Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4679-4698
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-12 18:33:39
Üzenet elküldve: 2019-02-12 18:33:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Figyelmesen hallgatja az öreget, mert az öregeket úgy illik hallgatni. Tiszteletreméltó bölcsességük, és temérdek tapasztalatuk csak így száll át az ifjabb generációra. Iwaa-nak ez igazán nem esik nehezére, hiszen nagyapja is bőven benne jár a korban, bár ő lényegesen szófukarabb, mint a gnóm, mégis megesik, hogy hosszas, dörgedelmes intő beszédeket tart. Mint azokból, Rhalkumn szavaiból is tanul bőségesen.
Vagyis ismét csak restelli magát, hogy butaságokat mondott, és nem gondolt bele mások, a menekülők helyzetébe is, holott érthető a viselkedésük, miután azt ilyen szépen elmagyarázzák. Szégyenkezik amiatt is, hogy az idős utazónak kell bocsánatot kérni tőle, holott ő maga volt tiszteletlen, és udvariatlan elhúzódásával. Mindezen érzéseinek viszont hangot nem ad, megtörten, bánatosan, aggódva követi az öreget.
Csak már odabenn, a pálinka kapcsán támad fel dacos kedve újra, és kezd feleselni.*
-Szerintem borzalmasan büdös. Annál csak a másik lötty büdösebb, ami a zöld üvegben van. Az sebtisztításra való.
*Szavaihoz hűen tényleg található egy zöld, felcímkézett dugóval lezárt borosüveg is a gyolcsok között.
Épp kezét mosta, mikor Rhalkumn hanyagolva kupicát, és illemet szájához emelte az üveget, így azon mód tiltakozni nem volt lehetősége. Látva az egészet pedig már késő, és felesleges is, ő ugyan bele nem fog inni abba a borzalomba soha.*
-Mar, és köhögtet, meg könnyeztet, egyszer kóstoltam, de inkább fájjon a hasam napokig, akkor sem kell többet.
*Rázza is vörös kobakját nyomatékosítva elhatározását. Közben tesz-vesz, elsőnek fazéknyi vizet a kályhára forrni, majd a fekete kenyeret kezdi szelni, a karéjokat halmozni kis kosárkába.
Nagyapja említésére reked meg a mozdulatban, fordul a gnóm felé, könnyes szemmel, szipogva.*
-Ugye nem lesz baja? A városi őrök megvédik a jó embereket, nem? Mit kezdenék nélküle? Egy hatot se élnék túl magamban. Nincsen senki máson rajta kívül.
*Sóhajt fel bánatosan, szemeit törölgetve, majd izgatottan kapja fel fejét, az elhangzott szavak elérték elméjét.*
-Te gyógyító vagy Rhalkumn bácsi? És megtennéd? Tényleg? Jaj, nagyon köszönöm! Fizetünk is! Ha nagyapa visszatér lesz miből.
*Bizonygat, és lelkendezik serényen, bár halom kérdést feltett, szóhoz sem hagyja jutni az öreget.*
-Legkésőbb holnap délre itt kell legyen, de általában még előbb is szokott érkezni.
*Sokkal nyugodtabban fordul vissza tennivalói felé, egy pillanatra sem hallgatva el.*
-Ha meg is sérült, de biztos nem, de ha mégis a lovak maguktól is hazatalálnak. Ha ápolni kell, segítek, meg Sabri néni, és Guspar is biztos segít, majd ideköltöznek arra a pár napra.
~Minden rendben lesz.~
*Nyugtatja magát, és a sérülésnél végzetesebb dologba belegondolni sem hajlandó. Inkább törődik újdonsült vendégével.*
-Készítsek neked fürdőt bácsika? Vagy előbb vacsoráznál?
*Pillant hátra válla felett kettőt kavarva a sűrű levesen.*
*Figyelmesen hallgatja az öreget, mert az öregeket úgy illik hallgatni. Tiszteletreméltó bölcsességük, és temérdek tapasztalatuk csak így száll át az ifjabb generációra. Iwaa-nak ez igazán nem esik nehezére, hiszen nagyapja is bőven benne jár a korban, bár ő lényegesen szófukarabb, mint a gnóm, mégis megesik, hogy hosszas, dörgedelmes intő beszédeket tart. Mint azokból, Rhalkumn szavaiból is tanul bőségesen.
Vagyis ismét csak restelli magát, hogy butaságokat mondott, és nem gondolt bele mások, a menekülők helyzetébe is, holott érthető a viselkedésük, miután azt ilyen szépen elmagyarázzák. Szégyenkezik amiatt is, hogy az idős utazónak kell bocsánatot kérni tőle, holott ő maga volt tiszteletlen, és udvariatlan elhúzódásával. Mindezen érzéseinek viszont hangot nem ad, megtörten, bánatosan, aggódva követi az öreget.
Csak már odabenn, a pálinka kapcsán támad fel dacos kedve újra, és kezd feleselni.*
-Szerintem borzalmasan büdös. Annál csak a másik lötty büdösebb, ami a zöld üvegben van. Az sebtisztításra való.
*Szavaihoz hűen tényleg található egy zöld, felcímkézett dugóval lezárt borosüveg is a gyolcsok között.
Épp kezét mosta, mikor Rhalkumn hanyagolva kupicát, és illemet szájához emelte az üveget, így azon mód tiltakozni nem volt lehetősége. Látva az egészet pedig már késő, és felesleges is, ő ugyan bele nem fog inni abba a borzalomba soha.*
-Mar, és köhögtet, meg könnyeztet, egyszer kóstoltam, de inkább fájjon a hasam napokig, akkor sem kell többet.
*Rázza is vörös kobakját nyomatékosítva elhatározását. Közben tesz-vesz, elsőnek fazéknyi vizet a kályhára forrni, majd a fekete kenyeret kezdi szelni, a karéjokat halmozni kis kosárkába.
Nagyapja említésére reked meg a mozdulatban, fordul a gnóm felé, könnyes szemmel, szipogva.*
-Ugye nem lesz baja? A városi őrök megvédik a jó embereket, nem? Mit kezdenék nélküle? Egy hatot se élnék túl magamban. Nincsen senki máson rajta kívül.
*Sóhajt fel bánatosan, szemeit törölgetve, majd izgatottan kapja fel fejét, az elhangzott szavak elérték elméjét.*
-Te gyógyító vagy Rhalkumn bácsi? És megtennéd? Tényleg? Jaj, nagyon köszönöm! Fizetünk is! Ha nagyapa visszatér lesz miből.
*Bizonygat, és lelkendezik serényen, bár halom kérdést feltett, szóhoz sem hagyja jutni az öreget.*
-Legkésőbb holnap délre itt kell legyen, de általában még előbb is szokott érkezni.
*Sokkal nyugodtabban fordul vissza tennivalói felé, egy pillanatra sem hallgatva el.*
-Ha meg is sérült, de biztos nem, de ha mégis a lovak maguktól is hazatalálnak. Ha ápolni kell, segítek, meg Sabri néni, és Guspar is biztos segít, majd ideköltöznek arra a pár napra.
~Minden rendben lesz.~
*Nyugtatja magát, és a sérülésnél végzetesebb dologba belegondolni sem hajlandó. Inkább törődik újdonsült vendégével.*
-Készítsek neked fürdőt bácsika? Vagy előbb vacsoráznál?
*Pillant hátra válla felett kettőt kavarva a sűrű levesen.*
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-12 10:43:34
Üzenet elküldve: 2019-02-12 10:43:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
- Magamat, bizony. Nem bízok a városi kuruzslókban. * Vágja rá az öreg gnóm, bár vannak helyzetek persze, amikor kénytelen másra bíznia magát, hiszen vannak olyan részek a testen, amiket nem lát önmagán, és hasonlók. De ezt most nem kívánja részletezni. *
- Nyugodj meg, aranyom, nem ez az első, hogy összerugdosnak. Erről is kaptam a becenevem. Vasborda! Ifjúkoromban gyakran verekedtem meg a lányok erényéért és becsületéért. És gyakran vertek meg a próbálkozás közben, persze. * Legyint fáradtan, mert azért minden hazugságnál meg kell húzni egy határt, hogy az igaznak tűnjön. *
- Pánik volt, mindenki menekült, ne korhold őket. Ha a kisfiad menekítenéd a lázadó csőcselék elől, akkor te se a lábad elé néznél, hogy felsegíts egy szegény gnómot. Minél messzebb akarsz jutni, minél hamarabb, ilyen a természetünk. Én se hibáztatom őket, hogy így tettek. * Teszi még hozzá, és kezd vidámabb lenni, amikor kiderül, hogy van pálinka, amit ihat. *
- A pálinka nagyon jó, nagyon, bizony. * Bólogat serényen, hirtelen nem fáj úgy a nyaka. * Kérlek hozzad, hozzad csak. Kedvességed mellett az is felmelegíti a testet és a lelket, leányom.
