//Molthier//
*Komor ábrázattal bólint Molthier szavaira. Nem azért, mert nem ért vele egyet, csak hát a pap ilyen karót nyelt alak.*
-Fel kell venni a Fehéret. *ismétli meg útitársa utolsó mondatát, ami rövid, ugyanakkor eléggé sok jelentése van.*
-Eljő az idő, barátom! Sokan próbálnak majd az útjába állni, de ők nem tudják, mit cselekszenek! Nem tudják, mert elméjükbe beleférkőzött a sötétség. Őket nem kárhozatra kell ítélni, hanem imádkozni kell az egy igaz istennőhöz, hogy törje meg az átkukat és nyissa meg előttük a fény kapuját!
*Ogadel nézete szerint nem az a megoldás, hogy aki gonosz, azt le kell ölni, mint a disznót. Inkább meg kell szabadítani a gonosztól, amire csak Eeyr képes. Alkoholkérdésben egyetértenek.*
-Szomorú, de van, aki erre született. Van, akinek ez a sorsa. Nem mondom, hogy ez így helyes, de... valakinek ezt is meg kell csinálni! Csak nem éppen egy dölyfös uraság kedvéért, hanem mondjuk az istennőnk által vezérelve.
*Naná, hogy minden munkát Eeyr munkásságának szánna! Hisz ez élteti, ez az életcélja.*
-A vas a halandók eszköze, nem pedig olyan eszköz, amit az istennőnktől kapunk. A sötétség nem erősebb! Csupán... könnyebb járni az útját, mivel az emberi természet dühből és haragból erősebben cselekszik, mint szeretetből és könyörületből! Előbbiek csábításának könnyedén enged. Vassal csakis akkor szolgáltathatunk békét, ha maga Eeyr kívánja meg tőlünk!
*Noha mindketten úgy fest, hogy hűen követői az istennőjüknek, a szemléletük nem egyezik teljesen. Ettől persze megférnek ők egy csárdában, hiszen az egy és ugyanazon hit alá tartozók is különböznek sokszor egymástól, mert másképpen értelmezik az írásokat.*
-Áldás, Békesség! Eeyr Fénye segítse munkádat!
*Aztán hallgatja a beszélgetést, ami egy egészen furcsa irányba terelődik.*
-Mit művelsz? *kérdezi Molthiert, mikor az átbújik a kerítésen, majd egyre inkább közelít a paraszt felé.* -Mit művelsz? *szól rá most már egészen hangosan, szinte utána ordít.*
-Ne!
*Egészen elképed, mikor Molthier leüti a kapás férfit. Kezdi sejteni, hogy mire megy ki a játék, amikor pedig a tőrt felé nyújtják, hunyorogva néz Molthierre.*
-Szóval hát... így állunk. Akinek a véleménye különbözik a miénktől, azt eltapossuk? Vagy addig provokáljuk és fenyegetjük, amíg az végső elkeseredésében az élete védelméért ránk nem támad, hogy aztán azt mondhassuk, megöltük a saját életünk védelméért? Ha hagytad volna békén, esze ágában sem lett volna rád támadni! Egy fegyveres alakkal szemben te mégis mit tettél volna? Nem, barátom! *csóválja meg a fejét.* -Ez nem a fény útja, hanem a Fény útjának eltorzítása és kiforgatása! Vassal kell rendet tenni, azt mondtad. Úgy, hogy védtelen parasztokat ölünk? Beszélni kell vele! El kell neki mondani, hogy mi Eeyr szándéka és üzenete a világnak! Az Erős Szív pedig akkor igazán erős, ha ismeri a könyörületet. Ha így állunk, itt elválnak útjaink.
~Eeyr! Tisztítsd meg Molthiert! Mutasd meg neki, mi is az igazi út a Fényhez! Nézz rá, tekintsd meg! Tévúton jár! Valóban ez lenne az Erős Szív próbája? Csak akkor vagyok hajlandó elhinni, ha te mondod!~