Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2312-2331
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-17 07:50:41
Üzenet elküldve: 2026-01-17 07:50:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*A thargok előrenyomulása átmenetileg megreked, amíg a két hadvezér vívja a harcát. Az ork középhadnak ez lehetőséget nyújt, hogy akik eddig nem fértek hozzá az ellenhez, azok most a tharg haderő mögé kerüljenek és ott találjanak maguknak ellenfelet. Harapófogó ez, de elég vékony. Az viszont biztos, hogy a hátulról érkező orkok pihenten szállnak a harcba, fegyverüket még nem szennyezi vér, testükön még nincs sérülés…
Yagnar Rhagodarnak egyelőre nem kell visszatámadástól tartani. Druhuul az, aki most csak reagálni tud, és esélyt próbál kapni, hogy összeszedje magát. De most nem olyan kapkodva kell védekeznie, mint korábban. Ám így is, nem sikerül hárítania Yagnar első ütését, csak valamelyest mérsékeli azt. A vágás a nyakát éri és mély sebet ejt rajta. Csak azért nem üti le a fejét, mert védekezésre emelt szablyájával megfékezte az ütés lendületét.
Ám Yagnar nem áll meg, újabb csapásra lendíti pengéjét, ugyanoda. És Druhuul ismét védekezik, ám újabb sérülése alaposan ront koncentrációján. Hiába érkezik a csapás pont úgy, mint az előző. Hiába emeli szablyáját az ork klánvezér jó helyre. Mert nem tudja elég erővel tartani ahhoz, hogy elvegye az újabb csapás erejét. Ráadásul látása is elhomályosul hirtelen (hála Karheia Rhagodar varázslatának), így nem tudja, pontosan mikor várható a támadás, mikor kell erővel ellenfeszülnie.
Yagnar pengéje szinte ugyanott éri Druhuul nyakát, mint korábban. De most sokkal erősebben és akadálytalanabbul sújt le. És csapása szinte teljesen leválasztja Druhuul fejét a törzséről. Az ork harcos arcára rámerevedik az az ádáz vicsor, amivel ölni és halni volt kész a népéért. De útja itt ért véget.
Yagnar pedig különösebb erőlködés nélkül tudja bevégezni a munkát, hogy aztán magasba emelhesse a trófeát…
Karheia Rhagodar látja, hogy Druhuul wargjának már vége, és figyelmeztetésének köszönhetően tharg bajtársai is elkerülik a hatalmas bestia végső csapásait. A nő ráüvölt Skollhatra, és bár a toportyán nem tartozik neki hűséggel, mégis megértette az utasítást és engedelmeskedik. Rögtön másik célpont után néz, és a következő pillanatban már egy másik ork harcos lábát marcangolja.
Karheia pedig Druhuult célozza meg egy mágikus csapással, ami a legjobb pillanatban érkezik ahhoz, hogy segítsen a tharg vezérnek leszámolni ellenfelével.
Az ork főnök halála láttán sok támadó harcos meginog és válik tétovává a harcban, így Karheia is nagyobb eséllyel apríthatja őket, amíg visszanyerik a lélekjelenlétüket (már, amelyik)…
Kayaerr Horgadart messze kerüli most el minden ork harcos. Látták, mit művelt a fajtársukkal és senki nem akar a következő lenni. Ez pedig időt ad a lánynak, hogy összeszedje magát. Aztán pedig biztos hátvédjévé teszi Yagnarnak, bár a vezérek harcába az orkok se szóltak volna bele.
Így Kayaerr szemtanúja lesz a jarl diadalána és annak, ahogy Druhuul feje a levegőbe emelkedik.
A közelben lévő orkokon eluralkodik a csüggedés, és akad közöttük (még ha csak elvétve is), aki menekülőre fogja, fel a sáros domboldalon. Az ork középhadnak ez a része érezhetően meggyengül, áttörhető. A thargok továbbnyomulhatnak fel a dombra, ha akarnak.
Annál is inkább, mert az őket hátba kapó, frissen támadásra induló orkokhoz még nem jutott el Druhuul halálának híre, az ő harci moráljuk nem gyengült, vérszomjuk még nem csillapodott, és kezdik felőrölni hátulról a tharg haderőt. Így a thargok mehetnek előre, fel a dombra, vagy megfordulhatnak és megerősíthetik hátoldalukat…*
//Középhad//
*A thargok előrenyomulása átmenetileg megreked, amíg a két hadvezér vívja a harcát. Az ork középhadnak ez lehetőséget nyújt, hogy akik eddig nem fértek hozzá az ellenhez, azok most a tharg haderő mögé kerüljenek és ott találjanak maguknak ellenfelet. Harapófogó ez, de elég vékony. Az viszont biztos, hogy a hátulról érkező orkok pihenten szállnak a harcba, fegyverüket még nem szennyezi vér, testükön még nincs sérülés…
Yagnar Rhagodarnak egyelőre nem kell visszatámadástól tartani. Druhuul az, aki most csak reagálni tud, és esélyt próbál kapni, hogy összeszedje magát. De most nem olyan kapkodva kell védekeznie, mint korábban. Ám így is, nem sikerül hárítania Yagnar első ütését, csak valamelyest mérsékeli azt. A vágás a nyakát éri és mély sebet ejt rajta. Csak azért nem üti le a fejét, mert védekezésre emelt szablyájával megfékezte az ütés lendületét.
Ám Yagnar nem áll meg, újabb csapásra lendíti pengéjét, ugyanoda. És Druhuul ismét védekezik, ám újabb sérülése alaposan ront koncentrációján. Hiába érkezik a csapás pont úgy, mint az előző. Hiába emeli szablyáját az ork klánvezér jó helyre. Mert nem tudja elég erővel tartani ahhoz, hogy elvegye az újabb csapás erejét. Ráadásul látása is elhomályosul hirtelen (hála Karheia Rhagodar varázslatának), így nem tudja, pontosan mikor várható a támadás, mikor kell erővel ellenfeszülnie.
Yagnar pengéje szinte ugyanott éri Druhuul nyakát, mint korábban. De most sokkal erősebben és akadálytalanabbul sújt le. És csapása szinte teljesen leválasztja Druhuul fejét a törzséről. Az ork harcos arcára rámerevedik az az ádáz vicsor, amivel ölni és halni volt kész a népéért. De útja itt ért véget.
Yagnar pedig különösebb erőlködés nélkül tudja bevégezni a munkát, hogy aztán magasba emelhesse a trófeát…
Karheia Rhagodar látja, hogy Druhuul wargjának már vége, és figyelmeztetésének köszönhetően tharg bajtársai is elkerülik a hatalmas bestia végső csapásait. A nő ráüvölt Skollhatra, és bár a toportyán nem tartozik neki hűséggel, mégis megértette az utasítást és engedelmeskedik. Rögtön másik célpont után néz, és a következő pillanatban már egy másik ork harcos lábát marcangolja.
Karheia pedig Druhuult célozza meg egy mágikus csapással, ami a legjobb pillanatban érkezik ahhoz, hogy segítsen a tharg vezérnek leszámolni ellenfelével.
Az ork főnök halála láttán sok támadó harcos meginog és válik tétovává a harcban, így Karheia is nagyobb eséllyel apríthatja őket, amíg visszanyerik a lélekjelenlétüket (már, amelyik)…
Kayaerr Horgadart messze kerüli most el minden ork harcos. Látták, mit művelt a fajtársukkal és senki nem akar a következő lenni. Ez pedig időt ad a lánynak, hogy összeszedje magát. Aztán pedig biztos hátvédjévé teszi Yagnarnak, bár a vezérek harcába az orkok se szóltak volna bele.
Így Kayaerr szemtanúja lesz a jarl diadalána és annak, ahogy Druhuul feje a levegőbe emelkedik.
A közelben lévő orkokon eluralkodik a csüggedés, és akad közöttük (még ha csak elvétve is), aki menekülőre fogja, fel a sáros domboldalon. Az ork középhadnak ez a része érezhetően meggyengül, áttörhető. A thargok továbbnyomulhatnak fel a dombra, ha akarnak.
Annál is inkább, mert az őket hátba kapó, frissen támadásra induló orkokhoz még nem jutott el Druhuul halálának híre, az ő harci moráljuk nem gyengült, vérszomjuk még nem csillapodott, és kezdik felőrölni hátulról a tharg haderőt. Így a thargok mehetnek előre, fel a dombra, vagy megfordulhatnak és megerősíthetik hátoldalukat…*
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-16 20:46:11
Üzenet elküldve: 2026-01-16 20:46:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
* Morwon időt nyer klánjának, mintha erre született volna. Az orkok körbezárják, de meglepő módon nem rontanak rá, mint a sáskák, hanem szépen egyesével küldik harcosaikat a Vasöklű ellen. Legalábbis az óriásnak így tűnik. A világon minden rosszat el tud mondani az orkokról, de most az egyszer legalább tisztességesen küzdenek. – Vagy csak félnek tőle. Korábban egyszer már megrengette a földet, és ha kell, újra megtehetné, de most szükségtelennek érzi, hiszen a zöldségek nincsenek elég közel, Zopalt leszámítva. A nagydarab orkra koncentrál. Amaz láthatóan támadni készül.
Támadjon csak!
Morwont a szellemek védik, így nem ő lesz az, aki elsőként csap. Pajzsával követi Zopal mozgását, miközben kardját lejjebb ereszti, és egy nem épp bizalomgerjesztő színű fiolát halász elő. A sötétbarna löttyöt még Intath, a félkarú orvos kotyvasztotta neki, és bár sosem próbálta ki, hogy tényleg hat-e, bízik az elfben, mert miért ne bízna. Mit gondolna most a doki, ha látná Morwont, ahogy az orkokkal küzd!
Ha van rá ideje, gyorsan lepattintja a dugót, és lehúzza a sötétbarna folyadékot. Ha az orkfajzat nem hagy rá elég időt, akkor előbb megpróbálja kivédeni az ütést, aztán issza csak meg a varázsitalt – feltéve persze, ha még életben van. Azért Morwon bízik annyira saját erejében és a szellemek védelmében, hogy ez a lehetőség egyelőre át se fusson a kobakján. Meg fog halni, de nem adja magát olyan könnyen!
Mivel Morwon ezúttal a védelemre és a varázsital megivására fordítja figyelmét, támadni aligha van ideje. Egyedül abban az esetben támad (vissza), ha a másik valamilyen isteni csoda folytán túl közel kerül hozzá, de mégsem szúr felé vagy esetleg elveszti az egyensúlyát, esetleg megbotlik egy fűcsomóban. Valljuk be, ezekre sincs túl nagy esély. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a gyorsaságot a következő két körre.
//Jobbszárny//
* Morwon időt nyer klánjának, mintha erre született volna. Az orkok körbezárják, de meglepő módon nem rontanak rá, mint a sáskák, hanem szépen egyesével küldik harcosaikat a Vasöklű ellen. Legalábbis az óriásnak így tűnik. A világon minden rosszat el tud mondani az orkokról, de most az egyszer legalább tisztességesen küzdenek. – Vagy csak félnek tőle. Korábban egyszer már megrengette a földet, és ha kell, újra megtehetné, de most szükségtelennek érzi, hiszen a zöldségek nincsenek elég közel, Zopalt leszámítva. A nagydarab orkra koncentrál. Amaz láthatóan támadni készül.
Támadjon csak!
Morwont a szellemek védik, így nem ő lesz az, aki elsőként csap. Pajzsával követi Zopal mozgását, miközben kardját lejjebb ereszti, és egy nem épp bizalomgerjesztő színű fiolát halász elő. A sötétbarna löttyöt még Intath, a félkarú orvos kotyvasztotta neki, és bár sosem próbálta ki, hogy tényleg hat-e, bízik az elfben, mert miért ne bízna. Mit gondolna most a doki, ha látná Morwont, ahogy az orkokkal küzd!