* Arra, hogy az érintése elől menekül, nem felel semmit, csak bánatosan pillant fel a nőre. *
- Sajnálom. * Jelenti ki halkan, és elsétál mellette, mit sétál, biceg botorkál. Nem tekint hátra, csak a hallására hagyatkozik, hogy nagyjából tudja, hogy hol lehet a nő. Odabent körbekémlel, felméri a felszerelést, nem tűnik túl fényűzőnek, de azért igencsak otthonos. Örülne, ha ilyen háza lehetne, ennyi szobával már kész kastély a gnóm számára. A dézsához sétálva leveszi a köpenynek nem csúfolható vásznat a hátáról, és összehajtogatva teszi le, felhajtja a ruhájának az ujját is szép lassan, ügyelve arra, hogy ne tudjon visszacsúszni a kezére. Egész rutinosan teszi mindezt, majd alaposan megmossa a kezét, ügyelve arra, hogy a körme alól is kimosson minden piszkot, bár nem nagyon van ilyen. Nem csak a csuklójáig mosakodik, egészen a könyökéig tisztítja le az alkarját. Ez után éhes tekintettel siet oda, és egész fiatalosan kap oda a pálinkáért, és ha sikerül megszerezze, akkor először jóleső érzéssel szagol bele. *
- De finom az illata. * Jegyzi meg, mielőtt belekortyolna. Ügyel rá, hogy az üveg szája ne érjen a szájához, néhány centire az ajkaitól áll meg, és úgy dönt a torkába egy nagyobb kortyot. Nem akar beleinni, de a kupicát túl kicsinek méri, ami érdekes lehet egy gnómtól. * És nagyon finom is!
* Rikkant fel elégedetten, és visszadugaszolja az üveget, majd ismét ügyetlen, öreges mozdulatokkal mászik fel a székre, amit nem fajtájára terveztek, de ez nem jelent neki akadályt. *
- Nagyon kedves lány vagy, Iwa. * Jegyzi meg már sokadszorra, és leteszi az asztalra a pálinkát, de nem túl messze azért. Már ha a lány nem kapta ki a kezéből korábban, amikor megmutatta, hogy ő hogyan is issza. *
- Remélem, hogy hamar visszaér a nagyapád. És egészségesen. De ha bármi baja van, és még itt leszek, akkor magam is megvizsgálhatom. * Ajánlja fel, mert önző ugyan, és képes kihasználni másokat, azért mégis van benne valami kis kedvesség, amivel a ritka önzetlenséget szokása viszonozni. *
- Magamat, bizony. Nem bízok a városi kuruzslókban. * Vágja rá az öreg gnóm, bár vannak helyzetek persze, amikor kénytelen másra bíznia magát, hiszen vannak olyan részek a testen, amiket nem lát önmagán, és hasonlók. De ezt most nem kívánja részletezni. *
- Nyugodj meg, aranyom, nem ez az első, hogy összerugdosnak. Erről is kaptam a becenevem. Vasborda! Ifjúkoromban gyakran verekedtem meg a lányok erényéért és becsületéért. És gyakran vertek meg a próbálkozás közben, persze. * Legyint fáradtan, mert azért minden hazugságnál meg kell húzni egy határt, hogy az igaznak tűnjön. *
- Pánik volt, mindenki menekült, ne korhold őket. Ha a kisfiad menekítenéd a lázadó csőcselék elől, akkor te se a lábad elé néznél, hogy felsegíts egy szegény gnómot. Minél messzebb akarsz jutni, minél hamarabb, ilyen a természetünk. Én se hibáztatom őket, hogy így tettek. * Teszi még hozzá, és kezd vidámabb lenni, amikor kiderül, hogy van pálinka, amit ihat. *
- A pálinka nagyon jó, nagyon, bizony. * Bólogat serényen, hirtelen nem fáj úgy a nyaka. * Kérlek hozzad, hozzad csak. Kedvességed mellett az is felmelegíti a testet és a lelket, leányom.
* Arra, hogy az érintése elől menekül, nem felel semmit, csak bánatosan pillant fel a nőre. *
- Sajnálom. * Jelenti ki halkan, és elsétál mellette, mit sétál, biceg botorkál. Nem tekint hátra, csak a hallására hagyatkozik, hogy nagyjából tudja, hogy hol lehet a nő. Odabent körbekémlel, felméri a felszerelést, nem tűnik túl fényűzőnek, de azért igencsak otthonos. Örülne, ha ilyen háza lehetne, ennyi szobával már kész kastély a gnóm számára. A dézsához sétálva leveszi a köpenynek nem csúfolható vásznat a hátáról, és összehajtogatva teszi le, felhajtja a ruhájának az ujját is szép lassan, ügyelve arra, hogy ne tudjon visszacsúszni a kezére. Egész rutinosan teszi mindezt, majd alaposan megmossa a kezét, ügyelve arra, hogy a körme alól is kimosson minden piszkot, bár nem nagyon van ilyen. Nem csak a csuklójáig mosakodik, egészen a könyökéig tisztítja le az alkarját. Ez után éhes tekintettel siet oda, és egész fiatalosan kap oda a pálinkáért, és ha sikerül megszerezze, akkor először jóleső érzéssel szagol bele. *
- De finom az illata. * Jegyzi meg, mielőtt belekortyolna. Ügyel rá, hogy az üveg szája ne érjen a szájához, néhány centire az ajkaitól áll meg, és úgy dönt a torkába egy nagyobb kortyot. Nem akar beleinni, de a kupicát túl kicsinek méri, ami érdekes lehet egy gnómtól. * És nagyon finom is!
* Rikkant fel elégedetten, és visszadugaszolja az üveget, majd ismét ügyetlen, öreges mozdulatokkal mászik fel a székre, amit nem fajtájára terveztek, de ez nem jelent neki akadályt. *
- Nagyon kedves lány vagy, Iwa. * Jegyzi meg már sokadszorra, és leteszi az asztalra a pálinkát, de nem túl messze azért. Már ha a lány nem kapta ki a kezéből korábban, amikor megmutatta, hogy ő hogyan is issza. *
- Remélem, hogy hamar visszaér a nagyapád. És egészségesen. De ha bármi baja van, és még itt leszek, akkor magam is megvizsgálhatom. * Ajánlja fel, mert önző ugyan, és képes kihasználni másokat, azért mégis van benne valami kis kedvesség, amivel a ritka önzetlenséget szokása viszonozni. *
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-12 00:15:42
Üzenet elküldve: 2019-02-12 00:15:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A kandalló melege //
//Dongnor Arsenor, Lastar Harg//
*A vagdalkozó rém céltalanul kapálózik a teremben, éppen a maradék szék egyikét pusztítván. Nehezen hallják ettől egymást, de az kiérthető mindkettejük számára, hogy egyikük terve se fog zökkenőmentesen működni. Főleg, amint Arsenor képe szinte teljesen elhomályosodik Lastar szeme elől.*
//Morwon Loree Dedion//
*Morwon egyensúlya teljes biztonságban van, egyelőre, a keze pedig úgy, ahogy, bár a lény még mindig nem reagál az óriás által fájdalmasnak szándékozott rúgásokra és a meglepetés ereje se nyitotta szét a száját. Azonban Morwon ötlete, hogy fizikai erejével terítse le a szörnyeteget, még ha szenvedősen is, de sikerrel járhat. Csak gondolja át a kivitelezést, hisz nem egyszerű feladatra próbálkozik. Fáradtságát azonban mintha lassan elnyelné a düh, melyet szerencsétlen helyzete és a szenvedés, melyet ezen természetellenes korcs okoz a számára, lehányván őt ezzel a fekete maszlaggal, mely undormány mód szinte ellepi a teljes alkarját, elfojtván a sávos vérzést rajta. Már, ami kilátszik belőle a lény állkapcsai közül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.12 00:16:34
//Dongnor Arsenor, Lastar Harg//
*A vagdalkozó rém céltalanul kapálózik a teremben, éppen a maradék szék egyikét pusztítván. Nehezen hallják ettől egymást, de az kiérthető mindkettejük számára, hogy egyikük terve se fog zökkenőmentesen működni. Főleg, amint Arsenor képe szinte teljesen elhomályosodik Lastar szeme elől.*
//Morwon Loree Dedion//
*Morwon egyensúlya teljes biztonságban van, egyelőre, a keze pedig úgy, ahogy, bár a lény még mindig nem reagál az óriás által fájdalmasnak szándékozott rúgásokra és a meglepetés ereje se nyitotta szét a száját. Azonban Morwon ötlete, hogy fizikai erejével terítse le a szörnyeteget, még ha szenvedősen is, de sikerrel járhat. Csak gondolja át a kivitelezést, hisz nem egyszerű feladatra próbálkozik. Fáradtságát azonban mintha lassan elnyelné a düh, melyet szerencsétlen helyzete és a szenvedés, melyet ezen természetellenes korcs okoz a számára, lehányván őt ezzel a fekete maszlaggal, mely undormány mód szinte ellepi a teljes alkarját, elfojtván a sávos vérzést rajta. Már, ami kilátszik belőle a lény állkapcsai közül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.12 00:16:34
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:53:16
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:53:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
-Pestis.
*Ismétli meg elhűlve, bármi is legyen az, nem hangzik vidám dolognak, a városról, és eseményeiről nem sokat tud. Eleve a világról nem sokat tud, csak annyit, mit nagyapja megoszt vele, talán ezért is tűnhet borzasztóan naivnak, gyerekesnek.*
-Magadat vizsgálod?
*Döbben le, de persze az öregek sok tapasztalattal rendelkeznek, vagy azt hiszik elég tapasztatlattal rendelkeznek, ahhoz, hogy magukat orvosolják.
Részvéttel hallgatja a Rhalkummal történteket, fejét ingatja csak szomorúan.*
-Micsoda gonoszság. Időseket megrugdosni.
*Bosszankodik egy sort, hallatlan tiszteletleség.* -Hát nem volt azoknak a városi népeknek apjuk, anyjuk, hogy rendre tanították volna őket?
*Nem erős paprika kell, derül is fel egyből arca.*
-Tart nagyapa pálinkát a kötszeres kosárkában. Fogfájásra, meg görcsökre.
*Tekint végig újra szánakozva az öregen.*
-A kötéseid is tisztára cserélheted. Fürdővizet is melegítek.
*Serénykedne máris, együtt érezve a meggyötört öreggel.
