Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2077-2096
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-04 14:46:21
Üzenet elküldve: 2025-01-04 14:46:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Szótlanul nézi az ismeretlen lány és a macska közti játékot, majd az ezt követő beszélgetésből is kimarad. Boszorkánymacska lenne? Az biztos, hogy furcsa egy állat. Rájuk veszélyt jelentene? Ezt nem hiszi Faerum. Akkor nem hagyta volna, hogy a gazdáját elfogják és Mardrei nem lett volna olyan kétségbeesett. A rúnák említésekor a lány elég gúnyosan szól azokról. Itt már visszakérdez egy ravasz mosollyal.*
-Valóban?
*Kékjei közben fürkészik a másik vonásait. A macska furcsa egy teremtés, de a lány is tesz róla, hogy felkeltse a figyelmet. Csak a céljai kérdésesek. Mikor pedig rákérdez egyértelműen terelni kezdi a másik a témát. Az öreg persze nem jön zavarba. Ismét szóra nyitja a száját. Lágyan hangzó a közös nyelvtől idegen, dallamos szavak hagyják el a száját. Aki, ismeri a hosszúéletűek nyelvét az értheti amit mond.*
-Az én hangom nem róka. A füled miért lesz mégis nyúllá?
*Aztán a beszélgetés folytatódik. Az ork kinézete is kap megjegyzéseket, aki az ezek után be is mutatkozik. A reakció magáért beszél. Az üzletelésbe pedig, hogy felfogadják tolmácsnak az idegent megint nem szól bele, de némán nevet a dolgon.*
*Szótlanul nézi az ismeretlen lány és a macska közti játékot, majd az ezt követő beszélgetésből is kimarad. Boszorkánymacska lenne? Az biztos, hogy furcsa egy állat. Rájuk veszélyt jelentene? Ezt nem hiszi Faerum. Akkor nem hagyta volna, hogy a gazdáját elfogják és Mardrei nem lett volna olyan kétségbeesett. A rúnák említésekor a lány elég gúnyosan szól azokról. Itt már visszakérdez egy ravasz mosollyal.*
-Valóban?
*Kékjei közben fürkészik a másik vonásait. A macska furcsa egy teremtés, de a lány is tesz róla, hogy felkeltse a figyelmet. Csak a céljai kérdésesek. Mikor pedig rákérdez egyértelműen terelni kezdi a másik a témát. Az öreg persze nem jön zavarba. Ismét szóra nyitja a száját. Lágyan hangzó a közös nyelvtől idegen, dallamos szavak hagyják el a száját. Aki, ismeri a hosszúéletűek nyelvét az értheti amit mond.*
-Az én hangom nem róka. A füled miért lesz mégis nyúllá?
*Aztán a beszélgetés folytatódik. Az ork kinézete is kap megjegyzéseket, aki az ezek után be is mutatkozik. A reakció magáért beszél. Az üzletelésbe pedig, hogy felfogadják tolmácsnak az idegent megint nem szól bele, de némán nevet a dolgon.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-02 11:16:27
Üzenet elküldve: 2025-01-02 11:16:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Mondjuk gyanús is volt, amilyen hamar rájuk talál a nénje! Kezdi egyre jobban nyugtatni a tudat, hogy nem nála van a macska, másrészt csak reménykedni tud, hogy vad lánynak nincs igaza, s nem fog vérfürdőt rendezni! Visszatérve a vad lányra, –akinek mellesleg agresszívabb stílusa van, mint eddig bárkinek, akivel eddig találkozott– nem éppen hajlik a megsegítésükre, amit igazából többé kevésbé meg is ért az ork. Elvégre, ha valamiben jó vagy, ne csináld ingyen! A bemutatkozására kapott nevetésre felemeli egyik szemöldöké, bár nem tesz hozzá megjegyzést. Hagyja, hogy Alaver üzleteljen a nővel. Elvégre Merlast is jól helyben hagyta. Bár olybá tűnik, hogy kedves új barátjuk még a kisujját sem szeretné megmozgatni a megfelelő kompenzáció nélkül. Ez egy olyan lehetőség, amit nem engedhetnek kicsúszni a kezeikből! Bár biztos nem nevezhető a csapat szószólójának, de ha minden kötél szakad, akkor ő fog bepróbálkozni a lánynál. Még akkor is, ha levegőben érezni a feszültséget, amit az orkok utáni harag táplál. *
- Várj! * Szól az ork az épp távozó irányába. * Legyen. Nevezd meg az árad!
* Ugyan bárki állíthatja, hogy ismeri az írást, azonban megelőlegezi a bizalmat a nőben. De csakis azért, mert egy ilyen műsor után a falusiak választ fognak követelni, és ha semmit nem tudnak felmutatni, akkor oda a jutalmuk. Csak reménykedni tud, hogy lesz valami használható a hídra vésett írások között. *
* Mondjuk gyanús is volt, amilyen hamar rájuk talál a nénje! Kezdi egyre jobban nyugtatni a tudat, hogy nem nála van a macska, másrészt csak reménykedni tud, hogy vad lánynak nincs igaza, s nem fog vérfürdőt rendezni! Visszatérve a vad lányra, –akinek mellesleg agresszívabb stílusa van, mint eddig bárkinek, akivel eddig találkozott– nem éppen hajlik a megsegítésükre, amit igazából többé kevésbé meg is ért az ork. Elvégre, ha valamiben jó vagy, ne csináld ingyen! A bemutatkozására kapott nevetésre felemeli egyik szemöldöké, bár nem tesz hozzá megjegyzést. Hagyja, hogy Alaver üzleteljen a nővel. Elvégre Merlast is jól helyben hagyta. Bár olybá tűnik, hogy kedves új barátjuk még a kisujját sem szeretné megmozgatni a megfelelő kompenzáció nélkül. Ez egy olyan lehetőség, amit nem engedhetnek kicsúszni a kezeikből! Bár biztos nem nevezhető a csapat szószólójának, de ha minden kötél szakad, akkor ő fog bepróbálkozni a lánynál. Még akkor is, ha levegőben érezni a feszültséget, amit az orkok utáni harag táplál. *
- Várj! * Szól az ork az épp távozó irányába. * Legyen. Nevezd meg az árad!
* Ugyan bárki állíthatja, hogy ismeri az írást, azonban megelőlegezi a bizalmat a nőben. De csakis azért, mert egy ilyen műsor után a falusiak választ fognak követelni, és ha semmit nem tudnak felmutatni, akkor oda a jutalmuk. Csak reménykedni tud, hogy lesz valami használható a hídra vésett írások között. *
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-01 19:28:38
Üzenet elküldve: 2025-01-01 19:28:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
- Hogy micsoda?
*Meghökken, hogy Alaver csak úgy elismeri miszerint a macska egy boszorkány. Vagy egy boszorkányé? Nem egészen érti melyik a kettő közül, mindenesetre Thaleena már bizonyosan vízbe fojtotta volna a macskabőrű démont. Erős benne a késztetés, hogy most meg is tegye, de végül ráhagyja Alaverre, hogy az átkozott lény cipeli.*
- Te bajod.
*Legyinti le.*
- Aztán majd ha darabokban lemálik a bőröd, akkor jól fogsz kinézni.
*Szúrja még oda kedves záró mondatát, mielőtt Cagon teljesen kizökkenti őt a bemutatkozásával. Bár nagyon igyekezett visszafogni magát, de egy visszafogott nevetés még így is kitör belőle, és széles mosolya a nevetés elhalása után is ott díszeleg szép arcán.*
- Értem.
*Nem fejti ki, hogy már azt is csodálja a bestia egyáltalán beszélni képes, de hogy még az alkímiához is értsen teljesen nonszensz. Nem bízik a fenevadban, aki láthatóan mindent megtesz azért, hogy látszólag beilleszkedjen. Thaleena úgy sejti mindez valami gyenge átverés, csak azon csodálkozik, hogy senki nem vágta fel még Cagon gyomrát azt figyelembe véve, hogy milyen rossz megítélése van Artheniorban, és annak környékén az orkoknak.*
- Hát jó.
*Megvonja vállait. Ingyen senkinek sem segít, ez a napnál is világosabb. Alaver gondolatmenete ellenben igen ködös a számára.*
- Tőlem aztán toporogjatok itt tétlenül egy helyben, amíg az *háta mögé bök, ahol még látható a szerencsétlen asszony után maradt vérfolt, melyet már félig magába szívott a föld.* újra meg nem történik. Aztán újra és újra.
*Furcsának találja, hogy ennyire fontos Alaver számára a falusiak sorsa, annyira viszont mégsem, hogy némi aranyat dobjon cserébe. Ez persze nem az ő dolga, s nem is az ő problémája, így hát sarkon is fordul, hogy távozzon, ha nem tartóztatják.*
- Hogy micsoda?
*Meghökken, hogy Alaver csak úgy elismeri miszerint a macska egy boszorkány. Vagy egy boszorkányé? Nem egészen érti melyik a kettő közül, mindenesetre Thaleena már bizonyosan vízbe fojtotta volna a macskabőrű démont. Erős benne a késztetés, hogy most meg is tegye, de végül ráhagyja Alaverre, hogy az átkozott lény cipeli.*
- Te bajod.
*Legyinti le.*
- Aztán majd ha darabokban lemálik a bőröd, akkor jól fogsz kinézni.
*Szúrja még oda kedves záró mondatát, mielőtt Cagon teljesen kizökkenti őt a bemutatkozásával. Bár nagyon igyekezett visszafogni magát, de egy visszafogott nevetés még így is kitör belőle, és széles mosolya a nevetés elhalása után is ott díszeleg szép arcán.*
- Értem.
*Nem fejti ki, hogy már azt is csodálja a bestia egyáltalán beszélni képes, de hogy még az alkímiához is értsen teljesen nonszensz. Nem bízik a fenevadban, aki láthatóan mindent megtesz azért, hogy látszólag beilleszkedjen. Thaleena úgy sejti mindez valami gyenge átverés, csak azon csodálkozik, hogy senki nem vágta fel még Cagon gyomrát azt figyelembe véve, hogy milyen rossz megítélése van Artheniorban, és annak környékén az orkoknak.*
- Hát jó.
*Megvonja vállait. Ingyen senkinek sem segít, ez a napnál is világosabb. Alaver gondolatmenete ellenben igen ködös a számára.*
- Tőlem aztán toporogjatok itt tétlenül egy helyben, amíg az *háta mögé bök, ahol még látható a szerencsétlen asszony után maradt vérfolt, melyet már félig magába szívott a föld.* újra meg nem történik. Aztán újra és újra.
*Furcsának találja, hogy ennyire fontos Alaver számára a falusiak sorsa, annyira viszont mégsem, hogy némi aranyat dobjon cserébe. Ez persze nem az ő dolga, s nem is az ő problémája, így hát sarkon is fordul, hogy távozzon, ha nem tartóztatják.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-01 07:48:00
Üzenet elküldve: 2025-01-01 07:48:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Kissé oldalra biccenti a fejét, a szemöldökei között megjelenő halvány árkok mutatják, hogy elgondolkozik a lány kérdésén. *
- A macskámnak? *-kérdez vissza töprengve-* Hiszen Kormi úr nem is.. Má'mint.. Boszorkán' macska ez. Familijár, vagy minek monny'ák. A drahun tudja, mi a baja neki'e.