Ha van rá ideje, gyorsan lepattintja a dugót, és lehúzza a sötétbarna folyadékot. Ha az orkfajzat nem hagy rá elég időt, akkor előbb megpróbálja kivédeni az ütést, aztán issza csak meg a varázsitalt – feltéve persze, ha még életben van. Azért Morwon bízik annyira saját erejében és a szellemek védelmében, hogy ez a lehetőség egyelőre át se fusson a kobakján. Meg fog halni, de nem adja magát olyan könnyen!
Mivel Morwon ezúttal a védelemre és a varázsital megivására fordítja figyelmét, támadni aligha van ideje. Egyedül abban az esetben támad (vissza), ha a másik valamilyen isteni csoda folytán túl közel kerül hozzá, de mégsem szúr felé vagy esetleg elveszti az egyensúlyát, esetleg megbotlik egy fűcsomóban. Valljuk be, ezekre sincs túl nagy esély. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a gyorsaságot a következő két körre.
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-15 20:04:41
Üzenet elküldve: 2026-01-15 20:04:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Tharasynak van ideje és lehetősége bőven szedni magának nyilakat, felraktározni a következőkre. Egyet meg is ragad, s a korábban szerencsés ork felé céloz, akit most a nehéz esőcseppek takarásában sem téveszt el, egyenesen a szemét találja. A csatakiáltása egy pillanat alatt csuklik el, éppen úgy ahogy a teste is. A tharg lovast is legyőzi a túlerő, lecibálják a lováról, s bár hősiesen küzd, de mindhiába, meglehet az ősei büszkén várják már a végtelen csarnokokban. Az ork íjászok úgy látszik, hogy megtalálják a ritmust, legalábbis a menekülés ritmusát és már kevésbé foglalkoznak azzal, hogy visszatámadjanak. Csak menekülnek tovább a dombok felé, bízva abban hogy a lovasok megunják őket kergetni, igaz ők is csak két tucatnyian maradtak, így a végtelenségig nem folytathatják a manőverezést. A horda ereje viszont nem egy olyan tényező, ami felett szemet lehet hunyni. Megfutás közben is akadnak veszteségeik, és azt is tudják jól, hogy valószínűleg abban a pillanatban ismét lőállásba állna a megmaradt íjászok hada, amint rájuk hagynák a csatát, Fjolgar pedig tudja hogy az könnyen komoly veszteségeket okozna a főerőknek, ezért az utolsó leheletéig fogja tartani ezt a pozíciót, esélyt adva Yagnarnak. A Hegyvidéieknek most itt van a lehetőségük, hogy kereket oldjanak, ugyan lovat nem tudnak szerezni, de egyelőre viszonylag messze van tőlük a legközelebbi ellenség, így nekiindulhatnak maguk mögött hagyva a vérben úszó lápos csatamezőt. A balszárnyon maradt néhány Tharg harcos is menekül, a wargok és a gyalogság pedig mérlegeli a helyzetet. Néhány forrongó vérű harcos üldözné őket, de a vezérük máshogy rendelkezik. A középhad felé indítja meg őket.*
//Balszárny//
*Tharasynak van ideje és lehetősége bőven szedni magának nyilakat, felraktározni a következőkre. Egyet meg is ragad, s a korábban szerencsés ork felé céloz, akit most a nehéz esőcseppek takarásában sem téveszt el, egyenesen a szemét találja. A csatakiáltása egy pillanat alatt csuklik el, éppen úgy ahogy a teste is. A tharg lovast is legyőzi a túlerő, lecibálják a lováról, s bár hősiesen küzd, de mindhiába, meglehet az ősei büszkén várják már a végtelen csarnokokban. Az ork íjászok úgy látszik, hogy megtalálják a ritmust, legalábbis a menekülés ritmusát és már kevésbé foglalkoznak azzal, hogy visszatámadjanak. Csak menekülnek tovább a dombok felé, bízva abban hogy a lovasok megunják őket kergetni, igaz ők is csak két tucatnyian maradtak, így a végtelenségig nem folytathatják a manőverezést. A horda ereje viszont nem egy olyan tényező, ami felett szemet lehet hunyni. Megfutás közben is akadnak veszteségeik, és azt is tudják jól, hogy valószínűleg abban a pillanatban ismét lőállásba állna a megmaradt íjászok hada, amint rájuk hagynák a csatát, Fjolgar pedig tudja hogy az könnyen komoly veszteségeket okozna a főerőknek, ezért az utolsó leheletéig fogja tartani ezt a pozíciót, esélyt adva Yagnarnak. A Hegyvidéieknek most itt van a lehetőségük, hogy kereket oldjanak, ugyan lovat nem tudnak szerezni, de egyelőre viszonylag messze van tőlük a legközelebbi ellenség, így nekiindulhatnak maguk mögött hagyva a vérben úszó lápos csatamezőt. A balszárnyon maradt néhány Tharg harcos is menekül, a wargok és a gyalogság pedig mérlegeli a helyzetet. Néhány forrongó vérű harcos üldözné őket, de a vezérük máshogy rendelkezik. A középhad felé indítja meg őket.*
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-15 20:03:23
Üzenet elküldve: 2026-01-15 20:03:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Akaaruush otthagyja a harcteret, hogy az ork vonalak mögött pihenjen meg a komoly sebesülést szerző Goba közelében. Az esőcseppek továbbra is vadul dobolnak páncéljaikon és bőrükön. Körülöttük megannyi sérült fajtárs. Ki talpon, ki a földön fekve vár ellátást a barna bőrkötényben fel-alá siető felcserektől. Hiába az ima, hiába a könyörgő szó, csak magukra számíthatnak most. A diadal órája kellene, hogy legyen ez, ám helyzetük realitása ólomsúllyal nyomja vállukat. Közben előttük az ork horda megindulni látszik. Az ellenállás jobbszárnya teljesen megtört.*
-Ne ordíts, te féleszű, még csak az kéne, hogy a Vádló... *Egy vaskos, félagyarú, bőrkötényes ork érkezik Akaaruushoz. Hogy mit tenne a Vádló, nem derül ki. Első körben orkpálinkával itatja, s csak eztán fog neki, hogy lehetőségek szerint ellássa sérülését.
Goba is talpra szegődik, hogy az előrenyomulókkal tartson. A belső vérzés csalóka dolog, talán nem is érzi az ork, hogy a vágásnál többet is kapott. Bárhogy is, az orkpálinka megtette hatását, a férfi pedig szabadon mozoghat.
Eközben Rorkir, jó két tucat, megmaradt paraszt társaságában visszavonulót fúj. Hogy hová tartanak, az rajtuk áll. A Vashegyet célozzák? Esetleg megpróbálnak összeverbuválódni és visszavágni? Netalán a falvak felé veszik az irányt? A lábuk alatt felázott talaj nehezíti a mozgást, ráadásul a barbár sérülést is szerzett. Bizonyosan beérnék őket, ha nem lenne egy méretes akadály az orkhadak útjában; Morwon.
Megszámlálhatatlan ork zárja körbe az óriást, de egyikük sem meri megközelíteni a láthatóan varázserővel bíró, hatalmas harcost. Legnagyobbjuk, Porlasztó teteme ott fekszik mellette, mint hús-vér mementója annak, mily erővel rendelkezik ellenfelük. Jó tíz lépésnyire állapodnak meg, onnan kiabálnak, vicsorognak, sziszegnek felé.
Egyetlen ork az, ki elő mer lépni. Zopal nem rest pajzsát maga elé emelve az óriási alak felé venni az irányt. Egy rekedt ordítást hall a háta mögül, s felismerni véli Grizák hangját, ahogy őt biztatja.*
-Zopal!
*A név terjedni kezd a sorok között, s rövidesen csatlakoznak hozzá mások is. Fegyverük nyelével dobolnak, valaki a pajzsát üti, miközben a nevét visszhangozzák.*
-Zo-pal! Zo-pal! Zo-pal!
*Legyen bármennyire is szedett-vedett hadtest ez, saját hagyományaik tisztelete ott rejlik mindnyájukban. Párviadal ez, "Hruthaii", ahogy bizonyos ork törzsek nevezik. Zopal itt megdicsőülhet, nevet szerezhet övéi körében is, ha kihívja a Nagy Harcost. Rajta áll, hogy él-e a lehetőséggel, vagy visszahúzódik az ork sorokba.
Amennyiben eredeti terve szerint nekifeszül, pajzsát maga elé emelve szúrhat a az óriás irányába.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.15 20:03:56
//Jobbszárny//
*Akaaruush otthagyja a harcteret, hogy az ork vonalak mögött pihenjen meg a komoly sebesülést szerző Goba közelében. Az esőcseppek továbbra is vadul dobolnak páncéljaikon és bőrükön. Körülöttük megannyi sérült fajtárs. Ki talpon, ki a földön fekve vár ellátást a barna bőrkötényben fel-alá siető felcserektől. Hiába az ima, hiába a könyörgő szó, csak magukra számíthatnak most. A diadal órája kellene, hogy legyen ez, ám helyzetük realitása ólomsúllyal nyomja vállukat. Közben előttük az ork horda megindulni látszik. Az ellenállás jobbszárnya teljesen megtört.*
-Ne ordíts, te féleszű, még csak az kéne, hogy a Vádló... *Egy vaskos, félagyarú, bőrkötényes ork érkezik Akaaruushoz. Hogy mit tenne a Vádló, nem derül ki. Első körben orkpálinkával itatja, s csak eztán fog neki, hogy lehetőségek szerint ellássa sérülését.
Goba is talpra szegődik, hogy az előrenyomulókkal tartson. A belső vérzés csalóka dolog, talán nem is érzi az ork, hogy a vágásnál többet is kapott. Bárhogy is, az orkpálinka megtette hatását, a férfi pedig szabadon mozoghat.
Eközben Rorkir, jó két tucat, megmaradt paraszt társaságában visszavonulót fúj. Hogy hová tartanak, az rajtuk áll. A Vashegyet célozzák? Esetleg megpróbálnak összeverbuválódni és visszavágni? Netalán a falvak felé veszik az irányt? A lábuk alatt felázott talaj nehezíti a mozgást, ráadásul a barbár sérülést is szerzett. Bizonyosan beérnék őket, ha nem lenne egy méretes akadály az orkhadak útjában; Morwon.
Megszámlálhatatlan ork zárja körbe az óriást, de egyikük sem meri megközelíteni a láthatóan varázserővel bíró, hatalmas harcost. Legnagyobbjuk, Porlasztó teteme ott fekszik mellette, mint hús-vér mementója annak, mily erővel rendelkezik ellenfelük. Jó tíz lépésnyire állapodnak meg, onnan kiabálnak, vicsorognak, sziszegnek felé.
Egyetlen ork az, ki elő mer lépni. Zopal nem rest pajzsát maga elé emelve az óriási alak felé venni az irányt. Egy rekedt ordítást hall a háta mögül, s felismerni véli Grizák hangját, ahogy őt biztatja.*
-Zopal!
*A név terjedni kezd a sorok között, s rövidesen csatlakoznak hozzá mások is. Fegyverük nyelével dobolnak, valaki a pajzsát üti, miközben a nevét visszhangozzák.*
-Zo-pal! Zo-pal! Zo-pal!
*Legyen bármennyire is szedett-vedett hadtest ez, saját hagyományaik tisztelete ott rejlik mindnyájukban. Párviadal ez, "Hruthaii", ahogy bizonyos ork törzsek nevezik. Zopal itt megdicsőülhet, nevet szerezhet övéi körében is, ha kihívja a Nagy Harcost. Rajta áll, hogy él-e a lehetőséggel, vagy visszahúzódik az ork sorokba.
Amennyiben eredeti terve szerint nekifeszül, pajzsát maga elé emelve szúrhat a az óriás irányába.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.15 20:03:56
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-15 19:10:04
Üzenet elküldve: 2026-01-15 19:10:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
*Mikor Yvon szavai megerősítik abban, hogy a hegy valóban egy alvó óriás lehet, azért egy apró, jól megbújó mosolyt mégiscsak sikerül a lány arcára csalni. Ő maga sem tudja, hogy életének hányadik évét tapossa, de ha teste már látszólag el is hagyta a gyermekkort és az átélt borzalmak hatására egyébként is hamar fel kellett nőnie, azért maradtak még benne bőven a kedves, aranyos, ártatlan gyermeki gondolatokból, mint amilyen például ez is. Tudatlanul is örül neki, hogy Yvon nem fossza meg az élménytől, hogy legalább egy kicsit gyermek maradhasson azáltal, hogy óriásnak hiszi a hegyeket.