Mindenki beteg, ez az egyik legnagyobb félelme, és ez börtöne is. Hajtja le fejét bánatosan, talán jobb is lenne, ha újra megbetegedne, ha nagyapa nem tér vissza az lenne számára is a legjobb.
Az érintés elől ijedten tér ki, ugrik hátra, majd mintha mi sem történt volna erőltetett mosollyal int a ház felé.*
-Menjél csak bácsika, jövök én is.
*Várja meg még az öreg elkezd befelé csoszogni, azt követve reteszeli vissza a kaput, és tartva a három lépés távolságot követi a gnómot.
Jó pár lépés széles az udvar, odafenn kedves kis tornác, egyetlen lépcsőnyi magasságban, egy hatalmas szürke macska, az ajtó mögött pedig kellemes meleg. Maga a ház nem túl nagy, egyetlen teret foglal el a konyha, és a nappali. Előbbi étkező asztallal, székekkel, vaskályhával melynek tetején a vacsora melegszik, pult, polcok, szerény, de takaros minden, sarokban közönséges deszkaajtó, zöldre festve, feltehetően a kamrát rejti. A nappali éke egy egyszerű, kőből rakott kandalló, kanapé, kivénhedt fotelek. Aprócska folyosó indul innen, három ajtó rejti a különböző helyiségeket, két hálószobát, és egy kicsi mosókonyhát, mely egyben fürdőnek is használatos.
Az öreget a konyha felé terelgeti.*
-Van szappan és tiszta víz a mosogatódézsa mellett
*Irányítja a kézmosást, mert anélkül senki le nem ülhet az asztalhoz. Maga egyből megy az egyik polchoz, jókora kosarat emel le, és helyezi az asztalra. Valóban rejlik több üveg a tiszta gyolcsok között, valamit egyszerűbb gyógyfüvek. Még kerít egy kupicát, azt is az asztalra pakolja.*
-Igyál csak bátran Rhalkum bácsi. Nekem nem szabad.
*Kanyarítja le köpenyét, alacsony, de formás leány, nem látszik betegnek, sőt, talán egészségesebb kinézetű teremtés se sok akad a környéken.*
-Csak raguleves lesz, de friss kenyérrel.
*Az illatok is erről árulkodnak, Iwaa pedig máris perdül, hogy maga is alaposan dörzsölje tisztára, vörösre kezeit, alkarjait.*
-Pestis.
*Ismétli meg elhűlve, bármi is legyen az, nem hangzik vidám dolognak, a városról, és eseményeiről nem sokat tud. Eleve a világról nem sokat tud, csak annyit, mit nagyapja megoszt vele, talán ezért is tűnhet borzasztóan naivnak, gyerekesnek.*
-Magadat vizsgálod?
*Döbben le, de persze az öregek sok tapasztalattal rendelkeznek, vagy azt hiszik elég tapasztatlattal rendelkeznek, ahhoz, hogy magukat orvosolják.
Részvéttel hallgatja a Rhalkummal történteket, fejét ingatja csak szomorúan.*
-Micsoda gonoszság. Időseket megrugdosni.
*Bosszankodik egy sort, hallatlan tiszteletleség.* -Hát nem volt azoknak a városi népeknek apjuk, anyjuk, hogy rendre tanították volna őket?
*Nem erős paprika kell, derül is fel egyből arca.*
-Tart nagyapa pálinkát a kötszeres kosárkában. Fogfájásra, meg görcsökre.
*Tekint végig újra szánakozva az öregen.*
-A kötéseid is tisztára cserélheted. Fürdővizet is melegítek.
*Serénykedne máris, együtt érezve a meggyötört öreggel.
Mindenki beteg, ez az egyik legnagyobb félelme, és ez börtöne is. Hajtja le fejét bánatosan, talán jobb is lenne, ha újra megbetegedne, ha nagyapa nem tér vissza az lenne számára is a legjobb.
Az érintés elől ijedten tér ki, ugrik hátra, majd mintha mi sem történt volna erőltetett mosollyal int a ház felé.*
-Menjél csak bácsika, jövök én is.
*Várja meg még az öreg elkezd befelé csoszogni, azt követve reteszeli vissza a kaput, és tartva a három lépés távolságot követi a gnómot.
Jó pár lépés széles az udvar, odafenn kedves kis tornác, egyetlen lépcsőnyi magasságban, egy hatalmas szürke macska, az ajtó mögött pedig kellemes meleg. Maga a ház nem túl nagy, egyetlen teret foglal el a konyha, és a nappali. Előbbi étkező asztallal, székekkel, vaskályhával melynek tetején a vacsora melegszik, pult, polcok, szerény, de takaros minden, sarokban közönséges deszkaajtó, zöldre festve, feltehetően a kamrát rejti. A nappali éke egy egyszerű, kőből rakott kandalló, kanapé, kivénhedt fotelek. Aprócska folyosó indul innen, három ajtó rejti a különböző helyiségeket, két hálószobát, és egy kicsi mosókonyhát, mely egyben fürdőnek is használatos.
Az öreget a konyha felé terelgeti.*
-Van szappan és tiszta víz a mosogatódézsa mellett
*Irányítja a kézmosást, mert anélkül senki le nem ülhet az asztalhoz. Maga egyből megy az egyik polchoz, jókora kosarat emel le, és helyezi az asztalra. Valóban rejlik több üveg a tiszta gyolcsok között, valamit egyszerűbb gyógyfüvek. Még kerít egy kupicát, azt is az asztalra pakolja.*
-Igyál csak bátran Rhalkum bácsi. Nekem nem szabad.
*Kanyarítja le köpenyét, alacsony, de formás leány, nem látszik betegnek, sőt, talán egészségesebb kinézetű teremtés se sok akad a környéken.*
-Csak raguleves lesz, de friss kenyérrel.
*Az illatok is erről árulkodnak, Iwaa pedig máris perdül, hogy maga is alaposan dörzsölje tisztára, vörösre kezeit, alkarjait.*
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:49:52
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:49:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Töretlenül halad előre éppen olyan motiváltan, mint ahogy erre a vidékre érkezett. Remélhetőleg ezúttal több lehetőség áll majd rendelkezésére. A hideg bár kellemetlen a számára, de nem viseli meg túlzottan, több viszontagságot is kibírt már szervezete és elméje, ezek pedig valamelyest megerősítették. Elgondolkodik és kicsit rokonain töpreng, főleg azokon akikért megtett egy szükségtelenül nagy utat. Sajnálatot érez és őszintén bánja, hogy ilyen könnyedén elenyészett a vérvonal egy része. Bízik azért a legjobbakban és még nem adja fel a reményt, hogy ismerős arcokat láthat hamarosan.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:18:19
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:18:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
* Vasborda nem tudhatja, hogy a lány miért suttog, de ha tudná, biztos részvételt nyilvánítana. Úgy tűnik, hogy vannak még, akik nem hallották, hogy mi folyik a városban, és ez igazán meglepi a férfit. Bár lehet, hogy a vörös csak azt gondolta, hogy már lecsengtek a dolgok. *
- Hát tudod lányom, a lázadás, a pestis... de ne félj, tudtommal nem vagyok beteg. * Teszi hozzá gyorsan, feltartva a kezét is, persze nem rendesen, kinyújtva, csak úgy nehézkesen, amennyire öregnek tűnő teste engedi. * Megvizsgálom magam minden reggel, és a tüneteket nem produkálom.
* Az aggódás úgy tűnik jó érzéssel tölti el, legalábbis kedves mosoly jelenik meg az arcán. *
- A lázadások idején, igen. Alaposan fejbe vertek, a tömeg meg összerugdosott. Szörnyű volt. * Sajnáltatja magát, és kissé meg is rázkódik, ahogy felidézi az emlékeket. * Azóta sokkal jobban fáj mindenem. Hiába forr össze egy csont, többé nem lesz ugyan olyan. Ez a hideg se tesz jót neki...
* El is hallgat, ahogy ismét körbenéz, és újra megrázkódik. A kérdésre csak legyint. *
- Nem úgy erős, csacsi kislányom. Valami kis alkohol. Ami felmelegíti a fázó utazót. Jobban, mint a kályha melege. * Kérdezi reménykedve, bár kezd attól félni, hogy nem talál itt semmi ilyet. Mégis, racionálisan gondolkodva, a meleg és az étel közel van, az alkohol pedig túl messze, hogy megtegye alvás nélkül. És még mindig reménykedik abban, hogy néhány aranypénz is az ölébe esik az este végére. *
- Betegség, mindenki beteg. Életnek hívják, és minél tovább van meg, annál rosszabb lesz az állapot... Nem kislányom, nem vagyok beteg, csak öreg. De tiszteletben tartom a kérdésed, nem megyek közel. * Jelenti ki, és szomorúan néz vissza a lándzsára, majd hagyja ott az út közepén. *
- Nem ér annyit az a nyüves bot... * csóválja a fejét, ahogy beljebb sántikál. * Nagyon kedves lány vagy te, Iwaa. Köszönöm.
* Teszi hozzá hálásan, és ha a lány az ajtó mellett van, akkor máris meg kell szegnie az adott szavát, és közel menni hozzá, de megpróbálja ezt a lehetőséget kihasználni, hogy hálásan megszoríthassa a nő kezét. *
* Vasborda nem tudhatja, hogy a lány miért suttog, de ha tudná, biztos részvételt nyilvánítana. Úgy tűnik, hogy vannak még, akik nem hallották, hogy mi folyik a városban, és ez igazán meglepi a férfit. Bár lehet, hogy a vörös csak azt gondolta, hogy már lecsengtek a dolgok. *
- Hát tudod lányom, a lázadás, a pestis... de ne félj, tudtommal nem vagyok beteg. * Teszi hozzá gyorsan, feltartva a kezét is, persze nem rendesen, kinyújtva, csak úgy nehézkesen, amennyire öregnek tűnő teste engedi. * Megvizsgálom magam minden reggel, és a tüneteket nem produkálom.