*Vállat von. Igen, Kormi úr fura teremtés. Csak úgy néz azokkal a nagy szőlőszemeivel, mintha nem is azt látná ami az orra előtt van, hanem valami mást is, ami azon túl van. De ebbe belegondolni is olyan, hogy libabőrös lesz a háta kicsit.*
- Monny'uk a vasvella nekem is eszembe jutott má'n. *-mormogja, és lepislant a jószágra. Már azért nem bántaná. Olyan békésen lóg a karja és a törzse között. Egészen meleg. Szinte megnyugtató, leszámítva, hogy ritkán pislog.
Felpislant a leányra ahogy az a rúnákat említi fitymállón. Nohát, gondolja, ismeri és olvassa őket? Micsoda szerencse! Szinte fellobbanó öröme csak addig tart, amíg a leány meg nem említi, hogy tudását bérbe adná csupán. Szájzugai egy pillanatig lefelé biggyednek. Mi a fene van a népekkel manapság..? Nem a leány az első, aki a markát tartaná. Merlas ugyanezt csinálta. Szegény fiú, ha tudták volna már akkor..! Őrá még viszonylag könnyen ráijesztett, de úgy sejti, hogy ezzel az idegennel nehezebb dolga lenne. Hiszen az úgy szól Cagon-hoz, mintha a megtermett ork csak egy tejfölösszájú kölyök lenne, nem egy húsból és csontból gyúrt mozgó hegy. Domb. Dombocska. Egy boglyányi izom és gógyi.
Egy pillanatra Faerum-ra villan a tekintete, apró szemöldökrándulása jelzi, hogy észrevette ám azt, hogy a leány elkerülte a kérdését. Mikor aztán Cagon szólal meg, nehezen állja meg egy pillanatig, hogy ne vigyorodjon el. Az alkímia mestere..! Háh! Még ha így is van -és miért is ne lenne?-, így bemutatkozni olyan, mintha valaki saját magát épp bő nyállal.. fényezné. Inkább megsimogatja a macska fejét. Kormi úr legalább nem mond vad dolgokat.*
- Ha van kedved segíteni, akkó' segíccs. *-szólal meg aztán, felpislantva a fekete bundáról-* De mink fizetni ugyan nem fogunk. Ezt az Elöljáróva' köll megbeszé'ned.
*Fejét kissé arra biccenti, amerre a megholt asszony teste fekszik.*
- De most tán' nem is a bér kérdése a legsürgetőbb, mi? *-kissé összehúzott szemmel néz a leányra-* Hanem hogy ne hajjon má' meg más. Se ezek az emberek.. se mink, ha nem muszáj.
*Egy pillanatra Cagon felé villan a tekintete, az első összecsapás jut az eszébe, a kegyetlenül megtépázott test, és az, hogy nem akar senki mást sem így látni. Még akkor sem, ha egy peták nem sok, annyit se kap.*
*Kissé oldalra biccenti a fejét, a szemöldökei között megjelenő halvány árkok mutatják, hogy elgondolkozik a lány kérdésén. *
- A macskámnak? *-kérdez vissza töprengve-* Hiszen Kormi úr nem is.. Má'mint.. Boszorkán' macska ez. Familijár, vagy minek monny'ák. A drahun tudja, mi a baja neki'e.
*Vállat von. Igen, Kormi úr fura teremtés. Csak úgy néz azokkal a nagy szőlőszemeivel, mintha nem is azt látná ami az orra előtt van, hanem valami mást is, ami azon túl van. De ebbe belegondolni is olyan, hogy libabőrös lesz a háta kicsit.*
- Monny'uk a vasvella nekem is eszembe jutott má'n. *-mormogja, és lepislant a jószágra. Már azért nem bántaná. Olyan békésen lóg a karja és a törzse között. Egészen meleg. Szinte megnyugtató, leszámítva, hogy ritkán pislog.
Felpislant a leányra ahogy az a rúnákat említi fitymállón. Nohát, gondolja, ismeri és olvassa őket? Micsoda szerencse! Szinte fellobbanó öröme csak addig tart, amíg a leány meg nem említi, hogy tudását bérbe adná csupán. Szájzugai egy pillanatig lefelé biggyednek. Mi a fene van a népekkel manapság..? Nem a leány az első, aki a markát tartaná. Merlas ugyanezt csinálta. Szegény fiú, ha tudták volna már akkor..! Őrá még viszonylag könnyen ráijesztett, de úgy sejti, hogy ezzel az idegennel nehezebb dolga lenne. Hiszen az úgy szól Cagon-hoz, mintha a megtermett ork csak egy tejfölösszájú kölyök lenne, nem egy húsból és csontból gyúrt mozgó hegy. Domb. Dombocska. Egy boglyányi izom és gógyi.
Egy pillanatra Faerum-ra villan a tekintete, apró szemöldökrándulása jelzi, hogy észrevette ám azt, hogy a leány elkerülte a kérdését. Mikor aztán Cagon szólal meg, nehezen állja meg egy pillanatig, hogy ne vigyorodjon el. Az alkímia mestere..! Háh! Még ha így is van -és miért is ne lenne?-, így bemutatkozni olyan, mintha valaki saját magát épp bő nyállal.. fényezné. Inkább megsimogatja a macska fejét. Kormi úr legalább nem mond vad dolgokat.*
- Ha van kedved segíteni, akkó' segíccs. *-szólal meg aztán, felpislantva a fekete bundáról-* De mink fizetni ugyan nem fogunk. Ezt az Elöljáróva' köll megbeszé'ned.
*Fejét kissé arra biccenti, amerre a megholt asszony teste fekszik.*
- De most tán' nem is a bér kérdése a legsürgetőbb, mi? *-kissé összehúzott szemmel néz a leányra-* Hanem hogy ne hajjon má' meg más. Se ezek az emberek.. se mink, ha nem muszáj.
*Egy pillanatra Cagon felé villan a tekintete, az első összecsapás jut az eszébe, a kegyetlenül megtépázott test, és az, hogy nem akar senki mást sem így látni. Még akkor sem, ha egy peták nem sok, annyit se kap.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-31 15:16:26
Üzenet elküldve: 2024-12-31 15:16:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Mind egyfelé gondolnak: nincs sok idejük, ha a maguk kezébe óhajtják venni az események irányítását. A falusiak a történtek fényében minden bizonnyal tenni fognak valamit, csupán napok kérdése. Hogy mit, az csak akkor derül ki, ha ők maguk nem tesznek az ellenében.
A nem mindennapi különítmény körbejárni látszik a megjelenő Thaleenát; hamar kiderül, hogy könnyedén segíthetnek egymáson. Persze csak ha a trió úgy dönt, felgöngyölíti a híd dolgát. Elvégre egyéb tervet is kieszelhetnek a lény befogására, ám nagyon úgy fest, hogy a romhíd kulcs lehet ehhez.
Hogy kapnak-e az alkalmon és a tharg lány megjelenésén, az csak rajtuk áll. Elvégre amennyiben meggyőzik Thaleenát, úgy nagyjából egy jó órán belül elérhetnek az egykori hídhoz, még a sötétség beállta előtt.*
*Mind egyfelé gondolnak: nincs sok idejük, ha a maguk kezébe óhajtják venni az események irányítását. A falusiak a történtek fényében minden bizonnyal tenni fognak valamit, csupán napok kérdése. Hogy mit, az csak akkor derül ki, ha ők maguk nem tesznek az ellenében.
A nem mindennapi különítmény körbejárni látszik a megjelenő Thaleenát; hamar kiderül, hogy könnyedén segíthetnek egymáson. Persze csak ha a trió úgy dönt, felgöngyölíti a híd dolgát. Elvégre egyéb tervet is kieszelhetnek a lény befogására, ám nagyon úgy fest, hogy a romhíd kulcs lehet ehhez.
Hogy kapnak-e az alkalmon és a tharg lány megjelenésén, az csak rajtuk áll. Elvégre amennyiben meggyőzik Thaleenát, úgy nagyjából egy jó órán belül elérhetnek az egykori hídhoz, még a sötétség beállta előtt.*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-29 22:15:52
Üzenet elküldve: 2024-12-29 22:15:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Valóban nem okos döntés külsősöket bevonni, a már eléggé veszélyes játékukba. Már ha csak a jutalmat nézik a lény fején. Közben nem lettek okosak. A tény, hogy ezek tharg rúnák, azt már rég megfejtették. Titkon remélte, hogy az istenek küldték a lányt, s emelt fővel fogja megmondani neki, hogy mégis mit jelentenek az írások. De mint mondják, a remény hal meg utoljára! Bár azért mégis megcsillan, talán egy fél pillanatra az ork szeme, mikor meghallja, hogy tud segíteni nekik. Egyik kezét megemeli, hogy már borostásodó állát cirógassa, miközben gondolkodik. Közben tekintette is eltéved a falusiak körébe. Keresni ugyan nem keres senkit, pusztán még mindig nem hagyja nyugodni a nappali támadás gondolata. Főleg, hogy senki sem látta, vagy csak nem tudnak róla. Tekintette újfent a nőre siklik, mikor a szóba hozza a ruháját. Sajnos igazat kell neki adnia. Mégis mennyi orkot láthatnak ilyen hacukában? Legtöbben jogosan gondolnák, hogy a zöldbőrű lopta valami út menti hulláról, vagy saját maga nyúzta le valami szerencsétlenről. Kár, hogy hülyeség. Elvégre nincs ember, aki méreteiben passzolna a sajátjához. Legalábbis ő még nem látott nála nagyobb embert! Csak óriást, de azokon is alig volt valami. Egyértelmű, hogy ezzel beszólni próbált, ám nem így érzékeli az ork. *
- Nem is vagyok idevalósi. Cagon, az alkímia mestere. Szolgálatodra.
* Közben kihúzza magát, kezét a mellkasához tartja s enyhén meghajol. Nem megy lejjebb, mint a másik magassága, közben szemét a nőn tartja. Elvégre, ha nő a thargoktól származik, akkor talán nem is állhatnak messze egy összecsapástól. A thargok köztudottan gyűlölik az orkokat. Cagon nem fogja letagadni, hogy fajtája kiérdemelte ezt a bánásmódot. *
* Valóban nem okos döntés külsősöket bevonni, a már eléggé veszélyes játékukba. Már ha csak a jutalmat nézik a lény fején. Közben nem lettek okosak. A tény, hogy ezek tharg rúnák, azt már rég megfejtették. Titkon remélte, hogy az istenek küldték a lányt, s emelt fővel fogja megmondani neki, hogy mégis mit jelentenek az írások. De mint mondják, a remény hal meg utoljára! Bár azért mégis megcsillan, talán egy fél pillanatra az ork szeme, mikor meghallja, hogy tud segíteni nekik. Egyik kezét megemeli, hogy már borostásodó állát cirógassa, miközben gondolkodik. Közben tekintette is eltéved a falusiak körébe. Keresni ugyan nem keres senkit, pusztán még mindig nem hagyja nyugodni a nappali támadás gondolata. Főleg, hogy senki sem látta, vagy csak nem tudnak róla. Tekintette újfent a nőre siklik, mikor a szóba hozza a ruháját. Sajnos igazat kell neki adnia. Mégis mennyi orkot láthatnak ilyen hacukában? Legtöbben jogosan gondolnák, hogy a zöldbőrű lopta valami út menti hulláról, vagy saját maga nyúzta le valami szerencsétlenről. Kár, hogy hülyeség. Elvégre nincs ember, aki méreteiben passzolna a sajátjához. Legalábbis ő még nem látott nála nagyobb embert! Csak óriást, de azokon is alig volt valami. Egyértelmű, hogy ezzel beszólni próbált, ám nem így érzékeli az ork. *
- Nem is vagyok idevalósi. Cagon, az alkímia mestere. Szolgálatodra.