A spontán mesedélután azonban végül ismét komolyra fordul, ám ezúttal nem az övé, hanem Yvon múltja kerül célkeresztbe. Maavie kérdése mögött talán nincs is igazi indok, legfeljebb egyszerű kíváncsiság, de mégsem meglepő, hogy a férfit váratlanul éri a kérdés. A rövid, egyszavas reakcióra csupán bólint, majd érdeklődve pislog kékjeivel a másikra. Bizony, számára elég lett volna az ezt követő vallomás is, hogy kissé megnyugodjon, nem ő az egyetlen rossz ember a világon, vagyis… ha egy olyan jó ember, mint Yvon is követett el rosszat, akkor talán ő sem olyan borzasztó, mint ahogy a büntetése alapján gondolja magáról.*
- Tényleg…? *Kérdez azonban vissza őszinte hitetlenséggel, mikor meghallja azt, amire egyáltalán nem számított. Yvon arról vall neki, hogy az ő keze sem tiszta. Az utolsó, halk motyogásra is figyel, de nem kérdez. Most nem. Most egyetlen mondat jut az eszébe, amit viszont nem tud nem kimondani.*
- Akkor tőlem se várhatod el, hogy ne tegyem. *Menti fel magát ezáltal a korábban tett ígérete alól, majd a következő kérdésre határozottan bólint.*
- Menjünk! Segíts felszállni Sárkányra! *Mondja, és a lóhoz is indul, hogy így vagy úgy, de felüljön a nyeregbe. Ami a zsákosembert illeti, nem fél tőle, sőt, igazából eszébe sem jut, amikor újra meghallja Sziritán falvának nevét.*
*Mikor Yvon szavai megerősítik abban, hogy a hegy valóban egy alvó óriás lehet, azért egy apró, jól megbújó mosolyt mégiscsak sikerül a lány arcára csalni. Ő maga sem tudja, hogy életének hányadik évét tapossa, de ha teste már látszólag el is hagyta a gyermekkort és az átélt borzalmak hatására egyébként is hamar fel kellett nőnie, azért maradtak még benne bőven a kedves, aranyos, ártatlan gyermeki gondolatokból, mint amilyen például ez is. Tudatlanul is örül neki, hogy Yvon nem fossza meg az élménytől, hogy legalább egy kicsit gyermek maradhasson azáltal, hogy óriásnak hiszi a hegyeket.
A spontán mesedélután azonban végül ismét komolyra fordul, ám ezúttal nem az övé, hanem Yvon múltja kerül célkeresztbe. Maavie kérdése mögött talán nincs is igazi indok, legfeljebb egyszerű kíváncsiság, de mégsem meglepő, hogy a férfit váratlanul éri a kérdés. A rövid, egyszavas reakcióra csupán bólint, majd érdeklődve pislog kékjeivel a másikra. Bizony, számára elég lett volna az ezt követő vallomás is, hogy kissé megnyugodjon, nem ő az egyetlen rossz ember a világon, vagyis… ha egy olyan jó ember, mint Yvon is követett el rosszat, akkor talán ő sem olyan borzasztó, mint ahogy a büntetése alapján gondolja magáról.*
- Tényleg…? *Kérdez azonban vissza őszinte hitetlenséggel, mikor meghallja azt, amire egyáltalán nem számított. Yvon arról vall neki, hogy az ő keze sem tiszta. Az utolsó, halk motyogásra is figyel, de nem kérdez. Most nem. Most egyetlen mondat jut az eszébe, amit viszont nem tud nem kimondani.*
- Akkor tőlem se várhatod el, hogy ne tegyem. *Menti fel magát ezáltal a korábban tett ígérete alól, majd a következő kérdésre határozottan bólint.*
- Menjünk! Segíts felszállni Sárkányra! *Mondja, és a lóhoz is indul, hogy így vagy úgy, de felüljön a nyeregbe. Ami a zsákosembert illeti, nem fél tőle, sőt, igazából eszébe sem jut, amikor újra meghallja Sziritán falvának nevét.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:10:12
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:10:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Goba számítása, hogy váratlanul csap le és aztán eltűnik a harcból, nem jön be. Rorkir csapása kegyetlenül elkapja, és a váratlan fájdalomtól a megtermett orkot. Egy időre talán eszméletét is veszti, mert a következő pillanatban arra eszmél, hogy Néma Mraug vonszolja hátra. A vörös kendő pedig, amivel az arcát takarja, vérízű. Alighanem a saját vére az, ami a szájából folyt, és a kendő magába szívta. Ettől, és a gyengeségtől rátör az öklendezés, holott a vér íze, szaga, látványa nem olyasmi, ami egyébként nagyon megviselné. A sajátja sem. De az is igaz, hogy ilyen komoly vágást még sose kapott. Verték már félholtra, késelték, botozták, korbácsolták. De ilyen fegyvertől szerzett sérülése még sose volt. Kábán hagyja magát cipelni, mert lábra állni a sokk miatt se nagyon tudna.
Később, amikor más a sebesültek között van, ork pálinkát itatnak vele, amitől visszatér a lélekjelenléte.
Lehámozza magáról véres ingét, és vet egy pillantást a sérülésére. Jócskán eltér a korábbiakról méretével. Goba ért valamennyire a sebekhez, önmagát több alkalommal kellett már ellátnia. Szúrták már meg, és arra nyomókötés kellett. Szerencsére ha segítőkész felcser nem is, tiszta gyolcs meg sebkötözésre való anyag azért akad: vastag szövetet tesz a vágására hosszan, végig, aztán ezt erősen magára kötözi, többször is körbetekerve felsőtestét. Jó szűkre vette, nehezen mozog utána a mellkasa légzésnél. De ha mást nem is ért el, azért elállította a vérzést. (Annyira nem ért a dologhoz, hogy előtte fertőtlenítse a sebet.)
Ezután nehézkesen feláll. A fájdalmat kevésbé érzi, most a fő gondja az, hogy elég sok vért veszített korábban és ettől gyenge. Illetve most meg nehezen lélegzik a szűk kötés miatt. Ezzel együtt lassan megindul a csatatér irányába. De a harc messze előtte dúl, ő pedig nem tud sietni, hogy visszatérjen. Mégis próbál, mert megszállta az a szokatlan érzés, a lojalitás, hogy segíteni akar a fajtársain. Az arcát most még nem takarja a kendő, nem is fogja visszatenni, mert így is nehéz a légzés. Meg aztán: arca alsó felét a saját alvadt vére színezi rozsdabarnára. Lényegében elmaszkírozta magát, még ha nem is ez volt a cél.*
//Jobbszárny//
*Goba számítása, hogy váratlanul csap le és aztán eltűnik a harcból, nem jön be. Rorkir csapása kegyetlenül elkapja, és a váratlan fájdalomtól a megtermett orkot. Egy időre talán eszméletét is veszti, mert a következő pillanatban arra eszmél, hogy Néma Mraug vonszolja hátra. A vörös kendő pedig, amivel az arcát takarja, vérízű. Alighanem a saját vére az, ami a szájából folyt, és a kendő magába szívta. Ettől, és a gyengeségtől rátör az öklendezés, holott a vér íze, szaga, látványa nem olyasmi, ami egyébként nagyon megviselné. A sajátja sem. De az is igaz, hogy ilyen komoly vágást még sose kapott. Verték már félholtra, késelték, botozták, korbácsolták. De ilyen fegyvertől szerzett sérülése még sose volt. Kábán hagyja magát cipelni, mert lábra állni a sokk miatt se nagyon tudna.
Később, amikor más a sebesültek között van, ork pálinkát itatnak vele, amitől visszatér a lélekjelenléte.
Lehámozza magáról véres ingét, és vet egy pillantást a sérülésére. Jócskán eltér a korábbiakról méretével. Goba ért valamennyire a sebekhez, önmagát több alkalommal kellett már ellátnia. Szúrták már meg, és arra nyomókötés kellett. Szerencsére ha segítőkész felcser nem is, tiszta gyolcs meg sebkötözésre való anyag azért akad: vastag szövetet tesz a vágására hosszan, végig, aztán ezt erősen magára kötözi, többször is körbetekerve felsőtestét. Jó szűkre vette, nehezen mozog utána a mellkasa légzésnél. De ha mást nem is ért el, azért elállította a vérzést. (Annyira nem ért a dologhoz, hogy előtte fertőtlenítse a sebet.)
Ezután nehézkesen feláll. A fájdalmat kevésbé érzi, most a fő gondja az, hogy elég sok vért veszített korábban és ettől gyenge. Illetve most meg nehezen lélegzik a szűk kötés miatt. Ezzel együtt lassan megindul a csatatér irányába. De a harc messze előtte dúl, ő pedig nem tud sietni, hogy visszatérjen. Mégis próbál, mert megszállta az a szokatlan érzés, a lojalitás, hogy segíteni akar a fajtársain. Az arcát most még nem takarja a kendő, nem is fogja visszatenni, mert így is nehéz a légzés. Meg aztán: arca alsó felét a saját alvadt vére színezi rozsdabarnára. Lényegében elmaszkírozta magát, még ha nem is ez volt a cél.*
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-15 10:53:24
Üzenet elküldve: 2026-01-15 10:53:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
* Maavie érteni vél mindent, így remélhetőleg nem fogja öt percenként azt hallani, hogy mikor indulnak már tovább. Habár az ezutáni megszólalása már nem az úttal, hanem a heggyel kapcsolatos, Yvon hamar rájön, hogy Maavie mégsem ért még mindent. Ám a lány megszólalása annyira aranyos, hogy nem is akarja kijavítani. *
– Ja… Igen, tényleg nagy. Mint egy alvó óriás. * Bólint. Ő ugyan nem tudja, miből vannak a hegyek, de szerinte nem szó szerint alvó óriások azok. Inkább sok-sok föld, meg kő egymásra pakolva. Illetve a nagy nyugati hegyek hóból és jégből is vannak, legalábbis ezt hallotta. De látni még nem látta őket, így még az is elképzelhető, hogy valóban óriások azok. Hegyóriások.
Bár minden tőle telhetőt megtesz, hogy kicsit jobb kedvre derítse a lányt, amaz az egész történetre csupán egy hümmögéssel felel. Biztosan fáradt.
A bocsánatkérést illetően megint csak vegyes érzései vannak. Mintha el is fogadná, de nem is hinné el igazán. Legalább Yvon lelke nyugodt lehet ezután. Ugyan győzködhetné még Maaviet arról, hogy a láncok nem mindig jelentenek bűnösséget, ám ekkor egy sokkal érdekesebb kérdést tesz fel a másik. *
– Én? * Meglepődik, és persze első gondolata, hogy mindent tagad, meg még a második is az. De aztán eszébe jutnak azok a dolgok, amikre nem annyira büszke, és nagyot bólint. *
– Aha. Olyan sokszor, hogy meg sem tudom számolni őket. * Maavienek talán elég lenne egy megerősítés, hogy Yvon a látszat ellenére nem színtiszta jóság és őszinteség. De, ha a lány már annyi mindent mondott magáról, itt az idő neki is bemocskolnia a hírnevét. Persze úgy, hogy az szigorúan kettejük között marad. Na, meg első körben nem is azt mondja, ami leginkább nyomja a lelkét. Ahhoz még idő kell, mert úgy érzi, ha mindent elmondana magáról, Maavie soha többé nem szólna hozzá. *
– Tulajdonképpen én is loptam már… És nekem még az életem se múlt rajta. Illetve sokszor hazudtam… Khm… Talán még mostanában is szoktam néha. * Köhécsel párat. *
– És volt, hogy nem segítettem olyanoknak, akik számítottak volna rám. * Utolsó mondatát már egész halkan, és meglehetősen gyorsan mondja el, mintha az nem is lenne olyan fontos dolog.
