák sem haboznak. Azonnal segítenek Ukromnak a szerzetes pedig néhány pillanat elteltével már a földszinten hever. De az állapotán nem látszik nyoma javulásnak. Lilyben meg akkorára nő a rettegés, hogy csak a fejét tudja kapkodni. Hátha valamiről eszébe jut egy zseniális mentőötlet. Az első ilyen viszont az egyik zsoldos szájából hangzik el. Pálesz? Az valószínűleg a pálinka lesz. Ha pedig olyan az íze, mint amit a szőlősgazda törpe adott, talán még a holtakat is felébreszti.*
- Hát... Egy próbát megér.
*Mondja, egy cseppet sem bízva a sikerben. Nem említve a dolog hátulütőit. Eszméletlenül szerencsétlen Mandulaszem akár férre is nyelhet. Erről pedig eszébe jut egy másik dolog, amiért kénytelen mégis megállásra inteni a buzgó katonát.*
- Várj! Mégsem. Ő nem ihat. Tudod, ez ilyen szerzetes dolog.
*Ám ha nem a pia, akkor mi fog segíteni? A félvér ismét erőteljes töprengésbe kezd. Azonban csak egy felettébb drasztikus ötlete támad, ami még az ork pofonjainál is morbidabb. De! Amennyiben nincs orvos, jó a szamár is elven, megosztja a többiekkel.*
- Okozzunk neki fájdalmat! Tartsuk a karját egy gyertya lángja fölé!
*Veti fel olyan határozottsággal, mintha biztos lehetne a sikerben. Pedig nagyon nem az. Csupán vaktában lövöldözhet. Ellenben a rossz ötlet is jobb, mint a semmi. Egy apró égés pedig csekély kárnak tűnik ahhoz képest, amit az az árnyék okozhat.*


4121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-27 07:24:00
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 524
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A lugasok között köves út vezet a tornácos házhoz. Az ablakban még dereng a világosság, valószínűleg egyetlen mécses fénye. A tornác ereszéről fokhagymafüzérek lógnak, amikkel a szél játszik. Az ajtó előtt két férfi vízipipázik. A szerzetes közeledtére egyikük felhúzza a nyílpuskáját, és rászegezi.*
- Ki vagy, maci?
*A szerzetes enyhén, derékból meghajol.*
- Az én nevem Nawanthirishardipandra és Lilyhez jöttem.
- Itt olyat nem találsz. *vakkantja neki a másik fickó, miközben föltápászkodik* Na kotródjál anyádba…
*A szerzetes nem megy sehová. Helyette nagyon lassan előhúz a zsebéből egy fekete hollómaszkot. Eredetileg nem volt nála, de az álmok anyaga képlékeny. A zsiványok nagyot nyelnek. Nawanthiri fölveszi az álarcot, így most már ő is egy a hollók közül.*
- Őőő… figyeljél, nem akarunk balhét. Szólunk Lilynek, ha úgy van…
*Nawanthiri végigjártatja rajtuk a tekintetét, és egyszerűen bemegy a házba. Nem állják útját.
Odabent - bár imént még világosság szűrődött ki - vaksötét van. Rekedtes, mutáló fiúhang szólal meg valahonnan fentről:*
- Mi a fasz… bazmeg Lily, nyakunkra hoztad őket!!
*A következő pillanatban elszabadul a pokol.*

*A szerzetes kitér Ukrom lándzsája elől, és egy gondolattal túrós rétessé változtatja a fegyvert. Az ork jóformán meg se torpan. Hozzávágja a rétest, aztán a háta mögül széles pengéjű nyúzókést vesz elő. A kutya közben Nawanthirinek ugrik, és megpróbálja földre dönteni. A zöldbőrű asszony pedig a szerzetes hátába igyekszik kerülni, hogy szétverje a fejét a csatabárddal.
Mandulaszem Brúgót súlytalanná teszi, és lebukik előle - az óriási szelindek tehetetlenül repül tovább a legközelebbi szőlőlugas irányába.
Ukrom a helyzetet kihasználva a szerzetes haját próbálja megragadni, hogy torkon szúrja. A csatabárd pedig már kész lesújtani, ha véletlenül nem sikerülne…*

*Nawanthirin semmilyen sérülés nincs. Nem ébred föl az ork gyengéd pofozgatására sem. Árvánk egy tucat zsoldost találhat ébren a barakkban, ketten közülük jönnek is segíteni. Lefektetik Nawanthirit az istálló döngölt földpadlójára.*
- Hozzak neki páleszt? *kérdi az egyikük, egy rókaképű félelf* Orvos nincsen Sziritánban.
*A saját felcserüknek meg inkább nem adná a kezébe a szép darab leányzót. Még levág belőle valamit…*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4302-4321