* Közben kihúzza magát, kezét a mellkasához tartja s enyhén meghajol. Nem megy lejjebb, mint a másik magassága, közben szemét a nőn tartja. Elvégre, ha nő a thargoktól származik, akkor talán nem is állhatnak messze egy összecsapástól. A thargok köztudottan gyűlölik az orkokat. Cagon nem fogja letagadni, hogy fajtája kiérdemelte ezt a bánásmódot. *
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:10:27
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:10:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Megdöbbenti, hogy a macska nem reagál, még csak nem is pislog fenyegető fellépésére. Ezt felettébb furcsának találja, s egy darabig próbálja is megfejteni. Mindezen gondolatok és érzések nyilvánvalóan kiülnek arcára, mielőtt hangot is adna nekik.*
- Mi baja a macskádnak?
*Tovább elmélkedik ezen, s ennek hatására tovább fűzi mondanivalóját.*
- A fekete macskák balszerencsét hoznak. Csoda, hogy a babonás falusiak nem szúrták fel a vasvillájukra.
*Ennyiben is hagyja a történetet, a szokatlan jószág eddig kötötte le figyelmét, helyette hagyja, hogy a beszélgetés tovább terelődjön a kóhídra.*
- Azok csak tharg rúnák, ha jól emlékszem.
*Hangjából kiérezhető, hogy kérkedni óhajt tudásával, ugyanakkor a szemfülesebbeknek feltűnhet a "csak" kifejezésből cseppenő gúny is.*
- Abban segíthetek, ha szeretnétek. Persze nem ingyen.
*Mutatóujját magasba tartva szögezi le ezt a fontos kitételt, mielőtt bárki is azt hinné, hogy ő lenne a helyi jótevő.
Természetesen Faerum intéz hozzá egy kérdést, melyből Thaleena úgy állapítja meg, hogy ő lehet a csapat legóvatosabb tagja. Természetesen elengedi hosszú fülei mellett a feltett kérdést, bár úgy sejti ezúttal nem úszhatja meg ennyivel. Jellemzően ez elegendő szokott lenni, hiszen az embereket könnyen zavarba hozza az, ha önmagukat kell ismételniük. Különösképpen ha tovább halad a beszélgetés, melyről a lány gondoskodik is.*
- Jó furcsa ruhád van neked.
*Szól ezúttal Cagonhoz, aki Thaleena magasságra ellenére is jócskán fölé tornyosul.*
- Nem ilyen vidékre és nem a magadfajtának való.
*Folytatja következő megállapításával, s unottan félrebillentve fejét tanulmányozza az igen furcsa szerzetet.*
*Megdöbbenti, hogy a macska nem reagál, még csak nem is pislog fenyegető fellépésére. Ezt felettébb furcsának találja, s egy darabig próbálja is megfejteni. Mindezen gondolatok és érzések nyilvánvalóan kiülnek arcára, mielőtt hangot is adna nekik.*
- Mi baja a macskádnak?
*Tovább elmélkedik ezen, s ennek hatására tovább fűzi mondanivalóját.*
- A fekete macskák balszerencsét hoznak. Csoda, hogy a babonás falusiak nem szúrták fel a vasvillájukra.
*Ennyiben is hagyja a történetet, a szokatlan jószág eddig kötötte le figyelmét, helyette hagyja, hogy a beszélgetés tovább terelődjön a kóhídra.*
- Azok csak tharg rúnák, ha jól emlékszem.
*Hangjából kiérezhető, hogy kérkedni óhajt tudásával, ugyanakkor a szemfülesebbeknek feltűnhet a "csak" kifejezésből cseppenő gúny is.*
- Abban segíthetek, ha szeretnétek. Persze nem ingyen.
*Mutatóujját magasba tartva szögezi le ezt a fontos kitételt, mielőtt bárki is azt hinné, hogy ő lenne a helyi jótevő.
Természetesen Faerum intéz hozzá egy kérdést, melyből Thaleena úgy állapítja meg, hogy ő lehet a csapat legóvatosabb tagja. Természetesen elengedi hosszú fülei mellett a feltett kérdést, bár úgy sejti ezúttal nem úszhatja meg ennyivel. Jellemzően ez elegendő szokott lenni, hiszen az embereket könnyen zavarba hozza az, ha önmagukat kell ismételniük. Különösképpen ha tovább halad a beszélgetés, melyről a lány gondoskodik is.*
- Jó furcsa ruhád van neked.
*Szól ezúttal Cagonhoz, aki Thaleena magasságra ellenére is jócskán fölé tornyosul.*
- Nem ilyen vidékre és nem a magadfajtának való.
*Folytatja következő megállapításával, s unottan félrebillentve fejét tanulmányozza az igen furcsa szerzetet.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-29 16:32:21
Üzenet elküldve: 2024-12-29 16:32:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
*A miért kérdése mindannyiukban felmerül. Eszét vesztette volna, meglátták és ez egy baleset, pánikot akar kelteni? Két dolog biztos. Hogy így nehezebb lesz rajta segíteni és hogy ha ők lesznek akiket következő áldozatnak kiszemel akkor muszáj lesznek megvédeni magukat. Eszerint is kell gondolkozniuk. Kerülni az éjszakát hátha akkor még nagyobb előnybe kerül velük szemben a lény. Alaver kérdéseire igyekszik összegezni, ami tud.*
-Nem friss a test. Meglepetésből vagy olyan gyorsan támadt rá, hogy sikítani se volt ideje. Akkor mikor a nő egyedül volt. Lehet véletlen is. Nem tudom mi célja lehetett ezzel. A nyomai a mezőn keresztül fák közé vezetnek.
*Mutat az adott irányba. Megint csak egy olyan helyzet, ami nem nekik kedvezne. Vagyis inkább neki. Egy nyílt terep jobb lenne az íjászathoz. A következő kérdésre határozottan rázza meg a fejét.*
-Ember erre nem képes.
*Mármint fizikailag. Ha Merlas átváltozva eszénél volt és úgy tette akkor emberként tette, de nem emberi testben. Átharapni valaki torkát elég valószerűtlen. Főleg úgy, hogy közben egy sikoly se hagyja el az áldozat száját. A híddal kapcsolatban pedig valóban át kell gondolniuk a fontossági sorrendet. Most már nem biztos, hogy ráérnek ellátogatni a thargokhoz lefordíttatni, azt a jelet. Lehet, hogy változtatni kell a tervükön. Szólni viszont nem szól csak néz maga elé. Ha valaki ki is mozdul ezek után nem egyedül fogja tenni. A lincselésnek meg tagadhatatlan, hogy most megnőtt az esélye. Az ismeretlen lány végül odalép hozzájuk. Látszik rajta, hogy annyira helyi, mint az ork és Alaver. A helyzet pedig valamennyire érdekli, de nem rázta meg különösebben, ami itt történt. Érdekes. A remete nem tudja hova tenni a fejében. Cagon válaszol neki, majd Alaver is tesz egy megjegyzést, hogy aztán visszakérdezzen. Közben kékjei kíváncsin fürkészik a lány vonásait.*
-Te mi járatban vagy errefelé?
*A miért kérdése mindannyiukban felmerül. Eszét vesztette volna, meglátták és ez egy baleset, pánikot akar kelteni? Két dolog biztos. Hogy így nehezebb lesz rajta segíteni és hogy ha ők lesznek akiket következő áldozatnak kiszemel akkor muszáj lesznek megvédeni magukat. Eszerint is kell gondolkozniuk. Kerülni az éjszakát hátha akkor még nagyobb előnybe kerül velük szemben a lény. Alaver kérdéseire igyekszik összegezni, ami tud.*
-Nem friss a test. Meglepetésből vagy olyan gyorsan támadt rá, hogy sikítani se volt ideje. Akkor mikor a nő egyedül volt. Lehet véletlen is. Nem tudom mi célja lehetett ezzel. A nyomai a mezőn keresztül fák közé vezetnek.
*Mutat az adott irányba. Megint csak egy olyan helyzet, ami nem nekik kedvezne. Vagyis inkább neki. Egy nyílt terep jobb lenne az íjászathoz. A következő kérdésre határozottan rázza meg a fejét.*
-Ember erre nem képes.
*Mármint fizikailag. Ha Merlas átváltozva eszénél volt és úgy tette akkor emberként tette, de nem emberi testben. Átharapni valaki torkát elég valószerűtlen. Főleg úgy, hogy közben egy sikoly se hagyja el az áldozat száját. A híddal kapcsolatban pedig valóban át kell gondolniuk a fontossági sorrendet. Most már nem biztos, hogy ráérnek ellátogatni a thargokhoz lefordíttatni, azt a jelet. Lehet, hogy változtatni kell a tervükön. Szólni viszont nem szól csak néz maga elé. Ha valaki ki is mozdul ezek után nem egyedül fogja tenni. A lincselésnek meg tagadhatatlan, hogy most megnőtt az esélye. Az ismeretlen lány végül odalép hozzájuk. Látszik rajta, hogy annyira helyi, mint az ork és Alaver. A helyzet pedig valamennyire érdekli, de nem rázta meg különösebben, ami itt történt. Érdekes. A remete nem tudja hova tenni a fejében. Cagon válaszol neki, majd Alaver is tesz egy megjegyzést, hogy aztán visszakérdezzen. Közben kékjei kíváncsin fürkészik a lány vonásait.*
-Te mi járatban vagy errefelé?
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-29 16:21:32
Üzenet elküldve: 2024-12-29 16:21:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
~No Kormi úr, hogy a rosseb..~
*Bosszúsan pislant le a macskára, ahogy az égimeszelő leány nem csak hogy hozzájuk lép, de egyenesen előtte áll meg. Sőt, mi több: a macskához hajol. Kíváncsi, hogy mi lesz most, és tagadhatatlanul meglepődik, ahogy a leány a macskára fúj. Kormi úr persze még csak bajuszrezzenéssel sem nagyon reagál. Fura ez a macska, gondolja sokadjára, nagyon fura. Még mindig olyan nyugodtan lőg a karjában is. Egészen kezdi megszokni a súlyát és a melegét.