Maavienek van még egy kis ideje reagálni a hallottakra, de aztán idővel Yvon nyújtózik egyet és Sárkány felé indul. (Milyen gyorsan eltelt az a tíz perc!) Ott babrál valamit a nyeregnél, aztán hátranéz a lány felé. *
– Indulhatunk tovább? Majd még a gázlónál megállunk itatni, de aztán Sziritánig nem lesz több pihenő. * Bizony. Útjuk során áthaladnak a zsákosember faluján is, reméli, hogy nem ijesztette meg nagyon Maaviet azzal a gyerekmesével. *
* Maavie érteni vél mindent, így remélhetőleg nem fogja öt percenként azt hallani, hogy mikor indulnak már tovább. Habár az ezutáni megszólalása már nem az úttal, hanem a heggyel kapcsolatos, Yvon hamar rájön, hogy Maavie mégsem ért még mindent. Ám a lány megszólalása annyira aranyos, hogy nem is akarja kijavítani. *
– Ja… Igen, tényleg nagy. Mint egy alvó óriás. * Bólint. Ő ugyan nem tudja, miből vannak a hegyek, de szerinte nem szó szerint alvó óriások azok. Inkább sok-sok föld, meg kő egymásra pakolva. Illetve a nagy nyugati hegyek hóból és jégből is vannak, legalábbis ezt hallotta. De látni még nem látta őket, így még az is elképzelhető, hogy valóban óriások azok. Hegyóriások.
Bár minden tőle telhetőt megtesz, hogy kicsit jobb kedvre derítse a lányt, amaz az egész történetre csupán egy hümmögéssel felel. Biztosan fáradt.
A bocsánatkérést illetően megint csak vegyes érzései vannak. Mintha el is fogadná, de nem is hinné el igazán. Legalább Yvon lelke nyugodt lehet ezután. Ugyan győzködhetné még Maaviet arról, hogy a láncok nem mindig jelentenek bűnösséget, ám ekkor egy sokkal érdekesebb kérdést tesz fel a másik. *
– Én? * Meglepődik, és persze első gondolata, hogy mindent tagad, meg még a második is az. De aztán eszébe jutnak azok a dolgok, amikre nem annyira büszke, és nagyot bólint. *
– Aha. Olyan sokszor, hogy meg sem tudom számolni őket. * Maavienek talán elég lenne egy megerősítés, hogy Yvon a látszat ellenére nem színtiszta jóság és őszinteség. De, ha a lány már annyi mindent mondott magáról, itt az idő neki is bemocskolnia a hírnevét. Persze úgy, hogy az szigorúan kettejük között marad. Na, meg első körben nem is azt mondja, ami leginkább nyomja a lelkét. Ahhoz még idő kell, mert úgy érzi, ha mindent elmondana magáról, Maavie soha többé nem szólna hozzá. *
– Tulajdonképpen én is loptam már… És nekem még az életem se múlt rajta. Illetve sokszor hazudtam… Khm… Talán még mostanában is szoktam néha. * Köhécsel párat. *
– És volt, hogy nem segítettem olyanoknak, akik számítottak volna rám. * Utolsó mondatát már egész halkan, és meglehetősen gyorsan mondja el, mintha az nem is lenne olyan fontos dolog.
Maavienek van még egy kis ideje reagálni a hallottakra, de aztán idővel Yvon nyújtózik egyet és Sárkány felé indul. (Milyen gyorsan eltelt az a tíz perc!) Ott babrál valamit a nyeregnél, aztán hátranéz a lány felé. *
– Indulhatunk tovább? Majd még a gázlónál megállunk itatni, de aztán Sziritánig nem lesz több pihenő. * Bizony. Útjuk során áthaladnak a zsákosember faluján is, reméli, hogy nem ijesztette meg nagyon Maaviet azzal a gyerekmesével. *
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-15 10:01:22
Üzenet elküldve: 2026-01-15 10:01:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Nem egy néma útnak néz elébe. Az idős kocsis, korához hűen történeteit meséli, és persze a vöröstől is kérdez ezt-azt az út folyamán. Meg sem rendíti a tény, hogy mégis merre tartanak. Bizonyára sokat látott öreggel van dolga, avagy valami gátlástalannal, akinek már csak a halál hiányzik a bakancslistájáról. Nem feltétlen zavarja a tény. Megfelelő tempót tartanak és legalább az idő is gyorsabban telik egy kis bájcsevejjel. A néma utazással sem lenne baja, de így legalább megtud néhány dolgot a környékről. Történeteket az itteni földesurakról, pletykákat a pornépről, ilyeneket. Legtöbb nem fogja meg, de azért úgy tesz mintha figyelne, néha hümmög, néha bólogat, aztán ha hall valamit, ami egy kicsit megmozgatja fantáziáját, úgy ahhoz hozzászól. *
- És amint megfordult, hozzávágott a hátához egy maréknyi tehénszart.
- Micsoda? Az kemény, gondolom azonnal kalodába is zárták az öreget.
- Dehogy, ha így tett volna, akkor az egész falu nekiment volna, azt azért még ő sem úszta volna meg szárazon. Nem, azonban másnapra az illetőnek hűlt helyét sem találták. Mindenki tudta, hogy a nemes keze van a dologban, azonban ő már messze járt és nem tudtak vele mit tenni. Néha rémisztő, hogy kiket lehet felbérelni ennyi pénzért. Még a kutyák sem keltek fel arra, hogy elvitték. Pedig azok még a levegő irányváltását is kiszagolják.
* Érdekes mire képes néhány nemes. Ez is egy ok arra, hogy miért nem kedveli többségüket. Azonban a nemesek pontosan ugyanolyanok, mint ő maga. Kapzsi, sokat akaró lelkek. Annyi különbség van köztük és a vörös között, hogy az ő felmenőik sikerrel jártak és címet szereztek maguknak, míg neki ehhez nincs szerencséje. Pedig lett volna pénze megvenni azt a nemesi papirost, amit a tanácsházán osztogattak fillérekért, de a kötelességei máshova szólították, ezért lekéste. *
- És amint megfordult, hozzávágott a hátához egy maréknyi tehénszart.
- Micsoda? Az kemény, gondolom azonnal kalodába is zárták az öreget.
- Dehogy, ha így tett volna, akkor az egész falu nekiment volna, azt azért még ő sem úszta volna meg szárazon. Nem, azonban másnapra az illetőnek hűlt helyét sem találták. Mindenki tudta, hogy a nemes keze van a dologban, azonban ő már messze járt és nem tudtak vele mit tenni. Néha rémisztő, hogy kiket lehet felbérelni ennyi pénzért. Még a kutyák sem keltek fel arra, hogy elvitték. Pedig azok még a levegő irányváltását is kiszagolják.
* Érdekes mire képes néhány nemes. Ez is egy ok arra, hogy miért nem kedveli többségüket. Azonban a nemesek pontosan ugyanolyanok, mint ő maga. Kapzsi, sokat akaró lelkek. Annyi különbség van köztük és a vörös között, hogy az ő felmenőik sikerrel jártak és címet szereztek maguknak, míg neki ehhez nincs szerencséje. Pedig lett volna pénze megvenni azt a nemesi papirost, amit a tanácsházán osztogattak fillérekért, de a kötelességei máshova szólították, ezért lekéste. *
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-14 18:38:37
Üzenet elküldve: 2026-01-14 18:38:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Lehet, azt mondani, hogy teljesült a papírforma. Sokan elestek közülük, ha tudná, hogy pontosan mennyi akkor túl soknak is tartaná, viszont győztek a parasztok ellen. Azok visszavonulnak. A vezérük megfutamodik. Logikus döntés a részéről. Utána is menne ha nem látná az óriás látványos trükkjét. Veszélyes ellenfél. Méltó ellenfél. Az állkapcsa megfeszül és szorosabban markolja a kardját is. Végül úgy határoz, hogy saját titkos fegyverét nem most veti be. Egy ilyen harcos megérdemli a pengét. Megindul hát felé. Pajzsát maga elé tartva tör Morwon felé és ha kellő távolságba ér akkor megpróbál felé szúrni. Közben pedig a törzse harci üvöltésével igyekszik túlordítani annak az énekét.*
-Tépd a húsát!
//Jobbszárny//
*Lehet, azt mondani, hogy teljesült a papírforma. Sokan elestek közülük, ha tudná, hogy pontosan mennyi akkor túl soknak is tartaná, viszont győztek a parasztok ellen. Azok visszavonulnak. A vezérük megfutamodik. Logikus döntés a részéről. Utána is menne ha nem látná az óriás látványos trükkjét. Veszélyes ellenfél. Méltó ellenfél. Az állkapcsa megfeszül és szorosabban markolja a kardját is. Végül úgy határoz, hogy saját titkos fegyverét nem most veti be. Egy ilyen harcos megérdemli a pengét. Megindul hát felé. Pajzsát maga elé tartva tör Morwon felé és ha kellő távolságba ér akkor megpróbál felé szúrni. Közben pedig a törzse harci üvöltésével igyekszik túlordítani annak az énekét.*
-Tépd a húsát!
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-14 18:16:57
Üzenet elküldve: 2026-01-14 18:16:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
* A kölyök nem túl beszédes, de a saját társai sokkal inkább.*
- Hát kölyök, úgy nézem, hogy végül arra megyünk. Meglessük azt a búzát. Szóval jók legyetek.* Még utoljára összeborzolja a hajukat és felpattan a szekérre. Zápornak füttyent és ő követi. Kicsit komikus látni, ahogy kis szőrös szörnyeteg, meglepő ügyességgel tornázza fel magát. Még integet is a gyerekek felé a mosómedvével együtt. A Minor felé vezető úton kicsit már ideges, de azért azzal tölti az idejét, hogy Záporral játszik. Szívesen mondana egy viccet is, de úgy érzi, hogy most azt feldugnák neki, így kihagyja. A tündér visszautasítja azt, hogy szomorú legyen. A falusiak zömében ostoba Eeyr hívők. Teysus már rég cselekvésre sarkallta volna őket. Majd megmutatja ezeknek a bugrisoknak, hogy Teysus milyen erős. Talán még a hite magvait is elvetheti köztük, ha gabonával térnek vissza. De hazudna, ha nem tartana attól, hogy az ork barbárok kezére kerül. Ez a nyugtalanság gyökeret ver benne. A többiek terveket szőnek, amíg ő csak hallgat és nézi a nagy okosokat. Ó a tündér nagyon szívesen maradna a kocsi mellett, hogy vigyázzon az állatokra, ha nem félne attól, hogy egyedül marad itt. Így inkább nem mond ilyesmit. Sőt azt sem bánja, hogy nincs agyon páncélozva, mint a többiek. Magas a búza, aztán könnyen eltűnik benne. Ha eldöntik, hogy mi lesz, akkor ő követi az utasításaikat, de értelem szerűen hátra marad. Hadd menjenek a bátrak előre. Szívesen lesz a sereghajtó, főleg, ha Naesala mögött mehet majd.*
* A kölyök nem túl beszédes, de a saját társai sokkal inkább.*
- Hát kölyök, úgy nézem, hogy végül arra megyünk. Meglessük azt a búzát. Szóval jók legyetek.* Még utoljára összeborzolja a hajukat és felpattan a szekérre. Zápornak füttyent és ő követi. Kicsit komikus látni, ahogy kis szőrös szörnyeteg, meglepő ügyességgel tornázza fel magát. Még integet is a gyerekek felé a mosómedvével együtt. A Minor felé vezető úton kicsit már ideges, de azért azzal tölti az idejét, hogy Záporral játszik. Szívesen mondana egy viccet is, de úgy érzi, hogy most azt feldugnák neki, így kihagyja. A tündér visszautasítja azt, hogy szomorú legyen. A falusiak zömében ostoba Eeyr hívők. Teysus már rég cselekvésre sarkallta volna őket. Majd megmutatja ezeknek a bugrisoknak, hogy Teysus milyen erős. Talán még a hite magvait is elvetheti köztük, ha gabonával térnek vissza. De hazudna, ha nem tartana attól, hogy az ork barbárok kezére kerül. Ez a nyugtalanság gyökeret ver benne. A többiek terveket szőnek, amíg ő csak hallgat és nézi a nagy okosokat. Ó a tündér nagyon szívesen maradna a kocsi mellett, hogy vigyázzon az állatokra, ha nem félne attól, hogy egyedül marad itt. Így inkább nem mond ilyesmit. Sőt azt sem bánja, hogy nincs agyon páncélozva, mint a többiek. Magas a búza, aztán könnyen eltűnik benne. Ha eldöntik, hogy mi lesz, akkor ő követi az utasításaikat, de értelem szerűen hátra marad. Hadd menjenek a bátrak előre. Szívesen lesz a sereghajtó, főleg, ha Naesala mögött mehet majd.*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:18:59
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:18:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*A Minior felé vezető út csendesen telik, Naesala nem igazán érez már ingert a cseverészésre. A kétségbeesett falusiak nyomasztó látványa makacsul beleitta magát elméjébe, most gondolkodik el csak igazán azon, micsoda veszteségekkel járna egy háború. A megözvegyült asszonyok, az árván maradt gyermekek, a fiaikat eltemető szülők a csaták valódi vesztesei - ezen a ponton pedig jó néhányan odaveszhettek már. A harcok vélhetőleg most is folynak valahol a szántóföldeken az orkok és thargok között.