* Az aggódás úgy tűnik jó érzéssel tölti el, legalábbis kedves mosoly jelenik meg az arcán. *
- A lázadások idején, igen. Alaposan fejbe vertek, a tömeg meg összerugdosott. Szörnyű volt. * Sajnáltatja magát, és kissé meg is rázkódik, ahogy felidézi az emlékeket. * Azóta sokkal jobban fáj mindenem. Hiába forr össze egy csont, többé nem lesz ugyan olyan. Ez a hideg se tesz jót neki...
* El is hallgat, ahogy ismét körbenéz, és újra megrázkódik. A kérdésre csak legyint. *
- Nem úgy erős, csacsi kislányom. Valami kis alkohol. Ami felmelegíti a fázó utazót. Jobban, mint a kályha melege. * Kérdezi reménykedve, bár kezd attól félni, hogy nem talál itt semmi ilyet. Mégis, racionálisan gondolkodva, a meleg és az étel közel van, az alkohol pedig túl messze, hogy megtegye alvás nélkül. És még mindig reménykedik abban, hogy néhány aranypénz is az ölébe esik az este végére. *
- Betegség, mindenki beteg. Életnek hívják, és minél tovább van meg, annál rosszabb lesz az állapot... Nem kislányom, nem vagyok beteg, csak öreg. De tiszteletben tartom a kérdésed, nem megyek közel. * Jelenti ki, és szomorúan néz vissza a lándzsára, majd hagyja ott az út közepén. *
- Nem ér annyit az a nyüves bot... * csóválja a fejét, ahogy beljebb sántikál. * Nagyon kedves lány vagy te, Iwaa. Köszönöm.
* Teszi hozzá hálásan, és ha a lány az ajtó mellett van, akkor máris meg kell szegnie az adott szavát, és közel menni hozzá, de megpróbálja ezt a lehetőséget kihasználni, hogy hálásan megszoríthassa a nő kezét. *
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:59:52
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:59:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
-Az édesanyám után kaptam.
*Suttogja halkan nevének említésére, olyan hangon, ahogy a halottakról beszél az ember. A város mindig is egy csábító, érdekes hely volt számára, most azonban elsápad hallatán, szívéhez kap, fázósan húzza össze magán a köpenyt.*
-Rossz?
*Nyel nagyot aggódva, hogy remegő hangján úrrá legyen.*
-Nagyapa a városba ment, ma hajnalban.
*A vigasztaló szavakat nem is hallja, aggodalmával, könnyeivel küszködik. Aprócskát bólogat a félelem, önpusztítás kapcsolatára, nagyapja is mindig ezt mondja.
Csak az öreg csuklya nélküli látványa szakítja ki gondolataiból, féltő merengéséből.*
-Megsérültél? A városban?
*Megijed, hát persze, de nem Rhalkumntól, inkább a lehetőségtől, hogy nagyapját is valami baj érhette. Az öreggel szemben csak növekvő sajnálatot táplál. Pláne, hogy az folyton közelgő halálát emlegeti, segítene is rajta, de közben magát sem akarja bajba sodorni.*
-Erős?
*Nem is igazán érti a kérdést, tanakodik mi erős lehet a konyhájában.*
-Csípős paprika. De csak szárított.
*Ez az utolsó este, és remegés együtt nagyon aggasztó jelek, lehet tényleg halálán van az öreg.*
-Beteg vagy Rhalkumn bácsi?
*Kérdezi őszinte aggodalommal, miközben máris azon morfondírozik, hogy talán nagyapja is már halálán van, ott a lázadó városban, s nincs senki, ki megszánja, menedéket nyújtson neki.
Töröl ki egy kósza könnycseppet szeméből, harapja be ajkát, majd nagy sóhajjal húzza el a reteszt.*
-Itt maradhatsz éjszakára, de ne haljál meg, jó? És ne is gyere túl közel, könnyen megbetegszem.
*Tárja a kaput a gnóm előtt, a kutyák úgy fest nyugton maradnak még Iwaa a közelben van.*
-Az édesanyám után kaptam.
*Suttogja halkan nevének említésére, olyan hangon, ahogy a halottakról beszél az ember. A város mindig is egy csábító, érdekes hely volt számára, most azonban elsápad hallatán, szívéhez kap, fázósan húzza össze magán a köpenyt.*
-Rossz?
*Nyel nagyot aggódva, hogy remegő hangján úrrá legyen.*
-Nagyapa a városba ment, ma hajnalban.
*A vigasztaló szavakat nem is hallja, aggodalmával, könnyeivel küszködik. Aprócskát bólogat a félelem, önpusztítás kapcsolatára, nagyapja is mindig ezt mondja.
Csak az öreg csuklya nélküli látványa szakítja ki gondolataiból, féltő merengéséből.*
-Megsérültél? A városban?
*Megijed, hát persze, de nem Rhalkumntól, inkább a lehetőségtől, hogy nagyapját is valami baj érhette. Az öreggel szemben csak növekvő sajnálatot táplál. Pláne, hogy az folyton közelgő halálát emlegeti, segítene is rajta, de közben magát sem akarja bajba sodorni.*
-Erős?
*Nem is igazán érti a kérdést, tanakodik mi erős lehet a konyhájában.*
-Csípős paprika. De csak szárított.
*Ez az utolsó este, és remegés együtt nagyon aggasztó jelek, lehet tényleg halálán van az öreg.*
-Beteg vagy Rhalkumn bácsi?
*Kérdezi őszinte aggodalommal, miközben máris azon morfondírozik, hogy talán nagyapja is már halálán van, ott a lázadó városban, s nincs senki, ki megszánja, menedéket nyújtson neki.
Töröl ki egy kósza könnycseppet szeméből, harapja be ajkát, majd nagy sóhajjal húzza el a reteszt.*
-Itt maradhatsz éjszakára, de ne haljál meg, jó? És ne is gyere túl közel, könnyen megbetegszem.
*Tárja a kaput a gnóm előtt, a kutyák úgy fest nyugton maradnak még Iwaa a közelben van.*
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:36:13
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:36:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
- Iwaa, de szép neved van. * Dicséri meg újra a nőt. *
- Hát a nyüves fenéből. * Nevet fel, amit egy fájdalmas szisszenés szakít meg, ahogy derekához kap. * Igazából csak a városból jövök. Rossz most ott a helyzet, nagyon rossz. * Megcsóválná a fejét, de az előzőekből okulva inkább nem teszi. A lány sírósra váló hangja meglepi, a szája elé is kapja a kezét. *
- Jaj aranyom, nehogy sírj nekem. * Szabadkozik rögtön meglepett hangon. * Tudom, hogy nem vagyok túl szép, nem fogják fiatal szép lányok hímezni a képemet a kendőjükbe, de azért reméltem, hogy a könnyeket sem csalom a szemükbe.
* Az öreg tartja a távolságot, közelebb már nem megy, mert nem akarja tovább feszélyezni a vöröst. Viszont most elégedetten bólint. *
- A félelem jó dolog. Éberen tart, és segít abban, hogy ne kövess el önpusztító dolgokat. * Jegyzi meg, és amikor elutasítják, akkor visszahúzza meglepően ápolt, de amúgy remegő kezét, majd hátrahajtja a lepedőt, ami így jobban fedi a fájós derekát, de ezzel a mozdulattal felfedve kötéses arcát. Nem tudhatja, hogy mire számítson a nőtől, mennyire ijed meg, ha meglát egy öreget, akit a fehér kötözőszer takar. Már ha megijed tőle persze. *
- A meleg vacsora jól esne, de a takaró felesleges, ha nem invitálhatsz be. Hamar kihűlne, megenné a kosz és a hideg, ugyan úgy, mint ezt itt a vállamon. * Rángatja meg a rongyot. * Jól teszed, hogy óvatos vagy, nehéz időket élünk. Főleg a lázadásokkal, és a többivel. Mondd csak... * hallgat el, és araszol kicsit közelebb, csillogó szemekkel. * Valami erős is akad a lakásban, amivel az ajánlott vacsorát kísérhetném? Sőt, az étvágyamat is biztos jobban meghozná... segíts egy öreg gnómon, aki már fél lábban a sírban pihen. Szépítsd meg az utolsó estéjét. * Kéri kedvesen, mintha biztos lenne benne, hogy ha a szabad ég alatt tölti az éjjelt, akkor már nem látja meg a másnapot. Vagy attól, hogy közelebb került, vagy azért, mert eddig nem tette, de Zia ha nagyon figyeli, akkor megfigyelheti, hogy mintha reszketne is kissé. *
A hozzászólás írója (Vasborda Rhalkumn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.11 21:36:31
- Iwaa, de szép neved van. * Dicséri meg újra a nőt. *
- Hát a nyüves fenéből. * Nevet fel, amit egy fájdalmas szisszenés szakít meg, ahogy derekához kap. * Igazából csak a városból jövök. Rossz most ott a helyzet, nagyon rossz. * Megcsóválná a fejét, de az előzőekből okulva inkább nem teszi. A lány sírósra váló hangja meglepi, a szája elé is kapja a kezét. *
- Jaj aranyom, nehogy sírj nekem. * Szabadkozik rögtön meglepett hangon. * Tudom, hogy nem vagyok túl szép, nem fogják fiatal szép lányok hímezni a képemet a kendőjükbe, de azért reméltem, hogy a könnyeket sem csalom a szemükbe.