Felpislant a leány kérdésére, amely kertelés nélkül, szinte nyersen kerül kimondásra. Mondjuk igaza van - minek vesztegetni az időt? Rá a lényegre, bele a közepibe. Csak épp ők nem tudják, hogy ki ez a nyurgaság, és az meg nem tudja, hogy kik ők. Már ha tényleg nem tudja. Miért is ne tudhatná? Sőt, amennyit ők tudnak őróla, akár a nénje egy másik szolgája is lehet, mint Merlas. Meg is lepődik, hogy Cagon csak úgy válaszol is neki, mintha a leány a kezdetek óta a kompániájuk tagja lenne, s szegről-végről ismernék is. Persze már késő bánat, eb gondolat. Inkább Faerum-ra pislant kíváncsian, hogy az öreg egyetért-e vagy sem Cagon módszerével; majd az öreg arcáról inkább a leány felé fordul vissza. Ujjai lassan rutinná váló mozdulattal simítanak végig Kormi úr fején. Kíváncsi. A lány tényleg nem tűnik helyinek, de épp ezért akárki is lehet.*
- Csak há' jó eséllye' éneklő tyúkot hamarébb tanálunk, mint olyant, aki érti azokat. *-kotyogja közbe félhangosan. Problémájuk további részét, miszerint egyszerre kéne több helyen is lenniük, már meg sem említi inkább.*
~No Kormi úr, hogy a rosseb..~
*Bosszúsan pislant le a macskára, ahogy az égimeszelő leány nem csak hogy hozzájuk lép, de egyenesen előtte áll meg. Sőt, mi több: a macskához hajol. Kíváncsi, hogy mi lesz most, és tagadhatatlanul meglepődik, ahogy a leány a macskára fúj. Kormi úr persze még csak bajuszrezzenéssel sem nagyon reagál. Fura ez a macska, gondolja sokadjára, nagyon fura. Még mindig olyan nyugodtan lőg a karjában is. Egészen kezdi megszokni a súlyát és a melegét.
Felpislant a leány kérdésére, amely kertelés nélkül, szinte nyersen kerül kimondásra. Mondjuk igaza van - minek vesztegetni az időt? Rá a lényegre, bele a közepibe. Csak épp ők nem tudják, hogy ki ez a nyurgaság, és az meg nem tudja, hogy kik ők. Már ha tényleg nem tudja. Miért is ne tudhatná? Sőt, amennyit ők tudnak őróla, akár a nénje egy másik szolgája is lehet, mint Merlas. Meg is lepődik, hogy Cagon csak úgy válaszol is neki, mintha a leány a kezdetek óta a kompániájuk tagja lenne, s szegről-végről ismernék is. Persze már késő bánat, eb gondolat. Inkább Faerum-ra pislant kíváncsian, hogy az öreg egyetért-e vagy sem Cagon módszerével; majd az öreg arcáról inkább a leány felé fordul vissza. Ujjai lassan rutinná váló mozdulattal simítanak végig Kormi úr fején. Kíváncsi. A lány tényleg nem tűnik helyinek, de épp ezért akárki is lehet.*
- Csak há' jó eséllye' éneklő tyúkot hamarébb tanálunk, mint olyant, aki érti azokat. *-kotyogja közbe félhangosan. Problémájuk további részét, miszerint egyszerre kéne több helyen is lenniük, már meg sem említi inkább.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-26 18:38:11
Üzenet elküldve: 2024-12-26 18:38:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
*A társaság számot vet az újonnan tapasztaltakkal, ám mindannyian érzik; a kulcs minden bizonnyal a kőhíd, e tudás nélkül pedig csupán feltételezésekbe bocsátkozhatnak.
Thaleena végül megszólítja a triót. Ám ahogy Alaver, úgy ő sem tudja válaszra bírni a macskát. Az csak sztoikus nyugalommal, meredten bámul ki fejéből. Hosszú füle ellenére jól felismerhetőek a leányon a tharg szimbólumok. Mind hajviselete, mind öltözéke erre engedhet következtetni. A trió is könnyedén kikövetkeztetheti, hogy talán most végre szerencséjük van a lánnyal. Kérdés, rá tudják-e bírni, hogy segédkezzen küldetésükhöz.*
*A társaság számot vet az újonnan tapasztaltakkal, ám mindannyian érzik; a kulcs minden bizonnyal a kőhíd, e tudás nélkül pedig csupán feltételezésekbe bocsátkozhatnak.
Thaleena végül megszólítja a triót. Ám ahogy Alaver, úgy ő sem tudja válaszra bírni a macskát. Az csak sztoikus nyugalommal, meredten bámul ki fejéből. Hosszú füle ellenére jól felismerhetőek a leányon a tharg szimbólumok. Mind hajviselete, mind öltözéke erre engedhet következtetni. A trió is könnyedén kikövetkeztetheti, hogy talán most végre szerencséjük van a lánnyal. Kérdés, rá tudják-e bírni, hogy segédkezzen küldetésükhöz.*
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-25 22:38:14
Üzenet elküldve: 2024-12-25 22:38:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
* Bizony, nem áll messze egyes orkoktól a mások nyakának elharapása. Mondjuk, gyakoribb mikor a fejet elválasszák a testtől, de a végeredmény ugyanaz marad. Igazán kár, hogy a rém nem képes megülni a seggén, míg ők megtalálják a gyógymódot. Mintha nem is szeretné, hogy más segítsen rajta! Hát tényleg jól telebeszélte az öregasszony a fejét! *
- Igaz. * Hallatszik az ork szájból, amit egy gyenge sóhaj kísér. * Talán ez is időhúzás lenne?
* Teszi fel a kérdést, ami már gyanakvóan hangzik a szájából. Lehet bármennyire is intelligens az ork, nem képes felfogni, hogy ennek az áldozatnak mégis mi értelme lenne, mintsem elterelni valamiről a figyelmet.
Jobban is belevetné magát a gondolataiba, de ebből elég hamar kizökken. Hála az előbbi nőnek. Úgy tűnik, mégsem egy egyszerű jöttmenttel van dolguk. Cagon először csak fejét fordítja a nő irányába. A kérdés meghallva egyik szemöldöke feljebb vándorol, majd visszanéz csapatára. Valami megerősítésre vár, de jobb híján csak mond neki egy két dolgot, hátha mégis a segítségükre lehet. Ezúttal teljes testével megfordul, és röviden végigfut a szeme az elfen. *
- Keresünk valakit, aki érti az ősi jeleket, amik a hídon előfordulnak.
* Bizony, nem áll messze egyes orkoktól a mások nyakának elharapása. Mondjuk, gyakoribb mikor a fejet elválasszák a testtől, de a végeredmény ugyanaz marad. Igazán kár, hogy a rém nem képes megülni a seggén, míg ők megtalálják a gyógymódot. Mintha nem is szeretné, hogy más segítsen rajta! Hát tényleg jól telebeszélte az öregasszony a fejét! *
- Igaz. * Hallatszik az ork szájból, amit egy gyenge sóhaj kísér. * Talán ez is időhúzás lenne?
* Teszi fel a kérdést, ami már gyanakvóan hangzik a szájából. Lehet bármennyire is intelligens az ork, nem képes felfogni, hogy ennek az áldozatnak mégis mi értelme lenne, mintsem elterelni valamiről a figyelmet.
Jobban is belevetné magát a gondolataiba, de ebből elég hamar kizökken. Hála az előbbi nőnek. Úgy tűnik, mégsem egy egyszerű jöttmenttel van dolguk. Cagon először csak fejét fordítja a nő irányába. A kérdés meghallva egyik szemöldöke feljebb vándorol, majd visszanéz csapatára. Valami megerősítésre vár, de jobb híján csak mond neki egy két dolgot, hátha mégis a segítségükre lehet. Ezúttal teljes testével megfordul, és röviden végigfut a szeme az elfen. *
- Keresünk valakit, aki érti az ősi jeleket, amik a hídon előfordulnak.
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-25 18:03:33
Üzenet elküldve: 2024-12-25 18:03:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*A holttesthez egy ork lép oda, mely meglepi az elf leányt. Gyanakodva és rosszallóan nézi, ahogy a fenevadó tanulmányozza a halott nőt. Elsőként meggyőződése, hogy az említett szörny az Cagon volna, de érzékeny fülével elkapott félmondatokból kikövetkezteti, hogy valami rettegésben tarthatja a falut. Márpedig ami fényes nappal torkot harap el joggal ijeszti meg a védtelen parasztokat.
Persze ez nem az ő problémája egészen addig, amíg Yagnar parancsba nem adja a számára, vagy haszna nem származik belőle, bár egy falu háláját sokféleképpen kamatoztathatná még.
Megüti fülét a híd említése is, melynél nem egyszer ütötték el idejüket Tharasyval. Hogy mit akar ott a három férfi, vagy miért lehet fontos számukra a köhíd, még nem egészen világos a számára, mindenesetre kíváncsiságát tagadhatatlanul felkeltették a hirtelen események és információmorzsák.
Egész kellemesen elmereng magában, amikor valaki tekintetét érzi meg magán. Rövidesen rájön, hogy nem valaki, hanem valami az. Egyenesen a macska íriszeibe bámul, majd szótlanul közelebb sétál a csapathoz, de tekintete az állaton marad. Közelebb hajol, biztos távolságban tartja arcát az állatétól, de egy szintre ereszkedik hozzá. Néma farkasszemezést követően fújtat egyet az apró ragadozóra, legalábbis igyekszik annak jellegzetes fenyegető hangját imitálni. Ha viszonzásként hasonló üdvözlést kap, akkor csak röviden felkacag, s végre felegyenesedik.*
- Mit akartok ti a kőhídnál?
*Érkezik tőle a velős kérdés, s mit sem zavartatva magát kezd el egy követ rúgdosni a porban.*
*A holttesthez egy ork lép oda, mely meglepi az elf leányt. Gyanakodva és rosszallóan nézi, ahogy a fenevadó tanulmányozza a halott nőt. Elsőként meggyőződése, hogy az említett szörny az Cagon volna, de érzékeny fülével elkapott félmondatokból kikövetkezteti, hogy valami rettegésben tarthatja a falut. Márpedig ami fényes nappal torkot harap el joggal ijeszti meg a védtelen parasztokat.
Persze ez nem az ő problémája egészen addig, amíg Yagnar parancsba nem adja a számára, vagy haszna nem származik belőle, bár egy falu háláját sokféleképpen kamatoztathatná még.
Megüti fülét a híd említése is, melynél nem egyszer ütötték el idejüket Tharasyval. Hogy mit akar ott a három férfi, vagy miért lehet fontos számukra a köhíd, még nem egészen világos a számára, mindenesetre kíváncsiságát tagadhatatlanul felkeltették a hirtelen események és információmorzsák.
Egész kellemesen elmereng magában, amikor valaki tekintetét érzi meg magán. Rövidesen rájön, hogy nem valaki, hanem valami az. Egyenesen a macska íriszeibe bámul, majd szótlanul közelebb sétál a csapathoz, de tekintete az állaton marad. Közelebb hajol, biztos távolságban tartja arcát az állatétól, de egy szintre ereszkedik hozzá. Néma farkasszemezést követően fújtat egyet az apró ragadozóra, legalábbis igyekszik annak jellegzetes fenyegető hangját imitálni. Ha viszonzásként hasonló üdvözlést kap, akkor csak röviden felkacag, s végre felegyenesedik.*
- Mit akartok ti a kőhídnál?
*Érkezik tőle a velős kérdés, s mit sem zavartatva magát kezd el egy követ rúgdosni a porban.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-23 08:01:41
Üzenet elküldve: 2024-12-23 08:01:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Nem tudja, hogy Merlas akarná-e, hogy segítsenek rajta, vagy sem. Kíváncsi lenne, veszettül kíváncsi, hogy mi járhat a legény fejében. Mi érte? Valami átok, amit elszabadított a hídon? Vagy az öregasszony szórt rá valamit? Kereste magának a bajt, vagy véletlenül keveredett bele? Szabadulna-e ettől a tehertől, vagy épp ellenkezőleg, már magáénak akarja? Csak azon lehet segíteni, aki akarja, ezzel tökéletesen egyet kell, hogy értsen.*
- Még világba'. *-bólint rá Faerum szavaira-* Mondjuk kíváncsi lönnék, hogy miér' ölte meg szegény párát. Aligha vó't az útjába', nem? No meg.. ahogy lentrű' hallottam e'szaladni, azok emberi léptek vó'tak, nem olyan hosszúak meg nehezek, mint az éjjel.