Ahogy lassan elérik az egyik dombot, a házakból felszálló füstfelhőket merengve szemlélve bizonyossá válik, hogy feltételezéseik nem voltak alaptalanok. A jelek arról árulkodnak, hogy elkéstek, ezen a ponton igazán meglepné, ha még találnának túlélőket.
Bredoc szavaira csak elgondolkodva hümment. A maga részéről egyébként nehezen tudja elképzelni, hogy az orkok számítanának városi, vagy akár bármilyen erőre, elvégre hatok óta a környéken vannak, s legjobb tudomásuk szerint mindössze pár civil nézett rá a körmükre. Thargokat pedig ugyan minek is várnának? Vélhetőleg az összes hadra fogható barbár felsorakozott a csatánál, nem azok a felderítős fajták.
A többiek ötletelését hallgatva a megközelítésről azért kicsit kelletlenül elhúzza a száját. Ha valami, hát a lopakodás nem az erőssége, ennyiben talán hasonlít a Vashegy népéhez. Ettől függetlenül persze társai felvetésének van értelme, vesz inkább egy mély sóhajt és egykori parancsnokára pillant.*
- Mit gondolsz Droyn? *kékjei a férfit kutatják, s bár nem szól, mintha sugallná a tekintete, hogy szíve szerint előre menne. Hajlandó azonban alávetni magát a közérdeknek.*
*A Minior felé vezető út csendesen telik, Naesala nem igazán érez már ingert a cseverészésre. A kétségbeesett falusiak nyomasztó látványa makacsul beleitta magát elméjébe, most gondolkodik el csak igazán azon, micsoda veszteségekkel járna egy háború. A megözvegyült asszonyok, az árván maradt gyermekek, a fiaikat eltemető szülők a csaták valódi vesztesei - ezen a ponton pedig jó néhányan odaveszhettek már. A harcok vélhetőleg most is folynak valahol a szántóföldeken az orkok és thargok között.
Ahogy lassan elérik az egyik dombot, a házakból felszálló füstfelhőket merengve szemlélve bizonyossá válik, hogy feltételezéseik nem voltak alaptalanok. A jelek arról árulkodnak, hogy elkéstek, ezen a ponton igazán meglepné, ha még találnának túlélőket.
Bredoc szavaira csak elgondolkodva hümment. A maga részéről egyébként nehezen tudja elképzelni, hogy az orkok számítanának városi, vagy akár bármilyen erőre, elvégre hatok óta a környéken vannak, s legjobb tudomásuk szerint mindössze pár civil nézett rá a körmükre. Thargokat pedig ugyan minek is várnának? Vélhetőleg az összes hadra fogható barbár felsorakozott a csatánál, nem azok a felderítős fajták.
A többiek ötletelését hallgatva a megközelítésről azért kicsit kelletlenül elhúzza a száját. Ha valami, hát a lopakodás nem az erőssége, ennyiben talán hasonlít a Vashegy népéhez. Ettől függetlenül persze társai felvetésének van értelme, vesz inkább egy mély sóhajt és egykori parancsnokára pillant.*
- Mit gondolsz Droyn? *kékjei a férfit kutatják, s bár nem szól, mintha sugallná a tekintete, hogy szíve szerint előre menne. Hajlandó azonban alávetni magát a közérdeknek.*
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-14 06:47:27
Üzenet elküldve: 2026-01-14 06:47:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
- Értem. Jó. *Úgy tűnik, Yvonnak nincs nehéz dolga meggyőzni a lányt arról, hogy a pihenő márpedig szükséges. Elfogadja az indokokat, nem ágál ellenük és talán tényleg meg is érti őket.*
- Nem! A hegy az óriás. *Javítja ki gyorsan a fiút, majd kékjeivel kíváncsian pislogva hallgatja tovább a történetet. Habár, a rabszolgaságot, ha már óriások, óriási hiba volt megemlíteni, mert szegény Maavie máris kezdi rosszul érezni magát az eddig szépnek titulált környéken. Nem szól egy mukkot sem, de szemeibe rémület költözik, keze pedig ösztönösen vándorol a nyakáig, hogy végigsimítson az ékszernek nem éppen nevezhető vaskarikán. Nem akar újra börtönben lenni, nem akarja viselni a láncokat, amiktől mozdulni is alig tud. El akar innen menni, de nem mondja. Nem, mert a pihenő fontos Sárkánynak.
Kár, hogy egyetlen szó így elrontotta Yvon meséjét, hisz a kútban megfürdetett törpe históriája még muris is volna Maavie számára, a zsákosember létezése pedig talán még őt is rávenné arra, hogy korábban menjen aludni, és akkor éjszaka legalább nem próbálna meg senkitől sem lopni, de ez most így alakult.*
- Hümm… *Így nincs kuncogás, nincs válasz sem, csak egy rövid, semmitmondó reakció, amiből nem derül ki, hogy mi pontosan a lány baja a hallottakkal kapcsolatban. Yvon azonban folytatja, és a bocsánatkérés bizony eljut Maavie lelkéig. Szemeit meglepetten emeli a másikra, értetlenül, mégis, valahol meghatottan pislog a fiúra.*
- Mindegy, Yvon, már mondtam. Nem bánnám azt sem, ha rossznak gondolnál. Mások is ugyanezt gondolják rólam, és nem adnak senkire láncokat sem, aki nem érdemli meg őket, nem igaz? De… köszönöm! *Nem mondja ki ugyan, de már egyáltalán nem haragszik Yvonra, hisz a segítségével már sokkal többet bizonyított neki, mint bármilyen bocsánatkéréssel.*
- Te tettél már rosszat az életedben? *Kérdezi rövid, néhány pillanatnyi csendet követően. Kíváncsi, mert Yvon túl jó embernek tűnik ahhoz, hogy ez így őszinte és igaz legyen. Ennyire jó ember egyszerűen nem létezhet ebben a gonosz világban.*
- Értem. Jó. *Úgy tűnik, Yvonnak nincs nehéz dolga meggyőzni a lányt arról, hogy a pihenő márpedig szükséges. Elfogadja az indokokat, nem ágál ellenük és talán tényleg meg is érti őket.*
- Nem! A hegy az óriás. *Javítja ki gyorsan a fiút, majd kékjeivel kíváncsian pislogva hallgatja tovább a történetet. Habár, a rabszolgaságot, ha már óriások, óriási hiba volt megemlíteni, mert szegény Maavie máris kezdi rosszul érezni magát az eddig szépnek titulált környéken. Nem szól egy mukkot sem, de szemeibe rémület költözik, keze pedig ösztönösen vándorol a nyakáig, hogy végigsimítson az ékszernek nem éppen nevezhető vaskarikán. Nem akar újra börtönben lenni, nem akarja viselni a láncokat, amiktől mozdulni is alig tud. El akar innen menni, de nem mondja. Nem, mert a pihenő fontos Sárkánynak.
Kár, hogy egyetlen szó így elrontotta Yvon meséjét, hisz a kútban megfürdetett törpe históriája még muris is volna Maavie számára, a zsákosember létezése pedig talán még őt is rávenné arra, hogy korábban menjen aludni, és akkor éjszaka legalább nem próbálna meg senkitől sem lopni, de ez most így alakult.*
- Hümm… *Így nincs kuncogás, nincs válasz sem, csak egy rövid, semmitmondó reakció, amiből nem derül ki, hogy mi pontosan a lány baja a hallottakkal kapcsolatban. Yvon azonban folytatja, és a bocsánatkérés bizony eljut Maavie lelkéig. Szemeit meglepetten emeli a másikra, értetlenül, mégis, valahol meghatottan pislog a fiúra.*
- Mindegy, Yvon, már mondtam. Nem bánnám azt sem, ha rossznak gondolnál. Mások is ugyanezt gondolják rólam, és nem adnak senkire láncokat sem, aki nem érdemli meg őket, nem igaz? De… köszönöm! *Nem mondja ki ugyan, de már egyáltalán nem haragszik Yvonra, hisz a segítségével már sokkal többet bizonyított neki, mint bármilyen bocsánatkéréssel.*
- Te tettél már rosszat az életedben? *Kérdezi rövid, néhány pillanatnyi csendet követően. Kíváncsi, mert Yvon túl jó embernek tűnik ahhoz, hogy ez így őszinte és igaz legyen. Ennyire jó ember egyszerűen nem létezhet ebben a gonosz világban.*
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-13 23:06:09
Üzenet elküldve: 2026-01-13 23:06:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
– Csak. * Válaszolja kissé gúnyosan a lány kérdésére, aztán hozzáteszi magyarázatul. *
– Sárkánynak is kell néha pihennie. Vágtában néhány perc alatt kifulladna. Nem azért, mert gyenge… Hanem csak, mert ilyenek a lovak. Sebesek, de ha túlhajtod őket, összeroskadnak alattad. Gondolom, azt te se akarod. * Remélhetőleg rövid védő beszédével Sárkányért sikerül meggyőzni Maaviet afelől, hogy nem is haladnak olyan rosszul. Bár, ha tudnák, hogy a valóságban még félúton sincsenek, inkább az út kicsit több, mint egyharmadánál, akkor biztosan kétségbe esnének. Viszont a pihenőre szükségük van. Nekik és Sárkánynak is.
Miután a fontosabb dolgokat elvégzi, a hegyet kezdik el nézegetni. Megáll a lány mellett és ő is csodálva figyeli a tájat, noha neki nem a 'szép' szó jutna elsőként eszébe. Inkább a kietlen, halott, szürke… de valahol mégis megnyugtató. Maavie kérdésére feljebb emeli egyik szemöldökét, ahogy felé néz. Nem tudja, honnan vette az óriásokat, de megrázza fejét a kérdés hallatán. *
– Nem tudom, vannak-e egyáltalán közöttük óriások. A Thargok többnyire emberek, mint te vagy én… Vagy, hát nem pont olyanok, mint mi, mivel ők… Vadak. Rabszolgákat tartanak, nyers húst esnek, tűz körül táncolnak, babonákban hisznek, szellemeket imádnak. Már, azok alapján, amiket hallottam róluk. * A falvakat érintő kérdésre igenlően biccent. *
– Úgy van. Jó egy évig éltem Szántásháton. Az az egyik kis falu. Ott hallottam nagyjából mindent, amit tudok a Thargokról. Bár a falusiakat se kell félteni, azoknak is megvannak a maguk hóbortjaik. Például hallottam olyanról, hogy egyesek azt hiszik, hogyha tél közepén megfürdetnek egy törpét a kútban, akkor jobb lesz a termés az év további részében. Vagy, hogyha a gyerekek nem fekszenek le korán az ágyba, akkor elviszi őket a zsákosember. Ebben még Szántásháton is hisznek, pedig a zsákosember Sziritánban lakik, a két faluval odébb. * Meséli, egészen meg is feledkezve arról, hogy miért vannak épp úton. Kedvelte a falusi népeket. Azok egyszerűsége néha az egész világot egyszerűbbé teszi. Ám ő nem akart egyszerű életet élni, mert nem az való neki. Többre hivatott annál. Ezen elgondolkodva eszébe jut, hogy meséljen korábbi – ami azt illeti, nem is olyan régen „lezárt” – kapcsolatáról. Ám ahogy Maaviere néz, inkább elveti az ötletet. Nem akarja ilyen badarságokkal fárasztani őt az amúgy is érzelmileg és fizikailag fárasztó út során. *
– Sajnálom, ha megbántottalak korábban. * Kezdi váratlanul. * – Nem gondolom, hogy rossz ember volnál. Sokan tettek sokkal rosszabbakat, és mégis éljenzik őket. Te pedig nem tehetsz arról, hogy ilyen körülmények között kellett élned. Megérdemled az életet és a szabadságot. * Próbálja jóvá tenni korábbi megjegyzéseit és ki nem mondott gondolatait. Ugyan továbbra sem egészen érti a lányt, de próbálja elfogadni, és kitartani mellette. Hiszen tudja: az, hogy segít leszedetni a bilincseket róla, csak az első lépés. Utána jön a nehezebb rész: a nem látható bilincsektől is meg kell szabadulni. Persze azt is tudja, hogy ehhez rengeteg idő és kitartás kell, ráadásul nem neki kell akarnia, hanem a lánynak. De a lehetőséget felkínálja, legalábbis egy darabig, hogy segítsen neki.