* Az öreg tartja a távolságot, közelebb már nem megy, mert nem akarja tovább feszélyezni a vöröst. Viszont most elégedetten bólint. *
- A félelem jó dolog. Éberen tart, és segít abban, hogy ne kövess el önpusztító dolgokat. * Jegyzi meg, és amikor elutasítják, akkor visszahúzza meglepően ápolt, de amúgy remegő kezét, majd hátrahajtja a lepedőt, ami így jobban fedi a fájós derekát, de ezzel a mozdulattal felfedve kötéses arcát. Nem tudhatja, hogy mire számítson a nőtől, mennyire ijed meg, ha meglát egy öreget, akit a fehér kötözőszer takar. Már ha megijed tőle persze. *
- A meleg vacsora jól esne, de a takaró felesleges, ha nem invitálhatsz be. Hamar kihűlne, megenné a kosz és a hideg, ugyan úgy, mint ezt itt a vállamon. * Rángatja meg a rongyot. * Jól teszed, hogy óvatos vagy, nehéz időket élünk. Főleg a lázadásokkal, és a többivel. Mondd csak... * hallgat el, és araszol kicsit közelebb, csillogó szemekkel. * Valami erős is akad a lakásban, amivel az ajánlott vacsorát kísérhetném? Sőt, az étvágyamat is biztos jobban meghozná... segíts egy öreg gnómon, aki már fél lábban a sírban pihen. Szépítsd meg az utolsó estéjét. * Kéri kedvesen, mintha biztos lenne benne, hogy ha a szabad ég alatt tölti az éjjelt, akkor már nem látja meg a másnapot. Vagy attól, hogy közelebb került, vagy azért, mert eddig nem tette, de Zia ha nagyon figyeli, akkor megfigyelheti, hogy mintha reszketne is kissé. *
A hozzászólás írója (Vasborda Rhalkumn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.11 21:36:31
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:16:37
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:16:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Akárki is legyen az illető, nem Sabri néni, de pont úgy sápítozik. Hosszasan, fárasztóan. Persze ebben biztos minden öreg egyforma, nem illik ezt felróni nekik, így marad csendben, hallgatva a panaszkodást.*
-Én Iwaa vagyok. Iwaa Berin. Örvendek a találkozásnak.
*Hadarja monotonul, majd érdeklődőre vált egy fél pillant alatt.*
-Milyen messziről?
*A dorgálás már az első szónál hat, maga is tudja, hogy ostoba volt feltételezése, vörösödik el lehajtott fejjel, s kezd máris szabadkozni sírósra váló hangon.*
-Nagyon sajnálom, nem akartam megbántani Rhalkumn bácsi. Ne tessék rám haragudni, csak nagyon megijedtem.
*A kérdésre már kapja fel fejét, örül, hogy láthatólag az öreg nem haragszik, és máris gondolkodás nélkül kezd ismét fecsegni.*
-Mind tisztességes népek vagyunk, de a közelben nem lakik más. Sabri néni meg a fia Guspar tanyája van ide a legközelebb, az is még egy jó óra gyalogosan.
*Szavai közben figyeli a férfit, annak vontatott mozdulatait, szánalom, és sajnálat ébred lelkében iránta. A bóknak örül, kevesen mondják szépnek, talán mert kevesekkel beszél, ennek ellenére ezt is épp olyan öreges locsogásnak tartja mint a másik legtöbb eddigi szavát.*
-Nem félek.
*Kezdene vitázni, mutatni, hogy ő milyen bátor, de maga is érzi, hogy hiányzik hangjából a meggyőződés.*
-Nem amiatt félek.
*Pontosít inkább, a valóságnak megfelelően, majd újra kész elsírni magát, mikor látja szegény kis öreget, kinyújtott markát, esetlenségét.*
-Nekem nincsen pénzem.
*Hajtja le fejét bánatosan, hogy egyből kapja is fel, új ötlettől vezérelve.*
-De tudok adni vacsorát. Meg egy meleg takarót.
*Néz reménykedve az öregre, remélve ezzel is megelégszik, közben gondolkodik neki magának mire lenne szüksége Rhalkumn helyében. Szállásra elsősorban, gyógyírra a fájós lábára, egy meleg fürdőre, fűtött zugra, rendes öltözékre. Sajnos ezekhez be kellene engedje az öreget.*
-Nagyon sajnálom bácsika, de nem szabad beinvitálnom, hiába is szeretném.
*Akárki is legyen az illető, nem Sabri néni, de pont úgy sápítozik. Hosszasan, fárasztóan. Persze ebben biztos minden öreg egyforma, nem illik ezt felróni nekik, így marad csendben, hallgatva a panaszkodást.*
-Én Iwaa vagyok. Iwaa Berin. Örvendek a találkozásnak.
*Hadarja monotonul, majd érdeklődőre vált egy fél pillant alatt.*
-Milyen messziről?
*A dorgálás már az első szónál hat, maga is tudja, hogy ostoba volt feltételezése, vörösödik el lehajtott fejjel, s kezd máris szabadkozni sírósra váló hangon.*
-Nagyon sajnálom, nem akartam megbántani Rhalkumn bácsi. Ne tessék rám haragudni, csak nagyon megijedtem.
*A kérdésre már kapja fel fejét, örül, hogy láthatólag az öreg nem haragszik, és máris gondolkodás nélkül kezd ismét fecsegni.*
-Mind tisztességes népek vagyunk, de a közelben nem lakik más. Sabri néni meg a fia Guspar tanyája van ide a legközelebb, az is még egy jó óra gyalogosan.
*Szavai közben figyeli a férfit, annak vontatott mozdulatait, szánalom, és sajnálat ébred lelkében iránta. A bóknak örül, kevesen mondják szépnek, talán mert kevesekkel beszél, ennek ellenére ezt is épp olyan öreges locsogásnak tartja mint a másik legtöbb eddigi szavát.*
-Nem félek.
*Kezdene vitázni, mutatni, hogy ő milyen bátor, de maga is érzi, hogy hiányzik hangjából a meggyőződés.*
-Nem amiatt félek.
*Pontosít inkább, a valóságnak megfelelően, majd újra kész elsírni magát, mikor látja szegény kis öreget, kinyújtott markát, esetlenségét.*
-Nekem nincsen pénzem.
*Hajtja le fejét bánatosan, hogy egyből kapja is fel, új ötlettől vezérelve.*
-De tudok adni vacsorát. Meg egy meleg takarót.
*Néz reménykedve az öregre, remélve ezzel is megelégszik, közben gondolkodik neki magának mire lenne szüksége Rhalkumn helyében. Szállásra elsősorban, gyógyírra a fájós lábára, egy meleg fürdőre, fűtött zugra, rendes öltözékre. Sajnos ezekhez be kellene engedje az öreget.*
-Nagyon sajnálom bácsika, de nem szabad beinvitálnom, hiába is szeretném.
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 20:28:28
Üzenet elküldve: 2019-02-11 20:28:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
* A gnóm hallja ugyan, hogy a nő mit tevékenykedik, de nem zavartatja magát a színjátékban. Persze azért válaszolni illik, úgyhogy azt meg is teszi. *
- Jaj, aranyom, de szép hangod van, öröm az öreg füleknek. * Nevet fel az öreg, ahogy látványosan kifújja magát. Csípőre is teszi a kezét, és úgy nézi a lándzsát, mintha azt várná, hogy az megbánja a tetteit, és visszaugrik a kezébe, hogy ne neki kelljen lehajolnia a fájós hátával. *
- Nem vagyok én Sabri néni, Rhalkumn vagyok, ne beszélj itt butaságokat! És semmi nincs rendben! Nem tudod te milyen messziről jöttem, és mennyire kínoz a hátam, jaj az ég áldjon meg. Egyenesen se tudok állni, nem hogy utat. Nézz már rám, lányom. Egy erősebb szél befújna egyenesen a síromba. * Csóválja meg a fejét, kicsit jajgat is hozzá, de azt már halkabban, persze azért elég hangosan, hogy a másik is hallja. *
- Mond csak, leányom, laknak errefelé tisztes népek? Olyanok, akik megszánnak egy haldokló öreget? * Teszi fel a kérdést, és nagyon lassan elkezd lehajolni a fegyverért, meg-megállva a mozdulatban, aztán legyint egyet, és ott hagyja, mint aki feladta a küszködést. Így indul meg a kerítéshez a lábát húzva, de nem megy közel, mert akkor fel kéne emelje magasra a tekintetét, az pedig úgy néz ki, hogy nagy fájdalmat okozna neki. *
- De szép lány vagy te, ne félj tőlem. Harminc tavasz is eltelt már, mióta úgy gondoltam nőre utoljára. Nem szánod meg Rhalkumn bácsit egy kis arannyal? * Nyújtja felé a markát, na nem mintha ekkora távolságból bármi értelme lenne. *
* A gnóm hallja ugyan, hogy a nő mit tevékenykedik, de nem zavartatja magát a színjátékban. Persze azért válaszolni illik, úgyhogy azt meg is teszi. *
- Jaj, aranyom, de szép hangod van, öröm az öreg füleknek. * Nevet fel az öreg, ahogy látványosan kifújja magát. Csípőre is teszi a kezét, és úgy nézi a lándzsát, mintha azt várná, hogy az megbánja a tetteit, és visszaugrik a kezébe, hogy ne neki kelljen lehajolnia a fájós hátával. *
- Nem vagyok én Sabri néni, Rhalkumn vagyok, ne beszélj itt butaságokat! És semmi nincs rendben! Nem tudod te milyen messziről jöttem, és mennyire kínoz a hátam, jaj az ég áldjon meg. Egyenesen se tudok állni, nem hogy utat. Nézz már rám, lányom. Egy erősebb szél befújna egyenesen a síromba. * Csóválja meg a fejét, kicsit jajgat is hozzá, de azt már halkabban, persze azért elég hangosan, hogy a másik is hallja. *
- Mond csak, leányom, laknak errefelé tisztes népek? Olyanok, akik megszánnak egy haldokló öreget? * Teszi fel a kérdést, és nagyon lassan elkezd lehajolni a fegyverért, meg-megállva a mozdulatban, aztán legyint egyet, és ott hagyja, mint aki feladta a küszködést. Így indul meg a kerítéshez a lábát húzva, de nem megy közel, mert akkor fel kéne emelje magasra a tekintetét, az pedig úgy néz ki, hogy nagy fájdalmat okozna neki. *
- De szép lány vagy te, ne félj tőlem. Harminc tavasz is eltelt már, mióta úgy gondoltam nőre utoljára. Nem szánod meg Rhalkumn bácsit egy kis arannyal? * Nyújtja felé a markát, na nem mintha ekkora távolságból bármi értelme lenne. *
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:57:51
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:57:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Elsősorban a kutyák morgása, majd az abból átcsapó ugatás hívja fel figyelmét a közeledőre. A két házőrzőt csendesítve hallja meg a furcsán koppanó közeledő lépteket, és az idegen mormogását.*
-Hahó?