*Cagon-ra pislant. Talán az ork is emlékszik még rá, hogy milyen hanggal dübbentek a lény lábai a sárba, ahogy megrohamozta őket.*
- Há' emberként csiná'ta vó'na ezt? Mer' az ocsmán' lenne, nagyon ocsmán'.
*Kissé megrázkódik, s ha nem épp egy letakart test mellett állnának, még hátra is köpne egy hegyeset a bal válla felett. Ehelyett inkább csak kissé meggyömöszköli a macskát tartó ujjaival Kormi urat. Lepislant a macskára, az teljes nyugalommal lóg továbbra is karja és oldala közé szinte beszorítva. Fura macska. Más jószág már rég szabaddá karmolta volna magát. És olyan meredten néz előre.*
- Na mi van, Kormi úr, mit látsz? *-dörmögi a macskának, és követi a tekintete útját. Ohó! Hát azt a leányt bámulja ilyen gúvadó szemmel, aki olyan furát kérdezett. Halkan hümment, és most újra felméri magának a hórihorgas alakot. Nem tűnik városinak. Nem tűnik falusinak. Mit keres itt akkor? A potya ételen kívül, persze.*
- Há' nem hiszem, hogy még napszállta előtt taná'nánk bárkit, aki ó'vasná azokat a rovásokat. *-fordul vissza társai felé-* Oszt' hogy eddig bezárkóztak éjje're, mos'má' nappal se legyenek kint..? Tuggyátok, mi lesz ebbű'? Lincselés. Oszt' ha bedühödnek, még a'sse biztos, hogy tényleg azt ütik agyon, aki a bajt csiná'jja.
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.23 08:03:22
*Nem tudja, hogy Merlas akarná-e, hogy segítsenek rajta, vagy sem. Kíváncsi lenne, veszettül kíváncsi, hogy mi járhat a legény fejében. Mi érte? Valami átok, amit elszabadított a hídon? Vagy az öregasszony szórt rá valamit? Kereste magának a bajt, vagy véletlenül keveredett bele? Szabadulna-e ettől a tehertől, vagy épp ellenkezőleg, már magáénak akarja? Csak azon lehet segíteni, aki akarja, ezzel tökéletesen egyet kell, hogy értsen.*
- Még világba'. *-bólint rá Faerum szavaira-* Mondjuk kíváncsi lönnék, hogy miér' ölte meg szegény párát. Aligha vó't az útjába', nem? No meg.. ahogy lentrű' hallottam e'szaladni, azok emberi léptek vó'tak, nem olyan hosszúak meg nehezek, mint az éjjel.
*Cagon-ra pislant. Talán az ork is emlékszik még rá, hogy milyen hanggal dübbentek a lény lábai a sárba, ahogy megrohamozta őket.*
- Há' emberként csiná'ta vó'na ezt? Mer' az ocsmán' lenne, nagyon ocsmán'.
*Kissé megrázkódik, s ha nem épp egy letakart test mellett állnának, még hátra is köpne egy hegyeset a bal válla felett. Ehelyett inkább csak kissé meggyömöszköli a macskát tartó ujjaival Kormi urat. Lepislant a macskára, az teljes nyugalommal lóg továbbra is karja és oldala közé szinte beszorítva. Fura macska. Más jószág már rég szabaddá karmolta volna magát. És olyan meredten néz előre.*
- Na mi van, Kormi úr, mit látsz? *-dörmögi a macskának, és követi a tekintete útját. Ohó! Hát azt a leányt bámulja ilyen gúvadó szemmel, aki olyan furát kérdezett. Halkan hümment, és most újra felméri magának a hórihorgas alakot. Nem tűnik városinak. Nem tűnik falusinak. Mit keres itt akkor? A potya ételen kívül, persze.*
- Há' nem hiszem, hogy még napszállta előtt taná'nánk bárkit, aki ó'vasná azokat a rovásokat. *-fordul vissza társai felé-* Oszt' hogy eddig bezárkóztak éjje're, mos'má' nappal se legyenek kint..? Tuggyátok, mi lesz ebbű'? Lincselés. Oszt' ha bedühödnek, még a'sse biztos, hogy tényleg azt ütik agyon, aki a bajt csiná'jja.
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.23 08:03:22
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-18 01:05:30
Üzenet elküldve: 2024-12-18 01:05:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Thaleena sajátos részvétnyilvánítására nem érkezik válasz a helybéliektől, ahogy kérdésére sem; túlságosan el vannak foglalva a maguk bajával, minthogy felvegyék a kesztyűt az idegen tharggal. Szép lassan végül csak szétszéled a tömeg, ahogy a kihűlt testet elcipelik.
Kormi úr továbbra is dülledő szemekkel mered minden arcra, mi csak látókörébe kerül Alaver karjából. Nem úgy tűnik, hogy őt különösebben felzaklatta az eset.
Faerum eközben a történtek elemzésébe kezd. Egyértelmű, hogy nem a holttest sikoltott; a sikoly tulajdonosa alighanem az volt, ki megtalálta a vérbe fagyott Peronasnét. Noha nyomolvasásban nem jeleskedik, a tapasztalat és a persze egy adag szerencse kisegíti; lábnyomokra lel. A csekélyke, letaposott növényzet arra engedi következtetni, hogy a jókora nyomok gazdája a mezőn keresztül a közeli erdőség felé vette az irányt.
Thaleena könnyedén összerakhatja a képet. A holttesten található sérülés, a távozó népektől elcsent félmondatok: bestiát, fenevadat, átokfajzatot emlegetnek. A gyilkosság helyszínén maradt trióból is csupán Alaver fogja vissza hangját. Faerum és Cagon szavaiból könnyedén rájöhet, hogy azok alighanem a szóban forgó fenevad nyomát keresik. Az ork által említett kőhíd dolgára is felfigyelhet. Bizonyára járt már ott, s ha nem is, hallania kellett az ősi tharg rúnákkal felvértezett, romos kőépítményről. Figyelmet talán nem fordított rá eddig, ám az, hogy az ork jelentőséget tulajdonít neki, még számára is érdekes lehet. Elvégre az ő fülébe is eljutott a hír, ami a három vándort az általában csendes kis faluba hozta; "jutalom jár annak, ki kézre keríti az állatok leölőjét."
Most, hogy csak négyen maradtak ott, Kormi úr jobb híján Thaleenát bámulja kihívóan hatalmas, sárga szemeivel. Egészen elcsendesül körülöttük minden. Ruházatukat és hajukat hűvös szellő borzolja, a napkorong felettük el-eltünedezik a sebes bárányfelhők mögött.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.18 01:06:50
*Thaleena sajátos részvétnyilvánítására nem érkezik válasz a helybéliektől, ahogy kérdésére sem; túlságosan el vannak foglalva a maguk bajával, minthogy felvegyék a kesztyűt az idegen tharggal. Szép lassan végül csak szétszéled a tömeg, ahogy a kihűlt testet elcipelik.
Kormi úr továbbra is dülledő szemekkel mered minden arcra, mi csak látókörébe kerül Alaver karjából. Nem úgy tűnik, hogy őt különösebben felzaklatta az eset.
Faerum eközben a történtek elemzésébe kezd. Egyértelmű, hogy nem a holttest sikoltott; a sikoly tulajdonosa alighanem az volt, ki megtalálta a vérbe fagyott Peronasnét. Noha nyomolvasásban nem jeleskedik, a tapasztalat és a persze egy adag szerencse kisegíti; lábnyomokra lel. A csekélyke, letaposott növényzet arra engedi következtetni, hogy a jókora nyomok gazdája a mezőn keresztül a közeli erdőség felé vette az irányt.
Thaleena könnyedén összerakhatja a képet. A holttesten található sérülés, a távozó népektől elcsent félmondatok: bestiát, fenevadat, átokfajzatot emlegetnek. A gyilkosság helyszínén maradt trióból is csupán Alaver fogja vissza hangját. Faerum és Cagon szavaiból könnyedén rájöhet, hogy azok alighanem a szóban forgó fenevad nyomát keresik. Az ork által említett kőhíd dolgára is felfigyelhet. Bizonyára járt már ott, s ha nem is, hallania kellett az ősi tharg rúnákkal felvértezett, romos kőépítményről. Figyelmet talán nem fordított rá eddig, ám az, hogy az ork jelentőséget tulajdonít neki, még számára is érdekes lehet. Elvégre az ő fülébe is eljutott a hír, ami a három vándort az általában csendes kis faluba hozta; "jutalom jár annak, ki kézre keríti az állatok leölőjét."
Most, hogy csak négyen maradtak ott, Kormi úr jobb híján Thaleenát bámulja kihívóan hatalmas, sárga szemeivel. Egészen elcsendesül körülöttük minden. Ruházatukat és hajukat hűvös szellő borzolja, a napkorong felettük el-eltünedezik a sebes bárányfelhők mögött.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.18 01:06:50
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-17 22:58:01
Üzenet elküldve: 2024-12-17 22:58:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 594
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 594
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Az egykori parancsnok igyekszik a legjobb belátása szerint ellátni tanácsokkal Garsint, akire szinte fogadott lányaként tekint. Kicsit váratlanul érte a látogatása, de annál inkább örül neki, annak pedig végképp hogy úgy látszik tudott némi válasszal szolgálni Garsinnak. Még ha nem is teljesen azokkal amiket szeretett volna hallani. A segítséget az aprócska házimunkában csak egy hümmentéssel köszöni meg, és valóban gördülékenyebb így a munka, hogy nem csak két kéz végzi a dolgokat. Egykettőre szép rend is lesz a helységben. Mokány kutyus is ott sürög-forog a lábuk alatt, farkát csóválva igyekszik úgy tenni mintha ő is érteni hogy miről van éppen szó. A tervekre Brox bólint.*
-Rendben, remélem tényleg sikerül találni valamit.
*Aztán gondol egyet.*
-Várj csak.
*Csak egy pillanatra tűnik el az egyik szobában, hogy aztán hamar elő is kerüljön onnan. Egy 300 aranyat tartalmazó zsákocskát nyom Garsin Elthur kezébe.
*
-Tedd csak el, nekem úgysincs rá szükségem. Nehogy amiatt add alább a céljaidat mert nincs mit enned vagy nincs hol aludnod.
*Ellentmondást nem tűrően tukmálja rá az aranyat, látszik rajta hogy nem szeretné ha Garsin ellenkezne. Bár sajnos nagyon is el tudja képzelni hogy ne akarná elfogadni.*
-Szeretném ha ennyivel is segíthetnék elindulni.
*Kedvesesen mosolyog közben, ha nem félne attól hogy túlságosan ellenkezne a lány kétszer ennyit adna neki útravalónak.*
-Meg aztán bármikor szívesen látlak ám itt, ha nem lenne hová menned, vagy ha csak egy öreg róka társaságára vágynál.