Elnéz Sárkány felé, aki épp egy pocsolyából veszi magához a vizet. Még szeretne hagyni neki egy kis időt, hogy felfrissítse magát, mivel ha ő nem bírja, az utazók hiába akarnak tovább menni. Az meg nem volna túl szerencsés, ha néhány kilométerre a város határától kipurcanna az állat, ők meg ketten egy takaróval kéne, hogy túléljék a sötét, fagyos éjszakát.
Viszont nagyjából tíz percen belül indulni tervez. *
A hozzászólás írója (Yvon Rëtkarakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.13 23:10:43
– Csak. * Válaszolja kissé gúnyosan a lány kérdésére, aztán hozzáteszi magyarázatul. *
– Sárkánynak is kell néha pihennie. Vágtában néhány perc alatt kifulladna. Nem azért, mert gyenge… Hanem csak, mert ilyenek a lovak. Sebesek, de ha túlhajtod őket, összeroskadnak alattad. Gondolom, azt te se akarod. * Remélhetőleg rövid védő beszédével Sárkányért sikerül meggyőzni Maaviet afelől, hogy nem is haladnak olyan rosszul. Bár, ha tudnák, hogy a valóságban még félúton sincsenek, inkább az út kicsit több, mint egyharmadánál, akkor biztosan kétségbe esnének. Viszont a pihenőre szükségük van. Nekik és Sárkánynak is.
Miután a fontosabb dolgokat elvégzi, a hegyet kezdik el nézegetni. Megáll a lány mellett és ő is csodálva figyeli a tájat, noha neki nem a 'szép' szó jutna elsőként eszébe. Inkább a kietlen, halott, szürke… de valahol mégis megnyugtató. Maavie kérdésére feljebb emeli egyik szemöldökét, ahogy felé néz. Nem tudja, honnan vette az óriásokat, de megrázza fejét a kérdés hallatán. *
– Nem tudom, vannak-e egyáltalán közöttük óriások. A Thargok többnyire emberek, mint te vagy én… Vagy, hát nem pont olyanok, mint mi, mivel ők… Vadak. Rabszolgákat tartanak, nyers húst esnek, tűz körül táncolnak, babonákban hisznek, szellemeket imádnak. Már, azok alapján, amiket hallottam róluk. * A falvakat érintő kérdésre igenlően biccent. *
– Úgy van. Jó egy évig éltem Szántásháton. Az az egyik kis falu. Ott hallottam nagyjából mindent, amit tudok a Thargokról. Bár a falusiakat se kell félteni, azoknak is megvannak a maguk hóbortjaik. Például hallottam olyanról, hogy egyesek azt hiszik, hogyha tél közepén megfürdetnek egy törpét a kútban, akkor jobb lesz a termés az év további részében. Vagy, hogyha a gyerekek nem fekszenek le korán az ágyba, akkor elviszi őket a zsákosember. Ebben még Szántásháton is hisznek, pedig a zsákosember Sziritánban lakik, a két faluval odébb. * Meséli, egészen meg is feledkezve arról, hogy miért vannak épp úton. Kedvelte a falusi népeket. Azok egyszerűsége néha az egész világot egyszerűbbé teszi. Ám ő nem akart egyszerű életet élni, mert nem az való neki. Többre hivatott annál. Ezen elgondolkodva eszébe jut, hogy meséljen korábbi – ami azt illeti, nem is olyan régen „lezárt” – kapcsolatáról. Ám ahogy Maaviere néz, inkább elveti az ötletet. Nem akarja ilyen badarságokkal fárasztani őt az amúgy is érzelmileg és fizikailag fárasztó út során. *
– Sajnálom, ha megbántottalak korábban. * Kezdi váratlanul. * – Nem gondolom, hogy rossz ember volnál. Sokan tettek sokkal rosszabbakat, és mégis éljenzik őket. Te pedig nem tehetsz arról, hogy ilyen körülmények között kellett élned. Megérdemled az életet és a szabadságot. * Próbálja jóvá tenni korábbi megjegyzéseit és ki nem mondott gondolatait. Ugyan továbbra sem egészen érti a lányt, de próbálja elfogadni, és kitartani mellette. Hiszen tudja: az, hogy segít leszedetni a bilincseket róla, csak az első lépés. Utána jön a nehezebb rész: a nem látható bilincsektől is meg kell szabadulni. Persze azt is tudja, hogy ehhez rengeteg idő és kitartás kell, ráadásul nem neki kell akarnia, hanem a lánynak. De a lehetőséget felkínálja, legalábbis egy darabig, hogy segítsen neki.
Elnéz Sárkány felé, aki épp egy pocsolyából veszi magához a vizet. Még szeretne hagyni neki egy kis időt, hogy felfrissítse magát, mivel ha ő nem bírja, az utazók hiába akarnak tovább menni. Az meg nem volna túl szerencsés, ha néhány kilométerre a város határától kipurcanna az állat, ők meg ketten egy takaróval kéne, hogy túléljék a sötét, fagyos éjszakát.
Viszont nagyjából tíz percen belül indulni tervez. *
A hozzászólás írója (Yvon Rëtkarakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.13 23:10:43
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:43:22
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:43:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Yagnar farkasának hála arathat sikert, és örömmel konstatálja, hogy pengéje mélyre hatol. A patakzó vér és a szenvedő állat látványa visszataszító, de nincs ideje megsajnálni a hűséges szörnyeteget.*
- VIGYÁZZ!
*Inti óva közelben lévő társait, s ő maga is elhátrál a tomboló bestiától, mielőtt az utolsó erejével még kárt tenne benne. Yagnar farkasa ennek ellenére nem ereszti "prédáját", ami már enyhe aggodalommal tölti el a varázslónőt.*
- ERESZD! ERESZD EL!
*Utasítja Skollhatot, de csak bízni tud abban, hogy az ordas legalább fontolóra veszi szavait, ha nem is engedelmeskedik oly könnyedén nekik, mint gazdája esetében.
Karheia figyelme most is mint mindig Yagnart kutatják. Úgy veszi észre, hogy vezére továbbra is nyerő helyzetben van. Nem kételkedik a férfi képességeiben, mégis szeretné biztosítani annak sikerét és ezzel együtt biztonságát. Egy újabb varázslathoz folyamodik, s reménykedik, hogy maradt még benne elég szusz ahhoz, hogy tovább halmozza eddigi sikereit. Célpontja egyértelmű, s nem más mint Druhuul maga.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont látása két körre teljesen megszűnik, miközben olyan erős fájdalmakat érez, mintha szeme szó szerint meggyulladt volna és égne (-1 fájdalomtűrés).
//Középhad//
*Yagnar farkasának hála arathat sikert, és örömmel konstatálja, hogy pengéje mélyre hatol. A patakzó vér és a szenvedő állat látványa visszataszító, de nincs ideje megsajnálni a hűséges szörnyeteget.*
- VIGYÁZZ!
*Inti óva közelben lévő társait, s ő maga is elhátrál a tomboló bestiától, mielőtt az utolsó erejével még kárt tenne benne. Yagnar farkasa ennek ellenére nem ereszti "prédáját", ami már enyhe aggodalommal tölti el a varázslónőt.*
- ERESZD! ERESZD EL!
*Utasítja Skollhatot, de csak bízni tud abban, hogy az ordas legalább fontolóra veszi szavait, ha nem is engedelmeskedik oly könnyedén nekik, mint gazdája esetében.
Karheia figyelme most is mint mindig Yagnart kutatják. Úgy veszi észre, hogy vezére továbbra is nyerő helyzetben van. Nem kételkedik a férfi képességeiben, mégis szeretné biztosítani annak sikerét és ezzel együtt biztonságát. Egy újabb varázslathoz folyamodik, s reménykedik, hogy maradt még benne elég szusz ahhoz, hogy tovább halmozza eddigi sikereit. Célpontja egyértelmű, s nem más mint Druhuul maga.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont látása két körre teljesen megszűnik, miközben olyan erős fájdalmakat érez, mintha szeme szó szerint meggyulladt volna és égne (-1 fájdalomtűrés).
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:31:02
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:31:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Szúrása nem csupán talál, de pontosabb is aligha lehetett volna. Elégedetten konstatálja az ork agóniáját mielőtt élettelenül eldől, és kiterül a porban. Egészen felcsigázza sikere, nem csoda, hogy oly vehemenciával veti bele magát a további küzdelemben. Pengéje úgy szeli az ellen húsát, mintha mi sem volna természetesebb ennél, a leányt pedig furcsa, már-már kéjes elégedettséggel önti el győzelmének végeredménye. Nem sokszor van lehetősége azt érezni, hogy ő irányít, ezért édesebb számára az, hogy sikerrel felülkerekedhet másokon, mint tharg társainak.
Bódulatából Tharasy szavai rántják ki. Alkarjával letörli arcáról verejtékét, és kisöpri onnan csutakos tincseit. Vért és halált lát mindenhol. Ez nem gyötri meg úgy lelkét, mint az a tény, hogy látja mennyivel kevesebben vannak. Bármennyire is kapkodja tekintetét erősítést kutatva, de be kell látnia, hogy itt nem nyerhetnek, még Tharasy lenyűgöző képességeivel sem.*
- JÓ!
*Fivére felé biccent, aki idő közben mellé toppan. Következő szavait valamivel halkabban közli, így remélhetőleg csupán testvére érzékeny füleihez jutnak el a halálhörgések között.*
- Menjünk, mielőtt kivéreztetnek!
*Meg is indul, hogy megpróbáljon utat törni maguknak visszafelé, közben fél szemét a wargokon tartja. Egy-egy orkkal még talán sikeresen meg tudnak birkózni, de azokkal a fenevadakkal ő sem óhajtana megküzdeni.*
//Balszárny//
*Szúrása nem csupán talál, de pontosabb is aligha lehetett volna. Elégedetten konstatálja az ork agóniáját mielőtt élettelenül eldől, és kiterül a porban. Egészen felcsigázza sikere, nem csoda, hogy oly vehemenciával veti bele magát a további küzdelemben. Pengéje úgy szeli az ellen húsát, mintha mi sem volna természetesebb ennél, a leányt pedig furcsa, már-már kéjes elégedettséggel önti el győzelmének végeredménye. Nem sokszor van lehetősége azt érezni, hogy ő irányít, ezért édesebb számára az, hogy sikerrel felülkerekedhet másokon, mint tharg társainak.
Bódulatából Tharasy szavai rántják ki. Alkarjával letörli arcáról verejtékét, és kisöpri onnan csutakos tincseit. Vért és halált lát mindenhol. Ez nem gyötri meg úgy lelkét, mint az a tény, hogy látja mennyivel kevesebben vannak. Bármennyire is kapkodja tekintetét erősítést kutatva, de be kell látnia, hogy itt nem nyerhetnek, még Tharasy lenyűgöző képességeivel sem.*
- JÓ!