*Őszintén szólva kiáltana, és elbújna egyszerre, így hangja épp csak kicsit hangosabb annál, mint mivel imént a macskát szidta.*
-Ki jár ott?
*Érezhető némi remegés a kérdésben, melyet a félelem, és az óvatosság szül.*
-Te vagy az Sabri néni?
*Nagyon reméli, hogy ő az. Már csak azért is mert őt ismeri, más öreg ismerőse nincs is. Mondjuk, ha Sabri néni az, akkor illene elé futnia, viszont ha nem, akkor jobb lenne a kerítésen belül maradnia.*
-Gyere Bors.
*Invitálja maga mellé az egyik kutyát, kapja fel szoknyája szélét és rohan a kerítéshez. Nem lép ki, még bizonyságot nem szerez. Utána meg azért nem, mert bizonyságot szerzett.*
-Minden rendben?
*Hallatszik bátortalan hangja, ahogy hajol át a deszkák felett épp csak egy pillanatra. Hisz akár útonálló is lehet a másik. Egy öreg, aprócska, aszott, rongyos útonálló.*
-Ugye nem útonállónak tetszik lenni?
*Bukik ki belőle a kérdés önkéntelenül, ám az idősebbeknek kijáró tisztelettel, majd húzza is el száját kelletlenkedve.*
~Tiszta hülye vagy Iwaa! Majd biztos bevallja, ha az.~
*Elsősorban a kutyák morgása, majd az abból átcsapó ugatás hívja fel figyelmét a közeledőre. A két házőrzőt csendesítve hallja meg a furcsán koppanó közeledő lépteket, és az idegen mormogását.*
-Hahó?
*Őszintén szólva kiáltana, és elbújna egyszerre, így hangja épp csak kicsit hangosabb annál, mint mivel imént a macskát szidta.*
-Ki jár ott?
*Érezhető némi remegés a kérdésben, melyet a félelem, és az óvatosság szül.*
-Te vagy az Sabri néni?
*Nagyon reméli, hogy ő az. Már csak azért is mert őt ismeri, más öreg ismerőse nincs is. Mondjuk, ha Sabri néni az, akkor illene elé futnia, viszont ha nem, akkor jobb lenne a kerítésen belül maradnia.*
-Gyere Bors.
*Invitálja maga mellé az egyik kutyát, kapja fel szoknyája szélét és rohan a kerítéshez. Nem lép ki, még bizonyságot nem szerez. Utána meg azért nem, mert bizonyságot szerzett.*
-Minden rendben?
*Hallatszik bátortalan hangja, ahogy hajol át a deszkák felett épp csak egy pillanatra. Hisz akár útonálló is lehet a másik. Egy öreg, aprócska, aszott, rongyos útonálló.*
-Ugye nem útonállónak tetszik lenni?
*Bukik ki belőle a kérdés önkéntelenül, ám az idősebbeknek kijáró tisztelettel, majd húzza is el száját kelletlenkedve.*
~Tiszta hülye vagy Iwaa! Majd biztos bevallja, ha az.~
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:39:13
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:39:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
* Vasborda ritkán merészkedik ilyen távol a várostól, és akkor is csak végső elkeseredésében. Most a lábát húzva, sántítva járja a tájat, céltudatosan haladva a házat felé. Rongyos köpenye szokás szerint átvetve a fején, hogy takarja a hátát is, ezzel elfedve a kinézetét. Ha valaki mégis bepillantana a szövet alá, akkor is főleg csak a kötéseket látná, amik az arcát és fejét fedik. Erősen remegő keze árulkodik arról, hogy már régebb óta nem látott alkoholt, mint az egészséges lenne a számára. Ez jelen pillanatban egy fél napot jelent, de ez persze nincs ráírva. Sóvárgó tekintettel néz maga elé, és csak reménykedni tud benne, hogy lesz olyan parasztház, ahol megszánják szegény menekültet, aki a városból szedte a sátorfáját, persze sátor nélkül. Talán egy-két aranypénz is a lába elé pottyan, egy üveg erős pálinka, és milyen jó lenne, ha alhatna egy csűrben. Újult erőre kap ettől a gondolattól, és megszaporázza lépteit, továbbra is ügyelve arra, hogy húzza az egyiket. Az álca igen fontos, nem csak megóvja, de szánalmat is kelthet másokban. Mint abban az aranyos kislányban nemrég. Így közelít, amikor meghallja a perlekedő vöröst, mire hangosan köhög párat. Céltudatosan a hang irányába fordul, minden harmadik, vagy ötödik lépésnél köhög egyet, a hang alapján erősen kaparhatja valami a torkát. Lándzsája gyakran koppan, miképp sétapálca szerűen nehézkedik rá, hogy kisegíthesse a gyaloglásban. *
- Jaj, szegény lábaim... öreg vagyok én már ehhez. * Hallatja rekedtes hangját, mielőtt egy hangos puffanás hangját vinné a szél Ziana felé. * A rák egyen meg téged, te nyüves bot, hogy már te is cserben hagysz!
* Vasborda ritkán merészkedik ilyen távol a várostól, és akkor is csak végső elkeseredésében. Most a lábát húzva, sántítva járja a tájat, céltudatosan haladva a házat felé. Rongyos köpenye szokás szerint átvetve a fején, hogy takarja a hátát is, ezzel elfedve a kinézetét. Ha valaki mégis bepillantana a szövet alá, akkor is főleg csak a kötéseket látná, amik az arcát és fejét fedik. Erősen remegő keze árulkodik arról, hogy már régebb óta nem látott alkoholt, mint az egészséges lenne a számára. Ez jelen pillanatban egy fél napot jelent, de ez persze nincs ráírva. Sóvárgó tekintettel néz maga elé, és csak reménykedni tud benne, hogy lesz olyan parasztház, ahol megszánják szegény menekültet, aki a városból szedte a sátorfáját, persze sátor nélkül. Talán egy-két aranypénz is a lába elé pottyan, egy üveg erős pálinka, és milyen jó lenne, ha alhatna egy csűrben. Újult erőre kap ettől a gondolattól, és megszaporázza lépteit, továbbra is ügyelve arra, hogy húzza az egyiket. Az álca igen fontos, nem csak megóvja, de szánalmat is kelthet másokban. Mint abban az aranyos kislányban nemrég. Így közelít, amikor meghallja a perlekedő vöröst, mire hangosan köhög párat. Céltudatosan a hang irányába fordul, minden harmadik, vagy ötödik lépésnél köhög egyet, a hang alapján erősen kaparhatja valami a torkát. Lándzsája gyakran koppan, miképp sétapálca szerűen nehézkedik rá, hogy kisegíthesse a gyaloglásban. *
- Jaj, szegény lábaim... öreg vagyok én már ehhez. * Hallatja rekedtes hangját, mielőtt egy hangos puffanás hangját vinné a szél Ziana felé. * A rák egyen meg téged, te nyüves bot, hogy már te is cserben hagysz!
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 18:05:37
Üzenet elküldve: 2019-02-11 18:05:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Nem szereti pocsékolni az idejét, márpedig ez már annak számít, minthogy talán már a második éjszakáját muszáj egy elhagyatott tákolmányban töltenie. Nem igazán jó a nyomolvasásban, mindig csak az úton maradt, ha egyáltalán kiengedték az utcára. Városon kívül szinte sehol nem járt még, ezért is új és ijesztő ez a tapasztalat, hogy egyik tanya szinte kiköpött ugyan olyan, mint a mellette levő másik. Néha el-elolvassa kerítésre kitűzött szépen megmunkált táblákat és elcsodálkozik a szélkakas látványán, de immár határozottan és gyorsan halad.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 17:56:14
Üzenet elküldve: 2019-02-11 17:56:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*A szántóföldek között haladó városi úton, a háromágú tölgytől jobbra vezető kátyús szekérutat követve még egy jó fertály óra mire az erre tévedő vándor megpillanthatja a piros cserepes, kőből rakott épületegyüttest, a zöldre festett deszkakerítéssel, és meghallhatja a kutyák vad, idegeneket távol tartani hivatott csaholását. Utóbbit nem jelezte előre semmi, még a takaros kis tanyát hirdette tábla a háromágú tölgynél: "Berin birtok" felirattal.
Alkonyodik szépen lassan, utolsó tennivalóit végzi minden gondos gazda még a sötétség beállta előtt. A kis vörös leány is szorgoskodik az udvaron, behajtja estére a jószágot, vizet húz és cipel be vödörben az épületbe, tűzifát készít elő. Kitereli a macskát a tornácra, mert az bizony rendetlenül viselkedett.*
-Amit mondtam, megmondtam Bolyhos Uraság! Nincs fűtött alvóhely annak, aki ripityára töri a zománcos bögréket.