*Bízik benne, hogy nem fog túl sok idő eltelni míg újra találkoznak majd egymással.*
-Vagy ha bajba kerülnél. Akkor mindenképp keress meg!
*Ez csak úgy utólag jut eszébe, de azért fontosnak tartja ezt is kiemelni, hisz amilyen furcsa népek élnek a városban ki tudja hogy valaki nem-e csinál valami hülyeséget. Garsin hamarosan ismét útra kél majd, ő pedig ismét egyedül marad a gondolataival, meg ezzel a nagy telekkel hogy megpróbáljon itt békére lelni. Azt a kérdést, hogy ez valóban béke-e, vagy csak egy búvóhely a problémái elől még nem merte feltenni magának.*
*Az egykori parancsnok igyekszik a legjobb belátása szerint ellátni tanácsokkal Garsint, akire szinte fogadott lányaként tekint. Kicsit váratlanul érte a látogatása, de annál inkább örül neki, annak pedig végképp hogy úgy látszik tudott némi válasszal szolgálni Garsinnak. Még ha nem is teljesen azokkal amiket szeretett volna hallani. A segítséget az aprócska házimunkában csak egy hümmentéssel köszöni meg, és valóban gördülékenyebb így a munka, hogy nem csak két kéz végzi a dolgokat. Egykettőre szép rend is lesz a helységben. Mokány kutyus is ott sürög-forog a lábuk alatt, farkát csóválva igyekszik úgy tenni mintha ő is érteni hogy miről van éppen szó. A tervekre Brox bólint.*
-Rendben, remélem tényleg sikerül találni valamit.
*Aztán gondol egyet.*
-Várj csak.
*Csak egy pillanatra tűnik el az egyik szobában, hogy aztán hamar elő is kerüljön onnan. Egy 300 aranyat tartalmazó zsákocskát nyom Garsin Elthur kezébe.
*
-Tedd csak el, nekem úgysincs rá szükségem. Nehogy amiatt add alább a céljaidat mert nincs mit enned vagy nincs hol aludnod.
*Ellentmondást nem tűrően tukmálja rá az aranyat, látszik rajta hogy nem szeretné ha Garsin ellenkezne. Bár sajnos nagyon is el tudja képzelni hogy ne akarná elfogadni.*
-Szeretném ha ennyivel is segíthetnék elindulni.
*Kedvesesen mosolyog közben, ha nem félne attól hogy túlságosan ellenkezne a lány kétszer ennyit adna neki útravalónak.*
-Meg aztán bármikor szívesen látlak ám itt, ha nem lenne hová menned, vagy ha csak egy öreg róka társaságára vágynál.
*Bízik benne, hogy nem fog túl sok idő eltelni míg újra találkoznak majd egymással.*
-Vagy ha bajba kerülnél. Akkor mindenképp keress meg!
*Ez csak úgy utólag jut eszébe, de azért fontosnak tartja ezt is kiemelni, hisz amilyen furcsa népek élnek a városban ki tudja hogy valaki nem-e csinál valami hülyeséget. Garsin hamarosan ismét útra kél majd, ő pedig ismét egyedül marad a gondolataival, meg ezzel a nagy telekkel hogy megpróbáljon itt békére lelni. Azt a kérdést, hogy ez valóban béke-e, vagy csak egy búvóhely a problémái elől még nem merte feltenni magának.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-17 14:26:02
Üzenet elküldve: 2024-12-17 14:26:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Bredoc javaslataira hümmögve bólint, hogy úgy tesz majd, közben pedig kicsit már azon is jár az esze, hogy hogyan fogalmazza majd meg, mi az, amit ő kínálni tud. Valószínű nem kellene egy lapra vennie, hogy ért a házimunkákhoz és cselédnek állna, azzal, hogy vállal írás-olvasás, vagy épp mágiatanítást, mert az elég komolytalanul venné ki magát.
Aztán tovább hallgatja a férfit, már a városőrségről szólva, s arról, hogy ő miért nem jelentkezett át oda szolgálatra. Érteni véli őt, ezért komolyan biccent. A véleményét pedig megszíveli.
Komolyan gondolkodott rajta, hogy jelentkezik az őrségbe, de most Brox befolyására is elnapolja ezt a lehetőséget. A felsorolt vonzó körülmények miatt el nem veti egészen a dolgot, meg valahol úgy is érzi, tartozik a városnak, és városőrként szolgálhatná annak lakóit, ám kellően bizonytalan most még, hogy a kötelességtudata ne legyen annyira erős. Talán ha már kipróbált mást és többet tudott gondolkodni a dolgon, megvilágosodik előtte, hogy mit is szeretne.
Töprengő elcsendesedéséből Bredoc pakolászása, fölállása zavarja föl. Akkor pedig már ő is igyekszik hasznossá tenni magát és az ott maradó szennyes edényeket szedi össze, majd viszi a mosogatódézsához, hogy elmossa és a helyükre rakja őket. Mindezt csak úgy természetesen és gördülékenyen, nem gondolja, hogy szót érdemelne, vagy megakadályoznák ebben. Közben folytatja a beszélgetést.*
- Csak vissza a városba. Elkezdek utánajárni a munkának és a lehetőségeimnek. Minél gyorsabban találnom kell valamit. Talán egy hétig húzom még a fogadóban, utána gondban lennék. De megoldom majd. - *Válaszol egyszerűen, a végére odabökve azt a megjegyzést, amivel reméli, hogy elveszi a szavai nyomasztó színét, mert hát nem terhelni szeretné a másikat, sem pedig kuncsorogni nála. El tudja képzelni, hogy egykoriban Bredoc is biztosan volt hasonló helyzetben és megérti, úgyhogy mer vele őszinte lenni.
Egyébként nem is tervez már sokáig maradni. Minél korábban indul el, annál hamarabb ér vissza a városba és annál több ideje lesz még ma intézkedni, meg nem is kíván visszaélni Brox vendégszeretetével.
Amiért jött, megkapta. Ugyan nem kínáltak neki egyenes megoldásokat, de válaszokat kapott a kérdéseire, meg némi iránymutatást is. Ám mindenekelőtt melegséget és biztonságérzetet lelt itt.
Mindenkinek kell egy család és egy fészek, ahová visszatérhet, s Garsin számára kicsit talán ezt jelenti Bredoc is, ezért érezte szükségét annak, hogy megkeresse őt. Innen kiindulva most már képesnek érzi magát rá, hogy ismét fejest ugorjon az ismeretlenbe és egy új, váratlan élethelyzetbe.*
*Bredoc javaslataira hümmögve bólint, hogy úgy tesz majd, közben pedig kicsit már azon is jár az esze, hogy hogyan fogalmazza majd meg, mi az, amit ő kínálni tud. Valószínű nem kellene egy lapra vennie, hogy ért a házimunkákhoz és cselédnek állna, azzal, hogy vállal írás-olvasás, vagy épp mágiatanítást, mert az elég komolytalanul venné ki magát.
Aztán tovább hallgatja a férfit, már a városőrségről szólva, s arról, hogy ő miért nem jelentkezett át oda szolgálatra. Érteni véli őt, ezért komolyan biccent. A véleményét pedig megszíveli.
Komolyan gondolkodott rajta, hogy jelentkezik az őrségbe, de most Brox befolyására is elnapolja ezt a lehetőséget. A felsorolt vonzó körülmények miatt el nem veti egészen a dolgot, meg valahol úgy is érzi, tartozik a városnak, és városőrként szolgálhatná annak lakóit, ám kellően bizonytalan most még, hogy a kötelességtudata ne legyen annyira erős. Talán ha már kipróbált mást és többet tudott gondolkodni a dolgon, megvilágosodik előtte, hogy mit is szeretne.
Töprengő elcsendesedéséből Bredoc pakolászása, fölállása zavarja föl. Akkor pedig már ő is igyekszik hasznossá tenni magát és az ott maradó szennyes edényeket szedi össze, majd viszi a mosogatódézsához, hogy elmossa és a helyükre rakja őket. Mindezt csak úgy természetesen és gördülékenyen, nem gondolja, hogy szót érdemelne, vagy megakadályoznák ebben. Közben folytatja a beszélgetést.*
- Csak vissza a városba. Elkezdek utánajárni a munkának és a lehetőségeimnek. Minél gyorsabban találnom kell valamit. Talán egy hétig húzom még a fogadóban, utána gondban lennék. De megoldom majd. - *Válaszol egyszerűen, a végére odabökve azt a megjegyzést, amivel reméli, hogy elveszi a szavai nyomasztó színét, mert hát nem terhelni szeretné a másikat, sem pedig kuncsorogni nála. El tudja képzelni, hogy egykoriban Bredoc is biztosan volt hasonló helyzetben és megérti, úgyhogy mer vele őszinte lenni.
Egyébként nem is tervez már sokáig maradni. Minél korábban indul el, annál hamarabb ér vissza a városba és annál több ideje lesz még ma intézkedni, meg nem is kíván visszaélni Brox vendégszeretetével.
Amiért jött, megkapta. Ugyan nem kínáltak neki egyenes megoldásokat, de válaszokat kapott a kérdéseire, meg némi iránymutatást is. Ám mindenekelőtt melegséget és biztonságérzetet lelt itt.
Mindenkinek kell egy család és egy fészek, ahová visszatérhet, s Garsin számára kicsit talán ezt jelenti Bredoc is, ezért érezte szükségét annak, hogy megkeresse őt. Innen kiindulva most már képesnek érzi magát rá, hogy ismét fejest ugorjon az ismeretlenbe és egy új, váratlan élethelyzetbe.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-16 22:54:01
Üzenet elküldve: 2024-12-16 22:54:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 594
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 594
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Néha-néha hümmentve hallgatja Garsint, miközben a reggeli elfogyasztása után gyakorlott mozdulatokkal pipára gyújt.*
-Persze, be is kopogtathatsz. De akár hírdetheted te magad saját magadat is, és hogy például minden reggel / este megtalálnak a szőkőkútnál, vagy ilyesmi. És akkor könnyen megtalál az akinek szüksége van rád, vagy meghagyod hogy hagyjanak üzenetet a fogadóban a nevedre.
*Hasznosabbnál hasznosabb életbölcsességeket pöfékel a levegőbe az öreg veterán. Ámbár most egész sokat beszél, meglepő hogy nem igazán zavarja. Sőt. Az elmúlt hatokban összesen nem fecsegett ennyit. Talán csak hiányzott a megfelelő társaság.*
-A városőrség sem egy rossz dolog egyébként.
*Ez már egy kicsit nehezebb téma számára egyébként, hogy hogyan próbálja meg átadni azt hogy mire is gondol legbelül anélkül hogy túlságosan panaszkodna. Persze a kedves szavak igazán meghatják Broxot, de csak finoman fejet hajt pipáját a mellkasához szorítva egy röpke pillanatra.*
-A nemesekről én is hallottam egyébként. A törvények pedig mindig változnak.
*Nagy levegőt vesz, majd megpróbálja összeszedni a gondolatait.*
-Tudod megváltani a világot, reformokat hozni, újítani az a fiatalok hóbortja. És én öreg vagyok már ahhoz. Nem tetszett a rendszer, a bürökrácia korlátai, a politikai játszmák. Nekem ebből egy életre elég volt köszönöm szépen. Megtettem a magamét ezeken a körökön belül, többet nem szándékozom. Persze szívesen állnék az oldalukra ha úgy hozná a sors, de a kötelék talán már nem nekem való. Remélem érted mire gondolok. Bizonyosan jó hely egyébként, biztos zsold, fedél a fej fölé, társaság az unalmas órákban.