*Fivére felé biccent, aki idő közben mellé toppan. Következő szavait valamivel halkabban közli, így remélhetőleg csupán testvére érzékeny füleihez jutnak el a halálhörgések között.*
- Menjünk, mielőtt kivéreztetnek!
*Meg is indul, hogy megpróbáljon utat törni maguknak visszafelé, közben fél szemét a wargokon tartja. Egy-egy orkkal még talán sikeresen meg tudnak birkózni, de azokkal a fenevadakkal ő sem óhajtana megküzdeni.*
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-13 18:57:08
Üzenet elküldve: 2026-01-13 18:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
*Érzése szerint szokatlanul lassan haladnak, habár valójában halvány lila gőze sincs róla, hogy mennyit jöttek ez idáig, és mennyi lehet még hátra, ameddig Artheniorba érnek. Amikor Yvon a Vashegyről mesél neki, ő elmerengve bámulja, illetve bámulná a dombot, ha látnák. Akárhányszor egy hegyet látott a messzeségben, mindig elképzelte, hogy azok valójában óriások, csak épp ugyanúgy összegömbölyödve pihennek, ahogy ő is szokott. Merthogy az óriások is szoktak ám fázni, ebben biztos. A Vashegy egyébként véleménye szerint tökéletes név egy hegynek vagy dombnak, mert ha a hideg ki is babrálhat az óriásokkal, arra mérget venne, hogy az öklük biztosan vasból van. Még sosem találkozott eggyel sem, de úgy gondolja, hogy nem csak hatalmasok, hanem rettentő erősek is lehetnek.*
- Még csak? *Kérdezi kissé hisztisen, mikor megtudja, hogy Yvon szerint még csak az út felénél járnak. A feneke már fáj a nyeregben, és úgy érzi, hogy a lába is elzsibbadt, de az is lehet, hogy csak fázik. A bilincsei is jéghidegek, de megszokta már a kínzó érzést, így sokszor meg is feledkezik róla, hogy éppen mije van lefagyva, de ezt most épp érzi, ezért lehet talán inkább zsibbadás.*
- Segíts! *Nyöszörgi, és hálásan el is fogadja Yvon segítő kezét, amivel így le is tud szállni Sárkány hátáról. Kicsit mozogni kezd, fel alá járkál a takarójával a hátán, s hála az égnek a furcsa, kellemetlen érzése kezd is elmúlni. Tényleg zsibbadás volt, ezt már tudja, de a bokorba épp nem készül leguggolni, nincs rá szüksége.*
- Ó, tényleg ott van! *Örül meg a hegynek, mikor Yvon megmutatja neki, de a magyarázatra aztán kissé értetlenül húzza fel a szemöldökét.*
- Miért, az óriások nem szeretik az orkokat? *Kérdezi a korábban említett képzeletére hagyatkozva. Hogy honnan szökött meg, azt egyébként ő maga sem tudja, ahogy azt sem, hogy kik vagy mik azok a Thargok. Na meg az orkokról sem tud sokat, csak azt, hogy zöldek. Elvileg.*
- Szép ez a hely. Itt a közelben már vannak más falvak is, nem? *Erre még emlékszik, de a nevét egyiknek sem tudja.*
*Érzése szerint szokatlanul lassan haladnak, habár valójában halvány lila gőze sincs róla, hogy mennyit jöttek ez idáig, és mennyi lehet még hátra, ameddig Artheniorba érnek. Amikor Yvon a Vashegyről mesél neki, ő elmerengve bámulja, illetve bámulná a dombot, ha látnák. Akárhányszor egy hegyet látott a messzeségben, mindig elképzelte, hogy azok valójában óriások, csak épp ugyanúgy összegömbölyödve pihennek, ahogy ő is szokott. Merthogy az óriások is szoktak ám fázni, ebben biztos. A Vashegy egyébként véleménye szerint tökéletes név egy hegynek vagy dombnak, mert ha a hideg ki is babrálhat az óriásokkal, arra mérget venne, hogy az öklük biztosan vasból van. Még sosem találkozott eggyel sem, de úgy gondolja, hogy nem csak hatalmasok, hanem rettentő erősek is lehetnek.*
- Még csak? *Kérdezi kissé hisztisen, mikor megtudja, hogy Yvon szerint még csak az út felénél járnak. A feneke már fáj a nyeregben, és úgy érzi, hogy a lába is elzsibbadt, de az is lehet, hogy csak fázik. A bilincsei is jéghidegek, de megszokta már a kínzó érzést, így sokszor meg is feledkezik róla, hogy éppen mije van lefagyva, de ezt most épp érzi, ezért lehet talán inkább zsibbadás.*
- Segíts! *Nyöszörgi, és hálásan el is fogadja Yvon segítő kezét, amivel így le is tud szállni Sárkány hátáról. Kicsit mozogni kezd, fel alá járkál a takarójával a hátán, s hála az égnek a furcsa, kellemetlen érzése kezd is elmúlni. Tényleg zsibbadás volt, ezt már tudja, de a bokorba épp nem készül leguggolni, nincs rá szüksége.*
- Ó, tényleg ott van! *Örül meg a hegynek, mikor Yvon megmutatja neki, de a magyarázatra aztán kissé értetlenül húzza fel a szemöldökét.*
- Miért, az óriások nem szeretik az orkokat? *Kérdezi a korábban említett képzeletére hagyatkozva. Hogy honnan szökött meg, azt egyébként ő maga sem tudja, ahogy azt sem, hogy kik vagy mik azok a Thargok. Na meg az orkokról sem tud sokat, csak azt, hogy zöldek. Elvileg.*
- Szép ez a hely. Itt a közelben már vannak más falvak is, nem? *Erre még emlékszik, de a nevét egyiknek sem tudja.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-12 20:28:19
Üzenet elküldve: 2026-01-12 20:28:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
* Eltelik bő három óra, míg elérnek Amon Ruadhig. Persze nem tervez betérni a helyi barbárokhoz, egy szökött rabszolgának látszó lánnyal meg aztán végképp nem. Sok jót még nem hallott a Thargokról, mióta úgy egy évtizede megvetették lábukat a város és a kikötő közt. Azóta ugyan sok víz lefolyt már a Nagy Erdőkerülő folyón, de a barbár barbár marad, még ha öltönyt húz is. Csupán érdekességként említi meg, hogy az a nagy vörös domb, amit a fáktól nem látnak, bizony a Vashegy névre hallgat, és a Thargok lakják. Ezt leszámítva szinte semmit se szól útközben, hacsak Maavie nem beszélteti. Már egyáltalán nem mérges rá, csak szeretne minél előbb kijutni az erdőből, ezért inkább az útra koncentrál.
Még nagyjából egy órának kell eltelnie, hogy végre kiérjenek az erdőből, és a csupasz fákat felváltsa a szántóföld kietlen pusztasága. Ilyenkor télen ez sem egy élettel teli látvány, de legalább világos van, és a szél se fúj annyira, mint mikor elindultak. *
– Azt hiszem, most vagyunk nagyjából félúton. * Fordul hátra, hogy hangja elérjen a lányig. Ha amaz esetleg elbóbiskolt volna útközben, most itt az ideje felébredni, ugyanis Sárkány szép lassan megáll, és Yvon is leszállni készül róla. *
– Ne haragudj, csak kell egy kis pihenő. * A „pihenő” természetesen tartalmazza, hogy néhány tíz méterrel odébb sétál, és megöntözi az elszáradt búzakalászokat; majd visszasétál lovához, iszik a kulacsából, majd előveszi a reggelről megmaradt két pirítósa egyikét, és harapdálni kezdi. Természetesen amennyiben úgy látja, igény van rá, segít Maavienek lekászálódni Sárkány hátáról, ad neki enni-inni, de a pisilést rábízza, azt csak el tudja egyedül is intézni.
Szája cserzett, itt-ott fel is nyílt, így a pirítóst kezdetben elég nehezen rágja meg, de mégis minden falat jutalomnak érződik az eddig megtett út után. Elnéz maguk mögé, és elmutat dél-délnyugat felé, ahol a Thargok büszke vára áll. *
– Ott az a hegy, amit mondtam. Állítólag igen veszélyes hely, jobb elkerülni. Főleg egyedül, vagy ha ork vagy. * Magyarázza a lánynak, akiről csak remélni meri, hogy nem épp a Thargoktól szökött meg, hiszen akkor lehet, hogy súlyos sebeket tép fel már csak a hely látványával is. De hát, mi másról beszéljen itt a szántóföldek határában? A végtelen, unalmas semmiről, ami a lábuk előtt hever? Vagy a csatáról, ami néhány kilométerre zajlik épp tőlük, de aligha látnak rá innen? Yvon inkább arról beszél, amit tud. Márpedig a Thargokról is csak keveset tud, és azt épp az előbb osztotta meg Maavievel. *
* Eltelik bő három óra, míg elérnek Amon Ruadhig. Persze nem tervez betérni a helyi barbárokhoz, egy szökött rabszolgának látszó lánnyal meg aztán végképp nem. Sok jót még nem hallott a Thargokról, mióta úgy egy évtizede megvetették lábukat a város és a kikötő közt. Azóta ugyan sok víz lefolyt már a Nagy Erdőkerülő folyón, de a barbár barbár marad, még ha öltönyt húz is. Csupán érdekességként említi meg, hogy az a nagy vörös domb, amit a fáktól nem látnak, bizony a Vashegy névre hallgat, és a Thargok lakják. Ezt leszámítva szinte semmit se szól útközben, hacsak Maavie nem beszélteti. Már egyáltalán nem mérges rá, csak szeretne minél előbb kijutni az erdőből, ezért inkább az útra koncentrál.
Még nagyjából egy órának kell eltelnie, hogy végre kiérjenek az erdőből, és a csupasz fákat felváltsa a szántóföld kietlen pusztasága. Ilyenkor télen ez sem egy élettel teli látvány, de legalább világos van, és a szél se fúj annyira, mint mikor elindultak. *
– Azt hiszem, most vagyunk nagyjából félúton. * Fordul hátra, hogy hangja elérjen a lányig. Ha amaz esetleg elbóbiskolt volna útközben, most itt az ideje felébredni, ugyanis Sárkány szép lassan megáll, és Yvon is leszállni készül róla. *
– Ne haragudj, csak kell egy kis pihenő. * A „pihenő” természetesen tartalmazza, hogy néhány tíz méterrel odébb sétál, és megöntözi az elszáradt búzakalászokat; majd visszasétál lovához, iszik a kulacsából, majd előveszi a reggelről megmaradt két pirítósa egyikét, és harapdálni kezdi. Természetesen amennyiben úgy látja, igény van rá, segít Maavienek lekászálódni Sárkány hátáról, ad neki enni-inni, de a pisilést rábízza, azt csak el tudja egyedül is intézni.
Szája cserzett, itt-ott fel is nyílt, így a pirítóst kezdetben elég nehezen rágja meg, de mégis minden falat jutalomnak érződik az eddig megtett út után. Elnéz maguk mögé, és elmutat dél-délnyugat felé, ahol a Thargok büszke vára áll. *
– Ott az a hegy, amit mondtam. Állítólag igen veszélyes hely, jobb elkerülni. Főleg egyedül, vagy ha ork vagy. * Magyarázza a lánynak, akiről csak remélni meri, hogy nem épp a Thargoktól szökött meg, hiszen akkor lehet, hogy súlyos sebeket tép fel már csak a hely látványával is. De hát, mi másról beszéljen itt a szántóföldek határában? A végtelen, unalmas semmiről, ami a lábuk előtt hever? Vagy a csatáról, ami néhány kilométerre zajlik épp tőlük, de aligha látnak rá innen? Yvon inkább arról beszél, amit tud. Márpedig a Thargokról is csak keveset tud, és azt épp az előbb osztotta meg Maavievel. *
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-12 10:50:41
Üzenet elküldve: 2026-01-12 10:50:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
* Csöndesen telik a rövid útjuk az említett falu irányába. A félvér kap az alkalmon, hogy erre a néhány percre lehunyja a szemét, hogy legalább addig egy kicsit pihentethesse a szemeit. Nem alszik, s erre a bizonyíték kardja, amit egyik kezével támaszt a szekér padlójának. Főleg a fülére támaszkodik most, mintsem a szemeire. Ennek meg is lesz az eredménye. Bredoc hangos fütyülésére kipattannak a szemei. Minden bizonnyal idő van. Ekkor a tekintetével előre pillant, ahol meglátja az égbe emelkedő füstöt, közben pedig az ezt követő javaslatokat. Jelenleg nem tudják, hogy kivel állnak szemben, csupán egy erős gyanújuk lehet a támadókról. Maga is leszáll, s kardját egyből szabadon is engedi hüvelye rabságából. *
- Már ha vannak.