*Perel a macskával szigorúan, csípőre tett kézzel, haragos tekintettel. A kerítésen túlra is vett egy pillantást, a furcsa utazók immár továbbálltak. Csak a leány szaporítja a szavakat idekinn sötétzöld köpenyében.
A birtok békés csendességben várja az estét, távol a legközelebbi szomszédtól, fény csakis a tornác mögül, az egy szintes lakóépület ablakain szűrődik ki. A műhely ajtaján hatalmas lakat, az istálló, a kapuk reteszelve.*
*A szántóföldek között haladó városi úton, a háromágú tölgytől jobbra vezető kátyús szekérutat követve még egy jó fertály óra mire az erre tévedő vándor megpillanthatja a piros cserepes, kőből rakott épületegyüttest, a zöldre festett deszkakerítéssel, és meghallhatja a kutyák vad, idegeneket távol tartani hivatott csaholását. Utóbbit nem jelezte előre semmi, még a takaros kis tanyát hirdette tábla a háromágú tölgynél: "Berin birtok" felirattal.
Alkonyodik szépen lassan, utolsó tennivalóit végzi minden gondos gazda még a sötétség beállta előtt. A kis vörös leány is szorgoskodik az udvaron, behajtja estére a jószágot, vizet húz és cipel be vödörben az épületbe, tűzifát készít elő. Kitereli a macskát a tornácra, mert az bizony rendetlenül viselkedett.*
-Amit mondtam, megmondtam Bolyhos Uraság! Nincs fűtött alvóhely annak, aki ripityára töri a zománcos bögréket.
*Perel a macskával szigorúan, csípőre tett kézzel, haragos tekintettel. A kerítésen túlra is vett egy pillantást, a furcsa utazók immár továbbálltak. Csak a leány szaporítja a szavakat idekinn sötétzöld köpenyében.
A birtok békés csendességben várja az estét, távol a legközelebbi szomszédtól, fény csakis a tornác mögül, az egy szintes lakóépület ablakain szűrődik ki. A műhely ajtaján hatalmas lakat, az istálló, a kapuk reteszelve.*
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-11 17:30:11
Üzenet elküldve: 2019-02-11 17:30:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Minthogy már egy ideje kutyagol és a nap is lemenőben egy elég barátságos és önmagában csodálatos tájra érkezett. Így, hogy kisebb tanyákkal tarkított földeken jár, közelebb érzi magát az emberekhez, odabent egy pillanatnyi béke honol, bizonyára már nincs messze a kikötő sem. A térképen egyértelműen látszanak, még ha csak gyermeteg kéz rajzolása által is, de az ember alkotta szántók, és még egy pálcika ember is.*
~Talán vasvillával.~*Nézi meg közelebbről az anyagdarabot, majd megpillant elrévedve fölötte egy elhagyatottabb fáskamrát.*
-Talán itt már nyugodtan ehetek.*Leül egy mohás fatönkre és falatozik, majd a nap nyugtával, mozgás nem lévén, beveszi magát a faajtóval zárható, szinte üres helyiségbe. Semmi komoly zár nem védi, minthogy odabent semmi komoly érték nem rejtőzik. A földön, lekuporodva egy nagyobb halom faforgácsra elalszik.*
~Talán vasvillával.~*Nézi meg közelebbről az anyagdarabot, majd megpillant elrévedve fölötte egy elhagyatottabb fáskamrát.*
-Talán itt már nyugodtan ehetek.*Leül egy mohás fatönkre és falatozik, majd a nap nyugtával, mozgás nem lévén, beveszi magát a faajtóval zárható, szinte üres helyiségbe. Semmi komoly zár nem védi, minthogy odabent semmi komoly érték nem rejtőzik. A földön, lekuporodva egy nagyobb halom faforgácsra elalszik.*
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-10 14:46:19
Üzenet elküldve: 2019-02-10 14:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Bathron tanya//
*Büszkén húzza ki magát, hisz még nemigen dicséreték meg míves beszédét, amivel bókolni tud. Nem hiába járt vagy két évig oskolába, ott azért ragad a tudomány az embergyerökre.*
- Megcsókónyi hát... *De nem tudja befejezni a mondatot, mert Gizu magához méltóan azonnal lép, s a vastag, húsos ajkak biza Garrikh száján csattannak, s olvadnak vele össze egy pillanatra. Még nagylábujjai is ökölbe szorul, olyan csudálatos érzés lesz rajta úrrá. Szemeit lehunyja és átadja magát a cserepes ajkak keltette tökéletes érzelmeknek. Keze is elindul, s Gizu tomporába mar egy kissé, csak épphogy belecsippentve a balosba úgy féloldalasan ötujjassal.*
- Ejj, Gizu. *Sóhajt fel, persze aztán köpni nyelni nem tud.* Gyorsabb, bezony. De nem bánom ám. *Legyint nevetve, s most, hogy ebbéli vágyai kielégülésre találtak, azonnal indulhatnak is tovább.*
- Nyitom már kedvesem, nyitom. *Húzza be a fejét az alacsony ólfedél alatt, majd egy halk kattintással akasztja ki az addig bekallantyúzott, régi deszkákból összeeszkábált ólajtót, a kis kerítéssel leválasztott csirkeürülékes udvarban. Hallatszik is ám a vidám kotkodácsolás.*
- Lám, még a kokas is szeret téged Gizu, pedig csípes fajta ám! *Mondja nevetve, mikor kiszaladnak a szárnyasok az udvarra, körbeállva a lányt, kezében a takarmányos vederrel.*
- Anyám, nem volt ám mindig ilyen. *Sóhajt fel.* Régen le sem vett a mellyiről, majd belefúttam, de már nem kívánom. Szerintem nekije ez rosz lehet. *Gondolkodik hangosan.* De majd megbarátkoztok Gizu, mikor majd lássa, milyen dógos jány vagy. *Bólogat, majd végignézi, ahogyan talán Gizu már két marokra szórja a kukoricát, s a tikok szépen csipegetik.*
- Szüleid nem zavarnak-é el, ha megjelenek? *Kérdezi, miután az ólajtót nyitva hagyva, vizet mer az itatóba, aztán a kert felé veszi az irányt.*
*Büszkén húzza ki magát, hisz még nemigen dicséreték meg míves beszédét, amivel bókolni tud. Nem hiába járt vagy két évig oskolába, ott azért ragad a tudomány az embergyerökre.*
- Megcsókónyi hát... *De nem tudja befejezni a mondatot, mert Gizu magához méltóan azonnal lép, s a vastag, húsos ajkak biza Garrikh száján csattannak, s olvadnak vele össze egy pillanatra. Még nagylábujjai is ökölbe szorul, olyan csudálatos érzés lesz rajta úrrá. Szemeit lehunyja és átadja magát a cserepes ajkak keltette tökéletes érzelmeknek. Keze is elindul, s Gizu tomporába mar egy kissé, csak épphogy belecsippentve a balosba úgy féloldalasan ötujjassal.*
- Ejj, Gizu. *Sóhajt fel, persze aztán köpni nyelni nem tud.* Gyorsabb, bezony. De nem bánom ám. *Legyint nevetve, s most, hogy ebbéli vágyai kielégülésre találtak, azonnal indulhatnak is tovább.*
- Nyitom már kedvesem, nyitom. *Húzza be a fejét az alacsony ólfedél alatt, majd egy halk kattintással akasztja ki az addig bekallantyúzott, régi deszkákból összeeszkábált ólajtót, a kis kerítéssel leválasztott csirkeürülékes udvarban. Hallatszik is ám a vidám kotkodácsolás.*
- Lám, még a kokas is szeret téged Gizu, pedig csípes fajta ám! *Mondja nevetve, mikor kiszaladnak a szárnyasok az udvarra, körbeállva a lányt, kezében a takarmányos vederrel.*
- Anyám, nem volt ám mindig ilyen. *Sóhajt fel.* Régen le sem vett a mellyiről, majd belefúttam, de már nem kívánom. Szerintem nekije ez rosz lehet. *Gondolkodik hangosan.* De majd megbarátkoztok Gizu, mikor majd lássa, milyen dógos jány vagy. *Bólogat, majd végignézi, ahogyan talán Gizu már két marokra szórja a kukoricát, s a tikok szépen csipegetik.*
- Szüleid nem zavarnak-é el, ha megjelenek? *Kérdezi, miután az ólajtót nyitva hagyva, vizet mer az itatóba, aztán a kert felé veszi az irányt.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-09 14:30:26
Üzenet elküldve: 2019-02-09 14:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// A kandalló melege //
* A lény egyre erősebben húzza a karját, amit Morwon persze nem díjaz. Olyan közel van már a ház és mégis olyan távol! Mikor érzi, hogy puszta erővel nem tud elszakadni a bestiától (illetve talán mégis, de akkor szó szerint), inkább nem tart vissza tovább. Tervei szerint mindkét kezére szükség lesz a jövőben, így ahelyett, hogy még erősebben megvetné a lábait, esetleg szabad(abb) kezével megkapaszkodna valamiben, ideiglenesen elfelejti a házba való bejutás gondolatát.
Ahelyett most a lény felé tesz néhány lépést, amivel talán sikerül megzavarnia azt és akár még a kezét is elengedi. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy óriásunk elveszíti egyensúlyát. Ebben az esetben leejti eddig úgy-ahogy szolgáló fegyverét, aztán egy hatalmas öklöst akar bevágni a warg-félének. Sőt, ha van rá lehetősége és ideje, attól sem idegenkedik, hogy lábaival is rúgjon néhányat a lénybe.