*Egyébként valaha ez is szempont volt az ő saját döntései meghozatalakor is. De az már régen volt.*
-Van aki le tud így élni egy életet, őrjáratról őrjáratra, sok-sok esztendőn át. Aztán van aki több izgalomra vágyik, de hé! Nem kell ám örökké ott maradnia senkinek.
*Nagyot szippant a pipába, nem akarok túlságosan sokat sem pletykálni erről.*
-Na de a lényeg hogyha az én véleményemre vagy kíváncsi, szerintem ne ez legyen az elsődleges célod.
*Közben pedig feláll, hogy elapkolja a reggeli maradékát, ha már Garsin sem látszik úgy hogy enni kívánna.*
-És egyébként van valami terved mára? Hogy merre mész tovább?
*Néha-néha hümmentve hallgatja Garsint, miközben a reggeli elfogyasztása után gyakorlott mozdulatokkal pipára gyújt.*
-Persze, be is kopogtathatsz. De akár hírdetheted te magad saját magadat is, és hogy például minden reggel / este megtalálnak a szőkőkútnál, vagy ilyesmi. És akkor könnyen megtalál az akinek szüksége van rád, vagy meghagyod hogy hagyjanak üzenetet a fogadóban a nevedre.
*Hasznosabbnál hasznosabb életbölcsességeket pöfékel a levegőbe az öreg veterán. Ámbár most egész sokat beszél, meglepő hogy nem igazán zavarja. Sőt. Az elmúlt hatokban összesen nem fecsegett ennyit. Talán csak hiányzott a megfelelő társaság.*
-A városőrség sem egy rossz dolog egyébként.
*Ez már egy kicsit nehezebb téma számára egyébként, hogy hogyan próbálja meg átadni azt hogy mire is gondol legbelül anélkül hogy túlságosan panaszkodna. Persze a kedves szavak igazán meghatják Broxot, de csak finoman fejet hajt pipáját a mellkasához szorítva egy röpke pillanatra.*
-A nemesekről én is hallottam egyébként. A törvények pedig mindig változnak.
*Nagy levegőt vesz, majd megpróbálja összeszedni a gondolatait.*
-Tudod megváltani a világot, reformokat hozni, újítani az a fiatalok hóbortja. És én öreg vagyok már ahhoz. Nem tetszett a rendszer, a bürökrácia korlátai, a politikai játszmák. Nekem ebből egy életre elég volt köszönöm szépen. Megtettem a magamét ezeken a körökön belül, többet nem szándékozom. Persze szívesen állnék az oldalukra ha úgy hozná a sors, de a kötelék talán már nem nekem való. Remélem érted mire gondolok. Bizonyosan jó hely egyébként, biztos zsold, fedél a fej fölé, társaság az unalmas órákban.
*Egyébként valaha ez is szempont volt az ő saját döntései meghozatalakor is. De az már régen volt.*
-Van aki le tud így élni egy életet, őrjáratról őrjáratra, sok-sok esztendőn át. Aztán van aki több izgalomra vágyik, de hé! Nem kell ám örökké ott maradnia senkinek.
*Nagyot szippant a pipába, nem akarok túlságosan sokat sem pletykálni erről.*
-Na de a lényeg hogyha az én véleményemre vagy kíváncsi, szerintem ne ez legyen az elsődleges célod.
*Közben pedig feláll, hogy elapkolja a reggeli maradékát, ha már Garsin sem látszik úgy hogy enni kívánna.*
-És egyébként van valami terved mára? Hogy merre mész tovább?
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-16 20:07:10
Üzenet elküldve: 2024-12-16 20:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Kicsit leszidva érzi magát, de azért jól is esnek neki Bredoc szavai.*
- Nem örökre gondoltam. - *Visszakozik, vállát vonva.*
- Csak addig is élni kell valamiből, amíg kitalálom, mi legyen.
*Komolyan hallgatja aztán Bredoc ötleteléseit, s el is gondolkodik a felsorolt lehetőségeken.*
- Nem tudom, mennyire vagyok rátermett az ilyesmire... Vagy hogy hol kellene kezdenem. Bekopogtatok a szebb házak ajtaján? - *Mosolyodik el kissé. Bár végtére a szolgálói munkakörhöz is hasonlóan gondolt eljárni. Nem fájhat rákérdezni, hogy tanítóra van-e szükség a háznál, s csak utána érdeklődni a cselédi munkák felől.*
- De hátha a hirdetések között találok valamit. Szerintem ma ott nézek körül először, a téren. - *Teszi hozzá, noha nagy reményeket nem fűz e tervéhez, valahol el kell kezdeni.
A kalandor létről szólva nem mondhatni, hogy ne mozgatná meg a fantáziáját a dolog, sőt. De mindezt ő inkább egy csapat tagjaként képzeli el, s ebben is úgy érzi, hogy hiányoznak a megfelelő kapcsolatai, hogy tudomást szerezhessen az ilyen lehetőségekről. Úgyhogy Brox e javaslatára csak mosolyog és szófogadón biccent, válaszolva az utóbbi, óvatosságra intő szavakra.
Aztán a férfi története, bár egyszerűnek tűnik, őt mégis leköti, s valahol talán le is nyűgözi. Érdekesek az emberi sorsok, hogy honnan hová juttatják el az élet eseményei és a hozzájuk tartozó döntések a halandókat. El tudja képzelni, hogy Bredoc életútja sem volt éppen könnyű, különösen a katonasorban.
Meleg pillantást vet az ex-parancsnokra, majd bólint, s aztán hallgat egy darabig, közben folytatja a reggelit.*
- A városőrségre is gondoltam már. Hogy egyszerűen oda jelentkezhetnék... - *Szólal meg később, tekintetét fölemelve.*
- De nem is tudom... Magában bíztam, ezért szívesen követtem. Valaki más parancsait követni... olyan elköteleződés, amit nem biztos, hogy szívesen vállalnék.
Nem mondanám, hogy túl jól ismerem a város történetét, de amennyit arról tudok, ami a lázadás idején történt... Ráadásul azt beszélik, a nemesség is hamarosan visszatér a városba. Talán a törvények is változni fognak... - *Csapong kicsit a gondolatai között.*
- Maga mit gondol? Vagy maga miért nem akart egyszerűen átjelentkezni az őrséghez? Fölteszem ott sem a közlegények közé sorolták volna... - *Veti el a büszkeség kérdését, de persze ez is csak föltételezés.*
*Kicsit leszidva érzi magát, de azért jól is esnek neki Bredoc szavai.*
- Nem örökre gondoltam. - *Visszakozik, vállát vonva.*
- Csak addig is élni kell valamiből, amíg kitalálom, mi legyen.
*Komolyan hallgatja aztán Bredoc ötleteléseit, s el is gondolkodik a felsorolt lehetőségeken.*
- Nem tudom, mennyire vagyok rátermett az ilyesmire... Vagy hogy hol kellene kezdenem. Bekopogtatok a szebb házak ajtaján? - *Mosolyodik el kissé. Bár végtére a szolgálói munkakörhöz is hasonlóan gondolt eljárni. Nem fájhat rákérdezni, hogy tanítóra van-e szükség a háznál, s csak utána érdeklődni a cselédi munkák felől.*
- De hátha a hirdetések között találok valamit. Szerintem ma ott nézek körül először, a téren. - *Teszi hozzá, noha nagy reményeket nem fűz e tervéhez, valahol el kell kezdeni.
A kalandor létről szólva nem mondhatni, hogy ne mozgatná meg a fantáziáját a dolog, sőt. De mindezt ő inkább egy csapat tagjaként képzeli el, s ebben is úgy érzi, hogy hiányoznak a megfelelő kapcsolatai, hogy tudomást szerezhessen az ilyen lehetőségekről. Úgyhogy Brox e javaslatára csak mosolyog és szófogadón biccent, válaszolva az utóbbi, óvatosságra intő szavakra.
Aztán a férfi története, bár egyszerűnek tűnik, őt mégis leköti, s valahol talán le is nyűgözi. Érdekesek az emberi sorsok, hogy honnan hová juttatják el az élet eseményei és a hozzájuk tartozó döntések a halandókat. El tudja képzelni, hogy Bredoc életútja sem volt éppen könnyű, különösen a katonasorban.
Meleg pillantást vet az ex-parancsnokra, majd bólint, s aztán hallgat egy darabig, közben folytatja a reggelit.*
- A városőrségre is gondoltam már. Hogy egyszerűen oda jelentkezhetnék... - *Szólal meg később, tekintetét fölemelve.*
- De nem is tudom... Magában bíztam, ezért szívesen követtem. Valaki más parancsait követni... olyan elköteleződés, amit nem biztos, hogy szívesen vállalnék.
Nem mondanám, hogy túl jól ismerem a város történetét, de amennyit arról tudok, ami a lázadás idején történt... Ráadásul azt beszélik, a nemesség is hamarosan visszatér a városba. Talán a törvények is változni fognak... - *Csapong kicsit a gondolatai között.*
- Maga mit gondol? Vagy maga miért nem akart egyszerűen átjelentkezni az őrséghez? Fölteszem ott sem a közlegények közé sorolták volna... - *Veti el a büszkeség kérdését, de persze ez is csak föltételezés.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-16 19:15:53
Üzenet elküldve: 2024-12-16 19:15:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 594
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 594
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Bredoc őszintén elmosolyodik Garsin megjegyzését ami a falat illeti. ~Én sem gondoltam volna hogy így alakulnak a dolgok drágám.~ Nem mondja ki hangosan minden gondolatát, elég ha a saját súlyát ő cipeli, elfér a többi mellett. Egyébként is hogy nézne ki ha most ő lenne bizonytalan és panaszkodna? Aztán csak rosszallóan kezdi rázni a fejét ahogy a fogadott lánya arról beszél hogy mosónőnek állna vagy szolgálónak.*
-Ne beszélj zöldségeket! Még hogy mosólány.. Már nem az vagy Garsin, aki a kikötőből elszökött!
*Keményen a szemébe néz, amolyan sokatmondó tekintettel.*
-Sokkal többre vagy hivatott. És a képességeid sem mindennaposak, ahogy te is mondod.
*Csak egy pillanatig simítja meg a szakállát mielőtt folytatná.*
-Azon nem gondolkodtál még hogy mi lenne ha tanítanál? TUdod, másokat. Mágiára, harcra, írásra - olvasásra. Ilyesmikre? Sokan jó pénzt fizetnek ezért, főleg a vagyonosabb családok akik a fiatalabb utódjainak akarnak jó nevelést és taníttatást biztosítani. A mágiáról meg nem is beszélve, úgy hallottam amilyen sokba fáj megszerezni a titkos tekercsek és könyvek tanait a toronyban, legalább olyan jó áron lehet továbbadni a már megtanult tudást.
*Ez aztán már tényleg csak szóbeszéd, ő maga sosem látta vagy próbálta ki ezt, de ez a legjobb tudomása.*
-Így a saját tudásod sem porosodna be, ha gyakran mutogatnád és tanítanád másoknak.