* Jegyzi meg Gaerralos mondatára. Ám hangja nem kötekedő, inkább amolyan felkészülő. Bármi is legyen ott, nem biztos, hogy ejtenek túszokat. Bármilyen látvány is fogadja őket a faluban, a félvér már most felkészül a legrosszabbra. Majd ha lát valami olyan fedezékeket, ahol észrevétlenül közelíthetik meg a falut, akkor arra felhívja a többiek figyelmét. *
- Talán ha ott mennénk, észrevétlenül juthatnánk közelebb. Hátha megtudjuk kik és hányan vannak.
* De azt az ötletet sem vetné meg, hogy a könnyebb páncéllal rendelkezők fürgén mérjék fel a helyzetet. De ezt az ötletét magában tartja, mert kétli, hogy tarolna a csapat szemében ezzel a manőverrel. Kezében a kardot megforgatja. Keres rajta egy jó fogást, majd amint megtalálta le is ereszti maga mellé. *
- Talán egy jól koordinált meglepetés támadással kiszedhetjük az erősebbnek tűnőket. Legalább annyival kevesebbre kell figyelni.
* Veti fel a kósza gondolatot. Nem muszáj egyből harcolniuk, de kétli, hogy az ottani látvány után visszafordulnának. Ha marad ez a megközelítés és indulhat az akció, akkor settenkedve közelíti meg a falut. Minél jobban nyomulnak előre, Ettvallder folyamatosan váltja a fedezékeket, hogy ne lehessen kiszúrni. Ha lát valakit, akkor mutogatva adja át az információt a társainak. Hányan vannak, hol vannak, és orkok e, vagy sem. *
* Csöndesen telik a rövid útjuk az említett falu irányába. A félvér kap az alkalmon, hogy erre a néhány percre lehunyja a szemét, hogy legalább addig egy kicsit pihentethesse a szemeit. Nem alszik, s erre a bizonyíték kardja, amit egyik kezével támaszt a szekér padlójának. Főleg a fülére támaszkodik most, mintsem a szemeire. Ennek meg is lesz az eredménye. Bredoc hangos fütyülésére kipattannak a szemei. Minden bizonnyal idő van. Ekkor a tekintetével előre pillant, ahol meglátja az égbe emelkedő füstöt, közben pedig az ezt követő javaslatokat. Jelenleg nem tudják, hogy kivel állnak szemben, csupán egy erős gyanújuk lehet a támadókról. Maga is leszáll, s kardját egyből szabadon is engedi hüvelye rabságából. *
- Már ha vannak.
* Jegyzi meg Gaerralos mondatára. Ám hangja nem kötekedő, inkább amolyan felkészülő. Bármi is legyen ott, nem biztos, hogy ejtenek túszokat. Bármilyen látvány is fogadja őket a faluban, a félvér már most felkészül a legrosszabbra. Majd ha lát valami olyan fedezékeket, ahol észrevétlenül közelíthetik meg a falut, akkor arra felhívja a többiek figyelmét. *
- Talán ha ott mennénk, észrevétlenül juthatnánk közelebb. Hátha megtudjuk kik és hányan vannak.
* De azt az ötletet sem vetné meg, hogy a könnyebb páncéllal rendelkezők fürgén mérjék fel a helyzetet. De ezt az ötletét magában tartja, mert kétli, hogy tarolna a csapat szemében ezzel a manőverrel. Kezében a kardot megforgatja. Keres rajta egy jó fogást, majd amint megtalálta le is ereszti maga mellé. *
- Talán egy jól koordinált meglepetés támadással kiszedhetjük az erősebbnek tűnőket. Legalább annyival kevesebbre kell figyelni.
* Veti fel a kósza gondolatot. Nem muszáj egyből harcolniuk, de kétli, hogy az ottani látvány után visszafordulnának. Ha marad ez a megközelítés és indulhat az akció, akkor settenkedve közelíti meg a falut. Minél jobban nyomulnak előre, Ettvallder folyamatosan váltja a fedezékeket, hogy ne lehessen kiszúrni. Ha lát valakit, akkor mutogatva adja át az információt a társainak. Hányan vannak, hol vannak, és orkok e, vagy sem. *
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-11 23:07:24
Üzenet elküldve: 2026-01-11 23:07:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Nem tudja pontosan hányszor szúr, csak azt érzi, mintha a penge minden egyes mozdulattal könnyebben szaladna a testbe alatta. A láncing alatt megadóan szakad a hús, a hörgés lassan elhal, a meleg vér pedig felcsap a kezére. Nem áll meg, nem is tud, talán nem is akar, minden bosszús dühe benne van a döfésekben. Aztán az ork lassan üvegesedő, sárga pillantásaiban nézve megtorpan, mintha egyszerre meglátná önmagát. A vértől és sártól mocskos arcot, csimbókos hajat, az eltorzult vonásokat, az idegen, ragadozó tekintetet.
Amikor végül zihálva felegyenesedik, az egész világ mintha egyetlen vörösesbarna köddé válna körülötte. Mozdulatokat lát, kidörzsöli a harc mocskát szemeiből majd körbepásztázza a környező arcokat, s érzi a vizslató tharg tekinteteken a döbbenetet. Nem időzik most ezen.
Egy fordulatot tesz és megpillantja Yagnar. A tény, hogy vezére még életben van, valahogy egy pillanat alatt rántja vissza a valóságba a mindeddig dühtől ködös elméjét. Mély, remegő levegőt vesz, mintha ki akarná préselni magából a tomboló őrület maradékát is, majd egy lépést tesz a jarl irányába, pajzsát újra magasra emelve. Borostány tekintete minden közeledő alakot felmér, s ha bárki megpróbálna beleavatkozni Yagnar és az ork vezér harcába, az Kayaerr kardjával találja magát szemben. Ez a párbaj a vezéréé.*
//Középhad//
*Nem tudja pontosan hányszor szúr, csak azt érzi, mintha a penge minden egyes mozdulattal könnyebben szaladna a testbe alatta. A láncing alatt megadóan szakad a hús, a hörgés lassan elhal, a meleg vér pedig felcsap a kezére. Nem áll meg, nem is tud, talán nem is akar, minden bosszús dühe benne van a döfésekben. Aztán az ork lassan üvegesedő, sárga pillantásaiban nézve megtorpan, mintha egyszerre meglátná önmagát. A vértől és sártól mocskos arcot, csimbókos hajat, az eltorzult vonásokat, az idegen, ragadozó tekintetet.
Amikor végül zihálva felegyenesedik, az egész világ mintha egyetlen vörösesbarna köddé válna körülötte. Mozdulatokat lát, kidörzsöli a harc mocskát szemeiből majd körbepásztázza a környező arcokat, s érzi a vizslató tharg tekinteteken a döbbenetet. Nem időzik most ezen.
Egy fordulatot tesz és megpillantja Yagnar. A tény, hogy vezére még életben van, valahogy egy pillanat alatt rántja vissza a valóságba a mindeddig dühtől ködös elméjét. Mély, remegő levegőt vesz, mintha ki akarná préselni magából a tomboló őrület maradékát is, majd egy lépést tesz a jarl irányába, pajzsát újra magasra emelve. Borostány tekintete minden közeledő alakot felmér, s ha bárki megpróbálna beleavatkozni Yagnar és az ork vezér harcába, az Kayaerr kardjával találja magát szemben. Ez a párbaj a vezéréé.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-11 21:58:52
Üzenet elküldve: 2026-01-11 21:58:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Szavaival nem hoz mosolyt a falusiak arcára. Nem bánja, nem is ez volt a célja; a félelem itt többet ér, több életet ment meg - főleg az elkövetkező években. Tudja pontosan, tanulmányozta, hogy egész Lanawin számára mennyire kritikus Arthenior gabonatermelése.
Maguk mögött hagyják Kalácsfalvát, és Minior felé veszik az irányt. Ettvallder szavait hallva hagyja Naesalát beszélni, majd ő is hozzászól.*
- Ha igen, az már önmagában fontos információ.
~Ha kiderül, hogy a Tanács cselekvés nélkül nézi végig, ahogy az orkok leégetik Arthenior éléskamráját, lógni fognak.~
*Ezután már a falu megközelítésének módját kezdik megtárgyalni. Mykael ismét megmutatja, hogy jó stratégiai érzékkel rendelkezik - bár ahhoz nem kell katonai akadémiába járni, hogy az ember tudja, a szekér nem a legjobb módja a hely megközelítésének.
Ő maga nem is szólal meg rögtön; a zsoldos szavaira helyeslően biccent. A távolban már látni is a füstöt; nem egy bizalomgerjesztő látvány, és a maga részéről inkább talpon közelítené meg.*
- Támogatom a javaslatot. Túl nagy a veszély a kocsisra és a lovakra, ha ennél tovább visszük a szekeret - elég közel van, hogy egy foglyot, vagy sebesültet el tudjunk hozni idáig. A csatárlánccal is egyetértek.
*Akárhogy is döntenek, ő alkalmazkodik; csatárlánc esetén középtájt helyezkedik el, hogy bármelyik 'szárny' találkozik ellenséggel, könnyedén segítségükre siethessen. Ahogy előrehalad, keze buzogánya nyelén pihen, jégkékjei pedig esetleges búvóhelyeket fürkésznek. Készen áll arra, hogy szükség esetén azonnal varázslásba kezdjen.*
*Szavaival nem hoz mosolyt a falusiak arcára. Nem bánja, nem is ez volt a célja; a félelem itt többet ér, több életet ment meg - főleg az elkövetkező években. Tudja pontosan, tanulmányozta, hogy egész Lanawin számára mennyire kritikus Arthenior gabonatermelése.
Maguk mögött hagyják Kalácsfalvát, és Minior felé veszik az irányt. Ettvallder szavait hallva hagyja Naesalát beszélni, majd ő is hozzászól.*
- Ha igen, az már önmagában fontos információ.
~Ha kiderül, hogy a Tanács cselekvés nélkül nézi végig, ahogy az orkok leégetik Arthenior éléskamráját, lógni fognak.~
*Ezután már a falu megközelítésének módját kezdik megtárgyalni. Mykael ismét megmutatja, hogy jó stratégiai érzékkel rendelkezik - bár ahhoz nem kell katonai akadémiába járni, hogy az ember tudja, a szekér nem a legjobb módja a hely megközelítésének.
Ő maga nem is szólal meg rögtön; a zsoldos szavaira helyeslően biccent. A távolban már látni is a füstöt; nem egy bizalomgerjesztő látvány, és a maga részéről inkább talpon közelítené meg.*
- Támogatom a javaslatot. Túl nagy a veszély a kocsisra és a lovakra, ha ennél tovább visszük a szekeret - elég közel van, hogy egy foglyot, vagy sebesültet el tudjunk hozni idáig. A csatárlánccal is egyetértek.
*Akárhogy is döntenek, ő alkalmazkodik; csatárlánc esetén középtájt helyezkedik el, hogy bármelyik 'szárny' találkozik ellenséggel, könnyedén segítségükre siethessen. Ahogy előrehalad, keze buzogánya nyelén pihen, jégkékjei pedig esetleges búvóhelyeket fürkésznek. Készen áll arra, hogy szükség esetén azonnal varázslásba kezdjen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2312-2331