Ha viszont sikerül megtartania az egyensúlyát, akkor sem tervez sokáig két lábon maradni, hanem ráveti magát a lényre, aztán kezdődhet a porban fetrengés és a lehető legtöbb ütés, valamint rúgás bevitele. Valahol talán szerencsés is, hogy a lény a kezével van elfoglalva, hiszen addig sem tud máshova harapni – vagy, ha mégis megpróbálja, akkor felszabaduló kezével talán sikerült visszalökni. *
* A lény egyre erősebben húzza a karját, amit Morwon persze nem díjaz. Olyan közel van már a ház és mégis olyan távol! Mikor érzi, hogy puszta erővel nem tud elszakadni a bestiától (illetve talán mégis, de akkor szó szerint), inkább nem tart vissza tovább. Tervei szerint mindkét kezére szükség lesz a jövőben, így ahelyett, hogy még erősebben megvetné a lábait, esetleg szabad(abb) kezével megkapaszkodna valamiben, ideiglenesen elfelejti a házba való bejutás gondolatát.
Ahelyett most a lény felé tesz néhány lépést, amivel talán sikerül megzavarnia azt és akár még a kezét is elengedi. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy óriásunk elveszíti egyensúlyát. Ebben az esetben leejti eddig úgy-ahogy szolgáló fegyverét, aztán egy hatalmas öklöst akar bevágni a warg-félének. Sőt, ha van rá lehetősége és ideje, attól sem idegenkedik, hogy lábaival is rúgjon néhányat a lénybe.
Ha viszont sikerül megtartania az egyensúlyát, akkor sem tervez sokáig két lábon maradni, hanem ráveti magát a lényre, aztán kezdődhet a porban fetrengés és a lehető legtöbb ütés, valamint rúgás bevitele. Valahol talán szerencsés is, hogy a lény a kezével van elfoglalva, hiszen addig sem tud máshova harapni – vagy, ha mégis megpróbálja, akkor felszabaduló kezével talán sikerült visszalökni. *
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-09 14:26:46
Üzenet elküldve: 2019-02-09 14:26:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bathron tanya//
- Elpirulok tülled. *Mondja ezt a szép szavakra, amikkel őt illeti Garrikh* Tyű, elég híves van még idekinn!
*Hamarosan egy szép kis horgolt ruhanemű kerül a vállára, amit összehúz magán, meg is köti a mellkasa előtt. Tudja ő jól, hogy csak akkor fázik az ember, ha tétlen. A mozgástól majd úgyis kimelegszik.*
- Tikok, aszondod? Gyóvan, majd veszünk még állatokat ha lesz rája pénzünk elég. Nem rossz a', ha van ami ád tejet. No mibű' etessem a tikokat?
*A legény feléje nyújt egy vedret, azt elveszi tőle. ~No majd ebbe szedem nekik a jóságot!~ Otthon Miniorban is sokszor ő látta el az állatokat, meg hát nem nagy dolog górni nekik egy kis darát, kukoricát, dudvát.*
- Éngemet? Megcsókolnyi?
*Felcsillan erre a szeme. Ő is az ajtó felé tekint, s még ugyan nem látja anyóspajtását közeledni, az bármikor kironthat a házból. Na de kit zavar ez ebben a meghitt pillanatban? Nem teketóriázik, vedrestől mindenestől Garrikh elé áll és cserepes ajkaival csókot lehel jövendőbelijének szájára. Még a veder is kihullik a kezéből. Nem tart sokáig, nem akarja ő halogatni a munkát, így mikor vége, kipirult arccal veszi fel a vödröt a földről.*
- Gyorsabb vótam. *Mondja sunyin.* No nyisd meg az ólat, hadd étessem meg a baromfit.
*Közben az arcáról nem hervad le a mosoly. Nagyon szeretne ő még itten enyelegni ezzel a szép szál legénnyel, de vár rájuk a munka a kertben, meg még betegecske is.*
- Elpirulok tülled. *Mondja ezt a szép szavakra, amikkel őt illeti Garrikh* Tyű, elég híves van még idekinn!
*Hamarosan egy szép kis horgolt ruhanemű kerül a vállára, amit összehúz magán, meg is köti a mellkasa előtt. Tudja ő jól, hogy csak akkor fázik az ember, ha tétlen. A mozgástól majd úgyis kimelegszik.*
- Tikok, aszondod? Gyóvan, majd veszünk még állatokat ha lesz rája pénzünk elég. Nem rossz a', ha van ami ád tejet. No mibű' etessem a tikokat?
*A legény feléje nyújt egy vedret, azt elveszi tőle. ~No majd ebbe szedem nekik a jóságot!~ Otthon Miniorban is sokszor ő látta el az állatokat, meg hát nem nagy dolog górni nekik egy kis darát, kukoricát, dudvát.*
- Éngemet? Megcsókolnyi?
*Felcsillan erre a szeme. Ő is az ajtó felé tekint, s még ugyan nem látja anyóspajtását közeledni, az bármikor kironthat a házból. Na de kit zavar ez ebben a meghitt pillanatban? Nem teketóriázik, vedrestől mindenestől Garrikh elé áll és cserepes ajkaival csókot lehel jövendőbelijének szájára. Még a veder is kihullik a kezéből. Nem tart sokáig, nem akarja ő halogatni a munkát, így mikor vége, kipirult arccal veszi fel a vödröt a földről.*
- Gyorsabb vótam. *Mondja sunyin.* No nyisd meg az ólat, hadd étessem meg a baromfit.
*Közben az arcáról nem hervad le a mosoly. Nagyon szeretne ő még itten enyelegni ezzel a szép szál legénnyel, de vár rájuk a munka a kertben, meg még betegecske is.*
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-06 22:26:43
Üzenet elküldve: 2019-02-06 22:26:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1422
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1422
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
*Bár jól indult ez a lovaglás utazós dolog, de a lány úgy tűnik távozni készül. Int kicsit csalódott főleg mivel az a nadrág eléggé felizgatta a lány fenekén, meg mellékesen nem ért a lovakhoz és jól jött volna egy szakértő, de majd csak lesz valahogy. Most már gyalog sétál a szántóföldeken. A kabátot összébb húzza magán. Rohadt hideg van. Nem elfnek való az ilyesmi. Pont most kell neki is barbár látogatóba mennie. Évek óta nem esett hó. Már nem buli az utazás. Legalább a pusztán nem egyedül kellett végigmennie. Bár visszafelé egyedül megy majd. Felsóhajt és figyeli a lélegzetét. Egy kicsit elszórakoztatja, de aztán beleun. Csak sétál és ropog a lába alatt a hó. Tök monoton. Nem jó egyedül.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:49:33
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:49:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kandalló melege//
*Valahonnan kívülről az óriás hangját hallja, de éppen a saját szörnyével törődik, úgyhogy egyelőre nem figyelhet máshova. Ez nem tart sokáig, hiszen a lapát, ami eddig is rengeteget tett érte, most lefejezi a szörnyet. Lastar el is határozza magában, hogyha kijut innen élve, vissza a városba, akkor sosem ereszti majd el ezt a csodálatok fegyvert, és még aludni is vele fog! Még egy üveg jófajta pálinkára sem cseréli majd e, pedig azért szinte mindent odaadna. Aztán Arsenor kivégzi a lényt, és az ork elégedetten fújja ki magából a levegőt. A férfihoz fordul tenyerét előrenyújtva.*
-Köszönöm! Hálás vagyok, hogy eddig túléltük! *Hiszen ez nem csak az ő érdeme.*
-Össze kéne szedni ezt a fickót! *Bök Ishala felé.*
-Igazából, nem tudom mit kéne vele csinálni, nem értek az ilyenekhez! *Persze azt ő is látja, hogy vérzik.*
-Be kéne kötni, vagy mi? Odaadjam a ruhám? Azzal el tudod látni? *Ezzel már veszi is le felsőjét, hogy jobb híján azzal kötözzék össze a kissé ramaty állapotban lévő társukat.*
-Azt hiszem, én segítek Morwnak! *Még azonban nem indul. Az óriás talán jobban meg tudja védeni magát, mint az éppen döglődő elf.*
*Valahonnan kívülről az óriás hangját hallja, de éppen a saját szörnyével törődik, úgyhogy egyelőre nem figyelhet máshova. Ez nem tart sokáig, hiszen a lapát, ami eddig is rengeteget tett érte, most lefejezi a szörnyet. Lastar el is határozza magában, hogyha kijut innen élve, vissza a városba, akkor sosem ereszti majd el ezt a csodálatok fegyvert, és még aludni is vele fog! Még egy üveg jófajta pálinkára sem cseréli majd e, pedig azért szinte mindent odaadna. Aztán Arsenor kivégzi a lényt, és az ork elégedetten fújja ki magából a levegőt. A férfihoz fordul tenyerét előrenyújtva.*
-Köszönöm! Hálás vagyok, hogy eddig túléltük! *Hiszen ez nem csak az ő érdeme.*
-Össze kéne szedni ezt a fickót! *Bök Ishala felé.*
-Igazából, nem tudom mit kéne vele csinálni, nem értek az ilyenekhez! *Persze azt ő is látja, hogy vérzik.*
-Be kéne kötni, vagy mi? Odaadjam a ruhám? Azzal el tudod látni? *Ezzel már veszi is le felsőjét, hogy jobb híján azzal kötözzék össze a kissé ramaty állapotban lévő társukat.*
-Azt hiszem, én segítek Morwnak! *Még azonban nem indul. Az óriás talán jobban meg tudja védeni magát, mint az éppen döglődő elf.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4679-4698