*Összecsapja tenyerét, mintha csak feltalálta volna a melegvizet, olyan önelégült vigyorral ül ott a székén.*
-No meg.. Kalandorokra mindig szükség van, sok felfedezetlen kincs és ereklye hever szerte a világban ami csak arra vár hogy valaki a számtalan veszélyt leküzdve megkaparintsa őket. Ilyen kalandokra is lehet ám támogatókat szerezni, vagy külön megbízókat akik egy-egy küldetésre szeretnének felbérelni. Bár itt azért óva intenélek, mert nagyon jó szíved van és fiatal vagy, úgyhogy csak óvatosan.
*Jól tudja hogy Garsin sok dologban nála is bölcsebb lehet már most, de félti őt. Kár is lenne tagadnia. Az őt érő kérdés azonban igazán meglepi.*
-Hogy én? Ó hát.. Nem olyan izgalmas történet, a szüleim egyszerű földművesek voltak, s egy darabig én is az voltam velük, segítettem ahogy tudtam.
*A tenyerére pillant, tán egy-két helyen még mindig látszanak a nyomok ha alaposan vizslatja bőrét.*
-Nem vetett fel minket a vagyon de szerettek, ezért is adtak apródnak az egyik lovagrendbe mikor a lehetőség úgy hozta. Épp csak 8 éves forma lehettem. Nem haragudtam rájuk vagy ilyesmi, ezzel csak jót akartak és jót is tettek velem. Sokáig ott szolgáltam, aztán katona lettem, aztán egyik csata jött a másik után, kisebb háborúk. Éltem ahogy tudtam, jártam a vidéket, segítettem ahol tudtam, elvállaltam mindenféle munkákat ha arany kellett vagy szállás a fejem fölé.
*Megvonja vállát, de azért a büszke mosoly a bajsza alatt észrevétlenül csak-csak odakúszik.*
-Aztán hallottam hogy a városi őrség toboroz, és jelentkeztem. Aztán a többit meg nagyjából te is tudod.
*Bredoc őszintén elmosolyodik Garsin megjegyzését ami a falat illeti. ~Én sem gondoltam volna hogy így alakulnak a dolgok drágám.~ Nem mondja ki hangosan minden gondolatát, elég ha a saját súlyát ő cipeli, elfér a többi mellett. Egyébként is hogy nézne ki ha most ő lenne bizonytalan és panaszkodna? Aztán csak rosszallóan kezdi rázni a fejét ahogy a fogadott lánya arról beszél hogy mosónőnek állna vagy szolgálónak.*
-Ne beszélj zöldségeket! Még hogy mosólány.. Már nem az vagy Garsin, aki a kikötőből elszökött!
*Keményen a szemébe néz, amolyan sokatmondó tekintettel.*
-Sokkal többre vagy hivatott. És a képességeid sem mindennaposak, ahogy te is mondod.
*Csak egy pillanatig simítja meg a szakállát mielőtt folytatná.*
-Azon nem gondolkodtál még hogy mi lenne ha tanítanál? TUdod, másokat. Mágiára, harcra, írásra - olvasásra. Ilyesmikre? Sokan jó pénzt fizetnek ezért, főleg a vagyonosabb családok akik a fiatalabb utódjainak akarnak jó nevelést és taníttatást biztosítani. A mágiáról meg nem is beszélve, úgy hallottam amilyen sokba fáj megszerezni a titkos tekercsek és könyvek tanait a toronyban, legalább olyan jó áron lehet továbbadni a már megtanult tudást.
*Ez aztán már tényleg csak szóbeszéd, ő maga sosem látta vagy próbálta ki ezt, de ez a legjobb tudomása.*
-Így a saját tudásod sem porosodna be, ha gyakran mutogatnád és tanítanád másoknak.
*Összecsapja tenyerét, mintha csak feltalálta volna a melegvizet, olyan önelégült vigyorral ül ott a székén.*
-No meg.. Kalandorokra mindig szükség van, sok felfedezetlen kincs és ereklye hever szerte a világban ami csak arra vár hogy valaki a számtalan veszélyt leküzdve megkaparintsa őket. Ilyen kalandokra is lehet ám támogatókat szerezni, vagy külön megbízókat akik egy-egy küldetésre szeretnének felbérelni. Bár itt azért óva intenélek, mert nagyon jó szíved van és fiatal vagy, úgyhogy csak óvatosan.
*Jól tudja hogy Garsin sok dologban nála is bölcsebb lehet már most, de félti őt. Kár is lenne tagadnia. Az őt érő kérdés azonban igazán meglepi.*
-Hogy én? Ó hát.. Nem olyan izgalmas történet, a szüleim egyszerű földművesek voltak, s egy darabig én is az voltam velük, segítettem ahogy tudtam.
*A tenyerére pillant, tán egy-két helyen még mindig látszanak a nyomok ha alaposan vizslatja bőrét.*
-Nem vetett fel minket a vagyon de szerettek, ezért is adtak apródnak az egyik lovagrendbe mikor a lehetőség úgy hozta. Épp csak 8 éves forma lehettem. Nem haragudtam rájuk vagy ilyesmi, ezzel csak jót akartak és jót is tettek velem. Sokáig ott szolgáltam, aztán katona lettem, aztán egyik csata jött a másik után, kisebb háborúk. Éltem ahogy tudtam, jártam a vidéket, segítettem ahol tudtam, elvállaltam mindenféle munkákat ha arany kellett vagy szállás a fejem fölé.
*Megvonja vállát, de azért a büszke mosoly a bajsza alatt észrevétlenül csak-csak odakúszik.*
-Aztán hallottam hogy a városi őrség toboroz, és jelentkeztem. Aztán a többit meg nagyjából te is tudod.
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-16 18:39:47
Üzenet elküldve: 2024-12-16 18:39:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Nehezen született meg, de végül sikerült egy tervvel előállniuk. A fiatal legény szavaira bólint. Annak tekintetét elkapja és érti mire céloz vele a másik. Szerencsés körülmények közt tud veszélyes lenni Merlas-ra. De csak szerencsés körülmények közt. Épp indulnának is mikor egy sikoly töri meg a falu csendjét. Fuvallat megrezegteti a szárnyát. Nem tartott sokáig ez a szundikálása. Faerum korához képest egész fitten indul meg a többiek után megnézni mi történt. Benne is az zajlik le, mint másokban. Reménykedni akar, hogy nem a legrosszabb várja őket, majd döbbenet és csalódás. A halál mindig megviseli az egészséges lelket. Egy fiatalasszony halála főleg. Keze rászorít a benne tartott botra miközben egy hosszú sóhaj szakad ki belőle. Szüksége van pár másodpercre míg visszaszerzi a nyugalmát. Majd elkezdi elemezni a történteket. Hogy itt a falu végében történt az eset jelenthet több dolgot is. Egy dolog egyértelmű. Most hallották a sikolyt, de korábban mikor ez történhetett akkor nem hallottak semmit. Lesből vagy nagyon gyorsan zajlott le a támadás. Ezt próbálja a tekintetével felmérni, hogy logikusan honnan csaphatott le Merlas az asszonyra. A test környékén hiába keresne nyomokat széttaposták a bámészkodók, de ha lát egy lehetséges rejtekhelyet akkor ott érdemes lehet szétnézni. Közben a társai is igyekszenek értelmezni mi történhetett és mit gondoltak rosszul. Mondjuk, azt hogy csak éjszaka változik át a lény és hogy nem fog ártatlanokra rátámadni. Méghozzá az harapásnyom. Ki harapja át egy ember nyakát? Ha a karmaival tépi szét az is mocskos munka, de így? Érezte az áldozata vérének az ízét. Gyomorforgató. Akár talált valamit akár nem mikor visszatér a többiekhez látszik komor ábrázatán, hogy nem hagyta hidegen a dolog.*
-Akármit is teszünk továbbra is sötétedés előtt kell tennünk. Mert az, hogy nem csak éjszaka változik át még nem jelenti, hogy akkor ne lennének jobb érzékei mint nekünk. Könnyen előnybe kerülhet ellenünk.
*Főleg vele, aki íjászként ha nem lát akkor semmit se ér. Közben az ő tekintete is végigsiklik az idegen nőn, aki látszólag próbálja a megjegyzéseivel maga ellen haragítani az embereket. A hosszú életűek népének tagja, de a ruházata nem hasonlít azokhoz az elf viseletekhez amikkel az öreg eddigi élete során találkozott. Viszont fegyverzete és vértje alapján egy harcos lehet a nő. Egyértelműen nem helyi. Ezeket elkönyveli magában, de őt is jobban érdekli most a hogyan kérdése.*
*Nehezen született meg, de végül sikerült egy tervvel előállniuk. A fiatal legény szavaira bólint. Annak tekintetét elkapja és érti mire céloz vele a másik. Szerencsés körülmények közt tud veszélyes lenni Merlas-ra. De csak szerencsés körülmények közt. Épp indulnának is mikor egy sikoly töri meg a falu csendjét. Fuvallat megrezegteti a szárnyát. Nem tartott sokáig ez a szundikálása. Faerum korához képest egész fitten indul meg a többiek után megnézni mi történt. Benne is az zajlik le, mint másokban. Reménykedni akar, hogy nem a legrosszabb várja őket, majd döbbenet és csalódás. A halál mindig megviseli az egészséges lelket. Egy fiatalasszony halála főleg. Keze rászorít a benne tartott botra miközben egy hosszú sóhaj szakad ki belőle. Szüksége van pár másodpercre míg visszaszerzi a nyugalmát. Majd elkezdi elemezni a történteket. Hogy itt a falu végében történt az eset jelenthet több dolgot is. Egy dolog egyértelmű. Most hallották a sikolyt, de korábban mikor ez történhetett akkor nem hallottak semmit. Lesből vagy nagyon gyorsan zajlott le a támadás. Ezt próbálja a tekintetével felmérni, hogy logikusan honnan csaphatott le Merlas az asszonyra. A test környékén hiába keresne nyomokat széttaposták a bámészkodók, de ha lát egy lehetséges rejtekhelyet akkor ott érdemes lehet szétnézni. Közben a társai is igyekszenek értelmezni mi történhetett és mit gondoltak rosszul. Mondjuk, azt hogy csak éjszaka változik át a lény és hogy nem fog ártatlanokra rátámadni. Méghozzá az harapásnyom. Ki harapja át egy ember nyakát? Ha a karmaival tépi szét az is mocskos munka, de így? Érezte az áldozata vérének az ízét. Gyomorforgató. Akár talált valamit akár nem mikor visszatér a többiekhez látszik komor ábrázatán, hogy nem hagyta hidegen a dolog.*
-Akármit is teszünk továbbra is sötétedés előtt kell tennünk. Mert az, hogy nem csak éjszaka változik át még nem jelenti, hogy akkor ne lennének jobb érzékei mint nekünk. Könnyen előnybe kerülhet ellenünk.
*Főleg vele, aki íjászként ha nem lát akkor semmit se ér. Közben az ő tekintete is végigsiklik az idegen nőn, aki látszólag próbálja a megjegyzéseivel maga ellen haragítani az embereket. A hosszú életűek népének tagja, de a ruházata nem hasonlít azokhoz az elf viseletekhez amikkel az öreg eddigi élete során találkozott. Viszont fegyverzete és vértje alapján egy harcos lehet a nő. Egyértelműen nem helyi. Ezeket elkönyveli magában, de őt is jobban érdekli most a hogyan kérdése.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2077-2096